Tündér

Készítette:
Sánta Eszter
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar magyar szak
I. évf.

Magyar Nyelvészeti proszeminárium

Szemináriumvezető tanár:
Bodó Csanád
1. A szó eredete
A tündér szót vizsgálva két fő problémát sikerült felfedeznem. Az első az
eredetre, a másik pedig a jelentésváltozására vonatkozik.
Legvitatottabb kérdés a szó eredete. A TESz szerint „a tündér származékszó: a
tűnik igéből jött létre –ár, –ér deverbális névszóképzővel. […] A tündér-nek
összetételként való magyarázata, finnugor egyeztetése, továbbá német és török
származtatása téves.” Eszerint tehát, a tündér szó –ár, –ér képzővel ellátott
származékszó. PAIS DEZSŐ szerint: „a belső keletkezésű magyar tündér szó, a
bizonytalan eredetű tűn(ik) igének *tünd gyakorítójából (tündöklik, tünedez) való –r
képzős névszó” (PAIS I. OK: 287). HORGER (MSzav. 174) szerint a tő a tunëdëz szó
tövéből származik –ár, –ér névszóképzővel. FISCHER IGNÁC (Nyr. 7:62) szerint egy
frekventatív tüned- tőből való –ér képzős származék. Létezik még a szónak finn, török
és német eredeztetése is.

1.1. Finn eredet

BARNA FERDINÁND (NyK. 6:81) állítása szerint a szó a finn tytär ’leány’ szóból
származik, s a finn hajadon istenek tulajdonnévi képzője lelhető fel benne (tar, tär) pl.:
Kuutar Hold tündére, Päiviätär Nap tündére, Otavatar Gönczöl tündére, Suomatar
Finnhon tündére. Így gondolja HUNFALVY is (MgEthn. 1876. 251).

1.2. Török eredet

VÁMBÉRY ÁRMIN (MEr. 389-390) a szó török eredte mellett érvel. „A szó
tőszótagja, ti. tün vagy tüng, a magyarban és a törökben szintén a ragyogás, világítás és
sugárzás alapfogalmát fejezi ki. Összehasonlíthatni a török tünglük szót, mely a
sátrakon hagyott világító rést, a fenn vágott ablakot jelenti, aztán világosságot, fényt is,
így: aj-tün-lük, hold világa; továbbá a szóképzést illetőleg a persa ruzen, ablak és rušen
világos, fényes, hasonló képződést; sőt e tőszótag egy változata, tudniillik tin, teng és
tang, a tingri, tengri és tangri, azaz isten, ég szóban is feltalálható. […] A magyar
tündér szóban, mely az nd és ng hang cseréjének törvényénél fogva hajdan nyilván
tüngér-nek hangzott, a legérdekesebb emlék maradt ránk, amely a török nyelv
területének még csak keleti határán, azaz a mongolban fordul elő hasonló jelentéssel: ott
ugyanis tenggeri nevén a föld fölött lévő szellemeket és e kifejezésen: tenggeri országa,
a túlvilágot, az örök üdvösséget értik.” HUNFALVY felvetését elutasítja, a szónak csak

1
török eredetét tudja elképzelni. Művét többen is bírálták, a felvetés nyelvészeti vitát
váltott ki, melyről GOMBOCZ ZOLTÁN (NytudÉrt. 24:10) így írt: „A vita kétségtelenül
megállapította, hogy a »Magyarok eredete« nyelvészeti tekintetben értéktelen és
megbízhatatlan, nemcsak azért, mert szerzője meglepő tájékozatlansággal nyilvánvaló
magyar származékokat, mint tündér, háború, alku, csapat stb., (…) szerepeltet a
magyar-török nyelvrokonság bizonyítékai között, hanem főként azért, mert a magyar
szavakkal egybevetett török szavak jelentékeny része az ismert forrásokkal, sőt a szerző
saját régibb közléseivel ellentétben az egybevetésre alkalmasabb hangalakot, vagy
jelentést nyert.” MUNKÁCSY BERNÁT (Nyr. 11:56) török jövevényszavakról írt
értekezésében már nem biztos a tündér török származásában, azt írja, hogy „teljes joggal
sorozható az ugor t g - ’splendere, lucere’ egyéb magyar megfelelő másaihoz, minők a
tekint-, tet-, tetsz- igék”.

1.3. Német eredet

BOROVSZKY SAMU (NyK 24:342) német eredetűnek gondolja szavunkat a Német
Kölcsönszók című közleményében, bár nem biztos benne, hiszen kérdőjellel cikkezi.
„tündér?: ófn.(ófelnémet) donar, thonar, tonner; kfn.(középfelnémet) tunder; németlaf.
dunder, ang. thunder, dán dunder, Donner, Name eines heidnischen Gottes, des
Donnergottes.” /saját fordítás: mennydörgés, egyes pogány istenek neve, a
Mennydörgés istene./ A Nyelvtudományi Közlemények eggyel későbbi számában
(NyK. 25:374) megjelenik egy cikk a Kisebb Közlemények rovatban, mely kimondja,
hogy „tündér: eredeti szó (l. Ethnogr. V, 103. 1.)”.

2. A szó jelentése
A szó első előfordulása 1416 utáni, a Müncheni Kódexben (83) található. Ekkori
jelentése ’kísértet testetlen fantáziakép’, ’Gespenst’. A TESz fő jelentésként a
következőt jelöli meg: ’varázsló hatalmú, magát változtató képzeletbeli lény, többnyire
fiatal nőalak’. A szónak egyfajta jelentésváltozása figyelhető meg, hiszen eleinte főleg
’változékony, változtatni képes, mulandó’ jelentésben használták. Mára ezek már
inkább elavultnak hatnak, bár némely összetételben még őrzik ezt a ’változékony’
jelentést. Pl.: tündér szerencse, tündér fény. Ma főleg a főnévként használjuk, ’mesebeli,
repülni tudó, szép, bájos, varázslatos lény’ jelentésben. Melléknévként a ’kedves,

2
elbűvölő’ jelentésben szoktuk használni, illetve képzett tündéri formájában. Többféle
elképzelés létezik a szó jelentésének változásaira.

2.1. HORGER ANTAL feltevése

HORGER ANTAL (MSzav. 174) szerint „Eredetileg nem azt jelentette, mint ma, t.i.
’Fee’, hanem csak azt, hogy ’tünedező, gyorsan előtűnő s ismét eltűnő’ (pl. tündér
szerencse, gyönyörűség, fény), vagy ’mulandó’ (pl tündér világ), tehát jelző volt. De
egyes kapcsolatokból jelentéstapadással (l. erről fokos a.) főnévként vált ki. Így a tündér
leány vagy asszony kapcsolatban a ’Fee’ jelentést vette fel, a tündér embër kapcsolatban
pedig a ’Zauberer’ jelentést. Egyéb jelentései lassanként elavultak, s ma már csak a
’Fee’ jelentésben használjuk.”

2.2. PAIS DEZSŐ elgondolása

PAIS DEZSŐ (MNy. 61:289) szerint is a szó jelentését vizsgálva kiindulásul a
’változás’-t vehetjük fel. Ő ezt a változást leszűkíti a sámánok változásképességeire,
illetve a révülésükre, mely szintén egyfajta (át)változás. PAIS egyetért MELICHhel (MNy.
26:166) abban, hogy a tündér-nek nomen agentis értelmet adjanak, de azzal, hogy
„melléknév, s természetesen ez az első jelentés, ebből tapadással a főnévi jelentések”
(MELICH MNy. 28:17) már nem. Szerinte valószínűtlen, hogy tapadással alakult volna ki
a tündér ’Zauberer’ jelentése a tündér és ember szerkezetből. (vö.: HORGER MSzav. 174)

2.3. SIMONYI ZSIGMOND feltételezése

SIMONYI ZSIGMOND (Nyr. 42:436) is ’eltűnő, változékony’ jelentést ad a szónak,
szerinte „tulajdonképpen ’tüneményt’ jelent, valami ’gyorsan előtűnőt, s ismét eltűnőt’.
A régieknél ilyeneket olvashattunk: a tündér szerencse, a tündér módon futamú hiúság,
továbbá: »Senki abban nem kételkedhetik, hogy Krisztus teste csak tündér, vagy tüneti
csudalátás volt légyen.«”

2.4. VÁMBÉRY ÁRMIN elgondolása

VÁMBÉRY ÁRMIN (Mer. 389) szintén az eltűnésből, mint alapjellemzőből indul ki a
szó jelentésének meghatározásakor: „a magyar tündér; ez a szellem a regékben és
népmondákban kiválóan fontos szerepet játszik és, mint IPOLYI helyesen megjegyzi, a
boldogság sajátságos, csodálatos, ősrégi korának színét-javát fejezi ki. Valamint a
boszorkány szóban, úgy ebben is magában megvan a mythologiai kép értelme és

3
jelentése; mert a tündér szembeszökő jellemző vonása az, hogy hirtelen megjelen, a
regék és mondák tarka szövevényének phantasticus ragyogó alakja […]”.

2.5. A tündér további jelentései, képzett alakjai

A szónak léteznek további, igen érdekes jelentései, összetételei, illetve képzett
alakjai. Más jelentése például: ’ló szemén támadt kelevény’ (TESz.), bár ez a jelentés a
Magyar Tájszótárból származik, így csak tájnyelvi használatban fedezhető fel, a
Dunántúlon.
1875-ből adatolható a szónak a ’züllött, könnyelmű nőszemély’ (TESz.)
jelentése is, melyet a Magyar Nyelv Értelmező Szótára is megad, mint elavult, gúnyos
jelentést, a kávéházi tündér, utca tündére előfordulásban.
Tájszóként szerepel a tündelevény, vagy tündenevér, tündelelő, tündelevér alak,
mely ’denevért’ jelent. Valószínűleg lehet köze a hirtelen el- és feltűnéshez, mely a
denevérre is jellemző.
Gyakori képzése a tündéres, tündérkedik, illetve a tündéri. Az első valami
’szemfényvesztőt, tündérhez hasonlót, tündérként megjelenőt, majd eltűnőt’ jelent. A
tündérkedik, tündéreskedik ige is ’változót, tündérként lebegőt, tündér módjára eltűnőt’
jelent, illetve ’csalárdkodót, ravaszul viselkedőt’. Használják még megbokrosodott lóra
is (PAIS: MNy 61:289) „feltehetően ’valami jelenéstől megriad’ értelemből”. Tündéri
melléknevet ’mesés, bájos, kedves, tündérekből álló, nagyon szép’ értelemben
használják.
A tündérország elnevezést használják a ’tündérek által lakott mesebeli helyre’,
illetve ’természeti kincsekben gazdag országra’ is, de az elnevezés Erdély azonosítására
is elterjedt. Eleinte ez nem volt kedvező Erdélyre nézve, hiszen a tündér szó alapvető
’változékony, bizonytalan’ jelentéséből indult ki (PAIS: Ősv.: 224). Ugyanis Erdély
helyzete bizonytalan volt, politikai hovatartozása ingatag, így az országra ráragadt ez az
(akkor még nem túl hízelgő) elnevezés. Később azonban, a szó jelentésének
módosulásával, illetve Erdély helyzetének változásával az elnevezés ugyan megmaradt,
de jelentése már gyökeresen megváltozott. Már Móricz is pozitív értelemben használta,
mint a szépség, a csodák országa. Erdély, a Tündérország.

4
3. Összefoglalás
Elmondható tehát, hogy a tündér szó etimológiája kétes, bár a legelterjedtebb
nézet az, hogy a szó magyar származékszó, de a töve bizonytalan (tűn-, vagy tünd-).
Továbbá megjegyzendő, hogy az idők során egyfajta jelentésváltozáson ment át, a
’változékony, bizonytalan’ jelentést elhagyva, illetve átalakítva a ’mesebeli, jóságos,
csodaszép lény’ jelentést vette fel.

Bibliográfia:

BARNA FERDINÁND 1867. Észjárati találkozások. Nyelvtudományi Közlemények 6:81.

BOROVSZKY SAMU 1894. Német kölcsönszók. Nyelvtudományi Közlemények 24:342.
ÉrtSz. =BÁRCZI GÉZA-ORSZÁGH LÁSZLÓ főszerk. 1959-62. A magyar nyelv értelmező
szótára I-VII. Budapest.
FISCHER IGNÁCZ 1878. Ritkább és homályosabb képzőkről. Magyar Nyelvőr 7:62-63.
GOMBOCZ ZOLTÁN 1960. Honfoglalás előtti bolgár jövevényszavaink. Nyelvtudományi
értekezések 24:10.
HORGER ANTAL 1924. Magyar szavak története 174.
MELICH JÁNOS 1930. A határ szóról. Magyar Nyelv 26:166.
MELICH JÁNOS 1932. Néhány szó az –ár, –ér képzőről. Magyar Nyelv 28:17.
MTsz. =Szinnyei József. 1893-1901. Magyar Tájszótár I-II. Budapest.
MUNKÁCSI BERNÁT 1882. Török kölcsönszók Magyar Nyelvőr 11:56.
Nyelvtudományi Közlemények 1895. 25:374.
PAIS DEZSŐ 1965. Tündér – Szakaszok „A magyar ősvallás nyelvi emlékei” című
munkámnak a tündér szóval kapcsolatos részéből. Magyar Nyelv 61:289.
SIMONYI ZSIGMOND 1913. Karácsonyi cikk – Vallási kifejezések, ünnepek neve. Magyar
Nyelvőr 42:436.
TESz. = BENKŐ LÓRÁND főszerk. 1967-84. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
I-IV. Akadémiai Kiadó. Budapest.
VÁMBÉRY ÁRMIN 1882. A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány.