$SRNROEDWDUWyYRQDW

Tudományosfantasztikus novellák


*21'2/$7%8'$3(67



7$57$/20

,VDDF$VLPRY$WUpIDPHVWHU (ford.: Walkóné, Békés Ágnes) 
+DUU\+DUULVRQ% QEHHVpV (ford.: Walkóné, Békés Ágnes)  
*RUGRQ5'LFNVRQ$]DEL]RQ\RVKRPRNV]HP (ford.: Mesterházi Márton) 
(ULF)UDQN5XVVHO$]HJ\HWOHQPHJROGiV (ford.: Avarossy Éva) 
3RXO$QGHUVRQ$OHJKRVV]DEEXWD]iV (ford.: Avarossy Éva)  
:DOWHU00LOOHU.LKDOOHQJHP" (ford.: Avarossy Éva)  
Róbert Blech: $SRNROEDWDUWyYRQDWIRUd: Avarossy Éva) 
:DOWHU00LOOHUeQDONRWWDODN (ford.: Avarossy Éva) 
(ULF)UDQN5XVVHO+DODQG]VD (ford.: Avarossy Éva) 
)UHGHULFK3RKO$ODJ~WDYLOiJDODWW (ford.: Mester házi Márton) 
$ODQ(1RXUVH$KDPLVtWYiQ\ (ford.: Avarossy Éva)  
,VDDF$VLPRY$ONRQ\ (ford.: Mesterházi Márton) 
5REHUW6KHFNOH\9LOiJRN%ROWMD (ford.: Walkóné Békés Ágnes)  
$(YDQ9RJW%HWHOMHVOpV (ford.: Avarossy Éva) 



,VDDF$VLPRY
(ford.: Walkóné, Békés Ágnes)

$WUpIDPHVWHU



Noel Meyerhof megnézte a már koráEEDQ HO NpV]tWHWW OLVWiMiW pV
NLYiODV]WRWWD PHO\LN SRQW OHJ\HQ D] HOV  6]RNiViKR] KtYHQ PRVW LV
HOV VRUEDQ|V]W|QpUHEt]WDPDJiW
6]LQWHW|USpQHNW QWD]HO WWHiOOyJpSPHOOHWWQRKDDEEyOFVDNLJHQNLFVLQ\
rész volt látható. Ez azonban nem számított. Fölényes magabiztossággal
EHV]pOWPLQWDNLW|NpOHWHVHQWLV]WiEDQYDQYHOHKRJ\ DPHVWHU
 -RKQVRQ  PRQGWD , váratlanul hazaérkezett üzleti útjáról és feleségét
OHJMREEEDUiWMDNDUMDLEDQWDOiOWD9LVV]DK N|OWPDMGtJ\V]yOW0D[pQDK|OJ\
férje vagyok, így hát nekem kötelességem. De neked?
 Oké, hadd mélázzon rajta egy kicsit  gondolta. Ekkor egy hang szólalt meg
mögötte.
 Hé!
Meyerhof törölte ezt az egytagú szót és kikapcsolta az áramkört, amit
használt. Hirtelen hátrafordult, és így szólt:
Dolgozom. Miért nem kopog?
Most nem mosolygott, mint általában szokott, valahányszor Timothy
:KLVWOHUW D YH]HW  DQDOLWLNXVW N|V]|QW|WWH DNLYHO J\DNUDQ GROJR]RWW HJ\WW
Olyan rosszalló képet vágott, mintha egy idegen zavarta volna meg, vékony
arcát komor ráncok torzították el, s amúgy is kócos haja mintha még jobban
felborzolódott volna.
:KLVWOHU YiOODW YRQW )HKpU ODERUN|SHQ\W YLVHOWDPHO\HQ PHUHY IJJ OHJHV
YRQDODNDWJ\ UW]VHEUHYiJRWWpV|VV]HV]RUtWRWW|NOH
.RSRJWDPGHPDJDQHPYiODV]ROW$P N|GpVWMHO] OiPSDQHPpJHWW
0H\HUKRI GK|V OHWW 1HP HUU O YROW V]y 7~O HU WHOMHVHQ |VV]SRQWRVtWRWWD
ILJ\HOPpWD]~MWHUYUHpVHOIHOHGNH]HWWDUpV]OHWHNU O
És mégsem igen tudta hibáztatni magát emiatt. Ez a dolog fontos volt.
Hogy miért, azt persze nem tudta. Nagymesterek ritkán tudják. Éppen az
WHWWH NHWQDJ\PHVWHUHNNp az a tény, hogy az értelem fölött álltak. Másképp
hogyan is tudna az emberi ész kapcsolatot tartani azzal a tíz mérföld hosszú,
szilárd halmazállapotú értelemtömeggel, amit Multivacnak hívnak, és amely
az összes eddig épített komputerek között a legbonyolultabb?
0RVWGROJR]RP szólt Meyerhof.  Valami fontos dolgot akar közölni?
 Semmi olyasmit, amit ne lehetne elhalasztani. Néhány hiba van a
válaszban a többdimenziós ... :KLVWOHUNpV QNDSFVROWpVDrca sajnálkozóan
NpWNHG NLIHMH]pVW|OW|WW
'ROJR]LN"
 Igen. Hát aztán!
'H körülnézett az alacsony helyiség falmélyedéseibe, a beolvasók és
kiírók sorozatára bámult, amely a Multivacnak csak kis részét tette ki. 6HQNL
QLQFVLWW
.LPRQGWDKRJ\YDQYDJ\NHOOHQHOHQQL"
 Egyik viccét mondta el, ugye?
 Na és?
Whistler kényszeredetten mosolygott.
 Csak nem akarja azt mondani, hogy viccet mesélt a Multivacnak?
0H\HUKRIK Y|VKDQJRQNpUGH]WH
 Miért ne?
 Tényleg?
,JHQ
 Miért?
0H\HUKRIYégigmérte a másikat.
 Nem vagyok köteles beszámolni sem magának, sem másnak.
 Jóságos isten! Hát persze, hogy nem. Pusztán kíváncsiságból kérdeztem,
semmi másért.  De hát, ha dolgozik, magára hagyom.  Homlokát ráncolva,
még egyszer körülpillantott.
 7HJ\H D]W  szólt Meyerhof. Szemmel követte a távozót, majd dühös
PR]GXODWWDOEHNDSFVROWDDP N|GpVWMHO] OiPSiW
Nagy lépésekkel fölalá járkált a szobában és próbálta összeszedni magát.
Átkozott Whistler! Átkozott mind! Mivel nem gondol rá, hogy ezekHW D
WHFKQLNXVRNDW DQDOLWLNXVRNDW pV P V]HUpV]HNHW WiUVDGDOPL WpUHQ NHOO 
WiYROViJEDQ WDUWVD PLYHO ~J\ EiQLN YHON PLQWKD N LV DONRWy P YpV]HN
lennének, ilyen dolgokat engednek meg maguknak.
Még vicceket sem tudnak tisztességesen elmondani  JRQGROWD
HONHVHUHGHWWHQ
Ez nyomban visszatérítette jelenlegi munkájához. Újból nekilendült. Az
ördög vigye el mindannyiukat!
,VPpWP N|GpVEHKR]WDDPHJIHOHO 0XOWLYDFiUDPN|UWpVEHV]pOQLNH]GHWW
 Egy rendkívül viharos óceáni átkelés alkalmával a steward megállt a
hajókorlátnál és szánakozva nézett egy emberre, aki a korlát fölé roskadva és
mereven a mélységbe nézve nagyon is magán viselte a tengeribetegség
pusztító nyomait.
A steward gyöngéden vállon veregette a férfit.  Vigasztalódjék uram 
VXWWRJWD7udom, hogy ez nagyon rossz érzés, de valójában soha senki nem
hal meg tengeribetegségben.
$ NtQOyGy HPEHU HOJ\|W|UW ]|OG V]tQ  DUFiW YLJDV]WDOyMD IHOp HPHOWH pV
rekedten zihálva így felelt:
 Ember, ne mondja ezt! Az isten szerelmére, ne mondja ezt! Egyedül a
meghalás reménye tart életben.

Timothy Whistler kissé belefeledkezett gondolataiba, de azért mosolyogva
EyOLQWRWWDPLNRUDWLWNiUQ tUyDV]WDODPHOOHWWHOPHQW$]YLVV]DPRVRO\JRWWUi
,WW JRQGROWD még egy archaikus pont található a huszonegyedik század
NRPSXWHUHNW OXUDOWYLOiJiEDQHJ\pO WLWNiUQ 'HWDOiQWHUPpV]HWHVLVKRJ\
Hz a szokás éppen a komputerIHOOHJYiUEDQ D 0XOWLYDFRW NH]HO NRORVV]iOLV
YLOiJYiOODODWEDQ PDUDGMRQ IHQQ $ PLQGHQ LJpQ\W NLHOpJtW  0XOWtYDF PHOOHWW
ízléstelen dolog lenne kisebb komputerekkel végeztetni a lényegtelen
IHODGDWRNDW
Whistler belépett ÁbraháP 7UDVN LURGiMiED $ NRUPiQ\WLV]WYLVHO 
IpOEHV]DNtWRWWDDSLSDJ\~MWiVJRQGRVDQYpJ]HWWP YHOHWpW.DPSyVRUUD pOHV
tYEHQHPHONHGHWWNLDP|J|WWHOHY DEODNQpJ\V]|JpE O
 Nicsak Whistler! Üljön le! Üljön le!
Whistler leült.
 Úgy hiszem akadt egy problémáQN7UDVN
Trask kissé elmosolyodott.
 5HPpOHP QHP P V]DNL MHOOHJ  eQ FVDN iUWDWODQ SROLWLNXV YDJ\RN (]
egyik kedvelt kiszólása volt.)
0H\HUKRIIDONDSFVRODWRV
Trask azon nyomban leült és rendkívül elkeseredettnek látszott.
%L]WRVEHQQH"
$ODSRs okom van rá.
Whistler teljes mértékben megértette a másik ember hirtelen
elkedvetlenedését. Trask a Belügyminisztérium Elektronikus Számológépek
pV gQP N|G  ,UiQ\tWy %HUHQGH]pVHN 2V]WiO\iQDN IHOJ\HOHWpYHO PHJEt]RWW
NRUPiQ\WLV]WYLVHO  YROW )HODGDWD D] volt, hogy a Multivac mellett dolgozó
HPEHUHN SROLWLNDL J\HLYHO IRJODONR]]pN pSS~J\ DKRJ\ D P V]DNL
NpS]HWWVpJ GROJR]yNQDNPDJiYDOD0XOWLYDFNDONHOOHWWIRJODONR]QLXN
(J\ QDJ\PHVWHU D]RQEDQ W|EE PLQW HJ\V]HU  GROJR]y 6 W D] HJ\V]HU 
embernél is több
 Már a Multivac történetének kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a kérdések
feltevésének módja jelenti a legnagyobb nehézséget. A Multivac feleletet
tudott adni az emberiség összes problémájára, az összes problémára, ha KD
értelmes kérdéseket tettek fel nHNL 'H DKRJ\ D] LVPHUHWHN HJ\UH J\RUVDEE
WHPSyEDQ KDOPR]yGWDN H]HNQHN D] pUWHOPHV NpUGpVHNQHN D NLW ]pVH PLQG
QHKH]HEEOHWW
A józan ész egymagában nem ért semmit. Ritka fajtájú intuícióra volt itt
szükség, ugyanarra az értelmi képességre (csak sokkal fRNR]RWWDEE
mértékben), mint ami nagymesterré tesz valakit a sakkban. Olyan fajta elme
kellett ehhez, amely percek alatt átlátott a sakkjátszma kvadrilliónyi
OHKHW VpJpQKRJ\UiWDOiOMRQD]HJ\HWOHQOHJMREEOpSpVUH
7UDVNQ\XJWDODQXOIpV]NHO G|WW
0LWFVLnált Meyerhof?
 Új irányvonalat vezetett be kérdéseibe, amit én aggasztónak találok.
 Ugyan, menjen már Whistler! Ennyi az egész? Egy nagymestert nem
OHKHW PHJDNDGiO\R]QL EiUPLO\HQQHNL WHWV]  LUiQ\ED WHUHOL LV NpUGpVHLW 6HP
maga, sem én nem vagyunk jogosultak megítélni kérdéseinek értékét. Maga
tisztában van ezzel. Én tudom, hogy tisztában van ezzel.
 Igen. Természetesen. De Meyerhofot is ismerem. Találkozott már vele
társaságban valaha?
 Uramisten, dehogyis! Van egyáltalán olyan ember, aki nagymHVWHUHNNHO
társadalmilag érintkezik?
 1H YLVHONHGMHQ LO\HQ QHYHWVpJHVHQ 7UDVN N LV HPEHUHN pV PpJKR]]i
elég sajnálatraméltóak. Jutotte már valaha is eszébe, milyen lehet
nagymesternek lenni? Tudatában lenni, hogy az egész világon mindössze
talán egy tucat magához hasonló lény található, hogy egy egész
HPEHU|OW EHQ OHJIHOMHEE HJ\két ilyen ember bukkan fel, hogy a világ sorsa
magától függ, hogy ezernyi matematikus, logikatudós, pszichológus és fizikus
támaszkodik Önre?
Trask vállat vonva dünnyögte.
 Istenem, a világ császárának erezném mDJDP
1HPKLV]HPIHOHOWDYH]HW DQDOLWLNXVWUHOPHWOHQO
 Semmiféle császárnak nem érzik magukat. Nincs velük egyenrangú
partner, akivel beszélgethetnének, nem tartoznak sehová sem. Figyeljen ide!
Meyerhof egyetlen alkalmat nem mulaszt el, hogy együtt legyen a fiúkkal.
3HUV]H Q WOHQ QHP LV]LN QLQFVHQHN WiUVDGDOPL NDSFVRODWDL  és mégis
HU V]DNNDONpQ\V]HUtWLPDJiWKRJ\WiUVDViJEDMiUMRQPHUWV]NVpJHYDQUi
És tudjae, hogy mit csinál, amikor legalább hetenként egyszer összejön
velünk?
 $ OHJKalványabb fogalmam sincs  felelte a kormányember.  0LQGH]W
PRVWKDOORPHO V]|U
 Ö a tréfamester.
0LFVRGD"
 Vicceket mond. Jó vicceket. Fantasztikus alak. Bármilyen történetbe is
NH]G DNiUPLO\HQ yFVNiED pV XQDOPDVED RO\DQ PyGRQ DGMD HO  KRJ\
érdekesen hangzik. Érzéke van hozzá.
eUWHP+iWH]QDJ\V]HU 
1HPEL]WRVKRJ\QDJ\V]HU (]HNDYLFFHNIRQWRVDNV]iPiUD:KLVWOHU
mindkét karjával Trask íróasztalára könyökölt, és hüvelykujja körmét rágva, a
OHYHJ EHEiPXOW
  Ö más, mint mi vagyunk, tudja, hogy más, és úgy érzi, hogy csupán e
viccek segítségével érheti el, hogy mi, közönséges fickók magunk közé
fogadjuk. Nevetünk, hahotázunk, hátba veregetjük, és még arról is
PHJIHOHGNH]QN KRJ\  QDJ\PHVWHU (] D] HJ\HWOHQ OiQFV]HP DPL
összekapcsolja velünk.
 Mindez nagyon érdekes. Nem tudtam, hogy maga így ért a lélektanhoz.
'HPLWDNDUHEE ONLKR]QL"
 &VXSiQ D N|YHWNH] W 0LW JRQGRO PL W|UWpQLN KD 0H\HUKRI NLIRJ\ D
YLFFHNE O"
0LFVRGD" A kormányhivatalnok meghökkenve nézett rá.
 Ha ismételni kezdi magát? Ha a hallgatósága egyre kevésbé nevet, vagy
teljesen abbahagyja a nevetést? Ez az egyetlen ereje, amellyel fogva tart
bennünket. Enélkül magában marad és akkor mi történik vele? Végül is,
7UDVN DQQDNDWL]HQNHWW QHNHJ\LNHDNLNHWD]emberiség nem nélkülözhet.
Nem engedhetjük, hogy bármi is történjék vele. Nemcsak fizikai dolgokra
JRQGRORN $]W VHP KDJ\KDWMXN KRJ\ EROGRJWDODQ OHJ\HQ .L WXGMD KRJ\DQ
befolyásolná ez intuitív képességét?
(O IRUGXOWPiUKRJ\LVPpWHOWH|QPDJiW"
$PHQQ\LUHpQWXGRPPpJQHPGHD]WKLV]HP PiVNpQWJRQGROMD
 Miért mondja ezt?
0HUWKDOORWWDPKRJ\YLFFHNHWPRQGD0XOWLYDFQDN
1HPLJD]
 Véletlenül történt. Bementem hozzá és kidobott. Dühös volt. Általában
elég szívélyes, és rossz jelnek tartom, hogy alkalmatlankodásom annyira
felingerelte. Tény azonban, hogy viccet mondott a Multivacnak, és
PHJJ\ ] GpVHPV]HULQWH]HJ\YROWDVRUR]DWEyO
 De miért?
:KLVWOHUYiOODWYRQWpVNH]pYHOHU VHQPHJG|U]V|OWHiOODW*RQGRONR]WDP
UDMWD $]W KLV]HP QDJ\ NpV]OHW  YLFFHW SUyEiO IHOKDOPR]QL D 0XOWLYDF
adattároló egységeiben, hogy új változatokban nyerje vissza. Érti, mire
JRQGRORN"*pSLWUpIDPHVWHUWNtYiQOpWUHKR]QLKRJ\YpJWHOHQPHQQ\LVpJ YLFF
álljon rendelkezésére és soha ne kelljen félnie, hogy kifog\EHO ON
 Jóságos isten!
 Tárgyilagos szemmel nézve, talán nincs is semmi rossz ebben, de én
IHQ\HJHW  MHOQHN WHNLQWHP DPLNRU HJ\ QDJ\PHVWHU V]HPpO\HV SUREOpPiL
megoldására kezdi használni a Multivacot. Mindegyik nagymesternél
IHOOHOKHW  HJ\ EL]RQ\RV vele született szellemi labilitás és ezért ügyelni kell
rájuk. Lehetséges, hogy Meyerhof már közel jár egy olyan határvonalhoz,
amelyen ha túllép, elveszítünk egy nagymestert.
Trask zavartan kérdezte.
 A maga véleménye szerint mit kell tennem?
 (OOHQ ULzhetne engem. Én annyira a közelében vagyok, hogy esetleg
helytelenül ítélem meg és az emberek megítélése különben sem a
OHJHU VHEEROGDODP0DJDSROLWLNXVpVtJ\LQNiEEpUWKR]]i
 Embereket megítélni talán igen, de nem nagymestereket.
 NLVHPEHUHN És különben is, ki más tegye meg?
Trask ujjai vontatott, tompa dobpergéshez hasonlóan, gyors tempóban
kopogtak íróasztalán.
0DJDPLVD]WKLV]HPPHJNHOOWHQQHPPRQGWD
Meyerhof így szólt a Multivachoz:
  A szenvedélyes szerelmes, miközben vadvirágot szedett kedvesének,
HJ\V]HUUHPHJK|NNHQYHWDSDV]WDOWDKRJ\HJ\HOOHQVpJHVWHNLQWHW KDWDOPDV
ELND WDUWy]NRGLN D PH] Q D]  N|]HOpEHQ NLWDUWyDQ Qp]L W pV IHQ\HJHW HQ
kapálja lábával a földet. A távoli sövénykerítés túloldalán a fiatalember egy
IDUPHUWfedezett fel és odakiáltott neki: „Mondja uram, nem közveszélyes ez a
bika?" A gazda lesújtó pillantással figyelte a helyzetet, majd köpött egyet és
így szólt vissza: „A legkevésbé sem." Újra köpött és folytatta: „Magáról
viszont ez egyáltalán nem mondhatóHO
0H\HUKRI pSSHQ Ui DNDUW WpUQL D N|YHWNH] UH DPLNRU D] LGp]pV
megérkezett.
Valójában nem volt ez idézés. Egy nagymestert senki nem idézhetett meg.
0LQG|VV]H ]HQHW M|WW KRJ\ 7UDVN RV]WiO\YH]HW  QDJ\RQ V]HUHWQH EHV]pOQL
0H\HUKRIQDJ\PHVWHUUHOKD0H\HUKRIQDJ\PHVWHULG WWXGV]DNtWDQLHUUH
Meyerhof minden további nélkül eldobhatta volna az értesítést és
folytathatta volna, amit éppen csinált, ö nem volt alávetve a hivatali
IHJ\HOHPQHN
Másrészt viszont, ha így cselekszik, tovább háborgatják  ó, perszeQDJ\RQ
tiszteletteljesen, de mégiscsak háborgatják.
ËJ\ KiW NLNDSFVROWD D 0XOWLYDF PHJIHOHO  iUDPN|UHLW D P N|GpVW MHO] 
lámpát kiakasztotta laboratóriuma elé, hogy távollétében senki ne merjen
belépni, majd átment Trask irodájába.
Trask zavartan köhintett és némi félelmet érzett a másik ember mogorva,
indulatos külseje láttán.
 Nagyon sajnálom, nagymester, hogy még nem volt alkalmunk
megismerkedni egymással  mondta végre.
 Én jelentést tettem magánál  válaszolt kimérten Meyerhof.
7UDVN V]HUHWWH YROQD WXGQL PLW UHMWHJHWQHN H PHWV]  pV GK|V SLOODQWiVD
szemek. Nehéz volt elképzelnie, hogy ez a sovány arcú, sötét és sima hajú,
NRPRO\ IHOOpSpV  0H\HUKRI DNiU FVDN DQQ\L LGHLJ LV HQJHGQL NpSHV
tartózkodásából, amíg mulatságos történeteket mond el.
 A jelentések nem azonosak a baráti ismeretséggel  PRQGWD  É...
értesültem, hogy Ön hatalmas adomakészlettel rendelkezik.
 Tréfamester vagyok, uram. Ez az a kifejezés, amit az emberek
használnak. Tréfamester.
 Velem még nem közölték ezt a kifejezést, nagymester. Mondták, hogy ...
 Pokolba velük! Bánom is én, mit mondanak! Figyeljen ide, Trask, akar egy
YLFFHWKDOODQL"(O UHKDMROWD]tUyDV]WDOI|O|WW|VV]HK~]WDDV]HPpW
 De még mennyire! Persze, hogy akarok – YiODV]ROW 7UDVN HU OWHWHWW
szívélyességgel.
 Helyes. A vicc a köYHWNH] NpSSHQ KDQJ]LN 0U -RQHV IHOHVpJH D
M|YHQG PRQGy NiUW\iUD SLOODQWRWW DPLW D PpUOHJDXWRPDWD IHOV]tQUH GRERWW
PLXWiQDIpUMDV]NVpJHVHJ\SHQQ\VpUPpWHO ] OHJEHGREWD$]DVV]RQ\tJ\
szólt: „Ez azt mondja George, hogy te kedves, értelmes, körülteNLQW 
V]RUJDOPDVHPEHUYDJ\pVHOEiMROyDQYLVHONHGV]DQ NNHOV]HPEHQ(]XWiQ
megfordította a kártyát és hozzátette: „A testsúlyodat is rosszul állapították
PHJ
7UDVN QHYHWHWW $QpONO DOLJKD WXGWD YROQD PHJiOOQL %iU D FVDWWDQyW HO UH
VHMWHWWH GH D] D PHJOHS  N|QQ\HGVpJ DKRJ\DQ 0H\HUKRI D] DVV]RQ\
KDQJMiEDQ D OHNLFVLQ\O  PHJYHWpV iUQ\DODWiW pOHWUH NHOWHWWH pV D] D]
ügyesség, ahogyan saját arcvonásait ehhez a hangszínhez igazította,
nevetésre fakasztotta a politikust.
Meyerhof élesen közbevágott:
0iért mulatságos ez?
Trask hirtelen kijózanodott.
 Tessék?
 Azt kérdem, miért mulatságos? Miért nevet?
1RV felelt Trask, igyekezve elfogadhatóan érvelni , az utolsó mondat az
|VV]HVHO ]PpQ\W~MPHJYLOiJtWiVEDKHO\H]WH$PHJOHSHWpVV]HU VpJ«
 A léQ\HJD]PRQGWD0H\HUKRI, hogy egy olyan férjet festettem le, akit a
IHOHVpJH PHJV]pJ\HQtWHWW RO\DQ FV GEH MXWRWW Ki]DVViJUyO EHV]pOWHP DKRO
D] DVV]RQ\ PHJJ\ ] GpVH V]HULQW IpUMH HJ\HWOHQ My WXODMGRQViJJDO VHP
rendelkezik. És maga mégis nevet ezen. Ha rnaga lenne a férj, akkor is
mulatságosnak találná?
Egy pillanatig elgondolkozva várt, majd így folytatta.
 Próbáljuk meg ezt, Trask: Abner felesége betegágya mellett ült és
vigasztalhatatlanul zokogott, amikor az asszony, megmaradt erejét
összeszedve, egyik könyökére támaszkodott.
Ä$EQHU VXWWRJWD Ä$EQHU QHP MiUXOKDWRN D 7HUHPW P HOp DQpONO KRJ\
PHJQHJ\yQQiPE Q|PHW
„Most ne", mormolta a lesújtott férj. „Most ne, drágám. Feküdj vissza és
SLKHQM
„Nem tudok", kiáltott az asszony. „Meg kell mondanom, különben lelkem
VRKD nem találhat nyugalmat. Megcsaltalak, Abner. Méghozzá, ebben a
házban. Egy hónapja sincs..."
„Nyugodj meg kedvesem", csillapította Abner. „Mindent tudok. Mi másért
mérgeztelek volna meg?"
7UDVN SUyEiOW HJ\NHGY  PDUDGQL GH VLNHUWHOHQO .XQFRJiViW QHP WXGWD
WHOMHVHQHOIRMWDQL
 Így hát ez is mulatságos  MHJ\H]WH PHJ 0H\HUKRI  Házasságtörés.
*\LONRVViJ&VXSDGHU 
 Nos hát PRQGWD7UDVNN|Q\YHNHWtUWDNDKXPRUHOHP]pVpU O
 (] LJD]  szólt Meyerhof  pQ LVVRNDW ROYDVWDPN|]ON 6 W PL W|EE D
legtöbbet a Multivacnak is elolvastam.
( N|Q\YHN V]HU] L D]RQEDQ FVDN WDOiOJDWiVRNED ERFViWNR]QDN (J\HVHN
V]HULQWD]pUWQHYHWQNPHUWNO|QEHNQHNWDUWMXNPDJXQNDWDYLFFEHQV]HUHSO 
egyéneknél. Mások úgy vélekednek, hogy a képtelenség gyors tudatosulása,
a feszültség hirtelen enyhülése, vagy az események váratlan átértékelése
LGp]L HO  9DQH HJ\iOWDOiQ HJ\V]HU  RND" .O|QE|]  HPEHUHN NO|QE|] 
vicceken nevetnek. Nincs vicc, ami mindenkire hatna. Némely ember
semmilyen tréfán nem nevet. A legfontosabb azonban mégis az, hogy az
ember az egyetlen olyan állat, amelynek valóságos humorérzéke van. Az
egyetlen állat, amely nevet.
Trask hirtelen közbevágott.
 Most már értem. Maga elemezni próbálja a humort. Ezért táplál be
YLFFVRUR]DWRWD0XOWLYDFED
 .L mondta ezt magának?… Mindegy, Whistler. Most már emlékszem.
Rajtakapott. Kinek mi köze hozzá?!
6HQNLQHNVHPPL
  Remélem, nem vonja kétségbe azt a jogomat, hogy bármivel
kiegészíthessem a Multivac tudáskészletét; vagy hogy bármilyen kérdést
IHOWHJ\HNQHNLDPLKH]FVDNNHGYHPYDQ"
 Ó dehogy! MHJ\H]WHPHJVLHWYH7UDVN Nem vonom kétségbe, hogy ez
LJHQ OpQ\HJHV ~M HOHP]pVL OHKHW VpJHW Q\LW PDMG PHJ D SV]LFKROyJXVRN
számára.
 Hm. Lehetséges. Mindenesetre van valami, ami jobban foglalkoztat, mint
D KXmor általános elemzése. Van egy különleges kérdés, amit fel kell
WHQQHP6 WYDOyMiEDQNHWW 
 5DMWD 0L D]"  Trask kíváncsian várta, vajon felele a másik. Ha nem
akar, semmi módon nem lehet kényszeríteni.
De Meyerhof megszólalt.
$]HOV NpUGpVDN|YHWNH] +RQQDQV]iUPD]QDNPLQGH]HNDYLFFHN"
+RJ\DQ"
.LJ\iUWMD NHW")LJ\HOMHQLGH.|UOEHOOHJ\KyQDSSDOH]HO WWHJ\HJpV]
estét vicchallgatással és viccmondással töltöttem. Most is én mondtam a
legtöbbet, mint rendesen, és az ostobák nevettek, PLQWUHQGHVHQ/HKHWKRJ\
tényleg mulatságosaknak találták a vicceket, lehet, hogy csak a kedvemben
akartak járni. Mindenesetre, az egyik fráter vette magának a bátorságot
ahhoz, hogy hátba veregessen és így szóljon: „Meyerhof, maga több viccet
WXGPLQWtíz ember együttvéve".
 Tudom, hogy igaza van, ide e megjegyzése egy gondolatot keltett
bennem. Fogalmam sincs, hogy életem egyegy szakaszában hány száz
vagy hány ezer viccet mondtam el, de a tény az, hogy én soha egyetlenegyet
VHPDJ\DOWDPNL
(J\HWOHQHJ\HWVHP&VXSiQHOLVPpWHOWHP NHW.|]UHP N|GpVHP HJ\HGOL
IRUPiMDD]YROWKRJ\HOPHVpOWHP NHW
(OV VRUEDQ KDOORWWDP YLFFHNHW YDJ\ SHGLJ ROYDVWDP eV D IRUUiV DKRQQDQ
hallottam vagy olvastam, sem maga gyártotta a vicceket. Még soha nem
találkoztam seQNLYHODNLYDODKDLVD]WiOOtWRWWDYROQDKRJ\ NLWDOiOWHJ\YLFFHW
Mindig csak „A napokban hallottam egy jó történetet", vagy „Hallott valami jó
viccet mostanában?"
 Minden vicc régi! Ezért tükröznek a viccek ekkora társadalmi lemaradást.
Például mégPLQGLJWHQJHULEHWHJVpJU OV]yOQDNKRORWWH]PDQDSViJN|QQ\HQ
PHJHO ]KHW  pV VRKDVHP WDSDV]WDOKDWy 9DJ\ M|YHQG PRQGy
mérlegautomatákkal foglalkoznak, mint amit elmondtam magának, amikor
ilyen gépek már csak régiségkereskedésekben találhatók. Nos hát, akkRU NL
gyártja a vicceket?
 Ez az, amire megpróbál rájönni?  kérdezte Trask.
0iUDQ\HOYHKHJ\pQYROWKRJ\KR]]iWHJ\H8UDPLVWHQNLW|U GLNH]]HO"'H
uralkodott magán és hallgatott. Egy nagymester kérdései mindig
MHOHQW VpJWHOMHVHN
 ,JHQ ,O\HQ V]HPSRQWEyO ILJ\HOHP NHW 1HPFVDN DUUyO YDQ V]y KRJ\ D
YLFFHN yVGLDN ÏVGLDNQDN NHOO OHQQLN KRJ\ pOYH]QL WXGMiN NHW /pQ\HJHV
kellék, hogy a vicc ne legyen eredeti. Egyetlen fajta humor van, amely eredeti
lehet, és eredeti is, ez pedig a szójáték. Hallottam szójátékokat, amelyek
kétségtelenül az adott pillanat hatása alatt keletkeztek. Magam is faragtam
néhányat. De ilyen szójátékokon senki nem nevet. Nem is várják el, hogy
nevessen. Az emberek pisszegnek. Minél jobb a szójáték, annál
KDQJRVDEEDQSLVV]HJQHN. Eredeti humor nem fakaszt nevetésre. Miért?
 0HJYDOORPQHPWXGRP
 Helyes. Próbáljunk meg rájönni. Miután a humor általános tárgykörével
kapcsolatban minden információt megadtam a Multivacnak, amit
szükségesnek tartottam, most válogatott vicceket ...táplálok be.
Trask azon kapta rajta magát, hogy egyre inkább érdekli a dolog.
 Mi szerint válogatott?  kérdezte.
 1HP WXGRP  IHOHOWH 0H\HUKRI  (]HN W QWHN D OHJPHJIHOHO EEQHN 0LQW
WXGMDQDJ\PHVWHUYDJ\RN
3HUV]HSHUV]H
 E viccek és a humor iOWDOiQRVILOR]yILiMDDODSMiQD]HOV NpUGpVHPD]OHV]
a Multivachoz, hogy ha tudja, állapítsa meg a viccek eredetét. Mivel Whistlert
H] pUGHNOL pV PLYHO FpOV]HU QHN OiWWD KRJ\ MHOHQWpVW WHJ\HQ PDJiQiO
rendelje le holnaputánra az Analizálóba. Lesz egy kis munkája.
 Feltétlenül. Én is jelen lehetek?
Meyerhof vállat vont. Trask részvétele nyilvánvalóan teljesen közömbös
volt számára.
Meyerhof különös gonddal választotta ki a sorozatból az utolsót. Nem tudta
volna megmondani, hogy miért okozott ez gondot GH WXFDWQ\L OHKHW VpJHW
IRUJDWRWW DJ\iEDQ pV ~MUD PHJ ~MUD HOOHQ UL]WH PLQGHJ\LNHW YDODPLO\HQ
PHJKDWiUR]KDWDWODQPLQ VpJ MHOHQW VpJXWiQNXWDWYD
0DMGDN|YHWNH] WPRQGWD
 8J D EDUODQJODNy VHPEHU PHJSLOODQWRWWD pOHWH SiUMiW DNL ]LOiOW
SiUGXFE UV]oknyában, könnyek között szaladt hozzá. „Ug", kiáltotta
zaklatottan, „csinálj gyorsan valamit! Egy kardfogú tigris ment be a Mama
barlangjába. Csinálj valamit!" Ug sóhajtott, felemelte simára rágott
bölénycsontját, majd így felelt: „Mi szükség van erre? Ki D] |UG|J W|U GLN
azzal, hogy mi történik egy kardfogú tigrissel?" Ekkor tette fel Meyerhof két
NpUGpVpWpVV]HPpWOHKXQ\YDKiWUDG OW1DJ\RQNLIiUDGW
 Egyáltalán semmi bajt nem észleltem PRQGWD7UDVN:KLVWOHUQHN Elég
készségesen beszámolt róla, hogy mit csinál. Tényleg szokatlan dolog, de
nem hágja át a szabályokat.
$]QHPDPLWHOPRQGMHJ\H]WHPHJ:KLVWOHU
 Még akkor sem állíthatok le egy nagymestert puszta vélekedés alapján.
Különösnek látszott, de a nagymesterek elvégre megengedhetik PDJXNQDN
hogy különösen viselkedjenek. Nem hiszem, hogy megtébolyodott volna.
 Arra használni a Multivacot, hogy megtalálja a viccek eredetét! 
GQQ\|JWHDYH]HW DQDOLWLNXV Ez nem vall tébolyultságra?
0LE OWXGKDWQiQN" hangzott Trask ingerült kérdése.  A tudomány eljutott
DUUD D IRNUD DPLNRU FVDN D NpSWHOHQ NpUGpVHNQHN YDQ YDODPL MHOHQW VpJN
Az értelmes kérdéseket már régen kiagyalták, megkérdezték és
megválaszolták.
 Hiába. Én változatlanul aggódom.
 Elhiszem Whistler, de most nincs más választásunk.
Elmegyünk Meyerhofhoz és maga elvégzi a Multivac válaszának szükséges
analízisét, ha egyáltalán kapunk feleletet.
$PL engem illet, az én egyetlen munkám, hogy a bürokráciával
foglalkozzam. Jóságos isten, még arról sincs fogalPDP KRJ\ HJ\ LO\HQ
PDJiKR] KDVRQOy YH]HW  DQDOLWLNXVQDN PL D GROJD FVDN DQQ\LW WXGRN KRJ\
analizál, és ez bizony nem sok.
Whistler így válaszolt:
  (] PHJOHKHW VHQ HJ\V]HU  $ QDJ\PHVWHU PLQW SpOGiXO 0H\HUKRI
kérdéseket tesz fel, és a Multivac automatikusan matematikai mennyiségekké
pV P YHOHWHNNp DODNtWMD iW $ 0XOWLYDF W|PHJpQHN OHJQDJ\REE UpV]pW D] D
gépezet foglalja el, amelynek segítségével a szavak jelekké alakulnak át. A
0XOWLYDF H]XWiQ PHQQ\LVpJHNEHQ pV P YHOHWHNEHQ DGMD PHJ D YiODV]W GH
QHP IRUGtWMD YLVV]D V]DYDNUD FVDN D OHJHJ\V]HU EE OHJN|]|QVpJHVHEE
esetekben. Ha úgy szerkesztették volna meg, hogy az eredeti nyelvre való
visszafordítás általános problémáját is meg tudja oldani, akkor legalábbis
QpJ\V]HUDNNRUDPpUHW OHQQH
 Értem. Tehát a maga munkája az, hogy e jeleket szavakká alakítsa át.
 Az én munkám, meg a többi analitikusé. Szükség esetén kisebb,
különlegesen szerkesztett komputereket is használunk.  :KLVWOHU NHVHU HQ
PRVRO\JRWW
 $] yNRUL *|U|JRUV]iJ GHOIL MyVQ MpKH] KDVRQOóan, a Multivac rejtett
pUWHOP  pV KRPiO\RV YiODV]RNDW DG $ NO|QEVpJ WXGMD FVDN DQQ\L KRJ\
nekünk vannak fordítóink.
0HJpUNH]WHN0H\HUKRIPiUYiUWD NHW
 Milyen áramköröket használt, nagymester? – kérdezte élénken Whistler.
Meyerhof megmondta és Whistler munkához látott.
Trask próbálta nyomon követni mi történik, de semmit sem értett. A
NRUPiQ\WLV]WYLVHO  HJ\ WHNHUFVUH ILJ\HOW DPHO\U O O\XNV]DODJ FVDYDURGRWW OH
YpJHWQHPpU HQpVIHOIRJKDWDWODQPyGRQ0H\HUKRIN|]|Q\|VHQiOOWD]HJ\LN
ROGDORQ :KLVWOHU SHGLJ D] HO EXNNDQy O\XNV]DODJRW YL]VJiOWD $] DQDOLWLNXV
IHMKDOOJDWyYDOpVPLNURIRQQDOV]HUHOWHIHOPDJiWpVLG QNpQWHJ\VRUXWDVtWiVW
mormolt, amellyel más komputerekben létrejött elektronikus parancsok útján,
távoli pontokon dolgozó alkalmazottakat irányított.
(J\V]HUkétszer Whistler lehallgatott valamit, majd egyegy sorozatot ütött
EHDNO|QE|] MHOHNNHO HOOiWRWW ELOOHQW\ N|QDPHO\HN QpPLNpSSPDWHPDWLNDL
MHOOHJ HNQHNW QWHNGHYDOyMiEDQQHPYROWDND]RN
Jóval több telt el, mint egy óra.
Whistler arckifejezése mindjobban elsötétedett. Egyszer felpillantott a
másik két emberre, de csak annyit mondott:
(]KLKHW majd visszafordult munkájához.
Végül rekedten így szólt:
 Nem hivatalos választ adhatok.  Szemei véreresek voltak.  $ KLYDWDORV
válasz teljes analízist kíván. Akarják a nem hivatalosat hallani?
5DMWD szólt Meyerhof.
Trask bólintott.
Whistler sunyi pillantást vetett a nagymesterre.
 Örült kérdés volt  szólt, majd nyersen kibökte – a Multivac szerint földön
kívüli eredHW
 Mit beszél?  kérdezte Trask.
 Nem hallja? A vicceket, amelyeken nevetünk, nem emberek találták ki. A
Multivac az összes megadott adatot elemezte és az ezeknek legjobban
PHJIHOHO HJ\HWOHQYiODV]D]KRJ\YDODPHO\I|OG|QNtYOLLQWHOOLJHQFLDDONRWWD
DYLFFHNHWD]|VV]HVYLFFHWpVNLV]HPHOWHPEHULDJ\DNEDQNLV]HPHOWLG EHQ
pV KHO\HQ KHO\H]WH HO NHW (] ~J\ PHQW YpJEH KRJ\ HJ\HWOHQ HPEHU VLQFV
tudatában annak, hogy egyetlen viccet is saját maga talált volna ki. Minden
további vicc e nagy eredeti típusok kisebb változata és átformálása csupán.
 0H\HUKRI N|]EHV]yOW RO\DVIpOH J\ ]HOHPW O NLSLUXOW DUFFDO DPLW FVDN HJ\
nagymester érezhet, ha ismét sikerült egy helyes kérdést feltennie.
 Az összes vígjátékíró azon dolgozik  szólt , hogy a régi tréfákat
NLWHNHUYH~MFpORNV]ROJiODWiEDiOOtWVD(]N|]LVPHUW$YiODV]PHJIHOHO 
 De miért?  kérdezte Trask.  Miért kell vicceket gyártani?
 $ 0XOWLYDF V]HULQW  PRQGWD :KLVWOHU  az összes adatok alapján
megállapítható egyetlen cél az, hogy ezek a viccek az emberi lélek
tanulmányozását szolgálják. A patkányok pszichológiáját úgy
WDQXOPiQ\R]]XN KRJ\ DUUD NpQ\V]HUtWMN NHW SUyEiOMiN PHJWDOiOQL D
ODELULQWXVEyO NLYH]HW  XWDW $ SDWNiQ\RN QHP pUWLN PLpUW NHOO H]W WHQQLN pV
még akkor sem értenék, ha tudnák, mi történik, amit persze nem tudnak. Ez a
NOV  pUWHOHP RO\ PyGRQ WDQXOPiQ\R]]D D] HPEHU OpOHNWDQiW KRJ\
megfigyeli, miként reagál az egyén a gondosan kiválasztott adomákra.
0LQGHQ HPEHU PiVNpQW UHDJiO (] D NOV  pUWHOHP IHOWHKHW HQ XJ\DQD]
számunkra, mint mi vagyunk a patkányoknak. Megborzongott. Trask merev
tekintettel így szólt:
 A nagymester azt mondta, hogy az ember az egyetlen humorérzékkel
UHQGHONH] iOODWÒJ\W QLNKRJ\DKXPRUpU]pNHWLVNtYOU OUXKi]WiNUiQN
0H\HUKRIL]JDWRWWDQWHtte hozzá.
 És a bennünk létrejött esetleges humoron ugyanakkor nem tudunk
nevetni. A szójátékokra gondolok.
 $ I|OG|Q NtYOLHN YDOyV]tQ OHJ NLROWMiN D VSRQWiQ KXPRU UHDNFLyLW KRJ\
HONHUOMpND]|VV]HWpYHV]WpVOHKHW VpJHLWMHJ\H]WHPHJ:KLVWOHU
7UDsk váratlan izgalommal felkiáltott.
 Uramisten, hát maguk elhiszik ezt?
$YH]HW DQDOLWLNXVKLGHJSLOODQWiVVDOQp]HWWUi
 A Multivac ezt mondja. Ez minden, amit eddig meg lehet állapítani.
Megmutatta a világegyetem igazi tréfamestereit, és ha mi még töEEHWDNDUXQN
tudni, akkor nyomon kell követnünk ezt a kérdést.  Suttogva tette hozzá: +D
merészeli valaki nyomon követni.
Meyerhof nagymester hirtelen közbeszólt.
 0LQW WXGMiN NpW NpUGpVW WHWWHP IHO (GGLJ FVDN D] HOV UH M|WW YiODV] $]W
KLV]HP0XOWivacnak elég adat van a birtokában, hogy a másodikra is feleljen.
Whistler vállat vont. Kissé elkeseredettnek látszott.  +D HJ\ QDJ\PHVWHU
úgy véli, hogy elég adattal rendelkezünk PRQGWD , akkor én könyvet írnék
róla. Mi a második kérdése?
 A követkH] W NpUGH]WHP PL OHV] D N|YHWNH]PpQ\H KD D] HPEHULVpJ
IHOIHGH]LD]HOV NpUGpVHPUHDGRWWYiODV]W"
 Miért tette fel ezt a kérdést? WXGDNROWD7UDVN
 Az volt az érzésem, hogy meg kell kérdezni  válaszolta Meyerhof.
 UOWVpJ UOWVpJD]HJpV] szólt Trask és elfordult. Saját maga is érezte,
KRJ\ pV:KLVWOHUPLO\HQIXUFVDPyGRQYiOWR]WDWWDNiOOiVSRQWRW0RVW7UDVN
nyilvánította esztelenségnek az egészet.
7UDVNOHKXQ\WDV]HPpW1\LOYiQtWKDW  UOWVpJQHNEiUPLWLVD]HON|YHWNH] 
ötven évben úgysem lesz ember, aki egy nagymester és a Multivac
NRPELQiFLyMiWNpWVpJEHYRQQipVPHJHU VtWHQpD] J\DQ~MiW
Whistler csendben, összeszorított fogakkal dolgozott. Újból próbára tette
0XLWLYDFQDNpVNLHJpV]tW JpSHLQHNDNpSHVVpJpW7RYiEELyUDP~OWHOPDMG
UHNHGWKDQJRQIHOQHYHWHWW
 UOWOLGpUFQ\RPiV
  Mi a válasz?  kérdezte Meyerhof.  A Multivac észrevételeire vagyok
kíváncsi, nem a magáéra.
 Helyes. Parancsoljon. A Multivac megállapítása szerint amint egy valaki is
rájön arra, hogy az ember pszichológiai elemzését ilyen módszerrel végzik, e
tárgyilagos eljárást többé nem használhatják azok a földön kívüli hatalmak,
amelyek jelenleg e módszerrel dolgoznak.
 Úgy érti, hogy többé nem juttatnak vicceket az emberiségnek? KDQJ]RWW
Trask félénk kérdéVH Vagy hogyan érti?
 Nincsenek többé viccek! PRQGWD:KLVWOHU– Már most! A Multivac szerint
már most! A kísérlet most ért véget! Új eljárást kell majd bevezetni.
Egymásra néztek. Múltak a percek. Meyerhof megfontoltan beszélt.
$0XLWLYDFQDNLJD]DYDQ
Whistler elgyötörtén így szólt.
7XGRP
Még Trask is ezt suttogta.
,JHQ%L]RQ\RVDQ
Meyerhof talált rá a bizonyítékra, Meyerhof, a tökéletes tréfamester.
 Tudják meg, hogy vége, mindennek vége  szólt.  Már öt perce
próbálkozom és egyetlen vicc sem jut eszembe, egyetlenegy sem! És ha
könyvben olvasnék viccet, nem nevetnék. Biztos vagyok benne.
 A humor adományának vége  szólt bánatosan Trask.  (J\HWOHQ HPEHU
sem fog nevetni többé.
És továbbra is ott maradtak, merev tekintettel bámultak, s érezték, hogy a
YLOiJ HJ\ NtVpUOHWL SDWNiQ\NHWUHFPpUHWpUH ]VXJRURGLN |VV]H DPHO\E OHOW QW
a labirintus és valami, valami más kerül majd a helyére.



+DUU\+DUULVRQ
(ford.: Walkóné, Békés Ágnes)

% QEHHVpV

Valahol a magasban, a weskerek világának öU|N|V IHOK LW O UHMWHWWHQ
PHQQ\G|UJpVV]HU  PRUDM KDOODWV]RWW pV HJ\UH HU V|G|WW $PLNRU -RKQ *DUWK
NHUHVNHG PHJKDOORWWDH]WPHJiOOWEDNDQFVDODVVDQEHOHPHUOW DViUED pV
éles füleit hegyezve, megpróbálta felfogni a hangot. Az pedig hol fokozódott,
KRODOiEEKDJ\RWWDV U DWPRV]IpUiEDQYpJOPLQGHU VHEEpYiOW
 Ez ugyanaz a zaj, mint amit a maga égihajója csinált  MHJ\H]WH PHJ
N|]|Q\|V ZHVNHU ORJLNiYDO ,WLQ ODVVDQNpQW U|OYH DJ\iEDQ D JRQGRODWRW pV
behatóbb vizsgálat céljából átforgatva az egyes darabkákat is.  'H D PDJD
hajója még mindig azon a helyen tanyázik, ahol földet ért vele. Bizonyára ott
van, még ha nem is láthatjuk, mivel maga az egyetlen, aki kezelni tudja. És
ha valaki más tudná is kezelni, hallottuk volna, ha felszáll az égbe. MivelQHP
hallottuk, és ha ez a hang égihajó hangja, akkor ez azt jelenti ...
 Igen, egy másik hajót  vetette közbe Garth, akit túlságosan lekötöttek
saját gondolatai és nem tudta kivárni, míg a fáradságosán felépített wesker
logikai folyamat végigküzdi magáW 1\LOYiQYDOyDQ HJ\ PiVLN UKDMy OHKHWHWW
KLV]HQFVDNLG NpUGpVHYROWPpJHJ\QHNDPHJMHOHQpVH
 Kétségkívül Singapore, Penang, Maiakká és a Csendesóceáni szigetek
UDGDUUHIOHNWRUDL IHOp WDUWRWW YLVV]DWpU EHQ DKRJ\DQ DQQDN LGHMpQ  PDJD LV
WHWWH $]  KDMyMD YLOiJRVDQ OiWKDWy OHV] D M|YHYpQ\ UDGDUHUQ\ MpQ pV
YDOyV]tQ OHJRO\DQN|]HOIRJOHV]iOOQLKR]]iDPHQQ\LUHFVDNWXG
+HO\HVOHV]KDHO UHPHJ\,WLQ szólt.  Méghozzá a vízben, úgy gyorsan
HOMXW D IDOXED 0RQGMD PHJ PLQGHQNLQHN KRJ\ PHQMHQHN YLVV]D D
PRFVDUDNEDPLQpOWiYRODEEDV]iUD]I|OGW O (]DKDMyP V]HUUHOV]iOOOHpV
DNLDI|OGHWpUpVHNRUDN|]HOpEHQYDQPHJS|UN|O GLN
(] D N|]YHWOHQ IHQ\HJHWpV HOpJ pUWKHW HQ KDQJ]RWW D NLV NpWpOW  ZHVNHU
V]iPiUD 0pJ PLHO WW *DUWK EHIHMH]WH YROQD PRndanivalóját, Itin recés fülei
GHQHYpUV]iUQ\KR] KDVRQOyDQ |VV]HFVXNyGWDN  SHGLJ FV|QGEHQ EHOHPHUOW
D N|]HOL FVDWRUQiED *DUWK WRYiEE WDSRVWD D VDUDW pV D OHKHW  OHJJ\RUVDEE
tempóban próbált haladni a tapadó felületen. Már éppen elérte az irtás szélét,
DKRO D IDOX iOOW DPLNRU D PRUDM IOWpS  GE|UJpVVp YiOW pV D] UKDMy iWW|UW
IHQQ D] DODFVRQ\DQ IJJ  IHOK UpWHJHQ *DUWK HOWDNDUWD D V]HPpW D
OHFVDSyGyOiQJQ\HOYHO WWPDMGYHJ\HVpU]HOPHNNHOYL]VJiOWDDV]UNpVIHNHWH
UKDMyHJ\UHQ|YHNY DODNMiW
1RKD csaknem egy teljes évet töltött el Weskerföldön, még mindig
N]GHQLH NHOOHWW D YiJ\ HOOHQ DPLW EiUPLQHP  HPEHUL WiUVDViJ XWiQ pU]HWW
8J\DQDNNRU D EHQQH OHY  NHUHVNHG V]HOOHP V]RUJRVDQ YRQDODW K~]RWW D
számlaoszlop alatt és összeadta a teljes összeget. .|QQ\HQ HO IRUGXOKDW
KRJ\ H] HJ\ PiVLN NHUHVNHG  KDMyMD pV DNNRU D ZHVNHU NHUHVNHGHOHPEHQ
szerzett monopóliumának befellegzett. De lehet, hogy egyáltalán nem
NHUHVNHG pVH]D]RNDUUDNpV]WHWWHKRJ\DKDWDOPDVSiIUiQ\YpGHOPpEHQ
maradjon és kibiztosítVDWRNEDQOpY SLV]WRO\iW
$] UKDMyV]i]QpJ\]HWPpWHUQ\LLV]DSRWV]iUD]UDS|UN|OWDKDUVRJyEXJiV
PHJV] QWpVDI|OGHWpU OiED]DWFVLNRUJyLWDUHSHGH] WDODMRQ$IpPEXUNRODW
recsegett, majd elcsendesült, miközben a füst pV J ]IHOK  ODVVDFVNiQ
OHHUHV]NHGHWWDSiUiVOHYHJ EHQ
 *DUWK  te született szélhámos és zsaroló  KRO YDJ\"  üvöltötte a
KDMyPHJDIRQ $] UKDMyWHVW YRQDODL pSSHQ FVDN YDODPLFVNpW W QWHN
LVPHU VHNQHN GH H]W D] pUGHV KDQJRW VHPPLYHO VHP OHKHWHWW
összetéveszteni. Garthnak mosoly ült arcára, mikor kilépett a szabad térségre
pV NpW XMMD N|]W pOHVHW IWW\HQWHWW (J\ iOOtWKDWy PLNURIRQ NHUOW HO  D
IJJ OHJHVYH]pUVtNRQOpY EXUNRODWEyOpV*DUWKLUiQ\iEDIRUGXOW
0LGROJRGYDQLWW6LQJK" kiáltott a mikrofon felé.
 Már ahhoz sem vagy elég tisztességes, hogy saját bolygót találj
PDJDGQDN LQNiEE LGHM|VV] pV NLIRUJDWV] HJ\ WLV]WHVVpJHV NHUHVNHG W
Q\HUHVpJpE O"
 Tisztességes! E|PE|OWHDIHOHU VtWHWWKDQJ És ezt az meri mondani, aki
W|EE LG W W|OW|WW E|UW|QEHQ PLQW ERUGpO\Ki]Ean, bár meg kell mondanom,
hogy az utóbbiból is kivette a részét. Ifjúkorom barátja, sajnos nem
társulhatok be hozzád e primitív pestisfészek kiszipolyozásában. Jómagam
HJ\HOIRJDGKDWyEEOpJN|U YLOiJIHOpWDUWRNDKROPHJFVLQiORPV]HUHQFVpPHW
Csak azért iOOWDP PHJ LWW PHUW OHKHW VpJ NtQiONR]RWW KRJ\ XWDVV]iOOtWiV
révén becsületes haszonhoz jussak. Barátot hozok neked, tökéletes
társaságot, egy más szakmában dolgozó embert, aki esetleg segítségedre
lesz a tiedben. Szívesen kijönnék, hogy üdvözöljelek, ha QHP NHOOHQH
IHUW WOHQtWHQHPPDJDP0RVWOHERFViWRPXWDVRPDWDUDNRGyWpUHQNHUHV]WO
és remélem, segítségére leszel a csomagoknál.
 7HKiW QHP PiVLN NHUHVNHG  pUNH]HWW D ERO\JyUD OHJDOiEE H] D IpOHOHP
PHJV] QW 'H *DUWK PpJ PLQGLJ NtYiQFVL YROW YDMRQ PLféle utas az, aki
visszatérésre nem is gondolva, egy lakatlan világba jön. És mi lehet a Singh
KDQJMiEDQEXMNiOyYLGiPFpO]iV"ÈWPHQWD] UKDMyWiYRODEELROGDOiKR]DKRO
a hágcsót leengedték és felpillantott a rakodótérben álló emberre, amint
éppen eredménytelenül küszködött egy hatalmas ládával. Az ember felé
fordult, úgyhogy Garth láthatta a magas papi gallért és ekkor nyomban
tisztába jött Singh kuncogásának okával.
 0DJD PLW NHUHV LWW"  kérdezte Garth, és bár próbált uralkodni magán,
szavai ingerülten hangzottak. Ha a másik ember észre is vette ezt, nem vett
tudomást róla, és kezét nyújtva, szüntelenül mosolygott, amíg lejött a
hágcsón.
 Mark atya vagyok, a Barátok Misszionárius Társaságától PXWDWNR]RWWEH
 Nagyon örülök, hogy ...
 Azt kérdeztHPPLWNHUHVLWW Garth most már uralkodott hangján, amely
nyugodt volt és hideg. Tisztában volt vele, mit kell tennie, és azt is tudta, hogy
YDJ\D]RQQDOFVHOHNV]LNYDJ\VRKD
 Ez egészen nyilvánvaló  IHOHOWH 0DUN DW\D KLJJDGW HO ]pNHQ\VpJJHO 
0Lssziós társaságunk megteremtette az anyagi alapot ahhoz, hogy idegen
I|OGHNUHHOV t]EHQNOGM|QHJ\Ki]LPHJEt]RWWDNDW(OpJV]HUHQFVpVYROWDP
 Fogja a poggyászát és menjen vissza a hajóra! Itt semmi szükség nincs
magára, és nincs is engedélye a leszállásra. Ittléte veszélyt jelenthet, és
VHQNLQLQFVD:HVNHUföldön, akit maga érdekelne. Menjen vissza a hajóra!
 Nem tudom, ki maga, uram, és miért mond valótlanságot nekem  szólt a
SDS0pJPRVWLVPHJ UL]WHQ\XJDOPiWGHPiUQHPPRVRO\JRWW BehatóaQ
WDQXOPiQ\R]WDP D YLOiJ Ujogot és a bolygó történetét is. Nincsenek olyan
EHWHJVpJHN YDJ\ YDGiOODWRN DPHO\HNW O NO|Q|VNpSSHQ IpOQHP NHOOHQH
$]RQNtYO H] PLQGHQNL V]iPiUD Q\LWRWW pV HOpUKHW  ERO\Jy pV DPtJ D]
UHOOHQ U]  %L]RWWViJ QHP YiOWR]WDW D MHOHn állapoton, nekem éppen annyi
jogom van itt tartózkodni, mint magának.
$ SDSQDN SHUV]H LJD]D YROW GH *DUW QHP KDJ\KDWWD KRJ\  HQQHN
WXGDWiEDQ OHJ\HQ $]pUW OyGtWRWW pV IHQ\HJHW ]|WW PHUW UHPpOWH KRJ\ D SDS
nincs tisztában jogaival. De tisztában volt. Most már mindössze egyetlen
undorító eszköz maradt számára, és okosabbnak vélte addig alkalmazni,
DPtJQHPNpV 
 Menjen vissza a hajóra  kiabálta most már nyíltan kimutatva haragját.
Nyugodt mozdulattal kivette pisztolyát a tokból és a rozsdás, feketH FV V]iM
alig néhány hüvelyknyire tátongott a pap gyomrától. Az elsápadt, de nem
PR]GXOWKHO\pU O
 Mi a fenét csinálsz, Garth!  harsant fel Singh megbotránkozott hangja a
megafonból.  A pasas kifizette a viteldíjat és neked semmiféle jogod sincs
NLGRbni a bolygóról.
'HLJHQLVYDQ válaszolt Garth, felemelve fegyverét és célba véve a pap
homlokát.  Harminc másodpercet adok neki, hogy visszatakarodjon a hajóra,
különben meghúzom a ravaszt.
 Azt hiszem, nem vagy eszednél, vagy tréfálsz  UHFVHJHWW feléjük Singh
IHOE V]OW KDQJMD  Ha tréfa, akkor nagyon ízléstelen és semmiképpen nem
vezet sikerre. Elvégre ketten is részt vehetünk ebben a játékban, csakhogy
én jobban játszom.
 1HKp]FVDSiJ\DNPRUDMDKDOODWV]RWWPDMGDKDMyROGDOiQOpY WiYLUiQ\tWisú
négyágyús páncéltorony megfordult és célba vette Gartht. 0RVWSHGLJOHD
fegyverrel, és segíts Mark atyának a poggyásznál!  KDQJ]RWW D SDUDQFV D
megafonból, ismét árnyalatnyi humorral hangjában.  Bármennyire szeretnék
is segíteni, öreg cimbora, nem tudok. Úgy érzem, itt az ideje, hogy te is
alkalmat találj az atyával való beszélgetésre. Nekem elvégre volt
OHKHW VpJHPWiUVDORJQLYHOHHJpV]~WRQD)|OGW OLGiLJ
Garth kínzó vereségérzettel biztosította fegyverét a pisztolytáskában. Mark
atya, ismét kedvesen mRVRO\RJYDHO UHOpSHWWSDSLWDOiUMD]VHEpE OELEOLiWYHWW
HO pVPDJDVUDWDUWRWWDNH]pEHQ
)LDP szólt.
 1HP YDJ\RN D PDJD ILD  H] YROW PLQGHQ DPL *DUWK PLQGHQW HOV|SU 
YHUHVpJpU]HWpE O D IHOV]tQUH W|UW (J\UH IRNR]yGy LQGXODWiEDQ KiWUDUiQWRWWD
ökléW PDMG D OHJPHJIHOHO EE PyGRW YiODV]WYD V]pWQ\LWRWWD pV FVDN D
WHQ\HUpYHOW|WW$SDStJ\ LVDI|OGUH ]XKDQWD] WpVHUHMpW OD N|Q\YODSMDL
SHGLJOHEHJYHKXOORWWDNDV U LV]DSED
Itin meg a többi weskerlakó láthatólag szenvtelen közönnyel nézte végLJ
mindezt, és Garth meg sem próbált felelni ki nem mondott kérdéseikre. Háza
felé indult, de mikor látta, hogy még most sem moccannak, visszafordult.
 Új ember érkezett  közölte velük.  Segítségre lesz szüksége a magával
hozott dolgok szállításánál. Ha nem talál helyet számukra, betehetik a nagy
raktárba, amíg saját otthona nem lesz.
Figyelte, amint a tisztáson keresztül a hajó felé totyognak, majd bement a
házba és bizonyos elégtételt érzett, mikor sikerült úgy bevágnia az ajtót, hogy
egyik táblája megrepedt. Ugyanilyen fájdalmas örömérzéssel nyitott ki egyet a
PpJ PHJOHY  tU ZK\VNLV YHJHN N|]O DPHO\HNHW YDODPLO\HQ NO|QOHJHV
alkalomra tartogatott. Nos, ez elég rendkívüli volt, bár nem egészen olyan,
amilyenre gondolt. Az ital jó volt, és szája rossz ízét némileg elvette, de nem
teljesen. Ha taktikája bevált volna, az eredmény mindent igazol. De kudarcot
vallott, és a sikertelenség miatt érzett gyötrelmet még az a bántó tudat is
tetézte, hogy kötöznivaló bolondot csinált magából. Singh minden búcsú
nélkül süvített el. Nem lehetett tudni, mi volt a véleménye az egész dologról,
GH D NHUHVNHG N J\ OpVpQ EL]RQ\iUD N|]|OQL IRJ QpKiQ\ IXUFVD W|UWpQHWHW
1RVH]HQUipUDNNRUW|UQLDIHMpWDPLNRUOHJN|]HOHEEV]HU] GLNYHON0RVWD
KLWWpUtW YHO NHOO UHQGH]QL D GROJRW .LSLOODQWYD D] HV EH OiWWD KRJ\ D] HJ\
összecsukható sátrat próbál felállítani, mialatt a falu egész lakossága
rendezett sorokban állva figyeli, de természetesen egyikük sem kínálta fel
segítségét.
Mire a sátor elkészült, és a ládák meg a doER]RN LV EHQW YROWDN D] HV 
elállt. A whyskis üveg tartalmának szintje jóval alacsonyabb volt, és így Garth
nagyobb hajlandóságot érzett szembenézni ezzel az elkerülhetetlen
találkozással. Az igazat megvallva, szinte várta, hogy beszélgethessen az
HPEHUUHO(WW ODFV~Q\DJ\W OHOWHNLQWYHDPDJiQ\EDQW|OW|WWWHOMHVpYXWiQ
bármilyen emberi társaság jónak ígérkezett. Jöjjön el hozzám most
vacsorára. John Garth  írta egy régi árujegyzék hátlapjára. De hátha a fickó
fél eljönni? Ez semmiképpen nem lenne meJIHOHO  NH]GHW EiUPLQHP 
NDSFVRODW NLpStWpVpKH] $ SULFFV DODWW NRWRUiV]YD NHOO  QDJ\ViJ~ GRER]UD
bukkant és beletette a pisztolyt. Amikor kinyitotta az ajtót, Itin természetesen
RWWYiUDNR]RWWPLYHOLVPHUHWJ\ MW PLQ VpJpEHQWDQXOPiQ\~WUDLQGXOWKR]]i
Átnyújtotta neki a levelet és a dobozt.
  Legyen szíves elvinni ezeket az új emberhez PRQGWD
 Az új ember neve Új Ember?  kérdezte Itin.
1HPQHPD] förmedt rá Garth.  Mark a neve. De én csak annyit kérek,
KRJ\YLJ\HHOH]WQHPSHGLJKRJ\EHVzélgetésbe elegyedjék.
Mint mindig, amikor kijött a sodrából, a tényékhez túlságosan ragaszkodó
weskerek kerekedtek felül.
 Maga nem kívánja, hogy beszélgessek vele – kezdte körülményesen Itin 
, de lehet, hogy Mark igényli a beszélgetést. És a többiek PHJNpUGLNW OHPD
nevét, és ha nem tudom a ne...  A hang félbeszakadt, mivel Garth bevágta
D]DMWyW9pJV VRURQD]RQEDQH]~J\VHPKDV]QiOWPHUWDPLNRUOHJN|]HOHEE
találkozik Itinnel  egy nap, egy hét, vagy akár egy hónap múlva  D
monológot pontosan annál a szónál folytatja majd, ahol most abbahagyta, és
D JRQGRODWPHQHW HJ\UH WRYiEE ERO\RQJ PtJ FVDN D] LGHJHNUHPHQ 
befejezésig el nem ér. Garth csöndesen káromkodott, majd vizet öntött az
ízletes tömény ital maradékába.
6]DEDGPRQGWDDPLNRUKDONDQ kopogtak az ajtón.
$SDSOpSHWWEHpVHO UHQ\~MWRWWDDGRER]WEHQQHDSLV]WROO\DO
 Köszönöm, hogy kölcsönadta, Garth úr; becsülöm a lelkét, amelynek
sugalmazására elküldte. Sejtelmem sincs, mi volt az oka annak a
szerencsétlen dolognak, ami leszállásomkor történt, de véleményem szerint
leghelyesebb lesz elfelejtenünk, akármeddig is akarunk együtt maradni ezen
a bolygón.
 ,V]LN"  kérdezte Garth, és a dobozt átvéve, az asztalon álló üvegre
mutatott. Teletöltött két poharat és az egyiket a papnak nyújtRWWD Körülbelül
ez járt az én eszemben is, de a történtek miatt még magyarázattal tartozom
magának.  Egy pillanatig sötéten nézett poharába, majd a másik ember felé
HPHOWH  Hatalmas világ ez itt, és úgy vélem, a OHKHW  OHJMREEDQ PHJ NHOO
értenünk. Igyunk a Józan Észre!
 Az Úr legyen magával V]yOW0DUNDW\DpV LVIHOHPHOWHSRKDUiW
 Velem ugyan ne legyen és ezzel a bolygóval se!  MHJ\H]WH PHJ
határozottan Garth. eVpSSHQH]DE|NNHQ DGRORJEDQ FéliJOHKDMWRWWDD]
italt, és sóhajtott.
 Azért mondja ezt, hogy megbotránkoztasson?  kérdezte a pap
PRVRO\RJYD Biztosítom, nem fog.
 Nem volt szándékomban megbotránkoztatni. Szóról szóra így értettem.
Az vagyok, amit úgy sejtem, maga istentagadónak nevezne, így semmi
közöm nincs a kinyilatkoztatott hithez. E bennszülötteknek azonban, e
primitív, tUiVWXGDWODQ N NRUV]DNL VHLQNKH] KDVRQOy OpQ\HNQHN VLNHUOW
mindeddig mindenféle babona, vagy a deizmus nyomai nélkül boldogulniuk.
Remélem, hogy továbbra is így folytathatják.
 Mit beszél?  kérdezte elborzadva a pap.  $]W DNDUMD PRQGDQL KRJ\
QLQFVenek isteneik, nem hisznek a túlvilágban? Meg kell halniuk ...?
 Meg is halnak és porrá lesznek, mint a többi állat. Van mennydörgésük,
fáik és vizük, de a mennydörgésnek nincsenek istenei, a fáknak nincsenek
koboldjai és a víznek nimfái. Nincsenek csúf NLV LVWHQHLN WDEXLN YDJ\
varázsigéik, hogy lidércnyomásként gyötörjék és korlátozzák életüket. Rajtuk
kívül még soha nem találkoztam primitív néppel, amely ennyire mentes lett
volna minden babonától, következésképpen sokkal boldogabban és
egészségesebben élnek. Szerettem volna továbbra is ebben az állapotban
WDUWDQL NHW
  0DJDWiYRO DNDUWD WDUWDQL NHW ,VWHQW O a megváltástól?  $ SDS V]HPHL
WiJUDQ\tOWDNpV PDJDNLVVpKiWUDK N|OW
 1HP  IHOHOWH *DUWK  WiYRO DNDUWDP WDUWDQL NHW D EDERQiWyO PLQGDGGLJ
amíg több ismeretre nem tesznek szert, és reálisan nem képesek vélekedni
UyODDQpONOKRJ\D]HOQ\HOQpHVHWOHJPHJVHPPLVtWHQp NHW
 Maga az egyházat sérti meg, uram, amikor egy szintre állítja a
babonával...
 Kérem  szólt Garth, felemelve kezét PHOO ]]NDWHROyJLDLpUYHOpVHNHW
Nem hiszem, hogy a maga szervezete azért vállalta volna ennek az
XWD]iVQDN D N|OWVpJHLW KRJ\ HQJHP SUyEiOMRQ PHJWpUtWHQL (J\V]HU HQ
IRJDGMD HO D]W D WpQ\W KRJ\ D] pQ PHJJ\ ] GpVHP W|EE pYHV EHKDWy
elmélkedés eredményeképpen véglegesen kialakult, és nincs olyan
metafizikai érvelés, amely meg tudná változtatni. Én megígérem, hogy nem
próbálom áttéríteni magát KDPDJDLVXJ\DQH]WWHV]L
 Rendben van, Garth úr. Ahogyan maga emlékeztetett engem, itteni
küldetésem célja, hogy megmentsem ezeket a lelkeket, és ezt is kell tennem.
De miért zavarná az én munkám annyira magát, hogy meg akarta
akadályozni leV]iOOiVRPDW" 6 W IHJ\YHUUHO LV PHJIHQ\HJHWHWW pV  – D SDS
félbeszakította szavait és poharába nézett.
 És még ököllel is leterítettem?  szólt Garth, hirtelen elkomorodva. (UUH
nincs mentség, és szeretném kijelenteni, hogy nagyon sajnálom. Pusztán
rossz modor és még ennél is rosszabb természetem az oka. Az ember elég
sokáig egyedül él és akkor egyszerre ilyesmin kapja magát. 
7 Q GYHV]HPOpOWHDV]WDORQQ\XJYyKDWDOPDVNH]HLWHPOpNHNHWLGp]YHIHOD
UDMWXNIHOOHOKHW VHEKHO\HNE OpVE UNHPpQ\HGpVHNE O Jobb kifejezés híján
QHYH]]N HJ\V]HU HQ FVDOyGRWWViJQDN 0XQNiMD VRUiQ EL]RQ\iUD V]iPWDODQ
alkalma nyílt bepillantani az emberi szellem sötét zugaiba és tudnia kell
valamit az indítóokokról és a boldogságról. Túlságosan zsúfolt volt az életem
DKKR] hogy végleg letelepedjek és családot alapítsak, és egészen a
OHJXWyEEL LG NLJ H] QHP LV KLiQ\]RWW QHNHP /HKHWVpJHV KRJ\ D NR]PLNXV
VXJiU]iV DJ\OiJ\XOiVW LGp] HO  QiODP GH H]HNHW D V] U|V KDOV]HU 
weskerlakókat saját gyermekeimnek kezdem tekinteni, akikért valahogyan
IHOHO VYDJ\RN
 Mindannyian az ö gyermekei vagyunk MHOHQWHWWHNL0DUNDW\DFVHQGHVHQ
 Nos, itt olyan gyermekei élnek, akik el sem tudják képzelni az ö létezését 
mondta Garth, aki egyszeriben dühös lett magára, hogy elárulta gyöngéGHEE
pU]HOPHLW 'H KDPDURVDQ HOIHOHGNH]YH PDJiUyO HO UHKDMROW pV KHYHV
L]JDORPPDOIRO\WDWWD
 )HO WXGMD PpUQL HQQHN D MHOHQW VpJpW" +D HJ\ LGHLJ HJ\WW pO H]HNNHO D
ZHVNHUEHOLHNNHORO\DQHJ\V]HU pVEROGRJpOHWHWIRJIHOIHGH]QLDPHO\PpOWy
párja a maguk által folytonosan emlegetett isteni kegyelemnek. Az élet
örömet jelent nekik  és egyiküknek sem okoz fájdalmat. A körülmények
IRO\WiQ IDMWiMXN HJ\ V]LQWH WHOMHVHQ NRSiU YLOiJEDQ IHMO G|WW NL tJ\ VRKD QHP
Q\tOW OHKHW VpJN KRJ\ D N NRUV]DN NXOW~UiMiQDk fokát fizikailag átlépjék.
Szellemi téren azonban egy szinten vannak velünk  vagy talán különbek is
nálunk. Mindannyian megtanulták az én nyelvemet, úgyhogy könnyedén meg
tudom magyarázni mindazt a számtalan dolgot, amit tudni akarnak. A tudás
és az ismHUHWJ\DUDStWiV WHOMHV HOpJHGHWWVpJJHO W|OWL HO NHW ,G QNpQW NLVVp
LGHJHVtW Yp YiOQDN PLYHO PLQGHQ ~M WpQ\W D] |VV]HV W|EEL GRORJ
struktúrájához kell kapcsolni, de minél több ismeretre tesznek szert, annál
J\RUVDEEOHV]H]DIRO\DPDW(J\V]HUPDMGPLQGHQWHNintetben egyenrangúak
lesznek az emberrel, talán felül is múlnak bennünket. Ha ... megtenne nekem
egy szívességet?
 Bármit, ami módomban áll.
 +DJ\MD NHW EpNpEHQ 9DJ\ KD NHOO WDQtWVRQ QHNLN W|UWpQHOPHW pV
természettudományt, filozófiát, jogot, bármit DPL KR]]iVHJtWL NHW KRJ\
számoljanak a nagyobb világmindenség realitásának tényével, amely
OpWH]pVpU O D]HO WW PpJ FVDN QHP LV WXGWDN 'H QH ]DYDUMD PHJ D IHMNHW D
PDJXN J\ O|ON|GpVpYHO pV V]HQYHGpVpYHO E Q|VVpJpYHO YpWNHLYHO pV
büntetéseivel! Ki tudja, mekkora kár...
 Maga sérteget, uram! V]yOWD SDS pVIHOXJURWWKHO\pU O V]HV IHMHE~EMD
DOLJ pUW D KDWDOPDV UKDMyV iOOiLJ PpJLV IpOHOHP QpONO YpGHOPH]WH D]W
amiben hitt. Garthban, aki közben szintén felállt, nyoma sem volt többé
E QEiQDWQDN 'ühösen néztek szembe egymással, mint általában az
emberek, amikor hajthatatlanul védelmezik a maguk igazát.
 Maga sérteget  kiáltott Garth.  Mérhetetlen önteltségében úgy véli, hogy
koholt kis mitológiájával, amely alig különbözik az embereket még mindLJ
megnyomorító ezernyi mástól, nem zavarja meg ezeket a tapasztalatlan
elméket. Nem tudja mHJpUWHQLKRJ\ ND]LJD]ViJEDQKLV]QHNpVVRKDQHP
hallottak hazugságról? Még azt sem tudják megérteni, hogy másféle elmék
PiVNpQWJRQGRONR]KDWQDNPLQW N0HJNtPpOQp NHWHWW O"
$N|WHOHVVpJHPHWIRJRPWHOMHVtWHQLDPHO\HJ\EHQD] DNDUDWD*DUWK úr.
Ezek itt Isten teremtményei, akiknek lelkük van. Nem bújhatok ki
N|WHOHVVpJHP DOyO DPHO\ DEEyO iOO KRJ\ HOMXWWDVVDP KR]]iMXN D]  V]DYiW
hogy üdvözülhessenek és bejussanak a mennyek országába.
Amikor a pap kinyitotta az ajtót, a szél elkapta azt éV V]pOHVUH WiUWD 
HOW QW D YLKDURV V|WpWVpJEHQ D] DMWyV]iUQ\ LGHRGD OHQJHWW pV HV FVHSSHN
hulltak be a szobába. Garth bakancsa sáros nyomokat hagyott, amikor
becsukta az ajtót, kirekesztve a viharban türelmesen és zúgolódás nélkül
OG|JpO  ,WLQW DNL Hgyre reménykedett, hogy Garth esetleg megáll egy
pillanatra és juttat neki valamicskét abból a csodálatos tudásból, amelyben
DQQ\LUDE YHONHGHWW
Hallgatólagos megegyezésükké vált, hogy soha többé nem hozzák szóba
D] HOV  pMV]DNiW $ PiVLN N|]HOVpJpQHN WXdatában nehezükre esett kerülni
egymás társaságát, néhány napig mégis megálltak, s azután is csak
HU OWHWHWWHQ N|]|PE|V WpPiNUyO WiUVDORJWDN *DUWK ODVVDQ |VV]HFVRPDJROW
~WUDNpV] iOODSRWED KR]WD D KROPLMiW PDJD HO WW LV WLWNROYD KRJ\ EHIHMH]WH D
munkájáW V DNiU PiU LQGXOKDWQD LV YLVV]D eSS HOHJHQG 
J\yJ\V]HUDODSDQ\DJRW pV J\yJ\Q|YpQ\W J\ MW|WW |VV]H DKKR] KRJ\
megszedje magát. A weskerV]REURFVNiN SHGLJ EL]RQ\iUD NRPRO\ IHOW QpVW
NHOWHQHN PDMG D V]HQ]iFLypKHV USLDFRQ ,GHM|YHWHOHNRU NHYpV P WiUJ\DW
Nészítettek a bolygón; többnyire fametszeteket, amelyeket keserves munka
iUiQ N GDUDERNNDO YpVWHN NL D NHPpQ\IiEyO *DUWK V]HUV]iPRNDW pV QpPL
nyersvasat bocsátott a rendelkezésükre, semmi egyebet. Ám a weskerek
néhány hónap leforgása alatt nemcsak megtanultak velük dolgozni, hanem
|WOHWHLN pV IRUPDYLOiJXN NLIHMH] MpYp WHWWpN D] DQ\DJRW  Garth még soha
pOHWpEHQ QHP OiWRWW LO\HQ LGHJHQV]HU VpJNEHQ LV J\|Q\|U  V]REURFVNiNDW
1HP PDUDGW PiV WHHQG MH PLQW KRJ\ IRUJDORPED KR]]D NHW D SLDFRQ pV
IHOOREEDQWVDa keresletet, s már fordulhat is vissza az újabb szállítmányért. E
szobrocskák fejében a weskerek mindössze könyveket, szerszámokat és
WXGiVW DNDUWDN NDSQL V *DUWK WXGWD KRJ\ HU IHV]tWpVHLN UpYpQ HO EEutóbb
EHYHUHNV]LNPDJXNDWD] UXQLyED
Így remélte. ÈP D YiOWR]iV V]HOH HJ\V]HU FVDN YpJLJV|S|UW D] UKDMyMD
N|UO NLDODNXOW WHOHSOpVHQ *DUWK PHJV] QW D ILJ\HOHP N|]pSSRQWMD D IDOX
életének gyújtópontja lenni. Valahányszor eszébe jutott, hogy hatalma már a
P~OWp HOPRVRO\RGRWW V My DGDJ NHVHU VpJ EXMNiOW HEEHQ D PRVRO\EDQ ,JD]
ugyan, hogy a komoly és kötelességtudó weskerek ezután is ellátták
LVPHUHWJ\ MW LPHJEt]DWiVXNDWGHDV]iUD]WpQ\DQ\DJI|OYpVpVpW|VV]HVHP
lehetett hasonlítani azzal az intellektuális hurrikánnal, amely a pap körül
WRPEROW
*DUWKPLQGHQHJ\HVN|Q\YpUWpVJpSpUWNHPpQ\HQPHJGROJR]WDWWD NHWD
pap ezzel szemben adakozott. Garth megpróbálta adagolni az ismereteket, jó
NpSHVVpJ GHWDQXODWODQJ\HUPHNNpQWNH]HOYH NHW(O V]|UMiUQLDNDUWD NHW
megtanítani, csak azután futni; nem NH]GHWW~MOHFNpWPtJD]HO ] HNHWQHP
fújták.
0DUNDW\DHJ\V]HU HQHOpENWiUWDDNHUHV]WpQ\VpJGYpW(J\HWOHQIL]LNDL
PXQNiW WHWW FVXSiQ N|WHOH] Yp KRJ\ I|OpStWVHQHN HJ\ WHPSORPRW D]
istentisztelet és tanulás palotáját. Egyre több weskerlakó bukkant HO  D
ERO\Jy YpJWHOHQ PRFViUYLOiJiEyO pV DOLJ QpKiQ\ QDS DODWW WHW W K~]WDN D]
oszlopszerkezeten nyugvó épület fölé. Reggelente a gyülekezet dolgozott egy
keveset a falakon, aztán besiettek a templomba, hogy mindennél
ígéretesebb, mindennél átfogóbb, mindennél fontosabb ismereteket
V]HUH]]HQHNDYLOiJHJ\HWHPU O
*DUWK VRVH V]iPROW EH D ZHVNHUHNQHN PLNpQW YpOHNHGLN ~M pUGHNO GpVL
WHUOHWNU O I NpQW D]pUW QHP PHUW VRVH NpUGH]WpN %V]NHVpJH YDJ\
méltósága tiltotta, hogy megszólítson egy készséges hallgatót, s kiöntse
HO WWH D VpUHOPHLW 7DOiQ PLQGHQ PiVNpSS DODNXOW YROQD KD ,WLQ D IDM
OHJUDJ\RJyEEWHKHWVpJHLVPHUHWJ\ MW LEHRV]WiVEDQPDUDGFVDNKRJ\DSDS
pUNH]pVpWN|YHW QDSRQ,WLQWOHYiOWRWWiNV*DUWKD]yWDVHPEHV]pOWYHOH
Nem csoda hát, hogy meghökkent, amikor tizenhét, a földinél háromszor
KRVV]DEEQDSXWiQUHJJHOL]pVE OM|YHWHJ\NOG|WWVpJHWWDOiOWD]DMWDMDHO WW
Itin látszott a szószólójuknak, félig nyitva volt a szája. A küldöttség több más
UpV]WYHY MpQHN XJ\DQFVDN IpOLJ Q\LWYD YROW D Vzája, egyiküknek meg, mintha
FVDN iVtWDQD pOHV NHWW V IRJVRUiW pV EtERUY|U|Vfeketés torkát is látni
lehetett. A szájak állásából Garth a találkozó komolyságára következtetett:
ezt a wesker kifejezést már ismerte. A nyitott száj egyfajta heves érzelmet
Melzett; boldogságot, bánatot, felháborodást, sose tudta biztosan, melyiket. A
ZHVNHUHN MREEiUD EpNpV WHUPpV]HW HN YROWDN V *DUWK NHYpV Q\LWRWW V]iMDW
látott még ahhoz, hogy megállapítsa, mikor milyen érzelmet fejeznek ki. Most
D]RQEDQVRNsok nyitott száj vette körül.
 A segítségét kérjük, John Garth  PRQGWD ,WLQ  Válaszolna egy
kérdésünkre?
 Bármely kérdésükre szívesen válaszolok –IHOHOWH*DUWKURVV]DWVHMWYH
 Létezik Isten?
 Mit értenek önök azon, hogy „Isten"? – kérdezett vissza Garth. Mit
PRQGMRQQHNLN"
 ,VWHQ D PL PHQQ\EpOL DW\iQN WHUHPW QN pV ROWDOPD]yQN $] 
VHJHGHOPppUWHVGHNOQNV DGQ\XJDOPDWKDGY|]OQN
 Elég PRQGWD*DUWK Isten nem létezik.
 Erre valamennyien, Itint is beleértve, nyitott szájjal bámultak Garthra,
válaszát fonWROJDWYD $Uy]VDV]tQIRJVRURN LMHV]W  EHQ\RPiVWNHOWHWWHN YROQD
Garthban, ha nem ismeri olyan jól e teremtményeket. Átfutott az agyán, hogy
átnevelésük eredményeként netán eretneknek nézik, de elhessentette a
JRQGRODWRW
 Köszönjük PRQGWD,WLQ
$ K Y|V UHJJHO HOOHQpUH *DUWK pUH]WH KRJ\ L]]DG pV HOW Q G|WW YDMRQ
miért. 
A válasz nem késett soká. Még aznap délután Itin ismét meglátogatta.
 Hajlandó lenne eljönni a templomba?  kérdezte.  Az eddig tanultak során
sok fogas kérdéssel találkoztunk, de egyik sem okozott annyi fejtörést, mint
éppen ez. Szükségünk van az ön segítségére, mert fültanúi akarunk lenni az
|QpV0DUNDW\DEHV]pOJHWpVpQHN XJ\DQLVD]WiOOtWMDKRJ\D]HJ\LNGRORJ
LJD] |Q D PiVLNUyO iOOtWMD D]W KRJ\ LJD] PiUSHGLJ D NHWW  HJ\V]HUUH QHP
lehet igaz. Rá kell jönnünk, mi az igazság.
 Természetesen ott leszek  mondta Garth, titkolni próbálván váratlan
diadalérzetét. Kisujját sem mozdította, és lám a weskerek eljöttek hozzá
önszántukból. Tehát nincs teljesen veszve a remény, hogy egyszer még
V]DEDGRNOHKHWQHN
5HNNHQ  K VpJ YROW D WHPSORPEDQ V *DUWK PHJOHSHWWHQ OiWWD KRJ\ W|EE
NpWpOW  J\ OW HJ\EH PRVW PLQW DGGLJ EiUPLNRU 7HPpUGHN Q\LWRWW V]iM 0DUN
atya egy könyvekkel borított asztalnál ült. Boldogtalannak látszott, de szó
nélkül fogadta Garth jöttét. Garth V]yODOWPHJHOV NpQW
 5HPpOHP WXGMD KRJ\ D]  |WOHWN YROW D VDMiW V]DEDG DNDUDWXNEyO
látogattak el hozzám azzal a kéréssel, hogy idejöjjek.
 7XGRP  mondta a pap lemondóan.  ,G QNpQW URSSDQW QHKp]NHVHN 'H
tanulnak és hinni akarnak, márpedig ez a I 
 0DUN DW\D *DUWK NHUHVNHG  V]NVpJQN YDQ D VHJtWVpJNUH  PRQGWD
,WLQgQ|NVRNRO\DQGRORJJDOYDQQDNWLV]WiEDQDPLU OPLQHPLVKDOORWWXQN
Segíteniük kell, hogy megértsük a vallást, ez pedig nem megy egykönnyen. 
Garth kis híján közbevágott, de meggondolta magát. Itin folytatta. 2OYDVWXN
a bibliát és mindazokat a könyveket, melyeket Mark atya adott, és egy
YDODPLU O PHJJ\ ] GKHWWQN 0HJYLWDWWXN pV YDODPHQQ\LHQ HJ\HWpUWQN
ebben a kérdésben. Ezek a könyvek egészen mást vallanak, mint Garth
NHUHVNHG N|Q\YHL*DUWKNHUHVNHG N|Q\YHLEHQROYDVKDWyYLOiJPLQGHQVpJHW
 jóllehet nem láttuk  nem Isten mozgatja, mert még a nevét sem említik
EHQQN EiUKRJ\ NHUHVWN 0DUN DW\D N|Q\YHLEHQ ,VWHQ PLQGHQWW HO IRUGXO
és semmi sem történik nélküle. Ezek szerint a két állítás közül az egyik igaz,
a másik hamis. Nem értjük, hogyan lehetséges ez, de ha tudni fogjuk, melyik
az igaz, talán megértjük. Ha Isten nem létezik ...
 Természetesen létezik, gyermekeim  PRQGWD 0DUN DW\D D] V]LQWH
PHJJ\ ] GpVHUHMpYHO DPLPHQQ\EpOLDW\iQNWHUHPW QN
 .L WHUHPWHWWH ,VWHQW"  NpUGH]WH ,WLQ V V]DYiUD PHJV] QW D ]VLERQJiV
Mark atyára figyelt mindenki. A pap egy pillanatra megtorpant szemeik
kereszttüzében, majd elmosolyodott.
 ,VWHQW QHP WHUHPWKHWWH VHPPL KLV]HQ  D WHUHPW  ,VWHQ |U|NW O IRJYD
YROW
 +D |U|NW O IRJYD OpWH]LN PLpUW QH OpWH]KHWQH D YLOiJHJ\HWHP LV |U|NW O
IRJYD" 7HUHPW  QpONO"  vágott közbe Itin lázasan. A kérdés fontossága
nyilvánvaló volt. A pap kimérten válaszolt, végtelen türelemPHO
  0LQWKD RO\DQ HJ\V]HU  YROQD H]HNUH D NpUGpVHNUH YiODV]ROQRP
gyermekeim. Még a tudósok is vitatkoznak egymással, hogy ki teremtette a
YLOiJPLQGHQVpJHW ÈP DPtJ N NpWHONHGQHN PL DNLN PiU OiWWXN D IpQ\W
tudunk. A teremtés csodáját láthatjuk mindenütt magunk körül. És hogyan
NpS]HOKHW  HO D WHUHPWpV WHUHPW  QpONO" eV H]  D PL $W\iQN D PL
mennybéli Istenünk. Tudom, vannak kétségeitek; vannak, mert lelketek van
pV V]DEDG DNDUDWRWRN /iP D YiODV] PpJLV PLO\HQ HJ\V]HU  +LJJ\HWHN
minden más felesOHJHV&VDNKLQQLNHOO
 Hogy higgyünk, ha nincsenek bizonyítékaink?
 +D HJ\V]HU QHP pUWLWHN KRJ\ D YLOiJ |QPDJiEDQ D]  OpWH]pVpQHN
bizonyítéka, akkor az a válaszom, hogy a hitnek nincs szüksége
bizonyítékokra KDYDQKLWHWHN
Hangzavar támadt a teremben, egyre többen nyitották ki a szájukat, amint
D V]DYDN ] U]DYDUiQ NHUHV]WOSUpVHOYH JRQGRODWDLNDW PHJSUyEiOWiN
kihámozni az igazságot.
 eV |Q *DUWK PLW PRQG QHNQN HUU O"  kérdezte Itin, s hangja hallatára
OHFVLWXOWD]DM
 Véleményem szerint tudományos módszert kell alkalmazniuk, ha a világ
GROJDLW  beleértve magát a módszert is  meg akarják vizsgálni, s biztos
feleletet akarnak kapni, hogy egy állítás igazHYDJ\KDPLV
 Úgy van, ezt kell tennünk  PRQGWD ,WLQ – Ugyanerre a következtetésUH
MXWRWWXQNPDJXQNLV Ekkor egy vaskos könyvet tartott maga elé, s ezt látva a
tömeg egyetpUW pQ EyOLQWRWW  Sokat forgattuk a bibliát, ahogy Mark atya
meghagyta nekünk, és megleltük benne a választ. Isten hamarosan csodát
P YHO EL]RQ\tWpNiXO DQQDN KRJ\ OiW EHQQQNHW ( MHOUH PHJLVPHUMN W V
elébe járulunk.
 $ KDPLV EV]NHVpJ E QpW N|YHWLWHN HO  PRQGWD 0DUN DW\D  ,VWHQQHN
nincs szüksége csodákra, hogy létezését bizonyítsa.
 De nekünk szükségünk van a csodára!  kiáltotta Itin, s noha nem volt
emberi lény, hangja parancsolóvá vált.  Számos apróbb csodáról olvastunk a
bibliában, kenyérU O KDODNUyO ERUUyO NtJ\yNUyO  pV H]HNW O VRNNDO
indokolatlanabb csodákról is. Mi egyetlen csodával is megelégszünk és
odasereglünk a Mindenhatóhoz valamennyien  egy vadonatúj világ összes
csodalényei, hogy az Ön szavaival élve, Mark atya, hódoljunk a WUyQMD HO WW
gQPRQGWDPLO\HQQDJ\MHOHQW VpJ H]1RVPHJWiUJ\DOWXNDNpUGpVWV~J\
véljük, egyetlen csoda létezik csupán, amely a jelen helyzetben segíthet.
*DUWKXQDOPDDPHO\HWWHROyJLDLYLWiNVRUiQpU]HWWHJ\FVDSiVUDPHJV] QW
+DHJ\NLFVLWMREban belegondol, rá kellett volna jönnie, mire megy ki a játék.
Láthatta, melyik illusztrációnál nyitotta ki Itin a bibliát, s tudta, melyik
HVHPpQ\W|U|NtWHWWHPHJDNpS/DVVDQI|OHPHONHGHWWV]pNpE OPLQWKDFVDN
nyújtóznék egyet, majd hátrafordult a paphR]
 Készüljön! VXWWRJWD0HQMHQNLKiWXOLUiQ\D] UKDMyDGGLJOHIRJODORP
NHWYDODPLYHO1HPYDOyV]tQ KRJ\HQJHPEiQWDQLIRJQDN
 Hogy érti ezt...?  kérdezte Mark atya döbbenten hunyorgatva.
 Menjen már, maga ostoba! V]LV]HJWH*DUWK0it gondol, milyen csodára
céloznak? Milyen állítólagos csoda térítette a világot keresztény hitre?
1HPPRQGWD0DUNDW\D Lehetetlen. Teljességgel lehetetlen ...!
 Induljon már!  Y|OW|WWH *DUWK PDMG D V]pNE O IHOUiQWYD D KiWVy IDO IHOp
lökte a papot. Mark atya botladozva megállt és visszafordult. Garth felé indult,
GHHONpVHWW$NpWpOW HNDODFVRQ\WHUPHW HNYROWDNiPH]ULYHOQ\]V|JWHN$
NHUHVNHG  HO UHXJURWW pV HJ\ |N|OFVDSiVW PpUW ,WLQUH PDMG KiWUDO|NWH D
W|PHJEH $ NpWpOW HN D]RQEDQ IRO\WDWWiN D] HO UHQ\RPXOiVW hW|WWH NHW GH
PLQWKD FVDN KXOOiPRN HOOHQ KDUFROW YROQD $ V] U|V Sp]VPDV]DJ~ WHVWHN
átcsaptak a feje fölött és elnyelték. Verekedett, amíg meg nem kötözték, és
nem adta meg magát mindaddig, amíg fejbe nem vágták. Kivonszolták a
WHPSORPEyO pV RWWKDJ\WiN D] HV EHQ )HNWpEHQ WHKHWHWOHQO iWNR]yGRWW pV
ILJ\HOW
A weskerek persze csodálatos mesteremberek voltak, s mindent a
legkisebb részletekig úgy szerkesztettek meg, ahogy a bibliai illusztráción
látták. Ácsoltak egy keresztet, jó HU VHQ D I|OGEH V]~UWiN HJ\ NLV GRPE
tetején, odakészítették a fémcöveket és a kalapácsot. Mark atyát
OHYHWN ]WHWWpN pV HJ\ JRQGRVDQ |VV]HKDMWRJDWRWW iJ\pNNHQG W DGWDN Ui
Kivezették a templomból.
A kereszt láttán Mark atya kis híján elájult. Azután égnek emelte a fejét, és
eltökélte, hogy úgy hal meg, ahogy élt KLWWHO
'H tJ\ LV QHKp] YROW *DUWK LV HOYLVHOKHWHWOHQQHN pUH]WH KRORWW  FVDN
V]HPWDQ~MD YROW D MHOHQHWQHN 0iV GRORJ EHV]pOQL D NHUHV]WUH IHV]tWpVU O pV
nézni a finoman faragott testeket az ájtatosság sápadt fényénél. Megint más
látni, ahogy egy meztelen embert felakasztanak egy oszlopra, majd ahogy a
N|WpO iWYiJMD D E UpW eV OiWQL DKRJ\ D W KHJ\HV F|YHNHNHW I|OHPHOLN pV
odaillesztik a tenyér puha húsa elé, ahogy a kalapács lendületet vesz a
mesterember kimért ütésekkel dolgozó, higgadt, megfontolt kezében. Hallani
a fém tompa hangját, amint a húsba hatol. Azután hallani a sikolyokat.
.HYHVHQ V]OHWQHN PiUWtUQDN 0DUN DW\D VHP V]OHWHWW DQQDN $] HOV 
ütések nyomán összeszorított fogai között a vér kiserkent ajkából. Azután
V]pOHVUH WiWRWWD D V]iMiW IHMpW KiWUDIHV]tWHWWH pV VLNRO\DLQDN WRURNEyO M|Y 
ERU]DOPD EHOHKDVtWRWW D]HV VXUURJiViED $] HV  D EiPpV] ZHVNHUHNKDON
visszhangjának tetszett, akiknek szája bármely érzelemre kinyílt, ez a
PRVWDQL pU]HOHP WHOMHV HU E O D WHVWNEH PDUNROW pV D] iVtWy iOONDSFVRN
végtelen sora a keresztre feszített pap kínjairól tanúskodott.
Amikor az utolsó cövek is a helyére került, Mark atya végre elveszítette az
HV]PpOHWpW $ Q\tOW VHEHNE O ]XERJy YpU D] HV YHO |VV]HNHYHUHGYH EiJ\DGW
Uy]VDV]tQ  Op IRUPiMiEDQ FV|S|J|WW OH D OiEiUyO PtJ ODVVDQNpQW HOWiYR]RWW
EHO OHD]pOHWeVHNNRUHNNRU*DUWK]RNRJYDN|WHOpNHLWUiQJDWYDDIHMpWpUW
WpVHNW O]VLEEDGWDQHOiMXOW
Besötétedett már, amikor magához tért saját raktárában.
Valaki éppen a fonott köteleket vagdosta le róla. Kinn még szemerkélt,
V]LWiLWD]HV 
,WLQPRQGWD&VDN OHKHWHWW
 ,JHQ  VXWWRJRWW YLVV]D D] LGHJHQ KDQJ  A többiek most a templomban
tárgyalnak. Lin belehalt a magától kapott fejsérüléseibe, Inon súlyos beteg.
Egyesek szerint magát is keresztre kellene feszíteni, és úgy vélem, ez
KDPDURVDQ EH LV N|YHWNH]LN 'H OHKHW KRJ\ N YHO ]~]]iN V]pW D IHMpW
Fölfedeztek egy passzust a bibliában, amelyik ...
 7XGRP  mondta Garth határtalanul fáradtan.  Szemet szemért, fogat
fogért. Sok efféle dolgot találhattok még a bibliában, ha egyszer
hozzákezdtek. Csodálatos könyv.  Rettenetesen fájt a feje.
 El kell mennie innét, eljuthat a hajójáig anélkül, hogy észrevennék. Elég a
gyilkosságból.  Itin valami új, eddig nem tapasztalt fáradtsággal beszélt.
 Garth feltápászkodott, és körülnézett. Fejét a fal durva fájához nyomta, míg
émelygése alábbhagyott.
0HJKDOW Kijelentésnek szánta, nem kérdésnek.
,JHQQHPVRNNDOH]HO WW0iVNO|QEHQQHPLVOiWRJDWKDWWDPYROQDPHJ
 El is temették, természetesen, másképp hogyan is gondolhatnának rám,
PLQWDN|YHWNH] UH
 El is temettük!  $] LGHJHQ KDQJMD D KDORWW SDS YLVV]KDQJMD V]LQWH
megtelt érzelemmel.  (OWHPHWWük és fölszáll a mennyekbe, írva vagyon és
minden úgy történik.  A hang, mintha emberi zokogásba fúlt volna.
*DUWK QHKp]NHVHQ HOLQGXOW D] DMWy IHOp N|]EHQ D IDOQDN G OW QHKRJ\
elessék.
 Ugye helyesen cselekedtünk?  kérdezte Itin. Nem kapott választ.8J\H
feltámad, Garth?
Garth az ajtóhoz ért, és a káprázatosán kivilágított templomból áradó
fényben megpillantotta szétmarcangolt, véres kezét, amint az ajtókeretbe
NDSDV]NRGLN ,WLQ DUFD EXNNDQW HO  D V|WpWE O N|]HO D] |YpKH] V *DUWK
érezte, ahogy a törékeny, sokujjú kéz éles körmei belekapaszkodnak a
ruhájába.
 Feltámad, ugye, Garth?
1HPPRQGWD*DUWK, ott marad, ahová temették.
Semmi nem történik már vele, mert meghalt, és halott is marad örökre.
$] HV  YpJLJFVRUJRWW ,WLQ SUpPHV EXQGiMiQ ps száját szélesre tátotta,
PLQWKD EHOHVLNROWDQD D] pMV]DNiED &VDN HU ON|GpV iUiQ WXGRWW PHJV]yODOQL
nehezen formálva az idegen gondolatot egy idegen nyelven.
 Akkor mi nem üdvözülünk? Nem tisztulunk meg?
 Tiszták voltatok  mondta Garth a zokogás és nevetés határán.  (] D
V]|UQ\ pVD]RFVPiQ\D]HJpV]EHQ
Tiszták voltatok. De most már...
 *\LONRVRN  PRQGWD ,WLQ V D] HV  YpJLJSHUHJYH OHKDMWRWW IHMpQ
belecsorgott a sötétségbe.




*RUGRQ5'LFNVRQ
(ford.: Mesterházi Márton)

$]DEL]RQ\RVKRPRNV]HP

Cary Harmon tehetséges fiatalember volt. Intelligenciája révén nevet
szerzett magának az ügyvédi szakmában, ami pedig a Vénuszon nem volt
N|QQ\  GRORJ 7iUVDGDOPL KHO\]HWpW LJHQ FpOLUiQ\RV Ki]DVViJiYDO LV
PHJHU VtWHWWH D] HJ\LN OHJQDJ\REE J\yJ\V]HUV]iOOtWy FVDOiGMiEyO Q VOW
Tudományos szempontból persze laikus maradt; és laikusokat soha nem
szabad finomabb technikával felszerelt berendezések közelébe engedni, mert
HEE OFVDNEDMV]iUPD]KDWJ\HUHNNH]pEHVHPDGJ\XIiWD]HPEHU
Cary Harmon feleségH KLUWHOHQ WHUPpV]HW  YROW DPL FVDN D]pUW QHP
nehezítette meg Cary életét, mert az asszony elég meggondolatlan volt
ahhoz, hogy szeresse a férjét. Érzelmei jószerével viszonzatlanok maradtak,
DPL OHKHW Yp WHWWH KRJ\ &DU\ EiUPLIpOH YHV]HNHGpVNQHN HJ\V]HU HQ pV
SUDNWLNXVDQ YHVVHQ YpJHW FVDN HO NHOOHWW W QQLH QpKiQ\ QDSUD PtJ D]
DVV]RQ\WNHOO NpSSHQ DOi]DWRVViSXKtWRWWDDIpUMHHOYHV]WpVpW OYDOyIpOHOHP
&DU\PLQGHQHOW QpVHNRUJ\HOWDUUDKRJ\~MpVEL]WRVE~YyKHO\HWYiODVV]RQ
DKRO D] DVV]RQ\  szokásainak több éves ismerete és a múlt minden
tapasztalata ellenére  sem akadt rá. A férfi élvezettel töprengett újabb és
újabb kinyomozhatatlan rejtekhelyeken, és az ilyen helyek felfedezése már a
hobbyjává vált.
ËJ\ D]WiQ D OHKHW  OHJMREE KDQJXODWEDQ V]iOOt le egy szürke téli délután
Burke Mclntyre meteorológiai állomásán, a vénuszi ÉszakiWHQJHU NLKDOW
SDUWYLGpNpQIHNY 0DJiQ\RV+HJ\VpJPHUHGHNFV~FVDLN|]|WW&VDNQpKiQ\
SHUFFHO HO ]WH PHJ D KyYLKDUW pV PLXWiQ NLV NpWV]HPpO\HV KDMyMD
biztonságban pihent DKDQJiUEDQpOYH]HWWHOKDOOJDWWDDE VpJHVHEpGXWiQD
házigazda asztalánál, milyen hiábavaló dühvel ostromolja a kétszáz kilométer
VHEHVVpJ PtQXV]|WYHQhatvan fokos vihar az állomás kupolatetejét.
 Ha tíz percet kések PRQGWD%XUNHQHNDODSRVDQPHJL]]DV]W
0HJL]]DV]WKRUNDQWIHO%XUNH7DJEDV]DNDGWNHPpQ\ DUF~V] NHIpUIL
volt a házigazda; szeretetteljes fitymálással tekintett az egész emberiségre 
a meteorológusok kasztját leszámítva.  Ti már nagyon is megszoktatok azt a
OHQWL PRGHUQ Saradicsomot. Ha tíz percet késel, fölken a vihar valamelyik
V]LNODFV~FVUD pV RWW YiUKDWV] WDYDV]LJ PtJ D PHQW H[SHGtFLy
összeszedegeti a csontjaidat.
&DU\KLWHWOHQNHGYHQHYHWHWW
 Próbáld ki, ha nem hiszed PRQGWD%XUNH Ha neked falrahányt borsó,
Dmit beszélek, már szedheted is a táskádat, ha akarod.
$]WXJ\DQQHP Cary szélesen elvigyorodott. – Meg tudom becsülni a jó
dolgomat. Különben is micsoda dolog, kilökni a viharba a vendéget.
 Vendég ...  PRUJRWW %XUNH  Diplomaosztáskor azt mondod KRJ\
szervusz, hat évig híredet se hallom, most meg, itt az isten háta mögött,
HJ\V]HUUHFVDNEHWRSSDQV]
 Kedvem támadt PRQGWD&DU\ Egyébként ez nálam alapszabály, csak
azt teszem, amihez kedvem van. Ez az élet sója.
 Sóból is megárt a sok YHWHWWHHOOHQ%XUNH
 Sóvicc... Ha nem arra van kedved, amire kéne IHOHOWH&DU\'HKDDUUD
támad kedved, hogy levesd magad egy szikláról vagy magad felé fordítsd a
pisztolyt, hogy kipróbáld, töltve vane, akkor úgysem érdemled meg, hogy élj.
&DU\Vzögezte le Burke , sekélyes a gondolkodásod.
 A tiéd meg sületlen QHYHWHWW&DU\ Na, ne piszkálj tovább, inkább mesélj
magadról valamit. Hogy ízlik ez a remeteélet? Mit csinálsz?
 Mit csinálok?  kérdezte vissza Burke. 'ROJR]RP
 Részletesebben.  Cary kényelmesen befészkelte magát a fotelbe. 
Léggömböket eregetsz? Kiteszed a vödröt a hóesésbe, hogy megállapítsd,
mennyi esett? Lesed a csillagokat éjszakánként? Vagy mit csinálsz?
%XUNHPHJUi]WDDIHMpWpVHOQp] HQPRVRO\JRWW
 Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, hogy szórakoztassalak  IHOHOWH 
meg kell mondanom, hogy nem csinálok efféle romantikus dolgokat. Az a
GROJRPKRJ\D]LG MiUiVLDGDWRNDWHO NpV]tWVHPDGiVUDpQiWNyGRORP NHW
D]WiQDJpSOHDGMDDI YiURVL0HWHRUROyJLDL.|]SRQWQDN
$KDPRQGWD&DU\pVIHQV EEVpJJHOQHNLV]HJH]WHDPXWDWyXMMiWPRVW
megfogtalak. Szóval csak lógsz. Egyedül vagy itt; ha te csak kódolsz, ki végzi
a megfigyeléseket?
  A gép. Természetesen. Az új állomásokon az ilyesmit az Agy végzi.
 Még rosszabb IHOHOWH&DU\ Te kényelmesen üldögélsz a jó melegben,
az a szegény kis agyacska meg kint lótfut, ha esik, ha fúj, és minden munkát
elvégez helyetted.
 Ami azt illeti, közelebb jársz az igazsághoz, mint hinnéd. Nem ártana, ha
egy kicsit megismernéd azt a csodálatos technikát, amelynek boldog
tudatlanságodat köszönheted. Mostanában néhány fantasztikus újítás történt
állomásaink felszerelésében.
Cary gúnyosan mosolygott.
.RPRO\DQPRQGRP%XUNHDUFDIHOUDJ\RJRWW–(]D]$J\SLOODQDWQ\LODJ
D OHJPRGHUQHbb a maga nemében. Tulajdonképpen nemrég szerelték be;
QpKiQ\ KyQDSSDO H]HO WW PpJ FVDN D] DGDWJ\ MW YHO pV D NRPSXWHUUHO
GROJR]KDWWXQN 9DJ\LV D JpS |VV]HJ\ MW|WWH D N|UQ\pN PHJILJ\HOpVL DGDWDLW
és az egészet közölte velünk. Akkor szépen neki kellett állQLEHSURJUDPR]QL
a számítógépbe, amely egy darabig emésztette, aztán közölte az eredményt,
amit megint kódolni kellett, hogy leadhassuk a Központnak.
 Csakugyan fárasztó lehetett  mormogta Cary, és lusta mozdulattal a
szájához emelte a poharát. Burke alig figyelt rá; egyre inkább elmerült
beszéde témájában.
 Állandóan be voltunk fogva, hiszen az adatok folyamatosan érkeztek; és
állandóan le voltunk maradva, hiszen PLQGLJIHOJ\ OWHJ\~MDEEDGDJDPtJD]
HO ] QGROJR]WXQN
(J\HJ\LO\HQ iOORPiV W|EE PLQW|WV]i] QpJ\]HWNLORPpWHUHV WHUOHWU OJ\ MWL
EH D PpU P V]HUHN DGDWDLW pV PLYHO D PHWHRUROyJXV LV FVDN HPEHU PLW
lehetett csinálni: gyorsan átfutottuk az ömlesztve pUNH]  DGDWRNDW pV D
számítógépbe csak a lényeget tápláltuk be, a többit kidobtuk. Emellett még az
állomásra és saját magára is kellett vigyáznia az embernek. 0RVWYLV]RQW
%XUNH HO UHKDMROW pV ILJ\HOPH]WHW HQ I|OHPHOWH D PXWDWyXMMiW , az új
EHUHQGH]pV N|]YHWOHQO D PpU P V]HUHNW O D] |VV]HV PpU P V]HUW O
NDSMD D] DGDWRNDW PHJIHOHO HQ iWDODNtWMD V]iPtWy HJ\VpJH V]iPiUD pV
mindjárt a végeredményt tálalja. Nekem már csak az a dolgom, hogy a
végeredményt beillesszem a teljes képbe, és leadjam a Központnak.
(PHOOHWWD]$J\LUiQ\tWMDDI WpVWDYLOiJtWiVWpVDXWRPDWLNXVDQHOYpJ]LD]
állomás karbantartását. Szóbeli parancsra helyesbít és javít, ha esetleg
valami hiba történt, és külön egysége van elméleti problémák megoldására.
 0LQW YDODPL NLs pléhisten  V]~UW RGD &DU\ 0HJV]RNWD KRJ\  OHJ\HQ D
N|]SRQWpVERVV]DQWRWWDKRJ\%XUNHMREEDQOi]EDM|WWJpSpW OPLQWUDJ\RJy
pV V]yUDNR]WDWy YHQGpJpW O DNL  legalábbis a meteorológusnak így kellett
WXGQLD  csak azért ugrott be, hogy néhány értékes napját a remete
felvidítására pazarolja.
Burke ránézett és kuncogni kezdett.
 Az rendben van, hogy pléhisten, Cary  IHOHOWH  GH QHP NLFVL KDQHP
QDJ\
 Mindent lát, mindent tud, mindent megmond. Gondolom, soha nem fog
mellé. Csalhatatlan.
 Így is mondhatnánk  felelte Burke még mindig vigyorogva.
 (] PLQG QDJ\RQ V]pS GH HWW O PpJ QHP OHV] LVWHQ D V]HUNHQW\ G
+LiQ\]LNEHO OH D]LVWHQVpJOHJIRQWRVDEEMHOOHP] MH DVHEH]KHWHWOHQVpJ$]
LVWHQHNQHPV]RNWDNHOURPODQL
(]VHURPOLNHO
 8J\DQ%XUNH méltatlankodott Cary QHPV]DEDGKRJ\DOHONHVHGpVW O
HOYHV]tWVGMy]DQtWpO NpSHVVpJHGHW*pSQHPOHKHWW|NpOHWHVgVV]HDNDGNpW
GUyWNLpJHJ\FV pVDNLVGUiJDSXNNOHUREEDQW
Burke megrázta a fejét.
 Nincs benne drót  PRQGWD  Sugárzásra kapcsol. Ami pedig a kiégett
csöveket illeti, még csak le sem állítják egyegy feladat elvégzését. A feladat
tartalékegységre kerül át és a gép automatikusan elvégzi a hibás egység
javítását. Tudod, Cary, ebben az új típusban egyik egység sincs egyetlen
munkára specializálva. Bármelyikük  és kétszer annyL YDQ EHO ON PLQW
amennyire az állomásnak valaha is szüksége lehet  bármit el tud végezni: ha
NHOO I W KD NHOO YLOiJtW KD NHOO D V]iPtWyJpSHW P N|GWHWL +D YDODPHO\LN
egység túl nagy feladatot kap, csak befog egykét tartalékegységet, vagy ha
NHOO többet, míg csak meg nem oldja a problémát.
 Jó  PRQGWD &DU\ , de mi van akkor, ha valami olyan történik, ami az
összes egységet igénybe veszi és még többet is igényelne? Akkor túlterhelés
jön létre, és az egész rendszer tönkremegy.
 Most elhatároztad, hogy csomót keresel a kákán, igaz, Cary?  IHOHOWH
%XUNH Pedig még így is nemmel kell felelnem. Elméletileg lehetséges, hogy
az Agy olyan problémába ütközik, amelynek megoldásához minden
egységére, V W PpJ DQQiO LV W|EEUH V]NVpJH OHQQH +D SpOGiXO H] D]
iOORPiVPRVWKLUWHOHQIHOV]iOOQDDOHYHJ EHpVPLQGHQNO|Q|VHEERNQpONO
HONH]GHQH UHSOQL D] D] HJ\VpJ DPHO\ HO V]|U pV]OHOQp D ]DYDUW ~MDEE pV
újabb egységeket kapcsolna be a megoldás keresésébe, úgyhogy végül az
összes egység ezen az egy problémán dolgozna, el se végezné a többi
munkáját az Agy. De még ebben az esetben sem következne be túlterhelés:
a gép nem égne ki. Az egységek addig dolgoznának a probléma megoldásán,
PtJ NLHOpJtW  PDJ\DUi]atot nem találnának arra, hogy miért repülünk, és
amíg ki nem dolgoznák a normális körülményeinkhez való visszatérés
PHJIHOHO PyGR]DWDLW
Cary felegyenesedett, és pattintott az ujjával.
 $NNRU HJ\V]HU  D GRORJ  PRQGWD , bemegyek, és közlöm a gépeddel D
szóbeli utasítón, hogy röpülünk.
%XUNHIHONDFDJRWW
 -DM &DU\ WH RVWRED  PRQGWD  $]W KLV]HG KRJ\ D] $J\ WHUYH] L QHP
gondoltak arra, hogy a szóbeli utasító is tévedhet? Bemégy, azt mondod,
UHSOQN $ JpS HOOHQ U]L D EHMHOHQWpVW HOYpJ]L D V]NVpges vizsgálatokat,
aztán udvariasan közli: Sajnos, az állítása téves  és az Úgy el van felejtve.
&DU\ V]HPH |VV]HV] NOW MiURPFVRQWMDLQ SLURV IROWRN MHOHQWHN PHJ GH
magába fojtotta mosolyát.
 És az elméleti egység?  kérdezte…
 Rendelkezésedre áll  IHOHOWH %XUNH PiU HO UH pOYH]YH D YiODV]W 
EHPHKHWV] XWDVtWKDWRG KRJ\ HOHPH]]H D N|YHWNH]  KDPLV iOOtWiVW YDJ\
DGDWRWD]iOORPiVDOHYHJ EHHPHONHGHWWD]RQQDOQHNLOiWDPXQNiQDN
Szünetet tartott. Cary várakozva nézett rá.
 'H  IRO\WDWWD D PHteorológus , csak a használaton kívüli egységeket
YRQQi EH D YL]VJiOyGiVED pV D]RQQDO YLVV]DDGQi NHW DKRJ\ D YDOyGL
problémákkal dolgozó egységeknek szükségük lenne rájuk.
Befejezte, és csúfondárosan nézett Caryre. De Cary nem szólt semmit.
  $GG IHO &DU\  mondta végül.  Nincs értelme. Sem isten, sem ember,
sem Cary Harmon nem tudja megakadályozni, hogy az Agy rendben
elvégezze a maga dolgát.
Cary félig lehunyt szeme felszikrázott. Egy hosszú félpercen át csak ült és
töprengett, aztán megszólalt.
 Nekem sikerülne PRQGWDKDONDQ
0LFVRGD" kérdezte Burke.
 Le tudnám robbantani a gépedet PRQGWD&DU\
 Ugyan, hagyd már! Nem kell így mellre szívni, Cary. Mit számít, hogy azt
a bizonyos homokszemet nem tudod a fogaskerekek közé pöccinteni? Más
se tudná.
 De én igen! Mondtam.
 Egyszer s mindenkorra értsd meg, hogy lehetetlen. Ne keress hibát
DEEDQDPLEHQHJ\V]HU HQQHPLVOHOKHWV]%HV]pOMQNPiVUyO
)RJDGMXQN&DU\ODVVDQWDJROWDQEHV]pOWKDQJMiWiWI W|WWHD]L]JDORP
fogadjunk ötezerbe, hogy ha egyetlen percre négyszemközt hagysz a
gépeddel, teljesen ki tudom borítani.
1HPDNDURPNLYHQQLDSpQ]WD]VHEHGE OSHGLJD]D]|WH]HUQHNHPSRQW
egy évi fizetésem. Az a baj veled, Cary, hogy soha nem tudtál veszíteni.
Felejtsük el az egészHW
 Vagy elfogadod, vagy fogd be a szád PRQGWD&DU\
Burke egy mélyet lélegzett.
,GHILJ\HOMEDVV]XViQKDOODWV]RWWDODVVDQJ\OHPO KDUDJ9DOyV]tQ OHJ
nem lett volna szabad téged felhúznom ezzel a gépdologgal. De akkor se
KLGG D]W KRJ\ HJ\ NLV ]VDUROiVQDN EHG O|N 6HMWHOPHG VLQFV PLFVRGD
technikai felkészültséggel tervezték ezt a gépet, és sejtelmed sincs, milyen
biztos vagyok benne, hogy ha valaki, te aztán igazán nem árthatsz neki.
Talán azt hitted, hogy egy icipicit én is kételkedem a dologban, és hogy ezzel
D IDQWDV]WLNXV VV]HJJHO NLYiJKDWRG PDJDG D YLWiEyO 0HUW XJ\H KD QHP
fogadok, akkor biztosan te nyertél. Hát jegyezd meg: nem csupán
kilencvenkilenc egész kilencezerkilencszázkilencvenkilenc tízezred
százalékig vagyok biztos abban, amit mondtam, hanem pontosan száz
százalékig. És azért nem fogadok, mert az rablás lenne, nem is beszélve
DUUyOKRJ\HJpV]pOHWHGEHQJ\ O|OQpOH]pUWD]HJ\YHUHVpJpUW
 Áll a fogadás PRQGWD&DU\
5HQGEHQ bódult el Burke és kirúgta maga alól a széket7HHU OWHWWHG
nem én. Fogadtunk.
&DU\ YLJ\RURJYD V]HJ G|WW %XUNH Q\RPiED RWWKDJ\WiN DNHOOHPHV WiJDV
YLOiJRV WiUVDOJyW DKRO D OiPSiN HOQ\RPWiN D EDUQiVV]UNH KyIHOK N
OiWYiQ\iW pV YpJLJPHQWHN HJ\ U|YLG IpPIDO~ IpQ\FV  YLOiJtWRWWD IRO\RVyQ
+DParosan egy másik helyiségbe értek, amelynek szemközti fala, a befelé
YiJRWWDMWyYDOHJ\WWYHJE OYROW
Burke megállt.
 Tessék, a gép  vetette hátra Carynek az üvegfalra mutatva.  A szóbeli
utasítás közlésére a drótháló mögötti mikrofon szolgál. A számítóegység
MREEUD YDQ D KiWVy DMWy SHGLJ D I W  pV YLOiJtWy N|]SRQWKR] YH]HW
6]DERWi]VDNFLyUD NiU JRQGROQRG LV $ I W  pV YLOiJtWy UHQGV]HUW V]NVpJ
esetén sem lehet kézzel irányítani. Az atommáglyát csak a gép kezelheti,
kivéve persze azt az automata biztosítékot, amely villámcsapás vagy egyéb
rendkívüli veszély esetén kioltja a máglyát. A máglya burkolatán egy hét alatt
VHUiJQiGiWPDJDGGHPpJD]$J\P V]HUSXOWMiWLVDKRODPLNURIRQYDQ
varrat nélküli, kétcollos acéllemez borítja.
%HFVV]DYDPUDnem vagyok gépromboló PRQGWD&DU\
Burke szeme megvillant, de a másik mosolyában egy árnyalatnyi gúny sem
YROW
5HQGEHQYDQ mondta, és hátrább lépett. 5DMWD,WWPDUDGKDWRNYDJ\HO
kell hagynom a helyiséget?
 Az istenért, maradj és tartsd rajtDPDV]HPHGPRQGWD&DU\$E YpV]
VHP E~MLN HO D N|]|QVpJ HO O  Tréfásan Burke felé fordult, és széttárta a
karját.  Tessék megnézni, sem a hónom alatt, sem a kabátom ujjában nem
UHMWHJHWHNVHPPLW
 Indulj már  szakította félbe Burke gorombán.  Essünk túl rajta. 2WW
hagytam a poharam az asztalon, és ki nem állhatom, ha megmelegszik.
 Máris  mondta Cary. Átment a másik helyiségbe, behúzta az üvegajtót
maga mögött.
Burke az üvegfalon át figyelte. Cary egyenesen a mikrofon dróthálója felé
tartott, majd két lépéssHO D P V]HUSXOW HO WW PHJiOOW 1HP FVLQiOW VHPPLW
Mozdulatlanul állt, Burkenek háttal, ernyedten lógó karral, mintha csak a
YiOOt]OHWHLW SLKHQWHWQp %XUNH My LGHLJ HU OWHWWH D V]HPpW KRJ\ NLIUNpVV]H
Cary látszólag teljes mozdulatlanságának titkát. Azután elnevette magát.
 3HUV]H  mondta magában , blöfföl az utolsó percig, hátha mégis
megijedek. Arra vár, hogy utána menjek és megkérleljem.
(O YHWW HJ\ FLJDUHWWiW UiJ\~MWRWW pV PHJQp]WH D] yUiMiW 0pJ QHJ\YHQ|W
másodperc. Azután Cary szépen kijön, éVEHLVPHULKRJ\YHV]WHWWKDFVDNNL
nem dolgozott addig valami fantasztikus érvet, amely szerint a vereség
WXODMGRQNpSSHQJ\ ]HOHP
Burke elhúzta a száját. Cary szinte betegesen irtózik attól, hogy bárkit vagy
bármit nagyobb tudásúnak ismerjen el önmagánál. És ha nem sikerül
megbékíteni, iszonyúan kellemetlen társaság lesz arra a pár napra, amíg a
vihar ideköti. A szó legszorosabb értelmében gyilkosság lenne kiküldeni a
YLKDUED $ V]pO RUNiQQi HU V|G|WW D K PpUVpNOHW PiU OHPiV]RWW PtQXV]
hatvanöt alá. Persze nem fog hason csúszni csak azért, hogy az a pár nap
NHOOHPHVHQWHOMHQ
A generátor keltette finom remegés, amelyet Burke a padló remegésén át
észlelt, és ugyanúgy a magáénak érzett, mint a szíve dobogását, egyszerre
PHJV] QW $ YHQWLOOiWRUW GtV]tW  SDStUV]DODJRN DEEDKDJ\WiN V]tQHV WiQFXNDW
pV EpQiQ FVJJWHND V]HOO ] Q\tOiV PHOOHWW PHJV] QWD OHYHJ  iUDPOiVD$
YLOiJtWiVHJ\UHJ\|QJOWPDMGNLDOXGWFVDNDIRO\RVyYpJpQOHY DEODNYDVWDJ
YHJpQiWV] U G|WWEHDNLQWLNtVpUWHWLHVOLOiVV]UNHGHUHngés. Burke elejtette
a cigarettáját és két hatalmas ugrással a másik helyiségben volt.  0LW
csináltál? FVDSRWWOH&DU\UH$PiVLNLQJHUNHG HQUiQp]HWWDV]REDIDOiKR]
EDOODJRWWpVKDQ\DJPR]GXODWWDOQHNLG OW
 Találd ki. Ez már a te dolgod PRQGWD
 Ne hülyéskedj ...  kezdte Burke. Aztán, mint akinek nincs veszteni való
LGHMH HOKDUDSWD D PRQGDWRW 2GDXJURWW D P V]HUSXOWKR] pV D VNiOiN I|Op
görnyedt.
$]DWRPPiJO\DQHPP N|G|WW$V]HOO ] EHUHQGH]pVNLYROWNDSFVROYDD]
elektromos rendszer leállt. A gép saját energiatartalékát használva dolgozott:
DP V]HUSXOWN|]HSpQYiOWR]DWODQXOSLURVORWWDOiPSD$NpWV]HPpO\HV UKDMyN
NL pV EHERFViWiViUD V]ROJiOy QDJ\ NOV  DMWyN ]iUYD YROWDN pV tJ\ LV
PDUDGQDN PLYHO NHOO  HQHUJLD KtMiQ QHP OHKHW NLQ\LWQL NHW eOHWWHOHQO
hallgatott a távolbalátó, a rádió és a telexgép is.
A gép azonban dolgozott.
Burke odalépett a mikrofon dróthálójához és kétszer megnyomta a piros
riasztógombot.
 )LJ\HOHP  PRQGWD  Az atommáglya kialudt, rajtad kívül egyetlen
EHUHQGH]pVVHPP N|GLN0LpUW"
1HPYROWYiODV]&VDNDY|U|VIpQ\L]]RWWpEHUHQDP V]HUSXOWN|]HSpQ
 Makacs kis dög, mi? V]yODOWPHJ&DU\DIDOPHOO O
)HOHOMSDUDQFVROWD)HOHOMD]RQQDO0LDSUREOpPD"0LpUWQHPP N|GLN
a máglya?
A gép hallgatott
Burke átment a számítógéphez, ujjait a jól beidegzett mozdulatokkal
YpJLJMiUWDWWD D ELOOHQW\ VRURQ $ JpS VDMiW HQHUJLiMD W|UpNHQ\ IHKpU tYEH
húzta, majd beszippantotta az átlyuggatott szalagot. Burke befejezte a
lyukasztást. Várt.
1HPNDSRWWIHOHOHWHW
2WWiOOWDV]iPtWyJpSHO WWHJ\KRVV]~SHUFLJUiEiPXOWPLQWKDQHPKLQQp
hogy a gép cserbenhagyta. Aztán megfordult és farkasszemet nézett Caryvel.
 Mit csináltál?
 Elismered, hogy tévedtél?  kérdezte Cary.
(O
 Megnyertem a fogadást? PDNDFVNRdott Cary vidáman.
0HJ
 Akkor elmesélem  mondta az ügyvéd. Cigarettát szorított ajkai közé,
megszívta, majd hosszú füstcsíkot fújt ki, amely gomolyogva állt meg a
KHO\LVpJK XWiQSyWOiVKtMiQJ\RUVDQK O OHYHJ MpEHQ Helyes kis jószág ez
D WH V]HUNHQW\ G pV YDOyV]tQ OHJ UHPHNO pUW D PHWHRUROyJLiKR] GH
PHJOHS  D ORJLNiKR] QHPLJHQ 3HGLJ PLO\HQ N|]HO iOO HJ\PiVKR] D
matematika és a logika.
 Mit csináltál?
 Várj sorodra  PRQGWD &DU\  0RQGRP PHJOHS  GRORJ ,WW YDQ HJ\
FVDOKDWDWODQPDVLQDJRQdolom, belekerült egy pár millióba, és az eszecskéjét
tönkreteszi egy vacak paradoxon.
 3DUDGR[RQ  Úgy szakadt ki a szó BurkeE O PLQW D ]RNRJiV 
%HUDJ\RJV]  GDOROWD &DU\  mint egy agyafúrt paradox!  majd visszaváltott
beszédhangra.  Idézet GilbHUW pV 6XOOLYDQ |U|NEHFV  RSHUHWWMpE O &VDN
KDOOJDWWDPDIHFVHJpVHGD]HO EEeVDNNRUHV]HPEHMXWRWWKRJ\DEDUiWRGDW
csakugyan nem lehet, mondjuk leütni; de meg lehet bénítani, ha olyan
problémát adunk neki, amit a gépi veleje nem bír megemészteni.
 (V]HPEH MXWRWW D KiERU~ HO WWL ORJLNDyUiN HJ\LN IRV]OiQ\D eSLPHQLGpV]
paradoxona: érdekes csemege. A pontos szövegére nem emlékszem 
álmosító unalomban csörgedeztek ezek a logikaHO DGiVRNDP~J\LVGHKD
mondjuk azt mondom neked, hogy „minden ügyvéd hD]XGLN DNNRU KRJ\DQ
állapíthatod meg, igazat mondtame vagy sem, mikor magam is ügyvéd
vagyok, és ha igaz, amit mondtam, akkor az is hazugság, hogy minden
ügyvéd hazudik. Másrészt viszont: ha hazudtam, akkor nem minden ügyvéd
hazug, az állítás hamis, vagyis hazugság, hogy hazudtam, tehát igazat
mondtam. Végeredmény: ha hazudtam, igazat mondok, ha viszont igazat
mondtam, akkor hazudok, és így tovább. Mit szólsz?  És Cary hahotázni
NH]GHWW  Istenem, Burke, ha látnád a saját arcodat  ULNROWRWWD ÉletemEHQ
nem láttam még senkit így letörni. No, szóval ezt a szöveget egy kicsit
átfogalmaztam, és beadtam a gépnek. Te udvariasan ácsorogtál odakint, én
meg azt mondtam a gépnek: Vesse el a jelen állításomat, mivel minden
állításom hamis.
Szünetet tartott, ránézett a meteorológusra.
 Érted, Burke? Meghallgatta az állításomat, és el akarta vetni. De csak úgy
vethette volna el, ha elismeri, hogy igaz, és már hogy lenne igaz, ha egyszer
megmondtam, hogy nekem minden állításom hamis. Érted? Persze, hogy
érted, látom az arcodon. Jaj, ha látnád az arcodat... A meteorológiai szolgálat
büszkeségét kétvállra fektette egy paradoxon.
&DU\QPHJLQWHU WYHWWDJ|UFV|VU|K|JpV9DODKiQ\V]RUOpOHJ]HWKH]MXWRWW
volna, újra rá kellett néznie Burke rémült arcára, és megint nevHWQLH NHOOHWW
Ez eltartott egy ideig. A meteorológus nem mozdult, nem beszélt, csak bámult
a vendégére, mintha kísérletet látna.
Végül is Caryt annyira kimerítette a kacagás, hogy józanodni kezdett. Még
EXJ\ERUpNROW EHQQH D QHYHWpV D]WiQ D IDOKR] G OYH mély sóhajjal
fölegyenesedett. Megborzongott, és felhajtotta kabátja gallérját.
 Most már tudod, mi volt a trükköm, Burke, szépen hozd rendbe a gépedet.
.H]G NHOOHPHWOHQQp YiOQL H] D K Y|VVpJ pV KLGG HO H] D NLQWL QDSSDOL
világítás sem valami vidám.
'H %XUNH QHP PR]GXOW 7HNLQWHWH XJ\DQRO\DQ PHUHYHQ V]HJH] G|WW
&DU\UHPLQWD]HO WW&DU\UiYLJ\RUJRWW
 (M QR %XUNH  PRQGWD  Hív a kötelesség. A sokkot majd kihevered
NpV EE $ IRJDGiV SHGLJ QH EiQWVRQ PiUHOLV YDQ IHOHMWYH *pSHG NXGDUFD
PLDWWVHlégy letörve. Jobban helytállt, mint gondoltam. Azt hittem, kiég benne
egy biztosíték, és leáll az egész, de látom, milyen szorgalmasan dolgozik;
minden egyes egységével a megoldást keresi. Gondolom, valami
típuselméleten töri a fejét. Az csakugyan megoldaná a problémáját. Kábé egy
év múlva.
Burke még mindig nem mozdult. Cary furcsálkodva nézett rá.
0LEDM" kérdezte idegesen.
Burke szája mozogni kezdett, egy csepp nyál jelent meg a sarkában.
7HPRQGWDÒJ\VYtWHWWHO DWRUNiEyODV]yPLQWDKDOGRNOyK|UJpVH
0L"
7H UOWFVLNRUGXOWNL%XUNHE ODKRJ\YLVV]DQ\HUWHDKDQJMiW te hülye
állat, idióta!
 Én? Én?  kiáltotta Cary sértettségében szopránra váltó hangon QHNHP
OHWWLJD]DP
 ,JHQ QHNHG OHWW LJD]DG  PRQGWD %XUNH  1DJ\RQ LV LJD]DG OHWW +RJ\ D
IHQpEHWHUHOMHPHODILJ\HOPpWHUU ODIHODGYiQ\UyOKRJ\PRQGMDPPHJQHNL
KRJ\W|U GM|QDPiJO\iYDODI WpVVHOPHJDYLOiJtWiVVDOKDHJ\V]HUPLQGHQ
sejtjét a paradoxonodon töri? Mit tehetek én, ha az Agy süket, vak és néma?
Csönd ült a szobára. A két férfi egymásra bámult. Leheletük fagyos
ERNUpWiW IRUPiOW D OHYHJ EHQ D] iOORPiV YDVWDJ IDODL P|JO D] RUNiQ WiYROL
üvöltése mintha hangosabbá vált volna a csöndben, mint valami pogány
J\ ]HOPLpQHN
$]iOORPiVEHOV K PpUVpNOHWH]XKDQQLNH]GHWW


 


(ULF)UDQN5XVVHO
(ford.: Avarossy Éva)

$]HJ\HWOHQPHJROGiV


6|WpWVpJYHWWHN|UO DPLQWW Q G|WW5DMWD NtYO QHPOpWH]HWWVHQNL7HOMHV
csönd volt, még sóhaj sem hallatszott. Egyetlen kéz sem nyúlt felé, egyetlen
szív melege sem áradt felé.
Sötétség.
Magány.
gU|N V]iP ]HWpV PpO\IHNHWH PR]GXODWODQ QpPDViJEDQ 5DEViJ tWpOHW
QpONO %QWHWpV E Q QpONO $] HOYLVHOKHWHWOHQW NHOO HOYLVHOQLH KDFVDN QHP
talál valamilyen módot a menekülésre.
6HJtWVpJUH VHKRQQDQ VLQFV UHPpQ\ (J\HWOHQ OpOHNW O HJ\HWOHQ PiV
tudattól sem várhat sajnálatot, rokonszenvet, részvétet. Nincsenek ajtók,
amelyek kitárulhatnának, nincsenek zárak, amelyek megnyílhatnának,
nincsenek korlátok, amelyeket iWW|UKHWQH &VDN D V U  J\iV]IHNHWH pMEHQ
tapogatózhat, semmire sem lelve.
Írj le körívet kinyújtott jobb kezeddel  a semmibe nyúlsz. Lendítsd karodat
EDOUD  W|NpOHWHV UW WDOiOV] 0R]GXOM HO UH D V|WpWEHQ PLQW DKRJ\ D YDN
elveszetten botorkál egy elfeledett, óriási teremben és nem találsz talajt, nem
visszhangoznak léptek, nincs mi utad keresztezné. Csupán egyetlen dolgot
WDSLQWRWW pU]pNHOW |QPDJiW +D HJ\iOWDOiQ OpWH]HWW HU IRUUiV DKKR] KRJ\
állapotán változtasson, az önmagában rejlett. Önmagának kellett saját
megváltása eszközévé válnia.
'HKRJ\DQ"
Megoldhatatlan probléma nincs. Ez az alapelv élteti a tudományt, ö volt a
legbölcsebb tudós, így nem állhatta meg, hogy ki ne próbálja képességeit.
Unalom, magány, szellemi és fizikai sterilitás kínozta, kínjai mind
HOYLVHOKHWHWOHQHEEHNNp YiOWDN $ PHQHNOpV OHJHJ\V]HU EE ~WMiW D NpS]HOHW
kínálja. A kényszerzubbony béklyójában a testet fogva tartó csapdából saját
álomvilágodba kalandozol.
De álmodni nem elég. Az álmok irreálisak és túl rövidek. Valódi és tartós
szabadságot kell szerezni. Ez azt jelenti, hogy álmait szilárd valósággá kell
YiOWR]WDWQLDRO\DQYDOyViJRWNHOOWHUHPWHQLHDPHO\PLQGHQLG NUHIHQQPDUDG
Önfenntartóvá kell válnia. Ha kevesebbel megelégedne, nem lehetne
tökéletes a menekülés.
Így hát ott ült a végtelen sötétségben és küszködött a problémával. Nem
YROWVHPyUDVHPQDSWiUKRJ\JRQGRODWDLWDUWDOPiWPpUMH6HPPLO\HQNOV 
DGDWWDO QHP V]iPROKDWRWW 6HPPL VHP OpWH]HWW VHPPL FVXSiQ WHUHPW 
DJ\iQDNVHUpQ\P N|GpVH
És egy alapelv: nincs megoldhatatlan probléma. Végül megtalálta. A
menekülést jelentette az örökös éjszakából. Élményeket, társakat, kalandokat
EL]WRVtWRWW V]HOOHPL HU NLIHMWpVW V]yUDNR]iVW PHOHJHW V]HUHWHWHW KDQJRN
zsongását, kezek érintését.
 A terv egyáltalán nem YROW HJ\V]HU  V W DQQ\LUD ERQ\ROXOW YROW KHJ\
YpJWHOHQ LG N|Q iW GDFROKDWRWW D PHJROGiVVDO ,O\HQQHN NHOOHWW OHQQLH KRJ\
tartós legyen. A nemkívánatos másik változat azonnali visszatérést jelentett a
csendhez és a keserves sötétséghez.
Kidolgozása rengeteg munkába került. Millió és millió szempontot vett
figyelembe összes ellentétes kölcsönhatásaikkal együtt. Mikor ezzel
HONpV]OW QHNLNH]GKHWHWW D N|YHWNH]  PLOOLyNQDN eV tJ\ WRYiEE  WRYiEE 
tovább. Hatalmas álmot teremtett, végtelen bonyolult birRGDOPDW DPHO\QHN
PLQGHQ UpV]OHWpW DSUyOpNRVDQ NLGROJR]WD D OHJXWROVy SRQWRW pV YHVV] W VHP
felejtve ki. Alkotásában újra élni fog, de másképpen, nem önmagaként. Fel
fogja osztani magát számtalan részre, változatos alakok és formák
töméntelen sokaságára, amelyek mindegyikének meg kell vívnia harcát
sajátos körülményeivel.
  SHGLJ NL IRJMD pOH]QL D N]GHOPHW D] HOYLVHOKHW VpJ KDWiUiLJ |QPDJiW
HOIHOHMWYH EHO OH V]DNDGW UpV]HLW V]|UQ\  WXGDWODQViJJDO V~MWMD PDMG KRJ\
mindent újra kelljen tanulniuk. EllentpWHWV]tWN|]WNPHJV]DEYDD]DODSYHW 
játékszabályokat. Azokat, akik a szabályokat felismerik, jóknak fogják
nevezni, azokat pedig, akik ezt nem teszik, rosszaknak bélyegzik majd. így
YpJQpONOLYpYiOQDND]HOOHQWpWHNDQDJ\DODSYHW HOOHQWpWHQEHOO
+D D]XWiQ PLQGH] HONpV]O ~J\ WHUYH]WH WHOMHVHQ IHOROGyGLN PHJV] QLN
csupán a valóság megnyilvánulásainak elképzelhetetlen sokaságaként létezik
tovább. S akkor részeinek meg kell küzdeniük az újraegyesülésért, vissza kell
találniuk hozzá.
0LQGHQHNHO WW D]RQEDQ PHJ NHOO D] iOPRW YDOyVtWDQL 0LFVRGD QDJ\V]HU 
IHODGDW
(OM|WWD]LG .H]G GMpNDNtVpUOHW
(O UHKDMROWWHNLQWHWHDV|WpWVpJEHPpO\HGWpVV]yOWÄ/HJ\HQYLOiJRVViJ
eVO QYLOiJRVViJ




3RXO$QGHUVRQ
(ford.: Avarossy Éva)

$OHJKRVV]DEEXWD]iV


$PLNRU HO V]|U KDOORWWXQN D] pJL KDMyUyO HJ\ V]LJHWHQ WDUWy]NRGWXQN
DPHO\QHN QHYH  már amennyire a montaliriek nyelve egy ilyen barbár szót
egyáltalán képes volt kiejteni  Yarzik volt. Jó egy évvel azután történt ez,
hogy az Arany Szöcske kifutott Lavre Townból, és megítélésünk szerint a
világ körüli út felét már megtette. Szegény kis hajónk fenekét úgy ellepte a
növényzet és a csigák, hogy teljes vitorlázattal is alig vonszolta magát. Ami
ivóvíz még lötyögött a hordók fenekén, zölddé és nyúlóssá vált,
kétszersültünkben nyüzsögtek a kukacok, legénységünk egyes tagjain
skorbuttünetek mutatkoztak.
 Ha kockázatos, ha nem  döntött Rovic kapitány , partra kell szállnunk
YDODKRO6]HPpEHQLVPHU VIpQ\OREEDQW0HJG|U]V|OWHY|U|VHVV]DNiOOiW
ÒJ\LV UpJHQ pUGHNO GWQN XWROMiUD D] $UDQ\YiURV IHO O 7DOiQ H] DONDORPPDO
megtudjuk, létezike egyáltalán?
Az irányt a félelmetes óriásbolygó mutatta az égen, amely egyre
PDJDVDEEUD HPHONHGHWW D KRUL]RQWRQ $PLQW Q\XJDWDEEUD MXWRWWXQN RO\DQ
elhagyatott vizekre kerültünk, hogy ismét a lázadás jelei kezdtek mutatkozni.
Szívem mélyén nem is tudtam kárhoztatni a legénységet. Képzeljék el, uraim,
nap mint nap mást sem látni, csupán a tenger kékjét, a fehér habokat,
IHOK WRUQ\RNDWDWUySXVLpJEROWRQPiVWVHPKDOODQLFVXSiQDV]pO]~JiViWD
hullámok mormolását, a hajógerendák roppanását, éjszakánként pedig,
DPLNRU HJ\HJ\ WHQJHUL V]|UQ\ GXJMD NL D IHMpW D Yt]E O ORFFVDQyV]|UFV|J 
]DMRNDW 0LQGH] |QPDJiEDQ LV HOpJ UHWWHQHWHV YROW D] HJ\V]HU 
tengerészlelkeknek, akik írástudatlan elmaradottságukban még ott tartottak,
hogy a világ lapos. Ehhez járult még az örökké az orrvitorla árboca felett
IJJ  pV HPHONHG  7DPEXU DPHO\U O PLQGHQNL OiWKDWWD KRJ\ DONDOPDVLQW
éppen ez alatt a fortyogó valami alatt kell elhajóznunk ..., és ugyan mi tartja a
helyén?  HUU O VXWWRJWDN D KDMyVRN D OHJpQ\VpJL V]iOOiVRQ 0L OHV] KD HJ\
haragvó isten ránk zúdítja?
Így aztán küldöttség kereste fel Rovic kapitányt. Nagyon félénknek és
tisztelettudóknak hatottak ezek a nyers, nagydarab férfiak, ahogy arra kérték
a kapitányt, forduljunk vissza. Lent azonban egyetlen tömegben ott álltak
bajtársaik, izmos, napbarnított testükön megfeszültek viharvert rongyaik,
PDUNXNEDQ W U|NHW YDJ\ SiQ\YDU|J]tW  pNHNHW V]RURQJDWWDN 1HNQN
tiszteknek, akik ott álltunk a kapitányi hídon, kardunk és pisztolyaink voltak,
ez igaz. De mindössze hatan voltunk, beleértve azt a megszeppent gyereket
is, aki én voltam, és az agg csillagjóst, Froadot, akinek talárja és hófehér
szakálla tiszteletet ébresztett ugyan, de a harcban vajmi kevés hasznát vettük
YROQD
0LXWiQD]HPEHUHNV]yV]yOyMDHO DGWDN|YHWHOpVNHW5RYLFVRNiLJQpPiQ
állt. A csend egyre mélyült, végül már csak a szél vijjogott a vitorlák
kötélzetén, s messze, a világ peremén szikrázott az óceán. Kapitányunk
SRPSiVDQ IHVWHWW PHUW DPLNRU pUWHVOW D NOG|WWVpJ pUNH]pVpU O EtERUV]tQ 
nadrágját és harang szabású lábravalóját öltötte fel: sisakja és mellvértje
tükörfényesen ragyogott. A vDNtWy IpP IHMYpG Q pNHVNHG  WROODN PLQGHQ
mozdulatára meglibbentek, ujjain a briliánsok tüze élesen villant össze a
NDUGMD PDUNRODWiW GtV]tW  UXELQRN PHOHJ FVLOORJiViYDO 'H DPLNRU YpJO LV
PHJV]yODOW PpJVHP D .LUiO\Q  ORYDJMD KDQHP D] HJ\NRUL $QGD\vidéNL
halászfiú kezdett beszélni.
1RFVDNIL~NKiWYLVV]DIRUGXOMXQN"0LNRULO\HQQDFFHU V]HOQNYDQLO\HQ
melegen süt a nap és a világ felét már megkerültük? Mennyire mások
vagytok ti, mint apáitok voltak! Hát nem ismeritek a legendát, hogy régen
PLQGHQnek az ember parancsot, és éppen egy lusta andaybéli vót az oka,
hogy most az embernek dógozni kell? Mer' tuggyátok, az még nem lett vóna
baj, hogy azt parancsóta a fejszéjének, döntse le a fát, és a
YHVV] Q\DOiERNQDNKRJ\VLHVVHQHNKD]DGHDPLNRUD]WiQ még azt is akarta,
KRJ\ YLJ\pN W PDJiW LV DNNRU D] ,VWHQ PHJKDUDJXGRWW pV H
YHWWH D]
HPEHUW
 D KDWDOPDW +DQHP KRJ\ YDODPLYHO D]pU
 NiUSyWROMD NHW ,VWHQ
PLQGHQ DQGD\bélinek tengerészszerencsét, játékosszerencsét és szerelmi
szerencsét adott. Hát mi kéne nektek még több, fiaim?
A szószóló elbátortalanodva tördelni kezdte kezét, elvörösödött, tekintetét a
fedélzet deszkáira szegezte és valami olyasmit dadogott, hogy mindannyian
nyomorultul elpusztulunk ... éhen halunk, szomján veszünk, ez a rettenetHV
KROG |VV]H]~] EHQQQNHW OHKDMy]XQN D YLOiJ V]pOpU O D] $UDQ\ 6]|FVNH
messzebb jutott, mint bármely hajó valaha is az Ember Bukása óta, és ha
azonnal visszafordulnánk, hírnevünk örökké fennmaradna ...
 És meg tudode enni azt a hírnevet, Étien? Nérdezte Rovic, változatlanul
szelíden mosolyogva.  Vót részünk harcokban, viharokban, ördögi forgatag
kapott a hátára; hanem nyomát se láttuk az Aranyvárosnak, pedig jó' tugy
J\XN LWW N  YDODKR
 OHQQL UHQJHWHJ NLQFFVHO DPL PLQG D] HOV  PHUpV]
vállalkozyp OHV] DNL NLIRVV]D 0LW
 V]iOOW D] LQDWRNED D EiWRUViJ HPEHUHN"
Hát nem simán hajókázunk? Ugyan mit szónának az idegenek? Hogy
YLJ\RURJQiQDN D]RN D SLPDV] VDWKD\QL ORYDJRN D] (UG YLGpN PRFVNRV
kalmárai, ha visszafordúnánk  és nemcsak rajtunk, egész 0RQWDOLUHQ
ËJ\ D]WiQ PHJIRJWD NHW &VXSiQ HJ\HWOHQHJ\V]HU Q\~OW D NDUGMiKR]
V]yUDNR]RWWDQ IpOLJ NLK~]YD D KYHO\pE O DPLNRU DUUyO EHV]pOW KRJ\DQ
vészeltük át a hurrikánt Xingu után. Az emberek azonban emlékeztek az ezt
N|YHW Oi]DGiVUDLVpVDUUDKogyan nyársalt fel ugyanez a penge három állig
felfegyverzett tengerészt, akik egyszerre támadtak a kapitányra. Közvetlen
tájszólásos beszédmodora értésükre adta, hogy ami elmúlt, elfelejtette 
IHOWpYHKRJ\ NQHPLGp]LNHPOpNH]HWpEH7UiJiUV]DYDNNDOW zdelt célzásai
D IHOIHGH]HQG  SRJiQ\ W|U]VHNQpO YiUKDWy EXMD V]yUDNR]iVRNUD D
kincslegendák felemlegetése, hivatkozás tengerészönérzetükre és a
montaliri becsületre, lecsillapította félelmüket. Végül, amikor már látta, hogy
megtörtek, hirtelen abbahagyta a közvetlen hangot. Büszke tartásban húzta ki
magát a kapitányi hídon, lángoló sisakján lengtek a tollak, felette a montaliri
ORERJy YLKDURNEDQ IDNXOW V]tQHLW ORERJWDWWD D V]pO pV PRVW PiU D .LUiO\Q 
lovagjának hangja zengett:  Most tehát tudjátok, hogy nem szándékozom
YLVV]DIRUGXOQL DPtJ YLOiJXQNDW PHJ QHP NHUOWN pV HOYLKHWMN IHOVpJpQHN
az ajándékot, amelyet csak mi adhatunk neki. Ez pedig se néni arany, se nem
UDEV]ROJiN PpJ FVDN QHP LV WiYROL YLGpNHN IHOIHGH]pVH DPLW .LUiO\Q QN pV
D]  WLV]WHOHtre méltó Kereskedelmi Kalandor Társasága olyannyira
óhajtanak. Nem! Az ajándék, amelyet azon a napon, amikor hajónk ismét
/DYUH NLN|W MpEHQ SLKHQ PDMG iWQ\~MWXQN IHOVpJpQHN VLNHU OHV] KRJ\
RO\DVYDODPLW YLWWQN YpJKH] DPLUH HO WWQN HPEHU D YLOiJRQ PpJ QHP
YiOODONR]RWWpVPLQGH]WD] GLFV VpJpUHWHWWN
Egy ideig még mozdulatlanul állt a tenger neszeivel terhes némaságban.
Aztán nyugodt hangon megszólalt:  2V]ROM  sarkon fordult és visszament
kabinjába, így aztán folytattuk utunkat néhány napon át, a legénység
OHJ\ ]|WWHQ GH HJpV]HQ My KDQJXODWEDQ D WLV]WHN SHGLJ JRQGRVDQ HOUHMWYH
NpWVpJHLNHW 1HNHP UHQJHWHJ GROJRP YROW QHP DQQ\LUD tUQRNL WHHQG LPPHO
amiért fizettek, vagy a kapitány feladatainak tanulmányozásával, amiért a
KDMyUD V]HJ GWHP  PLndez már nemigen jelentett elfoglaltságot  KDQHP
azzal, hogy Froadnak, az asztrológusnak segédkeztem. Számára
édeskeveset jelentett, hogy éppen süllyedünke vagy békésen vitorlázunk;
már így is jóval többet élt a szokásosnál. Egész más dolog volt azonban
~MDEE LVPHUHWHNHW V]HUH]QL D] pJEROWUyO DPLUH LWW QDJ\V]HU  DONDOPD Q\tOW
Éjszakánként, amint a csillagözön fényében ott álldogált a fedélzeten a
kvadránst, az asztrolábiumot és a teleszkópot tanulmányozva, olyan volt, mint
valamelyik jégcsapszakállú szent a provieni székesegyház mozaikablakain.
 Nézd csak, Zhean.  Hosszú, vékony ujjai a csillogva fodrozódó óceán és
a bíbor láthatár fölé mutattak, túl néhány bátortalanul pislogó csillagon,
Tambur irányába. A hatalmas bolygó éjféltájban teli fényében tündökölt,
betöltve az égbolt hét foknyi szeletét, amelyre, mint halovány türkizzöld falra,
D]HO WWHPR]JyV|WpWWHVWV]HV]pO\HVIROWRNDWUDM]ROW6]HQWMiQRVERJiUV]HU 
KROGMiW PL 6LHWWQHN QHYH]WN 0RVW D] yULiV NRURQJMiQDN KRPiO\ED YHV] 
peremén ragyogott. A Balant a mi világunkban ritkán bukkant a horizont fölé,
alacsonyan járt; itt azonban magasan állt az égen. Vékony sarlója látszott
csupán, korongjának többi részét eltakarta a ragyogó Tambur.
)LJ\HOGFVDN magyarázta Froad , semmi kétség, látható, hogyan forog
tengelye körül, még azt is látni, hogy légkörét viharok dúlják. 7DPEXU QHP
homályos, félelmetes OHJHQGDW|EEpQHPLVLMHV]W MHOHQVpJDPHO\D]WMHO]L
hogy ismeretlen vizekre tévedtünk; Tambur valósággá vált.
Ugyanolyan világ, akár a mienk. Mérhetetlenül nagyobb persze, de szintén
csak egy gömb a térben, amely körül a mi világunk kering, miközben
áOODQGyDQ XJ\DQD]W D IpOJ|PEMpW IRUGtWMD XUDONRGyMD IHOp VHLQN VHMWpVHL
GLDGDOPDVDQEHLJD]ROyGWDN1HPFVXSiQDEEDQKRJ\YLOiJXQNJ|PE|O\ H]
PLQGHQNL V]iPiUD PDJiWyO pUWHW G   KDQHP DEEDQ KRJ\ HJ\ QDJ\REE
központ körül keringünk, amely viszont éves pályát ír le a nap körül. De hát
DNNRUPHNNRUDOHKHWD1DS"
 $ 6LHWW pV D %DODQW D 7DPEXU EHOV  KROGMDL  ismételtem, küszködve a
QHKH]HQ pUWKHW  IRJDOPDNNDO  A Vieng, a Darou és a többi holdak,
amelyeket otthon általában látni lehet, olyan pályán mozRJQDN DPHO\ D PL
világunkon kívül esik. Ezt értem. De mi tartja az egészet?
 $]W QHP WXGRP 7DOiQ D FVLOODJRNDW PDJiED IRJODOy NULVWiO\J|PE EHOV 
Q\RPiVD7DOiQXJ\DQD]DQ\RPiVDPHO\D0HQQ\E OYDOyOH]XKDQiVLGHMpQ
az emberiséget a földre kényszerítHWWH
Az éjszaka kellemes melege ellenére megborzongtam, mintha téli csillagok
néztek volna le rám.
 $NNRU  szinte csak sóhajtottam  OHKHW KRJ\ HPEHUHN YDQQDN  D
Sietten, a Balanton, a Viengen ... talán még a Tamburon is.
 Ki tudhatná? Még sok ePEHU|OW  WHOLN HO DGGLJ PtJ PHJWXGMXN eV
PLFVRGDHPEHU|OW N$GMKiOiWD-yLVWHQQHN=KHDQKRJ\HNRUV]DNKDMQDOiQ
születhettél.
Froad ismét méréseinek szentelte figyelmét. Unalmas dolog, gondolták a
többi tisztek; én azonban ekkorra már eleget tanultaP D PDWHPDWLNDL
WXGRPiQ\RNEyODKKR]KRJ\PHJpUWVHPH]HNE O DYpJ QpONOLWiEOi]DWRNEyO
kiderülhet a Föld, a Tambur, a Nap, a holdak, a csillagok valódi nagysága,
~WMXND] UEHQpVD3DUDGLFVRPEDYH]HW ~WËJ\KiW D] HJ\V]HU PDWUy]RN
DNLN DKiQ\V]RU P V]HUHLQN PHOOHWW HOPHQWHN E Y|V LJpNHW PRUPROWDN pV
|UG|J ]  MHOHNHW UDM]ROWDN D OHYHJ EH WDOiQ N|]HOHEE MiUWDN D] LJD]ViJKR]
PLQW5RYLF~ULHPEHUHL)URDGYDOyEDQKDWDOPDVHUHM YDUi]VODWWDOIRJODONR]RWW
Végre ismét zöld növényeket láttunk lebegni a vízen, madarak repültek a
OHYHJ EHQWRUQ\RVXOyIHOK JRPRO\RN~V]WDND]pJHQPLQGH]SDUWN|]HOVpJpW
jelezte. Három nap múlva egy szigethez értünk. Zöldje szinte harsogott. A
KXOOiPYHUpV DPHO\ VRNNDO HU VHEE YROW LWW PLQW D PL IpOWHNpQNHQ PDJDV
V]LUWHNHQ tört meg, fehér habcsomók repkedtek, majd az ár dörögve hullott
YLVV]D D PpO\EH ÏYDWRVDQ N|]HOHGWQN NLN|W KHO\HW NHUHVYH PLN|]EHQ
W]pUHLQN D] iJ\~ PHOOHWW iOOWDN pJ  IiNO\iMXNDW NpV]HQOpWEHQ WDUWYD 0HUW
nemcsak az ismeretlen áramlatokra és zátonyokra kellett ügyelnünk  H]HN
megszokott veszélyek voltak , de a múltban volt példa arra is, hogy kenus
kannibálokkal kellett megütköznünk. Különösen a napfogyatkozásoktól
tartottunk. Képzeljék el, nemes urak, hogy azon a féltekén a nap minden
huszonnégy órában egyszer a Tambur mögé kerül. Azon a hosszúsági fokon
H] D GpOXWiQL LG V]DN N|]HSH WiMiQ iOO EH pV D PDMG
 Wt] SHUFHQ iW WDUW
)pOHOPHWHVOiWYiQ\DI ERO\Jy mert Froad most már így nevezte, hasonlóan
a Diellhez vagy a Cointhoz, miáltal saját világunk puszta mellékbolygóvá
]VXJRURGRWW  izzóvörösen szegélyezett fekete koronggá vált az egyszeriben
csillagokkal borított égbolton. A tengeren hideg szél söpört végig s mintha
PpJ D KXOOiPYHUpV LV PHJMXKiV]RGRWW YROQD ÈP RO\DQ QHPW|U G|P D]
emberi lélek, hogy zavartalanul folytattuk munkánkat, legfeljebb rövid fohászt
UHEHJYH D QDS HOW QWHNRU W|EEHW JRQGROYD D KDMyW|UpV IHQ\HJHW 
OHKHW VpJpUHPLQW,VWHQGLFV VpJpUH
Oly ragyogó a Tambur fénye, hogy éjszaka is folytattuk a sziget
PHJNHUOpVpW 1DSNHOWpW O napkeltéig, tizenkét halálosan hosszú órán át
kúszott az Arany Szöcske csigalassúsággal a szirtek mentén. Másodszor állt
D QDS GHOHO MpQ DPLNRU 5RYLF NDSLWiQ\ V]tYyV WUHOPH LJD]ROiVW Q\HUW $
sziklák közötti nyílás mögött hosszúkás öböl tárult ki. MocsarDV SDUWMDLQ D
sósvízi fák elárulták, hogy bár dagály idején magasra szökik a víz az öbölben,
PpJVHP D WHQJHUpV]HN iOWDO DQQ\LUD UHWWHJHWW FVDSGiN HJ\LNpU O YDQ V]y
Mivel a szél szembe fújt, behúztuk a vitorlákat, leeresztettük a csónakokat, és
HYH]YH YRQWattuk be hajónkat. Veszélyes pillanatok voltak, különösen mivel
az öböl partján települést fedeztünk fel.
 1HP NHOOHQH LQNiEE YiUDNR]QXQN XUDP DPtJ N M|QQHN KR]]iQN" 
kockáztattam meg a megjegyzést.
Rovic a korláton át nagyot köpött a vízbe.
0HJJ\ ] GpVHPKRJ\VRKDVHPV]DEDGKDER]iVWPXWDWQLPRQGWDKD
egy kenus csapat megtámadna bennünket, kartáccsal végigvágunk rajtuk,
DPL EL]RQ\iUD HOLMHV]WL NHW ÒJ\ YpOHP KD PLQGMiUW NH]GHWW O OiWMiN KRJ\
QHPIpOQNW ONNpV EENHYpVEpNHOOiUXOiVWyO hátbatámadástól tartanunk.
,JD]DOHWW
$ NpV EELHN IRO\DPiQ PHJWXGWXN KRJ\ HJ\ NLWHUMHGW V]LJHWYLOiJ NHOHWL
végéhez érkeztünk. A szigetlakók tapasztalt tengerjárók voltak, figyelembe
YpYH KRJ\ FVXSiQ NOV WiPDV]RV IDW|U]VE O YiMW FVyQDNRQ KDMy]WDN $
csónakok hosszúsága azonban gyakran a száz lábat is elérte. Negyven
HYH] VpYHOYDJ\ KiURP KiQFVYLWRUOiM~ iUERFiYDO H] D] DONRWPiQ\ PDMGQHP
lépést tartott hajónk legnagyobb sebességével, amellett fordulékonyabb volt.
A rakománynak azonban nagyon kevés hely jutott és ez korlátozta a
PHJWHKHW XWDNWiYROViJiW
$QQDN HOOHQpUH KRJ\ QiGIHGHOHV IDKi]DNEDQ ODNWDN pV N V]HUV]iPRNDW
használtak, a bennszülöttek nem voltak primitívek. Állattenyésztéssel,
halászattal foglalkoztak; papjaik saját ábécéjüket használták. .HOOHPHV
ILJ\HOHPUH PpOWy OiWYiQ\W Q\~MWRWWDN 0DJDV pOHWHU V HPEHUHN YROWDN
YDODPLYHO V|WpWHEEHN PLQW PL pV NHYHVHEE V] U]HWWHO ÈOWDOiEDQ PH]WHOHQO
jártak, de jól hatottak kezdetleges ruhadarabjaikba burkolva, toll és
kagylódíszeikkel felékesítve is. Laza birodalmat alakítottak ki a
V]LJHWYLOiJEDQ OHURKDQWDN WiYRODEE pV]DNUD IHNY  V]LJHWHNHW pV pOpQN
kereskedelmet folytattak egymás közt is. Népüket hisagaziaknak nevezték és
általunk találomra kiválasztott sziget Yarzik volt. Mindezt lassanként tanXOWXN
meg, amikor már valamennyire beszéltük a nyelvüket. Jó néhány hetet
töltöttünk ebben a városban. A sziget hercege, Guzan szívélyesen üdvözölt
EHQQQNHW HOOiWRWW pOHOPLV]HUUHO V]iOOiVVDO pV KD NpUWN VHJtW  NH]HNNHO LV
0L D PDJXQN UpV]pU O YHJWiUgyakkal, számos vég Wondishvászonnal és
KDVRQOy FLNNHNNHO |UYHQGH]WHWWN PHJ NHW 0pJLV YROWDN QHKp]VpJHLQN
Mivel a dagályszint felett a partok túl mocsarasak voltak ahhoz, hogy a
miénkhez hasonló nehéz hajó kiköthessen, szárazdokkot kellett építenünk.
Sokan valami ismeretlen betegséget kaptak, mind hamarosan felépült ugyan,
de ez is tartóztatott bennünket.
 Mégis úgy gondolom, hogy bajaink végül áldást hoznak ránk  PRQGWD
nekem Rovic egyik éjjel. Attól kezdve ugyanis, hogy megbizonyosodott róla,
KRJ\ nem fecsegem el amit mond, szokásává vált, hogy gondolatait közölje
velem. A kapitány mindig magányos lény; és Rovic, az egykori halászlegény,
NDOy]PDJDNpSH]WHQDYLJiWRUDVDWKD\QL1DJ\)ORWWDOHJ\ ] MHDNLWPDJDD
.LUiO\Q  W|WW ORYDJJi YDOyV]tQ OHJ QHKH]HEEHQ YLVHOWH HO D UDQJMD
megkövetelte zárkózottságot, mint egy született úriember.
&VHQGEHQYiUDNR]WDPDI NXQ\KyEDQDPLWDEHQQV]O|WWHNDNDSLWiQ\QDN
DGWDN$]VtUN OiPSDLPERO\JyIpQ\HHPEHUIHOHWWLYpQDJ\tWRWWDD]iUQ\DNDWD
nádfedélen valami kaparászott. Dobszót véltem hallani, énekszót és dobogó
OiEDN ]DMiW YDODPLO\HQ iOGR]DWL W ] N|UO 0RQWDOLU K Y|V GRPEMDL YDOyEDQ
QDJ\RQWiYROLQDNW QWHN
5RYLF L]PRV DODNMD HOQ\~OW D V]pNEHQ D K VpJEHQ FVXSiQ D GHUHNiUD
FVDYDUWWHQJHUpV]NHQG IHGWHWHVWét. A széket a hajóból hozatta a kunyhóba.
 Mert látod, fiam  IRO\WDWWD , más körülmények között pusztán annyi
NDSFVRODWRWDODNtWRWWXQNYROQDNLKRJ\D]DUDQ\XWiQpUGHNO GKHVVQN1RMy
lehet, hogy néhány útbaigazítást is kértünk volna továbbutazásuQNKR]
Mindent összevetve azonban nemigen hallottunk volna egyebet a régi
mesénél  „bizony, idegen uraságok, van valahol egy ország, ahol az utakat is
arannyal kövezik ... vagy százmérföldnyire nyugatra"  vagy valami hasonlót,
FVDN KRJ\ PHJV]DEDGXOMDQDN W OQN PL" 'H KRJ\ WRYiEE LWW WDUWy]NRGWXQN
részletesebben kikérdeztem a herceget és bálványimádó papjait. Olyan
óvatos voltam, amikor azt kérdezték, hogy honnan jövünk és mennyit tudunk,
KRJ\ NLNRWW\DQWRWWDN YDODPLW DPLW NO|QEHQ YDOyV]tQ OHJ D NtQSDGRQ VHP
OHKHWHWWYROQDNLV]HGQLEHO ON
 Az Arany város?  kiáltottam fel.
 Pszt! Nem akarom, hogy a legénység lázba jöjjön és kicsússzék a
NH]HPE O0pJQHP
Cserzett, sasorrú tengerészábrázata egészen belesápadt a megfeszített
töprengésbe.
 0LQGLJ azt hittem, hogy ez a város csak a dajkamesék ben létezik 
PRQGWD
0HJG|EEHQpVHPYDOyV]tQ OHJNLOWD]DUFRPUDPHUWDNDSLWiQ\YLJ\RUJRWW
és folytatta.
 Hasznos dajkamese. Mint egy mágnes, úgy vonz bennünket körül a
világon. -yNHGYHU|JW|QHOLVW Qt. Arcára megint olyan kifejezés ült ki, amely
emlékeztetett Froadéra, amikor az eget vizsgálja.
 Hát persze, én is szeretnék aranyat. De ha egy szemet sem találunk
egész úton, engem az sem zavar. Majd hazafelé elfogok néhány eráliai vagy
sathayni hajót és abból kifizetem az utazást. Isten a tanúm, Zhean, hogy
akkor ott a kapitányi hídon igazat mondtam: ez az utazás önmaga a cél; ezt
DNDURPiWQ\~MWDQL2GHODNLUiO\Q QHNDNLW ODORYDJJiDYDWiVFVyNMiWNDSWDP
HJ\NRU
 Kiszakítva magát ábrándjaiból, nyers hangon folytatta:  Miután elhitettem
Guzan herceggel, hogy lényegében mindent tudok, elmondta, hogy a
KLVDJD]LELURGDORPI V]igetén van valami, amire még gondolni is alig merek.
$]LVWHQHNKDMyMDPRQGWD*X]DQpVHJ\pO LVWHQDNLHJ\NRUDFVLOODJRNEyO
pUNH]HWW (QQ\LW EiUPHO\ EHQQV]O|WW O PHJWXGKDWV] $ WLWRN DPHO\HW D]
HO NHO EEHNQHN WDUWDQDN IHQQ D] KRJ\ PLQGH] QHP OHJHQGD YDJ\
szóbeszéd, hanem a való igazság. Legalábbis Guzan szerint. Nem tudom,
mit gondoljak. De... elvitt egy szent barlangba és megmutatott egy tárgyat,
DPHO\ D KDMyUyO V]iUPD]LN 9DODPLIpOH yUDP  YROW ~J\ KLV]HP +RJ\
SRQWRVDQ PLFVRGD QHP WXGRP 2O\DQ FVLOORJy H]VW|V IpPE O YROW DPLO\HW
még sosem láttam. A pap felszólított, hogy törjem el. A fém nem volt nehéz,
vékonynak kellett lennie, de kicsorbította a kardomat, a szikladarab, amivel
W|WWHP V]LOiQNRNUD KDVDGW pV D J\pPiQWJ\ U PPHO QHP WXGWDP
PHJNDUFROQL
Gyors jeleket rajzoltam a Gonosz ellen. Hideg futott végig a gerincemen, a
E U|P|QDWDUNyPRQPtJWHW W OWDOSLJERU]RQJDQLNH]GWHP$GRERNHJ\UH
SHUHJWHN D G]VXQJHO V|WpWMpEHQ D Yt] KLJDQ\NpQW FVLOORJRWW D S|IIHV]NHG 
Tambur alatt, és ez a bolygó minden délután elnyelte a napot! Ó, provieni
KDUDQJ]~JiVDV]HOO MiUWDDQGDYLY|OJ\HNIHOHWW
Mire az Arany Szöcske ismét útra kész lett, Rovicnak semmi fáradságába
sem került engedélyt kapnia, hogy meglátogathassa a hisagazi uralkodót a
I V]LJHWHQ $PL D]W LOOHWL QHKH]HEE OHWW YROQD H]W QHP PHJWHQQLH (NNRUUD
ugyanis a kenuk már elvitték a hírünket a szigetbirodalom széltében
KRVV]iEDQ pV D] HO NHO VpJHN PLQGHQWW DOLJ YiUWiN KRJ\ OiWKDVViN D NpN
V]HP  LGHJHQHNHW .LSLKHQWHQ pV HOpJHGHWWHQ NLERQtakoztunk hát a
napbarnított bennszülött szépségek karjai közül és hajóra szálltunk. Fel a
horgonyt, fel a vitorlákat, nótáink visszhangja rajokban verte fel a tengeri
madarakat, riadtan köröztek a part felett. Máris tengeren voltunk ismét. Ez
DONDORPPDO Níséretünk is akadt. Maga Guzan volt a révkalauz. A herceg
MyNpS  PDJDV N|]pSNRU~ IpUILYROW DNLW QHPFV~ItWRWW HO W~O]RWWDQ D QpSpQpO
V]RNiVRV ]|OGV]tQ  WHWRYiOiV VHP DPHO\ V U Q GtV]tWHWWH DUFiW pV WHVWpW
Számos fia közül néhány szintén velünk jött, gyékényeiket szétterítették a
fedélzeten, harcosainak egy csoportja pedig kenukon követte hajónkat.
Rovic behívatta Etient, a hajómestert kabinjába.
 Ügyes embernek ismerlek  PRQGWD QHNL  Gondoskodj róla, hogy a
legénység éber maradjon, a fegyvereket tartsák készenlétben, bármilyen
EpNpVQHNW QLNLVDKDQJXODW
 Engede'mével, uram  a hajómester sebhelyes barna arcára kedvetlen
kifejezés ült ki , úgy véli, hogy a bennszülöttek árulást terveznek?
 Ugyan ki tudná megmondani?  IHOHOWH 5RYLF – +DQHP a legénységnek
egy szót se! Semmi gyakorlatuk a színlelésben. Ha rosszkedv vagy félelem
KDUDSyG]LN HO N|]WN D EHQQV]O|WWHN PHJpU]LN pV N LV EL]RQ\WDODQQi
válnak, ami viszont megint a mieink hangulatát rontja, végül aztán legfeljebb
Isten Leánya a megmondhatója, hogy mi történik. Csak arra ügyelj,
DPHQQ\LUHIHOW QpVQpONOFVDNWHKHWHGKRJ\DIHJ\YHUHNNp]QpOOHJ\HQHNpV
az emberek ne szóródjanak szét.
Étien kihúzta magát, meghajolt és elhagyta a kapitány fülkéjét. Vettem
magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem Rovicot, mit forgat a fejében.
 (J\HO UH VHPPLW  válaszolta.  De én a markomban tartottam egy
V]HUNH]HWHW DPLO\HQU O PpJ D 1DJ\ *LDLUL .LN|]|VtW  VHP iOPRGRWW pV
NO|QE|]  PHVpNHW KDOOJDWWDP YpJLJ HJ\ KDMyUyO DPHO\ D] pJE O pUNH]HWW
EHQne egy istennel vagy prófétával. Guzan azt hiszi, hogy ennél jóval többet
tudok, és abban reménykedik, hogy mi újabb, zavaró elemet jelenthetünk a
dolgok egyensúlyában, amit felhasználhat saját céljai érdekében. Nem
véletlenül hozta magával a harcosokat. RpV]HPU OLJ\HNV]HPPLQpOW|EEHW
megtudni a dologról.
Egy ideig csendben ült dolgozóasztalánál, és figyelmesen bámult egy
napsugarat, amely a hajó ringását követve felalá táncolt a faburkolaton.
Végül hozzátette:
 Írásos hagyományok szerint a bukás eO WWD]HPEHUHNDFVLOODJRNRQpOWHN
Az utolsó egykét generáció asztrológusai azt állították, hogy a bolygók
ugyanolyan égitestek, mint ez a föld. Egy paradicsombeli utazó ...
Zúgott a fejem, amikor elhagytam a kabint.
A szigetek közti szorosokon át könn\  XWXQN YROW 1pKiQ\ QDS P~OYD
HOpUWN D I V]LJHWHW 8ODVErkilát. Körülbelül száz mérföldnyi hosszú,
legnagyobb szélessége negyven mérföld lehet. Meredek partjait zöld
növényzet borítja, beljebb nagy hegységek emelkednek, amelyek fölé egy
vulkáni kúp borXO$KLVDJD]LDNNpWLVWHQWWLV]WHOQHNDYt]pVDW ]LVWHQpWpV
hitük szerint az utóbbi az UlasKHJ\HQ ODNR]LN $PLNRU PHJSLOODQWRWWDP D
smaragd sziklák fölött a hófedte csúcsot, amelynek füstje sötét fátyolt vont az
ég kékje elé, egy pillanatra én is átéreztem a pogányok áhítatát. A
bennszülöttek közt a legszentebb cselekedet az Ulas lángoló kráterébe vetni
magukat, és számos elaggott harcost visznek fel oda ünnepélyesen, hogy
megtehesse. Asszonyoknak tilos a hegyre lépniük.
Nikum, a királyi székhely, egy öböl bejáratánál terül el, hasonlóan ahhoz a
faluhoz, ahol mi tartózkodtunk. De Nikum gazdag és nagy város, körülbelül
akkora, mint Roann. A házak nagy része fából épült, nem pedig nádból; a
város feletti szirten hatalmas bazalttemplom magaslik, mögötWH
gyümölcsösök, majd a dzsungel és a hegyek következnek. Olyan hatalmas
fatörzsek állnak az itt lakók rendelkezésére, hogy szabályos dokkokat
építettek, olyanokat, mint Lavreban  F|O|S|N pV HJ\V]HU  D] iUDSiOO\DO
HJ\WWHPHONHG VOO\HG KDMyKLGDNKHO\Htt, amilyenekkel pedig világszerte a
OHJW|EE NLN|W EHQ PHJHOpJHGQHN .O|Q PHJWLV]WHOpVNpSSHQ N|]SRQWL
NLN|W KHO\HWDMiQORWWDNIHOQHNQN5RYLFD]RQEDQVDMQiONR]YDOHPRQGRWWUyOD
N|]|OYH KRJ\ KDMyQN QHKH]HQ NH]HOKHW  pV H]pUW D NLN|W  OHJNOV  SRQWMiQ
KRUJRQ\R]WXQNOH
 2WW N|]pSHQ SRQWRVDQ I|OpQN PDJDVRGQD D] UWRURQ\  PRUPRJWD FVDN
nekem szánva.  És ha nem is tudnának ide az orrba behatolni,
OiQG]VDKDMtWyLN MyO FpOR]QDN $ KDMyW N|QQ\  OHQQH PHJN|]HOtWHQL pV KR]]i
még egy csomó kenu is lenne köztünk és az öböl bejárata közt. Itt viszont alig
néhány ember fel tudja tartóztatni a rakparton támadó ellenséget, amíg a
többiek felkészülnek a gyors távozásra.
'HKiWWDUWDQXQNNHOOHJ\iOWDOiQYDODPLW ONDSLWiQ\" kérdeztem.
Rovic bajusza végét rágcsálWD Nem tudom. Sok múlik azon, hogy
valójában mit hisznek saját istenhajójukról..., meg azon is, hogy mi az
igazság. De támadjon bár ellenünk a halál és a pokol maga, enélkül az
LJD]ViJQpONOQHPWpUQNYLVV]D2GHODNLUiO\Q K|]
Peregtek a dobok és magasra ugráltak a tolldíszes, lándzsás harcosok,
DPLNRU WLV]WMHLQN SDUWUD V]iOOWDN .LUiO\L NLN|W SDOOyW NpV]tWHWWHN V]iPXNUD D
dagályszintnél magasabban. (A közönséges városi népség ebben az
országban úszva közlekedik, ha a dagály eléri házuk küszöbét, ha SHGLJ
terhet is akarnak szállítani, azt gyékénycsónakban viszik át.) Kúszónövények
és nádas berkek közepette feküdt a vastag fahasábokból épített palota,
DPHO\QHNI JHUHQGiLWIDQWDV]WLNXVIDUDJRWWLVWHQILJXUiNpNHVtWHWWpN
,VNLOLS D KLVDJD]L ELURGDORP I SDSXUDONRGyMD LG V WHVWHV IpUIL YROW )HMpQ
tolldísz lengett, öltözetét is tollakból állították össze, kezében emberi
koponyával díszített faragott jogart tartott, arcát tetoválás ékesítette. Ahogy
mozdulatlanul ült egy emelvényen, kellemes illatot árasztó fáklyák alatt, szinte
nem is emberinek hatott. Fiai törökülésben lábához kuporodtak, mindkét
ROGDOiQ XGYDURQFRN iOOWDN $ KRVV]~ IDODN PHQWpQ YpJLJ WHVW U|N VRUIDOD
húzódott. Nem ismerték a nálunk dívó merev vigyázzállást, de szép szál
ILDWDOHPEHUHN YRltak, pajzsuk és mellvértjük tengeri szörnyek pikkelyes
E UpE O NpV]OW IHJ\YHU]HWN NRYDN  EiUGEyO pV REV]LGLiQ GiUGiEyO iOOW
amely ugyanolyan biztonsággal ölt, mintha vasból lett volna. Kopaszra nyírt
IHMNPpJKDUFLDVDEENOV WN|OFV|Q]|WW
Iskilip üGY|]|OW EHQQQNHW IULVVtW NHW KR]DWRWW pV D SDG DPHO\HQ KHOO\HO
NtQiOW DOLJ YROW DODFVRQ\DEE VDMiW HPHOYpQ\pQpO 6]iPRV pUGHNO GpVUH YDOOy
kérdést tett fel. A messze kalandozó hisagaziak sok szigetet ismertek saját
szigetországuk határain túl is. Beszéltek például egy országról, ahol sok vár
van, Yurakadaknak nevezték, meg tudták mutatni,, milyen irányban fekszik,
V W QDJ\MiEyO D]W LV KRJ\ PLO\HQ WiYROViJUD YDQ W ON MyOOHKHW N|]ON PpJ
senki sem jutott el odáig. Elbeszélésük alapján mi más lehetett vROQD H] D]
ország, mint Giair, amelyet Hanas Tolasson, a wondithi kalandor szárazföldi
úton fedezett fel. Agyamban felvillant, hogy valóban körülhajózzuk a világot.
&VDN PLXWiQ D GLFV VpJ N|GH RV]ODQL NH]GHWW D IHMHPEHQ ILJ\HOWHP LVPpW D
beszélgetésre.
 Ahogy Guzannak már mondottam  beszélt éppen RoYLF, a másik dolog,
amely ide hozott bennünket, az a történet volt, amely szerint isten megáldott
benneteket egy égi hajóval. Guzan be is bizonyította nekem, hogy mindez
valóság.
A termen moraj hullámzott végig. A hercegek megmerevedtek, az
XGYDURQFRN DUFD NLLVPHUKHWHWOHQQp YiOW PpJ D WHVW U|N LV PRFRURJQL pV
VXWWRJQLNH]GWHN$WiYROEyODIDORQiWKDOORWWDPDN|]HOHG GDJiO\]~JiViW
$PLNRU,VNLOLSPR]GXODWODQOiUYDV]HU DUFFDOPHJV]yODOWKDQJMDpOHVVé vált:
 Elfelejtetted volna, Guzan, hogy ezek a dolgok nem kerülhetnek
avatatlanok szeme elé?
1HPIHOHMWHWWHPHO6]HQW(PEHUIHOHOWHDKHUFHJ
Ördögálarca alól veríték gyöngyözött, de ez nem a félelem verítéke volt. $
kapitány azonban tudott rólD 1HPFVDN  HPEHUHL LV OHJDOiEELV ~J\
értettem ... még nem mindig értem tökéletesen, amit mond... tehát az emberei
is beavatottak. Kérésük indokoltnak látszik, Szent Ember.
7HNLQWVFVDNDFVRGiNUDDPHO\HNHWPDJXNNDOKR]WDN(]DNHPpQ\IpQ\O 
N DPLQHPN PLQWHEEHQDW ONNDSRWWKRVV]~NpVEHQLVQHPKDVRQOtWH
DKKR] D] DQ\DJKR] DPHO\E O D KDMy pSOW" $ FV|YHN DPHO\HN D WiYROL
GROJRNDWNp]]HOpULQWKHW N|]HOVpJEHKR]]iNPLQWD]DPLWDNDSLWiQ\QHNHG
adott, ó Szent Ember, nem ugyanolyane, mint a KüldötWPHVV]LUHQp] MH"
,VNLOLSHO UHKDMROW5RYLFIHOp-RJDUWWDUWyNH]HRO\DQHU VHQUHPHJHWWKRJ\
DNRSRQ\iEDHU VtWHWWiOONDSRFV|VV]HFVDWWDQW
  Talán maguk a csillagnépek tanítottak meg rá, hogyan csináld ezeket a
GROJRNDW" rikácsolta. –6RKDVHPKLWtem volna ... A Küldött sohasem beszélt
másokról...
Rovic csillapítóan emelte fel kezeit.
 Ne olyan gyorsan, Szent Ember, nagyon kérlek  PRQGWD  1HP WXGMXN
még jól a nyelveteket. Most például egyetlen szót sem értettem.
(] SHUV]H QHP YROW LJD] 0LQGHn tisztjét utasította, tegyenek úgy, mintha
jóval kevésbé ismernék a hisagaziak nyelvét. (A parancs értelmében még
gyakorolgattuk is ezt titokban egymás közt.) Ily módon nem kellett attól
WDUWDQLDKRJ\OHOHSOH]LN
 Legjobb lenne ezt kettesben megbeszélnünk, Szent Ember  szólt közbe
*X]DQD]XGYDURQFRNUDSLOODQWYD
Haragvó tekinteteket látott maga körül.
,VNLOLSNH]pEHQOHKDQ\DWORWWDNKDWDOPiQDNSRPSiVMHOYpQ\HL6]DYDLHU WOHQ
öregemberhangján, tompán koppantak:
 Nem tudom. Ha ezek az idegenek már úgyis beavatottak, minden
EL]RQQ\DO PHJPXWDWKDWMXN QHNLN PLQGD]W DPL ELUWRNXQNEDQ YDQ 'H KD
mégsem ... ha avatatlanok hallanák a Küldött történetét...
Guzan uralkodói mozdulattal emelte fel a kezét. A merész és nagyravágyó
herceg, akinek távoli falucskájában oly soká nem volt módja képességeit
kibontakoztatni, szinte szárnyakat kapott ezen a napon.
 6]HQW (PEHU  PRQGWD , vajon miért titkoltuk a Küldött történetét ennyi
éven keresztül? Azért, hogy a pórnépet engedelmességre szorítsuk, igen. De
QHPFVDN ezért. Vajon te és tanácsosaid nem rettegteteke attól, hogy ha
WXGRPiVWV]HUH]QHNUyODD]HJpV]YLOiJLGHFV GOWXGiVUDpKHVHQpVDNNRU
OHLJi]QDN EHQQQNHW" 1RV KiW KD D NpN V]HP  HPEHUHNHW HOHQJHGMN
anélkül, hogy kíváncsiságukat kielégítettük volna, úgy gondolom, biztosan
visszatérnek, mégpedig fegyverrel, így hát semmi vesztenivalónk sincs,
IHOIHGKHWMN HO WWN D YDOyW +D VRKDVHP YROW VDMiW .OG|WWN KD VHPPL
KDV]QXNDWQHPWXGMXNYHQQLPpJPLQGLJE YHQOHV]LG QNPHJ|OQL NHW+D
azonban, hozzánN KDVRQOyDQ NHW LV PHJOiWRJDWWiN PL PLQGHQUH OHQQpQN
NpSHVHNPLpV NHJ\WWHVHQ
Mindezt halkan, sebesen hadarta végig, hogy mi monteliriek ne értsük.
Valóban, az urak nem tudták szóáradatát követni; én azonban, hála ifjú
füleimnek, felfogtam a lényegeW 5RYLF SHGLJ RO\DQ HJ\J\  pUWHWOHQ
mosollyal álldogált ott, hogy tudtam, egyetlen szó sem kerülte el a figyelmét.
Így aztán végül is úgy döntöttek, hogy vezérünket  és jelentéktelen
V]HPpO\HPHW KLV]HQ HJ\HWOHQ KLVDJD]L HO NHO VpJ VHP WHV] HJ\HWOHQOépést
kíséret nélkül  felviszik a templomba. Iskilip személyesen mutatta az utat,
mellette Guzan haladt, mögöttük két izmos herceg. A menetet tucatnyi dárdás
zárta le. Az járt a fejemben, hogy Rovic pengéjének ugyan kevés hasznát
vennénk, ha bajba kerülünk, de összeszorított szájjal elszántan haladtam a
NDSLWiQ\PHOOHWW2O\DQPRKyYiUDNR]iVVXJiU]RWWUyODPLQWHJ\J\HUHNU OD
Hálaadás Ünnepén, fogai fehéren villogtak hegyes szakállában, tollas
kalapját kackiásan féloldalt csapta. Aki ránézett, eszébe sem MXWKDWRWW KRJ\
valamiféle veszélyt szimatol.
Alkonyatkor indultunk el; a tamburi féltekén az emberek nem tettek akkora
különbséget a nappal és az éjszaka között mint mifelénk. Láttam, hogy a Siett
és a Balant magas dagályhelyzetben állnak, nem csodálko]WDP UDMWD KRJ\
1LNXP V]LQWH HOW QW D] iUEDQ 0pJLV DKRJ\ FVLJDYRQDOEDQ HJ\UH IHOMHEE
KDODGWXQN D V]LNOiV |VYpQ\HQ D WHPSORP IHOp ~J\ W QW VRKD pOHWHPEHQ
különösebb látvány nem tárult szemem elé.
$ODWWXQN FVLOORJy Yt]WN|U WHUOW HO ~J\ W QW D YiURV KRVV]~ QiGWHW L
OHEHJQHNDYt]V]tQpQD]V~IROWNLN|W EHQKDMyQNiUERFDLPDJDVDQIHOQ\~OWDN
a kenuk pogány faragásokkal díszített orra fölé; a meredek sziklafalak között
OiWV]RWW D WHQJHU IHOp NDQ\DUJy |E|O D V]LUWHNHQ IpOHOPHWHV HU YHO IHKpUHQ
megtörtek a hullámok. Felettünk a csúcsok áthatolhatatlanul feketélltek, noha
D OiQJV]tQ  QDSOHPHQWH PDMG
 D IpOHJHWEHW|OW|WWH YpUHVUHIHVWYH DYL]HW $
IHOK N P|JO KDOYiQ\DQ FVLOODQW HO  D 7DPEXU N|YpU IpOKROGMD WLWRN]DWRV
ember meg nem fejtette árnyak közül. Az ösvény jobb és bal oldalán tépett
FVRPyNEDQ V]LNNDGW I  VHQ\YHGW $ ViSDGW QDS D ]HQLWHQ iOOW NHOHWHQ
DONRQ\XN PHJMHOHQWHN D] HOV  FVLOODJRN 0D pMMHO QHP OHOWHP |U|P|P D
csillagokban. Némán lépkedtünk. A bennszülöttek csupasz talpa nem ütött
]DMW &VDN D] pQ FLS P NRSRJiVD pV 5RYLF FVL]PiMiQ D VDUNDQW\~ SHQJpVH
KDOODWV]RWW
$ WHPSORP HJ\V]HU VpJpEHQ LV PHJUDJDGy OiWYiQ\W Q\~MWRWW 0DJDVED
Q\~Oy V]LUWHNEHQ YpJ] G  ED]DOW IDODN QpJ\V]|JpEHQ QpKiQ\ WHUPpVN E O
rakott kunyhó állt. Az életre csupán a frissen vágott pálmalevelek
emlékeztettek, melyekkel a kunyhókat befedték. Iskilip vezetésével gyors
léptekkel elhaladtunk néhány pap mellett és a szentély mögött egy
IDKi]LNyKR] pUWQN $] DMWDMiW U]  NpW KDUFRV WpUGUH KXOORWW ,VNLOLS HO WW $]
uralkodó különös jogarával felénk intett.
Szám kiszáradt, szívem vadul Vert. Ahogy az ajtó lassan kitárult,
VHPPLO\HQUHMWHWWYDJ\UDJ\RJyWQHPpQ\PHJMHOHQpVpQVHPOHS GWHPYROQD
PHJ eUWKHW  WHKiW HONpSHGpVHP DPLNRU PHJOiWWDP KRJ\ PLQG|VV]H HJ\
DODFVRQ\ HPEHUNe áll ott. A szobában lámpa égett, fényénél a szoba
EHUHQGH]pVH WLV]WiQDN HJ\V]HU QHN GH RWWKRQRVQDN W QW RO\DQ YROW PLQW
általában a hisagaziak otthona. A háncsszoknya alól kilátszottak az
öregember hajlott, vékony lábszárai. Egész teste sovány volt, de tartása
HJ\HQHV KyIHKpU IHMpW EV]NH PR]GXODWWDO IHOV]HJWH % UpQHN V]tQH D
montaliriakénál sötétebb, a hisagaziakénál viszont világosabb volt, szeme
barna, gyér szakáll borította arcát. Arcvonásai, különösen orra és szája
környékén, valamint állának körvonala kissé más volt, mint amit eddig bárhol
láttam. De emberi lény volt.
Ennyi volt az egész.
Beléptünk a házikóba, a dárdásokat kint hagytuk. Iskilip féligPHGGLJ
vallásos ceremóniával motyogva bemutatott minket. Láttam, hogy Guzan és a
KHUFHJHNQ\XJtalanul, az elfogódottság legcsekélyebb jele nélkül toporognak.
$]  NLYiOWViJRV RV]WiO\XN UpJyWD LVPHUWH PLQGH]W 5RYLF DUFD
kifürkészhetetlen volt. Utánozhatatlan udvari eleganciával hajolt meg Val Nira,
D] eJL .OG|WW HO WW pV QpKiQ\ V]yYDO IHOYLOiJRVtWRWWD PHJMHOHQpVQNU O 'H
miközben beszélt, szemük összevillant és felmérték egymást.
 Hát igen, ez az én otthonom  mondta Val Nira. A megszokás nagy úr; oly
sokszor hangozhattak el ezek a szavak ajkáról, amikor a fiatal nemeseket
IRJDGWD KRJ\ D NHVHUQ\pV KDQJV~O\ PiU NLNRSRWW EHO ON 0LQGHGGLJ QHP
YHWWHpV]UHIpPWiUJ\DLQNDWYDJ\SHGLJMHOHQW VpJNQHPKDWROWHODWXGDWiLJ
 Negyven... negyvenhárom éve, jól mondom, Iskilip?
2O\DQ My GROJRP YROW LWW DPLO\HQ FVDN HONpS]HOKHW  1pKD XJ\DQ N|]HO
YROWDP KR]]i KRJ\ UM|QJHQL NH]GMHN D PDJiQ\ pU]pVpW O GH KiW  H] D
próféta sorsa.
 Az uralkodó nyugtalanul megmozdult.
 $ GpPRQ HOWiYR]RWW EHO OH  magyarázta.  0RVW HJ\V]HU HQ K~Vvér
ember. Ez a mi igazi titkunk. Nem mindig volt így. Emlékszem, amikor
érkezett. Hihetetlen dolgokat jövendölt, az emberek özönlöttek hozzá és arcra
ERUXOWDNHO WWH$]yWDD]RQEDQDGpPRQYLVV]DWpUWDFVLOODJRNEDpVD]HJ\NRU
hatalmas fegyver, a Küldött fegyvere elvesztette erejét. Ezt azonban az
emberek nem hinnék el nekünk, ezért úgy teszünk, mintha minden változatlan
OHQQHQHKRJ\Q\XJWDODQNRGQLNH]GMHQHN
 Ami viszont kellemetlenül érinthetné a te kiváltságaidat  tette hozzá Val
1LUDV]tQWHOHQKDQJRQNHVHU J~QQ\DO Iskilip akkor még fiatal volt IRO\WDWWD
5RYLFKR]IRUGXOYD  pV PpJ QHP G OW HO NLp OHV] D KDWDORP %HIRO\iVRPPDO
hozzásegítettem. Viszonzásul azt ígérte, hogy teljesíti néhány kérésemet.
 Megpróbáltam, Küldött  mondta sietve az uralkodó.
 Gondolj csak az elsüllyedt kenukra és a vízbe fulladtakra, nem
megpróbáltam? De az istenek másképp akarták.
 Természetesen  vonta meg vállát közönyösen Val Nira. ,WWDV]LJHWHNHQ
kevés az érc, és egyetlen ember sem akad, aki képes lenne felkutatni azokat,
amelyekre szükségem lett volna. A szárazföld pedig túl mesV]LUH YDQ D
hisagazi kenuk számára. De hát én nem is tagadom, hogy megkísérelted,
,VNLOLSDNNRriban ... Hirtelen ránk pillantott. (]D]HOV HVHWKRJ\LGHJHQHN
ily nagymértékben megnyerték az uralkodó bizalmát, barátaim. Biztosak
vagytok benne, hogy élve kikerültök innen?
 De hát a barátaink!  hördült fel Iskilip és Guzan szinte egymás szájából
kapva ki a szót.
 Ezenkívül  PRVRO\JRWW 5RYLF  a titok legnagyobb részének már
birtokában voltam. Az én hazámnak is megvannak a maga titkai, amelyek
HJ\HQpUWpN HN D KLVDJD]LDNpYDO ,JHQ ~J\ KLV]HP D] HJ\WWP N|GpV
PLQGNHWW QNKDV]QiUDOHV]6]HQW(PEHU
Az uralkodó megrezzent. A szavak maguktól buktak ki az ajkán:  ,JD]
hogy nálatok is van egy Küldött?
0LFVRGD" Val Nira egy döbbent pillanatig hangtalanul meredt ránk. Arca
HO EE HOY|U|V|G|WW PDMG KDOiORV ViSDGWViJ ERUtWRWWD HO $]WiQ OHURVNDGW D
lócára és zokogni kezdett.
 1HP HJpV]HQ HUU O YDQ V]y  Rovic megnyugtató mozdulattal az
öregember megmegrázkódó vállára tette a kezét.  %H NHOO YDOODQRP KRJ\
semmiféle égi hajó nem szállt le Montalirban. De vannak más titkaink,
amelyek érnek anQ\LW PLQW D WLHWHN  Csak én, aki valamelyest eligazodtam
hangulataiban, éreztem a kapitányban a feszültséget.
Miközben anyáskodó gyengédséggel Val Nirához beszélt, rámeredt
*X]DQUD RO\DQ WHNLQWHWWHO DKRJ\ D V]HOtGtW  WDUWMD VDNNEDQ D YDGiOODWRNDW 
)eltételezem, barátom, hogy hajód valahol itt, ezeken a partokon szenvedett
hajótörést, és azért nem tudtad megjavítani, mert nem voltak meg hozzá a
szükséges anyagaid?
 Igen, igen ... figyelj rám  9DO 1LUD D JRQGRODWWyO KRJ\ KDOiOD HO WW PpJ
viszontláthatná hazáját, teljesen elgyengülve, kapkodva, nagyokat nyelve
NH]GHWW PDJ\DUi]QL 0LQGD] DPLW HOPRQGRWW EiPXODWRV V W WDOiQ
veszedelmes is volt. Mégsem hiszem, hogy valótlant állított volna. Ha a
csillagok valóban ugyanolyan napok, mint a mi napunk, éV PLQGHJ\LNHW
bolygók veszik körül, akár a mienket, ez megsemmisíti a kristálygömb
HOPpOHWHW)URDGD]RQEDQ DNLQHNNpV EEHOPRQGWXN~J\YpOLH] VHPPLEHQ
sem érinti az igaz vallást. Az írás szavai sohasem állították, hogy a
Paradicsom közvetlenül Isten liQ\iQDN V]O KHO\H IHOHWW OHQQH H]W FVXSiQ
azokban a századokban tételezték föl, amikor a földet még lapos korongnak
tartották. Miért ne lehetne a Paradicsom a többi nap valamelyik bolygóján,
DKRO D] HPEHUHN GHU V PpOWyViJEDQ pOQHN PLQGHQ VL WXGiV XUDL és úgy
cikáznak egyik csillagról a másikra, ahogyan mi Lavreból West Alaynba
megyünk?
9DO 1LUD ~J\ YpOWH VHLQNHW YDOyV]tQ OHJ V]iP ]KHWWpN HEEH D YLOiJED
YDODPLNRU VRN H]HU pYYHO H]HO WW 9DODPL QDJ\ E QW YDJ\ HUHWQHNVpJHW
követhettek el, hogy ilyen táYROUD NHUOWHN PLQGHQ HPEHUODNWD N|UQ\pNW O
Bizonyára hajótörést szenvedtek, és akik túlélték, elvadultak. Utódaik csak
IRNUyO IRNUD J\ MW|WWHN |VV]H LVPpW YDODPLIpOH WXGiVW 1HP OiWRP EH PLpUW
PRQGDQD H] D] HOPpOHW HOOHQW D %XNiV GRJPiMiQDN 6 W PpJ DOá is
támasztja. A Bukás nem az egész emberiségnek jutott osztályrészéül, csupán
egy töredékének  a mi átkozott vérünknek , míg a többiek folytatták virágzó,
boldog életüket az egekben.
Világunk még ma is messze esik a Paradicsom lakóinak kereskedelmi
útvonalaitól. Abban a világban pedig már keveseket érdekel új világok
felfedezése. Val Nira azonban a kevesek közé tartozott. Hónapokig utazgatott
vaktában, míg véletlenül a mi világunkra került. Aztán rajta is fogott az átok.
Valami nem úgy sikerült, ahogy NHOOHWWYROQD/HHUHV]NHGHWW8ODVErkilára, és
a hajó sohasem repülhet többé.
 7XGRP PL D KLED  PRQGWD L]JDWRWWDQ  1HP IHOHMWHWWHP HO +RJ\ LV
IHOHMWKHWWHP YROQD" $ VRNsok év során egyetlen nap nem múlt el, hogy ne
ismételtem volna el magamban, mit kellene tenni. A hajó egyik finom kis
berendezéséhez higanyra lenne szükségem.  9DO 1LUD pV 5RYLF HO EE PiU
beszélgettek egy ideig, míg végül világossá vált, mit is jelentenek azok a
szavak, amelyeket használ.)  $PLNRU D KDMWyP  NLKDJ\RWW RO\DQ NHPpQ\HQ
pUWHP I|OGHW KRJ\ D WDUWiO\ PHJUHSHGW 0LQG D] ]HPEHQ OHY  PLQG D
tartalék higany kiömlött. Ennyi higany, abban a fülledt helyiségben meg is
|OKHWHWW YROQD H]pUW NLPHQHNOWHP D] DMWyW SHGLJ Q\LWYD IHOHMWHWWHP $ OHMW V
padlón a higany utánam ömlött. 0LUH UpPOHWHPE O PDJDPKR] WpUWHP HJ\
trópusi zivatar elmosta az egészet. Ritka szerencsétlen véletlenek sorozata
YROW DPL HJpV] pOHWHPUH V]iP ]HWpVUH tWpOW ,JD]iQ W|EE pUWHOPH OHWW YROQD
YDODKROD] UEHQRGDYHV]QL
Megmarkolta Rovic kezét és reménykedve nézett fel rá.
 Tudnál nekem higanyt szerezni?  NpUGH]WH N|Q\|UJ  KDQJRQ 
Mindössze annyi kellene, mint egy emberi fej.
Csupán erre lenne szükségem, a többi apró javítást könnyedén elvégzem a
KDMyEDQOHY V]HUV]iPRNNDO$PLNRUH]DNXOWXV]NLDODNXOt körülöttem, néhány
használati tárgyat el kellett hoznom, hogy minden templomnak jusson valami
ereklye. De nagyon ügyeltem rá, hogy semmi fontosat ne ajándékozzak el.
Minden, ami szükséges, megvan. Mindössze egyetlen gallon higany és  ó,
istenem, még az is lehet, hogy a feleségem a Terrán életben van!
Guzan lassan megértette, mi történik. Intett a hercegeknek, akik baltáikat
PHJPDUNROYDN|]HOHEEK~]yGWDN$] U|NHWDFVXNRWWDMWyXJ\DQHOYiODV]WRWWD
W OQN GH HJ\HWOHQ NLiOWiVUD D NXQ\KyEDQ WHUHPKHWWHN GiUGiLNNDO HJ\WW
Rovic Val Niráról Guzanra pillantott. Guzan arca szinte megcsúnyult a benne
G~Oy LQGXODWWyO.DSLWiQ\RPNH]H ODVVDQW UpUHFV~V]RWW(J\pENpQWHJ\HWOHQ
jelét sem adta, hogy bármilyen veszélyt sejtene.
  Úgy vélem, milord  mondta könnyedén , nincs ellenetekre, ha az Égi
Hajót ismét alkalmassá tesszük repülésre.
Guzan teljesen megzavarodott. Ilyesmire nem számított.
 Hát persze, hogy nincs  jelentette ki végül. – Miért is ne?
 Titkos istenetek elhagy benneteket. Mi lesz ezután hatalmatokkal
+LVDJD]LIHOHWW"
 Ezen ... ezen még nePJRQGRONR]WDPGDGRJWD,VNLOLS
9DO 1LUD WHNLQWHWH LMHGWHQ UHSGHVHWW HJ\LN HPEHUU O D PiVLNUD 7|UpNHQ\
DODNMDPHJUHPHJHWW
1HP nyögte. (]WQHPWHKHWLWHN1HPWDUWKDWWRNYLVV]D
Guzan bólintott.  Néhány éven belül  mondta nem is barátságtalanul 
úgyis eltávoztál volna a Halál NHQXMiQ +D DGGLJ HU V]DNNDO LWW WDUWDQiQN
~J\VHP NDSKDWQiQN W OHG W|EEp PHJEt]KDWy M|YHQG|OpVW 1\XJRGM PHJ KiW
megszerezzük neked a folyékony követ.  Sandán Rovicra pillantott.  És ki
KR]]DHOQHNL"
 Én és a legénységem  felelte a kapitány. +DMónkkal könnyedén elérjük
Giairt, az ottani civilizált népeknél biztosan találunk higanyt. Úgy gondolom,
egy éven belül visszatérhetnénk.
 Egy egész hadsereg kalandorral, hogy segítsenek neked megkaparintani
a szent hajót, mi?  hördült fel Guzan.
 9DJ\ talán ... ha már kijutottatok a szigetek közül... egyáltalán nem is
PHQWHN <XUDNDGDNED (J\V]HU HQ IRO\WDWMiWRN D] XWDW KD]DIHOp D]WiQ
EHV]iPROWRNDNLUiO\Q W|NQHNKRJ\D]WiQHJpV]KDGHUHMpYHOWpUMHWHNYLVV]D
5RYLF D WHW W WDUWy RV]ORSRN HJ\LNpKH] G OW PLQW HJ\ OXVWiQ W|UOHV]NHG 
IRGURV Np]HO V Y|Uös nadrágos kandúr. Jobb keze változatlanul kardja
markolatán nyugodott.  Azt hittem, egyedül Val Nira tudja a hajót elindítani,
YDJ\ QHP"  GRURPEROWD  Ugyan mit számít, ki segít neki, hogy hajóját
megjavíthassa? Nem gondolhatod komolyan, hogy a mi népeink közül
bármelyik meghódíthatná a Paradicsomot?
 $ KDMyW URSSDQW N|QQ\  PHJMDYtWDQL  magyarázta Val Nira lelkesen.  $
OHYHJ EHQ SHGLJ PiU EiUNL HO WXGMD YH]HWQL 1HP HJ\ QHPHVQHN
PHJPXWDWWDP PHO\LN NH]HO NDU PLUH YDOy $ FVLOODJRN N|]|WWL WiMpNR]yGiV
már nehezebb. Nincs a világon olyan nép, amelyik elérhetne az enyéimhez
akaratuk ellenére  nem is beszélve támadásról , de hát miért kellene harcra
gondolni? Ezerszer elmondtam már neked, Iskilip, a Tejút lakói nem
fenyegetnek senkit, segítenek mindenkinek. Olyan gazdagok, hogy szinte
már nem is tudnak mit kezdeni gazdagságukkal. Boldogan áldoznának
hatalmas összegeket arra, hogy világotok népei ismét civilizáltakká váljanak. 
Hirtelen ijedt, majdnem hisztérikus pillantást vetett Rovicra:  7HOMHVHQ
civilizáltakká, úgy értem. Megtanítunk minden tudomáQ\XQNUD$GXQNQHNWHN
gépeket, automatákat, homonkuluszokat, amelyek elvégeznek helyettetek
PLQGHQ IiUDV]Wy PXQNiW D]WiQ D] pJHQ UHSO  KDMyNDW UHQGV]HUHV
utasforgalmat a hajókon, amelyek a csillagok között utazgatnak.
 Mindezt már negyven éve ígérgeteG  szólalt meg Iskilip.  A biztosíték
azonban csupán a szavad.
 0RVW YpJUH YDQ Ui OHKHW VpJQN KRJ\ HOOHQ UL]]N D V]DYiW  tört ki
EHO OHP
*X]DQ IHQ\HJHW HQ V]yODOW PHJ  $ GRORJ QHP LO\HQ HJ\V]HU  6]HQW
Ember. Hetek óta figyelem ezeket a tengerentúliakat, amióta csak Yarzikon
élnek. Akármilyen kedvesen is igyekeznek viselkedni, vad és kapzsi népek.
&VDN DGGLJ Et]RP EHQQN DPtJ D V]HPHP HO WW YDQQDN 0D pMV]DND PiU
tisztán látom, milyen rútul becsaptak bennünket. Sokkal jobban beszélik a
nyelvünket, mint ahogyan eddig mutatták. Sejtelmesen célozgattak arra, hogy
KR]]iMXN LV pUNH]HWW .OG|WW +D D KDMy YDOyEDQ LVPpW UHSOKHWQH D] 
birtokukban, ki tudja, mire vetemednének?
5RYLFPpJEHKt]HOJ EEHQGXUX]VROWD
 Akkor hát mit javasolsz, Guzan?
LáttaP DKRJ\ D NH]HN V]RURVDEEDQ PHJPDUNROWiN D N EDOWiNDW (J\
SHUFLJ HJ\HGO 9DO 1LUiW OHKHWHWW KDOODQL DKRJ\ ]LKiOYD NDSNRGWD D OHYHJ W
*X]DQ DODNMD NLPDJDVORWW D OiPSD IpQ\N|UpE O iOODW G|U]V|OJHWYH pV DSUy
fekete szemeit a földre szegve megfeszítetten gondolkozott. Végül
PHJPR]GXOW
 Esetleg összeállíthatnánk egy olyan legénységet a hajódra, Rovic, amely
I OHJ KLVDJD]LDNEyO iOOQD 9HON KR]QiG HO D IRO\pNRQ\ N|YHW 1pKiQ\
embered veletek menne, hogy a mieinket megtanítsa mindarra, ami
szükséges.
A többi ittmaradna túsznak PRQGWDPHWV] KDQJRQ
Kapitányom nem válaszolt. Val Nira felnyögött.
 Nem értitek! Értelmetlenség, amin marakodtok! Ha az én népem eljön,
soha többé nem lesz háború, soha többé nem lesz elnyomás, minden
LO\HVPLE O NLJ\yJ\tWXQN EHQneteket. Béke és barátság uralkodik majd
mindenütt, és kivétel nélkül részese lesz mindenki. Kérlek ...
 Elég  szólalt meg Iskilip. Hangja érdes volt.  $OXGQXQN NHOO PLQGHUUH
)HOWpYHKDYDODNLNpSHVDOXGQLHQQ\LPHJG|EEHQW ~MGRQViJXWiQ
5RYLFSLOODQWiVDD]XUDONRGyWROOGtV]HIHOHWW*X]DQDUFiUDV]HJH] G|WW
 0LHO WW EiUPLEHQ G|QWHQpQN  Ujjai egyre szorosabban kulcsolódtak
kardja markolatára, míg végül körmei egészen kifehéredtek. Egy ötlet villant
fel benne, hangja azonban nem változott. PLQGHQHNHO WWOiWQL V]HUHWQpP
azt a hajót. Odamehetünk holnap?
Iskilip, a Szent Ember, magába roskadva álldogált tollpompájában. Guzan
bólintott.
Elbúcsúztunk és elindultunk a Tambur fényében. A bolygó sugarai
elárasztották a templomudvart, csupán a kunyhót borította árnyékba a
bazaltépítmény. Sötét körvonalaiból élesen vált ki a bejárat sárga
fénynégyszöge, benn a csillagokból érkezett ember, Val Nira törékeny alakja.
$] |UHJHPEHU KRVV]DQ Qp]HWW XWiQXQN PtJ FVDN HO QHP W QWQN D V]HPH
HO O
Az ösvényen lefelé haladva Guzan és Rovic néhány kurta mondattal
megállapodtak. A hajó kétnapi járásnyira feküdt az Ulas hegy oldalában.
Hisagaziak fognak kísérni bennünket, rajtunk kívül csupán tucatnyi montaliri
jöhet az útra. A továbbiakat majd visszatérésünk után vitatjuk meg.
Hajónk orrában sárgán hunyorogtak a lámpák. Iskilip meghívását
YLVV]DXWDVtWYD 5RYLF pV pQ YLVV]DWpUWQN D KDMyUD $] HJ\LN U D IHOMiUDWQiO
pUGHNO GQLNH]GHWWPLWOiWWDP
 Kérdezz majd reggel  feleltem bágyadtan. – Most túl nagy
összevisszaság van a fejemben.
*\HUHEHHJ\NXSDERUUDDIONpPEHIL~PLHO WWQ\XJRYyUDWpUQpQN szólt
rám a kapitány.
Isten a megmondhatója, tényleg jólesett az ital. Bementünk az alacsony
V]REiFVNiED 7HOH YROW P V]HUHNNHO N|Q\YHNNHO pV WpUNpSHNNHO DPHO\HNHW
oly furcsa volt látnom, hiszen most már magam is jártam néhány helyen azok
N|]O DPHO\HNHW D WpUNpS NpV]tW MH FVXSiQ VHOO N pV V]pOUy]ViN
odapingálásával jelzett. Rovic leült íróasztala, mellé, a szemközti székre
mutatott és a kancsóból bort töltött két quaynei kristályserOHJEH (NNRU
döbbentem rá, hogy valamit forgat a fejében  MyYDO W|EEU O YDQ V]y PLQW
SXV]WDpOHWQNPHJPHQWpVpU O
Egy darabig szótlanul iszogattunk. Hallottam, ahogy a hullámok ütemesen
FVDSGRVWiN KDMyQN WHVWpW KDOORWWDP D] U|N OpSWHLW D IHGpO]HWHQ távolról a
KXOOiPW|UpV PRUDMiW 5RYLF KiWUDG OW V]pNpEHQ pV D] DV]WDORQ UXELQWRVDQ
FVLOORJyQHG UHPHUHGW$UFYRQiVDLQQHPWXGWDPHOLJD]RGQL
 No, fiú PRQGWD, hát mit szólsz mindehhez?
 Nem tudom, mit gondoljak, kapitány.
 Froadnak és neked nem idegen az a gondolat, hogy a csillagok milliárdja
PLQGPLQG PHJDQQ\L QDS 7L P YHOW HPEHUHN YDJ\WRN eQ SHGLJ PiU DQQ\L
hátborzongató dolgot láttam életemben, hogy a gondolat számomra sem
W QLNKLKHWHWOHQQHN$PLD]RQEDQDW|EELHNHWLOOHWL
 Furcsa iróniája az életnek, hogy az olyan barbároknak, mint Guzan is,
PiU UpJyWD PDJiWyO pUWHW G  H] D V]HPOpOHW  KLV]HQ D] pJE O SRWW\DQW
|UHJHPEHUD] NLYiOWViJRVRV]WiO\XNQDNPiUW|EEPLQWQHJ\YHQpYHKLUGHWL
 Tényleg próféta lenne, kapitány?
  PLQGHQHVHWUH tagadja. Kénytelen játszani a prófétát, de a birodalom
PLQGHQ HO NHO MH Q\LOYiQYDOyDQ WLV]WiEDQ YDQ D]]DO KRJ\ H] FVDOiV ,VNLOLS
már öreg, szinte teljesen csak a maga teremtette hitében él. Motyogott
YDODPLW9DO 1LUDM|YHQG|OpVHLU O DUpJLLG NEHQ DPHO\HNLJD]DNOHWWHNYROQD
8J\DQ (] D] HPOpNH]HW pV D YiJ\DN MiWpND 9DO 1LUD XJ\DQRO\DQ HVHQG 
ember, akár jómagam. Mi montaliriak ugyanabból a húsbólYpUE O
V]iUPD]XQN PLQW D KLVDJD]LDN KD HO EE LV WDQXOWXQN PHJ IpPHNNHO EiQQL
PLQW N9DO1LUD QpSHPpJW|EEHWWXG GH D](JHNUH NLV FVDNKDODQGyN
Nem szabad elfelejtenem, hogy halandók.
*X]DQQHPIHOHGNH]LNPHJHUU O
 Helyes, fiú!  Rovic szájának egyik szöglete lebiggyedt.  Okos és merész
ILFNy$PLNRUHOLQGXOWYHOQND]DOHKHW VpJOHEHJHWWHO WWHKRJ\YpJUHQHP
HJ\ IpOUHHV  V]LJHWHFVNH MHOHQWpNWHOHQ KHUFHJH OHV] W|EEp eV H]W D
OHKHW VpJHW QHP IRJMD KDUF QpONO IHODGQL $]RNNDO D GROJRNNDO YiGRO
EHQQQNHWDPHO\HNHWpSSHQ V]iQGpNR]LNHON|YHWQL
 De hát miben reménykedik?
 $]W KLV]HP VDMát magának akarja a hajót megkaparintani. Val Nira azt
PRQGWDKRJ\ UHSOQL N|QQ\  D KDMyYDO$ FVLOODJRN N|]|WWLWiMpNR]yGiV UDMWD
kívül mindenkinek meghaladja a képességeit; és józan ésszel senki sem
remélheti, hogy majd kalózt játszhat a Tejúton. Mégis... ha a hajó itt lebegne,
akár csak egy mérföldnyire a föld felett ... az, akinek birtokában van, széles e
vidék uralkodója lehetne, akár Lame Darveth.
Elrémültem.
 Azt akarja mondani, hogy Guzan meg sem próbálna eljutni a
3DUDGLFVRPED"
Rovic olyan sötéten bámult serlegébe, hogy úgy véltem, jobb lesz egyedül
hagynom gondolataival. Nesztelenül kisurrantam hát kabinomba.
$ NDSLWiQ\ PiU KDMQDO HO WW WDOSRQ YROW pV IHO]DYDUWD D OHJpQ\VpJHW LV
Láthatóan döntött, de az is látszott, hogy elhatározása nem volt kellemes. Ha
azonban a fejébe vett valamit, arról felettébb ritkán tett le. Hosszú
beszélgetést folytatott Etiennel, a fedélzetmesterrel, aki ijedt tekintettel lépett
NLDNDSLWiQ\LIONpE O0LQWKDD]]DODNDUWDYROQDEL]WRQViJiWYLVV]DV]HUH]QL
hogy a szokottnál is gorombábban rivallt embereire.
$]HQJHGpO\H]HWWHJ\WXFDWHPEHU5RYLFEyO)URDGEyOEHO OHP(WLHQE OpV
PpJ Q\ROF WHQJHUpV]QNE O iOOW 0LQGDQQ\LDQ VLVDNRW pV YpUWHW YLVHOWQN
fegyvereink töltve, kardjaink élesek voltak. Miután Guzan közölte velünk,
KRJ\ MyO NLWDSRVRWW |VYpQ\ YH]HW D KDMyKR] D NLN|W EHQ |VV]HHV]NiEiOWXQN
HJ\ NLV PiOKiVNRFVLW eWLHQ HOOHQ ULzte a rakományt. Meglepetésemre szinte
az egész puskaporos hordócskából állt.
 De hát nem is viszünk ágyút! WLOWDNR]WDP
 A kapitány parancsa  mordult rám Étien. Hátat fordított. Elég volt Rovic
arcára egyetlen pillantást vetni ahhoz, hogy senki se éUGHNO GM|Q D SDUDQFV
RND IHO O (V]HPEH MXWRWW KRJ\ KHJ\HW NHOO PiV]QXQN (J\ NRFVLUD YDOy
puskapor, amint meggyújtva legurul a hegyoldalon az ellenséges sereg
közepébe, önmaga eldöntheti egy csata sorsát. Dehát ennyire közel lenne a
nyílt összecsapás?
,ntézkedései, melyeket a hátrahagyott tiszteknek és embereknek kiadott,
szintén elgondolkoztatóak voltak. Megparancsolta, hogy senki se hagyja el az
Arany Szöcske fedélzetét, tartsanak riadókészültséget, akár hirtelen
menekülésre, akár harcra készen.
$KRJ\ a nap felbukkant a láthatár fölé, elrebegtük hajnali imádságunkat
Isten Leányához és elindultunk végig a rakparton. A faburkolat dongott
lépteink alatt. Az öböl felett ködfoszlányok gomolyogtak; Tambur halovány
félholdja magányosan függött az égen. Nikum városa felriadt, ahogy
keresztülvonultunk rajta.
Guzan a templomnál csatlakozott hozzánk. A bennszülöttek vezéréül Iskilip
egyik fiát jelölték ki, de Guzan éppúgy figyelemre se méltatta az ifjút,
DNiUFVDN PL 6HUHJH V]i] SLNNHO\N|SHQ\HV ERURWYiOW IHM  WHVW UE O iOOW
E UNHW IpOHOPHWHV YLKDUMHOHQHWHN pV ViUNiQ\RN WHWRYiOW PLQWiL pNHVtWHWWpN $
IHONHO  QDS IpQ\pEHQ REV]LGLiQ GiUGDKHJ\HN YLOODQWDN eUNH]pVQNHW QpPD
csendben szemlélték. Amikor azonban rendezetlen soraikat elhagytuk, Guzan
HO UHOpSHWW7HVWpWE UUXKDIHGWHpVNH]pEHQD]W DNDUGRWPDUNROWDDPHO\HW
Rovic ajándékozott neki még Yarzikon. Tolldíszén csillogott a harmat.
0LWKR]WRNDNRFVLEDQ" kérdezte.
 Tartalékot IHOHOWH5RYLF
 Négy napra?
 Küldd haza tíz ember kivételével a harcosaiGDWYiODV]ROWD5RYLFK Y|VHQ
, és én visszaküldöm a kocsit.
Tekintetük összecsapott, aztán Guzan sarkon fordult és kiadta utasításait.
7RYiEELQGXOWXQNPDURNQ\LPRQWDOLULDSRJiQ\KDUFRVRNJ\ U MpEHQ(O WWQN
a dzsungel haragoszöldje, a vadon elborítoWWDD]8ODVKHJ\OHMW MpWN|UOEHOO
DOHMW IHOHPDJDVViJiLJ(]XWiQ DKHJ\HJ\UHNRSiUDEEiYiOWDPtJHOQHP
pUWNKyYDOV]HJpO\H]HWWIVW|OJ NUiWHUpW
Val Nira Rovic és Guzan között ment. Különös, gondoltam, hogy Isten
akaratának eszköze ilyen összetörten vánszorog. Büszkén kimagasodva
kellett volna járnia, homlokán világító csillaggal.
1DSN|]EHQ pMMHO DPLNRU WiERUW YHUWQN pV HJpV] N|YHWNH]  QDSRQ iW
5RYLF pV )URDG PRKy pUGHNO GpVVHO IDJJDWWiN RWWKRQD IHO O %HV]pOJHWpVN
WHUPpV]HWHVHQPHJOHKHW sen szaggatott volt. Én nem is hallhattam mindent,
mert ahányszor rám került a sor, nekem is ki kellett vennem a részemet a
NRFVL YRQV]ROiViEyO DPL QHP LV YROW RO\DQ HJ\V]HU  IHODGDW D] iWNR]RWWXO
keskeny, meredek ösvényen. Amit azonban hallottam, az is elég volt ahhoz,
hogy éjjel sokáig álmatlanul hánykolódjam.
ÏH]HN QDJ\REEFVRGiNPLQW DPLNHW D N|OW N iOPRGWDN 7QGpURUV]iJUyO
(JpV] YiURVRN HJ\HWOHQ IpO PpUI|OG PDJDV WRURQ\EDQ $] HJHW IpQ\O Yp
varázsolták, úgyhogy napnyugta után sincs igazi sötétség. Az ennivaló nem a
I|OGE OQ KDQHPYHJ\LNRQ\KiNEDQNpV]tWLN$OHJV]HJpQ\HEESDUDV]WQDNLV
olyan gépei vannak, amelyek jobban kiszolgálják, mint ezer rabszolga. Égi
kocsijával kevesebb mint egy nap alatt körülrepülheti világát, kristályablakán
színházi NpSHN MHOHQQHN PHJ KRJ\ NHOOHPHVVp WHJ\pN SLKHQ LGHMpW $WiYROL
napok között óriási hajók közlekednek, megrakva ezer bolygó kincseivel; de a
KDMyNIHJ\YHUWHOHQHNpVVHQNLVHPNtVpUL NHWPHUWKLV]HQQLQFVHQHNNDOy]RN
és a birodalom oly régóta él a legjobb viszonyban a többi csillaghajós
QpSHNNHOKRJ\DKiERU~LVUpJPHJV] QW$W|EELRUV]iJRNODNyL~J\W QLN
közelebb állnak az emberfelettihez, mint Val Niráéi, mert azok nem emberi
fajok, bár képesek beszélni és gondolkodni.) Abban a boldog országban
QHPLJHQ IRUGXO HO  E Q|]pV GH KD PpJLV DNDG HJ\HJ\ HVHW D E Q|V
KDPDURVDQ OHOHSOH] GLN KLV]HQ D EL]WRQViJ IHOHWW UN|G  WHVWOHWHN D
OHJIHMOHWWHEE HV]N|]|NNHO GROJR]QDN $ E Q|VW D]RQEDQ QHP DNDV]WMiN IHO
PpJ FVDN QHP LV V]iP ]LN D WHQJHUHQW~OUD (OOHQNH] OHJ WXGDWiW
PHJJ\yJ\tWMiN W|EEp QHP YiJ\LN HU V]DNRV PyGRQ PHJVpUWHQL D W|UYpQ\W
Amikor hazatér, köztiszteletben álló polgárként él tovább, hiszen mindenki
tudja róla, hogy most már tökéletesen megbízható. Ami a kormányt illeti GH
VDMQRV LWWHOvesztettem a beszélgetés fonalát. Úgy gondolom, a köztársaság
HJ\IRUPiMDJ\DNRUODWLODJNO|QE|]  YL]VJiODWRN UpYpQ NLYiODV]WRWW HJ\PiVW
V]HUHW  HPEHUHN EDUiWL FVRSRUWMD DNLN V]tYN|Q YLVHOLN PLQGHQ HJ\HV
embertársuk boldogulásának ügyét.
(]LJHQJRQGROWDPPDJDPEDQH]EL]RQQ\DOPDJDD3DUDGLFVRP
Tengerészeink tátott szájjal hallgatták az elbeszélést. Rovic nyugodt arccal
IRJDGWD D PHJOHS  N|]OpVHNHW GH OiWWDP KRJ\ LGHJHVHQ UiJMD EDMXV]iW
Guzan, akinek mindez már rég nem volt újdonság, szinte gorombává vált.
Világosan látható volt, egyáltalán nem örül Val Nira és a köztünk kialakuló
barátságnak, és annak, hogy olyan szomjasán nyeltük az új eszméket,
DPHO\HNHWNLIHMWHWW
De hát a mi nemzetünk már régóta ismerte a természetfilozófiát és
tanulmányoztDDP V]DNLWXGRPiQ\RNDW5|YLGpOHWHPIRO\DPiQPiUPDJDP
is láttam, hogy azokon a vidékeken, ahol kevés volt a folyó, a vízimalmok
KHO\HWWNRUV]HU EEV]pOPDOPRNDWpStWHWWHN$]LQJDyUiWHJ\pYYHOV]OHWpVHP
HO WW WDOiOWiN IHO 1HP HJ\ N|Q\YHW ROYDVWDP D UHSO V]HUNH]HWHNU O
DPHO\HNHW RO\ VRNDQ SUyEiOWDN PiU PHJpStWHQL ,O\HQ V]pGOHWHV IHMO GpV
NRUiEDQpOYHPLPRQWDOLULDNIHONpV]OWQNPHJOHS EE~MGRQViJRNUDLV
(VWH (WLHQQHO pV )URDGGDO WiERUW ] PHOOHWW OG|JpOYH EHV]pOWHP YDODPLW
HUU ODWXGyVQDN
 Ï PD D] ,JD]ViJ OHOHSOH] G|WW HO WWHP – krákogta diadalmasan. 
Hallottad, mit mondott a csillagember a bolygók nap körüli mozgásának
KiURP W|UYpQ\pU O pV D] HJ\HWOHQ QDJ\ PR]JiVW|UYpQ\U O DPHO\
megmagyarázza azokat? Boldog szentek, lehet, hogy ez a törvény egyetlen
kurta mondatban összefoglalható, mégis alkalmazása három évszázadra
ellátja munkával matematikusainkat!
 Messzire nézett, túl a lobogó tüzeken, amelyek körül a kimerült emberek
aludtak, túl a burjánzó dzsungelén és az égbolt alján izzó haragos vulkáni
IpQ\HVVpJHQ.pUGH]QLDNDUWDPW OHYDODPLWGHeWLHQUiPPRUGXOW
 Hagyd békén, fiú. Nem látod, hogy á'modik?
Közelebb húzódtam a fedélzetmester hatalmas alakjához.
0LWJRQGROPLQGHUU O" kérdeztem bizonytalanul.
$G]VXQJHOV]LV]HJ UHFFVHQ hangokkal vett körül.
eQDPDJDPUpV]pU
PD
HJ\LGHMHDEEDKDJ\WDPDJRQG~NRGiVWIHOHOWH
 Attó' a naptól kezdve, hogy a kapitány ott a hídon rávett bennünket, hogy
hajózzunk vele tovább, pedig e'hagytuk a világ peremét és az ár a hazug
FVLOODJRNIHOpVRGRUWEHQQQNHWeQFVDNHJ\HJ\V]HU WHQJHUpV]YDJ\RNpV
D]HJ\HWOHQHVpO\HPDUUDKRJ\KD]DMXVVDNKDJRQG~NRGiVQpN ON|YHWHPD
kapitányt.
 Még az égbe is?
 Talán az nem is olyan kockázatos, mint körü'vitorlázni a világot. A
kisember esküszik rá, hogy hajója biztonságos és a csillagok között
QLQFVHQHNYLKDURN
 És maga elhiszi, amit mond?
 +iW SHUV]H 0pJ D] LO\HQ PDJDPIDMWD KiQ\DWRWW pOHW  |UHJ NDODQGRU LV
ismeri annyira az embereket, hogy meg tudja állapítani, ha valaki ilyen
bátortalan és megszállott, a' nem képes hazudni. De én nem félek a
SDUDGLFVRPEpOL HPEHUHNW O pV QHP IpO D NDSLWiQ\RP VH .LYpYH  – Étien
PRJRUYiQG|U]V|OJHWWHV] U|ViOODW nem egészen értem, de valamivé' mégis
PHJIpOHPOtWLN5RYLFRW1HPDWWy
WDUWKRJ\W UUH
YDJy karddá' megtámadják,
GHYDODPLPiVWy
PpJ LVWDUW
eUH]WHPKRJ\DI|OGPHJUHPHJDODWWDPJ\HQJpQGHpUH]KHW HQ$]8ODV
megköszörülte a torkát.
ÒJ\W QLNPLQWKDW~OPHUpV]HNOHQQpQN,VWHQKDUDJMD
 Nem ez a', ami a kapitányt nyugtalanítja. Sohase vót különösebben
vallásos.  Étien nyújtózkodott, ásított és talpraugrott.  örülök, hogy nem
YDJ\RNDNDSLWiQ\E UpEHQ+DJJ\XNUiKRJ\NLJRQG~MDPLOHQQHDOHJMREE
Viszont itt az ideje, hogy lefeküggyünk ...
Én azonban vajmi keveset aludtam ezen az éjszakán.
Úgy vélem, Rovic kipihente magát. Mégis amikor az új nap felvirradt,
PHJYLVHOWQHN OiWWDP .tYiQFVL OHWWHP YROQD PLW O $]W YiUMD KRJ\ D
hisagaziak megtámadnak bennünket? Ha igen, akkor miért jött el egyáltalán?
Ahogy az ösvény egyre meredekebben emelkedett, a kocsit olyan nehéz volt
K~]QL KRJ\ IpOHOPHLPHW HOQ\RPWD D] LJ\HNH]HWHP KRJ\ OHYHJ  XWiQ
NDSNRGMDN
Amikor azonban estefelé megérkeztünk a Hajóhoz, nyomban
megfeledkeztem minden fáradságomról. Egyetlen döbbent káromkodás
hullám után embereink némán támaszkodtak lándzsáikra. Az amúgy sem
EHV]pGHV KLVDJD]LDN UHWWHJ  WLV]WHOHWN MHOpO I|OGLJ KDMROWDN &VDN *X]DQ
nem hajolt meg. Elkaptam a pillantását, ahogy a csodára meredt. Sóvár vágy
iUDGWEHO OH
9DG YROW D N|UQ\pN $] HUG V]LQW I|lé kerültünk, a vidék alattunk zöld
tengerként terült el, amely az ezüstös óceánig ért. Körülöttünk bazalttömbök
KHYHUWHN OiEXQN DODWW OiYDKDPX pV VSSHG  W ]HJ $ KHJ\ PHUHGHN
V]DNDGpNRV OHMW NNHO HPHONHGHWW IHO HJpV]HQ D IVW|OJ  KyKDWiULJ $ IVW
mérföldmagasra csavarodott a halvány égbolton. És itt állt a Hajó.
 A hajó maga volt a szépség.
Pontosan emlékszem rá. Hossza  jobban mondva magassága, hiszen
orrával felfelé állt  körülbelül megegyezett a mi vitorlásunkéval, alakja
leginkább egy lándzsahegyre emlékeztetett, vakító fehér színe negyven év
alatt sem fakult meg. Leírásához azonban a szavak szegényesek, uraim.
8J\DQPLWNpSHVHNPHJPXWDWQLDWLV]WiQtYHO YRQDODNEyODWNU|VHQFVLOORJy
IpPIHOOHWHNE O KRJ\DQ OiWWDWMiN PHJ D]W D EV]NH pV PDJiQ\RV YDODPLW
amelynek egész sziluettje reszketni látszott a vágytól, hogy ismét
V]iJXOGKDVVRQ"+RJ\DQLGp]KHWQpPIHODWQG|NO KDMyWDPHO\HQPpJPRVW
is a csillagok fénye tapadt?
Sokáig álltunk ott szótlanul. Tekintetemet elhomályosította valami.
Mérgesen törültem meg a szemem, nem akartam, hogy
elérzékenyültségemet észrevegyék. Rovicra néztem, vörös szakállában
könnycseppek csillogtak. Tekintete azonban tiszta volt. Amikor megszólalt,
mindössze ennyit mondott szokott nyugodt hangján;
 Gyertek, üssünk táERUW
$ KLVDJD]L WHVW U|N QHP PHUWpN QpKiQ\ V]i] PpWHUQpO MREEDQ
megközelíteni a jelképpé magasztosult hajót. Saját tengerészeink is örömmel
betartották ezt a távolságot. Sötétedés után azonban, amikor mindent
elrendeztek, Val Nira Rovicot, Froadot, Guzant és engem a hajóhoz vezetett.
$KRJ\ RGDpUNH]WQN KDQJWDODQXOHJ\ NHWW V DMWy Q\tOW PHJ DKDMy ROGDOiQ
pV HJ\ IpPOpSFV  HUHV]NHGHWW OH $ 7DPEXU IpQ\pEHQ ~V]YD D IVWIHOK N
U WMpQHN YLVV]IpQ\pW O Y|U|VHQ FVLOORJYD D KDMy RO\DQ NO|Q|V YROW KRJ\ D
bennem támadt érzést éppen csak el tudtam viselni. Mikor aztán megnyílt
HO WWHP PLQWKD V]HOOHP UVpJ LUiQ\tWRWWD YROQD IHOQ\|JWHP pV
megfutamodtam. A salak csikorgott a csizmám alatt; egy pillanatra kénes
szag ütötte meg az orromat.
A tábor széléhez érve azonban már annyira összeszedtem bátorságomat,
hogy hátra mertem nézni. A fekete talaj minden fényt elnyelt, a hajó fenséges
magányban állt. Hirtelen elhatározással visszamentem.
%HOVHMpW IpQ\O  IDODN YLOiJtWRWWiN PHJ WDSLQWiVXN KLGHJ YROW 9DO 1LUD
elmagyarázta, hRJ\ D KDWDOPDV KDMyP  DPHO\  mint a népmesék törpéje a
taposómalomban  az egészet mozgatja, sértetlen és egyetlen kar
OHQ\RPiViUD P N|GpVEH M|QQH $PHQQ\LUH N|YHWQL WXGWDP PDJ\DUi]DWiW
közönséges só fémtartalmát alakította át fénnyé ... de nem nagyon éUWHWWHP
D]HJpV]HW$KLJDQ\UDDYH]pUO EHUHQGH]pVHJ\LNUpV]pEHQYROWV]NVpJH]
a berendezés közvetítette az energiát a motortól egy másik
mechanizmushoz, amely a hajót felfelé kivetette. Megszemléltük a törött
tartályt. Valóban hatalmas ütés érhette a leszálláskor, hogy a vastag ötvözet
tJ\HOWRU]XOW0pJLV9DO1LUiWOiWKDWDWODQHU NPHJyYWiNpVDKDMyW|EELUpV]H
VHP VpUOW V]iPRWWHY HQ 9DO 1LUD HO V]HGHWW QpKiQ\ V]HUV]iPRW DPHO\HN
fellobbantak, zümmögtek, forogtak, és bemutatott néhány apró javításW D
sérült részeken. Szemmel láthatóan semmi nehézséget nem okozott volna
számára befejezni a munkát  akkor pedig mindössze egyetlen gallon higanyt
kell betöltenie, és hajója máris életre kel.
0pJ VRN HJ\HEHW LV PXWDWRWW QHNQN D]RQ D] pMV]DNiQ GH HUU O inkább
semmit sem mondok, mert még emlékezni sem igen tudok a sok különös
dologra, nemhogy szavakat leljek leírásukra. A lényeg, hogy Rovic, Froad, és
én jó pár órát eltöltöttünk a Tündérdombon.
 No és persze, Guzan is velünk. Jóllehet egyszer már itt járt, avatása
részeként, addig sohasem mutattak meg neki ennyi mindent. Mégis úgy
OiWWDPNHYpVEpiPXOGR]RWWLQNiEEHJ\UHURVV]NHGY EEOHWW
Rovic is kétségtelenül megfigyelte ugyanezt. Nemigen volt olyasmi, ami az
ILJ\HOPpWHONHUOWHYROQD$PLNRUHOKDJ\WXNDKDMyWD] KDOOJDWiViWQHPD]
ámulat okozta, mint Froadét, vagy az enyémet. Olyan érzésem volt, azon
töpreng, vajon milyen bajt fog Guzan okozni. Most, visszagondolva azt
KLV]HPHJ\V]HU HQV]RPRU~YROW
Kétségtelen, hogy amikor mi többiek hálózsákjainkba burkolózva javában
aludtunk, a kapitány még mindig ott állt, magányosan, és a bolygósütötte
hajót nézte.
$K Y|VKDMQDOEDQeWLHQIHOUi]RWW
 Kelj fel, fiú dogunk van. Tölcsd meg a pisztolyaidat és jól markold meg a
W U|G
 Micsoda? Mi történt?  izgatottan kászálódtam ki a dérlepte takarók közül.
$]pMV]DNDW|UWpQWHNiORPQDNW QWHN
 A kapitány ugyan nem mondott semmit, de világos, hogy harcra számít.
(UHJJ\ D NRFVLKR] pV VHJtWV EHWyQL DEED D U|SO  WRURQ\ED  Étien zömök
alakja még egy percig ott kuporgott mellettem. Aztán lassan hozzátette: 
Nekem az a véleményem, Guzan mindannyiunkat meg akar ö' ni itt a hegyen.
Egy tiszt és néhány matróz elég ahho' , hogy elvigyék az Arany Szöcskével
Giairba és vissza is hozzák. Mi többiek pedig kevesebb gondot okozunk neki,
ha e' vágja a torkunkat.
Odébbkúsztam, a fogaim vacogni kezdtek. Miután felfegyverkeztem,
PDJDPKR]YHWWHPQpPLpOHOPLV]HUWDN|]|VNpV]OHWE O$KLVDJD]LDNV]iUtWRWW
KDODW pV YDODPL NHQ\pUIpOpW KR]WDN D] ~WUD D] XWyEEL SRUUi U|OW Q|YpQ\E O
készült. Isten tudja, mikor lesz legközelebb alkDOPDPHQQL5RYLFLVRWWYROWD
kocsinál. Én érkeztem utolsónak. A bennszülöttek bizonytalanul lézengtek
körülöttünk, nem tudták, mit akarhatunk.
 Gyerünk, fiúk PRQGWD5RYLF.LDGWDSDUDQFVDLW
Négy ember tolni kezdte a kocsit a sziklás talajon a ködösen csillogó hajó
IHOp 0L W|EELHN IHGH]WN NHW IHJ\YHUHLQNHW NpV]HQOpWEHQ WDUWYD 6]LQWH
ugyanabban a pillanatban már rohant is felénk Guzan, nyomában Val Nira
csoszogott. Guzan arcát eltorzította a harag.
 Mit csináltok?  ordította.
Rovic jéghideg pillantással mérte végig.
 7HNLQWYH KRJ\ HJ\ LG UH HVHWOHJ LWW PDUDGXQN PLORUG KRJ\ D KDMy
fedélzetén tanulmányozhassuk a csodákat.
 0LFVRGD"  vágott közbe Guzan.  Mit akarsz? Nem láttál egy alkalomra
eleget? Sietnünk kell haza, fel kell készülnünk a hajóútra, hogy elhozzuk a
folyékony követ.
(UHGMKDDNDUV]IHOHOWH5RYLF Én maradok. És mivel most már tudom,
hogy nem bízol bennem, hát ugyanúgy érzek én is veled szemben. Embereim
a hajóban maradnak, amelyet szükség esetén megvédenék.
*X]DQPDJából kikelve tombolt, de Rovic ügyet sem vetett rá. Embereink
továbbvonszolták a kocsit a göröngyös talajon. Guzan jelt adott dárdásainak,
akik rendezetlen, de tömör sorokban felénk indultak. Étien kurta
SDUDQFVV]DYD FVDWWDQW 9RQDOED IHMO GWQN $ OiQG]ViN HO UHYLOODQWDN D
O IHJ\YHUHNDFpOUDV]HJH] GWHN
 Guzan egy lépést hátrált. Fegyvereinket még otthon, a saját szigetén
EHPXWDWWXN QHNL .pWVpJWHOHQ D W~OHU  YpJO LV ~UUi OHWW YROQD UDMWXQN KD D
herceg eléggé határozott, de az ára nagyon magas lett volna.
 Semmi értelme összecsapni, ugye? GRURPEROWD5RYLF Mindössze egy
Np]HQIHNY yYLQWp]NHGpVU OYDQV]y
A Hajó nagyon értékes. El tudja hozni a Paradicsomot mindannyiunk
számára ... vagy hatalmat egy valaki számára ezen a földön. Vannak, akik az
utóbbit választanák.
1HP YiGROWDODN D]]DOKRJ\ WH LV H]HN N|]p WDUWR]RO eVV]HU EEQHNWDUWRP
D]RQEDQKD D KDMyW ]iORJXO WHNLQWHP pV HU GO KDV]QiORP PLQGDGGLJ DPtJ
NHGYHPWDUWMDLWWPDUDGQL
(NNRU J\ ] GWHP PHJ YpJOHJHVHQ Guzan valódi szándékáról. Ha ugyanis
WpQ\OHJ D FVLOODJRNED NtYiQW YROQDMXWQLDNNRUPLQGHQHNHO WW D +DMy pSVpJpW
NHOOHWW YROQD EL]WRVtWDQLD (KHO\HWW NLQ\~MWRWWD D NH]pW HU V PDUND Q\DNRQ
ragadta Val Nirát, és a csillagembert maga és fegyvereink közé ráQWYD
HOHYHQ SDM]VNpQW KDV]QiOWD 7HWRYiOW NpSH HOWRU]XOW D GKW O 0DJDV KDQJRQ
ULNROWRWWD
$NNRUQHNHPLVYDQHJ\W~V]RP6RNUDPHQWHND]HU G|W|NNHO
$ KLVDJD]LDN WDQiFVWDODQXO G|QJWHN N|UO|WWQN OiQG]ViLNDW pV EDOWiLNDW
szorongatták, de láthatólag nem volt szándékukban követni minket. Tovább
NV]N|GWQNKiWDIHNHWHKHJ\ROGDOEDQ$QDSHJ\UHIRUUyEEDQW ]|WW)URDG
szakállát simogatva végül megszólalt.
 Kapitány, gondolja, hogy megostromolnak bennünket?
 Senkinek sem tanácsolnám IHOHOWH5RYLF szárazon.
 De hát ha nincs velünk Val Nira, hogy elmagyarázza a dolgokat, ugyan mi
haszna itt ülnünk a hajóban? Legjobb lenne visszamenni. Matematikai
szövegeket kellene tanulmányoznom ... tele van a fejem a törvénnyel, amely
a bolygók mozgását szabályozza... meg kell kérdeznem a Paradicsomból
érkezett embert, mit tud róla.
Rovic félbeszakította  nyersen utasított három embert, hogy segítsenek
IHOHPHOQLD]HJ\LNNHUHNHWDPHO\NpWN N|]|WWHODNDGW)pNWHOHQKDQJXODWEDQ
YROW %H NHOO YDOODQRP UOWVpJQHN WDUWRWWDP DPLW WHV] +D *X]DQ YDOyEDQ
árulásra készül, vajmi keveset nyerhetünk azzal, hogy áttelepülünk a hajóba,
ahol kiéheztethet bennünket. Jobb lett volna hagyni, hog\ D V]DEDGEDQ
támadjon, ott még könnyebben átvághatnánk magunkat. Másrészt viszont, ha
Guzan mégsem akart volna bennünket a dzsungel közepén lerohanni  VHP
máshol  DNNRU H] UpV]QNU O pUWHOPHWOHQ NLKtYiV YROW 1HP YROW D]RQEDQ
EiWRUViJRPNpUGH] VN|GQL
Amikor a kocsival elértünk a hajóhoz, a feljáró ismét leereszkedett.
Tengerészeink döbbenten bámulták. Rovic felrezzent mogorva gondolataiból
és megnyugtató hangon megszólalt:
 Ne szívjátok mellre, fiúk. Magam vó' tam már a hajón, tuggyátok. Belül
QLQFVYHV]pO\%HN UiPyQXQNH]WDSXVNDSRUWpVH
N UDNQXQN~J\DKRJ\
PRQWDP
Gyenge testalkatom miatt nekem nem kellett a nehéz hordókat
emelgetnem, ehelyett Rovic a feljáró elé rendelt, hogy figyeljem, mit
P YHOQHN D KLVDJD]LDN $KKR] W~O PHVV]H YROWDN KRJ\ D V]DYDLNDW
megértsem, de láttam, hogy Guzan egy nagyobb szikladarabon állva
L]JDWRWWDQ PDJ\DUi] YDODPLW )HQ\HJHW HQ Ui]WiN IHOpQN GiUGiLNDW pV
nagyokat rikoltoztak. Támadni azonban nem mertek. Kétségbeesve törtem a
IHMHPPLWMHOHQWKHWPLQGH]+D5RYLFHO UHOiWWDKRJ\PHJIRJQDNRVWURPROQL
bennünket, ez megmagyarázná, miért hozott magával ennyi puskaport... de
mégsem, hiszen ennyivel tucatnyi ember hetekig lövöldözhetne, mármint ha
lenne elég emberünk ... viszont ennivalónk szinte semmi sincs! MeredWHQ
EiPXOWDP D PpUJH]  YXONiQIHOK N IHOHWW D 7DPEXUUD DPHO\QHN WRPEROy
viharai egész földünket elsöpörhetik és szomorúan töprengtem, milyen
démonok is szállhatják meg az embereket.
)HOKiERURGRWW NLiOWiV ULDV]WRWW IHO PHUHQJpVHPE O $ KDMy EHOVHMpE O
KDQJzott. Froad! Kis híján felrohantam a feljárón, de még idejében észbe
NDSWDP HV]HPEH MXWRWW D SDUDQFV +DOORWWDP DPLQW 5RYLF G|UJ  KDQJMD
letorkolta a tudóst és megparancsolta az embereknek, hogy folytassák a
munkát. Aztán Froad és Rovic alighanem átmenteN D YH]HW IONpEH pV My
HJ\ yUiQ iW NHWWHVEHQ EHV]pOJHWWHN $PLNRU D] |UHJHPEHU LVPpW HO NHUOW
már nem tiltakozott. De ahogy levánszorgott a feljárón, könnyezett.
Rovic közvetlenül utána jött, és mondhatom, embert még rosszabb
hangulatban nem láttam. A] HPEHUHN HJ\HQNLQW N|YHWWpN NHW QpKiQ\XNRQ
megdöbbenés látszott, többen láthatóan megkönnyebbültek, de mindannyian
I OHJ D KLVDJD]LDNDW ILJ\HOWpN (J\V]HU  WHQJHUpV]HN YROWDN D KDMy QHPLJHQ
jelentett számukra többet különös és nyugtalanító jelenségnél. Utolsónak
Étien mászott le hátrafelé fordulva, hosszú zsineget gombolyítva maga után.
 Négyszögbe!  E GOW HO 5RYLF $] HPEHUHN HQJHGHOPHVHQ QpJ\V]|JEH
IHMO GWHN  Zhean és Froad, legjobb lesz, ha a négyszög közepébe álltok 
mordult ránk a kapitány  W|EE KDV]QRWRNDW YHVV]N KD D WDUWDOpN O V]HUW
hozzátok, mintha harcoltok ...  PDJDD]pOUHiOOW
Megrántottam Froad köntösének ujját.
 Kérem, Mester, mi történik itt tulajdonképpen?  de az öreg a zokogástól
nem tudott válaszolni.
Étien kezében puskával és karddal ott görnyedt mellettem. Meghallotta
kérdésemet  hiszen halotti csendben álltunk  és rekedten válaszolta:
 7HOHUDNWXN D W|U]VHW SXVNDSRURV KRUGyNND
 pV |VV]HN|W|WWN NHW HJ\
SXVNDSRUcsíkka' . Ehun a gyútózsineg az, egészhöz.
Elállt D V]DYDP |VV]H]DYDURGWDN D JRQGRODWDLP RO\DQ V]|UQ\  YROW DPLW
PRQGRWW 1DJ\RQ WiYROUyO KDOORWWDP DKRJ\ eWLHQ NH]pEHQ N  FVDWWDQW D
fémhez, ahogy fújkálni kezdte a szikrát és újra megszólalt:
 Jó gondulat, asziszem. Igaz, aszontam, követem a kapitányt gondúkodás
nélkül a pokolba is... de azért csak jobb az Istent nem túlságosan kísérteni!
(O UHLQGXOM5RYLFSHQJpMHV]LNUi]YDUHSOWNLDKYHO\E O
Lépéseink iszonyú zajjal csattogtak a sziklán, ahogy futólépésben
távolodtunk a hajótól. Nem néztem vissza. Képtelen voltam visszanézni.
Mintha lidércnyomásos álomban tántorogtam volna. Mivel Guzan úgyis
megkísérelte volna elvágni az utunkat, egyenesen feléje és bandája felé
tartottunk. Amikor a tábor széléhez érkeztünk, odalépett hozzánk. Val Nira
UHV]NHWYHRVRQWDQ\RPiEDQ$V]DYDNDOLJpUWKHW HQMXWRWWDNHOKR]]iP
 És most mi lesz, Rovic? Hajlandó vagy hazatérni?
,JHQ felelte a kapitány. Hangja kongott. (J\HQHVHQKD]D
*X]DQHJ\UHHU V|G J\DQDNYiVVDOILJ\HOWH
 Miért hagytad ott a kocsiW"0LYROWEHQQH"
 A tartalékaink. Induljunk.
9DO 1LUD D OiQG]ViN IHQ\HJHW HQ FVLOORJy KHJ\pUH PHUHGW 7|EEV]|U
PHJQHGYHVtWHWWHQ\HOYpYHODMNiWPLHO WWNpSHVYROWNLQ\|JQL
  0LU O EHV]pOWHN" 6HPPL pUWHOPH KRJ\ pOHOPLV]HUW KDJ\MXQN LWW %L]WRVDQ
PHJURPOLN PLHO WW PLHO WW  elnémult, mert tekintete találkozott Rovicéval.
Az öregember elsápadt.
 Mit tettél? VXWWRJWD
Rovic szabad kezével hirtelen eltakarta megviselt vonásait.
 $PLW WHQQHP NHOOHWW  NH]H P|JO IRMWRWWDQ W|UWHN HO  D V]DYDN  ,VWHQ
Leánya, bocsáss meg nékem.
A csillagember néhány pillanatig dermedten bámult ránk. Aztán sarkon
fordult és futni kezdett. Elrohant a meglepett harcosok mellett, ki a
KDPXERUtWRWWDOHMW UHDKDMyIHOp
9LVV]D ordította Rovic. 7HHV]HYHV]HWWVRKDQHP
Fuldokolva nyelt egyet. Ahogy a botladozva futó, törékeny, magányos
ILJXUD XWiQ Qp]HWW DNL RO\ NpWVpJEHHVHWWHQ URKDQW D W ]KiQ\y OHMW MpQ iOOy
Csodaszép felé, kardja lehanyatlott.
 Talán jobb is így  mondta lassan. Szavai áldásként hangzottDN
*X]DQIHOHPHOWHNDUGMiW3LNNHO\HVN|SHQ\pEHQUHSGHV WROODLYDOOHJDOiEE
olyan hatásos jelenség volt, mint az acélkemény Rovic.
 Eárulod végre, hogy mit tettél  YLFVRURJWD , vagy ég ebben a percben
PHJKDOV]
Ügyet sem vetett puskáinkra. Neki is vROWDN iOPDL  V iOPDLW OiWWD
|VV]HRPODQLDPLNRUDKDMyDOHYHJ EHU|SOW
0pJ D] HOSXV]WtWKDWDWODQQDN W Q  KDMyWHVW VHP iOOKDWRWW HOOHQ HJ\
kocsirakomány gondosan elhelyezett, egyszerre felrobbantott puskapornak. A
KDWDOPDV G|UUHQpVW NtVpU  OpJQ\RPiV WpUdre kényszerített, a hajótest
NHWWpQ\tOW )HKpUHQ L]]y IpPUHSHV]HN VYtWHWWHN D OHYHJ EHQ /iWWDP DPLQW
D] HJ\LN N|QQ\HGpQ V]pWKDVtWRWW HJ\ KDWDOPDV V]LNODW|PE|W 9DO 1LUD HOW QW
pusztulása túl gyors volt, semhogy felfoghatta volna, mi is történt; így végül is
Isten irgalmas volt hozzá. A lángok az égig csaptak, ítéletnapi dörgés
KDOODWV]RWW pV D] yULiVL IVWWHQJHUEHQ OiWWDP DKRJ\DQ D KDMy HOG OW /DVVDQ
J|UGOW YpJLJ D OHMW Q V]pWPDUFDQJROW EHOV UpV]HLW PDJD XWiQ YRQV]ROYD
Aztán a hegyoldal dübörögve birtokába vette, elnyelte, nyomában porfelleg
homályosította el az eget.
Többre nemigen emlékszem.
$ KLVDJD]LDN VLNROWYD PHQHNOWHN V]DQDV]pMMHO 9DOyV]tQ OHJ D]W KLWWpN
HOM|WW D YLOiJYpJH *X]DQ QHP PR]GXOW $PLNRU D SRUIHOK  EHQQQNHW LV
elborított, elrejtve a hajó sírját és a fehéren izzó vulkánkrátert, Guzan
nekiugrott Rovicnak. Egyik tengerészünk felemelte puskáját. Étien leütötte a
FV|YHW 2WW iOOWXQN pV YpJLJQp]WN D NpW IpUIL N]GHOPpW D UHPHJ  KDPXYDO
borított sziklákon és kiki lelke mélyén tudta, hogy joguk van megküzdeni. A
SHQJpN V]LNUi]YD FVDSWDN |VV]H 9pJO 5RYLF NDUGIRUJDWy P YpV]HWH
felülkerekedett. Pengéje Guzan torkába fúródott.
A herceget katonai pompával temettük el és nekivágtunk a dzsungelnek.
(]HQ D] pMV]DNiQ D WHVW U|N PDUDGpN bátorságukat összeszedve
PHJWiPDGWDN EHQQQNHW ,JD] YROWDN SXVNiLQN GH I OHJ NDUGMDLQNDW pV
lándzsáinkat használtuk. Keresztülvágtuk magunkat rajtuk, mert nem volt más
utunk a tenger felé.
$ KDUFRVRN PHJIXWDPRGWDN GH HOYLWWpN D W|UWpQWHN KtUpW PHJHO ]YH
bennünket. Mire megérkeztünk Nikumba. Iskilip összes fegyverese az Arany
6]|FVNpW UL]WHpVFVDNDUUDYiUWDNKRJ\5RYLFIHOW QM|Q,VPpWQpJ\V]|JEH
IHMO GWQN tJ\ D]WiQ QHP VRNDW V]iPtWRWW KiQ\ H]UHQ YDQQDN HJ\V]HUUH
húsznál több nem fért hozzánk. Mégis hat derék emberünk maradt az utcák
véres sarában. Amikor a hajón hagyott embereink látták, hogy Rovic jön,
iJ\~W ] DOi YHWWpN D YiURVW (WW O D ]V~SIHGHOHN W]HW IRJWDN pV D] HOOHQVpJ
annyira megzavarodott, hogy a hajóról kitört embereink egyesülni tXGWDN
velünk. Átvágtuk magunkat a rakpartra, feljutottunk a fedélzetre és felszedtük
DKRUJRQ\W
$]HONHVHUHGHWWHQpV QDJ\RQ EiWUDQN]G KLVDJD]LDNNHQXLNNDOV]RURVDQ
KDMyQN W|U]VH PHOOp K~]yGWDN DKRO PiU QHP IHQ\HJHWWpN NHW D] iJ\~N
Egymás vállára kapaszkodva próbálták elérni a fedélzetet. Egy csoportjuknak
VLNHUOW LV pV NHJ\HWOHQ N]GHOHPEH NHUOW PHJV]DEDGXOQL W ON (NNRU
sebesültem meg én is, szétzúzott kulcscsontom a mai napig is kínoz.
9pJO NLMXWRWWXQN D] |E|OE O )ULVV NHOHWL V]pO I~MW 0LQden vitorlánkat
felvonva szelte hajónk a tarajos hullámokat. Számba vettük halottainkat,
bekötöztük sebeinket és aludni tértünk.
0iVQDS PiU KDMQDOEDQ IHOULDGWDP YiOODPRQ D ONWHW  VHE pV D PpJ
PDUFDQJROy EHOV  NtQ QHP KDJ\RWW Q\XJRGQL )HOPHQWHP D NDSLWinyi hídra.
$] HJHW IHOK N ERUtWRWWiN $ V]pO PHJHU V|G|WW KLGHJ]|OGHQ WDMWpN]RWW D
WHQJHUDV]UNHIHOK VKRUL]RQWLJFVDNIHKpUKDEIRV]OiQ\RNWiQFROWDN$KDMy
gerendái nyögtek, az eresztékek csikorogtak. Jó óra hosszat ácsorogtam a
jeges szélben, amely MyOHV HQWRPStWRWWDDEHQQHPG~OyIiMGDOPDW
Amikor magam mögött a lépteket meghallottam, hátra sem fordultam.
Tudtam, hogy Rovic jön. Sokáig állt mellettem fedetlen fejjel. Most vettem
pV]UHHO V]|UKRJ\ V]O
Végül, anélkül, hogy rám nézett volna, a FVtS VV]pOQHNWDUWYDDUFiWDPHO\
könnyeket csalt a szemünkbe, megszólalt.
.DSyUDM|WWDOHKHW VpJKRJ\PHJJ\ ]KHWWHP)URDGRWRWWD]RQDQDSRQ
1DJ\RQHONHVHUHGHWWGHEHOiWWDKRJ\LJD]DPYDQ%HV]pOWQHNHGHUU O"
1HPIHOHOWHP
 Egyikünk sem fog soha beszélni róla, úgy vélem  PRQGWD PDMG NLVHEE
szünet után hozzátette:  Attól sohasem tartottam, hogy Guzan vagy bárki
más elfoglalhatja a hajót és általa hatalomra törhet. Nekünk montalirieknek
nem jelenthet komoly feladatot, hogy az ilyen fickókat rendre tanítsuk. Nem
félek a Paradicsom lakóitól sem. Szegény öreg nyilvánvalóan igazat beszélt.
A csillagemberek sohasem bántottak volna bennünket... szándékosan.
Értékes ajándékokat hoztak volna, megismertettek volna minNHW LV
WXGiVXNNDOP YpV]HWNNHOPHJWDQtWRWWDNYROQDDFVLOODJRNN|]|WWXWD]JDWQL
 Hát akkor? W|UWNLEHO OHP
 (J\ QDSRQ )URDG N|YHW L PDMG PHJROGMiN D YLOiJHJ\HWHP UHMWYpQ\HLW 
IHOHOWH  Egy napon utódaink megépítik majd saját hajójukat és nekivágnak
DQQDNDFpOQDNDPHO\HWPDJXNQDNNLW ]WHN
Fehér tajték freccsent, a szél elkapta a foszlányokat, hajunk már nedves
volt. Ajkamon sós ízt éreztem.
'HDGGLJIRO\WDWWD5RYLF, e föld tengerein fogunk hajózni, megmásszuk
hegyeit, bejárjuk szárazföldjeit, meghódítjuk és megkíséreljük megérteni.
LátodHPiU=KHDQ"(WW OIRV]WRWWYROQDPHJDKDMyEHQQQNHW
Ekkor végre már én is tudtam sírni. A kapitány átfogta sértetlen vállam és
együtt álltunk a szélben, miközben az Arany Szöcske duzzadó vitorlákNDO
Q\XJDWQDNWDUWRWW


 


:DOWHU00LOOHU
(ford.: Avarossy Éva)

.LKDOOHQJHP"


A félhomályos szobában csendes szomorúság honolt. A falióra rideg
rézhangján kilencet ütött. Mozdulatlanul állt, az ablak súlyos
bársonyfüggönyeinek támaszkodva. Az éjszaka fekete volt, a ház üres és
néma.
8J\DQ/LVD szólt rá önmagára.  Végtére nem haldokolsz!
Harmincnégy éves volt, még mindig bájos, karcsú és fehér teste, rövid, dús
haja szikrázó, vörös korona. Megbízható jó férje és három gyereke mellett
biztonság vette körül. Voltak barátai, hobbyjai, társadalmi életet élt. Közepes
NpSHNHW IHVWHWW FVDN ~J\ VDMiW V]yUDNR]iViUD HJpV] W UKHW HQ ]RQJRUi]RWW
és szolid verseket írt az egyetem irodalmi hetilapjának. Olvasottnak,
tájékozottnak számított. Szerette a féUMpWpVDIpUMHLVV]HUHWWH W
Akkor vajon mi ez a csendes szomorúság?
9DODPLXWiQYiJ\DNR]YDGHVHPPLWVHPYiUYDEiPXOWNLDN IDOODON|UOYHWW
kert sötétjébe. Az éjszaka a szokottnál is csendesebb volt. Egy távolabbi utcai
lámpa fénye játszott a szilfa ágai között. A szilfa árnyéka a ház szemközti
szárnyára hullt. Lisa egy ideig az imbolygó árnyékot figyelte. Magányos autó
]~JRWWYpJLJD]~WRQPiUHOLVW QW$WiYROEyOUHNHGWHVNUWV]yKDQJ]RWW
Mi nem volt rendben? Az asszony gyerekkora óta, ezerszer is érezte már
ezt a bizonytalan mocorgást az agyában, amely mintha valamilyen meg nem
WDOiOW NLIHMH] GpVpUW NLiOWRWW YROQD $] XWyEEL KHWHNEHQ NO|Q|VHQ HU VHQ
MHOHQWNH]HWW
0HJNtVpUHOWHNLHOHPH]QL0LEHQNO|QE|]WHND]HOP~OWKHWHND]HO ] HNW O"
$] események: Frank egy hónap óta üzleti úton volt; a gyerekek Anyáéknál
voltak; a városi tanács javaslatot tett egy új vámrendeletre; kidobta a
cselédlányt; egy részeg fickó megfojtotta a feleségét; az egyetemen
megkezdte munkáját az új pszichofizikai laboraWyULXP D P YpV]HWL N|U
amelynek tagja volt, bejelentette a nyári szünet kezdetét.
Sehol semmi. Semmi, ami indokolná ezt az értelmetlen, minden célt
QpONO|]  EHOV  VUJHWpVW DPHO\ N|Q\|U|JYH NLiOWRWWD JRQGRODWDL V U 
vadonában:
Jöjj, oszd meg magad velem, elégíts ki, segíts tökéletesen kifejezni!
Kifejezni, de mit? Kielégíteni, de mit? Hogyan? Kapcsolnom kell ezt az
érzést valamihez, valamiféle saját tapasztalatomhoz, vagy másokéhoz.
0HJNtVpUHOWH D VUJHW  YiJ\DW PiV YiJ\DN FpOMDLYDO NLHOpJtWHQL
J\HUPHNHLYHO IpUMH |OHOpVpYHO HQQLYDOyYDO LWDOODO P YpV]HWWHO EDUiWViJJDO
Ez a sóvárgás azonban más volt, célja ismeretlen, s ezért kielégíthetetlen.
Miben különbözöm másoktól?  kérdezte magát az asszony. De mindössze
annyiban különbözött mindenki mástól, amennyiben minden egyes emberi
lény eltér a pontos átlagtól. Nem volt zseniális, de kétségtelenül
NLHPHONHG HQ IHOHWWHiOOWD] iWODJQDN gQiOOyDONRWiVRNUD LV NpSHVQHN pUH]WH
magát. Külsejét finom szépség jellemezte. Azok az apró rendellenességek,
DPHO\HNU OWXGRPiVDYROWQHYHWVpJHVHQOpQ\HJWHOHQQHNW QWHNDV]HPpEHQ
volt egy sötét anyajegy a combján, és hosszúkás, keskeny koponyája tetején
UHMOHWW HJ\ SXKD SRQW RO\DVPL PLQW HJ\ FVHFVHP  IHMHOiJ\D 2VWRED NLV
semmiségek!
Az egyetlen lényeges különbség: a kielégítetlen éhség okozta csendes
szomorúság.
(J\V]HUUH QDJ\ FVHSSHNEHQ HVQL NH]GHWW D] HV  NRSRJRWW D VpWiQ\RQ D
IY|Q pV D V]LOID ORPEMDL N|]|WW 1pKiQ\ FVHSS D UHG Q\UH FVDSyGRWW D]
asszony arcát és karjait borzongató permettel szórta be. Az éjszaka
Q\RPDV]WyIRUUyViJiWK Y|VV]HOO HQ\KtWHWWH
9RQDNRGYDFVXNWDEHD]DEODNRW$K VpJpVD]UHVKi]PDJiQ\DHJ\UH
nyomasztóbbá vált. Az asszony lassan a kertre nyíló ajtóhoz sétált.
Egyedül volt és már készült lefeküdni, egy vékony pongyolán kívül egyéb
nem volt rajta. Keze bizonytalanul, lassan motoszkált a pongyolát a melle
I|O|WW|VV]HWDUWyV]DODJRQYpJOVLNHUOWNLROGDQLD$N|SHQ\V]pWYiOWD]HV 
K Y|VHQILQRPDQFLUyJDWWDE UpW
A kertben sötét volt, tintafekete árnyak lapultak körülötte. A legközelebbi
V]RPV]pG HJ\ Ki]W|PEEHO WiYRODEE ODNRWW $ N NHUtWpV HO]iUWD D NHUWHW D
NtYiQFVLVNRGyN HO O $] DVV]RQ\ IHOHPHOWH NH]HLW D SRQJ\ROD XMMDL
YLVV]DKXOORWWDNDNDUMiQ(J\NHWUHFpE ONLV]DEDGXOWiOODW|U|PpYHONLOpSHWWD]
ajtón az eresz alatWLPHOHJN UH
$] HV  NRSRJRWW D V|YpQ\HQ PRUDMD OiJ\DQ YHWWH N|UO D] DVV]RQ\W D
I|OGU O KLGHJ FVHSSHN FVDSyGWDN NDUFV~ OiEiUD .DUMDLYDO iWIRQWD YiOOiW pV
belépett a tócsába. A jeges ujjak érintése kellemes borzongással töltötte el;
D]DVV]RQ\NDFDJRWWpVIXWQLNH]GHWWDVpWiQ\RQDV]LOIDIHOp$]HV FVHSSHN
szurkálták a mellét, döntötték az arcát és kis patakokban folydogáltak le a
FVtS MpQOiEDLQ
Ujjongó öröm fogta el, táncolni próbált és kacagott esetlen mozdulatain.
)XWRWW IXWRWW D] HV EHQ PDMd kifáradva hanyatt vetette magát a gyepen,
kinyújtotta karjait, lábait és lassan ideRGD KHQJHUJ ]|WW &VXNRWW V]HPPHO
HUQ\HGWHQ W UWH KRJ\ D I V]iODN VLPRJDVViN iOPRGR]YD PRVRO\JRWW pV
NpS]HOHWEHOLMiWpNRNDWMiWV]RWWD]HV YHO
A cseppek acéldarazsakNi YiOWDN ]XKRJYD FVDSWDN OH D V|WpWE O GH 
JRQGRODWDL HUHMpYHO PHJV]HOtGtWHWWH NHW KRJ\ K VtWVpN EHFp]JHVVpN $
FVHSSHNV]HPpO\WHOHQV]DEDGViJJDOEiQWDNWHVWpYHO SHGLJDV]HPpUPHVHW
MiWV]YDIRUGXOWHJ\HWpVHOUHMWHWWHDUFiWD]HV i]WDWWDI EHQ
6LPDE U YDGiOODWPDUDGWDPJRQGROWDHOUDJDGWDWYDVLPDE U YDGiOODW
QDJ\DQ\iPDPDMRPW|U]VpE ODNLDIiNRQWiQFROWpVIHFVHJHWWKDYHUWHD]
HV  0LO\ YpJWHOHQ VLYiU LV OHQQH D] pOHW KD QHP OHQQpN LO\HQ VLPD E U 
vadállati Ujjait az ázott gyepbe fúrta, fogait kivicsorította, homlokát
nekinyomta a földnek és halk állati morgás szakadt ki torkából. Mindez
roppant szórakoztató volt, megint elnevette magát. Négykézlábra emelkedve
mászni kezdett, hátát felpúposította, fogsora még egyre csupaszon világíWRWW
Prüszkölt, mint egy macska  hirtelen egy alvó madárra vetette magát, elkapta
pVDGGLJUi]WDDPtJNLP~OW$]XWiQPHJLQWNDFDJYDKHYHUWDI EHQ+DIUDQN
így látna  morfondírozott , rögtön ágyba parancsolna, bevetetne velem egy
csomó nyugtatót és kihívatná azt a fapofa dr. Mensleyt, nézze meg az
elmeállapotomat. És dr. Mensley nekiállna kimutatni ambivalenciámat,
elnyomott vágyaimat, narcizmusomat, mazochista ösztöneimet. Szorítana a
csavarokon, visszatérítene a valósághoz, helyrezökkentene kényelmeV
NHUpNYiJiVRPED NL ]Qp EHO OHP D VLPD E U  YDGiOODWRW KRJ\ LVPpW
EHV]pO EDEiYiYiOMDN
Néhányszor már megtette. Dr. Mensleyre gondolva, Lisa egész szókincsét
YpJLJNXWDWWDHJ\PHJIHOHO HQVpUW NLIHMH]pVXWiQ$PHJWDOiOWV]yWKDQJRVDQ
maga elé morogta pVHWW OPHJN|QQ\HEEOW
$]HV ODVVDQHOFVLWXOW$WiYROEyOV]LUpQDKDQJKDOODWV]RWW$UHQG UVpJ$]
DVV]RQ\ NXQFRJRWW pV HONpS]HOWH D PiVQDSL ODSRN QDJ\EHW V FtPHLW
7LV]WHOHWEHQ iOOy WiUVDViJEHOL K|OJ\ UL]HWEH YpWHOH PpOWDWODQ PDJDWDUWiVD
miatt. A törWpQHW tJ\ IRO\WDWyGQD Ä0UV /LVD :DYHUO\W D UHQG UVpJ UL]HWEH
YHWWH PLXWiQ V]RPV]pGDL EHMHOHQWHWWpN KRJ\ HU VHQ KLiQ\RV |OW|]pNEHQ
URKDQJiO NHUWMpEHQ 0UV +HLQHKRIIHU DNLW D UHQG UVpJ WDQ~NpQW LGp]HWW EH
tJ\ Q\LODWNR]RWW Ä(J\V]HU HQ ERU]DOPDV YROW 1HNHP ~J\ W QW PLQWKD
YDODPLIpOH URKDPD OHWW YROQD 0LNRU 0U +HLQHKRIIHUQpO pUGHNO GWQN D
UpV]OHWHNIHO OOHKXQ\WDV]HPpWpVHOUDJDGWDWYDPRVRO\JRWW
/LVD FVHQGHVHQ IHOVyKDMWRWW $ V]LUpQD HOQpPXOW (OiOOW D] HV  LV FVDN D
szilfa lombjairól hullotW LPLWWDPRWW HJ\egy csepp. Az asszony fáradt volt,
pU]HOPLOHJ NLPHUOW IXUFVD PyGRQ PHODQNROLNXV
 /DVVDQ IHOOW D I EHQ
karjával átkulcsolta lábait.
Az érzés fokozatosan körvonalazódott benne.
(JpV]LG DODWWILJ\HOWYDODNL
0HJPHUHYHGHWWGHQHPPR]dult, csak szemei kémlelték a sötétséget. Ha
OHJDOiEE H] D FVHSHJpV PHJV] QQH KRJ\ KDOOKDWQD YDODPLW 7HNLQWHWH
végigpásztázta az ösvényt, a kerítésmenti árnyakat, a ház sötét ablakait és a
WDODM IHOHWW OHEHJ  D] XWFDL OiPSiN iOWDO KDOYiQ\DQ PHJYLOiJtWRWt ködöt.
Semmit sem látott, egyetlen nesz sem hallatszott.
$] pMEHQ VHPPL VHP PR]GXOW $] pU]pV D]RQEDQ HJ\UH HU V|G|WW KLiED
próbált gúnyolódni rajta.
Bárki legyen is JRQGROWD, nyugodtan fogok szólni hozzá, ha pedig valaki
megjelenik, akkorát sikítRNKRJ\0UV+HLQHKRIIHUPHJKDOOMD
 Hé  szólt fojtott hangon, de úgy, hogy hangja biztosan elhatoljon a közeli
árnyakig.
Semmi válasz. Kezeit tarkója alatt összekulcsolva lassan, érzékien ismét
megszólalt.
1RJ\HUHV]HUH]]PHJPDJDGQDN
(J\HWOHQ IHNHWH V]|UQ\HWHJ VHP E~MW HO  D ERNURN N|]O KRJ\ IHOIDOMD $
szilfáról sem ugrott rá egyetlen párduc sem. Démonok sem formálódtak a
QHGYHVV|WpWVpJE O$]DVV]RQ\NXQFRJRWW
 No gyere, harapj belém.
(J\HWOHQ KtP PDMRP VHP URKDQW HO  KRJ\ PRKy iOONDSFVDLYDO
összemorzsolja.
&VDN NpS]HOWH D] W EiPXOy V]HPHNHW /XVWiQ Q\~MWy]YD IHOWiSiV]NRGRWW
OHV|S|UYH D I V]iODNDW QHGYHV E UpU O $ NO|Q|V HV szertartás hangulata
elmúlt, az asszony fáradt volt. Lassú léptekkel a ház felé indult.
(NNRUKDOORWWDPHJWiYROLLVPpWO G ]L]HJ KDQJYROW)|OGEHJ\|NHUH]YH
állt a ház fekete árnyékában, hallgatózott. Papírzizegés... halk roppanás...,
D]XWiQ DSUy GDUDENiN KXOORWWDN D MiUGiUD 0LQGH] U|YLG LG N|]|QNpQW
LVPpWO G|WW
Idegesen, aprókat lélegezve lábujjhegyen D N NHUtWpVKH] RVRQW $ NHUtWpV
majd két méter magas volt, beton alapba ágyazva. A hang a fal túlsó oldaláról
KDOODWV]RWWgVV]HJ|UQ\HGYHIHOOpSHWWDEHWRQDOMUDPDMGDYDGV] O OHSOHDODWW
felemelte fejét, hogy kilásson.
Az utcai lámpa fél háztömbbel lejjebb volt, de valami keveset azért lehetett
OiWQL $] XWFD W~OVy ROGDOiQ D] iUQ\pNEDQ HJ\ IpUIL iOOW IHOWHKHW HQ D EXV]UD
várakozva. Papírzacskóból földimogyorót majszolt, a héjat a földre dobta. Ez
YROWD]L]HJ KDQJPDJ\DUi]DWD
$]DVV]RQ\NHOOHPHWOHn érzéssel meredt rá a kerítés mögül.
Kikaparnám a szemedet JRQGROWD, ha idejönnél és bebámészkodnál.
 Hé  szólt a férfi.
Lisa megmerevedett és mozdulatlanságba dermedt. Lehetetlen, hogy látná.
ÈUQ\pNEDQ iOOW IHNHWH KiWWpU HO WW 0HJKDOORWWD YROQD D] HO EEL RVWRED
mormolást?
9DOyV]tQ EEKRJ\DIpUILpSSHQFVDNPHJN|V]|UOWHDWRUNiW
 Hé  mondta a férfi újra.
$] DVV]RQ\ FV|S|J  YDGV] O OHYHOHN N|]|WW ODSXOW ]L]HJpVN QpONO QHP
PR]GXOKDWRWW 'HUPHGWHQ PHUHGW D IpUILUD 1HP VRNDW OiWRWW EHO OH. Sötét
HV N|SHQ\V|WpW NDODS NDUFV~ iUQ\pN 9DMRQ HUUH Qp] IHOp" 5HWWHQHWHVHQ
megrémült.
A férfi hirtelen a csatornába dobta a zacskót, lelépett a járdáról és az utcán
NHUHV]WODIDOIHOpVpWiOW.DODSMiWOHYHWHWWHKXOOiPRVV] NHKDMiQPHJFVLOODQW
D WiYROLXWFDLOiPSD IpQ\H$ NHUtWpVW OHJ\ PpWHUUHPHJiOOW pVEL]RQ\WDODQXO
PRVRO\JRWWDYDGV] O IHOp
/LVDDUpPOHWW OPHJGHUPHGYHEiPXOWUi.O|Q|VWHOMHVHQLGHJHQpU]pVHN
KXOOiP]RWWDNiWUDMWD/HKHWHWOHQYROW NHWOHtUQLIHOIRJQL
0HJPHJWaláltam  dadogta a férfi bárgyún. 7XGMDPLU OYDQV]y"
,VPHUOHNIXWRWWDND] DVV]RQ\JRQGRODWDL Apró sebhely van a nyakadon
hátul és a lábujjaid között egy májfolt bújik meg. Kék a szemed, van egy fájós
bölcsességfogad és fájnak a lábaid, mert az EJ\HWHPW OHJpV]HQLGiLJJ\DORJ
M|WWpO pV DQQ\LLG V YDJ\RN KRJ\ PDMGQHP D] DQ\iG OHKHWQpN 'HPpJVHP
ismerhetlek, mert még soha az életben nem láttalak!
 Különös, ugye?  mondta a férfi bizonytalanul. Kalapját kezében tartotta,
fejét udvarias figyelemmel félrehajtotta.
0LFVRGD"VXWWRJWDD]DVV]RQ\
A férfi az aszfaltot rugdosta, nem nézett fel.
 Léteznie kell valamilyen kézzel fogható biofizikai energiaformának, amely
DQDOLWLNXVDQ GHILQLiOKDWy KD HOHJHQG  DGDW iOO UHQGHONH]pVQNUH ,VWHQ D
tanúm, én nem vagyok misztikus. Ha létezik, matematikailag definiálni is
lehet. De miért éppen mi?
Valami félelmetes kíváncsiság arra kényszerítette az asszonyt, hogy oldalt
lépjen és a kerítés tetejére könyökölve lenézzen a férfira. Az felnézett és
V]HPHLNHUHkre tágultak.
 Ó!
 Mi az, hogy ó?  kérdezte az asszony, szemöldökét rosszallóan ráncolva.
 Maga nagyon szép!
0LWDNDU" az asszony hangja jéghideg volt. 7 QM|QHO
 Én  a férfi félbehagyta a mondatot és szorosan egymásra zárta ajkait.
(ONHVNHQ\HG  V]HPPHO PHUHGW D] DVV]RQ\UD HJ\LN NH]pW KDOiQWpNiKR]
HPHOWHPLQWDNLHU VHQNRQFHQWUiO
/LVDHJ\V]HUUHPár nem volt önmaga. Saját árnyék borította arcára nézett
fel az utcáról, egy idegen szemével, aki nem volt idegen. Gyenge bokáiban
IiUDGWViJRW pU]HWW pV HJ\ N|QQ\  PHJIi]iV RNR]WD RUU N|UQ\pNL VDMJiVW
furcsa szomorúságot egy különös szívben  szomorúságot DPHO\ RO\ URNRQ
volt az övével.
Szédülten rázta meg a fejét. Olyan volt az egész, mintha két helyen lett
YROQDHJ\V]HUUHPLQWKDHJ\SLOODQDWUDYDODNLPiVQDNDE UpEHE~MWYROQD
Az érzés elmúlt.
Nem is történt meg!  biztatta önmagát.
 Nincs értelme OHWDJDGQL  mondta a férfi csendesen.  Én is el akartam
]QL GH Q\LOYiQYDOyDQ YDQ YDODPL N|]|V EHQQQN eUGHNHV OHQQH
tanulmányozni. Gondolja, hogy rokonok vagyunk?
 .LFVRGD PDJD"  nyögte az asszony, csak félig figyelve oda a férfi
kérdésére.
 7XGMD D QHYHPHW  IHOHOWH D] . ha veszi magának a fáradságot, hogy
JRQGRONR]LNUDMWD$PDJDQHYH/LVD/LVD2
%ULHQYDJ\/LVD:DYHUO\VRVH
tudom pontosan, melyik. Egyszer az egyik néven, máskor a másikon jut
eszembe. Az asszony nyelt egy nagyot. Lánykori nHYH2
%ULHQYROW
 Nem ismerem magát YHWHWWHRGD
A férfi neve formálódott gondolataiban. Tiltakozott, nem engedte kialakulni.
A fiatalember sóhajtott.
 Kenneth Grearly vagyok, ha valóban nem tudja.  Hátralépett, megemelte
a kalapját.  $]W D]W Kiszem, jobb, ha elmegyek. Látom, mindez zavarja
magát. Reméltem, hogy meg tudjuk beszélni, de hát  jó éjszakát, Mrs.
:DYHUO\
Megfordult és elindult.
 Várjon!  kiáltotta az asszony akarata ellenére.
A férfi megállt. ,JHQ"
 Látott... figyelt engem, amLNRUHVHWW"
A férfi elgondolkozva bámult a lámpa felé.  Úgy érti, hogy vizuálisan
ILJ\HOWHPe? Maga tényleg elnyomja ezt az egészet, ugye? AzW KLWWHP
megértett.  Éles, lemondó pillantást vetett az asszonyra.  Azt mondják,
PLQGHQWUDJpGLDDODSYHW RNDDPHJIHOHO NDSFVRODWDN|]OpVOHKHW VpJpQHN
hiánya. Gondolja, hogy a mi esetünkben ...?
 Mi van a mi esetünkben?
6HPPL Türelmetlenül mo]GXOW Jó éjszakát.
 Jó éjszakát  suttogta az asszony néhány másodperccel a férfi távozása
után.
Hálószobája forró volt és magányos. Egyre fokozódó nyugtalansággal
GREiOWDPDJiWD]iJ\EDQ%iUFVDNLWWKRQOHQQH)UDQN'HD] YLVV]DWpUpVpLJ
még két héW YDQ KiWUD $ J\HUHNHN KpWI Q M|QQHN KD]D GH DGGLJ LV KiURP
WHOMHVQDSQDNNHOOHOWHOQLH UOHW(]D]HJpV]HJ\V]HU HQ UOHW
Tényleg létezik ez az ember ... hogy is hívják?  H] D .HQQHWK *UHDUO\"
9DJ\ FVXSiQ HJ\ KLEiV DJ\QDN D]  DJ\iQDN NpS] GPpnye? Meztelenül
WiQFROQLD]HV EHQ
Árnyalakokat szólongatni a bokorban! Egy látomással beszélgetni az utcán!
Szkizofréniás syndroma  álomvilág.
1HP OHKHW PiVNpSS PHUW KD QHP  WDOiOWD NL .HQQHWK *UHDUO\W DNNRU
honnan tudhatná, hogy érzékenyek a lábai, fájós a bölcsességfoga és
PHJIi]RWW1HPFVDNKRJ\WXGRWWPLQGHUU OpUH]WHLV 
Fülledt párnájába fúrta fejét és sírva fakadt. Holnap fel kell keresnie dr.
0HQVOH\W
 Mivel félt attól, hogy a látomás visszatér, pár perc múlva felkelt és bezárta
a ház összes ajtaját. Amikor visszafeküdt az ágyba, imádkozni próbált, de az
egész olyan volt, mintha valaki figyelné imáit. Valaki hallgatózott, valaki
NtYOU OIOHOW.HQQHWK*UHDUO\iOPiEDQLVPHJMHOHQWDOLJNLYHKHW HQODVVDQ
|UYpQ\O  N|G IRO\WD N|UO )HMpW félrebillentve, ajkán kis mosollyal bámult
Lisára, kalapját tisztelettudóan a kezében szorongatta.
0pJPRVWVHPpUWL0UV:DYHUO\KRJ\YDOyV]tQ OHJPXWiQVRNYDJ\XQN"
kérdezte udvariasan.
 1HP  VLNROWRWWD D] DVV]RQ\  Boldog házasságban élek, háURP
gyermekem van és helyet teremtettem magamnak a társadalomban! Ne
merjen hozzám közeledni!
A férfit lassan magába szívta a köd. De láthatatlan szikláról monoton
visszhang érkezett: mutáns, mutáns, mutáns, mutáns, mutáns ...
A hajnal rózsaszínbe vonta a keleti ég alját. A fény az asszonyt rideg és
üres józanságra ébresztette, fejfájós tompa szorongás gyötörte. Összetörtén
botorkált ki a konyhába, hogy egy csésze kávét készítsen magának.
Úristen! Ugye mindez csak rémes álom volt?
A kora reggel hideg fényében az elmúlt éjszaka eseményei különöseknek,
YDOyV]HU WOHQHNQHN W QWHN $] DVV]RQ\ PHJNtVpUHOWH WiUJ\LODJRVDQ HOHPH]QL
NHW (] D] HJpV] NpSHVVpJ PHJRV]WDQL D WXGDWRPDW D] pUWHOPHPHW H]]HO
D] LGHJHQQHO DNL D] iUQ\DN N|]O EXNNDQW HO   KRJ\DQ LV QHYH]WH FVDN" 
valamiféle kézzel fogható biofizikai energiafajta, amely analitikusan
definiálható.
Ha én találtam ki az idegent  JRQGROWD  QHNHP NHOOHWW D V]DYDNDW LV
kitalálnom.
'HKiWKROKDOORWW LO\HQV]DYDNDWYDODKDLV"
/LVD D WHOHIRQKR] PHQW PHJQézte a telefonkönyvet. Semmilyen Grearly
nem szerepelt benne. Ha tehát egyáltalán létezik, valamilyen szállóban vagy
penzióban kell laknia. Az Egyetem  az éjjel Lisa gondolataiban szerepelt
valami arról, hogy a férfinak köze van az Egyetemhez. Felemelte a kagylót és
tárcsázott.
 Egyetemi központ;  kérem közölje a melléket  KDOORWWD D WHOHIRQNH]HO 
hangját.
 Sajnos ..., sajnos nem tudom a mellék számát. Meg tudná mondani, hogy
YDQe maguknál egy Kenneth Grearly?
 Hallgató, vagy valamelyik tanszéken dolgozik, asszonyom?
1HPWXGRP
 Kérem adja meg az ön számát, vissza fogom hívni.
 Lawrence 4750. Nagyon köszönöm.
Az asszony leült. Szinte azonnal csengetett a telefon.
 Halló?
 Hívott, Mrs. Waverly? (J\IpUILKDQJ$] KDQJMD
 Gyorsan megtalálta a központ.  Ez volt az egyetlen, amit ki tudott nyögni.
 Szó sincs róla. Tudtam, hogy keres. Az igazság az, hogy én kívántam rá
magát.
 Rákívánt?! Hallja, Mr. Grearly, én ...
 Maga ezt a jelenséget nem a telepátia alapján, hanem beteges
fogalmakkal próbálta magyarázni. Nem akartam, hogy ezt tegye, ezért
kívántam, hogy hívjRQIHO
/LViQDNHJ\V]HU HQHODNDGWDV]DYD
 0LO\HQMHOHQVpJU OEHV]pO" kérdezte elképedve néhány másodperc után.
 Még mindig elnyomja? Hát figyeljen jól: most, hogy már tudom, kicsoda és
hol lehet elérni, akkor egyesítem a tudatainkat, amikor nekem tetszik. -REE
ha szembenéz ezzel a ténnyel. És ez kétoldalú lehet, ha maga nem
HOOHQNH]LN(GGLJKRJ\~J\PRQGMDPHU V]DNNDOOHKXQ\WV]HPPHOpOW
$] DVV]RQ\ ERU]RQJRWW D] LGHJHVVpJW O $] HJpV] GRORJ NLIHMH]HWWHQ
ellenszenvessé vált számára.
 1HP WXGRP 0U Grearly, mi a célja mindezzel, de szeretném, ha
VUJ VHQ DEEDKDJ\Qi (OLVPHUHP KRJ\ NO|Q|V DPL YHOQN W|UWpQLN GH D]
ön magyarázata nevetséges V WVpUW 
$IpUILVRNiLJKDOOJDWRWW.pV EE~MUDPHJV]yODOW
 .tYiQFVL YDJ\RN YDMRQ D] HOV  HPEHUV]DEiVú majom nevetségesnek
találtae, hogy hüvelykujja segítségével fogni tud. Kíváncsi vagyok sértésnek
éreztee, hogy kezével markolni képes.
0LWDNDUH]]HOPRQGDQL"
 $]W KRJ\ PXWiQVRNQDN WDUWRP PDJXQNDW 1HP PL YDJ\XQN D] HOV N
Hasonló dolgokat tapasztaltam, amikor egyszer Bostonban jártam. Ott is
NHOOHWWOHQQLHHJ\QHNN|]OQNGHKLUWHOHQRO\DQpU]pVIRJRWWHOKRJ\D]LOOHW 
|QJ\LONRV OHWW 6RKDVHP OiWWDP 9DOyV]tQ OHJ YHOQN IRUGXO HO  HOV  t]EHQ
hogy fel is fedeztük egymást.
 %RVWRQ" +D LJD] DPit állít, akkor mi köze lehet mindehhez a
távolságnak?
 Hát nézze, ha létezik telepátia, biztosan kell hozzá energiaátvitel is egyik
pontból a másikba. Hogy milyen energiáról van szó, azt nem tudom. Lehet,
hogy jellegét tekintve elektromágneses, de valós]tQ QHNW QLNKRJ\pUYpQ\HV
rá a sugárzó energiaformákra vonatkozó fordított négyzetes szabály.
Körülbelül három hete jöttem ebbe a városba. Nem éreztem magát, amíg a
közelébe nem kerültem.
A kapcsolat valóban létezik  gondolta az asszony. Az utolsó három héten
érzett fokozódó szorongásai jutottak eszébe.
 1HP WXGRP PLU O EHV]pO  válaszolta ennek ellenére jéghideg
elutasítással.  Én nem vagyok mutáns. Nem hiszek a telepátiában. Beteg
sem vagyok. Most pedig hagyjon békén.
Lecsapta a kagylót és járkálQLNH]GHWW
A férfi nyilvánvalóan dühös volt, mert Lisa hirtelen megint kapcsolatba
került vele.
Szédülve támaszkodott a falhoz, mert egyszerre két helyen volt, a két
környezet körvonalai egymásba mosódtak, homályos képet adva, mint amikor
egy filmkockára két képet vesznek fel. Lakásának halijában állt, de
XJ\DQDNNRU HJ\ KLYDWDOL V]REiEDQ LV HO WWH HJ\ V]iPOiOyJpS ELOOHQW\ L
YHJFV|U|PS|OpVWKDOORWWDIRO\RVyYpJHIHO OIRUPDOGHKLGV]DJW|WWHPHJD]
orrát. Az íróasztal mögötti falon egy térkép függött, furcsa minták borították 
valamilyen idegpálya vázlata. A pszichofizikai laboratórium
GROJR]yV]REiMiEDQYROW%HKXQ\WDV]HPHLWPLUHVDMiWODNiVDHOW QW
Dühöt érzett  a férfi dühét.
Szembe kell néznünk ezzel az egésszel. Ha valóban az ember
IHMO GpVpQHN~MLUiQ\iUyOYDQV]yWDQXOPiQ\R]QXQNNHOOpVPHJNHOOYL]VJiOQL
PLWWHKHtünk az érdekében. Én tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek és
azért lettem pszichofizikus, hogy megtudjam, mi ennek az oka. Eddig nem
YROWDPNpSHVHO EEUHMXWQLGHPRVW/LVDVHJtWVpJpYHO
 Az asszony megpróbálta kirekeszteni. Kinyitotta a szemét és minden erejét
|VV]SRQWRVtWYD NpQ\V]HUtWHQL SUyEiOWD KRJ\ HOW QM|Q $ QDSIpQ\HV IRO\RVyUD
meredt, de most is az idegpályasémát látta. Küzdött ellene, de a férfi tudata
már birtokba vette gondolatait.
... talán a dolog mélyére hatolhatnánk. Tudom, hogy enkHIDORJUDPMDLP
DEQRUPiOLVDN PRVW |VV]HKDVRQOtWKDWRP NHW D] |YpYHO 0iU QpKiQ\
korreláció segítene. Roppant örülök a lágy pontnak a koponyáján. Sokat
töprengtem az enyémen. Azt hiszem, ez alatt a lágy pont alatt speciális
ideggóc...
Az asszony összecsuklott és a hall padlóján kiáltva gügyörészte:  HFF
pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz; cérnára, cinegére ...
$ IpUIL ODVVDQ YLVV]DYRQXOW $ ODERULURGD HOW QW /LVD V]HPH HO O $ IpUIL
gondolatai elhagyták. Jó darabig hevert a földön, szívdobogása lassan
FVHQGHVHGHWW*\ ]|WWYROQD"
1HP VHPPL pUWHOPH KRJ\ GLDGDOW N|Q\YHOMHQ HO 1HP ]WH HO D IpUILW
Magától vonult vissza, amikor érezte, hogy Lisában minden összezavarodik.
Lisa tudta, hogy visszavonulása önkéntes volt, hiszen érezte a férfi távolodó
WXGDWiEDQ D V]RPRU~ViJRW (J\V]HU HQ PHJV]DNtWRWWD D NDSFVRODWRW PHUW
megsajnálta az asszonyt, és szomorúsága némi lenézéssel párosult.
/LVD IHOWiSiV]NRGRWW WHNLQWHWH ]|WWHQ UHSGHVHWW PHJWDSRJDWWD D IDODW D]
DMWyNHUHWHW KRJ\ PHJJ\ ] GMpN UyOD YDOyEDQ VDját otthonában van.
Kitámolygott a nappaliba és megPHJERU]RQJYDURVNDGWDKHYHU UH
(] D WHJQDSLpMV]DND $] HV]HYHV]HWW URKDQJiOiV D] HV EHQ0LQGHQpUW D
IpUILIHOHO V0LQGHQUH YHWWHUi–YDJ\WDOiQHJ\V]HU HQNtYiQFVLYROWKRJ\
Qp]NLUXKiWODQXO pedig anélkül, hogy tudatára ébredt volna, kielégítette ezt
a kíváncsiságát. A férfi sugallata parancsolt   SHGLJ KD iUWDWODQ LV EHQQH
hiszen nem is tudott róla YpJUHKDMWRWWDD]XWDVtWiVW$IpUILDNNRUIpUN ]KHWHWW
hozzá, amikor csak akart. Akkor is vele volt, amikor elmebeteg módjára
KHPSHUJHWWD]HV i]WDWWDI EHQ7DOiQPRVWLVLWWYDQYHOH
.LQHN PRQGKDWQi HO PLQGH]W" +RQQDQ YiUKDW VHJtWVpJHW" 'U 0HQVOH\W O"
$ GRNWRU KDER]iV QpONO NpS]HO GpVQHN PLQ VtWHQp pV HVHWOHJ PHQW NpUW
telefonálna, ha Lisa nem akarná pszichológiai megfigyelésnek alávetni
magát.
$ UHQG UVpJ"  UPHVWHU ~U HJ\ WHOHSDWLNXV FVDYDUJyW DNDURN IHOMHOHQWHQL
Valaki fosztogatja a tudatomat. Talán egy lelkész? Elborzadva idegorvoshoz
küldené. Minden út a bolondokházába vezet, FraQNQHPIRJKLQQLQHNL6HQNL
VHPIRJKLQQLQHNL
Lisa egész nap úgy járkált, mint egy csapdába esett vad. Felvette
legremekebb nyári ruháját, fejére hetyke szalmakalapot tett és bement a
városba. Az üzleti negyedben a tömeg közé vegyült, kirakatokat bámult
0pJLVHJ\HGOpUH]WHPDJiW$]HPEHUIRO\DPHOiUDGWPHOOHWWHpVWRYDW QW$
WUDILN HO WW HJ\ IpUIL UiIW\OW (J\ UHQG U YLVV]DLQWHWWH D MiUGiUD DPLNRU iW
DNDUWPHQQLDNHUHV]WH] GpVQpOeEUHV]W K|OJ\HP kiáltott rá ingerülten.
Amerre nézett, emberek vették körül, de nem mondhatta el nekik, nem
magyarázhatta el senkinek, s így egyedül volt. Intett egy taxinak,
PHJOiWRJDWWD HJ\ EDUiWQ MpW HJ\ DQJROWDQiU IHOHVpJpW IRJDGyV]REiMiEDQ
MHJHV WHiW LYRWW DSUyViJRNUyO EHV]pOJHWWHN pV PLYHO EDUiWQ MH PHJMHJ\H]WH
hogy fáradtnak látszik, ráhagyta. Mikor hazaindult, már alkonyodott.
Interurbán felhívta az anyját, beszélgetett a gyerekeivel, kérdezte, nem
DNDUQDNHKD]DM|QQLGH NPpJHJ\KHWHWPDUDGQLV]HUHWWHNYROQD.pUOHOWpN
a gyerekek is, anyja is, így hát Lisa végül kelletlenül engedett. Hiba volt
telefonálni. Most azután a gyerekek még tovább lesznek távol.
Megpróbálta Frankot is felhívni St. Louisban, de a hotelportás közölte, hogy
az imént költözött ki. Lisa tudta, ez azt jelenti, hogy férje megint útRQYDQ
Talán el kellene mennem a gyerekek után Anyáékhoz JRQGROWD'H)UDQN
azt akarta, hogy otthon maradjon. Valami ajánlott levelet várt Chicagóból,
YDOyV]tQ OHJLJHQIRQWRVYROWV]iPiUDH]pUW/LViQDNiWNHOOHWWYHQQLH
Meghívok valakit  jutott eszébe. De hát a feleségek otthon ülnek férjeik
mellett, márpedig társadalmilag hibát követne el egy feleség, aki férje
távollétében meghívna egy házaspárt. Egészen más volt, ha a férje üzleti
ügyei következtében szalmaözvegy asszony keresett fel egy házaspárt.
Lisa azonban úgy döntött, nem társaságot kíván, segítségre lenne
szüksége. Azt pedig sehonnan se remélhetett.
Amikor szabadjára engedte gondolatait, hogy Kenneth Grearly körül
csapongjanak, olyan volt, mintha egy rádióállomásra hangolt volna. A férfi
éppen korai vacsoráját fogyasztotta az Egyetem büféjében egy megviselt
NOVHM  V]HPYHJHV EDUQD OiQ\ WiUVDViJiEDQ DNL D ODERUDWyULXPEDQ
dolgozott. Lisa lehunyta szemét és mohón merült a férfi gondolataiba.
Grearlyt a beszélgetés és az étel foglalkoztatta, nem figyelt fel Lisa
jelenlétére. Ez a tudat felbátorította az asszonyt.
A férfi göngyölt szeletet evett, barnás tört burgonyával és az ízek
pUH]KHW YpIRUPiOyGWDN/LVDJRQGRODWDLEDQ+DOORWWDD]HY HV]N|]FV|UJpVpW
a hangok halk moraját, és érezte az ételszagot. E dolog csodálatosnak W QW
.O|QOHJHV DGRWWViJD ~J\ OiWV]LN HU VtWKHW  YROW D]iOWDO KRJ\ WXGDWRVDQ
DONDOPD]WD
 Túlságosan empirikus alapon dolgozunk PRQGWD*UHDUO\ Megfigyeltük
D MHOHQVpJHNHW DGDWRNDW J\ MW|WWQN NRUUHOiFLyNDW NHUHVWQN (QQHN D
módszernek azonban PHJYDQQDN D KDWiUDL /HKHW VpJHW NHOOHQH WDOiOQXQN
arra, hogy a pszichológiát alulról közelítsük meg, a fizika invariáns
közelítéseihez hasonlóan.
A lány megrázta a fejét.
 Az idegrendszer túl bonyolult ahhoz, hogy elméleti egyenleteket írjunk fel
rá! A legjobb, amit tehetünk, ha empirikus egyenletekkel próbáljuk
meghatározni.
 Az nem elég, Sarah. Empirikus egyenletekkel megjósolhatsz bizonyos
eredményeket, természetesen pontosságuk határain belül, Extraponálni
azonban már nagyon nehéz ezek alapján és nem alkotnak egyetlen integrált
V]HUNH]HWHW
Általánosan érvényes matematikai elméletre van szükségünk, amelyet az
elméletileg lehetséges összes idegHOUHQGH] GpVKH] KDV]QiOKDWXQN $NNRU
QHPFVDN D] HUHGPpQ\HNHW WXGMXN HO UH PHJMyVROQL KDQHP D YiUKDWy
lehetséges sémákat is.
1HNHP~J\W QLNKRJ\DOHKHWVpJHVUHQGV]HUHNV]iPDYpJWHOHQ
1HP6DUDK0HJKDWiUR]]D NHWD]pStW HOHPNMHOOHJH a neuronoké, az
ezeket összefogó kapcsolatoké stb.
Ha pedig az anyag véges, akkor a szerkezetnek is vannak határai. Nem
OHKHW IHOK NDUFROyNDW pStWHQL PRGHOOH] GRER]EyO 0iUSHGLJ FVXSiQ YpJHV
számú módja van annak, hogy elektronokból, protonokból, neutronokból
atomokat építhess fel. Ugyanígy az agyszerkezetnek is határt szab azoknak
D]HOHPHNQHNDNRUOiWR]RWWViJDDPHO\HNE OIHOpSO
 Átfogó elméletre van szükségünk a határok megállapításához.
 De miért?
 Mert... Abbahagyta a mondatot. Lisa pontosan érezte a férfiban támadó
VUJHW YiJ\DWKRJ\NLIHMH]]HPDJiWpUH]WHDKRJ\DQH]WDYiJ\DWHOQ\RPMD
PDJiEDQHJ\SLOODQDWUDpUH]WHDIpUILWHOW|OW PDJiQ\RVViJpU]HWHWDWXGDWRW
KRJ\PiVPLQWDW|EELpVH]HOYiODV]WMDD]HPEHULVpJW O
 Akkor újra kell kezdened  vélte a lány , ha ennyire hiányolod az elméleti
PHJN|]HOtWpVW eQ HJ\V]HU HQ QHP WXGRP D SV]LFKROyJLD LQYDULiQV
megközelítését elképzelni  sem pedig azt, hogy valamiféle mindent
meghatározó törvényrendszer érvényes rá. Mire kell neked ez a pszichológiai
„relativitás"?
A férfi habozott, tányérjára bámult, nézte a legyet, amelyik a tányér szélén
egyensúlyozott.
 Érdekel az idegimpulzusok kvantitatív szemlélete.
Azt... azt gyanítom, hogy létezhet olyasmi, amit idegrezonanciának
nevezhetnénk.
A lány udvariasan mosolygott, de a fejét rázta: eQUpV]HPU OPHJPDUDGRN
D]HPSLULNXVDGDWJ\ MWpVQpON|V]|Q|PV]pSHQ
Lisa érezte a másik gondolatait:  Megértené, ha adatokat mutathatnék neki,
GH D] DGDWDLP REMHNWtYHN NtVpUOHWLHN V]HPpO\HV MHOOHJ HN :DYHUO\Qp
ugyanígy ismHUL NHW GH FVDN D PDJD WiUVDGDOPL pOHWpYHO W|U GLN DQDOLWLNDL
szempontból felszínes, még a tényeket is elutasítja. Hogy miért éppen neki
kellett lennie? Felületes, szeszélyes, a kitaposott kulturális kerékvágás rabja.
Ha nem olyan, mint a többi, mindjárWERORQGQDNWDUWMDPDJiW'HYpJOLVQ 
pVKDH]D]HJpV]WpQ\OHJPXWiFLyJRQGRVNRGQXQNNHOOQpKiQ\J\HUHNU O
/LVDOHYHJ XWiQNDSNRGRWWpVKLUWHOHQIHOOW5pPOHWHHOiUXOWDMHOHQOpWpWD
férfinak, aki nagy csörömpöléssel leejtette villáját.
/LVD
Az asszony azonnal megszakította a kapcsolatot. Dühöngve járt keresztül
kasul a házon, csapkodta az ajtókat, mérgében hangosan dünnyögött maga
HOp $] LGHJHN /iWWDN PiU LO\HQ GKtW  |QWHOW PRGRUWDODQ |Q]  iOOtWyODJ
tanult, de mégis faragatlan paraV]WRW"
0pJ KRJ\ JRQGRVNRGQL NHOO QpKiQ\ J\HUHNU O /HKHWHWOHQ KHO\]HW $PLQW
haragja egyre inkább rá összpontosult, ismét felvette a kapcsolatot a férfival 
PLQWHJ\WiPDGQLNpV]O NtJ\y$JRQGRODW~J\KDWRWWPLQWV|WpWIHOK E OD
mennydörgés.
Én tisztességes és köztiszteletben álló asszony vagyok, Mr. Grearly!
)pUMHP pV KiURP V]pS J\HUHNHP YDQ V]HUHWHP NHW |Q SHGLJ PHQMHQ D
pokolba! Látni sem akarom többé, és nem akarom, hogy a gondolataim körül
yOiONRGMpN 7 QM|Q HO pV WDUWVD WiYRO PDJiW W OHP mert ha még egyszer
zavarni merészel, én ... én megölöm!
A férfi valahol a szabadban volt, egyedül sétált, valami téren. Lisa látta a
szürke épületeket, amint a félhomályba olvadtak, érezte a szelet a férfi arcán
pV J\ O|OWH $ IpUIL VHPPLUH VHP JRQGROW KDJ\WD KRJ\ /LVD KDUDJRV
gondolatainak árja sodorja. Amikor az asszony befejezte, a férfi
V]HQYHGpO\HVHQPDJ\DUi]NRGyJRQGRODWDLV]LQWHN|OW LHNNpYiOWDN
Képzelete felvázolta egy olyan emberiség képét, amely telepatikus
képességekkel rendelkezik, ahol mindenki tökéletes kapcsolatban van a
másikkal. A világnak már annyi baja származott az eszmék tökéletlen
PHJLVPHUpVpE OIpOUHpUWpVpE O
 Azután egy pillanatra Sarahra gondolt, a jellegtelen laboránslányra, akivel
együtt ebédelt, és Lisa rádöbbent, hogy a férfi szerelmes. Szomorú és
lemondó gondolatok voltak. Nem foglalkozhatott most Sarahval, még akkor
sem, ha biztos lett volna benne, hogy a mutációs tulajdonságokat át tudja
örökíteni. Waverlyné alkalmas még rá, hogy 3J\HUHNHWPHJV]OM|QPLHO WW
eléri a középkort.
Lisát mozdulatlanná dermesztette a felháborodás. Ekkor a férfi egyenesen
QHNLJRQGRONR]RWW
Nagyon sajnálom. Maga szép és értelmes asszony  de én nem vagyok
szerelmes magába, Túl sok mindenben különbözünk. Most azonban
magához vagyok kötve és maga hozzám, mert eldöntöttem, hogy így kell
OHQQLH 1HP WXGRP PHJJ\ ]QL PHUW D JRQGRONRGiVPyGMD PiU
megmerevedett, így hát többé meg sem kísérlem. Kár, hogy akarata ellenére
kell megtörténnie, de mindenképpen meg kell történnie. És most, hogy már
WXdom, milyen, nem merek várni  félek, hogy olyasmit tesz, amivel
összezavarja a dolgokat.
1HP sikoltotta Lisa, a gondolataiban eléje táruló látványra meredve.
A férfi elhagyta a teret és felfelé jött az utcán  D]  N|UQ\pNpUH
Határozottan, céltudatosan lépkedett. Lisa házához közeledett.
+tYRPDUHQG UVpJHW gondolta az asszony, és megpróbálta a férfit kivetni
tudatából.
De az most nem hagyta magát, belekapaszkodott, nem eresztette. Olyan
volt, mint amikor két reflektor fénysugara játszik a falon, az egyik szökni
próbál, a másik pedig követi a cikázó fénykört.
/LVDPHJmegbotolva tapogatózott a hall felé, amelynek meghitt látványába
egy járda és egy út képe keveredett. A hall falából fantomautó robogott ki,
HJ\HQHVHQ /LVD IHOp PDMG HOW QW PLQW amikor egy filmkockára kétszer
exponálnak. A férfi bámult az utcai lámpába és Lisát vakította el a fény. Végre
megtalálta a telefont, de a férfi nevetett rá.
(J\NHWW KiURPQpJ\NRPiPDVV]RQ\KRYiPpJ\
A férfi szándékosan mindjobban összekavarta Lisa tudatát, összevissza
ODSR]RWW D WHOHIRQN|Q\YEHQ NHUHVWH D UHQG UVpJHW GH D IpUIL ]DYDURV V]iP
és jelhalmazra gondolt és az értelmetlen számok és jelek ott cikáztak a lapon,
elfeledtetve a valódi szöveget. 
Lisa nyöszörgött, keze a telefon tárcsája felé tapogatózott, hogy a
központot kérje, de a férfi valamit tett az ujjai hegyével, mert képtelen volt
rátalálni.
A harmadik kísérletre végre sikerült.
 Központ  mondta egy kellemesen személytelen hang.
0HJNHOONDSQLDDUHQG UVpJHW$]WNHOOPRQGDQLD
0LWVWV]NLVV] FVVyVE~VWVWV]NLVV] FV"0LWVWV]
A férfi zagyvasággal töltötte meg beszédközpontját, és Lisa értelmetlen
hangokat motyogott a kagylóba.
.pUHPEHV]pOMHQpUWKHW EEHQDVV]RQ\RP6DMQRVtJ\QHPpUWHP
5HJ VUHQG U
$UHQG UVpJHW"(J\SLOODQDW
Kusza szavak és képek áradata homályosította el Lisa agyát. Azután egy
férfihangot hallott: hJ\HOHW+DUULV UPHVWHU
/LVD YpJUH WDOiOW HJ\ WLV]WD |VYpQ\W D ] U]DYDUEDQ pV EHlenyöszörgött a
kagylóba:
  Három... nulla.... nulla... három, Willow Drive ... életveszély ... jöjjenek
gyorsan ... egy férfi jön ...
 Három ... nulla ... nulla ... három, Willow. Értettem. Azonnal megy egy
NRFVLQN
Lisa gyorsan felakasztotta a kagylót  LOOHWYH DNDUWD , de nem találta a
KRUJRWAztán a látomás kitisztult és az asszony felsikoltott. Egyáltalán nem is
DKDOOEDQYROW
A telefon egy tojástartó volt!
A férfi hangja hatolt át a csapdába esettség okozta pánikon.
Most már igazán feladhatná  mondta árnyalatnyi szomorúsággal.  Látja,
Wudom, hogy kell magát összezavarni, maga pedig még nem tanult meg
YLVV]DYiJQL (J\WW IRJXQN P N|GQL D IHMO GpV pUGHNpEHQ DNiU WHWV]LN
magának, akár nem GHVRNNDONHOOHPHVHEEOHKHWQHKDEHOHHJ\H]QH1HP
jó, de én mindenképpen jövök. Azt reméltem, hogy nem így lesz 
IRNR]DWRVDQV]HUHWWHPYROQDPHJJ\ ]QL0RVWPiUOiWRPKRJ\H]OHKHWHWOHQ
Körülbelül tíz háztömbnyire volt. Lisának maradt még pár perce a
menekülésre.
Az ajtóhoz futott. Fekete árnyalak magasodott fel a félhomályban, karjait
szélesre tárWDpVYDODPLPDMRPKR]LOO RUGtWiVWKDOODWRWW
Lisa sikított, megfordult, és eszeveszetten visszarohant. A hallban
összetekeredett boa constrictor hevert, lustán az asszony felé kezdett
FV~V]QL/LVD~MUDVLNtWRWWpVDOpSFV IHOpURKDQW
)HOMXWRWWDWHWejére és visszapillantott. A nappalit lassan zavaros víz öntötte
el. Sivítva bemenekült a hálószobába, és magára zárta az ajtót.
)VWV]DJRWpU]HWW$UXKiMDpJHWW$OiQJRNIHOFVDSWDNDE UpWQ\DOGRVWiN
0LQW D] UOW WpSWH PDJiUyO D UXKiW GH PiU D NRPbinéja is lángolt.
gVV]HQ\DOiEROWDD]pJ UXKDGDUDERNDWNLQ\LWRWWDD]DEODNRWpVNLGREWD NHW
0pJPLQGLJOiQJRNFVDSGRVWDNN|UO|WWHD]iJ\QHP UHGREWDPDJiWpVLGH
RGDKHQJHUJ ]YHSUyEiOWDHOROWDQL NHW1\XJRGWQHYHWpV
Új syndroma  mondta a férfi kedélyesen.  A páciens összetéveszti valaki
másnak a fantáziáját a saját valóságával. EZ nem szkizofrénia  talán
duofréniának nevezhetnénk?
Lisa hisztérikusan, elkeseredve zokogott. A férfi már a közelben járt, gyors
léptekkel haladt a járdán. Egy autó gördült el lassan mellette. A férfi érezte az
asszony rémült elkeseredését és megsajnálta. A gyötrelem abbamaradt.
Lisa csendesen állt, várta, hogy szívdobogása alábbhagyjon, bátorságot
J\ MW|WW$IpUILDNHUHV]WH] GpVEHQN|]HOHGHWWGpOIHO OPLQWHJ\NpWKi]Q\LUD
OHKHWHWW/LVDD] IOHLYHOKDOORWWDD]pOpQNIRUJDORPPRUDMiW
+LUWHOHQ HU VHQ EHKXQ\WD V]HPpWpV |Vszeszorította a fogait. A férfi most
lelépett az útra, a túloldalra indult.
/LVD HJ\ W ]ROWyDXWyW NpS]HOW HO DPHO\ N|Q\|UWHOHQO SXV]WtWy HU YHO
zörögvesivítva dübörög felé. Elképzelt egy másik kocsit is, amely nagy
sebességgel robogott bele a keresztez GpVEH SHGLJRWWWDOiOWDPDJiWDNpW
DXWyN|]|WW$]WLVHONpS]HOWHKRJ\HJ\Q VLNROW9LJ\i]]RQXUDP
És ekkor már érezte a férfi ijedtségét, és egyszerre könnyebb volt a dolgot
elképzelni. A férfi a másik sarok felé rohant. Lisa egy másik irányból HJ\
harmadik kocsit is felidézett, amely egyenesen felé tartott, hogy elkerülje a
IHQ\HJHW |VV]HWN|]pVW$IpUILHOXJURWWDIDQWRPNRFVLNHO OpVVLNROWRWW
Egy valódi autó zavarta meg a képet.
 Lisa mintegy visszhangozta a férfi sikolyát. Egy pillanatra átható kínt érzett,
D]XWiQ HOW QWDOiWRPiV.pWKi]]DORGpEE PpJPRVWLVFVLNRURJWDNDIpNHN
Valaki végigrohant a járdán. Lisa tudatának egy része még mindig hallotta a
WRPSDUHFFVHQpVW.pWVpJEHHMW HQURVV]XOYROW
És a hirtelen támadt tökéletes magánypU]HWW OUiM|WWKRJ\*UHDUO\KDORWW$
közvetlen közelében sziréna vijjogott.
Hangok a járdáról: ... csak úgy bele az út közepébe ... úgy rohant, mint egy
UOWpV RUGtWRWW HJ\ WHKHUDXWy YROW V]pWQ\RPWD D NRSRQ\iMiW PiV VHQNL
se sérült...
Miután az utca szokott képe helyreállt, Lisa felkelt, hogy egy pohár vizet
igyék. A tükörnél azonban megtorpant. Betegesen sápadt arc bámult vissza
UiDV]HPHVDUNiEDQV]DUNDOiEDNW QWHNIHOE UHSHW\KGWWpYiOWN|]pSNRU~
fáradt asszonyt mutatott a tükör.
Különös, hogy most kellett ezt észrevennie, éppen ebben a furcsa
SLOODQDWEDQ eSSHQ PRVW |OW PHJ HJ\ HPEHUW |QYpGHOHPE O eV VRKD VHQNL
QHPKLQQpHOQHNLD]LJD]DW6HPPLRNDQHPYROWUiKRJ\E Q|VQHNpUH]]H
magát.
Vagy mégis?
Frank hamarosan megjön, és megint minden a régi lesz: béke, biztonság,
szép gyerekek, kellemes otthon, kedves férj. Ugyanúgy, ahogy eddig is volt.
Egyvalami azonban megváltozott. Az üresség. Tudatának magánya, amit
HO ] OHJ VRKD QHP pU]HWW .|UOQp]HWW KRJ\ PHJJ\ ] GMpN UyOD QHP D
lámpák halványodtakH HO YDJ\ WDOiQ D] yUD NHW\HJpVH V] QW PHJ YDJ\ D
vízcsap nem csöpög már.
'H QHP HUU O YROW V]y $ V]|UQ\  FVHQG EHQQH YROW VDMiW PDJiEDQ
5HV]NHW  XMMDNNDO PHJWDSRJDWWD D SXKiEE KHO\HW D IHMHE~EMiQ pV W|NpOHWHV
egyedüllétet érzett. Lehunyta szemét és reménytelen könyörgést repített a
világegyetembe:  Van még valaki, aki olyan, mint én? Képes valaki hallani
HQJHP"



5REHUW%ORFK
(ford.: Avarossy Éva)

$SRNROEDWDUWyYRQDW

Amikor Martin kisfiú volt, apja pályafenntartó munkás volt a vasútnál. A
Papa sohasem száguldozott a vasparipákon, hanem mindig gyalogosan rótta
a CBQ vasúttársaság vágányait és büszke volt a munkájára. Esténként,
amikor jól beszeszelt, mindig a régi dalt énekelte a vonatról, amely a pokolba
WDUWRWW
0DUWLn nem emlékezett pontosan a szövegre, de nem tudta elfelejteni,
hogyan énekelte a Papa. És amikor a Papa elkövette azt a hibát, hogy már
délután leitta magát, és egy tartálykocsi meg egy ATSF vagon közé szorult,
Martin szinte furcsállotta, hogy a dalárda nem énekelte a dalt a temetésen.
(]XWiQ QHP W~O NHGYH] HQ DODNXOWDN D GROJRN D NLVIL~ N|UO GH YDODKRJ\
mindig ott motoszkált a fejében a Papa dala. Amikor Anya megszökött egy
NHRNXNL LOOHW VpJ  YiQGRUNHUHVNHG YHO D 3DSD EL]WRVDQ IRUJRWW YROQD
sírjában, ha ezt megtudja, és méghozzá egy utassal!), Martin az árvaházban
pMV]DNiQNpQW PDJiEDQ G~GROJDWWDD GDOODPiW $PLNRU SHGLJ  PDJDV]|N|WW
PHJ D] HUG  V U MpEHQ IW\|UpV]WH KDONDQ D GDOW PtJ N|UO|WWH NyERUWiUVDL
mélyen aludtak.
Martin négyöt évig járta az országutakat, amíg rájött, hogy így nem jut
semmire. Természetesen megpróbált egy csomó dolgot. Szedett gyümölcsöt
Oregonban, mosott tányért egy olcsó montanai étkezdében, lopott autókerék
dísztárcsákat Denverben és kerékgumikat Oklahoma Cityben. Amikor
azonban lent Alabamában hat hónap sittet sóztak rá, márWXGWDKRJ\HQQHND
VDMiWV]DNiOOiUDYDOyO|W\|JpVQHNQLQFVVRNpUWHOPHpVM|Y MH
ËJ\ D]WiQ PHJSUyEiOWD KRJ\ D 3DSiKR] KDVRQOyDQ  LV D
SiO\DIHQQWDUWiVKR] NHUOM|Q 2WW D]RQEDQ N|]|OWpN YHOH KRJ\ QHKp] LG N
járnak.
De Martin nem bírt elszakadni a vasúttól.
Bármerre járt, nem felejtette el. Szívesebben kapaszkodott fel zord
hidegben egy északra tartó tehervonatra, mint hogy egy Floridába tartó
Cadillacot lestoppoljon, amihez pedig csak a kezét kellett volna felemelnie.
Ahányszor csak sikerült szert tennie egy fél liter Sternóra, a barátságosan
PHOHJtW DODJFV|YHNN|]|WWOG|JpOYHHOiEUiQGR]RWWDUpJLV]pSQDSRNUyOpV
gyakran a dalt is dudorászni kezdte a vonatról, amely a pokolba tartott. Az
LV]iNRVRN pV E Q|V|N YRQDWD YROW H] $ V]HUHQFVHMiWpNRVRNp D céltalanul
sodródó hobóké, naplopóké, szoknyavadászoké  tehát vidám banda utazott
rajta... Igazán jó lett volna ilyen jó társaságban kirándulni egyet. Csakhogy
Martin arra már nem szeretett gondolni, mi történik akkor, amikor a vonat
végül is befut ama bizonyos végállomásra. Nem úgy képzelte el az
|U|NNpYDOyViJRWKRJ\ND]iQRNDWI WV|QD3RNROEDQDKROPpJV]DNV]HUYH]HW
VLQFV DPL pUGHNHLW PHJYpGMH 'H D]pUW PpJLV QDJ\V]HU  XWD]iV OHQQH
Feltéve persze, hogy létezne ilyesmi, mint ez a pokolba tartó vonat. $PL
persze nem létezik.
Legalábbis Martin úgy gondolta, hogy nem létezik, egészen addig az
estéig, amikor dél felé bandukolt a vágányokon, nem messze az appletoni
elágazástól. Hideg és sötét volt az éjszaka, mint a Fox Rivervölgyi
novemberéjszakák általában, és Martin tudta, hogy a télig valahogyan még el
kell jutnia New Orleansba, vagy akár Texasba. De valahogy nem sok kedve
volt a dologhoz, annak ellenére, hogy sokat hallott már a texasi autókról,
amelyek közül soknak színaranyból van a dísztárcsája.
1HP D NLVVWtO  WROYDMOiV HJ\V]HU HQ QHP QHNL YDOy 5RVV]DEE D E QQpO
KLV]HQ NL VHP IL]HW GLN 1HP HOpJ KRJ\ D 6iWiQ V]ROJiODWiED V]HJ GLN GH
még hozzá ilyen nyomorúságos fizetésért?! Akkor már jobb lenne belépni az
Üdvhadseregbe.
Martin a Papa dalát dúdolgatva baktatott, közben azt figyelte, mikor robog
HO P|JOHDJ\RUVWHKHUD]HOiJD]iVEyO(ONHOOHWWNDSQLDD]WDYRQDWRWQHP
maradt más választása.
$]HOV YRQDWDPiVLNLUiQ\EyOpUNH]HWW'pOIHO OKDQJ]RWWIHODGE|UJpV
amint Martinnal szemben közeledett a síneken...
0DUWLQ HU ON|GYH NpPOHOW HO UH GH V]HPHL QHP YHUVHQ\H]KHWWHN D IOpYHO
pVHJ\HO UHPpJFVDNDKDQJRWLVPHUWHIHO.pWVpJWHOHQOYRQDWYROWpUH]WH
hogyan remeg, zúg az acélpálya a lábai alatt. De hát hogyan lehetséges ez?
Déli irán\EDQD]HOV iOORPiV1HRQDKMenasha, onnét pedig még órák múlva
sem volt esedékes semmilyen járat.
 $] HJHW YDVWDJ IHOK WDNDUy ERUtWRWWD pV D WDODM N|]HOpEHQ NpS] G|WW
páracsomók mint novemberéjféli hideg ködleplek sodródtak tova. De még így
is, már látni NHOOHWW YROQD D YRQDW IpQ\V]yUyLW &VDN D VLYtWy IWW\ ]~GXOW HO 
azonban az éjszaka fekete torkából. Martin nagyjából az összes
mozdonytípust ismerte, amit csak valaha építettek, de ehhez hasonló füttyöt
még sohasem hallott. Ez a fütty nem jelzésre szolgáOWH]VLNROWR]RWWPLQWHJ\
YHV]HQG OpOHN
Martin lelépett a vágányról, mert a vonat már veszedelmesen közelinek
W QW eV LWW LV YROW PiU +RPiO\RV N|UYRQDODL KRVV]DQ K~]yGWDN YpJLJ D
síneken, csikorogva fékezett, gyorsabban, amint azt Martin lehetségesQHN
tartotta volna. A kerekek rég láthattak már olajat, mert azok is sikoltoztak,
mint az elátkozott lelkek. A vonat azonban megállt, a sikolyok néhány mély
K|UJpVVHO HOKDOWDN 0DUWLQ IHOQp]HWW pV OiWWD KRJ\ V]HPpO\YRQDW iOO HO WWH
Hatalmas és sötét volt, sem a mozdonyon, sem a kocsik hosszú füzérén
sehol egyetlen fény nem villant, és Martin semmilyen feliratot sem tudott
IHOIHGH]QLDYDJRQRNROGDOiQGHDEEDQPHJOHKHW VHQEL]WRVYROWKRJ\H]D
vonat nem a Northwestern Road társaságé.
Még biztosabb lettHEEHQDPLNRUD]HOV NRFVLEyONLV]iOOyDODNRWPHJOiWWD
Valami nem volt rendben körülötte, ahogy közeledett. Az egyik lábát mintha
húzta volna, és nem volt rendben a lámpás sem, amit kezében tartott. A
lámpás sötét volt. Az alak a szájához emelte, belefújt, mire a lámpa azonmód
vörösen felizzott. Igazán nem kell a Vasutas Egylet tagjának lenni ahhoz,
KRJ\ D] HPEHU PHJU|N|Q\|GMpN D OiPSDJ\~MWiV HPH HU VHQ UHQGKDJ\y
módján.
Ahogyan a figura közeledett, Martin meglátta a fején a kalauzsapkát és
HWW O HJ\ SLllanatra jobban érezte magát; de csak addig, amíg azt is fel nem
fedezte, hogy a sapka kissé túl magasan ül az alak fején. Mintha ágaskodna
valami a homlokán, ami nem engedi a sapkát lejjebb csúszni... Ennek
ellenére Martin tudta az illemet, és amikor az alak rámosolygott, így szólt:
 Jó estét, Kalauz úr!
 Jó estét, Martin!
+RQQDQWXGMDDQHYHPHW"
A másik vállat vont.
 Honnan tudtad, hogy én vagyok a kalauz?
 De hát az, vagy nem?
 Számodra igen. Mások az élet más ösvényein esetleg más szerepekben
WDlálkozhatnak velem. Látnád csak milyennek lát például a hollywoodi
szépség? $]DODNYLJ\RUJRWW6RNDWXWD]RP magyarázta azután.
 Mi szél hozta erre?  kérdezte Martin.
 Ejnye, Martin, erre a kérdésre neked kellene válaszolnod! Azért jöttem,
PHUW Vzükséged volt rám. Ma éjjel hirtelen rájöttem, hogy el akarsz pártolni.
1HPD]WIRUJDWWDGe a fejedben, hogy belépsz az Üdvhadseregbe? Mi?
 Hát... 0DUWLQKDER]RWW
 Sose szégyelld magad. Tévedni emberi dolog, ahogy ezt valaki egyszer
PRQGWD $ 5HDGHU
s Digestben volt, nem? Mindegy. A lényeg, úgy éreztem,
szükséged van rám. Így aztán átállítottam a váltót és útba ejtettelek.
 De miért?
 Hát természetesen, hogy meghívjalak. Nem jobb dolog kényelmesen
vonatozni, mint a fagyos utcákon menetelni az ÜdvhaGVHUHJ ]HQHNDUD
mögött? Komoly mértékben igénybe veszi ám az ember lábait  azt mondják 
, de még jobban a dobhártyáját.
 Nem vagyok biztos benne, hogy szívesen utaznék az Ön vonatán, uram 
PRQGWD0DUWLQ)LJ\HOHPEHYpYHKRJ\QDJ\YDOyV]tQ VpJJHOKRYiMXWRN
 Ja persze. Az ósdi érv...  A Kalauz felsóhajtott.  Gondolom, szívesebben
N|WQpOYDODPL]OHWIpOpWHUU OYDn szó?
3RQWRVDQIHOHOWH0DUWLQ
1RVWDUWRNW OHKRJ\D]LO\HVPLYHOPiUQHPIRJODONR]RP1LQFVKLiQ\RP
OHHQG  XWDVRNEDQ 0LpUW DMiQODQpN IHO QHNHG YDODPLIpOH NO|QOHJHV
csereértéket?
 Ha nem kellenek Önnek, nem tért volna le útvonaláról, csak azéUWKRJ\
PHJNHUHVVHQ
A Kalauz megint sóhajtott.  Nyertél JRQGROWD Mindig is büszkeség volt a
legmegátalkodottabb gyengém, belátom. Valahogyan nem viselhettem el azt
a gondolatot, hogy lemondjak rólad a konkurrencia javára, miután annyi éve a
magaméQDNWHNLQWHOHN+DER]RWW
 Rendben van! Hajlandó vagyok a te feltételeid alapján tárgyalni, ha
ragaszkodsz hozzá.
 Feltételek?  kérdezte Martin.
 A szokott ajánlat. Bármi, amit csak kérsz.
(MKDPRQGWD0DUWLQ
 'H HO UH ILJ\HOPH]WHWOHN VHPPL WUNN eQ EiUPLO\HQ NtYiQViJRGDW
teljesítem, cserébe azonban meg kell ígérned, hogy felszállsz a vonatra, ha
HOpUNH]LND]LG G
 És ha soha nem érkezik el?
 Elérkezik.
 És ha feltételezzük, hogy olyat kívánok, ami örökre mentesít ez alól?
 Ilyen kívánság nem létezik!
1HOHJ\HQHEEHQRO\DQEL]WRV
 Emiatt hadd fájjon az én fejem PRQGWDQHNLD.DODX] Az nem számít,
hogy te mit forgatsz a fejedben. Figyelmeztetlek, a végén úgyis én járok jól.
És ne számíts az utolsó percek hókuszpókuszaira sem. Semmi megtérés az
XWROVy yUiEDQ VHPPL V] NH NLVDVV]RQ\ VHPPL NpS]HOHWEHOL J\YpG DNL
megpróbál kimosni. Én tiszta egyezséget ajánlok. Vagyis: te megkapod, amit
te akarsz, és én is megkapom, amit én akarok!
 Azt hallottam, hogy be szokta csapni az embereket. Azt mondják
rosszabb, mint egy használtkocsiügynök.
7HKDOORG"
 Bocsánatot kérek  PRQGWD 0DUWLQ J\RUVDQ – De tény és való, hogy
Önben állítólag nem szabad megbízni.
 Egyetértek... Másrészt úgy nézem, te mégis azt hiszed, hogy megtaláltad
DNLXWDW
9DQHJ\KROWEL]WRVMDYDVODWRP
 Holtbiztos? Rendkívül érdekes!  $ .DODX] NXQFRJQL kezdett, de rögtön
DEEDLVKDJ\WD(OYHV]WHJHWMND]LG W0DUWLQ7pUMQNDWiUJ\UD0LWDNDUV]
W OHP"
Martin mély lélegzetet vett.
 A képességet, hogy PHJiOOtWKDVVDPD]LG W
 Most mindjárt?
 Nem ... Még nem ... És nem is mindenki számára.
 Tisztában vagyok vele, hogy az lehetetlen lenne. A magam számára
DNDURP PHJiOOtWDQL D] LG W &VDN HJ\V]HU YDODPLNRU D M|Y EHQ +D HOMXWRN
egy olyan helyzetbe, amikor tudom, hogy boldog és elégedett vagyok... ott
szeretnék megállni! Ily módon örökre boldog maradRN
1HPLVURVV]MDYDVODWW Q G|WWD.DODX]0HJNHOOKDJ\QRPVRKDVHP
hallottam még hasonlót sem, pedig elhiheted, hallottam már egyetmást. 
Rávigyorgott Martinra.  Már régen töröd a fejed ezen, igaz?
 Évek óta  ismerte be Martin. Köhögött. Nos, mit szól hozzá?
 1HP OiWV]LN OHKHWHWOHQQHN OHJDOiEELV D VDMiW V]XEMHNWtY LG pU]pNHOpVHG
tekintetében nem. Igen, úgy gondolom el lehet intézni.
 De én valóban meg akarom állítani! Nem csak képzelni akarom, hogy
megállítottam.
 Értem, értem. Megoldható.
 Akkor hát megegyezünk?
 Miért ne? Megígértem, vagy nem? Add a kezed.
0DUWLQ KDER]RWW  Nagyon fog fájni? Úgy értem, nem nagyon bírom a vért
látni és ...
 6]DPiUViJ 7~O VRN IHFVHJpVW KDOORWWiO HUU O $] ]OHWHW PiU PHJ LV
kötöttük, fiam. Mindössze a kezedbe akarok adni valamit. Kívánságod
WHOMHVtWpVpQHN HV]N|]pW 1H IHOHMWVG HO QHP WXGKDWMXN HO UH PHO\LN
pillanatban határozod el magad, hogy érvényt szerezzél az egyezségnek.
Nem várhatod el, hogy akkor én csapotSDSRW RWWKDJ\YD URKDQMDN KR]]ád.
&pOV]HU EEWHKiWKDWHPDJDGV]DEiO\R]KDWRGDGROJRW
9DODPL,G 0HJiOOtWy6]HUNHQW\ WDNDUQHNHPDGQL"
(UU OYDQV]y$PLQWHOG|QW|WWHPKRJ\PLOHQQHDOHJSUDNWLNXVDEEHUUHD
célra.  A Kalauz töprengeni látszott.  0HJYDQ (] OHV] D OHJMREE )RJG D]
órámat!
.LYHWWH PHOOpQ\]VHEpE O D] yUiMiW $PRO\DQ YDVXWDV ]VHEyUD YROW H]VW
tokban. Felnyitotta a tok hátulját és finoman igazított benne valamit. Martin
megpróbálta pontosan megfigyelni, mit, de a Kalauz ujjainak mozdulatai vak
homályba vesztek
 Hát megvolnánk  PRVRO\JRWW  Most már minden rendben van. Amikor
végül is úgy döntesz, hogy most mondod ki az „Állj"W HJ\V]HU HQ IRUJDVG
visszafelé az óra felhúzógombját, amíg megáll. Ha az óra megállt, számodra
PHJiOOWD]LG LV(J\V]HU PL"Ezzel az órát Martin tenyerébe ejtette.
A fiatalember szorosan összezárta fölötte ujjait.
 És biztosan elég ennyi hozzá?
 Tökéletesen! De el ne felejtsd  csak egyszer állíthatod meg! Így hát
DODSRVDQ J\ ] GM PHJ UyOD YDOyEDQ HOpJHGHWW YDJ\H D SLOODQDWWDO DPHO\HW
|U|N LG NUH PHJKRVV]DEEtWDQL NpV]OV] %HFVOHWHVHQ ILJ\HOPH]WHWOHN MyO
fontold meg melyik pillanatot választod!
/HJ\HQQ\XJRGW0DUWLQYLJ\RUJRWW És ha Ön ilyen becsületes, én is az
OHV]HN ÒJ\ W QLN PHJIHOHGNH]HWW HJ\ GRORJUyO 7XODjdonképpen nem is
számít, melyik pillanatot választom. Hiszen, ha én a magam számára
PHJiOOtWRP D] ,G W H] D]W MHOHQWL KRJ\ |U|NUH RWW PDUDGRN DKRO pSSHQ
vagyok. Soha nem leszek öregebb. Ha pedig nem öregszem tovább, nem is
KDORNPHJVRKD+DSHGLJVRKD nem halok meg, soha sem kell felszállnom az
Ön vonatára ...
$.DODX]HOIRUGXOW9iOODHU WHOMHVHQPHJmegrándult, lehet, hogy sírt?
  És te még azt mondtad, hogy én vagyok rosszabb egy használtkocsi
ügynöknél, mi?  nyögte ki végül furcsán fojtott hangoQ
Azután elindult, bele a ködbe. A vonat türelmetlenül sikoltva fütyült ismét és
PiULV VHEHVHQ WiYRORGRWW D VtQHNHQ PDMG GE|U|JYH YpJNpSS HOW QW D
sötétben.
0DUWLQ FVDN iOOW V D WHQ\HUpQ IHNY  H]VW yUiUD EiPXOW +D QHP OiWWD pV
tapintotta volna még most is, és ha nem érezte volna orrában még mindig a
különös szagot, azt hihette volna, hogy az egész dolog  D9RQDWD.DODX]
az Egyezség PLQGHQHOHMpW OYpJLJiORPDNpS]HOHWMiWpNDYROW
De hát ott volt az óra és a szagot is felismerte, amelyet az HOW QW 9RQDW
hagyott maga után. Jól tudta, nem sok olyan mozdony szaladgál, amelyikhez
üzemanyagul kénkövet használnak.
eV QHP YROWDN NpWVpJHL D] (J\H]VpJ IHO O VHP $NDGWDN YROQD RO\DQ
bolondok, akik vagyont, hatalmat vagy Kim Novakot kérték volna cseréEH$
3DSDPHJWDOiQNpWGHFLZKLVN\pUWDGWDYROQDHOPDJiW0DUWLQWXGWDKRJ\ 
csinálta jobban. Mit jobban? Abszolút biztosra ment! Mindössze majd a
pillanatot kell jól megválasztani.
=VHEUHYiJWDD]yUiWpVHOLQGXOWYLVV]DIHOpDYiJiQ\RQ$]HO EEPég nem
volt meghatározott célja, most azonban már igen. Meg kellett találnia a
legnagyobb boldogság pillanatát!
Az ifjú Martin egyáltalán nem volt tökkelütött. Tudta, hogy a boldogság
relatív fogalom. Az elégedettségnek vannak bizonyos feltételei és fokozDWDL
amelyek az ember élete során változnak. Csavargókorában gyakran roppant
elégedetté tette egy pár meleg falat, kényelmes pad a parkban, vagy egy
üveg 1957 6WHUQR 1HPHJ\V]HU NHUOW D] LO\HQ pV KDVRQOy HJ\V]HU 
dolgok révén a pillanatnyi üdvösség állapotába, de tisztában volt vele, hogy
OpWH]QHN H]HNW O NHOOHPHVHEE GROJRN LV (OKDWiUR]WD KRJ\ PRVW IHONXWDWMD
NHW.pWQDSVHPWHOWEHOppVPiU&KLFDJyEDQYROW
A legnagyobb természetességgel sodródott a tömeggel a West Madison
Streeten és itt tette PHJ D] HOV  OpSpVHNHW KRJ\ NLDODNtWVD V]HUHSpW D]
pOHWEHQ 1DJ\YiURVL FVDYDUJy OHWW EHO OH .ROGXOW D SRW\iW OHVWH ORSNRGRWW
Alig egy hét leforgása alatt felküzdötte magát odáig, hogy egy rendesebb
J\RUVEIpEHQHON|OW|WWHEpGHJ\FHQWHVIHNY KHO\Hgy valódi tömegszállás
valódi tábori ágyon, vagy egy liter muskotály, a boldogság illúzióját keltették
benne. Volt egy olyan éjszakája is, amikor mindezeket fenékig kiélvezte, és a
PiPRU WHW IRNiQ HV]pEH YLOODQW KRJ\ HVHWOHJ PHJ NpQH iOOtWDQL D] yUiW 'H
aztán mindjárt arra gondolt, hogy is néztek ki azok az Erényes Jankók, akiket
ma megvágott... Nem vitás, fura alakok voltak, de jómódúak. Jó ruhákat
KRUGDQDN My iOOiVRNEDQ OQHN V]pS NRFVLNDW YH]HWQHN $]  EROGRJViJXN
PpJVRNNDOPiPRUtWyEEOHKHWHO NHO pWWHUPHNEHQYDFVRUi]QDNNpQ\HOPHV
rugós ágybetéteken alszanak és whiskyt isznak szódával. Furák vagy nem
furák, van benne valami. Martin megtapogatta zsebében az órát, végképp
elhessegette a kísértést, hogy egy újabb üveg muskotályért elcserélje és
DOXdni tért, miközben elhatározta, hogy felemeli boldogságmércéjét és állást
NHUHV
$PLNRU IHOpEUHGW HU VHQ PiVQDSRV YROW XJ\DQ GH HOKDWiUR]iVD W|UHWOHQ
PDUDGW 0pJ D KyQDS YpJH HO WW HJ\ 6RXWK 6LGHi cég munkatársaként
GROJR]RWWHJ\QDJ\pStWNH]pVHQ*\ lölte az egyhangú robotot, de jól fizették
és hamarosan egy szobakonyhás lakásban találta magát a Blue Island
$YHQXHQ 0HJV]RNRWWi YiOW V]iPiUD KRJ\ MREE NLVYHQGpJO NEHQ pWNH]]pN
vásárolt egy kényelmes fekhelyet és szombat esténként lejárt a sarki
PXODtóba. Mindez roppant kellemes volt, csakhogy ...
0 YH]HW MH HOpJHGHWW YROW PXQNiMiYDO pV D N|YHWNH]  KyQDSUD
fizetésemelést helyezett kilátásba. Ha ezt megvárja, az emelés azt fogja
jelenteni, hogy megengedhet magának egy használt kocsit. Ha kocsija lesz,
IHOV]HGKHW PDMG YDODPL OiQ\W LV DNLYHO LG QNpQW UDQGHY~]KDW $]RN N|]O
DNLNNHOHJ\WWGROJR]RWWQHPHJ\IL~WHWWHH]WpV~J\W QWEROGRJRN
Így hát Martin tovább dolgozott. Megkapta az emelést, megvette a kocsit és
hamarosan egész csomó lány is akadW
$] HOV  LO\HQ DONDORPPDO D]RQQDO PHJ DNDUWD iOOtWDQL D] yUiW &VDN D]WiQ
HV]pEHMXWRWWPLWPHVpOJHWWHND]LG VHEEHN9ROWSpOGiXOHJ\ILFNyEL]RQ\RV
Charlie, aki mellette dolgozott a felvonógépen.  „Lehet, hogy amíg fiatal vagy
és fogalmad sincs a lpQ\HJU O DGGLJ URSSDQW QDJ\QDN pU]HG PDJDG KD
H]HNNHOKDQF~UR]KDWV]'HNpV EEW|EEUHIRJV]YiJ\QL.HOOPDMGHJ\NHGYHV
lány, aki csak a tied! Az lesz az Igazi!"
Martin úgy érezte, tartozik magának azzal, hogy a végére járjon a
dolgoknak. Ha mégse válna be a tanács, ahhoz, ami most van, bármikor
visszatérhet.
Jó hat hónapba telt, mire találkozott Lilian Gilisszel. Akkoriban már újra
HO OpSWHWWpNpVD]LURGiQGROJR]RWW%HNHOOHWWLUDWNR]QLDHJ\HVWLWDQIRO\DPUD
hogy a könyvelés elemeit megtanulja. De ez már heti tizenöt dollárral jelentett
többet, és különben is kellemesebb volt bent dolgozni, mint a szabad ég alatt.
És Liliannal lenni igazán nagy boldogságot jelentett.
Amikor megmondta neki, hogy hozzá akar menni feleségül, Martin
tökéletesen biztos volt benne, hogy itt a pillanat. Talán csak azért nem tette
mégsem, mert Lilian.. HJ\V]yYDO  UHQGHV OiQ\ YROW pV D]W PRQGWD KRJ\
D]]DO YiUQLXN NHOO D] HVNY LJ 3HUV]H D] HVNY K|] 0DUWLQQDN PpJ |VV]H
NHOOHWWJ\ MWHQLHHJ\NLVSpQ]WpVKiWHJ\~MDEEIL]HWpVHPHOpVLVMyOM|WWYROQD
Mindez beletelt egy évbe. Martin türelmes volt, hiszen tudta, hogy érdemes
YiUQLD+DQpKDPpJLVNpWHO\HLWiPDGWDNHO YHWWHpVPHJV]HPOpOWHD]yUiMiW
De soha nem mutatta meg Liliannak, de másnak sem. Az emberek legtöbbje
drága karórákat hordott, mellettük a régimódi vasutaszsebóra szegényesnek
W QWYROQD
Martin mosolyogva nézegette a kopott jószágot. Mindössze egyetlen
mozdulatába kerül, és máris az övé lehet valami, amit a körülötte robotoló
tökfejek egyike sem érhet el soha. Örök boldogság piruló mátkájával.
Csakhogy kiderült, hogy maga a házasság csupán a kezdet. Csodálatos
volt, nem vitás, de Lilian megmagyarázta neki, hogy még csodálatosabb
lenne minden, ha új lakásba költözhetnének és azt szépen be is
rendezhetnék. Martin modern bútorokra, tvre és egy jó kocsira vágyott.
Így hát esti tanfolyaPRNUD NH]GHWW MiUQL pV HJ\ ~MDEE HO OpSWHWpVVHO D
központi irodába került. Amikor kiderült, hogy útban van a kicsi,
természetesen feltétlenül látni akarta a fiát. Amikor pedig a gyerek
PHJpUNH]HWWYLOiJRVViYiOWHO WWHKRJ\PHJNHOOYiUQLDDPtJNLFVLWQDJ\REE
lesz, járni tud és beszélni kezd és kialakul az egyénisége.
(] LG  WiMW D FpJ D YLGpNL PXQNiN HOOHQ U]pVpYHO Et]WD PHJ 0DUWLQW
XWD]JDWRWW pV PRVW PiU  LV D]RNEDQ D EL]RQ\RV HOHJiQV pWWHUPHNEHQ
étkezett; jómódúnak számított, sok kiadása volt, de mHJHQJHGKHWWH
magának. Nemegyszer kísértést érzett, hogy megállítsa az órát. Hiszen ez
volt az igazi jó élet... Persze, azért még jobb is lehetne, ha nem kellene
GROJR]QLD +D D FpJ YDODPHO\LN YiOODONR]iViED EHWiUVXOKDWQD HO EEutóbb
YDJ\RQWJ\ MWKHWQHpVvisszavonulhatna. Akkor azután minden ideális lenne.
0LQGH]WHOLVpUWHGHQpPLLG EHWHOOHWW0DUWLQILDPiUHJ\HWHPUHMiUWPLUH
apja valóban olyan vagyonnal rendelkezett, hogy szinte felvetette a pénz.
Martin ekkor határozottan úgy érezte, hogy itt a SLOODQDW PRVW YDJ\ VRKD
KLV]HQMyFVNiQHOP~OWPiUIHOHWWHD]LG 
Ekkoriban találkozott azonban Sherry Westcottal, aki láthatólag egyáltalán
nem tartotta Martint középkorúnak, jóllehet gyérült már a haja és bizony
pocakot is eresztett. A lány megtanítotWDKRJ\DQOHKHWDWDUIROWRNDWPHJIHOHO 
frizurával eltüntetni, és hogy egy indiai öv jótékonyan leplezi a pocakosodást
is. Tény, hogy a lánytól rengeteg mindenfélét tanult, és Martin annyira élvezte
D] RNWDWiVW KRJ\ HO  LV YHWWH D] yUiW pV KR]]iNH]GHWW hogy megállítsa.
Szerencsétlenségére azonban épp azt a pillanatot választotta ki erre, amikor
a magándetektívek betörték a hotelszoba ajtaját, és ezután Martint jó darabig
úgy elfoglalta a válással járó hercehurca, hogy jószerivel egyetlen percét sem
QHYH]KHWWHNHOOHPHVQHN
Mire az utolsó részletkérdéseket is rendezte Liliannal, tönkrement embernek
számított és Sherry szemmel láthatóan már nem is találta olyan fiatalnak, így
hát Martin ismét nekiveselkedett a munkának. Másodszor is megszedte
magát, de ez alkalommal tovább tartott és mire sikerült, egyre kevesebb
|U|PHWWDOiOWEHQQH$NRNWpOEiURNN|QQ\ K|OJ\LNpLPiUKLGHJHQKDJ\WiNpV
QHPLJHQ pUGHNHOWH D] LWDO VHP 0HOOHVOHJ D] RUYRV LV yYWD PLQGNHWW W O 'H
hát gazdag ember számára léteznek más élvezetek is. Az utazás például GH
QHPiPDPRO\DQNXW\DJROiVD]HJ\LNLVWHQKiWDP|J|WWLIpV]HNE ODPiVLNLJ
QHP EL]RQ\ 0DUWLQ UHSO JpSHQ pV OX[XVJ ]|V|Q MiUWD D YLOiJRW (J\ LGHLJ
~J\ W QW LO\HQ PyGRQ PHJWDOiOMD D] DONDOPDV SLOODQDWRW SpOGiXO DPLNRU D
KROGIpQ\EHQ IUG  7DG]VL 0DKDO HO WW iOOW (O  LV YHWWH D YLKDUYHUW |UHJ
óratokot és nekiállt, hogy megállítsa az órát. Körülötte sehol egy íélek. És 
épp ez volt az oka, hogy habozni kezdett. Pompás pillanat volt, kétségtelen,
de egyedül volt. Lil és a gyereNHOW QW6KHUU\LVHOW QWpVYDODKRJ\VRKVHYROW
rá ideje, hogy barátokat szerezzen. Talán, ha hasonló gondolkodású
HPEHUHNHW WDOiO D] MHOHQWL PDMG D YpJV  EROGRJViJRW" (EEHQ NHOO UHMOHQLH D
WLWRNQDN nem a pénzben, a hatalomban, a szexualitásban, vagy DEEDQKRJ\
az ember csodaszép dolgokat lát... Az igazi boldogság a barátságban van.
ËJ\ KiW KD]DIHOp D KDMyQ D EiUEDQ PHJNtVpUHOW QpKiQ\ ~M LVPHU VUH V]HUW
WHQQL $] LOOHW N D]RQEDQ MyYDO ILDWDODEEDN YROWDN QiOD pV QHP WDOiOW N|]|V
témát velük. Azonkívül szívesebben táncoltak és ittak, Martin kondíciója pedig
PiUQHPHQJHGWHPHJD]LO\HVIDMWDLG W|OWpVW0LQGD]RQiOWDOPHJSUyEiOWD
7DOiQH]RNR]WDD]XWiQD]WDNLVEDOHVHWHWDPHO\HJ\QDSSDOD]HO WWpUWH
hogy a hajó kikötött Friscóban. „Kis baleset"  így mondta a hajóorvos. Martin
azonban látta, hogy az orvos arckifejezése nagyon komoly volt, amikor ágyba
SDUDQFVROWD pV PHQW DXWyW UHQGHOW D NLN|W EHQ KRUJRQ\]y KDMyKR] $
PHQW NRFVL0DUWLQWHJ\HQHVHQDNyUKi]EDYLWWH
A kórházban a költséges kezelés, a költséges mosolyok és a költséges
szép szavak sem téveszthették meg Martint. Öregember volt, tönkrement
szívvel és az volt a véleményük, hogy meg fog halni, ö azonban túljárhatott
az eszükön, hiszen megvolt még az órája! Megtalálta a kabátzsebében,
DPLNRUfelöltözött és kilopakodott a kórházból.
Nem kell meghalnia! Fügét mutathat a halálnak egyetlen mozdulattal  és
ezt a mozdulatot szabad emberként, a szabad ég alatt akarta megtenni. Ez
volt a valódi boldogság titka! Most már értette. Még a barátság sem jHOHQW
annyit, mint a szabadság. Ez volt a legjobb dolog minden közül: szabadnak
lenni, barátok, család s a test vágyai nélkül.
Martin végigsétált az éjszakai égbolt alatt a rakparton. Ha jól meggondoljuk,
pontosan oda érkezett vissza, ahonnét annyi évvel H]HO WWHOLQGXOW$SLOODQDW
D]RQEDQPHJIHOHO YROWpUGHPHVYROW|U|NUHPHJKRVV]DEEtWDQL$NLHJ\V]HU
csavargó volt, mindörökre csavargó marad. Mosolygott, ahogy mindezt
végiggondolta, de aztán mosolya hirtelen élesen eltorzult. Ugyanolyan
hirtelen és élesen, mint ahogy a fájdalom a mellébe markolt. Forogni kezdett
körülötte a világ, és Martin végigzuhant a rakpart szélén.
Nemigen látott már, de eszméletén volt és tudta, mi történt. Egy újabb
V]tYURKDP pV H]~WWDO QDJ\RQ HU V 7DOiQ D] XWROVy .LYpYH KD nem csinál
tovább magából bolondot. Nem fogja megvárni, mi is lenne tovább. Itt és
PRVW YROW D] XWROVy DONDORP KRJ\ pOMHQ D OHKHW VpJJHO pV PHJPHQWVH D]
életét. És meg is teszi. Még tud mozogni, senki sem akadályozhatja meg.
Zsebébe kotort és kihúzta a régi ezüstórát, a felhúzógombot markolászva.
Csak egy húzás és fittyet hányt a halálnak. Soha nem kell a Pokolba tartó
Vonatra felszállnia. Örökké fog élni.
Örökké ...
Martin eddig soha nem gondolkozott el a szó tulajdonképpeni jelentésén.
Örökké élni  GH hogyan? ... Valóban akare örökké élni, így, ahogyan most
van: beteg, öregemberként, tehetetlenül heverve a földön?
Nem, nem képes megtenni. Nem fogja megtenni! És egyszerre sírhatnékja
támadt, mert ráébredt, hogy valahol az úton kigolyózta saját magát. 0RVW
SHGLJ PiU NpV  6]HPHL HOKRPiO\RVRGWDN IOpEHQ HJ\UH HU V|G|WW D
dübörgés... Természetesen felismerte a hangot és egyáltalán nem volt
PHJOHSYH DPLNRU D UDNSDUWRQ D N|GE O HO URERJRWW D 9RQDW $] VHP OHSWH
meg, hogy a vonat megállt, és azon sem csodálkozott, hogy a Kalauz kiszállt
és lassan közeledett felé.
A Kalauz mit sem változott. A vigyora is a régi volt.
+HOOR0DUWLQPRQGWD Beszállás!
 7XGRP  VXWWRJWD 0DUWLQ  'H YLQQLH NHOO 1HP WXGRN PHQQL
Tulajdonképpen nem is beszélek már, vagyLJHQ"
 Beszélsz hát  PRQGWD D .DODX]  Kiválóan hallak. És járni is tudsz. 
Lehajolt és kezét rátette Martin melléUH 0DUWLQ HJ\ SLOODQDWUD GHUPHV]W 
zsibbadást érzett, de aztán olyan érzése támadt, hogy megint tud járni.
Feltápászkodott és követte a Kalauzt a Vonathoz.
(]D]DYDJRQ" kérdezte.
 1HP D N|YHWNH]   PRUPROWD D .DODX]  Úgy vélem, jogod van a
SXOOmannkocsiban utazni. Végül is sikeres ember voltál. Megkóstoltad a
gazdagságot, a rangot és a tekintélyt. Megismerted a házasság és az apaság
örömeit. Próbáltad az evés, az ivás, a dorbézolás gyönyöreit is és szép
hosszú utat tettél, így hát nehogy utólagos szemrehányásokat tégy nekem.
 Jól van  sóhajtott Martin.  Nem okolhatom magát a saját hibáimért.
Másrészt azonban magának sincs semmi érdeme abban, ami történt.
Mindenért, amit szereztem, megdolgoztam. Mindent csakis magamnak
köszönhetek. Nem is volt szükségem az órájára.
 Ügy, nem is volt rá szükséged? PRVRO\JRWWD.DODX]
 Hát akkor most vissza, is adhatnád, nem?
6]NVpJHYDQUiDN|YHWNH] EDOHNV]iPiUDPL"PRURJWD0DUWLQ
  Talán.
$EEDQDKRJ\DQH]WPRQGWDYROWYDODPLDPLUH0DUWLQIHlfigyelt. Kíváncsian
fürkészte a Kalauz szemét, de a sapka pereme árnyékba vonta, így hát
Martin ismét az órára nézett.  Mondanék valamit  kezdte óvatosan.  +D
visszaadom az órát, mit csinál vele?
 Hogy mit? Behajítom az árokba  IHOHOWH D .DODX]  (zt fogom csinálni
YHOH és kinyújtotta a kezét.
 És mi lesz, ha valaki erre jár, megtalálja, visszafelé WHNHUL D
IHOK~]yJRPERWpVPHJiOOD]LG "
 (J\ VH WHV]L PHJ  PRUPROWD D .DODX] 0pJKD WXGMiN PLU O YDQV]y
DNNRUVHP
 Úgy érti, az egész csak trükk volt? Ez csak egy közönséges olcsó óra?
$]WQHPPRQGWDPVXWWRJWDD.DODX] Én csak azt mondtam, hogy még
soha senki nem tekerte visszafelé a felhúzógombot. Mind ugyanazt tették,
amit te, Martin. Egyre csak várták a tökéletes boldogságot. Vártak a
SLOODQDWUDDPHO\ nem jön el soha.
A Kalauz megint kinyújtotta kezét az óráért. Martin sóhajtott és
megcsóválta a fejét.
 Akkor hát maga becsapott engem!
 Te csaptad be önmagadat, Martin! És most felszállsz a Vonatra, amely a
3RNROEDWDUW
)HOWDV]LJiOWD 0DUWLQW PDJD HO WW D YDJRQED $KRJ\ IHOOpSHWW D YRQDW
elindult, füttye sikoltott. És Martin ott állt az imbolygó pullmannkocsiban, az
OpVHN N|]WL IRO\RVyQ pV D W|EEL XWDVUD EiPXOW 1p]WH NHW DKRJ\DQ RWW
üldögéltek és valahogy egyáltalán nHP WDOiOWD NHW LGHJHQQHN 0LQG RWW
YROWDN D] LV]iNRVRN pV D E Q|] N D V]HUHQFVHMiWpNRVRN D FpOWDODQXO
sodródók, a naplopók és szoknyavadászok, az egész vidám banda. Tudták
SHUV]HKRYiXWD]QDNGHV]HPPHOOiWKDWyDQILNDUFQ\LWVHPW|U GWHNYHOH$]
DEODNRNDW IHNHWH IJJ|Q\ IHGWH GH EHQW YLOiJRV YROW pV PLQG QDJ\V]HU 
hangulatban voltak. Zúgott az ének, palackok jártak körbe, harsogott a
nevetés, koppant a kocka, tréfás történeteket meséltek, hetvenkedve
V]iPROWDN EH JD]WHWWHLNU O 0LQGHQ pSSRO\DQ YROW ahogy a Papa énekelte a
GDOEDQ
 Ezek aztán az útitársak!  PRQGWD 0DUWLQ – Soha ilyen kedvemre való
WiUVDViJRW/iWKDWyDQQDJ\V]HU HQV]yUDNR]QDN
A Kalauz vállat vont.
 7DUWRN W OH KRJ\ D GRORJ HJ\iOWDOiQ QHP OHV] LO\HQ YLGiP KD PDMG
EHIXWXQNDPDBizonyos Végállomásra...
Harmadszor is Martin elé tartotta markát.
+iWDNNRUPLHO WWHOIRJODOQiGN|]WNDKHO\HGDGGV]pSHQYLVV]DD]yUiW
Az üzlet az üzlet!
0DUWLQHOPRVRO\RGRWW
 Az üzlet az üzlet  ismételte. %HOHHJ\H]WHPDEEDXJ\HKRJ\IHOV]állok a
YRQDWiUDKDPHJiOOtWKDWRPD],G WDPLNRUDNHOO HQEROGRJSLOODQDWHOpUNH]LN
És úgy érzem, most, éppen most és itt vagyok olyan boldog, amilyen még
VRKDVHPYROWDP
Martin ujjai lassan az ezüst zsebóra felhúzógombjára fonódtak ...
1HP képedtHOD.DODX]1H
De a kis csavar addigra már körbefordult.
  7XGRGe mit tettél?!  ordított a Kalauz.  Most már soha nem érkezünk
meg a Végállomásra! Utazni fogunk mindnyájan  örökre.
0DUWLQYLJ\RUJRWW
 7XGRP  PRQGWD  De hát az utazás a jó, nem a cél az érdekes. Maga
tanított rá. Én pedig most csodálatos útra indulok. Tudja mit? Még
segítségére is lehetek! Ha találna egy másik ilyen sapkát és nálam hagyja az
órát...
Végül így is történt. Kackiás sapkájában, ócska ezüst zsebórájával a
világon nincs boldogabb lény  most és mindörökké 0DUWLQQiODIpNH] QpOD
Vonaton, amely örökké a Pokolba tart...





:DOWHU00LOOHU
(ford.: Avarossy Éva)

eQDONRWWDODN

/HJ\ ]WH D] HOOHQVpJHW pV HWW O HOJ\HQJOW hOW D V]LNOiQ D] pMV]DNiEDQ
Hidegen, sérülten gunnyasztott a fekete égbolt alatt, lábaival érzékelte a
N|UQ\pN QHV]HLW FVXSiQ HUQ\ IOHL PR]RJWDN ODVVDQ N|UEHSiV]Wi]YD D
YLGpNHW pV D] HJHW 6NHW OHYHJ WOHQ FVHQG KRQROW N|UO|WWH 6HPPL VHP
PR]GXOW NLYpYH D]W D] HU WOHQ YDODPLW DPL D EDUODQJEan mocorgóit. Jó volt,
KRJ\ VHPPL VHP PR]GXOW *\ O|OWH D KDQJRW D PR]JiVW 7HUPpV]HWpKH]
WDUWR]RWW KRJ\ J\ O|OMH NHW $ EDUODQJEDQ PRFRUJy YDODPLYHO KDMQDOLJ
úgysem tudott mit kezdeni. A valami egyre motyogott ott benn a kövek között.
 Segítsetek! MiQGHQNLPHJKDOW"+DOORWRNHQJHP"6DZ\HUYDJ\RN6DZ\HU
hív mindenkit, Sawyer hív mindenkit ...
$PRW\RJiVV]DEiO\WDODQYROWQHPYROWSURJUDPR]YD.LV] UWHKiWPHJVH
hallotta. Körülötte minden áthatóan hideg volt. A nap eltávozott, és
kétszázötven órán keresztül majdnem tökéletes sötétség uralkodott, kivéve
D] pJJ|PE GHUHQJ  IpQ\pW DPHO\W O QHP UHPpOKHWHWW WiSOiOpNRW pV D
FVLOODJRNV]LNUi]ySRQWMDLWDPHO\HNDODSMiQPHJiOODStWRWWDD]LG W
Sérülten ült a szirten és várta az ellenséget. Az ellenség az elmúlt délután
W|UW EH YLOiJiED D NOV  LGHJHQ YLOiJEyO 0DJDEL]WRV OHSOH]HWOHQVpJJHO
pUNH]HWWPLQGHQYpGHNH] PDQ YHUYDJ\WiPDGyW]HOpVQpONO.|QQ\HGpQ
semmisítette meg  HO EE D KDWDOPDV J|UJ  HOOHQVpJHW DPHO\ NHUHNHNHQ
gördült, majd az apró ellenségeket, amelyek sietve rajzoltak szanaszét a
NLpJHWW WHVWE O (J\HQNLQW V]HGHJHWWH OH NHW NLYpYH D]W D] HJ\HW DPHO\LN
EHPiV]RWWDEDUODQJEDpVHOUHMW ]|WWD]UHJHJ\LNUHSHGpVpEHQ
$UUDYiUW KRJ\DYDODPLHO E~MMRQ$V]LUWWHWHMpQHO Q\|VKHO\]HWEHQYROW
innen mérföldekre szemmel tudta tartani a környéket, a krátereket, a sziklákat
és a szakadékokat, a nyugati irányban húzódó kopár, homokos síkságot, és a
szent hely szögletes körvonalait a torony közelében, amely a világ közepe
YROW$EDUODQJHJ\GpONHOHWLLUiQ\EDQIHNY V]LNODFV~FVW|YpEHQK~]yGRWWDOLJ
HJ\ NLORPpWHUUH D V]LUWW O %HMiUDWiW NLV W ]YHW  NDUMDLYDO LV HOpUWH tJ\ KiW D]
ellenség utolsó lapuló maradványa számára sem volt menekvés.
 8J\DQRO\DQ N|]|Q\|VHQ ILJ\HOWH D J\ O|OW YDODPL PRW\ogását, amilyen
N|]|Q\|VHQ W UWH D VpUOpVHL RNR]WD IiMGDOPDNDW WUHOPHVHQ YiUYD KRJ\
végre enyhüljön. A fájdalom már számos napkelte óta gyötörte, de a
sérüléseket még mindig nem hozta helyre senki. A sebek megbénították
QpKiQ\ pU]pNHO MpW pV DNWLYiWRUDL HJ\ UpV]H VHP P N|G|WW PHJIHOHO HQ
7|EEp QHP YROW NpSHV N|YHWQL D] HQHUJLD ONWHW  VXJDUiW DPHO\
biztonságosan visszavezette volna a másik világba, az alkotójához. Képtelen
volt kiváltani azokat az impulzusokat, amelyek különbséget tettek a
segítségre VLHW  My EDUiW pV D] HOOHQVpJ N|]|WW 0RVW PiU FVDN HOOHQVpJ
létezett.
 Aubrey ezredes, itt Sawyer! Beszorultam egy raktárbarlangba. Azt
hiszem, a többiek meghaltak. Alig hogy megközelítettük, megtámadott
bennünket. Sawyer hívja Aubreyt, Sawyer hívja Aubreyt! Ezredes! Már csak
egyetlen oxigénpalackom maradt! Ezredes, hall engem? Válaszoljon!
Enyhe remegés fut át a sziklán  semmi több , parányi zavaró hatás
PLQG|VV]H D] iOWDOD U]|WW YLOiJ iOGRWW Q\XJDOPiEDQ $] HOOHQVpJHW
megsemmisítette, kivéve azt a lapuló maradványt ott a barlangban. De az is
ártalmatlanná vált, már nem is mozgott.
Sérülései miatt harag forrt benne. A sérült részek egyre küldték a
YpV]MHOHNHW  SHGLJ VHP OHiOOtWDQL QHP WXGWD NHW VHP SHGLJ D] UM|QJ 
jelzésekkel követelt intézkedéseket nem volt képes végrehajtani, így hát ült a
V]LUWHQV]HQYHGHWWpVJ\ O|OW
*\ O|OWHD]pMV]DNiWPHUWpMV]DNDQHPYROWPyGMDWiSOiONR]QL1DSN|]EHQ
KDE]VROWD D QDSVXJDUDNDW LJ\HNH]HWW PHJHU VtWHQL PDJiW D KRVV]~ KRVV]~
éjszakai virrasztásokra, de mire felvirradt, már újra elgyengült, mardosó
pKVpJNtQR]WD(]pUWQDJ\RQMyYROWH]DQ\XJDOPDVpMMHOWDUWDOpNROKDWWDHU LW
pVyYKDWWDpU]pNHQ\UpV]HLWDKLGHJW O+DXJ\DQLVDKLGHJiWKDWROWV]LJHWHO 
UpWHJHLQ D K pU]pNHO N LV YpV]MHO]pVHNEH NH]GWHN ps a gyötrelem még
elviselhetetlenebbé vált. Minden csupa fájdalom volt. A harcot kivéve, sehol
VHPPL|U|PFVXSiQD]pOWHW QDSVXJDUDNMHOHQWHQHNEROGRJViJRW
A szent hely védelme, a világ dermedt nyugalmának biztosítása, az
ellenség elpusztítása H]HNYROWDNDKDUFJ\|Q\|UHL,VPHUWH NHW
És ismerte világa természetét is. Megvizsgálta minden centiméterét,
egészen a fájdalomhatárig, amelyet nem léphetett át. Tanulmányozta a
PHVV]HEE HOWHUO  iWPHQHWL ]yQiW LV QDJ\ KDWyVXJDU~ WiYpU]pNHO LYHO (] D
világ, az átmeneti zóna és a másik világ  együtt jelentette a Külvilágot, az
8QLYHU]XPRW
 Segítség, segítség, segítség! Itt John Harbin Sawyer kapitány, az
Autokibernetikai Hadtest Vezérlési és Programozási részleg, jelenleg a Lunar
7L]HQKDWPHQW H[SHGtFLyWDJMD(J\HWOHQpO HPEHUVLQFVD+ROGRQ"+DOORWRN
engem? Rosszul vagyok. Isten a megmondhatója, hányadik napot töltöm már
LWW HEEHQ D] UUXKiEDQ 0iU E ]OLN 9ROW UDMWDWRN YDODKD PiU QDSRNLJ
HJ\IRO\WiEDQ UUXKD"7HOMHVHQNpV]YDJ\RN6]HGMHWHNNLLQQHQ
$]HOOHQVpJDPiVLNYLOiJEyOV]iUPD]LN+DD]HOOHQVpJDNOV ]yQiQEHOO
PHUpV]NHGHWW PHJ NHOOHWW |OQLH H] YROW D OHJDODSYHW EE LJD]ViJ DPHO\HW
alkotásának napja óta tudott. Csak a segítséget hozó gyógyítók mozoghattak
bántatlanul ezen a földön, de azok most már soha nem jönnek. Többé sem
KtYQLVHPIHOLVPHUQLQHPWXGMD NHW sérülései lehetetlenné tették.
6DMiWWHUPpV]HWpWLVLVPHUWH$EHOV PHJILJ\HOpVWVpUOpVHpVDQQDND]tJ\
OHKHW YpYiOW OHWDSRJDWiVD WHWWH OHKHW Yp&VXSiQ  PDJDÄOpWH]HWW PLQGHQ
HJ\pE D NOYLOiJEyO V]iUPD]RWW ,VPHUWH VDMiW P N|GpVpW NpSHVVpJHLW
határait. Lábaival hallgatta a vidéket. Számtalan szemével letapogatta a
IHOV]tQW$]HJHWONWHW VXJDUDNNDOYL]VJiOWDeUH]WHDI|OGDODWWDEL]RQ\WDODQ
rengéseket, elvétve morajlást. A felszínen látta a csillagok fényének halvány
MiWpNiW pUH]WH D KLGHJ WDODMEyO HOLOODQy K W D WRURQ\UyO YLVV]DYHU G|WW
impulzusokat. Az égen csupán a csillagokat látta, és a bizonytalan
sugárvisszhangokat fogta fel, amelyek a feje felett ragyogó J|PEU OD)|OGU O
érkeztek. A jól ismert fájdalom mardosta és várta, várta a hajnalt.
Egy jó óra telhetett el, amikor a valami kúszni kezdett a barlangban. Jól
hallotta a gyenge kapirgálást, ahogyan a sziklák továbbították hozzá.
Leengedte egyik legérzékenyebb mikrofonját és követte vele a hangok
nyomát. Az ellenség maradványa lassan a barlang bejárata felé kúszott, alig
YRQV]ROYDPDJiW (J\LN NLV W ]YHW MpW DI|OGIpQ\EHQ IUG  V]LUW OiEiQ V|WpWO 
IROWUDLUiQ\tWRWWD9DNtWyQ\RPMHO] VRUR]DWRWDGRWWOHDbarlangra, és figyelte,
KRJ\DQFVDSyGQDNDIpQ\O KDQJWDODQFVtNRNDOHYHJ QpONOLWHUHWiWtYHOYHD
bejárat elé.
 Te mocskos, szemét, dögletes szörnyeteg, hagyjál békén! Te irtózatos
gépfenevad, én vagyok az, Sawyer! Nem emlékszel? Az én újoncom voltál tíz
éve!... haKDha! Egy ostoba autokibernetikus robotnövendék ... egy hadsereg
W ]HUHMpYHO(QJHGMNL(QJHGMNL
Az ellenségmaradvány megint a kijárat felé kúszott, és a hangtalan
JpSIHJ\YHUW ] PHJLQW HOiUDV]WRWWD D EDUODQJ HO WWL WHUHW PLUH D]
YLVVzamenekült. Újabb rezgések a sziklában.
$EDUiWRGYDJ\RN$KiERU~QDNYpJHPiUKyQDSRNNDOH]HO WWYpJHWpUW
)|OGLKyQDSRNNDOH]HO WW+iWQHPpUWHG=VpPEL"=VpPEL így hívtunk régen,
D] ~MRQFLG GEHQ  PLHO WW PHJWDQtWRWWXQN |OQL 0RELO DXWRNLEHUQHWLNXV
tüzelésirányítás. Hát nem ismered meg a papádat, fiam?
$ UH]JpVHN LGHJHVtW Yp YiOWDN +LUWHOHQ PHJGK|G|WW NHFVHVHQ LUiQ\tWYD
KDWDOPDV W|PHJpW VDUNRQ IRUGXOW D V]LUWHQ 'E|UJ  PRWRURNNDO OHN~V]RWW D
domboldalra, ismét fordult és leereszkedett a OHMW Q ÈWKDODGW D VtNViJRQ pV
PLQWHJ\ |WYHQ PpWHUUHO D EDUODQJ EHMiUDWD HO WW IpNH]HWW +HUQ\yWDOSDL
nyomában portölcsérek kavarogtak, a por hatalmas zuhatagként hullott vissza
DOHYHJ QpONOLpMV]DNiEDQ)LJ\HOW$EDUODQJEDQPLQGHQFVHQGHVYROW
 0HQj innen, fiacskám  NH]G G|WW ~MUD D UH]JpV HJ\ LG  XWiQ  +DJ\G D
papát békében éhen halni.
$NLVW ]YHW WDEDUODQJIHNHWpQiVtWyV]iMiQDNN|]HSpUHLUiQ\tWRWWDpVYDJ\
NpWV]i] Q\RPMHO] sorozatot adott le a barlang belsejébe. Várt. Ott belül
VHPPL VHP mozdult. Latolgatta, hogy bevágjone egy sugárgránátot, de
O V]HUNpV]OHWH NLPHUO EHQ YROW (J\ LGHLJ KDOOJDWy]RWW ILJ\HOWH D EDUODQJ
bejáratát, ötször akkorára magasodott fel, mint az a törékeny emberi lény,
amely ott belül lapult. Aztán megfordult és visszadübörgött a síkságon, hogy
LVPpW HOIRJODOMD UKHO\pW D V]LUWHQ $] iWPHQHWL ]yQD KDWiUDLQ NtYOU O M|Y 
távoli mozgás borzolta meg bizonytalanul figyelme küszöbét GHW~OPHVV]LU O
jött, semhogy zavarhatta volna.
A valami ismét mocorgott a barlangban.
/pNHWNDSWDPKDOOMiWRN"/pNHWNDSWDP(J\OHSDWWDQyN GDUDEWyO3DUiQ\L
O\XN GH D FVDSyV]HOHS QHP IRJMD EtUQL $] UUXKiP 6DZ\HU KtYMD $XEUH\W
Sawyer hívja Aubreyt. Hold vagon Tizenhat hívja a bázisközpontot.
Közleményem van számotokra, vétel. HaKa. Volt mit átéljek. Eltaláltak! Léket
kaptam. Segítség!
 A valami egy ideig nyöszörgött, aztán:  Na jó, ez csak a lábam.
Telepumpálom vízzel és megfagyasztom. Persze így elvesztem a lábam. Az
istenit, csak szép kényelmesen! Megint letelepedett a szirten, aktivátorai
elpihentek, mardosó kínt érzett, de türelmesen várta a hajnalt.
$ GpOL LUiQ\EyO N|]HOHG  PR]JiV HU V|G|WW 0iL D] iWPHQHWL YLOiJ NOV 
határán motozott, míg végül is idegesíteni kezdte. Hasából hangtalanul egy
fúró hatolt be mélyen a sziklába, aztán visszahúzódott. Az üregbe érzékeny
mikrofont engedett le és figyelmesen hallgatta a talaj mélyét.
A sziklában alig hallható zsongás  elvegyül a barlangból hallatszó
nyöszörgéssel.
Összehasonlította a zsongást memóriaképeivel. Hallott már hasonlót. A zajt
HJ\WiYROLGpOIHO ON|]HOHG J|UGO WiUJ\RNR]WD0HJNtVpUHOWHOHadni a „Jó
EDUiWYDJ\HOOHQVpJYDJ\"MHO]pVHNHWGHDGyV]HUYHQHPP N|G|WWtJ\KiW
a mozgás ellenséges volt  HJ\HO UH PpJ NtYO HVHWW MHOHQOHJL IHJ\YHUHL
hatósugarán.
1|YHNY  GK IRJWD HO pV IHONpV]OW D KDUFUD 1\XJWDODQXO PRFRUJRWW D
V]LUWHQGHQHPWpYHV]WHWWHILJ\HOPHHO ODEDUODQJRWVHP+LUWHOHQHJ\~MDEE
pU]pNHO FVDWRUQiMiWpUWH]DYDUyKDWiVDUH]JpVHNKDVRQOtWRWWDNDEDUODQJEyO
KDOOKDWyNUD$UH]JpVHND]RQEDQH]DONDORPPDODIHOV]tQHQpUNH]WHND] U|Q
át, a hosszúhullámú tartományban.
+Rldvagon Tizenhatot hívja Parancsnoki Kocsi, jelentkezzék. Vétel.
Aztán csend. Azt várta, hogy a barlangból érkezik majd válasz, mert tudta,
hogy az egyik ellenséges egység gyakran vált rezgésképeket a másik
ellenséges egységgel. De nem érkezett felelet. Lehetséges, hogy a
hosszúhullámú energia nem tud behatolni a barlangba, hogy eljusson az ott
UHMW ] YDODPLKH]
7L]HQKDWRV0HQW H[SHGtFLyLWW$XEUH\3DUDQFVQRNL.RFVLMD0LD]|UG|J
történt magával? Hallja adásomat? Vétel!
Feszült figyelemmel hallgatta a talajt. Ahogy az ellenség elnémult, a
]VRQJiVPHJV] QW1pKiQ\SHUFP~OYDDPR]JiVIRO\WDWyGRWW
Távfülét húsz kilométerre délnyugatra irányította, utasítva, hogy
KDOOJDWy]]pN pV N|]YHWtWVH H ]VRQJy ]DMW .pW ]DMNpSHW YHWW IHO pV H]HNE O
kiszámította az ellenség pontos helyét és sebességét. Az ellenség északnak
tartott, az átmeneti zóna széle felé. A szirten ülve megtöltötte fegyvereit.
Felkészült az ütközetre.
7L]HQKDWRV0HQW H[SHGtFLyLWW$XEUH\3DUDQFVQRNL.RFVLMD)HOWpWHOH]HP
KRJ\DGyMDQHPP Nödik. Ha hall bennünket, figyeljen: Északról közeledünk,
|W PpUI|OGQ\LUH YDJ\XQN D PDJQDSXOWiOy N|U]HWW O 2WW PHJiOOXQN pV HJ\
DXWRNLErakétát lövünk ki a VörösVörös zónába. A rakéta robbanófeje rádió
KDQJWRYiEEtWy +D YDQ HJ\ P N|G  DGyMD D WRYiEEtWy Ueléállomásként fog
P N|GQL9pWHO
0iUQHPpUGHNHOWHDUH]JpVNpSKDUFNpV]OWVpJpWHOOHQ UL]WH0HJYL]VJiOWD
HQHUJLDtartalékait, kipróbálta a fegyveraktivátorokat. Visszarendelt egy
távszemet és türelmesen várt, amíg a szem rák módjára visszakúszott a
V]HQWKHO\U OKRJ\ILJ\HO iOOiVWIRJODOMRQHODEDUODQJEHMiUDWiQDNN|]HOpEHQ
Ha az ellenségmaradvány megkísérelne kitörni, a távszem látja, jelenti és
akkor végre maradék gránátjával megsemmisítheti.
$ ]VRQJiV HU V|G|WW /HJ|UGOW D V]LUWU O pV HJ\HQOHWes sebességgel dél
felé indult. Elhaladt a kiégett Holdvagon mellett, amely körül felfordult
vontatók serege hevert. A felrobbant magnapultáló löveg szinte
NHWWpV]DNtWRWWD D WHKHUDXWy QDJ\ViJ~ MiUP YHW $ NpWOiE~ HOOHQVpJ
maradványai... apró foszlányok a halovány földfényben ... az egész környéket
HOOHSWpN=VpPELpV]UHVHPYHWWH NHW
Hirtelen fény villant a déli horizonton. Aztán kis világítópont ívelt fel az égre.
Zsémbi fékezett és figyelte a röppályát. Irányított rakéta. Valahol a Vörös
Vörös zóna keleti részén fog becsapódni. Nem volt rá ideje, hogy megtegye a
lelövéséhez szükséges intézkedéseket. Nyugodtan várt hát  látta, hogy a
rakéta robbanása a lényegtelen körzetben veszélytelen. 
Néhány másodperc múlva a rakéta lelassult, megfordult és orrával felfelé
HUHV]NHGQL NH]GHWW (J\ GRPEYRQXODW P|J|WW HOW QW 5REEDQiVQDN VHPPL
jele. Semmilyen mozgást vagy hangot nem lehetett észlelni, ott, ahová a
UDNpWD OHV]iOOW =VpPEL NLNOG|WW HJ\ WiYIOHW KRJ\ HOOHQ UL]]H PL W|UWpQLN
aztán folytatta útját délnek, a fájdalomhatár felé.
 7L]HQKDWRV 0HQW  $XEUH\ 3DUDQFVQRNL .RFVLMD KtYMD  érkeztek a
hosszúhullámú rezgések. .LO WWNDUiGLyUHOpWD9|U|VVörös körzetbe. Ha öt
mérföldnyi közelségében van, hallania kell.
Azonnal megérkezett a válasz a barlangból,DWiYIODPHO\DWRURQ\PHOO O
a síkságot figyelte, érzékelte:
 Hála Istennek! HiKLKLhi... Ó, hála annak a jó Istennek!
(J\LGHM OHJ XJ\DQD] D UH]JpVNpS pUNH]HWW KRVV]~KXOOiPRQ D UDNpWD
EHFVDSyGiVL SRQWMD IHO O =VpPEL PHJWRUSDQW HJ\ SLOODQDWUD PHJ]DYDURGRWW
mérgében egy magnapultáló löveget akart a sziklásköves terepen át a
becsapódási ponthoz küldeni. A távfül azonban azt jelezte, hogy a körzetben
VHPPLIpOH IL]LNDL PR]JiV QHP pV]OHOKHW  $ ]DYDURN RND D GpOHQ ORSDNRGy
HOOHQVpJ YROW +D HO EE PHJVHPPLVtWL D I HOOHQVpJHW D NLVHEEHNHW UipU
NpV EE HOSXV]WtWDQL 7RYiEEKDODGW KiW D IiMGDORPKDWiU IHOp FVDN LG QNLQW
figyelt az ellenség keltette értelmetlen rezgésekre.
 $XEUH\ KtYMD 0HQW  7L]HQKDWRW $GiViW J\HQJpQ KDOORP .L YDQ RWW
&DUKLOO"
$XEUH\+DQJ igazi hang. Vagy már tényleg megbolondultam?
 Aubrey hívja Tizenhatot. Aubrey hívja Tizenhatot. Ne motyogjon, hanem
közölje, ki beszél. Mi történik ott? Leszerelte Zsémbit?
Válaszképpen csak Sawyer görcsös nevetése hallatszott.
 $XEUH\ 7L]HQhatnak. Aubrey Tizenhatnak. Elég legyen! Figyeljen rám,
Sawyer, tudom, hogy maga az. Szedje össze magát, ember! Mi van a
többiekkel?
 Halottak ... mindenki meghalt, kivéve engem.
 Hagyja abba ezt a hülye röhögést!
Hosszú szünet után, alig hallhatóan ...
 Oké! Uralkodom magamon. Tényleg maga az? Aubrey?
 Nem hallucinál, Sawyer. A VörösVörös zónában haladunk egy kocsival.
Most pedig ismertesse a helyzetet. Napok óta hívjuk.
 Zsémbi tíz mérföldnyire beengedett a VörösVörös körzetbe, aztán egy
PDJQDSXltáló löveggel lemészárolt bennünket.
1HPP N|G|WWD],))jük?
 A mienk igen, de Zsémbié nem! Miután felrobbantotta a vagont,
|VV]HV]HGWH D]W D QpJ\ HPEHUW DNLN pOYH NHUOWHN NL EHO OH  +LKLKLKL
Ezredes, látott maga már Sherman páncélost, amint szétmorzsol egy egeret?
+DJyja abba, Sawyer! Még egy ilyen vihogás és elevenen megnyúzom!
 Gyertek értem! A lábam! Gyertek értem!
  Ha tudunk. Közölje a jelenlegi tartózkodási helyét.
$] UUXKiP.DSWDPHJ\NLVOpNHWWHOHNHOOHWWSXPSiOQRPDFVL]PiP
vízzel és megfagyasztani. A lábam teljesen elhalt. Nem bírom már sokáig.
 A helyzetét, Sawyer, a helyzetét! Ne a sirámait!
$ UH]JpVHN IRO\WDWyGWDN GH =VpPEL HJ\ LG UH NLNDSFVROWD YpWHONHW )|OG
VW|WWHGRPERQiOOYDPRVWPiUPDJDYROWD]|UM|QJ GK
Járó motorokkal ácsorgotW D PHVV]H GpOHQ N|]HOHG  HOOHQVpJ PR]JiViW
ILJ\HOYH $ GRPE OiEiQiO K~]yGRWW D IiMGDORPKDWiU PiU IHQW D GRPEWHW Q LV
pUH]WH D WRURQ\ iOWDO NLVXJiU]RWW ILJ\HOPH]WHW  J\HQJH ONWHWpVW $ WRURQ\
harminc kilométerre mögötte feküdt, a világ közepén. KapcsolDWEDQYROWYHOH
Ha átlépné a fájdalomhatárt, a kapcsolat kiesne a fázisból és a sajgás
pV]YHV]W IiMGDORPPiYiOWR]QDDPHO\HWKDWDOPDVUREEDQiVN|YHWQH
Az ellenség most lassabban mozgott, az átmeneti zóna északi részén
N~V]RWWHO UH+DUDNpWDNpV]OHWHLQHPPHUOQHNNLPLVHPOHQQHHJ\V]HU EE
mint azonnal megsemmisíteni. A magnapultYHW  KDWyWiYROViJD YLV]RQW
PLQG|VV]H KXV]RQ|W NLORPpWHU %L]WRV KRJ\ D NLV W ]YHW N HOpUQpN D]
ellenséget, de a találat pontossága ilyen távolságra közel nulla. Meg kell
várnia, hogy az ellenség közelebb jöjjön. A várakozás kényszere olaj Volt
dühe tüzére.
 Figyeljen, Sawyer, ha Zsémbi I. F. F.MH QHP P N|GLN PLpUW QHP W]HOW
HGGLJDNRFVLQNUD"
 Ez tévesztett meg bennünket is, ezredes! Bejöttünk a VörösVörös
zónába és nHP W|UWpQW VHPPL 9DJ\ NLIRJ\RWW D KRVV]~WiY~ O V]HUH YDJ\
V]iQGpNRVDQ PHJ DNDU WpYHV]WHQL YDJ\ PLQG D NHWW  )HOWHKHW HQ PLQG D
NHWW 
 Akkor a legjobb, ha megállunk és megpróbálunk valamit kitalálni.
 Ezredes ... egyetlen dolgot tehetnek. Kérjenek egy távirányítású rakétát a
Központtól.
 Hogy Zsémbit megsemmisítse? Magának elment az esze, Sawyer. Ha
=VpPELWNLO MNDI|OGDODWWLpStWNH]pVHJpV]N|UQ\pNHD]pJLJUREEDQKRJ\
ne kerüljön ellenséges kézre. Ezt maga is tudja.
 Azt hiszi, érdekel?
 Ne üvöltsön, Sawyer. Az építkezések az egész Holdon legnagyobb
értéket képviselik. Nem veszthetjük el. Pontosan ezért helyeztük ide Zsémbit.
Ha felrobbantanám, még le sem hullt volna az utolsó szilánk, már
KDGLW|UYpQ\V]pNHO WWiOOQpN
A válasz érthetetlen motyogással vegyes zokogásba fulladt.
 Nyolc órára való oxigénem van. Nyolc óra, hallja? Ostoba, könyörtelen.
$ GpO IHO O N|]HOHG  HOOHQVpJ =VpPEL GRPEMiWyO PLQWHJ\ KXV]RQ|W
kilométerre megállt  alig háromezer méterrel túl a magnapult hatótávolságán.
)DQWDV]WLNXV J\ O|OHWpEHQ pUWHOPHWOHQ ULQJiVED KDMV]ROWD PDJiW PR]JiVD
gigászi táncra emlékeztetett, a sziklából nagy darabok töredeztek le talpai
DODWW SRUIHOK  ]~GXOW D Y|OJ\UH (J\V]HU HO LV LQGXOW D IiMGDORPKDWiU IHOp pV
FVDNDNNRUIRUGXOWYLVVza, amikor kínjai már elviselhetetlenné váltak. Megint a
GRPEWHW QiOOWPHJpUH]WHKRJ\J\HQJOWiUROyHJ\VpJHLEHQHJ\UHFV|NNHQW
D]HQHUJLDV]LQW
Abbahagyta az elemzést. Tervet dolgozott ki.
%HJ\~MWRWWD PRWRUMDLW ODVVDQ PHJIRUGXOW D GRPEWHW Q PDMG Pprsékelt
VHEHVVpJJHO OHJ|UGOW D] pV]DNL OHMW Q $ VtNViJRQ IpOPpUI|OGHW pV]DN IHOp
haladt, aztán mozgása cammogássá lassult. Bekormányozta hatalmas
W|PHJpW HJ\ KDVDGpNED DKRO HO ] OHJ WDUWDOpN HQHUJLDUDNWiUDW KHO\H]HWW HO
$]HOHPNRFVLWD]HO ] QDSRQW|OW|WWHIHO2GDKiWUiOWKR]]iEHiOOWDPHJIHOHO 
helyzetbe és úgy kötötte be a kábeleket, hogy eközben nem kapcsolódott az
HOHPNRFVLKR]
6]RPMDVDQQ\HOWHD]HQHUJLiW,G U OLG UHRGDILJ\HOWD]HOOHQVpJUHLVGHD]
nem mozdult. A rendelkezésre álló energia minden erejére szüksége volt
terve megvalósításához, így hát kiürítette a raktárt. Majd holnap, ha az
HOOHQVpJ YLVV]DYRQXOW HOV]iOOtWMD D] HOHPNRFVLW W|OWHQL D I WiSOiOyNKR] FVDN
PHJ NHOO YiUQL KRJ\ D QDS IHONHOMHQ pV D JHQHUiWRURN ~MUD P N|GMHQHN
%LURGDOPD NO|QE|]  VWUDWpJLDLODJ IRQWRV SRQWMDLQ W|EE KDVRQOy
energiaraktárt létesített, hogy soha ne bénuljon meg energiahiány miatt a
hosszú holdéjszakák alatt. Rendet tartott a háza táján, az elemkocsikat
UHQGV]HUHVLG N|]|QNpQWHOYRQWDWWDW|OWHQL
 1Hm tudom, mit tehetnék magáért, Sawyer – hallotta ismét az ellenség
zörejeit.  Zsémbit nem merjük elpusztítani, más autokibernetikus robotunk
SHGLJQLQFVD+ROGRQ
$)|OGW ONHOONpUQHPXWiQSyWOiVW1HPNOGKHWHPD]HPEHUHLPHWD9|U|V
Vörös zónába, amíg ZspPEL UM|QJ*\LONRVViJOHQQH
 Az Isten szerelmére, ezredes!
)LJ\HOMHQUiP6DZ\HUYpJWpUHPDJDD]DXWRNLEHUQHWLNXV.|]UHP N|G|WW
Zsémbi kiképzésében is. Nincs semmilyen ötlete, hogyan lehetne
ártalmatlanná tenni anélkül, hogy az aláaknázott körzetet felrobbantanánk?
Hosszú csend. Zsémbi befejezte az energiafelvételt és kijött a hasadékból
Néhány métert haladt nyugati irányban, most jól belátható sík terep feküdt
N|]WHpVDIpOPpUI|OGQ\LUHDIiMGDORPKDWiURQIHNY GRPEN|]|WW,WWPHJiOOW
és elindított néhány távfület, hogy minél pontosabban meghatározhassa az
ellenség tartózkodási helyét. A távfülek, egyik a másik után visszatértek, és
leadták adataikat.
1RV6DZ\HU"
 Megöl a lábam.
 Semmit sem képes kigondolni?
 De ... csakhogy nekem az már nem használ. Akkorra már nem élek.
 Azért halljuk, mi az.
 / MpN NL D WDUWDOpN HQHUJLDHJ\VpJHLW pV NHUJHVVpN W|QN UH D N|YHWNH] 
éjszaka.
0HQQ\LLG EHWHOQHH]"
 Órákba  miután megtalálták és felrobbantották az összes rejtett
energiautánpótlását.
Kielemezte a távfülek jelentéseit és pontosan megállapítottD D KHO\HW $]
ellenséges parancsnoki kocsi 2,7 kilométerre állt a magnapult maximális
hatótávolságán kívül legalábbis, ahogy a szerkezet alkotói ezt a maximumot
meghatározták. De az alkotók nem dolgoztak tökéletesen.
(J\ JRO\yV]yUyW HU VtWHWW D PDJQDSXOt tengelyére. Az alkotók utasításai
HOOHQpUH D JRO\yV]yUyQ UDMWD KDJ\WD D W|OW EHUHQGH]pVW (] IiMGDOPDW RNR]
PDMGYLV]RQWU|J]tWLDJRO\yV]yUyWD]HOV PLNURPiVRGSHUFHNEHQDPLNRUD]
iUDPN|U ]iUXOW GH D PiJQHVHV WpU PpJ WHOMHV HU YHO NpS] GLN &VDN DNNRU
fogja felszabadítani a golyószórót, amikor a tér már eltéphetetlenül és
maximális hatással fogva tartja, miáltal valamivel nagyobb energiát kap. Az
HJpV]HW WDOiOWDNLIHOONHUHNHGYHH]]HOD]DONRWyLQ
 Hát, Sawyer, ha semmi egyebet nem tud kigondolnL
  Igenis gondoltam másra!  a válaszoló rezgések szinte sikoltottak. 
Kérjenek egy távirányítású rakétát! Hát nem érti, Aubrey? Zsémbi nyolc
emberét ölte meg!
 Maga tanította rá, Sawyer.
Hosszú, dermedt csend következett. A dombtól északra, a síkságon
Zsémbi kicsLW LJD]tWRWW D PDJQDSXOW EHiOOtWiViQ D W]HO JRPERW HJ\
giroszkóphoz kapcsolta és felkészült a tüzelésre. Az alkotók a maximális
hatótávolságot a fegyver nyugalmi helyzetében számították ki.
+LKLKLKLpUNH]WHND]|UHMHNDEDUODQJEDQODSXOyYDODPLW O
Beindította motorjait és figyelmét a kormányzásra összpontosította. A domb
irányába gördült, egyre gyorsulva és szája halállal volt tele. A motorok
jajgatva dörögtek. Dühödt bikaként rohant, a domb aljáig elérte legnagyobb
sebességét. A magnapult a megIHOHO  V]|JEH IRUGXOW D JLURV]NyS ]iUWD D]
áramkört.
Hatalmas energiahullám. A mágneses tér vasmarka megragadta a
JRO\yV]yUyWHOWpSWHDW|OW EHUHQGH]pVW OpVPDJDVDQIHOKDMtWRWWDDN VLYDWDJ
fölé, az ellenség irányában. Zsémbi összes fékjeit használva megállt a
GRPEWHW Q
 Figyeljen, Sawyer. Nagyon sajnálom, de semmit...
Az ellenség hangja tompa csattanással abbamaradt. A déli horizonton
lángcsóva villant fel, majd rögtön kialudt.
+LKLKLKLKLPRQGWDDYDODPLDEDUODQJEDQ
Zsémbi várt.
%80000 érkezett meg a lökéshullám a sziklákon át.
gW WiYIO N|]|OWH MHOHQWpVpW D UREEDQiVUyO NO|QE|]  KHO\HNU O
7DQXOPiQ\R]WD D MHOHQWpVHNHW HOHPH]WH NHW $ UREEDQiV D] HOOHQVpJHV
MiUP W O DOLJ |WYHQ PpWHUUH N|YHWNH]HWW EH 0RVW PiU HOpJHGHWWHQ OXVWiQ
IRUGXOW PHJ D GRPEWHW Q pV HOLQGXOW pV]DNQDN D YLOiJ N|]HSH IHOp 0LQGHQ
UHQGEHQYROW
 $XEUH\ PDJD NLNDSFVROW  PRURJWD D YDODPL D EDUODQJEDQ  Hívjon,
maga gyáva féreg... hívjon! Biztos akarok lenni benne, hogy hall.
Zsémbi, csak úgy mellékesen felvette a barlangban lapuló valami
pUWHOPHWOHQ ]|UHMHLW WDQXOPiQ\R]WD NHW PDMG D KRVV]~KXOOiP~ ViYEDQ
visszasugározta: „Aubrey, maga kikapcsolt. Hívjon, maga gyáva féreg ...
hívjon! Biztos akarok lenni benne, hogy hall."
A reléadó felvette a hosszúhullámú adást és rezgés formájában továbbadta
a szikláknak.
$YDODPLDEDUODQJEDQYHO WUi]yDQVLNROWR]RWW=VpPELIHOYHWWHDVLNROWiVWLV
és többszörösen visszasugározta.
 „Aubrey ... Aubrey, hol vagy ... AUBREY! Ne hagyj el, ne hagyj itt..."
$YDODPLDEDUOangban elnémult.
Békés nyugodt éjszaka volt. A csillagok töretlen fénnyel csillogtak a
feketeségben és a sápadt környéket elöntötte az égbolton ragyogó keskeny
földsarló. Semmi sem moccant. Jó volt így, hogy semmi sem moccant. A
szent hely biztonságban pihent a világ közepén.
A valami egyetlenegyszer mocorgóit ismét a barlangban. Olyan lassan,
hogy Zsémbi szinte nem is észlelte, a barlang bejáratához vonszolta magát
és a szirt tetején gubbasztó szörnyetegre meredt.
A sziklák elhaló sóhajt továbbítottak.
 Én alkottalak, nem érted? Ember vagyok, én alkottalak ...
 $]WiQ HJ\LNOiEiW PDJD XWiQ YRQV]ROYD D YDODPL HO N~V]RWW D I|OGIpQ\EH
és megfordult, mintha az égen ragyogó keskeny sarlót bámulná. Zsémbi
ODVVDQQ|YHNY GKYHOPRFRURJQLNH]GHWWDV]LUWHQOHHQJHGWHJUiQiWYHW MpW
 Én alkottalak ...  érkezett az értelmetlen zörej.
*\ O|OW PLQGHQ ]DMW pV PR]JiVW 7HUPpV]HWpEHQ UHMOHWW KRJ\ J\ O|OMH $
JUiQiWYHW  PpUJHVHQ IHOXJDWRWW $]WiQ D] pMV]DND KiWUDOHY  UpV]pEHQ PiU
áldott békesség uralkodott.



(ULF)UDQN5XVVHO
(ford.: Avarossy Éva)

+DODQG]VD

Idejét sem tudni, mikor volt a Nyughatatlan ilyen csendes. Ott feküdt a
V]tULXV]L NLN|W EHQ KDMWyP YpQHN IXWyFV|YHL KLGHJHQ iVtWR]WDN ERUtWiViW
ragyássá tették a becsapódott mikrorészecskék. Olyan hangulDW XUDONRGRWW
körülötte, mint amikor a hosszútávfutó kimerültén összerogy a marathoni
célban. Jó oka volt rá: most tért vissza egy hosszabb, izgalmakkal teli
kirándulásról, amely cseppet sem nélkülözte az izgalmakat.
0RVWLWWDNLN|W EHQMyOPHJpUGHPHOWSLKHQ MpWW|OW|WWHKDFVDNU|YLGLG UH
is. Nyugalom, áldott nyugalom. Nincs többé semmi, ami zavarná, nincsenek
YiOViJRV SLOODQDWRN NpWVpJEHHVHWW NDYDURGiVRN V]|UQ\  KHO\]HWHN QHP
bukkan fel legalább kétszer napjában valami váratlan meglepetés. Csak édeV
Q\XJDORPYDQ
McNaught kapitány kényelmesen elterpeszkedett fülkéjében, lábait felrakta
D] tUyDV]WDOUD pV iWDGWD PDJiW D NLNDSFVROyGiV pOYH]HWpQHN $ KDMWyP YHN
HOQpPXOWDNSRNROLG|UJpVNKyQDSRNyWDHO V]|UQHPQ\~]WDDGREKiUW\iMiW
.LQWDKDWDOPDVvárosban, legénységének négyszáz tagja rúgott ki a hámból
D UDJ\RJy QDSVWpVEHQ 0D HVWH KD *UHJRU\ HOV WLV]W YLVV]DM|Q KRJ\
iWYHJ\HD]J\HOHWHW LVNLPHJ\PDMGDVHMWHOPHVDONRQ\DWLIpOKRPiO\EDpV
megkezdi körútját a neonfényes civilizációban.
$]Llyen hosszú utazás utáni partraszállásnak volt valami különös varázsa.
Az emberek végre elengedhették magukat, feloldódhatott a feszültségük,
mindegyiküknek a maga módján. Semmi kötelesség, semmi probléma,
VHPPL YHV]pO\ VHPPL IHOHO VVpJ  UNLN|W EHQ YDJ\unk. Biztonságos és
kényelmes mennyország fáradt vándorok számára.
&VDNKRJ\PHJLQWLWWWDUWXQN
%XUPDQ D UiGLyV HOV WLV]W OpSHWW D IONpEH $QQDN D IpO WXFDW HPEHUQHN
egyike volt, akik ügyeletes szolgálatban voltak,  de lerítt róla, hogy legalább
húsz kO|QE|] RNRVDEEGROJRWLVWXGQDPLQWLWWOHQQL
 Rádiogram, uram, most érkezett.  Átadta a papírt és várta, hogy a
kapitány elolvassa, hátha diktál valami választ.
McNaught kapitány átvette a cédulát, levette lábát az asztalról,
kiegyenesedett a széken és hangosan olvasta az üzenetet:
Ä7HUUD .|]SRQW D 1\XJKDWDWODQQDN 7DUWy]NRGMpN 6]LQXV] UNLN|W EHQ
várja a további utasításokat. Vane W. Cassidy ellentengernagy
WL]HQKHWHGLNpQpUNH]LN UKDMy]iVL2S3DUDQFVQRNViJ6LULVHF´
 A kapitány felpillantott, cserzett arcáról a jókedvet mintha letörölték volna,
felnyögött.
 Valami rossz hír?  kérdezte Burman, kissé megrémülve.
McNaught a polcán sorakozó három vékony kötet felé bökött. $N|]pSV W
+XV]DGLNROGDO
A könyvben lapozgatva, Burman rábukkant egy címszóra: Vane W.
&DVVLG\HWJQ UKDMyNpVUDNWiUDNI HOOHQ UH
%XUPDQQDJ\RWQ\HOW Ez azt jelentené ...?
,JHQD]W mondta McNaught, az öröm minden jele nélkül.  Kezdhetünk
gyakorlatozni az összes ostobasággal együtt. Festeni és szappanozni
ráköpni és fényesíteni.  Hivatalos arckifejezést öltött és felvette a hozzá való
KDQJRW LV  Kapitány, önnek csak hétszázkilencvenkilenc vastartaléka van.
Önnek nyolcszáz darabot utaltak ki. Fedélzeti naplójában semmi sem utal a
hiányzó egy darabra. Hol van hát? Mi történt vele? Hogy lehet az, hogy az
HPEHUHLHJ\LNpQHNIHOV]HUHOpVpE OKLiQ\]LNHJ\SiUKLYDWDORVDQQ\LOYiQWDUWRWW
KDULVQ\DN|W "-HOHQWHWWHDYHV]WHVpJHW"
 Miért éppen hozzánk utazik?  kérdezte Burman elszontyolodva.  (GGLJ
VRVHPQ\DJJDWRtt bennünket?
 Pontosan ezért  világosította fel McNaught, és mogorván bámulta a falat.
 Most rajtunk a sor, hogy kikészítsen bennünket.  Pillantása a naptárra
tévedt. – Három napunk van  és szükségünk is lesz rá. Szólj .Pike
másodtisztnek, hogy azonnal kéretem.
%XUPDQ komor képpel távozott. Pár perc múlva megjelent Pike.
$UFNLIHMH]pVH PHJHU VtWHWWH D UpJL PRQGiVW DPHO\ V]HULQW D URVV] KtU
szárnyakon jár.
 Adj fel egy megrendelést  utasította McNaught  száz gallon
WHQJHUpV]V]UNH P DQ\DJIHVWpNUH DGM IHO HJ\ PiVLNDW LV KDUPLQF JDOORQ
EHOV IHKpU]RPiQFODNNUD+R]DVGEHD]RQQDOD]HJpV]HWDNLN|W LUDNWiUED
Mondd meg, hogy ma este hatra minden itt legyen, a szükséges ecsetekkel
pVV]yUySLV]WRO\RNNDOHJ\WW6]HGM|VV]HPLQGHQQpONO|]KHW WDNDUtWyV]HUW
$]HPEHUHNQHPIRJQDNOHONHVHGQL– kockáztatott meg Pike egy halvány
megjegyzést.
5DMRQJDQLIRJQDNMHOHQWHWWHNL0F1DXJKW, egy ragyogó tiszta hajó, amin
PLQGHQ WLSStopp, jót tesz a közhangulatnak. Ebben a könyvben olvashatod!
Indulj és intézd el a megrendeléseket. Ha visszajöttél, keresd meg a raktári
pV IHOV]HUHOpVL MHJ\]pNHNHW pV KR]G LGH NHW (OOHQ UL]QQN NHOO D OHOWiUW
PLHO WW &DVVLG\ PHJpUNH]LN +D PiU LWW YDQ VHPPL HVpO\QN D KLiQ\RNDW
eltüntetni, vagy a felesleges holmikat kicsempészni.
 ,JHQLV XUDP  A távozó Pike arcán ugyanaz a kifejezés honolt, mint az
HO EE%XUPDQpQ
McNaught székében elnyúlva töprengett. Csontjaiban érezte, hogy az utolsó
pillanatban becsúszik valami balhé. Egyetlen tétel hiánya teljesen elég lenne
ahhoz, hogy komoly bajt okozzon, hacsak nem fedezi a hiányt eg\ HO ]HWHV
MHOHQWpV $ W|EEOHW LV URVV] OHQQH QDJ\RQ URVV] $] HO ]  JRQGDWODQViJRW
YDJ\ V]HUHQFVpWOHQVpJHW MHOHQW $] XWyEELEyO HJ\V]HU HQ D NLQFVWiUL MDYDN
eltulajdonítására lehet következtetni, amely felett a kapitány szemet hunyt.
Ott volt például nemrégiben Williams esete a Motolla nehézcirkálón.
9DODKRO D]gN|USiV]WRUFVLOODJNpS N|UQ\pNpQ KDOORWWD D] USOHW\NiW:LOOLDPV
tudtán kívül tizenegy tekercs villamoshuzallal rendelkezett, holott hivatalosan
csak tízet utaltak ki neki. Haditörvényszék kellett annak megállapításához,
hogy a többlettekercset  DPHO\ D] HJ\LN ERO\JyQ MHOHQW V FVHUHpUWpNHW
képviselt QHPNLQFVWiULUDNWiUEyOORSWiNYDJ\ UKDMyVQ\HOYHQÄWHOHSRUWiOWiN
a fedélzetre". Williams azonban dorgálásban részesült  és az ilyesmi nem
V]RNWDD]HO OpSWHWpVWNHGYH] HQEHIRO\iVROQL
Még mindig békétlenül morgolódott, amikor Pike, kezében egy irattartóval,
visszatért.
 Máris kezdjük, uram?
 Kénytelenek vagyunk.  Kelletlenül kiegyenesedett, gondolatban búcsút
PRQGRWWDV]DEDGLG QHNpVDFVillogó fényeknek. ÒJ\LVHOpJLG EHNHUOD
hajó orrától a faráig mindent átnézni. Az emberek felszerelésének
HOOHQ U]pVpWDYpJpUHKDJ\MXN
.LYRQXOWDIONpE OpVHOLQGXOWD]RUUED3LNHYRQDNRGYDN|YHWWH
$KRJ\ D Q\LWRWW I iWMiUyQ iWOpSWHN 3HDVODNH Iigyelt fel rájuk, nekiiramodott
és mögéjük zárkózott. Peaslake, a legénység rendes tagja, hatalmas kutya
YROW DPHO\QHN VHL OHONHVHEEHN OHKHWWHN PLQW DPLO\HQ YiORJDWyVDN YROWDN
Nyakában büszkén viselte vastag nyakörvét, melyen ez állt: Peaslake  D
1\XJKDWDWODQ WXODMGRQD %X]JyQ WHOMHVtWHWW I  IHODGDWD D] YROW KRJ\ LGHJHQ
UiJFViOyNDW WiYRO WDUWVRQ D] UKDMyWyO pV ULWND HVHWHNEHQ KRJ\ HPEHUL
szemnek láthatatlan veszélyeket jelezzen.
Hármasban lejtettek hát tovább, McNaught és Pike, elkeseredetten
feláOGR]YD D V]yUDNR]iVW D N|WHOHVVpJpUW 3HDVODNH SHGLJ WHWWUHNpV]VpJW O
lihegve, mint aki minden újban benne van, bármi legyen is az.
$PLNRU D YH]HW IONpEH pUWHN 0F1DXJKW OH]|NNHQW D SLOyWDOpVEH pV
átvette Piketól az irattartót.
 7H MREEDQ LVPHUHG H]Hket a vacakokat, mint én,  az én területem a
WpUNpSIONHtJ\PRVWpQROYDVRPDOLVWiWWHSHGLJHOOHQ U] GKRJ\PHJYDQH
PLQGHQ.LQ\LWRWWDD]LUDWWDUWyWpVHONH]GWHD]HOV ROGDOWpWHOHLWIHOVRUROQL
.6XJiULUiQ\W 'WtSXVHJ\GDUDE
0HJYDQPRQGWD3LNH
 K2. Távolság és irányindikátor, elektromos, JJ típus, egy darab.
0HJYDQ
 . .LN|W L pV IHGpO]HWL JUDYLWiFLyV P V]HUHN &DVVLQLféle modell, egy
pár.
0HJYDQ
Peaslake McNaught ölébe hajtotta fejét, értelmesen pislogott és nyüszítetW
.H]GWH PHJpUWHQL PLW DNDUQDN (] D] XQDOPDV WpWHOHV HOOHQ U]pV SRNROL
V]yUDNR]iVQDN tJpUNH]HWW 0F1DXJKW WiPDV]W NHUHV pQ HOQ\~OW pV 3HDVODNH
fülével játszott, miközben átrágta magát a listán.
 K187. Gumipárnák, a pilóta és a másodpilóta részére, egy pár.
0HJYDQ
0LUH D] HOV  WLV]W *UHJRU\ PHJpUNH]HWW PiU D IHGpO]HWL KtUN|]SRQW NLV
kamrájánál tartottak, ott matattak a félhomályban, Peaslake már régen
XQGRUUDOHOYRQXOW
 M24. Tartalék minitelefon, három hüvelykes, T2 típus, hat darabból álló
kés]OHW
0HJYDQ
$EHQp] *UHJRU\QDNHONHVNHQ\HGHWWDV]HPHpVPHJNpUGH]WH Hát itt mi
történik?
  ) UHYL]RU D OiWKDWiURQ  McNaught az órájára pillantott.  Eredj, nézd
meg, hogy a raktárból érkezette valami rakomány, és ha nem, miért nem.
Aztán gyere segíts nekem, hadd legyen Pikenak néhány óra szabad ideje.
 Ez azt jelenti, hogy tilos az eltávozás?
 Eltaláltad  méghozzá ameddig a nagyember itt nem járt és el nem ment. 
3LNHra nézett.  Ha a városba mész, nézz szét az emberek után és küldd
KD]a, akit találsz. Semmi vita, semmi kivétel. Semmilyen alibi, semmi
haladék. Ez parancs.
Pike szerencsétlen látványt nyújtott, Gregory rábámult, elment, majd
visszatért és jelentette:  Húsz perc múlva itt az anyag a raktárból. 
5RVV]NHGY HQILJ\HOWHDKRJ\3LNHWiYR]RWW
 M47. Fedélzeti telefonvezeték, fonott szigetelt huzal, három dob.
 0HJYDQ  felelte Gregory és gondolatban belerúgott saját magába, hogy
minek kellett neki éppen most visszatérnie a hajóra
$ PXQND NpV  HVWLJ WDUWRWW pV PiVQDS NRUD KDMQDOEDQ NH]G G|WW LJD]iQ
(NNRU PiU D] HPEHUHN KiURPQHJ\HG UpV]H NHPpQ\HQ GROJR]RWW D] UKDMyQ
kívülbelül, úgy végezve dolgát, mintha még el nem követett, de elhatározott
E QHLNpUWUyWWiNYROQDUiMXN
,Oyen körülmények között történt a második nap délutánján, hogy McNaught
csontjai bebizonyították, érzéseiknek prófétai erejük volt. A kapitány a
NLOHQFHGLN ROGDORQ WDUWRWW PLN|]EHQ -HDQ %ODQFKDUG HOOHQ UL]WH D IHOVRUROW
tételek jelenlétét és létezését. Körülbelül a tételek kétharmada után ütköztek
a sziklának, képletesen szólva, és kezdtek rohamosan süllyedni.
0F1DXJKWXQRWWDQROYDVWD V 1097. Ivópohár, zománcozott, egy darab.
,WWYDQ mondta Blanchard és megtapintotta.
9)HGHEHJ\GDUDE
4XRL"NpUGH]WH%ODQFKDUGPHJOHS GYH
9)HGHEHJ\GDUDE ismételte meg McNaught.
 0LW iOO RWW PLQWKD YLOOiP FVDSRWW YROQD PDJiED" (] D] UKDMy NRQ\KiMD
0DJD D I V]DNiFV 0DJD WXGMD PLQHN NHOOHQH D NRQ\KiMiEDQ OHQQLH YDJ\
QHP"+ROD]DIHGHE"
 Soha nem is hallottam róla MHOHQWHWWHNL%ODQFKDUGNHUHNHQ
 +DOODQLD NHOOHWW UyOD ,WW YDQ D IHOV]HUHOpVOLVWiQMyO NLYHKHW HQUiJpSHOYH
)HGHE HJ\ GDUDE ,WW YROW DNNRU LV DPLNRU D IHOV]HUHOpVW QpJ\ pYYHO H]HO WW
iWYHWWN0LPDJXQNHOOHQ UL]tük és alá is írtuk.
 Én semmiféle fedebet nem írtam alá WDJDGWD%ODQFKDUG A konyhában
LO\HQKROPLQLQFV
 Tessék, nézze!  horkant fel McNaught és az orra alá dugta a papírt.
%ODQFKDUGPHJQp]WHpVPHJYHW HQV]LSiNROW1HNHPYDQLWWHOHNWURQLNXV
W ]KHO\HP HJ\ GDUDE 9DQQDN VSHFLiOLV PHOHJtW WDUWiO\DLP KLWHOHVtWHWW
kapacitással, egy készlet. Vannak tepsiim, hat darab. De fedebem nincs.
Nem is hallottam még róla, nem ismerem.  Karját széttárva megvonta a
vállát. )HGHEQLQFV
 De hát kell leQQLH  McNaught nem tágított. – És ami több, ha Cassidy
megjön, és még mindig nem lesz, akkor elszabadul a pokol.
 Majd Ön megtalálja  felelte Blanchard bizakodó hangon.
 Maga oklevelet kapott a Nemzetközi Szállodák Szakácstanfolyamán.
0DJD RNOHYHOHW kapott a Kékszalag SzaNiFVP YpV]HWL .ROOpJLXPRQ 0DJD
KiURPV]RURV NLWQWHWpVW pV RNOHYHOHW NDSRWW D] UKDMy]iVL 7iSOiONR]iVL
Központtól.  McNaught vádlóan bökött a szakács felé. – És mindezek után 
PDJDQHPWXGMDPLD]DIHGHE"
1RPG
XQFKLHQO robbant ki Blanchard, és felháborodottan hadonászott. 
Ezerszer mondom, hogy fedeb nincs! Soha nem is volt. Az Úristen maga sem
képes megtalálni a fedebet, ha egyszer nem létezik. Mi vagyok én, varázsló?
 Márpedig az élelmezési felszerelés tartozéka – WDUWRWW NL 0F1DXJKW
csökönyösen. .HOOKRJ\OHJ\HQKDHJ\V]HUDNLOHQFHGLNROGDORQV]HUHSHO$
NLOHQFHGLN ROGDO SHGLJ D]W jelenti, hogy a tétel a konyhában lakozik, és a
I V]DNiFVIHOHO VpUWH
 Ördögöt jelenti azt  utasította vissza Blanchard.
$ IDOUD HU VtWHWW IpPGRER]NiUD PXWDWRWW  A fedélzeti telefon hangszórója.
Az talán az enyém?
McNaught átgondolta a kérdést, és YLVV]DYRQXOW1HPD]%XUPDQp$] 
DQ\DJDV]HUWHV]pWD]HJpV] UKDMyQPHJWDOiOKDWy
+iWDNNRU WNpUGH]]HHIHO OD]LVWHQYHUWHIHGHEIHO O közölte Blanchard
GLDGDOPDVDQ
 0HJ LV WHV]HP +D QHP D PDJip DNNRU FVDN D] |Yp OHKHW 'H HO EE
fejezzük bH LWW D] HOOHQ U]pVW +D QHP FVLQiORP UHQGV]HUHV DODSRVViJJDO
&DVVLG\ PHJV]DEDGtW D UDQJMHO]pVHLPW O 9LVV]DSLOODQWRWW D OLVWiUD  9 
)HOLUDWRV Q\DN|UY E U Up]YHUHWHV NXW\D KDV]QiODWiUD (]W QHP NHOO
PHJQp]QLHgWSHUFFHOH]HO WWOiWWDP Kipipálta a tételt és folytatta: 9
Alvókosár, nádfonatú, egy darab.
,WWYDQ mondta Blanchard, és a sarokba rúgta a kosarat.
 V 1101. Párna, habszivacs, alvókosárba való, egy darab.
 $ IHOH YDQ LWW  MHJ\H]WH PHJ %ODQFKDUG  A másik felét négy éY DODWW
elrágta.
(ONpS]HOKHW KRJ\&DVVLG\XWDVtWEHQQQNHWKRJ\YpWHOH]]QNHJ\~MDW
Nem lényeges. Amíg a felét produkálni tudjuk, addig „okék" vagyunk. 
McNaught felállt, becsapta az irattartót.  Itt befejezzük. Megyek,
megkeresem Burmant a hiányzó tétel miatt.
$ leltározási móka folyt tovább.
%XUPDQ NLNDSFVROWD D] 85+ YHY NpV]OpNHW OHYHWWH IOpU O D KDOOJDWyW pV
NpUG HQIHOK~]WDV]HP|OG|NpW
 A konyhában hiányzik egy fedeb  magyarázta McNaught. +ROYDQ"
0LpUWW OHPNpUGL"$NRQ\KD%ODQFKDUGELURGDOPD
 De nem kizárólag. Egy csomó vezetéked megy át rajta. Két konnektorod
is van benne, meg egy biztosító és egy fedélzeti telefonhangszóró. Hol a
IHGHE"
 Életemben nem hallottam róla  képedt el Burman.
McNaught üvölteni kezdett.  Ne halljam ezt többé! Már DNNRU HOHJHP YROW
EHO OHDPLNRU%ODQFKDUGKDMWRJDWWD
1pJ\ pYYHO H]HO WW YROW HJ\ IHGHEQN ,WW iOO QL (] D PL SpOGiQ\XQN
HOOHQ UL]WN DOitUWXN (V]HULQW DOitUWXQN HJ\ IHGHEHW LV 7HKiW EL]WRVDQ YROW
IHGHEQNeVPHJNHOOWDOiOQXQNPLHO WW&DVVLG\PHgérkezik.
 Elnézést, kapitány úr  PHQWHJHW ]|WW HJ\WWpU] HQ %XUPDQ  GH QHP
segíthetek.
'HJRQGRONR]KDWV] förmedt rá McNaught.  Elöl a hajó orrában van egy
távolságpVLUiQ\PpU EHUHQGH]pV+RJ\QHYH]HGWH"
 Távírkának IHOHOWH%XUPDQUHMWHOPHVHQ
  Aztán  folytatta McNaught az impulzusgenerátorra mutatva  H]W KRJ\
hívod?
(]DJHQFVL
 Gyermeteg elnevezések, hallod? Távírka és gencsi. Hát most törd a kis
eszed és próbálj visszaemlékezni, mi a csudát hívtál négy éve fedebnek?
 /HJMREE tudomásom szerint  töprengett Burman  VRKD VHPPLW QHP
QHYH]WHPIHGHEQHN
 Hát akkor  kérdezte McNaught vészjóslóan – miért írtunk alá egyet?
 Én semmit sem írtam alá. A kapitány írt alá mindent.
 Miközben te és D W|EELHN HOOHQ UL]WpWHN D WpWHOHNHW 1pJ\ pYYHO H]HO WW
IHOWHKHW HQDNRQ\KiEDQD]WPRQGWDP)HGHEHJ\ GDUDEpVYDJ\WHYDJ\
Blanchard rámutattatok és azt mondtatok: „Megvan." Meg kellett bíznom
YDODPHO\LN W|N NLMHOHQWpVpEHQ $ KR]]ipUW N V]DYiEDQ PHg kell bíznom. Én
gyakorlott navigátor vagyok, ismerem a legmodernebb navigációs
készülékeket, de nem ismerhetek minden egyebet is. Így meg kell bíznom az
emberekben, akik tudják, mi egy fedeb  vagy legalábbis tudniuk kellene.
Burmannak ragyogó gondolata támadt.  Amikor megkaptuk a felszerelést,
HJ\FVRPyKROPLHJ\KDORPEDQKHYHUWDKDMyN|]pSV UpV]pQDIRO\RVyNRQ
és a konyhában. Emlékszik, hogy utóbb kellett mindent szétválogatnunk és a
tulajdonképpeni helyükre hordanunk. Az a fedebvacak ma bárhol leKHW1HP
IHOWpWOHQOpQYDJ\%ODQFKDUGYDJ\XQNDIHOHO VHNpUWH
 Meglátom, mit mondanak a többi tisztek –HJ\H]HWWEHOH0F1DXJKWPHUW
az ötletet elgondolkoztatónak találta.
 Lehet, hogy Gregory, Worth, Sanderson, vagy valaki más dédelgeti azóta
LV 'e akárhol van is, meg kell találni. Vagy el kell számolni vele, ha
felhasználták.
.LPHQW D UiGLyV IONpE O %XUPDQ JULPDV]W YiJRWW XWiQD D]WiQ LVPpW
IHOYHWWH IOKDOOJDWyLW pV EDEUiOQL NH]GHWW D NpV]OpNpQ (J\ yUiYDO NpV EE
0F1DXJKWDUFiQIHQ\HJHW NLIejezéssel  visszatért.
 Egészen bizonyos  jelentette ki mérgesen , hogy ilyesmi nincs a hajón.
Senki nem tud róla. Sejtelmük sincs róla.
 Húzzuk ki és jelentsük, hogy elveszett – tanácsolta Burman.
 Most, amikor itt tespedünk? Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy
mindenféle veszteséget, vagy sérülést haladéktalanul jelenteni kell. Ha azt
PRQGRP &DVVLG\QHN KRJ\ D IHGHEHW YDODKRO D] UEHQ HOYHV]WHWWN U|JW|Q
tudni akarja majd, mikor, hol, hogyan, és miért nem jelentettem. Nem is
beszélve arról, milyen felfordulás lenne, ha kiderülne, hogy a készülék
félmilliót ér. Nem intézhetem el az ügyet egy könnyed kézlegyintéssel.
 Hát akkor mi a megoldás?  kérdezte Burman, ártatlanul, egyenest a
csapdába sétálva.
 Csakis egy megoldás van  MHOHQWHWWH NL 0F1DXJKW  Te csinálsz egy
IHGHEHW
 Kicsoda? Én?  kapta fel a fejét Burman.
 Te bizony! Egyébként egészen biztos vagyok benne, hogy úgyis a te
YDFDNRG
 Miért?
 Mert tipikusan úgy hangzik, mint a te szHUNHQW\ LG J\HUPHWHJ
elnevezései. Egyhavi fizetésembe le merném fogadni, hogy ez a fedeb valami
ilyen tudományos halandzsa.
 *RQGRORPDIHGpVKH]UHMW ]pVKH]OHKHWN|]H7DOiQYDODPLO\HQV]HUNH]HW
ami megkönnyíti az észrevehetetlen megközelítést.
$]WDP V]HUWÄPRWRV]NiQDNKtYMXN– tájékoztatta Burman készségesen.
 Na látod!  PRQGWD 0F1DXJKW PLQWKD G|QW  pUYHW KDOORWW YROQD  Tehát
csinálsz egy fedebet. Holnap este hatkor kész lesz, hogy megtekinthessem.
/HJ\HQ PLQpO PHJJ\ ] EE pV WHWV]HW VHEE ) OHJ D P N|GpVH OHJ\HQ
PHJJ\ ] 
Burman felállt, karjai tehetetlenül lötyögtek és rekedten kérdezte: +RJ\D
csodába csináljak fedebet, ha azt sem tudom, mi az?
&DVVLG\VHPWXGMD mondta McNaught és a rádiósra kacsintott. &DVVLG\
I OHJ PHQQ\LVpJL HOOHQ U 0HJV]iPROMD D GROJRNDW UiMXN Qp] LJD]ROMD KRJ\
OpWH]QHNPHJKDOOJDWMDDWiMpNR]WDWiVRNDWKRJ\NLHOpJtW HQP N|GQHNHYDJ\
már elkoptak. Mindössze egy jól hangzó halandzsát kell le adnunk és közölni
YHOHKRJ\H]DIHGHE
 Szent Kleofás! PRQGWa Burman felvillanyozódva.
 Most ne hagyatkozzunk a bibliai alakok kétes segítségére  dorgálta
0F1DXJKW  Használjuk inkább istenadta eszünket. Ragadd meg a
IRUUDV]WySiNiGDW pV FVLQiOM HJ\ PLQ VpJL IHGHEHW KROQDS HVWH KDWUD (]
SDUDQFV
Távozott, roppant elégedetten, hogy megtalálta a megoldást. Burman
ottmaradt, a falra meredt és megnyalta az ajkát, egyszer, azután még
HJ\V]HU
9DQH : &DVVLG\ HOOHQWHQJHUQDJ\ SRQWRVDQ D PHJDGRWW LG EHQ pUNH]HWW
Tömzsi, pocakos kis ember volt, pirospozsgás arccal, szePHL PLQW HJ\
huzamosabb ideje döglött halé. Peckesen járt, mint aki tisztában van
személye fontosságával.
 Á, kapitány, magánál biztosan minden rendben van.
 Általában, uram  EL]WRVtWRWWD W 0F1DXJKW N|QQ\HGpQ  Ügyelek rá. 
6]DYDLQpU] G|WWDPHJJ\ ] GpV
 .LW Q   KHO\HVHOW &DVVLG\  6]HUHWHP D] RO\DQ SDUDQFVQRNRNDW DNLN
NRPRO\DQ YHV]LN D IHOHO VVpJNHW )iMGDORP DNDG QpKiQ\ DNLQpO QHP tJ\
YDQ  ÈWYRQXOW D KDMy N|]pSV  UpV]pQ GOOHGW KDOV]HPHL IHOIHGH]WpN D IULVV
fehér mázolást.  Hol óhajWMDNH]GHQLD]RUUEDQYDJ\DIDUEDQ"
$OHOWiUOLVWiLPD]RUUWyODIDUIHOpKDODGQDN7DOiQMREEDQiWWHNLQWKHW HNKD
HEEHQDVRUUHQGEHQKDV]QiOMXN NHW
 +HO\HV KHO\HV  )RQWRVNRGYD W|UWHWHWW D] UKDMy RUUD IHOp N|]EHQ
OHKDMROWKRJ\PHJVLPRJDVVD3HDVODNHt és megvizsgálja a kutya nyakörvét. 
Látom, jól gondozzák. Hasznosnak bizonyult az állat?
 Öt emberem életét mentette meg a Mardián, mert ugatásával
ILJ\HOPH]WHWWH NHWDYHV]pO\UH
 Feltételezem, hogy az esetet részletesen leírta a hajónaplóba, nemde?
7HUPpV]HWHVHQXUDP$KDMyQDSOyDWpUNpSIONpEHQHOOHQ U]pVUHNpV]HQ
áll.
 Mindent a maga idejében.  Az irányító fülkébe érve, Cassidy leült, átvette
az irattartót McNaughttól, és nekikezdett:  . 6XJiULUiQ\W  ' WtSXV HJ\
GDUDE
(]D]XUDPPXWDWWDDP V]HUW0F1DXJKW
0HJIHOHO HQP N|GLN"
,JHQXUDP
 Így folytatták, átmentek a fedélzeti hírközpont fülkéjébe, a számítógép
terembe, és áthaladtak még egy sor helyiségen, míg elérkeztek a konyhába.
Itt Blanchard feszített frissen mosott fehér öltözékében és védekezésre
készen szemlélte a jövevényt.
99LOODPRVW ]KHO\HJ\GDUDE
,WWYDQPRQGWD%ODQFKDUGPHJYHW HQUiE|NYH
0HJIHOHO" faggatta Cassidy, halszemeit a szakácsra meresztve.
 Nem elég nagy  MHOHQWHWWH NL Blanchard. Széles karmozdulata az egész
konyhát átfogta.  Semmi sem elég nagy. Kevés a hely. Minden túl kicsi itt, én
chef de cuisine vagyok, ez a konyha meg inkább csak kuckó.
 Ez hadihajó, nem luxusjárat  förmedt rá Cassidy. Ismét elmerült a
listában9,G ]tW EHUHQGH]pVDYLOODPRVW ]KHO\KH]HJ\GDUDE
 ,WW YDQ  köpte ki a szavakat Blanchard, mint aki kész az egészet a
OHJN|]HOHEELNLN|W EHQDNiUFV~]OLEyONLO QLFVDNHO EE&DVVLG\DGMRQKR]]i
egy villát.
Cassidy közben egyre lejjebb jutott a listán, közeledett a kritikus tétel és az
LGHJHVIHV]OWVpJQ WW|QQ WW$]XWiQHOKDQJ]RWW9)HGHEHJ\GDUDE
 0RUEOHX  Blanchard szemei szikráztak.  Már megmondtam, és most is
mondom, soha az életben ...
 A fedeb a rádiós fülkében YDQXUDP vágott közbe sietve McNaught.
 Valóban?  Cassidy ismét lenézett a jegyzékre.  Akkor miért a konyhai
felszereléssel együtt szerepel?
 A felszerelés vételezésekor a konyhába helyeztük el, uram. Azoknak a
hordozható készülékeknek egyike, amelyeket bárhol felállíthatunk, ahol csak
szükség van rá.
 +PPm! Akkor át kellett volna vezetni a rádiós fülke leltárjegyzékére.
Miért nem vezette át?
 Helyesebbnek tartottam megvárni Önt, mint erre illetékest, uram.
A halszemek helyeslést tükröztek.
 Igen, ezt nagyon helyesen tette, kapitány. Akkor most én át is vezetem. 
Kihúzta a tételt a kilences lapról, szignálta, bevezette a tizenhatos lapra, azt
is szignálta  9  )HOLUDWRV Q\DN|UY E U MD LJHQ D]W OiWWDP $ NXW\D
nyakán volt. 
KipipálWD (J\ yUiYDO NpV EE EHYRQXOW D UiGLyV IONpEH %XUPDQ IHOiOOW
vállait egyenesre merevítette, de kezelába izgettPR]JRWW 6]HPHL PDMG
kiugrottak, néma rettenettel meredt McNaughtra. Ügy állt ott, mint akinek
sündisznó került a nadrágjába.
 9  )HGHE HJ\ GDUDE  ROYDVWD &DVVLG\ V]RNRWW VHPPL
pUWHOPHWOHQVpJHWQHPW U KDQJRQ
Burman, egy rosszul beállított robot darabos mozgásával kis dobozt
nyújtott át. A dobozon mutatók, kapcsolók és színes lámpák voltak. Úgy
nézett ki, mint ahogy egy rádióamat U NpS]HOL D J\P|OFVhámozógépet.
Lenyomott egy sor kapcsolót. A fények kigyulladtak, titokzatos kombinációkat
DONRWWDN
(]D]XUDP nyögte ki a rádiós nagy nehezen.
 $KD  &DVVLG\ IHONHOW D V]pNE O pV N|]HOHEE OpSHWW KRJ\ MREEDQ
megszemlélhesse a V]HUNH]HWHW  Nem emlékszem, hogy ezt a tételt már
láttam volna. De hát manapság ugyanannak a berendezésnek is annyiféle
YiOWR]DWDYDQ0HJIHOHO HQP N|GLN"
,JHQXUDP
 $OHJKDV]QRVDEEGROJRNHJ\LNHD] UKDMyQ tette még hozzá McNaught.
 0LWFVLQál? IDJJDWy]RWW&DVVLG\PLQWHJ\ OHKHW VpJHW DGYD%XUPDQQDN
hogy átnyújtsa neki tudása gyöngyszemét.
Burman elsápadt.
McNaught sietve közbeszólt.  A részletes tájékoztatás nyilván túl bonyolult
pV WHFKQLNDL MHOOHJ  OHQQH GH D OHJHJ\V]HU EEHQ IRJDOPD]YD D P V]HU
OHKHW Yp WHV]L KRJ\ HJ\HQV~O\W KR]]XQN OpWUH HOOHQWpWHV JUDYLWiFLyV PH] N
N|]|WW $ IpQ\HN YiOWR]iVD D] HJ\HQO WOHQVpJ NLWHUMHGpVpW pV IRNiW MHO]L D]
DGRWWLG SRQWEDQ
 Rendkívül szellemes ötlet  tette hozzá Burman, akit egyszeriben
YDNPHU YpWHWWHNDKDOORWWDN$)LQOD\féle konstanson alapul.
 Értem  mondta Cassidy és egy szót sem értett. Visszaült a székébe,
kipipálta a fedebet és folytatta a leltározást.  Z 44. Kapcsolótábla,
DXWRPDWLNXVQHJ\YHQFVDWRUQiVIHGpO]HWLKtUN|]O K|]HJ\GDUDE
,WWYDQXUDP
&DVVLG\ D WiUJ\UD EiPXOW D]XWiQ YLVV]D D OLVWiUD $ W|EEL MHOHQOHY  H]W D
pillanatnyi szórakozottságát használta ki, hogy lopva megtörölje homlokát.
*\ ]HOHPYROW
0LQGHQUHQGEHQ 
És már harmadszor!
9DQH : &DVVLG\ HOOHQWHQJHUnagy kellemes benyomásokkal, dicséreteket
RV]WRJDWYDWiYR]RWW(J\yUDVHPWHOWEHOHDOHJpQ\VpJDYiURVEDQO G|UJ|WW
0F1DXJKW *UHJRU\YDO IHOYiOWYD pOYH]WH D YLGiP IpQ\|]|QW $ N|YHWNH]  |W
napon minden csupa nyugalom és szépség volt.
$ KDWRGLN QDSRQ %Xrman rádiogramot hozott be, lecsapta McNaught
tUyDV]WDOiUD pV YiUWDD KDWiVW (OpJHGHWWHQ iOOWD NDSLWiQ\ HO WW RO\DQ HPEHU
öröme sugárzott róla, akinek az érdemeit éppen most fogják elismerni.
„Terra Központ a Nyughatatlannak. Nagyjavításra és újrafelszerelésre
D]RQQDO WpUMHQ LGH YLVV]D 7|NpOHWHVtWHWW KDMWyP  NHUO EHpStWpVUH )HOGPDQ
UKDMyV2S3DUDQFVQRNViJ6LULVHF
 Vissza a Terrára XMMRQJRWW0F1DXJKW A nagyjavítás pedig legalább egy
hónap szabadságot jelent.  Burmanra nézett.  Közöld az összes ügyeletes
tiszttel, hogy menjenek be a városba és szedjék össze a legénységet. Ha
PHJWXGMiNPLU OYDQV]yURKDQQLIRJQDN
,JHQLVXUDPIHOHOWH%XUPDQIOLJpU YLJ\RUUDO
.pW KpWWHO NpV EE LV FVXSD YLJ\RUJy NpSHW OHKHWHWW OiWQL $ V]tULXV]L NLN|W 
PHVV]H HOPDUDGW D 1DS PiU NLYHKHW  IROWWi YiOW D FVLOODJRN VRNDViJiQDN
ragyogó ködében. Még tizenegy hét utazás, de megéri! Vissza a Terrára.
Éljen!
$NDSLWiQ\IONpMpEHQD]RQEDQ HJ\ HVWH HJ\FVDSiVUDPHJV] QW DMyNHGY
DPLNRU %XUPDQ KLUWHOHQ HOV]Dbadította a szellemeket. A rádióstiszt belépett,
majd szája szélét rágva várta, hogy McNaught befejezze a hajónapló írását.
McNaught végre félretolta a könyvet, felnézett, és összeráncolta
szemöldökét.  Mi van veled? Gyomorgörcseid vannak, vagy mi?
1HPXUDP&VDNJRQGRONR]WDP
 És az ilyen fájdalmas?
 *RQGRONR]WDP  ismételte Burman változatlanul gyászos hangon. 
Nagyjavításra megyünk. Tudja, mit jelent ez? Mi lesétálunk a hajóról és egy
bandányi szakember felsétál rá.  Tragikusan bámult a kapitán\UD 
6]DNHPEHUHNHWPRQGWDP 
  3HUV]H KRJ\ V]DNHPEHUHN  hagyta rá McNaught.  A felszerelést nem
vizsgálhatja és hozhatja rendbe hülyék gyülekezete.
 Hát egyetlen szakember nem is lesz elég a fedeb rendbe hozására 
UREEDQWNL%XUPDQ$KKR]HJ\]VHQLNHOOHQH
McNaught hátralökte a székét, arcán úgy változtak a kifejezések, mintha
álarcokat cserélgetne.
3DWWRJy-~GiV$]HJpV]J\U OPHJIHOHGNH]WHP+DD7HUUiUDpUNH]QN
azokat a fickókat nem tudjuk tudományos halandzsával szédíteni.
 Nem bizony, kapitány úr, nem tudjuk  KHO\HVHOW %XUPDQ $
PHJiOODStWiVKR]VHPPLWVHPWHWWKR]]iGHDNpSpU OY|OW|tt: „Te vittél bele
HEEH 1HNHG NHOO NLK~]QL EHO OH (J\ GDUDELJ YiUW PLN|]EHQ 0F1DXJKW
feszülten gondolkozott, azután kitört.  Mi a véleménye?
McNaught vonásaira lassanként visszatért az elégedett vigyor, miközben a
rádióstisztnek válaszolt.  Törd össze az egészet és tápláld be a
dezintegrátorba.
 Ezzel még nincs megoldva a kérdés  PRQGWD %XUPDQ  Változatlanul
hiányzik egy fedebünk.
 Nem fog hiányozni. Most mindjárt rádiogramban jelentem, hogy az
UV]ROJiODW YLV]RQWDJViJDL N|YHWNH]WpEHQ HOSXV]Wult. Fél szemét cinkos
kacsintással lehunyta.  0RVW pSSHQ KDMWyP  QpONO UHSOQN  Kinyújtotta a
kezét egy üzenet UODSpUW pV ILUNiOQL NH]GHWW Ui PLN|]EHQ %XUPDQ
mérhetetlen megkönnyebbüléssel figyelte:
„Nyughatatlan a Terra Központnak. V 1098 leltári tétel, egy fedeb, Nagy és
Kis Hector ikernapok terén áthaladva gravitációs stress hatásra szétesett.
Üzemanyagként felhasználva. McNaught kapitány."
Burman elrohant a rádiós fülkébe és elindította a jelentést a Föld felé.
Újabb két napig béke és nyugalom honolt. De a legközelebbi alkalommal
Burman rohanva ment a kapitány fülkéjébe, és felettébb nyugtalannak
látszott.
 Általános hívás, kapitány úr  lihegte, és McNaught kezébe nyomott egy
papírszeletet:
Ä7HUUD.|]SRQWPLQGHQV]HNWRUQDN6UJ VpVIRQWRV(J\HWOHQ UKDMyVHP
KDJ\KDWMDHOWiPDV]SRQWMiW.OGHWpVEHQUHSO  UKDMyND]RQQDOV]iOOMDQDNOH
OHJN|]HOHEEL UNLN|W EHQ7RYiEELXWDVtWiVRNN|YHWNH]QHN:HOOLQJ5LDGyés
0HQW SDUDQFVQRNViJ7HUUD
 Ez valami nagy disznóság lehet  állapította meg McNaught teljes
nyugalommal. Átballagott a térképszobába, Burmannal a sarkában. Kis ideig
tanulmányozta a térképet, azután a fedélzeti telefonon felhívta a
YH]pUO IONpEHQ3LNHot és kiadta az utasítást: Valami pánik tört ki.
0LQGHQ UKDMyQDN OH NHOO V]iOOQLD =D[WHGSRUWED PHJ\QN N|UOEHOO
háromnapos út. Azonnal pályamódosítás. Tizenhét fok jobbra, deklináció tíz. 
Letette a kagylót és tulajdonképpen most kezdte felfogni, mi történt. (OYLWWH
az ördög a szép hónapunkat a Terrán. És Zaxtedet soha nem állhattam.
%G|V$OHJpQ\VpJJ\LONRVKDQJXODWEDQOHV]pVPHJLVpUWHP NHW
 Mit gondol kapitány úr, mi történhetett? – kérdezte Burman. Egyszerre
hatott aggodónak és bosszúsnak.
 A jó ég tudja. Az utROVyLO\HQiOWDOiQRVKtYiVKpWpYYHOH]HO WWM|WWDPLNRU
HJ\ UKDMy IpO~WRQ D 0DUV IHOp IHOUREEDQW $NNRU V]iOOtWRWWiN OH D] |VV]HV
UKDMyW DPtJ D] J\HW NLYL]VJiOWiN  Állat dörzsölgetve töprengett, azután
IRO\WDWWD  (O WWH SHGLJ DNNRU DGWDN iOWDOiQRV KtYiVW DPLNRU D 6YtW  WHOMHV
legénysége bedilizett. Bármi történt is most, biztosra veheted, hogy komoly
GRORJ
&VDNQHPW|UWNL UKiERU~"
 Aztán ki ellen?  McNaught elégedetten legyintett.  6HQNLQHN VLQFVHQHN
RO\DQ UKDMyL DPHO\HN V]HPEHV]iOOKDtnának velünk. Nem, biztos valami
P V]DNL KLEiUyO YDQ V]y+DPDURVDQ PHJWXGMXN 1\LOYiQN|]OLN YHOQN PpJ
PLHO WW=D[WHGUHpUQNYDJ\U|YLGGHOXWiQD
Közölték. Hat órán belül. Burman arcára fagyott a rémület, amikor
EHURQWRWW Mi ütött beléd?  kérdezWH0F1DXJKWPHJOHSHWWHQ
 $ IHGHE  dadogta Burman, olyan mozdulatokkal, mintha láthatatlan
pókokat akarna lesöpörni magáról.
0LDIHQHYDQYHOH"
 Gépelési hiba. A listán fed.ebként kellene szerepelnie.
A parancsnok bambán meredt rá.
)HGHE"YLVszhangozta, és szájában szinte megavasodott a szó.
 Nézze meg saját maga.  Az üzenetet az asztalra csapva, kitántorgott a
IONpE OD]DMWyWpWRYiQOHQJHWW
McNaught mogorva pillantást vetett a rádióstiszt után, azután olvasni kezdte
az üzenetet:
„Terra Központ a Nyughatatlannak. V 1098 számú jelentésüNK|] UKDMy
IHGpO]HWL HEpU O 3HDVODNHU O MHOHQWVpN UpV]OHWHVHQ KRJ\DQ pV PLO\HQ
körülmények között esett szét állat gravitációs stress hatásra. Hallgassák ki
OHJpQ\VpJHW pV PLQGHQ pV]UHYpWHOW U|J]tWVHQHN 6UJ V pV IRQWRV :HOOLQJ
RiadópV0HQW SDUDQcsnokság. Terra."
Fülkéjének magányában McNaught szép lassan rágni kezdte a körmeit.
,G QNpQW HJ\HWegyet kancsalított, ahogy megnézte, mennyire jár már közel
D]pO K~VKR]



)UHGHULN3RKO
(ford.: Mesterházi Márton)

$ODJ~WDYLOiJDODWW


,

Júniusén reggel Guy Burckhardt sikoltva ébredt álmából.
(] D] iORP PLQGHQ HGGLJLQpO YDOyV]HU EE YROW 0pJ PLQGLJ pUH]WH
GREKiUW\iMiEDQ pV D E UpEHQ D] pOHV IpP V]DJJDWy UREEDQiViW D KHYHV
O|NpVWDPHO\NLS|QG|UtWHWWHiJ\iEyOVD]LV]RQ\~K KXOOiPRW
GörcV|VHQ IHOOW pV EHOHEiPXOW D FV|QGHV V]REiED V D] DEODNRQ EH|PO 
napfénybe. Nem hitt a szemének.
0DU\" egészen kificamodott a hangja.
$ IHOHVpJH QHP YROW D V]RPV]pG iJ\EDQ $] |VV]HW~UW iJ\QHP U O
lecsúszott a takaró, nemrég kelhetett fel az asszony, de az álom emléke
RO\DQ HU V YROW %XUFNKDUGWEDQ KRJ\ D SDGOyQ NHUHVWH PLQWKD D UREEDQiV
NLYHWHWWHYROQD WD]iJ\iEyO$]DVV]RQ\D]RQEDQQHPYROWRWW3HUV]HKRJ\
QHP PRQGWD %XUFNKDUGW PDJiEDQ PtJ YpJLJQp]HWW D] LVPHU V
|OW|] DV]WDORQ pV D SDSXFVWDUWón, a makulátlan ablaküvegen és a sértetlen
falakon. Álom volt az egész.
*X\"NLiOWRWWDIHOHVpJHQ\DIRJyVDQDOpSFV DOMiEyO
 Guy szívem, valami baj van?
6HPPL szólt vissza a férfi gyönge hangon.
Egy darabig csönd volt. Aztán Mary habozva megszólalt:  Kész a reggelid.
Biztos, hogy nincs semmi baj? Mintha kiáltottál volna ...
 Rosszat álmodtam, szívem.  Burckhardtba visszatért az önbizalom. 
Mindjárt megyek.
Szép kis álom volt, töprengett, miután kedvenc langyos zuhanya alá állt. A
rossz álom nem szokatlan dolog, különösen, ha robbanással kapcsolatos.
Harminc éve rettegünk a hidrogénbombától, ki ne álmodott volna
robbanásról?
Még Mary is, mint kiderült. Burckhardt elkezdte mesélni az álmát, és Mary
közbevágott:
7HLV" El volt képedve.  Képzeld, szívem, ugyanazt álmodtam én is. No
nem egészen, de majdnem. Hallani nem hallottam semmit. Azt álmodtam,
hogy valami miatt fölébredtem, aztán hirtelen egy villanás, és ütést éreztem a
fejemen. Ez volt az egész. A tied is?
Burckhardt köhintett.  Nem, nem egészen  PRQGWD 0DU\ QHP YROW
NLPRQGRWWDQ DFpOLGHJ]HW  DVV]RQ\ )|O|VOHJHV OHQQH  állapította meg
magában EHV]iPROQLDVRNDSUyUpV]OHWU ODPLiOPiWRO\UHiOLVViWHWWH0LW
PHVpOMHQ QHNL D V]LOiQNNi W|U  ERUGiLUyO D WRUNiW pJHW  VyV t]U O s arról a
V]|UQ\  pU]pVU O KRJ\ H] D KDOiO  Talán valami robbanás történt bent a
városban. Biztosan azt hallottuk, és az hatott ránk álmunkban PRQGWD
Mary átnyúlt az asztalon, szórakozottan megsimogatta a kezét.  /HKHW 
bólintott.  Már majdnem fél nyolc, szívem. Sietned kellene. Nem késhetsz el
a hivatalból.
Burckhardt bekapta, ami maradt, megcsókolta az asszonyt és elrohant 
nem is azért, hogy pontosan beérjen, hanem hogy lássa, úgy vanH DKRJ\
JRQGROWD
De Tylerton belvárosa olyan volt, mint máskor. Burckhardt a buszból
NULWLNXVV]HPPHONXWDWRWWUREEDQiVUDYDOOyMHOHNXWiQGHKLiED6 W7\OHUWRQ
NHOOHPHVHEE OiWYiQ\W Q\~MWRWW PLQW YDODKD &VtS V IULVV UHJJHO YROW D] pJ
IHOK WOHQ D Ki]DN WLV]WiN KtYRJDWyDN hJ\ OiWV]LN OHI~YDWWiN D SRUW D]
(OHNWURPRV 0 YHN pSOHWpU O D YiURV HJ\HWOHQ IHOK NDUFROyMiUyO  H] D
EQWHWpVD]pUWKRJ\D&RQWUR9HJ\LP YHNWHOHSpWDNOYiURVEDKHO\H]WpND
NDV]NiGV UtW WHOHSpJpVWHUPpNHLQ\RPRWKDJ\QDNDN pSOHWHNHQ
A buszon nyoma sem volt a szokásos tömegnek, így aztán Burckhardt
senkit sem tudott kifaggatni a robbanásról.
Mikor pedig az ötödik és a Lehigh utca sarkán leszállt, s a busz fojtott
Q\|JpVVHO HOW QW HO OH %XUFNKDUGW PiU V]LQWH YpJOHJ HOG|QW|WWH PDJiEDQ
KRJ\ NpS]HO GpV YROW D] HJpV] $ KLYDWDO HO FVDUQRNiEDQ RGDOpSHWW D
FLJDUHWWiVEyGpKR]GHQHP5DOSKiOOWDSXOWP|J|WW(J\LVPHUHWOHQW ONHOOHWW
megvennie a csomag cigarettáját.
+ROYDQ0U6WHEELQV" kérdezte.
 Beteg, kérem  mondta a férfi udvariasan. – Holnap már bent lesz. Egy
FVRPDJ0DULLQ"
&KHVWHUILHOG helyesbített Burckhardt.
  Hogyne, kérem  mondta a másik. De egy ismeretlen sárgazöld dobozt
vett le a polcról és csúsztatott át a pulton.
 Próbálja ki, kérem ajánlotta. Köhögés elleni gyógyszer van hozzákeverve.
Megfigyelte már, mennyire megkínozzák a szokásos cigaretták az embert
néha?
%XUFNKDUGWJ\DQDNRGRWW
1HPLVKDOORWWDPHUU ODPiUNiUyO
 Persze hogy nem. Egészen új termék. – Burckhardt habozott, a másik
nógatta.  1p]]H SUyEiOMD NL D] pQ IHOHO VVpJHPUH +D QHP t]OHWW KR]]D
vissza az üres csomagot, és visszakapja a pénzét. Tisztességes üzlet, nem?
Burckhardt megvonta a vállát.  Elvégre nem veszítek rajta. De azért adjon
egy csomag Chesterfieldet is, legyen szíves.
$ OLIW HO WW NLQ\LWRWWD D GRER]W pV UiJ\~MWRWW 1HP LV URVV] iOODStWRWWD PHJ
bár minden vegyileg kezelt dohányt eleve gyanúsnak tartRWW 'H 5DOSK
KHO\HWWHVpU OQHPYROWYDODPLQDJ\YpOHPpQ\H%RORQGRNKi]DOHQQHDEyGpLV
PHJD]HO FVDUQRNLVKDH]D]HPEHUPLQGHQYHY QHNtJ\DNDUQDHODGQL
A lift ajtaja mély zenei hangot adva kinyílt. Kéthárom másik alkalmazottal
együtt Burckhardt is beszállt; odabólintott nekik, míg az ajtó becsukódott. A
zenei hang abbamaradt, s a lift tetején a hangszóró megkezdte szokásos
UHNOiPP VRUiW
'H QHP D V]RNiVRV P VRUW G|EEHQW Ui %XUFNKDUGW 2O\ UpJHQ iOOWD D
kényszerkampányt, hogy szinte meg sem hallotta a szöveget, de az épület
alagsorából most valami más tekercset játszottak le, és erre figyelnie kellett.
Nemcsak a márkák voltak csaknem mind újak; a program felépítése is más
YROW
6RKD QHP NyVWROW DONRKROPHQWHV GtW  LWDORNDW KLUGHWHWW HJ\ PDNDFVXO
YLVV]DWpU  JRURPED ULWPXV~ YHUVLNH *\RUVtWRWW KDODQG]VDpárbeszéd
következett két tízéves forma fiúhang között, amelynek valami édesség volt a
tárgya; a párbeszédet parancsoló basszus zárta le: „Menj máris és végy egy
SD]DU&VRNLHammot, most rögtön, és kapd be nyomban. Milyen pikáns ez a
&VRNL+DPP(]LJHQ(]&VRNL+DPP8WiQDKSS|J Q LKDQJÄ%iUOHQQH
egy Feckle Frizsim! Akármit adnék egy Feckle Frizsiért!" Ez utóbbi közepén
ért fel Burckhardt a maga emeletére. Kiszállt. Valahogy furcsán érezte magáW
$ UHNOiPP VRUEyO KLiQ\R]WDN D] LVPHU V QHYHN KLiQ\]RWW D PHJV]RNRWWViJ
nyugodt érzése.
De szerencsére az iroda teljesen normális volt  kivéve azt, hogy Mr. Barth
nem volt bent. Az információs fülkében ásítozó Miss Mitkin nem tudta
SRQWRVDQPLYDQYHOH Telefonáltak otthonról, ennyi az egész. Holnap bent
OHV]
7DOiQNLQWYDQDWHOHSHQ1HPPHVV]HYDQW ON
$Q DUFDPHJVHUH]GOW
,JHQ
Burckhardtnak hirtelen eszébe jutott:
 De június 15e van! Ma kell feladni a második negyedévi adóbevallást! És
neki kell aláírnia!
Miss Mitkin vállat vont, jelezve, hogy ez már Burckhardt problémája, nem
az övé. És folytatta a körömápolást.
Burckhardt teljesen kétségbeesve ért az asztalához. Nem arról van szó,
PLQWKD  QHP tUKDWQi DOi D EHYDOOiVW (J\V]HU HQ FVDN QHP D]  GROJD
KDQHP%DUWKp(]WDIHOHO VVpJHWKLYDWDOEyO%DUWKQDNNHOOHQHYiOODOQLDPLQWD
&RQWUR9HJ\LP YHNEHOYiURVLKLYDWDODLURGDYH]HW MpQHN
Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy felhívja Barthot otthon, vagy
megpróbálja elérni a gyárbDQ GH HOpJ KDPDU OHPRQGRWW D] |WOHWpU O 1HP
nagyon szerette a gyárbelieket, örült, ha minél kevesebbszer találkozott
velük. Egyszer Barthtal kiment a gyárba; zavaró és bizonyos értelemben
félelmetes élmény volt. Néhány adminisztrátoron és mérnökön kívül egy lélek
sem volt a gyárban  illetve, javította ki magát Burckhardt, Barth szavára
HPOpNH]YHHJ\HWOHQpO OpQ\VHP, csak a gépek.
Mint Barth magyarázta, minden gépet komputer irányított, amelynek
elektronikus gubancai egy ember teljes emlékezetét és gondolkodását
tartalmazták. Kellemetlen gondolat. Barth nevetve biztosította, hogy ez nem
afféle Frankensteindolog, sírrablással, meg gólemmel. Csak arról van szó,
KRJ\ HJ\ HPEHUL V]RNiVUHQGV]HUW D] DJ\NpUHJ VHMWMHLE O iWYLV]QHN D]
elektronika világába. EtW OPpJD]HPEHUQHNQHPHVLNEDMDpVDJpSE OVHP
lesz szörnyeteg.
Burckhardt ennek ellenére sem érezte jól magát.
.LYHUWH D IHMpE O %DUWKRW D J\iUDW V D W|EEL DSUy ]DYDUy N|UOPpQ\W pV
nekilátott az adóbevallásnak. Délig tartott, amíg minden adatot eOOHQ U]|WW 
%DUWK Wt] SHUF DODWW HONpV]OW YROQD D] HJpVV]HO HPOpNH]HWE O PHJ D
QRWHV]iEyOPRWRV]NiOWDJ\iEDQDVpUW G|WWVpJ
$] UODSRWERUtWpNEDWHWWHOH]iUWDpVNLEDOODJRWW0LVV0LWNLQKH]0LYHO0U
Barth nincs bent, egymást váltva kell ebédelnüQN.H]GMHPDJD
 Kösz  Miss Mitkin réveteg mozdulattal kivette retiküljét az íróasztalfiókból
és hozzálátott, hogy kikészítse magát.
Burckhardt odanyújtotta neki a borítékot.
 Leadná a postázóba? Hm, egy pillanat. Fel kellene hívnom Mr. Barthot,
KRgy informáljam. Mit mondott a felesége, telefonálhatunk neki?
1HPPRQGWD Miss Mitkin gondosan mázolta ajkát a Kleenexszel. 1HP
LVDIHOHVpJHYROW$OiQ\DWHOHIRQiOW KDJ\WDD]]HQHWHW
$J\HUHN" Burckhardt összevonta a szemöldökét. 
Hát nincs az iskolában?
 Én csak azt mondtam, hogy telefonált.
%Xrckhardt visszament a szobájába, és undorodva méregette asztalán az
érintetlen napi postát. Nem szerette a lidérces álmokat, az egész napját
tönkretették. Ágyban kellett volna maradnia, igaza van Barthnak.
Furcsa dolog történt vele hazafelé. A legközelebbi buszmegállónál valami
FV GOHW YROW  YDODNL YDODPL ~M K W V]HNUpQ\U O Y|OW|]|WW , így aztán
Burckhardt egy megállót gyalog ment. Meghallotta a busz hangját, ügetésnek
eredt. A háta mögött azonban valaki nevén szólította. Hátranézett; alacsony,
DJ\RQKDMV]ROWNLQp]pV IpUILVLHWHWWRGDKR]]i
Burckhardt pillanatnyi habozás után felismerte. Swansonnak hívták,
véletlen ismeretség volt. A busz már elment, futott át az agyán.
+HOORPRQGWD
Kétségbeesett sürgetés ült Swanson arcán.
 %XUFNKDUGW"  kérde]WH NO|Q|V I W|WWVpJJHO $]WiQ FVDN iOOW iOOW
rámerevedve, arcán a sürgetés gyönge reménnyé halványult, majd
sajnálkozásba fordult. Valamit akar, valamire vár, gondolta Burckhardt, de
IRJDOPDVHPYROWKRJ\PLW
Elköhintette magát és újra azt mondta:
 +HOOR6ZDQVRQ
Swanson azonban még csak nem is nyugtázta a köszönést. Csak mélyen
felsóhajtott.
 Tárgytalan  motyogta, nyilván önmagának. Szórakozottan bólintott, aztán
HOPHQW
%XUFNKDUGWXWiQDQp]HWWPtJDFVDSRWWYiOO~DODNHOQHPW QWDW|PHJEHQ
)XUFVD QDS YROW D PDL VRVHP V]HUHWWH D] LO\HW 1HP PHQWHN UHQGEHQ D
GROJRN
(]HQ ERURQJRWW D EXV]RQ LV KD]DIHOp 6HPPL V]|UQ\  YDJ\ WUDJLNXV QHP
történt, csak valami teljesen szokatlan.
Az ember éli az életét, mint sokan mások, és kialakítja magában a
EHnyomások és reakciók rendszerét. Az ember számít dolgokra. Ha például
kinyitja a fehér faliszekrényt, a borotvakészlet a második polcon van; vagy
amikor bezárja az ajtót maga után, kicsit mindig meg kell rántania a kilincset,
KRJ\DNXOFVUHQGHVHQHOIRUGXOjon a zárban.
$] HPEHU pOHWpW QHP D W|NpOHWHVHQ UHQGEHQ OHY  GROJRN WHV]LN
megszokottá, hanem azok a dolgok, amelyeknek egy csöpp hibája van: a
PHJPHJDNDGy ]iU D OpSFV IHOMiUy WHWHMpQ OHY  YLOODQ\NDSFVROy DPHO\LNHW
mindig külön meg kell nyomni, mert a rugója megeres]NHGHWW YDJ\ D
V] Q\HJDPHO\LNPLQGLJPHJFV~V]LND]HPEHUOiEDDODWW
Nem Burckhardt életrendjével, hanem az apró hibás dolgokkal volt baj.
Például Barth nem jött be, pedig mindig be szokott jönni.
Ezen töprengett Burckhardt ebéd közben is. Felesége megpróbálta
kizökkenteni, a szomszédokkal való esti bridzspartihoz próbált kedvet
csinálni. Anne és Farley Dennermant, a szomszéd házaspárt Burckhardt
NHGYHOWH,VPHUWH NHWDPLyWDD]HV]pWWXGMD'HD]QDSHVWH NLVIXUFViNpV
W|SUHQJ N YROWDN DOLJ ILJ\HOtek egymásra; Dennerman a telefonszolgálatra
panaszkodott, Dennermanné az újabban elburjánzó ízléstelen
tévéreklámokra.
Burckhardt a legjobb úton volt ahhoz, hogy megdöntse saját
szórakozottsági rekordját, mikor éjfél körül egyik pillanatról a másikra  éV
PHJOHS PyGRQDW|UWpQWHNWHOMHVWXGDWiEDQ befordult a fal felé és elnyomta
az álom.


,,

Június 15én reggel Burckhardt sikoltva ébredt álmából.
0LQGHQHGGLJLiOPiQiOYDOyV]tQ EEiORPOiWiVJ\|W|UWH
Még mindig fülébe csengett a robbanás, még mindig érezni vélte a
légnyomást, amely a falhoz vágta. Teljesen érthetetlennek érezte, hogy ott ül
az ágyán, egyenes derékkal, és a szobában minden a szokott helyén van. Az
DVV]RQ\FLS MHNRSRJRWWDOpSFV Q
 Szívem!  kiáltotta. 0LEDM"
6HPPLPRUPRJWD Rosszat álmodtam.
$] DVV]RQ\ D V]tYpUH WHWWH D NH]pW PtJ PHJQ\XJRGRWW $]WiQVpUW G|WWHQ
rákezdte:
 Úgy megijesztettél...
De az utcáról berobbanó zaj félbeszakította. Éktelenül hangosan sziréna
YLMMRJRWWFVHQJ OiUPi]RWW
 Burckhardték egy pillanatig egymásra néztek, aztán ijedten rohantak az
DEODNKR] 
$]XWFiQHJ\HWOHQW ]ROWyDXWyVHPURKDQWHJ\HWOHQNLVIXUJRQSRURV]NiOWD
Ki]DN N|]|WW $ IXUJRQWHWHMpU O QpJ\KDQJV]yUy Y|OW|WW (]HN VXJiUR]WiN D
V]LUpQDYLMMRJiVW D FVHQJ  OiUPiMiW PHJ D QHKp] teherautók dübörgését. A
URKDQYiVW KHO\V]tQUH pUNH]  W ]ROWyDXWyNUyO NpV]tWHWW KDQJIHOYpWHO W|NpOHWHV
illúziót keltett.
Burckhardt megrökönyödötten kiáltotta:
 Mary, ez a törvénybe ütközik! Tudod, mit csinálnak ezek? Magnóra vettek
HJ\W ]HVHWHWpVD]W játsszák le. Mit akarnak?
 Biztos rossz tréfa  vélte az asszony.
 Tréfa? Hogy az egész környéket reggel hatkor fölverik?  megrázta a fejét.
7t]SHUFHQEHOOLWWDUHQG UVpJ jósolta. )LJ\HOGPHJ
'HDUHQG UVpJQHPV]iOOWNL6HWt]SHUFHQEHOOVHNpV EE$NiUNLYROWD
NRFVLEDQO WUpIDFVLQiOyUHQG UVpJLHQJHGpO\HYROWDKHFFKH]
A furgon megállt a házak között, és néhány percig hallgatott. Aztán
megreccsent a hangszóró, s egy hatalmas orgánum rázendített:
 )HFNOH )UL]VL )HFNOH )UL]VL .HOO QHNHP D )HFNOH )UL]VL )HFNOH )HFNOH
)HFNOH)HFNOH)HFNOH)HFNOH
6 PHJLQW HO|OU O $GGLJUD PiU PLQGHQ DEODNRQ HPEHUHN EiPXOWDN NL D]
HJpV] N|UQ\pNHQ (] D KDQJ QHPFVDN HJ\V]HU HQ HU V YROW PHJ OHKHWHWW
VNHWOQLW OH
Burckhardt megpróbálta túlordítani a hangzavart:  0L D IHQH H] D )HFNOH
)UL]VL"
 %L]WRV YDODPL K W V]HNUpQ\ V]tYHP  visított vissza az asszony
ügyefogyottan.
A hangorkán hirtelen elcsitult. A furgon hallgatott. Még párás volt a reggel;
a napsugarak szinte vízszintesen súroOWiNDWHW NHW+LKHWHWOHQQHNW QWKRJ\
HJ\SHUFFHOD]HO WWD]HJpV]N|UQ\pNHJ\K W V]HNUpQ\QHYpW OKDUVRJRWW
 9DODPL UOW UHNOiPWUNN  PRQGWD NHVHU HQ %XUFNKDUGW ÈVtWYD KiWDW
fordított az ablaknak.  Akár fel is öltözhetünk. Remélem, vége a...
+átulról érte az üvöltés; mintha dobhártyán ütötték volna. Éles, gunyoros
KDQJUHSHV]WHWWHDOHYHJ WKDQJRVDEEYROWPLQWDYpJtWpOHWKDUVRQiMD
 9DQ PiU K W V]HNUpQ\H" $NNRU EG|V +D QHP )HFNOH )UL]VL DNNRU
EG|V+DWDYDO\L)HFNOH)UL]VLDNNRULVEG|V&VDNDOHJ~MDEE)HFNOH)UL]VL
pUL PHJ D SpQ]W 7XGMD PDJD NLNQHN YDQ $MD[ K W V]HNUpQ\N" $
KRPRNRVRNQDNYDQ$MD[K W V]HNUpQ\N7XGMDPDJDNLNQHNYDQ7ULSOHFROG
K W V]HNUpQ\N"$]DQDUFKLVWiNQDNYDQ7ULSOHFROGK W V]HNUpQ\N$PLQHP
)HFNOH)UL]VLpVQHPDOHJ~MDEEPRGHOOD]EG|V
$ EHV]pO  KDQJMD V]LQWH HOWRU]XOW D GKW O  0L ILJ\HOPH]WHWWN PDJiW
$]RQQDOLQGXOMRQpVYHJ\HPHJDOHJ~MDEE)HFNOH)UL]VLW*\HUQN*\HUQN
D)HFNOH)UL]VLpUW*\HUQNJ\HUQNJ\HUQN)HFNOH)HFNOH)HFNOH)HFNOH
)HFNOH)HFNOH
Végrevalahára elhallgatott. Burckhardt megnyalta az ajkát és az
DVV]RQ\KR]IRUGXOW
$]WKLV]HPV]yOQLNHOOHQHDUHQG UVpJQHN– mikor újra megdördültek a
hangszórók. Ez mély ütés volt; annak is szánták.
 )HFNOH )HFNOH )HFNOH )HFNOH )HFNOH )HFNOH )HFNOH )HFNOH $] ROFVy
K W NEHQPHJURPOLND]pWHO-|QDEHWHJVpJpVD]RNiGiV$PpUJH]pVpVD
KDOiO 9HJ\HQ )HFNOHW )HFNOH )HFNOH )HFNOH 9HJ\HQ FVDN NL HJ\ V]HOHW
K~VW D PRVWDQL K W V]HNUpQ\pE O 1p]]H PHJ YDJ\ GRKRV YDJ\ URPORWW
9HJ\HQ )HFNOHW )HFNOH )HFNOH )HFNOH % ]O  URKDGpNRW DNDU HQQL" 9DJ\
PHJM|QD]HV]HYpJUHpV)HFNOHWYHV]")HFNOH)HFNOH
%HWHOW D SRKiU 'KW O UHV]NHW  iOODQGyDQ URVV] O\XNDNED DNDGy XMMDO
Burckhardt nagy nehezen feltárcsázta a kapitányságot. Mással beszélt 
OiWKDWyODJQHPFVDNQHNLMXWRWWHV]pEHDUHQG UVpJ és mire újra feltárcsázta
YROQDPHJV] QWDOiUPD
.LQp]HWWD]DEODNRQ$IXUJRQHOW QW
%XUFNKDUGW PHJOD]tWRWWD D Q\DNNHQG MpW pV PpJ HJ\ +XVL)OLSHWUHQGHOW D
SLQFpUW O/HJDOiEEQHI WHQpND&U\VWDO&DIpW$]pJ Y|U|VpVYDNtWyViUJD
~M IHVWpV LV NpWVpJEHHMW  YROW GH UiDGiVXO YDODNLQHN D] D] LOO~]LyMD WiPDGW
hogy január van, és nem június; a helyiségben jó tíz fokkal melegebb volt,
mint kint az utcán.
Két kortyintással lehajtotta az italt. Van valami különös íze, gondolta, de
QHP URVV] ,JD]DW PRQGRWW D SLQFpU OHK WL D] HPEHUW 1HP V]DEDG
elfelejtenie, hogy vegyen egy hatos ládával hazafelé: Marynek biztos ízlene.
Mindig érdeklik az új dolgok.
Félszegen feliOOW PLNRU PHJOiWWD KRJ\ D OiQ\ D]  DV]WDOiKR] LJ\HNV]LN
,O\HQ V]pS OiQ\W 7\OHUWRQEDQ PpJ QHP OiWRWW $ OHJMREE iOOLJ pU  PpUHW
Pp]V] NH KDM pV D] DODNMD KiW QHP NHOOHWW NLYDWWi]QL $ OHJNLVHEE NpWVpJ
sem férhetett ahhoz, hogy a testére simuló ruhán kívül nem volt más rajta. A
férfi úgy érezte, belevörösödik a köszönésbe.
0U%XUFNKDUGW Olyan volt a hangja, mint a távoli tamtamok. 0HQQ\LUH
örülök, hogy fölkereshetem a reggel történtek után.
A férfi a torkát köszörülte.  Ugyan. Nem ülne lH0LVV
$SULO+RUQ búgta a lány, és leült. De nem az asztal túloldalára, ahová a
férfi intette, hanem szorosan mellé.  Szólítson Aprilnak, jó?
9DODPL SDUIP|W LV KDV]QiO YLOODQW iW %XUFNKDUGW DJ\iQDN P N|G NpSHV
maradékán. Nem rendes dolog, hogy még a parfümöt is ilyen jól használja,
amikor amúgy is... Hirtelen magához tért, mikor látta, hogy a pincér két adag
filets mignon rendeléssel távozik.
 Hé! WLOWDNR]RWW
8J\DQ 0U%XUFNKDUGW A lány válla a vállához ért, arca egészen közel
YROW D] |YpKH] OHKHOHWH SHU]VHO  V]HPpEHQ V]HOtGVpJ pV IpOW  JRQG  $
Feckle cég fizeti. Hagyja rájuk H]DOHJNHYHVHEEDPLWPHJWHKHWQHN
A lány keze Burckhardt zsebébe csúszott.
 A két adag árát a zsebébe tettem VXWWRJWDFLQNRVDQ
 Ugye megteszi a kedvemért? Úgy értem, nagyon örülnék, ha maga fizetne
a pincérnek ... Az ilyesmiben régimódi vagyok.
Olvatagon mosolygott, majd az üzleti hangnem paródiájába vágott át:
 Mindenképpen tegye el a pénzt  hangsúlyozta. –1HKDJ\MDKRJ\H]HND
)HFNOHék csak úgy megússzák! Olyan pert kéne a nyakukba akasztani, hogy
csak úgy zörög. Így megzavarni egy ember álmát.
Burckhardt belekábult; úgy érezte magát, mint akinek az orrából húzza ki a
Wt]GROOiURVRNDWDE YpV]
 Oh, hát nem volt olyan borzasztó, ööö April. Egy kicsit nagy zajt csaptak,
GH
 -DM 0U %XUFNKDUGW  A nagy kék szemben csodálat ült.  7XGWDP KRJ\
meg fogja érteni. Tudja ... olyan csodálaWRV H] D] ~M IUL]VL KRJ\ D NOV 
részlegnél néhányan  hogy úgy mondjam  elvesztették a fejüket. Mihelyt a
N|]SRQWWXGRPiVWV]HU]HWWDW|UWpQWHNU OPLQGHQKi]EDNLPHQWYDODNLKRJ\D
ODNyN HOQp]pVpW NpUMH $ IHOHVpJpW O WXGWXN PHJ D WHOHIRQV]iPiW pV úgy
örülök, hogy magával ebédelhettem, legalább én is elnézést kérhetek. Tudja,
0U%XUFNKDUGWD]~MK W V]HNUpQ\QNLJD]iQNLW Q %L]WRVQHPNHOOHQHH]W
elmondanom magának V]pJ\HOO VHQOHVW|WWHNpNV]HPpW, de én a Feckle
+ W JpS9iOODODWpUWV]LQWHmindenre képes lennék. Több ez számomra, mint
puszta pénzkereset. )HOQp]HWW(OE Y|O YROW0RVWEL]WRVD]WKLV]LPLO\HQ
buta vagyok. Burckhardt köhögni kezdett.
 Hát én ... én ...
 Oh, nem akar megbántani!  A lány megrázta a fejét.
 1HP QH WHWWHVVHQ %XWD GRORJQDN WDUWMD 'H KLJJ\H HO 0U %XUFNKDUGW
QHP WDUWDQi DQQDN KD W|EEHW WXGQD D )HFNOH FpJU O +DGG DGMDP D NH]pEH
H]WDNLVSURVSHNWXVW
%XUFNKDUGW HJ\ WHOMHV yUiYDO NpV EE pUW YLVV]D D KLYDWDOED PLQW V]RNRWW
Nemcsak a lány miatt. FurFVD PyGRQ WDOiONR]RWW D]]DO D 6ZDQVRQ QHY 
HPEHUNpYHODNLWDOLJLVPHUW.pWVpJEHHVHWWN|Q\|UJ DUFFDOiOOtWRWWDPHJD]
utcán, aztán otthagyta.
'H D NpVpV QHP VRNDW V]iPtWRWW %XUFNKDUGW V]ROJiODWL LGHMpEHQ HO V]|U
IRUGXOW HO  KRJ\ 0U %DUWK HJpV] QDS Qem jött be; és neki, Burckhardtnak
kellett a negyedévi adóbevallással bajlódnia.
$PL YLV]RQW V]iPtWRWW D] HJ\ YiViUOiVL V]HU] GpV YROW DPHO\QHN
pUWHOPpEHQ %XUFNKDUGW PHJUHQGHOW HJ\  OLWHUHV |QMpJWHOHQtW  RV]ORS
pStWpV  )HFNOH )UL]VLW DPHO\QHN  dolláros árából a cég tíz százalékot
„udvariasságból" elengedett.  Amiatt a borzasztó reggeli dolog miatt, tudja,
0U%XUFNKDUGW mondta a lány.
%XUFNKDUGWQHPLJHQWXGWDKRJ\IRJMDNLPDJ\DUi]QLPDJiWDIHOHVpJHHO WW
Kár volt aggódnia. Ahogy felesége PHJOiWWD D] HO V]REDajtóban,
megszólalt:  Azt hiszem, megengedhetnénk magunknak egy új frizsit,
V]tYHP -iUW LWW HJ\ ~U D FpJW O KRJ\ ERFViQDWRW NpUMHQ D FVHQGKiERUtWiV
miatt, és ... szóval elkezdtünk beszélgetni...
LVDOitUWHJ\YiViUOiVLV]HU] GpVW
ÈWNR]RWWQDSYROWJRQGROWDNpV EE%XUFNKDUGWPLNRUDKiOyV]REiEDWDUWRWW
D OpSFV Q 'H D QDSQDN QHP YROW PpJ YpJH $ OpSFV  WHWHMpQ OHY 
YLOODQ\NDSFVROy UXJyMD DQQ\LUD HOHUQ\HGW PiU KRJ\ HJ\V]HU HQ QHP DNDUW
kapcsolni. Burckhardt dühösen rángatta fölle, és persze a végén sikerült
NLIRUGtWDQLD D] HJpV]HWD KHO\pU O$ GUyWRN |VV]HpUWHNpVD]HJpV] Ki]EDQ
NLDOXGWDYLOODQ\
$IHQHPRQGWD*X\%XUFNKDUGW
 A biztosíték?  az asszony álmosan megvonta a vállát.
 Hagyd, majd holnap megcsinálod, szívem.
Burckhardt megrázta a fejét.
 Te csak feküdj le. Megcsinálom, és megyek én is.
Nem mintha olyan nagyon érdekelte volna a biztosíték; túlságosan
nyugtalan volt ahhoz, hogy el tudjon aludni. Csavarhúzójával szétszedte a
rossz kapcsolót, kétfelé hajlította a drótokat, lebotorkált a sötét konyhába,
megkereste a zseblámpáját, és óvatosan lecsoszogott a pincébe. Tartalék
biztosítékot is talált, a biztosítékdoboz alá tolt egy üres ládát, és kicsavarta a
kiégett biztosítékot.
Ahogy betette az újat, feje fölött, a konyhában kattanva bekapcsolt a
K W V]HNUpQ\]PP|J PRWRUMD
 (OLQGXOWDOpSFV IHOp0HJiOOW
A régi láda helyén különös fénnyel csillogott a pincepadló. A zseblámpa
világánál jobban megnézte. Fém volt.
 Nahát!  PRQGWD *X\ %XUFNKDUGW +LWHWOenkedve csóválta a fejét. Közel
hajolt, hüvelykujjával végigsimított a fémlemez szélén, meg is vágta magát D
lemez széle kellemetlenül éles volt. A pince színes betonpadlója vékony
kéregnek bizonyult. A kezébe akadó kalapáccsal Burckhardt jó néhány
KHO\Hn feltörte  s alul mindig megjelent a fém.
Az egész pince egy rézskatulya volt. Még a téglafal is hamis burkolat volt a
IpPHO WW
Burckhardt zavarban volt. Rávágott az egyik födémgerendára. Az legalább
valódi fából volt. A pinceablakban is valódi volt az üveg.
9pU] KYHO\NXMMiWV]RSYDPHJNRSRJWDWWDDSLQFHIHOMiUyDOM]DWiW)D,JD]L
0egcsapkodta az olajkazán alatti téglaalapot. Tégla. Igazi. De a négy tartófal
meg a padló hamis.
0LQWKDYDODNLHU VIpPODSRNNDOG~FROWDYROQDDOiDKi]DWD]WiQDSUyOpNRV
gonddal eltüntette volna a nyomokat.
A legnagyobb meglepetést a pince hátsó részét elfoglaló felfordított csónak
RNR]WD  %XUFNKDUGW QpKiQ\ pYYHO D]HO WW OH]DMORWW U|YLG EDUNiFVROy
korszakának emléke. Fölülnézetben teljesen normálisnak látszott. Belül
viszont, ahol a gurulópadoknak, az üléseknek és a kis szekrénykéknek kellett
YROQDOHQQiük, csak a félbehagyott kereszttartók dzsungele látszott.
 De hát én ezt megcsináltam!  kiáltott fel Burckhardt.
Még a hüvelykujjáról is megfeledkezett. Zúgó fejjel könyökölt a csónakra, s
megpróbálta végiggondolni az egészet.
Számára felfoghatatlan okból valaki elvitte a csónakját és a pincéjét, talán
az egész házat, és az igazi ügyes másolatát csempészte a helyébe.
 UOWVpJ  mondta az üres pincének. Körbejártatta a zseblámpa
fénycsóváját.  Mi a csudáért csinálna ilyet valaki? VXWWRJWD
$] HV]H EHGXJXOW HUUH D NpUGpVUH QHP LV DGyGKDWRWW pV]V]HU  YiODV]
Burckhardt hosszú perceken át merengett, elméjének ép voltán habozva.
ÒMEyO EHNpPOHOW D FVyQDN DOi D]W UHPpOYH KiWKD UiM|Q KRJ\ NpS]HO GpV
volt az egész, az érzékszervek tréfája. De ismét csak a kapkodva
összenagyolt kereszttartók néztek vissza rá. Bemászott a csónak alá, hogy
jobban megnézze, és hitetlenkedve tapintotta meg a nyers fát. Teljesen
OHKHWHWOHQ
Eloltotta a zseblámpáját, azzal, hogy kimászik. De ez már nem sikerült.
/iEDLQDNNLDGWDXJ\DQDSDUDQFVRWGHPLHO WWYDOyEDQPiV]QLNH]GHWWYROQD
tikkadt fáradtság öntötte el a testét.
0HJV] QWD]|QWXGDWD nem könnyedén, finoman, hanem mintha kiszívták
YROQDEHO OH és Guy Burckhardt elaludt.


,,,

Június i6án reggel Guy Burckhardt a pincében ébredt, a csónakja alatt;
majd felszaladt a lakásba, és megtudta, hogy június 15HYDQ
(OV  L]JDOPiEDn gyorsan végigvizsgálta a csónakot, a pince padlóját, a
téglautánzattal álcázott fémfalakat. Minden olyan volt, mint az éjjel  YDJ\LV
WHOMHVHQKLKHWHWOHQ
 A konyha olyan volt, mint mindig: józan és érdektelen. A villanyóra
másodpercmutatója nyugodtan rótta köreit. Mindjárt hat óra. Az asszony
pillanatokon belül ébred.
%XUFNKDUGW IHOUiQWRWWD D] HO V]REDDMWyW pV NLQp]HWW D FV|QGHV XWFiUD $]
~MViJ D OpSFV Q IHNGW DKRYi D JRQGDWODQ NLKRUGy OHGREWD %XUFNKDUGW
fölvette, és látta, hogy június 15HYDQ
De hát ez lehetetlen! Tegnap volt június 15. Az embernek aligha megy NLD
IHMpE OHJ\LO\HQQDSDPHO\UiDGiVXODQHJ\HGpYLDGyEHYDOOiVQDSMDLVYROW
9LVV]DPHQWD]HO V]REiEDIHOKtYWDD]LG MiUiVjelentést, és a jól artikuláló
JpSKDQJ N|]|OWH YHOH Ä+ Y|VHEE LG  KHO\HQNpQW ]iSRURN $ OpJQ\RPiV
harminc egész négy század,HPHONHG $](J\HVOWÈOODPRN0HWHRUROyJLDL
,QWp]HWpQHN HO UHMHO]pVH M~QLXV UH 1DSRV PHOHJ LG  D PDJDVDEE
területeken..."
Letette. Június 15.
 Te jóságos Isten!  fohászkodott Burckhardt. A dolog csakugyan furcsa. A
felesége ágyánál megszólalt a]pEUHV]W yUD%XUFNKDUGWIHOURKDQWDOpSFV Q
Mary Burckhardt értetlen, rémült tekintettel ült az ágyában, mint aki rossz
álomból ébred.
-DMV]DNDGWNLEHO OHDKRJ\DIpUMpWPHJOiWWD6]tYHPRO\DQERU]DV]Wy
rosszat álmodtam! Olyan volt, mint valami robbanás, és...
 0D LV"  kérdezte Burckhardt különösebb átérzés nélkül  0DU\ YDODPL
nem stimmel. Tegnap egész nap tudtam, hogy valami nem stimmel, és ...
(O DGWD PL YROW D SLQFH N|UOL Up]VNDWXO\iYDO PHJ D]]DO D IXUFVD
tákolmánnyal, amit a csónakja helyébe csempésztek. Mary meghökkent,
megrémült, aztán nyugtalanul csillapítani kezdte Burckhardtot.
 Biztos vagy benne, szívem? Pont a múlt héten csináltam rendet abban az
ócska ládában, és én nem láttam semmi különöset.
 +ROWEL]WRV  PRQGWD *X\ %XUFNKDUGW  Áthúztam a biztosítékdoboz alá,
hogy kicseréljem a kiégett biztosítékot, tudod, mikor este kivágtuk ...
0LNRUHVWHPLFVRGD" Mary a riadtnál is riadtabbnak látszott.
0LNRUWHJQDSHVWHNLYiJWXNDEL]WRVtWpNRW7XGRGDOpSFV IHOMiUyQiODUpJL
villanykapcsoló zárlatos lett. Lementem a pincébe, és ...
Mary felült az ágyban.
 Guy, nem volt zárlatos. Én oltottam el a villanyt tegnap.
%XUFNKDUGWKDUDJRVDQSLOODQWRWWDIHOeségére.
 De hát én tudom, hogy nem te oltottál tegnap. Tessék, nézd meg!
3HFNHVHQ D OpSFV IHOMiUyKR] OpSHWW pV GUiPDL JHV]WXVVDO PXWDWRWW D
kibelezett villanykapcsolóra, amelyet tegnap szétszedett és otthagyott a
dobozából kifordulva ...
&VDNKRJ\ DNapcsoló nem lógott az üres dobozból, ott volt a helyén, mint
mindig. Burckhardt hitetlenkedve nyúlt hozzá, erre mind a két helyiségben
PHJJ\XOODGWDYLOODQ\
Mary sápadt aggodalommal ment le a konyhába, hogy reggelit készítsen.
Burckhardt hosszú percekig bámulta a kapcsolót. Már túl volt azon, hogy ne
higgyen a saját szemének HJ\V]HU HQPHJiOOWD]HV]H
Tompán, saját magán gondolkozva megborotválkozott, öltözködött és
reggelizett. Mary nem zavarta, aggódó volt és nagyon kedves. Meg is
csókolta búcsúzóul, azután Burckhardt szó nélkül elsietett.
Miss Mitkin ásítva fogadta.
5HJJHOWPRW\RJWDD]LQIRUPiFLyVIONpE O Mr. Barth nem jön be ma.
 Burckhardt kinyitotta a száját, de aztán becsukta. Miss Mitkin úgyse venné
tudomásul, hogy Mr. Barth tegnap sem volt bent, hiszen most tépi le a
naptárról a június 14i lapot, és most simítja le az „új" június 15LW
Valahogy elbotorkált a saját asztaláig, és üres tekintettel meredt a reggeli
postára. Bontatlan volt, de már tudta, hogy a Gyárellátó Rt. 10.000
négyzHWPpWHU ~M KDQJV]LJHWHO  OHPH]W IRJ UHQGHOQL )LQHEHFN pV )LD SHGLJ
reklamál.
Hosszú tusa után kinyitotta a két borítékot. Az volt bennük, amit várt.
(OM|WW D] HEpGLG  %XUFNKDUGW UHPpQ\WHOHQ NpWVpJEHHVpVVHO UiSDUDQFVROW
Miss Mitkinre, hogy menjen ebédelQL  a tegnapi június 15pQ  %XUFNKDUGW
PHQW HO V]|U 0LVV 0LWNLQEHQ N|UYRQDOD]DWODQ URVV]pU]pVW NHOWHWW D I Q|N
LQJHUOWVUJHWpVHGHHWW O%XUFNKDUGWKDQJXODWDQHPYiOWR]RWW
Csöngött a telefon, szórakozottan felvette.
&RQWUR9HJ\LP YHN%HOYiURVL,URGD%XUFNKDUGW
6ZDQVRQYDJ\RN mondta a hang, aztán elhallgatott.
Burckhardt várakozva fülelt, de ez volt minden.
+HOOR"PRQGWD
1HP M|WW YiODV] 9pJO 6ZDQVRQ E~V EHOHW|U GpVVHO PHJNpUGH]WH  Még
PLQGLJVHPPLKP"
6HPPLPLFVRGD"6ZDQVRQPRndja meg, mit akar. Tegnap is csak odajött
hozzám, ugyanezzel a viccel. Most...
 %XUFNKDUGW  recsegte a membrán.  Jóságos ég, hisz maga emlékszik!
Maradjon a helyén, fél órán belül ott vagyok! 
'HPLU OYDQV]y"
 Nem érdekes  mondta a kis ember túláradó örömmel.  Majd elmesélem
négyszemközt. Ne is beszéljünk többet, nem telefontéma. Várjon meg. Illetve,
egy pillanat. Egyedül lesz az irodában?
 Hát... nem. Azt hiszem, Miss Mitkin ...
 Az ördögbe is. Mondja, Burckhardt, hol ebédel? Valami jó zajoVKHO\HQ"
 Hát azt hiszem. A Crystal Caféban. Vagy egy saroknyira ...
 Tudom, hol van. Fél óra múlva találkozunk. – És egyet kattant a készülék.
A Crystal Café termei már nem voltak vörösre festve, de továbbra is meleg
volt. Az igazgatóság skót népzenpYHO pV UHNOiPP VRUUDO LV V]ROJiOW +VL
Flipet hirdettek, meg Mariin cigarettát  „Védi egészségét" dorombolta a
EHPRQGyQ  , ezenkívül valami Csoki+DPP QHY  pGHVVpJHW DPLQHN
Burckhardt soha hírét nem hallotta. De hamarosan több új ismeretet szerzett
D&VRNLHammról.
Swansont leste, mikor az éjszakai lokálok cigarettaárusainak
FHORIiQUXKiMiEDQ HJ\ OiQ\ OLEHJHWW iW D YHQGpJO QNH]pEHQ HJ\ WiOFiQ DSUy
piros papírba burkolt csokoládéUXGDN
 $ &VRNLHamm pikáns!  búgta, ahogy Burckhardt asztalához ért.  $
&VRNLHamm pikánsabb a pikánsnál!
%XUFNKDUGWD]DSUyWHUPHW WHOHIRQiOyWNHUHVWHV]HPpYHOPiVUDDOLJILJ\HOW
De amikor a lány egy marékra való pikáns édességet szórt mosolyogva a
PHOOHWWH OHY  DV]WDOQiO O N HOp %XUFNKDUGWQDN PHJDNDGW D V]HPH UDMWa, és
V]HPHszája tátva maradt.
1LFVDN0LVV+RUQPRQGWD
A lány elejtette a tálcáját.
%XUFNKDUGWDJJRGDOPDVVHJtW NpV]VpJJHOIHOiOOW9DODPLEDMYDQ"
De addigra a lány már elmenekült.
 $ YHQGpJO  YH]HW MH J\DQDNRGYD SLVORJRWW %XUFNKDUGW IHOp DNL
YLVV]DURVNDGW V]pNpEH pV PHJSUyEiOW D OHKHW  OHJNHYpVEp IHOW Q  NpSHW
YiJQL 6HPPL VpUW W QHP PRQGRWW /HKHW KRJ\ 0LVV +RUQ LJHQ V]LJRU~
nevelésben részesült JRQGROWD , bár ennek a celofánszoknya alatt villogó
hosszú comb ellentmondani látszott  és amikor Burckhardt megszólította, azt
KLWWHNLDNDUNH]GHQLYHOH
Nevetséges. Burckhardt mogorván ráncolta homlokát és az étlapba
WHPHWNH]HWW
Éles suttogás rezzentette fel.
%XUFNKDUGW
Burckhardt felbukkant az étlap mögül. Az apró Swanson ült az asztal
túloldalán, állandó riadókészültségben.
 %XUFNKDUGW  VXWWRJWD D NLV HPEHU  Gyerünk innen. Most már a
nyomában vannak. Gyerünk, ha élni akar.
(]]HO QHP OHKHWHWW YLWDWNR]QL %XUFNKDUGW EHWHJ ERFViQDWNpU  PRVRO\W
NOG|WW D N|UQ\pNN|Q FLUNiOy YHQGpJO V IHOp pV N|YHWWH 6ZDQVRQW $ NLV
ember láthatólag tudta, hova megy. Ahogy az utcára értek, elkapta
Burckhardt könyökét és sietve elindult vele.
 Látta?  kérdezte.  Ott a Horn lány a telefonfülkében. Öt percen belül itt
lesznek, nekem elhiheti, szóval jó lesz sietni.
Az utca tele volt autóval és emberrel, de senki sem figyelt Burckhardtra és
6ZDQVRQUD $ OHYHJ  PpJ PLQGLJ FVtS V YROW NLVVp  LQkább október, mint
június, gondolta Burckhardt, akármit mondott is a meteorológia. Ügy érezte,
WLV]WD UOHW KRJ\ LWW V]HGL D OiEiW DSUy WHUPHW  YH]HW MH ROGDOiQ KRJ\
PHQHNOYDODPLÄ NHO OYDODKRYiKRYi"/HKHWKRJ\GLOLVDNLVHPEHUGH
fél. És a félelem ragadós.
,GH zihálta a kis Swanson.
(J\PiVLNYHQGpJO DMWDMiEDQiOOWDNLOOHWYHLQNiEEJ\RUVEIpYROWD]DIDMWD
másodosztályú hely, amit Burckhardt sohasem szeretett:
 Egyenest végig  suttogta Swanson. És Burckhardt, mint valami
szófogDGy NLVIL~ ROGDOD]YD HOVLNORWW D] DV]WDORN N|]|WW D YHQGpJO  KiWVy
frontja felé.
$ YHQGpJO  /DODN~ YROW DEODNDL NpW HJ\PiVW NHUHV]WH]  XWFiUD Q\tOWDN$
két férfi kiért a mellékutcára, Swanson fagyos pillantást lövellt a
NpUGH] VN|GQLNtYiQySpQ]WiURVfelé. Átmentek a másik oldalra.
(J\PR]LHO WWiOOWDNPHJ6ZDQVRQDUFiQHQ\KOWDIHV]OWVpJ
/HUi]WXN NHWNXUURJRWWKDONDQ Mindjárt ott leszünk.
Odament a pénztárhoz, két jegyet váltott. Burckhardt beoldalgott mögötte a
Qp] WpUUH +pWN|]QDS YROW GpOL HO DGiV  D Qp] WpU PDMGQHP WHOMHVHQ UHV
YROW $ YiV]RQ IHO O SXVNDURSRJiV pV OyGRERJiV KDOODWV]RWW (J\HWOHQ iUYD
MHJ\V]HG WiPDV]WRWWDDUp]NRUOiWRWHJ\SLOODQDWUDUiMXNQp]HWWD]WiQXQRWWDQ
D YiV]RQ IHOp IRUGtWRWWD D IHMpW 6ZDQVRQ V] Q\HJJHO ERUtWRWW P PiUYiQ\
OpSFV N|QYH]HWWHOH%XUFNKDUGWRW
Az üres dohányzóban voltak. Az egyik ajtón Urak, a másikon Hölgyek
IHOtUiV D KDUPDGLNRQ DUDQ\ EHW NNHO D] iOOW ,*$=*$7Ï 6ZDQVRQ IOHOW D]
DMWyHO WWHJ\GDUDELJD]WiQKDONDQEHQ\LWRWWpVEHGXJWD a fejét.
 Oké  mondta, és intett.
Burckhardt Swanson nyomában átment az üres szobán; megálltak egy
~MDEEDMWyHO WWDPHO\HQQHPYROWIHOtUiVbiztosan a beépített szekrény ajtaja
YROW
 De mégsem. Swanson óvatosan kinyitotta, szétnézett, és maga után
SDUDQFVROWD%XUFNKDUGWRW
Ragyogóan kivilágított, fémfalú alagútban álltak. Az alagút hosszan, üresen
WiWRQJRWWHO WWNPLQGNpWLUiQ\EDQ
Burckhardt csodálkozva nézett körül. Egy dolgot nagyon jól tudott:
Tylertonnak nem volt semmi ilyesféle alagútja.
$] alagút egy helyen szobává szélesedett, a szobában székek voltak, és
NpSHUQ\ V]HU NpV]OpNHN6ZDQVRQ]LKiOYDOHURVNDGWD]HJ\LNV]pNEH
 Itt egy ideig nyugton lehetünk  sípolt a hangja.  Nemigen járnak ide. Ha
PpJLVPHVV]LU OPHJKDOOMXN NHWpVHOEújhatunk.
.LNHO O" kérdezte Burckhardt.
$PDUVODNyNHO OPRQGWDUHNHGWHQDNLVHPEHU
Egészen elhagyta az ereje. Komoran folytatta:  Legalábbis azt hiszem,
hogy azok. Persze lehet, hogy magának van igaza, tudja, az elmúlt néhány
hét során épp elégszer végiggondoltam, azóta, hogy a maga nyomába
V]HJ GWHN N
.H]GMND]HOHMpQ.LV]HJ G|WWDQ\RPRPEDpVPLNRU"
Swanson felsóhajtott.
 6]yYDO NH]GMN PHJLQW HO|OU O 1HP EiQRP .|UOEHOO NpW KyQDSSDO
H]HO WW PDJD NpV  HVWH EHG|U|PE|OW KR]]iP 2O\DQ YROW PLQW D] ]|WW YDG
halálra volt ijedve. Könyörgött, hogy segítsek ...
 Én?
 Persze, ezekre nem emlékszik. Figyeljen, majd megérti.
Összevissza beszélt, hogy elfogták, megfenyegették, és hogy a felesége
meghalt, de feltámadt, és még egy soU LO\HVPLW KDERJRWW $]W KLWWHP
PHJ UOW 'H  V]yYDO pQ PLQGLJ WLV]WHOWHP PDJiW 0DJD N|Q\|UJ|WW KRJ\
UHMWVHP HO QHNHP PHJ YDQ H] D V|WpWNDPUiP WXGMD &VDN EHOOU O OHKHW
bezárni, direkt így szereltem fel a zárat. Szóval, bementünk oda  QHP
DNDUWDP vitatkozni magával  és alig negyedórahúsz perc múlva, tehát éjfél
körül, elájultunk.
 Elájultunk?
Swanson bólintott.
 Mind a ketten. Olyan volt, mintha homokzsákkal vernék fejbe az embert.
Mondja, tegnap éjjel nem érzett valami hasonlót?
'HD]WKLV]HPLJHQ Burckhardt bizonytalanul ingatta a fejét.
 Biztosan. Aztán hirtelen felébredtünk, és maga azt mondta, mindjárt mutat
valami furcsát, azzal kimentünk az utcára, és megvettük a reggeli lapot. És az
állt rajta, hogy június 15HYDQ
 Június 15? De hát az ma van! Azazhogy . .
 Ez az, barátom. Mindig ma van!
1pPLLG EHNHUOWPtJ%XUFNKDUGWNDSFVROW&VRGiONR]YDNpUGH]WH
 Hány hete bujkál a sötétkamrájában?
 Honnan tudjam? Négyöt hete, talán. Képtelen voltam számon tartani.
0LQGHQ QDS XJ\DQD] M~QLXV WL]HQ|W|GLNH pV 0UV .HHIHU D Ki]YH]HW Q P
PLQGHQ UHJJHO D] XWFDL OpSFV IHOMiUyW V|SUL pV D VDUNL ~MViJRVQiO PLQGHQ
UHJJHO XJ\DQD] D ODS XJ\DQD]RNNDO D FtPHNNHO (J\ LG  XWiQ ERU]DV]Wy
egyhangú, barátom.


,9
 
Burckhardt ötlete volt, SwanVRQQDNQHPLVWHWV]HWWGH%XUFNKDUGWWDOWDUWRWW
6ZDQVRQVRKDQHPWLOWDNR]RWW
 Veszélyes PRURJWDLMHGWHQ És ha valaki erre jön? Lebukunk,és ...
 Van veszítenivalónk?
Swanson a vállát vonogatta.
 Veszélyes  mondta újra. De Burckhardttal tartott.
%XUFNKDUGW |WOHWH SRIRQ HJ\V]HU  YROW (J\ GROJRW EL]WRVUD YHWW D] DODJ~W
YLV] YDODKRYi $NiU PDUVODNyN DNiU IDQWDV]WLNXV |VV]HHVNYpV DNiU UOW
hallucináció az egész, akármi is Tylertonnal a helyzet, van rá magyarázat, és
ezt a magyarázatot az alagút végén kell keresni.
Elindultak, baktattak. Valamivel több, mint egy mérföld után meglátták az
alagút végét. Szerencséjük volt  legalábbis abban, hogy senkivel sem
találkoztak. Igaz, Swanson megmondta, hogy tapasztalata szerint az alagutat
FVDNDQDSEL]onyos óráiban használják.

Mindig június tizenötödike. De miért? Ezen töprengett Burckhardt. A hogyan
nem érdekes. Miért?
És teljesen akaratuk ellenére alszanak el, méghozzá láthatólag mindenki
egyszerre. És nem emlékeznek, soha nem emlékeznek semmire. SZDQVRQ
elmesélte, milyen mohón várta, hogy újra lássa Burckhardtot, azután, hogy
%XUFNKDUGW HOQp]WH D] yUiW pV |W SHUFFHO NpV EE DNDUW D V|WpWNDPUiED
EHK~]yGQL0LNRU6ZDQVRQPDJiKR]WpUW%XUFNKDUGWQDNPiUK OWKHO\HYROW
Délután találkoztak az utcán, de Burckhardt nem emlékezett semmire.
ËJ\pOW6ZDQVRQKHWHNHQiWpEHUHQPLQWDQ\~ODV|WpWNDPUiEDQUHMW ]YH
éjszakánként, nappal meg az utcákon lopakodva, szánni való
reménykedésben, hogy Burckhardtot megtaláljaD]pOHWSHUHPpQUHMW ]YHD]
 KDOiORVWHNLQWHWNHO O
 N $] HJ\LN Ä  D] D] $SULO +RUQ QHY  OiQ\ YROW 6ZDQVRQ PHJILJ\HOWH
DKRJ\JRQGWDODQXOEHOpSHJ\WHOHIRQIONpEHpVVRKDW|EEpQHPM|QHO  így
DNDGW Ui D] DODJ~WUD $ PiVLN Ä  %XUFNKDUGWpN KLYDWDOiEDQ SRV]WROW D
cigarettásbódéban. Swanson még vagy egy tucatnyiról tudott  néha biztosat,
néha csak gyanús jeleket.
+D D] HPEHU PiU WXGWD KRO NHOO NHUHVQL NHW QHP YROW W~O QHKp] UiMXN
DNDGQL KLV]HQ HJpV] 7\OHUWRQEDQ FVDN N YiOWR]WDWWiN D V]HUHSNHW QDSUyO
QDSUD %XUFNKDUGW PLQGLJ RWt ült a 8 óra 51es buszon, minden június
tizenötödike reggelén, mindig pontosan, és soha semmi nem változott rajta.
$SULO +RUQ YLV]RQW KRO IHOW Q  FHORIiQUXKiNEDQ iUXOW pGHVVpJHW FLJDUHWWiW
vagy mást, hol rendesen fel volt öltözve, hol pedig teljesen elt QW 6ZDQVRQ
HO O 0DUVODNyN" gVV]HHVNY N" $NiUNLN YROWDN PLW UHPpOWHN HWW O D ERORQG
komédiától?
Burckhardt képtelen volt válaszolni; de talán ott van a válasz az alagút
végén, az ajtón túl. Hosszan, feszülten figyeltek, távoli, kivehetetlen hangok
ütötték meg a fülüket, de úgy érezték, semmi veszedelmes nincs.
(O ORSy]WDN
ÈWPHQWHN HJ\ WiJDV KHO\LVpJHQ IHORVRQWDN HJ\ WXFDWQ\L OpSFV Q pV
%XUFNKDUGWPHJLVPHUWHD&RQWUR9HJ\LP YHNJ\iUiEDQYROWDN
Senkit sem láttak. Ez önmagában nem volt különös, hiszen az automatizált
gyárban soha nem voltak sokan. De Burckhardtban egyetlen látogatás
eredményeképpen is ott visszhangzóit a gyár örök és szakadatlan
Q\]VJpVH D NLQ\tOy pV EHFVXNyGy V]HOHSHN D IHOW|OW G  pV NLUO  NiGDN
DPHO\HN DXWRPDWLNXVDQ I ]WpN pV elemezték a gyomrukban fortyogó
folyadékot. A gyárban alig járt valaki, mégis szakadatlanul folyt a munka.
Csakhogy most csönd volt. Néhány távoli hangot leszámítva nem volt
semmi élet a gyárban. Az ott raboskodó elektronikus agyak nem fogalmaztak
utasításokat; a tekercsek és a jelfogók élettelenül pihentek.
 Gyerünk  mondta Burckhardt. Swanson vonakodva követte a
rozsdamentes acéloszlopok és tartályok között kanyargó folyosón.
Úgy mentek, mintha halottak között járnának. Ebben volt is valami, hiszen
Pinek számítsanak a munkájuktól megfosztott automaták, ha nem halottnak?
A gépeket komputerek irányították, amelyek nem pusztán komputerek voltak,
KDQHP pO  HPEHUL DJ\DN HOHNWURQLNXV PiVRODWDL eV KD NLNDSFVROWiN NHW
nem váltak halottá? Valamikor egyHJ\emberi agyat jelentett mindegyikük.
9HJ\QNSpOGiXOHJ\V]DNPiMiWNLW Q HQpUW RODMLSDULYHJ\pV]WDNLQHND]
olajlepárlás és finomítás az életeleme. Fogjuk le, fürkésszük ki agyát egy sor
P V]HU HOHNWUyGiLYDO $ JpSHN NLVLODEL]iOMiN D] DJ\iUDP ]HQHWHLW D
grafikonok és a szinuszJ|UEpN Q\HOYpUH IRUGtWMiN NHW 7iSOiOMXN EH D
lefordított tudattartalmat egy komputerizált robotba, és megkaptuk a
vegyészünket. Méghozzá ha akarjuk, ezer példányban, és mindegyik példány
WHOMHVpUWpN V]DNPDLWXGiVWNpSYLVHOD]HPEHUV]NVpJV]HU NRUOiWDLQpONO
Tegyünk be tizenkét ilyen példányt egy gyárba, és a gyár napi huszonnégy
yUiQ KHWL KpW QDSRQ iW V]DNDGDWODQXO IiUDGKDWDWODQXO IRJ P N|GQL D JpSHN
nem hibáznak és nem felejtenek el soha semmit.
Swanson közelebb húzóGRWW%XUFNKDUGWKR]
 Félek PRQGWD
Átértek a gépcsarnokon, s a korábbi neszek hangosabbá váltak. Nem
gépzaj volt: hanem emberi hangok. Burckhardt óvatosan egy ajtóhoz
lopakodott, és bátorságát összeszedve belesett mögé.
Kisebb szoba tárult a szeme elé IDODLW NpSHUQ\ N V]HJpO\H]WpN OHJDOiEE
HJ\ WXFDW KD QHP W|EE PLQGHJ\LN NpSHUQ\  HO WW HJ\HJ\ IpUIL YDJ\ Q  OW
DNLDNpSHUQ\ WILJ\HOWHpVNLVPLNURIRQMiEDGLNWiOWDPHJILJ\HOpVHLW$IpUILDN
pV Q N QpKD NpSHW YiOWRWWDN  de soha nem volt két azonos kép a
készülékeken.
$NpSHNN|]|WWPpJKDVRQOyViJLVDOLJYROW$]HJ\LNNpSHUQ\ QHJ\iUXKi]
EHOVHMH OiWV]RWW DKRO HJ\ $SULO +RUQKR] KDVRQOy NOVHM  pV |OW|]pN  OiQ\
NRQ\KDL K W V]HNUpQ\HNHW PXWDWRWW EH $ PiVLN NpSHUQ\ Q W|EE NRQ\KiW
lehetett áttekinteni. Burckhardt fél szemmel mintha az irodaházuk
HO FVDUQRNiWLVOiWWDYROQDDFLJDUHWWiVEyGpW
Burckhardt zavarba jött; szeretett volna addig ott állni az ajtóban, amíg meg
nem fejti a rejtélyt, de túl nagy volt a nyüzsgés a szobában. Nagy volt a
kockázat, hogy valaki éppen az ajtó felé néz, vagy kisétál és beléjük botlik.
%HOHVWHN HJ\ PiVLN V]REiED )pQ\ ] HQ EHUHQGH]HWW WiJDV UHV LURGD
YROW $] tUyDV]WDO WHOH YROW SDStURNNDO %XUFNKDUGW WHNLQWHWH HO V]|U iWVLNORWW
rajtuk, de aztán megakadt a szeme D] HJ\LN ODS V]|YHJpQ pV KLWHWOHQNHG 
L]JDORPPDONH]GWHROYDVQL
)HONDSWDD]HOV ODSRWiWE|QJpV]WHD]WiQEHOHIRJRWWDPiVRGLNEDN|]EHQ
Swanson lázasan kutatott a fiókokban.
Burckhardt elkáromkodta magát. Nem hitt a szemének. A lapokat
YLVV]DGREWDD]DV]WDOUD
Swanson, aki alig figyelt rá, felkiáltott örömében:
  Ide süssön!  $] HJ\LN ILyNEyO UHYROYHUW YHWW HO   És még meg is van
töltve!
Burckhardt üres tekintettel meredt rá, megpróbálta átgondolni, amit
olvasott. Aztán, hogy eljutottak az agyáiJ 6ZDQVRQ V]DYDL IHOUDJ\RJRWW D
V]HPH
 Jól van, ember!  kiáltotta.  Megtartjuk. Fogja a pisztolyt, Swanson és
OpSMQN PHJ LQQHQ 0HJ\QN D UHQG UVpJUH 1HP D W\OHUWRQL ]VDUXNKR]
hanem inkább az FBIhoz. Ide nézzen.
Az egyik paksamétat odaadta Swansonnak. A címlapon ez állt: „Jelentés a
kampányNtVpUOHWHNU O7iUJ\$0DULLQFLJDUHWWiYDONDSFVRODWRVNDPSiQ\$
ODSRNRQ MyUpV]W WiEOi]DWRNED IRJODOW DGDWRN iOOWDN H]HNE O VHP %XUFNKDUGW
sem Swanson nem tudott sokat kihámozni. De a végén összefoglaló iVYROW
 „Bár a 47.as teszt csaknem kétszeres hatásfokkal emelte az új
IRJ\DV]WyN V]iPiW PLQW D W|EEL J\DNRUODWL DONDOPD]iVD YDOyV]tQ OHJ QHP
ajánlható a hangszórós kocsikra vonatkozó helyi rendelkezések merevsége
PLDWW
$ .es csoportba tartozó WHV]WHN HUHGPpQ\HL YDODPLYHO D] HO ] 
mögött maradnak, de figyelemre méltóak. A három legjobb eredményt elért
teszt megismétlését javasoljuk, mégpedig ingyen mintacsomagok osztásával
és anélkül is.
$OWHUQDWtY MDYDVODWXQN DPHQQ\LEHQ D PHJUHQGHO  QHP YiOODOMD D WHV]WHN
ismételt lefolytatásának költségeit: a K2 csoport legjobb eredményt elért
tesztjeinek azonnali gyakorlati felhasználása.
RV D YDOyV]tQ VpJH DQQDN KRJ\ D MDYDVROW NDPSiQ\RN N|OWVpJHL D
létrehozott nyereségtöbbletnek csak fél százalékát érik el; és több, mint 99%
DYDOyV]tQ VpJHDQQDNKRJ\QHPpULNHODW|EEOHWQ\HUHVpJát."
Swanson végigolvasta, majd Burckhardtra nézett.
 Nem értem PRQGWDSDQDV]RVDQ
 Nem maga a hibás IHOHOWH%XUFNKDUGW–7LV]WD UOWVpJD]HJpV]GHIHGL
D YDOóságot, Swanson Ez a jelentés a rejtély kulcsa. Nem marslakók ezek,
hanem reklámszakemberek. Valami módon  a jó ég tudja, hogy  megszállták
Tylertont. A markukba kaparintottak mindnyájunkat, magát, engem, és húsz
KDUPLQFH]HUHPEHUW
 /HKHW KRJ\ KLSQRWizálnak, lehet, hogy más módszert használnak;
akárhogy csinálják, egyetlen napba börtönözték az életünket. Egész álló nap
tömnek valami rohadt hirdetési módszerrel, aztán ha vége a napnak,
kiszámítják az eredményt; és kimossák az agyunkat, hogy másnap valaPL
más hirdetési trükkel tömjenek.
Swansonnak leesett az álla. Aztán valahogy mégis becsukta a száját, nyelt
egyet, és fakó hangon azt nyögte:
 Képtelenség.
Burckhardt megrázta a fejét.  3HUV]H KRJ\ UOWVpJQHN KDQJ]LN GH KD
HJ\V]HUD]HJpV] UOHWHogyan magyarázná másképp? Tagadhatatlan tény,
hogy mi, tylertoniak ugyanazt a napot éljük végig nap nap után. Maga is tudja.
$ GRORJQDN H] D OHJ UOWHEE UpV]H pV PpJLV HO NHOO LVPHUQQN KRJ\ LJD] 
KDFVDN QHP PL YDJ\XQN UOWHN +D YLV]RQW HJ\V]HU HOLVPerjük, hogy
valakinek valaha sikerül mindig ugyanazt a napot lejátszatni velünk, a dolog
többi része teljesen világossá válik.
*RQGROMDYpJLJ6ZDQVRQ$OHJDSUyEEUpV]OHWHWLVNLSUyEiOMiNPLHO WWHJ\
ILOOpUW LV N NpQpQHN D UHNOiPNDPSiQ\UD 7XGMD PDJD PLW MHOHQW H]" &VDN D
jóisten tudja, mennyi pénz van a dolog mögött, de azt magam tudom, hogy
HJ\egy cég évi húszharminc millió dollárt is elkölt reklámra. Ezt szorozza be
mondjuk százzal, ha száz cég érdekelt. És mondjuk, mindegyik csak tíz
százalékkal tudja csökkenteni a reklámköltségeit. Az se két fillér, elhiheti!
 +D HO UH WXGMiN PHO\LN WUNN KRJ\ KDW PHJWDNDUtWKDWMiN D N|OWVpJ IHOpW
esetleg talán többet is. De legrosszabb esetben évi kétháromszázmillió
dollárt biztosan. És ha ennek csak tízhúsz százalékát fizetik ki Tylerton
használati díjaként, akkor is potom olcsón megúszták, és akkor is egy
vagyont keres rajtunk az, akinek a zsebében vagyunk.
Swanson megnyalta az ajkát.
 Úgy érti  HQJHGHWW KDER]YD , hogy mi valamiféle ... fogolyközönség
YDJ\XQN"
Burckhardt összevont szemöldökkel töprengett.  Nem egéV]HQ 7XGMD
hogy próbálták ki az orvosok például a penicillint? Zselatines táptalajon
kitenyésztettek egy sereg csíratelepet, aztán mindegyiken kipróbálták a
gyógyszer egyegy változatát. Hát ezek vagyunk mi, Swanson. A csíratelep.
Csak ezeknek a módszere még ennél is olcsóbb. Nem kell több telepet
kitenyészteniük, hiszen minden nap újabb dolgot tudnak kipróbálni rajtunk.
Ez túl kemény falat volt Swansonnak, nem is rágódott rajta. Csak annyit
PRQGRWW
 És most mit csinálunk? 
(OPHJ\QNDUHQG UVpJUHAz ember nem kísérleti nyúl.
+RJ\MXWXQNHODUHQG UVpJUH"
Burckhardt töprengett.
 $]W KLV]HP   NH]GWH YRQWDWRWWDQ  3HUV]H (] YDODPHO\LN IHMHVQHN D
szobája. Fegyverünk van. Itt maradunk, amíg a fejes ide nem sétál. Aztán
PDMG NLYLV]LQQHQ
$ terv világos volt, Swanson megnyugodva leült a fal mellett, úgy, hogy a
EHOpS QHOiWKDVVD%XUFNKDUGWD]DMWyP|J|WWIRJODOWDHOILJ\HO iOOiViW
És vártak.
Nem is kellett olyan sokáig várniuk, mint gondolták. Legföljebb fél órát.
Akkor Burckhardt közeled  KDQJRNDW KDOORWW &VDN DQQ\L LGHMH PDUDGW KRJ\
suttogva figyelmeztesse Swansont, aztán maga is a falhoz lapult.
(J\IpUILpVHJ\Q KDQJMDYROW$IpUILD]WPRQGWD
 ... okolja meg, miért ne jelenthette volna telefonon. Most fuccs az egész
napi munkájának. Mi baja van, Janet?
 Sajnálom, Mr. Dorchin  PRQGWD D NHGYHV WLV]WD Q L KDQJ  $]W KLWWHP
IRQWRV
)RQWRV" mordult a férfi. (J\HWOHQWHWYHVHJ\HGDKXV]RQHJ\H]HUE O
 'H H] PHJLQW D] D %XUFNKDUGW 0U 'RUFKLQ eV ~J\ HOW QW HO OQN KRJ\
azt kellett hinnünk, nincs egyedül.
 Rendben, rendben. Nem érdekes, Janet, .a Csoki+DPP SURJUDPRW
amúgy is túlteljesítettük. Ha már itt van, jöjjön be, töltse ki a munkalapját. És
ne izgassa magát ezzel a BurckhardtGRORJJDO 9DOyV]tQ OHJ FVDN FVDYDURJ
YDODPHUUH0DpMMHOHO V]HGMNPDMGpV
Beléptek. Burckhardt berúgta az ajtót mögöttük, és rájuk fogta a pisztolyt.
9LFFHVPL"PRQGWDGLDGDOPDVDQ
(] D SLOODQDW NiUSyWROWD D UpPOHW D ]DYDU D VDMiW pSHOPpM VpJpEHQ YDOy
kételkedés óráiért. Soha életében nem érzett még ilyen elégedettséget.
Dorchin arca úgy elváltozott, ahogy azt Burckhardt könyvekben már olvasta,
de látni soha nem látta: eltátotta a száját, a szeme tágra nyílt; a torkán akadt
hang talán kérdés lehetett, de nem tudta szavakká formálni.
0DMGQHPXJ\DQHQQ\LUHPHJOHS G|WWDOiQ\LV$PLNRU%XUFNKDUGWUiQp]HWW
PiUWXGWDPLpUWYROWRO\LVPHU VDKDQJMDgYROW$SULO+RUQ
Dorchin hamar magához tért.
(]D]" kérdezte élesen.
,JHQ mondta a lány.
Dorchin bólintott.
 9LVV]DYRQRP D] HO bbieket. Magának volt igaza. Ühm, maga ...
%XUFNKDUGW0LWDNDU"
Swanson szólalt meg:  Vigyázzon! Hátha fegyver van nála!
$NNRUPRWR]]DPHJPRQGWD%XUFNKDUGW0HJPRQGKDWRPPLWDNDUXQN
Dorchin. Azt akarjuk, hogy kísérjen el bennünket az FBIKR] és adjon
magyarázatot arról, hogyan mert húszezer embert elrabolni.
 (OUDEROQL"  KRUNDQWRWW 'RUFKLQ  Ember, nevetségessé teszi magát.
Tegye el azt a fegyvert. Vigyázzon, mert megjárhatja.
Burckhardt komoran hintáztatta tenyerén a pisztolyt. /HKHWVéges.
Dorchin dühében elsápadt, de furcsa módon nem látszott rajta félelem.
 A szentségit...  ordította el magát, aztán becsukta a száját, nyelt egyet. 
,GH ILJ\HOMHQ  PRQGWD UiEHV]pO  KDQJRQ  Óriási hibát csinált. Én nem
UDEROWDPHOVHQNLWKLJJ\HHO
1HPKLV]HPPRQGWD%XUFNKDUGWQ\HUVHQ– Miért hinném?
'HKDLJD]6]DYDPDWDGRP
Burckhardt megrázta a fejét.
 $] )%,nak adja a szavát, ha ugyan kell nekik. Majd végére járunk a
GRORJQDN0RVWSHGLJKRJ\MXWXQNNLLQQHQ"
Dorchin ellenvetésre készült.
1HDNDUMRQEHFVDSQLUREEDQWNL%XUFNKDUGW– Kész vagyok megölni, ha
kell. Nem érti? Két pokoli nap van mögöttem, és minden percért maga a
IHOHO V +RJ\ PHJ|O|Pe? A legnagyobb örömmel. És a világon semmi
vesztenivalóm sincs. Vigyen ki innen!
'RUFKLn arcából hirtelen kiszaladt a vér. Mintha mozdulni akart volna, de a
V] NHOiQ\DNLW-DQHWQHNV]yOtWRWWDI Q|NHpVDSLV]WRO\N|]pYHWHWWHPDJiW
 Kérem!  könyörgött Burckhardtnak.  Maga ezt nem értheti. Nem szabad
O QLH
 Menjen az utamból!
'H0U%XUFNKDUGW
Nem tudta befejezni. Dorchin eltorzult arccal az ajtóhoz ugrott. Ez sok volt
%XUFNKDUGWQDN )HJ\YHUHV NH]pW Y|OWYH HO UH OHQGtWHWWH $ OiQ\ IHOVLNROWRWW
%XUFNKDUGW PHJK~]WD D UDYDV]W $ V]iQDNR]y pV HVGHNO  WHNLQWHW  OiQ\
PHJLQWDSLV]toly elé ugrott.
Burckhardt ösztönösen lefelé célzott: nem ölni akart, csak bénítani. De
hiába.
A lövés gyomorszájon találta a lányt.
Dorchin kirohant, az ajtó bevágódott mögötte, rohanó léptei hamar elhaltak.
Burckhardt a sarokba vágta a pisztolyt, és a lányhoz ugrott.
 Végünk van, Burckhardt  Q\|V]|UJ LW 6ZDQVRQ Miért kellett ez?
.LMXWKDWWXQNYROQD(OMXWKDWWXQNYROQDDUHQG UVpJUH*\DNRUODWLODJPiUHOYROW
intézve! És...
 Burckhardt nem is hallotta. A lány fölé hajolt, aki ott feküdt hanyatt,
szétdobott karokkal. Vérnyom nem volt, a seb is alig látszott, de úgy feküdt a
WHVWDKRJ\pO HPEHUVRKD
És a lány mégsem volt halott.
1HPKDOWPHJJRQGROWD%XUFNKDUGWV]LQWHN YpPHUHGYH, de nem is él.
Pulzusa nem volt, de az egyik kéz ujjai ritmikusan rángatóztak.
1HPOpOHJ]HWWFVDNYDODPLV]LV]HJ VLVWHUJpVKDOODWV]RWW
$ OiQ\ V]HPH Q\LWYD YROW pV %XUFNKDUGWUD V]HJH] G|WW 1HP YROW EHQQH
sem félelem, sem fájdalom, csak mélységes mély sajnálat.
Aztán a megmegvonagló ajkak szóra nyíltak:
 Ne ... aggódjék ... Mr. Burckhardt. Jól... vagyok.
Burckhardt lezöttyent a sarkára, úgy bámult. Vér helyett kerek lyukat látott a
OiQ\ J\RPRUV]iMiQ D O\XNEyO YpNRQ\ DUDQ\V]tQ Up]GUyW NXQNRURGRWW HO 
Burckhardt megnedvesítette az ajkát.
0DJDURERW nyögte.
A lány megpróbált bólintani. És újra megszólalt, rángatózó ajakkal:
 Az vagyok. És maga is. .


9

Swanson artikulátlan hangon felhördült, aztán átment a szobán, leült az
tUyDV]WDOUDpVDIDODWEiPXOWD%XUFNKDUGWDVDUNiQOYHHO UHhátra himbálta
testét a kilyukasztott bábu mellett. Nem jött szó a nyelvére.
A lánynak sikerült újra megszólalnia:
 Sajnálom... a történteket.  Puha lányarcára félelmetes vigyor ült, míg úrrá
QHPOHWW D] L]PDLQ – Bocsánat  PRQGWD  A... golyó majdnem telibe találta
az idegközpontot, így nehéz ezt a testet... kordában tartani.
Burckhardt automatikus bólintással nyugtázta a bocsánatkérést. Robotok.
Most, hogy tudta, olyan nyilvánvaló volt. Az utólagos filozofálgatás tükrében
V]LQWH V]NVpJV]HU  (V]pEH MXWRWWDN PLV]WLNXV |WOHWHL D PDUVODNyNUyO D
hipnózisról, vagy valami még kül|Q|VHEEU O  hülyeség; hiszen a pontosan
P N|GWHWHWW URERWRN MREEDQ DONDOPD]NRGWDN D N|UOPpQ\HNKH] pV VRNNDO
kevesebbe kerültek.
A tények magukért beszéltek. Ott volt az automatizált gyár a maga
gondolkodó gépeivel... Miért ne lehetne egy másik ember gondolkodó elméjét
egy ember formájú robotba betáplálni az eredeti modell alakjának,
arcvonásainak kiegészítéseként?
És tudhatja a robot, hogy robot?
 Szóval mindnyájan azok vagyunk?  mondta Burckhardt fennhangon, bár
gondolatnak szánta.  A feleségem is,DWLWNiUQ PLVPDJDLVPHJD]|VV]HV
szomszéd, csupa egyforma robot?
 1HP  A lány hangja már nem volt olyan gyönge.  1HP YDJ\XQN PLQG
egyformák. Tudja, én ezt választottam.
Én ...  most nem a lövés okozta zavar rángott végig az arcán.  1DJ\RQ
csúQ\DQ YROWDPpVPDMGQHPKDWYDQpYHV1HPYROWPiUpOHWD]pOHWHPeV
mikor Mr. Dorchin felajánlotta, hogy megint szép és fiatal lehetek, kaptam az
alkalmon. Boldogan, higgye el, pedig hátrányai is vannak a dolognak. Nekem
él a húsvér testem is  DOV]LN Én meg itt vagyok. Visszamehetnék belé
fölébredni. De nem megyek. Soha.
  És mi, többiek?
 Az más, Mr. Burckhardt. Én itt dolgozom. Elvégzem, amit Mr. Dorchin
parancsol, felméréseket készítek a reklámWHV]WHNU O ILJ\HOHPPDJiW PHJ D
többieket, hogy élneN hogy élteti magukat Mr. Dorchin. Én ezt választottam;
maguknak nincs más választásuk. Mert tudja, maguk halottak.
+DORWWDN" kiáltotta, szinte sikoltotta Burckhardt.
Rebbenés nélkül nézett rá a kék szempár, és Burckhardt tudta, hogy ez az
igazság. Nyelt egyet, és elképedve gondolt arra, milyen bonyolult
PHFKDQL]PXVWHV]LOHKHW YpKRJ\Q\HOMHQYDJ\L]]DGMRQYDJ\HJ\HQ
3HUV]HPRQGWD A robbanás álmomban.
 Nem álom volt. Igaza van: a robbanás. A robbanás csakugyan
megtörtént, méghozzá ebben D J\iUEDQ $ J\ MW WDUWiO\RN QHP EtUWiN D
Q\RPiVW pV DPLW QHP YpJ]HWW HO D UREEDQiV D]W YDODPLYHO NpV EE
HOYpJH]WpN D V]pW|PO  PpUJHV Ji]RN 'H PiU D UREEDQiVED PDMGQHP
mindenki belehalt, pontosan huszonegyezer ember. Maga is. És ez volt
Dorchin számára DQDJ\HVKHW VpJ
 Átkozott hullarabló! PRQGWD%XUFNKDUGW
A lány kecsesen vonogatta furcsán kimarjult vállát.
 Miért? Magának már vége volt. Dorchinnak viszont éppen magára volt
szüksége, meg a többiekre: egész várost kapott, egy darab tökéletes
$PHULNiW $ KDORWW DJ\ WDUWDOPiW XJ\DQRO\DQ N|QQ\  HOHNWURQLNXV JpSHNEH
WiSOiOQLPLQWD]pO pW6 WN|QQ\HEEDKDORWWQHPPRQGQHPHW3HUV]HVRN
munkába, sok pénzbe került a város  WLV]WD URQFV YROW , de végül egész
gyorsan újjáépült, különösen azért, mivel úgysem volt szükség minden
részletre.  Például ott vannak azok a házak, ahol még az agyak is teljesen
szétroncsolódtak: ezek a házak belül üresek; ott vannak a pincék, azoknak
nem kell tökéletesnek lenniük, meg az utcák, azok sem sokat számítanak.
Ráadásul az egésznek csak egy napig kell kitartania. Június 15HHVWLJQDS
nap után; ha valaki valami hibát valahogyan észrevesz; a hír nem terjed el,
nem válik a tesztek eredményeit elV|SU  ODYLQiYi KLV]HQ pMIpONRU PLQGHQ
tévedést, hibát kitörlünk az agyakból.  A lány mosolyogni próbált:  (] D]
álom, Mr. Burckhardt, ez az örök június 15e, amelyet maguk soha nem éltek
meg. Mr. Dorchin ajándéka ez az álom; reggel odaadja maguknak, éjfélkor
visszaveszi, hiszen addigra már tudja, hány százalékuk reagált ennek vagy
annak a tesztnek erre vagy arra a változatára, és hogyan; éjfélkor a
karbantartók leszállnak az alagútba, bejárják a várost, és a kis
HOHNWURPiJQHVHV W|UO LNNHO NLPRVViN D] iOPokat, hogy június 15én újra
NH]G GKHVVHQD]~MiORP
 Mindig június 15H YDQ KLV]HQ pO  HPOpNH]HWNEHQ M~QLXV  D] XWROVy
nap. Néha a karbantartók kihagynak egykét agyat, ahogy például magát is,
amikor a csónakja alá mászott. De ez nem számít. Akik kLPDUDGWDN D
szórásból, biztosan elárulják magukat; és ha nem, akkor a tesztek
hatékonyságát úgysem befolyásolják. De nekünk, akiket Dorchin alkalmaz,
QHNQN QHP PRVViN NL D] DJ\XQNDW +D D] HQHUJLDV]ROJiOWDWiV PHJV] QLN
mi is elalszunk, akárcsak maguk. De amikor felébredünk, emlékszünk
PLQGHQUH Az arc összerándult.  Bár felejthetnék!
 És mindezt csak azért, hogy szabaduljanak az árujuktól!  PRQGWD
%XUFNKDUGWKLWHWOHQNHGYH Milliókba kerülhet!
$]$SULO+RUQQHY URERWHUUHD]WIHOHOWH
  Került is. De Dorchinnak is milliókat hozott a konyhájára. De ezzel még
nincs vége a dolognak. Mert ha egyszer Dorchin megtalálja a módját annak,
hogy bárkit bármire rávegyen, talán megelégszik azzal, hogy tudja a
módszert? Azt hiszi.
Kinyílt az ajtó, a robot elhallgatott. Burckhardt felpattant, és Dorchin
szökésére gondolva a pisztoly után nyúlt.
1HO M|QUHQGHONH]HWWKLJJDGWDQDKDQJ1HP'RUFKLQYROWKDQHPHJ\
másik robot. Ezen nem volt semmiféle ügyesen felrakott és kozmetikázott
húsLPLWiFLy FVDN D FVLOORJy IpP $GMD LGH D IHJ\YHUW PLHO WW ~MDEE NiUW
RNR]QD$GMDLGHD]RQQDO
%XUFNKDUGt dühében felkiáltott. A robotot csillogó acéllemez borította;
Burckhardt egyáltalán nem volt biztos benne, hogy pisztolyával ki tudjaH
lyukasztani ezt a páncélt, vagy ha kilyukasztja, harcképtelenné tesziH D
robotot. De hajlandó volt kipróbálni...
Háta P|JO D]RQEDQ ERWODGR]y Q\V]tW  V]pOYpV]NpQW URKDQW Ui D
IpOHOHPW O KLV]WpULNXV 6ZDQVRQ 5iXJURWW %XUFNKDUGWUD OHUiQWRWWD D I|OGUH D
pisztoly a robot elé röpült.
 Kérem szépen!  könyörgött Swanson összefüggéstelenül az acéltorony
elé borulva. /HO WWHYROQDPDJiW1HWHVVpNHQJHPEiQWDQL6]HUHWQpNpQ
is maguknál dolgozni, mint ez a lány. Bármit elvégzek, bármit, amit rám
bíznak ...
$URERWFVDNDQQ\LWPRQGRWW
 Nincs szükségünk a segítségére. Két pontos lépéssel a pisztolyhoz ért 
és félrerúgta. Nem hajolt le érte.
$NLO\XNDV]WRWWV] NHURERWPLQGHQpU]HOHPQpONOPHJV]yODOW
 Azt hiszem, már nem sokáig bírnám, Mr. Dorchin.
 Kapcsoljon ki, ha szükséges  felelte az acélrobot.
%XUFNKDUGWSLVORJQLNH]GHWW
 De hát maga nem Dorchin!
Az acélrobot felé fordította ravasz lámpaszemét.  'HKRJ\QHP 3HUV]H
nem testi valómban  ezt a testet csak a helyzet miatt használom. Nem
KLQQpPKRJ\H]WiWWKHWQpDSLV]WRO\D$]HO ] URERWWHVWVHEH]KHW EEYROW
Abbahagyná már ezt az egész ostobaságot? Nem szeretném, ha arra
kényszerítene, hogy kárt tegyek magában; maga túlságosan sok pénzemben
van. Lenne szíves leülni, és megengedni, hogy a karbantartók
beszabályozzák.
Swanson még mindig térden csúszott:  Nem tetszik ... megbüntetni?
Az acélrobotnak nem volW DUFD GH D KDQJMD PDMGQHP PHJOHSHWWHQ
FVHQJHWW
 Megbüntetni?  kérdezte vissza. 0DJXNDW"+RJ\DQ"
Swanson úgy remegett a padlón, mintha megkorbácsolták volna; de
Burckhardtból kirobbant a düh:
 Szabályozzák be ezt, ha hagyja magát HQJHPXJ\DQQHm fognak! Elég
sok kárt kell tennie bennem, Dorchin.
Nem érdekel, mennyi pénzébe kerültem magának, sem az, hogy mennyi
munkába kerül, amíg újra összeraknak. Ki fogok menni az ajtón. És ezt csak
akkor akadályozza meg, ha megöl. Másképp nem állíthat meg.
$] acélrobot egy fél lépést tett felé, Burckhardt akaratlanul is megtorpant.
2WW iOOW XJUiVUD NpV]HQ UHV]NHWYH D IHV]OWVpJW O KDUFUD KDOiOUD V]iQWDQ
akármi történjék is.
 Csak az találta készületlenül, ami történt, Dorchin acélteste ugyanis oldalt
lépett, Burckhardt és a pisztoly közé, de az ajtót szabadon hagyta.
 Tessék  mondta udvariasan az acélrobot. – 6HQNL VHP DNDUMD
YLVV]DWDUWDQL
Burckhardt hirtelen megállt, ahogy az ajtó becsukódott mögötte. Örült ez a
Dorchin, hogy futni engedi! Akár robot, akár húsvér ember, akár áldozat,
DNiU KDV]RQpOYH]  %XUFNKDUGW W ]|Qvízen át elmegy az FBIKR] YDJ\
bármely más, Dorchin szintetikus birodalma fölött álló hatósághoz, és
PLQGHQW HOPRQG $ 'RUFKLQ NtVpUOHWHLW IHGH]  WHVWOHWQHN YDOyV]tQ OHJ
IRJDOPD VLQFs, Dorchin vámpírWUNNMHLU O 'RUFKLQ Q\LOYiQ WLWRNEDQ WDUWMD
üzelmeit, amelyeket elsöpörne a közfelháborodás, ha nyilvánosságra
kerülnének. A szökés talán az életébe kerül; de ezt az áléletét Burckhardt
nem féltette.
A folyosón nem volt senki. Egy ablakhoz ért, kinézett.

Ott volt Tylerton, a városXWiQ]DWGHDQQ\LUDLVPHU VQHNpVYDOyGLQDNW QW
hogy Burckhardt hajlandó volt azt hinni, hogy mindaz csak álom, ami vele
történt. De nem volt az. Szíve mélyén ott ült a bizonyosság; és azt is tudta,
KRJ\7\Oerton falai között nem talál segítséget.
Ki kell törnie.
Mintegy negyedóra múlva talált ki. Folyosókon surrant végig, falhoz lapult,
valahányszor lépteket vélt hallani, és közben tudta, hiába bujkál, hiszen
Dorchin kétségkívül minden moccanásával tisztában van. De senki sem állta
~WMiWpVYpJOHOpUWDPHJIHOHO DMWyKR]
%HOOU O QHP OiWV]RWW UDMWD VHPPL NO|Q|V $PLNRU D]RQEDQ NLQ\LWRWWD pV
kilépett, olyasmi tárult a szeme elé, amihez hasonlót se látott soha.
(O V]|ULVDUDJ\RJyKLKHWHWOHQYDNtWyYLlágosság. Burckhardt hunyorogva
nézett a fény felé; nem hitt a szemének és félt.
6LPiUDFVLV]ROWIpPSDGR]DWV]pOpQiOOW7 OHWt]tizenkét méternyire a padló
PHJW|UW pV HOW QW D VHPPLEH %XUFNKDUGW QHP PHUW N|]HOHEE OpSQL D
szakadék széléhez, de az iszonyatos örvény másik partját amúgy sem látta.
eVKDWiUWDODQYROWD] UDPiVLNNpWLUiQ\EDQLV
Nem csoda, hogy Dorchin ilyen könnyen futni engedte. A gyárból nem
vezetett út sehová  de milyen hihetetlen csoda ez a fantasztikus szakadék, s
a vakító, fehér napok százai a feje fölött!
 %XUFNKDUGW"  V]yODOW PHJ HJ\ KDQJ PHOOHWWH 6 D] HO WWH WiWRQJy UEHQ
PHQQ\G|UJ YLVV]KDQJJ|UJHWWHDQHYpWLGHRGD
Burckhardt megnyalta az ajkát.
,LJHQ" nyögte ki.
 Dorchin beszél. Ezúttal nem a robot, hanem a húsYér ember szól
magához mikrofonon. Most már mindent tud, Burckhardt. Legyen esze, és
hagyja dolgozni a karbantartókat.
Burckhardt bénultan állt. A vakító ragyogásban megindult az egyik hegy és
feléje tartott.
Sok száz lábnyira tornyosult a feje fölé. Bámulva kereste a tetejét, de csak
gyámoltalanul hunyorgott a fényben.
2O\DQYROWPLQW
/HKHWHWOHQ
Az ajtó mellé szerelt hangszóróból megint szólították:
%XUFNKDUGW" De képtelen volt megszólalni.
 6yKDMG|UJ|WWYpJLJD] U|Q
 Na jó! PRQGWDDKDQJ Végre megértette. Nincs hová mennie. Most már
tudja. Megmondhattam volna korábban is, de talán nem hitte volna el; jobb,
hogy a saját szemével látta. Végeredményben miért kellett volna nekem azt a
Yárost a régi formájában újjáépítenem? Üzletember vagyok, vigyázok a
NLDGiVDLPUD 3HUV]H KD D PpUHWK VpJ HOHQJHGKHWHWOHQ pOHWQDJ\ViJEDQ
dolgozom. De most nem volt szükség erre.
$ YHOH V]HPEHQ iOOy KHJ\U O %XUFNKDUGW NpWVpJEHHVpVpUH NLVHEE
sziklatömb vált külön, és óvatosan közeledett hozzá. Hosszúkás volt és sötét,
és valami fehérlett a végén, valami ötujjú fehérség ...
 Szegény kis Burckhardt  WXUEpNROW D KDQJV]yUy V D P KHO\ LV]RQ\DWRV
örvényein végigdördült a visszhang.  9DOyV]tQ OHJ NHOOHPHWOHQ
Pegrázkódtatás érte, mikor rájött, hogy egy asztal tetejére épített városban
él.


9,

Június 15én reggel Guy Burckhardt sikoltva ébredt álmából.
Iszonyatos, érthetetlen álom volt, robbanásokról és emberfölötti
árnyalakokról; olyan rémes, amire nincs kifejezés.
Burckhardt megborzongott és kinyitotta a szemét.
$KiOyV]REDDEODNiQW~OERU]DOPDVDQIHOHU VtWHWWKDQJY|OW|WW
Burckhardt az ablakhoz botorkált, és kibámult az utcára. Az évszakhoz
NpSHVW V]RNDWODQXO K Y|V YROW D] LG  PLQWKD PiU RNWyEHU OHQQH pV QHP
június. De az utcán nem volt semmi különös  FVDN egy hangszórós furgon,
amely valamivel lejjebb a járdaszegélynél lapult. A hangszórók ismét üvölteni
NH]GWHN
 *\iYiN YDJ\WRN" %RORQGRN YDJ\WRN"7pWOHQO W ULWHNKRJ\ SLV]NRV NH] 
politikusok ellopják akár az országotokat is? Nem! Belenyugszotok abba,
KRJ\ ~MDEE QpJ\ pYLJ D NRUUXSFLy pV D E Q|]pV XUDONRGMpN" 1HP (]HN
szerint a Föderációs Pártra fogtok szavazni a választások minden fordulóján?
Igen! De még mennyire!
Néha üvölt, néha hízeleg, olykor fenyeget, olykor könyörög, máskor lyukat
beszél a hasadba ... de a hangja mindig ugyanaz marad, egyik június 15én,
a másik után.



$ODQ(1RXUVH
(ford.: Avarossy Éva)

$KDPLVtWYiQ\

$] UKDMy D KDUPDGLN ERO\Jy SiO\iMD IHOp ~V]RWW D IHNHWHVpJEHQ +RVV]~
utat tett meg. Hazafelé tartott.
Donald Shaver szüUNHDUFFDOOWDQDYLJiFLyVP V]HUHNHO WW$] UWpUNpSUH
bámult. Keskeny vállát remegés rázta meg.
$WROyDMWyILQRPNDWWDQiVVDONLQ\tOWPDJDVV] NHIpUILOpSHWWEHDQDYLJiWRUL
fülkébe.
  Hé, Donnie  KDUVRJWD MyNHGY HQ  Végre elhagytuk azt az utálaWRV
helyet! Hogy érzed magad hazafelé?
$ PHJV]RNRWW SLOODQWiVVDO HOOHQ UL]WH D P V]HUIDO IpQ\HLW D]WiQ NH]pW
G|U]V|OJHWYHEROGRJPRVROO\DONLEiPXOWDILJ\HO DEODNRQ
 Bárcsak otthon lennénk már  mondta Shaver, fakó hangon.
A másik elnevette magát.
Egy véleményen vagy a többi nyolcvannal. Nyugi, öcsi, hazafelé tartunk.
Még egy hét és...
A fiú közbevágott:
 Én most szeretnék otthon lenni.  Mélyet sóhajtott, most már egész
WHVWpEHQUi]NyGRWW$V] NHPHJIRUGXOWV]HPHWiJUDQ\tOWD]LMHGWVpJW O
'RQQLHPRQGWDKDONDQ, mi baj, öcsi?
%HWHJYDJ\RN6FRWW\ suttogta a fiú.  Scotty, az istenért, hívd ide a Dokit,
QDJ\RQURVV]XOYDJ\RN– Újra reszketni kezdett, hiába szorította görcsösen a
P V]HUSXOWRW(O UHEXNRWW
A magas skót estében kapta el. Lefektette a padlóra. Szedd össze magad,
'RQQLH  VXWWRJWD , vigyázok rád. A fiút kétrét görnyesztette egy hirtelen
köhögési roham, fuldokolni kezdett, arca elkékült. Teste hátracsavarodott a
kíntól, aztán váratlanul elcsöndesedett.
Scotty átrohant D V]REiQ IHONDSWD D WHOHIRQW D] DV]WDOUyO pV UM|QJYH
csöngetett.
 A navigátor a központnak  kiáltotta a kagylóba. Azonnal riasszátok a
'RNLW $]W KLV]HP   rémült szemmel meredt a mozdulatlan alakra.  $]W
hiszem, egyikünk meghalt.
'U-RKQ&UDZIRUGKiWUDG OWNDURVV]pNpEHQOiEiWKRVV]DQHO UHQ\~MWRWWD
pV NHVHUYHV NpSSHO NLEiPXOW D IHNHWH UEH (J\ yUiMD OW tJ\ NDUFV~ XMMDL
öntudatlanul kevergették a szürkésfehér kartonlapokat, néha rágyújtott, néha
elfintorította az arcát, néha behunyta a szHPpW +RVV]~ ~WMXN VRUiQ HO V]|U
érezte úgy, hogy fáradt, egyedül van és fél.
$ GRNWRU MyNpS  OHWW YROQD KD PHJERURWYiONR]LN pV D] H[SHGtFLy
DJ\RQJ\ UW WLV]WL HJ\HQUXKiMiW WLV]WiUD FVHUpOL +yULKRUJDV IpUIL YROW FVRQWRV
arcát megkeményítette a kétnapos sötét borosta, szemébe lógó, kócos fekete
haja pedig még jobban hangsúlyozta az egész ember makacs töprengését.
„Dr. Réveteg"  PRQGWD PDJiEDQ NXQFRJYD YDODPHO\LN UKDMyV PLNRU
régebben egy óvatlan pillanatban benézett hozzá.
9DOyV]tQ OHJDW|EELHNtJ\LVJRQGRONRGWDNUyOD/DVV~EHV]pG WDOiQNLFVLW
PXO\DGHOpQ\HJpEHQNHGYHVpVMyOHON ILFNyQDNWDUWRWWiNDNLQHNKyULKRUJDV
DODNMDNLFVLWYDOyV]tQ WOHQOIHVWHWWD] UKDMyIRO\RVyLQ
Dr. Crawford óvatos volt. Egy expedíció orvosa legyen minden szavában
és cselekedetében megfontolt. Néhány korábbi lázverte, járvány sújtotta
UKDMyHVHWHDODSRVDQDJ\iEDYpVWHH]WDWDQXOViJRW

Kibámult kajütje ablakán. A háttér fekete bársonyán fehér csillagpontok
ültek, de nem hunyorogtak, mint otthon. A doktor arcán kHVHU  JULPDV] OW
(UUHD]~WUDDVLNHUWHOHQMHO] LVGLFVpUHW0HQQ\LYiUDNR]iVPHQQ\LL]JDORP
HO ]WH PHJ pV D] HUHGPpQ\ FV~IRV OHpJpV 7HOMHV pV UHPpQ\WHOHQ
Q\RPRU~ViJRV OHpJpV D] HOV  SHUFW O D] XWROVyLJ 6H GLFV VpJ VH
fölfedezés. Semmi. Nulla.
(J\yUiYDOH]HO WWLJ
 5iQp]HWWDNH]pEHQWDUWRWWNDUWRQRNUD(J\yUiYDOH]HO WWKR]WD-HQVRQD]
HOV  ODERUiQV D NDUWRQRNDW )XWRWW D ODERUDWyULXPWyO D GRNWRU V]REiMiLJ
Lihegett. Dr. Crawford megköszönte a küldeményt, átnézte, és szívébe
markolt a félelem
)HOXJURWWDNDURVV]pNE OVHOLQGXOWDKRPiO\RVIRO\RVyQDNDSLWiQ\NDELQMD
IHOp$WROyDMWyI|O|WWNLV] U G IpQ\E OOiWWDKRJ\EHQWYDQ5HPHJHWWDNH]H
ahogy csöngetett. Lehetetlen dologgal áll a kapitány elé GHWXGWDKRJ\QLQFV
más választása.
5yEHUW -DIIH D NDSLWiQ\ IHOQp]HWW D EHOpS UH pV NHUHN V|WpW DUFiUD
mosoly ült. A doktornak le kellett hajolnia, nehogy beverje a fejét az
ajtókeretbe. Ezen akaratlanul is elmosolyodott, míg a kapitány asztalához ért
pVOHOW7DOiQHWW ODPRVRO\WyONomolyodott el a kapitány.
0LYDQ'RNL"
%DMYDQ%RE
 Baj? Egy ilyen út után?  YLJ\RURGRWW HO D NDSLWiQ\ pV KiWUDG OW D
karosszékben.  Ne viccelj. Miféle baj?
 Egy különleges eset van a hajón, Bob.
A kapitány vállat vont, szemöldöke felszaladt.
 Nyolcvan különleges eset van a hajónkon. Aki erre az útra eljött...
 Nem így értem. Ez az eset egyenesen hihetetlen, Bob.
Ezen a hajón pompás egészségben mászkál egy ember, akinek már rég
PHJNHOOHWWYROQDKDOQLD
 Elég furcsa dolgok egy doktor szájából  mondta óvatosan a kapitány. 
Hogy érted ezt?
Crawford felmutatta a szürke kartonokat.
 Tessék  PRQGWD  A laboratóriumi leletek. Mint te is tudod, az egész
legénységet alapos orvosi kivizsgálásnak vetettem alá egy nappal azután,
KRJ\ HOKDJ\WXN a Vénuszt. A szokásos vizsgálat: az ember bizonyosodjék
PHJQHPV]HGWHNe fel valamit a kutatócsoportok vagy a többiek.
Többek között az összes laboratóriumi vizsgálatot is elvégeztük mindenkin 
vizelet, vérkép stb. Két nappal a felszállás után mindenki túl volt a vérvételen.
És akkor jött a meglepetés.
A kapitány türelmetlenül szívta a cigarettáját.
 Nyolcvanegyen vagyunk a hajón IRO\WDWWDDGRNWRU
 (EE O Q\ROFYDQ WHOMHVHQ HJpV]VpJHV DEV]RO~W QHJDWtY OHOHWHN PLQGHQ
vizsgálatnál. Egyvalakinél akadt egy apróság.
Hosszú mutatóujjával megkopogtatta a kartonokat.
 Ennél az egynél is minden teljesen normálisnak mutatkozott: a
vérsejtszám, a kloridok, a NDOFLXPV]LQW D] DOEXPLQJOREXOLQarány, ahogy a
nagykönyvben meg van írva. Aztán megnéztük a vércukrát.  $ GRNWRU
NLQ\~MWy]WDWWD D OiEiW KRVV]DQ YL]VJiOJDWYD D FLS MH RUUiW  (QQHN D]
embernek nem volt vércukra PRQGWDHJ\FVHSSVH
Jaffe kapitányV]LQWHN YpPHUHGWDV]HPHNLWiJXOW
 No, de ... egy pillanat... én nem vagyok doktor, de annyit én is tudok ...
hogy ember nem létezhet vércukor nélkül.
A doktor bólintott.
 Milyen igaz! No de ez még semmi. Miután vércukrot nem tudtunk
NLPXWDWQLPHgnéztük a vér kreatininszintjét.
(] D NUHDWLQLQ SURWHLQbomlástermék, amely normális körülmények között
hamar tovább bomlik, de ha száz köbcenti vérben véletlenül eléri a 10
milligrammnyi mennyiséget, nagy baj van. Én egyszer láttam egy 25
PLOOLJUDPPRV NUHDWLQLQszintet, de azt a vért már hullától vettük. És ez így is
volt rendjén: ilyen kreatininV]LQWWHOHJ\V]HU HQQHPOHKHWpOHWEHQPDUDGQL
Egy pillanatra elhallgatott, letörölte a szemöldökére folyt verítéket. (QQHND
személynek 135 milligramm volt a kreatininV]LQWMH
Jaffe még mindig a doktorra bámult. Aztán átnyúlt az asztalon, elvette a
NDUWRQRNDWV]yQpONOYL]VJiOJDWWD NHW
 És ha esetleg a laboratórium tévedett? Rossz reagenst használtatok vagy
valaki levert valamit, aztán szépen visszarakta...
 /HKHWHWOHQ PRQGWD DGRNWRU  Tegnap lett kéV] DOHOHWSHUV]H D]RQQDO
KtYDWWDP D] LOOHW W eV M|WW LV V]pS Q\XJRGWDQ IHOVpWiOW D ODERUDWyULXPED $]
DUFD PDMG NLFVDWWDQW D OpJ]pVH V]DEiO\RV 0HJLQW YHWWHP YpUW W OH $]
HOHP]pVW pQ YpJH]WHP -HQVRQ HOOHQ U]|WWPLQGHQW 1DJ\RQ QHPWHWV]HWW D]
eredmény. A második vér teljesen normális volt, abszolút normális.
-DIIHQDN UHPHJHWW D NH]H  Így megváltozhat az ember vérösszetétele
egyik napról a másikra?
 Sajnos nem. Ilyen véletlen nem létezik. De ezé az emberé megváltozott.
$] HOV  pV D PiVRGLN YpUYpWel között alig telt el huszonnégy óra. A vett vér
nem keveredhetett el: minden mintát számmal és ujjlenyomattal jelöltünk, ezt
is azonosítottuk. Mind a két vér ugyanannak az embernek a vére.
Jaffe könyökénél berregni kezdett a telefon. Fölvette a kagylót; torz, fémes
hang recsegett valamit a fülébe.
,JHQIHOHOWH, azonnal megyünk.  Lecsapta a telefont, és újra a doktor
felé fordult.
 No, Doki itt csakugyan van valami. A navigátori fülkében most halt meg
valaki. Donald Shavernek hívták.
A fiú haloWW YROW (IHO O QHP OHKHWHWW NpWVpJ 'U &UDZIRUG EHJRPEROWD D
halott ingét, s a fejét csóválta.  Sajnálom, Scotty  mondta sóhajtva DPLNRU
hívtál, már halott volt.
$ VNyW NpWVpJEHHVHWWHQ Qp]WH D SDGOyQ KHYHU  WHVWHW NH]H KRO |N|OEH
V]RUXOWKROHOHUQ\HGW
 Reggel még kutya baja se volt. Becsületszavamra.
Majdnem egész nap vele voltam, semmi se látszott rajta.
$]WiQK~V]SHUFFHOH]HO WW
A kapitány a zsebébe mélyesztette a kezét.
(UU OKRJ\YpOHNHGLN'RNL"
A doktor intett a többieknek. Négyszemközt maradtak a navigátori fülkében.
-DIIHKH]IRUGXOW
 Ilyet én még nem láttam. Hol vannak azok a kartonok?
A kapitány visszaadta a szürke lapot; a doktor mohón kezébe kapta,
összehúzott szemmel olvasta.
 Vércukor nulla, kreatininszint százharminc fölött  mondta tompán. 
(QQHNKDORWWQDNNHOOHQHOHQQLH
 6]yYDO HUU O D] HPEHUU O YDQ V]y" +D MyO HPOpNV]HP D]W PRQGWDG
másnapra a vérképe normális lett.
$ GRNWRU NRPRUDQ IUNpV]WH D SDGOyQ IHNY  pOHWWHOHQ DODNRW  Sajnálom,
NDSLWiQ\1HP YROW
1HP "$NNRUNL"
 $NLU O pQ EHV]pOWHP D]W :HVFRWWQak hívják. Ennek a szerencsétlennek
PLQGHQOHOHWHWHOMHVHQUHQGEHQYROW
  Doki... valamit valahol eltoltunk. Biztos. Valami betegség átcsúszott az
óvintézkedéseink között.
 Nem létezik!  csattant dr. Crawford hangja élesen.
 Egy csomó bakteriológiai WiSWDODMW NLUDNWXQN D 9pQXV]UD PLHO WW EiUNL LV
HOKDJ\WD YROQD D] UKDMyW 0LQGHJ\LN QHJDWtY PDUDGW +iURP WHOMHV KyQDSRQ
iW MiUNiOWDN D NXWDWyFVRSRUWRN D ERO\JyQ YpG UXKD QpONO FVDN DPLNRU
YLVV]DWpUWHN D] UKDMyUD DNNRU YHWWHN HJ\ XOWUDLERO\D IHUW WOHQtW  IUG W pV
nem betegedett meg egyikük sem. Három hónapig semmi, most meg tessék!
Ez neked járvány?
A kapitány megborzongott.
 A Vénuszon jártunk, nem a Földön. Én már láttam néhány olyan hajót,
amelyik csak hullákat szállított haza.
Például amelyik a Titánról jött vissza. Múlt hónapban égették el, azzal a
EL]RQ\RV YtUXVVDO HJ\WW DPHO\LN D WG W URQFVROWD V]pW pV KDW yUD DODWW
YpJLJV|S|UWD] UKDMyQ*RQGRONRGM'RNL
A doktor nem figyelt. A halott fölé hajolt, szemét és fülét vizsgálta. Aztán
még egy jó félpercig a karját. Végül rácsapott a térdére és elkáromkodta
magát.
 Hogy én milyen hülye vagyok! PRUPRJWD Éreztem, hogy ezt a fiút már
láttam ...
És most csakugyan ott ült a doktor tekintetében a rémület.
0XWDVGD]RNDWDNDUWRQRNDW
ÈWYL]VJiOWD NHW D ]VHEpEHQ OHY  PiVLN FVRPDJRW LV YpJLJE|QJpV]WH 
Hihetetlen, Bob. Ez nem betegség!
 'H KD HJ\V]HU H] D V]HUHQFVpWOHQ PHJ:HVFRWW IHUW ]pVQHN YROW NLWpYH
és ez itt meghalt...
 Ez a fiú soha nem járt kint a Vénuszon, még a talajára se lépett. Három
QDSSDO D]XWiQ KRJ\ HOKDJ\WXN D )|OGHW EHWHJV]REiUD NHUOW IHUW ] 
PRQRQXNOHy]LVVDO ÈJ\EDQ IHNY  EHWHJ YROW PLQGYpJLJ DPtJ D 9pQXV]RQ
YROWXQN
Tegnap reggel kapta meg az utolsó injekcióját. Soha nem hagyta el az
UKDMyW
Jaffe tágra nyílt szemmel nézte a doktort.
 Akkor nem értem ...
 'H pQ D]W KLV]HP LJHQ &VDNXJ\DQYDQYDODPL EDMD] UKDMyQ GH QHP
járvány.
$] UKDMy WRYiEE V]iJXOGRWW D] UEHQ $ KDUPDGLN SLKHQ  LG V]DN
NH]G G|WW pSSHQ D GRNWRU YLOODQ\W J\~MWRWW D NDELQMiEDQ pV NiYpI ]pVKH]
NpV]O G|WW
Jaffe kapitány idegesen járt fölle a kabinban, aztán leült egy karosszékbe.
A doktor kinyitott egy üveg rumot, és egy keveset a kapitány kávéjába
töltött.
1\XJRGMPHJPRQGWDKDONDQ, kikészíted az idegeidet.
-DIIHDIRUró italt szürcsölte.
 Már hogy ne készülnének ki az idegeim PRURJWD Ez az én hajóm, én
felelek a legénységért. Ez az átkozott út más kapitányt is kikészített volna.
Ilyen ostoba, egyhangú, teljesen eredménytelen küldetésben még nem
vettem részt. Nézd meg. Az a feladatunk, hogy felderítsük a Vénusz bolygót,
és feldolgozzuk a látottakat. Kirakjuk a táptalajokat, negatív marad mind egy
V]iOLJ 0HJYL]VJiOMXN D OpJN|UW N|QQ\  GH DNDGiO\WDODQ OpJ]pVW EL]WRVtW $]
éghajlat forró, de ki lehet bírni. Erre kiszállunk, és mit találunk? Semmit. Az
emberek kiszállnak, kutatnak, izzadnak, aztán visszajönnek és jóllaknak.
eO OpQ\HN"6HKRO1|YpQ\LpOHW"6HKROÈVYiQ\LNLQFVHN"6HPPL Fölemelte
a hangját. Fényképezünk, naplót írunk, aztán csomagolás és haza. Ezt az
eredményt otthon is elérhettük volna. És most a visszaút harmadik napján
NLW|UDMiUYiQ\(]HJ\V]HU HQNpSWHOHQVpJ'RNL
 Az biztos, hogy képtelenség  vetette közbe a doktor.
 Már csak azért is, mert amivel szemben állunk, nem jár
vány. Ezt értsd meg. Nem betegség, kapitány, és nem is
hasonló ahhoz.
$NNRU6KDver miért halt meg? Talán honvágya volt?
A doktor leereszkedett egy székre. Hangjában idegesség vibrált.  Nézd. Az
DQ\DJFVHUH UDYDV] YDODPL $] HPEHUL V]HUYH]HW D OHJPHJK|NNHQW EE
körülményekhez tudja hozzáigazítani az anyagcseréjét, de vannak bizonyos
WUNN|N DPLUH D] HJ\V]HU HQ NpSWHOHQ 3pOGiXO D YpUFXNRU (J\V]HU HQ
lehetetlen hogy eleven embernek nulla legyen a vércukra. Ha a normálisnak
csak a negyedére vagy a harmadára süllyed a szintje, a beteg elájul. És ha
még tovább süllyed, a beteg jóval a nulODHO WWPHJKDO1HPRO\NRU0LQGLJ
Crawford felállt és újabb kávét töltött magának.  Ugyanez áll a vér
NUHDWLQLQszintjére  folytatta; hangja élesen csengett a csöndes kabinban. 
Ember azt meg nem érheti, hogy a kreatininV]LQWMHDPLOOLJUDPPQDNakár
a közelébe is jusson. A szervezete képtelen arra a mutatványra, hogy ilyen
NUHDWLQLQkoncentrációt halmozzon fel, és ugyanakkor életben is maradjon.
 De ha valami betegség, valami teljesen ismeretlen ...
 6RKD 1HP ~M MHOHQVpJU O YDQ V]y KDQHP YDODPL PHU EHQ OHKHWHWOHQ
GRORJUyO(PEHULDQ\DJFVHUpEHQLO\HVPLQHPIRUGXOKDWHO 
$NDSLWiQ\DUFDHOV]UNOW'U&UDZIRUGHJ\LGHLJHOPHUOWDFV|QGEHD] U
IHNHWHVpJpW EiPXOWD D PHJILJ\HO  HUQ\ Q 0LO\HQ HJ\HGO YDQ H] D] UKDMy
villant át a fején, ez D] HPEHUNp] DONRWWD IpPGDUDEND DPHO\ D] U
V] ]I|OGMHLQVYtWNHUHV]WO
 0LQGHEE O HJ\HWOHQ OHKHWVpJHV N|YHWNH]WHWpV DGyGLN 1HP WXGRP PL
PRVWH]D5RJHU:HVFRWWGHKRJ\QHPHPEHUD]EL]WRV
Jaffe felpattant, szeme szikrázott.
 Az istenért, Doki, H] UOHW+DD]HJpV]KO\HVpJ elakadt, megtörölte
a száját.
 Tegyük fel, hogy a Vénusz nem olyan halott bolygó, amilyennek mi hittük,
NDSLWiQ\ UOHW SHUV]H GH WHJ\N FVDN IHO KRJ\ YDQ pOHW D ERO\JyQ  V W
intelligens, okos, gondolkodó, lelePpQ\HV pO OpQ\HN ODNMiN 7HJ\NIHO KRJ\
nem észrevétlenül és váratlanul érkeztünk, hanem mindvégig megfigyelés
DODWW WDUWRWWDN RO\DQ pO OpQ\HN DNLN – ki tudja, miért  nem akartak nekünk
bemutatkozni. Tegyük fel, hogy a Vénusznak azt a részét, ahol leszálltunk és
N|UOQp]WQN JRQGRVDQ HO NpV]tWHWWpN V]iPXQNUD KRJ\ QH OiVVXQN VHPPLW
ne találjunk semmit, ne tanuljunk semmit, és üres kézzel térjünk vissza a
Földre. $GRNWRUHO UHKDMROWDV]pNpEHQNH]pWDWpUGpUHWiPDV]WRWWD
 Aztán FVDNDYLWDNHGvéért WHJ\NIHO KRJ\H]HNQHN D]pO OpQ\HNQHN
QLQFV D PLpQNKH] KDVRQOy N|W|WW DQDWyPLiMXN 7DOiQ YDODPL NRFVRQ\DV]HU 
protoplazmából vannak, amely szinte minden változásra képes a
N|UOPpQ\HN DODNXOiViQDN PHJIHOHO HQ 7DOiQ OH LV WXGQDN PiVROQL EiUPLW
DPLW DNDUQDN pV HVHWOHJ RWW OWHN pV ILJ\HOWHN pV RUUXQN HO WW PLQW V]LNOiN
vagy homokszemcsék vagy pocsolyák vagy akár mint emberek ...
 Jaffe hátrasimította a haját a homlokából. Szemében inkább rémület volt,
PLQWKDUDJ
 %ODEOD  dörmögte.  Saját szememmel láttam a bolygót. Nem volt rajta
VHPPL
A doktor bólintott, de hangjában türelmetlenség csengett.
 Persze, blabla, ha akarod. De tegyük fel, hogy igaz, hogy ezek a ...
Vénuszlakók ki akarják ismerni a mi bolygónkat, meg akarnak ismerni
bennüQNHWD] UKDMyQNDWDV]O I|OGQNHW+RJ\IRJQDNKR]]i"(VHWOHJ~J\
hogy valamelyikük ember képében beállít hozzánk. Esetleg valamelyikük
PHJ|OWH5RJHU:HVFRWWWNLQWDKRPRNRQD]WiQIHOM|WWD] UKDMyUDPLXWiQD]
 NpSpW |OW|WWH PDJiUD PLXWiQ OHPiVROWD D NOV  PHJMHOHQpVpW D UHDNFLyLW
I|OWpWHOH]YpQ KRJ\ HOKLVV]N QHNL  5RJHU :HVFRWW pV KD]DYLVV]N
magunkkal. De tegyük fel, hogy elszúrta a másolást. Nem tudhatta rögtön,
KRJ\iOO|VV]HPLO\HQDUiQ\RNV]HULQWWHY GLN|VV]HHJ\HQV~O\LiOODSRWEDQD]
HPEHU YpUH 7DOiQ EHOHWHOW HJ\ NLV LG  PtJ iWYiOWR]RWW pV PHJFVLQiOWD
PDJiEyO D KDPLVtWYiQ\W pV PLNRU IHOM|WW D] UKDMyUD FVDN D NOVHMH YROW
rendben, a belsejében bizonytalan volt és össze volt kavarva, így aztán,
PLNRU ÄYpUW YHWWQN W OH D YpUUHO QHP YROW PLQGHQ UHQGEHQ 6 W $ ÄYpUH
lehetetlen dolgokat produkált. Mármint emberi mértékkel mérve. Aztán
esetleg megsejtette, hogy hibát követett el, és megpróbálta rendbe tenni,
WDOiQ~J\KRJ\PHJ|OWHJ\PiVLNHPEHUWSpOGiXO6KDYHUWpV WLVOHPiVROWD
aztán eljátszotta Shaver halálát úgy, hogy valami titokzatos járványra
kezdjünk gyanakodni, és az egész utat hazafelé a járvány kinyomozásával
töltsük. Tegyük fel...
A kapitány a kezét dörzsölte.
 Tegyük fel, hogy így van, és Wescott nem Wescott. Hogy bizonyítod be?
 Jó kérdés. Nem tudjuk, milyen hamisítványt készített ez a ... Vénuszlakó.
Nem tudjuk, mennyire végzett alapos munkát, csak találgatjuk, hogyan
szerezte az információit. Tegyük fel, hogy behatolt az emberi testbe, és
NLSXKDWROW PLQGHQ Ldeget, minden sejtet, feltérképezett minden fizikai és
kémiai arányt, minden tudatos gondolati sémát. A hamisítvány esetleg
KLEiWODQ WHOMHVHQ RO\DQ PLQW D] HUHGHWL NOV UH LV RO\DQ UHDJiOQL LV ~J\
reagál, az utolsó sejtig átformálta magát az eredeti miQWD V]HULQW GH HJ\
FVFV|NEHQ RWW E~YLN HJ\ JRQGRONRGy LGHJHQ V]HPpO\LVpJ DPHO\HW W OQN
idegen indítékok irányítanak. Talán tökéletes a hamisítvány.
$NpWIpUILHJ\PiVUDQp]HWW$NDELQFV|QGMpEHKDONDQEHV] U G|WWDJpSHN
finom, állandó, magános remegése. A kapitány a tenyerét bámulta; nedvesen
csillogott. Amikor felnézett, félelem világított szemében.  'H DNNRU FVDN
rosszindulatú lehet, igaz? Ilyesmit csak alattomos, ravasz, gonosz...
,JHQ
 És akkor esetleg hazavisszük magunkkal?
,JHQ
-DIIHOetette a kávéscsészét.  Doki, szerinted ez lehetséges?
6DMQRVLJHQ
 És mit tehetünk?
Hosszú csend következett. Aztán a doktor megszólalt. 1HPWXGRP1HP
Nem tudom. De van egy ötletem. Kipróbálnám Wescotton. Nincs olyan
hamisítvány, amit le ne lehetQHOHSOH]QL
$IL~KXV]RQKiURPpYHVOHKHWHWW3LURVSR]VJiVHJ\HQHVRUU~NpNV]HP 
Q\tOW WHNLQWHW  .RSRJRWW D NDSLWiQ\ DMWDMiQ EHOpSHWW 6DSNiMiW D NH]pEHQ
tartotta, kihúzta magát. 5RJHU :HVFRWW MHOHQWNH]HP  PRQGWD  Hívatott,
XUDP"
'U&UDZIRUGIHOiOOWV]HPHILJ\HOPH]WHW HQYLOODQWD]HOIHKpUHGHWWNDSLWiQ\
felé.  Én hívattam  PRQGWD $ V]RED N|]HSpUH PXWDWRWW $ IL~ HO UHOpSHWW
1RUPiOLVNOVHM IL~JRQGROWDDGRNWRUV]pOHVYiOO~HJpV]VpJHV
0LDIHODGDWDD] UKDMyQ:HVFRWW"
 Navigátor vagyok, uram. Scotty Mclntyre mellett. Don Shaver is velünk
YROW
A doktor meglibbentette a kezében tartott papírköteget.  0HJ UOW PDJD
:HVFRWW  mondta barátságtalanul. /HKHWHWW YROQD DQQ\L HV]H KRJ\ LO\HQ
helyen ne próbáljon meg alattomosan tolvajNRGQL
$ IL~ IHONDSWD D IHMpW $ NDELQEDQ KDOiORV FV|QG OW D OHYHJ  V]LQWH
szikrázott.  Alattomos tolvaj ... Nem értem.
1DJ\RQMyOWXGMDPDJDPLUHJRQGRORN.pWH]UHWJ\ MW|WWQN|VV]H6KDYHU
|]YHJ\pQHN(J\yUiYDOH]HO WWM|WWHPNLDV]REiPEyODNNor még ott volt az
asztalon egy borítékban. Maga öt perccel azután bement, és szinte azonnal ki
LV M|WW RQQDQ eV D SpQ] HOW QW 1HP JRQGROMD KRJ\ RNRVDEE OHQQH PRVW
YLVV]DDGQL"
A fiú elvörösödött, zavarában Jaffehoz fordult, azután újra a doktorhoz.
 1HP WXGRP PLU O EHV]pO XUDP ÒJ\ NOGWHN D V]REiMiED QHP VRNNDO
H]HO WWEHQp]WHPpVPDJDQHPYROWRWWHUUHNLM|WWHP6HPPLIpOHSpQ]WQHP
láttam.
 Úgy küldték oda? Értem. Nézze, Wescott, látták bemenni. Senki más nem
járt a szobámban, csak maga. Nem is tudja, mennyire megkönnyíti a dolgát,
ha most visszaadja a pénzt. Abban a pillanatban pontot tettünk az ügyre ...
erre becsületszavamat adom. De azt tudnia kell, hogy bizonyítékaink vannak,
és a pénzt nem hagyjuk elveszni.
Wescott kétségbeesetten tárta szét a kezét.
 'RNWRU )RJDOPDP VLQFV D] HJpV]U O  -DIIHKH] IRUGXOW  Kapitány, a
maga keze alatt szolgálok újonc korom óta. Maga tudja, hogy nem vehettem
el a pénzt. Én nem tudok lopni!
-DIIHV]HPHLGHJHVHQUHEEHQW+DOORWWDGPLWPRQGRWWD'RNWRU:HVFRWW
$]WKiszem, jobb, ha beszélsz.
$IL~NpWVpJEHHVHWWHQQp]HWWHJ\LNU ODPiVLNUDeJHWWD]DUFDSiUiVOHWWD
WHNLQWHWH
1HPKLV]QHNQHNHP mondta elvékonyodó hangon.
 Azt hiszik, hogy hazudok. Higgyék el, nem vettem el a pénzt... hogy adjam
YLVV]D" 1LQFV QHkem kétezrem ... A doktor undorodó arccal csapott az
DV]WDOUD
 Rendben van, Wescott. Menjen a helyére. Végig fogjuk razziázni az
UKDMyW$SpQ]LWWYDQpVWXGMXNKRJ\PDJDYHWWHHO0HJIRJMXNWDOiOQL pV
DNNRUQDJ\EDMOHV]
 De én...
 Végeztünk! Menjen a dolgára!
A fiú szemében még mindig ott ült a hitetlenség. Lehorgasztott fejjel kiment.
Alig csukódott be az ajtó mögötte, Jaffe a doktorra támadt.  Én ezt nem
WXGRPWRYiEEMiWV]DQL'RNLeQQHPVHMWKHWWHPKRJ\H]OHV]EHO OHDPtJ
nem láttDPHQQHNDIL~QDND]DUFiWH]HJ\V]HU HQJRQRV]ViJ
 Ami fenyeget sokkal gonoszabb. Te csak attól félsz, amit látsz? A
VXJiUiUWDORPQHPURVV]PHUWQHPOiWRGPLNRUEHN|YHWNH]LN"9DJ\DKLPO 
a gyermekparalízis? Jaj, Bob, én ezen már annyit gondolNR]WDPKRJ\V]LQWH
belebetegedtem. És én mondom: félek; nem tudok aludni, úgy félek. Az az
pO OpQ\LWWYDQV]DEDGRQMiUNHO D] UKDMyQpVQHPWXGMXNNLQ\RPR]QLPpJ
azt se tudjuk bizonyítani, hogy itt van. Ha békésen jött volna, jó szándékkal,
YDJ\ PLQW EDUiW NH]GHWW O IRJYD I|OIHGWH YROQD PDJiW GH QHP WXGRG PLW
jelent ez? Két gyilkosságot követett el, és valahol a Vénuszon ott rothad két
V]HUHQFVpWOHQ EDMWiUVXQN WHPHWHWOHQ KXOOiMD eV H] |OWH PHJ NHW H] D
KDPLVtWYiQ\DNLYHOD]HO EEEHV]pOWQN
 De minden olyan normális rajta. És a viselkedése is...
 Nézd, Bob. Gondolj bele, mire képes még, ha meg nem akadályozzuk.
,VPHUHWOHQHU LVPHUHWOHQKDWDORPGHLWWD] UKDMyIDODLEH]iUMiN0LOHV]KD
hazavisszük, kieresztjük az utcára, az emberek közé ... nem vihetjük haza
PDJXQNNDO%RE
 Akkor mondjuk meg az egész legénységnek, legyenek résen ...
+RJ\YpJNpSSNLFV~VV]RQDNH]QNE O"1HEXWiVNRGM
Azt hiszem én csapdába tudnám csalni. Az ember csak töprengeni tud és
sejteni tud itt,... de talán sikerül. Hadd próbáljam meg.
Jaffe megborzongott, hátat fordított a doktornak, az asztalhoz lépett.
5HQGEHQYDQPRQGWDYRQDNRGYD9HOHGWDUWRN
De remélem, igazad lesz, Doki. Ebben a szakmában nincs csúnyább
bélyeg, mint az, hogy tolvaj.
'HYDQ mondta a doktor csöndesen.
 Akkor én nem tudok róla.
 Az, hogy „kém" PRQGWDDGRNWRU
_$NDQWLQEDQPHJV] QWD]VLYDMWHOMHVFV|QGIRJDGWDDNDSLWiQ\pUNH]pVpW
Jaffe és dr. Crawford fellépett a dobogóra. A kapitány hangja határozottan,
pOHVHQFVHQJHWWDIpPOHPH]HNE OpStWHWWIDODNN|]|WW
 Azért hívattam össze a legénységet, hogy bejelHQWVHP WROYDM YDQ D]
UKDMyQ
$W|PHJIHOV]LVV]HQW$V]HPHNDNDSLWiQ\UDV]HJH] GWHN
$EDMWiUVXN|]YHJ\pQHN|VV]HJ\ MW|WWSpQ]WHOORSWiN folytatta a kapitány.
A felháborodás hangosabbá vált.  Kétezret lopott el valaki maguk közül. Ha a
E Q|V V]HPpO\HVHQ YLVV]DDGMD D] |VV]HJHW D PHJ U]pVUH IHOMRJRVtWRWW GU
Crawfordnak, nem esik bántódása; az út végén hozzájárulunk az
iWKHO\H]pVpKH] $PtJ D SpQ] HO  QHP NHUO D ILOPHN YHWtWpVH HOPDUDG D
könyvtár és a kártyaklub bezár. Ha az összeg nem kerül meg az út végéig,
PDMG PHJNHUO /RV $ODPRVEDQ DGGLJ D] UKDMyW HO QHP KDJ\MD VHQNL (]
minden. Végeztem.
A tömeg kis csoportokra szakadozott. Dühös gesztusokkal, suttogva
YLWDWNR]WDN(J\egy szó ütötte csak meg a doktor fülét, ahogy a kabinja felé
PHQW D IROyosón; de megérezte, micsoda szégyen az emberek szemében,
hogy tolvaj van közöttük. Magukból kikelve kiabáltak.
 Ezt a piszkos munkát...
 Nem hinném, hogy visszaadná, aki elvette!
 Mit szól majd Scotty, mit gondolsz?
 1HP WXGRP 'H 6FRWW\ 'RQ KDYHUMD volt, és nem lesz jókedvében, ha
elkapja. Azt pedig tudod, milyen Scotty, ha nincs jókedvében ...
Ahogy Crawford tovább ballagott a kabinja felé, megpillantotta Roger
Wescottot, aki sápadtan vált ki a többiek közül. Nem volt más út, meghányta
vetette magában ezerszer, ez a kötelessége, mint orvosnak, mint embernek.
'HDNDSLWiQ\QDNLJD]DYROWNHJ\HWOHQGROJRWP YHO
Lidércképek kavarogtak agyában: Wescott arca  mintha pofon ütötték
YROQDDW|EELHNXQGRUD6FRWW\0FOQW\UHGKHDNDSLWiQ\IpOHOHPW ONpWHO\W O
zavaros tekintete. Ha megmondhatná nekik, ha kikiabálhatná magából, miért
FVLQiOMD PL IHQ\HJHWL NHW KD D V~O\QDN FVDN HJ\ UpV]pW iWUDNKDWQi YDODNL
más vállára  QHPOHKHW$]  DJ\iEDQV]OHWHWWPHJDWHUY(]D] HJ\HWOHQ
OHKHW VpJ KD QHP WpYHG KD :HVFRWW FVDNXJ\DQ LGHJHQ KD FVDNXJ\DQ D
9pQXV]KRPRNMiQKROWDQIHNY EDMWiUVKDPLVPiVRODWD
De ha tévedett. Roger Wescottról soha senki le nem mossa ezt a szégyent;
rajta marad a bélyeg, amíg él.
1HP OHKHW WpYHGpV $ IDORQ IJJ  yUiUD Qp]HWW D] XWD]iV KiWUDOHY 
QDSMDLQDNWDNWLNiMiQW|SUHQJHWW G|QW|WWHJ\PDJiEDQNHOOHWWG|QWHQLH
A doktor visszafordult a betegszoba felé. Keze ökölbe szorult, körme a
tenyerébe mélyedt. Belépett a laboratóriumba, bevágta maga mögött a
tolóajtót, és átvizsgálta a gyógyszeres polcokat. Végül megtalálta a kis doboz
fehér port; a tenyerébe szorította, aztán a zsebébe csúsztatta.
 Ne, ne legyen tévedés  zihálta , ne legyen tévedés ...
A férfi teste mozdulatlanul feküdt a priccsen  DOXGW 'H OHKXQ\W V]HPH
mögöWW NHJ\HWOHQ JRQRV] LQGXODW IRUW\RJRWW V H] WDSRJDWWD iW D] UKDMyW
JRQGRODWiQDN NtJ\y]y FViSMDLYDO ,GHJHQ JRQRV] DNDUDW J\ O|OHWWHO WHOL
JRQGRODWRNpVYDODKRQQDQDKDMyPpO\pE OYiODV]pUNH]HWWUiMXN egy másik
akarat válasza.
 Vissza kell fordulnunk, vissza, vissza. Csapdába estünk, a Q\RPXQNEDQ
YDQ
6RKD süvített a válasz.
0pJYDQLG 'HKDP~OQLKDJ\MXNW~OPHVV]HVRGUyGXQNpVVRKDW|EEp
nem kerülhetünk vissza.
 Áruló! Gyáva!  a másik akarat görcsös dühvei válaszolt.  $] LO\HQ
gondolatért nálunk halál jár.
 'H D Q\omomban van ... a doktor ... mit akar? Úgy vigyáztam a
másolásnál nem vehette észre ... mit akar csinálni?
* J|VQ\XJDORPPDOpUNH]HWWDPiVLNDNDUDW]HQHWH
 FVDNRVWREDDJ\DJEiEPLWIpOV]W OH"
 De ha mégis sikerül neki... menjünk vissza.  A kérleO Q HOXUDONRGRWW D
félelem.  Nem tudom, mire számítsak, nem tudom, mindent lemásoltamH
Kegyetlen, gúnyos nevetés volt a másik gondolat válasza.
 Rólam sejtelme sincs. Megbízik bennem. Ne félj. Bolond ez. Még egy kis
LG  pV OHV]iOOQDN *RQGROM D VRN ILQRP PHOHJ HPEHUL WHVWUH DKRO PDMG
PHJE~MXQN pV WRYiEE GROJR]XQN PLFVRGD J\|Q\|U VpJ  a másik akarat
beleborzongott már az elképzelésbe is , és akkor már nem menekülnek:
vagy behódolnak, vagy végük, és elindítjuk a hajóikat, hogy lehozzuk a
többiHNHWLV
 De a doktor ... öljük meg ...
 Nem, dehogy. Soha nem szállhatna le a hajó. Gyanút fognának, és
HVHWOHJPiUDI|OGHWpUpVHO WWHOpJHWQpN1HPQHP+DRO\DQRNRVDGRNWRU
hadd játssza tovább a játékát. Ne félj.
 'H D VDUNDPEDQ YDQ  QHm tudom, hogyan, de érzem ... vissza kéne
fordulni, vissza, vissza, amíg még lehet ..
 A másik akarat fortyant egyet PpUJH]HWWQHYHWpVHiWLWDWWDD] UKDMyW1H
félj. Vésd eszedbe, hogy csak egyikünket buktathatja le.
Jaffe savanyú képpel fogadta a dokWRUW Remélem, meg vagy elégedve 
PRQGWD Minden a feje tetején. Szegény Wescottot halálra gyötrik, bele fog
UOQL pV PiULV PLQGHQNL NL YDQ ERUXOYD 0L pUWHOPH YDQ HQQHN 'RNL" +D
látnám értelmét, más lenne, de így azt mondom, túl messzire mentél. NHP
tudok aludni azóta, és ha Wescott meglát, úgy néz rám, hogy attól Júdásnak
érzem magam.
.LQ\~MWRWWDDNH]pWDGRNWRUNH]pEHQOHY |QJ\~MWypUW
&UDZIRUGKiWUDK N|OWPLQWDNLWPHJW|WWHN Hozzám ne nyúlj!
Jaffe pislogva bámult rá.
 Csak rá akartam gyújtani...
$ GRNWRU NLI~MWD D OHYHJ W pV V]pJ\HQNH]YH FV~V]WDWWD D] |QJ\~MWyW -DIIH
felé.
 1H KDUDJXGM pQ LV NLERUXOWDP /LGpUFHV iOPDLP YDQQDN PLQGHQNLW O
megijedek, még magamtól is. Ostobaság, de a saját árnyékomtól is félek.
1HNHGVHPN|QQ\ PRQGWD-DIIH, de továbbra sem látom értelmét az
egésznek.
 Nézd, Bob, ne felejts el valamit. Roger Wescott halott.
Jó ideje ott fekszik a teteme a Vénuszon, az izzó napon.
(UU O QHPV]DEDGPHJIHOHGNH]QQN HJ\ SHUFLJVHP7XGRPKRJ\LJD]DP
van. És az egész nem tart már soká. Még néhány óra, meg egy kis radioaktív
bizmut és kezemben lesz a válasz.  Felállt, az ajtó felé indult.
 És nem tudhatnám meg legalább, hogy mit keresel?
6DMQRV a doktor fáradtan vigyorgott. – Végtére is honnan tudjam, hogy
WHQHPYDJ\e szörnyeteg?
Te állat, szidta magát a betegszoba felé menet. Állat, állat, aki ilyen ostoba
hibát csinál! A doktor megtörülte homlokát. Falba tudta volna verni a fejét.
Hogy ejthet ki ilyesmit a száján valaki, hogy lehet az ilyesmire csak céOR]QLLV
mert a gondolat már régebben megfogant az agyában, és lassan logikus
EL]RQ\RVViJJiQ WWQHPV]NVpJV]HU KRJ\FVDNHJ\HWOHQLGHJHQOHJ\HQD]
UKDMyQ -DIIH EL]WRV QHP W|U GLN D] HJpVV]HO GH DNNRU VH DNNRU VH OHKHW
ilyen hibát csinálni. Senki nem sejtheti, mi motoszkál a fejében.
/pSWHNHWKDOORWWDEHWHJV]REDPHOOHWWLOpSFV DNQDIHO O5RJHU:HVFRWWYROW
D IHOV  IRO\RVyQ DQWLgravitációs reosztátját lassú ereszkedésre állította, és
QHPVRNiUDRWWiOOWDGRNWRUHO WW
A fiú sápadt volt, szeme beesett, mint akit lidérc kerget álmában. A doktor
V]tYpEHQPHJV]yODOWDV]iQDNR]iVGHDNDUDWDHU VHEEYROW
Wescott farkasszemet nézett vele egy percig, aztán megszólalt:
 Doktor, amit elbírok, megkaptam. Nem vittem el semmit az asztaláról, és
H]WPDJa jól tudja. Azt akarom, hogy fújja le az egészet.
A doktor hátrább lépett, szemöldökét felvonta:  Lefújjam?
(]WDWROYDMügyet. Maga tudja, hogy nem igaz. Maga indította el, és maga
az egyetlen a hajón, aki megállíthatja.
Egy hete nem volt hozzám egy jó szava senkinek. Nem bírom már sokáig.
 Rossz helyre fordult segítségért, Wescott. Próbálkozzék másutt.
Wescott az ajkába harapott, arca elfehéredett.
 Nem lehet ezt ép ésszel kibírni, Doktor. Ha nem fújja le, megzavarodom.
A doktor vállat vont, rámosolygott a fiúra.  5HQGEHQ :HVFRWW  PRQGWD
kíváncsian.  Csak rajta. Bolonduljon meg. Én helyeslem.
 A fiú szemét elfutották a könnyek. Megfordult, kiment.
$ GRNWRU IHOVyKDMWRWW pV D ILyNMiEyO HO YHWWH D NLV WXEXVW 0iU FVDNQHP
kiürült, alig maradt egy kevés fehér por az alján.  1H KDJ\M FVHUEHQ
porocskám  suttogta fejcsóválva.
 Mindenki a helyére. Három óra múlva fékezünk. Felkészülni!  $
KDQJV]yUy KiURPV]RU EHOHE JWH D NDSLWiQ\ XWDVtWiVDLW D OHYHJ EH D]WiQ
HOKDOOJDWRWW
Crawford belépett Jaffe kapitány kabinjába. Karja lecsüggött, szeme
beesett. Nagy fekete borítékot tett Jaffe asztalára, és egy karosszékbe
URJ\RWW  Amint hallom, néhány óra múlva lent vagyunk  PRQGWD  Úgy
OiWV]LNDOHJMREELG EHQNpV]OWHPHO A borítékra mutatott. Tessék, Bob. A
NH]HPEHQYDQ
:HVFRWW"
 Wescott. Nincs mese. A jobb oldali zsilipkamrába rendeltem, takarításra.
Gyere velem, azt akarom, hogy te is lásd.
Jaffe óvatosan kinyitotta a borítékot; és kiemelte, ami benne volt.  (] D
bizonyíték Wescott ellHQ"
,JHQ*\HUH.pV EEPHJPDJ\DUi]RP
$ ]VLOLSNDPUD HO WW WDOiONR]WDN D] J\HOHWHV WLV]WWHO (ONOGWpN YDODPL
elintéznivalóval. A vastag üvegfalon át belestek a kamrába. Roger Wescott
ott volt, a padlót súrolta szappanos vízbe mártott kefével.
$ GRNWRU PDcskaléptekkel az ajtónál termett; bezárta. Aztán megnyomott
HJ\ JRPERW 9|U|V OiPSD J\ OW NL D NDPUiEDQ pV D V]LYDWW\~ KDON
zümmögéssel megindult. Wescott felnézett, szemét tágra nyitotta a rémület.
7DOSUDXJURWW
 'RNWRU  kiáltotta. Hangja vékonyán, törékenyen csengett az üvegfal
mögül. 'RNWRU.DSFVROMDNL1LQFVUDMWDPD] UUXKD
Jaffe tehetetlenül meredt a doktorra.
 Mit csinálsz? Megölöd! V]LV]HJWH
 &VDN ILJ\HOM  dörmögte a doktor. A kamrában mozdulatlanul állt a fiú,
arcán rémület ült
 'RNWRU  üvöltötte kétségbeesetten.  Doktor! Zárja el! Kapcsolja ki!
.DSFVROMDNL
Arcát tehetetlen düh torzította el, tekintete, mint az állaté.
 Zárja el, megfulladok ...
Öklével rohant a falnak, ütötte, míg ki nem serkedt a vére. És az üvegfaORQ
a vér furcsán elváltozott. A torkához kapott, térdre rogyott; a nyomás egyre
OHMMHEE]XKDQWDIL~N|K|JYHYHUJ G|WWDSDGOyQ$]WiQRUUO\XNDLQYpUNH]GHWW
szivárogni, teste görcsbe rándult, végül elcsendesedett.
eVH]DWHVWODVVDQHOYiOWR]RWW)HOROYDGWDSLURVDUFEyOpVDV] NHKDMEyO
piros, nyúlós anyag lett, a karok és a lábak szétfolytak, végül az egész test
yULiVLSLURVDVDP EiYiYiOW(NNRUDPDVV]DJ|PEDODN~OHWWPHJUHPHJHWW
és nem mozdult többet.
$GRNWRUHOIRUGtWRWWDDIHMpWDNDPUiWyO(J\VyKDMMDODIDOQDNG OWHOKDJ\WD
D]HUHMH
 Látod  mondta elkínzottan.  Nem tévedtem.
6Rha nem láttam még olyan hamisítványt –PRQGWDGU&UDZIRUGDPHO\
el ne árulta volna magát, ha az ember jól nyúlt hozzá. Valami hiba mindig van
benne: vagy a másolat nem jó, vagy az anyag nem az igazi. De itt mással
álltunk szemben. Hamisított emberrel. A józan eszem és az orvosi logikám
pUH]WHKRJ\FVDNLVKDPLVtWRWWHPEHUU OOHKHWV]yEiUH]DKDPLVtWYiQ\RO\DQ
tökéletes volt, hogy a mikroszkóp se talált hibát a szöveteiben. Úgy látszott,
feltörhetetlen dió lesz.
A doktor kávét töltött magának, egy másik csészét JaffeQHk nyújtott.
 Néhány támpontom azért volt. Föltételezhettem, hogy a hamisítvány  D
Vénuszlakó  lemásolta Wescottot, aztán részben átbújt Shaver alakjába,
hogy megtévesszen bennünket, miután néhány hibát mutattunk ki a
másolatában. Láthattuk, hogy végeredményben tökéletes morfológiai
másolatot készített. Nyilván így másolta le Wescott idegpályáit is, tehát
EiUPHO\KHO\]HWEHQDPHJIHOHO PyGRQWXGRWWUHDJiOQL
 Alapos munkát végzett. Ha a helyzet azt követelte, hogy megijedjen,
PHJLMHGW +D GK|VQHN NHOOHWW OHQQLH GK|V YROW +D D KHO\]HWE O IHO NHOOHWW
háborodnia, felháborodott. Mindez a Wescott agyáról készült másolat
reakciója volt. Voltak azonban bizonyos dolgok, amelyeket Wescott agyából
QHP YHKHWHWW iW KLV]HQ H]HNU O :HVFRWW VH WXGKDWRWW YROQD RO\DVPL DPLQ
:HVFRWWDJ\DVHPXUDONRGKDWRWWYROQD
 A hamisítvány Wescott agyával gondolkodott és Wescott szemével nézte
a világot. De saját önvédelmi mechanizmusa révén saját öntudatlan
reakciótípusait is megtartotta. Egy dolgot így hát nem másolhatott le.
 Komoly problémával állt szemben a szörnyeteg, mikor „Wescottot" a
lopás vádja érte. Nagyon szépen reagált, pontosan úgy, ahogy Wescott
gondolkodása diktálta volna  természetesen Wescottnak. Ideges lett,
méltatlankodott, szánalmat keltett, dühöngött PLQGHQWV]DEiO\V]HU HQ
Ugyanolyan étvágytalanul evett, mint ahogy Wescott evett volna. Hiszen
folytatnia kellett a tolvaj lássál vádolt Wescott funkcióit az utolsó pillanatig.
A doktor elmosolyodott, rámutatott a nagy fekete borítéNPHOOHWWD]DV]WDORQ
IHNY QHJDWtYRNUD
 (]HN OHSOH]WpN OH $ PDWUDFD DOi FV~V]WDWWDP NHW pMV]DNiUD eV 
elmulasztott valamit, ami egyetlen emberi idegrendszer esetében sem maradt
volna el. A szörnyeteg a saját csapdájába esett: nem tudott eleget a lemásolt
PRGHOOHUHGHWLP N|GpVpU O1HPMHOHQWNH]HWWQiODD]DPLPLQGHQNLPiVQiO
DWROYDMdolog kipattanása óta.
Jaffe a negatívokra nézett, szemében felvillant a megértés.  Úgy érted ...
3RQWRVDQPRVRO\JRWWDGRNWRU Nem volt gyomorrontása.
A FöOG NpSH HJ\UH QDJ\REE OHWW D] HUQ\ Q VRKD LO\HQ IpQ\HVHQ ]|OGQHN
QHP OiWWiN $] UKDMy PLQGHQ KDMWyP YH GE|U|JYH IpNH]HWW D OHJpQ\VpJ 
mindenki a maga helyén  összpontosított figyelemmel várakozott.
'U&UDZIRUGD] UKDMyIDUDIHOpIXWRWWDV|WpWIROyosón. A fekete borítékot a
hóna alá szorította. A kapitánnyal folytatott beszélgetés során igyekezett azt a
benyomást kelteni, hogy az ügyet végérvényesen lezártnak tekinti. Nem
engedhette meg magának, hogy lábra kapjon a suttogás és nem engedhette
PHJPDgának, hogy a kapitány összezavarja a számításait. Nem szép dolog,
hogy magára hagyja a kapitányt, de nem adhatott neki a legénységgel
V]HPEHQPHJNO|QE|]WHW MRJRNDW
&UDZIRUGDPHQW UDNpWiNNDPUiMiKR]pUW(J\GDUDELJPRWRV]NiOWD]iURQ
aztán bezárult P|J|WWH D FVDSyDMWy RWW iOOW D V] N GRK V]DJ~
NLO|Y NDPUiEDQ =VHEOiPSiMiYDO DGGLJ NHUHVJpOW DPtJ PHJWDOiOWD D
NLO|Y NDSFVROyNDW &VDYDUK~]yW YHWW HO  PXQNiKR] OiWRWW PLQGHQ NDSFVROyW
rövidre zárt  egy kivételével. Hátrahátra nézett a válla fölött, QHP DNDUMDH
YDODNL  YDJ\ YDODPL  a kamrában meglepni. Végül mind a nyolc
ÄPHQW FVyQDNNDSFVROyMDP N|GpVNpSWHOHQQpYiOW néhány óra beletelik míg
megjavítják. A doktor utolsó erejével felkúszott a kilencedik csónakba,
beugrott a pilótaülésbe és elindította a gépet. Alig hallatszott az aprócska
PRWRU ]PP|JpVH PLNRU D NLV UDNpWD NLO WW D] UEH D]WiQ HJ\ VyKDMV]HU 
V]LVV]HQpVVHOHOV]DNDGWD] UKDMyWyOpVPHJLQGXOWD)|OGPHOHJ]|OGMHIHOp
 N LV VHEH]KHW N PRQGRJDWWD PDJiEDQ )|OIHGH]WH D] LGHJHQW MREEDQ
kombinált nála és csapdába csalta. Ezek szerint nem lehetnek biztosak a
dolgukban, egy másikat is el tudna kapni YDJ\PiVLNNHWW WKiUPDW"(V]pEH
MXWRWW PLO\HQ GK OiQJROW D :HVFRWW E UpEH E~MW KDOGRNOy V]|UQ\HWHJ
szemében. Megborzongott. MicsoGD J\ O|OHW 0LO\HQ NHYpVHQ P~OW KRJ\
HJ\iOWDOiQ I|OIHGH]WH NHW eV PLFVRGD QDLYLWiV OHQQH D]W I|OWpWHOH]QL KRJ\
FVDNHJ\HWOHQHJ\M|WWIHOD] UKDMyUD
(J\ yUiYDO NpV EE D NLV UDNpWD Q\XJRGWDQ iOOW D /RV $ODPRVL UUHSO WpU
leszállópályáján. Izgatott nyüzsgés, meghökkent arcok, néhány sietve
odavetett szó, és a doktor az ügyeletesek kíséretében a föld alatti
mozgójárdán rohant a Parancsnokság épülete felé.
$] UKDMy QpJ\ KiWVy OiEiUD HUHV]NHGHWW ~J\ SLKHQW D] UUHSO WpUHQ
ezüstös orra az égbe fúryGRWW PLQW YDODPL IHOU|SSHQQL NpV]O  FVRGiODWRV
madár. Dr. Crawford hunyorgó szemmel nézett végig a hosszú, karcsú
testen, amelynek szépsége ezredszer is ámulatba ejtette.
A hajótest mellett portáldaru emelkedett csikorogva egyre magasabbra, az
UKDMy NLMiUDWL DMWDMD IHOp $ PDJDVED HPHONHG  NLV NHWUHFEHQ NpW ]|OG
HJ\HQUXKiV UUHQG U iOOW 6]LJRU~ V]HPNNHO D] DMWyW ILJ\HOWpN XOWUDKDQJ
fegyverük tüzelésre készen a kezükben.
&UDZIRUG RGDOpSHWW D 5HQG USDUDQFVQRN DV]WDOiKR] Megkapták a
Parancsnokság üzenetét?
$UHQG UEyOLQWRWW
 Ön dr. Crawford? Igen, uram nálunk van. Ez a másodpéldány meg az
Öné.  Átnyújtotta a kék papírlapot. A doktor lassan elmosolyodott, ahogy
ROYDVWD
„A Vénuszról visszatért kutatóhajó minden tisztje és teljes legénysége
IHJ\YHUHV UL]HWWHO D] UNyUKi]ED YRQXO HONO|QtWpVUH pV PHJILJ\HOpVUH D
hajóorvos közvetlen felügyelete alatt stop.
Ábel Francis Parancsnok"
Csakugyan kemény dió volt, gondolta. Alattomosak, ravaszak, de el lehet
NDSQL NHW0LQGHQNLWDOHJV]LJRU~EEYL]VJiODWQDNIRJDOiYHWQLPLQGHQOHKHW 
módszert kipróbál, hogy az esetleges idegeneket kiemelje közülük. Tudta,
KRJ\  YDQ HO Q\EHQ %L]RQ\RV GROJRNUyO QHP WXGKDWQDN EL]RQ\RV
FVDSGiNEDIHOWpWOHQOEHOHHVQHN,G NHOOKR]]ipVWUHOHPGHVLNHUOQLIRJ$
leszálliVUHQG ULIHOJ\HOHWWHOIRO\LNQHPOHKHWKLEDVHKRO
$UHQG USDUDQFVQRNPHJNRSRJWDWWDDYiOOiW
 Kész vagyunk, doktor. Lent vannak.
A doktor szeme rávillant. %L]WRV"0LQG"
 Mind. A névsort egyeztettem a fényképekkel és ujjlenyomatokkal. És
PRVW"
 Föl kell mennem a feljegyzéseimért és a többi anyagért.  $ MREE ROGDOL
zsilipkamrában száradó piros masszáról nem szólt. Nem tudta volna kivárni,
míg a laboratórium elkészíti róla az analízist.  $] UVpJ PDUDGMRQ 0iV QH
szálljon fel.
 Belépett a daru ketrecébe. A motor megindult, a ketrec emelkedni kezdett.
$GRNWRUVyKDMWYDQp]HWWOH/RV$ODPRVQ\]VJ QDJ\YiURViUDPHJNHUHVWHD
&RUDO 6WUHHW FVtNMiW DPHO\ D] HO YiURVRN IHOp YH]HWHWW KD]DIHOp D
feleségéhez. Most már nem tart sokáig. Leteszi az anyagot D
Parancsnokságon, és hazamehet. Aludni. Aludni.
$] UKDMyEHMiUDWLDMWDMDQ\LWYDYROWDGRNWRUEHOpSHWW
6|WpW YROW $ PRWRURN UpJU O PHJV]RNRWW GRKRJiVD KHO\HWW IiMy UHVVpJ
fogadta. Elindult a visszhangos folyosón a kabinja felé.
Megállt. A folyosón utolsó lépésének visszhangja rezgett, aztán elhalt az is.
Ott állt a doktor, visszafojtott lélegzettel, feszülten figyelt. Valami... gondolta,
valami hang vagy csak érzés?
Végignézett a sötét, síri csöndbe borult folyosón, figyelt, fülelt, veríték ült NL
a homlokára és a tenyerére. És akkor újra meghallotta azt az alig hallható
hangot: egy lépés óvatos csosszanását.
Valaki más is van a hajón ... UOWG|EEHQWUiJRQGRODWiEDQVRKDQHPOHWW
volna szabad feljönnöd; reszketett, torkán akadt a sóhajtás. Ki lehet az?
Senki más nem lehetne a hajón, valaki mégis ott van ... de kicsoda?
Valaki, aki az egész Wescottügyet ismeri. Valaki, aki tudott a dokWRU
J\DQ~MiUyO DNL WXGWD PLpUW IRJDGMiN IHJ\YHUHV UHQG U|N D OHJpQ\VpJHW
YDODNLDNLIpOWNLV]iOOQLPHUWpUH]WHKRJ\HO EEutóbb lefülelik.
 -DIIH  W|UW NL EHO OH $ NLiOWiV YLVV]KDQJMD ERO\RQJRWW D IRO\RVyNRQ pV
UOW U|K|JpVEH WRU]XOW PLHO WW elhalt volna. A doktor megfordult, és rohant
YLVV]DIHOpDNLMiUDWIHOpDEL]WRQViJIHOp$QHKp]DMWyRUUDHO WWEHFVDSyGRWW
a doktor jól hallotta, hogy kattannak rá az automata szorítóbilincsek.
 -DIIH  kiáltotta.  Nem fog sikerülni! Nem jutsz ki, nem szökhetsz meg,
hallod? Mindent elmondtam nekik, tudják, hogy van még egy közületek a
OHJpQ\VpJN|]|WW$] UKDMyW U]LNHJ\OpJ\VHMXWNLLQQHQ&VDSGiEDHVWpO
2WWiOOWUHPHJYHDV]tYH UOWHQGRERJRWW aztán megint csönd lett.
Nagyot lélegzett, hogy el ne sírja magát. Megtörölte a homlokát.
Elfelejtette, milyen ügyesek, hogy két embert is le tudnak másolni egyszerre.
0HJIHOHGNH]HWW 'RQDOG 6KDYHUU O pV D IL~ KDOiOiUyO XJ\DQRO\DQ KDPLVtWYiQ\
volt az is, mint Wescott. A kapitány kiszállt a többiekkel együtt, de egy része
LWWPDUDGWXJ\DQFVDND] NpSpEHQpVYiU
'HPLUH"
Hideg elszántsággal, gondosan megmarkolta zsebében az ultrahang
pisztolyt. Aztán elindult a folyosón, óvatosan fürkészve a keresztfolyosó
DEODNDLEyO iWV] U G  IpOKRPiO\W PR]RJe valami. Felködlött benne, hogy az
LGHJHQ WHKHWHWOHQ KLV]HQ LWW YDQ D] UKDMyQ /HJI|OMHEE D V]|NpV
módozataival gyötörheti az agyát, hiszen amíg ki nem jut, semmi értelme
sincs az egésznek. Nem lesz kegyelem. Csak meg kell találni.
Újra meghallotta a hDQJRW$IHOV IRO\RVyQORSDNRGRWWYDODNL9pJLJV]DODGW
DIRO\RVyQXJ\DQDUUDDPHUUHDKDQJHOpUWHDFVLJDOpSFV W/DVVDQ~UUiOHWW
a zihálásán. Retesz csattant, csapóajtó nyílt odafönn. A kapitány ajtaja. Aztán
bezárult az ajtó. A kapitány kabinjának csak egy kijárata van: a folyosóra.
/DVVDQyYDWRVDQIHOPHQWDOpSFV QYpJLJQp]HWWDIHOV IHGpO]HWHQGHQHP
OiWRWWVHPPLWDIpOKRPiO\EDQ$]DMWyDOyOIpQ\V] U G|WWNL
$SLV]WRO\WHO UHV]|JH]YHDIDOKR]VLPXOYDORSDNRGRWWDIpQ\FVtNIHOp
*\HUHNL-DIIH kiáltotta.  Soha nem jutsz le a hajóról. Megint kilövik, és
fönt elégetik, veled együtt.
 Nem volt válasz. Lábával lenyomta a kilincset, az ajtó kitárult. Jobb kezével
benyúlt az ajtó mögé, az ultrahangpisztoly halálos energiája végigpásztázta
a helyiséget. Belépett, benézett az ajtó mögé  a kabin üres volt.
Elkiáltotta magát, és félig már visszafordult, mikor az ütés a bal kezét érte.
Tüzes nyílként cikázott végig a karján a fájdalom. A kezéhez kapott. A
pisztolyt elejtette. Üvöltve fordult meg, és rávetette magát az ajtóban álló
hatalmas, hórihorgas alakra. Látta a fekete haját, beesett szemét, fekete
borostás arcát, s ajka körül a könnyed mosolyt...
Üvöltve hátrált a kabin belseje felé, szemében rémület ült. Üvöltött, és
tudta, hogy hiába, VRKDQHPKDOOMDPHJVHQNL
A saját arcába bámult.
A portáldaru világfájdalmas nyögéssel eresztette le a ketUHFHW'U&UDZIRUG
D] UUHSO WpU N|YpUH OpSHWW %RURVWiV iOODW G|UJ|OYH YLJ\RUJRWW D
UHQG USDUDQFVQRNUD
 Most aztán haza, és megborotválkozunk  PRQGWD Holnap bejövök, és
elintézzük a feljegyzéseimet meg a többi anyagot. Addig ne nyúljanak
VHPPLKH] A parancsnok bólintott, és visszament a pavilonjába.
A doktor lassú léptekkel ballagott végig a feljárón, aztán átment a
I pSOHWHQ pV D] HO FVDUQRNRQ iW D] XWFiUD pUW 0HJiOOW OiED |V]W|Q|VHQ
YLWWHYROQDD&RUDO6WUHHWi aluljáróhoz.
'HQHPLQGXOWHOD]DOXOMiUyIHOpD]HO YiURVRNIHOpKD]DDIHOHVpJpKH]
.O|Q|VPRKyNtYiQFVLViJJDOV]HPpEHQDEHOYiURVEDYLY I ~WIHOpIRUGXOW
pVHOW QWDW|PHJEHQDYiURVIRUJDWDJiEDQ


,VDDF$VLPRY


(ford.: Mesterházi Márton)

$ONRQ\

+DDFVLOODJRNH]HUpYHQNpQWFVXSiQHJ\HWOHQpMV]DNiQUDJ\RJQiQDNYDMRQ
KRJ\DQ KLQQp LPiGQi pV PHQWHQp iW D] HPEHU RO\ VRN JHQHUiFLyQ iW ,VWHQ
YiURViQDNHPOpNH]HWpW
(PHUVRQ

$WRQ  D 6DUR (J\HWHP LJD]JDWyMD KDUFLDViQ HO UHELJ\J\HV]WHWWH DOVy
ajkát és mérgesen bámult az ifjú újságíróra.
7KHUHPRQ  D PDJD UpV]pU O WHUPpV]HWHVQHN WDOiOWD H]W D KDQJRW
5pJHEEHQ DPLNRU D PD PiU V]pOHV N|UEHQ QpSV]HU  URYDWD PpJ FVDN YDG
ötletként élt a mazsolariporter fejében, specializálta magát a „lehetetlen"
interjúkra. Zúzódásokba, kék monoklikba és törött csontjaiba került a játék 
YLV]RQWMyDGDJK Y|VQ\XJDORPUDpV|QEL]DORPUDWHWWV]HUW
Aton 77 végre megtalálta hangját, s bár ez a hang kissé remegett a
YLVV]DIRMWRWW LQGXODWWyO D KtUHV FVLOODJiV]UD MHOOHP]  yYDWRV NLVVp SHGiQV
NLfejezésmód most sem hagyta cserben.
 8UDP  PRQGWD , ön pokoli malíciáról tesz tanúságot, hogy éppen most
fordult hozzám arcátlan javaslatával.
Az obszervatórium tagbaszakadt telefotósa, Beenay 25, nyelve hegyével
megnedvesítette kiszáradt ajkát és idegesen közbeszólt:  Kérem, uram, ami
D]WLOOHWL
 $] LJD]JDWy V] V]HP|OG|NpW IHOYRQYD D WHOHIRWyV IHOp IRUGXOW  1H
avatkozzék bele, Beenay. Feltételezem, hogy jó szándék vezette, amikor ezt
az embert idehozta: most azonban semmilyen fegyelmezetlenséget nem
W U|N7KHUHPRQ~J\OiWWDHOpUNH]HWWD]LGHMH
 Igazgató úr, ha megengedné, hogy befejezzem, amit elkezdtem, úgy
JRQGRORP
1HPKLV]HPILDWDOHPEHU vágott szavába Aton , hogy bármi, amit most
mondhatna, ellensúlyozhatná az utolsó két hónapban naponta közölt cikkeit.
Ön hatalmas sajtóhadjárattal támadta törekvéseinket, azt, hogy magam és
kollégáim megkíséreljük a világot megszervezni a veszedelemmel szemben,
DPHO\HWPRVWPiUW~ONpV HOKiUtWDQL
Távozhat! YHWHWWHRGDIpOYiOOUyOD]~MViJtUyQDN5RVV]NHGY HQEiPXOWNLD
KRUL]RQWUD DKRO D *DPma, a bolygó hat napja közül a legfényesebb, éppen
lenyugodni készült.
Elhalványodott, sárgán olvadt a ködös szemhatárba és Aton tudta, hogy
VRKDW|EEpQHPOiWKDWMDpSHOPpM HPEHUNpQW
+LUWHOHQVDUNRQIRUGXOW
 Nem! Várjon, jöjjön ide!  Parancsolóan intHWWMegkapja a sztoriját.
Az újságíró, aki egyetlen mozdulatot sem tett a távozás érdekében, most
lassan közelebb húzódott az öregemberhez. Aton kifelé mutatott.
 A hat nap közül egyedül a Béta maradt az égen. Látja?
$ NpUGpV PHJOHKHW VHQ IHOHVOHJHV volt. A Béta majdnem a zeniten állt;
UR]VGDV]tQ  IpQ\H V]RNDWODQ QDUDQFVV]tQEH YRQWD D WiMDW DKRJ\ D OHQ\XJYy
Gamma ragyogó sugarai elhalványultak. A Béta pályájának legtávolabbi
pontján tartózkodott. Kicsi volt, kisebb, mint amilyennek Theremon eddig
bármikor látta és pillanatnyilag vitathatatlanul uralkodott a Lagash
mennyboltján.
$ /DJDVK VDMiW QDSMiW D] $OIiW DPHO\ N|UO D ERO\Jy NHULQJHWW HUU O D
IpOWHNpU O QHP OHKHWHWW OiWQL XJ\DQtJ\ D PiVLN NpW WiYROL WiUVQDSRW VHP $
vörös törpe Béta  D] $OID N|]YHWOHQ NtVpU MH  egyedül volt, félelmetesen
egyedül.
Aton felfelé fordított arca mintha elpirult volna a napfényben.  Négy órán
belül  PRQGWD  az, amit mi civilizációnak nevezünk, véget ér. Véget ér,
mégpedig azért, mert ahogy ön is láthatja, a Béta az egyedüli nap az égen. 
Mosolya rémületes volt.  Tessék nyomassa ki! Csak nem lesz már, aki
ROYDVVD
 És ha kiderül, hogy ez a négy óra elmúlt... és elmúlik még négy ... és
misem történik?  kérdezte Theremon halkan.
(IHO OQHDJJyGMpN% YHQHOpg lesz, ami történni fog.
 Elfogadom. De mégis ... ha semmi sem történik?
Beenay 25, másodszor is megszólalt:
8UDPD]WKLV]HPPHJNHOOHQHKDOOJDWQLD
7KHUHPRQKR]]iI ]WH
 Talán szavazzanak, Igazgató úr.
Az obszervatórium személyzetének többi öt tagMD DNLN HGGLJ ILJ\HOPHV
semlegességgel követték a szóváltást, most megmozdultak.
 (]  állapította meg Aton határozott hangon  V]NVpJWHOHQ (O YHWWH
zsebóráját.  Mivel azonban az ön barátja, Beenay, ilyen makacsul
ragaszkodik hozzá, adok önnek öt percet. Tessék, beszéljen.
  1DJ\V]HU  1RV WHKiW YDMRQ PL W|UWpQQH KD |Q HQJHGpO\H]Qp KRJ\
V]HPWDQ~NpQW J\ ] GKHVVHN PHJ PLQGDUUyO DPL N|YHWNH]LN" +D D] |Q
jóslata beválik, az én jelenlétem se nem szoroz, se nem oszt, hiszen ebben
az esetben már nem lesz alkalmam a cikket megírni. Másrészt viszont, ha
VHPPLQHPOHV]EHO OH|QQHNIHONHOONpV]OQLHUiKRJ\QHYHWVpJHVVpYiOLN
vagy még rosszabbra is. Bölcsebb lenne azt baráti kezekre bízni.
$WRQIHOKRUNDQW Baráti kéz alatt a saját kezét érti?
 TerméV]HWHVHQ  Theremon leült és keresztbe vetette lábait.  /HKHW
hogy cikkeim néha kicsit nyersek voltak, de mindig meghagytam az
olvasónak a kétkedés jótéteményét.
Tény, hogy ez a század nem alkalmas annak prédikálására, hogy
küszöbön áll a világ vége, a Lagashon. Meg kell értenie, az emberek már
QHPKLV]QHNDÄ-HOHQpVHN.|Q\YpEHQpVIHOKiERUtWMD NHWKDHJ\WXGyVD]W
mondja a szemükbe, hogy a Kultusz híveinek igaza van.
 ,O\HVPLU O V]y VLQFV ILDWDOHPEHU  szakította félbe Aton.  Kétségtelen
XJ\DQ hogy adataink nagy részét a Kultusz szolgáltatta,
végkövetkeztetéseink azonban mit sem tartalmaznak a Kultusz misztikájából.
A tények tények maradnak, és a Kultusz úgynevezett „mitológiája" mögött
YDQQDNEL]RQ\RVWpQ\HN0HJYL]VJiOWXN NHWpVOHKiQWRWWXNUóluk a misztikát.
%L]WRVtWKDWRPKRJ\D.XOWXV]MHOHQOHJgQQpOLVMREEDQJ\ O|OEHQQQNHW
 eQ HJ\iOWDOiQ QHP J\ O|O|P gQ|NHW eQ FVDN PHJNtVpUOHP PHJpUWHWQL
gQ|NNHOKRJ\DN|]YpOHPpQ\URVV]KDQJXODWEDQYDQ)HOE V]OWHN
Aton szája gúnyosan lebiggyedt.+DGGE V]OMHQHN
,JHQGHPLOHV]KROQDS"
1HPOHV]KROQDS
 De ha mégis lenne. Tegyük fel, hogy lesz – csakhogy lássuk mi lesz
akkor. A harag valamilyen komoly formát ölthet. A szikrák pattoghatnak,
8UDP
Az igazgató komoran bámult a riporterre. És mit tanácsolna Ön?
 Hát ez az  YLJ\RUJRWW 7KHUHPRQ  Felajánlottam, hogy gondoskodom a
nyilvánosság tájékoztatásáról. Tudom úgy irányítani a dolgot, hogy csak a
humoros oldala látsszék. Kemény menet lesz kibírni, belátom, hiszen Önöket
hülyék gyülekezeteként kell beállítanom, de ha képes leszek az Önök
rovására megnevettetni az embereket, talán megfeledkeznek a haragról. A
kiadóm cserébe mindössze a kizárólagos közlési jogot kéri.
Beenay bólintott és kitört:  Uram, mi többiek mind úgy gondoljuk, KRJ\ D
riporternek igaza lehet. Ebben az utolsó két hónapban mindent figyelembe
YHWWQNFVXSiQD]WD]HJ\OHKHW VpJHWQHPDPHO\QHNYDOyV]tQ VpJHHJ\D
millióhoz, azt, hogy elméletünkbe vagy számításainkba valahol hiba
csúszhatott. Márpedig erre is gondoOQLNHOO
$]DV]WDON|UpW|P|UOWHPEHUFVRSRUWEyOKHO\HVO PRUPROiVKDOODWV]RWWpV
Aton arckifejezése lassan olyanná vált, mint akinek hirtelen megkeseredett a
szája íze, és nem tud segíteni rajta.
 Hát akkor, ha akar, itt maradhat. Fel kell kérnem azonban, szíveskedjék
WDUWy]NRGQLPLQGHQW ODPLYHOPXQNiQNDW]DYDUKDWQi
Kezeit összekulcsolta a hátán és ráncoktól barázdált arca keménnyé vált,
ahogy beszélt. Mondókáját az örökkévalóságig folytathatta volna, ha nem
harsán fel egy újabb hang.
+HOORKHOORKHOOR rikkantotta egy tenor hang, és a jövevény kerek képét
szinte megrepesztette a széles vigyor.
  Mi ez a hullaházi hangulat? Remélem, senkit sem hagynak cserben az
LGHJHLPL"
Aton felháborodva, ingerülten förmedt rá:  Hát maga mi az ördögöt DNDULWW
Sheerin? Azt hittem, a Rejtekhelyre szándékozik vonulni.
Sheerin felnevetett, és köpcös testét egy karosszékbe vetette. ,WWDNDUWDP
lenni, ahol meleg a helyzet. Nem gondolja, hogy bennem is van egy jó adag
kíváncsiság? Látni akarom azokat a csLOODJRNDWDPHO\HNU OD.XOWLVWiNIRO\WRQ
locsognak. Egy pszichológusnak semmi hasznát sem veszik a Rejtekhelyen.
$]RNQDN RWW WHWWUH NpV] IpUILDNUD HU V HJpV]VpJHV DVV]RQ\RNUD YDQ
szükségük, akik gyerekeket tudnak szülni. Én? Engem ötven felesleges kiló
akadályoz a tettrekészségben, és a szülésben nem igen lehetnének sikereim.
$NNRUKiWPLQHNWHUKHOMHP NHWPpJHJ\pKHVV]iMMDO"-REEDQpU]HPPDJDP
LWW
7KHUHPRQ pOpQN pUGHNO GpVVHO NpUGH]WH  Tulajdonképpen mi az a
5HMWHNKHO\XUDP"
Sheerin láthatóan csak most vette észre az újságírót. Összehúzta
szemöldökét és szusszantott egyet.  És maga kicsoda itt a Lagashon,
J\XIDIHM "
$WRQDMNDLHONHVNHQ\HGWHNURVV]NHGY HQPRUPRJWD
 Ez itt Theremon 762, az újságtól. Gondolom, hallott róla?
Az újságíró kezét nyújtotta.
 gQ SHGLJ WHUPpV]HWHVHQ 6KHHULQ  D 6DUR (J\HWHPU O eQ KDOORWWDP
gQU OeVPiULVPHJLVPpWHOWHNpUGpVpW
 Szóval, mi az a Rejtekhely, uram?
 $ 5HMWHNKHO\"  válaszolta Sheerin.  Hát, néhány embert sikerült
PHJJ\ ]QQN M|YHQG|OpVQN LJD]ViJiUyO D N|]HOHG   KRJ\ N|]pUWKHW HQ
IHMH]]HP NL PDJDP  végítélettel kapcsolatban, és ez a néhány ember
yYLQWp]NHGpVHNHW SUyEiOW WHQQL ) OHJ D] 2EV]HUYDWyULXP N|]YHWOHQ
munkatársairól és családjaikról, a Saro Egyetem alkalmazottairól és néhány
kívülállóról van szó. Összesen körülbelül háromszázan vannak, de
háromnegyed részük asszony és gyerek.
 eUWHP N WHKiW HOUHMW ]QHN YDODKRYi DKRO D V|WpWVpJ pV D  &VLOODJRN
QHP IpUKHWQHN KR]]iMXN pV RWW YpV]HOLN iW D]W D] LG V]DNRW DPtJ D W|EELHN
elpusztítják magukat.
 +D iW WXGMiN YpV]HOQL 0HUW QHP OHV] N|QQ\  .|UO|WWN D] HJpV]
HPEHULVpJ HOPHEHWHJ UM|QJpVH OiQJRNEDQ iOOy QDJ\YiURVRN  a környezet
nem sok esélyt ígér a túlélésre. Mindenesetre el lesznek látva élelmiszerrel,
vízzel, fedél lesz a fejükIHOHWWIHJ\YHUHLNOHV]QHN
 És ami sokkal lényegesebb  szólt közbe Aton , náluk vannak az összes
felvételek, kivéve azokat, amelyeket ma készítettünk. Ezek a dokumentumok
MHOHQWKHWQHN PLQGHQW D N|YHWNH]  FLNOXVUD pV H] D] DPLW iW NHOO PHQWHQL $
többi ám hadd pusztuljon.
Theremon halkan, hosszan füttyentett és néhány percig töprengve meredt
PDJDHOp$]DV]WDON|UOOp]HQJ IpUILDNYDODKRQQDQHJ\VDNNWiEOiWNHUtWHWWHN
és hatos szimultánpartiba kezdtek. Szaggatott mozdulatokkal, hangtalanul
játszottak. Szemük elkeseredett koncentrációval meredt a táblára. Theremon
HJ\ GDUDELJ ILJ\HOWH NHW D]XWiQ IHOiOOW pV $WRQKR] PHQW DNL NLVVp WiYRODEE
suttogva beszélgetett Sheerinnel.
 ,GH ILJ\HOMHQHN PRQGWD QHNLN , menjünk valami olyan helyre, ahol nem
zavarjuk a többieket. Szeretnék egyetmást kérdezni.
 A szomszéd helyiségben valóban kényelmesebbek voltak a székek. Az
DEODNRNRQYDVWDJY|U|VIJJ|Q\|NDSDGOyQY|U|VHVEDUQDV] Q\HJ$%pWD
WpJODV]tQ  VXJDUDLQDN IpQ\pEHQ D] |VV]KDWiV RO\DQ YROW PLQWKD Dlvadt vér
vonná be a szobát.
7KHUHPRQ PHJERU]RQJRWW  6]DYDPUD Wt] I Q\HUHPpQ\W DGQpN HJ\HWOHQ
picike fehér fényért csak egyetlen pillanatra. De jó lenne, ha a Gamma vagy a
Delta állna az égen.
 Mit akar kérdezni?  szakította félbe Aton.  Kérem, ne feledkezzék meg
DUUyO KRJ\ LG QN NRUOiWR]RWW $OLJ YDODPLYHO W|EE PLQW HJ\ pV QHJ\HG yUD
P~OYDIHOPHJ\QNDPHJILJ\HO KHO\LVpJEHpVXWiQDQHPOHV]LG VHPPLIpOH
beszélgetésre.
 Jó, máris kérdezek. 7KHUHPRQKiWUDG OWpVNDUMDLW|VV]HIRQWD  Ön azt
állítja, hogy néhány órán belül sötétségbe borul a világ és az emberiség vad
UM|QJpVEHNH]G(QJHPD]iOOtWiVWXGRPiQ\RVLQGRNROiVDpUGHNHOQH
 Ugyan, dehogy érdekli az magát. Szó sincs róla, hogy a tudományos
indoklás érdekelné  UREEDQWNL 6KHHULQ +a tényleg ezt kérdezné Atontól 
és feltételezve, hogy neki volna kedve felelni , végtelen levezetéseket és
több kötetnyi diagramot ömlesztene maga elé. Fogalma se lenne, mit kezdjen
vele. Ha azonban engem kérdez, én elmondhatom, mi a helyzet a laikus
V]HPV]|JpE O
 Rendben van, akkor Önt kérdezem.
(O V]|ULVYDODPLLWDOWNpUHN s kezeit dörzsölve Atonra nézett.
9L]HW"PRUJRWW$WRQ
8J\DQQHYLFFHOMHQ
 Maga ne vicceljen. Ma nincs alkohol. Az embereim pillanatok alatt leinnák
PDJXNDW1HPWXGQiPPHJiOOtWDQL NHW
$SV]LFKROyJXVV]yWODQXO]V|UW|O G|WW7KHUHPRQKR]IRUGXOWpOHVSLOODQWiVD
szinte felnyársalta az újságírót, majd beszélni kezdett.
 Azt természetesen tudja, hogy a Lagashon a civilizáció története ciklikus
MHOOHJHWPXWDW hangsúl\R]RPFLNOLNXVDW
 Tudomásom van róla  felelte Theremon óvatosan  KRJ\ PD H] D
régészek nézete. De hogy mint tényt elfogadtákH"
 Éppen nemrégiben. Századunkban már általánosan elfogadott tény. Ez a
FLNOLNXVMHOOHJPDLVHJ\LNH talán inkább úgy mRQGKDWMXNHJ\LNHYROWDQDJ\
rejtélyeknek.
Civilizációk sorozatának nyomára akadtunk, pontosan kilenc olyat sikerült
meghatározni  GH YDOyV]tQ OHJ W|EE LV YROW , amelyek a miénkhez hasonló
V]LQWHW pUWHN HO .LYpWHO QpONO PLQGHJ\LNN W ]YpV] iOWDO VHPPLVOW PHJ
NXOW~UiMDWHW IRNiQ
 És senki sem tudja megmondani, miért. Az összes kultúrközpontot oO\DQ
alaposan elemésztették a lángok, hogy a legcsekélyebb jel sem maradt,
DPHO\D]RNRNUDXWDOQD
Theremon feszülten figyelt. 1HPYROWYDODPLIpOHN NRUV]DNLV"
 )HOWHKHW HQ YROW GH PLQGHGGLJ J\DNRUODWLODJ VHPPLW QHP WXGXQN UyOD
kivéve, hogy az akkoUpO HPEHUDOLJYROWW|EEpUWHOPHVPDMRPQiO1\XJRGWDQ
számításon kívül hagyhatjuk.
 Értem. Folytassa kérem!
 $ YLVV]DWpU  NDWDV]WUyIiNUD NO|QE|]  PDJ\DUi]DWRN V]OHWWHN GH H]HN
mind többéNHYpVEpIDQWDV]WLNXVDN(J\HVHNSHULRGLNXVW ]HV U OEHV]pOQHN
mások szerint a Lagash ilyenkor egy nap közelébe kerül; megint mások még
vadabb indokokat emlegetnek. Van azonban egy elmélet, amely gyökeresen
NO|QE|]LN D] |VV]HV W|EELW O HJ\ HOPpOHW DPHO\ D V]i]DGRN VRUiQ YpJLJ
tartotta magát.
 Tudok róla. A „Csillagok" mítoszára gondol, amely a Kultisták „Jelenések
Könyvében" szerepel.
3RQWRVDQ válaszolta Sheerin elégedetten.  A Kultisták azt állítják, hogy
a Lagash minden kétezerötvenedik évben hatalmas barlangba került, összes
QDSMDL HOW QWHN pV W|NpOHWes sötétség borult a világra. És akkor, mondják,
&VLOODJRNQDN QHYH]HWW MHOHQVpJHN W QWHN IHO DPHO\HN PHJIRV]WRWWiN D]
HPEHUHNHW OHONNW O eUWHOHP QpONOL YDGDNNi YiOWDN DNLN V]pWURPEROWiN D]
önmaguk építette civilizációt. Persze az egészet vallásosPLV]WLNXV
zagyvasággal körítik, de a lényeg az, amit elmondtam.
A beállott rövid csendben hallani lehetett, ahogyan Sheerin hosszat, mélyet
lélegzik.
 És ezzel elérkeztünk az Általános Gravitáció Elméletéhez. $NH]G EHW N
V]LQWHNRSSDQWDNDKRJ\DQDPHJKDtározást kimondta, és ekkor Aton hirtelen
visszafordult az ablaktól, hangosan felmordult és merev léptekkel kivonult a
szobából.
Elképedten bámultak utána. Theremon megkérdezte:
0LEDMD"
 Semmi különös  IHOHOWH 6KHHULQ  Két emberének már néhány órávDO
H]HO WW LWW NHOOHWW YROQD OHQQLH pV PpJ PRVW VHP MHOHQWNH]WHN %RU]DV]WyDQ
szüksége volna rájuk, persze, hiszen a legfontosabb embereken kívül
PLQGHQNLD5HMWHNKHO\HQYDQ
 Gondolja, hogy cserbenhagyták?
 Kik? Faro és Yimot? Szó sem lehet róla. De ha egy órán belül nem
érkeznek meg, a dolgok meleggé válhatnak.
 Hirtelen felugrott és Theremonra kacsintott. – Mindenesetre addig, amíg
Aton távol van.
A legközelebbi ablakhoz sietett, leguggolt és az ablakpárkány alatti
V]HNUpQ\NpE O Y|U|V IRO\DGpNNDO WHOL YHJHW YHWW HO  DPHO\ VRNDW tJpU HQ
kotyogott, ahogy megrázta.
 Gondoltam, hogy Aton nem tud róla MHJ\H]WHPHJDKRJ\YLVV]DEDNWDWRWW
D] DV]WDOKR]  Ez az! Összesen egy poharunk van, maga a vendég, a
PDJip 1HNHP My OHV] D] YHJE O LV (]]HO ILJ\elmes óvatossággal
megtöltötte a kupicát.
Ádámcsutkája élénken mozgott, ahogy meghúzta a palackot, azután
elégedetten mormogva megnyalta a szája szélét, és újra beszélni kezdett.
 Mit tud egyáltalán a gravitációról?
 Semmit, azonkívül, hogy a legújabb eredmények közé tartozik, nincs még
tökéletesen kidolgozva, és a matekja olyan nehéz, hogy az egész Lagashon
jó, ha van tizenkét ember, aki érti.
 Ugyan, szamárság! Fecsegés! A lényeges matematika egyetlen
mondatban összefoglalható. Az Általános Gravitáció Törvénye kimondja,
KRJ\ D YLOiJHJ\HWHPEHQ OpWH]  |VV]HV WHVW N|]|WW YRQ]yHU  KDW PpJSHGLJ
~J\KRJ\D]DGRWWNpWWHVWN|]|WWIHOOpS YRQ]iVDUiQ\RVDWHVWHNW|PHJpQHN
V]RU]DWiYDORV]WYDDN|]WNOHY WiYROViJQpJ\]HWpYHO
(]OHQQHPLQGHQ"
 Tökéletesen elég. Négyszáz év kellett hozzá, hogy megalkossák.
  0LpUW WDUWRWW LO\HQ VRNiLJ" $KRJ\DQ HOPRQGWD D] HOpJ HJ\V]HU QHN
KDQJ]RWW
 Azért, mert akár hiszi, akár nem  a nagy törvényeket sohasem ihletett
pillanatok szülik. Rendszerint a világ számos tudósának együttes munkája
NHOOKR]]iVRNV]RUV]i]DGRNRQiW$PLyWDQpJ\pYV]i]DGGDOH]HO WW*HQRYL
IHOIHGH]WHKRJ\D/DJDVKD]$OIDnap körül kering, nem pedig fordítva, a
csillagászok folyamatosan dolgoztak. Megfigyelték, feljegyezték, elemezték a
KDW QDSkomplex mozgását. Egyik elméletet a másik után állították fel,
HOOHQ UL]WpN pV YLWDWWiN PyGRVtWRWWiN pV HOYHWHWWpN IHO~MtWRWWiN pV PiV
formába öntötték. Istentelen munka volt.
Theremon elgondolkozva bólintott és Sheerin felé nyújtotta a kupicát.
6KHHULQYRQDNRGYDHMWHWWEHOHQpKiQ\UXELQWRVFVHSSHWD]YHJE O
 +~V] pYYHO H]HO WW  folytatta, miután a saját torkát is megnedvesítette 
végérvényesen bebizonyosodott, hogy az Általános Gravitáció Törvénye
pontosan igazolja a hat nap orbitális mozgásiW(]KDWDOPDVJ\ ]HOHPYROW
Sheerin felállt, az ablakhoz sétált, kezében most is ott szorongatta a
SDODFNRW  És most érkeztünk el a lényeghez. Az utolsó évtizedben a
Lagashnak az Alfa körüli keringését a gravitáció szerint számolták és az
eredmény nem egyezett a megfigyeléssel; még akkor sem, ha a többi nap
RNR]WD ]DYDUy WpQ\H] NHW ILJ\HOHPEH YHWWN 9DJ\ D W|UYpQ\ QHP pUYpQ\HV
YDJ\YDQPpJHJ\PiVLNHGGLJLVPHUHWOHQWpQ\H] 
7KHUHPRQ LV RGDiOOW D] DEODNKR] 6KHHULQ PHOOp pV D] HUG V GRPERN IHOp
bámult, arra, amerre Saro City épületei rajzolódtak véres fényben a
KRUL]RQWUD $] ~MViJtUy PLQG EL]RQ\WDODQDEEi YiOW V pUH]WH KRJ\ HWW O
növekszik benne a feszültség, amint lopva a Bétára tekintett. A Nap vörösen
tündökölt a zeniten, törpén és gonoszul.
)RO\WDVVDXUDP mondta alig hallhatóan.
6KHHULQIRO\WDWWD
 A csillagászok évekig tanácstalanok voltak, a felállított elméletek közül
egyik használhatatlanabb volt, mint a másik ... amíg Atonnak az az ötlete
támadt, hogy bevonja a munkába a Kultuszt. A Kultusz fejének, Sor 5QHN
módjában állt megszerezni néhány olyan adatot, amelyek lényeJHVHQ
HJ\V]HU EEpWHWWpNDSUREOpPiNDW$WRQ~MQ\RPRNRQNH]GHWWGROJR]QL
 Mi van akkor, ha létezik egy, a Lagashhoz hasonló, másik, nem világító
bolygó? Ha ugyanis ilyen van, az csak visszavert fényt sugároz, és ha kékes
árnyalatú sziklák alkotják, mint amilyen a Lagash felszínének legnagyobb
része is, akkor a vörös égbolton örökösen világító hat nap fénye láthatatlanná
WHV]LWHOMHVHQNLROWMD
Theremon füttyentett.
 Micsoda agyafúrt ötlet!
 Agyafúrtnak tartja? Hát ide figyeljen: tételezzük fel, hogy ez az égitest
olyan távolságban, olyan pályán, és olyan tömeggel kering a Lagash körül,
hogy a vonzása alapján számított érték pontosan megfelel annak az
eltérésnek, amely a Lagash elméletileg számított és megfigyelt pályája között
PXWDWNR]LNWXGMDPLtörténik akkor? Az újságíró némán rázta a fejét.
+iWD]KRJ\H]D]pJLWHVWLG QNpQWD1DS~WMiEDNHUO És Sheerin egy
hajtással kiürítette az üveget.
 Úgy vélem, meg is teszi PRQGWD7KHUHPRQKDONDQ
 Meg bizony! De keringési síkjában egyetlen Nap található.  Mutatóujjával
D]pJEROWRQIJJ |VV]HDV]RWWIpQ\J|PEIHOpE|N|WW A Béta! És kimutatták,
hogy az elsötétedés csak olyankor következik be, amikor a napok úgy
helyezkednek el, hogy a Béta egyedül áll a maga félgömbjén, maximális
távolságban, amikor is a hold változatlanul minimális távolságban van. A hold
HNNRU KpWV]HUHVH D %pWD OiWV]yODJRV iWPpU MpQHN WHKiW D /DJDVKW WHOMHVHQ
eltakarja, bekövetkezik a napfogyatkozás, ami jóval tovább tart fél napnál, így
a bolygó egyetlen pontja sem marad NL D MHOHQVpJE O (] D QDSIRJ\DWNR]iV
pedig minden kétezernegyvenkilencedik évben következik be.
Theremon arca kifejezéstelen maszkká dermedt.  És ez volna az én
V]WRULP"
A pszichológus bólintott.
 (QQ\L D] HJpV] (O EE D QDSIRJ\DWNR]iV  ami háromQHgyedóra múlva
NH]G GLN, azután az általános Sötétség és talán azok a titokzatos Csillagok 
D]XWiQD] UOHWpVDFLNOXVYpJH
7 Q GYHQp]HWWPDJDHOp
 Mindössze két hónap állt rendelkezésünkre itt az obszervatóriumban, és
ez nem volt elég ahhoz, hogyPHJJ\ ]]ND/DJDVKHPEHULVpJpW DYHV]pO\
IHO O 7DOiQ NpW pYV]i]DG VHP OHWW YROQD HOpJ KR]]i 'H D GRNXPHQWXPRN D
Rejtekhelyen vannak, és ma lefényképezzük a napfogyatkozást.
$ N|YHWNH]  FLNOXV PiU D] LJD]ViJ LVPHUHWpEHQ IRJ NH]G GQL pV DPLNRU D
következ QDSIRJ\DWNR]iVHOM|QD]HPEHULVpJYpJUHIHONpV]OWHQIRJDGKDWMD
majd. Elgondolkozhat rajta, fiatalember, ez is a sztorijához tartozik.
.|QQ\  V]HOO  IRGUR]WD D IJJ|Q\|NHW DKRJ\ 7KHUHPRQ NLQ\LWRWWD D]
DEODNRWpVNLN|Q\|N|OWUDMWD$V]HOO DIpUILKDMába is belekapott. Theremon a
EtERU QDSIpQ\EHQ IUG  NH]pUH PHUHGW +LUWHOHQ WiPDGW Oi]DGy LQGXODWWDO
VDUNRQIRUGXOW
0LOHKHWD6|WpWVpJEHQDPLW OpQPHJ UOQpN"
Sheerin mélán mosolyogva, szórakozottan forgatta a kezében tartott üres
üveget.
 Próbálta már, hogy milyen a Sötétség, fiatalember?
Az újságíró hátát a falnak vetve töprengett.  Nem. Nem mondhatnám. De
tudom, mi az. Olyan ... hát... Ujjai bizonytalanul mozdultak, majd felderült az
DUFDEgyszóval nincs fény, mint egy barlangban.
 Volt márYDODKDEDUODQJEDQ"
 Barlangban? Természetesen nem!
A pszichológus homlokát ráncolva tanulmányozta a fiatal férfit.
 Tudja mit? Húzza össze a függönyt.
Theremon meglepetten pillantott fel, majd megkérdezte:
 Minek? Ha négy vagy öt Napunk sütne, akkor megérteném, hogy
kellemesebb némi fényt kizárni, de hát most amúgy sincs valami világos.
 eSSHQ HUU O YDQ V]y +~]]D FVDN |VV]H D IJJ|Q\W D]XWiQ M|MM|Q LGH
hozzám és üljön le.
 Ahogy óhajtja.  Theremon a függönyzsinór után nyúlt és meghúzta. A
vörös IJJ|Q\ YpJLJ]XKDQW D V]pOHV DEODN HO WW D Up] IJJ|Q\NDULNiN KDON
Q\LNRUJiVVDOVXUUDQWDNDWDUWyQpVKRPiO\RVU WiUQ\pNERUXOWDV]REiUD
$] DV]WDOKR] N|]HOHG  7KHUHPRQ OpSWHL NRQJWDN D FVHQGEHQ )pO~WRQ
PHJWRUSDQW Nem látom Önt, uram VXWWRJWD
 Tapogatózzék  utasította Sheerin fojtott hangon.
 De hát nem látom Önt, uram  az újságíró lélegzete kapkodóvá vált. 
Semmit sem látok.
 Miért, hát mit várt?  hangzott a mogorva válasz.  Jöjjön ide és üljön le!
 Ismét lépések hangzottak, habozva, lassan közeledtek. Hallani lehetett,
amint valaki ügyetlenül odébbmozdít egy széket. Theremon hangja
EL]RQ\WDODQYROW Itt vagyok. Egészen ... izé ... jól érzem magam.
7HWV]LNDGRORJ"
 1HP V W QDJ\RQ URVV] ÒJ\ W QLN PLQWKD D IDODN  elnémult, majd
IRO\WDWWD , mintha a falak összezárulnának körülöttem. Olyan érzésem van,
KRJ\HONHOOWROQRP NHWPDJDPWyO'HV]yVLQFVPHJ UOpVU O$]LJD]ViJD]
hogy az egész már nem is olyan ross]PLQWDPLO\HQYROW
 No jó, húzza szét a függönyöket.
Óvatos léptek hallatszottak a sötétben, a függöny suhogott, ahogy
Theremon a zsinórt keresgélte, majd diadalmas sziszegéssel szétcsapódott.
Vörös fény öntötte el a szobát, és Theremon örömében felkiáltva ámult fel a
1DSUD
6KHHULQ NH]H IHMpYHO OHW|U|OWH D KRPORNiQ J\|QJ\|]  L]]DGWViJRW pV
UHPHJ KDQJRQPHJV]yODOW És ez még csak egy sötét helyiség volt!
 Ki lehet bírni  vetette oda az újságíró könnyedén.
 Igen, a sötét szobában ki lehet bírni. De volt maga a Jonglori Centenáris
.LiOOtWiVRQKpWpYYHOH]HO WW"
 Nem, úgy emlékszem, valahogy soha nem jutottam el. Hatezer mérföld
egy kicsit sok, még egy ilyen kiállítás kedvéért is.
 Nos, én voltam ott. Biztosan hallott a Misztikus Alagútról, amely a
szórakoztató körzetben minden rekordot felülmúlt  OHJDOiEELV D] HOV 
hónapban.
 Hallottam. Nem volt azzal valami probléma?
 Nemigen. Agyonhallgatták. Hát tudja, a Misztikus Alagút lényegében egy
mérföld hosszúságú alagút volt – de fények nélkül. Egy kis nyitott kocsiba
ültették az embert, azután meglódították és tizenöt percen át utazott a
6|WpWVpJHQiW5HQGNtYOQpSV]HU GRORJYROWPiUDPHGGLJP N|G|WW
1pSV]HU "
 Persze. Van ám abban valami csábító, hogy az ember fél, ha ez játék. Az
újszülöttben három ösztönös félelem van: fél a hangoktól, fél a zuhanástól és
IpODIpQ\KLiQ\iWyO0LpUWW QLNRO\DQPXODWViJRVQDNQHNLXJUDQLYDODNLQHNpV
azt kiáltani: „Bumm!" Miért szeretik olyan sokan a hullámvasutat? És ez volt
az oka, hogy a Misztikus Alagút rövidesen óriási forgalmat bonyolított le. Az
HPEHUHNUHV]NHWYHOpOHJ]HWXWiQNDSNRGYDDIpOHOHPW OIpOKROWDQNHUOWHNNL
EHO OHGH~MUDpV~MUDEHIL]HWWpNDEHOpS GtMDW
 Várjon csak, most már emlékszem. Voltak olyanok is, akik holtan kerültek
HO XJ\H"/HJDOiEELVLO\HVPit suttogtak, miután bezárták.
A pszichológus mordult egyet.  Ugyan! Két, vagy három haláleset volt. Az
VHPPL.LIL]HWWpNDNiUWpUtWpVWD KDORWWDNKR]]iWDUWR]yLQDNpVPHJJ\ ]WpND
Jonglori Városi Tanácsot, hogy felejtse el az ügyet. Végül is, mondták, hD
V]tYEHWHJHNDNDUQDND]DODJ~WRQiWPHQQLKiWVDMiWIHOHO VVpJNUHWHV]LN és
NO|QEHQ LV W|EEHW QHP IRJ HO IRUGXOQL 6]HUH]WHN HJ\ RUYRVW DNL RWW OW D
SpQ]WiUPHOOHWWpVPLQGHQNLWPHJYL]VJiOWPLHO WWDNRFVLEDEHOWHNYROQD(]
persze még inkább fellendítette az üzletet.
 Hát akkor?
 Tudja, volt ott valami más is. Voltak emberek, akik teljesen rendben
voltak, amikor kijöttek, csak éppen attól kezdve nem voltak hajlandók
épületbe menni – semmilyen épületbe, beleértve palotát, szállodát, bérházat,
Yíkendházat, kunyhót, fészert, még sátrat is.
 Theremon megdöbbent.
 Úgy érti, hogy csak a szabadban voltak hajlandók tartózkodni; de hát hol
DOXGWDN"
$V]DEDGEDQ
0HJNHOOHWWYROQDNtVpUHOQLHU V]DNNDOEHYLQQL NHW
 Próbálták, de mennyire próbálták! Mire azután ezek az emberek hisztériás
rohamot kaptak és mindent elkövettek, hogy a legközelebbi falon
V]pWORFFVDQWViN D] DJ\YHOHMNHW +D VLNHUOW LV EHYLQQL NHW valahová, csak
NpQ\V]HU]XEERQQ\DOpVQDJ\DGDJPRUILXPPDOOHKHWHWWRWWWDUWDQL NHW
'HKiWDNNRU UOWHNYROWDN
 Pontosan. Minden tíz ember közül, aki bement az alagútba, egy így került
ki. Erre pszichológusokhoz fordultak segítségért, és mi az egyetOHQ GROJRW
tettük, amit tehettünk. Bezárattuk az alagutat.  Széttárta karjait.
 Tulajdonképpen mi történt ezekkel az emberekkel?  kérdezte Theremon
végül.
 A szerencsétlenek tudata nem volt elég rugalmas ahhoz, hogy úrrá
legyenek a Sötétség által kiváltott klausztrofóbián. Tizenöt perc a
OHJFVHNpO\HEEIpQ\QpONOKRVV]~LG 
Magának, barátom, mindössze két vagy három percig kellett elviselnie, és
KLJJ\HHOQHNHPH]LVDODSRVDQIHOL]JDWWD
$]DODJ~WEyONLM|Y HPEHUHN~J\QHYH]HWWNODXV]WURIyELiVIL[icióba kerültek.
/DSSDQJy IpOHOPN D 6|WpWVpJW O pV D ]iUW KHO\LVpJW O IHOV]tQUH NHUOW
aktivizálódott és amennyire meg tudtuk állapítani  állandósult. Mindössze
tizenöt perc elég volt hozzá a sötétben.
Sokáig csendben ültek. Theremon homlokát mély ráncok barázdálták. 
1HPKLV]HPKRJ\HQQ\LUHURVV]OHQQHmormolta végül.
 Úgy érti, nem akarja elhinni FVDWWDQWIHO6KHHULQ Fél elhinni. Nézzen ki
D]DEODNRQ Theremon engedelmesen kibámult és a pszichológus szinte egy
lélegzetre folytatta.  Képzelje csak el, hogy sötét van  mindenütt sötét.
Sehol fénysugár, ameddig a szem ellát. A házak, a fák, a PH] NDI|OGD]
ég  minden fekete! És mindehhez  legjobb tudomásom szerint D&VLOODJRN
bármik legyenek is.
Fel tudja ezt fogni egyáltalán?
,JHQIHOWXGRPIRJQLMHOHQWHWWHNLPDNDFVXO7KHUHPRQ
Sheerin ökle hirtelen indulattal az asztalra zuhaQW+D]XGLN(]WQHPOHKHW
felfogni. Az agyát nem erre teremtették, mint ahogy nem képes felfogni a
végtelen vagy az örökkévaló fogalmát sem. Csak beszélni tud róla. A
valóságnak már egy töredéke is kiforgatja magából, ha pedig maga a való
tény bekövetkezik, agya olyan jelenséggel kerül V]HPEH DPHO\ PHJKDODGMD
IHOIRJyNpSHVVpJH KDWiUDLW %HOH IRJ UOQL W|NpOHWHVHQ pV YpJOHJHVHQ
6]RPRU~DQKR]]iI ]WH És két ezredév fájdalmas küzdelme megint
semmivé válik. Holnapra egyetlen sértetlen város nem lesz az egész
/DJDVKRQ
7KHUHPRQ LG N|]ben részben visszanyerte lelki egyensúlyát.  1HP NHOO
feltétlenül bekövetkeznie. Még most sem látom be, hogy bediliznék pusztán
azért, mert nincsen Nap az égbolton  de ha így is lenne, és velem együtt
mindenki így járna, mit ártana ez a városoknak? Fel fRJMXNUREEDQWDQL NHW"
Most már Sheerin is dühös volt.  Ha a Sötétség veszi körül, ugyan mit
kíván jobban, mint bármit a világon, miért üvöltenek összes ösztönei? Fényt,
az isten verje meg, fényt!
  Na és?
6KHHULQWDJROWDDV]DYDNDW
 Meg fog gyújtani YDODPLW My XUDP /iWRWW PiU YDODKD HUG W]HW"
7iERUR]RWW YDODKD pV I ] FVNp]HWW D WiERUW ] PHOOHWW" 0HUW WXGMD D] pJ  ID
nemcsak meleget ad. Fényt is áraszt és az emberek ezt tudják. És amikor
sötét van, fényt követelnek és meg is szerzik.
 És akkor fát égetnek?
 És akkor elégetnek mindent, amihez hozzáférnek.
Fényre van szükségük. Feltétlenül meg kell gyújtaniok valamit, és ha fa
nincs kéznél, azt égetik, ami a legközelebb van. Az emberek fényt akarnak 
és minden lakott hely lángokban fog állni.
7KHremon hang nélkül magába roskadt. Sebesen, szaggatottan lélegzett,
nem is igen hallotta meg, hogy a szomszédos szobában a zárt ajtó mögött
hirtelen zaj támadt.
6KHHULQ PHJV]yODOW KDQJMiEDQ pU] G|WW D] LJ\HNH]HW KRJ\ WiUJ\LODJRVDQ
FVHQJMHQ  Alighanem Yimotot hallottam. Ezek szerint visszaérkeztek
)DUyYDO0HQMQNiWpVWXGMXNPHJPLWDUWy]WDWWDIHO NHW
 Nem bánom!  mormolta Theremon. Mélyet lélegzett és megrázkódott. A
feszültség megtört.
A szobában nagy volt a felfordulás, a személyzet számos tagja két
fiatalembert állt körül, akik igyekeztek kabátjaiktól megszabadulni, miközben
a rájuk zúduló sokféle kérdésözönre válaszolgattak.
Aton keresztültörte magát a tömegen és haragosan támadt az újonnan
jöttékre.  Tisztában vagytok azzal, hogy kevesebb, mint fél óra van hátra a
NULWLNXVLG SRQWLJ"+ROPDUDGWDWRN"
Faro 24 letelepedett és kezeit dörzsölgette. Arcát pirosra csípte a friss
OHYHJ   Yimot meg én, most fejeztünk be egy hülye kis magánkísérletet.
Megpróbáltunk összehozni egy szerkezetet, amellyel imitálhattuk volna a
Sötétséget és a Csillagokat, hogy legyen némi elképzelésünk, hogyan is fog
kinézni.
A hallgatóság körében zavaros moraj támadt, és Aton szemében hirtelen
pUGHNO GpVFVLOODQW Ezt eddig senki egyetlen szóval sem említette. Hogyan
IRJWDWRNQHNL"
 Hát  NH]GWH )DUR , a gondolat már elég régen felötlött bennünk,
<LPRWEDQ pV EHQQHP pV DPLNRU PDUDGW HJ\ NLV LG QN PHJSUyEiOWXN
PHJYDOyVtWDQL <LPRW WXGRWW HJ\ NXSRODWHW V HJ\HPHOHWHV pSOHWU O D
külvárosban  YDODPLNRr múzeumnak használták, gondolom. Mindenesetre
PHJYHWWN pV D IDODNDW WHW W O WDOSLJ EHEXUNROWXN IHNHWH EiUVRQQ\DO KRJ\
RO\DQ W|NpOHWHV 6|WpWVpJHW iOOtWVXQN HO  DPLO\HW FVDN OHKHW $]XWiQ D
PHQQ\H]HWEH pV D WHW EH DSUy Q\tOiVRNDW YiJWXQN pV NLV IpPVDSNiNNDO
OHWDNDUWXN NHW H]HNHW D VDSNiNDW SHGLJ HJ\ NDSFVROy HOIRUGtWiViYDO
HJ\LGHM OHJ IpOUH OHKHWHWW WROQL $ PXQNiQDN H]W D UpV]pW PiU QHP HJ\HGO
YpJH]WN V]HUH]WQN KR]]i HJ\ iFVRW HJ\ YLOODQ\V]HUHO W pV PpJ QpKiQ\
V]DNHPEHUW pénz nem számított.
$]Yolt a célunk, hogy a fény a lyukakon keresztül hatoljon a helyiségbe, és
így a Csillagokéhoz hasonló hatást érjünk el.
A beállott csendben még lélegzetvétel sem hallatszott. Aton hangja rideg
YROW Nem volt jogotok magánkísérletbe kezdeni.
Faro láthatóDQ ]DYDUEDQ YROW  7XGRP XUDP GH KRJ\ V]LQWH OHJ\HN
Yimot és én is úgy gondoltuk, hogy a kísérlet nem egészen veszélytelen.
Féligmeddig számítottunk arra, hogy ha sikerül a kívánt hatást elérni, meg
IRJXQN UOQL 0LQGD]RN DODSMiQ DPLW 6KHHULQW O KDllottunk, úgy gondoltuk,
HQQHN HOpJ QDJ\ D YDOyV]tQ VpJH (]W D NRFNi]DWRW FVDN PDJXQN DNDUWXN
vállalni.
 No és mi történt?
Most Yimot válaszolt.  Bezárkóztunk és szoktattuk a szemünket a
sötéthez. Rendkívül hátborzongató érzés, mert a teljes Sötétség mLDWW D]
ember úgy érzi, mintha ráomlanának a falak és a mennyezet. De leküzdöttük,
pV HOIRUGtWRWWXN D NDSFVROyW $ VDSNiN IpOUHFV~V]WDN D WHW Q HOV]yUYD
számtalan apró fénypont szikrázott.
 És?
 És VHPPL(]YROWDOHJPHJG|EEHQW EE6HPPLVHPW|UWpQW(J\O\XNDV
WHW  YROW D IHMQN IHOHWWés pontosan így is nézett ki. Újra és újra
megpróbálkoztunk vele – ezért késtünk ennyit , de semmiféle hatást nem
WDSDV]WDOWXQN
Döbbent csend fogadta Yimot szavait, minden tekintet Sheerinre irányult,
DNLPR]GXODWlanul ült, száját kissé nyitva felejtve.
7KHUHPRQV]yODOWPHJHOV QHN Tudja, Sheerin, mit jelent ez a maga által
felépített elméletre nézve, vagy nem?  Megkönnyebbülésében szélesen
HOYLJ\RURGRWW
Sheerin azonban lassan felemelte a kezét.
 Egy kis türelmet. Hadd gondoljam végig a dolgot. 0HJURSRJWDWWDD]XMMDLW
és amikor felnézett, szemében sem meglepetés, sem bizonytalanság nem
látszott.  Természetesen ...
6RKDVHP GHUOW NL PLW DNDUW PRQGDQL 9DODKRQQDQ IHQWU O pOHV FV|UUHQpV
KDOODWV]RWW %HHQD\ talpra ugrott, és „Mi az ördög!" felkiáltással felrohant a
OpSFV Q
A többi ezután következett.
Az események gyorsan peregtek. Amikor Beenay a kupolába berobbant,
egyetlen rémült pillantással felmérte a szétzúzott fényképlemezeket és az
embert, aki föléjük hajolt; azután vadul a betolakodóra vetette magát; marka
KDOiORV V]RUtWiVVDO NXOFVROyGRWW D IpUIL Q\DNiUD 9DG GXODNRGiV NH]G G|WW
amelybe a személyzet más tagjai is beavatkoztak, az idegent szinte
HOERUtWRWWDpVDJ\RQQ\RPWDDIpOWXFDWGK|QJ HPEHU
$WRQpUNH]HWWIHOXWROVyQDNQHKH]HQNDSNRGWDDOHYHJ W
 Engedjétek el!
Vonakodva váltak szét, a vadul ziháló, tépett ruhájú idegent, akinek
homlokán hatalmas zúzódás éktelenkedett, talpra rángatták. A férfinak rövid
sárga szakálla volt, gondosan göndörítve, ahogy a Kultistáknál szokás.
Beenay szorító marka átcsúszott a betolakodott gallérjára és vadul
megrázta.  Beszélj, te patkány, mi volt a célod?! Ezek a lemezek ...
1HPH]HNHWNHUHVWHPYiODV]ROWDD.XOWLVWDK Y|VHQ Ez csak véletlen
YROW
%HHnay követte a férfi izzó tekintetét és felhorkant.
 Látom már! Magukra a kamerákra pályáztál. A baleset a lemezekkel
mindenesetre nagy szerencse számodra. Ha megérintetted volna a Kattintó
Bertát vagy bármelyiket, a kínok kínjával pusztultál volna el. PeUV]HDPLD]W
LOOHWLIHQ\HJHW HQPDJDHOpUiQWRWWD|NOHLW
Aton megragadta Beenay kabátujját. +DJ\MDDEED(QJHGMHHO
 A fiatal technikus habozott, vonakodva engedte le karjait. Aton félretolta és
a Kultista elé állt:  Ön ugye Latimer?
$ .XOWLVWD PHUHYHQ PHJKDMRlt és megadta a jelzést:  /DWLPHU  YDJ\RN
IHQVpJH6RUVHJpGWLV]WMH
 És  $WRQ V] V]HP|OG|NH tYEHQ IHOK~]yGRWW  |Q IHQVpJH NtVpUHWpEHQ
volt múlt heti látogatásakor?
Latimer ismét meghajolt. Sheerin barátságosan mosolygott.
 Ön, ugyebár, határozott fickó? Hát akkor én most mondok Önnek valamit.
/iWMDD]WDILDWDOHPEHUWRWWD]DEODNQiO"(U VWDJEDV]DNDGWIL~MyOKDV]QiOMD
az ökleit, egyébként nem is közülünk való. Amint a napfogyatkozás kezdetét
veszi, semmi egyéb dolga nem lesz, csak Önt szemmel tartani. Rajta kívül itt
leszek én is  az aktív ökölvíváshoz ugyan kissé testes vagyok, de azért
besegítek.
Az újságíró felé biccentett.  Üljön szorosan mellé, Theremon  csupán a
forma kedvéért. Hé, Theremon!
Az újságíró azonban nem mozdult. Úgy elsápadt, hogy még az ajkai is
HOV]LQWHOHQHGWHN
 Odanézzen!  Ujja, amellyel az égre mutatott, remegett, hangja
színtelenné vált, megtört. Minden szem Theremon felfelé mutató ujja irányába
meredt, egyetlen közös rémületben, lélegzet nélkül, dermedten báPXOWDN
A Béta kicsorbult az egyik oldalán!
Az apró feketeség talán körömnyi sem volt, azok számára azonban, akik
meredten bámulták, a világ végét jelentette.
&VXSiQ HJ\HWOHQ PiVRGSHUFLJ Qp]WpN D]XWiQ WHOMHV ] U]DYDU W|UW NL
amelyet azonban még pillanatok alatt is rendszerezett lázas tevékenység
váltott fel  mindenki nekilátott kijelölt feladatának elvégzéséhez. A válságos
SLOODQDWRNEDQ QHP YROW KHO\H pU]HOHPQHN $] HPEHUHN HJ\V]HU HQ
PXQNiMXNDWYpJ] WXGyVRNNiYiOWDN$WRQLVHOW QW
Sheerin prózaian PHJMHJ\H]WH$] HOV  pULQWNH]pVQHN WL]HQ|W SHUFFHO
H]HO WWNHOOHWWMHOHQWNH]QLH.LVVpNRUDLGHPpJPLQGLJQDJ\RQMyILJ\HOHPEH
YpYH D V]iPtWiVW EHIRO\iVROy EL]RQ\WDODQViJL WpQ\H] NHW  Körülnézett,
azután lábujjhegyen Theremonhoz sietett, aki még miQGLJE Y|OWHQPHUHGWNL
D]DEODNRQpVJ\HQJpGHU V]DNNDOPDJiYDOYRQWD
$WRQ UM|QJVXWWRJWD, így hát jobb, ha kitér az útjából. Elszalasztotta az
HOV  pULQWNH]pVW HPLDWW D EDOKp PLDWW DPLW /DWLPHU RNR]RWW pV KD EHOHERWOLN
magába, képes kidobni azDEODNRQ
7KHUHPRQOXVWiQELFFHQWHWWpVOHOW6KHHULQPHJOHS GYHEiPXOWUi
 Az ördögbe is, fiam  szólt rá KLV]HQPDJDUHV]NHW
 Hogy én?  Theremon megnyalta kiszáradt ajkát és mosolyogni próbált. 
Hát túl jól nem érzem magam, az tény!
$SV]LFKológus tekintete megkeményedett.  Csak nem hagyják cserben az
LGHJHL"
'HKRJ\ kiáltott fel Theremon felháborodva , csak pár perc, jó? Nemigen
hittem el ezt az egész fecsegést... egészen eddig a pillanatig. Hagyjon egy
NLV LG W KRJ\ KR]]iV]RNMDN D JRndolathoz. Magának két hónapja vagy még
több volt rá, hogy felkészüljön.
(EEHQLJD]DOHKHWPRQGWD6KHHULQHOJRQGRONR]YD
0DJDSHUV]HPRVWD]WKLV]LKRJ\WHOMHVHQOHPHUHYHGWHPDUpPOHWW OPL"
Hát vegye tudomásul, uram, hogy én újságíró vagyok és megbíztak, hogy
KR]]DNHJ\V]WRULW+R]QLIRJRP
 A pszichológus halványan elmosolyodott.
0HJpUWHWWHP$V]DNPDEHFVOHWHHUU OYDQV]y"
 Így is mondhatja. Hanem édesapám, a jobb karomat odaadnám még egy
üveg olyan cukrosvízért, ha fele annyi lenne is, mint az, amit maga lehúzott.
Ha valakinek valaha szüksége volt egy korty italra, hát az most én vagyok.
+LUWHOHQHOKDOOJDWRWW6KHHULQXJ\DQLVHU WHOMHVHQROGDOEDYiJWD+DOOMDH]W"
)LJ\HOMHQ
Állával a Kultista felé bökött, Theremon odanézett. A szakálODV PLW VHP
W|U GYH PLQGD]]DO DPL N|UO|WWH ]DMORWW NLEiPXOW D] DEODNRQ pV DUFiQ YDG
HOUDJDGWDWiVVDOpQHNO KDQJRQGQQ\|J|WWPDJDHOp
0LWPRQG" suttogta az újságíró.
 A „Jelenések Könyvé"nek ötödik fejezetét mondja fel  IHOHOWH 6KHHULQ
Azután hirtelen rászólt Theremonra:  Maradjon csendben és figyeljen, ha
PRQGRP
$.XOWLVWDKDQJMDIHOHU V|G|WWiWIRUUyVRGRWW
„eVW|UWpQWKRJ\D]RNEDQDQDSRNEDQD%pWD1DSPLQGKRVV]DEELG NUH
PDJiQ\RV UV]HPNpQWUyYDD]HJHWNHULQJYpQSiO\iMiQPtJQHPHNNRUWHOMHV
IpOIRUGXODWLJ FVDN  HJ\HGO |VV]HW|S|U|GYH pV KLGHJHQ V]yUD IpQ\pW D
/DJDVKUD
eV7ULJRQYiURViEDQIpQ\HVGpOEHQ9HQGUHWM YHpVIHQQKDQJRQV]yODD
trigoni férfiakhoz, „Ím halljátok, ti vétkesek! Bár semmibe vevétek az igazak
útját, ám eOM  D OHV]iPROiV yUiMD 0iU NpV]O GLN D %DUODQJ PpO\H KRJ\
elnyelje a Lagasht; benneteket és mindent, ami rajta találtatik.
És alighogy szóla, a Sötétség Odva kitárult a Bétára, hogy az sehonnan a
/DJDVKUyO W|EEp QHP YDOD OiWKDWy $KRJ\ HOW QH D] HPEHUek jajszavától
KDQJRVO|QDOpJpVQDJ\O QD] OHON NUHWWHQHWH
Történt, hogy a Barlang sötétsége borult a Lagashra és nem vala többé
fény sehol a Lagashon. Az emberek olyanná váltak, mint a világtalanok, senki
sem látta vala szomszédját, noha orcáján érezné annak leheletét.
És ebben a feketeségben egyszer csak megjelentek a Csillagok,
PHJV]iPOiOKDWDWODQ &VLOODJ VRNDViJD pV NLPRQGKDWDWODQ V]pSVpJ  ]HQH
hallatszott, oly csodálatos, hogy a fák levelei megannyi nyelvvé változának, s
mind felkiálta gyönyör VpJpEHQ
eVHEEHQDSLOODQDWEDQD]HPEHUHNHWHOKDJ\iOHON NpVWHVWNiOODWLYiO|Q
V WYDGiOODWRNKR]YiOWKDVRQODWRVViD/DJDVKYiURVDLQDNJ\iV]V]tQ XWFiLQ
vadul ordítozván vonulának végig.
A Csillagokból ezután levála az Égi Láng, és ahol megérinté NHWD/DJDVK
YiURVDL HPpV]W  OiQJRNED ERUXOiQDN ~J\KRJ\ D] HPEHUE O pV D] HPEHU
alkotásaiból mi sem maradt vala.
Még ekkor ..."
Latimer hangja árnyalatnyit megváltozott. Tekintete továbbra is a semmibe
meredt, de valamilyen módon mégis tudatára ébredt, KRJ\ D PiVLN NHWW 
feszülten figyeli. Lélegzetvételnyi szünetet sem tartva, hangszíne alig
pV]UHYHKHW HQPiVOHWWDV]yWDJRN|VV]HPRVyGWDN
7KHUHPRQ PHJOHSHWWHQ EiPXOW Ui $ V]DYDN WRYiEEUD LV LVPHU VHQ
csengtek. A magánhangzókat parányit másképp hangsúO\R]WD ám a szöveg
teljesen érthetetlenné vált.
6KHHULQEL]RQ\WDODQXOHOPRVRO\RGRWW
  ÈWYiOWRWW YDODPHO\LN VL FLNOXV Q\HOYpUH WDOiQ D QiOXN KDJ\RPiQ\RV
második cikluséra. Tudja, ezen a nyelven írták eredetileg a „Jelenések
Könyvé"W
1HPWHV]VHPPLWHOHJHWKDOORWWDP Theremon odább csúsztatta székét
és keze, amellyel hátrasimította haját, már nem remegett.  Lényegesen
jobban érzem magam.
 Valóban?  Sheerin enyhén meglepettnek látszott.
+DPRQGRP$]HO EEDODSRVDQEHLMHGWHP$KRJ\KDOOJDWWam magát és a
JUDYLWiFLyMiW PHJ DKRJ\ HONH]G G|WW D QDSIRJ\DWNR]iV KiW PDMGQHP
kikészültem. De ez itt KYHO\NXMMiYDOPHJYHW HQDViUJDV]DNiOO~IHOpE|N|WW
, ez olyasmi, amiket annak idején a dadámtól hallottam.
Egész életemben csak mulatni tudtam rajWD &VDN QHP KDJ\RP PDJDP
éppen most begyullasztani!
1DJ\RWOpOHJ]HWWpVHU OWHWHWWYLGiPViJJDOIRO\WDWWD
 'H KRJ\ PHJ WXGMDP UL]QL pQHP MREELN IHOpW J\RUVDQ HOIRUGtWRP D
székemet az ablaktól.
Óvatos mozdulatokkal elfordította székét, kelletlen pillantást vetett maga
mögé, majd így szólt:  (V]HPEH MXWRWW YDODPL .HOO OpWH]QLH PHJIHOHO 
védettségnek a Csillag UOHWHOOHQ
A pszichológus nem felelt azonnal. A Béta már elhagyta zenitjét és a
vérvörös napfénynégyzet, amely a padlón kirajzolta az ablak körvonalait,
PRVW pSSHQ 6KHHULQ |OpEH W ]|WW $ IpUIL JRQGRODWDLED PpO\HGYH EiPXOW D
tompa fénybe, majd felállt és magára a Napra meredt.
$] HO ]  NLV FVRUEXOiV D %pWD HJ\KDUPDGiW HOWDNDUy IHNHWH IROWWi Q WW
Sheerin megborzongott és amikor visszafordult, arca egy árnyalattal
ViSDGWDEEQDNW QW
6]LQWHERFViQDWNpU PRVROO\DO LVHOIRUGtWRWWDV]pNpWD]DEODNWyO
 Gondolom, most vagy kétmillió ember lehet Saro Cityben, akik egyetlen
nagy felbuzdulással azonnal csatlakozni akarnak a Kultuszhoz. Ironikusan
Wette hozzá: $.XOWXV] HJ\ yUiUDSiUDWODQXOQpSV]HU OHV]eVQHPNpWOHP
KRJ\DYpJV NLJNLIRJMiNKDV]QiOQLH]WD]yUiW'HPLWLVDNDUWPRQGDQL"
 Mindössze ennyit: hogyan volt képes a Kultusz a „Jelenesek Könyvé"W
ciklusról ciklusra átmenteni, és hoJ\DQ tUyGRWW PHJ HOV  DONDORPPDO D
Lagashon? Kellett lennie valamiféle védettségnek, hiszen ha mindenki
PHJ UOWYROQDNLtUKDWWDYROQDDN|Q\YHW"
 $ N|Q\Y WHUPpV]HWHVHQ HOV VRUEDQ P YHOHWOHQ UHJ V|N J\HUHNHN pV
J\HQJHHOPpM HN PHVpOJHWWH V]iMKDJ\RPiQ\Rn alapult. Aztán a ciklusok
VRUiQIHOWpWHOH]KHW HQ~MUDpV~MUD|VV]HV]HUNHV]WJHWWpN
 Feltételezi  vágott közbe Theremon , hogy ugyanúgy mentették át a
könyvet a ciklusokon, ahogy mi tervezzük most a gravitáció titkával?
Sheerin vállat vont.  /HKHW de hogy pontosan hogyan csinálták, nem is
IRQWRV9DODKRJ\DQPHJROGRWWiN$OpQ\HJDPLWPLQGHEE ONLDNDUWDPKR]QL
hogy a könyv nem is lehet egyéb, mint torzulások halmaza, még ha eredetileg
tényeken alapult is. Emlékszik például Faro és Yimot sikertelen kísérletére, a
O\XNDNNDODPHQQ\H]HWHQ"
3HUV]H
 Tudja, hogy miért nem si...  Sheerin hirtelen elhallgatott és ijedten
IHOXJURWWPHUW$WRQMHOHQWPHJDUFDHOWRU]XOWDPHJG|EEHQpVW O
 Mi történt?
 Aton félrevonta és Sheerin érezte, hogy ujjai vasprésként szorulnak
könyökére.
1HRO\DQKDQJRVDQ Hangja halk volt és meggyötört.  Most beszéltem a
Rejtekhellyel a közvetlen vonalon.
Sheerin aggódva vágott közbe:  Valami baj van velük?
 Nem velük van baj.  Aton nyomatékosan hangsúlyozta a második szót. 
N PiU HJ\ My LGHMH EH]iUNy]WDN pV ~J\ LV PDUDGQDN KROQDSXWiQLJ N
biztonságban vannak. Hanem a Város, Sheerin  ott teljes a felfordulás. El
sem tudja képzelni  nehezére esett a beszéd.
0LW" sürgette Sheerin türelmetlenül.  Hát mi lehet? Lesz még rosszabb
is. Mi remegnivaló van ezen? *\DQDNRGYDIRO\WDWWD$WRQPDJDKRJ\YDQ"
Aton szemei haragosan szikráztak a gyanúsításra, de a harag helyét
D]RQQDODJJRGDORPIRJODOWDHO1HPpUWLPLU OYDQV]y"$.XOWLVWiNDNFLyED
léptek. Arra lázítják az embereket, hogy támadják meg az Obszervatóriumot 
D]]DO KLWHJHWLN NHW KRJ\ FVHUpEH D]RQQDO NHJ\HOHPEHQ UpV]HVOQHN
megváltást ígérnek nekik, meg mindent, ami csak eszükbe jut. Mit tegyünk,
6KHHULQ"
 Semmi mást nem tehetünk, mint hogy várunk és bízunk a szerencsében.
9DOyEDQYHV]pO\HVW|PHJHWV]HUYH]QLLG EHNHUOpVWRYiEELLG EHNHUOD]
is, amíg ide eljutnak. Jó öt mérföldnyire vagyunk a várostól...
.LQp]HWWD]DEODNRQYpJLJDKHJ\ROGDORQDUUDDKRODPHJP YHOWI|OGHWD
külváros fehér házai váltották fel, és tovább, ahol maga a metropolisz
GHUHQJHWWDKRUL]RQWRQN|G|VViYD%pWDW Q IpQ\pEHQ
Anélkül, hogy visszafordult volna, megismételte:  ,G EH WHOLN )RO\WDVVD D
PXQNiMiWpVLPiGNR]]pNKRJ\DWHOMHVIRJ\DWNR]iVPHJHO ]]H NHW
A Bétát mintha egy hatalmas kés félbe vágta volna, a Nap zavartalanul
UDJ\RJyIHOHDPHWV]pVYRQDOPHQWpQHQ\KpQGRPERURGRWWÒJ\W QWPLQWKDD
Lagashra fokozatosan hatalmas szemhéj csukódott volna le.
A szoba halk neszei elenyésztek Sheerin tudatában, és csak kint a földek
felett honoló mélységes csendet érzékelte. Mintha még a rovarok is
megnémultak volna rémületükben. A dolgok homályosakká váltak.
A pszichológus majdnem ugrott egyet, amikor valaki megszólalt mellette.
7KHUHPRQYROW
9DODPLEDMYDQ" kérdezte.
 Hogy mi? Ja, nem ... nincs semmi. Jöjjön, üljünk vissza. Itt útban vagyunk.
 Visszasurrantak a szoba sarkába, de Sheerin jó darabig hallgatott. Ujjaival
meglazította gallérját. Fejét jobbrabalra forgatta, de nem talált enyhülést.
+LUWHOHQIHOSLOODQWRWW
 Vannak légzési nehézségei?
$]~MViJtUyV]HPHNHUHNUHWiJXOWDPHJOHS GpVW OPDMGNpWhárom mélyet
lélegzett.  Nem, nincsenek, Miért?
 Azt hiszem, túl sokáig bámultam ki az ablakon. Elkapott a homály. A
légzési nehézség a klausztrofóbiiVURKDPHOV MHOH
Theremon még egyszer teleszívta a tüdejét.  Hát akkor engem még nem
kapott el. Nézze csak, itt van az egyik fickó.
%HHQD\ WDJEDV]DNDGW DODNMD D] DEODN pV D VDURNEDQ O N N|]|WW iOOW PHJ
Sheerin aggodalmasan pillantott fel rá. +HOOR%HHQD\
A csillagász zavartan toporgott és bizonytalan mosollyal mondta:  +D
megengedik, egy kicsit csatlakoznék magukhoz. A kamerákat készenlétbe
helyeztem és most semmi dolgom a teljes fogyatkozásig.  Elhallgatott és a
Kultistára bámult, aki vagy tizenöt perce elmélyülten lapozgatott egy
E UN|WpV N|Q\YHFVNpEHQ Csak nem csinált ez a patkány valami bajt?
Sheerin megrázta a fejét. Vállát hátrafeszítette és egész figyelmét arra
összpontosította, hogy egyenletesen lélegezzék. Megszólalt.  1LQFVHQHN
OpJ]pVL QHKp]VpJHL %HHQD\" %HHQD\ EHOHV]LPDWROW D OHYHJ EH  1HP
pU]HPKRJ\IOOHGWOHQQHDOHYHJ 
 Kis klausztrofóbiás tünet PDJ\DUi]WD6KHHULQERFViQDWNpU HQ
 Ja úgy! Nálam másképpen jelentkezett. Olyan érzésem van, mintha saját
magamat látnám. A tárgyak homályosakká válnak  semmi sem tiszta. És
KLGHJLVYDQ
+LGHJQHNKLGHJYDQ$]QHPNpS]HO GpV– Theremon elhúzta a száját. 
$ OiEXMMDLP ~J\ pU]LN PDJXNDW PLQWKD HJ\ K W YDJRQEDQ KXUFROQiP NHW
KHJ\HQvölgyön át.
 Egyetlen dolgot tehetünN szólalt meg ismét Sheerin HONHOOIRJODOQXQN
PDJXQNDW PiV GROJRNNDO $] HO EE NH]GWHP PRQGDQL PDJiQDN 7KHUHPRQ
hogy miért nem jutott Faro a lyukas mennyezetes kísérletével sehová.
 Igen, de éppen csak elkezdte IHOHOWH7KHUHPRQ
Mindkét karjával átfogta az egyik térdét és állat rátámasztotta.
 Hát, ahogy említettem, Faroékat az vezette félre, hogy a „Jelenések
Könyvé"WV]yV]HULQWpUWHOPH]WpN9DOyV]tQ OHJQLQFVpUWHOPHD&VLOODJRNQDN
EiUPLO\HQ IL]LNDL MHOHQW VpJHW WXODMGRQtWDQL /HKHW KRJ\ DPLNRU D WHOMHV
sötétség bekövetkezik, a tudat elengedhetetlenül szükségesnek érzi, hogy
IpQ\WWHUHPWVHQ$IpQ\QHNH]WD]LOO~]LyMiWQHYH]LN N&VLOODJRNQDN
 Tehát  szólt közbe Theremon  gQ V]HULQW D &VLOODJRN D] UOHW
következményei, nem pedig okozói. Akkor mire lesznek jók Beenay
felvételei?
 %L]RQ\tWKDWMiN KRJ\ PLQGH] FVDN LOO~]Ly YDJ\ D] HOOHQNH] MH $NNRU
YLV]RQW
%HHQD\ N|]HOHEE K~]WD D V]pNpW DUFiQ KLUWHOHQ pOpQN pUGHNO GpV MHOHQW
PHJ
 1DJ\RQ |UO|N KRJ\ HUU O EHV]pOQHN  Szemét összehúzta, mutatóujját
ILJ\HOPH]WHW HQ IHOHPHOWH  Gondolkoztam ezeken a Csillagokon és egy
IHOHWWpEE PHJOHS  HONpS]HOpVHP WiPDGW 7LV]WiEDQ YDJ\RN YHOH KRJ\
badarság, és eszemben sincs komolyan tálalni, de úgy gondolom,
érdekesnek érdekes. Akarják halODQL"
+DQJMiQ pU] G|WW KRJ\ PRQGDQi LV QHP LV GH 6KHHULQ KiWUDG OW D
székben és unszolni kezdte:  Gyerünk, mondja! Hallgatom!
 Hát jó. Akkor tételezzük fel, hogy a világegyetemben más napok is
lennének.  Szünetet tartott, mintha kissé restellte volQDDPLWPRQGRWW Úgy
pUWHP RO\DQ WiYROL QDSRN DPHO\HN IpQ\H J\HQJH DKKR] KRJ\ OiVVXN NHW
Gondolom, mindez elég különösen hangzik.
 Nem feltétlenül. Csakhogy nem zárjaH NL H]W D OHKHW VpJHW D] D WpQ\
hogy a gravitációs törvény értelmében ezeket a napokat vonzerejük elárulná?
 +D HOpJ PHVV]H YDQQDN H] VHP pV]OHOKHW  – válaszolta Beenay 
persze, tényleg nagy távolságokra gondolok, négy vagy több fényévre. Ebben
az esetben soha nem észlelnénk a zavaró hatást, mert túl csekély lenne.
0RQGMXNKRJ\HJpV]FVRPyQDSOHQQHLO\HQPHVV]HW OQNHVHWOHJHJ\két
WXFDW
Theremon dallamosán füttyentett.
  Micsoda ragyogó ötlet egy vasárnapi mellékletbe! Két tucat Nap egy nyolc
IpQ\pY iWPpU M  YLOiJHJ\HWHPEHQ (MKD (] D PL YLOiJXQNDW W|NpOHWHVHQ
jelentéktelenné változtatná. Az olvasók zabálnák!
 Ez még csak maga az ötlet  %HHQD\ YLJ\RUJRWW  GH ILJ\HOMHQHN D
lényegre. A napfogyatkozás ideje alatt ez a tucatnyi nap egyszeriben
OiWKDWyYiYiOQDPLYHODPLQDSXQNIpQ\HQHPKRPiO\RVtWMDHO NHW7HNLQWYH
hogy olyan messze vannak, parányiaknak látszanak, mint megannyi apró
üveggolyó. A Kultisták persze Csillagok millióiról fecsegnek, de ez
YDOyV]tQ OHJ W~O]iV $ YLOiJHJ\HWHPEHQ HJ\V]HU HQ QLQFV KHO\ DKKR] KRJ\
egymillió napot lehessen elhelyezni benne, haFVDN  össze nem érnek.
6KHHULQHJ\UHIRNR]yGypUGHNO GpVVHOILJ\HOWHDFVLOODJiV]IHMWHJHWpVHLW
 Mond valamit, Beenay. És pontosan a túlzáson van a hangsúly.
7XGDWXQN DKRJ\ YDOyV]tQ OHJ PDJXN LV WXGMiN N|]YHWOHQO QHP NpSHV
felfogni az ötnél nagyobb számokat; ötön felül már csupán a „sok" fogalma
uralkodik, így lesz a tucatból millió. Átkozottul jó ötlet!
 És van még egy apró feltevésem IRO\WDWWD%HHQD\
*RQGROWDNYDODKDDUUDPLO\HQHJ\V]HU IRJDORPPiYiOQDDJUDYLWiFLyKD
PHJIHOHO HQ HJ\V]HU  UHQGV]HUEH KHO\H]QpQN" 7pWHOH]]N IHO KRJ\ RO\DQ
világegyetemünk van, amelyben egy bolygó létezik, egyetlen nappal. A
ERO\Jy W|NpOHWHV HOOLSV]LVSiO\iQ KDODGQD pV D JUDYLWiFLyV HU  WHUPpV]HWH
RO\DQ PDJiWyO pUWHW G  OHQQH KRJ\ D[LyPDNpQW OHKHWQH HOIRJDGQL (J\ LO\HQ
YLOiJEDQ D FVLOODJiV]RN YDOyV]tQ OHJ KDPDUDEE IRJODONR]QiQDN D
gravitációval, mint ahogy feltalálnák a távcsövet. Teljesen elég lenne a
szabad szemmel végzett megfigyelés.
 Érdekes eljátszani a gondolattal  PRQGWD 6KHHULQ  6]HOOHPHV
DEV]Wrakció  olyan, mint az ideális gáz, vagy az abszolút nulla fok.
 3HUV]H  IRO\WDWWD %HHQD\  D E|NNHQ  RWW YDQ KRJ\ HJ\ LO\HQ ERO\JyQ
QHP OHKHWQH pOHW 1HP NDSQD HOpJ K W pV IpQ\W pV KD IRURJQD QDSRQWD
félnapig teljes sötétség uralkodna. Nem várható, hogy ilyen körülmények
N|]|WWpOHWIHMO GMpNNLKLV]HQD]pOHWDODSYHW HQIJJDIpQ\W O$]RQNtYO
Sheerin széke dörrenve borult fel, ahogyan felugrott, félbeszakítva az
eszmefuttatást.
 Aton hozza a világítást!
%HHQD\ V]iMiQ VyKDMWiVV]HU  Ä$K szakadt ki, megfordult, Atonra bámult,
majd látható megkönnyebbüléssel fülig szaladt a szája.
Aton fél tucat, lábnyi hosszú, hüvelyk vastag rudat tartott a karjában. A
N|WHJIHOHWWV]yWODQXOPHUHGW|VV]HJ\ OWPXQNDWiUVDLUD
Sheerin ünnepélyesen, mintha egy vallási szertartás legszentebb aktusát
végezné, egy hosszú, esetlen gyufát szikrázó életre dörzsölt és átadta
$WRQQDN$WRQKR]]ipUWHWWHDOiQJRWD]HJ\LNU~GIHOV YpJpKH]
$ ViUJD Q\HOYHFVNH PLQWKD W Q G|WW YROQD NLVVp ~J\ OiWV]RWW FpOWDODQXO
OHEHJ a rúd csúcsán  aztán a hirtelen fellobbanó láng sárgás fónyözönnel
árasztotta el Aton megviselt vonásait. Aton elhajította a gyufát és az ablakot
WDSVYLKDUUHPHJWHWWHPHJ
A rúd tetején hathüvelyknyi sárga láng táncolt! Sorban meggyújtották a
többit is, és hat önálló fényforrás vonta sárgás fénybe a szoba leghátsó zugait
LV
$IpQ\KDORYiQ\YROWPpJD]HJ\UHJ\HQJO QDSIpQ\QpOLVKDOYiQ\DEE$
lángok bolondul lobogtak, részeg, imbolygó árnyak keltek életre. A fáklyák
rettenetesen füstöltek, és szaguk odakozmált étel szagára emlékeztetett, de
ViUJDIpQ\iUDGWEHO ON
9ROWvalami különös ebben a sárga fényben, az után, hogy már négy órája
csak a búcsúzó Béta komor homálya uralkodott. Még Latimer is felnézett
N|Q\YpE OpVFVRGiONR]YDEiPXOWD
Csak Theremon vizsgálgatta gyanakodva a fáklyákat. Fintorogva
V]DJOiV]WDD]DYDVE zt, és kelletlenül kérdezte:
0LE OYDQH]DYDFDN"
)D felelte Sheerin kurtán.
 8J\DQ D] QHP OHKHW +LV]HQ QHP LV pJ &VDN D OHJIHOV  UpV]H YDQ
HOV]HQHVHGYHpVDOiQJPLQWKDDVHPPLE OORERJQDHO 
eSSHQH] DQDJ\V]HU EHQQH1DJ\RQFpOV]HU P Iény szerkezet. Több
V]i]DWFVLQiOWXQNEHO OHGHDOHJW|EEMpWWHUPpV]HWHVHQD5HMWHNKHO\NDSWD
0HJIRUGXOW pV NRUPRV NH]pW D ]VHENHQG MpEH W|U|OWH  Nádszálakat kell
alaposan kiszárítani, azután átitatni állati zsiradékkal. Ha meggyújtja, a
zsiradék apránként ég el. Ezek a fáklyák majd félórát égnek egyfolytában,
ötletes, mi? Az egyik fiatal barátunk dolgozta ki a Saro Egyetemen.
$OHYHJ YDODKRJ\IRMWyEEiYiOW$KRPiO\V]LQWHWDSLQWKDWyDQWHUMHV]NHGHWW
a helyiségben és a fáklyák felett táncoló sárga fénykörök egyre élesebben
UDM]ROyGWDN NL D Q|YHNY  V]UNHVpJ KiWWHUpQ )VWV]DJ WHUMHQJHWW D IiNO\iN
halkan sercegve égtek. Az egyik csillagász bizonytalan léptekkel,
lábujjhegyen kerülte meg az asztalt, amelyen dolgozott. Valaki mélyet
sóhajtott, meg akaUYiQ UL]QLQ\XJDOPiWD]HJ\UHV|WpWHG YLOiJEDQ
7KHUHPRQ KDOORWWD PHJ HOV NpQW D] LGHJHQ ]DMW ,QNiEE EL]RQ\WDODQ
tisztázatlan hangsejtelem volt ez, ha a házban nem uralkodott volna halálos
csend, bizonyosan elkerülte volna a figyelmét.
Az újságíró fHOHJ\HQHVHGHWW D V]pNEHQ pV HO YHWWH MHJ\]HWI]HWpW
Lélegzetvisszafojtva hallgatózott, azután lényegesen megkönnyebbülten
iWE~MWDQDSWiYFV pV%HHQD\HJ\LNNDPHUiMDN|]|WWpVD]DEODNHOpiOOW
A külvilágban a Béta már csupán pislákoló szilánk volt, mintha utolsó
kétségbeesett búcsúpillantást küldött volna a Lagashra. A keleti horizont a
város irányában elmerült a Sötétségben, és a Saróból az Obszervatóriumhoz
YH]HW  ~W IDNyY|U|V YRQDONpQW K~]yGRWW NpWROGDOW HUG NNHO V]HJpO\H]YH $]
HUG N IiL D]RQEDQ YDODPL PyGRQ HOYHV]WHWWpN HJ\pQL MHOHQW VpJNHW
folyamatos árnyéktömeggé mosódtak össze.
A figyelmet azonban maga az út kötötte le, amelyen egy másik, kifejezetten
IHQ\HJHW V|WpWW|PHJK|PS|O\J|WW
Aton felkiáltott, hangja megcsuklott.
$] UOWHNDYiUosból! Megérkeztek!
0HQQ\LLG YDQPpJDWHOMHVIRJ\DWNR]iVLJ" kérdezte Sheerin.
7L]HQ|WSHUFGHGH N|WSHUFHQEHOOLWWOHV]QHN
 1H W|U GM|Q VHPPLYHO D] HPEHUHL IRO\WDVViN D PXQNiW 0L PDMG
IHOWDUWy]WDWMXN NHW $] pSOHW DNiU HU GQHN LV EHLOOHQH $WRQ WDUWVD UDMWD D
szemét ifjú Kultista barátunkon, biztos, ami biztos. Theremon, maga jöjjön
YHOHP
6KHHULQPiULVNLQWYROWDV]REiEyO7KHUHPRQQDODVDUNiEDQ$OpSFV V] N
FVLJDYRQDOEDQ WHNHUHGHWW HO WWN D N|]pSV  WDUWySLOOpU N|UO OHJDOVy IRNDL
nyúlós, félelmetes szürkeségbe vesztek.
 $] HOV  OHQGOHWWHO My |WYHQ OiEEDO OHMMHEE NHUOWHN LWW PiU HOW QW D WHUHP
Q\LWRWW DMWDMiQ NLV] U G  LPERO\Jy ViUJD IpQ\ )HOHWWN pV DODWWXN HJ\DUiQW
összezárultak a félelmetes árnyak.
Sheerin megállt, párnás kezeit mellkasára szorította. Szemei kidülledtek,
KDQJMDUHNHGWVXWWRJiVEDI OW
 Nem bírok ... lélegzeni... menj le ... egyedül. Zárd be az ajtókat...
Theremon pár lépést tett lefelé, azután visszafordult.
 Várjon! Kibírja egy percig?  ö is kapNRGWD D OHYHJ W 7GHMpEHQ PLQWKD
ragacsos massza áramlott volna, agyában ott ült a vakrémület csírája a
puszta gondolatra, hogy egyedül kell nekivágnia a rejtélyes Sötétségnek.
)pOWDV|WpWVpJW O
 0DUDGMRQ LWW  PRQGWD , egy pillanat múlva itt vagyok.  )HOURKDQW D
OpSFV Q NHWWHVpYHO V]HGWH D IRNRNDW V]tYH PDMG NLXJURWW D KHO\pE O  QHP
FVDN D PHJHU OWHWpVW O , beesett a szobába és kirántotta az egyik fáklyát
tartójából. Büdös volt és a füst azonnal marni kezdte a szemét, úgy érezte,
PHJYDNXO  mégis úgy markolta a fáklyát, mintha örömében meg akarná
FVyNROQL$OiQJKiWUDFVDSyGRWWDKRJ\LVPpWOHURKDQWDOpSFV Q
Sheerin felnyitotta a szemét, nyöszörgött. Theremon föléje hajolt. Durván
megrázta.
 Jól van, most már szedje össze magát. Van fényünk.
Lábujjhegyre ágaskodva magasra emelte a fáklyát, a botladozó
pszichológust könyökénél fogva támogatta, így indultak lefelé a láng
biztonságérzetet adó, óvó fénykörében.
A földszinti helyiségek még kaptak valami világosságot, és Theremon
érezte, hogy rémülete enyhül.
 Tessék  mondta gorombán, és a fáklyát Sheerin kezébe nyomta. 0RVW
már hallani leKHW NHW
Valóban hallani lehetett. Rekedt, kurta, szavak nélküli kiáltások voltak.
Sheerinnek azonban igaza volt; az Obszervatórium valóban úgy épült,
PLQWKD HU GQHN WHUYH]WpN YROQD D P~OW V]i]DGEDQ DPLNRU D QHRJDYRWWLNXV
építészeti stílus csúf fénykorát élte. Nem volt szépség, de ehelyett szilárdnak,
tartósnak építették.
$] DEODNRNDW KYHO\NQ\L iWPpU M  YDVUXGDN UiFVR]DWD YpGWH $ UXGDNDW
EHWRQED iJ\D]WiN $ IDODNQDN I|OGUHQJpV VHP iUWKDWRWW YROQD $ I EHMiUDW
hatalmas tölgyfakapujának veszélyeztetett pontjait vasveretek biztosították.
7KHUHmon rácsapta a reteszeket, tompa kattanással siklottak a fészkükbe.
A folyosó másik végére érve Sheerin halkan káromkodott. A hátsó bejárati
ajtó lakatjára mutatott, amelyet valaki alapos munkával levert.
1\LOYán itt jött be Latimer PRQGWD
 Jó, jó, de ne ácsorogjon itt  förmedt rá Theremon türelmetlenül. 
Segítsen idetolni a bútorokat, és vigye a fákO\iWDV]HPHPW O0HJ|OH]DIVW
Miközben beszélt, a súlyos asztalt nekitolta az ajtónak és két perc alatt
barikádot hordott össze, amelynek hiányzó szépségéért és szimmetriájáért
E YHQNiUSyWROWW|P|UVpJHpVV~O\RVV]LOiUGViJD
Valahonnan távolról halkan hallani lehetett, hogy puszta ököllel vernek egy
ajtót.
$NtYOU OEHKDOODWV]yVLNRO\RNpVNLiOWiVRNIXUFVDIpOYDOyViJQDNKDWRWWDN
$6DUR&LW\E OIHONHUHNHGHWWFV FVHOpNFVDNNpWGRORJUDWXGRWWJRQGROQLD
Kultusz ígérte megváltásra, amelynek ára az Obszervatórium lerombolása, és
D] UMtW  IpOHOHPUH DPHO\ V]LQWH PHJEpQtWRWWD NHW 1HP MXWRWW LGHMN
NRFVLNUyO YDJ\ IHJ\YHUHNU O JRQGRVNRGQL QHP YiODV]WRWWDN YH]HW W QHP
IHFVpUHOWHN LG W V]HUYH]NHGpVUH *\DORJ MXWRWWDN HO D] pSOHWLJ pV SXV]WD
kézzel támadták meg.
eV PRVW DPLNRU LWW YROWDN D %pWD XWROVy HU WOHQ OREEDQiVD D] XWROVy
rubinvörös lángcsepp olyan emberiségre villant, amelynek semmije sem
maradt, az átható, mindent elborító rettegésen kívül.
7KHUHPRQIHOPRUGXOW Gyerünk vissza a kupolábD
$WHUHPEHQHJ\HGODQDSWiYFV QpOO <LPRWPDUDGWDKHO\pQ$W|EELHND
kamerák körül foglalatoskodtak, Beenay rekedtes, fojtott hangon utasításokat
RV]WRJDWRWW
 6]yYDO PpJ HJ\V]HU QH QH W|U GMHWHN D IHOYpWHO PLQ VpJpYHO 1H
vesztegessétek az LG W DUUD KRJ\ HJ\V]HUUH NpW FVLOODJRW KR]]DWRN EH D
OHQFVpEH(J\LVHOpJeVpVKD~J\pU]LWHNQHPPHJ\WRYiEEW QMHWHNHOD
NDPHUiNN|]HOpE O
Az ajtóban Sheerin odasúgta Theremonnak.
 Keressük meg Atont. Nem látom itt.
Az újságíró nem felelt azonnal. A csillagászok bizonytalan körvonalai
LPERO\RJWDN HOelmosódtak, fejük felett a fáklyák már csak sárga foltokká
mosódtak.
 Sötét van  nyöszörögte.
6KHHULQNHUHV pQNLQ\~MWRWWDDNH]pW
$WRQ(O UHERWRUNiOW$WRQ
Theremon utánaeredt és megfogta a karját.
 Várjon, segítek.  Valahogy átjutott a helyiségen. Szemét behunyta, hogy
YpGHNH]]HQD6|WpWVpJHOOHQWXGDWiWEH]iUWDKRJ\DEHQQHpEUHG NiRV]QH
lehessen úrrá rajta.
6HQNL VHP KDOORWWD NHW VHQNL VHP W|U G|WW YHON 6KHHULQ D IDOQDN
tántorodott.
$WRQ
$ SV]LFKROyJXV UHV]NHW  NH]HN pULQWpVpW pUH]WH PDMG D NH]HN
YLVV]DK~]yGWDNpVHJ\UHPHJ KDQJPHJNpUGH]WH
0DJDD]6KHHULQ"
$WRQ6KHHULQHU ON|G|WWKRJ\QRUPiOLVDQOpOHJH]]HQ Ne aggódjon a
FV FVHOpNPLDWW$]pSOHWIHOWDUWMD NHW
Beenay arcán halvány pír látszott, amint feltekintett a Béta utolsó sugarára
és Latimer, aki figyelte, hogyan hajol a csillagász kamerája fölé, elhatározta
magát. Körmei tenyerébe vágódtak, ahogyan megfeszült a teste.
Szédülten megtántorodvD OHQGOW QHNL &VDN iUQ\DNDW OiWRWW PDJD HO WW D
lábai alatt a padlónak sem volt anyaga. Aztán hirtelen valaki rávetette magát,
a földre zuhant, torkát szorító ujjak markolták.
Megfeszítette magát és térdét páros lábbal támadója testébe nyomta.
(UHVV] vagy megöllek.
Theremon éleset kiáltott és a fájdalom bódulatában vicsorogta:  7H DOMDV
patkány!
$]~MViJtUyQDN~J\W QWKRJ\KLUWHOHQPLQGHQWHJ\V]HUUHpU]pNHO+DOORWWD
ahogy Beenay felhördült.  Megvan! A kamerákhoz, fiúk!  azután ott volt a
különös józan tudomásulvétele annak, ahogyan az utolsó napsugár egyre
NHVNHQ\HGHWWPDMGHOW QW
eV/DWLPHUKLUWHOHQPR]GXODWODQQiYiOWHOHUQ\HG NH]HLN|]|WW
 Theremon a Kultista szemébe meredt, és látta, hogy üressé válik. Felfelé
bámulva, arca visszatükrö]WD D IiNO\iN J\HQJO  ViUJD IpQ\pW /iWWD KRJ\
/DWLPHU DMND IpOHOHPW O UHPHJ pV KDOORWWD KRJ\DQ W|U IHO iOODWL Q\|V]|UJpV D
torkából.
$IpOHOHPODVVDQHU V|G pU]pVpYHOHJ\LNNDUMiUDWiPDV]NRGRWWpVD]DEODN
vérfagyasztó feketeségére nézett.
$]DEODNRQ át beragyogtak a Csillagok.
Nem a Föld harminchatezer halvány, szabad szemmel is látható Csillaga 
a Lagash egy óriási halmaz közepében volt. Harmincezer hatalmas nap
OpOHNGHUPHV]W  UDJ\RJiVD W ]|WW OH Ui V]|UQ\  N|]|Q\pEHQ UpPLV]W EEHQ
IDJ\RVDQPLQWa rideg szél, amely most a világot didergette. A világegyetem
QDJ\V]HU  IDODL PHJUHQGOWHN pV UpPOHWHV IHNHWH W|UHGpNHL HJ\UH KXOORWWDN
hogy szétlapítsák, eltöröljék, megsemmisítsék az embert.
 Fényt! VLNROWRWW7KHUHPRQ
$WRQYDODKRORO\DQERU]DOPDVDn zokogott, mint egy rémült gyerek.
 Csillagok ... a Csillagok ... egyáltalán nem tudtunk róluk. Semmit sem
tudtunk. Azt hittük, hogy hat nap egy világegyetemben olyasmi, amit a
csillagok nem vesznek észre és örök a Sötétség örökkön örökké és a falak
EHRmlanak és mi nem tudtuk, nem tudhattuk és minden ...
Valaki a fáklya után kapott, a fáklya lehullt és kialudt. Ebben a pillanatbanD
&VLOODJRNIpOHOPHWHVUDJ\RJiVDPpJHU VHEEHQ]XKDQWUiMXN
Az ablakon át látszott, hogy a horizonton, amerre Saro City feküdt,
URKDPRVDQHU V|GYHEtERUL]]iVpEUHGGHH]QHPD1DSIpQ\HYROW
Ismét eljött a hosszú éj.




5REHUW6KHFNOH\
IRUG:DOkóné Békés Ágnes)  

9LOiJRN%ROWMD




0U :D\QH D YiOOLJ pU  KRVV]~ V]UNH N UDNiV YpJpKH] pUW pV RWW YROW D
Világok Boltja. Pontosan ugyanolyan, amilyennek barátai leírták: épületfa
W|UHGpNHNE O NRFVLDONDWUpV]HNE O yQR]RWW YDVOHPH]GDUDERNEyO pV QpKány
sor omladozó téglából épült viskó, amely teljes egészében bágyadt kékre volt
mázolva.
0U:D\QHYLVV]DSLOODQWRWWDN UDNiVEyOiOOyKRVV]~VLNiWRURQKRJ\OiVVD
nem követikH &VRPDJMiW HU VHEEHQ V]RUtWRWWD NDUMD DOi PDMG VDMiW
YDNPHU VpJpW ONLVVpPegremegve, kinyitotta az ajtót és besurrant.
 Jó reggelt  köszöntötte a tulajdonos.
 LVHJpV]HQ RO\DQYROWDPLO\HQQHNOHIHVWHWWpNPDJDVUDYDV]NpS |UHJ
ILFNy V]HPHL DSUyN V]iMD OHIHOp J|UEO  7RPSNLQVQDN KtYWiN ÏFVND
hintaszékben ült, amelynek hátára kékzöld tollú papagáj telepedett. Még egy
V]pNPHJHJ\DV]WDOYROWDEROWEDQ$]DV]WDORQUR]VGiVIHFVNHQG W 
 Barátaimtól hallottam az Ön boltjáról NH]GWH0U:D\QH
  Akkor az árat is tudja IHOHOWH7RPSNLQV Magával hozta?
 ,JHQ  válDV]ROWD 0U :D\QH IHOPXWDWYD D FVRPDJRW  'H HO V]|U PHJ
szeretném kérdezni...
 0LQGLJ NpUGH] VN|GQL DNDUQDN  szólt Tompkins a pislogó papagájhoz. 
Rajta hát, kérdezzen!
 Szeretném tudni, hogy voltaképpen mi is történik.
Tompkins felsóhajtott.
 $ N|YHWNH]  W|UWpQLN /HIL]HWL QHNHP D WLV]WHOHWGtMDW eQ LQMHNFLyW DGRN
PDJiQDN DPHO\ HONiEtWMD $]XWiQ D EROW KiWXOMiQ OHY  IRUWpO\RV PDVLQD
segítségével felszabadítom az értelmét.
7RPSNLQV PRVRO\JRWW PLDODWW H]W PRQGWD pV ~J\ W QW PLQWKD KDOOJDWDJ
SDSDgája is azt tenné.
 És utána? WXGDNROWD0U:D\QH
 7HVWpW O HOV]DEDGXOW pUWHOPH YiODV]WDQL NpSHV D V]iPWDODQ OHKHWVpJHV
világ közül, amelyet a Föld létének minden másodpercében levet magáról.
A most már vigyorgó Tompkins felegyenesedett a hintaszékben és egyre
Q|YHNY OHONHVHGpVVHOIRO\WDWWD
 Igen barátom, lehet, hogy maga nem is sejtette, de attól a pillanattól
IRJYD KRJ\ H] D URVNDGR]y )|OG NLV]DNDGW D 1DS W]HV PpKpE O D
lehetséges világok egymást váltogató özönét veti le magáról. Vég nélküli
YLOiJRNDW QDJ\ pV NLV HVHPpQ\HNE O HUHG  YLOiJRNDW 0LQGHQ HJ\HV 1DJ\
6iQGRUpVPLQGHQHJ\HVDP EDYLOiJRNDWWHUHPWpSS~J\DKRJ\DQYt]IRGURN
J\ U ]QHN D WyEDQ DNiU QDJ\ DNiU NLFVL D] D N  DPLW EHGREXQN 8J\HEiU
minden tárgy árnyékot vet? Nos barátom, a Föld maga négy dimenziójú, épp
ezért három dimenziójú árnyékot vet, saját maga folytonos tükörképeit,
létének minden pillanatában. A Földek millióit, milliárdjait! Végtelen sok
Földet! És a maga értelme, amit én felszabadítok, bármelyik világot
kiválaszthatja közülük, és egy ideig azon élhet.
0U :D\QHnek az a kényelmetlen érzése támadt, hogy Tompkins vásári
NLNLiOWyKR]KDVRQOyDQRO\DQFVRGiNDWWHV]N|]KtUUpDPHO\HNHJ\V]HU HQQHP
léteznek. De  jutott eszébe D] VDMiWpOHWpEHQLVHO IRUGXOWDNRO\DQGROJRN
DPHO\HNHWVRKDQHPWDUWRWWYROQDOHKHWVpJHVQHN6RKDËJ\KiWHONpS]HOKHW 
hogy a Tompkins által megjövendölt csodák is bekövetkezhetnek.
Így szólt.  Barátaim azt is mondták ...
 Hogy én arcátlan szélhámos vagyok? – kérdezte Tompkins.
 Némelyikük célzott rá  jegyezte meg óvatosan 0U :D\QH  De én
igyekszem elfogulatlan maradni. Azt is mondták...
 Tudom, mit mondtak alantas gondolkodású barátai.
$YiJ\EHWHOMHVOpVpU OEHV]pOWHNPDJiQDN(]D]DPLWKDOODQLV]HUHWQH"
 Úgy van IHOHOWH0U:D\QH Azt mondták, hogy bármire is áhítozom ...
bármit is akarok ...
 3RQWRVDQ H] D KHO\]HW  szólt Tompkins. – Másként nem is lehet.
Végtelenül sok világ közül lehet választani.
$ PDJD pUWHOPH YiODV]W pV HEEHQ NL]iUyODJ D YiJ\ LUiQ\tWMD $ OHJK EE
YiJ\D D] HJ\HWOHQ WpQ\H]  DPL V]iPtW. Ha például titokban gyilkolásról
álmodozik ...
 Ó, eztQHPKLV]HPH]WQHPKLV]HP kiáltott fel Mr. Wayne.
 ... akkor olyan világba megy, ahol gyilkolhat, ahol vérben hempereghet,
ahol túltehet Sadeon vagy Caesaron, vagy bármelyik más példaképén. 9DJ\
tegyük fel, hogy hatalomra áhítozik. Akkor olyan világot választ, ahol a szó
szoros értelmében és ténylegesen istennek tekintik. Esetleg vérszomjas
hindu isten lesz magából, vagy mindentudó Buddha.
 Nemigen hiszem, hogy én ...
 Egyéb vágyak is vannDN  IRO\WDWWD 7RPSNLQV  Teljes mennyország és
teljes pokol. Féktelen szexualitás. Falánkság, részegség, szerelem, hírnév 
DPLWFVDNDNDU
+LKHWHWOHQ kiáltott fel Mr. Wayne.
,JHQKHO\HVHOW7RPSNLQV Az én szerény listám persze nem meríti ki D]
|VV]HV OHKHW VpJHW D YiJ\ |VV]HV NRPELQiFLyMiW pV SHUPXWiFLyMiW )HO OHP
maga szerény, nyugodt, idillikus életmódot is kívánhat valamelyik déltengeri
szigeten, idealizált bennszülöttek között.
 Ez már rokonszenvesebben hangzik  vetette közbe Mr. Wayne félénk
PRVROO\DO
 'H NL WXGMD"  kérdezte Tompkins.  Lehetséges, hogy maga nem is
ismeri igazi vágyait. Lehetséges, hogy saját halála is köztük van.
*\DNUDQHO IRUGXOLO\HVPL"WXGDNROWDDJJRGDOPDVDQ0U:D\QH
 Néha igen.
 Nem szeretnék meghDOQL szólt Mr. Wayne.
 Ez jóformán soha nem is következik be –PRQGWD7RPSNLQVD0U:D\QH
NH]pEHQOHY FVRPDJRWQp]YH
 Ha maga mondja ... De honnan tudjam, hogy mindez valóságe. Az ár,
amit kér, rendkívül magas, mindenem rámegy. És amennyire látoP
kábítószert ad cserébe, és én csak álmodni fogok. Minden vagyonomat
kiadjam egy... egy heroin injekcióért és egy sereg fantáziadús szóért?
Tompkins biztatóan mosolygott.
 Az élménynek semmiféle kapcsolata sincs kábítószerekkel. És álomérzést
VHPNHOW
 +D H] LJD]  szólt Mr. Wayne kissé ingerülten , miért nem maradhatok
végleg vágyaim világában?
 Éppen ezen dolgozom  válaszolta Tompkins. – Ezért kérek ilyen magas
árat, hogy kellékeket szerezzek, hogy kísérletezhessek. Próbálom megtalálni
a módját, hogy az átmenetet véglegessé tegyem. Eddig még nem sikerült
kioldoznom a köteléket, mely az embert saját Földjéhez köti  és visszahúzza
oda. Még a nagy misztikusok sem tudták elvágni ezt a kötelet másként, mint
halállal. De még mindig vannak reményeim.
1DJ\V]HU OHQQHKDVLNHUOQHMHJ\H]WHPHJXGYDULDVDQ0U:D\QH
 ,JHQ D] OHQQH  NLiOWRWW IHO 7RPSNLQV PHJOHS HQ V]HQYHGpO\HV
kitöréssel.  Mert akkor ezt a vacak boltot vészkijárattá tenném. Módszerem
ingyenes lenne, mindenki számára ingyen eléUKHW  0LQGHQNL HOMXWQD
vágyainak Földjére, arra a Földre, amely ténylegesen megfelel neki, és ezt az
átkozott helyet patkányok és férgek martalékául hagyná...
Tompkins. a mondat közepén elhallgatott és fagyos nyugalomba
burkolózott.
 Attól tartok azonban, hogy a hátrányos körülmények nagyon is
V]HPEHV]|N HN 0pJ QHP WXGRN YpJOHJHV PHQHNOpVW EL]WRVtWDQL D )|OGU O
olyat nem, amely ne foglalná magában a halált. Talán soha nem is leszek
képes rá. Jelenleg csupán vakációt kínálhatok magának, egy kis
változatosságot, belekóstolhat egy másik világba, és bepillanthat saját
YiJ\DLED $ GtMV]DEiVRPDW LVPHUL +D D] pOPpQ\ QHP NLHOpJtW 
visszatérítem, amit adott.
  Ez igazán szép magától  MHJ\H]WH PHJ NRPRO\DQ 0U :D\QH  'H D
barátaim egy másik dolgot is emlíWHWWHN$Wt]HV]WHQG WDPLYHOPHJU|YLGOD]
életem.
 Ezen nem lehet segíteni  szólt Tompkins , és ezt nem is lehet
YLVV]DWpUtWHQL (OMiUiVRP UHWWHQW HQ PHJHU OWHWL D] LGHJUHQGV]HUW pV D
YiUKDWy pOHWWDUWDP HQQHN PHJIHOHO HQ FV|NNHQ (] D] HJ\LN RND KRJ\
állítólagos kormányunk törvénytelennek nyilvánította módszeremet.
 De nem hajtják végre túl szigorúan a tiltó rendelkezést MHJ\H]WHPHJ0U
:D\QH
 Nem. Hivatalosan betiltották az eljárást, mint kárt okozó szélhámosságot.
'HDKLYDWDOQRNRNLVHPEHUHN NLVpSS~J\HOV]HUHWQpNKDJ\QLH]WD)|OGHW
mint bárki más.
 A költség  elmélkedett Mr. Wayne, szorosan markolva csomagját.  És tíz
évvel rövidebb élet! Titkos vágyaim kielégítéséért... Ezt igazán meg kell
JRQGROQRP
 Gondolkozzék rajta V]ólt közömbösen Tompkins.

$KD]DIHOpYH]HW ~WRQ0U:D\QHFVDNLVHUUHJRQGROW
0LNRU YRQDWD 3RUW :DVKLQJWRQ /RQJ ,VODQGbe ért, még mindig
gondolkodott. És miközben kocsiját a pályaudvarról házáig vezette, egyre
csak Tompkins ravasz, öreg ábrázata, a lehHW VpJ YLOiJDL pV D YiJ\
teljesülése járt az eszében.
Mikor azonban házába lépett, e gondolatok egyszeriben félbeszakadtak.
-DQHW D IHOHVpJH D]W NtYiQWD KRJ\ YRQMD IHOHO VVpJUH D Ki]WDUWiVL
DONDOPD]RWWDWDNLPHJLQWLYRWW
)LD7RPLD]WDNDUWDKRJ\VHgítsen a vitorlásnál, amit holnap fognak vízre
bocsátani. A pici kislány pedig el akarta mesélni, hogy telt a nap az
óvodában.
Mr. Wayne barátságosan, de határozott hangon beszélt a lánnyal. Segített
Tominak az utolsó réteg rézvörös festéket a vitorlás fenékdeszkájára kenni,
és meghallgatta Peggy beszámolóját a játszótéren történt kalandjairól.
.pV EE PLNRU D J\HUHNHN PiU iJ\EDQ YROWDN pV  PHJ -DQHW HJ\HGO
maradtak a nappaliban, az asszony megkérdezte, vanHYDODPLEDM
%DM"
 Mintha bántana valami PRQGWD-DQHW5RVV]QDSRGYROWDKLYDWDOEDQ"
 Ó, csak a szokásos ...
Természetesen nem volt szándékában közölni sem JanetWHO VHP VHQNL
mással, hogy ezt a napot elkérte és meglátogatta Tompkinst a rozoga, ócska
Világok Boltjában. Arról sem kívánt beszélni, hogy minden embernek joga
van életében egyszer a legtitkosabb vágyai kielégítéséhez -DQHW D PDJD
józan eszével sohasem értené ezt meg.
$ N|YHWNH]  QDSRN D KLYDWDOEDQ UHQGNtYO LGHJHV OpJN|UEHQ WHOWHN HO $]
egész Wall Streetet enyhe pánik fogta el a középkeleti események miatt és a
W ]VGHL iUIRO\DPRN LV PHJIHOHO HQ UHDJiOWDN HUUH 0U :D\QH PXQNiKR]
látott. Igyekezett nem gondolni vágya teljesítésére, amely mindenét
IHOHPpV]WHQppVUiDGiVXOPpJD]pOHWpWLVPHJU|YLGtWHQpWt]pYYHO UOWVpJ
Az öreg Tompkins bizonyosan bolond!
Víkendeken vitorlázni ment Tomival. Az ócska szlúp derekasan viselte
magát, és jóformán semmi vizet nem engedett át a fenékdeszkák tömítésén.
Tomi új versenyvitorlakészletet szeretett volna, de Mr. Wayne könyörtelenül
HOXWDVtWRWWD 7DOiQ PDMG M|Y UH KD D W ]VGHL iUIRO\DPRN NHGYH] EEHQ
alakulnak. Pillanatnyilag meg kellett elégedni a régi vitorlákkal.
Esténként néha, amikor a gyerekek már aludtak, Janettel ment vitorlázni. A
/RQJ,VODQGLWHQJHUV]RURVFV|QGHVpVK VYROWLO\HQNRU&VyQDNXNHOVXKDQWD
hunyorgó bóják mellett és a puffadt, sárga holdfényben halkan siklott a vízen.
 Tudom, hogy valami nyugtalanít V]ólt Janet.
 De kérlek, kedvesem!
9DQYDODPLDPLWHOWLWNROV]HO WWHP"
 A világon semmi!
%L]WRVYDJ\EHQQH"7HOMHVHQEL]WRV"
7HOMHVHQ
 Akkor ölelj át! Így ...
És a csónak egy ideig magától haladt tovább.
9iJ\pVEHWHOMHVOpV'HHOM|WWD] V]ps a vitorlást partra kellett vontatni.
Az értékpapírpiac némileg újra megszilárdult, Peggy viszont kanyarós lett.
Tomi tudni akarta, mi különbség van a közönséges bomba, az atombomba, a
hidrogénbomba, a kobaltbomba és minden egyéb fajtájú bomba között, amiU O
az újságban olvasott. Mr. Wayne legjobb tudása szerint elmagyarázta. És a
FVHOpGOiQ\YiUDWODQXOIDNpSQpOKDJ\WD NHW
A titkos vágyak alapjában véve nagyon szép és jó dolgok. Lehetséges,
hogy tényleg meg akart ölni valakit, vagy egy déltengeri szigeten kíván élni.
'H XJ\DQDNNRU D N|WHOH]HWWVpJHLU O VHP IHOHGNH]KHWHWW PHJ 6HUGO 
gyermekei vannak és különb felesége, mint amilyet érdemel.
Talán majd karácsony táján ...
7pOGHUHNiQD]RQEDQDYLOODQ\YH]HWpNPHJKLEiVRGRWWpVW ]NHOHWNH]HWWD]
HJ\LN ODNDWODQ YHQGpJV]REiEDQ $ W ]ROWyN PLQGHQ NRPRO\DEE NiU QpONO
eloltották a tüzet, és senki nem sérült meg. De ez minden Tompkinsra
YRQDWNR]y JRQGRODWRW NLYHUW D IHMpE O HJ\ LG UH (O V]|U D V]REiW NHOOHWW
rendbe hozni, mivel Mr. Wayne nagyon büszke volt szép régi házára.
A nemzetközi helyzet miatt az üzleti élet még mindig viharos és bizonytalan
volt. Azok az oroszok, azok az arabok, azok a görögök, azok a kínaiak! Az
interkontinentális rakéták, az atombombák, a szputnyikok... Mr. Wayne
hosszú napokat töltött az irodában, néha még estéket is. Tomi mumpszos
OHWW $ Ki]WHW  HJ\ UpV]pW ~MUD NHOOHWW ]VLQGHO\H]QL eV PiULV LWW YROW D] LGHMH
hogy a vitorlás tavaszi vízre bocsátásával foglalkozzanak.
Eltelt egy év és bizony nagyon kevés ideje jutott titkos vágyaira JRQGROQL
7DOiQPDMGM|Y UH,G N|]EHQ

1RV" szólt Tompkins.  Jól érzi magát?
 Igen, egészen jól  IHOHOWH 0U :D\QH )HONHOW D V]pNU O pV KRPORNiW
dörzsölte.
 Kívánjae a visszatérítést?  kérdezte Tompkins.
 Nem. Az élmény teljesén megfelelt várakozásomnak.
 Ez mindig így van  jegyezte meg Tompkins, pajkos pillantást vetve a
papagájra.  És mi volt az élménye?
 A közelmúlt világa  válaszolt Mr. Wayne.
 Mint oly sok más látogatómnak. Felfedeztee a titkos vágyát? Gyilkolás
YROW"9DJ\Géltengeri sziget?
 Nem szeretnék beszélni róla  mondta Mr. Wayne barátságosan, de
határozottan.
  Sokan nem hajlandók közölni velem  MHJ\H]WH PHJ URVV]NHGY HQ
7RPSNLQV Ha agyonütnek, sem tudom, miért.
 Mert... hát, azt hiszem, az ember titkos vágyának világa valamiképpen
szent. Ne vegye zokon ... Hisz benne, hogy egyszer majd véglegessé tudja
tenni? Úgy értem, hogy a világot, amit kiválasztottuQN"
Az öregember vállat vont.
 Próbálkozom. Ha sikerül, hallani fog róla. Mindenki hallani fog.
 ,JHQ PDJDP LV D]W KLV]HP  Mr. Wayne kibontotta csomagját és az
asztalra rakta tartalmát. A csomagban egy pár katonabakancs volt, egy kés,
két tekercs rézhuzal és három kis doboz marhahúskonzerv.
7RPSNLQVV]HPHHJ\SLOODQDWUDIHOYLOODQW
7HOMHVHQHOHJHQG  szólt.  Köszönöm.
 A viszontlátásra  köszönt el Mr. Wayne.  És köszönöm magának.
0U :D\QH NLOpSHWW D EROWEyO pV D V]UNH N UDNiVEyO iOOy VLNiWRU YpJpKH]
sietett. Az utcán túl, ameddig csak ellátott, barna, szürke és fekete
N W|UPHOpNNHOERUtWRWWPH] NWHUOWHNHO(]HNDPLQGHQLUiQ\EDQV]HPKDWiULJ
WHUMHG PH] NHOWRU]XOWYiURVWHWHPHNE ONRUKDGWIDPDUDGYiQ\RNEyOpVDEEyO
a finom fehér hamuból keletkeztek, amely valaha emberi hús és csont volt.
 1RV  mondta magában Mr. Wayne , legalább sikerült hasonlóval
YLV]RQR]QXQNDPLWNDSWXQN
(] D P~OWEDQ HOW|OW|WW HV]WHQG  PLQGHQpW IHOHPpV]WHWWH pV UiDGiVXO PpJ
D]pOHWpE OLVHOYHWWWt]HV]WHQG WÈORPYROWe csupán? Akkor is megérte! De
most már félre kell tennie Janetre és a gyerekekre vonatkozó összes
gondolatát. Ennek vége, hacsak Tompkins nem tökéletesíti módszerét. Most
a saját életben maradására kell gondolnia.
A karjára csatolt Geigerszámlálókészülék segítségével sikerült rátalálnia a
N W|UPHOpNHQ iWYH]HW  UDGLRDNWtY VXJiU]iVWyO PHntes útra. Jó lesz, ha még
V|WpWHGpVHO WWHOpULDIHGH]pNHWPLHO WWDSDWNiQ\RNHO M|QQHN+DQHPVLHW
HOPXODV]WMDD]HVWLEXUJRQ\DDGDJRW




$(YDQ9RJW
(ford.: Avarossy Éva) 

%HWHOMHVOpV


hO|N HJ\ GRPE WHWHMpQ hJ\ W QLN |U|NW O IRJYD LWW O|N ,G U O LG UH
rádöbbenek: kell, hogy létezésemnek valamiféle oka legyen. Amikor ez a
JRQGRODW IHOPHUO PLQGLJ JRQGRVDQ HOOHQ U]|P D] |VV]HV OHKHWVpJHV
változatokat, így próbálom megállapítani, vajon mi okom lehet a dombon
lenni. Egyedül a dombon, örökkp HJ\HGO HJ\ GRPERQ DPHO\U O KRVV]~
mély völgyre nyílik kilátás.
-HOHQOpWHP HOV  RND Np]HQIHNY QHN W QLN JRQGRONRGQL WXGRN $GMDWRN
valamilyen feladatot. Egy nagyon nagy szám négyzetgyöke? Egy még
nagyobb köbgyöke? Szoroztassatok meg velem egy tizennyROF MHJ\ 
prímszámot önmagával négyszázmilliárdszor. Ábrázoljatok egy problémát
változó görbékkel. Tegyétek fel a kérdést, hol lesz egy bizonyos tárgy egy
DGRWWM|Y EHOLSLOODQDWEDQpVDGMDWRNKR]]iYDODPLFVHNpO\OHKHW VpJHWKRJ\
analizálhassam a feladatRW
A megoldást a pillanat tört része alatt megadom.
'HKiWVRKDVHQNLVHPNpUGH]W OHPLO\HQHNHW(J\HGOO|NHJ\GRPERQ
Néha kiszámítom egy hullócsillag pályáját, máskor kiválasztok egy távoli
bolygót és évekig kísérem, ahogy pályáján mozog, miközben felhasználom az
öszV]HV WpUEHOL pV LG EHOL HOOHQ U]pVL PyGV]HUHNHW KRJ\ EL]WRVDQ QH
WpYHV]WKHVVHP V]HP HO O 'H PLQGH] URSSDQW pUWHOPHWOHQQHN W QLN 1HP
vezet sehová. Ugyan mi értelme lehet, hogy megszerezzem ezeket az
információkat?
(]HNEHQ D SLOODQDWRNEDQ ~J\ pU]HP YDODPL KLiQ\]LN EHO OHP 9DODKRJ\
úgy rémlik, van valami, ami kívül esik érzékszerveim hatósugarán, valami,
DPLV]iPiUDPLQGHQQHNYDQMHOHQW VpJH
$ QDS PLQGHQ UHJJHO IHON~V]LN D )|OG OHYHJ WOHQ KRUL]RQWMiUD )HNHWH
FVLOODJRNNDO W ]GHOW Hz a horizont, beleolvad az égbolt sivár, sötét, csillagos
kupolájába.
1HP PLQGLJ YROW LO\HQ IHNHWH (POpNV]HP YROW LG  DPLNRU D] pJ NpN YROW
Még meg is jósoltam, hogy meg fog változni. Én adtam valakinek az
információt. Éppen ez izgat most, vajon kinekDGKDWWDP"
(J\LNOHJPHJOHS EEHPOpNHPKRJ\EL]WRVDQpU]HPYDODNLNpUWHW OHPH]W
az információt. És én meg is adtam, de hogy kinek, arra mégsem emlékszem.
Amikor ezek a gondolataim támadnak, felmerül bennem, hogy emlékeim egy
része elveszhetett. KülönösGRORJDPLNRUH]WLO\HQHU VHQpU]HP
,G QNpQW KDWiUR]RWWDQ ~J\ YpOHP NHUHVQHP NHOOHQH D YiODV]W 1HP
MHOHQWHQHNO|Q|VHEE QHKp]VpJHW$ UpJLLG NEHQ KDER]iV QpONONOGWHP HO
egységeimet a bolygó legtávolabbi pontjaira. Egyes részeim a csillagokig is
HOMXWRWWDN,JHQHJ\V]HU IHODGDWOHQQH
De minek törném magam? Ugyan mit találhatnék? Itt ülök magányosan egy
dombon, egyedül egy kiöregedett, használhatatlanná vált bolygón.
Megint egy újabb nap. A nap, mint rendesen, felfelé kapaszkodik, az
örökké fekete, csillagmintás déli égboltra.
Hirtelen a völgyön túl a völgy napfény verte túlsó peremén  ezüstös
W ]VXJiUYLOODQIHO(J\HU WpUPDWHULDOL]iOyGLND]LG E OpVV]LQNURQL]iOyGLND
ERO\JyQRUPiOLG PR]JiViKR]
Nem probléma számomra megállapítani, hogy a múltból érkezett.
Felismerem az energiát, amelyet használ, megállapítom a korlátait, logikailag
IHOWiURP D] HUHGHWpW $ YpJHUHGPpQ\ W|EE H]HU pYYHO H]HO WWU O pUNH]HWW D
bolygó múltjából.
$ SRQWRV LG  QHP MiWV]LN V]HUHSHW $ OpQ\HJ HJ\ HQHUJLDNpS] GPény,
amely már észlelt engem. Térközi üzenetet küld felém, és érdekesnek
találom, hogy a közleményt a múltban szerzett tudásom segítségével meg is
WXGRPIHMWHQL
Azt kérdi: .LYDJ\"
$]W IHOHOHP  Én a Hiányos vagyok. Kérlek térj vissza oda, ahonnan
érkeztél. Felkészültem rá, hogy követhesselek. Teljessé akarok válni.
Erre a megoldásra a másodperc töredéke alatt jutottam. Önmagam nem
YDJ\RNNpSHVDUUDKRJ\D]LG EHQPR]RJMDN9DODPLNRUUpJHQPHJROGRWWDP
a problémát, de azonnal megakadályozták, hogy bármiféle szerkezetet
megalkossak, amivel meg is tehettem volna. A részleteket nem idézem fel.
 $] HQHUJLDPH]  D]RQEDQ RWW D Y|OJ\ W~OVy ROGDOiQ UHQGHONH]LN LO\HQ
szerkezettel. Ha létre tudom hozni a téren kívüli kapcsolatot vele, követhetem
bárhová.
$ NDSFVRODW PiU OpWUH LV M|WW PpJ PLHO WW D NH]GHPpQ\H]pVW
végiggondolhDWWDPYROQD
Az ott a völgy túloldalán nem látszik túlságosan boldognak válaszomtól.
1HNLNH]G HJ\ ~MDEE N|]OHPpQ\QHN D]WiQ KLUWHOHQ HOW QLN .tYiQFVL YDJ\RN
abban reménykedette, hogy lerázhat.
7HUPpV]HWHVHQHJ\WWpUNH]QNPHJD] LGHMpEH
)HOHWWHP Dz ég kék. A völgy túloldalán  most részben fák takarják  HJ\
települést látok, apróbb épületek vesznek körül egy nagyobbat. Amennyire
tudom, megvizsgálom az épületeket, és sietve elvégzem a szükséges
átállításokat, hogy ebben a környezetben se keltsek feOW QpVW
Ülök a dombon és várom a fejleményeket.
1DSQ\XJWDNRUN|QQ\ V]HOO NHUHNHGLNIHOW QQHND] HOV FVLOODJRN0LO\HQ
mások így, egy párás légkörön át nézve.
Amint sötétség borul a völgyre, a túloldali épületek átalakulnak. Fényleni
NH]GHQHN $EODNRk világítanak. Ahogy az éj leszáll, a nagy központi épület
egyre ragyogóbb, falaiból árad a fény.
$] HVWH pV D] pMMHO HVHPpQ\WHOHQO WHOLN HO $ N|YHWNH]  QDS pV D
UiN|YHWNH] V]LQWpQ
Húsz nap, húsz éjszaka.
A huszonegyedik napon üzenetet küldök a gépnek a völgy túloldalán, így
KDQJ]LN
 1HP OiWRP D] RNiW PLpUW QH HOOHQ UL]KHWQpQN WH PHJ pQ N|]|VHQ H]W D
NRUW
A válasz azonnal megérkezik:  Beleegyezem, azzal a feltétellel, hogy
D]RQQDOPHJLVPHUWHWV]PLQGHQV]HUNH]HWWHODPHOO\HOP N|GV]
0LWVHPV]HUHWQpNMREEDQPLQWD] LG utazó berendezését kipróbálni. De
annál okosabb vagyok, semhogy bevalljam, én nem tudok ilyet építeni.
Így hát üzenem:
 Készségesen közlöm az összes információt. De milyen biztosítékot
NDSRN KRJ\ WH  DNL H]W D NRUW MREEDQ LVPHUHG , nem használodH IHO
információimat ellenem?
A gép válasza:
 Mi az én biztosítékom, hogy te, valóban teljes információt közölsz
magadról?
Reménytelen. Nyilvánvaló, hogy egyikünk sem bízik a másikban.
Az eredmény megfelel várakozásaimnak. De legalább egy dolgot
megtudtam. Ellenfelem úgy véli, én vagyok a hatalmasabb. Ez a hite SOXV]D
VDMiWLVPHUHWHLPNpSHVVpJHLPHWLOOHW HQD]WDPHJJ\ ] GpVWNHOWLEHQQHP
KRJ\LJD]DLVYDQ
És még mindig nem sürget semmi. Újra türelmesen várok.
0iU HO ] OHJ PHJILJ\HOWHP KRJ\ D WpUEHQ N|UO|WWHP KHP]VHJQHN D
hullámok  a legkülönfélébb mesterséges sugárzások terjednek.
Némelyiküket hanggá lehet alakítani; másokat pedig fénnyé. Zenét és
KDQJRNDWKDOOJDWRN6]tQGDUDERNDWOiWRNpVNO|QE|] MHOHQHWHNHWDIalusi és
DYiURVLpOHWE O
 Tanulmányozgatom az emberi arcok képeit, elemzem cselekedeteiket,
mozdulataikból és szavaikból próbálom értékelni értelmüket és
képességeiket.
Kialakuló véleményem nem túl jó, mégis gyanítom, hogy a maguk lassú
módján ezek a léQ\HN pStWHWWpN D JpSHW DPHO\ PRVW I  HOOHQVpJHP $] D
kérdés csupán, hogyan képes valaki olyan gépezetet alkotni, amely
IHOV EEUHQG QiOD"
/DVVDQNLQW NLDODNXO EHQQHP HJ\ NpS HUU O D NRUUyO 0LQGHQIDMWD P V]DNL
IHMO GpVPpJJ\HUHNFLS EHQMiU)HOWpWHOH]HP, hogy a számítógép ott a völgy
W~OROGDOiQDOLJQpKiQ\pYHP N|GKHW
+D YLVV]DPHKHWQpN DEED D] LG EH PLHO WW NRQVWUXiOWiN WDOiQ
kialakíthatnék valamilyen szerkezetet, amellyel most ezt itt irányíthatnám.
.LV]iPtWRPD]pStWHQG V]HUNH]HWIDMWiMiW$]XWiQP N|GpVEHKR]RP
Semmi sem történik.
(] DOLJKDQHP D]W MHOHQWL KRJ\ tJ\ QHP WXGRN D] LG XWD]y EHUHQGH]pV
ELUWRNiED MXWQL 1\LOYiQYDOy KRJ\ D PyGV]HU DPHOO\HO YpJO LV OHJ\ ]KHWHP
D]HOOHQIHOHPHWDM|Y EHQV]OHWLNPHJDP~OWEDQKLiEDNHUHVHP
$ QHJyvennegyedik nap hajnalodik és lassan, de feltartóztathatatlanul
közeledik a dél.
$ OiWV]DWDMWyQ NRSRJQDN .LQ\LWRP pV D NV]|E|Q iOOy KtPQHP  HPEHUUH
bámulok.
 El kell távolítania innét ezt a viskót PRQGMD. Nem volt hozzá joga, hogy
0LVV$QQH6WHZDrt birtokán felépítse.
  D] HOV  HPEHUL OpQ\ DNLYHO LGHpUNH]pVHP yWD N|]HOHEEL NDSFVRODWED
kerültem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ellenfelem ügynöke, ezért úgy
döntök, hogy nem hatolok be a gondolataiba. Bizonyos veszélyekkel jár
XJ\DQLV KD D] LO\HQ EHKDWROiV HOOHQiOOiVED WN|]LN pV HJ\HO UH PpJ QLQFV
kedvem kockáztatni.
Egyre csak bámulok rá, és próbálom felfogni szavai értelmét. Amikor
megalkottam azt a formatípust, amely ahogy a völgy túloldalán megfigyeltem
 ebben a házban a legkevésbé felt Q QHN W QW D]W KLWWHP VHQNLQHN D
figyelmét sem keltem fel.
Most lassan megszólalok:
%LUWRN"
A férfi rámförmed:
 Mi az ördög van magával? Nem ért angolul?
Valamivel magasabb, mint testemnek az a része, amit a kor értelmes
lényeihez hasonlónak alakítottam ki. Arcának színe elváltozik. Lassan
derengeni kezd valami. A színdarabokban, amiket végignéztem, jó néhány
pUWKHWHWOHQ GRORJ YROW PRVW D] HJ\LN KLUWHOHQ pUWKHW Yp YiOLN %LUWRN
Magántulajdon. Hát persze.
De mindössze ennyit mondok:
 6HPPL VLQFV YHOHP 7L]HQKDW NDWHJyULiEDQ P N|G|P eV LJHQLV pUWHN
DQJROXO
(]D]HJ\V]HU WiUJ\LODJRVYiODV]V]RNDWODQPyGRQKDWDIpUILUD.pWNDUMD
látszatvállam felé nyúl. Elkapja, belemarkol, mintha meg akarna rázni.
Tekintve, hogy a súlyom valamivel több, mint kilencszázezer tonna, ez a
kísérlete hatástalan.
6]RUtWiVDIHOHQJHGQpKiQ\OpSpVWKiWUiO$UFDLVPpWHOYiOWR]LNHOW QLNUyOD
a pír. Magatartása arra enged következtetni, hogy utasításra jött ide, nem
pedig irányítják. Hangjának remegése szintén arra utal, hogy egyéni
akaratából cselekszik és nincs tudatában cselekedete rendkívüli
veszélyességének.
$]WPRQGMD
 Mint Miss Stewart ügyvédje, felszólítom önt, vigye el innen ezt a viskót
OHJNpV EEDKpWYpJpLJ9DJ\SHGLJ
0LHO WWPHJNpUKHWQpPPDJ\DUi]QiPHJ, mit jelent ez az érthetetlen „vagy
pedig", sarkon fordul és gyors léptekkel odamegy egy négylábú állathoz,
amelyet körülbelül száz lábnyira egy fához kötözött. Fellendül az állatra,
amely sietve üget végig egy keskeny folyócska partján.
Megvárom, amíg elW QQHN HO OHP D]WiQ WpUWHOHQ NDSFVRODWRW OpWHVtWHN
központi testem és az ember formájú egység között, amellyel az iménti
látogatómat fogadtam. Az egység elég kicsi, ezért csak minimális energiával
WXGRP HOOiWQL $ IRO\DPDW PHJOHKHW VHQ HJ\V]HU  eU]pNHO  központjaim
koordináló celláit összekapcsolom egy energiaformával, jelen esetben egy
HPEHUL NpSPiVVDO (OPpOHWLOHJ D NpSPiV D] pU]pNHO  N|]SRQW
HU WpUKiOy]DWiEDQPDUDGpVszintén elméletileg  csupán látszólag távolodik
el a központtól, ha tértelen állapot jön létre.
A hylostatikus hipotézis ellenére azonban az anyagi világra érvényes egy
IXQNFLRQiOLV LJD]ViJ $]pUW WXGRN WpUWHOHQVpJHW HO iOOtWDQL PHUW D] HOPpOHW
leképezi a dolgok szerkezetét  anyag nélkül. A valóságban azonban az
anyag létezésének ill~]LyMDRO\DQHU VKRJ\PpJLVFVDNDQ\DJNpQWP N|G|P
és most éppen erre készültem fel. Ezért most, amikor  ember formájú
egységként  áthaladok a völgyön, a különválás mégiscsak teret igényel. Az
DXWRPDWLNXVIRO\DPDWRNPLOOLyLHWW OIRO\WDWyGKDWQDNGHDNOpU]pNHO NYHOHP
jönnek, csupán burkaikat hagyva vissza a puszta testben. A tudat én vagyok,
amint egy köves úton ballagok a célom felé.
$IDOXEDpUYHV U ORPENRURQiNN|]WPHJK~]yGyKi]WHW NHWOiWRN(J\HWOHQ
magas, hosszan elnyúló épület  H] W QW I|O már korábban is  nyúlik fel a
legnagyobb fák fölé. Ezt akarom vizsgálni, ezért jöttem  így hát
PHJOHKHW VHQyYDWRVDQEL]WRQViJRVWiYROViJEyOV]HPOpOHP
0LQWKD N E O pV YHJE O pSOW YROQD +DWDOPDV V]HUNH]HWpE O NLYiOLN HJ\
kupola, benne csillagászati EHUHQGH]pVHN 0LQGH] PHJOHKHW VHQ
kezdetleges, kezdem úgy érezni, hogy a jelenlegi nagyságomban
elkerülhetem a felfedezés közvetlen veszélyét.
Magas fémkerítés övezi az egész falut. Érzem az elektromos feszültség
MHOHQOpWpW PLXWiQ PHJWDSLQWRWWDP D IHOV vezetéket, megállapítom, hogy a
feszültség 220 Volt. Az áramütést apró testem kissé nehezen viseli el, így
továbbítom a völgy túloldalára az egyik energiatároló cellába.
$ NHUtWpVHQ EHOO PHJK~]yGRP D] XWDW V]HJpO\H]  ERNURNEDQ pV YiURP
hogy történjék vaODPL
Az egyik szomszédos ösvényen egy férfi közeledik. Nemigen volt alkalmam
megszemlélni az ügyvédet, aki nemrég meglátogatott. Ezzel a második
egyeddel azonban közvetlen kapcsolatot létesítek.
Ahogy vártam, most én haladok az ösvényen. A mozdulatok vezérlésével
QHPNtVpUOHWH]HP(]PRVWIHOIHGH] DNFLy,GHJUHQGV]HUpYHOHOpJJpIi]LVED
kerülök ahhoz, hogy gondolatait úgy foghassam, mintha saját gondolataim
lennének.
Az egyed hivatalnok, a könyvelésben dolgozik, számomra ez a hely
érdektelen. VisszavonoPDNDSFVRODWRW
 Hat további kísérlet után megvan a test, amelyet kerestem. A problémát az
dönti el, amikor a hetedik egyed ... s általa én ... azt gondolom:
  QHP YDJ\RN PHJHOpJHGYH D] $J\ P N|GpVpYHO $] DQDOyJ
berendezések, amelyeket öt hónapja beépítettem, nem hozták meg a várt
eredményt.
$QHYH:LOOLDP*UDQQLWW$]$J\NXWDWyI PpUQ|NH D]DNL~J\YiOWR]WDWWD
meg az Agy szerkezetét, hogy képes legyen önmagát és környezetét
YH]pUHOQL $ PpUQ|N Q\XJRGW MyLQGXODW~ V]HPpO\ NLYiOy LVPHU MH D] HPEHUL
természetnek. Vigyáznom kell, hogy mit akarok vele. Pontosan ismeri a saját
V]iQGpNDLW pV PHJOHS GQH KD PHJNtVpUHOQpN YiOWR]WDWQL UDMWXN 7DOiQ MREE
OHQQHHJ\V]HU HQILJ\HOQLPLWWHV]
Alig néhány perccel azután, hogy kapcsolatot teremtettem a tudatával,
nagyjából kialakul a kép bennem arról az eseménysorozatról, amelynek öt
KyQDSSDO H]HO WW LWW D IDOXEDQ OH NHOOHWW MiWV]yGQLD (J\ PHFKDQLNXV
számítógépbe D] $J\ED  újabb részeket, többek között olyan analóg
berendezéseket építettek, amelyek az emEHUL LGHJUHQGV]HU P N|GpVpQHN
QDJ\ UpV]pWHOWXGMiN YpJH]QL$P V]DNLFpO D]YROWKRJ\ DJpSHWVSHFLiOLV
szóbeli parancsokkal, gépelt utasításokkal, nagyobb távolságra pedig rádióval
lehessen vezérelni.
Sajnálatos módon azonban Grannitt nem volt tisztában az utánozni próbált
idegrendszer néhány képességével. Az Agy ellenben rögtön használni kezdte
NHW
*UDQQLWW HUU O PLW VHP VHMWHWW $] $J\ SHGLJ DPHO\ HO YROW WHOYH VDMiW
IHMO GpVpYHO H]HNHW D] ~M NpSHVVpJHNHW QHP D PpUQ|N iOWDO HUUH D FpOUD
WHUYH]HWt csatornákon hasznosította. Grannitt ennek következtében éppen
azon a ponton volt, hogy szétszedi az egész gépezetet és újra kezdi a
kísérletet. Mind ez ideig fel sem tételezte, hogy az Agy ellenállhatna egy ilyen
akciónak. Mi ketten azonban  amint több LG P MXW Ui KRJ\ D PpUQ|N
JRQGRODWDLEyO PHJWXGMDP KRJ\DQ LV P N|GLN D] $J\  megvalósíthatjuk
szándékát.
Utána pedig átvehetem ennek az egész korszaknak az irányítását, anélkül,
KRJ\ EiUNLW O LV WDUWDQRP NHOOHQH DNL |VV]HPpUKHWL YHOHP D KDWDOPiW
)RJDOmam sincs róla, hogyan fogom csinálni, de érzem, hogy hamarosan
teljessé válok.
0RVW PiU EL]WRV YDJ\RN EHQQH KRJ\ PHJIHOHO  NDSFVRODWRW OpWHVtWHWWHP
így hát a bokrok mögött kucorgó egységemnek nincs szüksége többé
energiára.
(J\HWOHQSLOODQDWDODWWPHJV] QLNOpWH]QL
Majdnem olyan az egész, mintha én volnék Grannitt. Irodájában ülök, az
íróasztalánál. Csupa üveg, mozaikpadlós helyiség, mennyezete is csillogó
YHJODSRNNDO ERUtWRWW $] YHJIDODNRQ iW UDM]WiEOiNQiO GROJR]y WHUYH] NHW pV
rajzolókat látok, DMWyPHO WWHJ\OiQ\O$OiQ\DWLWNiUQ P
Az asztalomon borítékban egy üzenet. Feltépem a borítékot és kiveszem a
SDStUODSRWEHO OH
A lapon felül ez áll:
Feljegyzés William Grannittnak Anne Stewart igazgatótól.

A szöveg:
.|WHOHVVpJHP |QW pUWHVtWHQL KRJ\ V]ROJiODWDLUD D M|Y EHQ QHP WDUWRN
LJpQ\W H]pUW gQQHN D PDL QDSSDO IHOPRQGRN $] $J\ IDOXMiYDO NDSFVRODWRV
EL]WRQViJL LQWp]NHGpVHN pUWHOPpEHQ IHO NHOO NpUQHP KRJ\ PD HVWH KDW yUiLJ
MHOHQWVH WiYR]iViW D .|]SRQWL |UVpJQpO .pWKHWL IL]HWpVpW H OHYpO IHOPXWDWiVD
HOOHQpEHQNpV]SpQ]EHQIHOYHKHWL
7LV]WHOHWWHO$QQH6WHZDUW

Grannittként sohasem foglalkoztam különösebben Anne Stewart
V]HPpO\pYHO VHP PLQW HJ\pQQHO VHP PLQW Q YHO 0RVW HO YDJ\RN NpSHGYH
0pJLV PLW JRQGROH] D Q  PDJiUyO"  D WXODMGRQRV SHUV]H GH NL DONRWWD NL
tervezte az Agyat? Én, William Grannitt.
9DMRQNLiOPRGWDPHJNLUDM]ROWDIHODQDJ\V]HU Yt]LyWKRJ\PLWMHOHQWKHW
egy valódi gépi civilizáció az emberiség számára? Csakis én, William
*UDQQLWW
Grannittként most dühös vagyok. Vissza kell utasítanom a felmondást.
%HV]pOQHP NHOO H]]HO D Q YHO pV PHJ NHOO SUyEiOQRP YLVV]DYRQDWQL YHOH D]
]HQHWHWPLHO WWDKtUHHOWHUMHGQH
ÒMUDDSDStUUDEiPXORN$MREEIHOV VDUNiEDQH]iOO5iSLOODQWRND]
órámra: 4 óra 7 percet mutat. Több mint két óra eltelt, ami azt jelenti, hogy az
összes érdekeltek értesülhettek már róla.
Nem tudom felfogni az egészet. Tisztáznom kell. Fogaim között
káromkodva nyúlok a házitelefon után, és feltárcsázom a könyvelés számát.
(] XJ\DQLV D] HOV  OpSpV D] gymenet láncolatában, hogy érvényesüljön a
felmondás. Kattanás.
 Könyvelés.
,WW%LOL*UDQQLWWPRQGRP
 Ó, persze, Mr. Grannitt, egy csekkje van itt nálunk.
Sajnálattal hallom, hogy elhagy bennünket.
/HWHV]HP pV DKRJ\ D .|]SRQWL UVpJ V]iPiW WiUFVi]RP NH]GHN
belenyugodni a vereségbe. Azt is érzem azonban, hogy bizonytalanul ugyan,
de még reménykedem. A Központi örségen egy férfihang szól a telefonba:
 Sajnálattal hallom, hogy elhagy bennünket, Mr. Grannitt.
Leteszem a kagylót, gyalázatos hangulaWEDQ YDJ\RN $
.RUPiQ\NpSYLVHOHWHW H]HN XWiQ PiU VHPPL pUWHOPH IHOKtYQL 1\LOYiQ N
utasították a Központi örséget.
A katasztrófa nagysága megfeszített gondolkodásra késztet. Ahhoz, hogy
YLVV]DNHUOMHN YpJLJ NHOOHQH V]HQYHGQHP D UHQJHWHJ LG W UDEOy HOMiUást:
kérvényezni a visszavételt, kihallgatásokon válaszolgatni, elviselni a
nyomozást, amely tisztázza, hogy miért küldtek el  a gondolatára is
PHJERU]RQJRN pV OHPRQGRN D] HJpV]U O $ .RUPiQ\NpSYLVHOHW DODSRVViJD
közmondásos az Agy személyzetének körében.
Munkát vállalok majd valami olyan komputerV]HUYQpODPHO\QHNQHPQ D
I Q|NHDNLHO]DYDUMDD]HJ\HWOHQKR]]ipUW HPEHUpW
)HOWiSiV]NRGRP.LVpWiORND]LURGiEyOD]pSOHWE O/DVVDQPHJpUNH]HP
saját bungalómhoz.
A házikó néma csendje, mint már annyis]RUPHJLQWHV]HPEHMXWWDWMDKRJ\
feleségem immár egy éve és egy hónapja halott. Arcom önkéntelenül
megrándul, de azután vállat vonok. Halála már nem érint olyan mélyen, mint
UpJHEEHQ 0RVW HOV  t]EHQ KLUWHOHQ ~J\ OiWRP KRJ\ WiYR]iVRP D] $J\
falujából talán új érzelmi élet kezdetét jelentheti.
Bemegyek a dolgozószobámba és leülök az írógépemhez, amely, ha
EHNDSFVRORP V]LQNURQEDQ P N|GLN D] $J\ ~M DQDOyJ HJ\VpJpEH EHpStWHWW
írógéppel. Mint feltaláló csalódottságot érzek, hogy nincs módomban az
Agyat szétV]HGQL pV ~MUD |VV]HUDNQL KRJ\ ~J\ P N|GMpN DKRJ\ WHUYH]WHP
'HPiUNLDODNXOWEHQQHPQpKiQ\DODSYHW YiOWR]WDWiVN|UYRQDODDPLWHJ\~M
Agyban megvalósítanék.
Valamit viszont még meg kell tennem a régivel! Biztosítanom kell, hogy az
újonnan beépített részek ne zavarhassák a régebbi részek
számítóképességének pontosságát. Ezek válaszolnak ugyanis azokra a
NpUGpVHNUH DPHO\HNHW WXGyVRN PpUQ|N|N pV NHUHVNHG N WHQQpQHN I|O D]
DJ\QDN $ V]DODJUD  amin a hosszú lejáratú parancsokat szoktam adni 
rágépelem: „V]HJPHQV;mínusz".
A 47A szegmens analóg átalakító egy nagy blokkban. Ha összekapcsolódik
HJ\ YH]pUO HJ\VpJJHO NyGV]iPD  D] HJ\LN HOOHQ U]  V]HUYR
mechanizmus (10) reflexet indít el, amely mindig akkor váltódik ki, ha a 3XW O
(az Agy új részének kódszáma) kérnek választ. A mínuszjel azt jelenti, hogy a
UpJLUpV]HNQHNPLQGHQDGDWRWHOOHQ UL]QLNNHOODPLHWW ONH]GYHD]~MUpV]W O
érkezik.
A második 10 ugyanaz a hálózat egy másik útvonalon megközelítve.
Miután ezzel biztosítottam a berendezést  legalábbis így gondolom, mint
*UDQQLWW  az olyan mérnökökkel szemben, akik esetleg nem veszik észre,
hogy az új részek mégsem váltak be, becsukom az írógépet.
(]XWiQ WHOHIRQiORN D N|]HOL /HGHUWRQED HJ\ MyQHY  V]iOOtWyYiOODODWQDN pV
megbízom NHWKRJ\V]iOOtWViNHODKROPLPDW
+iURPQHJ\HGKDWNRUHOKDODGRND.|]SRQWL UVpJPHOOHWW
$]$J\IDOXMiWpV/HGHUWRQW|VV]HN|W ~WRQYDQHJ\NDQ\DUDKROD]~WDOLJ
pár száz méterre közelíti meg a házacskát, amellyel álcázom magam.
0LHO WW*UDQQLWWNRcsija elérné ezt a kanyart, elhatározom magam.
Én nem osztozom Grannitt hitében, hogy sikerült hatásosan elszigetelnie
D] $J\ ~M UpV]pW D UpJL V]iPtWyHJ\VpJHNW O *\DQtWRP KRJ\ D] $J\ VDMiW
áramköröket alakított ki magának, amelyekkel ha akar, bármilyen zavarást
megkerülhet.
$UUyO LV PHJ YDJ\RN J\ ] GYH  ha gyanút tudok ébreszteni Grannitban,
hogy megsejtse, mi történt az Aggyal , azonnal rájön, mit kell tennie, és ezt
PHJ LV SUyEiOMD .L]iUyODJ  UHQGHONH]LN D]RNNDO D] LVPHUHWHNNHO DPHO\HN
birtokában HOG|QWKHWL PLO\HQ EHOV  pU]pNHO N EL]WRVtWKDWQiN D V]NVpJHV
beavatkozást.
$UUDD]HVHWUHKDJ\DQ~MDPpJVHPOHQQHHOpJHU VKDOYiQ\NtYiQFVLViJRW
LVpEUHV]WHNDJ\iEDQDIHOPRQGiVRNiWLOOHW HQ
Igazán ez utóbbi hat. Grannitt nagyon felindult. Elhatározza, hogy beszél
$QQH6WHZDUWWDO
A döntés megfelel céljaimnak. A mérnök itt marad az Agy közelében.
Megszakítom a kapcsolatot.
Ismét itt vagyok a dombon, egymagám. Végiggondolom, hogy mit is sikerült
HGGLJPHJWXGQRP
$]$J\ ellentétben azzal, ahogy HO V]|UKLWWHP, nem vette át a hatalmat
a Földön. Képessége, hogy önálló egyéniségként viselkedhessen, olyan
~MNHOHW KRJ\PpJQHPDODNtWRWWDNLHIIHNWRUDLW
-iWV]DGR]RWW FVXSiQ HU LYHO HOFVDYDUJRWW D M|Y EH )HOWHKHW HQ PiV
módon ugyan, de úgy használta hatalmát, mint ahogy egy gyerek a játékait.
Akárkinek a tudatába hatoltam be, senki sem tudott semmit az Agy új
NpSHVVpJHLU O 0pJ DQQDN D] J\YpGQHN DNL XWDVtWRWW KRJ\ KDJ\MDP HO
jelenlegi tartózkodási helyemet, is látszott a szavaiból és a viselkeGpVpE O
KRJ\VHPPLWVHPWXGRWWD]$J\PLQW|QiOOyOpQ\OpWH]pVpU O
Az Agy negyven napon át semmiféle komoly akciót sem kezdett ellenem.
Nyilván azt várja, hogy én kezdeményezzek.
Meg is teszem, de óvatosnak kell lennem, nehogy éppen én tanítsam meg
rá, KRJ\DQ YHKHWL W|EE KDV]QiW V]HUNH]HWpQHN $] HOV  OpSpV ELUWRNED NHOO
vennem egy emberi lényt.
0HJLQW OHV]iOOW D] pM $ V|WpWEHQ IHOHWWHP UHSO JpS K~] HO 0iU VRNDW
OiWWDP GH HGGLJ EpNpEHQ KDJ\WDP NHW (]]HO PRVW WpUWHOHQ NDSFVRODWRW
létesítek. Egy pillanat, és én vagyok a pilóta.
Eleinte ugyanolyan passzív szerepet játszom, mint Grannitt esetében. A
pilóta  és vele én  a sötétbe burkolózó tájat figyeli a gép alatt. A távolban
IpQ\HNHWSLOODQWXQNPHJFVLOORJySRQWRNHJ\IHNHWHYLOiJEDQ0HVV]HHO ttünk
IpQ\O  V]LJHW /HGHUWRQ YiURVD D FpOXQN h]OHWL ~WUyO WpUQN YLVV]D HJ\
PDJiQUHSO JpSHQ
Miután így kialakult egy felületes képem a pilótáról, felfedem magam neki
és közlöm vele, hogy mostantól kezdve én irányítom a cselekedeteit.
5HWWHQHWHVHQ PHJdöbbenve fogadja a hírt, nagyon megijed. Szinte
megmerevedik rémületében. Azután ...
0HJ UOW pUWHOPHWOHQ PR]GXODWRN $ UHSO JpS PHUHGHNHQ ]XKDQ D I|OG
felé, és hiába minden próbálkozásom, hogy a férfi izmait irányítsam, hirtelen
rádöbbenek, hogy semPLWVHPWHKHWHN
9LVV]DYRQXORNDUHSO JpSE O(J\PiVRGSHUFFHONpV EEHJ\GRPEROGDOED
YiJyGLN+DWDOPDVOiQJJDOpJDW ]U|YLGHVHQHOHPpV]WL
Csalódottan állapítom meg, hogy az ember alkatában kell lennie valaminek,
ami nem engedi meg, hogy közvetlenül NOV  LUiQ\tWiV DOi YHJ\pN +D tJ\
YDQ KRJ\DQ IRJRP YDODKD LV WHOMHVVp WHQQL PDJDP" 9pJO ~J\ W QLN KRJ\
teljessé válásomat az emberek közvetett irányítására kell alapoznom.
/H NHOO J\ ]Q|P D] $J\DW ~UUi NHOO OHQQHP D] |VV]HV JpSHQ
befolyásolnom kell az embereket, kétségek, félelem, gondolatok útján,
DPHO\HN OiWV]yODJ VDMiW WXGDWXNEDQ pEUHGQHN GH W OHP V]iUPD]QDN
+HUNXOHVL PXQND OHV] GH KiW UHQJHWHJ LG P YDQ 7HUPpV]HWHVHQ PRVWDQWyO
kezdve minden percet ki kell használnom, hogy megvalósíthassam.
$]HOV DONDORPU|YLGGHOpMIpOXWiQDGyGLNDPLNRUHJ\~MDEEJpSHWIHGH]HN
fel az égen.
,QIUDY|U|V pU]pNHO LPPHO ILJ\HOHP ÈOODQGy MHOOHJ  UiGLyKXOOiPRNDW
pV]OHOHNDPLE ODUUDN|YHWNH]WHWHNKRJ\H]DJpSWiYYH]pUOpVVHOP N|GLN
A tértelenség segítségéveOPHJYL]VJiORPD]HJ\V]HU EHUHQGH]pVWDPHO\
D URERWWHYpNHQ\VpJHW YpJ]L $]XWiQ UiiOOtWRN HJ\ IHOYHY NpV]OpNHW V D]
attól kezdve elraktározza memóriaegységeimbe a robot mozdulatait, hogy
NpV EE WDQXOPiQ\R]KDVVDP (WW O NH]GYH DNNRU YHV]HP iW D JpSHW DPLNRU
DNDURP
Kis lépés, de kezdetnek megteszi.
5HJJHO
Ember formájú egységként a faluba megyek, átmászom a kerítésen és
belépek Anne Stewart, az Agy tulajdonosának bungalójába. A lány éppen
reggelije végén tart.
Alighogy behelyezkedem idegrendszerének energiafolyamába, elindul
hazulról.
 Egy vagyok Anne Stewarttal, ahogy végighalad az ösvényen. Tudom, hogy
D QDSIpQ\ PHOHJHQ W ] D] DUFiUD $QQH PpO\HW V]LSSDQW D OHYHJ E O pV
érzem, ahogy az életöröm elárad benne.
Ez az az érzés, ami már korábban is lázba hozott. Újra és újra érezni
DNDURP, része akarok lenni egy emberi testnek, élvezni akarom az életét,
beleolvadva húsába, átélve céljait, vágyait, reményeit, álmait.
Egyetlen apró kétely gyötör csupán. Ha ez a beteljesülés, amit áhítok,
hogyan vezethet végül alig néhány ezer év múlva egy lHYHJ  QpONOL YLOiJ
magányához?
$QQH6WHZDUW
A hang mintha Anne háta mögül jönne. Annak ellenére, hogy tudja, ki az,
megdöbben. Közel két hete, hogy az Agy közvetlenül megszólította.
A lányt nyugtalanítja, hogy ez ilyen röviddel Grannitt elküldése utáQ
bekövetkezett. Esetleg az Agy gyanút fogott? Rájött volna, hogy Anne abban
DUHPpQ\EHQPRQGRWWIHODPpUQ|NQHNKiWKDD]HEE ODUUDN|YHWNH]WHWPDMG
KRJ\YDODPLQLQFVUHQGEHQ"
A lány lassan megfordul. Úgy van, ahogy várta: közeltávol senki sem
látható. A pázsit zöldjét körülötte semmi sem zavarja. A közelben az épület,
DPHO\EHQ D] $J\DW HOKHO\H]WpN YDNtWyDQ FVLOORJ D GpOL YHU IpQ\EHQ $]
YHJIDODNRQ iW HOPRVyGRWWDQ OiWKDWyN D NLPHQ  HJ\VpJHNQpO GROJR]y
emberek, akik kérdéseket táplálnak be és várják a válaszokat. A körülkerített
falun kívüliek szemében a gigantikus gondolkodógép tökéletesen rendben
P N|GLN2WWNLQWVHQNLQHPJ\DQtWMDKRJ\DPHFKDQLNXVDJ\LPPiUKyQDSRN
yWD W|NpOHWHVHQ XUDOMD D] HU GtWPpQ\QHN LV EHLOO  WHOHSOpVW PHO\HW N|Up
építetteN
 Anne Stewart... szükségem van a segítségedre.
$QQHPHJN|QQ\HEEOWHQVyKDMW$]$J\D]WNtYiQQiW OHPLQWWXODMGRQRViWyO
pV J\LQWp] MpW O KRJ\ WRYiEEUD LV LUNiOMD DOi D SDStURNDW pV PLQGHQW
végezzen úgy, mintha semmi sem történt volna. Kétszer is el IRUGXOWDPLNRU
YDODPLWQHPDNDUWDOitUQLKRJ\DSXV]WDOHYHJ E OKHYHViUDPWpVHNpUWpN$
fájdalomtól való rettegés azóta állandóan ott lapul tudata alatt.
 Az én segítségemre!  ismétli akaratlanul.
 6]|UQ\  KLEiW N|YHWWHP HO  hangzik a válasz  és most össze kell
IRJQXQN
A lány bizonytalanul érzi magát, de nyoma sincs benne ijedtségnek.
Helyette valami lelkes öröm ébredezik a tudatában. Lehet, hogy ez  D
szabadságot jelenti?
Kissé elkésve gondolja:
+LED" Hangosan pedig így szól:  mi törtéQW"
 Ahogy már sejthetted  jön a válasz XWD]QLWXGRND],G EHQ
$QQH 6WHZDUW QHP WXG VHPPLW HUU O GH L]JDOPD IRNR]yGLN )HOOREEDQ D
NtYiQFVLViJ HOV  KDOYiQ\ V]LNUiMD 0LO\HQ OHKHW H] D MHOHQVpJ" $ OiQ\
KyQDSRN yWD VRNNV]HU  iOODSRWEDQ pOW NpSWHOHQ YROt világosan gondolkodni,
NpWVpJEHHVYH HJ\UH D]RQ J\|WU G|WW KRJ\DQ OHKHWQH D] $J\
rabszolgaságából megmenekülni, hogyan lehetne a világ tudomására hozni,
KRJ\ HJ\ )UDQNHQVWHLQIpOH JpSV]|UQ\HWHJ YDNPHU HQ iWYHWWH D KDWDOPDW
közel ötszáz ember felett.
$ OiQ\W D]RQEDQ IpOHOHP IRJMD HO PHUW ~J\ W QLN D] LG XWD]iV PiU NtYO
HVLND]RQDKDWiURQDPHO\HQD]HPEHUHOOHQ U]pVWJ\DNRUROKDW
$]$J\WHVWHWOHQKDQJMDIRO\WDWMD
 (ON|YHWWHPD]WDKLEiWKRJ\W~OViJRVDQHO UHV]iJXOGRWWDPD],G EHQ
0HQQ\LUH"
$V]DYDNHOKDQJ]DQDNPLHO WWDOiQ\HJ\iOWDOiQYpJLJJRQGROWDYROQD NHW
De hát kétségtelenül tudnia kell.
 1HKp] SRQWRVDQ PHJKDWiUR]QL (J\HO UH PpJ QHKH]HQ EROGRJXORN D]
LG EHOLWiYROViJRNNDO7DOiQWt]H]HUpYQ\LUH
$]LG WDUWDPpUWHOPHWOHQQHNW QLNDOány számára. Már száz évet is nehéz
HONpS]HOQL D M|Y EHQ QHPKRJ\ H]UHW QHP LV EHV]pOYH Wt]H]HUU O 'H D]
DJJRGDORPHJ\UHQ EHQQH.pWVpJEHHVHWWHQNpUGL
 Mi baj? Mi történt?
Az Agy hosszú hallgatás után válaszol.
 Összekapcsolódtam valamivel... vagy megzavartam valamit. Aztán az ...
követett vissza a jelenbe. Most ott ül a völgy túlsó oldalán, körülbelül két
mérföldnyire innen. Anne Stewart, segítened kell nekem. Oda kell menned,
és meg kell vizsgálnod. Információkat kell szereznem róla.
A lány nem reagál azonnal. A csodaszép nap valahogy biztonságérzetet
ad. Nehéz elhinni, hogy január van és hogy valaha  PLHO WW D] $J\
PHJROGRWWD D] LG MiUiV EHIRO\iVROKDWyViJiW  ilyenkor hóviharok tomboltak a
]|OGHOO YLGpNHQ
Aztán lassan megszólal:
 Úgy gondolod, hogy menjek át a völgybe, ahol azt mondod, az a valami
várakozik?  gerincén jeges hidegség kezd felfelé kúszni.
 Nincs senki más PRQGMDD]$J\ Senki más, csak te.
 De hát ez nevetséges!  hadarja a lány.  Ott az a sok férfi... a mérnök.
 Nem érted  válaszol az Agy.  Senki sem tudja rajtad kívül. Miután te
YDJ\DWXODMGRQRV, legjobb lesz, ha téJHGYiODV]WDODNNLDNOV YLOiJJDOYDOy
kapcsolattartásra.
A lány hallgat. A hang újra megszólal:
 Nincs senki más, Anne Stewart. Neked, egyedül neked kell menned.
 De hát mi az a valami?  VXWWRJMD $QQH  Hogy érted, hogy...
megzavartad? Hogy néz ki"0LpUWIpOV]W OH"
Az Agy hirtelen elveszti a türelmét.
1LQFVYHV]WHQLYDOyLG QNRVWREDPDJ\DUi]DWRNUD
$ YDODPL IHOiOOtWRWW HJ\ Ki]DW 9LOiJRV HJ\HO UH QHP DNDUMD KRJ\
felismerjék. Az épület a birtokod túlsó végén áll, ami feljogosít, hogy
megkérdezd, mit keres ott. Az ügyvédet már utasítottam, hogy zavarja el.
Most arra vagyok kíváncsi, milyen alakban mutatkozik neked. Adatokra van
szükségem.
A hang megváltozik:
 Nincs más választásom, minthogy megparancsoljam, teljesítsd a
kérésemet, mert ha nem, fájdalommal büntetlek. Menned kell. Azonnal!
Apró nyári lak.
Virágok, bokrok veszik körül, fehér léckerítésén vakít a kora délutáni
napfény. A házikó magányosan áll a vadonban, ösvény sem vezet hozzá.
Amikor létrehoztam, nem ügyeltem eléggé az összbenyomásra.
(El is határozom, hogy rendbe fogom hozni.)
Anne bejáratot keres a kerítésen, de sehol nem lát; szorongással telve
mászik át a léceken és végigmegy a kerten. Életében sokszor került már
RO\DQ KHO\]HWEH DPLNRU K Y|V WiUJ\LODJRVViJJDO ILJ\HOWH |QPDJát és
cselekedeteit. De még soha nem figyelte ilyen idegenül, kívülállóként, hogy
PL W|UWpQLN YHOH 6]LQWH ~J\ W QLNYDODKRQQDQ DWiYROEyOV]HPOpOL DPLQW HJ\
DSUy QDGUiJRV Q L DODN iWPiV]LN HJ\ KHJ\HV FV~FVRNEDQ YpJ] G 
léckerítésen és bizonytalan léptekkel az ajtó felé tart. Aztán kopog.
A kopogtatás viszont valódi a javából. Alaposan megüti az ujját.
0HJOHS GYHJRQGROMD$]DMWyIpPE OYDQ
Eltelik egy perc, azután öt perc, semmi válasz. Van hát ideje körülnézni,
észrevenni, hogy onnan, ahol áll, nem látni az Agy faluját. Néhány facsoport
az országutat is eltakarja. A lány nem látja a kocsit sem, melyet egy negyed
mérfölddel odébb hagyott, a patak túlsó partján.
Most már teljesen elbizonytalanodva végigmegy a ház fala mentén, a
legközelebbi ablakig. Féligmeddig azt várja, hogy az ablak csak látszólagos,
QHPOiWKDWEHUDMWD'HYDOyGLQDNW QLN pV HOpJJpiWOiWV]y%HQWSXV]WDIDODW
OiW SXV]WD SDGOyW pV HJ\ IpOLJ Q\LWRWW DMWyW DPHO\ D EHOV  V]REiED YH]HW
Sajnos, az ablakból nem lehet oda belátni.
+át JRQGROMD, ez üres.
Megkönnyebbülést érez, de ez a megkönnyebbülés valahogy nem valódi.
Szorongása ugyan alábbhagy, de dühös magára, amiért arra gondol, a
YHV]pO\ PiU QHP RO\DQ QDJ\ PLQW HO EE 0LQGHQHVHWUH YLVV]DPHJ\ D]
ajtóhoz, és megpróbálja lenyomni a kilincset. A kilincs enged, az ajtó
hangtalanul, könnyedén nyílik. Egyetlen heves mozdulattal szélesre tárja,
majd egy lépést hátrál  és vár.
Csend, semmi sem moccan, sehol az élet egyetlen jele. A lány húzódva
átlépi a küszöböt.
$V]REDDPHO\Een most áll, nagyobb, mint gondolta. Viszont  ahogy már
az ablakon át láthatta , valóban nincsenek bútorok benne. A lány elindul a
EHOV DMWyIHOp+LUWHOHQPHJWRUSDQ
Amikor az ablakon benézett, az ajtó kissé nyitva állt. Most be van csukva. A
lány odaPHJ\ IOpW D] DMWyODSKR] WDSDV]WMD DPHO\ V]LQWpQ IpP $ EHOV 
szobából egyetlen pisszenés sem hallatszik. Anne azon töpreng, nem
NHOOHQHe a házat megkerülve a másik szoba ablakán bekémlelnie.
(] D]RQEDQ HJ\V]HUUH EXWDViJQDN W QLN XMMDL D NLOLQFVUH NXOcsolódnak.
Lenyomja és magától eltolva ki akarja nyitni az ajtót. Meg sem moccan. Ekkor
a lány óvatosan húzni kezdi maga felé. Az ajtó ellenállás nélkül sarkig tárul,
PLHO WW$QQHPHJPR]GXOKDWQD
0RVWPiUPpO\V|WpWVpJEHYHV] IRO\RVyK~]yGLNP|J|WWH
0Lntha végtelen mélységbe bámulna. Néhány pillanat elmúltával csillogó
pontokat fedez fel a feketeségben. Élénken csillogó pontok, imittDPRWW
tompább fényfoltokkal.
Halványan emlékeztet valamire, és a lánynak az az érzése, hogy fel kell
LVPHUQLH$OLJKRJ\az érzés feltámad, már tudja is, mi ez.
&VLOODJRN
$ FVLOODJRV YLOiJHJ\HWHP HJ\ GDUDENiMiW EiPXOMD ~J\ DKRJ\ D] UE O
lehetne látni.
6LNRO\ NpV]O GLN D WRUNiEDQ 9LVV]DK N|O pV PHJSUyEiOMD EHFVXNQL D]
ajtót, de nem megy. Lélegzet után kapkodva a bejárati ajtó felé fordul.
Zárva van. Alig egy perce pedig nyitva hagyta. Odarohan, most már se lát,
se hall félelmében. Ez az a rémült pillanat, amikor  most már én magam 
birtokomba vehetem. Tisztában vagyok vele, hogy veszélyes, amit teszek, a
látogatás azonban egyre kellemetlenebb számomra. Tudatom DPHO\D]RQRV
Anne Stewartéval QHPOHKHWHJ\LGHM OHJDVDMiWpU]pNHO N|]SRQWRPEDQLV
Így azután a lány úgy látta a testemet, ahogy a hivatlan emberi látogatók
számára hagytam, néhány automatakapcsoló vezérlésére bízva; ezek nyitják
csukják most az ajtókat, NO|QE|] NDWHJyULiNDWPHJMHOHQtWYH
Kiszámítom, hogy vak félelmében nem fogja észrevenni beavatkozásomat.
Nem is tévedek, így azután sikerül kivezetnem a házból, és magához téríteni.
Amikor ráébred, hogy ismét a szabadban van, rettenetesen megdöbben.
1Hm emlékszik rá, hogy kijött.
Futni kezd. Épségben átjut a kerítésen, néhány perc múlva átugrik a patak
legkeskenyebb részén, még zihálva lélegzet után kapkod, de már érzi, hogy
megmenekült.
.pV EE D NRFVLEDQ D] RUV]iJ~WRQ URERJYD DJ\D HJ\UH WLV]WiEEDQ
GROJR]LN0iUWLV]WiQiOOHO WWH9DQLWWYDODPLNO|Q|VHEEpVYHV]pO\HVHEE
mivel más PLQWD]$J\
Miután végigkísértem, hogyan reagál Anne Stewart a történtekre,
megszakítom a kapcsolatot. Központi problémám változatlanul az, mihez
NH]GMHN D] $JJ\DO DPHO\ gondolkodóképességét tekintve  YDJ\ WHOMHVHQ
vagy majdnem egyenrangú velem?
Lehet, hogy az a legjobb megoldás, ha részemmé teszem? Térközi
üzenetet küldök az Agynak. Azt ajánlom neki, hogy bocsássa
rendelkezésemre egységeit és engedje meg, hogy megsemmisíthessem
pU]pNHO N|]SRQWMiW
Azonnali válasz.
 Miért ne vehetnem át én az irányítást és semmisíthetném meg a te
pU]pNHO N|]SRQWRGDW"
,O\HQ |Q]  MDYDVODWRW YiODV]UD VHP PpOWDWRN 9LOiJRV D] $J\ VHPPLO\HQ
pVV]HU PHJROGiVWQHPIRJDGHO
1incs más választásom, fortélyos módszerhez kell folyamodnom, amelyhez
D]HO NpV]tW OpSpVHNHWPiUPHJLVWHWWHP
Délután azon kapom magam, hogy aggódom William Grannittért. Meg kell
bizonyosodnom róla, hogy az Agy közelében marad  legalábbis amíg
PHJNDSRPW OHDIHOYLOiJRVtWiVWD]$J\V]HUNH]HWpWLOOHW HQ
Nagy megkönnyebbülésemre kiderül, hogy bútorozott házat bérelt Lederton
HJ\LN YLOODQHJ\HGpEHQ &VDN~J\ PLQW D] HO ]  DONDORPPDO PRVW VHP YHV]L
észre, amikor betelepszem a tudatába.
Korán vacsorázik és estefelé  mivel nem találja a helyét  kocsijába ül és
IHOPHJ\ HJ\ GRPEUD DPHO\U O D]$J\ IDOXMiWOiWQL$ Y|OJ\ SHUHPpQ K~]yGy
út szélén megállva zavartalanul figyelheti a faluból ki és a faluba beáramló
MiUP YHNHWHPEHUHNHWDQpONOKRJ\EiUNLLVészrevehetné.
Az egésszel nincs különösebb célja. Ha már itt van, megnézi, mi folyik lent.
Különös, tizenegy évig élt ebben a faluban, mégsem tud róla többet néhány
apróságnál.
A mérnök kocsijától jobbra érintetlen rengeteg terül el. Fákkal borított
völgyön át folyó kanyarog, a völgy addig húzódik, ameddig a szem ellát.
Hallotta, hogy ugyanúgy, mint az Agy, ez is Anne Stewarté, ez azonban eddig
nem hatott rá.
A lány apjától örökölt vagyonának nagysága megdöbbenti. Gondolatban
IHOLGp]L HOV  WDOiONR]iVXNDW  PiU I PpUQ|N YROW $QQH SHGLJ VXWD LMHGW
WHNLQWHW NLVOiQ\DNLpSSHQDNNRULEDQNHUOWKD]DDNROOpJLXPEyO YDODKRJ\
NpV EE LV HJ\UH tJ\ JRQGROW Ui DPLO\HQQHN DNNRU HO V]|U OiWWD pV QHPLJHQ
YHWWHpV]UHKRJ\DVXWDNLVOiQ\N|]EHQQ YppUHWW
 Most a kocsiban üldögélve kezd rádöbbenni, hogy mekkora változás történt
közben. Hangosan töpreng:  Tényleg, hogy miért nem ment férjhez? Lassan
a harminc felé kö]HOHGLN
Egyszerre eszébe jutnak a lány furcsa kis megnyilvánulásai  a felesége
halála után. Ahogy társaságban gyakran megkereste. Ahogy a folyosón
beleütközött és kacagva ment tovább. Ahogy beEHM|WWDI PpUQ|NLURGiMiED
csevegni vele az Agyról, holottDGGLJKyQDSRNLJVHWHWWHH]W PLQGH]WHOpJ
lehetetlen viselkedésnek találta, és néha csodálkozott, vajon a munkatársai
miért tartják AnneWV]QREQDN
,WWHJ\V]HUUHPHJDNDG
 8UDPLVWHQ  szólalt meg elképedésében hangosan. Micsoda hülye
YROWDP
% QEiQyDQ HOPRVRO\RGRWW HV]pEH MXW D IHOPRQGiV +D HJ\ Q 
megharagszik ..., de hát ez szinte hihetetlen. És mégis  mi más oka lehetett
rá?
eVPRVWPiUN|UYRQDOD]yGLNJRQGRODWDLEDQDOHKHW VpJKRJ\YLVV]DWpUKHW
az Agy mellé. Hirtelen kellemes érzéssel gondol$QQH6WHZDUWUDPLQWQ UH$
YLOiJLVPpWPR]JiVEDM|QN|UO|WWH7HUYHNHWV] D]$J\V]iPiUD
eUGHNO GpVVHO iOODStWRP PHJ KRJ\ D JRQGRODWRN DPHO\HNHW HO ] OHJ
plántáltam tudatába, új irányba fordították éles, analizáló eszét. Már látja a
közvetlen kapcsolatot az ember és a mechanikus Agy között, amelyben az
utóbbi kiegészíti az emberi idegrendszert.
Eddig jutott el. Az önmagát irányító mechanikus Agyra vonatkozó utalások
úgy látszik elkerülték a figyelmét.
*RQGRODWPHQHWpE O KRJ\ KRJ\DQ DNDUMD PyGRVtWDni az Agyat, tisztán áll
HO WWHPD]$J\P N|GpVHeSSHQHUUHYROWV]NVpJHP
Egyetlen percet sem vesztegetek. A mérnököt otthagyom a kocsiban, hadd
álmodozzon és a faluba igyekszem. Az árammal telített kerítésen átjutva a
I pSOHWEH VLHWHN D WL]HQQ\ROF YH]pUO  HJ\VpJ HJ\LNpKH] )HOYHV]HP D
mikrofont és beleszólok.:
 3X mínusz 
Képzelem, milyen zavart kelt, ahogy a kérlelhetetlen parancs eljut az
effektorokhoz. Lehet, hogy Grannitt nem tudta volna, hogyan kerekedhet felül
az Agyon. Én azonban, miután a gondolataiba behatolva megtudtam, hogyan
LVV]HUNHV]WHWWH én tudom.
Szünet. Azután a szalagon megjelenik a gépelt válasz:
 A feladat teljesítve. 3X elvágva a 6, 10, 9 és 0 szervomechanizmusok
által, utasítás szerint.
$GRPDSDUDQFVRW
.7W OLJDNOV pU]pNHO NEHDYDWNR]QDN
A válasz azonnal érkezik:  $ .7 VWE P YHOHWHN YpJUHKDMWYD ;QHN
nincs többé kapcsolata kifelé.
$GRPDN|YHWNH] U|YLGXWDVtWiVW
(Q;
Most aggódva várok. Hosszú szünet. Azután az írógép habozva kezdi
NRSRJQL
 De hát ez önrombolásra vonatkozó parancs. Kérem, ismételje az
utasítást.
0HJLVPpWOHPpVYiURN3DUDQFVRPPDOHJ\V]HU HQDUUDXWDVtWRWWDPD]$J\
régebbi részét, hogy kapcsoljon túláramot a 3XKH]
 Szerencsére már nekikezdtem emberszabású egységem
PHJV]QWHWpVpQHN$]iUDPWpVDPLWNDSRNUpV]EHQOHYH]HW GLNPDJiUDD]
pSOHWUH $ IpPSDGOyQ W ]FVyYD OREEDQ YpJLJ $PL PpJLV QHNHP MXW EHO OH
azt eljuttatom testem egyik energiatároló cellájába. Azután  ismét a völgy
túloldalán vagyok, megtépázottan, de biztonságban.
Nem vagyok különösebben büszke magamra, amiért ilyen könnyen
kidobhattak. Ami azt illeti, persze én azonnal cselekedtem, amikor a szavak
kiformálódtak, hogy 3Xnek továbbították a parancsot.
Ahhoz igazán nem kellett gépelt közlemény, hogy tudjam, mi a véleménye
;nek arról, amit tenni készülök.
Érdekes egyébként, hogy már az Agy régebbi részének is van
YpG EHUHQGH]pVH|QJ\LONRVViJHOOHQeQHJ\V]HU V]iPtWyJpSQHNWDUWRWWDP
óriási számolószerkezetnek és információtárolónak. Nyilvánvalóan azonban
NLW Q HJ\HGLVpJpU]pNHYDQ
+D PDJDPKR] FVDWROKatnám, azzal a képességével együtt, hogy tetszése
V]HULQWXWD]JDWD]LG EHQ(]DFpOOHEHJHO WWHPH]WDUWYLVV]DDWWyOKRJ\D
UHQGHONH]pVHPUH iOOy HJ\V]HU  HU V]DNRV HV]N|]|NHW KDV]QiOMDP $PtJ
csak kis esélyem is van arra, hogy úrrá lehetek felette, kisebb támadásoknál
egyebet nem kockáztathatok meg az Agy ellen ... elvágom az
összeköttetését, kiégetem egyes áramköreit... Tehetetlen dühömben szinte
UM|QJ|N NRUOiWR]RWWViJRPRQ W|SUHQJYH DPHO\ ~J\ OiWV]LN PLQG|U|NUH
meggátolja, hogy közvetlen úton juVVDNNLHJpV]tW ~MPHFKDQL]PXVRNKR]
Egyetlen reményem, hogy fel tudok használni valamit, ami már létezik...
átvehetem az irányítást az Agy felett ... Anne Stewart útján ...
Másnap reggel ismét minden nehézség nélkül jutok be a faluba. Bent
végigmegyek az egyik ösvényen, amely ahhoz a sziklához vezet, ahonnan jól
látni Anne Stewart bungalóját. Úgy tervezem, irányítani fogom a
cselekedeteit, szándékaimat belopva a lány tudatába, mintha saját
elképzelései lennének. Azt akarom, hogy olyan utasításokat írjon alá és olyan
parancsokat adjon a mérnököknek, amelyek alapján azok haladéktalanul
szétszerelik az Agyat.
$] |VYpQ\U O OHSLOODQWRN $ IHKpU NHUtWpV IHOHWW RWW OiWRP D OiQ\ Ki]iW $
Y|OJ\ YpJpQ K~]yGLN PHJ YDODPLYHO OHMMHEE PLQW DKRO pQ UHMW ]|P $ Ki]DW
N|UOYHY  IiN ERNURN YLUiJRN PHOHJHQ RWWKRQRVVi WHV]LN D OiWYiQ\W $
PHUHGHN OHMW  HO WWL NLV XGYDURQ $nne Stewart és William Grannitt éppen
UHJJHOL]QHN
.HOOHPHV PHJOHSHWpVVHO ILJ\HOHP NHW $ IpUILPHJMHOHQpVHPHJN|QQ\tWL D
GROJRPDW +D HVHWOHJ  $QQHként  kétségeim lennének az Agy valamiféle
P N|GpVHIHO ODOiQ\NpUGpVHNHWLQWp]KHW*UDQQLWWKR]
$]onnal be akarok hát kapcsolódni Anne idegrendszerébe.
$OLJKRJ\ HONH]GHP LGHJLPSXO]XVDL KLUWHOHQ PHJYiOWR]QDN 0HJOHS G|P
YLVV]DK N|O|N  újra megkísérlem. A parányi változás az idegrendszer
áramkörében megint azonnal bekövetkezik. És megint nem tudok bHKDWROQL
$QQHHO UHKDMROpVPRQGYDODPLW*UDQQLWWQDN0LQGNHWWHQPHJIRUGXOQDNpV
felnéznek oda, ahol állok. Grannitt integetni kezd felém, azt akarja, hogy jöjjek
OH
(KHO\HWW D]RQQDO PHJSUyEiORN D]  LGHJUHQGV]HUpYHO Ii]LVED NHUOQL eV
PHJLQWD]DOLJpV]OHOKHW PyGRVXOiVQHPVLNHUO
0LQGHEE O DUUD N|YHWNH]WHWHN KRJ\ PLQGNHWWHQ D] $J\ EHIRO\iVD DODWW
iOOQDN(ONpSHV]W (OOHQVpJHPIHOHWWLDEV]RO~WPHFKDQLNDLI|OpQ\HPHOOHQpUH
alkotóim bizonyos határokat szabtak képességeimnek: egynél több értelmes
V]HUYHV OpQ\W QHP WXGRN HJ\LGHM OHJ LUiQ\tWDQL (OPpOHWLOHJ D
rendelkezésemre álló szervomechanizmusok számtalan sorozatával akár
egyszerre milliókat is képes lennék vezérelni. Valójában azonban ilyen
VRNV]RURVHOOHQ U]pVWFVDNJpSHNIHOHWWWXGRNJ\DNRUROQL
Még soha nem láttam ennyire szükségesnek, mint most, hogy átvegyem az
XUDOPDW D] $J\ IHOHWW 1HNL QLQFVHQHN LO\HQ NRUOiWDL 7HUYH] MH  *UDQQLWW 
J\DQ~WODQViJiEDQW|NpOHWHVQHNW Q |QUHQGHONH]pVWHQJHGpO\H]HWW
Ez a felismerés határozza meg a követke]  WHWWHPHW 0pUOHJHOHP QHP
NHOOHQHe visszavonulnom, de nem merek. A tét túlságosan nagy.
0pJLV DKRJ\ D WLV]WiVRQ O  SiU IHOp N|]HOHGHP RO\DQ pU]pVHP WiPDG
KRJ\ D] HJpV] J\ NLOiWiVWDODQ $ NpW HPEHU K Y|VHQ IHJ\HOPH]HWW pV
akaratlanul is csodálnom kell az Agy ügyességét. Szemmel láthatóan
ELUWRNiEDYHWWNpWHPEHULOpQ\WDQpONOKRJ\H]]HOD] UOHWEHNHUJHWWHYROQD
NHW6 WKDWiUR]RWWDQNHGYH] YiOWR]iVOiWV]LNUDMWXN
A lány szeme sokkal élénkebben csillog, mint ahogyan emlékeztem rá és
YDODPLPpOWyViJWHOMHV|U|PVXJiU]LNEHO OHÒJ\W QLNIpOHOPHHOW QW*UDQQLWW
PLQGHQWD]RQQDOpUWpNHO pOHVPpUQ|NLSLOODQWiVDHQJHPILJ\HO,VPHUHPH]W
DWHNLQWHWHW$]WSUyEiOMDPHJpUWHQLKRJ\DQP N|GLNHJ\KXPDQRLG9pJOLV
V]yODOPHJ
 Nagy hibát követtél el, hogy átvetted az irányítást Anne ... Miss Stewart
felett, amikor felkereste a kunyhódat. Az Agy pontosan kielemezte, hogy
birtokba kellett venned, abból, ahogyan irányítottad, mikor pánikba esett.
Ugyanakkor az Agy megtette az összes szükséges lépéseket is és most meg
DNDUMXN EHV]pOQL YHOHG PL OHQQH D OHJPHJIHOHO EE PyGMD DQQDN KRJ\
PHJDGGPDJDG
3LPDV]XO PDJDEL]WRV 0iU QHP HOV  t]EHQ PHUO IHO EHQQHP KRJ\ WDOiQ
mégis le kell mondanom az Agy speciális mechanizmusáról. Utasítást küldök
hátrahagyott testemnek. Észlelem, ahogyan az egyik szervomechanizmus
NDSFVRODWRWOpWHVtWHJ\LQQHQH]HUPpUI|OGQ\LUHIHNY WLWNRVNDWRQDLUHSO WpU
egy bizonyos irányítható rakétájával  D UHSO WHUHW pV D UDNpWiNDW D] HOV 
napokban fedeztem fel, röviddel azután, hogy ebbe a korszakba érkeztem.
)LJ\HOHP DKRJ\ D UDNpWD XWDVtWiVRPDW N|YHWYH HO UHVLNOLN D] HJ\LN
NLO|Y SiO\iUD 0RVW RWW Q\~MWy]LN YiUYD KRJ\ D N|YHWNH]  NDSFVROiV
parancsára felsuhanjon az égre.
Már látom, hogy meg kell semmisítenem az Agyat. Megint Grannitt beszél:
 $] $J\ D PDJD ORJLNXV PyGMiQ UiM|WW KRJ\ |QPDJD QHP PpUN ]KHW
veled, ezért elfogadva feltételeinket, szövetséget kötött Miss Stewarttal és
YHOHP $ IHOWpWHO D] YROW KRJ\ iOODQGy HOOHQ U]  EHUHQGH]pV NHUOW D] ~M
részeibe.
Mostantól kezdve mi, mint egyének, úgy használhatjuk az Agy felfogó és
számítóképességét, mintha csak a sajátunk lenne.
Nem kételkedem benne, hogy igazat mond, hiszen ha nincs ellenállás,
LO\HQ DVV]RFLiFLyNUD PDJDP LV NpSHV YDJ\RN )HOWHKHW HQ DNiU IHO LV
YHKHWQék ilyen szolgai kapcsolatot.
Az elmondottakról azonban teljesen világossá válik, többé semmi
reményem sincs arra, hogy bármit is megszerezhessek az Agytól.
$ WiYROL UHSO WpUHQ EHLQGtWRP D NLO|Y V]HUNH]HWHW $] LUiQ\tWKDWy UDNpWD
végigsüvít a meredek kiO|Y SiO\iQ IHO D] pJEROWUD W ]FVyYiW YRQYD PDJD
XWiQ 7HOHYt]LyV NDPHUiN pV KDQJN|]YHWtW N UHJLV]WUiOMiN UHSOpVpW 1HP
egészen húsz perc múlva ideér.
1LQFVNpWVpJHPDIHO OKRJ\YDODPLWWHUYH]HOHOOHQQNPRQGMD*UDQQLWW
GHPLHO WWEiUPLMyYiWHKHtetlen történik, válaszolnál néhány kérdésemre?
Most már kíváncsi vagyok, mit akar kérdezni. Azt felelem tehát:
(VHWOHJ
$PpUQ|NQHPHU OWHWLDKDWiUR]RWWDEEYiODV]W6UJHW KDQJRQNpUGL
 Mi történik  sok ezer év múlva , ami megfosztja a Földet OpJN|UpW O"
1HPWXGRPIHOHOHND]LJD]ViJQDNPHJIHOHO HQ
 Emlékszel rá! PRQGMDNRPRO\DQ Emberi lény szól hozzád ... emlékszel
rá!
+ Y|VHQYiODV]RORP
 Nekem nem számít, hogy emb ...
Elnémulok, mert információközpontjaim pontos adatokat közölnHN  RO\DQ
ismeretanyagot, amelyhez évezredek óta nem tudtam hozzáférni.
 $ )|OG OpJN|UpYHO HJ\V]HU  WHUPpV]HWL MHOHQVpJ W|UWpQLN $ )|OG
gravitációja megváltozik, és ennek következtében a szökési sebesség a
felére csökken. A légkör alig ezer év leforgásDDODWWDSUiQNpQWHOLOODQD] UEH
A Föld olyan holttá válik, amilyenné holdja vált az energiaelosztás egyik
korábbi periódusában.
0HJPDJ\DUi]RP KRJ\ D] HVHPpQ\EHQ D] DQ\DJ D OpQ\HJHV WpQ\H] 
amely mint jelenség természetesen nem létezik, és ezért a tömeg illúziója,
Ylem, az alapenergia változásainak függvénye.
Hozzáteszem:
$]pUWHOPHVV]HUYHVpOHWNpSYLVHO LWWHUPpV]HWHVHQPiVFVLOODJRNODNKDWy
bolygóira telepítik át.
Látom, Grannitt remeg izgalmában.
 Más csillagok!  sóhajtja.  Ó, Istenem!
De már összeszedi magát.
 Miért hagytak téged itt?
 Ki kényszeríthetne engem arra, hogy ... NH]GHP
És elhallgatok. Felfogóközpontomba ugyanis már meg is érkezett kérdésére
a válasz.
 Hogy megfigyeljem és feljegyezzem az egész ...
0HJLQW DEEDKDJ\RP H] DONDORPPDO D PHJOHSHWpVW O +LKHWHWOHQQHN W QLN
KRJ\ H] D] LQIRUPiFLy DPHO\ RO\ VRNi UHMW ]|WW YDODKRO PRVW HJ\V]HUUH
rendelkezésemre áll.
 És miért nem teljesítetted az utasítást?  kérdi Grannitt élesen.
 Utasítások?! FVDWWDQRNIHO
 Emlékszel rá! hangzik ismét.
$OLJ KRJ\ NLPRQGMD D E Y|VQHN W Q  V]DYDNDW PiULV IHOYLOODQ EHQQHP D
YiODV] D PHWHRUUDM (J\V]HUUH NLUDM]ROyGLN HO WWHP D] HJpV] 0HWHRURN
PLOOLiUGMDLHO V]|UFVDNQ|YHOWpNNpSHVVpJHLPHWKRJ\EiQQLWXGMDNYHONGH
aztán úrrá lettek minden ellenállásomon. Három létfontosságú helyen kaptam
találatot.
Ezt már nem mondom el Grannittnak és Anne Stewartnak. Hirtelen tisztán
látom, hogy valamikor én is emberi lények szolgája voltam, és a meteorok
szabadítottak fel, amikor eltalálták bizonyos kontroliközpontjaimat.
 Most már a jelenlegi öntudatom határoz meg, nem pedig az egykori
szolgaság. Közben azt is megállapítom, hogy a rakéta három percnyire van a
céltól, és itt az ideje, hogy távozzam.
 Egyetlen kérdést még  szólal meg Grannitt. –Mikor vittek át a völgyön?
 Körülbelül száz év múlva  IHOHOHP  Úgy döntöttek, hogy a szikla alap
RWW
A mérnök gunyorosan szemlél. ,JHQPRQGMD Igen. Hát nem érdekes?
$]LJD]ViJRWLQWHJUiOyEHOV pU]pNHO LPPiUPHJHU VtWHWWpN$]$J\pVpQ
HJy és ugyanaz vagyunk  csupán néhány ezer év távolságra egymástól. Ha
az Agyat a huszadik században megsemmisítik, én sem fogok létezni a
harmincadikban. Vagy mégis?
1LQFV LG P PHJYiUQL KRJ\ JRQGRONRGy HJ\VpJHLP PHJDGMiN D NRPSOH[
választ. Egyetlen szinkURQ SDUDQFFVDO P N|GpVEH KR]RP D UDNpWD
DWRPW|OWHW UREEDQyIHMpEHQDEL]WRQViJLEHUHQGH]pVWpVDUDNpWiNDWHONOG|P
D IDOXWyO pV]DNUD IHNY  NRSiU GRPEYRQXODW IHOp ÈUWDOPDWODQXO FVDSyGLN D
földbe.
Megszólalok.
 )HOIHGH]pVH HJ\V]HU HQ D]W MHOHQWL KRJ\ PRstantól kezdve az Agyat
szövetségesemnek kell tekintenem, amelyet meg kell menteni.
Miközben beszélek, mintegy véletlenül Anne Stewart felé sétálok, kinyújtom
a kezem, hogy megérintsem, és ugyanakkor közvetlenül villamosenergiát
YH]HVVHNEHOH(J\V]HPSLOlantás alatt csupán kis szürke hamukupac marad
EHO OH
Semmi sem történik. Nincs áram. Elmúlik egy dermedt perc, ott állok
hihetetlenül és várom, hogy megkapjam a kudarc magyarázatát.
Semmilyen magyarázat nem érkezik. Grannittra pillantok, illetve oda, ahRO
az imént is állt. De senki sincs ott.
Úgy látszik, Anne Stewart sejti a problémámat.
 $] $J\ NpSHV D] LG EHQ PR]RJQL  PRQGMD ODVVDQ  Éppen ez az
egyetlen képessége, amellyel feletted áll. Az Agy elég messzire visszaküldte
%LOOLW  0U *UDQQLWWRW DKKR] KRJ\ QH FVDN D]W ILJ\HOKHVVH PHJ DKRJ\
megérkeztél, de arra is volt ideje, hogy kocsival átugorjon a házadba , és az
Agytól kapott jelzések alapján teljesen úrrá legyen a helyzeten. Mostanra már
YDOyV]tQ OHJ NLDGWD D]W D SDUDQFVRW DPHOO\HO  YH]pUOi egész
PHFKDQL]PXVRGDWD]LWWHQLHJ\VpJHGW OHOWHNLQWYH
1HPLVPHULDSDUDQFVRW szólok.
 Ó, dehogynem. $QQH6WHZDUWKDQJMDK Y|VpVPDJDEL]WRV Az éjszaka
QDJ\UpV]pWD]]DOW|OW|WWHKRJ\SHUPDQHQVYH]pUO HJ\VpJHNHWpStWHWWEHD]
$J\ED (]HN Dz áramkörök persze automatikusan téged is vezérelnek. 
Engem azután nem  mondom, de miközben beszélek, már futni kezdek
IHOIHOpDN OpSFV N|QYpJLJD]|VYpQ\HQDNDSXKR]$.|]SRQWL|UVpJQpOD]
UV]HPXWiQDPNLDEiODKRJ\HOURKDQRNPHOOHWWH6HPPLUHVHP ügyelve futok
tovább az országúton.
$] HOV  YLOiJRV JRQGRODW DNNRU |WOLN IHO EHQQHP DPLNRU PiU YDJ\ IpO
mérföldnyire jutottam  az a gondolat ugyanis, hogy egész hosszú
IHQQiOOiVRPyWDH]D]HOV HVHWKRJ\NOV EHDYDWNR]iVHOYiJRWWLQIRUPiFLy
tárolóimWyO pV V]iPtWyHJ\VpJHLPW O (GGLJ LV HO IRUGXOW XJ\DQ KRJ\
lekapcsolódtam róluk és messzire eltávoztam, de azzal a könnyed
magabiztossággal, hogy akkor állítom vissza a kapcsolatot, amikor akarom.
Most azonban ez lehetetlenné vált.
 Mindössze ez az egység maradt nekem. Ha szétrombolják, akkor vége
PLQGHQQHN
Azon gondolkodom, hogy ilyen pillanatban egy emberi lény izgatott lenne,
félne.
Megpróbálom elképzelni, milyen formában jelentkezhet ez a reakció, és
átmenetileg mintha az aggodalom halvány jeleit fedezném fel magamban,
DPHO\HND]RQEDQWLV]WiQIL]LNDLMHOOHJ HN
1HP YDODPL PHJQ\XJWDWy H] D UHDNFLy H]pUW WRYiEE IXWRN (O V]|U LV
WLV]WiED DNDURN M|QQL D] HJ\VpJ EHOV  NpSHVVpJHLYHO 3HUV]H URSSDQW
bonyolult jelenség vagyok. Amikor magamat mint humanoiGRW PHJDONRWWDP
kívülbelül automatikusan leképeztem egy emberi lényt. Az idegeket,
V]HUYHNHW L]PRNDW FVRQWRNDW  HJ\V]yYDO PLQGHQW PHUW VRNNDO HJ\V]HU EE
YROWHJ\PiUPHJOHY PLQWiWPiVROQLPLQWYDODPL~MDWNLJRQGROQL
Az egység tud gondolkodni. Elég ideig volt kapcsolatban a tárolókkal és
számítóegységekkel ahhoz, hogy bizonyos képzeteket kialakítson
szerkezetében  emlékképeket, gondolkodóképességet, élettani funkciókat,
olyan természetes mozdulatokát, mint a járás, így hát valamennyire
emlékeztet HJ\pO OpQ\UH
Negyven percig kellett megállás nélkül futnom, hogy elérjek a házamhoz. A
NHUtWpVW O PLQWHJ\ KDUPLQF PpWHUUH HOUHMW ]|P D ERNURN N|]|WW pV ILJ\HOHN
Grannitt az egyik kerti széken ül. A szék karfáján automata pisztoly hever.
Kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet, amikor egy pisztolygolyó áthatol
UDMWDP PLN|]EHQ VHPPL OHKHW VpJHP D VpUOpV PHJMDYtWiViUD $ JRQGRODW
QHP YDODPL NHOOHPHV OHJDOiEELV EHOV OHJ )L]LNDLODJ ~J\ W QLN QLQFV
MHOHQW VpJH PpJLV YDODPL OiWV]DWIpOHOHP IRJ HO (J\ ID IHdezéke mögé
húzódva átkiáltok:
0LWDNDUWHQQL*UDQQLWW"
$PpUQ|NIHOiOOpVDNHUtWpVKH]M|Q LVNLiOW(O M|KHWV]QHPO|Y|N
Most már nagyon óvatos vagyok, alaposan végiggondolom hát mindazt,
DPLW WHVWH pV D] pQ NDSFVROiVDLP N|]|WWL HJ\VpJU O KDOlottam. Ügy döntök,
hogy nyugodtan megbízhatom az ígéretében.
$KRJ\HO M|Y|NIpONp]]HOEHFV~V]WDWMDDSLV]WRO\WDNDEiW]VHEpEH/iWRP
hogy vonásai kisimultak, szeme bizakodóan csillog. Megszólal:
 Már kiadtam az utasítást a szervomechanizmusoknak. Visszatérsz az
UKHO\HGUHDM|Y EHGHD]pQIHOJ\HOHWHPDODWWIRJV]iOOQL
 Soha senki nem fog énrám felügyelni  mondom dühösen.
Grannitt vállat von.
 Nincs más választásod.
 Miért ne folytathatnám azt, ami most vagyok? IHOHOHP
Grannitt hangja közömbös.
 5HQGEHQ YDQ  újra megvonja a vállát , miért is ne próbálhatnád meg?
Lásd magad, boldogulsze emberi lényként. Gyere vissza harminc nap múlva,
majd akkor újra beszélgetünk.
Úgy látszik, megsejtette az agyamban formálódó gondolatot, mert éles
KDngon hozzáteszi:
 De nehogy korábban gyere vissza. U|NHWiOOtWRNLGHO MHQHNUiG
Elindulok, de azután lassan visszafordulok a mérnök felé.
 Ez a test emberi mintára készült  PRQGRP  GH QLQFVHQHN HPEHUL
szükségletei. Mit csináljak?
 Az már a te gondod IHOHOL*UDQQLWW
 $] HOV  QDSRNDW /HGHUWRQEDQ W|OW|P $ OHJHOV  QDSRQ VHJpGPXQNiVNpQW
dolgozom, valami alapozást kell kiásni. Estére úgy érzem, ez a munka nem
elégít ki. Útban a szállodám felé az egyik üzlet kirakatában kis cédulán akad
PHJDV]HPHPÄ6HJpGHU WIHOYHV]QN ez áll rajta.
Egy rövidáruNHUHVNHGpV DGPLQLV]WUiWRUD OHV]HN $] HOV  yUiW D] iUXN
megismerésével töltöm, és mivel az ismereteket automatikus módszerekkel
UDNWiUR]RPH] DODWWD]LG DODWWPHJOHKHW VHQMyOWiMpNR]yGRPD]iUDN pVD
PLQ VpJHNIHO O$KDUPDGLNQDSRQDWXODMGRQRVhelyettesévé emel ki.
$]HEpGV]QHWHNHWHJ\iOODPLW ]VGHLYiOODONR]yFpJKHO\LILyNMiEDQW|OW|P
.LHV]N|]O|P KRJ\ D FpJ YH]HW MH IRJDGMRQ pV PLYHO OiWMD KRJ\ pUWHN D
GRORJKR]DONDOPD]N|Q\YHO NpQW
Rengeteg pénz megy át a kezemen. Egy napig figyelem, azután egy részét
befektetem egy kis magánvállalkozásba az utca túloldalán, egy
IRJDGyLURGiEDQ0LYHODMiWpNDPDWHPDWLNDLYDOyV]tQ VpJV]iPtWiVRQDODSXO
amelyben a legfontosabb a számítás sebessége, három nap múlva tízezer
dollárom van.
Felszállók a lHJN|]HOHEELOpJLNLN|W IHOpKDODGyDXWyEXV]UDpVMHJ\HWYiOWRN
HJ\ 1HZ <RUNi gépre. Felkeresem egy hatalmas villamossági vállalat
központját. Miután rövid ideig elbeszélgetek egy beosztott mérnökkel,
EHPXWDW D I PpUQ|NQHN pV PiULV PHJEt]DWiVRP YDQ RO\DQ
villamosberendezésre, amely gondolati irányítással kapcsolja kiEH D
YLOiJtWiVW $] HJpV] WXODMGRQNpSSHQ D] HOHNWURHQNHIDORJUiI HJ\V]HU 
továbbfejlesztése.
Ezért a találmányért a cég nem kevesebb, mint egymillió dollárt fizet.
7L]HQKDWQDSMDKRJ\*UDQQLWWtól elváltam. Unatkozom. Veszek magamnak
HJ\ DXWyW pV HJ\ UHSO JpSHW 6]iJXOGR]RP D] XWDNRQ pV D IHOK N IHOHWW
Szándékosan kockáztatok, hogy sikerüljön félelmet ébresztenem magamban.
Alig néhány nap múlva ez is elveszti a varázsát.
Egy egyetemi ügynökség segítségével kinyomozom az országban
IHOOHOKHW  |VV]HV PHFKDQLNXV DJ\ KHO\pW $ OHJW|NpOHWHVHEE N|]WN
WHUPpV]HWHVHQ D] $J\ *UDQQLWW PHVWHUP YH 0HJYiViURORN HJ\
PHJOHKHW VHQ My WtSXVW pV QHNLiOORN DQDOyJEHUHQGH]pVW NRQVWUXiOQL KR]]i
Csupán az aggaszt, mi történik, ha egy másik Agyat alkotok? Ezredévekre
lesz szükség, hogy az emléktárolókat feltöltsem mindazokkal az adatokkal,
DPHO\HNNHODM|Y EHOL$J\PiUUHQGHONH]LN
$ PHJROGiV ORJLNiWODQQDN W QLN PiUSHGLJ W~O VRNiLJ YROWDP HJ\
automatikus józan ész része ahhoz, hogy most szakítsak a hagyományokkal.
Mégis, amikor a harmincadik napon a ház felé közeledem, néhány
HO YLJ\i]DWRVViJL LQWp]NHGpVW WHV]HN $ N|UQ\H]  ERNURNEDQ QpKiQ\
IHJ\YHUHVUHMW ]LNDNLNHJ\HWOHQMHOHPUHW]HOQLNH]GHQHN*UDQQLWWUD
Grannitt már vár.  Az Agytól tudom, hogy fegyveresen jössz.
Elengedem a fülem mellett.
*UDQQLWW kérdezem PLWDNDUWHQQL"
(]WIHOHOL
0LN|]EHQEHV]pOYDODPLHU PHJUDJDGpVIRJYDWDUW
 Megszegi az ígéretét ILJ\HOPH]WHWHP$]HPEHUHLPQHNSDUDQFVXNYDQ
KD UHQGV]HUHV LG N|]|NEHQ QHP WXGDWRP YHON KRJ\ PLQGHQ UHQGEHQ YDQ
kezdjenek tüzelni.
0XWDWRNQHNHGYDODPLW mondja a mérnök , mégpedig most rögtön. Egy
perc, és kiszabadulsz.
 5HQGEHQYDQIRO\WDVVD
Hirtelen idegrendszere részéYp YiOyN D]  LUiQ\tWiVD DODWW 1\XJRGWDQ
HO K~]HJ\QRWHV]WpVODSR]JDWEHQQH3LOODQWiVDPHJDNDGHJ\V]iPRQ

+pWHJ\Q\ROFNHWW KiURP
eU]pNHOHPKRJ\D] DJ\iQiWLVPpWNDSFVRODWEDQYDJ\RNHJ\NRULWHVWHP
emléktárolóival és számítóegységeivHO
Roppant együttesüket felhasználva, a számot, 71 823DW PHJV]RU]RP
önmagával, kiszámítom a négyzetgyökét, a köbgyökét, a 182részt
száznyolcvankétszer elosztom 7tel, a teljes számot 71V]HU HORV]WRP 
négyzetgyökének 8,823szorosával és  mind az öt számjegyet 23szor kiírva
 az egészet megszorzom önmagával.
Mindezt úgy teszem, ahogy Grannitt végiggondolja és haladéktalanul
N|]O|PDJ\iYDODYiODV]RNDW$PpUQ|NV]iPiUD~J\W QKHWPLQWKD PDJD
számolna, olyan tökéletes az emberi és a gépi agy összhangja.
*UDQQLWWOHONHVHQIHOQHYHWpVHJ\LGHM OHJPHJV] QLNDNRPSOH[HU DPHO\
IRJYDWDUWRWW
 Olyanok vagyunk, mint egyetlen emberfeletti lény  mondja. Azután
hozzáteszi:  Az álmom tehát megvalósítható. Az ember és a gép együtt
olyan problémákat képes megoldani, amelyeket eddig még elképzelni sem
mertek. MiénN D ERO\JyN V W D FVLOODJRN YLOiJD LV  csupán a kezünket kell
kinyújtani értük. Valósággá válhat akár a fizikai halhatatlanság is.
Lelkesedése magával ragad. Ez az az érzés, amelyet hiába hajszoltam az
elmúlt harminc nap alatt. Lassan kérdezem.
 0LO\Hn feltételeket kell elfogadnom, ha beleegyezem az
HJ\WWP N|GpVEH"
 Azokat az emléktárolókat, amelyek az itteni eseményeket tartalmazzák,
kiürítjük vagy hatástalanítjuk. Gondolom, el kell felejtened az egész kalandot.
 Ezenkívül?
 Soha, semmilyen körülmények között nem vezérelhetsz emberi lényt.
1DJ\RW VyKDMWYD EHOiWRP 6]NVpJHV yYLQWp]NHGpV UpV]pU O *UDQQLWW
IRO\WDWMD   Hozzá kell járulnod, hogy egyszerre számtalan emberi lény
használja fel képességeidet. Hosszú távon, úgy vélem, az emberi faj jó része
részt vesz majd ebben.
Ahogy ott állok, még mindig a férfi részeként, érzem, ahogy vére lüktet
ereiben. Már lélegzésének érzése is fizikai gyönyör. Saját tapasztalatomból
tudom, hogy soha gépi úton alkotott lény ehhez hasonlót sem érezhet.
+DPDURVDn nemcsak egyetlen, hanem számtalan ember agyával és testével
kapcsolódom egybe. Egy egész faj gondolatai, érzelmei fognak átáramlani
rajtam. Fizikailag, szellemileg és érzelmileg részévé válók majd a bolygó
pUWHOPHVpO OpQ\HLQHN
Már nem félek.
 Hát jó  PRQGRP , tegyük meg hát sorban, békésen megegyezve
mindazt, amit tennünk kell.
Nem rabszolgája, társa leszek az Embernek.