Széchenyi István beszéde 1844-ben

Országgyûlési némely nevezetesb indítványok és beszédek a fõrendek

táblájánál

XII. A zsidók iránti törvényjavaslatról, october 1-sõ napján 1844. Ha az

ember tekinti, hogy Magyarországban ezen szerencsétlen és elnyomott
népfaj egy idõ óta mennyi ipart fejt ki, lehetetlen, hogy az ember valami
sympathiát iránta ne érezzen, és hogy itt, és más alkalommal is hallottam,
miszerint érettök felszólalások történnek, s hogy mélt. Zay Károly gróf
õket minden jogokkal felruházni kívánja, felfogni tudom; de más részrõl
megvallom, hogyha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor
nem tudom felfogni e tekintetben azon igen nagy engedékenységet. Nem
akarom azt most vitatni, hogy a nemzetiség dolga mennyire érdekes -
meglehet, hogy nagy részben talán abberatión alapul meggyõzõdésem,
hanem nemzetiség, kifejtett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden
más progressio - nem kell. Erre állítok mindent, e nélkül mondhatom, egy
zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbõröket talán
drágábban eladhatjuk stb., de ez engem nem mozdít; mindenekelõtt áll
elõttem hûség a fajtámhoz. Új bizonyságát adja a magyar
tágkeblûségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát,
mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és anélkül, hogy észrevenné, vízbe
esik, és késõbb megbánja a dolgot. A magyar nemzetiség még nemrégóta
olyan körülmények között volt, hogy bizony csuda - és abban látom a
legnagyobb garantiát a nemzetiség jövendõje felett - , hogy ti. annyi erõvel
és életszikrával bírt oly közel a sírhoz, miszerint az élet felé fordult, - s
ekkor ugyan intoleransok voltunk, mi igen természetes; - de egyik
túlságból a másikba menvén most az emberiség, az embereket a zsidókkal
együtt a szívünkhöz szorítjuk, és most a legnagyobb liberalisták vagyunk;
de helyzetünk e részben nem oly kedvezõ, mint például az angoloké. Az
angol nemzet ugyanis elliberáltathatta a zsidófajt, mert ha például én egy
palaczk tentát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el,és mindenki
ártalom nélkül megihatja a nagy angol elember a zsidó transeaát; ugyanez
áll Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe egy palaczk tintát
önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember. De más példát
hozok fel: ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más
gyermeke, és ha a bárkába bejön a víz, s elõttem apodictice áll, hogy ezen
két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a
másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni; de biz én a magam

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/szechenyi.htm (1 of 4)2004.06.08. 18:05:45

Széchenyi István beszéde 1844-ben

gyermekét conserválom, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a

liberalismus egyenesen a nemzetiség rovására történik; és ez nem
vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden
ilyféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve. Tehát annak, ki
nemzetiséget õszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most olyan elemnek,
melynek több intelligentiája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására
kedvezéseket nyújtson.

Megvallom, hogy csak néhány évvel ezelõtt mindenféle tolerantiának a

lehetõ legnagyobb ellensége voltam,mert nem akartam magammal
következetlenségbe jönni, átlátván, hogy nemzetiségünk csak egy
hajszálon függ, és valamint másra a magunk terhét lökni nem akartam,
úgy másnak terhét magamra sem kívántam vállalni; de más részrõl
tapasztaljuk, hogy egy idõ óta nemzetiségünk szilárdabb talajon áll, és
kivált azóta, hogy a fejedelmi szó és minden viszony, mely nemzet és
fejedelem közt létez, magyar. Mondhatom, hogy talán egy kissé tágult
bárkánk, úgy, hogy másokat is lehet abba beléptetni, ámbár ebben is van
veszély, mert ebben a biztosíték következtében az emberek ezentúl
elalusznak s azt hiszik, hogy meg van mentve a dolog, és így házi
köreikben nnemzetiséget, helyeslést nyert, és gróf Zichy Ottó úrnak is
helyeslését hallottam, - mégis bátor vagyok a Mélt. Fõ R.R.-et
figyelmeztetni Berzsenyinek a "Magyarokról" írt szavaira, melyben azt
mondatik: "lásd a kevély tölgy, mely századoknak ádáz ostromát kiállotta,
most belsõkép rágódó kis férgek által enyészik el." Legyünk tisztában
magunkkal. Igen természetes, a magyar ezelõtt mélyen aludt, és most
kapkodik, és ez természetesen máskép nem lehet; de ha mi azt mondjuk,
hogy a nemzetiség azon alap, melyre mindent akarunk rakni, magunkkal
ne jõjünk ellentmondásba, és ne gondoljuk, hogy ezen elem már ily igen
erõs, hogy halálos ágyából kiemelkedett, s Magyarország már oly szilárd,
hogy minden más elemeket magába felvéve, azokat megemészteni tudná.
Méltóztassanak a régibb orvosoknak hinni, hogy oly reconvalescens
nemzet minden nemzetiséget a hátára nem vehet. Nincs arról szó, hogy az
Istennek akármi teremtését jogokból kirekesszük, mert felfogásos és
vallásos érzelmem szerint azt szeretném, hogy e hazában minden ember,
ki az Isten képére van alkotva, egyenlõ jogokkal bírjon és egyenlõ terheket
viseljen; és bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: "nekem is
van hazám"; ez az ultima tendentiam, ez a kikötõm, mely felé vitorlázok,

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/szechenyi.htm (2 of 4)2004.06.08. 18:05:45

Széchenyi István beszéde 1844-ben

de mint hû tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlliberalismus által,

egy túlzó indulat által, hogy magam gyermekét dobjam ki a bárkából, ezt
másokért tenni nem fogom soha, és ezen hûséget minden más nemzetben
tudom becsülni; de miután magyaroknak teremtett az Alkotó, legyünk is
azok, és legyünk tisztán magyarok. Ez a vélekedésem.

XIII. Ugyanazon tárgyban, ugyanazon napon, egyszersmind gróf Zaynak

válaszúl, így szólt gróf Széchenyi István: Senki sem kételkedik azon, hogy
méltóságos gróf Zay Károly úr bizonyosan a nemzetiség dolgában sokat
tett, és e részben Õ méltóságát a legtávolabbról is érdekelni nem akartam;
de megvallom, hogy e tekintetben azt vélem, miképpen a méltóságos gróf
magával nincs egészen vitában, ti. a nélkül, hogy gondolná és kívánná, a
víz mégis be fog folyni a bárkába, és míg a panslavismus ellen bástyákat
húz a méltóságos gróf, addig más oldalról a magyar bárka egészen más
elemekkel fog megtöltetni, és elmerülni. Azt mondá továbbá a méltóságos
gróf, hogy nem tart attól, miként egypár nyomorult zsidó tudná a magyar
nemzetiséget veszélyeztetni.Megvallom, hogy egy egész osztályról, mely
annyi birtokkal, tiszteletreméltó férfiakkal dicsekszik, így szólani nem
mernék, és a zsidókat általánosan nyomorúlt embereknek nem merném
nevezni; és valóban ez egy különös neme a protectiónak, és és nem tudom,
vajon ezen protectióért nagy köszönetet fognának-e mondani a méltóságos
grófnak; és habár a méltóságos úrnak azon mondására, hogy egypár
nyomorúlt zsidó nem fogja megrontani a magyart, de nem fognak annyit
tenni, mint akkor tettek, mielõtt ezen biztosíték létezett volna. De
mindemellett nem vagyok az ellen, úgy mint nemzetiségünk szilárdul,
bárkánkat egy kissé tágítsuk, és most például némelyekre nincs oly
szükségünk, mint azelõtt; teszem azelõtt a világért a sarkantyút le nem
vettem volna a csizmáról, mert ebben is láttam a nemzetiségnek egy kis
garantiáját; eddig a bajuszomat a világért le nem vettem volna; most, ha
bosszantja az orromat, meglehet, hogy leveszem; de mondom ezelõtt le
nem vettem volna, mert ebben is volt a magyarságnak egy kis symboluma.
Mindezeknél fogva vélekedésem az volna, hogy ne tegyünk hátra lépést,
de nagy elõrelépést sem kívánok tenni, és legjobban szeretném, ha azon
nyomot követnõk, melyet a múlt országgyûlés alkalmával követtünk, és
csak fogadnók el azon törvényjavaslatot, melyet a múlt országgyûlés
alkalmával Õ felsége elibe terjesztettünk;ezáltal a hosszas tanácskozást,
mely csak keserûségre vezethet, el fogjuk kerülni, mert még azt hiszik

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/szechenyi.htm (3 of 4)2004.06.08. 18:05:45

Széchenyi István beszéde 1844-ben

utoljára, hogy itt az ember a zsidóság ellen van, és bizonyosan én

részemrõl az Istennek minden teremtményét tisztelem, és bizonyosan a
zsidóságnak sem vagyok az ellensége, sõt méltánylom elõmenetelöket, és
azt, mit a nemzetiség dolgában tettek, azért ismételve mondom, maradjunk
annál, mit a múlt országgyûlés alkalmával Õ felsége elé terjesztettünk, és
minden hosszas tanácskozással hagyjunk fel. Ez a vélekedésem. /
Közhelyeslés!/

Minthogy gróf Széchenyi István e nyilatkozata egyszersmind gróf Zay

károly megelõzõ beszédére vonatkozott, - ez az utóbbi azonnal felkelt, s
következõ szenvedélyes megjegyzésekkel válaszolt: Bocsánatot kérek,
hogy még egyszer felszólalok, de felelettel tartozom méltóságos gróf
Széchenyi István úrnak. Az általam igen tisztelt gróf azzal látszott vádolni,
mintha a nemzetiséget fel akarnám áldozni. Tudja az ország, tudja az
egész tábla, hogy alig van valaki az országban, ki a magyar nemzetiség
elõmozdításáért annyit szenvedett, mint én; mi pedig azt illeti, hogy
veszélyeztetnék vagy koczkáztatnék a magyar nemzetiség néhány szegény
nyomorult zsidó polgárosítása által, azt hiszem, hogyha meg tudtuk
oltalmazni a németek, csehek, jezsuiták s törökök ellen, kik három
századok alatt mindig ostromlották a magyar nemzetiséget, és nem voltak
képesek azt eltörölni, mármost néhány szegény, nyomorult zsidó tudja azt
veszélyeztetni? / Gr. Zichy Ottó: Helyes!/ Én az mondom, hogy a
zsidóknak polgárosodása által, elhalván a mostani ivadék, sírjaikból
emelkedik új magyar izraelita honpolgárság, mely hazánk elõmenetelének,
nemzetiségének s dicsõségének elõmozdítása mellett buzgón fog
törekedni, és e részben a többi honpolgárokkal vetélkedni. - Ez a
vélekedésem.

file:///D|/Táltos%20könyvtára/RÖVIDEBB_ÍRÁSOK/szechenyi.htm (4 of 4)2004.06.08. 18:05:45