John Smith: Zéró tolorencia 850-1984(2007. ápr. 26.

Avagy vigyázat, antihumanizmus!

Bevezető: néhány nappal ezelőtt GY. F. a magyar Parlamentben meghirdette a zéró

tolerancia alkalmazását, a gyűlöletkeltő, antiszemita magyarokkal szemben. A
gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki nyilvánosan, és bizonyíthatóan zsidóellenes
megnyilvánulást tesz - ami lehet beszéd, plakát, zene, bármi egyéb -, azzal szemben
a rendőrség azonnal fellép, és a bíróság, a jog adta keretek között, a legszigorúbb
büntetést szabja ki rá. Az indokok között az állt, hogy tűrhetetlenné vált
Magyarországon az antiszemitizmus mértéke, amelyet a nyilvánosság előtt, tehát az
utcákon, tereken is hangoztatnak a szélsőséges magyarok.

850, Etelköz: itt még nem voltak köztünk a megosztók.

GY. F., újabb intézkedésével részben egyet is lehet érteni, csak a gyűlöletkeltés
szándékos redukálásával nem szabad egyetértenünk. Mire gondolok? Arra, hogy a
gyűlöletkeltés fogalma nem szűkíthető le, önkényesen a zsidóság elleni
hangulatkeltésre. Hiszen itthon nemcsak a zsidókat, és a romákat éri támadás,
hanem igen sok esetben a magyarokat is. Még nem hallottam egyszer sem, hogy
valakit elítéltek volna, vagy törvényt hoztak volna ellene, mert a magyarokat
gyalázta, vagy ellenük uszított. Egy szerencsétlen magyar lakatost viszont kirúgtak a
munkahelyéről, mert többször szidta a cégvezetést, fennhangon zsidózott az
ebédlőben. Azt sérelmezte, hogy miközben az új, izraeli tulajdonos többmilliós
fejlesztést hajt végre, ő bagóért üti a vasat, ráadásul, az uniós előírásokra utalva, a
szódavizet is megszünteti a műhelyből. A felmondásban, a haragos antiszemita
megnyilvánulásait hozták fel döntő indokként, ami gyűlöletbeszéd.

A kívánatos az lenne, ha egyforma mércével vizsgálnák a különböző emberektől jövő

megnyilvánulásokat. Ennek érdekében néhány hazai gyűlöletbeszédet idézek,
amelyek szintén egy jogállamban hangzottak el, szintén nyilvánosan, de kimondóikat
senki nem ítélte el érte, a mai napig sem. Lássuk, nekünk mi mindent kell
tolerálnunk:

Heller Ágnes, filozófus professzor, Friderikusz műsorában sajnálta, "hogy a Március

15-e téren, a rasszista csőcselék, a körülötte dühöngő Árpád-sávos, fasiszta
magyarok, nem verték meg, pedig felismerték."

Benkő Dániel, a szabados életű, televízióban is meztelenkedő lantművész, a

Mokkában kijelenheti, szerinte, "f..nak a p..ban, ételnek a gyomorban, magyarnak
kussban van a helye".

Spiró György író, az állami díjátvétele előtt versében arról írt, hogy "Jönnek a dúlt-
keblű mélymagyarok megint, fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a sz.rból, csönd
van".

Regos Péter a magyar zsidó világszövetség szóvivője így beszélt: "én úgy utálom a
magyar népet, én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző
nevetséges magabiztosságát utálom...ez a gyűszű méretű ország, ...ami ebben a kis
sz.r országban uralkodik.,...senkiházi magyar, a mocskos, trágyaszagú magyar
száján".

Anton E. cégvezető: "nem kell sajnálni ezeket a madzsarokat, stupidok, biorobotok

ezek".
Ezek csak szavak, de 2006 nyarán, egy négynapos magánrendezvényen, egy ezer fős
haszid közösség, bízva a biztonsági őrség védelmében, szexuálisan zaklatta a
nyírtassi magyar asszonyokat, lányokat. Nyírtass polgármestere, okulva a 2001-es
látogatásukból, tehetetlenségében egyszerűen elmenekült pár napra. Álljon itt egy
idézet a nyírtassi idősektől: "ezek nem emberek... ezek állatok...". Azt hiszem, ez
mindent elmond a haszidok, magyar lakosok irányában tanúsított toleranciájáról.

A fenti, büntetlen esetekből következik, és a hazai politika reakciójából világosan

kiderült: az antiszemitizmus üldözendő, elítélendő, az antimagyarizmus pedig nem is
létezik, vagy ha igen, akkor el kell szenvedni a tolerancia, a szeretet nevében.
Figyelem! Ez kettős mérce alkalmazása! Ha nem lehet zsidózni, cigányozni, akkor ne
lehessen lefasisztázni, lesz.arozni, és letrágyaszagozni sem a magyarokat, és főleg
ne lehessen egy egész falut részegen zaklatni!

A tanulságot mindenki levonhatja, én azonban szellemi ébredésre szólítok fel

mindenkit. Az ébredés az lenne, hogy belássuk, a valódi veszélyt nem a háborgó
lakatos, és néhány Árpád-sávos tüntető jelenti, hanem azok, a magukat
humanistának, reformernek, liberálisnak, és esetenként kereszténynek beállító
emberek, akik merőben eltérő erkölcsi mércékkel mérik az eseményeket és az
embereket. Ezzel nemcsak hátráltatják a hazai megbékélést, hanem olyan politikai-
gazdasági erőknek segédkeznek, amelyeknek nem volt elég a magyar Történeti
Alkotmány 1944-es félreállítása, az 56-ot követő kommunista terror, és a 88-as évet
követő rablóprivatizáció sem. Ezek az erők, mint azt Tóth Zoltán József "Szentkorona-
tan és a természetjog" című kiváló tanulmányában leírja - "... a XVIII. század végén, a
XIX. század közepén, és az első világháború végén történtek hosszabb, rövidebb
ideig tartó kísérletek, melyek a magyar alkotmányosságot kívánták felszámolni" -
nemcsak Magyarország vagyonának a megszerzését tűzték ki célul, hanem a
magyarság évezredes öntudatának, nacionalizmusának, önvédelmének a megtörését
is. Ennek része a zéró tolerancia elv meghirdetése, és az új reformok végrehajtása is.
Ezért kezdett GY.F., rögtön a választások "megnyerése" után, hatalmi
centralizációba, és ültette kulcspozícióba a leghűbb pártembereit. A kitűzött célok
egy része már meg is valósult, a nemzeti vagyon nagyobb része a kezükben van, a
Történeti Alkotmányunk helyett, amely a magyar alkotmányosság kizárólagos alapja,
egy liberális legfelsőbb törvény ül a trónon. Ma az utolsó stádiumban van a Haza
gyarmattá züllesztése, ennek jelei világosan láthatók, az utolsó elvégzendő feladat a
még maradék nemzeti öntudat, és önvédelem felszámolása, annak érdekében, hogy
az "Új Magyarország"-on senki, semmilyen formában ne merészelje bírálni a
magyarságot becsmérlő (Spiró, Regős), és/vagy, végletekig kizsigerelő (Anton E.),
esetlegesen szexuálisan zaklató (haszidok) embereket.

Dr. Kellermayer Miklós írja: "Van éltető nemzettudat, nemzeti büszkeség, igazi
hazaszeretet, éltető nacionalizmus, amelyet védeni kell, amelyet egyetlen néptől
sem lehet elvenni, mert ha erre tesznek kísérletet, valójában a nemzetet akarják
kipusztítani. Lényegében ez történik, amikor a más népek gyűlöletére, eltiprására
irányuló mozgalmat, a sovinizmust nevezik nacionalizmusnak". A fentiekből
kijelenthetjük, amit Tóth Zoltán, és Kellermayer Miklós is lát, sovinizmus van
Magyarországon, amely a jogfolytonosság megtörése után az "éltető nacionalizmus"
zéró toleranciával való elnyomásával a maradék magyar nemzeti önrendelkezést,
önvédelmet is fel akarja számolni, hogy helyébe egy orwelli gépezetet állítson, amely
gondoskodik a gyarmat biztonságáról, és a gyarmatosítók nyugalmáról, a Smith-
ekkel szemben.

Javaslataim: alkalmazzunk mi is zéró toleranciát, a magyarságot becsmérlők ellen,

nyugodt szívvel jelentsük fel őket! Követeljük a Történeti Alkotmány
jogfolytonosságának helyreállítását, ami a magyar nemzet szabadságának feltétele,
és alapja. A soviniszta erők ellen pedig minden törvényes eszközzel védekezzünk. Az
antiszemita fogalmat ne ismerjük fel, ne is használjuk, aki mondja, kérdezzük meg,
miért használ kettős mércét. Helyette az antihumanistát
fogadjuk el, annál is inkább, mivel a zsidó és a keresztyén hit alapja egyaránt az egy
Istenbe vetett mélységes hit, ebből pedig következik, hogyha egy Atyánk van, akkor
mindannyian testvérek vagyunk az Úrban, felekezettől, nemzettől függetlenül. Isten
előtt, aki a "szívek vizsgálója", nincs felekezeti, vagy nemzeti hovatartozás, csak
ember. Az Egy Isten pedig a Szeretetet parancsolta nekünk!

John Smith 1984