Elektrodinamika

Standeisky István
ELEKTRODINAMIKA
Készült a HEFOP 3.3.1-P.-2004-09-0102/1.0 pályázat támogatásával.
Szerző: dr. Standeisky István

főiskolai docens
Lektor: dr. Nagy Szilvia

tudományos munkatárs
© Standeisky István, 2006

Elektrodinamika A dokumentum használata
A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 3 ►
A dokumentum használata
Mozgás a dokumentumban
A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader meg-
szokott elemeit és módszereit használhatjuk.
Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő
hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegy-
zékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a követ-
kező oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára megnézett oldalra
visz vissza bennünket.
Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével

A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek
bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az
aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja.
A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata

Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével
Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet
első oldalára jutunk.
A tárgymutató használata, keresés a szövegben
Keressük meg a tárgyszavak között a bejegyzést, majd kattintsunk a hozzá
tartozó oldalszámok közül a megfelelőre. A további előfordulások megte-
kintéséhez használjuk a Vissza mezőt.
A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a
Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíció-
tól kezdve keres a szövegben.

Elektrodinamika Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Előszó..................................................................................................................... 7
1. A töltés és elektromos tere.............................................................. 9
1.1. Az elektromos töltés.................................................................................... 9
1.2. Az elektromos térerősség.......................................................................... 10
1.3. A feszültség................................................................................................. 11
1.4. A potenciál és a potenciálfüggvény ......................................................... 15
1.5. Erővonalak és szintfelületek..................................................................... 18
1.6. Az elektrosztatika Gauss-tétele................................................................ 20
1.7. Vezetők és szigetelők ................................................................................ 25
1.8. Tükrözéses módszer.................................................................................. 28
1.9. A feszültség iránya ..................................................................................... 29
1.10. Összefoglalás ............................................................................................ 31
2. Elektrosztatikus terek számítása ................................................. 33
2.1. Elektrosztatikus terek számítása a töltésből........................................... 33
2.2. Az elektromos térerősség meghatározása a potenciálból..................... 35
2.3. Példák .......................................................................................................... 39
2.4. A kapacitás .................................................................................................. 61
2.5. Példák .......................................................................................................... 63
2.6. Kondenzátorok soros és párhuzamos kapcsolása................................. 65
2.7. Összefoglalás .............................................................................................. 70
3. Az áram és elektromos tere .......................................................... 72
3.1. Az áramerősség .......................................................................................... 72
3.2. Az áramsűrűség .......................................................................................... 74
3.3. Az áramlási tér............................................................................................ 75
3.4. Az ellenállás ................................................................................................ 77
3.5. Az áramlási tér számítása .......................................................................... 79
3.6. A teljesítmény és a teljesítménysűrűség .................................................. 82
3.7. A feszültséggenerátor ................................................................................ 83
3.8. Az áramgenerátor....................................................................................... 86
3.9. Példák .......................................................................................................... 89
3.10. Kirchhoff törvényei................................................................................. 91
3.11. Összefoglalás ............................................................................................ 94

4. Az áram mágneses tere................................................................. 97

4.1. A mágneses indukció................................................................................. 97
4.2. A fluxus ....................................................................................................... 99
4.3. A köráramnak más áramok mágneses teréből származó energiája...101
4.4. A gerjesztési törvény ...............................................................................104
4.5. A Biot–Savart-törvény ............................................................................108
4.6. A gerjesztési törvény származtatása a Biot–Savart-törvényből .........109
4.7. Mágneses terek számítása .......................................................................113
4.8. Példák ........................................................................................................114
4.9. Az öninduktivitás .....................................................................................121
4.10. Kölcsönös induktivitás, csatolt tekercsek...........................................123
4.11. Példák ......................................................................................................128
4.12. Összefoglalás ..........................................................................................133
5. Az elektromágneses tér ...............................................................136
5.1. Bevezetés...................................................................................................136
5.2. A nyugalmi és mozgási indukció ...........................................................137
5.3. Változó áram mágneses tere...................................................................140
5.4. Önindukált feszültség..............................................................................143
5.5. Átindukált feszültség ...............................................................................145
5.6. Tekercsek soros és párhuzamos kapcsolása.........................................146
5.7. Indukált elektromos térerősség..............................................................150
5.8. A folytonossági egyenlet és az eltolási áram ........................................153
5.9. A kapacitív áram ......................................................................................155
5.10. Az általánosított gerjesztési törvény....................................................156
5.11. Összefoglalás ..........................................................................................158
6. Elektromágneses energia és erő..................................................161
6.1. Töltésre ható erő......................................................................................161
6.2. Példák ........................................................................................................164
6.3. A kondenzátor és a tekercs energiája ....................................................174
6.4. Példák ........................................................................................................176
6.5. Az elektromos tér energiasűrűsége........................................................177
6.6. Példák ........................................................................................................180
6.7. A mágneses tér energiasűrűsége ............................................................180
6.8. A belső induktivitás .................................................................................183
6.9. Elektromos erőhatás................................................................................185
6.10. Példák ......................................................................................................188

6.11. Mágneses erőhatás .................................................................................191

6.12. Az áramelem potenciálja.......................................................................195
6.13. Összefoglalás ..........................................................................................199
7. A Maxwell-egyenletek .................................................................201
7.1. A Maxwell-egyenletek integrális alakja..................................................201
7.2. Az elektrodinamika felosztása................................................................205
7.3. A Maxwell-egyenletek differenciális alakja ...........................................206
7.4. A Descartes-koordinátáival adott vektortér divergenciája és
rotációja.....................................................................................................208
7.5. A Maxwell-egyenletek teljes rendszere a Descartes-
koordinátákkal számított vektoroperációkkal......................................212
8. Elektromágneses síkhullámok ....................................................215
8.1. Az elektromágneses síkhullám elektromos és mágneses
térerősségének hely- és időfüggése........................................................215
8.2. Síkhullámok polarizációja .......................................................................221
8.3. Példák ........................................................................................................224
8.4. A síkhullámmal áramló teljesítmény......................................................225
9. Elektromágneses tér végtelen kiterjedésű vezető féltérben....... 227
9.1. Az elektromos és a mágneses térerősség meghatározása a
végtelen kiterjedésű vezető féltérben, behatolási mélység .................227
9.2. Az áramsűrűség komplex pillanatértéke ...............................................231
9.3. A végtelen kiterjedésű vezető féltér ellenállása....................................232
9.4. Példák ........................................................................................................233
10. Távvezetékek ............................................................................ 236
10.1. Áram és feszültség a távvezetéken ......................................................236
10.2. A terjedési együttható és a hullámellenállás függése a vezeték
állandóitól ...............................................................................................244
10.3. A vezeték végén fellépő jelenségek (haladó és visszavert hullám)..249
10.4. A távvezeték bemenőimpedanciája .....................................................255
10.5. Fázis- és csoportsebesség .....................................................................259
11. Hullámvezetők .......................................................................... 262
11.1. Párhuzamos, sík fémlemezek közötti terjedés...................................262
11.2. Négyszögletes csőtápvonal...................................................................266

12. Üregrezonátorok ....................................................................... 275

12.1. Üregrezonátorok származtatása hullámvezetőből ............................276
12.2. Üregrezonátorok jósági tényezője .......................................................277
12.3. Állandó keresztmetszetű hasábüregek rezonanciafrekvenciái.........279
13. Elektromágneses hullámok keltése és vétele ........................... 282
13.1. A Hertz-dipólus elektromágneses tere................................................282
13.2. Az antenna irányhatása és nyeresége...................................................288
13.3. Egyenes antennák üresjárási feszültsége.............................................289
13.4. Példák ......................................................................................................292
14. Az elektromágneses hullámok terjedése az ionoszférában ...... 294
14.1. Az ionoszféra relatív dielektromos állandója és vezetőképessége ..294
14.2. Az ionoszférához érkező síkhullámok törése és visszaverődése ....297
14.3. Az ionoszférában terjedő síkhullám csillapodása..............................301
14.4. Az ionoszféra hatása a síkhullámok terjedésére, ha a
plazmafrekvencia nagyobb a síkhullám frekvenciájánál...................302
14.5. Példák ......................................................................................................303
Irodalomjegyzék ...................................................................................................305
Név- és tárgymutató .............................................................................................306

Elektrodinamika Előszó
Előszó
A jegyzetben az elektrodinamika alapvető fogalmaival és legfontosabb
törvényeivel ismerkedünk meg. Az alaptörvények bevezetésekor mindig a
tapasztalatra, a mérésre hivatkozunk.
Elsődleges célunk a jelenségek ismertetése, az elektromágneses tereket
jellemző mennyiségek definiálása, ezen mennyiségek kölcsönös kapcsola-
tainak feltárása. A tárgyalt alapvető törvények ismeretében egyúttal megol-
dunk egy sor egyszerű és gyakorlatilag fontos elektromágneses térszámítási
feladatot is.
A jegyzet 14 fejezetből áll. Ezek rövid tartalma:
1. A nyugvó töltés és az általa létrehozott elektromos tér törvényszerű-
ségei.
2. Egyszerű elektrosztatikus terek számítása; a kapacitás fogalma és meg-
határozása, kapacitív hálózatok vizsgálata.
3. Az időben állandó áram és az általa létrehozott elektromos tér tör-
vényszerűségei; az ellenállás fogalma és meghatározása; a generátorok
fogalma és jellemzése; egyszerű egyenáramú hálózatok számítása.
4. Az időben állandó áram által létrehozott mágneses tér törvényszerűsé-
gei; egyszerű mágneses terek számítása; az ön- és kölcsönös induktivi-
tás fogalma és meghatározása.
5. Az időben változó elektromágneses tér törvényszerűségei; a nyugalmi
indukálás jelensége; induktív hálózatok vizsgálata, a folytonossági
egyenlet és az általánosított gerjesztési törvény.
6. Elektromágneses energia és energiasűrűség meghatározása; az elekt-
romos és mágneses erőhatások számítása, az áramelem potenciálja.
7. A Maxwell-egyenletek integrális és differenciális alakja, az elektrodi-
namika felosztása a Maxwell-egyenletek alapján.
8. Elektromágneses síkhullámok, síkhullámok polarizációja, a síkhullá-
mokkal áramló teljesítmény (Poynting-vektor).
9. Elektromágneses tér végtelen kiterjedésű vezető féltérben, behatolási
mélység, a végtelen kiterjedésű vezető féltér ellenállása, veszteségi tel-
jesítménye.

Elektrodinamika Előszó
10. Távvezetékek; áram és feszültség kifejezésének meghatározása; távve-

zetékek osztályozása a terjedési együttható értékének alapján; a vezeték
végén fellépő reflexió, a távvezeték bemenő impedanciája; fázis- és
csoportsebesség.
11. Hullámvezetők; a négyszögletes csőtápvonal; a négyszögletes csőtáp-
vonal hullámformái; fázis- és csoportsebesség a hullámvezetőben tör-
ténő terjedéskor.
12. Üregrezonátorok; az üregrezonátorok jósági tényezője; állandó ke-
resztmetszetű hasábüregek rezonanciafrekvenciái.
13. Elektromágneses hullámok keltése és vétele; a Hertz-dipólus tere; az
antenna irányhatása és nyeresége; egyenes antennák üresjárati feszült-
sége.
14. Elektromágneses hullámok terjedése az ionoszférában; az ionoszféra
relatív dielektromos állandója és vezetőképessége; az ionoszféra hatása
a síkhullámok terjedésére.
Az 1–6 fejezetek nagyobb anyagrészeket fognak át, ezért ezekhez a fejeze-
tekhez összefoglalás is tartozik. A példák az anyag jobb megértését szol-
gálják, áttanulmányozásuk nagyban segíti azok megértését, ill. elsajátítását.
Célszerű ezeket önállóan is megoldani.
A jegyzet épít a villamosságtan és a matematika tárgyak ismeretanyagá-
ra, nagy szerepet kap a komplex mennyiségekkel történő számítási mód-
szer. Az összefüggéseket az időben és térben változó folyamatok esetében
legtöbbször komplex mennyiségekkel írjuk fel. Ezeket az egyenletekben és
a szövegben felülvonással jelöljük. Az időben változó skalármennyiségeket
az egyenletekben és a szövegben is többnyire kisbetűvel jelöljük, a vektor-
mennyiségeket az egyenletekben és a szövegben vastag szedéssel, az ábrá-
kon nyíllal és felülvonással különböztetjük meg a skalármennyiségektől.
Köszönöm dr. Kuczmann Miklósnak és dr. Nagy Szilviának az alapos
lektori, Gyimesi Lászlónak pedig a gondos és pontos grafikai munkát.

Elektrodinamika A töltés és elektromos tere
1. A töltés és elektromos tere

A villamosságtan törvényeinek tárgyalását a legalapvetőbb villamos foga-
lommal, az elektromos töltéssel kezdjük. Bevezetjük a nyugvó töltés által
létrehozott elektromos tér, majd a feszültség és a potenciál fogalmát. Ezek
alapján definiálhatjuk a kapacitást is. A két legfontosabb cél a fellépő ma-
ximális térerősség és az elrendezés kapacitásának számítása. Az így kapott
eredmények általában akkor is érvényesek, ha a töltések és a feszültségek
időben változnak.
1.1. Az elektromos töltés

Az elektromágneses jelenségek oka végső soron az, hogy egyes elemi ré-
szecskéknek (elektromos) töltésük van. Ez ugyanolyan alapvető (más fo-
galmakra nem visszavezethető) tulajdonságuk, mint pl. az, hogy tömegük
van. Azt a tényt, hogy egyes elemi részecskéknek töltésük van, a töltött
részecskék vagy testek egymásra gyakorolt hatásából állapíthatjuk meg.
Mindenekelőtt az derül ki, hogy kétfajta töltés van: a protonok töltését
pozitívnak, az elektronokét negatívnak tekintjük. (E választásnak történelmi
okai vannak; sok szempontból a fordított elnevezés szerencsésebb lett
volna.) Az egynemű töltések taszítják, a különneműek vonzzák egymást.
A töltés mérése elvben kölcsönös erőhatásukra visszavezethető, és így
lehetne a töltés egységét is rögzíteni. A gyakorlatban a töltés mérésére
külön műszer van: a ballisztikus galvanométer. A töltés jele Q, a Nemzetkö-
zi Mértékegység-rendszerben (SI) egysége a coulomb∗ (rövidítve: C), amit
így jelölünk:
[ Q ] = 1 coulomb = 1 C . (1)
Fizikailag a leghelyesebb az lenne, ha rögzítenénk, hogy hány protonnak
vagy elektronnak van 1 coulomb töltése, vagy – ami végeredményben
ugyanaz – megadnánk definíciószerűen az elektron töltését coulombban.
A töltés egységét azonban nem így rögzítették, hanem az SI-ben a töltés
egységét visszavezetik az áramerősség egységére, az amperre (rövidítve:
A), eszerint
1C = 1As , (2)
∗
Charles Augustin de Coulomb (1736–1806): francia fizikus.

ahol s a másodperc (szekundum) rövidítése. Megjegyezzük, hogy a nyugvó

töltés nagyságrendje általában a coulomb törtrésze, vagyis 1 µC = 1·10–6 C
vagy 1 mC = 1·10–3 C nagyságrendű.
1.2. Az elektromos térerősség

Tapasztalat szerint a nyugvó töltések egymásra erőhatást fejtenek ki. Ezt a
(sztatikus) elektromos tér fogalmának bevezetésével célszerű leírni.
Helyezzünk töltött testek közelébe egy kisméretű, Q töltésű testet. E
testre erő hat, amelyet az F erővektorral írunk le. A tapasztalat szerint az F
erő arányos a Q töltéssel; pl. a negatív töltésre ható erő ellenkező irányú,
mint a pozitív töltésre ható (1.2.1. ábra). A töltésre ható erőt tehát az
alábbi alakban adhatjuk meg:
F = QE . (1)
Ez az összefüggés az elektromos térerősség E vektorát definiálja. A töltésre
ható erő közvetlen oka eszerint az az elektromos tér, amelyet a többi töltés a
Q próbatöltés helyén létrehoz. E teret kvantitatíven az elektromos térerős-
ség vektora jellemzi nagyság és irány szerint. A térerősség általában min-
den pontban más. Az (1) összefüggésből az erő nagysága és a térerősség
nagysága közötti kapcsolat
F = QE , (2)
ahol F = |F| és E = |E|. Az elektromos térerősség egységét az erő és a
töltés egységével az (1) definíció rögzíti. Az SI-ben a töltés egysége
[Q] = 1 C = 1 As, az erő egysége [F] = 1 newton = 1 N. Ez utóbbit kife-
jezhetjük 1 N = 1 J/m = 1 VAs/m alakban is, ahol 1 J = 1 joule∗ a mun-
ka, 1 m = 1 méter a távolság és 1 V = 1 volt az elektromos feszültség SI-
egysége.
Ezekből az elektromos térerősség egysége
[ F] N VAs 1 V
[E] = =1 =1 =1 . (3)
[Q] C m As m
A gyakorlatban a térérősséget sokszor 1 kV/cm = 105 V/m egységben

adják meg. Levegőben körülbelül 10 kV/cm = 106 V/m térerősség enged-
∗
James Prescott Joule (1818–1889): angol fizikus, az energia megmaradására vonatkozó
törvény egyik megfogalmazója. Kísérletileg igazolta, hogy az elektromos áram hőt termel.

hető meg, nagyon jó szigetelőanyagban 1000 kV/cm = 108 V/m is. Egy
adóantenna által létrehozott térerősség vételi helyen 10–3 V/m = 1 mV/m
nagyságrendű (ez azonban már nem sztatikus jellegű elektromos tér).
Az elektrosztatikus terek vizsgálatának egyik fő célja éppen a térerős-
ség vagy a legnagyobb térerősség meghatározása. Utóbbit azért kell ismer-
nünk, mert a szigetelőanyagok csak bizonyos maximális térerősséget tud-
nak szigetelni, ennél nagyobb térerősség átütést okoz. A helyzet analóg a
mechanikai szilárdsággal: az anyagok bizonyos mechanikai feszültség fö-
lött megszűnnek szilárd testként viselkedni.
1.2.1. ábra.
Az elektromos térerősség
vektorának értelmezése a
kisméretű (pontszerű)
töltésre ható erő alapján
Az elektromos erőtér vizsgálata így a villamos szilárdságtan egyik feladata.

A térerősség ismerete alapvető fontosságú az elektron- és ionoptikai be-
rendezések tervezésekor is (katódsugárcső, elektronoptikai lencsék, mag-
netron, klisztron stb.). Az elektromos térerősség meghatározza a töltésre
ható erőt, ezért a térerősség ismeretében meghatározhatjuk a töltött ré-
szecskék pályáját. Ezek a vizsgálatok képezik az elektronoptika tárgyát.
1.3. A feszültség
Ha nyugvó töltések terében egy kisméretű (pontszerű) töltés elmozdul egy
A pontból egy B pontba, akkor eközben munkavégzés történik. A töltésre
a tér (vagyis a többi töltés) által kifejtett erő F = QE, tehát egy rövid sza-
kaszon a tér által végzett munka (1.3.1. ábra)
dW = F d = FdA = QEdA , (1)
ahol Edℓ az E és az ℓ vektor skaláris szorzata.
A tér által végzett munka az A–B pálya mentén ezen elemi munkák
összege, vagyis
B B
WAB = ∫ QEdA = Q ∫ EdA . (2)

A A

Ha WAB pozitív, akkor végeredményben a tér végez munkát az elmozdulás

során, más szóval a töltés potenciális energiája csökken. Ha viszont WAB
negatív, akkor az elmozdulás csak külső munkavégzés árán lehetséges (a
tér által végzett munka negatív), a töltés potenciális energiája növekszik.
Fordított irányú mozgás esetén
A B
WBA = Q ∫ E dA = −Q ∫ E dA = −WAB , (3)

B A
tehát ugyanazon pálya mentén végzett oda-vissza mozgás során nincs ere-
dő munkavégzés.
Amint (2)-ből látható, a Q töltés mozgatása során végzett munka ará-
nyos a töltés nagyságával. Célszerű bevezetni a tér által végzett munka és a
töltés hányadosát, amely a töltéstől független, és így csak a tértől és a pá-
lyától függ. Ez a mennyiség a két pont közötti feszültség:
B
W
U AB = AB = ∫ E dA . (4)
Q A
1.3.1. ábra. Az erőtér által végzett munka számítása. A (pozitívnak

tekintett) Q, töltés az A pontból a B pontba mozog valamilyen úton
Matematikailag és fizikailag is nyilvánvaló, hogy ugyanezen két pont kö-

zötti feszültség a pálya fordított irányítása esetén ugyanakkora, csak ellen-
kező előjelű:
A B
U BA = ∫ E dA = −∫ E dA = −U AB . (5)
B A

A feszültség egysége∗ a definiáló összefüggésből (1.2-3) és (1.1-2) felhasz-

nálásával
[ W ] 1 VAs
[U] = = = 1 V = 1 volt . (6)
[Q] 1 As
Ugyanezt az eredményt kapjuk az [ U ] = [ E ][ ] = (1V/m )⋅1m = 1V össze-
függés alapján is. A hálózati feszültség 230 V. Egy akkumulátorcella fe-
szültsége kb. 2 V, egy szárazelemcella feszültsége kb. 1,5 V. A nagy forgó-
generátorok feszültsége 10 kV = 10 000 V szokott lenni. A nagy távolságú
energiaátvitel feszültsége 100 kV…800 kV. Atomfizikai kísérletekhez
használatos elektrosztatikus (Van de Graaf) generátor feszültsége néhány
MV = 106 V. A legkisebb még mérhető feszültség 10–8 V =0,01 µV nagy-
ságrendű.
Fontos tapasztalati tény, hogy nyugvó töltések terében tetszőleges zárt
görbe mentén a végzett munka eredője nulla:
W0 = Q ∫ E dA = 0 . (7)
Más szóval azt is mondhatjuk, hogy az elektrosztatikus tér cirkuláció-

mentes, vagyis az E térerősségvektor integrálja bármely zárt görbére nulla:
∫ E dA = 0 . (8)
Ebből az alábbi igen fontos tény következik:
Elektrosztatikus térben két pont között a feszültség (a tér által valamely

töltésen végzett munka) csak a kezdő és végpont helyzetétől függ, az in-
tegrációs úttól (a töltés pályájától) azonban független.
A (2), (5) összefüggésekben ezért nem jelöltük külön azt, hogy milyen
integrációs útról van szó.
∗
Alessandro Giuseppe Volta (1745–1827) olasz fizikusról. Elsőként sikerült elektromos
áramforrást készítenie (Volta-oszlop, 1800), így lényegében őt tekinthetjük az elektromos
áram felfedezőjének.

Állításunkat az 1.3.2. ábra alapján a következőképpen igazolhatjuk. Té-

telezzük fel, hogy az (1), ill. a (2) jelű görbe mentén különböző feszültsé-
geket kapunk:
B B
∫ EdA, ∫
(1) (2)
U AB = U AB = E dA . (9)
A(1) A(2)
1.3.2. ábra.
A két pont között különböző
utak mentén ugyanakkora a
feszültség
Képezzük e két feszültség különbségét

B B B A
∫ E dA − ∫ ∫ EdA + ∫ EdA .
(1) ( 2)
U AB − U AB = EdA = (10)
A(1) A(2) A(1) B( 2)
Az A(1)B - B(2)A út zárt görbe, ezért (8) értelmében
= ∫ E dA = 0 .
()
1 2 ( )
U AB − U AB (11)
A két, különbözőnek tekintett feszültség tehát valójában egyenlő:

1() 2 ( )
U AB = U AB = U AB . (12)
Ezzel állításunkat igazoltuk.
A feszültség mérése elvben visszavezethető munka és töltés mérésére.
A gyakorlatban a feszültség mérésére külön műszer, a voltmérő áll rendel-
kezésre. A műszer két kapcsát az 1.3.3. ábrán látható módon vezetékekkel
a mérendő pontokhoz kötjük.

1.3.3. ábra. Az A és B pontok közötti

UAB feszültség mérése voltmérővel
Az UAB feszültség mérésekor az A pontot a +, a B pontot a − jelű kapocs-

hoz csatlakoztatjuk. Ha UAB > 0, akkor a műszer kitérése megadja a fe-
szültséget. Ha UAB < 0 (vagyis UBA > 0), akkor a mutató az ellenkező
irányba igyekszik kitérni; ekkor a kapcsok felcserélésével a pozitív UBA
feszültség mérhető. (Vannak középállású műszerek, ahol nem kell a kap-
csokat megcserélni, mert a mutató „negatív” irányban is ki tud térni.)
1.4. A potenciál és a potenciálfüggvény

A különböző pontok közötti feszültség ismerete igen fontos. Az 1.4.1/a
ábrán négy pontot vettünk fel (A, B, C, 0) és bejelöltük (egy-egy integrá-
ciós görbe feltüntetésével) a különböző feszültségeket. Már ez az egyszerű
ábra is elég nehezen áttekinthető. Ennek az az oka, hogy túl sok feszültsé-
get jelöltünk be, ugyanis egy részük a többi ismeretében meghatározható.
Lényegesen egyszerűsödik a helyzet, ha kijelölünk egy alappontot. Le-
gyen ez az 1.4.1/b ábrán a 0 pont.
1.4.1. ábra. a) Ha négy pont között minden lehetséges feszültséget

bejelölünk, a viszonyok nehezen áttekinthetőek. b) Egyszerűsödik a
helyzet, ha csak egy kiválasztott alapponthoz viszonyított feszültséget,
a potenciált adjuk meg

Elegendő, ha a többi pont és ezen önkényesen kiválasztott pont közötti

feszültséget adjuk meg, éspedig megállapodásszerűen úgy, hogy az integrá-
ciós út végpontja a kiválasztott alappont. A feszültség jelölésében ekkor az
alappontot nem is kell kiírni, és röviden
0
ΦA = U A0 = ∫ EdA, [Φ ] = [ U ] = 1V (1)
A
jelöli az A pont potenciálját. (Ugyanígy értelmezhető ΦB, ΦC stb. is.)

Amint látjuk, a potenciál fizikailag ugyancsak feszültség, csak az egyik
pontját – éspedig az integráció végpontját – önkényesen rögzítettük. A
potenciált szokásos ezért ugyancsak U-val jelölni. A potenciál fizikai tar-
talmát kifejező összefüggés
WA = QΦA , (2)
ahol WA a Q töltés helyzeti energiája az A pontban, ΦA a többi töltés által
létrehozott potenciál ugyanott. Ha a töltés az A pontból (bármely úton) a
nulla potenciálú 0 alappontba kerül, a tér által végzett munka WA = QΦA,
amely például a töltött test kinetikus energiájaként jelentkezik.
A potenciált ugyanúgy mérjük, mint a feszültséget; ekkor a + kapocs a
mérendő, a − kapocs az alapponthoz kötendő. A potenciál természetesen
negatív is lehet, habár sokszor úgy választjuk meg az alappontot, hogy
minden potenciálérték pozitív legyen.
1.4.2. ábra. Két pont között a feszültség

egyenlő potenciáljaik különbségével
A pontok potenciáljának ismeretében már könnyen meghatározható a két

pont közötti feszültség. Ehhez használjuk fel azt a tényt, hogy két pont
között a feszültség független a térerősség integrálási útjától. Így az 1.4.2.
ábra A és B pontjai közötti feszültség az A0B görbe mentén számítva:

B 0 B 0 0
U AB = ∫ E dA = ∫ E dA + ∫ E dA = ∫ E dA − ∫ E dA . (3)
A A 0 A B
Az első integrál a ΦA, a második a ΦB potenciált adja, végeredményben:

U AB = ΦA − ΦB . (4)
A két pont közötti feszültség tehát a két pont potenciáljának különbsége.
A „feszültség” kifejezés helyett gyakran a „potenciálkülönbség” (vagy po-
tenciálesés) kifejezést is használják. Az ugyancsak elterjedt „feszültségkü-
lönbség” kifejezés azonban értelmetlen. A (4) összefüggés energetikai tar-
talma: ha egy Q töltés az A pontból a B pontba kerül, ahol a többi töltés
által létrehozott potenciál ΦA, ill. ΦB, akkor a tér által végzett munka
WAB = QU AB = QΦA − QΦB = WA − WB , (5)
vagyis (2) szerint az egyes pontbeli potenciális energiák különbsége. A
munkavégzés a töltés pályájától független.
Nyugvó töltések elektromos terében végeredményben bármely pont-
hoz egyértelműen rendelhető egy potenciálérték. Jelölje r a szóban forgó
pont helyzetvektorát és r0 az alappont helyzetvektorát, ekkor a pont po-
tenciálja (1) mintájára
r0
Φ (r ) = ∫ E (r ) dr , (6)
r
ahol Φ(r) nevezhető potenciálfüggvénynek is. A P1(r1) és P2(r2) pontok

közötti feszültség kifejezése pedig
r2
U12 = Φ (r1 ) − Φ (r2 ) = ∫ E (r ) dr . (7)

r1
Újból hangsúlyozzuk, hogy a potenciál alappontjának (a zérus potenciálú

pontnak) a kiválasztása teljesen önkényes, és semmilyen lényeges mennyi-
ségre nincs befolyással. Ha például a 0 pont helyett egy másik, 0* pontot
tekintünk alappontnak, amelynek potenciálja (a 0 ponthoz viszonyítva)
Φ0*, akkor ha egy A pont potenciálja 0-ra vonatkoztatva ΦA = UA0, akkor
potenciálja 0*-ra vonatkoztatva ΦA* = U A0* = ΦA − Φ0* . Minden potenci-
álértékből tehát levonódik a Φ0* érték. Ez azonban két pont közötti fe-

szültség számításakor nem játszik szerepet, hiszen a potenciálkülönbség

képzése során az additív állandó kiesik. A helyzet teljesen hasonló a ma-
gassági szintek megadásához: egy hegy magassága nem függ attól, hogy
csúcsának és lábának szintjét a tengerszinthez képest adjuk meg, vagy va-
lamilyen más ponthoz viszonyítjuk.
Elméleti számítások során a végtelen távoli pontot, gyakorlati felada-
tok esetében pedig a földet szokás alappontnak tekinteni, de gyakran más
választás a célszerű.
1.5. Erővonalak és szintfelületek

Az eddigiek alapján két alapvető lehetőségünk van az elektromos tér
szemléltetésére. Felrajzolhatjuk bizonyos pontokban a térerősség vektorát,
vagy megadhatjuk ugyanezen pontokban a potenciált. Ez az ábrázolás
azonban áttekinthetetlen lesz, továbbá a térerősségvektorok és a potenci-
álértékek között nem sok kapcsolatot láthatunk.
A térerősség ábrázolásának sokkal célszerűbb módja az erővonalak fel-
rajzolása. Ezek olyan görbék, amelyek érintője minden pontban megadja
a térerősség lokális irányát, helyi sűrűségük pedig arányos a térerősség
nagyságával (1.5.1/a ábra). Utóbbi kijelentésünk úgy is megfogalmazható,
hogy az erővonalak merőleges távolsága fordítva arányos a térerősség
nagyságával.
1.5.1. ábra. a) Az erővonalak rendszere, b) az ekvipotenciális felületek

rendszere és c) a két ábra összerajzolva
A potenciálfüggvényt célszerűen a szintfelületek vagy ekvipotenciális felüle-

tek segítségével ábrázolhatjuk. Ezek azon felületek, amelyek mentén a
potenciál meghatározott állandó érték. Célszerű, ha az egymás utáni állan-

dó potenciálértékek különbsége ugyanakkora (a potenciálértékek pl. 0 V,

100 V, 200 V stb.). Ábrázolni többnyire az ekvipotenciális felületek sík-
metszetét szoktuk (1.5.1/b ábra).
Ugyanazon tér erővonal- és szintfelületábrája között szoros kapcsolat
van. Mindenekelőtt az erővonalak merőlegesek a szintfelületekre. Ez kö-
vetkezik pl. abból, hogy állandó potenciálú felület mentén mozgatva egy
töltést, nincs munkavégzés. Ennek megfelelően a ható erőnek és így a
térerősségnek nem lehet a felület irányába eső összetevője – vagyis a tér-
erősség és így az erővonalak is merőlegesek az ekvipotenciális felületre. A
térerősségvektor (tehát az erővonal is) merőleges az ekvipotenciális felü-
letre, és a kisebb potenciálérték felé mutat.
A két ábra közötti másik kapcsolat a nagyságokkal kapcsolatos. Ahol
nagyobb a térerősség, ott az erővonalak – definíciójuk alapján – sűrűbben
helyezkednek el. E helyeken az ekvipotenciális felületek távolsága is kicsi
(1.5.1/c ábra). Jelölje ugyanis valahol d két ekvipotenciális felület merőleges
távolságát, akkor egy erővonal mentén integrálva (E és dℓ párhuzamosak)
B B
ΦA − ΦB = ∫ EdA =∫ Ed ≈ E ⋅ d; d = AB . (1)
A A
Ha az U = ΦA−ΦB potenciálkülönbséget állandónak tartjuk, akkor a

U
d= (2)
E
távolság annál kisebb, mennél nagyobb a térerősség. Tehát – amint állítot-
tuk – ahol a térerősség nagy, ott az erővonalak is és az ekvipotenciális felü-
letek is közel helyezkednek el. A legszemléletesebb képet az erőtérről tehát
akkor kapjuk, ha az erővonalakat és az ekvipotenciális felületeket összeraj-
zoljuk (1.5.1/c ábra). Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy pozitív töltés
környezetében az erővonalak elmutatnak a töltéstől, mert ott egy másik
pozitív töltésre taszító erő hat. Ennek megfelelően negatív töltés környe-
zetében az erővonalak a töltés felé mutatnak, mert a pozitív töltésre von-
zóerő hat (lásd az 1.6.1. ábrát). Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az
erővonalak a pozitív töltésekből indulnak ki és a negatívokon végződnek, vagyis a
pozitív töltés az erővonalak forrása, a negatív töltés az erővonal nyelője.

1.6. Az elektrosztatika Gauss-tétele∗

Az eddigiekben a töltések által létrehozott teret adottnak tekintettük.
Vizsgáljuk most azt a kérdést, milyen kapcsolat van az elektromos tér és az
azt létrehozó töltések között. Ez az eddigiek alapján elméletileg nem álla-
pítható meg; a problémára csak a tapasztalat adhat választ. A kísérletek
eredménye lényegileg úgy fogalmazható meg, hogy egy zárt felületen át-
menő erővonalak összes száma arányos a felület által bezárt töltéssel. A
felületből kilépő erővonalak számát eközben pozitívnak, a belépőket nega-
tívnak tekintjük. Az „erővonalak összes száma” tehát lehet pozitív ekkor a
felület által körülzárt töltések összege pozitív), lehet negatív (a töltések
összege negatív), de lehet nulla is (ugyanannyi erővonal lép ki, mint be; a
felületen belül egyáltalában nincs töltés vagy ugyanannyi pozitív és negatív
töltés van). Néhány tipikus eset látható az 1.6.1. ábrán. Itt (önkényesen)
felvettük, hogy a Q > 0 töltésből éppen 8 erővonal indul ki, tehát a −Q <
0 töltésen ugyancsak 8 erővonal végződik. A különböző zárt felületek által
bezárt töltést ΣQ jelöli.
1.6.1. ábra. A zárt felületet

metsző erővonalak és a
körülzárt töltés kapcsolata
∗
Karl Friedrich Gauss (1777–1855): kiemelkedő jelentőségű német matematikus, fizikus
és csillagász, a göttingeni egyetem tanára és a csillagászati obszervatórium igazgatója.

Nézzük most a fenti tétel szabatosabb megfogalmazását. Az E térerősség

az erővonalak sűrűségével arányos, ezért egy az E térérősségvektorra me-
rőleges dA felületen az átmenő erővonalak száma EdA. Ha a felületelem
nem merőleges a térerősségre, akkor vagy a térerősség, vagy a felületelem
merőleges összetevőjét kell vennünk, vagyis az erővonalak száma (1.6.2.
ábra)
E n dA = EdA cos α = EdA , ill. EdA n = EdA cos α = EdA , (1)
ahol EdA az E és a dA vektorok skaláris szorzata. Tehát a felületelemet
vektormennyiségnek tekintjük, és mindig úgy irányítjuk, hogy az a zárt
térrészből kifelé mutasson. Ezáltal a térrészből kifelé mutató erővonalakat
pozitív, a befelé mutatókat negatív előjellel vesszük figyelembe.
1.6.2. ábra. Az „erővonalszám” meghatározása,

az elektromos térerősség felület menti integráljának képzésével
A zárt felület erővonalainak algebrai összegét az EdA mennyiségek össze-

gezésével kapjuk, vagyis az E vektor zárt felület menti integrálját kell ké-
peznünk. Ha a vizsgált térrészben egynemű (homogén) közeg van, akkor
az erővonalszám arányos a felület által körülzárt Q összes töltéssel:
1
∫ E dA = ε Q . (2)
A
Az ε arányossági tényező a tapasztalat szerint a közegre jellemző állandó.

Egyes anyagoknál ε függ a térerősségtől, a hőmérséklettől stb. is. Egyelőre
arra az esetre szorítkozunk, amikor ε állandónak tekinthető (homogén,
lineáris közeg).
Az ε tényező az (abszolút) permittivitás vagy (abszolút) dielektromos állan-
dó. Értékét elvben a fenti összefüggés alapján is megmérhetjük. (A tényle-

ges mérés elvére az 2.4. szakaszban visszatérünk.) A permittivitás egysége

a (2) összefüggés alapján:
[Q] As As
[ε] = = = . (3)
[ E ][ A ] (V / m) m Vm
2
A vákuum – és jó közelítéssel a levegő – permittivitása

As 10−9 As
ε0 = 8,854 ⋅10−12 = . (4)
Vm 4π⋅ 9 Vm
Az anyagok permittivitását
ε = ε0ε r , ε r ≥ 1 (5)
alakban szokás megadni, ahol εr a relatív permittivitás, amely puszta szám.
A táblázatok csak az εr értéket tartalmazzák, és általában csak ε-nal jelölik.
Ennek egyrészt történelmi oka van, másrészt ε/ε0 = εr az egységrendszer-
től független viszonyszám, az ε0 értéke pedig az egységrendszertől is függ.
A legtöbb anyagra εr < 5.
A (2) összefüggés felírható az alábbi alakban is:
∫ εEdA = Q . (6)
A
Az összefüggés ebben az alakjában akkor is igaz, ha a teret kitöltő anyag

nem homogén. Ekkor az integrálás során az E térerősségvektort azon
közeg permittivitásával kell szorozni, amely a felület vizsgált helyén van.
Összefüggésünk egyszerűbb alakra hozható a
D = εE (7)
gerjesztettségi vagy eltolási vektor bevezetésével. Ezzel a töltés és az elekt-
romos tér kapcsolata az alábbi egyenlettel fejezhető ki (1.6.3. ábra)
∫ DdA = Q , (8)
A
ahol Q a zárt A felületen belül elhelyezkedő összes töltés. Az összefüggés

az elektrosztatika Gauss-tétele, amely egészen általános érvényű.

A Q töltést kifejezhetjük a ρ töltéssűrűséggel is:
Q = ∫ ρdV . (9)
V
A töltéssűrűség a térfogategységben lévő töltés értékét adja meg, így mér-

tékegysége C/m3. A Gauss-tétel ezek után így írható:
∫v DdA = ∫ ρdV , (10)

A V
ahol V az A zárt felület által határolt térrész térfogata.

Egyes speciális anyagokra a D = εE összefüggés nem érvényes, mert
D és E között bonyolultabb kapcsolat van. Ilyenkor (8) a D-vektor definí-
ciója.
1.6.3. ábra. Az elektrosztatika Gauss-tétele értelmében

a D eltolási vektor integrálja egy zárt felület mentén egyenlő
a felület által körülzárt töltések algebrai összegével
Az eltolási vektor egysége (8)-ból

[Q] As
[ D] = =1 . (11)
[A] m2
Ugyanezt az eredményt kapjuk a [ D] = [ε][ E ] összefüggés alapján is.
A (8) összefüggésnek szemléletes jelentést adhatunk, ha a töltést az
1.7.3. ábrának megfelelően egy olyan fémburkolattal vesszük körül, amely
teljesen zárt. Ekkor az elektromos influencia vagy más néven töltésmegosztás
következtében a burokban lévő töltések úgy mozdulnak (tolódnak) el, hogy

a pozitív töltésből kiinduló erővonalak negatív töltéseken végződhessenek,

mintegy semlegesítve a középpontban lévő pozitív töltést, azaz ugyanannyi
negatív töltés lesz a burkolat belső részén, mint amennyi pozitív a burok
belsejében van. Ha a dA felületen lévő eltolt töltést elosztjuk dA-val a felü-
letelem nagyságával, akkor megkapjuk D értékét, DdA viszont az a −dQ,
ill. +dQ töltés, amelyeket ha összegzünk pont ±Q-t kapjuk meg.
Az elmondottak figyelembevételével a tér bármely pontjában meg is
mérhetjük az eltolási vektort a 1.6.4. ábrán látható elrendezés segítségével.
Ez egy az illető pontban szigetelten elhelyezett, először összeérintett, majd
széthúzott lemezpár, melyek valamelyikén a szétválasztott töltést megmér-
jük. A lemezpárt addig forgatva, míg a maximális töltést meg nem kapjuk,
az eltolási vektor irányát is megállapíthatjuk. Nagysága a szétválasztott
töltés és a lapocska felületének hányadosa.
1.6.4 ábra. A villamos eltolás nagyságának mérése
Az eltolási vektor ugyanúgy jellemzi a teret, mint a térerősségvektor.

Utóbbit alapvetőbbnek tekintjük, mert ez adja meg a töltésre ható erőt és
a munkavégzést. Az eltolási vektor viszont szorosabb kapcsolatban áll a
teret gerjesztő töltésekkel. A D vektort ugyanúgy ábrázolhatjuk erővona-
lakkal (helyesebben D-vonalakkal), mint az E vektort. A szakasz elején
kissé felületesen megfogalmazott tétel voltaképpen nem az erővonalakra
(E-vonalakra), hanem a D-vonalakra igaz. Ha a teret kitöltő közeg homo-
gén, akkor a kétfajta vektorvonal csak léptékben tér el egymástól (az állan-
dó ε szorzónak megfelelően). A léptékeket mindig választhatjuk úgy, hogy
a két vektorra vonatkozó erővonalkép azonos legyen. Ha azonban több-
fajta közeg van jelen, akkor mindig külön fel kell rajzolni a kétféle erővo-
nalképet.

1.7. Vezetők és szigetelők

Az anyagok az elektrosztatika szempontjából két, élesen elválasztott cso-
portra oszthatók: vezetőkre és szigetelőkre. Az (ideális) vezetőkre az jel-
lemző, hogy bennük a töltések erőmentesen (tehát munkavégzés nélkül)
elmozdíthatók. Ebből azonnal következik, hogy sztatikus erőtér esetén a
térerősség a vezető felületére mindig merőleges (nincs érintőleges erő- és
így térerősség-összetevő), vagyis a vezető felülete ekvipotenciális. A vezető
belsejében nem lehet térerősség, ezért a kiterjedt vezető test is ekvipoten-
ciális, és potenciálja megegyezik a felület potenciáljával. Ez a tény meg-
könnyíti az erővonalak és az ekvipotenciális felületek kvalitatív felrajzolását.
A vezető test környezetében az ekvipotenciális felületek nagyjából hasonló
alakúak, mint a vezető felülete. Tipikusan vezető anyagok a fémek.
A vezetőben könnyen elmozduló töltések éppen úgy helyezkednek el,
hogy a vezető ekvipotenciális legyen. A töltések egymást taszítják, ezért
eleve a vezető felületén foglalnak helyet (1.7.1. ábra).
1.7.1. ábra. a) Pozitív töltésű elektróda és b) influáló hatása

egy töltetlen, ill. c) pozitív töltésű elektródára

Ha több vezető van jelen, akkor töltéseik kölcsönösen hatnak egymásra,

tehát a töltéseloszlás megváltozik. Egy töltött vezető környezetében egy
töltetlen vezető két oldalán ellenkező előjelű töltések jelennek meg, ame-
lyek összege természetesen nulla (1.7.1/b ábra). Ez az elektromos influ-
encia (töltésmegosztás) jelensége. Az influencia következtében előfordul-
hat, hogy egy pozitív töltésű vezető felületének egy részén (egy másik po-
zitív töltésű vezető hatására) negatív töltések jelennek meg (1.7.1/c ábra).
Az elektrosztatika Gauss-tétele értelmében a töltött testből kiinduló erő-
vonalak (pontosabban: D-vonalak) összes száma az eredő töltéssel ará-
nyos. Például az 1.7.1/b ábra töltetlen vezetőjéből ugyanannyi erővonal
lép ki, mint amennyi beleszalad, vagyis az erővonalak összes száma nulla.
Az elmondottak alapján belátható, hogy valamilyen térrészt (pl. egy
műszert) hogyan lehet „árnyékolni” a külső elektrosztatikus térrel szem-
ben. Ha az árnyékolandó berendezést az 1.7.2. ábrán látható módon üre-
ges vezető belsejébe helyezzük, akkor az influált töltések úgy helyezkednek
el, hogy a vezető ekvipotenciális legyen. Ugyanekkora a potenciál az üreg
minden pontjában, vagyis az üregben nincs elektromos tér.
1.7.2. ábra. Üreges vezető belsejében a térerősség nulla. Ez a hatás

felhasználható külső elektromos tér árnyékolására
Megoldható azonban a fordított feladat is: valamely töltött elektróda teré-

nek árnyékolása a külvilág szempontjából. Ha a töltést az 1.7.3. ábrán lát-
ható módon fémburkolattal vesszük körül, akkor a külső felületen elhe-
lyezkedő influált töltések még létrehoznak kívül teret. Ha azonban az ár-
nyékoló elektródát földeljük (nulla potenciálra kötjük), akkor a Q töltés
által „lekötött” negatív töltések a helyükön maradnak, a külső felület +Q
töltése viszont a földre megy (1.7.3/b ábra). Ezáltal a külső tér (a Gauss-
tétel értelmében) valóban nulla lesz. Tapasztalat szerint mindkét árnyéko-
lásra felhasználható tömör fém helyett elég sűrű fémháló is.

1.7.3. ábra. a) Ha egy töltött elektródát zárt fémburokkal veszünk körül,

kívül továbbra is észlelünk teret. b) Az árnyékolás akkor biztosítható, ha a
nem lekötött töltéseket földeléssel eltávolítjuk
A szigetelőkre (más szóval: dieletrikumokra) az jellemző, hogy bennük a

töltések nem mozdulhatnak el. Ha tehát két fémes vezetőre (elektródára)
különböző előjelű töltést helyezünk, és szigetelőanyaggal elválasztjuk őket,
akkor a töltések a fellépő vonzóerő ellenére sem tudnak egyesülni. Ha
azonban a vonzóerő elér egy kritikus értéket, akkor a szigetelőanyag nem
tudja már hivatását betölteni: megindul a töltések áramlása. A szigetelőké-
pesség határát – mint már említettük – az anyagra jellemző átütési térerős-
ség (átütési szilárdság) szabja meg. Néhány tájékoztató érték: levegőre
Ea = 30 kV/cm = 3·106 V/m, transzformátorolajra Ea = 300 kV/cm,
PVC-re Ea=400 kV/cm ~ 1000 kV/cm. Az adatok azért is csak tájékozta-
tó jellegűek, mert adott anyag átütési térerőssége még a hőmérséklet, a
nyomás, a rétegvastagság stb. függvénye is.
Elektrosztatikus szempontból a vezetők között nincs különbség, míg a
szigetelőanyagok jellemzője a permittivitásuk. A vezetőkre a permittivitás
elektrosztatikus szempontból nincs értelmezve, mert a vezető és a szigete-
lő között minőségi és nem mennyiségi különbség van.
Nyilvánvaló, hogy a „vezető közeg” – „szigetelőanyag” merev szem-
beállítás nem felel meg a fizikai valóságnak. A töltések elmozdításához
fémes vezetőben nagyon kis erőre van csak szükség, de ez az erő mégsem
nulla, és nyilván nem is ugyanakkora a különböző vezető közegekre. Más-
részt a szigetelőanyagokban még az átütési térerősségnél kisebb, tehát
nemcsak nagyon nagy erő hatására bekövetkezik a töltések kismértékű
mozgása. A vezetőképesség, ill. szigetelőképesség számszerű jellemzésével
a 3. fejezetben foglalkozunk, ahol megismerkedünk a fajlagos vezetés, ill. a

fajlagos ellenállás fogalmával. Ebben a fejezetben azonban megmaradunk

az ideális vezető és az ideális szigetelő fogalmainál.
1.8. Tükrözéses módszer

Gyakorlati fontossága miatt érdemes külön beszélni a síknak tekintett föld
(nulla potenciálú elektróda) hatásáról, amely a szuperpozíció-elv alkalma-
zásával egyszerűen figyelembe vehető. Lineáris közegben (ε = állandó) az
elektródák által létrehozott térerősség és potenciál összegezhető, vagy más
szóval szuperponálható. Az 1.8.1/a ábrán két elektróda (pl. két gömb) és a
nulla potenciálú sík föld látható. Tekintsük most az 1.8.1/b ábrát, amelyen
elhagytuk a sík elektródát, viszont feltüntettük az eredeti elektródák „tü-
körképét” a földre nézve. A tükörképek töltése és potenciálja is legyen
ugyanakkora, de ellenkező előjelű, mint az eredetieké. A szimmetriából
következik, hogy a felező sík (a föld felszíne) biztosan nulla potenciálú. Ha
tehát sikerül megoldanunk az 1.8.1/b ábrán látható feladatot (négy töltés
terének szuperponálásával), akkor megoldottuk az eredeti feladatot is. A
felső térrészben ugyanis a viszonyok pontosan megegyeznek, az alsó tér-
félre adódó eredmények pedig érdektelenek, mert ott valójában a potenciál
és a térerősség értéke is nulla. Az eljárás láthatólag több töltés esetén is
alkalmazható, csak a számítási munka lesz nagyobb.
1.8.1. ábra. A nulla potenciálú sík (föld) felett elhelyezkedő vezetők tere
tükrözéssel számítható. a) A valódi töltések és b) a tükrözött töltések
szimmetriasíkja nulla potenciálú

1.9. A feszültség iránya

A jelölésekkel kapcsolatban még az alábbiakat jegyezzük meg. Két pont
közötti feszültség megadásakor gyakran felesleges a kettős indexet kiírni.
A potenciál jelölésének ismertetése során már láttuk, hogy UA0 helyett
egyszerűen ΦA vagy UA írható, mert megállapodásszerűen a térerősség
integrációs útját A–0 irányúnak választjuk, amit az 1.9.1/b ábrán látható
módon jelölhetünk. Ezt a nyilat úgy is felfoghatjuk, mint egy képzeletbeli
erővonalat, ha minden pont potenciálját pozitívnak tekintjük. Amennyiben
valamelyik elektróda potenciálja a valóságban negatív (1.9.1. ábrán a B jelű
elektróda), akkor az erővonal valódi iránya 0−B irányú (1.9.1/a ábra), így a
B–0 irányú integrálás eredménye negatív. Ezt az 1.9.1/b ábrán a B–0 irá-
nyítású vonal mellett feltüntetett negatív potenciálértékkel adtuk meg.
1.9.1. ábra. A feszültség irányán egy erővonal feltételezett irányát értjük.

Ha az erővonal tényleges iránya ezzel egyező (a nyíl a nagyobb
potenciálú helytől a kisebb potenciálú felé mutat), a feszültség vagy
potenciál pozitív értékű, ellenkező esetben negatív értékű
Hasonlóan járhatunk el két pont (vagy két elektróda) közötti feszültség

megadása esetén. Az 1.9.1. ábrával kapcsolatban az UAB = 150 V vagy az
UBA = −150 V megadása teljesen egyértelmű, és azt mutatja, hogy
ΦA > ΦB. Ha el akarjuk hagyni a kettős indexet, akkor az ábrába berajzo-
lunk egy integrációs utat (vagy képzeletbeli erővonalat). Ha ez – mint az
1.9./b ábrán – AB irányú, akkor az U jelölés UAB helyett áll, és esetünkben
U = 150 V írható, ami a berajzolt nyíllal együtt egyértelmű. Ha fordított
nyilat rajzolunk be, akkor az U jelölés UBA helyett áll, és így U = −150 V
lenne.

Összefoglalva: a feszültség nyíliránya olyan, hogy a nagyobbnak tekintett potenciálú

pontból a kisebbnek tekintett potenciálú felé mutat. Ha a potenciálviszonyok az
elképzeltekkel megegyeznek, akkor a feszültség értéke pozitív, ellenkező
esetben negatív.
A rövidség kedvéért a „feszültség irányáról” szoktunk beszélni. Ez elvileg

nem egészen helyes, mert a feszültség nem irányított (vektoriális) mennyi-
ség, de sokkal kényelmesebb, mint ha a „feszültség számítása során felvett
integrációs görbe irányát” mondanánk helyette. A feszültség „iránya” tehát a
pozitívabb ponttól a negatívabb felé mutat, vagy másként megfogalmazva: a feszültség
iránya megegyezik a potenciálesés (potenciálcsökkenés) irányával. A nyilat egyébként
fordítva is felvehetjük: ha a potenciálemelkedés irányába mutat, a feszült-
ség negatív.
Sok feladatban nem is ismerjük előre a potenciálviszonyokat. Ha pl.
három elektródán nagyjából egyforma pozitív töltés van, akkor nehéz
megjósolni, hogy melyik potenciálértéke a legnagyobb és melyik a legki-
sebb. Ilyenkor önkényesen felvesszük a feszültség irányát, elvégezzük a
számítást, amelynek eredménye vagy pozitív, vagy negatív. A pozitív elője-
lű eredmény arra mutat, hogy „eltaláltuk” a potenciálesés irányát, a negatív
feszültségérték pedig annak a jele, hogy a feszültség tényleges iránya éppen
ellenkezője a felvettnek. Az ilyen előre felvett irányt referenciairánynak (vo-
natkozási iránynak, mérőiránynak) nevezzük. Az elnevezés arra utal, hogy a
számítás vagy a tényleges mérés során a nyíl talppontját pozitívabbnak
tekintjük a hegyénél. A pozitív eredmény vagy a műszer helyes kitérése azt
mutatja, hogy a felvett referenciairány a valódi iránnyal megegyezik, a ne-
gatív előjelű eredmény vagy a műszer fordított kitérése pedig arra utal,
hogy a valódi irány a felvett referenciairánnyal ellentétes.
Megjegyezzük, hogy alkalmazható a fordított megállapodás is, tehát
amikor a nyíl, vagyis a feszültség iránya a potenciálemelkedés irányát adja
meg. A továbbiakban azonban a feszültség irányán mindig a potenciálesés
irányát fogjuk érteni.

1.10. Összefoglalás
A nyugvó töltések elektromos terét alapvetően az elektromos térerősség
jellemzi, amelyet a nyugvó töltésre ható erő definiál:
V
F = QE, [Q ] = 1C = 1As, [ E ] = 1 .
m
A térerősség erővonalakkal szemléltethető; ezek irányított érintője megad-
ja a térerősség irányát, lokális sűrűségük arányos a térerősség nagyságával.
Az erővonalak a pozitív töltéseken erednek és a negatívokon végződnek.
Töltést zárt görbe mentén mozgatva a végzett munka nulla, vagyis a
sztatikus tér cirkulációmentes:
∫ EdA = 0 .
Ennek következtében két pont közötti elmozdulás során a tér által végzett
munka (és ennek a töltéssel osztott értéke: a két pont közötti feszültség)
független a pályától (az integrációs úttól), tehát a kezdő- és végpont egyér-
telműen meghatározza:
B
WAB
U AB = = ∫ EdA, [ U ] = 1 V .
Q A
A fix alapponthoz mért feszültséget potenciálnak nevezzük. Két pont

közötti feszültség egyenlő potenciáljaik különbségével:
0
ΦA = ∫ EdA, U AB = ΦA − ΦB .
A
A potenciálfüggvény az azonos potenciálú pontokat összekötő felületek-

kel, az ekvipotenciális felületekkel (szintfelületekkel) szemléltethető. Az
erővonalak és a potenciálfelületek merőlegesek egymásra. A vezető test (és
így felülete is) ekvipotenciális. A feszültség vagy a potenciál „irányán” a
potenciálesés irányát értjük, tehát a nagyobb potenciálú ponttól a kisebb
potenciálú felé mutat, mint a térerősség is.

A másik térjellemző vektor az eltolási vagy gerjesztettségi vektor:

D = εE; ε = ε0ε r ,
As 10−9 As
ε0 = 8,854 ⋅10−12 = ,
Vm 4π ⋅ 9 Vm
ahol ε a közegre jellemző permittivitás, ε0 a vákuum permittivitása és
εr ≥ 1 a relatív permittivitás (levegőre εr = 1). Az elektrosztatika Gauss-
tétele értelmében valamely zárt felületen keresztülmenő D-vonalak összes
száma egyenlő a felület által körülzárt Q töltéssel, azaz
As
∫ DdA = Q, [ D] = 1
m2
.
A

Elektrodinamika Elektrosztatikus terek számítása
2. Elektrosztatikus terek számítása

Az elektrosztatikus feladatok áltálában a következőképpen szólnak. Adva
van az elektródák alakja és a köztük levő szigetelőanyag permittivitása.
Adott továbbá az egyes elektródák potenciálja (ritkábban az elektródák
töltése vagy egyes elektródák potenciálja és a többi töltése). Meghatáro-
zandó a legnagyobb térerősség vagy a térerősség bizonyos pontokban
(esetleg az ismeretlen potenciál és töltésértékek).
A megadott összefüggések alapján a feladat elvben megoldható. Az ál-
talános módszer nagy matematikai apparátust igényel, és ennek ellenére is
csak speciális esetekben vezet gyakorlatilag használható eredményre. Né-
hány, a gyakorlatban előforduló, egyszerű geometriájú probléma azonban
eddigi ismereteink alapján elemi módszerekkel is megoldható.
Mindenekelőtt szükséges, hogy kvalitatív megfontolások alapján képet
alkossunk magunknak az erővonalak és az ekvipotenciális felületek várha-
tó menetéről. A lényeges elveket újból összefoglaljuk: az elektródák ekvipotenciáli-
sak, az erővonalak rájuk merőlegesek, a pozitív töltéseken erednek és a negatívokon
végződnek.
2.1. Elektrosztatikus terek számítása a töltésből

Noha ténylegesen az elektródák potenciálja adott, tekintsük ismertnek a
töltésüket. Ha az elektródák bizonyos szimmetriát mutatnak (pl. koncent-
rikus gömbök, koaxiális hengerek stb.), akkor szimmetriamegfontolások
alapján meghatározhatjuk az ekvipotenciális felületeket. Tételezzük fel
még azt is, hogy e felületek mentén a permittivitás állandó, és hogy a
szimmetriaviszonyok alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a térerősség is
állandó. Alkalmazzuk most az (1.6-8) Gauss-tételt egy ilyen A felületre. A
felület ekvipotenciális, tehát E és dA párhuzamosak, továbbá feltételünk
szerint a felület mentén ε és E = E állandó, így
Q = ∫ DdA = ∫ εEdA = ∫ εEdA = εE ∫ dA = εEA . (1)

A A A A
A mondott feltételek mellett a térerősség kifejezhető a töltéssel:

Q
E= , (2)
εA

ahol A valamilyen koordináta (pl. a sugár) függvénye, ezért E is függvénye

ezen koordinátának.
Ha a térerősségfüggvény már ismert, akkor valamely P pont potenciál-
ja (1.4-1) értelmében
0
ΦP = ∫ Ed , PO: erővonal, (3)

P
ahol az integrálás útjául erővonalakat választunk, mert akkor nem kell vek-
torokkal számolnunk, hiszen E és dℓ párhuzamosak. A vektorok kikü-
szöbölésekor azonban ügyeljünk arra, hogy ha E és dA, ill. E és dℓ ellen-
kező irányúak, akkor EdA = −EdA, ill. Edℓ = −Edℓ.
Ha most (3) alapján meghatározzuk valamennyi elektróda potenciálját,
akkor a kapott lineáris egyenletrendszerből az eddig adottnak tekintett
töltések kifejezhetők a potenciálok segítségével. Hasonló a helyzet a „ve-
gyes” feladatok esetében, amikor egyes töltések ténylegesen adottak.
Az eljárás bizonyos esetekben akkor is alkalmazható, ha a dielektrikum
nem homogén, vagyis az ε permittivitás csak térrészenként állandó. Ehhez
az szükséges, hogy kvalitatív megfontolások alapján megállapíthassuk,
hogy a különböző permittivitású térrészek határoló felülete vagy ekvipo-
tenciális (vagyis az erővonalakra merőleges; keresztirányban rétegezett
szigetelés), vagy az ekvipotenciális felületre merőleges (vagyis az erővona-
lakra simul; hosszirányban rétegezett szigetelés). Utóbbi esetben a Gauss-
tétel alkalmazása során a zárt A felületet olyan részekre bontjuk, amelyek
mentén ε állandó, vagyis ekkor
Q = ∫ DdA =∫ εEdA = ∑ ε k EA k = E ∑ ε k A k , (4)

A A k k
Q
E= . (5)
∑ k k
ε A
k
A feladat megoldása, sőt már a kiindulási feltételek ellenőrzése is csak igen

egyszerű elrendezések esetén reményteljes analitikusan, mint például sík-
kondenzátor, koncentrikus gömbök, koaxiális hengerek.

2.2. Az elektromos térerősség meghatározása a

potenciálból
A potenciál skalár, a térerősség vektormennyiség, ezért a térerősség meg-
határozásakor a nagyság mellett az irányt is meg kell adnunk. Tudjuk, hogy
a térerősség iránya merőleges az ekvipotenciális felületek irányára, és azt is,
hogy a nagyobb potenciálú szintfelülettől a kisebb potenciálú irányába
mutat.
Ha két egymáshoz közeli ekvipotenciális felület közötti potenciálkü-
lönbség ∆Φ = Φ2 – Φ1, akkor ez azt jelenti, hogy
∆Φ = −E∆A , (1)
azaz a tér által végzett munka a potenciál csökkenését okozza (∆ℓ az erő-
vonal egy kis darabja). Fejezzük ki E-t, az elektromos térerősség nagyságát:
∆Φ
E =− . (2)
∆A
Az E pontos értékét akkor kapjuk, ha ∆ℓ → 0:
⎛ ∆Φ ⎞⎟
E = lim ⎜⎜− ⎟. (3)
⎝ ∆A ⎠⎟
∆A→0 ⎜
Ha E-t megszorozzuk azzal a ∆A/∆A egységvektorral, amelynek iránya a

kisebb potenciálú szintfelület irányába mutat, akkor ezzel teljes egészében
meghatároztuk a térerősséget:
⎛ ∆Φ ∆A ⎞⎟ ∆Φ ∆A
E = lim ⎜⎜− ⎟⎟ = − ∆lim . (4)
∆A → 0 ⎜
⎝ ∆A ∆A ⎠ A → 0 ∆A ∆A
Tulajdonképpen a potenciálfüggvény deriváltját kell képezni egy az
ekvipotenciális felületekre merőleges és az alappont felé mutató irányban,
majd ehhez az értékhez hozzá kell rendelni az ekvipotenciális felület ki-
sebb potenciálok felé mutató irányát, végül a kapott eredményt −1-gyel
szorozni kell. Ez már alkalmazható számítási eljárás.
De alakítsuk tovább a (4) kifejezést az alábbi módon:
∆Φ∆A
E = − lim , (5)
∆A→0 ∆V

ahol ∆V = ∆ℓ∆A. A kapott összefüggést érdekes módon még így is ír-

hatjuk:
1 1
∆V → 0 ∆V ∫ V→0 V ∫
v ΦdA =− lim v ΦdA .
E = − lim (6)
A A
A ∆ℓ szerinti határértékképzést ∆V, ill. V szerintivel helyettesítettük, hi-

szen ha ∆ℓ → 0, akkor igaz, hogy ∆V → 0, ill. V → 0. Ha még az is fenn-
áll, hogy ∆A → 0, akkor ∆A helyett dA-t írhatunk, az összegezés helyett
pedig integrált.
A számlálóban – mint látni fogjuk – a teljes zárt felületre kiterjesztett
integrálás miatt tehetünk ∆Φ helyébe Φ-t. Maga az integrál egy olyan tet-
szőleges alakú zárt felületre vonatkozik, amely körülveszi azt a pontot,
ahol E-t a potenciálból ki akarjuk számítani. Az 2.2.1. ábrán ez a felület
egy kis kocka, amely két oldallapjával két ekvipotenciális felületbe simul.
E két oldallap felületvektora ∆A1, ill. ∆A2.
2.2.1. ábra. A zárt felület szemben lévő pontjain

a ∆A felületvektorok ellentétes irányúak
Ha az integrált erre a zárt felületre meghatározzuk, azaz képezzük vala-

mennyi Φ∆A szorzatot, és ezeket összegezzük, akkor az ekvipotenciális
felületekbe simuló oldallapok ellentétes iránya miatt a potenciálok különb-
sége képződik. Pl. a Φ1 és Φ2 ekvipotenciális felület esetében azt kapjuk,
hogy
Φ1∆A1 + Φ2 ∆A 2 = Φ2 ∆A 2 − Φ1∆A 2 = (Φ2 − Φ1 ) ∆A 2 = ∆Φ∆A 2 , (7)

ami ugyanaz, mint a (4) és (5) számlálójában lévő szorzat, ha ∆ℓ → 0, mert

ekkor ∆A2 → ∆A. Látjuk továbbá azt is, hogy azok a felületelemek, ame-
lyek irányában Φ nem változik nem módosítják az integrált, hiszen ezek
esetében ∆Φ = 0. Tehát (6) és (5) ugyanazt az eredményt adja. A
1
v Φ (r ) dA
V→0 V ∫
lim
A
kifejezéssel megadott vektort a Φ(r) skalár-vektor függvény gradiensének

nevezzük, és gradΦ(r)-rel jelöljük.
Ez a definíció – mint látjuk – koordináta-rendszertől független. Tehát
1
grad Φ (r ) = lim v Φ (r ) dA ,
V→0 V ∫
(8)
A
amivel a térerősségre kapott kifejezésünk így írható:

E = −grad Φ (r ) . (9)
A gradΦ(r) (8)-ból is láthatóan vektormennyiség.

Továbbá (4)-et és (9)-et összehasonlítva azt látjuk, hogy
∆Φ ∆A
grad Φ ≈ . (10)
∆A ∆A
(10)-ből leolvasható, hogy
a) a gradiens merőleges az ekvipotenciális felületre, mert ∆A/∆A a felü-
letre merőleges egységvektor,
b) nagysága a skalártér változásának, azaz a hosszúságegységre eső növe-
kedésének mértéke az ekvipotenciális felületre merőleges irányban:
∆Φ
grad Φ ≈ , (11)
∆A
ill.
∆Φ ≈ grad Φ ∆A . (12)
További megállapítást tehetünk a gradiensvektorra vonatkozóan, ha (12)

mindkét oldalát megszorozzuk cosα-val:
∆Φ’ = ∆Φ cos α ≈ grad Φ ∆A cos α . (13)

(13) jobb oldala gradΦ∆ℓ skalárszorzat kifejtett alakja, tehát

∆Φ’ = ∆Φ cos α ≈ grad Φ ∆A , (14)
ami nem más, mint a skalártér megváltozásának kifejezése, ha az elmozdu-
lás a gradiensvektorral α szöget zár be. Látjuk, hogy ennek maximális érté-
ke ∆Φ, mert cosα ≤ 1. Tehát azt mondhatjuk, hogy a gradiensvektor irá-
nya az az irány, amelyben a Φ függvény helyi változása a legnagyobb.
Ha a zárt felületet adó kockát úgy helyezzük el a tér egy adott P pont-
jában, hogy oldalélei a koordinátatengelyekkel párhuzamosak lesznek
(2.2.2. ábra), akkor ezzel a gradiensvektor koordinátatengelyek irányába
eső komponenseit határozhatjuk meg.
2.2.2. ábra. A Φ(x, y, z) háromváltozós skalárfüggvény

gradiensének meghatározása az r vektor által kijelölt pontban
A 2.2.2. ábra alapján:

1
grad Φ = lim
V→0 v Φ (r) dA =
V A∫
⎡ Φ − Φ1 Φ − Φ3 Φ − Φ5 ⎤ (15)
= lim ⎢ 2 ∆y∆zi + 4 ∆x∆zj + 6 ∆x∆yk ⎥ =
∆x∆y∆z→ 0 ⎢ ∆x∆y∆z ∆x∆y∆z ∆x∆y∆z ⎥⎦
⎣
∂Φ ∂Φ ∂Φ
= i+ j+ k.
∂x ∂y ∂z

2.3. Példák
Az alábbi példákon bemutatjuk, hogy az általános elveket és számítási
módszereket hogyan alkalmazzuk. Egyes példák eredménye önmagában is
fontos és megjegyzésre érdemes összefüggés.
2.3.1. példa
Határozzuk meg egy r1 sugarú, Q töltésű fémgömb térerősségét és poten-
ciálfüggvényét. A teljes gömbszimmetria miatt az erővonalak radiálisak és
egyenletes eloszlásúak (2.3.1. ábra). Az ekvipotenciális felületek az eredeti
gömbbel koncentrikus gömbök. Tehát egy r sugarú (r > r1) és A = 4πr2
felületű gömbre alkalmazható a Gauss-tétel (2.1-2) egyszerűsített alakja
Q Q
E (r ) = = , r > r1 . (1)
εA 4πεr 2
A potenciálfüggvény – az r0 távolságban fekvő 0 pontot választva alap-
pontnak – (2.1-3) értelmében
Q ⎡⎢ 1 1 ⎤⎥ . (2)
r0 r0 r0 r
Q Q 1 Q ⎡ 1⎤ 0
Φ ( r ) = ∫ E ( r ) dr = ∫ dr = ∫ dr = ⎢− ⎥ = −
r r
4πεr 2
4πε r r 2
4πε ⎣⎢ r ⎥⎦ r 4πε ⎢⎣ r r0 ⎥⎦
A legegyszerűbb alakot akkor kapjuk, ha alappontnak a végtelen távoli

pontot választjuk. Ekkor r0 → ∞ határátmenettel
Q
Φ (r ) = , r ≥ r1 . (3)
4πεr
A vezető gömbön belül a potenciál állandó és megegyezik felületi értéké-
vel, így a térerősség nulla:
Q
E (r ) = 0, Φ ( r ) = Φ (r1 ) = , r ≤ r1 . (4)
4πεr1
Ezek alapján az 2.3.2. ábrán feltüntettük a térerősség és a potenciál válto-
zását a sugár függvényében.
Ha nem a gömb töltését, hanem Φ(r1) = U felületi potenciálját tekint-
jük adottnak, akkor a töltés, a térerősség és potenciálfüggvény ezzel is
kifejezhető:
Ur1 r
Q = 4πεr1U; E (r ) = 2
, Φ (r ) = U 1 , r ≥ r1 . (5)
r r

2.3.1. ábra. Az r1 sugarú, Q töltésű és

Φ(r1) = U potenciálú gömb szintfelületei és erővonalai
2.3.2. ábra. A potenciál és a térerősség változása

egy gömb alakú elektróda belsejében és környezetében

A térerősség értéke láthatóan a gömb felületén lesz a legnagyobb

Q U
E max = E (r ) = = . (6)
4πεr12
r1
Ha a legnagyobb megengedett térerősség és a sugár adott, a maximális
töltés és a maximális potenciál kifejezhető:
Q max = 4πεr12 E max , U max = r1E max . (7)
Legyen például r1 = 10 cm = 0,1 m és Emax = 10 kV/cm = 106 V/m, to-

vábbá εr = 1 (levegő), akkor ε = ε0 = 10–9/(4π· 9) As/Vm, és így Qmax =
1,11 µC, Umax = 100 kV. Látható, hogy az elektrosztatikus töltés µC nagy-
ságrendű. Más elrendezésben és nagyobb átütési szilárdságú szigetelő-
anyaggal mC nagyságrend is elérhető.
2.3.2. példa
Kisméretű (pontszerű) Q1 töltéstől r12 távolságban egy másik, ugyancsak
pontszerű Q2 töltés helyezkedik el. Határozzuk meg az e töltésre ható erőt
(2.3.3. ábra).
2.3.3. ábra. Kisméretű pozitív töltés terében egy másik kisméretű

pozitív töltésre ható erő (Coulomb törvénye)
Tekintsük a Q1 töltést kis sugarú gömbnek. A térerősség e gömb közép-

pontjától r12 távolságban (1) értelmében
Q1
E= . (8)
4πεr122

A Q2 töltésre ható erő a térerősség (1.2-2) definíciója alapján

Q1Q 2 QQ
F = Q2 E = = k 12 2 , (9)
4πεr12
2
r12
ahol k = 1/(4πε) = 9 · 109 Vm/As.
Az erő vektora a két töltést összekötő egyenesbe esik és taszító jellegű,
ha mindkét töltés pozitív (2.3.3. ábra). Az összefüggés a tapasztalati tétel-
ként ismert Coulomb-törvény, amely eddigi eredményeinkből következik,
és így azok helyességét alátámasztja.
Az elektrosztatikus erők rendkívül kicsik. Vegyük fel a töltéseket az
előző példa alapján kereken Q1 = Q2 = 1 µC értékűnek. Ekkora töltés
reálisan 10 cm sugarú gömbön helyezhető el, amely akkor tekinthető
pontszerűnek, ha r12 ennél jóval nagyobb. Legyen r12 = 1 m, akkor (11)
alapján a ható erő levegőben F = 9·10–3 N. A ható erő tehát igen kicsi.
2.3.3. példa
Határozzuk meg a térerősséget és a potenciálfüggvényt egy fémgömb és
egy vele koncentrikus fém gömbhéj közötti térrészben (gömbkondenzá-
tor). A gömb sugara r1, a gömbhéj belső sugara r2 (r2 > r1), potenciáljuk
Φ1, ill. Φ2 (Φ1 ≥ Φ2), ahol az U = Φ1−Φ2 feszültség adott (2.3.4. ábra).
Határozzuk meg a belső gömb töltését és a legnagyobb térerősséget.
2.3.4. ábra. Koncentrikus gömb 2.3.5. ábra. Az erővonalak és az

és gömbhéj között a térerősség ekvipotenciális felületek koncent-
radiális és gömbszimmetrikus rikus gömb és gömbhéj terében

A teljes gömbszimmetriából nyilvánvaló, hogy a gömb és a gömbhéj kö-

zött az erővonalak radiálisak és egyenletes eloszlásúak – akárcsak egy ön-
magában álló gömbön kívül. Ha a belső gömb Q töltését adottnak tekint-
jük, akkor (1), ill. (3) alapján
Q Q
E (r ) = , Φ (r ) = , r1 < r < r2 . (10)
4 πεr 2
4πεr
A gömb és a gömbhéj közötti feszültség kiszámítható a térerőségből:

r2 r2
Q dr Q ⎢⎡ 1 1 ⎥⎤ Q r2 − r1
U=∫ E (r ) dr = ∫ = − = . (11)
4πε r r 2 ⎢ ⎥
4πε ⎣ r1 r2 ⎦ 4πε r1r2
r1 1
Ebből a töltés kifejezhető:

r1r2
Q = 4πε U. (12)
r1 − r2
Visszahelyettesítve a térerősség, ill. a potenciálfüggvény kifejezésébe
r1r2 1 rr 1
E (r ) = U 2 , Φ (r ) = 1 2 U , r1 > r > r2 . (13)
r2 − r1 r r2 − r1 r
A legnagyobb térerősség a gömb felületén lép fel:
r2
E max = E (r1 ) = U. (14)
r1 (r2 − r1 )
Ezzel a feladatot meg is oldottuk.

A gömb és a gömbhéj közötti feszültség integrálás nélkül is meghatá-
rozható a potenciálfüggvény alapján, amennyiben
Q Q Q r2 − r1
U = Φ (r1 ) − Φ (r2 ) = − = , (15)
4πεr1 4πεr2 4πε r1r2
ami a (11) eredménnyel megegyezik. Ez a módszer láthatóan kényelmesebb.
A (10) alatti potenciálfüggvény a két elektróda között sehol sem nulla.
Bevezethetünk azonban pl. Φ’(r2 ) = 0 választással új potenciálfüggvényt:
Q Q r r −r
Φ’(r ) = Φ ( r ) − Φ (r2 ) = − =U 1 2 . (16)
4πεr 4πεr2 r2 − r1 r

Ekkor a feszültség U = Φ’(r1 ) alakban fejezhető ki.
2.3.6. ábra. A potenciál és a térerősség változása

koncentrikus gömb és gömbhéj között, ha r2 = 4r1
Az 2.3.5. ábrán láthatjuk az ekvipotenciális felületek síkmetszetét és az

erővonalakat r2 = 4r1, Φ(r1) = 100V, Φ(r2) = 0 esetén. Az 2.3.6. ábra
ugyanezen adatok mellett a potenciál és a térerősség változását szemlélteti
a sugár függvényében.
2.3.4. példa
Két gömb alakú elektróda sugara r1, ill. r2, középpontjaik között a távolság
d, potenciáljuk (a végtelenhez viszonyítva) Φ1, illetve Φ2, tehát a feszültség
közöttük U = Φ1 − Φ2. Meghatározandó a gömbök töltése és a legna-
gyobb térerősség (2.3.7/a ábra).
Q1 Q2
Φ 1 ( x1 ) = , x1 ≥ r1 ; Φ 2 ( x 2 ) =
() ( )
, x 2 ≥ r2 . (17)
4πεx1 4πεx 2

2.3.7. ábra. Két gömb potenciálfüggvénye és ezek szuperpozíciója.

Ha a gömbök sugara elég kicsi, az eredő potenciál a gömbök belsejében
közelítőleg állandó, és ezért elfogadható közelítő megoldásként
(az ábrán d = 10 r1 = 5 r2)
Előre kell bocsátanunk, hogy a feladat precíz megoldása rendkívül nehéz.

Ha azonban feltételezzük, hogy a gömbök sugara jóval kisebb középpont-
jaik távolságánál (r1, r2 << d), akkor a feladat közelítőleg könnyen meg-
oldható a szuperpozíció-elv alkalmazásával.
Jelölje a két gömb töltését Q1, ill. Q2. Az egyes töltések által létrehozott
potenciálfüggvény az összekötő egyenes mentén, a középponttól x1, ill. x2
távolságban
A közelítés hibája r2/d nagyságrendűnek becsülhető. A pontosabb
számítás szerint azonban ennél jobb a helyzet, mert a relatív hiba azonos
nagyságrendű töltések esetén csak (r2/d)4 nagyságrendű. Ugyanez mond-
ható el értelemszerűen Φ(2)(x2) potenciálfüggvényről, amelyben az elköve-
tett hiba (r1/d)4 nagyságrendű.
Az egyes gömbök potenciálja (ezzel a közelítéssel) a szuperpozíció elve
értelmében a következő:
Q Q
Φ1 = Φ 1 (r1 ) + Φ 2 (d) = 1 + 2 ,
() ( )
(19)
4πεr1 4πεd
Q Q
Φ2 = Φ 1 (d) + Φ 2 (r2 ) = 1 + 2 .
() ( )
(20)
4πεd 4πεr2

Az egyenletrendszert az ismeretlen töltésekre megoldva

1 1 r
Φ1 − Φ2 Φ1 − 2 Φ2
r2 d d ,
Q1 = πε = 4πεr1
1 1 r1r2
− 1− 2
r1r2 d 2 d
(21)
r
Φ2 − 1 Φ1
Q 2 = 4πεr2 d .
r1r2
1− 2
d
2.3.5. példa
Határozzuk meg egy végtelen hosszúnak tekinthető r1 sugarú, töltött fém-
henger sztatikus elektromos terét.
Jelölje Q a henger valamely ℓ hosszúságú szakaszának töltését és ve-
zessük be a
Q C As
q = , [q ] = 1 = 1 (24)
m m
definícióval a q vonalmenti töltéssűrűséget, és tételezzük fel, hogy ez állandó.
Az elrendezés hengerszimmetriájából nyilvánvaló, hogy az erővonalak
radiálisak és a henger palástja mentén egyenletes eloszlásúak (2.3.8. ábra).
2.3.8. ábra. Végtelen hosszának tekinthető, körhenger alakú

töltött elektróda erővonalai és ekvipotenciális felületei

Alkalmazzuk a Gauss-tételt egy olyan hengerfelületre, amelynek palástja

koaxiális a fémhengerrel, alap- és fedőlapja pedig a közös tengelyre merő-
leges. Nyilvánvaló, hogy az alap- és fedőlapon erővonalak nem mennek
keresztül (az elektromos térerősség merőleges a felületi normálisra). A
szimmetria alapján az ekvipotenciális felületek koaxiális hengerek, és ezek
mentén a térerősség nagysága állandó. Alkalmazhatjuk tehát a Gauss-tétel
(2.1-2) egyszerűsített alakját, amelyben A = 2πrℓ, az r sugarú henger pa-
lástja. Ezek szerint
Q q
E (r ) = = , r > r1 . (25)
2πεr 2πεr
A potenciálfüggvény – az r0 távolságban levő 0 pontra vonatkoztatva
r0 r0
q dr
Φ (r ) = ∫ E ( r ) dr = ∫
2πε r r
=
r (26)
q r q r
= [ln r ]r0 = ln 0 , r > r1 .
2πε 2πε r
Most az r0 alappont nem helyezhető el a végtelenben, mert ekkor minden
végesben fekvő pont potenciálja végtelen lenne. Ennek az a magyarázata,
hogy a fémhengert végtelen hosszúnak tekintettük, miáltal az össztöltés
végtelen, sőt a végtelenben is van töltés. A potenciálfüggvény akkor lesz a
legegyszerűbb alakú, ha az r0 távolságot egységnyinek választjuk, azaz r0 =
1 méter. Ezzel a potenciálfüggvény kifejezése
q 1
Φ (r ) = ln , r ≥ r1 . (27)
2πε r
A hengeren belül a térerősség nulla, és a potenciál megegyezik felületi ér-
tékével (2.3.9. ábra)
q
E (r ) = 0, Φ ( r ) = Φ (r1 ) , r ≤ r1 . (28)
2πε
Két – a tengelytől rA, ill. rB távolságban levő – pont közötti feszültség:
q ⎡⎢ 1 1⎤ q r
U AB = Φ (rA ) − Φ ( rB ) = ln − ln ⎥ = ln B . (29)
2πε ⎣⎢ rA rB ⎥⎦ 2πε rA

2.3.9. ábra. A potenciál és a térerősség változása végtelen hosszúnak

tekinthető töltött henger belsejében és környezetében. A potenciál
nullszintjét önkényesen az r0 = 4r1 helyen választottuk
Könnyen beláthatjuk, hogy ha az ln (1/r) függvény helyett a ln (r0/r) függ-

vénnyel számoltunk volna, akkor sem szerepelne az alappont r0 távolsága a
feszültség kifejezésében. Ez szükségszerű is, hiszen a feszültség, vagyis a
potenciálok különbsége, független az alappont megválasztásától.
2.3.6. példa
Határozzuk meg két hosszú, koaxiális fémhenger között az elektrosztati-
kus teret, a vonalmenti töltéssűrűséget és a maximális térerősséget, ha a
hengerek között az U feszültség adott (hengeres kondenzátor, koaxiális
kábel; 2.3.10. ábra).

2.3.10. ábra. Végtelen hosszúnak tekinthető

koaxiális vezető hengerek (koaxiális kábel)
Ha a henger hossza jóval nagyobb a külső sugárnál, akkor – a két végétől

eltekintve – a két henger között ugyanolyan a tér, mint a magában álló
henger esetén. A feszültséget a (27) alatti potenciálfüggvénnyel kifejezve
q 1 q 1 q r
U = Φ (r1 ) − Φ ( r2 ) = ln − ln = ln 2 . (30)
2πε r1 2πε r2 2πε r1
Az ismeretlen vonalmenti töltéssűrűséget kifejezhetjük az adott feszült-
séggel:
2πεU
q= . (31)
ln (r2 / r1 )
Ezt a térerősség (25) kifejezésbe helyettesítve

U 1
E (r ) = , r1 < r < r2 . (32)
ln (r2 / r1 ) r
A legnagyobb térerősség láthatóan a belső hengeren lép fel:

U
E max = E ( r1 ) = . (33)
r1 ln (r2 / r1 )
Érdemes megemlíteni, hogy a maximális térerősségnek (adott feszültség és

külső sugár esetén) minimuma van a belső sugár függvényében. Az

r2
f (r1 ) = r1 ln = r1 (ln r2 − ln r1 ) (34)
r1
nevező ugyanis r1 = 0 és r1 = r2 esetén egyaránt nulla. A szélsőérték helyén
df (r1 ) 1 r
= (ln r2 − ln r1 ) − r1 = ln 2 −1 = 0 , (35)
dr1 r1 r1
amiből az optimális sugár és a legkisebb maximális térerősség
r2 U U
r10 = = 0,368r2 ; (E max )min = = . (36)
e r10 0,368r2
Ez igen fontos eredmény, mert ekkor lehet a szigetelőanyag előírt igény-
bevétele mellett a rendszerre a maximális feszültséget kapcsolni.
Az 2.3.11. ábrán láthatjuk az ekvipotenciális felületek metszetét és az
erővonalakat r2 = 4r1, Φ(r1) = 100 V, Φ(r2) = 0 esetén. Az 2.3.12 ábra a
potenciál és a térerősség változását szemlélteti ugyanezen adatok mellett.
2.3.11. ábra. Az ekvipotenciális felületek és az erővonalak rendszere

koaxiális kábelben r2 = 4r1, Φ(r1) = 100 V, Φ(r2) = 0 esetén

2.3.12. ábra. A potenciál és a térerősség változása koaxiális kábelben

a sugár függvényében r2 = 4r1, Φ(r1) = U, Φ(r2) = 0 esetén
2.3.7. példa
Vizsgáljuk az elektrosztatikus teret az 2.3.13. ábrán látható két nagyméretű
párhuzamos síklap között, amelyeken azonos nagyságú, de ellenkező elője-
lű töltés helyezkedik el (síkkondenzátor).
2.3.13. ábra. Azonos nagyságú,

ellenkező előjelű töltéssel ellátott,
nagy kiterjedésű, párhuzamos
síklapok (síkkondenzátor) erőtere
Az erővonalak várható menetét felrajzolva láthatjuk, hogy azok döntő

része a két elektróda között helyezkedik el, ott párhuzamosak és állandó
sűrűségűek (homogén tér). Alkalmazzuk most a Gauss-tételt a szaggatott

vonallal berajzolt A0 zárt felületre. Legyen az elektródák lineáris mérete

jóval nagyobb a d távolságnál. Ekkor nem követünk el nagy hibát, ha az A
felületen átmenő erővonalak mellett a felület többi részén átmenő erővo-
nalakat (szórt teret) elhanyagoljuk. Az A felületre viszont az erővonalak
merőlegeseknek tekinthetők és állandó térerősséggel számolhatunk. A
fenti közelítésekkel tehát
Q = ∫ DdA =∫ εEdA =∫ εEdA = εEA , (48)

A0 A0 A
vagyis az állandó térerősség nagysága

Q
.E= (49)
εA
Válasszuk a negatív töltésű elektródát nulla potenciálúnak, akkor a poten-
ciálfüggvény:
0
Q Q
Φ ( x ) = ∫ (−E ) dx = − (−x ) = x . (50)
x
εA εA
A két elektróda közötti U feszültség megegyezik a pozitív töltésű elektró-

da potenciáljával:
Q εAU
U = Φ (d ) = d, amiből Q = . (51)
εA d
A térerőssége nagyságát és a potenciálfüggvényt a feszültséggel kifejezve
(2.3.14. ábra)
U U
E = , Φ ( x ) = x, 0 < x < d . (52)
d d
2.3.14. ábra. A potenciál és a

térerősség nagyságának változása
síkkondenzátor belsejében

Az U = Ed összefüggést egyébként (50)-ből közvetlenül is megkaphatjuk,

ha E állandó voltát figyelembe vesszük.
A feladat pontos analitikus megoldása (a szórt tér figyelembevétele)
még nagy matematikai apparátussal is körülményes.
2.3.8. példa
Tekintsük egy tetszőleges alakú elektróda sima (éllel vagy csúccsal nem
rendelkező) A felületű részét, amelyen Q töltés helyezkedik el. Vezessük
be a σ = Q/A definícióval a felületi töltéssűrűséget. Pontosabban: képezzük
valamely pont környezetében a kicsiny dA felület és rajta levő kicsiny dQ
töltés hányadosának határértékét, ha a felület méretét egyre jobban csök-
kentjük:
dQ [Q] C As
σ = lim , [σ] = = 2 =1 2 . (53)
dA→0 dA [A] m m
Ez a lokális adat a felületi töltéssűrűség, amely általában pontról pontra

más, ezért σ = Q/A az A felület átlagos töltéssűrűsége.
Az E és D vektorok a vezető felületre merőlegesek. Alkalmazzuk most
a Gauss-tételt a 2.3.15. ábrán bejelölt A0 zárt felületre. Az alap és fedőlap
párhuzamos az elektróda felületével, a palást erre merőleges. Az alaplap a
fém belsejében van, ahol nincs tér. A paláston erővonalak nem mennek
keresztül. Ha a fedőlap elég kicsi, és közel van az elektródához, akkor a
térerősség ott állandó és merőleges a felületre. A Gauss-tétel így az alábbi
alakra egyszerűsödik:
Q = ∫ DdA =∫ DdA = DA = εEA . (54)

A0 A
Az A méret kicsi, ezért σ = Q/A a lokális felületi töltéssűrűséggel egyen-

lőnek tekinthető. Végeredményben az eltolási vektor vagy a térerősség
nagysága a vezető felületén kifejezhető az illető pontbeli felületi töltéssű-
rűséggel:
σ
D = σ, E = . (55)
ε
Ez az összefüggés tetszőleges sima felületre érvényes. Ezt a 2.3.1., 2.3.3.,
2.3.5., 2.3.6. és 2.3.7. példákban tárgyalt konkrét elrendezéseknél ellen-
őrizhetjük is.

2.3.15. ábra.
A felületi töltéssűrűség és a
vezető felületén fellépő
elektromos tér kapcsolata
2.3.9. példa
Nagykiterjedésű párhuzamos síkelektródák között kétfajta dielektrikum
foglal helyet; elválasztó síkjuk az elektródákra merőleges (hosszirányban
rétegezett síkkondenzátor, 2.3.16/a ábra).
Az elektródák töltése +Q, ill. −Q. Határozzuk meg az elektródák kö-
zötti feszültséget és a térerősséget az egyes rétegekben.
2.3.16. ábra. a) Hosszirányban (az erővonalakkal párhuzamosan)

rétegezett síkkondenzátor. b) A térerősség, ill. c) az eltolási vektor
erővonalai a szórt tér elhanyagolásával, ha ε1/ε2 = 3
A szórt tér elhanyagolásával az elektromos tér két homogén tartományra

bontható. A térerősség mindkét rétegben állandó és ugyanakkora (2.3.16/b
ábra)
U
E = E1 = E 2 = . (56)
d

Ennek megfelelően az eltolási vektor nagysága és az egyes elektródaszaka-

szok felületi töltéssűrűsége különböző (2.3.16/c ábra)
U U
σ1 = D1 = ε1E1 = ε1 , σ2 = D2 = ε 2 E 2 = ε 2 . (57)
d d
Az elektródák töltése +Q, ill. −Q, ahol
ε1A1 + ε 2 A 2
Q = σ1A1 + σ2 A 2 = U. (58)
d
Az átütés szempontjából kritikus feszültséget nyilván az a réteg szabja
meg, amelynek kisebb az átütési térerőssége. Ha pl. E2a < E1a, akkor
Ukr = E2a d. Meggondolásaink nyilván akkor is alkalmazhatók, ha a rétegek
száma kettőnél több.
2.3.10. példa
Nagy kiterjedésű síkelektródák között kétfajta dielektrikum foglal helyet,
elválasztó síkjuk az elektródákkal párhuzamos (keresztirányban rétegezett
síkkondenzátor, 2.3.17/a ábra). Az elektródák töltése +Q, ill. −Q. Hatá-
rozzuk meg az elektródák közötti feszültséget és a térerősséget az egyes
rétegekben.
2.3.17. ábra. a) Keresztirányban (az erővonalakra merőlegesen,

tehát az ekvipotenciális felületek mentén) rétegezett síkkondenzátor.
b) Az eltolási vektor, ill. c) a térerősség erővonalai a szórt tér
elhanyagolásával, ha ε1/ε2 = 1/3

A térerősség most különböző az egyes rétegekben. Ezzel szemben (a szórt

teret elhanyagolva) a Gauss-tételt az elektródákkal párhuzamos alapú, tég-
latest alakú felületre alkalmazva bármelyik rétegben ugyanakkora az eltolá-
si vektor nagysága (2.3.17/b ábra):
Q
= σ = D = D1 = D 2 = ε1E1 = ε 2 E 2 . (63)
A
Az egyik térerősség így kifejezhető a másikkal, például
ε1
E2 = E1 . (64)
ε2
Az elektródák közötti feszültség:
ε1 ⎛ ε ⎞
U = E1d1 + E 2 d 2 = E1d1 + E1d 2 = ⎜⎜d1 + 1 d 2 ⎟⎟⎟ E1 . (65)
ε2 ⎜⎝ ε 2 ⎠⎟
Ezek szerint a térerősség az egyes rétegekben (2.3.17/c ábra)

U ε U U
E1 = , E2 = 1 = . (66)
ε1 ε ε1 ε2
d1 + d 2 2 d1 + d 2 d1 + d 2
ε2 ε2 ε1
A potenciálfüggvény tehát lineárisan változik (2.3.18. ábra):
⎧
⎪ U
⎪
⎪ E1x = x, 0 < x < d1 ,
⎪ ε1
⎪
⎪ d1 + d 2
⎪
⎪ ε2
⎪ (67)
Φ=⎪
⎨ ⎛ ε1 ⎞⎟
⎜⎜1− ⎟ d + ε1 x
⎪
⎪⎪ ⎜⎝ ε 2 ⎠⎟⎟ 1 ε 2
⎪
⎪E d + E ( x − d ) = U , d1 < x < d1 + d 2 .
⎪
⎪
1 1 2 2
ε1
⎪ d + d
⎪
⎪
1
ε2
2
⎩
Fejezzük ki a töltést a feszültséggel:
ε1A A
Q = ε1E1A = U= U. (68)
ε1 d1 d 2
d1 + d 2 +
ε2 ε1 ε 2

2.3.18. ábra. A potenciálnak és a térerősség nagyságának változása

keresztirányban rétegezett síkkondenzátorban,
ha d1/d2 = 1/2 és ε1/ε2 = 1/3
A kritikus feszültséget nem feltétlenül a kisebb átütési térerősségű réteg

szabja meg, hanem az a réteg, amelyikre εEa (vagy εrEa) kisebb. Ennek
belátásához írjuk fel a kritikus feszültségeket az egyes rétegek átütési E1a
ill. E2a térerősségével:
⎛ε ⎞ ⎛d d ⎞
U kr1 = ⎜⎜⎜ 1 d 2 + d1 ⎟⎟⎟ E1a = ε1E1a ⎜⎜⎜ 2 + 1 ⎟⎟⎟ ,
⎝ ε2 ⎠⎟ ⎝ ε 2 ε1 ⎠⎟
(69)
⎛ε ⎞ ⎛d d ⎞
U kr 2 = ⎜⎜ 2 d1 + d 2 ⎟⎟⎟ E 2a = ε 2 E 2a ⎜⎜ 1 + 2 ⎟⎟⎟.
⎜⎝ ε
1 ⎠⎟ ⎝⎜ ε
1 ε ⎠⎟
2
Látjuk, hogy a jobb oldalon a zárójeles kifejezések azonosak, tehát a kriti-

kus feszültséget valóban a kisebb εEa érték szabja meg.
Gyakorlati szempontból ez a tény a légzárványok veszélyére hívja fel a
figyelmet. Ha ε2r = 1 és d2 << d1, akkor Ukr~E2ad1/ ε1r, míg a légzárvány
nélkül U’kr = E1a d1 = (E1a ε1r / E 2a ) U kr lenne a kritikus feszültség. A
rendszerre kapcsolható feszültség tehát (E1aε1r/E2a)-szor (esetleg 20…30-
szor) kisebb lesz a légzárvány hatására. A számítás kettőnél több rétegre is
általánosítható.
2.3.11. példa
Két végtelen hosszúnak tekinthető koaxiális hengeres elektróda között
kétfajta dielektrikum foglal helyet; elválasztó felületük koaxiális henger
(keresztirányban rétegezett hengeres kondenzátor, 2.3.19/a ábra): Az

elektródák töltése +Q = qℓ, ill. −Q = −qℓ. Határozzuk meg az elektródák

közötti feszültséget és az elektromos térerősséget az egyes rétegekben.
2.3.19. ábra. a) Keresztirányban rétegezett hengeres kondenzátor, b) az

eltolási vektor, ill. c) a térerősség erővonalai, ha ε1/ε2=3
A teljes hengerszimmetria következtében és a Gauss-tétel értelmében

mindkét rétegben ugyanolyan törvényszerűség szerint változik az eltolási
vektor:
q
D (r ) = D1 (r ) = D 2 (r ) = , r1 < r < r3 . (70)
2πr
Ennek megfelelően a térerősség az egyes rétegekben (2.3.19/c ábra)
D1 (r ) q
E1 (r ) = = , r1 < r < r2 ,
ε1 2πε1r
(71)
D (r ) q
E 2 (r ) = 2 = , r2 < r < r3 .
ε2 2πε 2 r
A potenciálfüggvény (2.1-3) értelmében integrálással számítható:
⎧
⎪ q r
⎪
⎪ ln 3 , r2 ≤ r ≤ r3 ,
⎪
⎪ 2πε 2 r
Φ (r ) = ⎨ (72)
⎪
⎪ q r q r
⎪ ln 3 + ln 2 , r1 ≤ r ≤ r2 .
⎪
⎩ 2πε 2 r2 2πε1 r
⎪

A belső henger potenciálja, vagyis a két henger közötti feszültség
q ⎡⎢ 1 r3 1 r2 ⎤⎥
U = Φ (r1 ) = ln + ln . (73)
2π ⎢⎣ ε 2 r2 ε1 r1 ⎥⎦
A térerősség és a potenciál változását az 2.3.20. ábrán láthatjuk ε1 = 3ε2

esetén, ha r2 = 2r1 és r3 = 4r1.
A legnagyobb térerősségek az egyes rétegekben:
q q
E1max = E1 ( r1 ) = , E 2 max = E 2 ( r2 ) = . (74)
2πε1r1 2πε 2 r2
Most azt kell megvizsgálnunk, hogy ε1r1E1a és ε2r2E2a közül melyik a ki-
sebb. Ha például ε1r1E1a < ε2r2E2a, akkor Ukr = 2πε1r1E1a, és így (73) értel-
mében
⎡ r ε r ⎤
U kr = r1E1a ⎢ ln 2 + 1 ln 3 ⎥ , ε1r1E1a < ε 2 r2 E 2a . (75)
⎢ ⎥
⎣ r1 ε 2 r2 ⎦
2.3.20. ábra. A potenciál és a térerősség változása,

keresztirányban rétegezett hengeres kondenzátorban, ha ε1/ε2 = 3

Ellenkező esetben hasonló módon

⎡ε r r ⎤
U kr = r2 E 2a ⎢ 2 ln 2 + ln 3 ⎥ , ε1r1E1a > ε 2 r2 E 2a . (76)
⎢ r2 ⎥⎦
⎣ ε1 r1
Az eljárás általánosítható több réteg esetére. A keresztirányban rétegezett
gömbkondenzátor számítása a fentivel analóg módon oldható meg.
2.3.12. példa
Határozzuk meg a pontszerű Q töltés esetében Φ(r), Φ(x, y, z), gradΦ(x,
y, z) kifejezését és a térerősséget E(r) alakban.
Induljunk ki a
Q
Φ (r ) =
4πεr
összefüggésből, amely skalár-vektor függvényként felírva:
Q
Φ (r ) = .
4πε r
Vegyük most figyelembe, hogy r = xi + yj + zk, amiből következik, hogy
r = x 2 + y2 + z2 .
Ezt Φ(r) kifejezésébe helyettesítve kapjuk, hogy

Q
Φ ( x, y, z) = .
4πε x + y 2 + z 2
2
Alkalmazva a
⎛ ∂Φ ∂Φ ∂Φ ⎞⎟
grad Φ = ⎜⎜ i+ j+ k⎟
⎜⎝ ∂x ∂y ∂z ⎠⎟⎟
összefüggést, gradΦ(x, y, z)-re azt adódik, hogy
⎡ ⎤
Q ⎢ xi yj zk ⎥
grad Φ ( x, y, z) = − ⎢ + + 32⎥
=
4πε ⎢ ( x + y + z )
2 2 2 32
( x 2
+ y 2
+ z 2
)
32
( x 2
+ y 2
+ z 2
) ⎥
⎣⎢ ⎦⎥
Q xi + yj + zk
=− ,
4πε ( x 2 + y 2 + z 2 )3 2

ami még így is írható:

Q r Q r 1 Q 1 r
grad Φ (r) = − =− =− .
4πε r 3
4πε r r 2
4πε r 2 r
Itt figyelembe vettük, hogy r = r .

A gradiens kifejezésével a térerősség:
Q 1 r
E = −grad Φ = .
4πε r 2 r
A kapott kifejezésben r/r nem más, mint a sugár irányába mutató egység-
vektor. Tehát a térerősség a korábbiaknak megfelelően a sugár irányába
mutat.
2.4. A kapacitás
Szorítkozzunk azon eset vizsgálatára, amikor a dielektrikumok permittivi-
tása az elektromos térerősségtől független (lineáris közeg). Ekkor az elekt-
rosztatikus tér törvényszerűségeit leíró alapegyenletek lineárisak. Ez lehe-
tővé teszi a kapacitás fogalmának bevezetését.
Tekintsünk két elektródát, amelyeken +Q, ill. −Q töltés helyezkedik el.
A potenciálfüggvény a +Q töltéssel arányos Φ+(r) és a −Q töltéssel ará-
nyos Φ−(r) potenciálfüggvény összege, így végeredményben Φ(r) is ará-
nyos Q-val. Ennek megfelelően arányos Q-val a két elektróda feszültsége
(potenciálkülönbsége) is, vagyis U = kQ, vagy a szokásosabb alakjában
(2.4.1. ábra):
Q = CU . (1)
2.4.1. ábra. Két elektróda kapacitásának értelmezése: ha töltésük +Q,

ill. −Q, akkor a fellépő feszültség a töltéssel arányos: U = Q/C

Itt C az elrendezés kapacitása, amely a töltéstől és a feszültségtől függet-

len, és csak az elrendezés geometriájától, valamint a közeg permittivitásá-
tól függ. Ha a közeg homogén, akkor a kapacitás arányos a permittivitás-
sal, ugyanis
Q A
∫ DdA ∫ EdA
C= = =εA = εK . (2)
U
∫ E dA ∫ E dA
A K tényező független a töltéstől vagy a térerősségtől, ugyanis ha a tér-

erősség egy korábbi értékének valahányszorosára növekszik, akkor a linea-
ritás miatt (2) számlálójában és nevezőjében lévő integrálkifejezés értéke is
ugyanannyiszorosára fog növekedni, tehát a tört értéke változatlan marad,
azaz K csak az elrendezés geometriájától függ.
A kapacitás egysége∗ a definíciós egyenletből
[ C] =
[Q] As
=1 = 1farad = 1F . (3)
[U] V
A gyakorlatban fellépő kapacitások µF = 10–6 F, nF = 10–9 F vagy
pF = 10–12 F nagyságrendűek.
A kapacitás mérése elvben visszavezethető töltés és feszültség mérésé-
re. A gyakorlatban a kapacitást legtöbbször ún. váltakozó áramú híddal
szokás mérni. Valamely elrendezés kapacitását a következőképpen számít-
hatjuk. Felveszünk az elektródákon tetszőleges +Q, ill. −Q töltést, majd a
térerősség vagy a potenciálfüggvény meghatározása után kiszámítjuk az U
feszültséget. Ezután képezzük a C = Q/U viszonyt, amelyből a felvett
töltés ki is esik.
Az a tény, hogy a kapacitás homogén közeg esetén (2) szerint annak
permittivitásával arányos, lehetővé teszi, hogy a relatív permittivitást egy-
szerűen megmérjük. Meghatározzuk valamely elrendezés kapacitását „üre-
sen”, amikor tehát a szigetelőanyag elvileg vákuum, gyakorlatilag levegő.
Ekkor egy C0 = ε0K kapacitásértéket kapunk. Ezután kitöltjük a teret a
megmérendő dielektrikummal és megmérjük a C = ε0εrK kapacitást.
Azonnal látható, hogy εr = C/C0, vagyis a relatív permittivitás egyenlő a
két kapacitásérték viszonyával.
∗
farad: Faraday angol fizikus nevéből.

A vezetők közötti kapacitás gyakran kellemetlen jelenség. Sokszor

azonban éppen arra van szükségünk, hogy nagy (vagy legalábbis meghatá-
rozott) kapacitású elrendezést hozzunk létre. Az ilyen, kis helyen viszony-
lag nagy töltések tárolására alkalmas elrendezést kondenzátornak vagy
sűrítőnek nevezzük. A kondenzátort szimbolikusan az 2.4.2. ábrán látható
módon jelöljük, ami tulajdonképpen a síkkondenzátor sematikus rajza (vö.
2.3.13. ábra).
2.4.2. ábra. A kondenzátort alkotó elektródapár szimbolikus jelölése
Végül megjegyezzük, hogy a kapacitás nem a legszerencsésebb elnevezés,

és nem célszerű „töltéstároló képesség”-gel fordítani. A kondenzátor által
maximálisan tárolható töltést ugyanis nem a kapacitás szabja meg elsősor-
ban, hanem az a maximális feszültség, amely mellett a térerősség még nem
lépi túl kritikus értékét. Kisebb kapacitású kondenzátorban esetleg na-
gyobb töltés tárolható. (Például: egy kondenzátor kapacitása 1 µF, a gyártó
által megadott üzemi feszültsége 500 V, így a legnagyobb üzemi töltés 500
µC; elektrolitikus kondenzátor kapacitása 16 µF, üzemi feszültsége 12 V,
így legnagyobb töltése 192 µC.)
2.5. Példák
2.5.1. példa
Az 2.3. szakaszban meghatároztuk néhány elrendezésben az elektródák
+Q, ill. −Q töltése és U feszültsége közötti kapcsolatot, így C = Q/U
kapacitásuk közvetlenül felírható.
A koncentrikus gömbből és gömbhéjból álló gömbkondenzátor kapa-
citása az 2.3.3. példa (11) képlete alapján
r1r2
C = 4πε . (1)
r2 − r1

Ha r2 →∞ akkor megkapjuk a magában álló r1 sugarú gömb kapacitását. A

másik elektróda szerepét ilyenkor a végtelen játssza. Akár (1) alapján, akár
az 2.3.1. példa (5) képlete alapján
C = 4πεr1 , r2 → ∞ . (2)
Ha r1 = 1 méter, akkor levegőben 4πε0 = (10–9/9) (As/Vm) felhasználásá-

val C = 0,11·10–9 F = 110 pF.
2.5.2. példa
Határozzuk meg két párhuzamos, r1, ill. r2 sugarú körhenger ℓ hosszúságú
szakaszának kapacitását, ha középpontjaik közötti d távolság jóval na-
gyobb a sugaruknál (2.5.1. ábra). Legyenek a vonalmenti töltéssűrűségek
+q, ill. −q, akkor az egyes vezetők potenciálja
q 1 −q 1 q d
Φ1 = ln + ln = ln , (3)
2πε r1 2πε d 2πε r1
q 1 −q 1 q r
Φ2 = ln + ln = ln 2 . (4)
2πε d 2πε r2 2πε d
2.5.1. ábra. Párhuzamos, kis sugarú hengeres elektródák

kapacitásának számítása
A két henger közötti feszültség:

q d2 Q d2 Q
U = Φ1 − Φ2 = ln = ln = . (5)
2πε r1r2 2πε r1r2 C
Az ℓ hosszúságú szakasz kapacitása:
πε πε
C= , ill. C = , ha r1 = r2 = r0 . (6)
(
ln d / r1r2 ) ln (d / r0 )

2.5.3. példa
Határozzuk meg két párhuzamos, A felületű síklap kapacitását, ha d távol-
ságuk jóval kisebb a lemezek lineáris méreteinél (vö. 2.3.13. ábra).
Az 2.3.7. példa (51) eredménye szerint Q = εAU/d, amiből a síkkon-
denzátor kapacitása:
εA
C= . (7)
d
Legyen előírt a kapacitás, a rákapcsolandó feszültség és a maximális tér-
erősség. Mivel U = Ed, a lemezek távolsága, ill. felülete:
U Cd CU
d= , A= = . (8)
E max ε εE max
A gyakorlatban használatos kondenzátorok ezen összefüggések alapján
számíthatók.
2.5.4. példa
Határozzuk meg a koaxiális kábel ℓ hosszúságú szakaszának kapacitását. A
(2.3-31) összefüggés felhasználásával
q 2πε
C= = . (9)
U ln (r2 r1 )
2.6. Kondenzátorok soros és párhuzamos

kapcsolása
Az ún. kapacitív hálózatok vizsgálatakor nem törődünk a kondenzátorok
tényleges kivitelével, csak kapacitásukat vesszük figyelembe. Az adott ka-
pacitású kondenzátorokat az 2.4.2. ábrán már mutatott módon szimboli-
kusan ábrázoljuk. Feladatunk, hogy különbözőképpen összekapcsolt kon-
denzátorok esetén – a kapacitások ismeretében – meghatározzuk a fellépő
feszültségeket és töltéseket. Az alábbiakban a két legegyszerűbb, de leg-
fontosabb kapcsolási módot vizsgáljuk. A kapcsolási vázlatokon az egye-
nes vonalak (ideális) vezetőket jelképeznek, amelyek tehát ekvipotenciá-
lisak. A kondenzátorok dielektrikumáról viszont feltételezzük, hogy ideális
szigetelők.
Az 2.6.1/a ábrán látható három kondenzátor feszültsége ugyanakkora;
ezek párhuzamosan vannak kapcsolva. Töltéseik általában különbözőek. A

párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok egyetlen kondenzátorral helyette-

síthetők, amelynek eredő kapacitását úgy kell megválasztanunk, hogy az
adott feszültség mellett töltése megegyezzék a kondenzátorok töltésének
összegével (2.6.1/b ábra).
2.6.1. ábra. Párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok

és helyettesítésük eredőjükkel, amelynek töltése a közös feszültség
hatására megegyezik a résztöltések összegével
Legyen a párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok száma n, akkor az i-edik

töltése a közös feszültséggel kifejezve:
Qi = Ci U, i = 1, 2,..., n . (1)
A kondenzátorok összes töltése:
n n ⎛ n ⎞
Q = ∑ Qi = ∑ Ci U = ⎜⎜∑ Ci ⎟⎟⎟ U = Cp U . (2)
i=1 i=1 ⎝⎜ i=1 ⎠⎟
A párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok eredő kapacitása megegyezik az
egyes kapacitások összegével:
n
C p = ∑ Ci , C p ≥ C i i = 1,..., n . (3)
i=1
Az egyes kondenzátorok töltése:

Ci
Q i = Ci U = Q, i = 1,..., n , (4)
Cp

tehát arányos a kondenzátor kapacitásával. Speciálisan két párhuzamosan

kapcsolt kondenzátor esetén
C1 C2
C = C1 + C2 ; Q1 = Q, Q 2 = Q. (5)
C1 + C2 C1 + C2
Ez az ún. kapacitív töltésosztó képlete. Ha minden kapacitás egyenlő, azaz Ci
= C, akkor Cp = n · C és Qi = Q/n.
Az 2.6.2/a ábrán látható kondenzátorok sorba vannak kapcsolva. A
szomszédos kondenzátorok összekötött elektródái eredetileg töltetlenek
voltak, így (az ideális szigetelés következtében) összes töltésük a feszültség
rákapcsolása után is nulla
2.6.2. ábra. Sorba kapcsolt kondenzátorok és helyettesítésük

eredőjükkel, amelynek feszültsége a közös töltés hatására
megegyezik a részfeszültségek összegével
Jelölje az első kondenzátor első elektródájának töltését +Q. Ez a töltés

influálja a másik elektródából és a második kondenzátor első elektródájá-
ból álló töltetlen vezető egységet. Az első kondenzátor második elektródá-
ján −Q töltés, a második kondenzátor első elektródáján +Q töltés lesz –
és így tovább. Az egyes kondenzátorok töltése tehát ugyanakkora, a fe-
szültségek általában különbözőek. A sorba kapcsolt kondenzátorok is he-
lyettesíthetők egyetlen kondenzátorral, amelynek eredő kapacitását ismét
úgy kell megválasztanunk, hogy az adott töltés mellett feszültsége meg-
egyezzék a kondenzátorok feszültségének összegével (2.6.2/b ábra).

Legyen a sorba kapcsolt kondenzátorok száma n, akkor az i-edik fe-

szültsége a közös töltéssel kifejezve:
1
Ui = Q, i = 1, 2,3,..., n . (6)
Ci
A teljes feszültség a részfeszültségek összege:
n
1 ⎛ n 1 ⎞⎟
n
1
U = ∑ U i =∑ Q = ⎜⎜∑ ⎟⎟ Q = Q. (7)
i=1 i=1 Ci
⎜ ⎟
⎝ i=1 Ci ⎠ Cs
A sorba kapcsolt kondenzátorok eredő kapacitásának reciproka megegye-

zik az egyes kapacitások reciprokának összegével, tehát az eredő nem na-
gyobb bármelyik összetevőnél:
n
1 1
= ∑ , Cs ≤ C i . (8)
Cs i=1 Ci
Az egyes kondenzátorok feszültsége:

1 C
Ui = Q = s U, i = 1, 2,..., n (9)
Ci Ci
tehát fordítottan arányos a kondenzátor kapacitásával. Ha minden kapaci-
tás egyenlő, azaz Ci = C, akkor Cs = C/n és Ui = U/n. Speciálisan két
kondenzátor esetén
1 1 1 C + C2
= + = 1 , (10)
Cs C1 C C1C2
vagyis
CC C2 C1
Cs = 1 2 ; U1 = U, U 2 = U. (11)
C1 + C2 C1 + C2 C1 + C2
Ez az ún. kapacitív feszültségosztó képlete.
2.6.1. példa
Az 2.6.3. ábrán látható kapcsolásban a kondenzátorok kapacitása C1 = 0,8
µF; C2 = 1,4 µF; C3 = 0,6 µF; C4 = 1,2 µF. A feszültség U = 40 V. Hatá-
rozzuk meg az egyes kondenzátorok töltését és feszültségét.

2.6.3. ábra. A példában szereplő kapacitív hálózat

és az első helyettesítés után adódó rendszer
A C2 és C3, valamint C4 kondenzátorok párhuzamosan vannak kötve. Ere-

dő kapacitásuk (2.6-3) alapján:
Cp = C2 + C3 + C4 = 1, 4 + 0, 6 + 1, 2 = 3, 2 µF . (1)
Ezzel az eredővel sorba van kötve a C1 kapacitású kondenzátor. Az egész

rendszer eredő kapacitása (2.6-11) alapján
C1Cp 0,8 ⋅ 3, 2
C= = = 0, 64 µF . (2)
C1 + Cp 0,8 + 3, 2
Ezen helyettesítő kondenzátor töltése – amely egyúttal a C1 és a helyettesí-

tő Cp kondenzátor töltése is
Q = Q1 = Qp = CU = 0, 64 ⋅ 40 = 25, 6 µC . (3)
Ebből a C1, ill. a helyettesítő Cp kondenzátor feszültsége

Q 25, 6
U1 = = = 32 V , (4)
C1 0,8
Qp 25, 6
Up = U2 = = = 8V . (5)
Cp 3, 2
Ellenőrzésül: U1 + U2 = U = 40 V helyesen kiadódik. A három párhuza-

mosan kapcsolt kondenzátor töltése rendre

Q 2 = C2 U 2 = 1, 4 ⋅ 8 = 11, 2 µC,
Q3 = C3 U 2 = 0, 6 ⋅ 8 = 4,8 µC, (6)
Q 4 = C4 U 2 = 1, 2 ⋅ 8 = 9, 6 µC.
Ellenőrzésül Q2+Q3+Q4 = QP = 25,6 µC helyesen kiadódik.
Az elektrosztatikus tereket a töltésekből és a potenciálból is számíthatjuk.
Ha kvalitatív megfontolások alapján találhatók olyan A ekvipotenciális
felületek, amelyeken a térerősség nagysága állandó, akkor a térerősség
nagysága e felületen
Q
E= .
εA
Ezen összefüggés alapján számítható néhány egyszerű elrendezés elekt-
rosztatikus tere. Több vezető esetén alkalmazható a szuperpozíció elve. A
sík föld hatása a tükrözési elv segítségével vehető figyelembe.
A Φ potenciál ismeretében a térerősség az
E = −grad Φ
összefüggéssel határozható meg.
Ha a szigetelőanyag nem homogén, vagyis a permittivitás az egyes tér-
részekben különböző, akkor a feladat csak abban az esetben oldható meg
elemien, ha a határoló felületek vagy párhuzamosak az erővonalakkal
(hosszirányú rétegezés), vagy merőlegesek azokra (keresztirányú rétege-
zés). Az első esetben a térerősség, a második esetben az eltolási vektor
ugyanakkora az elválasztó felület szomszédos pontjaiban.
Ha a térben csak két elektróda van jelen, amelyek között a feszültség
U, és az egyiken +Q, a másikon −Q töltés található, akkor
As
Q = CU, [ C ] = 1 = 1F ,
V
ahol C az elrendezés kapacitása. Párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok
ugyanarra az U feszültségre vannak kötve, eredő kapacitásuk, ill. résztölté-
seik:
n n
C
Cp = ∑ Ck , Qi = i Q; Q = ∑ Qi .
k =1 Cp i=1

A sorba kapcsolt kondenzátorokon ugyanakkora a töltés. Eredő kapacitá-

suk, ill. részfeszültségeik:
n n
1 1 C
=∑ , U i = s U, U = ∑ U i .
Cs k =1 C k Ci i=1
Két sorba kapcsolt kondenzátor esetében

C1C2 C2 C1
Cs = , U1 = U, U 2 = U.
C1 + C2 C1 + C2 C1 + C2

Elektrodinamika Az áram és elektromos tere
3. Az áram és elektromos tere

Előzőleg az időben állandó nagyságú és nyugvó töltés elektromos terének
törvényszerűségeit tárgyaltuk. A következőkben a vezetőben folyó áram,
vagyis a mozgó töltés terét vizsgáljuk. Egyik alapvető feladatunk, hogy
meghatározzuk az adott elrendezések ellenállását, ill. a szivárgási áram
figyelembevételével az átütési feszültséget.
3.1. Az áramerősség
Az áram fogalmához a következőképpen jutunk. Tekintsünk két elektró-
dát, amelyeken különböző előjelű töltések vannak. Ezek a töltések vonz-
zák egymást, de az (ideális) szigetelőanyag jelenléte miatt nem mozdulhat-
nak el. Ha azonban a két elektródát összekötjük egy vezetővel, akkor meg-
indul a töltések áramlása, vagyis áram folyik. Elvileg pozitív töltések mo-
zognak az egyik (éspedig az elektromos térerősséggel megegyező) irányban
és negatív töltések az ellenkező irányban. Az áram irányán megállapodás-
szerűen a pozitív töltések áramlási irányát értjük (3.1.1. ábra).
3.1.1. ábra. A különböző előjelű töltésekkel rendelkező elektródákat

összekötő vezetékben töltések áramlanak, vagyis áram folyik
Megjegyezzük, hogy a leggyakrabban előforduló fémes vezetés során a

pozitív töltések (a valenciaelektronjaitól megfosztott atomtörzsek) nem
mozdulnak. Valójában tehát a negatív töltésű elektronok mozognak, így
ezek haladási iránya ellentétes az áram irányával. Hasonló a helyzet az
elektroncsövek, a katódsugárcsövek stb. esetében is. (Itt látható, hogy a
pozitív és negatív töltés elnevezésének megválasztása fordítva jobb lett
volna.) A folyadékvezetés vagy a plazmaáram alkalmával azonban valóban
mindkét előjelű töltés mozog.
A leírt kísérletben a töltések mozgása csak igen rövid ideig tart, mert
végül a töltések kiegyenlítődnek, és csak egynemű töltés (vagy nulla töltés)
marad. Tegyük fel azonban, hogy valamilyen módon (pl. egy áramgenerá-

torral) állandóan pótoljuk a töltéseket, akkor állandóan ugyanakkora töl-

tésmennyiség áramlik az összekötő vezetőn.
Jelölje Qt a t idő alatt átáramló összes töltést. A felvett áramirányban
haladó pozitív töltést pozitív, a negatív töltést negatív előjellel vesszük
figyelembe, tehát az áramiránnyal ellentétesen mozgó negatív töltést pozi-
tív előjellel vesszük figyelembe. (Általában nem könnyű megállapítani,
hogy pozitív töltések haladnak-e egy irányban vagy negatív töltések az
ellenkező irányban. Kivételes esetektől eltekintve minden hatásuk ugyan-
olyan.) Az áramot a t idő alatt átáramló Qt töltés és a t áramlási idő hánya-
dosával, az áramerősséggel∗ jellemezzük, amelyet egyelőre időben állandó-
nak tekintünk:
Q [Q] 1As
I = t , [ I] = = = 1A . (1)
t [ t ] 1s
Az áramerősség mérése elvileg visszavezethető töltés és idő mérésére.
3.1.2. ábra. Az árammérő műszer (ampermérő) bekötése:

az áramot vivő vezetéket megszakítjuk és a műszeren keresztül zárjuk
Gyakorlatilag az áramerősséget külön műszerrel, az ampermérővel mérjük.

Ezt a 3.1.2. ábrán látható módon úgy kell bekötni, hogy a mérendő áramot
– a vezetéket megszakítva – keresztülvezetjük a műszeren. A bekötést úgy
kell végeznünk, hogy a feltételezett irányú áram a + kapocsnál lépjen be és
a − kapocsnál lépjen ki. Ha a tényleges áramirány a felvettel megegyezik,
akkor a műszer mutatja az átfolyó áram erősségét. Ha a valódi áramirány a
felvettel ellenkező irányú, akkor a mutató ellenkező irányba igyekszik ki-
∗
André Marie Ampère (1775–1836): francia fizikus, egyetemi tanár, az elektrotechnika
egyik úttörője. Ő különböztette meg először formailag a nyugvó és áramló elektromossá-
got, megállapította az áramok kölcsönhatásának törvényét.

térni. Ekkor a kapcsok felcserélésével mérhetjük az áram erősségét, ame-

lyet negatívnak tekintünk.
3.2. Az áramsűrűség
A vezető belsejében folyó áram eloszlásának pontosabb jellemzésére ve-
zessünk be egy esetleg pontról pontra változó és irányított mennyiséget, az
áramsűrűség vektorát.
Ha a vezeték A keresztmetszetében egyenletes eloszlásban I erősségű
áram folyik, akkor a keresztmetszet bármely pontjában az áramsűrűség
I [ I] A
J= , [J ] = =1 2 . (1)
A [A] m
A gyakorlatban szívesebben használják az 1 A/mm2 = 106 A/m2 egységet.
Így pl. vezetékekben 3 A/mm2 = 3·106 A/m2 körüli áramsűrűséget szokás
megengedni.
3.2.1. ábra. Az áramsűrűség vektorának értelmezése. Az árameloszlás

áramvonalakkal (az áramsűrűség vektorvonalaival) ábrázolható
Az áramsűrűségre vonatkozó fenti reláció pontosabban a következőkép-

pen fogalmazható meg. Tekintsük az áramsűrűséget vektormennyiségnek,
amely az áram irányába mutat. Ennek megfelelően az áramsűrűség is ábrá-
zolható erővonalakkal (áramvonalakkal). Valamely dA felületelemen ke-
resztülfolyó áram erőssége dI = JdAn = JdAcosα, ahol a 3.2.1. ábra szerint
dAn a felületelemnek az áram irányára merőleges vetülete. Az összefüggés
felírható dI = JndA alakban is, ahol Jn az áramsűrűség vektorának a felület-
re merőleges összetevője. A felület teljes árama
I = ∫ J n dA = ∫ JdA . (2)
A A

Ha az A felület merőleges az áram (pontosabban: az áramsűrűség) irá-

nyára, és az áramsűrűség nagysága állandó, akkor összefüggésünk I = JA
alakra, vagyis az (1) összefüggésre egyszerűsödik.
Az áramsűrűségre vonatkozó törvényszerűséget a töltésmegmaradás elve
alapján állapíthatjuk meg. Szorítkozzunk arra az esetre, amikor időben
semmi sem változik, tehát nemcsak az áram állandó, hanem az elektródák
töltése is. Bármilyen térrészt vizsgáljunk is ekkor, a térrészt határoló zárt
felületen bizonyos idő alatt ugyanannyi töltésnek kell kilépnie, mint
amennyi belép oda (vagy ellenkező előjelű töltésnek kell belépnie). Ez azt
jelenti, hogy bármely időpontban a zárt felület eredő áramának, vagyis az
áramsűrűség-vektor felületmenti integráljának nullának kell lennie (3.2.2.
ábra), azaz
∫ JdA = 0 . (3)
A
Az áramsűrűség erővonalai tehát zárt görbék (lásd még a 3.5. szakaszt). Az

5. fejezetben látjuk majd, hogy időben változó töltések esetén ez az össze-
függés módosul.
3.2.2. ábra. Időben állandó áramlás esetén bármely zárt felület

összárama nulla, tehát nulla az áramsűrűség zárt felület menti integrálja is
3.3. Az áramlási tér

Az áram fenntartásához, vagyis a töltések mozgatásához a vezető belsejé-
ben bizonyos erőre van szükség. A töltésre ható erőt továbbra is az elekt-
romos térerősséggel fejezhetjük ki az
F = QE (1)
definíciós összefüggés alapján. Időben állandó áramlás esetén a tapasztalat
szerint a vezető belsejében zárt görbe mentén körülmozgatott töltésen az

eredő munkavégzés nulla. A térerősségre vonatkozó törvényszerűség tehát

ugyanaz, mint az elektrosztatikában:
∫ EdA = 0 . (2)
Ezek szerint két pont közötti feszültség független a térerősség integrálásá-

nak útjától, csak a kezdő és végpont helyzetétől függ, és azok potenciáljá-
nak különbségével egyenlő:
B
U AB = ∫ EdA = ΦA − ΦB , (3)
A
ahol pl. a ΦA potenciál kifejezése

0
ΦA = ∫ EdA . (4)
A
A nulla potenciálú 0 alappont most is önkényesen felvehető.

A vezető belsejében a töltést mozgató térerősség és a töltés mozgása
révén keletkező áramsűrűség között szoros kapcsolat van, amelyet a veze-
tő anyaga szab meg. A legtöbb közegben a töltések áramlási sebessége
középértékben arányos a ható erővel és azzal párhuzamos. Ennek megfe-
lelően az áramsűrűség vektora arányos az elektromos térerősséggel (diffe-
renciális Ohm-törvény):
A
J = σE; [σ] = 1 , (5)
Vm
ahol a σ fajlagos vezetés az illető közegre jellemző adat. (Általában még a
hőmérséklettől is függ; lásd a 3.4. szakaszt.) Fémes vezetőkre σ ≈ 107
A/Vm nagyságrendű (pl. rézre σCu = 57·106 A/Vm). Vezetőkben így
1 A/mm2 = 106 A/m2 áramsűrűség esetén a térerősség 0,1 V/m nagyság-
rendű, tehát igen kicsi.
Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban a σ fajlagos vezetés (vagy vezető-
képesség) helyett elterjedtebben használják reciprokát, a ρ fajlagos ellenállást:
1 Vm
ρ= , [ρ ] = 1 . (6)
σ A

Tehát ρ-val nemcsak a töltéssűrűséget jelöljük (lásd 1.6. fejezet), hanem a

fajlagos ellenállást is.
Be szokás vezetni az ohm (Ω), ill. a siemens (S) egységet:
1V V A
1Ω = = 1 , 1S = 1Ω−1 = 1 . (7)
1A A V
A siemens helyett néha a mho elnevezést használják az ohm reciprokára.
(Hasonló módon képezték a reciprok kapacitás egységére az 1F−1 = 1
daraf egységet.) A fajlagos vezetés, ill. ellenállás egységei tehát így is írhatók
A S −1 Vm
[σ] = 1 = 1 = 1(Ωm) , [ρ] = 1 = 1Ωm . (8)
Vm m A
A gyakorlatban a fajlagos ellenállást többnyire 1 Ωmm2/m = 10–6 Ωm
egységben adják meg. Ennek okát később majd látjuk. Így pl. rézre ρCu =
0,0175·10–6 Ωm = 0,0175 Ωmm2/m.
3.4. Az ellenállás
Az áramlási tér törvényeinek linearitásából következik Ohm törvénye.
Ezek szerint, ha valamely vezetéken átfolyó áram erőssége I, akkor a veze-
ték két keresztmetszete között fellépő U feszültség ezzel arányos (3.4.1.
ábra)
3.4.1. ábra. Az Ohm-törvény értelmében a vezetéken fellépő feszültség

arányos az átfolyó áram erősségével, ahol az arányossági tényező a vezeték
R ellenállása (rezisztenciája)
[U] V
U = RI, [ R ] = = 1 = 1ohm = 1 Ω . (1)
[ I] A

Az arányossági tényező a vezeték R ellenállása (rezisztenciája), amely csak

a vezeték anyagától és geometriájától függ.
Az ellenállás mellett használják reciprokát, a vezetést (konduktanciát) is,
amellyel az Ohm-törvény
1 A
I = GU, G= , [G ] = 1 = 1Ω−1 = 1S (2)
R V
alakban írható fel. A 3.4.1. ábrán feltüntettük az ellenállás szimbolikus
jelölését is. Az ellenállás mérése az R = U/I összefüggés alapján visszave-
zethető feszültség és áram mérésére. Speciális felépítésű (hányadosmérő)
műszer segítségével közvetlenül is mérhető. Pontos ellenállásmérést az ún.
Wheatstone-híd segítségével végezhetünk. A gyakorlatban előforduló el-
lenállásértékek széles határok között változnak. Az érintkezők ellenállása
mΩ = 10–3 Ω nagyságrendű, izzólámpa ellenállása 100 Ω körüli, elektro-
nikus áramkörökben MΩ = 106 Ω (néha GΩ = 109 Ω) nagyságrendek is
előfordulnak. Jó kondenzátorok szigetelési ellenállása is GΩ nagyságrendű.
Az ellenállás számítása az (1) definíciós összefüggés és az E = J/σ dif-
ferenciális Ohm-törvény alapján végezhető el. Integráljuk ezt ugyanis a
vezeték hossza mentén:
J
U = ∫ E dA = ∫ dA . (3)
σ
Szorítkozzunk arra az esetre, amikor az áramsűrűség merőleges az egyes

keresztmetszetekre és e keresztmetszetek mentén állandó. Ekkor dℓ és J
párhuzamosak, vagyis Jdℓ = Jdℓ, továbbá JA = I, a minden keresztmet-
szetben azonos áramerősség. Tehát
J A J d
U=∫ dA = ∫ d = I∫ = IR . (4)
σ Aσ σA
Ezzel igazoltuk, hogy az Ohm-törvény a J = σE relációból levezethető. Az

ellenállás kifejezése
d ρ
R=∫ =∫ d . (5)
σA A

A homogén anyagú, állandó keresztmetszetű vezeték ellenállása (5) értel-

mében:
ρ
R= . (6)
A
Most láthatjuk, miért szokás a ρ fajlagos ellenállást 1 Ωm helyett 1
Ωmm2/m egységben megadni: ekkor a vezeték hossza m-ben, keresztmet-
szetének területe mm2-ben. helyettesíthető.
Az elmondottakat még ki kell egészítenünk azzal, hogy az ellenállás ál-
talában erősen függ a közeg hőmérsékletétől. Ennek egyik oka a hossz és
az átmérő méretváltozása. Ez azonban többnyire elhanyagolható a ρ fajla-
gos ellenállásnak a közeg hőmérsékletétől való függése mellett.
A legtöbb anyagra viszonylag széles hőmérséklet-intervallumban ez a
kapcsolat jó közelítéssel lineárisnak tekinthető. Ezt az alábbi alakban szo-
kás kifejezni:
1
ρ (ϑ) = ρ0 ⎡⎣1 + α 0 (ϑ − ϑ0 )⎤⎦ , [α 0 ] = , (7)
°C
ahol ϑ az ellenállás hőmérséklete, ρ0 a fajlagos ellenállás és α0 a hőfoktényező
a ϑ0 hőmérsékleten. A táblázatok általában ϑ0 = 20 °C-ra vonatkoztatva
szokták ezeket megadni. A fémes vezetők nagy részére α0 ≈ 4·10–3/°C,
vagyis 25 °C hőfokváltozás esetén a fajlagos ellenállás megváltozása 10%
körüli érték. Néhány anyagnak (manganin, krómnikkel) kicsi a hőfokté-
nyezője; ezek alkalmasak pl. méréstechnikai ellenállások készítésére.
Ha elhanyagoljuk a vezeték hőtágulását, akkor ugyanilyen törvény írja
le az ellenállás hőmérsékletfüggését is:
R (ϑ) = R 0 ⎡⎣1 + α 0 (ϑ − ϑ0 )⎤⎦ , R 0 = R (ϑ0 ) . (8)
A lineáris közelítés általában a szobahőmérséklet környezetében és 100 °C

nagyságrendű hőmérséklet-változások esetén használható.
3.5. Az áramlási tér számítása

Az áramlási térrel kapcsolatos egyik alapvető probléma a vezető ellenállá-
sának számítása. A legtöbb gyakorlati esetben ez a feladat megoldható az
R = ℓ/σ A összefüggés értelemszerű alkalmazásával. További feladat az
ellenállás és a térerősség számítása olyan rossz vezetőkben, amelyek jó
vezetők között helyezkednek el (nem ideális szigetelések, földelések).

Az áramlási tér általánosabb leírását jelenti a valóságnak, mint az elekt-

rosztatika, hiszen figyelembe vesszük a töltések mozgását is. (További
finomításra is szükség lesz (lásd 5. fejezet), hiszen még így is csak időben
állandó folyamatokat vizsgáltunk.) Az elektrosztatika szempontjából az
anyagok két, élesen elválasztott csoportba oszthatók: (ideális) vezetők és
(ideális) szigetelők. Az áramlási tér szempontjából a közegeket vezetőké-
pességük alapján osztályozhatjuk. Elvileg bármilyen vezetőképesség elő-
fordulhat. Gyakorlatilag a közegeket az alábbi csoportokba oszthatjuk:
1. ideális szigetelő (σ = 0, pl. a vákuum; a nem ionizált, száraz levegő),
2. jó szigetelő (pl. ebonit: σ ≈ 10–16 S/m; PVC: σ ≈ 10–13 S/m),
3. rossz szigetelő (pl. a föld: σ ≈ 10–2 S/m; rossz vezető szilícium-karbid
vagy más néven szilit σ ≈ 103 S/m),
4. jó vezető (fémek, pl. réz: σ = 57·106 S/m; alumínium: σ = 35·106 S/m).
A számértékekből látható, hogy a fémes vezetők vezetőképessége nagy-
ságrendekkel nagyobb a szigetelők vezetőképességénél. Nem követünk el
tehát nagy hibát, ha a (véges vezetőképességű) szigetelőanyagba helyezett
vezetők terének számításakor a vezetőket ekvipotenciálisaknak tekintjük,
vagyis a térerősség és az áramsűrűség erővonalait rájuk merőlegesnek te-
kintjük. Ez formálisan azt jelenti, hogy a fémek vezetőképességét végte-
lennek tekintjük.
Ezzel a közelítéssel az áramlási tér és az elektrosztatikus tér törvényei
analógak. Az analógiát a 3.5.1. ábra szemlélteti. Azonos elektródaelrende-
zés esetén homogén közegben ugyanolyanok a potenciálviszonyok és az
elektromos térerősség, akármekkora a szigetelőanyag vezetőképessége. Az
áramsűrűség vektora pedig megfelel az eltolási vektornak, az anyagjellem-
ző az ε permittivitás helyett a σ vezetőképesség. Az egyetlen különbség az,
hogy elektrosztatikus esetben az elektródának töltése van, az áramlási tér-
ben pedig az elektródából kilépő áramot valamilyen módon pótolnia kell
egy másik áramnak, mert az összáram nulla.
Az áramlási teret egyszerűbb esetekben a következőképpen számítjuk.
Képezzük az áramsűrűség integrálját az elektródát körülvevő felületre. Ha
kirekesztjük az áramhozzávezetés helyét, akkor e (majdnem) zárt felületre
⎡ ⎤
I = ∫ JdA ⎢⎢ vö. Q = ∫ DdA ⎥⎥ . (1)
A ⎢⎣ A ⎥⎦

3.5.1. ábra. a) Az elektrosztatikus és b) az áramlási tér analógiája.

Azonos geometriai elrendezés és potenciálviszonyok esetén az
elektromos erőterek megegyeznek
Ha szimmetriamegfontolások alapján sikerül olyan felületeket találnunk,

amelyre az áramsűrűség merőleges (ekvipotenciális felület), és az áramsű-
rűség nagysága a felületen állandó, akkor a felületi integrál JA alakban fe-
jezhető ki, vagyis
I I ⎡ Q Q⎤
J= , E= ⎢ vö. D = , E = ⎥. (2)
A σA ⎣⎢ A εA ⎦⎥
A térerősség ismeretében számítható az elektródák potenciálja
0 ⎡ 0 ⎤
ΦA = ∫ EdA , ⎢ vö. ΦA = ∫ EdA ⎥⎥ .
⎢ (3)
A ⎢⎣ A ⎥⎦
Általában a potenciálok (vagy a feszültségek) adottak, tehát az elektródák
potenciáljának ismeretében számíthatók az áramok.
Amint látjuk, a számítás menete szinte betűről betűre megegyezik az
elektrosztatikában követettel. A fenti módszerrel tehát ugyanazok az el-
rendezések számíthatók, mint az elektrosztatikában (síkkondenzátor, koa-
xiális hengerek, koncentrikus gömb és gömbhéj, kis sugarú párhuzamos
tengelyű hengerek, kis sugarú gömbök). Sőt: az egész számítás meg is ta-
karítható, mert az elektrosztatikus módszerrel kapott eredmények egysze-
rűen átvehetők az alábbi betűcserékkel:
U ↔ U, Φ ↔ Φ, E ↔ E, D ↔ J, Q ↔ I,
Q 1 I (4)
ε ↔ σ, C = ↔ G = = .
U R U

Ez az analógia rétegezett szigetelések esetén is érvényes.

A fenti analógiából az következik, hogy két elektróda kapacitása és el-
lenállása között homogén közeg esetén szoros kapcsolat van. Ugyanis
Q 1 1
C= = ∫ D dA = ε ∫ E dA = εK , (5)
U UA U A
1 I 1 1
G= = = ∫ J dA = σ ∫ E dA = σK . (6)
R U U A U A
Az elrendezéstől függő K tényező a két esetben az előzőek szerint ugyan-

az, így
C ε
≡ RC = . (7)
G σ
A kapacitásképletekkel az ellenállás R = (ε/σC) alakban számítható. For-
dítva: az ellenállás megmérésével meghatározható a kapacitás a C = (ε/σR)
összefüggés segítségével.
3.6. A teljesítmény és a teljesítménysűrűség

Az áramlási térben fellépő teljesítmény meghatározásához abból indulha-
tunk ki, hogy ha a vezeték két pontja között a feszültség U, akkor a t idő
alatt átáramló Qt = It töltések potenciális energiájának csökkenése (vagyis
a fejlődő hő) a feszültség definíciójának értelmében
Wt = UQ t = UIt . (1)
A P = Wt/t teljesítmény ennek megfelelően

P = UI . (2)
A (3.4-1, ill. 3.4-2) alatti U = RI, ill. I = GU Ohm-törvényt figyelembe
véve (2) így is írható
P = RI 2 = GU 2 . (3)
A (3) összefüggést Joule törvényének is nevezik.
Vizsgáljuk most a teljesítményviszonyokat az áramlási tér egy kis tér-
fogatában. A 3.6.1. ábrán ezt a térfogatot úgy vettük fel, hogy egyrészt
erővonalak (áramvonalak), másrészt két, ezekre merőleges ekvipotenciális
felület határolják.

3.6.1. ábra. Áramcsatorna vizsgálata a teljesítménysűrűség és

a Joule-törvény differenciális alakjának bevezetéséhez
A feszültség dU = Edℓ, az áramerősség dI = JdA, a teljesítmény pedig

dP = dUdI = Ed JdA = EJdV, dV = dAd . (5)
A teljesítménysűrűség, vagyis a térfogategységre vonatkoztatott fajlagos
teljesítmény
dP [P] W
p= = EJ ; [ p ] = =1 3 . (6)
dV [V ] m
Vezetők belsejében E és J egyirányúak, ezért jogos volt a skalárértékekkel
történő számolás. A J = σE differenciális Ohm-törvényt figyelembe véve
a teljesítménysűrűség kifejezése
J2
p= = σE2 . (7)
σ
Ez az ún. differenciális Joule-törvény.
A következő szakaszokban látni fogjuk, hogy a (2), ill. a (6) alak általá-
nos érvényű, de a (3), ill. (7) kifejezés csak vezető belsejében érvényes.
3.7. A feszültséggenerátor
Az eddigiekben nem beszéltünk arról az okról, amely az áramot létrehoz-
za, vagy a potenciálkülönbséget fenntartja. A vezetékben folyó áram fenn-
tartásához külön berendezés segítségével feszültséget (potenciálkülönbsé-
get) hozunk létre a vezeték végei között (3.7.1. ábra). E berendezésen, a

feszültséggenerátoron áthaladva az egyes Q töltések potenciális energiája

QU értékkel növekszik. Itt U a feszültségforrás kapocsfeszültsége. Ez az
energia a vezetéken való áthaladás során súrlódási jellegű munkává (hővé)
alakul. Ezt az energiát a töltések egy nem villamos jellegű munkából kap-
ják; pl. akkumulátorok vagy szárazelemek esetén az energia forrása kémiai
eredetű.
3.7.1. ábra. (a) A feszültséggenerátor U feszültséget hoz létre

a vezeték végei között. (b) A feszültséggenerátor egy
Ug forrásfeszültségű feszültségforrás és egy Rb belső ellenállás
soros kapcsolásával helyettesíthető
Ha kissé pontosabban vizsgáljuk a folyamatot, azt találjuk, hogy a generá-

tor belsejében is válik hővé energia, amelyet a generátor belső ellenállásá-
nak rovására írhatunk (pl. az elektrolit és az elektródák ellenállása). A he-
lyettesítő képben ezért a feszültséggenerátort egy Ug forrásfeszültségű
ideális feszültséggenerátor vagy feszültségforrás és egy Rb belső ellenállás
soros kapcsolásának tekinthetjük. Az áramló töltések tehát QUg energiára
tesznek szert; ezen energia egy része (QUb) a generátor belsejében, más
része (QU) a külső vezetékben válik hővé. Az energiamegmaradás elvéből
QU g = QU b + QU . (1)
A töltéssel egyszerűsítve
Ug = Ub + U = R b I + U . (2)

Az Ug forrásfeszültség tehát általában nem egyezik meg az U kapocsfe-

szültséggel.
Szakítsuk meg a külső vezetéket (üresjárási állapot), akkor I = 0 és így
(2)-ből
U g = Us , I = 0 , (3)
ahol az s index a szakadásra utal. A generátor forrásfeszültsége megegye-

zik az üresjárási kapocsfeszültséggel, vagyis közvetlenül mérhető.
A 3.7.1/a ábrából látható, hogy a generátor belsejében a töltésekre
nemcsak az elektrosztatikus jellegű E térerősséggel arányos QE erő hat,
amely a generátor belsejében is a pozitívabb (nagyobb) potenciálú ponttól
a negatívabb felé mutat, tehát az áramsűrűséggel ellentétes irányú, hanem
egy ezzel ellentétes irányú ún. generátoros erő is. A generátoros hatást
éppen ez – a pozitívabb pont felé mutató – generátoros (beiktatott) Fg erő
fejti ki. Ennek eloszlása a generátor tényleges konstrukciójától függ. Elekt-
rotechnikai szempontból célszerű ezt az erőt is
Fg = QEg (4)
alakban kifejezni egy (általában nem ismert eloszlású) Eg generátoros (be-

iktatott) térerősség segítségével. Ennek integrálja a generátor belsejében
fekvő görbére a fent értelmezett és mérhető forrásfeszültség:
P+
U g = ∫ Eg dA . (5)
P−
Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a feszültséggenerátor belsejében

az áramsűrűséget az elektrosztatikus jellegű E és a generátoros Eg térerős-
ség együttesen hozzák létre. A (3.3-5) differenciális Ohm-törvény tehát így
általánosítható:
J = σ (E + Eg ) . (6)
A generátoron kívül Eg = 0, ott a J = σE összefüggés érvényes. A generá-

tor belsejében természetesen a generátor tényleges szerkezete által megha-
tározott σ vezetőképességet kell figyelembe venni. (Pl. akkumulátor esetén
az elektrolit, dinamó esetén a tekercselés vezetőképessége.)
Ha áram nem folyik, akkor J = 0, tehát üresjárásban Es + Eg = 0. A
forrásfeszültség ekkor (5) értelmében

P+ P+ P−
U g = ∫ Eg dA =− ∫ Es dA =∫ Es dA = U s , (7)
P− P− P+
ahol Us az üresjárási kapocsfeszültség, vagyis a (3) eredményhez jutunk.

Közelítőleg ugyanez a helyzet akkor is, ha a generátorban a ρ fajlagos el-
lenállás elhanyagolhatóan kicsinek tekinthető, mert ekkor (6) értelmében
E + Eg = ρJ ≈ 0 , (8)
vagyis Eg ≈ −E és Ug ≈ U. Ez a 3.7.1/b ábra alapján nyilvánvaló: ha a

generátorban Ub≈ 0, akkor Rb ≈ 0, és Ug ≈ U.
Vizsgáljuk meg a teljesítménysűrűség kifejezését is. A (3.6-6) általános
alak értelmében p = EJ. Fejezzük ki (6) alapján a térerősséget:
J
E= − Eg . (9)
σ
Ezt behelyettesítve
J2 J2
p = EJ = − Eg J = − E g J (10)
σ σ
adódik. Az első tag mindig pozitív, tehát ez a villamos teljesítmény átala-
kulását jelenti hőteljesítménnyé. Az Eg J tag a 3.7.1. ábrán vázolt esetben
ugyancsak pozitív, a −Eg J negatív: nem villamos (pl. kémiai) energia alakul
át villamos energiává. Ha a rendszer több generátort tartalmaz, akkor
egyesekben Eg és J iránya ellentétes lehet (pl. egy akkumulátor töltésekor).
Ilyenkor a −Eg J tag is pozitív, vagyis a generátor is fogyasztja a villamos
energiát. Az első esetről, mint a generátor termelői, a másodikról, mint a
generátor fogyasztói üzemállapotáról beszélünk.
3.8. Az áramgenerátor
Az előző szakaszban azt mondtuk, hogy a vezetékben az áram, vagyis a
töltések áramlása akkor tartható fenn, ha a vezeték végei között egy fe-
szültséggenerátorral feszültséget hozunk létre, miáltal a töltések a generá-
toron való áthaladás során energiára tesznek szert. Az áramlás azonban
akkor is fenntartható, ha egy berendezés egyenletesen töltéseket bocsát ki
magából, vagyis áramot kényszerít a vezetékbe. Ez a berendezés, az áram-
generátor, bizonyos kezdősebességgel (vagyis energiával) „lövi be” a tölté-
seket a vezetékbe (3.8.1/a ábra). Ilyen áramgenerátor pl. a fotocella, amely
fényenergiát alakít át villamos energiává.

3.8.1. ábra. a) Az áramgenerátor I áramot kényszerít a vezetékbe.

b) Az áramgenerátor egy Ig forrásáramú áramforrás és egy Rb belső
ellenállás párhuzamos kapcsolásával helyettesíthető
A feszültséggenerátorhoz hasonlóan a helyzet itt is az, hogy az energia egy

része az áramgenerátoron belül válik hővé, az áram egy része az áramgene-
rátoron belül záródik. A 3.8.1/b ábra helyettesítő képében az áramgenerá-
tort egy Ig forrásáramú ideális áramgenerátor vagy áramforrás és egy Rb
belső ellenállás párhuzamos kapcsolásának tekinthetjük. Az U kapocsfe-
szültség felhasználásával a teljesítménymérleg így írható:
UIg = UI b + UI . (1)
A feszültséggel egyszerűsítve
U
Ig = I b + I = +I . (2)
Rb
Az Ig forrásáram tehát általában nem egyezik meg az I kapocsárammal.
Legyen most a külső vezeték ellenállása gyakorlatilag nulla (rövidzárási
állapot), akkor U = 0 és így (2)-ből
Ig = I r , U = 0 , (3)
ahol az r index a rövidzárásra utal. A generátor forrásárama megegyezik a

rövidzárási kapocsárammal, vagyis közvetlenül mérhető.
A 3.8.1/a ábrából látható, hogy az áramgenerátor belsejében a σE tör-
vényt követő áramsűrűség-komponensen kívül (amely a pozitívabb ka-

pocstól a negatívabb felé folyik) egy ezzel – generátoros üzemben – ellen-

tétes irányú Jg generátoros (beiktatott) áramsűrűség is fellép, amelyre
Ig = ∫ J g dA (4)
A
érvényes. Az eredő áramsűrűség

J = σE + J g . (5)
Ha az áramgenerátor kapcsait rövidre zárjuk, vagyis U = 0, akkor E = 0,

tehát Jr = Jg. Alkalmazzuk az ∫ JdA = 0 megmaradási törvényt erre az esetre:
A
∫ J dA = ∫
r J r dA + ∫ J r dA = ∫ J r dA + ∫ J g dA = 0 . (6)
A A külső A belső A külső A belső
A felületi normálisok irányát figyelembe véve
∫ J r dA = −I r , ∫ J g dA = Ig , (7)
A külső A belső
vagyis végeredményben a (3) alatt már felírt

Ig = I r (8)
összefüggéshez jutunk. Közelítőleg ugyanez a helyzet akkor is, ha a gene-

rátorban a vezetőképesség elhanyagolhatóan kicsinek tekinthető. Ha
ugyanis σ ≈ 0, akkor (5) értelmében J ≈ Jg amiből Ig ≈ I. Ez a 3.8.1/b ábra
alapján nyilvánvaló: ha a generátorban σ ≈ 0 (ρ ≈ ∞), akkor Rb ≈ ∞ és így
Ig ≈ I.
Vizsgáljuk még meg a teljesítménysűrűség kifejezését. A (3.6-6) általá-
nos alak értelmében p = EJ. Fejezzük ki (5) alapján az áramsűrűséget:
J = σE + J g . (9)
Ezt behelyettesítve
p = EJ = σE2 + EJ g . (10)
Az első tag mindig pozitív (fogyasztott teljesítmény). A 3.8.1/a ábrán vá-

zolt esetben E és Jg ellentétesek, vagyis EJg negatív (termelt teljesítmény).

Ha a rendszer több generátort tartalmaz, akkor egyesekre E és Jg iránya

egyező lehet, vagyis EJg pozitív (fogyasztói üzemállapot).
3.9. Példák
3.9.1. példa
Koaxiális kábel ere és köpenye közötti szigetelés vezetőképessége σ. Mek-
kora a szivárgási áram és a szivárgási ellenállás, ha az ér és a köpeny közöt-
ti U feszültség adott?
Jelölje I egy ℓ hosszúságú szakasz szivárgási áramának erősségét, amit
még nem ismerünk. Az áramsűrűség vonalai a hengerszimmetria miatt
radiálisak és egyenletes eloszlásúak (3.9.1. ábra). Az áramsűrűség egy r
sugarú hengerfelületen:
I
J (r ) = . (l)
2πr
A térerősség kifejezése E= J/σ, a feszültség pedig:
r2 r2
I dr I r
U=∫ E (r ) dr = ∫ = ln 2 . (2)
r1
2πσ r1
r 2πσ r1
A szivárgási áram, ill. a szivárgási ellenállás kifejezése ebből:

2πσ U ln (r2 r1 )
I= U, R = = . (3)
ln (r2 r1 ) I 2πσ
3.9.1. ábra.
Koaxiális kábel szivárgási áramának
és szivárgási ellenállásának számítása

A feladatot az elektrosztatikus analógia alapján közvetlenül is megoldhattuk

volna. A 2.5.4. példa szerint ezen elrendezés kapacitása C = 2πεℓ/ln(r2/r1).
A (3.5-7) alatti RC = ε/σ összefüggésből megkaphatjuk az R szivárgási
ellenállás fenti kifejezését.
3.9.2. példa
Tételezzük fel, hogy az előző példában tárgyalt vezeték ere rézből van
(σCu = 57·106 A/Vm), és benne az áramsűrűség J0 = 4 A/mm2. A tengely-
irányú térerősség a vezetőben:
A
J 4 ⋅106
E0 = 0 = m 2 = 0, 07 V . (4)
σ 57 ⋅106 A m
Vm
A további adatok: r1 = 10 mm, r2 = 30 mm, U = 10 kV.
3.9.2. ábra. Vezető felületén fellépő térerősségek: az E1 térerősség

a kábel feszültségével, az E0 térerősség az érben fellépő potenciáleséssel
kapcsolatos. A valóságban E0 még sokkal kisebb E1-nél
A maximális térerősség a szigetelőanyagban:

U 10 ⋅103 V kV
E max = E1 = = −2 = 0,9 ⋅106 = 9 . (5)
r1 ln (r2 / r1 ) 10 ln 3 m cm
A térerősség tehát nem merőleges a fém felületére, mert az E1 = 0,9·106

V/m nagyságú radiális térerősség mellett fellép egy E0 = 0,07 V/m nagy-

ságú longitudinális térerősség is. Az erővonal és a felületi normális által

bezárt α szögre (3.9.2. ábra, erősen torzított!)
E0 0, 07
tgα = = 6
≈ 10−8 , α ≈ 10−8 rad . (6)
E1 0,9 ⋅10
A fenti tipikus adatokból numerikusan is látható, hogy a térerősség a fém
felületére gyakorlatilag teljesen kielégítő pontossággal merőlegesnek te-
kinthető.
3.10. Kirchhoff törvényei

A hálózatok törvényszerűségeit Kirchhoff két törvénye fejezi ki, amelyek
tekinthetők tapasztalati törvényeknek, de felfoghatók a tapasztalat által
igazolt általánosabb törvények következményeinek is.
Kirchhoff első vagy csomóponti törvénye a töltésmegmaradás elvét fe-
jezi ki. Tekintsük a 3.10.1. ábrán látható csomópontot, vagyis olyan
vezetékelágazási pontot, amelyben töltések nem halmozódhatnak fel. A t
idő alatt beáramló Qbe = Q1 + Q2 töltésnek meg kell egyeznie az ugyan-
ezen idő alatt kiáramló Qki = Q3 + Q4 töltéssel, vagyis Qbe = Qki. A t idő-
vel osztva ebből
I be = I ki (1)
adódik. Pl. az ábrán látható esetben
I1 + I 2 = I3 + I 4 . (2)
3.10.1. ábra. A csomóponti törvény (Kirchhoff első törvénye)

a töltés megmaradásának elvét fejezi ki
Egyedül a csomóponti törvény alapján természetesen nem dönthető el,

hogy az egyes vezetékekben mekkora az áramerősség.

Legfeljebb egy ismeretlen áram irányát és nagyságát tudjuk meghatá-

rozni, ha a többi mind ismert.
A csomóponti törvényt egyszerűbb esetekben az (1) alakban szoktuk
használni. Általánosan azonban célszerű kissé más alakban megfogalmaz-
ni. Tekintsük a csomópontból kifolyó áramokat pozitívnak, a befolyókat
negatívnak. Ekkor a csomóponti törvény értelmében a csomópontból
kifolyó áramok összege nulla:
n
∑I
k =1
k =0. (3)
A 3.10.1. ábrán látható esetre alkalmazva

−I1 − I 2 + I3 + I 4 = 0 . (4)
Ez láthatólag (2) átrendezett alakja, amely megfelel a (3) összefüggés sze-
rinti felírásnak.
Az előjeleket illetően fordítva is megállapodhatunk, vagyis a befolyó
áramokat tekintjük pozitívnak, a kifolyókat negatívnak, hiszen ez egy nulla
jobb oldalú egyenlet (−1)-gyel való szorzásának felel meg. Az előző vá-
lasztást az indokolja, hogy a (3.2-3) alatti
∫ JdA = 0 (5)
A
törvényben is kifelé mutatónak tekintjük a felület normálvektorát. A

3.10.1/a ábrára alkalmazva ebből éppen a (3) csomóponti törvényt kapjuk.
Kirchhoff második vagy huroktörvénye az ∫ EdA = 0 egyenlet alkalma-
zása egy olyan irányított zárt görbére, amely ellenállásokon, generátorokon

és vezetékeken halad keresztül. Válasszuk valamennyi elem feszültségének
referenciairányát egyelőre a görbe irányításával egyezően (3.10.2. ábra). Az
egyes elemek feszültsége ekkor
U k = ∫ EdA (6)
k
alakban fejezhető ki. Az ellenállásmentes vezetékeken nem esik feszültség,

ezért
∫ EdA = ∑ ∫ EdA = ∑ U
k k
k = 0. (7)
k

3.10.2. ábra. A huroktörvény (Kirchhoff második törvénye)

a villamos térerősség cirkulációmentességét fejezi ki
Az összegezést mindazon feszültségekre kell elvégeznünk, amelyek zárt

görbe által kijelölt hurokban vannak. Ha mármost valamely feszültség
referenciairánya a felvett körüljárási iránnyal (a zárt görbe irányításával)
ellenkező, azt nyilván negatív előjellel kell figyelembe venni.
Végeredményben a
∑ Uk = 0
k
(8)
huroktörvény azt mondja ki, hogy a feszültségek összege bármely hurokra

nézve nulla. Amely feszültség iránya (referenciairánya) a felvett körüljárási
iránnyal megegyező (potenciálesés), az pozitív előjellel helyettesítendő, ame-
lyiké a körüljárási iránnyal ellentétes, az negatív előjellel helyettesítendő a (8)
összefüggésbe. A körüljárási irány megfordítása a nullára redukált egyenlet
(−1)-gyel való szorzását jelenti, tehát az eredményt nem befolyásolja.
A huroktörvényt néha úgy fogalmazzák meg, hogy külön tekintik az el-
lenállások URk és a generátorok Ugk feszültségét, és ezekre ellentétes
előjelkonvenciót alkalmaznak. Ekkor a huroktörvény a
∑Uk
Rk = ∑ U gk
k
(9)
alakot ölti.

3.10.1. példa
Két ellenállás rezisztenciája és hőfoktényezője ϑ0 hőmérsékleten R10 és α10,
ill. R20 és α20. Határozzuk meg a soros kapcsolásukkal adódó R rezisztencia
hőfoktényezőjét ϑ0 hőmérsékleten.
A (3.4-8) lineáris közelítés alapján
R ϑ = R1ϑ + R 2ϑ = R10 ⎡⎣1 + α10 (ϑ − ϑ0 )⎤⎦ + R 20 ⎡⎣1 + α 20 (ϑ − ϑ0 )⎤⎦ =
⎡ α R +α R ⎤ (10)
= ( R10 + R 20 ) ⎢1 + 10 10 20 20
(ϑ − ϑ0 )⎥⎥ .
⎢ R10 + R 20
⎣ ⎦
Ebből látható, hogy az eredő hőfoktényező
α10 R10 +α 20 R 20
α0 = . (11)
R10 + R 20
A töltések mozgása áramot jelent. Egyezményesen az áram iránya meg-
egyezik a pozitív töltések áramlási irányával. Az állandó nagyságú áram
erősségét megkapjuk, ha a t idő alatt átáramlott Qt töltést osztjuk az áram-
lás t idejével:
Q
I = t , [ I] = 1A, [ Q] = 1As = 1C .
t
Az időben állandó áram által létrehozott elektromos teret stacionárius
áramlási térnek nevezzük. Jellemzői az elektromos térerősség és az áram-
sűrűség, definiáló egyenleteik pedig a következők:
B
U AB = ∫ EdA, I = ∫ JdA .
A A
A generátorokat a beiktatott térerősség, ill. a beiktatott áramsűrűség jel-

lemzi:
P+
U g = ∫ Eg dA, Ig = ∫ J g dA ,
P− A
ahol Ug a feszültséggenerátor forrásfeszültsége, Ig az áramgenerátor for-

rásárama. Az áramlási tér törvényszerűségei:

∫ EdA = 0, ∫ JdA = 0, J = σ (E + Eg ) ,
A
ahol σ a közeg fajlagos vezetése, ρ =1/σ a fajlagos ellenállása. Ha a vizs-

gált térrészben nincsenek generátorok, akkor
∫ EdA = 0, ∫ JdA = 0, J = σE .
A
A teljesítménysűrűség kifejezése:
dP
p= = EJ .
dV
Vezetőben, feszültséggenerátorban, ill. áramgenerátorban ennek speciális
alakjai:
J2 J2
p = , p = − Eg J , p = σE2 + J g E .
σ σ
A vezetőben folyó I áramerősség és a vezetőszakasz két pontja közötti U
feszültség definiálják e szakasz R ellenállását, ill. G vezetését, amelyek a
vezető alakjától és anyagától függenek:
U V 1 I A
R= , [ R ] = 1 = 1 Ω; G = = , [G ] = 1 = 1S .
I A R U V
Az áramlási teret egyszerűbb esetekben hasonlóan számíthatjuk, mint az
elektrosztatikus teret. Elsősorban azok a problémák oldhatók meg, amikor
fémes elektródák között nem ideális szigetelőanyag van. Az elektródák
ilyenkor gyakorlatilag ekvipotenciálisnak tekinthetők. Ha kvalitatív meg-
fontolások alapján sikerül olyan felületeket találni, amelyek ekvipotenciáli-
sak (az erővonalak rájuk merőlegesek), és rajtuk az árameloszlás egyenle-
tes, akkor
b
I I I
J= , E= , U ab = ∫ d .
A σA a
σA
A számítás során felhasználhatjuk a szuperpozíció elvét és az ezen alapuló

tükrözési elvet. Közvetlenül felhasználható betűcserével az analóg elren-
dezések elektrosztatikus tere. Így például a kapacitás és az ellenállás szor-
zata csak az anyagállandóktól függ: RC = ε/σ.

Ha a generátorok forrásfeszültségét, ill. forrásáramát, továbbá a veze-

tők rezisztenciáját adottnak tekintjük, és utóbbiakat ellenállásokkal vesz-
szük figyelembe, akkor egyenáramú hálózathoz jutunk. Ennek törvénysze-
rűségeit a két Kirchhoff-törvény adja meg, továbbá az Ohm-törvény:
n n
∑I
k =0
k = 0, ∑U
k =0
k = 0, U Rk = R k I k .
Bármely csomópontra az áramok összege nulla (a kifolyó áramokat pozi-

tív, a befolyókat negatív előjelűnek tekintve). Bármely hurokra a feszültsé-
gek összege nulla (a körüljárási iránnyal egyező irányú feszültségeket pozi-
tív, az ellenkező irányúakat negatív előjelűeknek tekintve).

Elektrodinamika Az áram mágneses tere
4. Az áram mágneses tere

Tapasztalat szerint az áram nemcsak elektromos, hanem mágneses teret is
létrehoz. A mágneses tér egy áramtól átjárt vezetőre erőt fejt ki, így isme-
rete önmagában is igen fontos, mert ezen az elven működnek a villamos
forgógépek, a legtöbb mutatós műszer stb. A mágneses tér ismeretében
határozható meg egy, ill. több vezető hurok ön-, ill. kölcsönös induktivitá-
sa. Ebben a fejezetben időben állandó áramok mágneses terének vizsgála-
tára szorítkozunk. Eredményeink azonban felhasználhatók, ill. általánosít-
hatók lesznek időben változó áramokra is.
4.1. A mágneses indukció

Mint az 1. fejezetben láttuk, a töltött testek egymásra erőt fejtenek ki. Ezt
a hatást úgy értelmezzük, hogy a töltés maga körül elektromos teret hoz
létre (amelyet az E elektromos térerősség jellemez), és egy elektromos
térben levő töltésre erő hat. A tapasztalat szerint az áramtól átjárt vezetők
is erőt fejtenek ki egymásra. Ezt a hatást úgy értelmezzük, hogy az áram
maga körül mágneses teret hoz létre, és egy mágneses térben levő áramra
erő hat.
Az alapvető kísérlet az alábbi. Helyezzünk különböző áramtól átjárt
vezetők környezetébe egy kis méretű zárt áramhurkot (köráramot), amely-
nek síknak tekintett felülete A, a benne folyó áram erőssége I. (A köráram
elvi kivitele a 4.1.1/b ábrán látható: az oda- és visszafolyó áramot vivő
vezetékek olyan közel vannak egymáshoz, hogy ezen a szakaszon az eredő
töltésáramlás, vagyis az eredő áram elhanyagolható.) Azt tapasztaljuk,
hogy köráramunkra erő ugyan nem hat, de fellép egy forgatónyomaték,
amely arányos az IA szorzattal (a köráram momentumával vagy nyomatéká-
val), és függ a köráram helyzetétől. E forgatónyomaték legnagyobb értéke
M 0 = BIA . (1)
A B tényező fejezi ki a többi áram hatását a mérő köráram helyén. A vi-
szonyokat úgy képzeljük el, hogy a többi áram maga körül mágneses teret
hoz létre, és ez hat a köráramra. A mágneses tér erősségét a B mágneses
indukció (helyesebben: mágneses térintenzitás) jellemzi.

4.1.1. ábra. a) Ha a kisméretű áramhurokra forgatónyomaték hat, akkor

mágneses tér van jelen, amelyet a mágneses indukció vektora (B) jellemez,
ennek iránya megegyezik a köráram normálvektorának stabilis nyugalmi
irányával. b) Az áramhurok kivitelezése
A köráramra ható nyomaték a köráram helyzetétől is függ. Ezt úgy vehet-

jük figyelembe, hogy a mágneses indukciót is vektormennyiségnek tekint-
jük. A köráram irányát felületi normálisának irányával jellemezhetjük,
amely merőleges a köráram síkjára, és iránya az áram irányával a jobbcsa-
var-szabály szerint van összehangolva. (4.1.1. ábra). Ha az indukcióvektor
iránya a felületi normális irányával megegyezik, akkor forgatónyomaték
nem hat. Ha a felületi normális az indukció vektorával φ szöget zár be,
akkor a tapasztalat szerint a forgatónyomaték a két vektor síkjában hat, és
nagysága (4.1.1/a ábra):
M = BIA sin ϕ . (2)
A legnagyobb nyomaték φ =90° esetén lép fel. A forgatónyomatékot is
vektorával jellemezve, a törvény végső alakja:
M = IAn × B, n =1 . (3)
Az m = IAn mennyiséget szokás a köráram momentumvektorának ne-

vezni.
A mágneses indukció egysége (figyelembe véve, hogy a forgatónyoma-
ték egysége megegyezik a munka egységével):
[M ] 1VAs Vs
[ B] = = = 1 2 = 1tesla = 1T . (4)
[ I][ A ] 1A ⋅1m 2 m

A régebbi elektrotechnikai gyakorlatban az 1 gauss = 10–4 tesla∗ egység

volt használatos.
A gyakorlatban előforduló indukcióértékek tesla nagyságrendűek. Mű-
szerekben 0,1 T, villamos gépekben 1 T, légmagos tekercsekben 0,01 T
körüli értékek lépnek fel. A Föld mágneses tere kb. 60·10–6 T. Eddig 10 T-
nál nagyobb indukciót csak különleges módszerekkel sikerült előállítani. A
definiáló kísérlet alapján az indukció mérhető is.
4.2. A fluxus
A mágneses indukció vektorát ugyanolyan módon ábrázolhatjuk erővona-
lakkal, mint az elektromos térerősség vektorát. Az alkalmazásokban nagy
szerepet játszik a valamely felületen keresztülmenő összes erővonalak
száma, a (mágneses) fluxus, amelynek jele Φ. Ha a felület merőleges az
indukcióra és ez a felület mentén állandó, akkor a fluxus egyenlő az erő-
vonalak sűrűségének (vagyis az indukciónak) és a felületnek a szorzatával:
Φ = BA . (1)
A felület irányításával a fluxusnak előjelet is tulajdonítunk.
Általános esetben, amikor B nem állandó egy elemi (kicsiny és síknak
tekinthető) felületet vizsgálunk, amelynek fluxusa (4.2.1. ábra):
dΦ = Bn dA = BdA n = BdA cos α = BdA . (2)
A teljes felület fluxusa a részfluxusok összegezésével:
Φ = ∫ BdA . (3)
A
A fluxus egysége∗∗:
Vs
[Φ ] = [ B][ A ] = 1 2
⋅1 m 2 = 1Vs = 1weber = 1Wb . (4)
m
∗
Nikola Tesla (1856–1943): horvát származású az USÁ-ban működött elektrotechnikus
és feltaláló. Ferrarisszal egyidőben, de tőle függetlenül feltalálta a forgó mágneses tér
elvén alapuló többfázisú elektromotort, és megszerkesztette a Tesla-transzformátort.
1880–1882-ben Budapesten működött.
∗∗
Wilhelm Eduard Weber (1804–1891): német fizikus, egyetemi tanár. Gaussszal együtt
számos elektromos és mágneses műszert (elektrodinamométer, tükrös galvanométer stb.)
szerkesztett, és ők állították fel az első elektromágneses távírót. Weber műve az első elekt-
romos mértékrendszer összeállítása, amely később az abszolút mértékrendszer alapja lett.

A továbbiakban az elterjedtebb Vs-ot használjuk. A régebbi elektrotechni-

kai gyakorlatban az 1 maxwell = 1 gauss·1 cm2 = 10–8 Vs egység volt
használatos.
A fluxus formálisan az áramerősséggel analóg mennyiség, hiszen
mindkettő egy vektor integrálja egy irányított felület mentén. Ennek meg-
felelően beszélhetünk a fluxus irányáról is, amely egyszerű esetekben (pl.
homogén tér) az indukcióvektor irányával egyezik meg. Szigorúan véve a
fluxusnak nincs iránya, csak a felületi normálisnak; a pozitív fluxus a nor-
málissal „egyező irányú”, a negatív fluxus a normálissal „ellentétes irányú”.
A fluxusra – és így az indukcióra – vonatkozó fontos tapasztalati tény,
hogy zárt felületen ugyanannyi erővonal lép ki, mint amennyi belépett.
Más szóval a zárt felület fluxusa nulla:
Φ0 ≡ ∫ BdA = 0 . (5)
A
Az indukcióvonalak tehát zárt görbék.
4.2.1. ábra. A kisméretű dA felület dΦ fluxusának meghatározása
Az alkalmazások során többnyire egy zárt vezető által kifeszített felület

fluxusának (röviden: a hurok fluxusának) van jelentősége. Ezt a fluxust a
megkülönböztetés érdekében Ψ-vel jelöljük (a nemzetközi szabványok ezt
a jelölést nem tartalmazzák), míg Φ tetszőleges felület fluxusát jelöli. A
hurok fluxusát az indukciónak a hurok A felületére vett integrálja szolgál-
tatja:
Ψ = ∫ BdA , [ Ψ ] = [Φ ] = 1Vs = 1Wb . (7)
A

A gyakorlatban sokszor kell tekercs fluxusát számítanunk. Tekintsük pél-

dául a 4.2.2. ábrán látható egyenes tekercset (szolenoidot). Feltüntettük az
indukcióvonalakat is. A felületi normális irányát a hurokban folyó áram
irányával a jobbcsavar-szabály szerint hangoljuk össze.
4.2.2. ábra. Tekercs Ψ fluxusának számítása

az egyes menetek Φi fluxusának összegezésével
A csavarvonal alakú vezető nagyon bonyolult felületet feszít ki, ezért a

fluxus számítása bonyolult lenne. Jó közelítéssel ezen felület fluxusa
egyenlőnek vehető az egyes menetek által meghatározott keresztmetszetek
fluxusainak összegével, vagyis
N
Ψ = ∑ Φi . (8)
k =1
Ha mind az N menetnek ugyanakkora a fluxusa, akkor Ψ = NΦ. A közelí-

tés annál jobb, minél hosszabb a szolenoid. Sokszor a Ψ mennyiséget (8)
szerint definiálják, és fluxuskapcsolódásnak vagy tekercsfluxusnak nevezik.
Mi azonban általánosan bármely zárt vezető fluxusát Ψ-vel fogjuk jelölni.
4.3. A köráramnak más áramok mágneses teréből

származó energiája
A hurok Ψ fluxusa a hurok energiájával kapcsolatos mennyiség. Ez már
abból is sejthető, hogy a kis méretű áramhurokra forgatónyomaték hat. A
(4.1-2) összefüggés szerint:
M = IABsin ϕ = ΙΨ0 sin ϕ , (1)

ahol Ψ0 = AB a hurok maximális fluxusa (a nyugalmi állapotban fellépő

fluxus, 4.3.1. ábra). Ez csak kis méretű hurokra érvényes, amikor B az A
felületen azonos nagyságúnak tekinthető.
4.3.1. ábra. A hurok energiája egyenlő azzal a munkával, amelyet a

mágneses tér végez a hurok elforgatása során
A hurok energiáján azt a munkát értjük, amelyet ez a nyomaték végez,

miközben a hurkot ezen φ szöghelyzetből egy tetszőleges φ0 „alaphelyzet-
be” viszi, ahol az energiát nullának tekintjük. Az nyilvánvaló, hogy az
energia a legkisebb a φ = 0 nyugalmi helyzetben és a legnagyobb a φ = π
„kiforgatott” helyzetben; közben változása monoton.
A nyomaték által végzett munka, figyelembe véve, hogy a 4.3.1. ábra
szerint a nyomaték iránya ellentétes a φ szög növekedésének irányával:
ϕ0 ϕ0
W= ∫ ( −M ) dϕ = −IΨ ∫ sin ϕ dϕ =
ϕ
0
ϕ . (2)
= − IΨ0 [ − cos ϕ]ϕ0 = IΨ0 [ cos ϕ0 − cos ϕ]
ϕ
A legegyszerűbb összefüggést akkor kapjuk, ha φ0 = 90° választással

élünk. Az energia kifejezése ezzel a megállapodással:
W = − IΨ0 cos ϕ = −IΨ , (3)

ahol Ψ = Ψ0cosφ, a hurok fluxusa a tetszőleges φ szöghelyzetben (4.3.1.

ábra). Alább igazoljuk, hogy az energia
W = −IΨ, Ψ = ∫ BdA (4)

Α
kifejezése általánosan is érvényes, tehát nemcsak akkor, ha a hurok kis

méretű. Egészítsük ki ugyanis gondolatban az áramhurkot a 4.3.2. ábrán
látható módon kis belső hurkokkal.
4.3.2. ábra. Az áramhurok felbontása kis fiktív áramhurkokra
Az ellentétes irányú áramok egymás hatását kompenzálják, ezért eredőben

csak a hurok eredeti árama marad. Az egyes fiktív hurkok energiájára (4)
nyilván érvényes, vagyis Wk = −IΨk. A teljes energia ezen részenergiák
összege, vagyis
W = ∑ Wk = −∑ IΨk = −I∑ Ψk = −IΨ , (5)
k k k
ahol Ψ a részhurkok fluxusának összege, vagyis a teljes hurok fluxusa.

Ezzel állításunkat igazoltuk.
A 4.3.3. ábrán láthatjuk a nyomaték és az energia változását a φ szög
függvényében. A φ0 = 90° választásnak az a következménye, hogy a nyu-
galmi állapotot negatív energia jellemzi. Szaggatott vonallal rajzoltuk azt az
energiagörbét, amely a φ = 0 választáshoz tartozna. A munkavégzést (az
energiák különbségét) az alaphelyzet megválasztása természetesen nem
befolyásolja.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a hurok Ψ fluxusán azt a fluxust ért-

jük, amelyet a többi áram létrehoz, és figyelmen kívül hagyjuk a benne
folyó I áram által keltett mágneses térhez tartozó fluxust. Mivel utóbbi
független a keret helyzetétől, így figyelembevétele az energiában csak addi-
tív állandót jelent.
4.3.3. ábra. A nyomaték és az energia változása

a hurok szöghelyzetének függvényében
4.4. A gerjesztési törvény

Vizsgáljuk most azt a kérdést, hogy milyen kapcsolat van a mágneses tér,
ill. a teret jellemző mágneses indukció és az őt létrehozó (gerjesztő) ára-
mok között.
A kísérletek eredménye matematikailag a következőképpen fogalmaz-
ható meg. Tételezzük fel először, hogy a teret kitöltő anyag homogén.
Integráljuk a mágneses indukciót egy zárt görbe mentén. Az integrál érté-
ke tetszőleges görbe esetén arányos a görbe által körülfogott áramok erős-
ségének algebrai összegével. Az összegezés során pozitív előjellel veendők
figyelembe azon áramok, amelyek iránya a görbe (önkényesen felvett) kö-
rüljárási irányával a jobbcsavar-szabály szerint vannak összehangolva, és
negatív előjellel az ellenkező irányú áramok. Ilyen értelemben tehát
∫ BdA = ∫ B d = µ∑ I k , (1)
k

ahol Bℓ az indukció érintőirányú összetevője (lásd 4.4.1. ábra). A 4.4.1.

ábrán látható zárt görbére például ΣIk = I1 − I2 + I3, míg az I4 áramot
(amelyet a görbe nem vesz körül) ebből a szempontból figyelmen kívül
kell hagyni.
4.4.1. ábra. A mágneses tér és a gerjesztő áramok kapcsolata

egy zárt görbére nézve
Ezt az áramösszeget az illető zárt görbére vonatkoztatott (vagy a görbék

által körülzárt) gerjesztésnek nevezzük és Θ-val jelöljük:
Θ = ∑ I k , [Θ] = 1A . (2)
k
Az (1) összefüggésben szereplő µ arányossági tényező a teret kitöltő kö-

zegre jellemző adat, az anyag (abszolút) permeabilitása. Egysége
[ B][ ] (Vsm )⋅ m Vs
−2
[µ ] = = = . (3)
[ I] A Am
Értéke elvileg az (1) összefüggés alapján is meghatározható. A vákuum

permeabilitása
Vs Vs
µ0 = 4π ⋅10−7 = 1, 2566 ⋅10−6 . (4)
Am Am
Az anyagok permeabilitását
µ = µ 0µ r (5)
alakban szokás megadni, ahol, µr a relatív permeabilitás, amely mértékegy-
ség nélküli szám.

Az anyagok mágneses szempontból a relatív permeabilitás értéke alap-

ján három csoportra oszthatók:
µr < 1, diamágneses anyagok,
µr > 1, paramágneses anyagok,
µr >> 1, ferromágneses anyagok.
A dia- és paramágneses anyagokra µ r − 1 ≈ 10−5 , így gyakorlatilag az anya-
gokat két csoportra osztjuk:
µr = 1, nem ferromágneses anyagok,
µr >> 1, ferromágneses anyagok.
A ferromágneses anyagok: a vas, a nikkel, a kobalt, ezek ötvözetei és né-
hány speciális ötvözet. Az összes többi anyag nem ferromágneses, relatív
permeabilitásuk µr = 1, abszolút permeabilitásuk µ = µ0.
A ferromágneses anyagokra nemcsak az a jellemző, hogy relatív
permeabilitásuk nagy, hanem az is, hogy az indukció és a térerősség közöt-
ti kapcsolat nem lineáris (lásd 6.7.2. ábra). Más szóval: µr = B/µ0H relatív
permeabilitás nem állandó, hanem az indukciótól (vagy a térerősségtől) is
függ. Az indukció és a térerősség kapcsolatát ilyenkor méréssel határoz-
hatjuk meg, amelynek eredményét ábrázoljuk. Ez a mágnesezési görbe,
amelynek abszcisszája a térerősség, ordinátája az indukció.
Homogén közeg, vagyis mindenütt azonos permeabilitás esetén az (1)
törvény így is írható:
B
∫ µ dA = ∑ k
Ik = Θ . (6)
A tapasztalat szerint az összefüggés ebben az alakjában akkor is érvényes,

ha a görbe különböző permeabilitású közegeken megy keresztül. Minden
pontban természetesen az ott érvényes permeabilitással kell számolni.
Az összefüggés egyszerűbb alakra hozható, ha bevezetjük a B/µ = H,
vagy szokásosabb alakjában, a
B = µH (7)
definícióval a mágneses gerjesztettséget vagy történelmileg kialakult, szo-
kásosabb nevén a mágneses térerősséget. Ezzel tapasztalati tételünk, a
gerjesztési törvény az alábbi végső alakban írható fel (4.4.2. ábra):
∫ HdA = Θ . (8)

4.4.2. ábra. A gerjesztési törvény értelmében a mágneses térerősség zárt

görbe menti integrálja egyenlő a görbe által körülzárt gerjesztéssel
A mágneses térerősség egysége ebből:

[Θ] 1A A
[H] = = =1 . (9)
[ ] 1m m
Ugyanez az eredmény adódik a H = B/µ összefüggés alapján is. A tér-
erősséget sokszor 1 A/cm = 102 A/m egységben adják meg.
A gerjesztési törvény (8) alakja általános érvényű. Akkor is használha-
tó, ha a permeabilitás nem állandó. Általánosabb esetben a zárt görbe által
körülzárt gerjesztést, vagyis az eredő áramot úgy kaphatjuk meg, hogy az
áramsűrűséget integráljuk a görbe által kifeszített felületre:
Θ = ∫ JdA, vagyis ∫ HdA = ∫ JdA , (10)

A A
ahol A az ℓ görbe által kifeszített bármely felület. Valóban, hiszen ha a

JdA skaláris szorzatot kifejtjük, akkor a két vektor abszolút értékét szo-
rozni kell a köztük lévő szög koszinuszával. Ez értelmezhető úgy, hogy
képezni kell J-nek a dA irányú komponensét, de úgy is, hogy dA-nak a J
irányú komponensét (4.4.3. ábra). Ez utóbbival megszorozva J-t, a vezeték
dI áramát kapjuk. A ∫ JdA integrál ezen dI részáramok összegét, azaz a
A
vezetéken folyó teljes áramot adja.
Az 4.4.3. ábrán csak egy α dőlésszögű vezető halad át az oldalnézetből
ábrázolt, és ezért csak egy vonalnak látszó A síkfelületen. Több vezető
esetén az integrál az áramok összegét adja.

4.4.3. ábra. A skaláris szorzat képezhető J-nek dA irányú vetületével

és dA-val (a), vagy dA-nak J irányú vetületével és J-vel (b)
4.5. A Biot–Savart-törvény∗
A 4.8. szakaszban látni fogjuk, hogy speciális, egyszerű vezetékelrendezé-
sek esetén a bennük folyó áram által létrehozott mágneses tér meghatá-
rozható a gerjesztési törvény alapján, azonban a mágneses tér meghatá-
rozható közvetlenül is a vezeték alakja és a benne folyó áram erősségének
ismeretében.
Ha az egész teret homogén közeg tölti ki, amelynek permeabilitása ál-
landó, akkor egy zárt vezetőben folyó I áram által létrehozott térerősség a
4.5.1. ábra P pontjában a tapasztalat szerint:
I dA × r
H=
4π ∫ r2
, (1)
ahol r a dℓ ívelem és a P pont távolsága, r° = r/r, az ívelemtől a pont felé

mutató egységvektor. A görbét az árammal egyezően kell irányítani. Ez
Biot és Savart törvénye.
∗
Biot, Savart és Laplace, 1820–21.

4.5.1. ábra. A Biot–Savart-törvény segítségével kifejezhető

az áram által létrehozott mágneses térerősség, ha a közeg homogén
Az összefüggést úgy is értelmezhetjük, hogy a dℓ ívelemben folyó I áram

által létrehozott elemi mágneses térerősség
I dA ×r I dA ×r
dH = = , (2)
4π r 2
4π r 3
és a H térerősség ezen dH összetevők eredője.
A következő szakaszban megmutatjuk, hogy a Biot–Savart-törvény ál-
tal meghatározott térerősségre alkalmazva a gerjesztési törvényt, a mágne-
ses térerősség zárt görbe menti integrálja éppen a vezetőben folyó áramot
adja, ha az körülveszi a vezetőt, ill. az integrál értéke nulla, ha a zárt görbe
nem fogja körbe a vezetőt. Tehát a gerjesztési törvényt levezetjük a Biot–
Savart-törvényből.
4.6. A gerjesztési törvény származtatása

a Biot–Savart-törvényből
Mind a gerjesztési, mind a Biot–Savart-törvénnyel megadható a mágneses
teret létrehozó stacionárius áram és a mágneses tér közötti kapcsolat. A
Biot–Savart-törvénnyel a vonaláramok ismeretében tudjuk meghatározni
H-t bárhol a térben. A gerjesztési törvény arra a speciális esetre vonatko-
zik, amikor áramot vagy áramokat zárt görbével veszünk körül, és képez-
zük a mágneses tér görbementi vonalintegrálját. Ez a vonalintegrál éppen
az áramok összegével egyezik meg. Vizsgáljuk azt az esetet, amikor egyet-
len, a 4.6.1 ábrán látható elrendezésű vonaláram hozza létre a mágneses
teret. (Több áram terére a szuperpozíció elve alkalmazható.)

4.6.1. ábra. A dΩ térszög szemléltetése az ℓ2 görbén elhelyezett

egységsugarú gömbön
Először írjuk fel a gerjesztési törvény vonalintegrálját úgy, hogy H helyére

a Biot–Savart-törvény által megadott értéket tesszük:
⎛ ⎞
I ⎜⎜ ds ×r ⎟⎟ I ds ×r
∫ H dA = ∫
4π ⎜⎝
⎜⎜ ∫ 3
r ⎠⎟
⎟⎟ dA =
4π ∫ ∫ r3
dA . (1)
1 1 2 1 2
A számlálóban szereplő vegyes szorzatot átrendezhetjük az alábbi módon:

I dA × ds r
∫ HdA = 4π ∫ ∫ r2 r
. (2)
1 1 2
A kifejezésben dA ×2 ds r nem más, mint a (dA × ds) r felületelem által

r r r
meghatározott ún. dΩ térszög (lásd az ábrát), hiszen (dA × ds) r pontosan
r

az r vektorra merőleges felületelem nagyságát adja, amelyet r2-tel osztva

megkapjuk a hozzá tartozó dΩ térszöget. (Az r sugarú gömb középpont-
jából kiinduló térszöget a térszög által kimetszett A gömbfelület és az r
sugár négyzetének hányadosaként adjuk meg. Egy szteradián [sr] az a tér-
szög, amelynél az A gömbfelület és az r gömbsugár négyzetének hányado-
sa egy. A teljes térszög 4π = A0-lal az egységsugarú gömb felületével.)
A fentiek figyelembevételével
I
∫ HdA = 4π ∫ ∫ dΩ . (3)
1 1 2
Ha elvégezzük az integrálást ℓ1 és ℓ2 mentén, akkor az ábra szerint a teljes

gömbfelülethez tartozó 4π értékű térszöget kapjuk, hiszen az integrálás
során az egységsugarú gömb teljes felületét lefedjük dΩ elemi térszögek-
kel. Így tehát
I
∫ HdA = 4π 4π = I , (4)
1
ami a gerjesztési törvény az I vonaláram esetében.

Az ábrából kitűnik, hogy (dA × ds) r mindig pozitív, ha az ℓ1 görbe ál-
r
tal kifeszített felületen az ℓ2 görbe áthalad, ha nem ( A’1 görbe), akkor dA × ds
változó irányítottsága miatt egy pozitív értékhez mindig hozzárendelhető
egy ugyanakkora negatív érték, így végeredményben az integrál – a gerjesz-
tési törvénynek megfelelően – nullát eredményez.
4.6.1. példa
Határozzuk meg a Biot–Savart-törvénnyel az I áramot vezető végtelen
hosszúságú egyenes vezető mágneses terét a vezetőtől r0 távolságban.
4.6.2. ábra. A vonalmenti integrálás

helyettesíthető az α szög szerintivel

I dA × r
H=
4π ∫ r3
. (5)
A skaláris szorzat definíciójának értelmében

∞
I sin α
H= ∫
4π−∞ r 2
d , (6)
ahol az ábra alapján

r dα r
d = , r= 0 . (7)
sin α sin α
H (6) kifejezésébe ezeket behelyettesítve azt kapjuk, hogy
π π
I sin α r I sin α
H= ∫ ⎛ ⎞
4π 0 ⎜ r0 ⎟ sin α
2
⋅ dα = ∫
4π 0 r0
dα =
⎜ 2 ⎟⎟
⎜⎝ sin α ⎠⎟ (8)
I π I .
= [− cos α ]0 =
4πr0 2πr0
A kapott összefüggésből
H 2πr0 = I , (9)
ami éppen a gerjesztési törvény az adott elrendezésre (4.6.3. ábra).
4.6.3. ábra. A hengerszimmetria miatt a térerősséggörbék

koncentrikus körök (dℓ és H mindig azonos irányú)

4.7. Mágneses terek számítása

Az adott alakú vezetőben folyó áram mágneses tere elvben számítható a
Biot–Savart-törvény alapján. Az előírt integrál azonban – néhány esettől
eltekintve – rendkívül bonyolult. Bizonyos feladatok sokkal egyszerűbben
megoldhatók a gerjesztési törvény segítségével.
Tételezzük fel, hogy kvalitatív megfontolások alapján megállapíthatjuk,
hogy a térerősség nagysága az ℓ hosszúságú erővonal mentén állandó
(vagy az erővonal ℓ hosszúságú szakasza mentén állandó, az erővonal töb-
bi részén elhanyagolhatóan kicsi). Ekkor a gerjesztési törvény így egysze-
rűsödik:
∫ HdA =∫ Hd =H = Θ . (1)
A legtöbb térszámítási feladatban vagy egyetlen áram van (Θ = ΣIk = I),

vagy az áram N-szer megy keresztül az ℓ görbe által kifeszített felületen
(Θ = ΣIk = NI, ahol N a menetszám).
Végeredményben a mágneses térerősség nagysága a mondott feltételek
mellett
NI
H= . (2)
Különböző erővonalakat vizsgálva, meghatározhatjuk a mágneses térerős-

séget, mint a hely függvényét is.
A mágneses terek számítására is érvényes a szuperpozíció elve, ha a te-
ret kitöltő közeg permeabilitása állandónak tekinthető. Most egyszerűbb a
helyzet, mint elektrosztatikus esetben, mert az áramok adottnak tekinthe-
tők. Így tehát meghatározzuk az egyes áramok által létrehozott térerőssé-
get vagy indukciót, és az összetevőket vektorálisan összegezzük. Hasonló-
an számítható a fluxus is; ekkor algebrailag (előjelhelyesen) kell összegez-
nünk. Ezt az elvet használtuk fel akkor is, amikor a Biot–Savart-törvény
alkalmazása során a vezetőt részekre osztottuk.
Ha a teret kitöltő közeg nem homogén, vagy ha a permeabilitás az in-
dukciótól is függ (pl. ferromágneses anyagok jelenlétében), a számítás bo-
nyolultabb lesz.

4.8. Példák
4.8.1. példa
Végtelen hosszúnak tekinthető egyenes vezetőben I erősségű áram folyik.
Határozzuk meg a mágneses térerősséget a vezetőtől r távolságban.
A teljes forgási szimmetriából nyilvánvaló, hogy a vezetőt körülvevő
erővonalak csak koncentrikus körök lehetnek (4.8.1. ábra). Egy-egy ilyen
kör mentén a térerősség nagysága állandó. Egy r sugarú körre alkalmazva a
gerjesztési törvény egyszerűsített alakját N = 1 és ℓ = 2πr figyelembevéte-
lével
I
H (r ) = , r > r0 , (1)
2πr
ahol r0 a vezető sugara (lásd még a 4.6.1., ill. 4.8.7. példát is)
4.8.1. ábra. A végtelen hosszúnak tekinthető egyenes vezetőben folyó

áram mágneses terének számítása a gerjesztési törvény segítségével
4.8.2. példa
Határozzuk meg a 4.8.2. ábrán látható kettős vezeték egy ℓ hosszúságú
szakaszának belső kontúrja által kifeszített felület fluxusát, az ún. külső
fluxust. A vezetők végtelen hosszúaknak tekinthetők, sugaruk r0, közép-
vonaluk távolsága d. A vezetőkben ugyanakkora, de ellenkező irányú áram
folyik.

4.8.2. ábra. Kettős vezeték külső fluxusának számítása
A feladatot a szuperpozíció-elv alkalmazásával oldjuk meg. Tekintsük elő-

ször azt az állapotot, amikor csak a 4.8.2. ábra bal oldali vezetőjében folyik
I áram, és a másik vezető árammentes. A térerősség (az erővonal) merőle-
ges a középvonalak által kifeszített sík felületre. Nyilvánvaló továbbá, hogy
a vezető hossza mentén nincs változás, ezért dA = ℓdr alakban is felírható,
amivel
d−r0
Ψ1 = ∫ B1dA =∫ B1dA = ∫ B1 (r ) dr . (2)

A A r0
Ha a teret kitöltő közeg nem ferromágneses (pl. a két vezeték levegőben

van), akkor B = µ0H, így (1) felhasználásával
d−r0 d−r0
µI dr
Ψ1 = ∫ µ0 H (r ) dr = 0 ∫ =
r0
2π r0
r
(3)
µ0 I d −r µI d−r
= [ln r ]r0 0 = 0 ln .
2π 2π r0

Ugyanígy számítható a másik áram által létrehozott Ψ2 fluxus is, amely

ugyanolyan irányú, mint Ψ1.
Jelen egyszerű esetben azonban nyilvánvaló, hogy Ψ2 = Ψ1, tehát a tel-
jes külső fluxus
µI d − r0 µ0 I d
Ψk = 2Ψ1 = 0 ln ≈ ln . (4)
π r0 π r0
A közelítés a gyakorlatban általában teljesülő r0 << d feltétel esetén jogos.
A példát megoldhatjuk a térerősségek szuperpozíciójával is. A külső fluxus
számításakor csak azokat az erővonalakat vesszük figyelembe, amelyek a
vezetőn kívül záródnak. Ha a vezető nem ferromágneses, akkor a vezetőre
eső, az ún. belső fluxus elhanyagolása nem jelent lényeges hibát.
Hasonlóan határozható meg a 3.9.1. ábrán látható koaxiális kábel ℓ
hosszúságú szakaszának külső fluxusa is. Az integrálási határok most r1 és
r2, amivel
µIA r2
Ψk = ln . (5)
2π r1
4.8.3. példa
Határozzuk meg egy egyenletesen és sűrűn tekercselt toroidban (gyűrű
alakú tekercsben) a mágneses térerősséget.
4.8.3. ábra. Toroid (gyűrű alakú tekercs) mágneses terének számítása

A 4.8.3. ábrán az áttekinthetőség kedvéért ritka tekercselést rajzoltunk; a

tényleges kivitel során a meneteket csak a szigetelés választja el, egyébként
összeérnek, és többnyire szorosan felfekszenek a csévetestre. A forgási
szimmetriából következik, hogy az áramot körülzáró zárt erővonalak csak
koncentrikus körök lehetnek és ezek mentén a térerősség nagysága állan-
dó. Alkalmazhatjuk tehát a gerjesztési törvény (4.7.2.) alatti egyszerűsített
alakját, amelyben ℓ = 2πr, N pedig a felcsévélt menetek száma.
Bármely erővonal által kifeszített felületen ugyanis az I áram éppen
annyiszor halad át ugyanabban az irányban, ahány menetből áll a tekercse-
lés. Így a térerősség a középponttól r távolságban
NI
H (r ) = . (6)
2πr
A gyűrűn kívül a térerősség nulla.
4.8.4. példa
Határozzuk meg az előző példában tárgyalt toroidtekercs fluxusát. Az
erővonalak a merőleges metszetre mindenütt merőlegesek, ezért
Φ = ∫ BdA =∫ BdA =∫ µHdA , (7)

A A A
ahol µ a csévetest anyagának permeabilitása. Az integrál pontos kiszámítá-

sa tetszőleges keresztmetszet esetén meglehetősen körülményes. Ha azon-
ban a keresztmetszet elég kicsi, pontosabban: ha a << R, akkor a kereszt-
metszeten belül a mágneses térerősség keveset változik. Nem követünk el
nagy hibát, ha a középpontban fellépő
NI
H 0 = H (r = R ) = (8)
2πR
értékkel számolunk. Ekkor a keresztmetszet fluxusa
µNIA
Φ = ∫ µHdA ≈ µH 0 A = . (9)
A
2πR
Ebben az esetben A = ab, de közelítő eredményünk láthatóan tetszőleges

keresztmetszet esetén alkalmazható, ha annak szélességi mérete sokkal
kisebb az R közepes sugárnál.

A csavarvonal alakú vezető által kifeszített felület fluxusát jó közelítés-

sel helyettesíthetjük a keresztmetszetek fluxusának összegével, vagyis
µN 2 A
Ψ = NΦ = I. (10)
2πR
Tulajdonképpen ez is külső fluxus. (A belső fluxus általában elhanyagol-
ható.)
4.8.5. példa
Határozzuk meg a sűrűn és egyenletesen tekercselt szolenoidban (egyenes
tekercsben) a mágneses térerősséget.
4.8.4. ábra. Szolenoid (egyenes tekercs) mágneses erővonalképe
A 4.8.4. ábrán felrajzoltuk az erővonalak várható menetét. (Az áttekinthe-

tőség kedvéért a tekercselést nem rajzoltuk sűrűn.) Figyeljük meg, hogy a
tekercsen belül az erővonalak igen sűrűn helyezkednek el (a térerősség
nagy), a tekercsen kívül pedig ritkán (a térerősség kicsi). Közelítőleg azt
mondhatjuk, hogy a tekercsen belül a térerősség egy irányú és állandó, a
tekercsen kívül pedig elhanyagolható. Láthatjuk, hogy ez sokkal durvább
közelítés, mint az eddig alkalmazottak – de a gerjesztési törvény alapján
analitikusan nem tudunk pontosabban számolni.
Alkalmazzuk a gerjesztési törvényt a nyíllal jelölt erővonalra. Az előző-
ek alapján az a–b szakaszon (ℓ hosszúságban) állandó H térerősséggel
számolunk, kívül pedig a b–a szakaszon a térerősséget nullának tekintjük.
Az erővonal által körülzárt gerjesztés Θ = NI, ahol N a menetek szá-
ma. Ezzel

∫ HdA =∫ Hd ≈ ∫ Hd ≈ H = Θ = NI . (11)
a
Ebből a térerősség a tekercs belsejében közelítőleg

NI
H= . (12)
A 4.8.4. ábrából láthatjuk, hogy ez az érték elég jó lehet a tekercs közepén,

de a tekercs szélén egyre nagyobb hibával adja meg a térerősséget, mert a
„szórt erővonalak” miatt a térerősség a szélek felé kb. a felére csökken.
4.8.6. példa
Határozzuk meg a szolenoid keresztmetszetének fluxusát és az egész
szolenoid fluxusát.
Az előző példa és a 4.8.4 ábra értelmében a szolenoidban a mágneses
térerősség közelítőleg állandó és tengelyirányú. Ezt elfogadva minden me-
net fluxusa ugyanakkora, éspedig
NI
Φ = ∫ BdA ≈ BA = µ0 HA = µ 0 A, (13)
A
ahol A a felület, amelynek alakja ebben a közelítésben érdektelen. A 4.8.4.

ábrából látható, hogy a középső menetek fluxusára ez a közelítés elég jó, a
szélső menetek fluxusa azonban a valóságban kisebb, körülbelül fele akko-
ra, mint a középső meneteké.
Ha minden menet fluxusára elfogadjuk a fenti értéket, akkor a tekercs
fluxusa
µ N2A
Ψ = NΦ = 0 I. (14)
Figyeljük meg, hogy mind a toroid, mind a szolenoid fluxusa arányos az

áramerősséggel és a menetszám négyzetével.
4.8.7. példa
Az 4.8.1. példában meghatároztuk az egyenes vezető mágneses terét a
vezetőn kívül. A vezetőn belüli mágneses teret ugyancsak meghatározhat-
juk a gerjesztési törvény alapján, ha az árameloszlás egyenletes.
Ebben az esetben az áramsűrűség állandó, a mágneses erővonalak pe-
dig koncentrikus körök (4.8.5/a ábra).

4.8.5. ábra. A mágneses térerősség változása egyenletes árameloszlású

egyenes vezető belsejében és környezetében
Alkalmazhatjuk a gerjesztési törvény egyszerűsített alakját, csak arra kell

ügyelnünk, hogy a gerjesztés a sugár függvénye:
Θ (r ) Jr 2 π I r 2π Ir
H (r ) = = = 2 = , r ≤ r0 . (15)
2rπ r0 π 2rπ 2πr02
A vezetőn belül tehát a térerősség lineárisan növekszik; a vezetőn kívül
H(r) = I/2πr érvényes. A vezető felületén mindkét összefüggésből
H(r0) = I/2πr0 adódik (4.8.5/b ábra). Az indukció változása nem feltétle-
nül folytonos, mert ha a vezető anyagának permeabilitása µ = µ0µr és a
környezeté µ0 (pl. levegő), akkor
µ0µ r Ir µ0 I
B(r ) = , r < r0 ; B(r ) = , r > r0 . (16)
2πr02 2πr
Ha a vezető nem ferromágneses, akkor az indukció is folytonosan változik.

4.8.8. példa
Határozzuk meg egy kör alakú vezetőben folyó I áram mágneses terét a
kör középpontjában (4.8.6. ábra).
4.8.6. ábra. A mágneses térerősség számítása

a Biot–Savart-törvény segítségével az áramhurok középpontjában
A térerősséget a Biot–Savart-törvény alapján számíthatjuk:

I dA × r I dA × r
H=
4π ∫ r 3
, dH =
4π r 3
. (17)
Vegyül figyelembe, hogy dℓ és r az egész vezető mentén 90°-os szöget zár

be, és r változatlan, így az integráljel elé kiemelhető. Tehát
I I I
H=
4πr 2 ∫d =
4πr 2
2πr = .
2r
(18)
H iránya a hurok síkjára merőleges.
4.9. Az öninduktivitás
Vizsgáljuk meg általánosságban az alábbi kérdést. Adva van egy zárt veze-
tő, amelyben áram folyik. Hogyan függ ezen zárt vezető fluxusa a benne
folyó áramtól, ha ez a vezető magában áll, (vagyis a többi áramot vivő
vezeték olyan messze van, hogy mágneses terük a vizsgált áramhurok he-
lyén elhanyagolható)?

Ha a permeabilitás legalább térrészenként állandó (vagyis ferromágne-

ses közeg nincs jelen, vagy permeabilitása állandónak tekinthető), akkor a
mágneses térre vonatkozó törvények lineárisak. A mágneses térerősség
minden pontban arányos az árammal. Az indukció arányos a mágneses
térerősséggel, és így arányos az árammal is. A vezető fluxusa viszont ará-
nyos az indukcióval, és így arányos az árammal is. Konkrét esetekben ez
látható a 4.8.2., 4.8.4. és 4.8.6. példákban.
Végeredményben valamely magában álló, zárt vezető fluxusa arányos a
benne folyó áram erősségével, ha a permeabilitás független a mágneses
tértől:
Ψ = LI . (1)
Az L arányossági tényező függ a vezető alakjától és a permeabilitástól
(homogén közeg esetén arányos a permeabilitással), független azonban az
áramtól vagy a fluxustól. Ez az L tényező a vezető (ön)induktivitása vagy
önindukció-együtthatója. (Az elnevezés értelmét később látni fogjuk.)
Az induktivitás egysége∗
[ Ψ ] Vs
[ L] = =1 = 1 Ωs = 1henry = 1H . (2)
[I] A
A gyakorlatban használt légmagos tekercsek induktivitása µH = 10–6 és 10

H közötti érték. Porvasmag vagy légréses vasmag alkalmazásával értéke
tízszeresére, százszorosára növelhető. A vasmagos tekercsek induktivitása
több száz henry is lehet.
Az induktivitást úgy számíthatjuk, hogy felveszünk valamilyen I ára-
mot, meghatározzuk a térerősséget (a gerjesztési törvény vagy a Biot–
Savart-törvény segítségével), kiszámítjuk az indukciót, majd ennek integrá-
lásával a fluxuskapcsolódást.
Az L = Ψ/I hányados képzésével kapjuk az induktivitást. Megjegyez-
zük, hogy az eddigiek alapján csak azokat az erővonalakat tudjuk figye-
lembe venni, amelyek a vezetőn kívül mennek. Az indukciót tehát csak a
vezető kontúrja által kifeszített AK felületre integráljuk, miáltal a ΨK külső
fluxust kapjuk (4.9.1. ábra).
∗
Joseph Henry (1797–1878): amerikai fizikus, egyetemi tanár, az USA tudományos aka-
démiájának elnöke. Főként elektrotechnikai kutatásokkal foglalkozott. Felfedezte az
önindukciót (1832). Jelentősen hozzájárult a Morse-távíró fejlesztéséhez.

4.9.1. ábra. A hurok külső felületének, külső fluxusának

és külső öninduktivitásának értelmezése
Ennek megfelelően csak az LK = ΨK/I külső induktivitást tudjuk számítani.
Mint már említettük (4.8.2. példa), a belső fluxus és így a belső induktivitás
elhanyagolható, ha a vezető nem nagy permeabilitású. Ha a vezető sok
menetből áll, akkor az elkövetett hiba még kisebb, mert a külső induktivitás
a menetszám négyzetével, a belső csak magával a menetszámmal arányos.
Az induktivitás mérése az L = Ψ/I összefüggés alapján visszavezethe-
tő fluxus és áramerősség mérésére. A gyakorlatban az induktivitást válta-
kozó áramú hídban mérik. Az induktivitás arányos a permeabilitással, te-
hát mérésével meghatározhatjuk a µr = L/L0 relatív permeabilitást. Itt L0 a
(pl. gyűrű alakú) tekercs öninduktivitása „üresen”, és L ugyanezen tekercs
öninduktivitása, ha magja a mérendő közeg.
4.10. Kölcsönös induktivitás, csatolt tekercsek

Vizsgáljuk azt az elrendezést, amikor két zárt vezető közül az egyiken I1 az
áramerősség, a másikon I2 = 0 (4.10.1. ábra). Az I1 áram által gerjesztett
mágneses indukcióvonalak egy része a másik vezető által határolt A2 felü-
leten is áthalad.
4.10.1. ábra. A fluxuskapcsolódás szemléltetése egy árammal átjárt

és egy árammentes zárt vezetőhurok esetén

Jelöljük ezt a indukciót B21-gyel, a felület fluxusát pedig Φ21-gyel. Ha másik

vezető N2 menetből áll, akkor a fluxuskapcsolódás: Ψ21 = N2Φ21. Mivel B1,
és így B21 is arányos az 1. vezető I1 áramával, ezért Ψ21 is arányos lesz vele:
Ψ21 = L 21I1 , (1)
ahol az L21 arányossági tényező neve kölcsönös induktivitás (kölcsönös
indukció-együttható).
Ψ
L 21 = 21 . (2)
I1 I =0
2
Ha a második tekercsben folyik I2 áram, és az elsőben I1 = 0, akkor a

fluxuskapcsolódás Ψ12, és az L12 kölcsönös induktivitást definiáló össze-
függés:
Ψ
L12 = 12 (3)
I 2 I =0
1
Ha mindkét tekercsben folyik áram, akkor a hurkok által létrehozott terek

indukcióvektorai erősítik vagy gyengítik egymást attól függően, hogy mi-
lyen a tekercsek helyzete és az áramok iránya a tekercsekben. Amikor a
terek erősítik egymást, akkor a kölcsönös induktivitások pozitív értékek,
amikor gyengítik egymást, akkor negatívak. Ezt lineáris közegben (µr füg-
getlen B-től) a fluxuskapcsolódásokra vonatkoztatva az alábbi módon
fejezzük ki:
Ψ1 = L11I1 + L12 I 2 ,
(4)
Ψ2 = L 21I1 + L 22 I 2 ,
ahol L11 és L22 az egyes vezetők öninduktivitása. Az elrendezés szimbolikus
ábrázolását a szokásos referencia-áramirányokkal a 4.10.2. ábrán látjuk.
4.10.2. ábra. A kölcsönös induktivitás szimbolikus ábrázolása

Ha a két befolyó áram alá egy-egy pontot teszünk, akkor ez azt jelenti,
hogy L12 pozitív, ha azonban valamelyik pontot a tekercs másik végéhez
rajzoljuk, akkor ezzel azt jelöljük, hogy L12 negatív. Ilyenkor a (4) egyen-
letben L12 és L21 előtt negatív előjel van. Sok kapcsolási rajzon csak a pon-
tokat látjuk, az áramirányokat be sem jelölik, de a jelölés ez esetben is egy-
értelmű lehet, ha a kapcsolásból következtetni lehet a tekercsek áramainak
irányára.
A kölcsönös induktivitás nyilván akkor a legnagyobb értékű, ha az
egyik tekercs teljes fluxusa áthalad a másik tekercs (több menetű zárt veze-
tőhurok) által kifeszített felületen, ahogyan ez a két egymásra tekercselt
hosszú egyenes tekercseknél vagy a közös toroidvasmagon elhelyezett két
tekercsnél van. Határozzuk meg ezekben a gyakorlati szempontból is fon-
tos esetekben a kölcsönös induktivitásokat az (2) és (3) definíciós össze-
függésekkel:
I1 N1
µ AN 2
Ψ Φ N µA
L 21max = 21 = 21 2 = = N1 N 2 , (5)
I1 I =0
I1 I1
2
ill.
I2 N 2
µ AN1
Ψ Φ N µA
L12 max = 12 = 12 1 = = N 2 N1 , (6)
I2 I =0
I2 I2
1
ahol A az a felület, amelyen a közös fluxus áthalad, ℓ az erővonalak hossza.

Látjuk, hogy
L12 max = L 21max = M max . (7)
Ez nemcsak a maximális értékekre érvényes összefüggés, hanem általáno-
san is igaz, hogy
L12 = L 21 = M . (8)
A külső mágneses térben lévő I áramú vezetőhurok energiájára kapott
W = −ΨI összefüggés alapján ez könnyen belátható. A külső mágneses
teret most a 4.10.3. ábrán látható elrendezésben egy másik hurok hozza
létre. Ezáltal a két vezetőhurok kölcsönhatását vizsgálhatjuk, melyek ára-
ma I1, ill. I2.

4.10.3. ábra. A vezetőhurok elmozdulásakor megváltozik

a hurok fluxusa és így energiája is
Az I1 áram a 2. hurokban Ψ21 fluxust hoz létre. Az I2 áram pedig az 1.

hurokban Ψ12-t. A két merev hurok között a berajzolt áramirányok mellett
F nagyságú taszítóerő lép fel. Ha valamelyik hurok elmozdul az erő irá-
nyában ds úton, akkor az energiamegmaradás törvényének értelmében
Fds + dW = 0 , (9)
ahol dW a mágneses térből származó energia megváltozása (lásd még 6.11.
fejezet). (Ez csak a külső mágneses térből származó energia megváltozása
lehet, mert az áram állandósága miatt a hurok saját fluxusa és így saját
energiája sem változik.)
Az I áramú huroknak külső mágneses térből származó energiája (4.3-5)
szerint:
W = − IΨ . (10)
Ha az áram állandó, akkor
dW = − IdΨ . (11)
Behelyettesítve ezt az (9) energiamérleg kifejezésébe azt kapjuk, hogy
Fds − IdΨ = 0 , (12)
azaz
Fds = IdΨ . (13)
Ezek után mozduljon el először az 1., majd a 2. hurok ds-sel az F erő irá-
nyában. Az erő és az út mindkét esetben azonos, tehát (13) alapján írható,
hogy
Fds = I1dΨ12 = I 2 dΨ 21 . (14)
A fluxusváltozásokat a kölcsönös induktivitásokkal is kifejezhetjük, ugyan-
is Ψ12 = L12I2, és Ψ21 = L21I1, amiből

dΨ12 = I 2 dL12 , (15)

ill.
dΨ 21 = I1dL 21 . (16)
Ezeket (14)-be helyettesítve:
Fds = I1I 2 dL12 = I1I 2 dL 21 , (17)
amiből
dL12
dL12 = dL 21 , ill. = 1. (18)
dL 21
(18) integrálásával (az integrálási állandót nullának véve):
L12 = L 21 . (19)
Visszatérve a vizsgált két tekercshez, a kölcsönös induktivitás nulla lesz
akkor, ha a két tekercset egymástól eltávolítjuk, hiszen ilyenkor nincs
fluxuskapcsolódás. Tehát érvényes, hogy
0 ≤ M ≤ M max . (20)
Mmax-ot kifejezhetjük L1-gyel és L2-vel a következők szerint:
µA µA
L1 = N12 , és L 2 = N 22 , (21)
ezért
N1 = L1 , ill. N 2 = L 2 . (22)
µA µA
Ezekkel Mmax-ra azt kapjuk, hogy
µA µA
M max = N1 N 2 = L1 L2 = L1L 2 , (23)
µA µA
aminek alapján (20) így is írható:
0≤M≤ L1L 2 . (24)

A
M2
k= ≤1 (25)
L1L 2
összefüggéssel az ún. csatolási tényezőt definiáljuk.
4.11. Példák
4.11.1. példa
Határozzuk meg az r0 sugarú kettős vezeték ℓ hosszúságú szakaszának
(külső) öninduktivitását, ha a vezeték sugara jóval kisebb a vezetékek d
távolságánál (vö. 4.8.2. ábra). A 4.8.2. példában láttuk, hogy a kettős veze-
ték ℓ hosszúságú szakaszának külső fluxusa
µ0 I d − r0
Ψk = ln = Lk I . (1)
π r0
Ebből a külső öninduktivitás
Ψk µ0 d − r0 µ0 d
Lk = = ln ≈ ln . (2)
I π r0 π r0
Később igazolni fogjuk a 6.8.1. példa kapcsán, hogy a belső tér figyelem-
bevételével az alábbi eredmény adódik (ha a vezető relatív permeabilitása
is 1):
µ ⎡ d − r0 1 ⎤⎥ µ0 d − r0
L = 0 ⎢ ln + = ln , (3)
⎢
π ⎣ r0 ⎥
4⎦ π R0
ahol R0 a vezeték „effektív” sugara:

R 0 = r0 e−0,25 = 0, 7788r0 . (4)
Utóbbira használatos a „mértani középsugár” elnevezés is és a GMR
(geometrical mean radius) jelölés is. Ha pl. d = 1 m és r0 = 0,5 cm, akkor
ln(d/r0) = ln 200 = 5,3. Ha elhanyagoljuk az additív 0,25 tagot, akkor 5 %-
nál kisebb hibát követünk el.
Figyeljük meg, hogy a hosszegységre vonatkoztatott L’ = L/ℓ fajlagos
öninduktivitás a hossztól független érték.

A koaxiális kábel ℓ hosszúságú szakaszának külső öninduktivitását is

megadhatjuk a 4.8.2. példában kiszámított külső fluxus ismeretében:
Ψ k µA r2
Lk = = ln . (5)
I 2π r1
4.11.2. példa
Határozzuk meg a toroid (gyűrű alakú tekercs) öninduktivitását.
A 4.8.4. példában láttuk, hogy a toroid fluxuskapcsolódása közelítőleg
(a 4.8.3. ábra jelöléseivel) Ψ = µN2AI/2πR. Ebből az öninduktivitás köze-
lítőleg:
Ψ µN 2 A
L= = . (6)
I 2πR
Ha a menetszám elég nagy, akkor a belső induktivitás elhanyagolható.
4.11.3. példa
Határozzuk meg a szolenoid (egyenes tekercs) öninduktivitását.
A 4.8.6. példában láttuk, hogy a szolenoid fluxuskapcsolódása közelí-
tőleg (a 4.8.4. ábra jelöléseivel) Ψ = µ0N2AI/ℓ. Ebből az öninduktivitás
közelítőleg:
µ N2A
L= 0 . (7)
4.11.4. példa
Határozzuk meg két párhuzamos kettős vezeték ℓ hosszúságú szakaszának
kölcsönös induktivitását. A vezetékek elrendezése a 4.11.1/a ábra szerint
nagyfokú szimmetriát mutat.
Számítsuk ki azt a Ψ21 fluxust, amelyet a 2. hurokban az I áram létre-
hoz. Vizsgáljuk először a bal oldali vezetőhöz tartozó fluxust. Ennek köz-
vetlen számítása meglehetősen körülményes, mert az erővonalak a vezető
síkjával változó szöget zárnak be. A 4.11.1/b ábra alapján azonban nyil-
vánvaló, hogy a két szélső erővonal közé helyezett bármely felület fluxusa
ugyanakkora, mint a keresett felületé, hiszen ugyanazok az erővonalak
metszik. A fluxust a legegyszerűbb a 4.11.1/b ábrán szaggatott vonallal
rajzolt felületre számítani, amelyre az erővonalak merőlegesek, így fluxusa

b
I1 µ I b
Φ’21 = ∫ BdA = ∫ µ HdA = ∫ µ
0
a
0
2πr
dr = 0 1 ln ,
2π a
(8)
A A
ahol a 4.11.1/a ábra alapján

2 2
⎛ d − d 2 ⎞⎟ ⎛ d1 + d 2 ⎞⎟
a = ⎜⎜ 1 2
⎟ +m , b = ⎜⎜ 2
⎟ +m . (9)
⎝⎜ 2 ⎠⎟ ⎝⎜ 2 ⎠⎟
A felvett áramirányokkal ez a fluxus pozitív. Közvetlenül belátható, hogy a

jobb oldali I1 áram ugyanilyen előjelű és nagyságú fluxust hoz létre. A tel-
jes fluxus
µ I b
Ψ21 = Φ21 = 2Φ’21 = 0 1 ln = L 21I1 . (10)
π a
4.11.1. ábra. Két párhuzamos kettős vezeték kölcsönös induktivitásának

számítása. A 2. vezetékpár fluxusát egy azonos fluxusú, az erővonalakra
merőleges felület fluxusaként számítjuk

Ebből a kölcsönös induktivitás

Ψ21 µ0 b
L 21 = = ln . (11)
I1 π a
Ugyanezzel a módszerrel kiszámítható az L12 = Ψ12/I2 kölcsönös indukti-
vitás is. Természetesen a fenti eredménynek kell adódnia. Hasonló módon
végezhető el a számítás akkor is, ha az elrendezés nem szimmetrikus.
4.11.5. példa
Határozzuk meg két, egymásra csévélt toroid kölcsönös induktivitását és
csatolási tényezőjét.
A 4.11.2. ábrán csak a metszetet tüntettük fel.
4.11.2. ábra. Egymásba helyezett toroidok

kölcsönös induktivitásának számítása
Ha I1 = 0, akkor a nagyobb gyűrűn belül a térerősség a 4.8.4. példa értel-

mében:
NI NI
H (r ) = 2 2 , H 0 = H (R ) = 2 2 . (12)
2πr 2πR
A kisebb tekercs fluxusa – a középpontban fellépő térerősséggel számolva
– közelítőleg:
µN1 N 2 A1
Ψ12 = N1µH (R )⋅ A1 = I 2 = L12 I 2 . (13)
2πR
A kölcsönös induktivitás ebből:
µN1 N 2 A1
L12 = L 21 = . (14)
2πR

Az eredményt megkaphattuk volna I2 = 0 feltételezéssel is. Ekkor arra kell

ügyelnünk, hogy az I1 áram által létrehozott H = N1I1/2πr ≈ N1I1/2πR
térerősség csak az A1 felületen belül van, azon kívül a térerősség nulla. Így
Ψ21 számításakor ismét csak a kisebb A1 felületet kell figyelembe venni.
A két toroid öninduktivitása a 4.11.2. példa értelmében:
µN12 A1 µN 22 A 2
L11 = , L 22 = . (15)
2πR 2πR
A csatolási tényező definíciója alapján
L212 µN1 N 2 A1 2πR A1

k= = ⋅ = <1. (16)
L11L 22 2πR µN1 N 2 A1A 2 A2
Ha például a két gyűrű kör keresztmetszetű, akkor k = r1/r2. Ha a két te-

kercset szorosan egymásra csévéljük, akkor k majdnem egységnyi.
4.11.6. példa
Határozzuk meg egy hosszabb szolenoidból és egy benne szimmetrikusan
elhelyezett kisebb szolenoidból álló tekercspár kölcsönös induktivitását és
a csatolási tényezőt (4.11.3. ábra).
Tegyük fel, hogy I2 = 0. Ekkor a nagyobb 1. tekercs belsejében a mág-
neses térerősség közelítőleg H = N1I1/ℓ1. A kisebb tekercs belsejében ez
az érték igen jó közelítést jelent (ott a nagy tekercs tere majdnem tökélete-
sen homogén). A kis tekercs fluxusa:
N1I1
Ψ21 = N 2µ 0 HA 2 = N 2µ 0 A 2 = L 21I1 . (17)
1
A kölcsönös induktivitás kifejezése ebből:

µ0 N1 N 2 A 2
L12 = L 21 = . (18)
1
A számítást a fordított szereposztással nem tudjuk ilyen egyszerűen el-

végezni, mert ahhoz ismernünk kellene a kis tekercs külső, szórt terét.

4.11.3. ábra. Szimmetrikusan egymásba helyezett szolenoidok

kölcsönös induktivitásának számítása
A két tekercs öninduktivitása a 4.11.3. példa alapján közelítőleg:

L11 = µ 0 N12 A1 / 1 , (19)
L 22 = µ 0 N 22 A 2 / 2 . (20)
A csatolási tényező ebben a közelítésben:
L212 A2
k= = 2
< 1; A 2 < A1 , 2 < 1 . (21)
L11L 22 A1 1
Ha a kisebb átmérőjű tekercs hosszabb a nagyobb átmérőjűnél, akkor az

eredmény nem fogadható el, mert a nagy tekercsen kívül a mágneses tér-
erősség jóval kisebb az N1I1/ℓ1 értéknél.
Az áram mágneses terét alapvetően a mágneses indukció jellemzi, amelyet
a köráramra ható M forgatónyomaték definiál:
Vs
M = IAn × B, [ B] = 1 = 1T .
m2
Az indukció az erővonalaival (indukcióvonalakkal) szemléltethető, ame-
lyek irányított érintője megadja az indukció irányát, lokális sűrűségük ará-

nyos az indukció nagyságával. Valamely felület összes erővonalainak szá-

ma e felület fluxusa:
Φ = ∫ BdA, Ψ = ∫ BdA; [Φ ] = [ Ψ ] = 1Vs = 1Wb .

A A
A Ψ jelölést vezetőhurok által körülvett fluxusra alkalmazzuk. Zárt felület

fluxusa nulla, vagyis az indukció forrásmentes (az indukcióvonalak zárt
görbék):
∫ BdA = 0 .
A
A köráram energiája mágneses térben:

W = −IΨ .
A mágneses teret jellemző másik vektor a mágneses térerősség:
A
B = µH; [ H ] = 1 ;
m
Vs Vs
µ = µ0µ r , µ0 = 4π ⋅10−7 = 1, 2566 ⋅10−6 ,
Am Am
ahol µ a közegre jellemző permeabilitás, µ0 a vákuum permeabilitása és µr
a relatív permeabilitás (levegőre és a nem ferromágneses anyagokra gya-
korlatilag µr = 1). A gerjesztési törvény értelmében a térerősség integrálja
egy zárt görbe mentén egyenlő a görbe által körülzárt gerjesztéssel:
∫ HdA = Θ, Θ = ∑ Ik ,
k
ahol a Θ gerjesztés a körülzárt áramok algebrai összege (az előjel megálla-

pítására a jobbcsavar-szabályt kell figyelembe venni).
Ha a permeabilitás mindenütt ugyanakkora, akkor valamely pontban a
vezetékben folyó áram által létrehozott térerősség a Biot–Savart-törvény
értelmében a következőképpen számítható:
I dA ×r 0
4π ∫ r 2
H= ,

ahol r az ívelem és a pont közötti távolság, r0 pedig az ívelemtől a pont

felé mutató egységvektor.
Ha kvalitatív megfontolások alapján találhatók olyan ℓ erővonalak,
amelyek mentén a térerősség nagysága állandó, akkor ennek értéke:
NI
H= .
Ezen összefüggés alapján számíthatók az egyszerű mágneses terek. Több

áram esetén alkalmazható a szuperpozíció elve, ha a közeg lineáris.
Ha a térben csak egyetlen vezetőhurok van, annak Ψ fluxusa arányos a
benne folyó árammal:
Vs
Ψi = LI, [ L ] = 1 = 1H ,
A
ahol L a permeabilitással arányos és az elrendezés geometriájától függő
(ön)induktivitás. Több áram esetén mindegyik hurok fluxusa az egyes
áramok által létrehozott Ψik = LikIk részfluxusok összege:
n
Ψi = ∑ Lik I k ,
k =1
ahol Lik = Lki az i-edik és k-adik hurok kölcsönös induktivitása. Két vezető
esetén az M = L12 = L21 jelölés is használatos. Az induktivitások a fenti
definíciók alapján számíthatók. Igazolható, hogy M2 ≤ L1L2, vagyis a k
csatolási tényezőre igaz, hogy:
M2
k= ≤1 .
L1L 2
Az induktivitások gyakorlati jelentőségét a következő fejezetben, az idő-

ben változó folyamatok tárgyalásakor fogjuk látni.

Elektrodinamika Az elektromágneses tér
5. Az elektromágneses tér
5.1. Bevezetés
Az eddigiekben egymástól teljesen függetlenül vizsgáltuk a nyugvó tölté-
sek elektromos terét (1. fejezet) és az időben állandó áramok mágneses
terét (4. fejezet). Ez a merev szétválasztás azonban csak olyan feltételek
mellett indokolt és lehetséges, amely feltételek a valóságban legfeljebb csak
közelítőleg elégíthetők ki (ideális szigetelőanyag, időben szigorúan állandó
áram).
Átfogóbban írjuk le a valóságot, ha figyelembe vesszük a mennyiségek
időbeli változását. Látni fogjuk, hogy az elektromos és a mágneses tér köl-
csönösen hatnak egymásra, kölcsönösen létrehozzák egymást. Általában
egyik sem tekinthető oknak vagy okozatnak. (A törvényszerűségek ismer-
tetése során az áttekinthetőség érdekében természetesen külön-külön
vizsgáljuk az egyes hatásokat.)
Még általánosabb képet kapunk, ha nemcsak az időbeli változásokat
vesszük figyelembe, hanem a térbelieket is.
Ily módon arra a felismerésre jutunk, hogy az elektromos és a mágne-
ses jelenségek egységet alkotnak. Az elektromos, ill. a mágneses tér az
egységes elektromágneses térnek a megnyilvánulása önkényesen definiált
feltételek mellett.
A jelölésekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a skaláris mennyisé-
gek időben változó jellegét úgy fogjuk hangsúlyozni, hogy a megfelelő
kisbetűt alkalmazzuk. Pl. időben változó töltés, feszültség, áram; ill. fluxus
jele: q, u, i, ill. Ψ, amelyek tulajdonképpen a következő időfüggvényeket
jelentik: q = q(t), u = u(t), i = i(t), valamint Ψ = Ψ(t). A vektorális meny-
nyiségeknél ez a jelölés nem használatos. Így pl. E térben és időben válto-
zó elektromos térerősséget jelöl. Szükség esetén ezt E(r, t) alakban írhat-
juk ki.

5.2. A nyugalmi és mozgási indukció

A Faraday-féle indukciótörvény∗ értelmében egy vezető keretben feszültség
keletkezik, ha az általa körülvett felület mágneses fluxusa időben változik
(5.2.1. ábra). Ez a feszültség az ui indukált feszültség, amelynek értéke:
dΨ
ui = − . (1)
dt
Szavakban: a vezetőhurokban keletkező feszültség a dt idő alatti fluxusvál-

tozás és a dt idő hányadosának mínusz egyszerese.
5.2.1. ábra. A változó fluxusú hurok végei között feszültség lép fel,
amely arányos a körülvett fluxus időegységre eső megváltozásával
A huroknak a fluxus előjelét meghatározó felületi normálisa úgy van hoz-

zárendelve a huroknak az indukált feszültség (és áram) előjelét meghatáro-
zó körüljárási irányához, mint a jobbmenetű csavar haladási iránya annak
forgási irányához. A mínusz előjel azt fejezik ki, hogy csökkenő fluxus
esetén (amikor d[BAn] negatív), az indukált térerősség iránya a hurok kö-
rüljárási irányával ellentétes. Ilyenkor a felhasított hurok (lásd 5.2.1. és
5.2.3. ábra) pozitív pólusából a negatívba mutató nyíl iránya éppen meg-
egyezik a körüljárás irányával. Így a körüljárás irányába mutató kapocsfe-
szültség pozitív.
Az (1) összefüggéshez a köráram külső mágneses tértől származó
energiájának W = −ΨI kifejezéséből is eljuthatunk. Ha I konstans, és Ψ az
∗
Michael Faraday (1791–1867): angol fizikus és kémikus, az elektrosztatika úttörője.
Felfedezte az elektromágneses indukciót és önindukciót, az elektrolízis alaptörvényeit, a
diamágnességet. Nevéhez fűződik a villamos és mágneses erőterek erővonalakkal történő
leírása is.

időben változik, akkor mindkét oldalt az idő szerint deriválva azt kapjuk,
hogy
dW dΨ
= p(t) = − I = ui I . (2)
dt dt
A kapott összefüggésben (–dΨ/dt)-t tekinthetjük egy olyan ui (indukált)
feszültségnek, amely I-vel szorozva a hurokhoz rendelhető elektromos
teljesítményt adja. Ha (2) mindkét oldalát formálisan dt-vel szorozzuk,
akkor azt írhatjuk, hogy
dW = u i Idt = −dΨI . (3)
Ez úgy is értelmezhető, hogy a mágneses energia (dΨI) növekedése az
elektromos energia (uiIdt) csökkenését jelenti, azaz a mágneses energia
elektromos energiává transzformálódik.
Az indukció következtében a felhasított vezető keret két végén – egy
generátor pólusaihoz hasonlóan – pozitív, ill. negatív töltések gyűlnek
össze (5.2.1. ábra). Az így felhalmozódott töltések tere az indukált térerős-
séget úgy kompenzálja, hogy a vezető felületén az elektromos térerősség
tangenciális komponense zérussal egyenlő.
Ha a vezető keretet zárjuk, akkor abban az indukált feszültség hatására
I áram folyik (5.2.2. ábra).
5.2.2. ábra. Az indukált feszültség a vezetőhurok zárása esetén áramot

hoz létre. Ezen áram által keltett B mágneses tér fluxusa az indukáló
fluxus dΨ megváltozásával ellentétes (Lenz törvénye)

Ez az áram is létesít mágneses teret, amelynek iránya olyan, hogy az ebből

keletkező fluxus az indukált feszültséget létesítő fluxusváltozással ellenté-
tes előjelű. Ezt a jelenséget a Lenz-törvény∗ írja le:
Az indukált feszültség által létrehozott áram olyan irányú, hogy az indukált

feszültséget létesítő változást gátolja.
A Lenz-törvény összhangban van az energiamegmaradás elvével. Ha

ugyanis az indukált feszültség következtében fellépő áram a feszültséget
létrehozó fluxusváltozást növelné, akkor az indukált feszültség és így az
áram is állandóan növekedne és végtelen nagy is lehetne.
Mágneses térben mozgó vezető két pontja között feszültség lép fel. Ez
a mozgási indukció jelensége, amely a Lorentz-erő segítségével magyarázható
és összhangban van a Faraday-féle indukciótörvénnyel.
A mágneses térben mozgó vezető két végpontja között észlelhető fe-
szültség a következő meggondolás alapján határozható meg. A vezetőben
levő, a vezetővel együtt v sebességgel mozgó Q szabad töltés a B indukci-
ójú mágneses térben az F = Qv × B erő hatására elmozdul és a vezető
egyik végén pozitív, másik végén negatív töltés halmozódik fel (5.2.3. áb-
ra). Az így felhalmozódott töltések E elektromos térerősséget létesítenek.
A Q töltésre ható eredő erő a F = Q(E + v × B) Lorentz-erő. Egyensúlyi
állapotban áram nem folyik, a szétválasztott töltések E elektromos tere és
a mágneses tér által kifejtett erő eredője nulla, vagyis
E = −v × B . (4)
A mozgó vezető két pontja közötti feszültség ennek alapján
u i = ∫ EdA = −∫ ( v × B) dA , (5)
ahol ℓ a vezető felületén a két pontot összekötő görbét jelenti.
∗
Heinrich Friedrich Emil Lenz (1804–1865): német származású orosz fizikus. Joule-tól
függetlenül, vele egy időben ő is megállapította a vezetőben folyó áram intenzitása és a
keletkezett hő közötti összefüggést (Joule-törvény). Fontosak az elektromágneses induk-
cióval kapcsolatos eredményei (Lenz-szabály).

5.2.3. ábra. A mozgó vezetőben pozitív Q töltésre

a Lorentz-törvény értelmében F = Q(v×B) erő hat,
amelynek irány a berajzolt térerősségvektor irányával ellentétes
Ha v, B és ℓ merőlegesek egymásra, akkor

u i = vB . (6)
Ez a képlet az (1)-es összefüggésből közvetlenül adódik, ha figyelembe
vesszük, hogy dΨ = −dsℓB, ahol ds az ℓ hosszúságú vezető dt idő alatti
elmozdulása a kapcsok irányába. Behelyettesítve dΨ-t (1)-be,
dΨ ds
ui = − = B= v B. (7)
dt dt
5.3. Változó áram mágneses tere

Vizsgáljuk most azt a kérdést, hogy milyen kapcsolat van az időben válto-
zó áram és az általa gerjesztett mágneses tér között. A legkézenfekvőbb az
a feltevés, hogy az i = i(t) áramot minden pillanatban egyenáramnak kell
tekinteni, ezért minden pillanatban érvényesek a stacionárius mágneses tér
törvényszerűségei:
n
∫ B (r, t ) dA = 0, ∫ H (r, t ) dA = ∑ i k ( t ), B (r, t ) = µ (r ) H (r, t ) . (1)

A A k =1

Ha a térben mindenütt állandó a permeabilitás, vagyis µ(r) = µ, akkor az

általánosított Biot–Savart-törvény alapján a mágneses térerősség kifejezése:
i (t) dA × r 0
H (r, t ) = ∫ . (2)
4π r2
Ebből az is következik, hogy valamely tekercs fluxusa minden pillanatban

arányos a benne folyó árammal (ha a permeabilitás állandó és más áram
nincs jelen):
ψ ( t ) = Li ( t ) , (3)
ahol L az „egyenáramú” öninduktivitás. Ha több áram is van, akkor a k-

adik tekercs fluxusa arányos az egyes áramokkal:
n
ψ k ( t ) = ∑ L k i ( t ), L k = L k , (4)
=1
ahol Lkℓ a k-adik és az ℓ-edik tekercs kölcsönös induktivitása.

Röviden: időben változó áramok esetén szó szerint átvehetjük a 4. fe-
jezet eredményeit, csak az I stacionárius áram helyére az i(t) áramfügg-
vényt kell írnunk. Ez a módszer azonban csak korlátozottan alkalmazható.
Tekintsünk például egy (végtelen) hosszú egyenes vezetőt, amelyben
2π
i ( t ) = I0 sin ωt = I0 sin t (5)
T
áram folyik. A mágneses térerősség a vezetőtől r távolságban a gerjesztési
törvény értelmében:
i (t) I 2π
H (r, t ) = = 0 sin t. (6)
2πr 2πr Τ
Ebből az összefüggésből máris láthatjuk ennek a felfogásnak egy elvi hibá-
ját, és beláthatjuk érvényességének korlátját. A (6) reláció ugyanis azt fejezi
ki, hogy a mágneses térerősség ugyanolyan ütemben változik a vezetőtől
bármely r távolságban. Amikor például az áramerősség maximális, akkor
minden pontban maximális a mágneses térerősség is. (A vezetőtől távo-
labb a maximum természetesen kisebb.) Ez másként úgy fejezhető ki,
hogy az áram mágneses hatása végtelen nagy sebességgel terjed a térben –
ez azonban lehetetlen. Elméleti és kísérleti eredmények egyaránt azt mu-

tatják, hogy semmilyen hatás nem terjedhet gyorsabban a fény vákuumbeli

sebességénél, amelynek értéke:
m m
c = 2,99793 ⋅108 ≈ 3⋅108 .
s s
Az elektromágneses hatások vákuumban (vagy levegőben) valóban ezzel a
sebességgel terjednek. A vezetőtől r távolságban a t pillanatban nem a t
pillanatbeli áram hat, hanem az áramnak azon nagysága, amelynek c sebes-
séggel terjedő hatása éppen r utat tett meg. Az ehhez szükséges idő nyilván
r
∆t = . (7)
c
Nem az i(t) áramnak kellene tehát szerepelnie, hanem az i(t−∆t) áramnak.
Tekintsük az 5.3.1. ábrát. Itt bejelöltünk két ∆t = r/c időintervallumot.
A ∆t1 << T esetben alig van eltérés az áramokban, ∆t2-nél az eltérés már
jelentős.
Azt mondhatjuk, hogy az első esetben nem jelent nagy hibát, ha a
t−∆t1 ≈ t közelítéssel élünk, a második esetben azonban ez nem engedhe-
tő meg.
5.3.1. ábra. Ha a ∆t terjedési idő sokkal kisebb a T periódusidőnél, akkor

∆t elhanyagolható, és alkalmazható a kvázistacionárius közelítés
Az időben változó áram mágneses tere tehát akkor számítható az időben
állandó áram terének mintájára, ha a rendszer lineáris méreteinek befutá-
sához szükséges idő jóval kisebb a periódusidőnél:
r 1
∆t = T= . (8)
c f

Mivel c/f = λ, az f frekvenciájú, c sebességű hullám hullámhossza, a feltétel

r λ (9)
alakban is megfogalmazható. Ha tehát a méretek a hullámhossznál jóval
kisebbek, akkor alkalmazható az ún. kvázistacionárius („közel stacionárius”)
közelítés.
Tájékoztatásul megadunk néhány számértéket, ha 0,01λ tekinthető
maximális megengedhető lineáris méretnek:
f→0 50 Hz 1 kHz 1 MHz 1 GHz

λ→∞ 6000 km 300 km 300 m 300 mm
0,01λ → ∞ 60km 3 km 3m 3 mm
Ipari frekvencián tehát csak hosszú távvezetékek esetén lehet probléma.

Még hangfrekvenciás esetben is általában elfogadható a kvázistacionárius
közelítés. Rádiófrekvencián és még inkább az ultrarövid hullámú tarto-
mányban azonban helytelen eredmények adódnak. Az általánosabb tör-
vényszerűségeket az elektromágneses hullámok témájának kapcsán tárgyal-
juk (lásd 8. fejezet).
5.4. Önindukált feszültség

A vezetőben folyó áram mágneses teret, a vezető által körülvett felületen
pedig mágneses fluxust hoz létre. Ha az áram és ezzel együtt a fluxus idő-
ben változik, akkor a vezetőben feszültség indukákódik (5.4.1. ábra). Ezt a
jelenséget önindukciónak nevezzük. Az ui indukált feszültség a Ψ = Li ösz-
szefüggés alapján kifejezhető a vezető L öninduktivitásával, ha a
permeabilitás a mágneses térerősségtől nem függ:
dψ di
ui = − = −L . (1)
dt dt
A negatív előjel arra utal, hogy az indukált feszültség igyekszik megakadá-
lyozni az áramváltozást (Lenz-törvénye), s ezért „ellen-elektromotoros
erőnek” is nevezik. Az áram megváltozásával szemben ható önindukció
miatt a tekercsben folyó áram bizonyos tehetetlenséggel rendelkezik. Ez
valóban így is van; az áramváltozáskor fellépő tehetetlenség legyőzésére
ugyanis a tekercset pl. az 5.4.1. ábra szerint feszültségforráshoz kell kap-

csolnunk. Az ilyen áramkörben folyó i áram és ug = uL feszültség közötti

kapcsolatot adja meg az
di
uL = L (2)
dt
összefüggés. Ebből
t
1
i ( t ) = ∫ u L (τ) dτ + i (0) . (3)
L0
Az 5.4.1. ábra alapján láthatjuk, hogy bizonyos szempontból kényelme-

sebb uL feszültség használata, mint az ui feszültségé. Az előző esetben
ugyanis a tekercs kapcsaira nézve uL és i referenciairánya ugyanúgy van
összerendelve, mint azt ellenállás esetén megszoktuk.
5.4.1. ábra. Változó feszültségű generátorra kapcsolt áramhurok
Tehát u L = −u i . A két feszültséget elnevezésében is meg szokás különböz-

tetni: ui az indukált, uL az induktív feszültség.
Hangsúlyoznunk kell, hogy az áram pillanatnyi tényleges iránya nem
„egyezik meg” az uL pillanatnyi irányával, hiszen általában mindkettő vál-
toztathatja az irányát. Például, ha i = I0sinωt, akkor uL = ωLI0cosωt, vagyis
a két irány negyedperiódusonként egyező majd ellenkező. Ha viszont
i = I0 eαt , akkor u L = αLI 0 eαt , vagyis mindkettő pozitív, tehát valóban „egye-
ző irányúak”. Végül ha i = I0e−αt , akkor u L = −αLI0 e −αt , tehát uL ténylege-
sen mindig ellentétes referenciairányával (míg u i = −u L pozitív lenne).

5.5. Átindukált feszültség

A 4.10. szakaszban láttuk, hogy egy tekercs fluxusát nemcsak saját árama,
hanem egy másik tekercs árama is létrehozhatja. A teljes fluxusok kifejezé-
se két tekercs esetén kvázistacionárius közelítésben:
ψ1 = L1i1 + Mi 2 , ψ 2 = Mi1 + L 2i 2 , (1)
ahol M a kölcsönös induktivitás, amely a tekercsek helyzetétől és az ára-
mok mérőirányától függően pozitív vagy negatív. A két tekercs
uL = u1, ill. uL = u2 induktív feszültsége:
1 2
dψ1 di di
u1 = = L1 1 + M 2 ,
dt dt dt
(2)
dψ 2 di di
u2 = = M 1 + L2 2 .
dt dt dt
A referenciairányokat a 5.5.1. ábrán úgy vettük fel, ahogyan ezt a 5.4.1
ábra kapcsán egyetlen hurokra rögzítettük. (Jogosan alkalmazhatnánk az
ellenkező irányú ui feszültségeket is.)
Az u1 feszültség tehát két részből tevődik össze:
di1 di
u1 = u11 + u12 ; u11 = L1 , u12 = M 2 . (3)
dt dt
Itt u11 az önindukált feszültség, amely akkor is fellép, ha a másik tekercs
nincs jelen, vagy abban nem folyik időben változó áram. Az u12 tag az át-
indukált feszültség, amelyet tehát a csatolt tekercsben folyó áram hoz létre.
Értelemszerűen ugyanígy bontható fel az u2 feszültség is. A (2) összefüg-
gés könnyen általánosítható több tekercsre is. Ekkor azonban célszerűbb,
ha M helyett az L12, ill. általában az Lik jelölést alkalmazzuk.
Az 5.5.1. ábra önmagában nem teljes, hiszen nem derül ki, hogy mi
hozza létre az áramokat vagy a feszültségeket. Gondolhatunk például arra,
hogy az u1 feszültség adott, mert a bal oldali kapocspárhoz egy feszültség-
forrás van kapcsolva és i2 adott, mert a jobb oldali kapocspárhoz egy
áramforrás van kapcsolva. A két ismeretlen (i1 és u2) ekkor a (2) differenci-
álegyenlet-rendszer alapján számítható.

5.5.1. ábra. Két hurok feszültségeinek,

áramainak és fluxusainak referenciairánya
A (2) egyenletrendszer nem egészen általános, mert csak az önindukált és

az átindukált feszültséget veszi figyelembe. A tekercseknek azonban van
ellenállásuk is (R1, ill. R2). Kvázistacionárius közelítésben azt mondhatjuk,
hogy az i1, ill. i2 áram hatására az indukált feszültségeken kívül még R1i1, ill.
R2i2 feszültség lép fel a tekercsek végpontjai között. (A feszültség referen-
ciairánya a megfelelő áraméval egyező.) További közelítésként az ellenállá-
sokat egyenlőnek tekintjük a 3. fejezetben értelmezett egyenáramú érté-
kükkel. Később 9.3. fejezetben látni fogjuk, hogy nagy frekvenciákon ez az
ellenállás nagyobb ennél az értéknél.)
Az ellenállásokat is figyelembe véve, a két tekercs feszültségének kife-
jezése:
di di
u1 = R1i1 + L1 1 + M 2 ,
dt dt
(4)
di1 di 2
u2 = M + R 2i 2 + L 2 .
dt dt
Sok gyakorlati esetben az ellenálláson fellépő feszültség elhanyagolható az
induktív feszültség (vagy feszültségek) mellett, így a bonyolultabb (4)
egyenletrendszer helyett elegendő az egyszerűbb (2) egyenletrendszert
megoldani.
5.6. Tekercsek soros és párhuzamos kapcsolása

A kondenzátorokhoz és ellenállásokhoz hasonlóan tekercsek esetén is
vizsgálhatjuk azt a kérdést, hogy milyen öninduktivitású tekerccsel helyet-
tesíthető két vagy több sorba, ill. párhuzamosan kapcsolt tekercs. A he-

lyettesítés akkor megfelelő, ha a helyettesítő elrendezésben ugyanolyan a

feszültség és az áram közötti kapcsolat, mint az eredeti elrendezésben.
Tekercsek esetén a viszonyok bonyolultabbak, mert az eredő induktivitás
nemcsak az egyes tekercsek induktivitásától függ, hanem a kölcsönös in-
duktivitásoktól is – hacsak ezek nem elhanyagolhatók (nagyon laza csato-
lás). Az eredő induktivitás képzésekor figyelmen kívül hagyjuk a tekercsek
ellenállását.
Vizsgáljuk először az 5.6.1. ábrán látható két sorba kapcsolt tekercset,
amelyek árama közös. Az eredő feszültség a két feszültség összege, vagyis
⎛ di di ⎞ ⎛ di di ⎞
u = u1 + u 2 = ⎜⎜L1 ± M ⎟⎟⎟ + ⎜⎜±M + L 2 ⎟⎟⎟ =
⎝⎜ dt dt ⎠ ⎝⎜ dt dt ⎠
(1)
di di
= (L1 + L 2 ± 2M ) = LS .
dt dt
5.6.1. ábra. Sorba kapcsolt csatolt tekercsek kétféle ábrázolása (a és b) és

helyettesítése eredőjükkel (c)
A felső előjel a 2M előtt a referenciapontok ábrán látható helyzetének felel

meg, az alsó előjel akkor érvényes, ha az egyik pont a tekercs másik végé-
nél van. A soros kapcsolás eredő induktivitása ebből:
LS = L1 + L 2 ± 2M . (2)
Az M kölcsönös induktivitás előjelétől függően az eredő induktivitás lehet
L1 + L2 + 2 M > L1 + L2 vagy L1 + L2 − 2 M < L1 + L2 . Az eredő indukti-
vitás azonban utóbbi esetben sem kisebb nullánál. A számtani és mértani
középre vonatkozó egyenlőtlenség szerint ugyanis

1
M = k L1L 2 ≤ L1L 2 ≤ ( L1 + L 2 ) . (3)
2
Vizsgáljuk most az 5.6.2. ábrán látható párhuzamosan kapcsolt tekercse-
ket, amelyek feszültsége közös. Ezt a feszültséget az egyes tekercsek ára-
mával kifejezve:
di1 di di di
u = L1 ± M 2 , u = ±M 1 + L 2 2 . (4)
dt dt dt dt
5.6.2. ábra. Párhuzamosan kapcsolt csatolt tekercsek

kétféle ábrázolása (a és b) és helyettesítése eredőjükkel (c)
A felső előjel ismét akkor érvényes, ha a referenciapontok helyzete az áb-

rának megfelelő, az alsó előjel pedig akkor, ha az egyik pont a tekercs má-
sik végénél van. Fejezzük ki az egyenletrendszerből az áramok deriváltját:
di1 L2 ∓ M di 2 L1 ∓ M
= u, = u. (5)
dt L1L 2 − M 2 dt L1L 2 − M 2
Az eredő i áram a két részáram összege: i = i1 + i2, amiből
di di1 di 2 ⎛⎜ L 2 ∓ M L ∓ M ⎞⎟ 1
= + = ⎜⎜ + 1 ⎟u =
2⎟
u. (6)
dt dt dt ⎝ L1L 2 − M 2
⎟
L1L 2 − M ⎠ LP
Ebből a párhuzamosan kapcsolt tekercsek eredő induktivitása:

L1L 2 − M 2
LP = . (7)
L1 + L 2 ∓ 2M

Tudjuk, hogy L1L2 > M2, és előbb láttuk, hogy L1 + L2 > 2M. Ebből kö-
vetkezik, hogy az eredő induktivitás ebben az esetben is nagyobb nullánál.
5.6.1. példa
Két csatolt tekercs közül az elsőre
ˆ cos ωt
ug = U (8)
0
feszültséget kapcsolunk, a második kapcsait rövidre zárjuk (5.6.3. ábra).

Határozzuk meg az áramok időbeli változását.
5.6.3. ábra. Veszteségmentes csatolt tekercsek. Az első tekercs

feszültségforrásra van kapcsolva, a második rövidre van zárva
Az (5.5-2) egyenletrendszer most az alábbi alakot ölti (u1 = ug , u2 = 0):

di1 di di di
L1 + M 2 = u g , M 1 + L2 2 = 0 . (9)
dt dt dt dt
Megoldva az áramok deriváltjaira:
di1 L2 1 ˆ cos ωt,
= u = U
L1 (1− k 2 )
2 g 0
dt L1L 2 − M
(10)
di 2 −M −k 2 ˆ cos ωt,
= ug = U
M (1− k 2 )
0
dt L1L 2 − M 2
ahol k = M / L1L 2 csatolási tényező. Integrálva az összefüggéseket:
Uˆ ˆ
−k 2 U
i1 = 0
sin ωt + i1 (0) , i 2 = 0
sin ωt + i 2 (0) . (11)
ωL1 (1− k 2 ) ωΜ (1− k 2 )

Az állandó áramösszetevők matematikailag határozatlanok. A valóságban

a tekercseknek ellenállásuk is van; ezeken az állandó áram állandó feszült-
séget hozna létre, amelyet azonban a generátor feszültsége nem tartalmaz.
Ezek szerint i1(0) = i2(0) = 0 választandó. Az ellenállások befolyásolják az
áram csúcsértékét, és fáziseltolást hoznak létre. Ezek a hatások elhanya-
golhatók, ha R1 << ωL1 és R2 << ωL2.
5.6.2. példa
Két tekercs induktivitása L1 = 1 H és L2 = 4 H. Kölcsönös induktivitásuk
M = 1 H, vagyis k = 0,5. Milyen eredő öninduktivitás hozható létre kü-
lönböző kapcsolásokkal?
Ha az egyik tekercs végei nyitottak, azaz i2 = 0 ill. i1 = 0, akkor a másik
kapocspár közötti induktivitás:
La = L1 = 1H, L b = L 2 = 4H .
Soros kapcsolásban i2 = i, ill. i2 = −i esetén:
Lc = L1 + L 2 + 2M = 7 H, Ld = L1 + L − 2M = 3H .
Párhuzamos kapcsolásban a két összekötési módnak megfelelően:
L1L 2 − M 2 1⋅ 4 −12
Le = = = 1H ,
L1 + L 2 − 2M 1 + 4 − 2 ⋅1
L1L 2 − M 2 1⋅ 4 −12 3
Lf = = = H = 0, 43H.
L1 + L 2 − 2 (−M ) 1 + 4 + 2 ⋅1 7
5.7. Indukált elektromos térerősség

Vizsgáljuk meg az indukciótörvény fizikai tartalmát a térerősség szem-
pontjából.
Az indukció következtében a felhasított keret két végén egy generátor
pólusaihoz hasonlóan pozitív, ill. negatív töltések gyűlnek össze, amelyek a
vezetőn keresztül most azért nem egyenlíthetődnek ki, mert az indukció
hatására létrejövő elektromos tér ezt meggátolja, vagyis a vezetőhurok
mentén sztatikus és indukált tér érintőirányú komponensei eredőül nullát
adnak.
Két pont közötti feszültség mindig megadható a két pontot összekötő
görbeszakaszra a térerősség görbeirányú komponenséből képzett vonalin-

tegrállal. Ezt alkalmaztuk a mozgási indukció esetében ui értékének meg-

határozásánál. Írjuk fel most a nyugalmi indukció indukált feszültségét az
elektromos térerősség vonalintegráljaként. Ha a két pólus elég közel van
egymáshoz, akkor
dψ ∂B
u i = ∫ EdA =− = −∫ dA . (1)
dt A
∂t
Ezek szerint mondhatjuk, hogy az időben változó mágneses tér elektro-

mos teret indukál (5.7.1. ábra).
5.7.1. ábra. Az időben változó mágneses tér

elektromos teret indukál
Az összefüggés elvileg közvetlenül is ellenőrizhető. Ha változó mágneses

térben egy töltést zárt görbe mentén mozgatunk, annak energiája az
F = QE erő hatására egy körüljárás során ∆W = Q∫ EdA értékkel válto-
zik meg. A mozgásnak a kísérlet során olyan gyorsan kell végbemennie,
hogy közben dΨ/dt gyakorlatilag ne változzék, vagyis Ψ változása a körül-
járás során lineárisnak legyen tekinthető.
Az indukált térerősség fellépésének egy fontos következménye, hogy
időben változó mágneses tér jelenlétében két pont közötti feszültség nem-
csak a pontok helyzetétől függ, hanem attól az úttól is, amely mentén a
térerősséget integráljuk! Más szóval: valamely Q töltés mozgása során a tér
által végzett Wab = QUab munka még rögzített a, b pontok esetén is kü-
lönböző lehet különböző pályák mentén. Tekintsük például az 5.7.2. ábrát.

5.7.2. ábra. Indukált elektromos térben két pont közötti feszültség

nemcsak a pontok helyzetétől, hanem az integrálási úttól is függ
A mágneses indukció a lap síkjából kifelé mutat (ezt jelölik a karikák, ame-
lyek az erővonalak „döféspontjai”) az elektromos térerősség vonalai zárt
görbék, amelyeket az egyszerűség kedvéért köröknek tekintettünk. (Ez
biztosan teljesül, ha a mágneses indukció sugárirányban esetleg változik,
de egy-egy kör mentén állandó.) Határozzuk meg az
b
u ab = ∫ EdA (2)
a
feszültséget. Láthatjuk, hogy az 1. úton E és dℓ párhuzamosak, így

u(ab1) > 0 . A 2. úton E és dℓ ellentétes irányúak, így u(ab2) < 0 . Végül a radiá-
lis 3. úton dℓ mindenütt merőleges E-re, így u(ab3) = 0 . Természetesen
számos további integrációs út választható, amelyekre uab értéke ismét más.
Mivel időben változó mágneses tér jelenlétében a két pont közötti fe-
szültséget már nem határozzák meg a végpontok, ezért nem vezethető be
egy (egyértékű) φ skalár potenciál, amellyel uab = φa−φb alakban megadható
lenne. Míg elektrosztatikus esetben uaa = 0, addig változó mágneses térben
uaa értéke útvonalfüggő. Ha azonban valamilyen módon egyértelművé
tesszük a végpontok közötti utat, akkor a feszültség is egyértékű és ismét
alkalmazhatjuk a potenciál fogalmát.

5.8. A folytonossági egyenlet és az eltolási áram

A töltésmegmaradás elve alapján az A zárt felületbe dt idő alatt beáramló
dqbe és onnan kiáramló dqki töltés különbsége a dt idő alatt az A zárt felü-
dq
leten belül felhalmozódó dq töltéssel egyenlő, vagyis az i be = be és
dt
dq ki
i ki = jelöléssel
dt
dq
i be − i ki = −∫ JdA = , (1)
A
dt
ahol J a helyfüggő áramsűrűség-vektor (5.8.1. ábra).
5.8.1. ábra. A vezetési áramok különbsége az elektróda töltését növeli
Ha a dq töltés nő, azaz pozitív, akkor ∫ JdA éppen negatív értékű lesz,
A
mert dA irányítása a felülettől elmutató, ezért az integrál elé mínuszjelet
tettünk. Így a két oldal valóban egyenlő.
A tapasztalat szerint a Gauss-tétel időben változó töltések, ill. tér ese-
tén is érvényes, tehát
dq d ∂D
∫ JdA = − dt = − dt ∫ DdA = −∫ ∂t
dA , (2)
A A A

ahol a hely szerinti integrálás és az idő szerinti deriválás sorrendjét felcse-

réltük.
A ∂D/∂t mennyiség neve eltolási áramsűrűség, az A felületre vett integ-
rálja pedig az A felület
∂D
ie = ∫ dA (3)
A
∂t
eltolási árama. A (2) egyenletet még így is írhatjuk:

⎛ ∂D ⎞
∫ ⎜⎜⎜⎝J + ∂t ⎠⎟⎟⎟ dA = 0 . (4)
A
Ez az ún. folytonossági egyenlet. A folytonossági egyenlet azt fejezi ki, hogy a

vezetőben folyó J áramsűrűség a szigetelőben ∂D/∂t eltolási áramsűrű-
ségként folytatódik, azaz a (J + ∂D ∂t ) „eredő” áramsűrűség erővonalai
ugyanúgy önmagukban végződnek, mint pl. a B indukcióvektor vonalai.
Ezt szemlélteti az 5.8.2. ábra abban a speciális esetben, amikor a dielektri-
kumban csak eltolási áram van.
5.8.2. ábra. Az eltolási áramsűrűség zárja a vezetési áramsűrűség vonalait
A határfelületen felhalmozódó töltést jelöljük most is q-val, amellyel

i 1 dq
J= = . (5)
A A dt
Másrészt a két vezető között D = q/A, tehát
∂D 1 dq
= =J, (6)
∂t A dt

azaz a vezető J áramsűrűsége a szigetelőben ∂D/∂t eltolási áramsűrűség-

ként folytatódik.
5.9. A kapacitív áram

Az 5.8.1. ábra tulajdonképpen egy veszteséges kondenzátor vázlata. Kap-
csoljunk most egy veszteségmentes, azaz átvezetés nélküli elektródapárt
egy u forrásfeszültségű feszültségforrásra (5.9.1. ábra). Az elektródák töl-
tése q, ill. −q lesz.
A vezetékben folyó áram a választott referenciairánnyal
dq
i= , (1)
dt
A töltést kifejezhetjük az elektródák közötti feszültséggel q = Cu alakban,
ahol C az elektródapár kapacitása. Ezt felhasználva kapjuk az ún. kapacitív
áram kifejezését:
du
i=C , (2)
dt
amiből
t
1
u = ∫ i (τ) dτ + u (0) , (3)
C0
ahol a feszültségre és az áramra a kondenzátoron ugyanaz a referencia-

irány vonatkozik.
5.9.1. ábra. A kapacitív áram eltolási áramként értelmezhető

A kapacitív áramot kétféleképpen is értelmezhetjük. Ha ragaszkodunk

ahhoz, hogy az áram kizárólag töltések mozgását jelentse, akkor a követ-
kezőket mondhatjuk. Az i áram a kondenzátor egyik elektródájába befo-
lyik, a másikból kifolyik, így azok töltése változik. A jelenség tehát olyan,
mintha az áram keresztülfolyna a kondenzátoron, noha annak elektródái
között nincs töltésáramlás. Az eltolási áram fogalmának bevezetésével úgy
is magyarázhatjuk a jelenséget, hogy a vezetőben folyó vezetési áram a
kondenzátor elektródái között eltolási áramként folytatódik, azaz a
kapacitív áram az eltolási árammal azonosítható.
Elektródarendszerek kapacitív árama és feszültsége között lényegében
ugyanolyan összefüggések vannak, mint az elektrosztatikus töltés és a fe-
szültség között. Érvényesek a kondenzátor eredő kapacitására vonatkozó
összefüggések is. Például párhuzamos kapcsolás estén a kapacitív áramok
összegződnek:
du du du
i = i1 + i 2 = C1 + C2 = (C1 + C2 ) , (4)
dt dt dt
vagyis Cp = C1 + C2. Soros kapcsolás esetén a feszültségek összegződnek.
A közös áram kifejezése:
du1 du du
i = C1 = C 2 2 = CS , u = u1 + u 2 ; (5)
dt dt dt
du 1 du du1 du 2 ⎛⎜ 1 1⎞
= i, = + = ⎜⎜ + ⎟⎟⎟ i , (6)
dt CS dt dt dt ⎝ C1 C 2 ⎠⎟
amiből 1/Cs = 1/C1 + 1/C2, Cs = C1 × C2 .
5.10. Az általánosított gerjesztési törvény

A folytonossági egyenlet szerint a vezetési áram a szigetelőben eltolási
áramként folytatódik. Ezek egymásba kölcsönösen átalakulhatnak; össze-
gük forrásmentes, azaz nem ered és nem végződik sehol. Felmerül a kér-
dés, hogy a vezetési és eltolási áram ezen egyenértékűsége fennáll-e abból
a szempontból is, hogy mindkettő ugyanolyan mágneses teret hoz létre.
Vizsgáljuk a kérdést a gerjesztési törvény kapcsán.
A gerjesztési törvény a következőket mondja ki: a mágneses térerősség
zárt görbe menti integrálja egyenlő azon áramok algebrai összegével, ame-
lyek bármely, e görbe által kifeszített felületen keresztülfolynak. Ez az ösz-

száram kifejezhető az áramsűrűség felületmenti integráljaként (lásd 4.4.

fejezet), vagyis
∫ HdA = ∫ JdA . (1)
A
Ha a vezetési és eltolási áram egymással mágneses hatásuk szempontjából

is egyenértékű, és az ℓ zárt görbe által kifeszített A felületen vezetési és
eltolási áram is átfolyik, mint az 5.8.1 ábra esetében, akkor ez a gerjesztési
törvény alábbi átalakításával vehető figyelembe:
⎛ ∂D ⎞
∫ HdA = ∫ ⎜⎜⎜⎝J + ∂t ⎠⎟⎟⎟ dA . (2)
A
Ha a mennyiségek időben állandóak, akkor eltolási áram nincs, és vissza-

kapjuk az ismert gerjesztési törvényt.
A mérések szerint az eltolási áram ugyanolyan mágneses teret hoz lét-
re, mint a vezetési áram, vagyis a gerjesztési törvény (2) általánosítása va-
lóban fizikai törvényt fejez ki.
Más szóval: az elektromos tér időbeli változása ugyanúgy mágneses teret

hoz létre, mint ahogy a mágneses tér időbeli változása – az indukció-
törvény értelmében – elektromos teret hoz létre.
A megszakított vezető példáján (5.10.1. ábra) azt az esetet szemléltetjük,

amikor az ℓ zárt görbe által kifeszített A felületen csak eltolási áram halad
át. A gerjesztési törvény ebben a speciális esetben:
∂D
∫ H dA = ∫ ∂t
dA . (3)
A
A gerjesztési törvény általánosításával nem oldottunk meg minden felada-

tot, amely az időben változó áram által gerjesztett mágneses térrel kapcso-
latos. Így például az 5.3 szakaszban láttuk, hogy az időben változó áram
mágneses terét a Biot–Savart-törvény alapján általában nem határozhatjuk
meg. Legfeljebb jó közelítő eredményt kapunk, ha a méretek elég kicsik,
vagy – másként megfogalmazva – ha a változások elég lassúak (a frekven-
cia elég kicsi). Ez jó összhangban van előző megállapításunkkal: ha a vál-
tozás elég lassú, akkor az eltolási áram elhanyagolható, és közelítőleg érvé-

nyesek a stacionárius esetre vonatkozó törvényszerűségek (kvázistacioná-

rius közelítés).
5.10.1. ábra. A gerjesztést a vezetési áram mellett

az eltolási áram is létrehozhatja
A Biot–Savart-törvény alapvetően stacionárius áram mágneses terének

meghatározására alkalmas. A sugárzó áramelem terének vizsgálatakor
megismerkedünk majd a 13.1. fejezetben egy olyan számítási eljárással,
amely a Biot–Savart-törvényből kiindulva, váltakozó áram esetén is általá-
nosan érvényes eredményt ad a mágneses térre.
Az elektromos, ill. a mágneses teret az elektromos térerősség, ill. a mágne-
ses indukció vektora jellemzi, amelyeket a pontszerű töltésre ható erő, ill. a
kisméretű köráramra ható forgatónyomaték definiál:
F = QE; M = IAn × B .
Az elektromos teret alapvetően a töltés, a mágneses teret alapvetően az
áram hozza létre. A két tér azonban általában nem független egymástól; az
elektromos tér mágneses teret hozhat létre, és viszont.
A kapcsolat vezető közegben a legegyszerűbb. Ez időben állandó eset-
ben is fellép. Az áramlási teret a 3. fejezetben tárgyaltuk részletesen. Alap-
vető törvényszerűsége az általánosított differenciális Ohm-törvény:
J = σ (E + Eg ) .

További kapcsolatok lépnek fel, ha a terek időben változnak. Ha egy veze-

tő által körülfogott Ψ fluxus időben változik, a vezető végei között fe-
szültség lép fel:
dψ
ui = − .
dt
Ha a fluxust a vezetőben folyó i áram hozza létre, akkor az önindukált
feszültség
di
uL = L ,
dt
ahol L a hurok (vagy tekercs) öninduktivitása; az uL feszültség és az i áram
referenciairánya a tekercsre nézve megegyezik. Két tekercs esetén átindu-
kálás is fellép:
di1 di di di
u1 = L1 + M 2 , u 2 = M 1 + L2 2 ,
dt dt dt dt
ahol M a kölcsönös induktivitás. Több tekercs esetén
n
di
u k = ∑ Lk , Lk = L k .
=1 dt
Általában figyelembe kell még venni az egyes vezetők ellenállása miatt
fellépő Rkik feszültségeket is. Ha az ellenállások elhanyagolhatók, akkor a
sorba és párhuzamosan kapcsolt tekercsek eredőjükkel helyettesíthetők.
Ha a csatolások elhanyagolhatók, akkor két tekercs esetén
L1L 2
LS = L1 + L 2 , L P = , M = 0.
L1 + L 2
A kölcsönös induktivitás figyelembevételével
L1L 2 − M 2
LS = L1 + L 2 ± 2M, L P = .
L1 + L 2 ∓ 2M
Az indukcióörvény általánosabb alakja az elektromos és a mágneses tér
egy kapcsolatát fejezi ki:
∂B
∫ EdA =− ∫ ∂t
dA .
A

Ez ebben az alakjában általánosan (vezető jelenléte nélkül is) érvényes.

Időben változó esetben egy elektróda q töltésének és az elektródába
folyó i áramnak a kapcsolata
t
dq
i = ; q = q (0) + ∫ i ( τ) dτ .
dt 0
Ennek általánosabb megfogalmazása a folytonossági egyenlet:

⎛ ∂D ⎞
∫ ⎜⎜⎜⎝J + ∂t ⎠⎟⎟⎟ dA = 0 ,
A
ahol (∂D/∂t) az eltolási áramsűrűség. Ez kondenzátorok esetén kapacitív

áramnak tekinthető:
du
i=C .
dt
(Az áram és a feszültség referenciairánya a kondenzátorra nézve meg-
egyezik.)
Az eltolási áram ugyanúgy hoz létre mágneses teret, mint a vezetési
áram. A gerjesztési törvény általános alakja:
⎛ ∂D ⎞
∫ HdA = ∫ ⎜⎜⎝⎜J + ∂t ⎠⎟⎟⎟ dA .
A
Az eltolási áramot elhanyagoló Biot–Savart-törvény csak addig alkalmaz-

ható időben változó áramokra jó közelítéssel, amíg a méretek jóval kiseb-
bek a hullámhossznál (kvázistacionárius közelítés).

Elektrodinamika Elektromágneses energia és erő
6. Elektromágneses energia és erő

Az elektromágneses teret jellemző differenciális mennyiségeket (E elekt-
romos térerősség, B mágneses indukció) a töltésre ható erő, ill. a köráram-
ra ható forgatónyomaték alapján vezettük be, az integrális mennyiségeket
(Φ elektromos potenciál, Ψ hurokfluxus) pedig a töltés energiája, ill. a
köráram energiája alapján. A definíciós összefüggések segítségével meg-
oldhatunk bizonyos feladatokat, ilyen pl. az elektromágneses térben moz-
gó kisméretű töltés pályájának meghatározása. Az alkalmazások szempont-
jából azonban nagyon fontos olyan módszerek kidolgozása, amelyek segít-
ségével meghatározhatjuk töltött elektródákból, ill. árammal átjárt veze-
tőkből álló rendszer energiáját, valamint egy elektródára, ill. egy vezetőre
ható erőt. Ebben a fejezetben ezért az elektromágnes energia és erő számí-
tásának alapvető módszereit és néhány alkalmazását tárgyaljuk.
6.1. Töltésre ható erő

Az elektromos tér jelenlétét abból észleljük, hogy egy kisméretű Q töltésre
F = QE (1)
erő hat, ahol E az elektromos térerősség. Ha a töltés elektromos térben
mozog egy P1 pontból egy P2 pontba, akkor a tér a töltésen
P2 P2
W12 = ∫ FdA = Q ∫ EdA = QU12 (2)

P1 P1
nagyságú munkát végez, ahol U12 a két pont közötti feszültség. Ha nincs
időben változó mágneses tér, akkor a feszültség csak a pontok helyzetétől
függ, és U12 = Φ1−Φ2 alakban írható fel, ahol Φ1 ill. Φ2 a potenciál a P1 ill.
P2 pontban. A végzett munka tehát ekkor
W12 = QΦ1 − QΦ2 . (3)
Ezt az összefüggést úgy foghatjuk fel, hogy a töltésnek a P1 pontban
W1 = QΦ1, a P2 pontban W2 = QΦ2 energiája van és a végzett munka az
energiák különbségével egyenlő.

Általában: ha egy pontban (a többi töltés által létrehozott) potenciál Φ,

akkor egy kisméretű Q töltés potenciális energiája e pontban
WP = QΦ . (4)
Ez közvetlenül úgy értelmezhető, hogy ha a töltés a P pontból abba az 0
alappontba kerül, ahol a potenciál nulla, akkor ennek során a tér éppen WP
munkát végez (ill. WP < 0 esetén −WP munkát kell végezni a tér ellené-
ben).
A tér által végzett munka például a töltés kinetikus energiájává alakul
át. Ha a töltött test sebessége a P1 pontban v1 és a P2 pontban v2, akkor
(egyéb energiaátalakulásokat pl. a súrlódást vagy a gravitációs energiavál-
tozást elhanyagolva) az m tömegű test összes energiája állandó, vagyis
1 1
mv12 + QΦ1 = mv 22 + QΦ2 . (5)
2 2
Ebből a végsebesség a P2 pontban
2Q 2Q
v 2 = v12 + (Φ1 − Φ2 ) = v12 + U12 . (6)
m m
Ha a pozitív töltés nagyobb potenciálú helyről kisebb potenciálúra kerül
(Φ1 > Φ2, U12 > 0), akkor sebessége növekszik, és fordítva. Egyszerűbb
esetekben ebből meghatározható a részecske pályája is. Ezt általánosan az
F = ma, vagyis az
d 2r
m 2 = QE, r = r ( t ) (7)
dt
differenciálegyenlet megoldásával kaphatjuk meg, ahol r(t) a töltés hely-
zetvektora a t időpillanatban. Szorítkozzunk arra az esetre, amikor az E
térerősség időben állandó és térben homogén. Ekkor az egyenletet integ-
rálva az idő szerint
t
⎡ dr ⎤
m ⎢ − v (0) = Q ∫ Edt = QEt ,
⎥ (8)
⎣⎢ dt ⎦⎥ 0
ahol v(0) a kezdeti sebesség. Újból integrálva kapjuk, hogy

2
t
m ⎡⎣r ( t ) − r (0) − v (0) t ⎤⎦ = QE , (9)
2

ahol r(0) a kiindulási pont helyzetvektora. Végeredményben (6.1.1. ábra)

QE 2
r ( t ) = r (0) + v (0) t + t . (10)
2m
Megjegyezzük, hogy a sebességekre és a pályára vonatkozó megfontolása-
ink csak addig érvényesek, amíg a sebességek jóval kisebbek a fénysebes-
ségnél.
6.1.1. ábra. A homogén elektromos térben

v0 kezdősebességgel mozgó pozitív töltés pályája
Bonyolultabb a helyzet, ha mágneses tér is jelen van. Ha a mágneses tér

időben állandó, az energia-összefüggések érvényben maradnak. A mozgó
töltésre ható erőt azonban már nem (1) adja meg, hiszen a v sebességgel
mozgó töltés E’ = v × B elektromos térerősséget is „észlel”. Ekkor a
teljes erő Lorentz törvénye értelmében:
F = Q [E + v ×B ] (11)
Ebből az látható, hogy a mágneses tér által kifejtett járulékos erő mindig
merőleges a pillanatnyi sebességre, vagyis magára a pályára. Ez az erő te-
hát munkát nem végez – ez az oka annak, hogy az energiaviszonyokat az
időben állandó mágneses tér nem befolyásolja.

A (7) mozgásegyenlet most az alábbi alakot ölti:

d 2r
m = QE + Qv × B . (12)
dt 2
Ennek megoldása jóval bonyolultabb, mert a jobb oldalon álló v sebesség
maga is függ az időtől.
Ha a mágneses tér az időben változik, akkor a (11) erőtörvény és a (12)
mozgásegyenlet továbbra is érvényes. A különbség csak annyi, hogy most
az E térerősség számításához figyelembe kell vennünk az indukció-
törvényt is, amely szerint
∂B
∫ EdA = −∫ ∂t dA . (13)
A
Az időben változó mágneses tér által indukált elektromos térerősség már

nem merőleges a pályára, így megváltoztatja a töltés energiáját is. Tudjuk,
hogy ekkor nem használhatjuk már a potenciál fogalmát, tehát a (3)…(6)
összefüggések nem érvényesek.
6.2. Példák
6.2.1. példa
Síkkondenzátor lemezei közé (egy kis résen keresztül) m tömegű, Q tölté-
sű töltött részecske érkezik v0 sebességgel (6.2.1. ábra). Eljut-e a részecske
a másik elektródára?
6.2.1. ábra. Síkkondenzátorba belőtt töltött részecske.

Kezdősebessége az erővonalakkal párhuzamos

A kérdésre energetikai megfontolások alapján egyszerűen felelhetünk. Ha

a beérkezés helyén a potenciált nullának választjuk, akkor a részecskének
ott csak mv 02 / 2 nagyságú kinetikus energiája van. A Φ = U potenciálú
elektródán kinetikus és potenciális energiája egyaránt van.
Az energia megmaradásának tételéből
1 1
mv02 = mv12 + QU . (1)
2 2
Ebből a v1 végsebesség
2Q
v1 = v 02 − U. (2)
m
Ez a (6.1-6) összefüggés esetünkre egyszerűsített alakja. A másik elektró-
dára való eljutás feltétele nyilván az, hogy v1 valós, vagyis a gyök alatti
mennyiség nem negatív legyen:
2Q
v02 ≥ U. (3)
m
A feltétel mindig ki van elégítve, ha Q és U ellenkező előjelűek. Ha pl.
U > 0 és Q < 0 (pl. elektron), akkor a 6.2.1. ábrán az erő a jobb oldali
elektróda felé mutat, tehát a töltés biztosan átjut, (A helyzet analóg a füg-
gőleges lefelé hajítással.) Ha v0 elég nagy, akkor a negatív töltés még nega-
tív U esetén is (vagyis az erőtér ellenében is) eljuthat a másik elektródára.
(A helyzet analóg a függőleges felfelé hajítással.)
Nézzük a számszerű viszonyokat elektron esetén, amelynek jellemző
adatai:
Qe = −e = −1, 602 ⋅10−19 C, m e = 9,108 ⋅10−31 kg,
e C (4)
= 1, 759 ⋅1011 .
me kg
Legyen a kondenzátorlemez feszültsége U = −1 kV, akkor a sebességre
vonatkozó feltétel (3) szerint v0 = 1,8·107 m/s. Mivel v0 < 0,1 c = 3·107
m/s, így relativisztikus korrekcióra még nincs szükség, az eredmény elfo-
gadható. Nézzük meg a számszerű eredményt proton esetén is, amelynek
jellemző adatai:

Q p = e = 1, 602 ⋅10−19 C, m p = 1, 672 ⋅10−27 kg,

e C (5)
= 0,9579 ⋅108 .
mp kg
Legyen a kondenzátorlemez feszültsége U = + 1 kV, akkor a (3) feltétel

értelmében v0 = 4,37·105 m/s. A proton nagyobb tömege miatt kisebb
sebesség is biztosítja az átjutást.
6.2.2. példa
Határozzuk meg azt az időt, amely alatt a töltött részecske az előző példa
elrendezésében eljut a másik elektródára – feltéve, hogy a (3) feltétel ki van
elégítve.
Induljunk ki a (6.1–10) általános összefüggésből, amelyben r(t) helyére
egyszerűen x(t) írható
QE 2
x ( t ) = x (0) + v (0) t + t . (6)
2m
Jelölje t = 0 azt a pillanatot, amikor a részecske a kondenzátorba lép. Ek-
kor x(0) = 0, v(0) = v0, továbbá (az irányt figyelembe véve) E = −U/d. Ha
t = t1 (az átfutás ideje), akkor x = d. Ezeket (6)-ba helyettesítve
QU 2
d = v 0 t1 − t1 . (7)
2md
A t1-re vonatkozó másodfokú egyenletet megoldva:
mv 0 d ⎡⎢ 2QU ⎤⎥
2
mv0 d ⎛ mv 0 d ⎞⎟ 2md 2
t1 = ± ⎜⎜ ⎟⎟ − = 1 ± 1 − . (8)
QU ⎝⎜ QU ⎠ QU QU ⎢⎢⎣ mv 02 ⎥⎥⎦
A (2) összefüggés alapján bevezetve a v1 végsebességet:
mv0 d ⎢⎡ v1 ⎤⎥ 2Q
t1 = 1− , v1 = v 02 − U. (9)
⎢
QU ⎣ v 0 ⎦ ⎥ m
A (8)-beli négyzetgyök előtt csak a negatív előjel ad értelmes megoldást. A

(3) feltétel egyébként (8)-ból is kiolvasható.

6.2.3. példa
Síkkondenzátor szimmetriasíkjában m tömegű, Q töltésű részecske érke-
zik v0 kezdősebességgel. Az ℓ hosszúságú erőtér átfutása után kilép a kon-
denzátorból, majd egy felfogó ernyőre csapódik. Meghatározandó a 6.2.2.
ábrán h-val jelölt eltérítés.
6.2.2. ábra. Síkkondenzátor szimmetriasíkjába belőtt részecske.

A kezdősebesség az erővonalakra merőleges
Vizsgáljuk először a mozgást a kondenzátor belsejében. (A szórt erőteret
elhanyagoljuk.) Jelölje t = 0 azt az időpontot, amikor a részecske belép a
kondenzátorba. A (6.1-10) pályaegyenlet két rendezője x(0) = y(0) = 0, v0x
= v0, v0y = 0 és Ex = 0, Ey = U/d figyelembe vételével:
QU 2
x ( t ) = v0 t, y ( t ) = t . (10)
2md
Az első egyenletből t = x/v0, tehát a pálya egyenlete
QU 2
y= x , 0<x < . (11)
2mdv02
A mozgás teljesen analóg a vízszintes hajítással. A legnagyobb eltérítés a
kondenzátoron belül
2
QU d
y max = 2
, ha y max < . (12)
2mdv 0 2
Ha y max > d / 2 , akkor a részecske beleütközik valamelyik lemezbe.

A részecske az erőtérből kilépve egyenes vonalú egyenletes mozgással

halad a pálya végérintőjének irányában, ahol
⎡ dy ⎤ ⎡ QUx ⎤
tgα = ⎢ ⎥ = ⎢ ⎥ = QU . (13)
⎢⎣ dx ⎥⎦ x= ⎢ 2⎥
mdv02
⎣ mdv0 ⎦ x=
Mivel paraboláról van szó, az érintő az x tengelyt az x = ℓ/2 helyen met-
szi, így a 6.2.2. ábra hasonló háromszögeiből az eltérítés:
2
L 2L QU L QU
h= y max = = . (14)
/2 2mdv02 dmv02
A legnagyobb eltérítés y max = d / 2 esetén hmax = dL/ℓ, amint a 6.2.2.

ábrából közvetlenül leolvasható. A példa az elektrosztatikus eltérítésű ka-
tódsugárcső elvét mutatta be.
6.2.4. példa
Valamely Q töltésű és m tömegű részecske homogén, időben állandó
mágneses térben mozog. A részecske v kezdősebessége a B indukcióra
merőleges. Határozzuk meg a részecske pályáját.
Mint tudjuk, a részecskére ható F = Qv × B erő a pályára merőleges,
így a részecske kinetikus energiája és sebességének nagysága is állandó
marad. Esetünkben az erő egy (a B vektorra merőleges) síkban hat. A ré-
szecske pályája tehát az a sík, amely a B indukcióra merőleges, és a kezdeti
sebesség v vektorát tartalmazza. Mivel v = állandó, a részecske körpályán
mozog. A gyorsulás ar = v2/r, tehát a mozgásegyenlet:
v2
m = Q vB . (15)
r
Ez úgy is felfogható, hogy QvB a centripetális erő. A pálya sugara ebből
mv
r= . (16)
QB
A mozgás periódusideje, ill. szögsebessége:
2πr 2πm 2π Q B
T= = , ω= = . (17)
v QB T m
A periódusidő és a szögsebesség nem függ a részecske sebességétől.

6.2.5. példa
Valamely m tömegű, v sebességű, negatív töltésű részecske pályájára me-
rőleges homogén mágneses térbe kerül, majd azt elhagyja. Határozzuk
meg a 6.2.3. ábrán h-val jelölt eltérítést.
6.2.3. ábra. Töltött részecske mozgása homogén mágneses térben.

A kezdősebesség az indukció vektorára merőleges
A részecske a mágneses térben körpályát ír le, amelynek sugarát (16) adja,

majd a végérintő irányában egyenes vonalú mozgást végez. (A sebesség
végig állandó nagyságú.) Ha ℓ << r, vagyis a φ szög kicsi, akkor rφ ≈ ℓ, és
a körívet parabolával közelítve h ≈ Ltgφ ≈ Lφ, vagyis
L L BQ mv
h≈ = , r= . (18)
r mv QB
Elektrosztatikus eltérítés esetén (14) szerint a h eltérítés a részecske ener-

giájával fordítva arányos, mágneses eltérítésnél pedig az eltérítés a részecs-
ke mv mozgásmennyiségétől függ fordított arányban. A 6.2.3. ábra alapján
az eltérítés meghatározható akkor is, ha ℓ << r nem teljesül. A példa a
mágneses eltérítésű katódsugárcső elvét mutatja be.
6.2.6. példa
Vizsgáljuk a részecske mozgását homogén mágneses térben abban az álta-
lánosabb esetben, amikor a kezdeti sebesség nem merőleges az indukcióra.
Bontsuk fel a sebességet az indukcióval párhuzamos és arra merőleges
összetevőre. (A 6.2.4. ábrán látható koordináta-rendszerben ezek v0z és
v0x.) Nyilvánvaló, hogy a pálya csavarvonal lesz. A vetületi kör r sugarát az

indukció és az arra merőleges v0x összetevő határozza meg, a d menet-

emelkedést a periódusidő és a v0z összetevő:
m v0x 2πm v0z
r= , d = v0z T = . (19)
QB QB
Ha az α szög kicsi, akkor v0z = v0cosα ≈ v0, vagyis d független a kis α

szögtől.
6.2.4. ábra. Pozitív töltésű részecske mozgása homogén mágneses térben.

A pálya állandó menetemelkedésű spirális

Ezt a hatást a 6.2.5. ábrán látható módon felhasználhatjuk arra, hogy az

anódon vágott kis résen átjutó felgyorsított és enyhén széttartó elektrono-
kat egy d távolságban elhelyezett ernyőn ismét egy pontba fókuszáljuk
longitudinális mágneses tér alkalmazásával.
6.2.5. ábra. Mágneses fókuszálás hosszirányú mágneses tér segítségével
6.2.7. példa
Vizsgáljuk meg az m tömegű, Q töltésű részecske mozgását abban az eset-
ben, ha mind elektromos, mind mágneses tér hat rá. Mindkét tér legyen
időben állandó és homogén, az E és B vektorok egymásra merőlegesek, a
részecske kezdősebessége nulla.
Vizsgáljuk a részecske mozgását egy olyan koordináta-rendszerben,
amelynek középpontja y-irányú u sebességgel mozog (6.2.6. ábra). A töl-
tésre ható erő e rendszerben
F = Q (E’ + v’× B’) = Q (E + u × B + v’× B’) , (20)

Itt u × B ugyanúgy z-irányú, mint E, ezért elérhető, hogy

E + u×B = 0 (21)
legyen. Ehhez az
E
u = uj, u = (22)
B
választás szükséges. Ilyen u sebességgel haladó koordináta-rendszerben
csak a homogén mágneses tér hat.
6.2.6. ábra. Az u sebességgel mozgó koordináta-rendszerben

nincs elektromos tér, így a részecske pályája kör;
az álló koordináta-rendszerben csúcsos ciklois
A részecske kezdősebessége v’0 = −u . Mint tudjuk, e koordináta-rend-

szerben a részecske állandó szögsebességgel körpályán mozog:
QB’ QB mv’0 mE
ω= = , r= = . (23)
m m QB QB2
A részecske kerületi sebességének nagysága végig állandó a mozgó koor-
dinátarendszerben, éspedig v’ = u.
A részecske valódi pályája tehát egy olyan kör valamely kerületi pont-
jának pályájával egyezik meg, amely kör középpontjának sebessége meg-

egyezik kerületi sebességével, más szóval a kör gördül. Ez éppen a csúcsos

ciklois kinematikai definíciója. A pálya a 6.2.7. ábrán látható.
6.2.7. ábra. Töltött részecske mozgása egymásra merőleges homogén

elektromos és mágneses térben. A pálya csúcsos ciklois
6.2.8. példa
Vizsgáljuk egy részecske mozgását egy olyan síkkondenzátorban, amely-
ben az elektromos térerősségre merőleges mágneses indukció is hat. A
részecske az elektródáról nulla kezdősebességgel indul (6.2.8. ábra). Mint
az előző példából tudjuk, a részecske pályája csúcsos ciklois lesz. E ciklois
„magassága”
2mE 2mU
h = 2r = = . (24)
QB2 QB2 d
6.2.8. ábra. A sík magnetron elve.

Az elrendezés felhasználható az indukció mérésére is

Ha az U feszültség nagyobb egy U0 kritikus értéknél, akkor h > d, és a

részecske a másik elektródába ütközik, vagyis (elég sok részecske esetén)
áramot észlelünk. E kritikus feszültség a
2mU 0
=d (25)
QB2 d
egyenletből kifejezhető. A kritikus feszültség meghatározásával mérhetjük
az indukciót:
1 m
B= 2 U0 . (26)
d Q
A fent leírt elrendezés a sík magnetron. A hengeres változat továbbfejlesz-
tését mikrohullámú rezgéskeltetőként alkalmazzák.
6.3. A kondenzátor és a tekercs energiája

A kondenzátor és a tekercs energiát képes tárolni. Ha εr állandó, azaz a
kondenzátor lineáris, akkor a kondenzátor árama:
du
i=C , (1)
dt
pillanatnyi teljesítménye:
du d ⎛1 ⎞
p = ui = uC = ⎜⎜ Cu 2 ⎟⎟⎟ . (2)
dt dt ⎜⎝ 2 ⎠
⎛1 ⎞
A kapott kifejezésben d ⎜⎜ Cu 2 ⎟⎟⎟ nem más, mint a dt idő alatti dW mun-
⎜⎝ 2 ⎠
kavégzés, hiszen a teljesítmény dW/dt. Tehát W(t) = ½Cu2(t). W(t) idő-
ben változik, ezért w(t)-t kellene írnunk, de mivel w-t az energiasűrűség
jelölésére fogjuk alkalmazni, ezért ebben az esetben eltérünk attól az elv-
től, hogy az időben változó skalármennyiségeket kisbetűvel jelöljük.
Ez a munka a kondenzátorból kinyerhető, ezért ez a kondenzátor pil-
lanatnyi energiája is. Ha a kondenzátor feszültsége nem változik, akkor
1
W = CU 2 . (3)
2

A Q = CU összefüggés alkalmazásával a kondenzátorban tárolt energia

kifejezése még így is megadható:
1 11 2
W = QU = Q . (4)
2 2C
A lineáris tekercs feszültsége
di
u=L , (5)
dt
a pillanatnyi teljesítménye:
i d ⎛1 ⎞
p = ui = L i = ⎜⎜ Li 2 ⎟⎟⎟ . (6)
dt dt ⎜⎝ 2 ⎠
1 2
A kapott kifejezésben Li a pillanatnyi befektetett munka értéke, ami a
2
tekercsből vissza is nyerhető, ezért ez a tekercs pillanatnyi energiája. Ha a
tekercs árama állandó, akkor
1
W = LI 2 . (7)
2
A Ψ = LI összefüggés alkalmazásával a tekercs (induktivitás) energiájának
kifejezése még így is megadható:
1 11 2
W = ΨI = Ψ . (8)
2 2L
A csatolt tekercsek esetében
di1 di
u1 = L1 +M 2 ,
dt dt
(9)
di di
u 2 = M 1 + L2 2 .
dt dt
Az együttesen fellépő, azaz az összes befektetett pillanatnyi teljesítmény:
di1 di di di
p = u1i1 + u 2i 2 = L1i1 + L 2i 2 2 + Mi1 2 + Mi 2 1 =
dt dt dt dt
(10)
d ⎛1 1 ⎞
= ⎜⎜ L1i12 + L 2i 22 + Mi1i 2 ⎟⎟⎟ .
dt ⎜⎝ 2 2 ⎠

Az előbbiek mintájára két csatolt tekercs energiája I1 és I2 áramok esetén:

1 1
W = L1I12 + L 2 I 22 + MI1I 2 . (11)
2 2
6.4. Példák
6.4.1. példa
Gyűrű alakú tekercs közepes sugara 10 cm, keresztmetszete 4 cm2, menet-
száma 500. Határozzuk meg a tárolt mágneses energiát, ha a tekercs magja
nem ferromágneses, és az áramerősség 0,2 A.
A tekercs induktivitása közelítőleg (4.11.2. példa)
µ0 N 2 A 4π ⋅10−7 ⋅ 25 ⋅104 ⋅ 4 ⋅10−4
L= = 0, 2 ⋅10−3 H .
2πR 2π ⋅ 0,1
A tárolt energia
1 1
W = LI 2 = 0, 2 ⋅10−3 ⋅ 0, 04 = 4 ⋅10−6 Ws = 4µJ .
2 2
6.4.2. példa
Mekkora a tárolt energia az előző példában adott tekercsben, ha magja
µr = 3200 relatív permeabilitású vas?
Mivel az induktivitás a permeabilitással arányos, ezért ez érvényes az
energiára is. Ezek szerint
1
W = L1I 2 = 3200 ⋅ 4 ⋅10−6 = 12,8 ⋅10−3 Ws .
2
Ellenőriznünk kell, hogy jogos-e állandó permeabilitással számolni. A kö-
zepes indukció
µ 0µ r NI 4π ⋅10−7 ⋅ 3200 ⋅ 500 ⋅ 0, 2
B= = = 0, 64T .
2πr 2π ⋅ 0,1
A dinamólemez vagy a transzformátorlemez mágnesezési görbéje ilyen
indukcióérték mellett még lineárisnak tekinthető, tehát számításunk jogos.
Amíg azonban a légmagos tekercsben tárolt energia 2 A áram esetén a
0,2 A-hez tartozónak százszorosa (vagyis 0,4·10–3 Ws), addig vasmag ese-
tén az energia ugyan nagyobb, de a telítés miatt nem nő százszorosára.

6.5. Az elektromos tér energiasűrűsége

Az előzőkben láttuk, hogy az elektromos energiát kifejezhetjük a potenciá-
lok és a töltések, vagy a potenciálok és a kapacitások segítségével. Most
egy harmadik, alapvetően más lehetőséget mutatunk meg, amennyiben az
energiát az elektromos teret jellemző mennyiségekkel fejezzük ki.
Ehhez vázoljuk fel a kondenzátor terét az erővonalakkal és az
ekvipotenciális felületekkel (6.5.1. ábra). Vizsgáljuk először azt az egysze-
rűbb esetet, amikor a permittivitás független a térerősségtől, azaz a kon-
denzátor lineáris. Ekkor a kondenzátor energiájának kifejezése szerint
1
W = QU . (1)
2
Q-t és U-t írjuk fel a térjellemző mennyiségekkel, majd helyettesítsük (1)-be:
Q = ∫ DdA, U = ∫ EdA , (2)

A
ahol legyen most ℓ egy erővonal és A egy ekvipotenciális felület, így min-
den pontban dℓ és dA párhuzamos. Az energia kifejezésébe behelyettesít-
ve, D = εE figyelembevételével
1 1
∫ ε E dA ∫ E dA = ∫ ∫ εE dAdA .
2
W= (3)
2A 2A
Itt dA dℓ = dV a térfogatelem. A 6.5.1. ábrából látható, hogy íly módon az

integrálást végeredményben kiterjesztettük a két elektróda közötti térfo-
gatra, vagyis arra a térfogatra, ahol elektromos tér egyáltalában van. Vég-
eredményben az energia az alábbi módon fejezhető ki:
Ws
W = ∫ wdV, [ w ] = 1 , (4)
V
m3
ahol w a (térbeli) energiasűrűség, amelynek kifejezése (3) értelmében

1
w = εE 2 . (5)
2

Ebben a felfogásban tehát az energiát nem a töltésekhez rendeljük, hanem

magához az elektromos térhez. Ha valamely pontban az elektromos tér-
erősség E, azon pont kis dV térfogatú környezetében dW = 21 εE 2 dV
energia van tárolva.
6.5.1. ábra. Kondenzátor erőterének vizsgálata az elektromos

energiasűrűség kifejezésének meghatározásához
Általános esetben, amikor az E és D közötti kapcsolat nem adható meg a

D = εE lineáris összefüggéssel, a következő módon határozhatjuk meg az
energiasűrűséget. Kapcsoljunk a kondenzátorra u(t) forrásfeszültségű fe-
szültségforrást. A pillanatnyi teljesítmény:
dq d
p (t) = u (t )i (t) = u = ∫ EdA ∫ DdA =
dt dt A
(6)
∂D ∂D
=∫ ∫ E dAdA = ∫ E dV,
A
∂t V
∂t
mert dA és dℓ azonos irányú, azaz dAdℓ = dV. V azt a térfogatot jelöli,

amelyben az elektródák töltése által létesített térerősség nem zérus. Az
integrandusban E ∂D ∂t -t tekinthetjük a w energiasűrűség idő szerinti
deriváltjának, hiszen ha az EdDdV mennyiséget idővel osztjuk, és így tel-
jesítményt kapunk eredményül, akkor az csak munka, ill. energia lehet,

következésképpen EdD pedig csak energiasűrűség (dW/dV), mert dV-vel

megszorozva energiát kapunk. Tehát
∂w ∂D
=E (dw = EdD) . (7)
∂t ∂t
Ebből integrálással kapjuk az energiasűrűséget:
D
w = w 0 + ∫ E dD . (8)
D0
Ha w0 = 0, és D0 = 0, akkor
D
w = ∫ EdD . (9)
0
Az eredmény egyszerűen értelmezhető, ha E és D párhuzamosak. Ekkor a

D-E kapcsolat grafikusan megadható. A 6.5.2. ábra a legfontosabb és leg-
egyszerűbb egyértékű kapcsolatot szemlélteti.
6.5.2. ábra. Az elektromos energiasűrűség kiszámítása nemlineáris,

de egyértékű D-E kapcsolat esetén

6.6. Példák
6.6.1. példa
A kondenzátorokban tárolható energia általában igen kicsi. Pl. egy C = 2 µF
kapacitású U = 500 V üzemi feszültségű kondenzátorban tárolható energia
1 1
W = CU 2 = 2 ⋅10−6 ⋅ 25 ⋅104 = 0,125 Ws = 0,125 J .
2 2
Ezzel az energiával egy 0,4 W teljesítményű (2,2 V; 0,180 A) zseblámpaiz-
zót mindössze 0,3 másodpercig lehetne üzemeltetni – ha a kondenzátor-
ból egyenletesen tudnánk kivenni a teljesítményt. A kereskedelmi forga-
lomban levő kondenzátorokkal egy egységben ennél nagyságrendileg na-
gyobb energiát nem tudunk tárolni.
6.6.2. példa
Határozzuk meg az elektromos energiasűrűség legnagyobb értékét levegő-
ben, ill. porcelánban.
Levegőben Ea = 30 kV/cm, tehát a maximális energiasűrűség
1 1 Ws Ws
w = ε0 E a2 = 8,86 ⋅10−12 ⋅ (3⋅106 ) = 39,87 3 ≈ 40 3 .
2
2 2 m m
Porcelánra εr = 5,5 és Ea = 350 kV/cm, ezért w = 30·103 Ws/m3, vagyis
kb. ezerszer nagyobb érték adódik.
6.7. A mágneses tér energiasűrűsége

Az elektromos energiához hasonlóan a mágneses energiát is kifejezhetjük
a mágneses teret jellemző mennyiségekkel. Az áttekinthetőség kedvéért
vizsgálatainkat arra az esetre korlátozzuk, amikor egyetlen áramkör van
csak jelen.
Rajzoljuk fel az erővonalakat és az ezekre merőleges felületeket (6.7.1.
ábra). Bármely erővonalra, ill. felületre
I = ∫ HdA, Ψ = ∫ BdA . (1)
A
Ha a permeabilitás az indukciótól független, akkor az energia kifejezése

(6.3-8) értelmében B = µH felhasználásával:
1 1 1
W= ΨI = ∫ µHdA ∫ HdA = ∫ ∫ µH dAdA .
2
(2)
2 2A 2A

Itt dAdℓ = dV a térfogatelem. A 6.7.1. ábrából láthatóan az integrálást a

teljes térfogatra ki kell terjeszteni. Végeredményben az energia kifejezése
1
W = ∫ wdV; w = µH 2 , µ = áll. , (3)
V
2
ahol a mágneses energiasűrűséget ugyanúgy értelmezzük, mint az elektro-

mos energiasűrűséget. Ha valamely pontban a mágneses térerősség értéke
H, azon pont kis dV térfogatú környezetében dW = 21 µH 2 dV energia van
tárolva.
6.7.1. ábra. Árammal átjárt hurok mágneses terének vizsgálata a mágneses

energiasűrűség kifejezésének meghatározásához
Tekintsük most azt az általánosabb esetet, amikor µ ≠ állandó, hanem a
térerősségtől függő érték (nemlineáris induktivitás). Írjuk fel a pillanatnyi
teljesítmény kifejezését az induktivitás (pl. tekercs) pillanatnyi feszültségé-
vel és áramával, ahogyan ezt a nemlineáris kondenzátor esetében is tettük.
dΨ d⎛ ⎞⎟
p (t) = u (t)i ( t) = i ( t ) = ⎜⎜⎜ ∫ BdA⎟⎟ ∫ HdA . (4)
dt dt ⎜⎝A ⎠⎟⎟
Az integrálást az erővonalak mentén, ill. az azokra merőleges felületekre
végezzük. Ekkor a tér minden pontjában dℓ és dA azonos irányú, azaz
dℓdA = dV. Így
∂B ∂B
p (t) = ∫ ∫ H ∂t dAdA = ∫ H ∂t dV , (5)
A V

ahol V az a térfogat, amelyben az i áram által létesített mágneses térerős-

ség nem zérus. Az integrandust most is tekinthetjük az energiasűrűség idő
szerinti deriváltjának:
∂w ∂B
=H , (6)
∂t ∂t
azaz dw = HdB. Ennek integrálásával
B
w = w 0 + ∫ H dB . (7)
B0
Ha w0 = 0 és B0 = 0 (6.7.2. ábra), akkor

B
w = ∫ HdB . (8)
0
Az eredmény egyszerűen interpretálható, ha B és H párhuzamosak, mert

ekkor a B-H, kapcsolat grafikusan megadható. A 6.7.2. ábrán az egyértékű
kapcsolatot tüntettük fel. Ekkor az energiasűrűség arányos a görbe és a B-
tengely közötti területtel.
6.7.2. ábra. A mágneses energiasűrűség szemléltetése nem lineáris, de

egyértékű (nem hiszterézises) B-H kapcsolat esetén

6.7.1. példa
Becsüljük meg a mágneses energiasűrűség gyakorlatban előforduló legna-
gyobb értékét levegőben, ill. vasban.
Vasmag légrésében könnyen elérhető 1 T indukció. Az ehhez tartozó
energiasűrűség
1 B2 1 Ws
w 0 = µ0 H 2 = = = 400 ⋅103 3 . (9)
2 2µ0 2 ⋅ 4π ⋅10−7
m
Ha ezt összevetjük a 6.6.2. példa eredményével, amely szerint az elektro-
mos energiasűrűség legnagyobb értéke levegőben 40 Ws/m3, porcelánban
30·103 Ws/m3, akkor láthatjuk, hogy a mágneses energiasűrűség 1–4
nagyságrenddel nagyobb. Érthető, hogy az energia-átalakító berendezések
(ide értve a műszereket is) szinte kizárólag mágneses hatásúak. Ugyanak-
kora energia vagy teljesítmény mellett az elektromos hatású berendezés
lineáris méretei egy nagyságrenddel nagyobbak lennének!
A vasbeli energiasűrűség számításához vegyük fel, hogy transzformá-
torlemezben B = 1T, és µr = 3200. Ekkor a lineáris közelítés még nem
jelent nagy hibát, és nagyobb indukciók esetén az energiasűrűség már nem
nő lényegesen. A fenti adatokkal
B2 w Ws
w= = 0 = 0,12 ⋅103 3 . (10)
2µ 0µ r µr m
Azonos indukció mellett a vasban az energiasűrűség több mint három
nagyságrenddel kisebb. Légréses körökben az energia nagy részét többnyi-
re a légrés tárolja, így a vasban tárolt energia kevésbé pontos számítása is
megengedhető.
6.8. A belső induktivitás

A mágneses energia és az induktivitás kapcsolatának ismeretében tisztáz-
hatjuk a belső induktivitás számításának módját. A W = LI2/2 összefüg-
gésből fejezzük ki az induktivitást:
2W
L= . (1)
I2

Az energiát számítsuk az energiasűrűség alapján. Osszuk fel a teljes teret

két részre: a VB „belső” térrészben folyik áram (a vezető belseje), a VK
„külső” térrészben az áramsűrűség nulla:
W = WB + WΚ = ∫ wdV +∫ wdV . (2)

VB VK
Természetesen w matematikai kifejezése más a belső és más a külső tér-

részben.
Az (1) összefüggést mármost úgy általánosíthatjuk, hogy a belső energiát
a belső induktivitással, a külső energiát a külső induktivitással fejezzük ki:
2WB 2
LB =
I 2
= 2
I ∫ wdV , (3)
VB
2WK 2
LK =
I 2
= 2
I ∫ wdV . (4)
VK
Gyakorlatilag az első összefüggés a fontosabb, mert a külső induktivitást

többnyire egyszerűbb a külső fluxus segítségével számolni, az LΚ = ΨΚ/I
összefüggés alapján, de természetesen (4) is alkalmazható.
Itt újból emlékeztetünk arra, hogy a sokmenetű tekercs belső indukti-
vitása általában elhanyagolható a külső mellett. Még egyetlen menet belső
induktivitása is kisebb a külsőnél, kivéve, ha a vezető ferromágneses (de
állandó permeabilitású).
6.8.1. példa
Határozzuk meg a kettős vezeték ℓ hosszúságú szakaszának belső indukti-
vitását az energia alapján.
Ha feltételezzük, hogy a vezeték sugara jóval kisebb a vezetékek távol-
ságánál, akkor a vezeték belsejében a saját árama által létrehozott tér mel-
lett elhanyagolható a visszavezetés árama által létrehozott tér. Ezzel a kö-
zelítéssel a tér a vezető belsejében hengerszimmetrikus, a mágneses erő-
vonalak koncentrikus körök. Ha a vezetékben egyenáram folyik, akkor az
árameloszlás egyenletesnek tekinthető, vagyis az áramsűrűség állandó,
nagysága J = I r02 π .
Alkalmazzuk a gerjesztési törvényt egy r sugarú körre a vezető belsejé-
ben (vö. 4.8.7. példa).

I (r ) Jr 2 π I
H (r ) = = = 2 r, r ≤ r0 . (5)
2πr 2πr 2r0 π
Az energiasűrűség a vezető belsejében:
1 µI 2
w (r ) = µH 2 (r ) = 2 2 r 2 , r < r0 . (6)
2 8r0 π
Az egyik vezető ℓ hosszúságú szakaszában tárolt energia:
r0
µI 2 2
W = ∫ wdV = ∫ r 2πr dr =
VB 0
8r02 π2
(7)
µI r2
µ I
4
1 2
= = 0
= LBI2 .
4r0 π 4 16π 2
2
Ebből az egyik vezetőre vonatkoztatott belső induktivitás:

µ
LB = . (8)
8π
Érdekes módon ez független a vezeték sugarától. A teljes belső induktivi-
tás ennek a kétszerese mert két vezető van. A belső és külső induktivitás
(4.11.1. példa) összege, vagyis a teljes induktivitás:
µ0 d − r0 µ µ ⎛ d − r0 µ ⎞⎟
L = LK + LB = ln +2 = 0 ⎜⎜ln + r ⎟⎟ . (9)
π π 8π π ⎜⎝ r0 4 ⎠⎟
Ha a vezető nem ferromágneses, akkor µr = 1.
6.9. Elektromos erőhatás

Az elektromos erőhatásokkal a 6.1. szakaszban már foglalkoztunk, de ott
csak azt a speciális esetet vizsgáltuk, amikor a töltött test méretei és töltése
kicsi, így nem befolyásolja a többi elektródán a töltéseloszlást vagy a po-
tenciálviszonyokat. Most általánosabban fogjuk a kérdést tárgyalni, és azt
vizsgáljuk, hogy miként határozhatjuk meg a töltött elektródára ható erőt.
Az erő meghatározásának alapgondolata az alábbi. Kiválasztott elekt-
ródánkra a többi elektróda hatására valamilyen F erő hat. Mozdítsuk el
gondolatban az elektródát az erő irányával ellentétesen egy nagyon kicsi ds

úton (virtuális elmozdulás, 6.9.1. ábra), ekkor az erő ellenében végzett

mechanikai munka
dWmech = Fds . (1)
6.9.1. ábra. Az elektromos erőhatás számításához kifejezzük

a ds virtuális elmozdulás esetén fellépő munkát és energiaváltozást
Tételezzük fel, hogy az elektródák töltése nem változik az elmozdulás
során. Ebben az esetben a mechanikai munkavégzés a W térenergiát növe-
li, ugyanis az elmozdulás során növekszik az elektródák potenciálja. Az
térenergia növekedése így írható:
dW = Fs ds, Q K = állandó . (2)
Ebből az erő
∂W
Fs = , Q K = állandó . (3)
∂s
Vizsgáljuk most azt az esetet, amikor az elektródák potenciálja állandó az
elmozdulás során. Ezt úgy biztosíthatjuk, hogy minden elektróda és a föld
(nulla potenciálú pont) közé egy UΚ = ΦΚ forrásfeszültségű feszültségfor-
rást kapcsolunk. Az elmozdulás során minden elektróda töltése megválto-
zik valamilyen dQΚ értékkel. Az egyes generátorok UΚdQΚ munkát végez-
nek ahhoz, hogy a potenciál állandó maradjon. Az energiamérleg most a
következő:
n
Fs ds + ∑ U k dQ k = dW . (4)
k =1

Sok gyakorlati esetben csak két elektród van, és ezek kondenzátort alkot-
nak (töltésük +Q, ill. –Q). Ekkor (4) így alakul:
Fs ds + UdQ = dW . (5)
A lineáris kondenzátor energiája:
1
W = QU , (6)
2
amiből
dW 1 1
= U, ill. dW = UdQ . (7)
dQ 2 2
(7) szerint UdQ = 2dW, amivel (5) így írható:
Fs ds + 2dW = dW 8)
azaz
Fs ds = −dW , (9)
amiből
∂W
F=− , U = áll., ε = áll. (10)
∂s
Az előjelkülönbségtől eltekintve a (3) és (10) kifejezések ugyanazt az
eredményt adják. A negatív előjel a (10) képletben azt fejezi ki, hogy az
elektródák távolságának növelése a térenergia csökkenését okozza. (3)
kifejezésben a plusz pedig azt, hogy a térenergia nő, ha növeljük az elekt-
ródák távolságát. Az erőt a kapacitással is megadhatjuk. A kondenzátor
energiája:
1 11 2
W = CU 2 = Q . (11)
2 2C
Ezzel az erő (10) alapján:
1 ∂C
Fs = − U 2 . (12)
2 ∂s
Ha viszont (3) alapján számolunk:
∂W 1 ∂ 1 1 1 ∂C
Fs = = Q2 = − Q2 2 . (13)
∂s Q=áll. 2 ∂s C 2 C ∂s

Az erő irányára vonatkozó általános szabályként azt mondhatjuk, hogy a

magára hagyott elektrosztatikus rendszerben az erő hatására olyan elmoz-
dulások jönnek létre, hogy a térenergia csökkenjen.
6.10. Példák
6.10.1. példa
Határozzuk meg egy A felületű és d elektródatávolságú síkkondenzátor
egyik elektródájára ható erőt, ha a kondenzátor U feszültsége adott. A
síkkondenzátor kapacitása C = εA/d, így a (6.9-12) formulát közvetlenül
alkalmazhatjuk, csak azt kell figyelembe venni, hogy most az s méret sze-
repét a d elektródatávolság veszi át:
1 ∂C 1 ∂ ⎛ εA ⎞
Fd = − U 2 = − U 2 ⎜⎜ ⎟⎟⎟ =
2 ∂d 2 ∂d ⎜⎝ d ⎠
(1)
1 ⎛ 1 ⎞ εAU 2
= − U 2 εA ⎜⎜− 2 ⎟⎟⎟ = .
2 ⎜⎝ d ⎠ 2d 2
Legyen például A = 100 cm2, d = 1 mm, E = 10 kV/cm (tehát U = 1000 V),
akkor a ható erő levegőben F = 44,3·10–3 N. A ható erő tehát 10–2 N nagy-
ságrendű. Az elektrosztatikus erők általában is kicsik, ezért gyakorlati jelentő-
ségük sem nagy.
6.10.2. példa
Az előző példát másként is megoldhatjuk. Növeljük meg gondolatban az
elektródák közötti távolságot ds-sel (6.10.1. ábra). Ha a töltés állandó,
akkor az E térerősség is állandó marad. Az energia az elmozdulás előtt W1,
ill. után W2, vagyis
1 1
W1 = εE 2 Ad, W2 = εE 2 A (d + ds) , Q = áll. (2)
2 2
A ható erő (6.9-3) alapján:
1 2
εE Ads
∂W W2 − W1 2 1
F= = = = εE 2 A . (3)
∂s ds ds 2
Az eredmény az előbb kapottal megegyezik.

Tekintsük ezután a feszültséget állandónak. Ekkor a térerősség megválto-

zik, vagyis
2
1 1 ⎛U⎞ εU 2 A
W1 = εE12 Ad = ε ⎜⎜ ⎟⎟⎟ Ad = , (4)
2 2 ⎜⎝ d ⎠ 2d
6.10.1. ábra. A síkkondenzátor elektródájára ható erő meghatározása

az energiaváltozás alapján
2
1 1 ⎛ U ⎞⎟ εU 2 A
W2 = εE 22 A (d + ds) = ε ⎜⎜ ⎟ A ( d + ds ) = . (5)
2 2 ⎜⎝ d + ds ⎠⎟ 2 (d + ds)
A ható erőt most (6.9-10) alapján számíthatjuk:

∂W W − W1 εU 2 A ⎛⎜ 1 1⎞
F=− =− 2 =− ⎜⎜ − ⎟⎟⎟ =
∂s ds 2ds ⎝ d + ds d ⎠
(6)
εU 2 A ds
= .
2ds d (d + ds)
A nevezőben ds elhanyagolható d mellett, így az (1) eredményt kapjuk.

Jelen esetben a 6.10.1. példában követett számítás nyilván kényelme-
sebb. Azért mutattuk be ezen egyszerű példán az általánosabb módszert is,
mert ez akkor is alkalmazható, ha a kapacitás nem értelmezhető.

6.10.3. példa
A síkkondenzátor elektródájára ható erő meghatározására egy harmadik út
is kínálkozik. Az elektróda kicsiny dA felületelemén helyet foglaló töltés
dQ = σdA = εEdA. A térerősség a kondenzátor belsejében mindenütt E,
így a ható erő dF’ = EdQ = εE2dA. Ebből a teljes felületre ható erő
F’ = εE2A. Az előzőkben ennek az erőnek a felét kaptuk!
6.10.2. ábra. Az erővonalak és a térerősség változásának kvalitatív menete.

A „felületi térerősség” nem azonosítható az U/d értékkel
Az ellentmondás felderítésére tekintsük a 6.10.2. ábrát, amelyen feltüntet-

tük a térerősség változását a kondenzátor lemezeire merőleges egyenes
mentén. Az elektródák között E = U/d, a vezető elektródákban E = 0, az
elektródákon kívül kis szórt tér van, amit elhanyagoltunk. A töltés az
elektróda felületén foglal helyet, ahol a térerősségnek ugrása van. Nem
jogos azt állítani, hogy a töltések helyén a térerősség U/d, mert ugyanilyen
alapon azt is állíthatjuk, hogy nulla. Ha a két érték számtani közepét te-
kintjük a valódi térerősségnek, akkor a térerősség E0 = E/2, és ezzel a
fenti okoskodással is helyes eredményt kapunk.

Az ellentmondás oka tulajdonképpen az, hogy az F = QE összefüg-

gésben E azt a térerősséget jelenti, amelyet a többi töltés hoz létre. Ese-
tünkben viszont az E = U/d térerősség kialakításában a vizsgált elektróda
töltései is részt vesznek. Ilyen feladatok esetében nem lehet egyszerűen
különválasztani a „saját” és az „idegen” töltések által létrehozott térerős-
séget, ezért célszerűbb az előző két példában leírt módszer valamelyikét
követni.
6.11. Mágneses erőhatás

Vizsgáljuk először egy vezetékben folyó I áramra ható erő kifejezését. Ha
a generátorok nem végeznek munkát, és a veszteséget figyelmen kívül
hagyjuk, akkor az energiamérleg az
Fds + dW = 0 (1)
alakot ölti, ahol F a külső mágneses tér hatására létrejövő erő, ds az áram-
hurok virtuális elmozdulása; Fds a külső mágneses tér W térenergiájának
dW értékű megváltozásából származó mechanikai munka.
A külső mágneses térbe helyezett áramhurok energiája (4.3-5) értel-
mében
W = −IΨ . (2)
Az áramerősség állandó, ezért
Fds = −dW = IdΨ . (3)
6.11.1. ábra. Külső mágneses térbe helyezett hurokra ható erő számítása

A 6.11.1. ábrán feltüntettük a zárt vezető merevtest-szerű elmozdulását.

Mivel most dΨ = ∫ BdA , ezért először írjuk fel az irányított dA felület-
elem kifejezését:
dA = ds × dA = dsd (sin γ ) n , (4)
ahol n a dA felület normálisa. Ezzel a (3)-as összefüggés így alakul:
Fds = I ∫ B dA = I ∫ B (ds× dA ) = I ∫ (dA × B) ds . (5)
A tetszőleges ds vektor szorzóinak egyenlőségéből kapjuk az F erő kifeje-

zését:
F = I ∫ dA × B . (6)
Ezt formálisan úgy is értelmezhetjük, hogy az I erősségű áram által átfolyt

vezető egy dℓ szakaszára
dF = IdA × B (7)
differenciális erő hat, amely mind az indukcióra, mind az irányított ívelem-
re merőleges (6.11.2. ábra). A teljes erő ezen elemi erők szuperpozíciójá-
val, vagyis integrálással nyerhető. Speciálisan egy B-re merőleges ℓ hosszú-
ságú vezetőszakaszra ható erő nagysága:
F= B I. (8)
6.11.2. ábra. Külső mágneses térbe helyezett áramot vivő vezeték

elemi szakaszára ható erő

A vasmagos elrendezésekben fellépő erőhatást ugyancsak kifejezhetjük a

mágneses tér segítségével. Szorítkozzunk egyelőre arra az esetre, amikor a
vas permeabilitása állandónak tekinthető. A 6.11.3. ábrán látható speciális
esetben az erő keresett összetevője az erővonalakkal párhuzamos. A ds
magasságú térrészben tárolt energia az elmozdulás előtt, ill. után, ha a flu-
xust (és így az indukciót is) állandónak tekintjük:
2
1 1 ⎛ B ⎞ B A ds
dW1 = µ0µ r H 2 A 0 ds = µ 0µ r ⎜⎜⎜ 0 ⎟⎟⎟ A 0 ds = 0 0 , (9)
2 2 ⎟
⎝ µ 0µ r ⎠ µ 0µ r
1 B02 A 0 ds
dW2 = µ0 H 0 A 0 ds =
2
. (10)
2 2µ0
Az erő és az energiaváltozás kapcsolata most így írható:
B02 A 0 ds ⎛⎜ 1⎞
Fs ds = dW = (dW2 − dW1 ) = ⎜⎜1− ⎟⎟⎟ . (11)
2µ0 ⎝ µ r ⎠⎟
6.11.3 ábra. Vasmagra ható, az erővonalakkal párhuzamos erő számítása

Ebből a ható erő kifejezése:
B02 A 0 ⎛⎜ 1 ⎞⎟ B02 A 0
Fs = ⎜1− ⎟ ≈ . (12)
2µ0 ⎜⎝ µ r ⎠⎟⎟ 2µ 0
Mivel 1/µr általában elhanyagolható, az összefüggés jó közelítést jelent

akkor is, ha a vas már telített.
6.11.1. példa
A 6.11.4. ábrán látható, két igen hosszú, kör keresztmetszetű vezeték pár-
huzamos egymással. A bennük folyó áram erőssége I1, ill. I2. Határozzuk
meg az egyik vezeték ℓ hosszúságú szakaszára ható erőt.
Az I1 áram által létrehozott mágneses indukció a másik vezető helyén
állandó és a vezetőre merőleges, értéke:
µ 0 I1
B = µ0 H = . (13)
2πd
Az erőt az (6.11-6) összefüggés alapján számítjuk:
F = I ∫ dA × B . (14)
6.11.4. ábra. Áramot vivő, párhuzamos vezetékek között ható

erő számítása
Mivel dℓ és B merőlegesek egymásra, továbbá B állandó a vezeték men-

tén, ezért az erő nagysága
F=I B. (15)

Behelyettesítve az I = I2 áramerősséget és (14)-et

µ 0 I1I 2
F= . (16)
2πd
Ezt az összefüggést Ampère tapasztalati törvényként állapította meg.
Ha az áramok iránya ellentétes, akkor az erő taszító jellegű, egyező irányú

áramok esetén vonzó jellegű.
Legyen speciálisan I1 = I2 = 1 A, továbbá ℓ = d = 1 m, akkor a fellépő erő

µ 0 I1I 2 4π ⋅10−7 ⋅1⋅1
F= = N = 2 ⋅10−7 N . (17)
2πd 2 π ⋅1
Jelenleg ez az amper definíciója. Ha két párhuzamos, végtelen hosszúnak
tekinthető vezető távolsága 1 m, bennük ugyanakkora áram folyik, akkor
ezen áram erőssége akkor 1 amper, ha bármelyik vezető 1 m hosszúságú
szakaszára vákuumban ható erő nagysága 2·10−7 N. Ebből (17) alapján
kiadódik µ0 értéke.
6.12. Az áramelem potenciálja

Hasonlóan, mint az elektromos teret létrehozó töltések között, a mágne-
ses teret létrehozó vezetők között is fellép erőhatás, így ez esetben is defi-
niálhatunk potenciált. Vizsgáljuk először a dℓ hosszúságú, állandó I0 ára-
mú vezetékdarab, az ún. áramelem potenciálját. A töltés potenciáljának min-
tájára:
Az áramelem potenciáljának nagysága W/Iℓsinϑ, ahol W az a munka,

amelyet az áramelem mágneses tere végez az áramelemtől r távolságban és
ϑ irányban lévő ℓ hosszúságú, I áramú, r-re és H-ra merőleges elhelyezke-
désű vezetékszakaszon, miközben az r-ből az adott ϑ irányban a ∞-ben
lévő r0 alappontba juttatja.
Mivel a mágneses tér esetében a munka függ az út irányától (ϑ), ill. magá-
tól az útvonal alakjától, ezért a munkát csak úgy tudjuk egyértelműen
meghatározni, ha rögzítjük az útvonalat. Ha az útvonal ϑ irányú egyenes,
akkor a definíciós képlet a potenciálra iránytól független értéket biztosít.

6.12.1. ábra. Az áramelem potenciáljának értelmezése

A számítást az alábbi négy lépésben végezzük el:
a) Először a Biot–Savart-törvénnyel meghatározzuk az áramelem által a
ϑ irányban és r távolságban létrehozott mágneses térerősséget:
I0 dA ×r Id
H = dH = → H = 0 2 sin ϑ , (1)
4π r 2
4πr
(r° az r irányába mutató egységvektor)
b) Az ℓ hosszúságú, H-ra és F-re is merőleges, I áramú vezetékszakaszra
ható erő nagysága, ha ℓ << r
I0 d I
F = BI = µHI = µ sin ϑ (2)
4πr 2
(I0dℓ és Iℓ megfelel a Coulomb-törvényben Q1-nek, ill. Q2-nek.)
c) A potenciális energia, azaz az I0dℓ áramelem mágneses tere által vég-
zett munka:
r0 ∞
Id I 1
W=∫ Fdr = µ 0 sin ϑ ∫ 2 dr =
r
4π r
r
(3)
∞
Id I ⎡ 1⎤ Id I
=µ 0 sin ϑ ⎢− ⎥ = µ 0 sin ϑ .
4π ⎢⎣ r ⎥⎦ r 4πr
d) Végül az A-val jelölt potenciál:
W Id
A= =µ 0 . (4)
I sin ϑ 4πr

A-hoz szokás az áramelem irányát hozzárendelni, aminek következtében

az A potenciál vektormennyiség (ún. vektorpotenciál) lesz (6.12.2. ábra):
I0 dA
A=µ . (5)
4πr
6.12.2. ábra. A vektorpotenciál 6.12.3. ábra. Az áramelem

iránya megegyezik az áramelem egy ekvipotenciális felülete
irányával az A potenciálvektorral
Látjuk, hogy a vektorpotenciál az I0dℓ áramelemet körülvevő r sugarú

gömb felületén mindenhol ugyanakkora nagyságú és irányú, tehát a gömb-
felületek ún. ekvipotenciális felületek (6.12.3. ábra). (A munkavégzés ezen
a felületen mozogva 0, hiszen az elmozdulás irányára az erő mindig merő-
leges.)
A mágneses térerősséget most ezen A vektorpotenciál hely szerinti de-
riváltjából kaphatjuk. Esetünkben
1 d d I 0 dA × r
H =−
µ dr
( A ×r ) = −
dr 4πr
, (6)
amiből
d I0 d
H =− sin ϑ . (7)
dr 4πr
6.12.1. Az elektromos térerősség és a vektorpotenciál

kapcsolata
A vektorpotenciál és a mozgási indukció vizsgálatához felvázolt két el-
rendezés (5.2.3. és 6.12.1. ábra) hasonlósága azt sejteti, hogy a vektor-
potenciál és az indukált feszültség, ill. térerősség kapcsolatban lehet egy-

mással. Valóban, hiszen az ℓ hosszúságú vezető dr-rel történő távolodá-

sakor a vektorpotenciál dA-val, a fluxus pedig dΦ-vel csökken, miközben
ui = −dΦ/dt indukált feszültség keletkezik.
A dA és dΦ közötti kapcsolat meghatározásához írjuk fel dA kifejezé-
sét az indukcióval. A 6.12.1. ábra szerint
−dW −BI dr dΦ
dA = = = . (8)
I sin ϑ I sin ϑ sin ϑ
Osszuk el mindkét oldalt az elmozdulás dt időtartamával:
dA dΦ 1
= . (9)
dt dt sin ϑ
A jobb oldalon megjelenik dΦ/dt, ami az indukált feszültség mínusz egy-
szerese. Tehát
dA ui E
=− =− i , (10)
dt sin ϑ sin ϑ
ahol Ei = ui/ℓ, az ℓ vezető irányába mutató indukált térerősség.
Ha az ℓ vezetőt 90°-kal elfordítjuk úgy, hogy B-vel azonos irányú le-
gyen, akkor dA és dΦ is nulla, mert a vezeték nem keresztezi az indukció-
vektorokat, következésképpen az indukált térerősségnek nincs B irányú
komponense.
A (10) összefüggés szerint
dA
Ei = − sin ϑ . (11)
dt
Ha ϑ = 90°, akkor Ei maximális, azaz
dA
E i max = − . (12)
dt
Mivel a maximális térerősség vektora és a dA vektor iránya ellentétes, ezért
írható, hogy
dA
Ei max = − , (13)
dt
vagy egyszerűbben:
dA
E=− . (14)
dt

Ez a vektorpotenciál és az indukált térerősség közötti összefüggés legálta-

lánosabb alakja.
A kisméretű (pontszerű) mozgó töltésre ható erő, ha a töltés v sebességgel
mozog az E és B vektorokkal jellemzett elektromágneses térben:
F = Q [E + v ×B ] .
Az erő ismeretében elvben meghatározható a pálya is.

A kondenzátor energiája
1 1 1 Q2
W = QU = CU 2 = .
2 2 2 C
Az elektromos energiát kifejezhetjük az energiasűrűség segítségével is:
W = ∫ w dV ,
V
ahol általánosan, ill. a tértől független permittivitás esetén

D
1
w = ∫ E dD, ill, w = εE 2 .
0
2
Elektrosztatikai rendszerben ható erő számítására szolgáló összefüggések:

∂W
Fs = , Q K = áll. ,
∂s
∂W
Fs = − , U = áll., ε = áll. ,
∂s
ahol W a térenergia.
Kondenzátorszerű elrendezés esetén:
1 ∂C
Fs = − U 2 , U = áll., ε = áll.
2 ∂s

A tekercs, ill. két csatolt tekercs energiája:

1
W = LI 2 ,
2
1 1
W = L1I12 + L 2 I 22 + MI1I 2 .
2 2
A mágneses energia is számítható az energiasűrűség segítségével. A tértől
független permeabilitás esetén
1
w = µH 2 .
2
A hiszterézis elhanyagolásával, de a telítődés figyelembevételével
B
w = ∫ H dB .
0
A vezetékre ható erő mágneses térben:
F = I ∫ dA × B .
Vasmagos elrendezésekben ható erő állandó permeabilitás esetén

B2 A
F= ,
2µ0
ahol B a légrésindukció és A az erőre merőleges légrésfelület.
Mágneses térben is definiálható potenciál, ha a végpontok közötti utat
egyértelművé tesszük. Így a Q0 töltés potenciáljának mintájára az I0dℓ
áramelem vektorpotenciálja:
I0 dA
A=µ .
4πr
A vektorpotenciál segítségével váltakozó áramú vezetőelrendezések (pl.
antennák) mágneses terét egzaktul meghatározhatjuk.

Elektrodinamika A Maxwell-egyenletek
7. A Maxwell-egyenletek
7.1. A Maxwell-egyenletek integrális alakja

Az eddigiekben az elektromos és mágneses tér legfontosabb törvényeit
tárgyaltuk. Ezek közül az alábbiak képezik a Maxwell-egyenleteket∗:
Az egyenletek: Fizikai tartalmuk:

⎛ ∂E ⎞ Az elektromos erőtér időbeli vál-
I. ∫ HdA = ∫ ⎜⎜⎜⎝J + ε ∂t ⎠⎟⎟⎟ dA tozása és a vezetési áram mágne-
ses teret hoz létre.
A
∂
II. ∫ E dA = − ∂ t ∫ B dA A mágneses tér időbeli változása
elektromos teret hoz létre.
A
III. ∫ BdA = 0 A mágneses indukció forrásmen-

tes.
A
IV. ∫ DdA = ∫ ρdV = Q A gerjesztettség forrása a töltés

(Az elektrosztatika Gauss-tétele.)
A V
V. D = εE, B = µH, J = σ (E + Eg ) összefüggése.

Az ε, µ, σ anyagjellemző definíciós
1 2 1 2
Az elektromágneses tér energiasű-
VI. w= εE + µ H rűsége az elektromos és a mág-
2 2 neses energiasűrűség összege.
Az egyenletek elnevezését az indokolja, hogy Maxwell volt az, aki felis-

merte, hogy nyitott áramkörben a ∂D/∂t eltolási áramsűrűség a vezetési
áramsűrűség folytatása, és hogy az eltolási áramnak ugyanolyan mágneses
tere van, mint a vezetési áramnak. Ezt fejezi ki az általa megadott I.
Maxwell-egyenlet, amely nem más, mint a gerjesztési törvény általánosítása
(7.1.1. ábra).
∗
James Clark Maxwell (1831–1879): angol fizikus, egyetemi tanár. Faraday-nek az elekt-
romosságra és mágnesességre vonatkozó munkásságát egységes elméletbe foglalta, mely-
nek alapja a róla elnevezett egyenletrendszer. Felismerte, hogy az elektromos tér időbeli
változása mágneses teret hoz létre ugyanúgy, mint a vezetési áram.

7.1.1. ábra. Az I. Maxwell-egyenlet fizikai tartalma

különböző speciális esetekben
a) A vezetési áram egyedül hozza létre a mágneses térerősséget;
b) A vezetési és eltolási áramsűrűség együtt hozzák létre a mágneses tér-
erősséget;
c) A vákuumban a villamos térerősség változása mágneses teret hoz létre.
A II. Maxwell-egyenlet az indukciótörvényt fejezi ki az elektromos és
mágneses térerősséggel felírva. Fizikai tartalmát a 7.1.2. ábra szemlélteti.
7.1.2. ábra. A II. Maxwell-egyenlet fizikai tartalma. A mágneses indukció

vagy a mágneses térerősség változása örvényes villamos teret hoz létre
Az I. és II. Maxwell-egyenletnél a felület irányítását és a körüljárási irányt a
jobbcsavar-szabálynak megfelelően kell összehangolni, azaz a zárt görbe
körüljárási iránya úgy legyen hozzárendelve e felület irányításához, mint a
jobbmenetű csavar forgási iránya annak haladási irányához (7.1.3. ábra).
7.1.3. ábra.
A jobbcsavar-szabály szemléltetése

A III. Maxwell-egyenlet azt fejezi ki, hogy a mágneses tér forrásmentes,

azaz a mágneses erővonalak önmagukban záródnak. A IV. Maxwell-egyen-
let szerint az elektromos tér forrása a töltés, az elektromos erővonalak töl-
tésen erednek és töltésen végződnek.
Az I. Maxwell-egyenlet értelmében az elektromos tér időbeli megvál-
tozása mágneses teret hoz létre, amelynek erővonalai a III. Maxwell-
egyenlet szerint önmagukban záródnak. Ezen erővonalak által kifeszített
sík iránya nem lehet merőleges J és ∂D/∂t, azaz a vezetési és az eltolási
áramsűrűség irányára. Képzeljünk el ugyanis egy ilyen önmagában záródó
mágneses erővonalat olyan helyzetben, hogy az erővonal által kifeszített
sík iránya merőleges J vagy ∂D/∂t irányára (7.1.4. ábra).
7.1.4. ábra. Az elképzelt mágneses

erővonal által kifeszített sík iránya
merőleges ∂D/∂t-re
Az I. Maxwell-egyenlet bal oldala szerint
∫ HdA
biztosan nagyobb, mint nulla, ha H ≠ 0, hiszen az erővonal mentén H
iránya mindig egyezik dℓ irányával. A jobb oldal azonban mindig nullát
eredményez, mert J, ill. ∂D/∂t és dA egymásra merőleges. Következés-
képpen az egyenlőség csak akkor állhat fenn, ha H az erővonal mentén
nulla, azaz ilyen erővonal nem létezik, és olyan sem, amelyiknek ilyen
helyzetű összetevője volna. Tehát csak olyan erővonal létezik, amely me-
rőleges J-re és ∂D/∂t-re, így H-nak is merőlegesnek kell lennie rájuk, hi-
szen az erővonal mentén dℓ és H irány megegyezik. Hasonlóan láthatjuk
be a II. Maxwell-egyenlet alapján, hogy az időben változó homogén mág-
neses teret körülvevő elektromos erővonalak merőlegesek ∂H/∂t-re.
Az V. és VI. összefüggés az I–IV. Maxwell-egyenletek kiegészítő egyen-
letének tekinthető.
Az V. Maxwell-egyenletet egy egyenletcsoport (ún. konstitúciós reláci-
ók) alkotja. Ezek mindegyike egy-egy anyagjellemzőt tartalmaz, és ezen
anyagjellemző (σ, ε, µ) definíciójának tekinthető. A J = σ(E + Eg) egyenlet

a differenciális Ohm-törvény általánosítása. E szerint a feszültséggenerátor

belsejében az áramsűrűséget az elektrosztatikus E és a generátoros Eg
térerősség együttesen hozzák létre.
A VI. Maxwell-egyenlet fizikai tartalma az elektromágneses tér ener-
giasűrűségére vonatkozik, és azt fejezi ki, hogy az elektromágneses tér
energiasűrűsége az elektromos és mágneses energiasűrűség összege.
A Maxwell-egyenletekben szereplő térjellemző mennyiségek az alábbi
csoportokba sorolhatók:
a) J, ρ és Eg gerjesztő jellegű mennyiség. Közülük ρ elektromos teret, J
pedig mágneses és elektromos teret egyaránt gerjeszt. Eg a nem elekt-
romágneses energia és az elektromágneses energia egymásba történő
átalakulásának leírásában szereplő mennyiség.
b) D és H gerjesztettségi jellegű mennyiség. Ezek szoros kapcsolatban
állnak a gerjesztő jellegű mennyiségekkel.
c) E és B intenzitás jellegű mennyiség. Mindkettő a térben fellépő erőha-
tással van kapcsolatban.
A Maxwell-egyenletek a fizika legátfogóbb törvényei közé tartoznak. Ér-
vényesek időben állandó (stacinárius) folyamatokra (elektrosztatika, mag-
netosztatika, egyenáram mágneses tere, egyenáramú hálózatok), ún. lassan
változó (kvázistacionárius) folyamatokra (hálózatok néhány ezer hertzig),
gyorsan változó folyamatokra (rádióhullámok), sőt ezen túl a hőhullámok,
az optika és a röntgensugárzások tartományában is.
A Maxwell-egyenletek érvényességének a kvantumos hatás szab határt.
Olyan nagy frekvenciákon (kis hullámhosszakon), amikor a fotonok hf
energiája (h = 6,625·10–34 Js, a Planck-állandó) összemérhető a folyamat
teljes energiájával, más szóval, amikor kevés foton vesz részt a folyamat-
ban, a Maxwell-egyenletek már nem érvényesek. Ennek az az oka, hogy a
Maxwell-egyenletek ugyanolyan statisztikus egyenletek, mint pl. a Boyle–
Mariott- vagy a Gay-Lussac-törvény, amelyek csak igen nagy számú mole-
kulára alkalmazhatók. A statisztikus jelleg abból is látható, hogy az anyag
jelenlétét olyan makrofizkai adatokkal írjuk le, mint a permittivitás vagy a
permeabilitás, továbbá hogy a töltés vagy az áram leírásánál sem játszik
szerepet az a tény, hogy a töltés kvantált, vagyis bármely töltés csak az
elektron töltésének (e = 1,603·10–19 C) egész számú sokszorosa lehet.
Ilyen jellegű problémák csak a kvantum-elektrodinamika módszereivel
tárgyalhatók.

7.2. Az elektrodinamika felosztása

A Maxwell-egyenletek alapján a következő fejezetekre oszthatjuk fel az
egész elektrodinamikát.
a) Legegyszerűbb eset az, amikor az időben semmi sem változik, és
áram sem folyik, vagyis:
∂
= 0; J = 0. (1)
∂t
Ebben az esetben az alapegyenletek:
∫ HdA = 0, ∫ EdA = 0,
∫ BdA = 0, ∫ DdA = Q = ∫ ρdV, (2)
A A V
B = µH , D = εE .
Rögtön láthatjuk, hogy a villamos és mágneses mennyiségek semmiféle
kapcsolatban nincsenek egymással. Ennek megfelelően teljesen külön tár-
gyalható az elektrosztatika, amelynek alapegyenletei:
∫ EdA = 0, ∫ DdA = ∫ ρdV, D = εE , (3)

A V
és a magnetosztatika, amelynek alapegyenletei:
∫ HdA = 0, ∫ BdA = 0, B = µH . (4)

A
A sztatikus villamos tér és a sztatikus mágneses tér tehát egymástól telje-

sen függetlenül létezhet.
b) Ha mindenféle időbeli változástól eltekintünk, de már az időben állandó ára-
mok mágneses terét figyelembe vesszük, akkor a stacionárius áramok tanának alap-
egyenleteihez jutunk:
∫ HdA =∫ JdA, ∫ EdA =0 , (5)

A
∫ BdA =0, ∫ DdA =∫ ρdV . (6)

A A V

Ebben az esetben már van kapcsolat a villamos és mágneses mennyiségek

között, hiszen
J = σ (E + Eg ) . (7)
c) Ha még mindig elhanyagoljuk a ∂D/∂t eltolási áramok mágnesező hatását, de

a mágneses térerősség változását figyelembe vesszük, akkor a majdnem stacionárius
vagy kvázistacionárius áramok tanának alapegyenleteihez jutunk:
∫ HdA =∫ JdA, ∫ BdA =0, B = µH, J = σ (E + Eg ) , (8)

A A
∂B
∫ EdA =− ∫ ∂t
dA, ∫ DdA =∫ ρdV, D = εE . (9)
A A V
Itt már a villamos és mágneses mennyiségek meglehetősen szoros kapcso-

latban vannak egymással.
d) Végül az elektromágneses hullámok elméleténél az eltolási áramok mágnesező
hatását is figyelembe vesszük.
7.3. A Maxwell-egyenletek differenciális alakja

Az I. Maxwell-egyenlet jobb oldalának integrálkifejezése – amint láttuk –
nem más, mint a vezetési és eltolási áramok felületre merőleges kompo-
nenseinek az összege (ezt jelöli (1)-ben a zárójel mellé tett n index). Osz-
szuk most el az egyenlet mindkét oldalát A-val, azaz az ℓ görbe által körül-
zárt felülettel, majd képezzük ezen kifejezés határértékét, miközben a gör-
be az A felület adott pontjára rázsugorodik:
1 1 ⎛ ∂E ⎞ ⎛ ∂E ⎞
lim ∫ HdA = lim ∫ ⎜⎜J + ε ⎟⎟⎟ dA = ⎜⎜J + ε ⎟⎟⎟ . (1)
A→0 A A → 0 ⎜
AA ⎝ ∂t ⎠ ⎝⎜ ∂t ⎠n
1
A→0 A ∫
A lim HdA kifejezéssel a térben változó H vektor rotációjának a
felületre merőleges (n irányú) komponensét definiáljuk:

1
(rot H )n = lim
A∫
HdA . (2)
A→0
A definíció alapján felírhatjuk a Descartes-koordinátarendszerben H-nak

az x, y, z tengelyek irányába mutató rotációkomponenseit:

⎛ ∂E ⎞⎟
(rot H)x = ⎜⎜⎜J + ε ⎟ ,
⎝ ∂t ⎠⎟x
⎛ ∂E ⎞
(rot H)y = ⎜⎜⎜J + ε ⎟⎟⎟ , (3)
⎝ ∂t ⎠y
⎛ ∂E ⎞⎟
(rot H)z = ⎜⎜⎜J + ε ⎟ ,
⎝ ∂t ⎠⎟z
amivel
rot H = (rot H )x i + (rot H )y j + ( rot H )z k =
⎛ ∂E ⎞ ⎛ ∂E ⎞ ⎛ ∂E ⎞ (4)
= ⎜⎜J + ε ⎟⎟⎟ i + ⎜⎜J + ε ⎟⎟⎟ j + ⎜⎜J + ε ⎟⎟⎟ k ,
⎜⎝ ∂t ⎠x ⎝⎜ ∂t ⎠y ⎝⎜ ∂t ⎠z
vagy tömörebben:
∂E
rot H = J + ε . (5)
∂t
(i, j, k az x, az y és a z tengely irányába mutató egységvektor.)
Ugyanezen gondolatmenet alapján a II. Maxwell-egyenlet így is írható:
∂H
rot E = −µ . (6)
∂t
A rotáció a vektortér örvényességére jellemző vektormennyiség. Örvény-
mentes a vektortér, ha rotációvektor x, y és z irányú komponense is nulla,
azaz mindhárom koordinátatengely-irányra merőleges, nullához tartó A
felületet határoló görbén a vektor görbeirányú komponensének vonalin-
tegrálja a teljes (önmagába záródó) határoló görbére nullát ad.
Ha a IV. Maxwell-egyenlet mindkét oldalát elosztjuk V-vel, a zárt felü-
let által bezárt térfogattal, miközben a zárt felület a tér egy vizsgált pontjá-
ra rázsugorodik, akkor ezt így fejezzük ki:
1 1
lim
V→0 VA∫ DdA = lim ∫ ρ dV = ρ .
V → 0 VV
(7)
1
V→0 V ∫
A lim DdA kifejezéssel a D vektor divergenciáját definiáljuk:
A

1
V A∫
div D = lim DdA . (8)
V→0
A IV. Maxwell-egyenletet most már így is megfogalmazhatjuk:

div D = ρ , (9)
azaz a tér adott pontjában D divergenciája a töltéssűrűséggel egyenlő.
A divergencia azt fejezi ki, hogy a tér egy adott pontjában mekkora az
erővonalak forrásának nagysága.
A III. Maxwell-egyenlet ezek után értelemszerűen így írható:
div B = 0 , (10)
azaz a mágneses indukcióvonalak zártak, nem erednek és nem végződnek
töltéseken, tehát a mágneses indukcióvonalaknak nincsen forrása, azaz
mágneses töltés nincs.
Az V. és VI. Maxwell-egyenletet a már ismert módon írjuk fel, hiszen
ezek eleve differenciális összefüggések.
V.: D = εE, B = µH, J = σ (E + Eg ) , (11)
1 2 1 2
VI.: w = ε E + µ H . (12)
2 2
A differenciális alak elnevezést az indokolja, hogy az egyenletek a térjel-
lemzők között a tér egy adott pontjában, ill. annak differenciális környe-
zetében meglévő összefüggéseket adják meg, míg az integrális alakok na-
gyobb kiterjedésű térrészre, azaz egy zárt görbére vagy felületre vonat-
koznak.
7.4. A Descartes-koordinátáival adott vektortér

divergenciája és rotációja
Határozzuk meg a v = vxi + vyj + vzk Descartes-koordinátáival adott v
vektor divergenciáját.
Hozzuk létre a definíciós összefüggésben szereplő zárt A felületet az
x-y-z koordináta-rendszer tetszőleges P pontja körül egy, a koordinátaten-
gelyekkel párhuzamos élű kockával (7.4.1. ábra).

7.4.1. ábra. A divergencia meghatározásához a P pontot

egy kocka alakú zárt felülettel vesszük körül
Az ábra és a definíciós összefüggés alapján

⎡ ∆vx ∆vy ∆vz ⎤
1 ⎢ ⎥ (1)
div v = lim ⎢( vx2 − vx1 ) ∆y∆z + ( v y2 − v y1 )∆x∆z + ( vz2 − vz1 ) ∆x∆y⎥ ,
∆x,∆y,∆z→0 ∆x∆y∆z ⎢ ⎥
⎢ ⎥
⎣ ⎦
ami egyszerűsítések után a

∂v x ∂v y ∂v z
div v = + + (2)
∂x ∂y ∂z
összefüggést eredményezi. Az v vektor valamennyi komponense (vx, vy, vz)
háromváltozós függvény, ezek parciális deriváltjainak összege adja a tér-
ben a v vektor divergenciáját.
Határozzuk meg ezek után a v vektor rotációjának komponenseit a
Descartes-féle koordináta-rendszerben.
Egy tetszés szerinti vektor rotációjának Descartes-koordinátákban
megadott kifejezéséhez a rotáció koordináta-rendszertől független definí-
cióján keresztül jutunk:

1
(rot v)n = ∆lim
∆A ∫
vdA (3)
A→ 0
szavakban azt jelenti, hogy egy vektor rotációjának tetszés szerinti irányba
vett komponensét megkapjuk egy P pontban, ha ezen irányra merőleges
síkban a P pontot egy görbével körülvesszük, meghatározzuk a vektornak
ezen vonal mentén vett integrálját, azt elosztjuk a felület nagyságával, és
képezzük ezen hányados határértékét úgy, hogy a görbe minden határon
túl közeledjen a ponthoz. A görbe menti integrál képzéséhez a görbe kö-
rüljárási irányát úgy kell összehangolnunk a kijelölt n iránnyal, mint egy
jobbmenetű csavar forgási irányát a haladási irányával.
Mivel a meghatározandó komponensek iránya a koordinátatengelyek
irányával megegyezik, a P pont körüli sík a kérdéses koordinátatengely
irányára mindig merőleges, ahogyan ez az x irányú komponens meghatá-
rozásához felvett zárt görbénél is látható (7.4.2. ábra).
7.4.2. ábra. A v vektortól kismértékben eltérő vektorok a P pont

környezetében a ∆A felület határoló görbéjén
Az ábra alapján a szemben lévő élek vonalintegrálja:

2 4
∫ vdA ≈ v 1y ∆y, ill. ∫ vdA ≈ −(v 1y + ∆v y ) ∆y , (4)

1 3

amiből
2 4
∫ vdA + ∫ vdA ≈ −∆v ∆y . y (5)

1 3
Számítsuk ki a másik két szemközti él vonalintegrálját is:

3 1
∫ vdA ≈ −v 2z ∆z, ill. ∫ vdA ≈ (v 2z + ∆v z ) ∆z, (6)

2 4
amiből
3 1
∫ vdA + ∫ vdA ≈ ∆v ∆z . z (7)

2 4
Behelyettesítve ezeket a definíciós összefüggésbe, a v vektor rotációjának

x irányú komponensére az adódik, hogy
1 1
(rot v )x = ∆lim
A→0 ∆A ∫ vdA = lim
∆y∆z→0 ∆y∆z
(∆vz ∆z − ∆v y ∆y) =
(8)
∂v ∂v y
= z− .
∂y ∂z
Hasonlóan határozhatjuk meg a másik két tengely irányába mutató kom-
ponenst is. Végeredményként azt kapjuk, hogy
∂v x ∂v z
(rot v)y = − ,
∂z ∂x
(9)
∂v ∂v
(rot v)z = y − x .
∂x ∂y
Az 1.3. fejezetben úgy fogalmaztunk, hogy a (sztatikus) elektromos tér
cirkulációmentes, mert tapasztalati tény, hogy tetszőleges zárt görbe men-
tén a térerősségvektor integrálja (cirkulációja) nulla (1.3-8). Ez most a II.
Maxwell-egyenlet integrális alakjából közvetlenül adódik, hiszen ha az idő-
ben semmi sem változik, akkor az egyenlet jobb oldala nulla a bal oldal
pedig éppen a cirkuláció kifejezése. Vegyünk ezek után egy ℓ’-vel jelölt
tetszőleges zárt görbét, és az általa körülzárt felületet osszuk fel elemi dA
felületekre hasonlóan, mint ahogyan azt a 4.3.2. ábra esetében az áramhu-
rok által kifeszített felülettel tettük. Ezek után képezzük valamennyi elemi

felületre a (3) képletben szereplő integrált, és ezeket adjuk össze. Mivel

valamennyi dA felület körüljárási iránya azonos, ezért a szomszédos élek-
ből származó összetevők kétszer szerepelnek: egyszer pozitív, egyszer
pedig negatív előjellel, így ezek egymást kiejtik, és csak azok maradnak
meg, amelyek pár nélküliek, azaz a felület határát képező görbedarabokból
származnak. Tehát végeredményben
∫ vdA = ∑ ∫ vdA = ∑ (rot v ) dA = ∫ (rot v )

n n
dA = ∫ rot v dA . (10)
’ A A
Ez az ún. Stokes-tétel∗. Ha rot v = 0, akkor ebből az következik, hogy
∫ vdA ,
’
azaz a cirkuláció is nulla. Az elektrosztatikus tér rotáció- és cirkulációmen-

tességéből következik, mint ahogyan azt az 1.3. fejezetben láttuk, hogy két
pont közötti feszültség csak a kezdő és a végpont helyzetétől függ, az in-
tegrációs úttól azonban független.
7.5. A Maxwell-egyenletek teljes rendszere a

Descartes-koordinátákkal számított
vektoroperációkkal
Írjuk fel először mind a hat Maxwell-egyenletet differenciális alakjukkal,
lineáris közegben:
∂E
I. rot H = J + ε
∂t
∂H
II. rot E = −µ
∂t
III. div B = 0
IV. div D = ρ
V. D = εE, B = µH, J = σ (E + Eg )
1 2 1 2
VI. w= εE + µ H
2 2
∗
Georg Gabriel Stokes (1819–1903) angol matematikus és fizikus. A vektoranalízis egyik
kidolgozója volt, és felfedezte a róla elnevezett integráltételt.

Az I. Maxwell-egyenlet J = 0 esetén:
∂E
rot H = ε , (1)
∂t
ami a vektorösszetevőkkel felírva az alábbi három egyenletet adja:
∂H z ∂H y ∂E
− =ε x ,
∂y ∂z ∂t
∂H x ∂H z ∂E y
− =ε , (2)
∂z ∂x ∂t
∂H y ∂H x ∂E
− =ε z .
∂x ∂y ∂t
Azt látjuk, hogy a tér dx, dy, dz tartományában ∂E/∂t bármely kompo-
nense csak a rá merőleges H komponensekkel van kapcsolatban, össz-
hangban azzal a korábbi megállapításunkkal, hogy az időben változó ho-
mogén elektromos tér rá merőleges mágneses teret hoz létre.
Olyan elektromágneses teret is elképzelhetünk, amelynek csak y irányú
elektromos komponense van, tehát Ex = 0, és Ez = 0, továbbá Ey állandó
az y koordináta mentén, azaz ∂Ey/∂y = 0. Ebből következik, hogy H-nak
csak Hz és Hx komponense lehet. Legyen Hx is nulla, így a tér az Ey és Hz
mennyiséggel adható meg.
Ennek következtében (2) az alábbi két egyenletre redukálódik:
∂H z
= 0,
∂y
(3)
∂H ∂Ε y
− z =ε .
∂x ∂t
(3)-ban az első egyenlet azt fejezi ki, hogy Hz y mentén nem változik. Írjuk
fel most a II. Maxwell-egyenletet is differenciális alakban, Descartes-
koordinátákkal:
∂E z ∂E y ∂H
− = −µ x ,
∂y ∂z ∂t
∂E x ∂E z ∂H y
− = −µ , (4)
∂z ∂x ∂t
∂E y ∂E x ∂H
− = −µ z .
∂x ∂y ∂t

Mivel Ex = 0, Ez = 0, valamint Hx = 0, a (4) egyenletrendszer az alábbi

alakra egyszerűsödik:
∂E y
− = 0,
∂z
(5)
∂E y ∂H z
= −µ .
∂x ∂t
(5)-ben a felső egyenlet azt fejezi ki, hogy Ez a z koordináta mentén nem
változik. Hz-re és Ey-ra (3) és (5) második egyenletével a következő egyen-
letrendszerrel írhatjuk fel:
∂H z ∂E
= −ε y ,
∂x ∂t
ill. (6)
∂E y ∂H
= −µ z .
∂x ∂t
Ez az ún. síkhullámra vonatkozó differenciálegyenlet-rendszer. A követ-
kező fejezetben azt vizsgáljuk, hogy az ilyen felépítésű elektromágneses tér
hogyan változik az időben és az x koordináta mentén.
Mielőtt erre rátérnénk, válaszoljunk arra a kérdésre, hogy ez a speciális
elektromos tér vajon töltésmentes-e. Hogy árammentes azt tudjuk, hiszen
feltételezésünk szerint J = 0. A választ a
div D = div εE = ε div E = ρ (7)
IV. Maxwell-egyenlet alapján adhatjuk meg.
Írjuk fel ehhez a divergencia kifejezését a vektorkomponensekkel:
⎛ ∂E ∂E y ∂E z ⎞⎟
ε ⎜⎜ x + + ⎟= ρ . (8)
⎜⎝ ∂x ∂y ∂z ⎠⎟⎟
A zárójel mindhárom tagja zérus, mert a kiindulási feltételezés szerint

∂Ey/∂y = 0, ill. Ex = 0, és Ez = 0, így a deriváltjaik is nulla értékűek. Tehát
ε div E = 0 . (9)
azaz a tér töltésmentes.

Elektrodinamika Elektromágneses síkhullámok
8. Elektromágneses síkhullámok
8.1. Az elektromágneses síkhullám elektromos és

mágneses térerősségének hely- és időfüggése
Vizsgálataink arra a speciális esetre vonatkoznak, amikor a teljes térben
homogén ideális szigetelőanyag van (µ és ε konstans), valamint a tér töltés-
és árammentes. Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan változik az elektromos
és a mágneses tér, amikor az E és H vektorok csak az egyik, mondjuk az x
koordinátától függenek.
Ilyen erőteret kapunk a 8.1.1. ábrán látható vezetékelrendezés esetében
a két vezeték közötti térrészben, ahol az erővonalak az x tengelyre, azaz a
vezeték hosszanti irányára merőleges síkban mindenhol az ábrán felvázolt
alakúak, és egy adott időpillanatban E-nek és H-nak is mindegyik kompo-
nense állandó ezen síknak a vezetékek közötti részében. Egy másik x =
konstans síkban ezek szintén állandóak, de természetesen az előzőektől
különbözőek.
8.1.1. ábra. E és H a vezetékek közötti részben

merőleges egymásra és a vezetékek hosszanti irányára
Ha a függőleges irányt y-nal, a vízszinteset z-vel jelöljük, akkor megállapít-

hatjuk, hogy a két vezeték között E-nek csak y irányú (Ey), H-nak pedig
csak z irányú (Hz) komponense van.

A szemléletesebb tárgyalásmód érdekében induljunk ki az I. és II

Maxwell-egyenlet integrális alakjából, jóllehet kiindulhatnánk az előző fe-
jezet (6) összefüggéséből is, amelyet ugyanerre az elektromágneses térre
kaptunk. Tehát:
∂E
∫ HdA = ε∫ ∂t dA,
A
(1)
∂H
∫ EdA = µ ∫ ∂t dA.
A
8.1.2. ábra. A vizsgálandó elektromágneses tér elemi része

a Descartes-féle koordináta-rendszerben
A differenciális összefüggésekhez úgy jutunk, hogy a két vezető közötti

térrészbe elhelyezünk egy dx, dy, dz méretű kis kockát (8.1.2. ábra), és erre
a kockára határozzuk meg az (1)-ben szereplő integrálokat.
Először írjuk fel az 1. hurokra és az általa körülzárt dxdz elemi felület-
re az I. Maxwell-egyenletet. (Mivel a kocka A felületére az ∫ HdA = 0 , és
A
az ∫ EdA = 0 egyenletnek, azaz a III., ill. IV. Maxwell-egyenletnek telje-

A
sülnie kell, és mert az erővonalak párhuzamosak, a szemben lévő oldala-

kon ugyanannyi a beérkező, mint a távozó erővonal, tehát az 1. és 2. hur-

kot a kockán belül tetszőlegesen eltolhatjuk, vagyis akár középre is rajzol-
hattuk volna őket.) Ha figyelembe vesszük, hogy a határozott integrál egy
szumma határértéke, akkor az I. Maxwell-egyenlet az 1. hurokra felírva így
egyszerűsödik:
∂E y
−H z dz − dH z dz + H z dz = ε dxdz, / : dz (1)
∂t
∂E y
dH z = −ε dx , (2)
∂t
azaz
∂H z ∂E
= −ε y . (3)
∂x ∂t
A II. Maxwell-egyenlet pedig a 2. hurokra írható fel hasonló módon:
∂H z
E y dy + dE y dy − E y dy = −µ dxdy, / : dy (4)
∂t
azaz
∂H z
dE y = −µ dx , (5)
∂t
∂E y ∂H z
= −µ (6)
∂x ∂t
(lásd az előző fejezet (6) egyenletrendszerét).
(3) és (6) az I. és II. Maxwell-egyenlet differenciális alakja az Ey és Hz
vektorkomponensekre, ha a többi vektorkomponens értéke zérus.
Deriváljuk most ∂Ey/∂x-et x szerint, ∂Hz/∂x-et t szerint:
∂2E y ∂ ∂H z ∂ ∂H z ∂2E y
= −µ , ill.: = −ε 2 , (7)
∂x 2 ∂x ∂t ∂t ∂x ∂t
amiből az következik, hogy
∂2E y ∂2E y
= µε . (8)
∂x 2 ∂t 2
Ez Ey-ra az ún. egydimenziós hullámegyenlet.

Az első differenciális alak mindkét oldalát x szerint, a másodikét t sze-

rint deriválva, és a behelyettesítést elvégezve azt kapjuk, hogy
∂2Hz ∂2Hz
= µε . (9)
∂x 2 ∂t 2
Ez Hz-re az egydimenziós hullámegyenlet.
⎛ x ⎞⎟⎟
A kapott két másodrendű differenciálegyenletnek az f ⎜⎜⎜ t ∓ ⎟ tí-
⎜⎝ 1/ µε ⎠⎟
pusú függvények megoldásai. Próbáljuk ki! Legyen
⎛ x ⎞⎟⎟
E y ( t, x ) = Eˆ y sin ω⎜⎜⎜ t ∓ ⎟, (10)
⎜⎝ 1/ µε ⎠⎟
ezzel
∂2E y ⎛ ⎞
= −Ê ω2
µε sin ω ⎜⎜ t ∓ x ⎟⎟ , (11)
∂x 2
y ⎜⎜ 1/ µε ⎟⎟
⎝ ⎠
∂2E y ⎛ x ⎞⎟⎟
= −Ê y ω2 sin ω⎜⎜⎜ t ∓ ⎟, (12)
∂t 2 ⎜⎝ 1/ µε ⎠⎟
melyeket a (8) hullámegyenletbe helyettesítve a két oldal valóban egyenlő

lesz.
Ey hely- és időfüggést megadó kétváltozós függvény (10) az egydimen-
ziós hullám kifejezése. (Ezért nevezzük a (8), (9) másodrendű differenciál-
egyenletet hullámegyenletnek.) Az argumentumban 1/ µε értelemszerűen
a v fázissebesség. A + előjel a negatív, a – pedig a pozitív x irányban hala-
dó hullámhoz tartozik. Egy adott x1 helyen Ey már csak az időtől függ:
⎛ x ⎞ ⎛ ω ⎞
E y ( t, x1 ) = Eˆ y cos ω⎜⎜ t − 1 ⎟⎟⎟ = Eˆ y cos ⎜⎜ωt − x1 ⎟⎟⎟ , (13)
⎝⎜ v⎠ ⎝⎜ v ⎠
ahol ω a fáziskésés értéke a rezgésnek a koordináta-rendszer kiinduló-

x1
v
pontjában lévő ωt fázisszögéhez képest.
Ey(t,x) ismeretében határozzuk meg Hz(t,x)-et. Az I. Maxwell-egyenlet
differenciális alakjába Ey(t,x) idő szerinti deriváltját beírva:

∂Η z ⎛ x ⎞⎟⎟
= −εωÊ y cos ω⎜⎜⎜ t ∓ ⎟, (14)
∂x ⎝⎜ 1/ µε ⎠⎟
melyet x szerint integrálva, és az integrációs állandót 0-nak véve:
εω ˆ ⎛ x ⎞⎟⎟
H z ( t, x ) = ± E y sin ω⎜⎜⎜ t ∓ ⎟ , ill.
ω µε ⎜⎝ 1/ µε ⎠⎟
⎛ (15)
Ê y x ⎞⎟⎟
H z ( t, x ) = ± sin ω⎜⎜⎜ t ∓ ⎟,
µ ⎜⎝ 1/ µε ⎠⎟
ε
ahol
µ
= Z0 , (16)
ε
az ún. hullámellenállás vagy hullámimpedancia. Az ω körfrekvencia értéke tet-
szőleges, akár zérus is lehet.
8.1.3. ábra. A villamos és mágneses térerősség térbeli eloszlása

síkhullámban, ha a hullám jobbra halad
8.1.4. ábra. A villamos és mágneses térerősség térbeli eloszlása

síkhullámban, ha a hullám balra halad

8.1.5. ábra. A térerősségek maximális értékei egy adott időpillanatban
A síkhullám mágneses és elektromos térerősségének eloszlását egy adott

időpillanatban a 8.1.3., 8.1.4., ill. 8.1.5. ábrán látjuk. A 8.1.5. ábrán csak a
maximumok helyén rajzoltuk fel E-t és H-t. Természetesen síkhullám
esetében E és H merőlegessége egymásra és a terjedési irányra nem korlá-
tozódik csupán egy ab felületre, mint a 8.1.1. ábrán, hanem ez a felület
elvileg végtelen kiterjedésű is lehet
A síkfelület, amelyben E és H állandó, és merőleges egymásra, vala-
mint a terjedési irányra, felosztható kis elemi felületekre, ahogyan azt mi
is tettük. Lineáris közegben érvényes a szuperpozíció elve, és így bármely
síkhullám tekinthető kis elemi síkhullámok összegének. Azonban ha ezek-
nek az elemi síkhullámoknak a vektorai eltérő irányúak, akkor az erővo-
nalak a legkülönbözőbb alakúak lehetnek, mint pl. az 8.1.1. ábra vezető-
lapjainak pereménél. De itt is érvényes az a síkhullámra vonatkozó tör-
vényszerűség, hogy kis felületen E és H merőleges egymásra és a terjedé-
si irányra, és természetesen az eredő hullám terjedési sebessége is azonos
a részhullámokéval, azaz v = 1/ µε . Ez minden frekvencián így van,
ahogyan az erővonalkép is azonos valamennyi frekvencián, még az f → 0
Hz esetén is.

8.2. Síkhullámok polarizációja

A következőkben síkhullámok olyan szuperpozícióját vizsgáljuk, amelynek
terjedési iránya az x tengely, és minden komponense ugyanazon ω kör-
frekvenciával szinuszosan változik az időben. Kizárólag az E elektromos
térerősség változását vizsgáljuk, megállapodás szerint ugyanis ez határozza
meg a hullám polarizációjának jellegét. (A H mágneses térerősség merőle-
ges E-re, abszolút értékük hányadosa, a közeg Z0 hullámimpedanciája
ismert, így E ismeretében H meghatározható.)
Először olyan hullámot tárgyalunk, amely két síkhullámból tevődik
össze (8.2.1. ábra). A két síkhullám E1 és E2 elektromos térerőssége merő-
leges a terjedés irányára és egymással α szöget zár be. A két elektromos
térerősség között a fáziskülönbség φ. E1 fázisát egy adott x helyen nullá-
nak választva az elektromos térerősség valós időfüggvénye:
E1 = E1 ( t ) = Eˆ 1 cos ωt, E 2 = E 2 ( t ) = Eˆ 2 cos (ωt + ϕ) . (1)
8.2.1. ábra. Két síkhullám E vektorainak szuperpozíciója
Az y tengely irányát E2 irányával egyezőnek választjuk, és E1-et y irányú és

erre merőleges, vagyis z irányú komponensre bontjuk fel:
E1y = Eˆ 1 cos α cos ωt, E1z = Eˆ 1 sin α cos ωt . (2)

Az eredő térerősség y irányú komponense:

E1y + E 2 = Eˆ 1 cos α cos ωt + Eˆ 2 cos (ωt + ϕ) = Eˆ y cos (ωt + ψ) , (3)
ahol
(Eˆ cos α + Eˆ cos ϕ) + ( Eˆ 2 sin ϕ) ,

2 2
Eˆ y = 1 2 (4)
Ê 2 sin ϕ
ψ = −arctg . (5)
Eˆ 1 cos α + Eˆ 2 cos ϕ
A z irányú komponens: E1z.
Látható, hogy két, a terjedés irányára merőleges, egyébként tetszőleges
irányú és fázisú komponens felírható két egymásra merőleges komponens
összegeként, eredőjeként. A gondolatmenet általánosításával tetszőleges
számú, azonos körfrekvenciájú síkhullámnak a haladási irányra merőleges,
egyébként tetszőleges irányú és fázisú komponenséből összetevődő elekt-
romos térerőssége két, egymásra és a haladás irányára merőleges, általában
különböző fázisú komponens összegére vezethető vissza. Így több, az
előbbiekben megfogalmazott feltételnek megfelelő elektromos térerősség
egyenlete a t = 0 időpont megfelelő választásával az
E z = Eˆ 1 cos ωt , (6)
E y = Eˆ 2 cos (ωt + ψ ) (7)
alakban írható fel. Ez a két egyenlet az ellipszis paraméteres egyenlete. Ez

azt jelenti, hogy az E elektromos térerősség vektorának végpontja bár-
mely x helyen az idő függvényében ellipszist ír le. Az E végpontja által
leírt görbe adja meg a polarizáció jellegét. Általános esetben a polarizáció
elliptikus.
Az elliptikus polarizáció egyik speciális esete a körös (cirkuláris) polari-
záció. Ez két esetben lehetséges. Ha a komponensek egyenlete
E z = Eˆ cos ωt, E y = Eˆ sin ωt , (8)
akkor az eredő térerősség végpontja az óramutató járásával ellentétesen

forog (8.2.2/a ábra).

8.2.2. ábra. A cirkuláris polarizáció szemléltetése

Ha pedig
E z = Eˆ cos ωt, E y = −Eˆ sin ωt , (9)
akkor E végpontja az óramutató járásával egyező irányba forog (8.2.2/b

ábra).
Az elliptikus polarizáció másik speciális esete a lineáris polarizáció. Ez
akkor jön létre, ha az elektromos térerősség két komponense egymással
fázisban vagy ellenfázisban van (8.2.3. ábra). Az egyenes egyenlete:
E z = Eˆ 1 cos ωt, E y = ±Eˆ 2 cos ωt . (10)
Az egyenes iránytangense:
Ey Eˆ 2
tgρ = =± . (11)
Ez Eˆ 1
8.2.3. ábra. Lineárisan polarizált síkhullám eredő térerősségvektorának

lehetséges helyzetei: a) általános lineárisan polarizált síkhullám,
b) vízszintesen polarizált síkhullám, c) függőlegesen polarizált síkhullám

A z tengely irányát vízszintesnek, az y tengelyét függőlegesnek választjuk.

Így ρ = 0, ha Ê 2 = E y = 0 . Ekkor
E z = Eˆ 1 cos ωt, E y = 0 , (12)
tehát a polarizáció vízszintes (8.2.3/b ábra)., Ha Ê1 = 0 , akkor ρ = π/2,

és így
E z = 0, Eˆ y = E 2 cos ωt , (13)
vagyis a polarizáció függőleges (8.2.3/c ábra).
8.3. Példák
8.3.1. példa
Ez = 2sinωt, Ey = −2cosωt [V/m], f = 1 MHz.
Rajzoljuk fel a t0 = 0, t1 = 0,125 µs és a t2 = 0,25 µs időpontokban az
eredő térerősségvektort. Milyen polarizációjú a jel?
ω = 2πf
ωt = 2πft
ωt1 = 2π·106·0,125·10–6 = π/4 → 45°
t0 t1 t2
t[µs] 0 0,125 0,25
Ez[V/m] 0 1,41 2
Ey[V/m] −2 −1,41 0
Az óramutató járásával ellentétes irányban forgó, azaz balra forgó körpo-

larizált jelről van szó (8.3.1. ábra).
8.3.1. ábra. Az E vektor helyzete

az idő függvényében

8.3.2. példa
Határozzuk meg levegőben a pozitív x irányban terjedő elektromágneses
síkhullám terjedési sebességét és hullámimpedanciáját.
10−9 ⎡ As ⎤ ⎡ Vs ⎤
ε0 = ⎢ ⎥ , µ 0 = 4π ⋅10−7 ⎢ ⎥ , ε r = 1, µ r = 1 .
9 ⋅ 4π ⎢⎣ Vm ⎥⎦ ⎢⎣ Am ⎥⎦
1 1 1 m
v= = = = 3⋅108 ,
µε µ 0µ r ε 0 ε r 10−9 s
4π ⋅10−7 ⋅
9 ⋅ 4π
Vs
µ 0µ r 4π ⋅10−7
µ Am = 3⋅ 4π ⋅10 = 120π ohm .
Z0 = = = −9
ε ε0ε r 10 As
9 ⋅ 4π Vm
8.4. A síkhullámmal áramló teljesítmény

Induljunk ki az I. és II. Maxwell-egyenlet síkhullámú terjedésre felírt diffe-
renciális alakjából:
∂H z ∂E
= −ε y , (1)
∂x ∂t
∂E y ∂H z
= −µ . (2)
∂x ∂t
Szorozzuk meg az (1) egyenlet mindkét oldalát Ey-nal, a (2)-ét Hz-vel, és
adjuk össze őket:
∂H z ∂E ∂E ∂H
E y + y H z = −ε y E y − µ z H z . (3)
∂x ∂x ∂t ∂t
A kapott egyenletet így is írhatjuk a szorzatfüggvény deriválásának szabá-
lya és a láncszabály alapján:
∂ ∂ ⎛1 ⎞ ∂ ⎛1 ⎞
∂x
( E y H z ) = − ⎜⎜ εE 2y ⎟⎟⎟ − ⎜⎜ µH 2z ⎟⎟⎟ .
⎜
∂t ⎝ 2 ⎜
⎠ ∂t ⎝ 2 ⎠
(4)

A jobb oldalon az elektromágneses tér energiasűrűségét kell az idő szerint

deriválni, azaz
∂ ∂
∂x
( E y Hz ) = − w .
∂t
(5)
Képezzük most mindkét oldal térfogati integrálját egy adott V térfogatra:

⎡∂ ⎤ ∂ ∂ ∂
∫ ⎢⎢⎣ ∂x (E H )⎥⎥⎦ dV = −∫ ∂t wdV = − ∂t ∫ wdV = − ∂t W = −p (t ) .
y z
(6)
V V V
dV = dxdydz, és dA = dydz figyelembevételével a bal oldal átalakítható a

következő módon:
⎡ x ⎤
⎢ ∂ (E H ) dx ⎥ dA = E H dA = −p ( t ) ,
∫ ⎢ ∫ ∂x y z ⎥ ∫ y z (7)
A ⎣⎢ 0 ⎦⎥ A
ahol A a vizsgált térfogatot határoló felület. Maga az integrál tekinthető a

felületen átáramló teljesítménynek, hiszen a P teljesítményt felületi integrál
adja. Az
∫EH y z dA + p ( t ) = 0 (8)
A
alak azt fejezi ki, hogy a felületbe ugyanannyi teljesítmény áramlik be, mint
amennyi abból távozik. Vezessük be az EyHz = Sx jelölést. Sx az ún. pilla-
natnyi teljesítménysűrűség, az egységnyi felületen átáramló pillanatnyi tel-
jesítmény, amely esetünkben az x irányban áramlik, hiszen dA = dydz
merőleges az x irányra, arra az irányra, amelyben az elektromágneses erő-
térnek változása van.
Az Sx = EyHz kifejezés csak a pillanatnyi teljesítménysűrűség nagyságát
adja meg. Ha azonban képezzük az
S = E× H (9)
vektoriális szorzatot, az ún. Poynting-vektort∗, akkor ezzel kifejezhetjük a
teljesítményáramlás irányát is, amely összhangban az előzőekkel, merőle-
ges E-re és H-ra is.
∗
John Henry Poynting (1852–1914) angol fizikus által 1884-ben az elektrodinamikába
bevezetett, az energia áramlására jellemző vektormennyiség

Elektrodinamika Elektromágneses tér végtelen kiterjedésű vezető féltérben
9. Elektromágneses tér végtelen

kiterjedésű vezető féltérben
9.1. Az elektromos és a mágneses térerősség

meghatározása a végtelen kiterjedésű vezető
féltérben, behatolási mélység
Ebben az esetben az I. Maxwell-egyenletben az eltolási áram elhanyagol-
ható, azaz jól vezető anyagokban a rádiófrekvenciás váltakozó áramok tere
is tárgyalható kvázistacionárius módszerrel. Tegyük fel, hogy most az E
térerősségnek csak x irányú komponense van, és a térerősségek (hasonló-
an a síkhullámhoz) sem az x, sem az y irányban változást nem mutatnak
(9.1.1. ábra).
9.1.1. ábra. A koordinátatengelyek a végtelen kiterjedésű vezető féltérben
Vizsgáljuk meg most is, hogy ebben a speciális esetben miként változik E
és H a távolság és az idő függvényében. Induljunk ki az I. és II. Maxwell-
egyenletből.
Az I. Maxwell-egyenlet az ábra jelöléseivel a következő lesz: az c jelű
zárt görbére felírva a vonalintegrált azt kapjuk, hogy
⎛ ∂H y ⎞⎟ ∂H y
∫ HdA = H y − ⎜⎜H y + dz⎟⎟ = − dz . (1)
⎜⎝ ∂z ⎠⎟ ∂z

Az áramsűrűség integrálja a görbe által körülzárt ℓdz felületre:
∫ JdA = σE x dz . (2)
A
Így tehát az I. Maxwell-egyenlet végső alakja:

∂H y ∂H y
− dz = σE x dz → − = σE x . (3)
∂z ∂z
A II. Maxwell-egyenlet bal oldala a d-es zárt görbére:
⎛ ∂E ⎞ ∂E
∫ EdA = −E + ⎜⎜E x + x dz⎟⎟⎟ = x dz . (4)
x ⎜⎝ ∂z ⎠ ∂z
Az ugyanezen görbe által körülzárt mágneses fluxus:
∫ BdA = +µH y dz , (5)

A
amiből következik, hogy
∂B ∂H
−∫ dA = −µ y dz . (6)
A
∂t ∂t
Tehát a teljes II. Maxwell-egyenlet:

∂E x ∂H
dz = −µ y dz , (7)
∂z ∂t
azaz
∂E x ∂H
= −µ y . (8)
∂z ∂t
Hy-t kiküszöbölhetjük, ha ez utóbbi egyenletet z szerint deriváljuk, majd
∂Hy/∂z helyére (3)-ból – σEx-et írunk:
∂2Ex ∂E
= µσ x . (9)
∂z 2
∂t
Kiinduló egyenleteink ezek után:
∂2Ex ∂ ∂H y ∂
=µ = µσ E x , (10)
∂z 2
∂t ∂z ∂t

∂H y
− = σE x . (11)
∂z
A térerősségek időbeli szinuszos változása esetén azok komplex alakban
az alábbi módon írhatók:
E x (z, t ) = Eˆ x ( z) e jωt , (12)
ˆ z e j ωt ,
H y (z, t ) = H y( ) (13)
ahol Eˆ x (z) és Hˆ y (z) a helyfüggő komplex amplitúdók. Ezekkel a (10)-es

és (11)-es egyenlet az alábbi alakot ölti:
d 2 Eˆ x
= jωµσEˆ x , (14)
dz 2
ˆ
dH
= σEˆ x .
y
− (15)
dz
Vezessük be a következő jelöléseket:
ωµσ
p 2 = jωµσ, p = jωµσ = (1 + j) k ; k = , (16)
2
akkor (14) egyenlet alakja a következő lesz:
d 2 Eˆ x
= p 2 Eˆ x . (17)
dz 2
Ezen differenciálegyenlet általános megoldását ismerjük:
Eˆ x = Aepz + Be−pz , (18)

ahol A és B a határfeltételektől függő komplex értékek. Vagy részletesen
kiírva p-t:
Eˆ x = Aekz e jkz + Be−kz e− jkz . (19)

A (15)-ös egyenletből kiszámíthatjuk Hˆ y értékét is:
ˆ = − σEˆ dz + C = − σA epz + σB e−pz + C .

H y ∫ x p p
(20)
A megoldásban szereplő állandók értékét a peremfeltételekből kapjuk

meg. Az egyik peremfeltétel az, hogy a tér igen távol a felülettől a vezető
belsejében nulla lesz, a másik peremfeltétel pedig, hogy a felületen a tér-
erősség meg van adva, vagyis:
ˆ = 0, Eˆ = 0,
z → ∞; H y x
(21)
z = 0; Eˆ x = Eˆ x0 .
Ebből rögtön következik, hogy az A koefficiens értéke nulla kell hogy
legyen, mert ez a tag növekvő z értékek esetén növekvő térerősséget ad.
Tehát
Eˆ = Be−pz .x (22)
A felületen Eˆ x = Eˆ x 0 és z = 0, azaz
Eˆ x0 = Be p0 = B . (23)
Másrészt Eˆ x0 = 0 esetén Hˆ y0 -nak is nullának kell lennie, ami csak C = 0

esetén teljesül. Így tehát a térerősség értéke:
Eˆ x = Eˆ x0 e−kz e− jkz . (24)

Vagy az időtől való függést is figyelembe véve:
E x (z, t ) = Eˆ x0 e−kz e j(ωt−kz) . (25)
Ennek megfelelően a mágneses térerősség helyfüggő komplex csúcsértéke:

ˆ
ˆ = σE x 0 e−kz e− jkz ,
H (26)
y
(1 + j) k

ill. a komplex pillanatérték:
σEˆ x0 −kz j(ωt−kz)

H y (z, t ) = e e . (27)
(1 + j) k
Azt látjuk, hogy a térerősségek amplitúdója exponenciálisan csökken a
vezető belseje felé. A csökkenésre a ∆ = 1/k, az ún. behatolási mélység a jel-
lemző. Ez ugyanis megadja azt a távolságot, amelyen a térerősség értéke
eredeti értékének e-ed részére, körülbelül 36,9 %-ára lecsökken.
Tehát
1 2 1
∆= = = . (28)
k ωµσ πfµσ
Azért, hogy lássuk ennek nagyságrendjét, megadjuk számszerű értékét

rézvezető esetében:
6, 62
∆ cm
Cu =
. (29)
f [ Hz ]
Ipari váltakozó áramoknál cm nagyságrendű, rádiófrekvencián tized- vagy

századmilliméter.
9.2. Az áramsűrűség komplex pillanatértéke

A differenciális Ohm-törvény alapján
J = σE → Jx (z, t ) = σEˆ x0 e−kz e (

j ωt −kz )
. (1)
E, H, J haladóhullám-szerűen változnak. Határozzuk meg a hullám fázis-

sebességét. Ez a kitevőből leolvasható:
⎛ k ⎞ ⎛ z ⎞⎟
jω⎜⎜ t − z⎟⎟⎟ jω⎜⎜ t− ⎟
⎜⎝ ω ⎠ ⎝⎜ ω / k ⎠⎟
e =e , (2)
azaz
ω
v= = ∆⋅ω. (3)
k
Pl. ∆ = 10–4 m, ω = 2π·106 rad/s; v = 628 m/s, sokkal kisebb, mint a szi-
getelőkben terjedő hullám fázissebessége.

9.2.1. ábra. A végtelen kiterjedésű vezető féltérből kimetszett

bz keresztmetszetű, ℓ hosszúságú hasáb
Vágjuk ki a 9.2.1. ábra szerint képzeletben a vezetőnknek az y tengely irá-

nyában mérve b hosszú darabját, és nézzük meg, hogy az így kapott veze-
tőfelületen mennyi áram halad át összesen:
∞ ∞ ˆ
ˆ e−(1+ j)kz bdz = σbΕ x 0 .
Î = Jˆ z bdz = σΕ
∫ x ( ) ∫ x0 (4)
0 0
(1 + j) k
Az áramerősség amplitúdója ebből:
σbEˆ x 0
Î = . (5)
2k
9.3. A végtelen kiterjedésű vezető féltér

ellenállása
Határozzuk meg a nagyfrekvenciás áramot vezető bz keresztmetszetű ℓ
hosszúságú vezető hasáb ellenállását, ha z → ∞.
A feszültség a vezető felületén:
ˆ =Ε
U ˆ , (1)
x0 x0
az áram:
ˆ ˆ
Î = σΕ x 0 b . Î = σΕ x 0 b∆ . (2)
(1 + j) k 2

Definiáljuk a hasáb impedanciáját a

ˆ
U
Z = x0 (3)
Î
összefüggéssel. Tehát
ˆ
Ε
Z= x0
= (1 + j) k = (1 + j) =
ˆ
σΕ x0 b σb σb∆
(1 + j) k (4)
π
= +j = R + jωL b ; ϕ =
σb∆ σb∆ 4
Z= 2 = 2R . (5)
σb∆
A hőveszteség
σ2 b 2 ∆ 2 Eˆ 2x0 σb ∆ ˆ 2
P = I2 R = = E x0 . (6)
2⋅ 2 σb∆ 4
Látjuk, hogy a hőveszteség szempontjából úgy számolhatunk, mintha az
egész áram egyenletesen elosztva csak a behatolási mélységnek megfelelő
keresztmetszet mentén folynék, melynek ellenállása:
A
R =ρ , (7)
b∆
A b∆ keresztmetszetre számított átlagos áramsűrűség:
Î σb∆Eˆ x 0 σEˆ x 0 Jˆ x 0
Ĵ x átl. = = = = . (8)
b∆ 2 b∆ 2 2
9.4. Példák
9.4.1. példa
Határozzuk meg a végtelen kiterjedésű vezető féltérben terjedő elektro-
mágneses hullám terjedési tényezőt és hullámhosszát.
γ = α + jβ = (1 + j) k = k + jk . (1)
2π 2π 2π
β= →λ= = = 2π∆ . (2)
λ β k

9.4.2. példa
A féltér általánosítása a rétegezett féltér (9.4.1. ábra): a 0 < z < d tarto-
mányban az anyagjellemzők σ1, µ1, a d > z tartományban pedig σ2, µ2. Az
elektromos és mágneses térerősségek kifejezése a
p1 = (1 + j) k1 , p 2 = (1 + j) k 2 ; (3)
ωµ1σ1 1 ωµ 2 σ 2 1
k1 = = , k2 = = (4)
2 ∆1 2 ∆2
jelölésekkel (∆1, ill. ∆2 a behatolási mélység a felső, ill. az alsó rétegben):
ˆ z = A e p1z + B e−p1z , 0 ≤ z ≤ d ,
Ε x1 ( ) 1 1 (5)
ˆ z = B e−p2 z , d ≤ z ;
Ε x2 ( ) 2 (6)
ˆ z = − σ1 ⎡ A e+ p1z − B e−p1z ⎤ , 0 ≤ z ≤ d ,
H y1 ( ) (7)
p1 ⎢⎣ ⎥⎦
1 1
ˆ z = − σ 2 B e−p2 z , z ≥ d .
H y2 ( ) 2 (8)
p2
9.4.1. ábra. Rétegezett féltér

9.4.3. példa
Határozzuk meg egy d vastagságú, nagy kiterjedésű lemez árnyékoló hatá-
sát az időben szinuszosan változó villamos térrel szemben.
Mivel σ2 = 0, ezért
σ2 1 2σ2
=
p 2 1 + j ωµ 2
is nulla, azaz a második térrészben J, E és H is nulla. Tehát elég csak az

első térrész egyenleteivel foglalkozni, amelyek együtthatói a peremfeltéte-
lekből határozhatók meg:
a) Ha z = 0, akkor Εˆ x1 (0) = Εˆ x0 , azaz A1 + B1 = Εˆ x 0 .

ˆ d = − σ1 ⎡ A e p d − B e−p d ⎤ = 0 .
y1 ( )
b) Ha z = d, akkor H 1 1
p1 ⎣⎢ ⎦⎥
1 1
A két egyenletből A1 és B1 meghatározható.

Definiáljuk az árnyékoló hatásra jellemző tényezőt a következőképpen:
B
ˆ ep1d + 1 e−p1d
Ε (d ) p1d
A e + B1e −p1d
A1
Ke = x = 1 = . (9)
ˆ 0 A1 + B1 B1
Ε x ( ) 1+
A1
A b) peremfeltételből
B1
= e 2p1d , (10)
A1
amivel
e p1d + e p1d 2
Ke = = −p1d . (11)
1+ e 2p1d
e + e+ p1d
Ha d >> ∆, akkor
d
2 2 −
K e ≈ p1d = k1d = 2e ∆1 . (12)
e e

Elektrodinamika Távvezetékek
10. Távvezetékek
10.1. Áram és feszültség a távvezetéken

Ebben a fejezetben két egymással párhuzamos vezetőből álló áramkörrel
foglalkozunk. Itt már nem beszélhetünk diszkrét kapacitásokról, indukti-
vitásokról, mert ezek mintegy folytonosan helyezkednek el a vezeték
mentén. Vizsgáljuk meg, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik az
áramkör.
10.1.1. ábra. Feszültség és áram a távvezetéken
Vegyük ehhez a 10.1.1. ábrán látható elrendezést, és használjuk az ott be-

vezetett jelöléseket. Ez az ábra egy úgynevezett Lecher-vezetéket ábrázol, de
az itt közlésre kerülő számítások koaxiális kábelek és szalagvonalak eseté-
ben ugyanígy használhatók. Ennek oka az, hogy ugyanazokkal a paraméte-
rekkel lehet mindhárom elrendezést elektromos szempontból jellemezni.
Ezek a jellemzők a vezetékek hosszegységenkénti kapacitása C [farad/m],
önindukciója L [henry/m], ellenállása R [ohm/m] és átvezetése G [sie-
mens/m]. Azt mondhatjuk, hogy a vezeték mentén kialakuló elektromág-
neses teret a folytonos eloszlású kapacitások és induktivitások révén a
szintén folytonos eloszlású feszültséggel és árammal vesszük figyelembe.
Ezen szemléletmód alapján beszélhetünk az ún. elosztott paraméterű hálóza-
tokról, melyeknek tipikus példája a távvezeték. C, ill. L értékét azon erő-
vonalkép alapján számíthatjuk ki, amely egyezik a sztatikusan feltöltött,
illetőleg stacionárius árammal átfolyt vezeték erővonalképével. Az itt sze-
replő L tényező a teljes önindukció-együttható, tehát az Lk külső és Lb
belső induktivitás összegét jelenti. A számítások eredményét a 10.1.1. táb-
lázat tartalmazza (lásd 2.5.2., 2.5.4., 4.11.1 példákat).

10.1.1. táblázat Távvezeték típusok főbb jellemzői

Írjuk fel ezek után a vezetékpár dx szakaszára vonatkozó egyenleteinket az
u = u(x,t) feszültséggel és az i = i(x,t) árammal:
∂u ∂i
− = Ri + L , (1)
∂x ∂t
∂i ∂u
− = Gu + C . (2)
∂x ∂t
Könnyen értelmezhetők ezek az egyenletek, ha mindkét oldalukat végig-
szorozzuk dx-szel. Ebben az esetben az (1) egyenlet azt fejezi ki, hogy a
távvezeték dx szakaszán fellépő feszültségesés (az x és x + dx pontokon
a két ér között mérhető feszültségek különbsége), du egyenlő a dxR
ellenálláson és a dxL induktivitáson eső feszültségek összegével. (A
du = −(Ri + L∂i/∂t)dx egyenlőség éppen azt fejezi ki, hogy x megnöve-
lése dx-szel mekkora feszültségcsökkenést, ill. feszültségesést okoz.) A
(2) egyenlet megadja az áram megváltozását a vezeték mentén, amely
azért jön létre, mert az áram egy része, mint átvezetési áram folyik el a
másik vezetékhez, más része pedig mint töltés halmozódik fel. Tehát (1)
és (2) azt mondja ki, hogy mind a feszültség, mind az áram változik a
vezeték mentén. A két egyenlet (1) és (2) alapján lehetővé válik a dx

hosszúságú vezetékelem helyettesítőkapcsolásának felrajzolása. (10.1.2.

ábra).
10.1.2. ábra. A dx hosszúságú távvezetékdarab helyettesítőkapcsolása
Abban az esetben, ha a generátor tiszta szinuszos feszültséget állít elő, az

(1) és (2) egyenlet komplex pillanatértékekkel felírva a következő lesz:
∂u
− = R i + jωL i = ( R + jωL ) i , (3)
∂x
∂i
− = Gu + jωCu = ( G + jωC ) u , (4)
∂x
ahol u a feszültség, i az áram komplex pillanatértéke.

Kiindulási egyenletünk az (1), (2) egyenlet, amely az áramnak, illetőleg
a feszültségnek térbeli és időbeli változását hozzák kapcsolatba egymással.
Differenciáljuk az (1) egyenletet x szerint:
∂2u ∂i ∂ 2i ∂i ∂ ∂i
− 2 =R +L =R +L . (5)
∂x ∂x ∂x ∂t ∂x ∂t ∂x
Helyettesítsük ebben az egyenletben (2)-ből ∂i/∂x értékét:

∂2u ∂2 u ∂u
= LC + ( RC + LG ) + RGu . (6)
∂x 2
∂t 2
∂t
Ha viszont a (2) egyenlet deriváltjába helyettesítjük az (1) egyenletből
∂u/∂x értékét, akkor a következő összefüggéshez jutunk:

∂ 2i ∂2 i ∂i
= LC + ( RC + LG ) + RGi . (7)
∂x 2
∂t 2
∂t
A (6), (7) egyenleteknek két közös tulajdonsága van: alakjuk megegyezik és
mindkettő csak az egyik elektromos mennyiség – vagy a feszültség, vagy az
áram – változását írja le térben és időben. Mindkét egyenlet egy másod-
rendű parciális differenciálegyenlet. Szokták őket távíróegyenleteknek is ne-
vezni. A határfeltételek ismeretében meg lehet határozni azokat a függvé-
nyeket, amelyek mind a differenciálegyenletet, mind a határfeltételeket
kielégítik. A gyakorlat számára alapvető fontosságúak a térben és időben
periodikus megoldások. Ilyenek nyilván akkor jönnek létre, ha a gerjesztés
periodikus. Vizsgáljuk meg szinuszos jelet szolgáltató generátor esetében a
differenciálegyenletek megoldását. Ilyenkor várhatóan szinuszosan válto-
zik a feszültség és az áram a tápvonal mentén, illetve az időben. Keressük
ezért a differenciálegyenlet megoldását az alábbi általános, helyfüggő csil-
lapítást is feltételező kétváltozós komplex függvény alakjában:
ˆ e jωt −γ x ,
u=U (8)
0
ahol γ még meghatározandó komplex állandó.

Az egyes differenciálhányadosok a következők:
∂u ∂2u ∂u ∂2u
= jωu, = −ω2 u, = −γu, = γ2u . (9)
∂t ∂ t2 ∂x ∂ x2
Helyettesítsük be ezeket a (6) egyenlet komplex pillanatértékekkel felírt
alakjába, amelyben u helyett így u szerepel. Az ismeretlen γ-ra a követke-
ző összefüggést kapjuk:
γ 2 = −ω2 LC + jω ( RC + LG ) + RG = ( R + jωL )( G + jωC ) , (10)
azaz
γ=± ( R + jωL )( G + jωC ) . (11)
Ezt a γ-t, amely a vezeték paramétereitől és az időbeli periodicitást jellem-

ző körfrekvenciától függ, komplex terjedési tényezőnek vagy együtthatónak
nevezzük. Jelöljük ezen komplex szám valós részét α-val, képzetes részét
β-val:
γ = α + jβ . (12)

Tehát (8) valóban megoldása a differenciálegyenletnek, és γ pozitív előjelét

figyelembe véve a következő módon függ a feszültség a helytől és az időtől:
ˆ + e jωt −( α+ jβ ) x = U
u+ = U ˆ + e−αx e j( ωt −βx ) . (13)
0 0
Bevezetve a
β 1
= (14)
ω v
jelölést:
⎛ x⎞
ˆ + e −αx e jω⎜⎝ t − v ⎟⎠ .
u+ = U (15)
0
Ez az összefüggés egy a +x irányban haladó feszültséghullámot ír le, amely

v sebességgel terjed és amplitúdója az úgynevezett α csillapítási tényezővel
csillapodik.
Az
⎛ x ⎞
ω⎜ t0 − 0 ⎟ (16)
⎝ v ⎠
kifejezés megadja a feszültség fázisát egy tetszőleges x0 pontban és t0 pilla-
natban. Egy későbbi t0 + ∆t időpontban ez a fázis az x0 + ∆x helyen ész-
lelhető, azaz:
⎛ x0 ⎞ ⎛ x 0 + ∆x ⎞
⎜ t 0 − v ⎟ = ⎜ t 0 + ∆t − v ⎟⎠
. (17)
⎝ ⎠ ⎝
Ebből következik, hogy
∆x = v∆t . 18)
A (18) egyenlet megmutatja, hogy mekkora távolsággal tolódott el az azo-
nos fázisú hullámfront ∆t idő alatt; az is látszik, hogy v valóban sebesség.
A (14) egyenletben szereplő β mennyiséget fázistényezőnek nevezzük, mér-
tékegysége radián/m. Ha a terjedési együttható negatív értékét helyettesít-
jük a (8) egyenletbe, akkor megkapjuk a negatív x irányban haladó ugyan-
csak v sebességű hullám egyenletét. Ez éppen úgy megoldása a (6) egyen-
letnek, mint (15). Tehát:
⎛ x⎞
−ˆ − eαx e jω⎜⎝ t + v ⎟⎠ .
u =U (19)
0

Ennek amplitúdója a növekvő x értékek irányában exponenciálisan nő.

Látjuk, hogy a hullám haladási iránya mindig egybeesik az amplitúdócsök-
kenés irányával. Ez fizikailag azért van, mert a hullám haladása közben a
vezeték veszteségein (R és G) energiája hővé alakul, aminek következté-
ben amplitúdója egyre csökken. Ezt emlékezetben tartva könnyen megje-
gyezhetjük, mikor melyik irányban halad egy hullám.
A csillapítási tényező mértékegysége 1/m, vagy logaritmikus egységben kife-
jezve 1 Np/m, ill. 8,68 dB/m, ami azt jelenti, hogy 1 m-es szakaszon a
feszültség e-ed részére csökken. Ez megfelel 1 Np, ill. 8,68 dB csillapítás-
nak. Ugyanis:
ˆ + e −αx ,
ˆ+ = U (20)
U 0
ˆ + Û +
U = + = e −αx , (21)
ˆ + ˆ
U
U 0 0
ebből
1 Û 0+
α = ln + . (22)
x Uˆ
Û 0+
A (22) egyenletben ln éppen az x távolságra jutó csillapítás értékét
Û +
adja meg néperben.
10.1.3. ábra. A feszültség változása a távvezetéken

pozitív x irányban haladó hullám esetében

A 10.1.3. ábrán látható a feszültséghullám alakja (a valódi pillanatérték,

Re u ) a vezeték mentén két adott pillanatban. Számítsuk ki a hullámhosz-
szát:
x x +λ
jω jω
e v
=e v
, (23)
amiből
ωλ 2πv 2π
= 2π, λ = = . (24)
v ω β
A (24) egyenlet szerint, λ ismeretében a fázistényező:
2π
β= . (25)
λ
Ha a (24) összefüggés λ = 2πv/ω alakjába ω helyére 2πf-et írunk, akkor a
már jól ismert λ = v/f összefüggést kapjuk. A feszültségeloszlás a vezeték
mentén a későbbi, t0 + ∆t időpillanatban megegyezik a t0 időpontban meglé-
vő feszültségeloszlással, csak közben a terjedési sebességtől függő dx = vdt
távolsággal eltolódott, miközben az amplitúdója is csökkent ∆U értékkel.
10.1.4. ábra A feszültség változása az időben
A vezeték valamely tetszés szerinti helyén a feszültség időbeli lefolyása

szinuszos. Ez látható a 10.1.4. ábrán. Ugyancsak ezen az ábrán látható a
feszültség időbeli lefolyása az előző helytől dx távolsággal jobbra lévő he-
lyen. Az amplitúdó ∆u értékkel csökkent és megváltozott a feszültség fázi-
sa is.

Ezután határozzuk meg i hely- és időfüggését. Fejezzük ki a (3) egyen-

letből i értékét:
1 ∂u
i =− . (26)
R + jωL ∂ x
∂u
kifejezését behelyettesítve:
∂x
−γ ˆ + e jωt −γx .
i =− U 0 (27)
R + jωL
A (27) egyenletből leolvasható, hogy
Î + = γ ˆ +,
0 U 0 (28)
R + jω L
valamint hogy az áram idő- és helyfüggése ugyanolyan jellegű, mint a fe-
szültségé, azaz a vezetéken áramhullám halad.
A távvezetéken haladó feszültség- és áramhullám amplitúdójának há-
nyadosát hullámimpedanciának nevezzük és Z0-lal jelöljük. Ha ez valós érték,
szokás hullámellenállásnak is nevezni:
ˆ + R + jω L
U R + jω L
Z0 = 0
= =+ . (29)
Î + γ G + jω C
0
∂u
A (26) egyenletben -et a pozitív x irányban haladó feszültséghullám
∂x
parciális deriváltjával helyettesítettük. Ha a negatív x irányban haladó hul-
lám kifejezését deriváljuk, akkor
ˆ − R + jωL
U R + jωL
0
= =− = − Z0 (30)
Î − −γ G + jω C
0
Az eddigiekben olyan esetekkel foglalkoztunk, amikor a távvezetéken csak

a pozitív vagy csak a negatív x irányban haladó hullám volt. Általában egy-
szerre van jelen mind a pozitív, mind a negatív x irányban haladó feszült-
ség- illetve áramhullám. Ilyenkor
ˆ + e jωt −γx + U
u ( x, t ) = u + + u − = U ˆ − e jωt +γx , (31)
0 0

i ( x, t ) = i + + i − = Î0+ e jωt −γx + Î0− e jωt +γx . (32)
Behelyettesítéssel meggyőződhetünk róla, hogy a (31), (32) egyenletek

kielégítik a (6), (7) differenciálegyenleteket, az állandók, illetve az együttha-
tók megfelelő értékeinél a határfeltételeket is. (32) a (29), (30) egyenletek
felhasználásával a következőképpen írható még:
ˆ+
U ˆ−
U
i ( x, t ) = 0
e jωt −γx − 0 e jωt +γx . (33)
Z0 Z0
10.2. A terjedési együttható és a hullámellenállás

függése a vezeték állandóitól
A terjedési együttható valós és képzetes részének meghatározása a γ-ra
kapott összefüggés alapján lehetséges. A kiindulási egyenletünk tehát:
γ = α + jβ = ( R + jωL )( G + jωC ) . (1)
10.2.1. Ideális vezeték

Abban az esetben, amikor a távvezeték jó vezetőképességű anyagból ké-
szül és a szigetelés is tökéletes, megengedhető az idealizálás, illetve közelí-
tés, amely szerint R és G értékét nullának tekintjük. Ilyenkor
γ = α + jβ = ( 0 + jωL )( 0 + jωC ) , (2)

azaz
γ = 0 + jω LC = jω LC . (3)
A (3) egyenlet értelmében
α =0, (4)
β = ω LC , (5)
tehát az α csillapítási tényező értéke nulla, amint az előre várható volt.
A terjedési sebesség:
ω 1
v= = . (6)
β LC

(Itt emlékeztetünk arra, hogy L és C a méterenkénti induktivitás illetve

kapacitás, így v mértékegysége valóban m/s.)
A (6) összefüggés szerint C és L csökkentésével a hullám terjedési se-
bessége tetszőlegesen növelhető lenne. Ez azonban nincs így. Ugyanis C
csökkentésével – amit úgy érhetünk el, hogy a két vezetőt egymástól na-
gyobb távolságra helyezzük – nő a méterenkénti induktivitás, mert a két
vezető közötti felületen ebben az esetben több mágneses erővonal halad
keresztül. Az eredmény az lesz, hogy a terjedési sebesség változatlan ma-
rad. Az itt elmondottakat számszerűen is nyomon követhetjük a 10.1.1.
táblázat két példája kapcsán. Kitűnik, hogy a terjedési sebesség csak a két
vezető között elhelyezkedő szigetelőanyag tulajdonságaitól, anyagi állandó-
itól függ. Ha a szigetelő levegő, akkor jó közelítéssel:
1
v= =c. (7)
ε 0µ 0
Ez esetben tehát v a fénysebességgel egyezik. Ha más szigetelőt haszná-

lunk, akkor ε > ε0 és így v < c (azaz kisebb, mint a fénysebesség). A hul-
lámellenállásra az alábbi kifejezést kapjuk:
0 + jω L L
Z0 = = . (8)
0 + jω C C
A 10.1.1. táblázatból látszik, hogy Z0 nemcsak a dielektrikumtól, a szigete-
lőanyag megválasztásától függ, hanem nagymértékben a távvezeték geo-
metriájától is.
Az ideális vezetéknek az a tulajdonsága, hogy csillapítása a frekvenciá-
tól függetlenül 0, és hogy a hullám terjedési sebessége sem függ a frekven-
ciától, nagyon fontos. Ez az oka annak, hogy az átvitel torzításmentes,
azaz a jel egy ∆t késleltetést szenved csupán a távvezetéken történő végig-
haladása közben. A késleltetés:
A
∆t = , (9)
v
ahol ℓ a távvezeték hossza. Igaz, hogy vizsgálatainkat csak szinuszosan
váltakozó feszültségekre végeztük, de ha figyelembe vesszük, hogy minden
jel megadható spektrálisan is, akkor megállapításaink vonatkoztathatók a
spektrum minden egyes, más-más frekvenciájú összetevőjére. Ez pedig azt

jelenti, hogy a bemenetre adott jel – az időkéséstől eltekintve – változatla-

nul jelenik meg a távvezeték végén (lásd Jelek és rendszerek tantárgy).
10.2.2. Kis csillapítású vezeték
Kis csillapítású vezetékről beszélünk abban az esetben, ha az ohmos ellen-
állás kicsi az induktív ellenálláshoz képest, az átvezetés pedig a kapacitív
vezetéshez képest. Ez a feltétel a gyakorlatban széles frekvenciatartomány-
ban teljesül. Emeljük ki a terjedési együttható kifejezéséből a jω LC kife-
jezést. Ekkor a következő összefüggést kapjuk:
R G
γ = jω LC 1 − j 1− j . (10)
ωL ωC
Felhasználva a
1 1
1− a ≈ 1− a − a2 (11)
2 8
1
közelítést, ami az (1 − a ) 2 Taylor-sorának az első három tagja, valamint
elhanyagolva 1/ω-nak másodfokúnál magasabb hatványait, írhatjuk, hogy:
⎡ j⎛ R G ⎞ 1 ⎛R G⎞ ⎤
2
γ ≈ jω LC ⎢1 − ⎜ + ⎟+ 2 ⎜ − ⎟ ⎥. (12)
⎣⎢ ω ⎝ 2L 2C ⎠ 8ω ⎝ L C ⎠ ⎦⎥
A (12) egyenlet valós része a csillapítási tényezőt, képzetes része a fázisté-
nyezőt adja. Ezek szerint:
⎡ 1 ⎛R G⎞ ⎤
2
β ≈ ω LC ⎢1 + 2 ⎜ − ⎟ ⎥ , (13)
⎣⎢ 8ω ⎝ L C ⎠ ⎦⎥
R C G L
α≈ + . (14)
2 L 2 C
Láthatjuk, hogy a csillapítási tényező most is független a frekvenciától, a
fázistényező azonban nem. Vizsgáljuk meg, mi lesz ennek a hatása a fázis-
sebességre. Ehhez használjuk fel a v = ω/β összefüggést, tehát:
ω 1 ⎡ 1 ⎛R G⎞ ⎤
2
v= ≈ ⎢1 − 2 ⎜ − ⎟ ⎥ . (15)
β LC ⎢⎣ 8ω ⎝ L C ⎠ ⎥⎦

Itt figyelembevettük még, hogy 1/(1+a) ≈1−a, ha a << 1.

A (15) egyenlet szerint a fázissebesség sem független a frekvenciától,
növekvő frekvenciákkal értéke nő. Ebben az esetben tehát nem beszélhe-
tünk torzításmentes átvitelről.
A (14) egyenlet átírható egy a gyakorlatban használatosabb alakba:
R G
α= + . (16)
2Z0 2Y0
Itt Z0 = L , és Y0 = C , miáltal eltekintettünk ezen mennyiségek kis-

C L
mértékű frekvenciafüggésétől.
Kis csillapítási tényező esetén α megadja a távvezetéken haladó fe-
szültséghullám hosszegységre eső relatív feszültségcsökkenését. Ennek
igazolására induljunk ki a (10.1-20) összefüggésből, amit így is írhatunk:
ˆ+ =U
U ˆ + e −αx . (17)
0
Deriváljuk az egyenletet x szerint:
dUˆ+
= −αÛ 0+ e −αx . (18)
dx
Az (18) egyenletet (17)-nel összevetve azt írhatjuk, hogy
dUˆ+ ˆ + /U
dU ˆ+ ˆ + /U
−∆U ˆ+
= −αÛ + , = −α, α ≈ . (19)
dx dx ∆x
Tehát α valóban megadja a hosszegységre eső relatív feszültségcsökkenést.
Szigorúan véve az (19) összefüggés nem csupán kis csillapítású vezetékre
érvényes, azonban x-nek ilyenkor rövidebb szakaszt kell választani.
Mint szó volt róla Z0 is frekvenciafüggő abban az esetben, ha R és G
értéke 0-tól különböző. Kis csillapítású távvezetéknél ez a következő mó-
don adható meg:
⎛ R ⎞ R
jω L ⎜ 1 − j ⎟ 1− j
R + jω L ⎝ ωL ⎠ L ωL .
Z0 = = = (20)
G + jω C ⎛ G ⎞ C G
jω C ⎜ 1 − j ⎟ 1− j
⎝ ωC ⎠ ωC

Alkalmazva a
1 1 1
1 − a ≈ 1 − a, ≈ 1+ a (21)
2 1− a 2
közelítéseket, Z0-ra a következő kifejezést írhatjuk fel az 1/ω2-es tagot

elhagyva:
L⎡ ⎛ R G ⎞⎤
Z0 ≈ ⎢1 − j⎜ − ⎟⎥ . (22)
C⎣ ⎝ 2ωL 2ωC ⎠ ⎦
Eszerint Z0 képzetes résszel is rendelkezik, amely azonban növekvő frek-
vencián egyre kisebb.
10.2.3. Torzításmentes vezeték
Azokat a nagy csillapítású vezetékeket, amelyekre teljesül az
LG = RC (23)
egyenlőség torzításmentes vezetéknek hívjuk.
Ebben az esetben a terjedési tényező a következőképpen írható:
⎛ R ⎞⎛ G ⎞
γ= ( R + jωL )( G + jωC ) = jω LC ⎜1 + ⎟⎜ 1 + ⎟=
⎝ jωL ⎠⎝ jωC ⎠
(24)
⎛ R ⎞ C
= jω LC ⎜1 + ⎟ = jω LC + R = jω LC + RG ,
⎝ j ωL ⎠ L
mert:
R G C G
= , és = (25)
L C L R
a (23) egyenlet szerint. A fázistényező és a fázissebesség pedig a következő:
ω 1
β = ω LC, v = = . (26)
β LC
Utóbbi független a frekvenciától és megegyezik az ideális esetre kapott

eredményünkkel. A csillapítási tényező értéke:
α= RG (27)

szintén frekvenciafüggetlen. Mivel ebben az esetben a jel spektrumának

összetevői azonos sebességgel, azonos idő alatt jutnak a lezáráshoz, és
ezenkívül a csillapítás mértéke is megegyezik, így csak időkéséssel és csilla-
pítással kell számolni; a jel alakjában torzulás nem következik be.
10.3. A vezeték végén fellépő jelenségek

(haladó és visszavert hullám)
A 10.1. fejezetben meghatároztuk a távvezeték differenciálegyenletének
általános megoldását:
ˆ + e jωt −γx + U
u ( x, t ) = U ˆ − e jωt +γx , (1)
0 0
i ( x, t ) = Î0+ e jωt −γx + Î0− e jωt +γx =

ˆ+
U ˆ−
U (2)
= 0 e jωt −γx − 0 e jωt +γx .
Z0 Z0
ˆ +, U
Most az a célunk, hogy kiszámítsuk U ˆ − , Î + , Î − értékét, pontosabban
0 0 0 0
ezeknek a viszonyát.
10.3.1. ábra. A végénél Z komplex impedanciával

lezárt távvezeték
A határfeltételek figyelembevételével ez lehetséges. Zárjuk le a vezetéket a

10.3.1. ábra szerint Z komplex impedanciával. Negatív x irányban legyen a
vezeték végtelen hosszú. Az x = 0 helyen a következő egyenlőség írható fel:
ˆ
U
= Z. (3)
Î
x =0

Már most is megállapítható, hogy a vezetéken nem csak egy irányban hala-
dó hullám lesz jelen. Ugyanis ebben az esetben Uˆ és Î hányadosa min-
denhol a hullámimpedanciát adná, pozitív vagy negatív előjellel, így az
x = 0 helyen is. Az x = 0 hely felé haladó hullámot a továbbiakban beeső
hullámnak, az ellenkező irányú hullámot pedig visszavert hullámnak nevezzük.
10.3.1. Reflexiós tényező
Célunk tehát az, hogy meghatározzuk a visszavert és a haladó hullám amp-
litúdójának viszonyát, amit reflexiós tényezőnek nevezünk. A határfeltétel
szerint:
ˆ
U Uˆ+ +U ˆ−
= 0 0
= Z. (4)
Î Î + + Î −
x =0 0 0
Ha most felhasználjuk a
ˆ+
U ˆ−
U
0
= Z0 , 0
= − Z0 (5)
Î + Î −
0 0
összefüggéseket, a (4) egyenlet a következőképpen írható:

ˆ+ +U
U ˆ− ˆ+ +U
U ˆ−
Z= 0 0
= Z0 0 0
. (6)
ˆ ˆ
U 0 U 0−
+ ˆ +
U −Uˆ −
− 0 0
Z 0 Z0
ˆ−
U
A Γ= 0
reflexiós tényező bevezetésével az egyenlet a következő:
ˆ
U+ 0
ˆ−
U
1+ 0
ˆ
U+ 1+ Γ
Z = Z0 0
= Z0 . (7)
ˆ−
U 1− Γ
1− 0
ˆ+
U 0
Ebből a reflexiós tényező kifejezhető:

Z − Z0
Γ= . (8)
Z + Z0

A reflexiós tényező általában komplex szám; abszolút értéke megadja a

visszavert és a haladó feszültséghullám amplitúdóviszonyának abszolút
értékét, fázisszöge pedig megmutatja, hogy a visszavert hullám mennyivel
siet vagy késik a beeső hullámhoz képest.
A reflexiós tényező segítségével a távvezetéken lévő feszültség és áram
a következő módon írható fel:
u ( x, t ) = U 0 (
ˆ + e jωt −γx + Γe jωt +γx ,
) (9)
ˆ+
U
i ( x, t ) =
Z0
0
(
e jωt −γx − Γe jωt +γx . ) (10)
Vizsgáljuk meg a feszültség- és árameloszlást néhány speciális lezárásnál.

Első esetben legyen a lezáró-ellenállás egyenlő a távvezeték hullámimpe-
danciájával, azaz:
Z = Z0 . (11)
(8) szerint a reflexiós tényező értéke 0, így a feszültség és az áram kifejezé-
se a következő lesz:
ˆ+
U
ˆ + e jωt −γx ,
u ( x, t ) = U i ( x, t ) = 0 e jωt −γx . (12)
0
Z0
Ilyenkor tehát a feszültség és az áram hányadosa a távvezeték minden
pontján Z0-lal egyezik meg. A lezárás illesztve van a távvezetékhez, a veze-
téken szállított energia teljes egészében átadódik Z-nek.
Második speciális esetként vizsgáljuk a rövidzárral lezárt távvezetéket.
Most a lezáró ellenállás nulla, így a reflexiós tényező értéke −1, amiről a
(8) egyenletbe behelyettesítéssel győződhetünk meg:
Z − Z 0 0 − Z0
Γ= = = −1 . (13)
Z + Z0 0 + Z 0
Az áram és a feszültség pedig:
u ( x, t ) = U 0 (
ˆ + e jωt −γx − e jωt +γx ,
) (14)

ˆ+
U
( )
i ( x, t ) = 0 e jωt −γx + e jωt +γx .
Z0
(15)
Ha csak az ideális távvezetékkel foglalkozunk, akkor a (14), (15) kifejezé-

sek a következő módon egyszerűsödnek az Euler-reláció alapján:
u ( x, t ) = U 0 ( )
ˆ + e jωt e− jβx − e jβx = −2 jU
ˆ + sin βx e jωt ,
0 ( ) (16)
ˆ+
U ˆ+
U
i ( x, t ) =
Z0
0
( Z0
)
e jωt e− jβx + e jβx = 2 0 ( cos β x ) e jωt . (17)
Ha β helyett 2π/λ-át írunk, akkor
ˆ + ⎛ sin 2π x ⎞ e jωt ,
u ( x, t ) = −2 jU (18)
0 ⎜ ⎟
⎝ λ ⎠
ˆ+ 2π ⎞ jωt
U ⎛
i ( x, t ) = 2 0
⎜ cos x ⎟ e . (19)
Z0 ⎝ λ ⎠
A (18), (19) egyenletek értelmében az áram, és a feszültség komplex ampli-

túdójának fázisa független a helytől. A feszültségamplitúdó szinuszfügg-
vény szerint, az áramamplitúdó pedig koszinuszfüggvény szerint változik.
Ezek szerint a távvezeték egy adott pontján a feszültség ω körfrekvenciá-
val harmonikus rezgést végez, úgyszintén az áram is, ahol a feszültség il-
letve az áram amplitúdója a következő:
+
ˆ + sin 2π x illetve 2 Û 0 cos 2π x .
2U 0
λ Z0 λ
A távvezeték végén a lezárásnak megfelelően (rövidzár) U ˆ értéke 0, Î
pedig 2U ˆ + / Z . A távvezeték mentén a feszültség és az áram változásait

0 0
szemlélteti a 10.3.2. ábra. Látható, hogy a lezárástól λ/4 távolságig az áram
és a feszültség fázisa változatlan, csak az amplitúdóértékek változnak
pontról pontra. Továbbá megállapíthatjuk, hogy abban az időpillanatban,
amikor az áram 0 (3 jelű görbe), a feszültség maximummal rendelkezik,
ilyenkor a távvezeték összes energiája elektromos energia, amely fokozato-
san átmegy mágneses energiába. Ez a fajta feszültség- és árameloszlás az
ún. állóhullám.

10.3.2. ábra. Rövidre zárt

távvezeték viszonyai. Az
áramnak a vezeték végén
maximuma van, a feszültségnek
csomópontja. Az áram és a
feszültség amplitúdóeloszlása
szinuszos
Vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a távvezeték szakadással van lezárva.
Ilyenkor Z végtelen. Határozzuk meg Γ értékét.
Z0
Z − Z0 1 − Z
Γ= = = 1, (20)
Z + Z 0 1 + Z0
Z
Z0
mert = 0 . Az előzőhöz teljesen hasonló módon meghatározható
Z
u ( x, t ) és i ( x, t ) .
ˆ + ⎛ cos 2π x ⎞ e jωt ,
u ( x, t ) = 2U (21)
0 ⎜ ⎟
⎝ λ ⎠
ˆ+ 2π ⎞ jωt
U ⎛
i ( x, t ) = −2 j 0
⎜ sin x⎟e . (22)
Z0 ⎝ λ ⎠
Nyitott vezetékvégen a feszültségnek maximuma, az áramnak pedig cso-

mópontja van. A feszültség- és áramamplitúdó eloszlását a 10.3.3. ábrán
láthatjuk, a távvezetéken most is állóhullám alakul ki.

Zárjuk le a távvezetéket ohmos ellenállással, amely azonban nem egye-

zik meg a hullámellenállással. Ebben az esetben a reflexiós tényező:
R − Z0
Γ= , (23)
R + Z0
valós érték. Ilyenkor a visszavert hullám nem szenved fázisforgatást.
A távvezetéken lesz egy haladó hullám és egy állóhullám; az energia
egy része jut csak el a lezárásra. A 10.3.4. ábra szemlélteti a feszültség- és
az áramamplitúdó eloszlását. Az eddig vizsgált három eset kapcsán megál-
lapíthatjuk, hogy minél nagyobb az illesztetlenség, annál nagyobb az
amplitúdóingadozás a távvezeték mentén. Határesetben, rövidzárral vagy
szakadással való lezárásnál nulla és egy maximum között változik.
10.3.3. ábra. Szakadással lezárt 10.3.4. ábra.

távvezeték viszonyai. Az áramnak A hullámimpedanciától eltérő
a vezeték végén csomópontja van, impedanciával lezárt távvezeték
a feszültségnek maximuma. Az viszonyai
áram és a feszültség
amplitúdóeloszlása szinuszos

10.3.2. Állóhullámarány
Az illesztetlenséget a feszültség- és az áramamplitúdó eloszlásának figye-
lembevételével számszerűen jellemezhetjük a r állóhullámaránnyal. Az ál-
lóhullámarány a távvezetéken mérhető maximális és minimális feszültség-
amplitúdó hányadosa, vagyis:
Û 0−
1+ +
ˆ
U ˆ+ +U
U ˆ− Uˆ 1+ Γ
r= max
= +0 0
= 0
= . (24)
ˆ
U min ˆ −U
U ˆ −
Uˆ −
1− Γ
0 0
1− + 0
Û 0
A (24) összefüggés szerint az állóhullámarány értéke illesztés esetén 1, és
végtelen teljes illesztetlenségnél, amikor a távvezeték vagy szakadással,
vagy rövidzárral van lezárva. Sokszor használjuk az illesztetlenség jellem-
zésére a haladóhullám-viszonyt. Ez az állóhullámarány reciproka:
ˆ + −U
1 U ˆ− U ˆ
k = = +0 0
= min . (25)
ˆ +U
r U ˆ − ˆ
U
0 0 max
Ha a távvezeték illesztett, k értéke 1, ha illesztetlen 0. Ideális távvezetéket

feltételezve Û0+ ill. Û0− a távvezeték minden pontján ugyanakkora, így az
állóhullámarány állandó. Nem ideális távvezetéknél a haladó és a vissza-
vert hullám amplitúdója exponenciális függvény szerint változik, így r is
pontról pontra más lesz. Pontosabban a lezárástól a generátor felé haladva
értéke csökken.
10.4. A távvezeték bemenőimpedanciája

Ha van egy véges hosszúságú távvezeték (10.4.1. ábra), amelynek ismertek
a paraméterei és ismert a lezáró impedancia, Z2 értéke, akkor az eddigiek
alapján mód van arra, hogy a bemenő impedancia értékét meghatározzuk.
10.4.1. ábra. A negatív x

távolságok jelölésére bevezetett
„ℓ” változó értelmezése

A távvezeték minden pontján, így bemenetén is meg tudjuk adni a feszült-

séget és az áramot és természetesen ezek hányadosát, az impedanciát is.
Legyen a lezáró impedancia Z2 , a vezeték hossza ℓ, a vezeték hullámellen-
állása Z0, az ezekből számítható reflexiós tényező Γ, így a feszültség egy
tetszés szerinti x helyen:
u ( x, t ) = U 0 ( )
ˆ + e jωt e − γx + Γe γx , (1)
az áramerősség pedig:
ˆ+
U
i ( x, t ) =
Z0
0
( )
e jωt e −γx − Γe γx . (2)
Írjuk fel a feszültség kifejezését a hiperbolikus függvényekre vonatkozó

azonosságok felhasználásával a következő módon:
ˆ + e jωt chγx − shγx + Γchγx + Γshγx =
u ( x, t ) = U 0 [ ]
ˆ + e jωt ⎡ 1 + Γ chγx − 1 − Γ shγx ⎤ =
=U 0 ⎣( ) ( ) ⎦ (3)
ˆ + e jωt 1 + Γ ⎡chγx − 1 − Γ shγx ⎤ .
=U 0 ( )⎢ ⎥
⎣ 1+ Γ ⎦
Mivel az x = 0 helyen, azaz a távvezeték végén a feszültség komplex amp-
litúdója (1) szerint
ˆ =U ˆ + 1+ Γ ,
U 2 0 ( ) (4)
ezért a (3) egyenlet felírható az alábbiak szerint:
ˆ e jωt ⎡chγx − 1 − Γ shγx ⎤ .

u ( x, t ) = U (5)
2 ⎢⎣ 1+ Γ ⎥⎦
Az áramerősség komplex amplitúdója az x = 0 helyen:

ˆ ˆ
ˆ + ⎡ 1 − Γ ⎤ = U2 1 − Γ = U2 1 − Γ .
Î = Î + + Î − = U (6)
2 0 0 0 ⎢ ⎥
⎣ Z 0 Z 0 ⎦ 1 + Γ Z0 Z0 1 + Γ

(3), (4) és (6) figyelembevételével a feszültség komplex csúcsértéke egy

tetszés szerinti x helyen:
ˆ =U
U ˆ chγx − Z Î shγx . (7)
2 0 2
Teljesen hasonló összefüggésre jutunk az áramerősség értékének meghatá-

rozásánál:
ˆ
Î = Î chγx − U 2 shγx . (8)
2
Z0
Jelöljük a negatív x koordinátákat, azaz a generátor felé mérhető távolsá-
gokat ℓ-lel. Ennek értelme az, hogy így elkerülhető a negatív x értékekkel
való számolás, annak ellenére, hogy a kezdőpont nem a generátornál, ha-
nem a lezárásnál van. Ezen jelölés bevezetésével az ℓ hosszúságú vezeték
bemenetén a feszültség és az áram kifejezése a következő:
ˆ =U
U ˆ chγA + Z Î shγA , (9)
1 2 0 2
ˆ
Î = Î chγA + U 2 shγA . (10)
1 2
Z0
A bemenőimpedancia pedig:
ˆ
U ˆ chγA + Z Î shγA Z chγA + Z shγA
U
Z1 = 1
= 2 0 2
= 2 0
Z0 . (11)
Î ˆ Z0 chγA + Z2shγA
1 Î chγA + U 2 shγA
2
Z0
Z2 = Z0 esetében a (11) egyenlet Z1 -re is Z0-t ad, tehát a bemenőim-

pedancia megegyezik a hullámimpedanciával. Rövidre zárt távvezetéknél,
amikor Z2 = 0,
Z1r = Z0 thγA . (12)
Ha a vezeték veszteségmentes, α = 0 : Z1r = jZ0 tgβ A .

Ha a vezetékvég nyitott, vagyis üresjáráskor ( Z2 → ∞ )
Z0
Z1ü = . (13)
thγA

Veszteségmentes vezeték esetén: Z1ü = − jZ0 ctgβA .

Szorozzuk meg, illetve osszuk el a (12) egyenletet (13)-mal, így két fon-
tos összefüggéshez jutunk:
Z0 = Z1r Z1ü , (14)
Z1r
thγA = . (15)
Z1ü
A (14), (15) egyenletek lehetővé teszik Z0 és thγℓ mérésének visszavezeté-

sét Z1ü és Z1r mérésére.
Ideális távvezeték esetében a bemenőimpedancia kifejezése a követke-
ző lesz:
Z cos β A + jZ0 sin βA
Z1 = Z0 2 . (16)
Z0 cos β A + jZ2 sin βA
Ha a vezeték hossza a fél hullámhossz egész számú többszöröse, vagyis
A = nλ / 2 , ahol n egész szám, a bemenő impedancia megegyezik a lezáró
impedanciával:
Z +0
Z1 = Z0 2 = Z2 . (17)
Z0 + 0
Ezért mondhatjuk, hogy a λ/2-es távvezetékszakasz egy 1:1 áttételű

transzformátornak fogható fel.
λ λ
Ha viszont A = n ± , akkor
2 4
Z02
Z1 = , (18)
Z2
π
mert cos ⎜⎛ 2nπ ± π ⎟⎞ = 0 és sin ⎛⎜ n2π ± ⎞⎟ = ±1 .
⎝ 2 ⎠ ⎝ 2 ⎠
Z2 a (18) képletben nemcsak a lezáró impedanciát jelentheti, hanem a
távvezeték bármely pontjának impedanciáját. Ilyenkor az összefüggés tu-
λ λ
lajdonképpen a távvezeték két egymástól n ± távolságra lévő pontján
2 4
mérhető impedanciaérték közötti kapcsolatot adja meg. Ha n = 0, akkor

azt mondhatjuk, hogy az egymástól negyed hullámhossznyi távolságra lévő

impedanciaértékek mértani közepe megegyezik a hullámellenállással.
Térjünk vissza a (16) egyenletre, ennek egy másik, gyakran használt
alakját megkapjuk, ha elosztjuk az egyenlet jobb oldalának számlálóját és
nevezőjét is cosβℓ-lel:
Z + jZ0 tgβ A
Z1 = Z0 2 . (19)
Z0 + jZ2 tgβ A
10.5. Fázis- és csoportsebesség

Ha egy távvezeték keskenysávú jellel modulált szinuszos vivőt továbbít, és
a távvezeték fázistényezője nem lineárisan függ a frekvenciától, mert fázis-
sebessége frekvenciafüggő, akkor az információáramlás, azaz a moduláció
terjedési sebessége nem egyezik meg a vivő fázissebességével. A követke-
ző példa kapcsán a jelenséget részletesebben is megvizsgáljuk.
Legyen a továbbítandó kétoldalsávos jel az alábbi:
ˆ ˆ
ˆ cos ωt ± U m cos (ω − ∆ω) t + U m cos (ω + ∆ω) t ,
u (t ) = U (1)
v v v
2 2
ahol Û v a vivőfrekvencia amplitúdója,

ωv a vivő körfrekvenciája,
Û m ˆ
a moduláló szinuszos jel amplitúdója U m ( ˆ ,
U v )
∆ω a moduláló jel körfrekvenciája.
10.5.1. ábra. A β(ω) görbe linearizálása a vivő környezetében

A három koszinuszos jelet forgó vektorral szimbolizálva, és képezve a

vektorok eredőjét, amplitúdómodulált jelet kapunk abban az esetben, ha a
második tag előjele pozitív, és frekvenciamoduláltat akkor, ha negatív. A
fázistényező frekvenciafüggését a 10.5.1. ábra szemlélteti. Mivel a jel kes-
kenysávú, a vivő ±∆ω környezetében a β(ω) görbe egyenessel közelíthető,
amelynek meredeksége a vivőfrekvencián β’(ωv).
A 10.5.1. ábra jelöléseivel a hullám kifejezése:
ˆ cos (ω t − β x ) ± Û m
u ( t, x ) = U v v v cos (ω1t − β1x ) +
2 (2)
Û
+ m cos (ω2 t − β2 x ).
2
Az ω1, ω2, β1 és β2 mennyiségek ∆ω-tól függő értékét behelyettesítve:
ˆ cos (ω t − β x ) ±
u ( t, x ) = U v v v
Û m
± cos {(ωv t − β v x ) − ∆ω ⎡⎣ t −β’(ωv ) x ⎤⎦ } + (3)
2
Û
+ m cos {(ωv t − βv x ) + ∆ω ⎡⎣ t −β’(ωv ) x ⎤⎦} .
2
Alkalmazva az
1 1
cos (α − β) + cos (α + β) = cos α ⋅ cos β ,
2 2
és az
1 1
− cos (α − β) + cos (α + β) = − sin α ⋅ sin β
2 2
trigonometrikus azonosságokat, a két hullám így is írható:
u AM (x, t) = U{
ˆ +U
v m v ⎦ v }
ˆ cos ∆ω ⎡ t − β’(ω ) x ⎤ cos (ω t − β x ) ,
⎣ v
ill.
ˆ cos (ω t − β x ) −
u FM (x, t) = U v v v
(4)
−Û m {sin ∆ω ⎡⎣ t − β’(ωv ) x ⎤⎦} sin (ωv t − βv x ).

Jól látható, hogy mindkét esetben az információt tartalmazó moduláció

1/β’(ωv) terjedési sebessége, az ún. csoportsebesség nem egyezik meg a
vivőhullám ωv/βv fázissebességével.
(4)-ből kiolvasható a moduláció és a vivőhullám késleltetése is. A mo-
duláció késleltetésére, az ún. τcs csoportfutási időre azt kapjuk, hogy:
⎛ dβ ω ⎞⎟ d ⎡β (ω) x ⎦⎤
⎜ ( )
τcs = β’(ωv ) x = ⎜⎜ ⎟⎟⎟ x = ⎣ , (5)
⎜⎜ dω ⎟⎟ dω
⎝ ω=ωv ⎠ ω=ωv
ahol β(ω)x az átviteli csatorna – most a távvezetékszakasz – fáziskéslelte-

tése. Ezzel a csatorna fáziskarakterisztikája így írható fel:
ϕ (ω) = −β (ω) x . (6)
A csoportfutási idő φ(ω)-val kifejezve:

dϕ (ω)
τcs = − . (7)
dω ω=ωv
A vivőhullám késleltetésére pedig az adódik, hogy

β ( ωv ) ϕ (ωv )
τf = x =− , (8)
ωv ωv
ami az ún. fázisfutási idő.
Ha a távvezeték hosszú, akkor a késleltetésen kívül, még keskeny sávú
jelek esetén is jelentős lehet a fáziskarakterisztika nemlinearitásából szárma-
zó jeltorzulás, az ún. diszperzió. A számítások során feltételeztük, hogy a
távvezeték csillapítása frekvenciafüggetlen, azaz csak sebességdiszperzió lép
fel. Ha a sebességdiszperzió mellett csillapításdiszperzió is van, vagyis a
csillapítási tényező is frekvenciafüggő, akkor a jeltorzulás még nagyobb lesz.
Diszperziómentes távvezetéknél β(ω) = ω/v, tehát a fázis- és csoport-
sebesség megegyezik, ahogyan ez a (7) és (8) összefüggésből is adódik.

Elektrodinamika Hullámvezetők
11. Hullámvezetők
Az eddig tárgyalt távvezetékek két párhuzamos vezetőből álltak, amelyek
között valamilyen dielektrikum helyezkedett el. Ezek jellemzője, hogy a
mágneses és elektromos erővonalak merőlegesek egymásra és a távveze-
ték hosszirányú kiterjedésére, tehát a hullám terjedési irányára. Az ilyen
hullámokat TEM-hullámoknak nevezzük (transzverzális elektromos és mágneses
térkomponensekkel rendelkező hullám angolul Transversal ElectroMagnetic
Wave). Ezekre a távvezetékekre a paramétereket a sztatikus tér alapján
számíthattuk, ahol a méterenkénti induktivitás, kapacitás, ellenállás és
átvezetés szolgáltak a számításaink alapjául. Az ilyen távvezetékek 0-tól
elvileg végtelenig bármilyen frekvenciájú jelet átvihetnek.
Azokban az esetekben, amikor a vezetékek közötti távolság összemér-
hető a hullámhosszal, nemcsak a TEM terjedési mód létezik, hanem ilyen-
kor lehetővé válik, hogy egy csővezetéken is terjedhessen az elektromág-
neses hullám. Ebben a fejezetben négyszög-keresztmetszetű csövekből
kialakított hullámvezetőkkel vagy csőtápvonalakkal foglalkozunk.
11.1. Párhuzamos, sík fémlemezek közötti terjedés

Az elrendezés (11.1.1 ábra) tulajdonképpen két vezetőből áll, TEM-hullá-
mok terjedése tehát lehetséges.
Tételezzük fel, hogy a lemezek végtelen jó vezetőképességűek. Ez
esetben E-nek nem lehet a lemezekkel párhuzamos komponense, így E
merőleges a lemez felületére, H pedig a felülettel párhuzamos. A hullám
fázisa egy adott síkban állandó, ezért a párhuzamos lemezek között terjedő
hullám síkhullám (lásd 8. fejezet). A térerősség változását komplex alakban
a következő egyenlet írja le:
E y ( t, z) = Eˆ y e j(ωt−βz) . (1)
Határozzuk meg az eltolási áramot:

∂E y ( t, z ) ⎛π ⎞
j⎜ −βz ⎟
Je ( t, z ) = ε = jωεEˆ y e ( = ωεEˆ y e jωt e ⎝ 2 ⎠ .
j ωt −βz )
(2)
∂t
Eszerint az eltolási áram térbelileg fázisban 90º-kal késik a faláramokhoz
képest, hiszen azok E-vel és H-val vannak fázisban (E és H fázisa azonos).

11.1.1. ábra. A párhuzamos fémlemezek között terjedő

TEM-hullám erővonalképe, árameloszlása
Továbbra is feltételezzük, hogy a lemezek között csak haladó hullám ter-

jed, valamint, hogy a csillapítási tényező értéke 0. Legyen a lemezek közöt-
ti távolság b. Határozzuk meg a lemezek között áthaladó teljesítményt az x
= a, y = b méretű felületen. A z irányú Poynting-vektor átlagértéke:
1ˆ ˆ
Sz = EyHx , (3)
2
így az ab keresztmetszeten áthaladó teljesítmény:
b a
1 1
P= ∫
20 ∫ Eˆ Hˆ dxdy = 2 Eˆ Hˆ ab .
y x y x (4)
0
A lemezek közötti feszültség amplitúdója:

ˆ = Eˆ b .
U (5)
y y
Az áram és a mágneses térerősség közötti kapcsolatot az 11.1.2. ábra alap-

ján határozhatjuk meg. A gerjesztési törvény értelmében írhatjuk, hogy:
∫ HdA = ∫ JdA . (6)

A

11.1.2. ábra. Magyarázóábra a faláramok számításához
ahol J a vezetést áramsűrűség. Nagy frekvencián a ∆ behatolási mélység

csekély, az áram túlnyomó többsége a lemezek belső felületén folyik, ezért
az integrálási út 3-4 szakaszát úgy érdemes felvenni, hogy az a behatolási
mélységtől távolabb helyezkedjen el, ahol H = 0. Így elég az integrálást az
1-2 szakaszon elvégezni. A (6) egyenlet jobb oldala a következő szerint
számolható:
a a
∫ JdA = ∫ J z∆d = ∫ J F d = I z , (7)

A 0 0
ahol Jz∆ = JF a felületi áramsűrűség. Jz-t, a z irányú vezetési áramsűrűséget

a behatolási mélységen belül állandónak vehetjük, értéke megegyezik a
lemezek belső felületén lévő áramsűrűséggel. Úgy tekinthetjük, hogy az
áram csak a behatolási mélység által megszabott a∆ keresztmetszeten fo-
lyik. Tehát:
a a
∫ HdA = ∫ H d x = ∫ J Fd . (8)
0 0
A (8) egyenlet értelmében:

JF = Jz∆ = Hx . (9)
Ezzel az a szakaszon folyó felületi áram értéke:
Iz = J F a = H x a . (10)
Az (5) és (10) összefüggések felhasználásával a (4) egyenlet így írható:
1 ˆ ˆ
P= U y Iz , (11)
2

ami azt fejezi ki, hogy a lemezek között terjedő elektromágneses síkhullám
által szállított teljesítmény megegyezik a síkhullámmal együtt terjedő fe-
szültség- és áramhullám amplitúdóival számított teljesítménnyel. (A számí-
tás gondolatmenetének megfordításával a (4), ill. a (3) összefüggés igazolá-
sához jutunk.)
A hullámvezető hullámellenállása:
Uy Ey b b
Z0 = = =η , (12)
Iz Hx a a
ahol η = E y / H x = µ / ε a lemezek közötti tér hullámellenállása, amit

most η-val jelölünk.
Minden távvezetékre érvényes, hogy
L
Z0 = . (14)
C
Határozzuk meg L-et és C-t. C megy könnyebben, mert alkalmazható a
síkkondenzátor kapacitásának képlete: C = εA/b. Mivel A = (1m)a,
C = εa/b. L kiszámítását az L = Φ / Iz összefüggés alapján végezhetjük el:
b
Φ = BA = µH x (1m ) b = µI z , (15)
a
és
Φ b
L= =µ . (16)
Iz a
Ezek után a lemezek közötti tér hullámellenállása:
b
µ
a
η = Z0 = a a= µ. (17)
b a ε
ε b
b
amely természetesen megegyezik a síkhullámoknál megismert összefüg-
géssel.

11.2. Négyszögletes csőtápvonal

Abban az esetben, amikor két párhuzamos fémlemez között terjed az
elektromágneses hullám és a hullámhossz összemérhető a lemezek távol-
ságával, akkor is van hullámterjedés, ha a párhuzamos elrendezésből oldal-
falak segítségével csövet képezünk. Egyébként ez közismert tény, hiszen a
fény is áthatol olyan átlátszó csöveken, amelyek mérete nagyobb mint a
fény hullámhossza. Azt pedig tudjuk, hogy a fény is elektromágneses hul-
lám. A csőtápvonalban kialakuló hullámforma számítására két alapvető
módszer lehetséges: az egyik a hullámegyenletnek az adott határfeltételek
melletti megoldása, vagyis a Maxwell-egyenletekből kiinduló közvetlen
módszer, a másik a már ismert TEM-módból való kiindulás, amelyet a
párhuzamos lemezek közötti terjedés kapcsán vizsgáltunk. Most ez utóbbi
módszert alkalmazzuk, amelynél nincs szükség differenciálegyenlet megol-
dására, a feladat geometriai problémává egyszerűsödik, emellett – mint
látni fogjuk – jó fizikai képet nyújt a terjedésről.
11.2.1. TE-módusú négyszögletes csőtápvonal
A négyszögletes csőtápvonal metszetét és koordináta-rendszerünk helyze-
tét a 11.2.1. ábra mutatja. A tápvonal tengelyiránya z; a szélesebb oldal irá-
nya x, belső mérete a; a keskenyebb oldal iránya y, a belső mérete pedig b.
11.2.1. ábra Négyszögletes 11.2.2. ábra. Az x = 0 helyen

hullámvezető az x, y, z koordináta- függőleges fémlemezzel
rendszerben párhuzamos lemezekből kialakított
hullámvezető
Induljunk ki tehát a két párhuzamos fémlemez között terjedő TEM-

módból, ahol az elektromos tér merőleges a lemezek síkjára. Zárjuk le a
két párhuzamos lemezt a 11.2.2. ábrának megfelelően egy az elektromos
tér irányával párhuzamos harmadik fémsíkkal. Így egy U alakú hullámve-
zetőt kapunk, amelynek két szára x irányban végtelen kiterjedésű. A hul-

lámvezető tengelyirányát (z) a lezárósík határozza meg. Az x, y irányok az

ábra szerintiek, x értékét a lezárósíktól számítjuk, tehát a lezáró lemez he-
lyén x = 0.
Zárjon be a két lemez között terjedő síkhullám terjedési iránya az x
tengellyel ϑ szöget, a síkhullám tehát ferdén esik a lezáró lemezre. A beeső
hullámot a lezáró lemez visszaveri a 11.2.3. ábra szerint, és minthogy a
lemezen az elektromos térerősség értéke csak 0 lehet, ezért a visszavert
hullám fázisának 180 fokkal meg kell fordulnia a beeső hullámhoz képest.
Így a kettő eredője az x = 0 helyen minden z értéknél nulla lesz.
11.2.3. ábra. A beeső síkhullám ábrázolása az y = b/2 síkban

A 11.2.4. ábrán Pi jelöli a beeső hullámot, Pr pedig a visszavert hullámot. A
folytonos vonalak a beeső, a szaggatott vonalak a visszavert hullámra vo-
natkoznak. Ezen az ábrán az elektromos mező szintén merőleges a papír
síkjára. Érdekes megállapítást tehetünk az elektromos térerősség értékére a
11.2.4. ábrán x = a-val jelölt egyenes helyén és annak egész számú többszö-
röseinél. Ezeken a helyeken a beeső és a visszavert hullám ellenkező fázis-
ban találkozik, tehát az eredő éppúgy 0, mint az x = 0 helyen, annak ellené-
re, hogy itt nincs vezető felület. Ha most ide helyezünk egy a reflektáló
fémlemezzel párhuzamos másik fémlemezt, akkor az a kialakult hullámké-
pet nem változtatja meg, hiszen ott az elektromos tér értéke zérus. Ezzel
eljutottunk az U alakú elrendezésből a négyszögletes csőtápvonalhoz.

11.2.4. ábra. Beeső és visszavert síkhullámok az y = b/2 síkban
Attól függően, hogy hányszor „a” távolságnyira helyezzük el a negyedik,

lezáró lemezt, a négyszögletes csőtápvonalban lehetséges rezgési módok
egy sorozatának valamelyikét kapjuk meg. A zárósík helyét megadó legki-
sebb „a” távolság az úgynevezett alap-rezgésimódnak, a többi (ennek
egész számú többszörösei) már a magasabb rezgési módoknak felel meg.
Megállapíthatjuk azt is, hogy a négyszögletes csőtápvonalnál (és tulajdon-
képpen minden csőtápvonalnál) a terjedés úgy jön létre, hogy a falakról
történő folytonos visszaverődések közben alakul ki a hullámvezető elekt-
romágneses tere a beeső és a visszavert hullámokból. Eközben a hullám a
z tengely irányában előrejut, a 11.2.5. ábra szerint.
11.2.5. ábra. Az elektromágneses tér sorozatos reflexiók

útján jut a z irányban előre
Most határozzuk meg a beesési szög (ϑ), a tápvonal méretei és a hullám-

hossz közötti összefüggést. Jelöljük λ1-gyel a tápvonalat kitöltő dielektri-
kumban terjedő síkhullám hullámhosszát, λg-vel pedig a csőtápvonal ten-

gelyirányában mérhető hullámhosszat. Az alap-rezgésimódra a 11.2.4. ábra

alapján a következő összefüggések írhatók fel:
λ1 / 2 λ1
cos ϑ = = , (18)
a 2a
λg / 2 λg
ctgϑ = = . (19)
a 2a
A két egyenlet egymással elosztva:
2
λ1 ⎛λ ⎞
= sin ϑ = 1 − cos 2 ϑ = 1 − ⎜ 1 ⎟ , (20)
λg ⎝ 2a ⎠
vagyis
λ1
λg = . (21)
2
⎛λ ⎞
1− ⎜ 1 ⎟
⎝ 2a ⎠
A (21) egyenletből és a 11.2.4. ábrából is kitűnik, hogy λg értéke nagyobb,
mint λ1-é. Nagyon fontos még, hogy a (21) összefüggés csak λ1 < 2a esetén
ad valós értéket. Éppen ezért a λ1h = 2a hullámhosszat határhullámhossznak
nevezzük. A határhullámhossznál ϑ = 0. Ez azt jelenti, hogy a két párhu-
zamos fal között merőleges visszaverődés van mindaddig, amíg az összes
energia fel nem emésztődik. Ilyenkor a hullám a z tengely irányában nem
halad. Olyan ez, mint amikor egy mindkét végén rövidzárral lezárt λ/2
hosszúságú távvezetéken állóhullám alakul ki. Az ilyen állóhullám amplitú-
dóváltozását szinuszfüggvény írja le. Négyszögletes csőtápvonalaknál is
szinuszos lesz az amplitúdó helyfüggése az „a” méret mentén. Ez ϑ = 0
esetén triviális, azonban más ϑ szögek esetén is szinuszos az erővonalkép,
ahogyan ez az itt nem részletezett számításokból kiadódik.
A csőtápvonal a határhullámhossznál hosszabb hullámot vezetni nem tud, azaz a
határhullámhosszhoz rendelhető határfrekvenciánál kisebb frekvenciát nem képes át-
vinni, tehát felüláteresztő szűrőként működik.
A csőtápvonalban reflektálódó síkhullám a szabad térben nem szük-
ségszerűen λ1 hullámhosszú, mert a csőtápvonal dielektrikuma nem csak
levegő lehet. Ezért indokolt a λ0 szabadtéri hullámhossz bevezetése, amely
λ1-gyel a következő összefüggésben van:

λ 0 = λ1 µ r ε r . (22)
A hullámvezetőben lévő határhullámhossznak megfelelő szabadtéri határ-

hullámhossz:
λ 0h = 2a µ r ε r = λ1h µ r ε r . (23)
Ezzel a (21) egyenlet a következőképpen módosul:
λ0 / µr εr
λg = . (24)
2
⎛λ ⎞
1− ⎜ 0 ⎟
⎝ λ 0h ⎠
A csőtápvonal dielektrikuma rendszerint levegő. Ebben az esetben:
λ0
λg = . (25)
2
⎛λ ⎞
1− ⎜ 0 ⎟
⎝ λ 0h ⎠
A vizsgált rezgési mód a négyszögletes csőtápvonal alapmódja, az ún. do-
mináns mód, amit TE10-lal jelölünk. (TE = transzverzális elektromos, az in-
dexben szereplő számok jelentésére később visszatérünk.) Az alapmódot
elterjedten használjuk, egyrészt mert adott frekvenciájú jelet ezen lehet a
legkisebb méretű tápvonallal továbbítani, másrészt elérhető az, hogy a
tápvonalon egyedül csak az alapmód tud terjedni, ami igen előnyös a vesz-
teségek csökkentése és egyéb szempontok miatt.
11.2.2. Az alapmód hullámformája
Az előző szakaszban megállapítottuk, hogy az E vektorokkal párhuzamos
oldalak között az elektromos térerősség szinuszosan változik. Az interfe-
renciakép segítségével (beeső és reflektált hullámok találkozása) megszer-
keszthető a mágneses térerősség erővonalképe is. A mágneses térerősségnek a
fallal párhuzamos összetevője a visszaverődéskor nem fordul meg, tehát a falnál maxi-
muma lesz. Az x irányban a tápvonal méretét a-val jelöltük, az y irányú mé-
retét b-vel. Kimutatható, hogy a b oldal méretét kisebbre célszerű venni az
a oldalénál, rendszerint felére az a méretnek. Ebben az esetben minimális
lesz a csőtápvonalban terjedő hullám csillapítása. Ez az oka annak, hogy az
a oldalt a hullámvezető széles oldalának, b-t pedig a keskeny oldalnak ne-
vezzük.

Az eddigiek alapján felrajzolhatjuk a négyszögletes csőtápvonal alap-

módjának hullámformáját. Ez a 11.2.6. ábrán látható.
11.2.6. ábra. Az elektromágneses erőtér, valamint a faláramok

kialakulása a négyszögletes hullámvezető alapmódjában
A folytonos vonal az elektromos, a szaggatott pedig a mágneses erővona-

lakat jelöli. Megállapíthatjuk, hogy az elektromos erőtér mindig transzver-
zális, a mágneses mező zárt hurkot képez, és mind transzverzális, mind
tengelyirányú összetevője van. Ez a magyarázata annak, hogy miért nevez-
zük ezt a rezgési módot TE-módnak. A rövidítés tulajdonképpen a transz-
verzális, elektromos szavak kezdőbetűje, és arra utal, hogy az elektromos
erőtérnek csak transzverzális (keresztirányú) komponense van. Ugyanezen
az ábrán feltüntettük a faláramokat is, mégpedig az egyik széles és az egyik
keskeny oldalon. A faláramok szerkesztése azon meggondolás alapján történik,
hogy azok mindenütt merőlegesek a mágneses térerősség fallal párhuzamos komponen-
sére. A faláramoknak is van hosszanti (longitudinális) és keresztirányú
(transzverzális) összetevője; az ábrán Ih és Ik.

Írjuk fel ezek után a TE10 domináns módra a mezőegyenleteket, azaz a

térerősség-komponensek komplex csúcsértékeit. A kezdőfázist nullának
véve:
Hˆ =Hˆ cos πx e − jβz , (26)
z z
a
ˆ =H
H ˆ sin πx e − jβz , (27)
x x
a
πx − jβz
Eˆ y = Eˆ y sin e . (28)
a
Ezek az egyenletek veszteségmentes tápvonalra vonatkoznak, mert γ he-
lyett jβ szerepel az exponenciális tag kitevőjében.
11.2.3. A négyszögletes csőtápvonal hullámformái
Mint említettük, a négyszögletes csőtápvonalat rendszerint az alapmódban
használják. A tápvonalat lehet úgy méretezni, hogy csak az alap-
rezgésimódot vigye át. A magasabb terjedési módok a tápvonalban előfor-
duló akadályoknál gerjesztődnek, amelyek, ha terjedők, növelik a vesztesé-
geket, ha nem terjedők, akkor reaktáns teljesítményt tárolnak, és mint
reaktancia, ill. szuszceptancia jelennek meg. Milyen más hullámformák
lehetségesek? Eddigiekben a transzverzális, elektromos TE-módot vizsgál-
tuk, de lehetséges transzverzális mágneses mód is. Ebben az esetben a
mágneses térerősségnek csak transzverzális komponense van. Térjünk
most rá az indexek kérdésére. Korábban láttuk, hogy akkor is lehetséges
átvitel, ha a lezáró síkot nem az x = a helyen helyezzük el, hanem a-nak
egész számú többszöröseinél. Ilyenkor az elektromos erőtérnek az x méret
mentén több maximuma alakul ki. Ezek a TEm0-módok. Mivel általános
esetben a b oldal mentén is kialakulhat az erőtérnek maximuma, az index-
ben szereplő második szám arra szolgál, hogy megadja a maximumok
számát a b oldal mentén. A terjedési módokat indexekkel különböztetjük
meg, az indexek az erőterek maximumainak számát adják meg az a, ill. a b
oldalon végighaladva. Így beszélhetünk TE11-, TE21-, TM11-, TM21-
módokról. A 11.2.7. ábrán feltüntettük néhány TE- és TM-hullám erővo-
nalképét.

11.2.7. ábra Néhány TE- és TM- rezgésmód erővonalképe
A csőtápvonali határhullámhossz kiszámítására alkalmas képletet levezetés

nélkül közöljük:
1 2
λ1h = = . (29)
2 2 2 2
⎛m⎞ ⎛ n ⎞ ⎛m⎞ ⎛n⎞
⎜ ⎟ +⎜ ⎟ ⎜ ⎟ +⎜ ⎟
⎝ 2a ⎠ ⎝ 2b ⎠ ⎝ a ⎠ ⎝b⎠
Ez bármely TEmn- és TMmn-módra használható, pl. TE11- és TM11-módra:
2ab
λh = . (30)
a 2 + b2

11.2.4. Fázis- és csoportsebesség a hullámvezetőben történő

terjedésnél
A tápvonalon mérhető hullámhossz λg > λ1, így ott a fázissebesség na-
gyobb, mint az ugyanolyan közegben terjedő síkhullám fázissebessége.
Határozzuk meg most ezt a vp, a fázissebességet. Mint tudjuk vp = ω/β, β
pedig 2π/λg , tehát:
2
2π ⎛λ ⎞
β= 1− ⎜ 1 ⎟ , (31)
λ1 ⎝ λ1h ⎠
a fázissebesség pedig:
ω
ω λ1 v
vp = = = =
β ⎛λ ⎞
2
⎛λ ⎞
2
2π 1 − ⎜ 1 ⎟ 1− ⎜ 1 ⎟
⎝ λ1h ⎠ ⎝ λ1h ⎠ (32)
v λg
= =v .
⎛λ ⎞
2 λ1
1− ⎜ 1 ⎟
⎝ λ1h ⎠
A (32) egyenlet által megadott érték nagyobb lehet a fénysebességnél, ha λ1
megközelíti λ1h-t. Az információ azonban – mint tudjuk – az úgynevezett
csoportsebességgel terjed (lásd 10.5. fejezet). A csoportsebesség pedig dω/dβ,
ami mindig kisebb a fénysebességnél.
A részletszámítások mellőzésével a hullámvezetőre
2
dω ⎛λ ⎞
vcs = = v 1− ⎜ 1 ⎟ . (33)
dβ ⎝ λ1h ⎠
Megállapíthatjuk, hogy vcs valóban kisebb, mint v, mert a négyzetgyökös
szorzótényező mindig kisebb, mint 1.
Érdekes összefüggésre jutunk, ha összeszorozzuk a vcs és vp kifejezé-
sét. A (32) és a (33) egyenletek felhasználásával azt kapjuk, hogy:
v cs v p = v 2 , (34)
azaz a hullámvezetőben terjedő hullám fázis- és csoportsebességének mér-
tani középarányosa annak a TEM-hullámnak a v terjedési sebességével
egyezik meg, amely a hullámvezetőt kitöltő anyagban terjedne.

Elektrodinamika Üregrezonátorok
12. Üregrezonátorok
A fémfelületekkel teljesen körülhatárolt térrészt, ill. dielektrikumot üregre-
zonátornak nevezzük. Az üregrezonátor elektromos viszonyai a Maxwell-
egyenletekből meghatározhatók, de mi számításaink során az előző fejeze-
tek eredményeire támaszkodunk, és az üregrezonátort két végén fémla-
pokkal lezárt hullámvezető szakaszból származtatjuk. Az üregrezonátor a
rezgőkörökhöz hasonlóan viselkedő áramköri elem, ezért felhasználási
területe megegyezik a rezgőkörével ott, ahol a nagy veszteségek miatt rez-
gőkörök már nem alkalmazhatók. Egy rezgőkör veszteségeit tulajdonkép-
pen a frekvencia (pontosabban a rezonanciafrekvencia) határozza meg.
Ugyanis minél nagyobb a rezgőkör rezonanciafrekvenciája, annál kisebb a
mérete, ami a tekercs veszteségi ellenállását erősen megnöveli a kis vezető-
keresztmetszet miatt. Nagy frekvenciákon a tekercs kapacitása és a kon-
denzátor induktivitása sem hanyagolható el, ami a tervezésnél okoz nehéz-
séget. Ilyen áramkörökkel szűrőket megvalósítani nem lehet. Mivel a rez-
gőkörök mérete a mikrohullámú frekvenciatartományban rendkívül kicsire
adódik, ezért a benne átütés veszélye nélkül tárolható energia is kicsi, így
az ilyen rezgőkörök teljesítményátvitelre sem lennének felhasználhatók.
Látni fogjuk, hogy az üregrezonátorok viszont éppen ezeken a frekvenciá-
kon realizálhatók elfogadható méretben úgy, hogy kedvező tulajdonságaik
és paramétereik révén messze felülmúlják a diszkrét elemekből felépített
rezgőköröket.
Itt kell megemlíteni az üregrezonátoroknak egy, a rezgőkörökétől elté-
rő tulajdonságát, nevezetesen azt, hogy a rezonanciafrekvenciák száma a
rezgőkörök egyetlen rezonanciafrekvenciájával szemben végtelen sok.
Gyakorlati célokra a legkisebb rezonanciafrekvenciát használjuk.
Üregrezonátor képezhető nemcsak hullámvezetőből, hanem koaxiális
tápvonalból is, ha a tápvonalszakasz két végét rövidre zárjuk. Minthogy a
lezárással a távvezetékek és hullámvezetők rezgési módjai nem változnak,
ezért az üregrezonátorban kialakuló rezgési módokat szintén TE, TM és
TEM betűkkel kell jelölnünk.

12.1. Üregrezonátorok származtatása

hullámvezetőből
Vizsgáljuk a következő elrendezést. Adva van egy hullámvezető, amelynek
egy szakaszát két fémlemezzel lezárjuk, és valamelyik lezárásnál egy csato-
lóhurok segítségével biztosítjuk az elektromágneses tér gerjesztésének
lehetőségét is.
12.1.1. ábra. Hullámvezetőből származtatott üregrezonátor

két csatolóhurokkal
A 12.1.1. ábrán látható rezonátort olyan tápvonalból származtatjuk,

amelyben az elektromos energia TE10-módban terjed. Ez azt jelenti, hogy
az elektromos térerősség az a méret mentén egy szinuszfüggvény fél peri-
ódusának megfelelően fog változni. A hullámvezető lezárása két fémle-
mezzel megszabja, hogy a lezárás helyén az elektromos tér értéke nullától
különböző nem lehet. Azt is tudjuk, hogy ilyenkor a rövidzár helyétől tá-
volodva szintén szinuszfüggvény írja le az elektromos teret. Mivel itt a
hullámvezető minkét vége rövidre van zárva csak olyan szinuszgörbék
jöhetnek szóba, amelyek elhelyezhetők úgy a hullámvezető mentén, hogy a
függvény két nullátmenete egymástól pont ℓ távolságra legyen. Az első
ilyen lehetőség az, amikor a függvény félperiódusa egyenlő ℓ-lel. Tehát az

elektromos teret mindkét méret (a, ℓ ) mentén szinuszgörbe írja le. A

12.1.1. ábrán azt az esetet tüntettük fel, amikor mindkét méret mentén
egyetlen fél hullám alakul ki.
12.2. Üregrezonátorok jósági tényezője

A jósági tényező vagy pontosabban rezonancia-jóságitényező definíciósze-
rűen:
W
Q 0 = 2π r , (1)
Wd
ahol Wr az üregrezonátorban tárolt (reaktáns) energia, Wd pedig az egy
periódus alatt az üreg falán disszipált munka. Q0 fenti kifejezése még így is
írható:
W 2π Wr W
Q 0 = 2π r = = ω0 r , (2)
Pd T T Pd Pd
ahol Pd a disszipált teljesítmény átlagértéke, T pedig a periódusidő. Az
üreg dV térfogatában tárolt energia a mágneses mezőből számítva:
1 ˆ2
dW = µ 0 H dV , (3)
2
az összes energia:
1 ˆ 2 dV .
Wr = µ 0 ∫ H (4)
2 V
Ezek után számítsuk ki a disszipált teljesítményt a mágneses térerősségből.

Az üreg falának dV térfogatelemében keletkező dPd disszipált teljesítmény
a differenciális Joule-törvény szerint:
1 Jˆ 2
dPd = dV . (5)
2σ
Mivel (11.1-9) szerint Jˆ∆ = Hˆ s -csal (12.2.1. ábra), a mágneses tér fallal pár-
huzamos összetevőjének csúcsértékével, ezért
2
1 ⎛ Ĥ s ⎞
dP = ⎜ ⎟⎟ ∆dA , (6)
2σ ⎜⎝ ∆ ⎠

ahol figyelembe vettük, hogy dV = dA∆ (∆ a behatolási mélység, úgy te-

kintjük, hogy ∆ mélységig folyik csak áram, és annak sűrűsége ∆-ban min-
denhol Ĵ ).
12.2.1. ábra. A felületi áramsűrűség és a mágneses tér

fallal párhuzamos komponense a fal dA felületelemén
Az elemi veszteségek integrálásával megkapjuk a teljes veszteséget:

1 ˆ 2 dA ,
Pd = ∫
v dPd = ∫
v H s (7)
A
2σ∆ A
ahol A az üreg teljes belső felülete.

Az üreg jósági tényezője (4) és (7) figyelembevételével:
∫ Ĥ dV
2
Wm
Q0 = ω0 = ω0µ0 σ∆ V . (8)
ˆ 2 dA
Pd
∫v s
H
A
Mivel az üregrezonátorok fala nem készül ferromágneses anyagból, ezért µ

= µ0. Ezt a behatolási mélység kifejezésébe írva kapjuk, hogy
1
∆= . (9)
πf 0µ0 σ
A (8) összefüggésben ω0µ0 σ∆-t alakítsuk át a következő módon:
1 2
ω0µ0 σ∆ = 2πf 0µ 0 σ = 2 πf 0µ 0σ = , (10)
πf 0µ 0 σ ∆

így
∫ Ĥ dV
2
2
Q0 = V
. (11)
∆
∫v Ĥs dA
2
Egyszerű közelítő képletet kapunk, ha feltételezzük, hogy az üregen belül

a mágneses mező mindenhol állandó (Hˆ = Hˆ s ) . Ezzel a feltételezéssel (11)
a következő lesz:
2 V 2 a rezonátor térfogata
Q0 = = . (12)
∆ A ∆ a rezonátor felülete
Eszerint annál nagyobb a rezonátor jósági tényezője, minél nagyobb a
térfogata, adott felület mellett. Természetesen a rezgési mód is nagymér-
tékben befolyásolja Q0 értékét, ez azonban a közelítő formulából nem
látszik. Vajon mekkora értékű Q0-ra számíthatunk? Vegyünk egy kocka
alakú üregrezonátort, amely adott felület esetén a legnagyobb térfogatú
téglatest. Legyen az élhossza 10 cm, és ∆ = 1µ = 10-6 m. Így V = 1 dm3 és
A = 6 dm2. V/A = 1/6 dm, a jósági tényező pedig:
2V 1 1
Q0 ≈ = 2 ⋅106 0,1 = ⋅105 ≈ 33000 .
∆A 6 3
Ez jóval nagyobb annál, mint amilyennel egy kondenzátorból és tekercs-
ből álló rezgőkör rendelkezik. A 33000-es érték a gyakorlatban is elérhető
megfelelő méretű és módusú üregrezonátor esetében.
12.3. Állandó keresztmetszetű hasábüregek

rezonanciafrekvenciái
Vizsgáljunk olyan üregrezonátorokat, amelyek egy véges hosszúságú hul-
lámvezetőnek két fémlemezzel való lezárásával jönnek létre. Ha egy ilyen
üreg rezonál, akkor az ℓ méret mentén szinuszfüggvény szerint változik a
tér, és a rezonátor mindkét végén csomópont van. Így fenn kell állnia az
λg
A=p , (1)
2
összefüggésnek, ahol p tetszőleges egész szám, vagyis

λ g = 2A / p . (2)
Másrészt tudjuk, hogy λg kifejezhető a szabadtéri hullámhosszal és a terje-

dési módtól függő határhullámhosszal is. Az összefüggés a következő, ha
az üreg levegővel töltött:
λ0
λg = . (3)
2
⎛λ ⎞
1− ⎜ 0 ⎟
⎝ λ 0h ⎠
A (2), (3) egyenletek jobb oldala egymással egyenlő, amiből következik,
hogy
2 2
⎛ 1 ⎞ 2 ⎛ p ⎞ 2
1− ⎜ ⎟ λ0 = ⎜ ⎟ λ0 . (4)
⎝ λ 0h ⎠ ⎝ 2A ⎠
Fejezzük ki a (4)-ből λ0-at, amit ezután λk-val jelölünk, és rezonáns hullám-
hossznak nevezünk:
1
λk = ( λ0 ) = . (5)
2 2
⎛ p ⎞ ⎛ 1 ⎞
⎜ ⎟ +⎜ ⎟
⎝ 2A ⎠ ⎝ λ 0h ⎠
A rezonanciafrekvencia értéke:
2 2
c ⎛ p ⎞ ⎛ 1 ⎞
fk = = c ⎜ ⎟ +⎜ ⎟ . (6)
λk ⎝ 2A ⎠ ⎝ λ 0h ⎠
A (6) kifejezés általános érvényű formula, minden üregrezonátorra igaz

(függetlenül a keresztmetszet alakjától).
12.3.1. Négyszögletes hasábüreg
A négyszögletes csőtápvonal határhullámhosszai a TEmn és TMmn módok-
ra a következő összefüggéssel adható meg:
2
λ1h = . (7)
2 2
⎛m⎞ ⎛n⎞
⎜ ⎟ +⎜ ⎟
⎝ a ⎠ ⎝b⎠

Ha a dielektrikum levegő λ0h = λ1h. Ezt (5)-be behelyettesítve a rezonáns

hullámhosszra azt kapjuk, hogy
2
λk = . (8)
2 2 2
⎛m⎞ ⎛n⎞ ⎛p⎞
⎜ ⎟ +⎜ ⎟ +⎜ ⎟
⎝ a ⎠ ⎝b⎠ ⎝A⎠
Az üregrezonátor rezgési módjait a (8) képletben szereplő három paramé-
terrel (m, n, p) jelöljük. Így beszélhetünk TEmnp és TMmnp rezgési módok-
ról.

Elektrodinamika Elektromágneses hullámok keltése és vétele
13. Elektromágneses hullámok

keltése és vétele
Az elektromágneses hullámok keltése és vétele antennákkal történik. Az
antenna lehet adó- és vevőantenna. Az adóantennában folyó vezetési áram
maga körül elektromágneses teret kelt. A vevőantennában viszont a ráeső
elektromágneses hullám árameloszlást hoz létre.
Az antenna elemi darabjában az áramerősség állandónak tekinthető.
Így jutunk el az ún. Hertz-dipólushoz∗ (vagy Hertz-dipólhoz). Ez olyan dℓ
hosszúságú I0 áramszál, amelynél dℓ << λ, és d << dℓ. Itt λ a frekvenciá-
nak megfelelő hullámhossz, és d az áramszál átmérője. Az I0 áramerősség
értéke a dℓ hossz mentén állandó.
A Hertz-dipólus úgy is elképzelhető, hogy két egymástól dℓ távolságra
lévő fémgömböt egy egyenes vezetővel összekötünk, és ezen a vezetőn
keresztül a két gömb periodikusan feltöltődik és kisül.
Ha ismeretes egy antenna árameloszlása, akkor az eredő tér meghatá-
rozható úgy, hogy az antenna elemi részei által keltett tereket szuperpo-
náljuk. Az elemi részek Hertz-dipólusoknak tekinthetők.
13.1. A Hertz-dipólus elektromágneses tere

Ezek után határozzuk meg a Hertz-dipólus mágneses terét, ha a benne
folyó áram
i ( t ) = Î0 sin ωt . (1)
Kézenfekvőnek tűnik a Biot–Savart-törvény alkalmazása, hiszen segítsé-

gével az áramelem mágneses tere közvetlenül adódna (lásd 4.5. fejezet). A
Biot–Savart-törvény azonban alapvetően az állandó nagyságú áramok ha-
tására létrejövő mágneses tér meghatározására alkalmas. Ha időben válto-
zó az áramelem árama, és ennek következtében a mágneses tér is, akkor
elektromos tér keletkezik (II. Maxwell-egyenlet), amely az I. Maxwell-
egyenlet szerint újból mágneses teret kelt.
Ezt a térkomponenst a Biot–Savart-törvény nem adja meg, de azt,
amelyből az erőt és a vektorpotenciált meghatároztuk, ill. származtattuk
∗
Heinrich Rudolf Hertz (1857–1894): német fizikus, a fizikatörténet egyik legnagyobb
alakja. Igazolta, hogy a Maxwell által feltételezett elektromágneses hullámok léteznek, és
pontosan azonos módon viselkednek, mint a fény.

ebben az esetben is megadja.* Tehát helyes eredményt akkor kapunk, ha a

mágneses térerősséget a vektorpotenciálból határozzuk meg.
A vektorpotenciál kifejezése a stacionárius áramú esethez képest (lásd
6.12. fejezet) csak annyiban változik, hogy I0 helyébe Î0 sin ωt kerül, és fi-
gyelembe vesszük, hogy változó tér esetén a potenciál csak r/v idő múlva
érvényesül, ahol v a mágneses „hatás”, ill. a potenciál terjedési sebessége.
Tehát ez esetben
Î d ⎛ r⎞
A (r, t ) = µ 0 sin ω⎜⎜ t − ⎟⎟⎟ . (2)
4πr ⎜⎝ v ⎠
Ezt a potenciált szaknyelven retardált vagy késleltetett potenciálnak hívjuk.

A (2)-es összefüggés szerint a vektorpotenciál hullámként terjed, amp-
litúdója a távolsággal fordítottan arányos. Az ilyen típusú hullámot gömb-
hullámnak hívjuk.
A mágneses térerősséget ezek után a vektorpotenciálból kell r szerinti
deriválással (tulajdonképpen rotációval) képezni (lásd 6.12. fejezet), azaz:
1 ∂A (r, t )
H (r, t ) = − sin ϑ =
µ ∂r
(3)
Î d ⎡ 1 ⎛ ωr ⎞ ω ⎛ ωr ⎞⎤
= − 0 sin ϑ ⎢− 2 sin ⎜⎜ωt − ⎟⎟⎟ − cos ⎜⎜ωt − ⎟⎟⎟⎥ .
4π ⎢⎣ r ⎜⎝ v ⎠ rv ⎝⎜ v ⎠⎥⎦
Az 1/r szerint csökkenő komponenst távoltéri, az 1/r2 szerint csökkenőt
pedig közeltéri komponensnek hívjuk, mert nagyobb r távolságoknál csak
az 1/r függvény szerint csökkenő komponens érvényesül, az antennához
közel elsősorban az 1/r2 szerinti. Mindkét komponens hullámként terjed,
hiszen mindkét trigonometrikus függvény argumentuma ω(t–r/v). H me-
rőleges r-re, azaz a terjedési irányra, és az áramelem tengelyének irányára
is, következésképpen a mágneses tér hengerszimmetrikus (13.1.1. ábra).
A közeltéri komponens nem más, mint a Biot–Savart-törvényből köz-
vetlenül adódó térkomponens. A váltakozó áramú gerjesztés miatt most
van egy másik komponens is, amelyet a Biot–Savart-törvényből nem lehet
megkapni. Ennek 90º-os fáziskésése van az előzőhöz képest.
* A vektorpotenciál értékét úgy is megkaphatjuk, hogy a 6.12.1. ábrán nem ℓ, hanem dℓ
mozdul el ellenkező irányban a végtelenbe. Mivel dℓ ez esetben stacionárius térben van,
így az erő váltakozó áramú áramelem esetében minden pillanatban arányos lesz az áram-
mal, és ha az elmozdulás ideje nullához tart, akkor a munka és a potenciál is arányos az
árammal.

13.1.1. ábra. Az elektromos és mágneses erővonalak

az áramelem közelterében
A (4)-es összefüggés szerint a távoltéri komponens zérus, ha ω = 0. Elekt-

romágneses hullámokkal történő jelátvitelnél a távoltéri komponensnek
van jelentősége, mert a nagy távolságok miatt a közeltéri komponens elha-
nyagolható, azaz
ω 1
,
rv r2
és így
Î d ω ⎛ ωr ⎞
H (r, t ) = 0 sin ϑ cos ⎜⎜ωt − ⎟⎟⎟ . (4)
4π rv ⎜
⎝ v⎠
ω/v = β helyére 2π/λ-t is írhatunk, amivel
Î0 d
H (r, t ) = sin ϑ cos (ωt − β r ) . (5)
2λr
A mágneses térerősségnek olyan kifejezését kaptuk, amely egy adott ϑ
irányban csak annyiban különbözik egy csillapítatlan síkhullám mágneses
terének kifejezésétől, hogy amplitúdója nem állandó, hanem r-rel fordítot-
tan arányos. Ezért a távoltérben egy olyan felületen, amelyen az r változása
elhanyagolható, a Hertz-dipólus tere síkhullámnak tekinthető, amelynél az
E és H vektor – mint tudjuk – merőleges egymásra, és mindkettő merőle-

ges a terjedési irányra. Amplitúdóik hányadosa pedig a szabad tér hullám-

ellenállásával egyenlő:
E µ0
Z0 = = = 120π , (6)
H ε0
a hullám fázissebessége pedig

1
v= =c. (7)
µ0 ε0
Ezek után az elektromos térerősséghullám kifejezése a távoltérben:
Î0 d
E (r, t ) = H (r, t ) Z0 = Z0 sin ϑ cos (ωt − βr ) , (8)
2λr
amely Z0 = 120π figyelembevételével még így is írható:
Î0 d
E (r, t ) = 60π sin ϑ cos (ωt − βr ) . (9)
rλ
Legnagyobb a térerősség a dipólus tengelyére merőleges síkban (ϑ = 90º),
és legkisebb (tudniillik nulla) a dipólus tengelyével egy irányban (ϑ = 0º).
A dipólus tehát tengelyének irányában egyáltalán nem sugároz.
Ha képezzük az
E (ϑ, ϕ)
F (ϑ, ϕ) = (10)
E max
hányadost, akkor ezzel az antenna normalizált feszültség-iránykarakterisz-
tikáját vagy más néven amplitúdó-iránykarakterisztikáját definiáljuk, ahol
Emax az elektromos térerősség effektív értéke a fő sugárzási irányban, φ az
antenna tengelyére merőleges síkban a körüljárás szöge. Hertz-dipólusnál
E független φ-től, és így az iránykarakterisztikája:
E (ϑ)
F (ϑ, ϕ) = = sin ϑ . (11)
E max
A 13.1.2. ábrán láthatjuk a Hertz-dipól iránykarakterisztikáját. Minden
egyes szöghöz felvittük az ahhoz az irányhoz tartozó iránykarakterisztika-
értéket. Ilyen módon egy toroidfelületet kapunk.

13.1.2. ábra. A Hertz-dipólus normalizált amplitúdókarakterisztikája
13.1.1. A kisugárzott teljesítmény

Miután meghatároztuk a távoltéri elektromágneses teret, határozzuk meg a
kisugárzott (transmitted) Pt teljesítményt is. Ha bárhova a térbe a hullá-
mok haladási irányára merőlegesen egy egységnyi felületelemet helyezünk,
az azon áthaladó teljesítményt az S = E×H Poynting-vektor adja meg.
Minthogy a villamos és mágneses térerősség azonos fázisban változik az
időben, a Poynting-vektor mindig egy irányba mutat, éspedig az antenná-
tól el. Az egész antenna által kisugárzott (angolul transmitted) teljesít-
ményt úgy kapjuk meg, hogy az egész antennát körülvesszük egy tetszés
szerinti zárt felülettel, és erre összegezzük a Poynting-vektorok és a dA
felületelemek szorzataként adódó dP teljesítményeket (13.1.3. ábra), azaz
Pt = ∫ SdA . (12)
A
(12)-ben most S a Poynting-vektor időbeli középértékét jelöli, ezért a telje-

sítmény is időbeli középérték, tehát nagybetűvel jelölendő.
Ha ez a zárt felület a 13.1.3. ábra szerinti gömbfelület, akkor S és dA
iránya az egész gömbfelület mentén azonos, és az integrál így írható:
Pt = ∫ SdA . (13)
A
Ebben az esetben dA legyen egy olyan rdϑ szélességű gyűrű, amelynek

középvonala által kifeszített sík merőleges a dipólus irányára. Ezen a dA
felületű gyűrűn belül S állandó, függetlenül φ értékétől. A 13.1.3. ábra
alapján

dA = 2πρ ⋅ rdϑ = (2πr sin ϑ) rdϑ = 2πr 2 sin ϑdϑ , (14)

a gyűrű a gyűrű
hossza szélessége
továbbá S-t felírhatjuk az iránykarakterisztikával is:

2
E E 2 ⎛⎜ E ⎞⎟ E 2max
S = EH = E = = ⎜⎜ ⎟⎟ = F2 (ϑ, ϕ)Smax , (15)
⎟
Z0 Z0 ⎝ E max ⎠ Z0
ahol Smax a teljesítménysűrűség a fő sugárzási irányban, az antennától r

távolságra, E és H az elektromos ill. mágneses térerősség effektív értéke.
Ezzel a kisugárzott teljesítmény:
Pt = ∫ SdA = Smax ∫ F2 dA . (16)

A A
13.1.3. ábra. A Hertz-dipólust körülvevő gömbfelület ábrázolása,

a φ és ϑ szög értelmezése
A (11) összefüggés szerint F = sinϑ, amivel

π
Pt = Smax ∫ F2 dA = Smax 2πr 2 ∫ sin 3 ϑdϑ . (17)

A 0

A határozott integrál értéke 4/3, így

8
Pt = πr 2Smax . (18)
3
2
1 ˆ2 1 ⎛⎜ Î0 d ⎞⎟
Smax = H Z = ⎜ ⎟⎟ 120π figyelembevételével kapjuk, hogy
2 ⎜⎜⎝ 2λr ⎠⎟
max 0
2
2
8 1 ⎜⎛ Î0 d ⎞⎟ 1 ⎛ d 2⎞
Pt = πr 2 ⎜⎜ ⎟⎟ 120π = Î02 ⎜⎜80π2 2 ⎟⎟⎟ . (19)
3 2 ⎜⎝ 2λr ⎠⎟ 2 ⎝⎜ λ ⎠⎟
2
A zárójelben álló 80π2 d 2 nem más, mint a Hertz-dipólus sugárzási ellen-
λ
állása, egy olyan fiktív ellenállás, amelyet megszorozva az antennában fo-
lyó maximális áram effektív értékének négyzetével, a kisugárzott teljesít-
ményt kapjuk. A dℓ = ℓ jelöléssel a Hertz-dipólus sugárzási ellenállása:
2
⎛ ⎞
R s = 80π ⎜⎜ ⎟⎟⎟ ,
2
(20)
⎜⎝ λ ⎠
amely egyenesen arányos az antenna hosszának és a hullámhossz viszo-

nyának négyzetével. Annál nagyobb teljesítményt tudunk antennánkkal
adott áramerősség mellett elsugározni, minél hosszabb az antenna. Vi-
gyáznunk kell azonban arra, hogy az ℓ << λ egyenlőtlenség mindig fenn-
álljon, mert különben összefüggéseink érvényüket vesztik. Egyébként ez a
fiktív sugárzási ellenállás mindenképpen mint ellenállás kezelhető: például
ha a maximális áram az antenna kapcsainál mérhető, akkor a sugárzási
ellenállás az antenna bemeneti ellenállása. A sugárzási ellenállás zaj szem-
pontjából is úgy viselkedik, mint egy ellenállás.
13.2. Az antenna irányhatása és nyeresége

A (13.1-18)-as összefüggés szerint a Hertz-dipólus által kisugárzott telje-
sítmény Pt = 8 πr 2Smax . Ezt az összefüggést átírhatjuk az alábbi módon:
3
Pt
1,5 = Smax , (1)
4πr 2
vagy
1,5S0 = Smax , (2)

ahol S0 = Pt 2 az ún. izotróp antenna által létrehozott teljesítménysűrűség.

4πr
Ez egy olyan fiktív, viszonyítási célra szolgáló antenna, amely minden
irányban azonos intenzitással sugároz, azaz a kisugárzott teljesítmény
egyenletesen oszlik szét az r sugarú gömb 4πr2 felszínén.
Az Smax/S0 hányadossal az antenna D irányhatását definiáljuk, azaz
Smax
D= . (3)
S0
Ez a Hertz-dipólus esetében (2) szerint 1,5. Tehát az antenna tengelyére
merőleges fő sugárzási irányban a Hertz-dipólus bármely r távolságban
1,5-ször akkora teljesítménysűrűséget kelt, mint az izotróp antenna. Az
irányhatással (angolul directivity) az antenna irányítottságát jellemezzük.
Az antennanyereség (angolul gain) a főirányban kisugárzott teljesítmény-
sűrűség és az antennába betáplált Pbe teljesítménnyel azonos teljesítményt
sugárzó izotróp antenna teljesítménysűrűségének a hányadosa:
Smax
G= , (4)
S0
ahol most S0 = Pbe 2 . A nyereség tehát transzfer jellemző, vagyis függ az

4πr
antenna veszteségétől. A (3), (4) definíciókból következik, hogy az antenna
veszteségeit kifejező hatásfok a következő:
G P
η= = t . (5)
D Pbe
Az antennába bevezetett Pbe teljesítmény és a nyereség szorzatát izotro-
pikusan egyenértékű kisugárzott teljesítménynek (equivalent isotropically
radiated power) hívjuk:
Pei = EIRP = GPbe . (6)
13.3. Egyenes antennák üresjárási feszültsége

Az egyenes antenna most vevőantennaként működik, és azt vizsgáljuk,
hogy mekkora lesz a kapcsain keletkező üresjárási feszültség, ha ismert az
antennához érkező elektromágneses síkhullám villamos térerősségének az

antennával párhuzamos komponense. Ezt a térerősséget egy adóantenna

hozza létre. A két antenna a közöttük lévő szabad térrel együtt képezi az
ún. rádiócsatornát (13.3.1. ábra).
13.3.1. ábra. A rádiócsatorna mint lineáris kétkapu
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a rádiócsatorna az adóantenna kimenete és a

vevőantenna bemenete közötti kétkapu vagy négypólus. Már most leszö-
gezhetjük, hogy ez a kétkapu lineáris. Így ha az antenna árama konstans-
szorosára nő, akkor a térerősség és a második antenna üresjárási feszültsé-
ge is konstansszorosára nő. A lineáris kétkapuk egyben reciprok kétkapuk
is, azaz
U2 U
= 1 , (1)
I1 I =0 I2 I =0
2 1
ahol U 2 a 2. antenna üresjárási feszültségének komplex effektív értéke,

amikor az 1. antennába befolyó áram komplex effektív értéke I1 ; U1 pedig

az első antenna üresjárási feszültségének komplex effektív értéke, amikor a

2. antennába betáplált áram komplex effektív értéke I2 .
(1) szerint, amikor I1 = I2 = I0 , azaz amikor az antennákba felváltva
azonos áramot táplálunk be, akkor az üresjárási kapocsfeszültségek is azo-
nosak lesznek:
U1 = U 2 = U . (2)
Ha két komplex szám egyenlő, akkor abszolút értékük és szögük is meg-
egyezik. Mi most az abszolút értékre vagyunk kíváncsiak, ezért erre írjuk
fel összefüggéseinket. Legyen most az 1. antenna dℓ hosszúságú Hertz-
dipól, a 2. hossza ℓ, amely a hullámhosszal összemérhető. Először ezt
működtessük adóantennaként. A hullámhosszal összemérhető hosszúságú
antennán a szakadással lezárt távvezetékhez hasonlóan állóhullám alakul
ki, és az I(z) áram eloszlása közel szinuszos lesz (13.4.1. ábra). Az 1. vevő-
antennához érkező hullámot az adóantenna dz szakaszairól kiinduló hul-
lámok eredőjeként kapjuk. Ezek fázisa most azonos, hiszen az adóanten-
nán állóhullám van, és a vevőhöz érkező részhullámok között útkülönbség
nincs, ezért az eredő térerősség effektív értéke így írható:
I (z)
2 2
60π 60πI0
( )
λr − ∫2 λr − ∫2 I0
E1 = I z dz = dz , (3)
ahol az integrálkifejezéssel az antenna ún. effektív hosszát definiáljuk:
I (z)
2
eff = ∫ I0
dz . (4)
− 2
A Hertz-dipólus üresjárási feszültségének effektív értéke (a végeken egy-

mástól dℓ távolságra lévő gömbök miatt) E1dℓ, és így
60πI0
U1 = E1d = eff d . (5)
λr
Tápláljunk most a Hertz-dipólusba (1. antenna) Î0 cos ωt áramot. Ekkor a
térerősség effektív értéke a 2. antennánál:
60πI0 d
E2 = . (6)
λr

Ezzel a térerősséggel arányos lesz a 2. antenna (most mint vevőantenna)

üresjárási feszültsége. Az arányossági tényezőt jelöljük k-val, így az U2
effektív értékre azt kapjuk, hogy:
60πI0 d
U 2 = kE 2 = k . (7)
λr
Vegyük figyelembe, hogy a reciprocitás miatt U1 = U2, azaz
60πI0 60πI0 d
eff d =k , (8)
λr λr
amiből
k= eff , (9)
és
U2 = E2 eff . (10)
Tehát egy antenna üresjárási feszültségét megkapjuk, ha az antennával
párhuzamos elektromos térerősséget (vagy térerősség-összetevőt) megszo-
rozzuk az antenna effektív hosszával.
13.4. Példák
13.4.1. példa
Mekkora az ℓ = λ/2 = 15,7 m hosszúságú dipólantenna (13.4.1. ábra) Û ü
üresjárási feszültsége, ha Ê a vételi helyen 0,1 mV/m2?
ˆ = Eˆ
U .
ü eff
13.4.1. ábra. Szinuszos árameloszlású egyenes antenna

Határozzuk meg a dipól effektív hosszát.

2π
2
I (z)
2 Î0 cos z 2
λ dz = ⎡⎢ λ sin 2π z ⎤⎥
eff = ∫ I0
dz = ∫ Î ⎢⎣ 2π λ ⎥⎦ − 2
=
− 2 − 2 0
λ ⎛⎜ 2π λ 2π λ ⎞⎟ λ 2 λ 2
= ⎜⎜sin + sin ⎟= = = .
2π ⎝ λ 4 λ 4 ⎠⎟ π π 2 π
Ha Ê =0,1 mV/m, és λ = 31,4 m (rövidhullám), akkor

31, 4
Û ü = 0,1 = 1 mV .
3,14
13.4.2. példa
Határozzuk meg a Hertz-dipólnak mint vevőantennának az iránykarakte-
risztikáját (13.4.2. ábra).
13.4.2. ábra. A Hertz-dipól mint vevőantenna
Az ábra alapján U (ϑ, ϕ) = ( E sin ϑ) d , amivel
U (ϑ, ϕ) Ed sin ϑ
F (ϑ, ϕ) = = = sin ϑ ,
U max Ed
megegyezik a sugárzó Hertz-dipól amplitúdó-iránykarakterisztikájával. A
reciprocitás miatt általában is igaz, hogy bármely antenna iránykarakterisz-
tikája vevő- és sugárzó üzemmódban ugyanaz.

Elektrodinamika Az elektromágneses hullámok terjedése az ionoszférában
14. Az elektromágneses hullámok

terjedése az ionoszférában
A Nap ibolyántúli sugárzása a légkör felső rétegében a gázok molekuláiról
elektronokat szakít le, miáltal szabad elektronok és ionok keletkeznek. A
következőkben azt vizsgáljuk, milyen hatással van az ionoszféra az elekt-
romágneses hullámok terjedésére.
Ha az ionizált rétegben (plazmában) elektromágneses hullám terjed,
akkor az elektromos erő a saját irányában mozgásra készteti mind a szabad
elektronokat, mind az ionokat. Ez a rendezett mozgás szuperponálódik a
rendezetlen termikus mozgásra. A rendezett, az elektromos térerősség
irányába eső mozgás elektromos áramnak felel meg. Az áramsűrűség függ
a térfogategységben lévő töltéshordozók számától (N) és attól, hogy ezek
egyenként mennyi energiát tudnak az elektromágneses térből átvenni.
Az elektronnak és az ionnak (ha a molekulából csak egyetlen elektron hi-
ányzik) ugyanakkora a töltése, de az ion tömege n·1836-szorosa az elekt-
ron tömegének. Minthogy azonban mind az ion, mind az elektron ugyan-
akkora impulzust (mozgásmennyiséget) kap egy fél periódus alatt az erő-
tértől, a térből kapott energiájuk fordítva arányos a tömegükkel. Ebből
következik, hogy addig, amíg elektronok is jelen vannak, az ionok hatása
elhanyagolható. Ugyanis
me m v2
I = Ft = m e ve = M i vi → vi = v e . Ee = e e ,
Mi 2
(1)
M i vi2 M i ve2 m e2 v e2 m e2 E
Ei = = 2
= = e.
2 2M i 2M i Mi
14.1. Az ionoszféra relatív dielektromos állandója

és vezetőképessége
A vezetési áramsűrűség mellett az ionoszférában természetesen eltolási
áramsűrűség is létrejön. Az áramsűrűségek ismeretében az ionoszféra két
fontos jellemzőjére, a relatív dielektromos állandójára és vezetőképességé-
re adhatunk meg összefüggést. Határozzuk meg tehát ezen két áramsűrű-
séget, ha ismert a térfogategységben lévő elektronok N száma és az elekt-
romágneses hullám ω körfrekvenciája.

Az elektronra ható elektromos erő a gyorsulási és egy súrlódási (vagy

közegellenállási) jellegű erővel tart egyensúlyt:
Felektromos = Fgyorsulási + Fsúrlódási . (1)
Az elektron sebességével a (1) összefüggés az alábbi alakban írható fel:

dv
E ( t )(−e) = m + mvν , (2)
dt
ahol −e az elektron töltése, ν = 1/τ az ún. ütközési szám, τ pedig két üt-
közés közötti átlagos időtartam. (Emlékeztetőül: F = mv/τ = mvν.) A
térerősség komplex pillanatértéke az ionoszféra egy adott pontjában
ˆ jωt . Ez esetben a sebesség komplex pillanatértéke: v ( t ) = ve
E ( t ) = Ee ˆ jω t ,
ahol v̂ a sebesség meghatározandó komplex amplitúdója. Ezekkel a

mennyiségekkel a (2) egyenlet így alakul:
ˆ jωt = mvj
−eEe ˆ ωe jωt + mν ve
ˆ jωt . (3)
Egyszerűsítsünk e jωt -vel:
−eEˆ = mvˆ (ν + jω) , (4)
amiből
e ˆ ν − jω
Ee
v̂ = −Eˆ =− . (5)
m (ν + jω) m ν 2 + ω2
A sebesség komplex csúcsértékének ismeretében a vezetési áramsűrűség

nagysága az elektronok mozgási irányára merőleges A felületen az alábbi
módon adható meg:
i dq dt dVN (−e) dsANe
Jv = = = =− = −vNe , (6)
A A dt A dt A
ahol ds az elektronok dt idő alatti elmozdulása. (6) alapján (5) figyelembe-
vételével:
ˆ ν − jω
ˆ Ne ν − jω .
2
Ee
Jˆv = Ne = E (7)
m ν 2 + ω2 m ν 2 + ω2

Ugyanezen a helyen az eltolási áramsűrűség:

dE ( t )
Je ( t ) = Jê e jωt = ε0 ˆ jωt = jωε Ee
= ε0 jωEe 0
ˆ jωt . (8)
dt
Ha a (7) összefüggést felbontjuk valós és képzetes részre, akkor a vezetési
áramsűrűségre az alábbi összefüggést kapjuk:
Ne 2 ν ˆ jωt − j Ne
2
ω ˆ jωt ,
Jv ( t ) = Ee Ee (9)
m ν +ω
2 2
m ν + ω2
2
azaz a vezetési áramsűrűségnek van képzetes értéke is, ez pedig (8) szerint
eltolási áramsűrűségnek felel meg. Így a teljes eltolási áramsűrűség komp-
lex pillanatértéke:
⎛ Ne 2 1 ⎞⎟ ˆ jωt
Je ( t ) = jωε0 ⎜⎜⎜1− 2⎟
⎟ Ee , (10)
⎝ mε0 ν + ω ⎠⎟
2
amely az
Ne 2
ωp = (11)
mε0
ún. plazmafrekvencia bevezetésével tömörebben is kifejezhető:

⎛ ω2p ⎞⎟ ˆ jωt
Je ( t ) = jωε0 ⎜⎜⎜1− 2 ⎟ Ee .
2⎟
(12)
⎝⎜ ν + ω ⎠⎟
(12)-ben a zárójelben lévő kifejezés nem más, mint az ionoszféra relatív
dielektromos állandója:
ω2p
ε r = 1− 2 . (13)
ν + ω2
(9) valós része a tényleges vezetési áramsűrűség kifejezése, amely megfelel
a differenciális Ohm-törvény
ˆ jωt
Jv ( t ) = σE ( t ) = σEe (14)

ˆ jωt előtti valós kifejezés lesz az ionoszféra vezető-

összefüggésének. Az Ee
képessége:
Ne 2 ν
σ= , (15)
m ν + ω2
2
amely ωp-vel felírva:

Ne2 ν ω2p ν
σ= ε0 2 = ε 0
. (16)
mε0 ν + ω2 ν 2 + ω2
Ezzel meghatároztuk az ionoszféra relatív dielektromos állandóját és veze-

tőképességét az elektronra ható mozgásegyenlet alapján. A kapott ered-
mények felhasználhatók az ionoszférában terjedő elektromágneses hullám
reflexiójának és csillapításának számításához.
A Föld mágneses tere is hatással van az elektronok mozgására és ezen
keresztül az ionoszférában terjedő elektromágneses hullámokra: a terjedés
irányától függően megváltozik a hullám polarizációja.
(13) szerint az ionoszféra dielektromos állandója kisebb lesz, mint a
vákuumé, vagy mint a levegőé. A vezetőképesség arányos N-nel, a térfo-
gategységben lévő elektronok számával, amely a magassággal nő, és kb.
400 km-nél (F2-réteg) éri el a maximumát, amely nyáron nappal mintegy
4·1011 1/m3. A legalsó D rétegben ND = 0,4·1011 1/m3. Nagymértékben
függ σ ω-tól és az ütközési számtól, mert ennek változása a magassággal
igen nagy: a Föld felszínén kb. 1012 1/s, 800 km magasságban pedig csak
1 1/s. Adott frekvencián σ-nak maximuma van, ha ν = ω. Abban az eset-
ben, amikor ω >> ν, ami rövidhullámoknál (3–30 MHz) a magasabb réte-
geknél következik be, akkor a vezetőképesség elhanyagolhatóan kicsiny
lesz, a relatív dielektromos állandó pedig:
ω2p
ε r = 1− . (17)
ω2
14.2. Az ionoszférához érkező síkhullámok

törése és visszaverődése
Hullámterjedés csak azokon a frekvenciákon lehetséges, amelyekre εr > 0,
azaz ω > ωp. Ilyenkor 0 < εr < 1. Vizsgáljuk meg ennek következményét
az ionoszférába behatoló elektromágneses hullámra. Első közelítésben
ehhez az ionoszférát éles határvonallal elválasztott közegnek tekintjük
(14.2.1. ábra).

A két közeg határához érkező síkhullám a határfelületen megtörik és

visszaverődik. Ha a határfelület pontjait elemi hullámforrásoknak tekintjük
(Huygens-elv), amelyekből minden irányban hullámok indulnak, akkor
ezek eredője létrehozza egyrészt az elhajlított (vagy tört), másrészt a ref-
lektált (vagy visszavert) hullámot (14.2.1. ábra).
14.2.1. ábra. Elektromágneses síkhullám törése és reflexiója két

különböző dielektromos állandójú közeg határfelületén
Síkhullámok esetén a terjedési irányra merőleges síkban a fázis mindenhol

azonos. A megtört síkhullám berajzolt hullámfrontjának fázisára ez akkor
teljesül, ha
2π 2π
a sin β = a sin α , (1)
λ2 λ1
ahol λ2 a felső dielektrikumban terjedő hullám hullámhossza, λ1 pedig az
alsóban terjedőé. Az egyszerűsítések után
sin α λ1
= . (2)
sin β λ 2

λ helyére v/f-et is írhatunk, amivel

sin α v1
= . (3)
sin β v 2
Ez a jól ismert Snellius–Descartes-törvény. Mivel a v2 fázissebesség c εr ,
és ε r a (14.1-17) alapján kisebb mint 1, ezért v2 > c ( a fázissebesség le-
het c-nél nagyobb!), azaz a hullám a beesési merőlegestől törik. Az ábrába
berajzoltuk a reflektált hullám hullámfrontját is, és mivel ez esetben
λ1 = λ2, a visszaverődés szöge megegyezik a beesés szögével. A (3) össze-
függés a dielektromos állandóval még így is írható:
sin α c
= = εr = n , (4)
sin β ⎛⎜ c ⎞⎟
⎜⎜ ⎟⎟
⎜⎝ ε r ⎠⎟⎟
ahol n a felső dielektrikum, tehát az ionoszféra törésmutatója.

Abban az esetben, ha β > 90°, teljes visszaverődés jön létre. A β = 90°-
hoz tartozó a beesési szöget határszögnek hívjuk, és α0-lal jelöljük. A két
szöget a Snellius–Descartes-törvénybe behelyettesítve azt kapjuk, hogy
sin α 0
= n, azaz sin α 0 = n . (5)
sin 90°
A teljes visszaverődés feltétele α-ra vonatkoztatva:
α > α0 ,
vagy
sin α > sin α 0 = n . (6)
Az ionoszférában a törésmutató változása folytonos. Az ugrásszerű átme-
netre kapott eredményünket úgy használhatjuk folytonos átmenetű közeg-
nél, hogy a közeget sávokra bontjuk, és az egyes sávokon belül a törésmu-
tatót állandónak tekintjük. Értéke megegyezhet pl. a sáv közepén lévő
értékkel (14.2.2. ábra).

14.2.2. ábra. Folytonos átmenetű dielektrikum közelítése

lépcsős átmenetűvel
Írjuk fel a törési törvényt valamennyi rétegre, kiindulva az n0 törésmutató-

júból., és befejezve az nn törésmutatójú utolsó réteggel:
n 0 sin α 0 = n1 sin α1 ,
n1 sin α1 = n 2 sin α 2 ,
n 2 sin α 2 = n 3 sin α3 , (7)
n 3 sin α 3 = n n sin α n .
Helyettesítsük most be az 1. egyenlet jobb oldalába a 2. egyenlet bal olda-
lát, majd az így kapott egyenletbe a 3. baloldalát és így tovább. Végül azt
kapjuk, hogy
n 0 sin α 0 = n n sin α n , (8)
Ez megegyezik azzal az ugrásos átmenetű törésnek az egyenletével, amely-
nél a két dielektrikum törésmutatója a folytonos átmenetű dielektrikum
változó törésmutatójának a két szélső értéke, azaz n0 és nn. Ezt szemlélteti
a 14.2.2. ábra jobb oldali része. Azt látjuk, hogy pl. az elhajlás (törési szög)
meghatározásához elég ezt a két értéket ismerni.
Az ionoszférikus hullámterjedés szempontjából ez azt jelenti, hogy n0
= 1, nn pedig annak a rétegnek a törésmutatója, amelyben a teljes visszave-
rődés létrejön.

14.3. Az ionoszférában terjedő síkhullám

csillapodása
Végezetül határozzuk meg az ionoszférában (plazmában) terjedő elektro-
mágneses hullám csillapítását abban az esetben, amikor σ << ωε, azaz
amikor a dielektrikum kis veszteségűnek tekinthető. Ehhez felhasználjuk a
síkhullámok és a távvezetékek differenciálegyenletei között meglévő ha-
sonlóságot. Ezen alapul a síkhullám-távvezeték analógia. Ha a távvezeték
egyenleteibe a távvezeték egyes mennyiségeinek helyébe a síkhullám meg-
felelő mennyiségeit helyettesítjük, akkor az analóg síkhullám egyenleteit
kapjuk meg. Az analóg mennyiségek a 14.3.1. táblázatban találhatók.
14.3.1. táblázat. A síkhullám-távvezeték analógia
jωµ
Síkhullám E H µ ε 0 σ Z0 = γ = jωµ (σ + jωε)
σ + jωε
R + jωL
Távvezeték U I L C R G Z0 = γ = (R + jωL)(G + jωC)
G + j ωC
Nekünk most a csillapítási tényezőre van szükségünk, ezért írjuk fel a kis-
veszteségű távvezeték csillapítási tényezőjét és az annak megfelelő, síkhul-
lámra vonatkozó összefüggést.
A távvezetékre érvényes összefüggések (lásd 10.2-16):
R G 1 L
α≈ + , Z0 = = . (1)
2Z0 2Y0 Y0 C
Ezek a síkhullám esetén a táblázat alapján a következők lesznek:
0 σ 1 µ
α≈ + ; Z0 = = . (2)
2Z0 2Y0 Y0 ε
Most α kifejezésébe Y0-t behelyettesítve, és figyelembe véve, hogy µ = µ0,
azt kapjuk, hogy
σ µ0
α≈ . (3)
2 ε

Írjuk még be (3)-ba σ (14.1-16)-os kifejezését, ε helyébe pedig ε0-t írha-

tunk, mert εr többnyire alig kisebb egynél. Ezzel
2 2
1 ω2p ν µ0 1 ⎛ω ⎞ 1 ν ⎛⎜ ωp ⎞⎟
α ≈ ε0 2 ≈ ν ⎜⎜ p ⎟⎟⎟ ε 0µ 0 = ⎜ ⎟ . (4)
2 ν + ω2 ε0 2 ⎜⎝ ω ⎠⎟ 2 c ⎝⎜ ω ⎠⎟⎟
14.4. Az ionoszféra hatása a síkhullámok

terjedésére, ha a plazmafrekvencia nagyobb
a síkhullám frekvenciájánál
Említettük, hogy az ionoszférában elektromágneses hullám csak akkor
terjedhet, ha ω > ωp. Most azt vizsgáljuk, mi történik akkor, ha a pozitív
vagy negatív irányban terjedő síkhullám a terjedési irányra merőleges ioni-
zált réteghez érkezik, és ω < ωp. Ehhez írjuk fel az ionizált rétegbe behato-
ló síkhullám elektromos térerősségének komplex helyfüggő pillanatértékét
az ionizált réteg dielektromos állandójának (14.1-17)-es kifejezésével:
⎛ 2⎞
⎜⎜ x 1−ωp ω ⎟⎟⎟
2
⎛ x⎞ ⎛ x ⎞ jω⎜⎜ t ± ⎟⎟⎟
jω⎜⎜ t ± ⎟⎟⎟ jω⎜⎜ t ± ε ⎟⎟ ⎜
E ( x, t ) = Eˆ 0 e = Eˆ 0 e = Eˆ 0 e
c
⎝⎜ v ⎠ ⎝⎜ c r ⎠⎟ ⎝⎜⎜ ⎠⎟
. (1)
(A síkhullám valós kifejezése Re E ( x, t ) .)

Abban az esetben, amikor ω < ωp, ε r tiszta képzetes érték lesz, és kifeje-
zésünk így alakul:
⎛⎜ ⎞ ⎛⎜ 2 2⎞
(ωp ω) −1 ⎟⎟⎟⎟
2
⎜⎜ ω ⎜ ωp −ω ⎟⎟⎟
jωt ±⎜⎜ ⎟x ±⎜⎜ ⎟x
E ( x, t ) = Eˆ 0 e ⎝ c ⎠⎟
= Eˆ 0 e ⎝ c ⎠⎟
e jωt . (2)
Ez egy olyan harmonikus rezgés kifejezése, amelynek amplitúdója a hely

függvényében exponenciális függvény szerint változik. Hullámterjedés
nem jön létre, hiszen a fázis most nem függ a helytől. Az x = 0 helyen a
rezgés amplitúdója Ê 0 . Növekvő (pozitív) x értékeknél az amplitúdó (2)
szerint ennél kisebb lesz, ha a kitevőben a negatív előjelet vesszük figye-
lembe, nagyobb, ha a pozitívat. Az első esetben a rezgés a vizsgált helytől
balra, a második esetben pedig jobbra gerjesztődik. Tehát a rezgés létrejöt-
tének helyétől függően vagy az egyik, vagy a másik előjel érvényes.

A csillapítási tényező a (2)-es kifejezés kitevőjéből leolvasható:
ω2p − ω2 ⎡ 1 ⎤
α= ⎢ ⎥, (3)
c ⎢⎣ m ⎥⎦
ami dB/m-ben:
ω2p − ω2
α dB m = 8, 68 . (4)
c
Ha pl. ωp = 2π·5·106 rad/s, ω = 2π·3·106 rad/s, akkor
2π 52 − 32 dB
α dB m = 8
⋅106 = 1, 09 ,
3⋅10 m
azaz a rezgés nagyon erősen csillapodik.
14.5. Példák
14.5.1. példa
Határozzuk meg az ionoszféra egyes rétegeinek plazmafrekvenciáit az
alábbi, a nyári időszak nappali óráira vonatkozó elektronsűrűség-adatokkal:
N D = 0, 4 ⋅105 1 cm3 = 0, 4 ⋅1011 1 m3 ,
N E = 1,5 ⋅105 1 cm3 = 1,5 ⋅1011 1 m3 ,
N F1 = 2,5 ⋅105 1 cm3 = 2,5 ⋅1011 1 m3 ,
N F2 = 4 ⋅105 1 cm3 = 4 ⋅1011 1 m3,
e = 1, 6 ⋅10−19 As,
m = 9,1⋅10−31 kg,
As
ε 0 = 8.85 ⋅10−12 .
Vm
A kiindulási adatok figyelembevételével:
(1, 6 ⋅10−19 )
2
e2 N D ⋅ 0, 4 ⋅1011
ωpD = = =
ε0 m 8,85 ⋅10−12 ⋅ 9,1⋅10−31
ωpD 11, 27 ⋅106
= 11, 27 ⋅106 1 s → f pD = = = 1,8MHz,
2π 6, 28

ωpE = 21,8 ⋅106 r s → f pE = 3, 47 MHz,

ωpF1 = 28,13⋅106 r s → f pF1 = 4, 48 MHz ,
ωpF2 = 35,54 ⋅106 r s → f pF2 = 5, 66 MHz.
14.5.2. példa
Számítsuk ki az ionoszféra F2-rétegének törésmutatóját és csillapítási
tényezőjét, ha νF2 = 103 1/s, fpF2 = 5,66 MHz (lásd 14.5.1. példa),
f = 10 MHz (31 m-es hullámhossz).
A relatív dielektromos állandó, ha ν2 << ω2:
2
ω2p ⎛ fp ⎞ ⎛ 5, 66 ⎞⎟
2
ε r = 1− 2 = 1− ⎜⎜ ⎟⎟⎟ = 1− ⎜⎜ = 0, 679,
ω ⎜⎝ f ⎠⎟ ⎜⎝ 10 ⎠⎟⎟
n = ε r = 0,824.
A csillapítási tényező, ha σ << ωε:

2
1 ν ⎛⎜ f p ⎞⎟
2
1 103 ⎛⎜ 5, 66 ⎞⎟ −7 1
α≈ ⎜⎜ ⎟⎟ = ⎜ ⎟⎟ = 5,3⋅10 ,
2 c ⎝ f ⎠⎟ ⎜
2 3 ⋅10 ⎝ 10 ⎠
8
m
α dB m = 8, 68α = 4, 27 ⋅10−6 dB m .
Vizsgáljuk meg, hogy teljesül-e a σ << ωε0 feltétel. A (14.1-16) összefüg-

gés figyelembevételével ez most így írható:
ω2p ν
σ = ε0 ωε ≈ ωε 0 ,
ν 2 + ω2
ω2p ν
ω.
ν 2 + ω2
A számértékek behelyettesítésével azt kapjuk, hogy
(2π ⋅ 5, 66 ⋅106 ) ⋅103

2
ω2p ν
= = 3, 2 ⋅102 ω = 2π ⋅107 ,
ν 2 + ω2 10 + (2π ⋅10 )
6 7 2
tehát az ionoszféra kisveszteségű dielektrikumnak tekinthető.

Elektrodinamika Irodalomjegyzék
Irodalomjegyzék
Simonyi Károly: Elméletei villamosságtan. Budapest, 1967, Tankönyvkiadó.
Simonyi – Fodor – Vágó: Elméleti villamosságtan példatár. Budapest, 1967,
Tankönyvkiadó.
Fodor György: Elméleti elektrotechnika I., II. Budapest, 1970, Tankönyvki-
adó.
R.P.Feynmann – R.B.Leighton – M.Sands: Mai fizika. Budapest, 1970,
Műszaki Könyvkiadó.
Vágó István: Villamosságtan II. Budapest, 1988, Tankönyvkiadó.
Budó Ágoston: Kísérleti fizika II. Budapest, 1989, Tankönyvkiadó.
Fodor György: Elektromágneses terek. Budapest, 1996, Műegyetemi Kiadó.
John David Jackson: Klasszikus elektrodinamika. Budapest, 2004, TypoTEX.

Elektrodinamika Név- és tárgymutató
Név- és tárgymutató
A, Á D
adóantenna 291, 292 deriválás 155
alapmód 271 diamágneses anyagok 107
alappont 17, 18, 36, 77 dielektromos állandó 22, 298
állóhullám 253, 254, 270, 292 differenciálegyenlet 163, 219, 230
alumínium 81 differenciális 193, 226
amplitúdóingadozás 255 ~ alak 209, 219
antennanyereség 290 ~ Joule-törvény 84, 278
anyagjellemző 81 ~ Ohm-törvény 77, 79, 86,
áramamplitúdó 253, 255, 256 159, 205, 297
áramelem 159, 196, 283, 284 dinamó 86
áramgenerátor 87 diszperziómentes 262
áramlási tér 76, 78, 81, 83 disszipált teljesítmény 278
áramvonalak 83 divergencia 209, 215
átütési térerősség 28 domináns mód 271
B E, É
beeső hullám 251 ebonit 81
beeső hullámot 268 effektív érték 292
behatolási mélység 232, 265 egydimenziós hullámegyenlet 218,
belső induktivitás 124, 130, 184, 219
237 egyenes tekercs 119, 130
bemenőimpedancia 258, 259 egységvektor 38, 62, 109, 197
Biot–Savart-törvény 109, 111, 123 ekvipotenciális felület 20, 36, 37,
C 82, 83, 178
elektrolit 85, 86
Coulomb-törvény 43
elektromos
Cs ~ erőhatás 186
csillapításdiszperzió 262 ~ és a mágneses jelenségek 137
csillapítási tényező 242, 247, 249, ~ tér 11, 19, 21, 23, 27, 55, 151,
262, 264, 304 158, 159, 162, 178, 267, 277,
csomóponti törvény 92 283
csoportfutási idő 262 ~ térerősség 11, 36, 81, 98, 100,
csoportsebesség 260, 262, 275 139, 152, 153, 159, 179, 222,
csőtápvonal 267, 273, 281 223, 268, 271, 277, 286, 295
csúcsos ciklois 174 elektron 10, 295

elektronoptikai lencsék 12 fogyasztói üzemállapot 90

elektronsűrűség 304 folytonossági egyenlet 155, 157,
elektrosztatika 23, 81, 205, 206 161
elektrosztatikus 114, 153, 169 forrásáram 88
~ generátor 14 forrásfeszültség 86
~ tér 12, 14, 27, 62, 81 G
~ töltés 157
elhajlás 301 Gauss-tétel 23, 154
ellenállás 78 generátoros Eg térerősség 86, 205
elliptikus polarizáció 223 gerjesztés 240, 284
elosztott paraméterű hálózat 237 gerjesztési törvény 105, 107, 108,
eltolási 109, 110, 111, 114, 123, 157,
~ áramsűrűség 155, 202, 295, 161, 264
297 gerjesztettségi vektor 33
~ vektor 23, 25, 54, 56, 71 gömbkondenzátor 61, 64
energiamérleg 187, 192 gradiens 38, 62
energiasűrűség 178, 180, 183, 205 gradiensvektor 39
erővonalkép 25, 221, 237, 270 H
erővonalszám 22 haladó hullám 251, 256
F hányadosmérő 79
fajlagos harmonikus rezgés 303
~ ellenállás 29, 80 hasábüreg 281
~ vezetés 28, 77 határfeltételek 240, 250, 267
fázisfutási idő 262 határhullámhossz 271, 274
fáziskésés 219 hengerszimmetrikus 185, 284
fázissebesség 219, 248, 249, 275, Hertz-dipólus 283, 285, 289, 290
300 hosszirányú rétegezés 71
fázistényező 243, 247, 249, 261 hőfoktényező 80, 95
felületi hőhullámok 205
~ térerősség 191 hullámellenállás 220, 245
~ töltéssűrűség 54 hullámimpedancia 220
ferromágneses anyagok 107 hullámvezetők 276
feszültség 11, 13, 18, 30, 241 huroktörvény 93
feszültségamplitúdó 253, 255, 256 Huygens-elv 299
fluxus 100, 103, 114, 117, 124, I, Í
126, 229 ideális vezeték 245
fluxuskapcsolódás 125, 128 indukciótörvény 138, 151

influált töltések 27 közeltéri komponens 284

influencia 24, 27 kritikus feszültség 175
integrációs görbe 16 kvantumos hatás 205
integrálási út 265 kvázistacionárius 144, 146, 159,
intenzitás jellegű mennyiség 205 207, 228
ion 295 L
ionizált rétegben 295
Lecher-vezeték 237
ionoszféra 295, 296, 298, 300
Lenz-törvény 140
iránykarakterisztika 286
lineáris
izotróp antenna 290
~ kétkapu 291
izotropikusan 290
~ polarizáció 224
J lokális 19
jobbcsavar-szabály 99, 102, 105 Lorentz-erő 140
jósági tényező 278, 280 M
Joule törvénye 83 mágneses
K ~ fókuszálás 172
kapacitív ~ indukció 98, 99, 100, 105,
~ áram 156, 157 153, 159, 174
~ feszültségosztó 69 ~ térintenzitás 98
~ töltésosztó 68 mágnesezési görbe 107
kapocsfeszültség 87, 88 magnetosztatika 205, 206
katódsugárcső 12, 169, 170 magnetron 12, 174
keresztirányú rétegezés 71 Maxwell-egyenletek 202
kettős vezeték 115, 129, 130, 185 ~ differenciális alakja 207, 213
Kirchhoff-törvény 92, 97 menetszám 114, 124, 130
kis csillapítású vezeték 247 mértani középsugár 129
klisztron 12 N
komplex normalizált 286
~ állandó 240
Ny
~ effektív érték 291
~ pillanatérték 232 nyomaték 99, 103
koncentrikus gömbök 34 nyugalmi és mozgási indukció 138
kölcsönös O, Ó
~ indukció-együttható 125 Ohm-törvény 79, 97
~ induktivitás 125, 146, 148
Ö, Ő
köráram 98, 138
~ra ható nyomaték 99 öninduktivitás 122

P skalárszorzat 39
paramágneses anyagok 107 skalártér 38, 39
permeabilitás 106, 108, 123 Snellius–Descartes-törvény 300
permittivitás 22, 28, 35, 81, 178 stacionárius 95, 110, 141, 159,
Planck-állandó 205 207, 237, 284
plazmafrekvencia 297, 303 sugárzási ellenállás 289
pontszerű töltés 12, 159 Sz
potenciál 17, 36, 153, 284 szigetelők 26, 66, 81
~esés 18, 31, 94 szintfelületek 19
~függvény 18, 36, 62 szinuszfüggvény 277, 280
~különbség 18, 36 szivárgási ellenállás 91
Poynting-vektor 264, 287 szolenoid 120, 130
PVC 28, 81 szórt erővonalak 120
R szuperpozíció-elv 29, 116
rádiócsatorna 291 szuszceptancia 273
rádióhullámok 205 T
reaktancia 273 távoltéri komponens 284
reciprocitás 293 teljesítménysűrűség 84, 87, 89,
reciprok kétkapuk 291 227, 288, 290
referenciairány 31, 156 TEM-hullámok 263
reflexiós tényező 251 térenergia 187
reláció 142 terjedési tényező 240, 249
relatív térszög 111
~ permeabilitás 107 tesla 100
~ permittivitás 23, 63 toroid 130, 132
retardált 284 torzításmentes vezeték 249
rétegezett szigetelések 83 töltés 10, 13, 15, 18, 23, 62, 140,
réz 81 154
rezonanciafrekvencia 276, 281 ~megmaradás elve 76, 154
rotáció 208 ~megosztás 24, 27
rövidhullám 294 ~tároló képesség 64
S törési szög 301
sebességdiszperzió 262 törésmutató 300
síkhullám 221, 263, 266, 268, 269, transzverzális elektromos 263,
275, 285, 290, 299, 302, 303 271
síkhullámok polarizációja 222

Ü, Ű vezető féltér 233

üresjárási feszültség 290 vezetőhurok 126, 151
ütközési szám 296 vezetők 26
vezetőképesség 28, 77, 81, 89, 298
V
virtuális elmozdulás 187
vákuum 23, 63, 81 visszavert hullám 251, 252, 255,
Van de Graaf 14 256, 268
vektorpotenciál 198, 284 vivőhullám késleltetése 262
veszteségmentes 156, 258, 273 vonatkozási iránynak 31
vevőantenna 283, 290 W
vezetési
~ áram 157, 283 Wheatstone-híd 79
~ áramsűrűség 202, 295, 296,
297

Elektrodinamika

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Elektrodinamika

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Standeisky István

Szerző: dr. Standeisky István

Lektor: dr. Nagy Szilvia

© Standeisky István, 2006

Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével

A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 3 ►

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 4 ►

4. Az áram mágneses tere................................................................. 97

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 5 ►

6.11. Mágneses erőhatás .................................................................................191

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 6 ►

12. Üregrezonátorok ....................................................................... 275

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 7 ►

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 8 ►

10. Távvezetékek; áram és feszültség kifejezésének meghatározása; távve-

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 9 ►

1. A töltés és elektromos tere

1.1. Az elektromos töltés

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 10 ►

ahol s a másodperc (szekundum) rövidítése. Megjegyezzük, hogy a nyugvó

1.2. Az elektromos térerősség

A gyakorlatban a térérősséget sokszor 1 kV/cm = 105 V/m egységben

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 11 ►

Az elektromos erőtér vizsgálata így a villamos szilárdságtan egyik feladata.

WAB = ∫ QEdA = Q ∫ EdA . (2)

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 12 ►

Ha WAB pozitív, akkor végeredményben a tér végez munkát az elmozdulás

WBA = Q ∫ E dA = −Q ∫ E dA = −WAB , (3)

1.3.1. ábra. Az erőtér által végzett munka számítása. A (pozitívnak

Matematikailag és fizikailag is nyilvánvaló, hogy ugyanezen két pont kö-

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 13 ►

A feszültség egysége∗ a definiáló összefüggésből (1.2-3) és (1.1-2) felhasz-

Más szóval azt is mondhatjuk, hogy az elektrosztatikus tér cirkuláció-

Ebből az alábbi igen fontos tény következik:

Elektrosztatikus térben két pont között a feszültség (a tér által valamely

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 14 ►

Állításunkat az 1.3.2. ábra alapján a következőképpen igazolhatjuk. Té-

Képezzük e két feszültség különbségét

Az A(1)B - B(2)A út zárt görbe, ezért (8) értelmében

A két, különbözőnek tekintett feszültség tehát valójában egyenlő:

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 15 ►

1.3.3. ábra. Az A és B pontok közötti

Az UAB feszültség mérésekor az A pontot a +, a B pontot a − jelű kapocs-

1.4. A potenciál és a potenciálfüggvény

1.4.1. ábra. a) Ha négy pont között minden lehetséges feszültséget

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 16 ►

Elegendő, ha a többi pont és ezen önkényesen kiválasztott pont közötti

jelöli az A pont potenciálját. (Ugyanígy értelmezhető ΦB, ΦC stb. is.)

1.4.2. ábra. Két pont között a feszültség

A pontok potenciáljának ismeretében már könnyen meghatározható a két

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 17 ►

Az első integrál a ΦA, a második a ΦB potenciált adja, végeredményben:

ahol Φ(r) nevezhető potenciálfüggvénynek is. A P1(r1) és P2(r2) pontok

U12 = Φ (r1 ) − Φ (r2 ) = ∫ E (r ) dr . (7)

Újból hangsúlyozzuk, hogy a potenciál alappontjának (a zérus potenciálú

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 18 ►

szültség számításakor nem játszik szerepet, hiszen a potenciálkülönbség

1.5. Erővonalak és szintfelületek

1.5.1. ábra. a) Az erővonalak rendszere, b) az ekvipotenciális felületek

A potenciálfüggvényt célszerűen a szintfelületek vagy ekvipotenciális felüle-

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Név- és tárgymutató Vissza ◄ 19 ►

dó potenciálértékek különbsége ugyanakkora (a potenciálértékek pl. 0 V,

Ha az U = ΦA−ΦB potenciálkülönbséget állandónak tartjuk, akkor a