Professional Documents
Culture Documents
Az utolsó vacsorán
Alapige: Mk 14:17-26 Lekció: 2Móz 12:1-14; Mk 14:12-16
Az evangélium leírása szerint Jézus még egyszer utoljára azt a páskavacsorát ette
meg tanítványaival, amelyet még Mózes rendelt el az egyiptomi kivonulás emlékez-
tetőjéül. De ezen a vacsorán valami más is történt. A vacsora szokásos menetét
megtöri Jézus három kijelentése, ami kizökkenti a páskavacsorát szokásos medré-
ből. Erre a három kijelentésre fogunk ma este koncentrálni, mert Márk a vacsora
szokásos menetét nem írja le, hanem csak Jézusnak azt a három kijelentését,
amely a megszokottól eltért. Alapigénk a Mk 14:17-26
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; és amikor asztalhoz telepedtek
és ettek, ezt mondta Jézus: „Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt
eszik velem, el fog árulni engem.” Erre elszomorodtak, és egyik a másik után
kezdte tőle kérdezni: „Talán én?” Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő
közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Mert az Emberfia elmegy ugyan,
amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja:
jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” És amikor ettek, vet-
te a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Ve-
gyétek, ez az én testem.” Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik,
ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vé-
re, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a
szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában.” Miu-
tán elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
1. Az utolsó páska
Pár szót magáról a páskavacsoráról. Többen kétségbe vonják, hogy igazi páskava-
csora volt-e, de az ige arra utal, hogy a páskavacsora igazi páska volt kovásztalan
kenyérrel és áldozati báránnyal. A Mk 14:12 világosan mondja: „A kovásztalan ke-
nyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá ta-
nítványai: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?1”
Lukácsnál pedig Jézus azt mondja: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt
megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.” 2
Mind a két helyen az eredeti szöveg világosan azt mondja: páskavacsora volt Jézus
utolsó vacsorája.
Ezen az utolsó páskavacsorán Jézus volt a házigazda, aki a főhelyen ült, és aki ve-
zette az egész vacsorát. Ennek a vacsorának volt egy határozott menete, amelyet a
házigazda vezetett áldásokkal, imádságokkal és énekekkel. És Jézus ezeken a meg-
határozott pontokon mondta el azokat a kijelentéseket, amelyek ki is zökkentették a
vacsorát a megszokott menetükből.
Áruló van köztetek. Ezen a vacsorán ketten már egészen biztosan tudták azt, hogy
ez lesz kettejük utolsó közös vacsorája. Tudta Jézus és tudta Júdás. Mindkettő ké-
szült a maga módján a küldetésére. Júdás készült az alkalmas pillanatra, amikor
Jézust kézre adhatná, Jézus készült a megváltó halálára. Ott van közöttük az, aki
tudatosan, az ördögnek, az ördögi indulatoknak engedve elárulja Jézust és elárulja
a tanítványi közösséget is. Sokszor csak erre figyelünk, hogy Júdás elárulta Jézust.
De ez az árulás nem csak Jézus ellen irányult, hanem az egész tanítványi közösség
ellen is. Velük is együtt járt Júdás, velük is együtt evett.
Igen. Áruló van köztetek. Én tudom és ő is tudja. Mi ketten tudjuk. Én tudom és te
is tudod. Hallják a tanítványok.
3 Jn 13:27 „és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: „Amit tenni
szándékozol, tedd meg hamar!”
4 1Pt 5:8 „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán
jár szerte, keresve, kit nyeljen el:
Igen. Szembesülhetek azzal, hogy a szívem árulásra hajlik. Ott lehet bennem a kér-
dés: „Talán én?”
Igen, akár te is. És eszembe jut az a sok árulás amelyben „sok szép ígéretem hány-
szor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem.” – és Jézus mégis
befogad, és Jézus mégis elfogad.
Vajon miért nem leplezte le Jézus Júdást? Hogy nyitva maradjon előtte a szabad
döntés lehetősége. Ha nemet mond az árulásra, akkor azt azért tegye, mert győz
benne a Jézus iránti szeretet. De végül Júdás máshogy döntött.
5 Mk 10:33-34
Meg van írva az Emberfiáról mindez: mert enélkül nincs bocsánat a bűneinkre,
enélkül nem tudunk Istenhez közelíteni, mint Édesatyánkhoz, enélkül nem szaba-
dulunk meg ádámi természetünktől, enélkül nincsen örök életünk. Hiszen Isten elő-
re elhatározta, hogy „fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése
szerint,”6 – az Emberfiának tehát el kell mennie. El kell, hogy árulják. Keresztre
kell, hogy feszítsék és ezután fog feltámadni és a mennybe menni. Ez az útja és ez
az ára. Erről Isten előre határozott és előre meg is mondta – véghez is vitte. Nem
Júdás tartja kézben az eseményeket, nem a nagytanács, és nem Pilátus, de nem is
a nép – hanem kizárólag a váltságot munkáló Isten.
Fontos látni: Jézus elárulása és halála is teljesen Isten kezében van. Soha nem csú-
szik ki Isten kezéből az irányítás. Akkor sem, ha úgy tűnik legyűr a gonoszság. Ak-
kor sem, ha úgy tűnik a „szemesnek áll a világ.” Isten kezéből akkor sem csúszik ki
az irányítás, ha igazságtalanul bántak és bánhatnak veled. Jézussal is igazságtala-
nul bántak és ő azt mondja erre: „Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van ír-
va róla …”
Jézussal nem véletlenül történt, nem is a gonoszság diadala volt az, hogy elárulták,
meggyalázták, megkínozták és megölték – ennek így kellett történnie és nem csú-
szott ki Isten kezéből az irányítás, ahogy sohasem csúszik ki.
6 Ef 1:5
7 Jn 17:12 „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál,
és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy betelje-
sedjék az Írás.”
8 Rm 2:5 „Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a ha-
rag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél.”
Ez a megkeményedés útja: Tudod, hogy bűn. Jézus figyelmeztet. De nem állsz meg,
mert nem akarsz megállni. Talán azzal áltatod magadat, hogy majd megtérsz belőle
később. Talán azzal, hogy ez nem olyan nagy dolog, amit ne lehetne megbocsátani,
most még így, de majd később rendezed az életed. És előre kalkulálsz a kegyelem-
mel, pedig tudva tudod, hogy Jézus azt mondta: állj, ez bűn, elárulsz engem. De
nem állsz meg. És tudom azt, hogy Isten a bűnök bármilyen sokaságát és mélységét
meg tudja bocsátani. De a lejtőn hol van az a pont, ahol már úgy megkeményedik a
szíved, hogy teljesen elveszíted azt a képességedet, hogy megtérj? És ezen az sem
segít, ha vallásos maradsz.
Jézus második kijelentése elmondja: Isten kezéből sohasem csúszik ki az irányítás,
ez azonban nem menti fel a bűnöst. Sem Júdást, sem minket, ha nem térünk meg.