Egy kis ismertető a román nyelvről

A kezdetek…

A legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (kb. 16. század) egy 43 betűs
cirill ábécével írták.

A 16. század elejéig románok csak óegyházi szláv nyelven írtak, cirill ábécével, beleértve
az első irodalmi műveiket is. Ekkor keletkezett a legrégebbről fennmaradt teljes román szöveg,
egy kereskedő, Neacşu levele Brassó polgármesteréhez. Ugyanebben a században íródott még
több vallásos jellegű, eleinte óegyházi szlávból lefordított munka, előbb kéziratban, majd a
század második felében nyomtatott alakban. Az utóbbiak a munténiai nyelvjárásban íródtak,
amely a dél- kelet-erdélyi románok nyelvjárását is magába foglalja. Ezen az alapon kezdett
kifejlődni a román irodalmi nyelv.

A 18. század közepén kezdtek tömegesen behatolni a román nyelvbe az újlatin

jövevényszavak, és ekkor zajlott le a modern sztenderd nyelvváltozat kifejlesztése, ami a 19.
század vége feléig tartott. Két főbb irányzata, egy latinizáló és egy olaszosító közül, az utóbbi
győzött.

A cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül, majd a 19. század középső
évtizedeiben egy vegyes, cirill–latin átmeneti ábécét használtak. Ezután áttértek a latin ábécére.
Egy ideig vita tárgya, hogy a helyesírás etimológiai vagy fonetikus legyen. Végül egy
nagymértékben fonetikus helyesírást vezettek be hivatalosan. Ez több reformon ment át (a
legutóbbi 2005-ben volt).

A modern napok betűi

A Moldovai Köztársaságban, a szovjet időkben, az orosz ábécét alkalmazták, apró

változtatásokkal, az úgynevezett moldáv nyelv írására (lásd Moldovai ábécé). Az ország
függetlensége óta a latin írást használják, de Transznisztriában továbbra is az oroszt.

A román ábécé 31 betűből áll : A, Ă, Â, B, C, D, E, F, G, H, I, Î, J, K, L, M, N, O, P, Q,

R, S, Ș, T, Ț, U, V, W, X, Y, Z

A q, w, y betűket csak idegen eredetű nevekben és még meg nem honosodott idegen
szavakban használják.

Egyes mássalhangzók nevének két változata van, másokénak három:

• a latin ábécé betűinek általánosan ismert neve, ami a magyar nyelvben is használatos,
például b (be), f (ef)
• a „romános” nevek, î-vel minden mássalhangzó után, például b (bî), f (fî)

• Az 1982-ben elfogadott normák szerint minden mássalhangzó nevében (a h-n és a q-n

kívül) e volt a magánhangzó után, például b (be), f (fe).

Nagyobb eltérés a fonetikus elvű helyesírástól két betű használata az [ɨ] jelölésére. Szó
elején és végén az î-t kell használni, szó belsejében pedig az â-t. Más nehézsége az, hogy nem
különbözteti meg a félhangzókat a nekik megfelelő magánhangzóktól.
 A román szókincs közel 72%-a latin eredetű. Ezekből kb. 30% a latinból örökölt szó, a
többi pedig főleg a 19. században került a nyelvbe jövevényszóként a francia nyelvből, a latinból
és az olaszból. A román nyelven belül alkotott szavak aránya csaknem 4%. Ezeknek többsége is
latin vagy újlatin szavakon alapszik. Más, nem latin nyelvek közül a legnagyobb hatása a román
nyelvre az ószláv nyelvnek volt, a középkorban, de sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe
szorítottak későbbi nyugati újlatin jövevényszavak. A románokkal együtt élő vagy a velük
szomszédos népek nyelveiből is származnak jövevényszavak. Angol eredetű szó még kevés volt
1988-ban (0,07%), de 1990 óta ez a román nyelv egyik legfontosabb jövevényszó-forrása. A sok
jövevényszó az egyik oka a román nyelv szinonimákban való gazdagságának. A román
szókészlet úgy is gazdagodott, hogy meglévő szavaknak jelentése mellé új jelentéseket vett át
más nyelvekből.

A román szókincsnek is volt némi hatása más nyelvekre. Itt főleg a románokkal együtt
élő népek nyelvjárásaira, de található néhány román szó a közeli népek sztenderd
nyelvváltozataiban is. Ide sorolhatók a magyar, a bolgár, a szerb, a cseh, a szlovák, a görög, a
török, a belorusz, a lengyel, valamint a macedón nyelvek.

A nyelven belüli szóalkotás legfontosabb módszere a szóképzés, prefixumokkal, de főleg

képzőkkel, amelyek készlete nagyon gazdag. Ellenben a szóösszetétel sokkal kevésbé
termékeny, mint a magyar nyelvben.

A román hivatalos nyelv Romániában (kb. 23 millió beszélő), Moldova Köztársaságban

(2,5 millió beszélő), ideértve Transznisztriát (az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságot) is,
valamint a szerbiai Vajdaságban. Moldovában és Transznisztriában hivatalosan moldáv nyelvnek
nevezik. Az Európai Unió egyik hivatalos nyelve a román is, valamint az újlatin nyelveket
beszélő országok szervezetének, a Latin Uniónak is.

A román nyelvet tanítják nemzetiségi nyelvként a Romániával szomszédos országokban

és idegen nyelvként 38 másik országban.

A rokonsága

A román nyelv legközelebbi rokonai, az újlatin nyelvek keleti csoportjának további tagjai
(az aromán, a meglenoromán és az isztroromán) a Dunától délre honosak.

• Az aromán (vagy macedoromán) nyelvet Macedóniában, Albániában, Görögországban,

Bulgáriában és Szerbiában beszélik.
• A meglenoromán nyelvet beszélők száma nagyon kicsi (kb. 12 000-20 000 körüli). Ők
Görögországban, Szalonikitől északra, Moglena tartományban élnek.
• Az isztroromán nyelvet beszélők még kevesebben vannak (kb. 300 és 3000 között), és
Horvátországban, az Isztriai-félszigeten élnek.

Változatok, nyelvjárások

A nyelvészek, különbözően kezelik a különböző dialektusokat, de vannak, akik ezzel

szemben a keleti újlatin nyelvváltozatokat négy különböző nyelvnek tekintik, a román nyelv csak
a bizonyos értelmezés szerinti dákoromán, amely több nyelvjáráscsoportra (románul grupuri de
graiuri) oszlik. Ezek száma vitatott, kettő és hat között van:

• a munténiai
• az olténiai (egyesek szerint a munténiai-hoz tartozik)
 • a bánsági
• a körös vidéki vagy erdélyi
• a máramarosi (egyesek szerint az előzőhöz tartozik)
• a moldvai

A moldáv nyelvnek nevezett entitás nem tévesztendő össze a moldvai nyelvjárással. A

moldovai beszélt nyelv ehhez tartozik, de az ottani sztenderd nyelvváltozat a román sztenderd
nyelvvel csaknem azonos, még az is, amit Transznisztriában a (cirill) ábécével írnak.

A fenti nyelvjárások közötti különbségek viszonylag csekélyek, beszélőik között

gyakorlatilag nincsenek kölcsönös érthetőségi gondok. Ha jól ismerjük a román nyelvet, akkor
aránylag könnyen felismerhetőek az eltérések, érezhetőek a kiejtési különbségek. Ezért a román
nyelv, például a némettel vagy az olasszal szemben egységesnek mondható, ugyanolyan
mértékben, mint a magyar nyelv.

Fordítási nehézségek, érdekességek

A román egyszerű mondat szerkezete nem különbözik lényegesen a többi újlatin

nyelvekben található szerkezettől. A hosszabb mondatokat lényegében fordított szórendben kell
lefordítani, az az néha a mondat végéről kezdve.

Akárcsak a magyar nyelvben, a románban is az alanyt ki lehet fejezni az állítmány

személyragjával (Munceşte. ’Dolgozik.’), főnévvel (Tata munceşte. ’Apám dolgozik.’),
különféle névmássokkal (El munceşte. ’Ő dolgozik.’, Acela munceşte. ’Az dolgozik.’),
számnévvel (Al doilea munceşte. ’A második dolgozik.’), főnévi igenévvel (A munci e
obligatoriu. ’Dolgozni kötelező.’).

A szövegfordításoknál pontosan meg kell figyelni a lefordítandó mondat értelmét,

mondanivalóját ahhoz, hogy vissza tudjuk adni a pontos értelmet. A nyelvhasználatban általában,
a fordításban is - és elsősorban a szakfordításban - fontos szerepet játszik a rutin formulák, az
elemzés nélküli sztereotípiák használata. Érdemes ismerni – annak függvényében, hogy
szakfordításról vagy egyéb irodalmi jellegű fordításról van szó – a bizonyos nyelvfordulatokat,
szakszavakat, vagy éppenséggel az illető szakma bizonyos kis titkait.

Igen tudom, hogy meglepő amit állitok, ismerni bizonyos szakmák, bizonyos kis
nyelvhasználati fordulatait, titkokat, de ennek a ténynek saját magam voltam egy alkalommal a
főszereplője és biztosan merem állítani, hogy nagyon hasznos lehet. Természetesen nem
ismerhetünk minden szakmát, ez lehetetlen kérés lenne, de ha véletlenül volt szerencsénk egy kis
ideig az illető szakmában dolgozni és érdekelt a szaknyelv, akkor fordítás, tolmácsolás esetén jól
jöhetnek ezek az ismeretek, komoly elismerésre számíthatunk a hallgatóink részéről.