Julius Streicher

Julius Streicher vértanúsága - HUNNIA 112. szám

Julius Streicher
Julius Streicher

Purim 1946-ban

A HUNNIA már jó ideje foglalkozik a zsidó rituális gyilkosságokról

készült mûvek ismertetésével. A legutolsó támadás az igazságot feltárók
ellen Gadó György fõkomisszár, a magyarellenesség hazai zászlóvivõje
részérõl indult meg, amikor a „Szabadság” nevû kommunista zugsajtónak
idei, március 27-i számában fenyegetõleg bejelentette a Mazsihisz nevû
nyelvtörõ szervezet részérõl „megindítandó lépéseket”. Gadó, a „Tahó-
hangadó” néven a magyar köz tudatba került be örök vesztesként; az
„örökké üldözöttek” faji öntudatát subickoló, befogadó „hazája” ellen
lázító, gyûlölet-hisztériát keltõ „politikusként”.

Az ominózus „Szabadság” nevû újságban fellelt írása megint bumerágként

fog Gadónk kobakján landolni: már annyi ügyben vesztett, hogy az
ínyencségekre nyáladzó „szabad” sajtó is rezignáltan veszi tudomásul
nevének újbóli felbukkanását.

Ettõl eltekintve Gadónk igencsak belekeveredhet egy olyan „zsidózási”

ügybe, amellyel nemcsak hogy saját magának, de fajtájának is újabb
veszteségeket okozhat. A zsidó rituális gyilkosságokkal kapcsolatban
ugyanis az Egyesült Államokban is igen széleskörû publikáció akad, az
érdeklõdõk számára szabadon vásárolhatóan, elérhetõen mindenki
számára. A TRUTH AT LAST kiadásában jelent meg tavaly egy
gyûjtemény a zsidók elleni vérvádakról. Javarészben a Vatikán
feljegyzései, megsárgult leírások, korabeli levelezések alapján és az
Európa-szerte a különbözõ templomok falain dombormûvekként
megörökített „kis mártírok” jelzik, hogy ezek a „rémtörténetek” igenis
komolyak és megtörténtek. Azon az alapon, hogy „nem zörög a haraszt, ha
nem fújja a szél”, a kiadó, dr. E.R. Fields, újból ezek után a bûntettek után
indult, abból a kiindulásból, hogy fél évszázada a nürnbergi
vésztörvényszék bestiálisan halálra kínoztatta Julius Streichert, akire pedig
semmilyen „háborús bûnt”, vagy hasonló légbõl kapott mendemondát nem
tudtak rábizonyítani! Streicher bûne talán sokkal „nagyobb” volt, mint

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/Julius%20Streicher%20vértanusága.htm (1 of 4)2004.06.08. 17:41:56

Julius Streicher

azoké, akiket a „haláltáborokkal” kapcsolatos paranoiák alapján fogtak

perbe, kínoztak nyomorékká, vagy vertek halálra. Az õ bûne a zsidóság
kritizálása és a zsidó Talmud, valamint a Tóra tanulmányozása volt, amiért
maga a Talmud kiált tolvajt: „Az a nem-zsidó (goyim), aki a talmudot
tanulmányozza, halállal büntettessék...” Streicher tehát kimerítette a
„bûntett elkövetésének” tényét és a talmudi vérbíróság koholt vádak
alapján kivégeztette.

„Ez nem más, mint Purim-ünnep 1946-ban...!” Ezek voltak utolsó szavai a
bitófa alatt.

Streichert borzalmasan megkínozták, emberi mivoltában megalázták. 1946

június 16-án egy aláírásával hitelesített nyilatkozatot adott ki, amelyet
megkínoztatása elleni tiltakozásul juttatott el a zsidókból álló nürnbergi
vérbíróságnak. A hivatalos okiratok közül késõbb az ilyeneket eltüntették,
meghamisították, különösen azok után, hogy az amerikai hadsereg számos
magas rangú tisztje elégedetlenségének adott hangot a túszok bánásmódját
illetõen. (Köztudott, hogy Patton tábornokot is azért érte „autóbaleset”,
mert hivatalos meghallgatást eszközölt ki az amerikai Kongresszus elõtt.
Útban Washington felé halt meg...) Hogy tehát Nürnbergben hogyan
kínozták, az már valószínûleg örök homályba vész. Fent maradt viszont
egy másik, korábbi beadványa.

Igen tanulságos ennek tanulmányozása. A kínzások válogatott

módszereinek gyomrot kavargató részleteit olvasgatva, az alábbi sorokat
csak az erõs gyomrúaknak javaslom elolvasásra!

Streicher írásbeli nyilatkozata a következõ volt:

„1945 május 22-én a tiroli Waldring városa mellett tartóztatott le az

amerikai MP (Military Police = katonai rendõrség), majd Salzburgba a
fogdába kerültem.

Másnap, május 23-án Freising-be vittek. A 200 km-es utazás alatt,

meglehetõs hidegben csak egy katonai pólóban és nadrágban utazhattam,
minden más ruhanemûmet kérésem ellenére sem adták vissza.
Bilincseimet egyetlen pillanatra sem vették le.

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/Julius%20Streicher%20vértanusága.htm (2 of 4)2004.06.08. 17:41:56

Julius Streicher

Freisingben egy cellába vittek, ahol sem ülési, sem fekvési lehetõség nem
volt. Az ablak be volt falazva és a helyiség hideg volt. Háromnapos ott
tartózkodásom alatt (május 23 és 26 között) az alábbi bánásmódban
részesültem:

1. Az elsõ nap estéjén két negró katona cellámba lépve azonnal nekem
esett és letépte ruházatomat, ingemet darabokra tépte. Alsónadrágban,
mezítlábasan kellett a 3 napot eltöltenem a szellõzetlen, hideg, nyirkos
cellában. Éjjelre és napközben néhány órára egy koszos katonai zubbonyt
hajítottak be. Naponta kétszer-háromszor a negrók bejöttek és elvitték a
zubbonyt, majd órák múlva visszahozták vizesen.

2. Naponta kétszer-háromszor megbilincselt kezeimet fejem fölé tartva,

háttal a falnak kellett állnom, majd a negrók egyike korbáccsal a nemi
szervemet kezdte ostorozni. Amikor az ütések okozta fájdalmak miatt
meggörnyedtem, a másik negro bakanccsal heréimbe rúgott. Többször
elájultam, ami után fellocsoltak.

3. Legalább tíz alkalommal történt, hogy a negrók bejöttek és komótosan

vetkõzni kezdtek. Ilyenkor le kellett térdepelnem és kinyitnom a számat,
majd a negrók belevizeltek... Hányni kezdtem, mire a másik negró katona
vizet öntött az arcomba. Újra ki kellett tátanom a számat, akkor a másik
fekete beleköpött. Több alkalommal megtagadtam, elfordítottam a
fejemet, mire nekem rontottak és egy fadarabbal feszítették ki a számat.

4. Amikor megtagadtam, hogy egy ürülékkel szennyezett ágytálból igyak

vizet, korbáccsal többször is arcul ütöttek.

5. Minden egyes vizitjénél egy „tábori orvos”, amerikai katonai rendõr

egyenruhában, harapófogóval a hajamat, mellszõrzetemet és a
szemöldökömet tépdeste.

6. A háromnapos megkínzatásom ideje alatt egyetlen esetben sem kaptam

orvosi ellátást vagy segítséget, és csak egyetlen esetben kaptam vizet,
akkor is a WC-tartályból. Élelmezésem abból állt, hogy megbüdösödött,
oszlásnak indult élelmet kellett ennem egy kartondobozból, amiben
bogarak mászkáltak. Megtagadtam ennek a szemétnek az elfogyasztását,

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/Julius%20Streicher%20vértanusága.htm (3 of 4)2004.06.08. 17:41:56

Julius Streicher

mire a földre ráncigáltak és erõszakkal kényszerítettek arra, hogy

megcsókoljam a negró katona sáros bakancsát.

7. Kihallgatásaim ideje alatt és utána is, mezítlábasan kellett a javarészben

zsidó kihallgatók által földre dobált cigarettavégeket és gyufaszálakat
eltaposnom.

Május 26-án Wiesbaden-be hoztak, ahol 5 nap után elõször vették le

bilincseimet. Mindkét csuklóm begyulladt, véraláfutásos volt, mozgatni
nem tudtam.

Julius Streicher
1946 június 16.

FUYER TIBOR
USA(1998)

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/Julius%20Streicher%20vértanusága.htm (4 of 4)2004.06.08. 17:41:56