A Talmudnak, a zsidók útmutató „bibliájának” szelleme lengi be a magyarországi
parlament padsorait. Még február 14-én mondta ezen a helyen, Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő, az SZDSZ vezérszónoka, a Büntető törvénykönyv módosító vitájában a következőket: „Támogatja, hogy ne legyen büntethető az, aki saját felhasználásra, a 14. életévét betöltött személy beleegyezésével, készít arról pornográf felvételeket. De csak abban az esetben, ha az illető kiskorú nem a hozzátartozója a felvételkészítőnek, használónak, vagy az illető kiskorú nem áll felügyelete vagy gyógykezelése alatt.” Február 19-én Petrétei József igazságügyi- és rendészeti miniszter ismételte meg ezt a gondolatsort, majd az ellenzék közbeszóló tiltakozását azzal szerelte le, ha nem tetszik nekik mindez, benyújthatnak módosító indítványokat, javaslatokat. A parlamenti ülés elkövetkező néhány perce ékesen bizonyította, hogy Petrétei „nyugtatgató” szavai mennyit is érnek. A házelnök, Szili Katalin, 10 fideszes módosító indítvány sorsáról szavaztatott. A kormánytöbbségű parlament egyetlen egyet sem fogadott el. Így történik majd a pornográf felvételek szavazási procedúrájánál is. Ezért is képmutatás, ami már évtizedek óta, a magyarok által szentélynek tartott épület falai között történik. Ott, ahonnan a magyarokat már évtizedekkel ezelőtt kiűzték. De nézzük, miért is emlegettem a bevezető mondatomban a Talmudot. Néhány passzus idézésével megerősítést nyer az állítás, az történik a parlamentben, amit a zsidók akarnak. A Talmud ugyanis a következőképpen rendelkezik: „55. b. Egy zsidó elvehet egy három éves kislányt feleségül, pontosan 3 éves és egy naposat. (Sanhedrin) 55. b. Egy zsidó nemi kapcsolatot tarthat fönn egy gyerekkel, ha a gyerek kilenc évesnél fiatalabb. (Kethuboth) 11. b. Ha egy felnőtt ember egy kislánnyal közösül, az nem büntetendő. (Yebamoth)” Rajta, kedves képviselő hölgyek és urak! Hozzák be gyorsan a lemaradást, hiszen Hankó Faragó csak a pornográf felvételek életkori változtatására tett javaslatot, a Talmudból, az imént idézettek még hátra vannak. De, ahogy önöket, elkötelezettségüket, erkölcsiségüket ismerem, ami késik, nem múlik. Hamarosan érvényben lesz itt, a gójokat, azaz a nem zsidókat, a keresztényeket pusztító összes talmudi paragrafus. Már eddig is éppen eleget tettek, hogy kenyéradó gazdájuknak, a közel-keleti „európai” népcsoport igényeinek megfeleljenek, hiszen azt már törvénybe iktatták, hogy a 18. életévüket betöltő lányok és fiúk, nyugodtan sterilizáltathatják, kasztráltathatják magukat, aminek következménye egyértelmű, fogamzás-és nemzőképtelenség. Hulljon a férgese! Kell a hely, a mi helyünk, a betelepülőként érkező zsidóknak és kínaiaknak. Annak a, szerződésben jobbról és balról is aláírt, több milliónak. De liberalizálták már önök a drogfogyasztást, s még további enyhítések is várhatók S ha ezek sem hozzák meg a kívánt hatást? Még mindig nem tűnünk el a térképről? Sebaj, hiszen „van másik”, hiszen a trükközések tárháza kifogyhatatlan. Folyamatosan csökkenteni kell az életszínvonalat, különös figyelemmel a gyerekekre. Döbbenten hallgattam a napokban az ismert szociológusnőt, Ferge Zsuzsát, aki elmondta, a közelmúltban, 21 országot felölelő felmérésnek, amely a gyermekek életszínvonalával foglalkozott, elkeserítő a végeredménye. A huszonegy ország közül, mi a rangsorban a tizenkilencedikek vagyunk. Mi lesz azokkal a magyar gyerekekkel, akiknek nyolcvan százaléka a létminimum alatt él, s akik közül, a három és négy gyerekes családokat alapul véve, minden negyedik alul táplált? S hány esztendő is kell, apait, anyait beleadva, hogy ez a helyzet javuljon? Na, ez az igazán megdöbbentő. Huszonöt évre van szükség ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink feje fölül elmúljon a végveszély. Persze, ez a szám is csak akkor igaz, ha önök, ott a parlamentben elfelejtik a Talmudot, és hátat fordítanak mostani kenyéradó gazdáiknak. Őszintén vallják be, van erre remény? Szerintem nincs. Ezért kell nekünk a kezünkbe vennünk sorsunk alakulását. Már Orbán Viktor is megmondta a közelmúltban: „Fizessenek a hazugok!” Majd megtudtuk tőle azt is, hogy „Hazugsággal, szélhámossággal és cinizmussal hatalomra jutott új arisztokrácia vezeti Magyarországot.” (…) Nem elgondolkodtató- tette fel a kérdést a pártelnök-, hogy három dúsgazdag milliárdos, a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök tette tönkre az országot?” De, ez bizony elgondolkodtató, kedves elnök úr. De ne tessék bennünket ennyire ösztökélni a gondolkodásra, mert még előbb-utóbb rájövünk arra is, hogy bizony az ön által elmondottaknak a fele sem igaz. Kóka, Veres, Gyurcsány, rendben. Ők valóban bűnösök. Meg a társaik is. De nemcsak ők. Bűnös itt a teljes „rendszerváltó elit”. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy lehet valakinek olyan vastag bőr a képén, hogy ostorozza a néven nevezetteket, miközben saját magáról, párttársairól, a tolvajok sokaságáról egy szót sem szól. Úgy viselkedik, mint tette azt Pontius Pilátus: mossa kezeit. Hát van mit arról is lemosni. Annyi, hogy az országban lévő tisztítószer is kevésnek bizonyul. Mennyivel igazabbnak tűnt volna minden szava, ha felsorolta volna a saját bűneiket is. S elmondta volna azt is, mennyire megbánta, hogy a nép helyett a hatalmat és a gazdagságot választotta. Akkor ön lehetett volna a szegény ember szeretetre méltó, legkisebb fia. De, mint már annyiszor, ezt a lehetőséget megint elszalasztotta. Hogy higgyek, hogy higgyünk ezután önben, önökben? Sehogy, kedves elnök úr! S ezzel, Belső- és Külső Magyarországon, vagyunk még így néhány millióan. Persze nemcsak önnek nem hiszünk, hanem az országló teljes politikai „elitnek” sem. Annak, melynek kevésbé megbecsült tagjai közé tartozik ön is. S tudjuk, Hazánk és a saját vesszőfutásunk még nem ért véget. Még számtalan poroszlót és „igazságosztót” küldenek ránk, hogy elvegyék a kedvünk, s talán még a szabadságunk is. De, a Jóisten segedelmével, hiszem, nem járnak sikerrel. Elgondolkodtak már azon, miért is van, hogy az emberek, történjék bármi is ebben a Hazában, s bármit mondjon is róla a politika, már nem hisznek el egyetlen magyarázó mondatot sem. Nem hiszik a Teve utcai mesét sem, s nem hisznek a dübörgő gazdaságban sem. Csak még némán tűrnek. Magukban azonban már pusmognak. Meg a kocsmákban, buszon, villamoson, vonaton. Már ahol van még vonat. És van még pénz buszra. De önök politikusok sem hisznek nekünk. Mint nyári melegben a legyet, úgy hessegetik el maguktól az igaz szót. Most megint Mórral van tele az ország. Állítólag elfogtak valakit, valakiket, akik mészárosként viselkedtek a Bakony közelében. S még az is lehet, akiket eddig bilincsben verve tartottak, talán nem is bűnösek ebben. Pedig mi már erről beszéltünk, Kőrösi Imre és én, 2002-ben és 2003-ban is. S azóta hányszor még. 1997. július másodikán Budapesten, az Aranykéz utcát rázta meg a robbantás ereje. Ott halt meg a célpont, az önök embere, a túl sokat tudó Boros Tamás és három vétlen járókelő. Huszonhárman pedig megsebesültek. Aztán, 1988. február 11-én megölték a politika egykori kegyencét, a sokszoros milliárdos Fenyő Jánost. A felbujtókat sokan ismerik. Megtalálhatók a parlament épületén belül, vagy tévé stúdiókban. 1999. február 2-án, a börtönbüntetését töltő Döcher Györgyöt ölték meg, alvilági módszerekkel. 1999. április 12-én pedig a vállalkozó Seress Zoltánt végezték ki Tahitótfalun, nyílt utcán. A tettes egyetlen esetben sem került elő. Mint ahogy semmit sem tudnak az emberek, a „rendszerváltozás” óta eltűnt több mint ötezer emberről. Akik már soha nem kerülnek elő, mert nem élnek. De, hogy ne csupán a levegőbe beszéljek, idézek most a „Vörös milliárdosok, Az ellopott rendszerváltozás és az Országrontók” című könyvekből. Kőrösi Imre beszélt, én kérdeztem, meg rögzítettem. Aztán megírtam. Maffiák, brókerek, leszámolások. Már a politikusok is gyilkoltatnak?- kérdeztem 2000-ben, a „Vörös milliárdosok”-ban. – Az egykori titokminiszter, Katona Béla kijelentette, hogy a politika és az alvilág kapcsolatának kiépítése megkezdődött. Ez '95-'96 környékén történt. De azt hiszem, hogy a miniszter úr késésben volt, mert nemhogy megkezdődött volna a kapcsolatépítés, hanem ahogy önt hallgatom, szilárdan létezett is. – Annyira szilárdan létezett, hogy amit Katona Béla miniszterként és politikusként elmondott, az bátorságra vall. Természetesen utána már nem is lett soha többet miniszter, és mint sokat fecsegő ember az MSZP által ki is lett vetve. Perifériára került. Annyit tudni kell, hogy az a '95 tavaszi nyilatkozata, amely szerint a hídverés megkezdődött a politika és az alvilág között, akkor már nem hídverés volt. Akkor már stabilan, hangsúlyozom, stabilan a maffiák a kormánypártok pénzemberei voltak. Persze senki ne gondolja, hogy a maffiák úgy keletkeznek jövedéki csalások és egyebek kapcsán, hogy a börtönből kiszabadult emberek maguktól szervezett bűnözési tevékenységet folytatnak. Ez fordítva működik. Rájuk bízzák a piszkos munkát, ebből lesz a piszkos pénz, amelyet utána a politikusok ismételten visszavesznek magukhoz. – Említette az imént Fenyő Jánost, a VICO birodalom fejét, a sajtócézárt, aki fotóriporterből lett milliárdos, hatalmas kapcsolatokkal rendelkező ember. Budán, az utcán, egy szemvillanás alatt megölték, egy kora esti, hétfői napon. A gyilkosát azóta is keresik. – Soha nem is fogják megtalálni, tudniillik egy-két politikai vezetőnek beismerő vallomást kellene tenni, hogy mit is csinált két órával a halála előtt Fenyő János. Kikkel szaunázott? Miért szaladt el onnan? Miért hagyta ott a testőreit...? Akiket Fenyő János soha nem hagyott el, hisz évek óta fenyegetve érezte magát. Valószínű, hogy egyetlenegy ilyen ember sem fog megnyílni. Azt viszont tudni kell, hogy rögtön egy nem létező maffiakapcsolattal próbálták ezt a bűncselekményt fedésbe tenni. Természetesen ez nem sikerült. Fenyő János az 1990-es évek elején zugkazetta- másolóból lett milliárdos, mindig meg is büntették pár százezer forintra, s közben kazetta- és CD-másolásból birodalmat épített ki. Viszont túlterjeszkedett, irányítani akarta a politikusokat, és ugyanúgy feleslegessé vált, mint Princz Gábor. – Három emberről tud, akikkel halála előtt együtt szaunázott Fenyő János. Nem mondjuk most ki a neveket, de azt tudjuk, hogy mely politikai irányzathoz tartoznak. Persze a neveket is ismerjük. – A '98 előtti csapat meghatározó politikusaival történt ez a találkozó. – MSZP-s és SZDSZ-es politikusok? – Igen, MSZP-sek és SZDSZ-esek. Sőt az egyiket a rendőrök küldték el, amikor túl hamar megérkezett a tett színhelyére, és mondták neki, itt most nincs semmi dolga. Nagyon érdekes volt, hogy nem ő számoltatta be a rendőröket, hanem a rendőrök mondták neki, a főnöknek, hogy menjen már innen, mert itt most gyilkosság történt.” „Bűnözők kezében az ország- Vér és mocsok”- ez már „Az ellopott rendszerváltozás egyik fejezetcíme. Érdemes figyelni, mert a leírtak ma is aktuálisak. • 2002. május 9-e, déli tizenkét óra múlt néhány perccel, a helyszín Mór, az Erste Bank helyi fiókja. Belép két férfi a bankba, még maszk sincs rajtuk, azonnal tüzelnek, sőt, azóta már azt is tudjuk, hogy célzott, egyes lövéseket is adnak le, azt is tudjuk, hogy a bent lévők közül volt, akit tarkón lőttek. Hat ember a helyszínen meghal, később még ketten meghalnak, összesen nyolcan. És a rendőrség egy óra múlva kiad két fényképet, és közli, hogy ők a tettesek. Mára eljutottunk odáig, hogy május 9-e óta nem tudják az egyik önként jelentkező, tettesnek vélt emberre rábizonyítani, hogy ő a tettes, sőt nem is merik gyanúsítani sem. Horváth Szilárdról van szó. • Menjünk vissza egy kicsit a történettel, a Fenyő-gyilkossággal kezdtük. Ott is megnevezték a tettest, haza is hozták az albán fiút Albániából, addig lehetett itthon nyomozgatni. Semmi köze nem volt egyébként a dologhoz. Gondoljuk végig, hogy most mit mondtam. Tudják, hogy nem Horváth Szilárdék a móri gyilkosok, mégis őket körözik. De ha sikerül leszámolni velük, akkor azt mondják, megvan a két tettes. • Hogy érti ezt? Ön szerint Horváth Szilárd azért adta fel magát, mert különben megölték volna, és azt mondták volna, hogy megvan a tettes, csak menekült, ezért le kellett lőni? • Így van. Lelőtték volna, mint a kutyát. Azt mondták volna, ez egy veszélyes bűnöző, össze-vissza kaszabol. És már meg is van a tettes, mert ezt az ügyet el kell intézni. • Akkor ön most olyasmit is állít kimondatlanul, hogy nem is bankrablás történt. • Egyáltalán nem bankrablás volt ez. A célzott lövések, majd az álcázása az egész cselekménynek, kifejezetten leszámolásos bűncselekményről árulkodik. Ez a helyszín mindenről beszél, csak bankrablásról nem. Aki bankrablásra készül, nem így csinálja. Ilyen bankrablás nincs. • Ebben benne van a politika? • Bizony benne. Itt valamit, valakiket, valamilyen bizonyítékot el kellett tüntetni. Egy rendkívül rosszul sikerült akcióval világbotrányt tudtak belőle csinálni.(…) • Érdekes, először azt mondták a móri ügynél, hogy a bank kamerája rögzítette az eseményeket, de a nyomozás érdekében nem mondtak részleteket. Majd később elhangzott, nincs semmiféle felvétel. • Tudott volt, hogy nem lesz használható a felvétel. Egyszerűen ilyen nincs. Ezt a kamera figyeli, ezt látni kellett. Nem, ez nem rendőri baklövések sorozata. Nekik megmondták, hogy mit jelentsenek be, hol ezt, hol amazt. Szörnyűség, hogy erre képes a rendőrség.” „A Duna-gate és hordalékai”- ez szintén egy fejezetcím, ugyanebből a könyvből. • Móron, gyalázatos módon meggyilkoltak nyolc embert, s a hivatalban lévő belügyminiszter, Pintér Sándor meg sem szólalt az ügyben. A Móron megtartott állami gyászszertartáson sem jelent meg, és amikor ezt szóvá tették, azt válaszolta, hogy a belügyminiszter egyedi ügyekkel nem foglalkozik. • Ez azért veszélyes, és akkor megint a titkosszolgálatoknál vagyunk, mert ugyanez a belügyminiszter csoportot hoz létre X. Y. büntetőjogi megsemmisítésére, amit személyesen irányít. • Ezt hogy érti? • Csoportot hoz létre valakinek a büntetőjogi megsemmisítésére, kinevezi a csoport vezetőjét. Ez persze feladata! Egyedi ügyben. Dokumentumokkal tudom bizonyítani az igazamat. Ez valóban álságos magatartás. Ha egy országban ilyen példátlanul brutális gyilkosságsorozat történik, mint Móron, ahol nyolc ártatlan embert lelőnek tarkólövésekkel, majd utána dilettáns munkát végez a rendőrség, annak konzekvenciája van. S a belügyminiszter pozíciója rendíthetetlen. Miért nem szólította föl lemondásra azonnal a miniszterelnök, vagy miért nem mondta azt a belügyminiszter, hogy önként odébbállok? Nem szeretek erről beszélni, mert annyira vérlázító, annyira a társadalmunk jelenlegi állapotát tükrözi ez az eset. • Angliában összeütközik két vonat, lemond a közlekedési miniszter. • Mert egy váltót rosszul állítottak be. Nálunk ártatlanokat gyilkolnak, és azt mondja Pintér úr, hogy ez egyedi eset. Hazánkra nézve ez rendkívül súlyos etikai probléma. (…) • Mórról még egyetlen dolog. Két héttel később megjelent az első fantom-kép, miután ezt megelőzően két embert gyanúsítottak, akikről kiderült, hogy mégsem õk a tettesek. Elterjedt az a vélekedés is, hogy azért nevezték meg őket olyan gyorsan, hogy azt mondhassák esetleges elfogásukkor, fegyver volt náluk, menekülni próbáltak, lőni kellett, meghaltak. S közben az igazi tettesek és felbujtóik ismeretlenek maradnak. Hol lehetnek az igazi tettesek? • Sohasem fogják megtalálni őket. Kanyarodjunk vissza Fenyő Jánoshoz. Ott is rögtön megmondták, hogy albán az elkövető. Lehet nyomozni, de mindenki tudja, hogy ennek a személynek semmi köze nincs az elkövetéshez, ám a közvélemény száját be lehet fogni. A móri ügyben elterjed, hogy Horváth Szilárd a tettes. Megjelenik a fényképe, ijedtében alsónadrágban jelentkezik, az élete meg van mentve. Lekaszabolták volna, mert azt mondták volna róla, hogy fegyveres. A kommandóst úgy küldik oda, hogy azonnal lőjön. A másikról, a Farkas nevű férfiről pedig elterjesztik, hogy már meg is ölték Szlovákiában. Mi pedig tudjuk, hogy itt van a Római-parton. Tehát hangsúlyozom, él.” Aztán, 2003-ban, amikor megjelenik az „Országrontók” című könyv, még mindig vak koldusként tapogatózik a rendőrség. Ám a könyv „Roncsország- Pénzmosodák”- című fejezetében újabb titkok kerülnek elő Mórról. Gyanítom, ezeket nemcsak Kőrösi Imre és én tudtuk. Csak mi beszéltünk is róla. „Az előbb elkaptam egy fél mondatát, és nekem a fél mondatok mindig egésszé állnak össze. Valakivel telefonon beszélt, mégpedig a móri gyilkosságról. Mi a könyveinkben már az első pillanatban beszéltünk erről. Mondtuk, hogy ami 2002. május 9-én Móron történt, igazán soha nem fog kiderülni, az igazi tetteseket soha nem fogják megtalálni. Most pedig, ebben a fikarcnyi telefonbeszélgetésben azt hallom, hogy ön valakinek azt mondja, nagyon nagy baj van a móri gyilkosság vizsgálata körül, mert most kezd kiderülni, hogy ebben a bankban nem bankrablásról, hanem pénzmosásról volt szó elsősorban. • Ami már bizonyítottan pénzmosással kapcsolatos, az több mint százmillió dollár. Ezek egyébként New York-i adatok. Ma már lehet tudni, hogy inkább a bizonyítékok eltüntetés volt a cél, hiszen készpénzt nem is igen vittek el a móri gyilkosságnál. A rendőrség tudatosan a gyilkosságok felé vezette a nyomozást. De ismételten ugyanoda lyukadunk ki, hogy egy sokkal súlyosabb maffiatevékenység központja volt Mór, amit a magyar rendőrség egy rablógyilkossággal kívánt elfedni. Nagyon nehéz ilyeneket elmondani, amikor életről és halálról beszélünk, de tudott volt, hogy eredménytelen lesz a nyomozás, sőt az is tudott volt, hogy a tetteseket nem találják meg, mert már halottak. Az első pillanatban látszott, hogy nagyon magas kapcsolati rendszerrel rendelkező emberek állnak a móri ügy mögött, rendőrök, ügyészek, politikusok, amit egyébként a Lamperth Mónika belügyminiszterhez eljuttatott levél is tartalmaz. • Az a levél, amit – korábbi könyvünkben említette – a miniszter asszony asztaláról elloptak. • Igen, ellopták, de a barátainkkal lemásoltuk, és elküldtük neki még egyszer. • Mégsem történt semmi. • Azt nem lehet tudni, mert valószínű, hogy jó szándékú emberek lopták el az asztaláról, és bizonyos csatornákon keresztül az Interpoolhoz is elkerült azóta ez a levél. Magyarországon a bizonyítékok eltüntetése ma fontosabb a hatalomnak, mint az igazság kiderítése, hiszen az elkövető minden esetben csatlakozik a politikai és gazdasági hatalomhoz. Ezt a sok dudvát és gyomot nem lehet rövid idő alatt eltüntetni a magyar politikai közéletből. Amikor majd erről az első valós hírek megjelennek, az fogják mondani, hogy igaz ez a New York-i adatsor, igaz a százmillió dollár, a súlyos pénzmosási bűncselekmény, de teljesen bizonyos, hogy valamilyen oknál fogva a magyar közreműködő bankárok, a magyar résztvevők már nem lesznek meg. Kikerülnek a rendőrség látóköréből. Bennfentes információt kaptak, hogy húzzanak el a balfenéken. De az is lehet, hogy a pénzmosodások addigra már nem is élnek. Elgondolkodtató, hogy a magyar bankrendszeren keresztül több millió dollárt lehet ide-oda utalgatni, holott a pénzmosási törvényünk szerint azonnal köteles jelenteni a bank, ha számláról számlára kétmillió forint megmozdul.” Mórtól-Mórig, írták most már nélkülem Kőrösi Imréék, a PPSZ Sajtószolgálata nevében, 2006. november 24-én. „Amit most leírunk, az már 2002. május 10-én, egy nappal a móri mészárlás után, Lampert Mónika belügyminiszter előtt, 11 oldalas operatív jelentés formájában már ismert volt. Azt, hogy a belügyminiszter asszony intézkedett-e vagy sem, azt döntsék el önök. A magyar történelem legsúlyosabb fegyveres leszámolása mögött ismételten ugyanazok a körök állnak, amelyek a FIK és festék / Budalakk-Éta / maffiában sok milliárdos kárt okoztak mindannyiunknak. Több ember halt meg már miattuk, lásd London Bróker, Reichardt Ignác, Vida László, teljesen értelmetlenül, ugyanúgy, mint a 8 szerencsétlen áldozat Móron. De miattuk halt meg, a magyar történelem legsúlyosabb robbantásos merényletében Boros Tamás, Szabó Gábor ügyvéd és két vétlen áldozat. Ezeket alvilági leszámolásnak álcázták, holott minden esetben a magyar politika, a rendőrség és a titkosszolgálatok álltak a leszámolások mögött. Mind a mai napig védik a móri elkövetőket és ítélnek el másokat ugyanúgy, mint a többi maffia bűncselekménynél. Igor Utkin, Borisz Vaszta vagy a többi keleti gengszter, Gebesch vagy Kvingyia, akik ebben az ügyben szerepelnek, egy sokmilliárd dolláros kötvénycsalás szervezői és lebonyolítói. A maffia környékén legalább 10 volt, vagy jelenleg is aktív szocialista képviselő, legalább 5 jelenlegi ellenzéki képviselő, valamint számos rendőr tábornok található. Pintér Sándornak és csapatának valamennyi adat rendelkezésére állt, de nem nyomoztak, hanem eltakarították a bizonyítékokat. A most megszólaló két tanú, aki az orosz maffia által be volt fogva, szintén különös figura. Nemcsak tolmácsok, hanem egyikőjük, Czinege József, azaz Czinege Lajos volt honvédelmi miniszter gyermeke. Azzal, hogy ez az ügy kirobbant, vélhetően nem Magyarországon fogja a legnagyobb érdekeket sérteni. Sérti a szentpétervári maffiát, de személyi kapcsolatok miatt, a magyar ügyészi rendszert is. Az egyik szereplő ugyanis, hosszú évekig élettársi kapcsolatot tartott fenn egy Pest megyei ügyész lányával. Ezek tények és nem fikciók! Az igazságszolgáltatás, sajátos eszközeivel kideríthette volna a magyar politikus maffia és a keleti maffiák közötti tevőleges kapcsolódást, ha a Nyírfa dossziét nem becsukják, hanem kinyitják. A jelenlegi miniszterelnöki hivatal főtanácsadója, dr. Laukó Károly, mind a mai napig kapcsolatban áll Igor Utkin-nal, és ami külön érdekesség, mindkét gyermeke magas rangú diplomata Kijevben és Szentpétervárott. A szálak oda kapcsolódnak, valamint ahhoz a sok milliárd dollárnyi hamis amerikai állampapírhoz, amelynek kapcsán több százmillió készpénznyi dollárt akartak legalizálni. A titkok kamrája ismert, csak annak ajtaját a politikai erők nem akarják megnyitni.”