Majoranna: (névváltozatai: majorána, majoranna, pecsenyevirág)

az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj. A majoránna egyike a legrégebbi magyar

fűszereknek, amely méltatlanul kiszorult a mai magyar konyhából..

Hazája a Földközi-tenger környéke, de ma már nagyüzemi módon és kiskertekben egyaránt

termesztik.

A növény szárított, morzsolt levele és virágzata a fűszer. A jól kezelt majoránna szürkészöld,

egyenletesen morzsolt, erősen aromás, kellemes illatú, kissé hűtő, kesernyés ízű. Illóolajat, keserű
anyagot, csersavat tartalmaz.

Felhasználható levesek (főleg krumpli- és gombaleves), főzelékek (krumpli-, bab-), mártások,

húsételek, köztük szárnyas és vadhúsok, továbbá húskészítmények (kolbász, hurka),
valamint borok ízesítésére. Kacsa, bárány, birka, ürü, továbbá grillételek, májas és véres töltelékek
elkészítésénél szinte nélkülözhetetlen, mert tompítja vagy elveszi a húsok mellékízét.

A majoránna étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer,

ezért gyógyteák elengedhetetlen alkotórésze. Teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére
használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be. Magas vérnyomás esetén használata
körültekintést kíván

Magról, illetve palántázással, májusban 30–40 cm sor és 15–20 cm tőtávolságra ültetjük. Évente 2-3
alkalommal, virágzáskor vágott növény leveleit, lemorzsoljuk.
Só:

A só létfontosságú ízesítőnk, ám ha túl sokat fogyasztunk belőle, ellenséggé válhat. A só nem

valamiféle abszolút ellenség: „Nátriumra nagy szükség van a sejtek, az anyagcsere, az idegrendszer
megfelelő működéséhez, de még az izomműködéséhez is – a nátrium-kloridot épp ezért nem lehet
teljesen elhagyni az étrendünkből”. A szervezet egyensúlya könnyen felborulhat só hiányában:
többek között szédülés, gyengeség léphet fel, ha nincs a szervezetünkben elég nátrium. Nem véletlen
tehát, hogy amikor az izzadással sok folyadékot vesztünk (például kánikulában, vízhajtók szedésekor
vagy intenzív sportoláskor), nemcsak a vizet, hanem a távozott sót is pótolni kell.