Kedves Olvasóm!

Ezt a válogatást kifejezetten a családiprogramok.hu részére állítottam össze.

Nóra keresett meg azzal a kéréssel, hogy szeretne ajándékot adni azoknak, akik
barátaikat is meghívták a „Nagy Nyári Versenyre”.

Ők már gyakorlott Konrádosok, rendszeresen játszanak a játékainkkal. Élvezik

az együtt töltött idő meghittségét, a feladatok megoldása felett érzett
büszkeséget. Ezért arra gondolt, mit is adhatna annál többet egy család
számára, hogy közös játékkal erősítik az együvé tartozás élményét, a szülő
büszkeségét, amit gyermeke teljesítménye felett érez, és a gyermek
boldogságát, mert érzi a szülei figyelmét, azok elégedettségét. Egyszerűen csak
boldog, mert megfelelt a számára legkedvesebb személyeknek, a szüleinek.
Hogy is tudnék én ellenállni ennek a kérésnek akkor, amikor a mottónk a
következő:

A játék olyan a léleknek,

mint a C-vitamin a testnek.
Nem csodaszer,
de hiányától elsorvadunk.

Pont ugyanúgy vagyok a játékkal, mint Szent-Györgyi professzor a C-vitaminnal.

Mindennapra kell elegendő mennyiség, hogy az egészséges mentális fejlődés
ne szenvedjen csorbát. Mindennap kell egy kis játék, amibe belelehet
feledkezni, kizárva a külvilág minden búját, baját. Havonta egyszer
nagydózisban nem hatásos.

Ezért olyan válogatást készítettem, amely az egész család számára élvezhető,

minden korosztály talál magának megfelelő játékot. Az sem elhanyagolható
szempont, hogy rövidek, 15-20 perces játékok, tehát belefér bármelyik nap
programjába. Ha közösen készítitek el az eszközöket, az plusz bónusz.

Játékos, szép napokat!

Kukac Konrád
www.kukackonrad.eu
A legtöbb játék, feladat még csak a fejlesztés szakaszában tart, amibe csak a
nagyon kevesen kaphatnak bepillantást. Most már Te is köztük vagy. Kérlek,
értékeld ennek megfelelően. Ha hibát észlelsz, bocsásd az meg nekünk, de
megtisztelsz, ha jelzed. Szívesen vesszük azt is, ha megírod a véleményedet a
játékokról. Szükségünk van erre a támogatásra, hogy minél tökéletesebb
megoldást találjunk. Hálátlanok sem vagyunk, havonta kisorsolunk egy
ajándékot azok között, akik ily módon segítik a munkánkat.
Ebbe a könyve csupa tanulást segítő játékot válogattam össze. Ennek egyik oka,
hogy itt az iskolakezdés, új év, új célkitűzések. Szóval most mindenkit ez
foglalkoztat. Éppen ezért felhívom a figyelmedet arra mindenki által ismert, de
oly gyakran figyelmen kívül hagyott tényre, hogy az iskolai jó teljesítmény egyik
alapfeltétele a megfelelő mennyiségű, minőségű mozgás.
Ahhoz, hogy az agy jól teljesítsen, rengeteg friss oxigénre van szüksége, amit a
tiszta légutak mellett (Vajon, az állandóan tortyogó-szortyogó gyerekekek szülei
gondolnak-e erre?) az intenzív, lehetőleg friss levegőn végzett mozgással
biztosíthatjuk. Tehát ha este hétkor még fontos foci meccs kezdődik a pályán,
ne mérgelődj túlságosan.
Szabadtéri és egyéb szórakoztató játékokat találtok az oldalunkon. Nézzük most
az oktatójátékokat.

ISKOLÁRA GYÚROK
Foglalkoztató feladatlapok óvodások számára.
Bizonyára ismerős a helyzet, hogy veszel valamilyen foglalkoztató füzetet a
gyermekednek, és azonnal, az összes feladatot meg akarja oldani, annyira fel
van buzdulva, hogy a színezésre sem fordít kellő gondot, pedig ezeknek a
feladatoknak egyik fontos eleme, hogy színezés közben szokja a pici keze a
helyes ceruzafogást, erősödjön a keze, hogy legyen kitartása az íráshoz, hogy
vonalvezetése fejlődjön, amitől az íráskép szebb lesz.
A másik problémám ezzel az volt, hogy alig olvastam el az egyik feladatot, már
kérte a következőt. Nem maradt más választásom, le kellett ülni egy-másfél
órára. Másnap jöhetett a következő újság, újabb másfélóra.
Ennek a problémának a megoldására született meg a feladatlap sorozat.
Laponként egy témakör köré csoportosítva különböző típusú feladatokat
tartalmaz, amelyek igyekeznek gyermekedet felkészíteni az iskolás életre.
Szerepet kap a megfelelő szokások kialakítása (napirend, rendszeres tanulás, a
feladatok alapos elvégzése) ugyanúgy, mint készségek, képességek fejlesztése.
Gondolok itt a matematikai, nyelvi, szociális képességekre. A számfogalom
kialakulásától, a szókincsbővítésen keresztül a szabályok elfogadásáig,
betartásáig nagyon sok témát érintve.
Terveink szerint naponta egy feladat lap érkezik a postafiókba, így mindig
marad elég idő a téma alapos feldolgozására. Ha kell színezésre, gyűjtőalbum
készítésre, utánajárásra, vagy csak egyszerűen egy alapos beszélgetésre.
Fogadjátok szeretettel ezt a 10 feladatlapot, ha aktuális , dolgozzátok fel
alaposan.

MATEKBÓL JELESRE
Társasjátékok a matematikai alapok elsajátításához

A „Kétszer kettő néha öt?” című kiadványunk egyik eleme annak a sorozatnak,
melyet azon gyerekeknek és szülőknek készítünk, akik egy kicsit hadilábon
állnak a matematikával, illetve azoknak, akik mindezt meg akarják előzni.
A tanulás egyik gátja, ha valaki elveszíti a fonalat. Így van ez a matematikával is.
Egy új anyag tanulásakor a magyarázatra való figyelés helyett az alapműveletek
elvégzésével van gyermeked elfoglalva, kisebb lesz az esélye, hogy megérti azt.
Nehezebb a szorzás fogalmát megérteni, ha az összeadással is csak bajlódunk. A
területszámítás megértése is okozhat nehézséget, ha a szorzótáblában
akadozunk. Így van ez a többi anyagrésszel is.
Minden kisgyermeknek más-más mennyiségű gyakorlásra van szüksége a biztos
ismeretek elsajátításához. Még a legtehetségesebbeknek sem mindig elegendő,
az az idő, amit az iskolában erre szánni tudnak. Ezért fontos, hogy kellőképpen
begyakoroljátok az alapműveleteket. Nem mindegy, hogy milyen formában
teszitek, lehet ezt unalmas, léleknyúzó, feladatgyűjteményből kijelölt példák
tucatjainak a megoldásával, ami lássuk be nem teszi szimpatikusság a matekot.
Ugyanakkor lehet játékosformában, viccet, vidámságot becsempészve is
gyakorolni.
A „Kétszer kettő néha öt?” a szorzótábla gyakorlására készült, a mellékelt
játékszabály a szigorúbb változattok közül való. Ha nem közvetlenül a tanulás
időszakában való gyakorlásról van szó, mindenféleképpen javaslom, hogy a
virág és a mosolygós arcocska, valami vidám feladat legyen, bátorságpróba,
vagy lelelj vagy merj, mozgásos feladatok, mint például a fekvőtámasz vagy a
guggolás. Legyen élénk a fantáziátok.
A sorozatban szerepel a négy alapművelet, törtek, mértékegységek és egyéb
matematikai kérdések, mint pl. a római számok.

MOZAIK
Koncentráció fejlesztés az egész család számára

A koncentráció, a figyelem megtartása nem is olyan magától értetődő dolog. A

mai felgyorsult világunkban bizony oda kell figyelnünk mentális képességünk
ilyen irányú fejlesztésére is. Biztosan Te is tapasztaltad, hogy gyermeked kérdez
valamit, majd a választ meg sem várva, már a következő kérdést teszi fel, vagy
foglalkozik más dologgal.
Az iskolában is a pedagógusok igyekeznek változatosabbá tenni az órákat, hogy
fenn tudják tartani a figyelmet. Rendben is van ez így, de éppen ezért nekünk
szülőknek oda kell figyelnünk, hogy amikor eljön az ideje, ne legyen probléma a
figyelem megtartása az egészórás dolgozatok alatt, hogy minél kevesebbszer
találkozzunk a tudja, de elírta, elszámolta hibákkal.
A mindennapi mókuskerék, a folyamatos stressz a felnőttek képességeit is
megviseli. Kedves szülő, hidd el rád is jótékony hatást gyakorol, ha aktívan
használod gyermekeddel együtt ezt a játékot.
A MOZAIK az első dobozos termékünk. Az alapcsomag különféle színű és
alakzatú dekorgumi lapocskákat tartalmaz és egy sorozat kártyát, amelyen a
lapocskákból kirakott különféle ábrák szerepelnek. Ezeket az ábrákat kell
kirakni, megfigyelés után. Természetesen a kicsik folyamatosan nézhetik az
ábrát, majd eljutni addig, hogy letakarva, egyszeri megfigyelés után tegye ki az
ábrát. Ez persze egy folyamat, eleinte lehet többször is megnézni a letakart
képet, majd egyre ritkábban.
Ennek a játéknak az online változatát kínálom most neked, igyekeztem úgy
kiválasztani 12 kártyát a készletből, hogy könnyebb és nehezebb feladatokat is
találjatok.
Tornáztassátok elméteket minden nap!
JÁTÉK-SULI
E-book sorozat, melynek ott a helye a virtuális polcodon
Amikor a Játék-Suli gondolat a megfogalmazódott bennem, akkor a kisebbik
lányom másodikos volt, iskolaotthonos formában tanult. Ez a forma, mit ahogy
a többi is, van akinek megfelel, és van akinek nem. Az esetünkben az utóbbi
igaz. A mi családunkban (is) érték a tudás, kicsi koruktól kezdve öntöttük rájuk.
Miután sosem volt kényszer a tanulás, mint szivacs a vizet, szívták magukba az
információkat észrevétlenül. Hozzá kell tennem, hogy tökéletesen érzték a mi
elégedettségünket, s mint minden kisgyermek ők is igyekeztek megfelelni
nekünk, kivívni az elismerésünket. Láthatod, ennek ellenére, nem okos-
tojásokat nevel(t)ünk, hanem információ éhes gyereket. A tudásuk
rendszerezése majd ráér akkor, amikor szükségük lesz rá.
Megérkezett kicsi lányom is az első osztályba, koponyájában a „szivaccsal” és
várta ő is, és én is a csodát, de sajnos elmaradt. Nem hogy nem jött a csoda,
hanem épp ellenkezőleg, előbb lelassult, majd jöttek a hangok, hogy nem
szeretek iskolába járni, utálok tanulni, stb. Ideje volt átgondolnom hogyan
tovább.
Az iskolát nem tudom megreformálni, igaz, az iskolaotthontól megszabadulunk,
a tanórák kizárólag délelőtt lesznek, nem kötelező bent lenni 4-ig, így
számunkra sokkal kedvezőbben tudjuk az időnket beosztani. Reményeim
szerint egyaránt jut idő a házi feladatra, a mozgásra, a sportra, és az általános
műveltségük gyarapítására is.
A nagyobbik lányom 5-es volt, akinek korától fogva, egyik agyféltekéjén be, a
másikon ki megy a tudomány. Ez egy külön tanulmányt megér, most csak
annyit, hogy ennek ellenére, a játékok bevezetésével jelentősen javított a
tanulmányi átlagán.
Nem akarlak tovább untatni a saját történetünkkel. Ha szeretnéd, hogy
gyermeked számára érték legyen a tudás, szórakoztató a tanulás, hogy
kitágíthassa saját szellemi képességeit, megtalálja a számára vonzó dolgokat,
közelebb kerülve ezzel a majdani, valódi hivatásához, hogy a műveltségének
emelésével együtt nőjön az önbecsülése, ami elengedhetetlen feltétele a
felnőttkori sikereinek, feltétlenül nézz rá az oldalunkon, hogy mit is kaphatsz a
Játék-Sulitól. A weboldalunk, ahol megtalálhatsz: www.kukackonrad.eu, addig
kiválogattam neked három játékot az első könyvől.
1. Színezd különböző színűre a jobbra illetve balra úszó halacskákat.

2. A dominón annyi pöttyöt színezz ki ahány halacska felfelé tart.

3. Tudod mivel lélegeznek a halak? És a többi állat? Keressetek érdekességeket, pl.: a földigiliszta.

4. Végezzetek gyűjtőmunkát, csoportosítsátok az állatokat a légzésük szerint.

1. Töltsd ki az üres helyeket. Figyelj, hogy egy sorban és oszlopban csak egyszer szerepeljen 1-1 ábra.

2. Extra nehéz! Tudnál készíteni olyan 4x4-es bűvös szőlőt melynek az átlóin sincsenek egyforma figurák?
És 3x3-as hálót? Használhatsz színes gombokat, vagy készíthetsz saját figurákat is.
1. A két rajz között 10 különbség van. Keressétek meg.

2. Milyen háziállatok vannak a képen? Melyik állat a kivétel?

3. Beszéljetek ezekről az állatokról, mit tudtok még róluk? Készítsetek albumot, vágjatok ki háziállatok képeit
és ragasszátok egy lapra, amit lefűzhettek. Hagyd gyermekedet dolgozni. Később még jól jöhet még ez az
album. Az olló használatát is meg kell tanulni
1. Színezd különböző színűre, a jobbra illetve balra tartó madarakat.

2. Annyi pöttyöt színezz ki a dominón, ahány különböző madarat látsz.

3. Beszéljetek a madarakról, mit tudtok róluk? Csoportosítsátok többféleképpen.

1. Piknikeznek az állatok. Vajon melyikük mit eszik meg a terítőről?

2. Mit gondolsz, minden elfogy?

3. Milyen szabályokat kell betartani, ha a természetben piknikeztek?

1. Színezd ki azt, ami nem illik a polcra.

2. Van olyan polc, amelyiken több megoldás is lehetséges. Megtalálod melyek azok?

3. Keressetek több ilyen kategóriát, használjátok az albumot, vágjatok, ragasszatok.

1. Színezd ki a zászlókat és a vitorlákat, hogy ne legyen két egyforma hajó. Három színt használhatsz.

2. Keressetek képeket igazi vitorlás hajókról. A Google segít.

3. Soroljatok fel híres kapitányokat. Milyen haszna volt a hajózásnak?

 www.kukackonrad.eu

KUKAC KONRÁD JÁTÉK-SULI

 A – O

H _ G Y _ N RÖ P ÜL T V E RS E N Y T _ K_ LI B RI É S _ G Ó L Y _ ?

_ k_libri egészen kicsi m _dár, _lig n_gy_bb _ lepkénél. De _

szárny_i n_gy_n gy_rs_k. _ly_n gy_rs_n röpül, _kár _ kilőtt
pusk_g_lyó. Egyszer _ztán _ fejébe vette, h_gy legyőzi _ legn_-
gy_bb gólyát is, pedig _z _kár n_ph_ssz_t _ levegőben m_r_d,
cs_kh_gy _ röpte n_gy_n l_ssú és nehézkes.
- K_mámur_m - szólt _ gólyáh_z -, nem repülnénk egyszer
versenyt?
- Miért ne? De v_j_n elég erős v_gy h_zzá?
- N_gy_n erős v_gy_k! - büszkélkedett _ k_libri.
- N_, m_jd meglátjuk. Mik_r versenyezzünk?
- H_ln_p reggel.
- Jó. H_ln_p reggel várl_k.
Másn_p reggel _ k_libri _ góly_ elé állt.
- N_, k_mámur_m, mi újság? - kérdezte _ góly_.
- Nincs semmi különös.
- _kk_r hát kezdhetjük _ versenyt. Ki repül elsőnek? Kezdd t _lán
te, én meg m_jd után_d röpülök.
_ k_libri fölröppent, s h_m_r_s_n eltűnt. Ekk_r _ góly_ is
felröppent. De _ligh_gy _ f_lyó fölé ért, _ k_libri kifár_dt, _ vízre
hull_tt, s _tt vergődött, cs_pk_d_tt _ szárnyáv_l. H_m_r_s_n _d_-
ért _ góly_.
- N_, k_mámur_m, mi újság? - kérdezte nevetve.
- Nincs semmi különös - vál_sz_lt _ k_libri.
- Lát_d, h_gy megjárt_d? - nevetett _ góly_.
- K_mámur_m, engedd meg, h_gy _ f_rkt_ll_idb_ k_p_szk_dj_m! -
kérte _láz_t_s_n _ k_libri.
- Nem bán_m - m_ndt_ jólelkűen _ góly_, s egyik h _sszú lábát,
_melyet röptében mindig kinyújt, h _gy _zz_l k_rmány_zz_ m_gát,
m_st _d_t_rt_tt_ _ b_jb_ jut_tt k_librin_k.
- Ülj cs_k _ láb_mr_!
_ csur_mvizes kis m_dár _ góly_ lábáb_ k_p_szk_d_tt, szépen
elhelyezkedett r_jt_, s fölkiált_tt:
- R_jt_, sóg_r! Előre!
Így repültek együtt, és estére kelve _ f_ly_m túlsó p_rtjár_ értek.
M_ndját_k meg, melyikük v_lt _ győztes!
 E - Á

A T _ K N Ő S BÉ KA V _ RS _ NY T FU T A P R É RI F AR K AS S AL

A prérifarkas tal_lkozott a t_knősbék_val. _ldics_k_d_tt gyors

l_b_val, s a t_knőst bosszantotta a kérk_dés. Így szólt:
- Fogadjunk, hogy gyorsabban futok, mint t _.
A prérifarkas azt f_l_lt_:
- Holnap r_nd_zzünk v_rs_nyfut_st.
Hazam_nt_k, hogy f _lkészülj_n_k a r_gg_li v_rs_nyfut_sra. A
t_knősbéka n_m tudott _laludni, úgy aggódott, hisz_n tudta, hogy
a dics_kvő prérifarkas valóban gyorsabban fut n _la. Végül arra a
gondolatra jutott, hogy _lm_gy a többi t_knősbék_hoz, és
s_gítségük_t kéri.
F_lk_r_st_ h_t a rokonait, m _gb_szélték, hogy mily_n cs_ll_l
j_rhatnak túl a prérifarkas _szén. Sok t_knősbéka j_l_ntk_z_tt a
rokonok közül, m_rt mind l_ akarta győzni a prérifarkast.
A t_knősök éjj_l f_lsorakoztak a v_rs_nyp_ly_n. Az _gyik
t_knősbéka _gy_n_s_n a célhoz m _nt, a m_sik a céltól inn_n, _gy
bizonyos t_vols_gra h_ly_zk_d_tt _l, a harmadik m_gint néh_ny
lépéss_l _rrébb és így tov_bb.
A rajtvonalhoz az a t_knősbéka _llt, am_lyik v_rs_nyr_ hívta a
prérifarkast.
Mind_gyik t_knősbék_n_l volt _gy bot. És mind_gyik a földb_
r_jtőzködött. M_snap r_gg_l a mi t_knősünk m_r v_rta a
prérifarkast.
A prérifarkas id_-oda futkosott öröméb_n, m_rt biztosan hitt_,
hogy ő l_sz a győzt_s. M_gadt_k a j_lt az indul_sra. A prérifarkas
_lszaladt, a t_knős m_g _lbújt _gy lyukba. Alig ért _gy kis
dombhoz a prérifarkas, l_tta, hogy a t_knős m_r ott van. Futott,
futott a prérifarkas, hogy utolérj_ a t_knőst. Akkor a m_sodik
t_knős dobta _l a botot, és bújt b_ a földb_. A prérifarkas futott,
futott, m_gint _lért _gy dombocsk_hoz, és m_gint ott volt _lőtt_ a
t_knősbéka.
_zt is utolért_ a prérifarkas, és amikor _lhagyta, _z a t_knős is
b_bújt a földb_. Szaladt, szaladt a prérifarkas, m _gint f_l a
köv_tk_ző dombra, és amint l_szaladt, l_tja, m_gint ott van _lőtt_
a t_knős. Amikor _lhagyta a prérifarkas, _z a t_knős is b_bújt a
földb_. Végül lih_gv_ a célhoz ért a prérifarkas, d _ a t_knős m_r
ott v_rta céln_l.
_kkor a prérifarkas odam _nt hozz_, és b_ism_rt_:
- T_ vagy a ny_rt_s.
A történ_t tanuls_ga: több_t éssz_l, mint _rőv_l.
 L – D

A H O _ _ ÓM O N _ A

Vo_t o_yan i_ő, igaz, réges-régen, amikor még semmi fén y a fö__ön
nem vi_ág ított, és az em berek kényte_en-ke__et_en sötétben járká _tak
és _o_goztak. É_t ez i_őben egy Naszsakiyet_ nevű férfi a
fe_eségéve_ meg a fe_esége húgáva_, akit Kitsuginszinak hívtak.
Mérhetet_enü_ gonosz egy férfi vo _t ez a Naszsakiyet _, o_yan
fé_tékeny vo_t az asszonyára, hogy amikor e _ment hazu_ró_, bezárta
egy _á_ába, Kitsuginszit pe _ig azza_ tette bo__ogta_anná, hogy
egymás után fe_ser_ü_ő fiait sorra megö _te.
Szegény Kitsuginszi mit se tehetett e __ene, mé_y gyászban kesergett
fiai pusztu_ásán. Így ü_t ott egyszer is egy kiugró szik _aszirten a
tengerparton, gyászo _va, sírva, mikor egy nagy csapat _e_fin úszott e_
a_atta, egy közü_ük kivá_t a csapatbó_, és szóba ereszke _ett ve_e.
Amikor megtu_ta, mi bántja az asszonyt, azt a tanácsot a_ta neki, hogy
_épjen be a vízbe, eme_jen fe_ a mé_ybő_ egy apró követ, nye_je _e,
és igyon rá tengervizet.
Kitsuginszi megfoga_ta a _e_fin tanácsát. Gyásza és bánata nem mú _t
e_, _e ismét szü_etett egy fia, akit ő ugyan közönséges ha _an_ónak
tartott, _e aki nem vo_t más, mint Yet_, a ho__ó.
Kitsuginszi már néhány napos korában íjat és nyi _akat készített neki,
és tanítgatni kez_te a haszná_atára. Ennek meg is _ett az ere_ménye,
mert Yet_ egészen fiata_on nagyon ügyes va _ász _ett. Egyet_en
e_röppenő ma_arat e_ nem hibázott. Csak ko_ibrit o_y sokat ejtett e_,
hogy Kitsuginszi egész testét befe _ő fe_sőruhát készíthetett magának
a to__aikbó_.
E_ejtette Yet _ Kuzqatu_it, az égi ma_arat is. Bőrét _enyúzta, magára
vette, s azóta már repü_ni is megtanu_t az égi ma_ár bőrében.
Sikerü_t neki egy hata_mas kacsát is e _ta_á_nia nyi_áva_, bőrébe
anyját ö_töztette, s így Kitsuginszi az e _merü_és veszé_ye né_kü_
úszhatott a tenger hu__ámain.
Mikor Yet_ fe_nőtt és megerősö_ött, e_határozta, hogy bosszút á__ a
gonosz Naszsakiyet _en, bátyjai gyi_kosán. Min_en erejük végső
megfeszítéséve_, min_en varázs_ó képességüket harcba vetve
küz_öttek, _e egyik sem tu_ott a másik fö_é kereke_ni.
Naszsakiyet_ végü_ megnyitotta az ég csatornáit, min_en
átne_vese_ett, a vizek fe__uzza_tak és kiöntöttek, az embereket
éhha_á_ fenyegette.
Az egyre eme_ke_ő ár e_ő_ Yet_ a nyo_c_épcsőjű hegyek magasára
vezette fö_ az embereket, egyre fö_jebb és fö_jebb, _e hiába! Végü_
Kitsuginszi magára ö _tötte a kacsa bőrét, Yet _ pe_ig Kuzqatu_inak, az
égi ma_árnak bőrébe ö_tözkö_ött. A kacsa úszott a víz színén, az égi
ma_ár pe_ig fö_szárnya_t a mennybo_tozat _egmagasán úszó fe_hők
fö_é.
Így menekü_tek meg az ára_ó vizekbő_.
 M – S

A T E N G E R KI RÁ L Y NŐ J E

A vihar_adár elhatározta, hogy földi anya lányát ve _zi fele _égül.

_ely_e_en c_illogó fókabőrt húzott _agára, _ _inthogy a _ze_e
ro__z volt, roz_áragyarból _ze_üveget i_ c_inált _agának. _zép
akart lenni, ez igazán érthető. Aztán e _ber for_át öltött, e_berként
_ent az e_berek közé, fele_égül vett egy lányt, _ _agával vitte.
Történt egy_zer, hogy lee_ett a pápa_ze_e, fele_ége _eglátta c_úf
é_ ro__z _ze_ét, _ nyo_ban _írni kezdett, hogy a férjének olyan
igazán c_úf a _ze_e.
A férje azonban c_ak nevetett:
- Ó, hát _egláttad a _ze_e_et? Hihihi... - azzal i__ét föltette a
roz_áragyarból ké_zült pápa_ze_et.
A vihar_adár fele_égének a bátyjai közben egyre bú _lakodtak a
húguk után, _ elhatározták, hogy _eglátogatják. Így i_ tettek. _ikor
_egérkeztek a nővérükhöz, a vihar _adár éppen vadá_zúton járt, _
a fivérek _agukkal vitték nővérüket.
A vihar_adár nagyon elbú_ult, _ikor hazatérve látta, hogy
elrabolták a fele _égét. _ejtette, hogy a fivérek jártak ott, _
nyo_ban a _enekülők után indult. R öptében erő_en verde_ett a
_zárnyaival, _ _ert nagy varáz_ló volt, erő_ _zárnyc_apá_aival
vihart tá_a_ztott.
A hirtelen vihar a tengeren érte az uniaqot, vagyi_ azt a bárkát,
_elyen a földi a__zony _enekült a vihar_adár férjétől.
Tajtéko_ hullá_ok verték az uniaqot, _ a vihar_adár _zárnyainak
vad _uhogá_a nyo_án egyre i_zonyato_abban to_bolt a _zél. A
fivérek tudták, hogy a vihar_adár haragja keltette föl a to _boló
_zelet, az korbác_olja a tajtéko_ hullá_okat, _ hogy
_eg_eneküljenek a vihar _adár haragjától, a tengerbe dobták
nővérüket. Az pedig a bárka pere _ébe kapa_zkodott, hogy el ne
nyelje a viharzó tenger. De a fivérei evezővel ütöttek a
kapa_zkodó kézre, _ az a__zony el_erült.
El_erült, _zállt le, egyre lejjebb, aztán a tenger fenekére ért. Ott
pedig ajándékozó úrnővé változott, ő a tengerek _élyén é_ a
hullá_ok között lakozó ki_ é_ nagy halak, kagylók é _ rákok _eg
_indenne_ű tere_t_ények királynője.
A_ikor a férfiak fókavadá_zatra indulnak, a törz_ varáz_lói
Nerrivikhez, a tengerek királynő jéhez folya_odnak, hogy
ered_énye_ legyen a vadá_zat, _ bő_ége_ z_ák_ánnyal
térhe__enek _eg. Nerrivik keze fáj, c _upa _eb, _ióta fivérei
evezővel ütöttek rá, egyedül ne _ i_ tudja _egfé_ülni ho__zú, _zép
haját. A varáz_lók fé_ülgetik, Nerrivik _egengedi, hogy a vadá _zok
fókákat ejthe__enek el, a halá_zok _eg halakkal, rákokkal,
kagylókkal _egrakott ko_arakkal térhe__enek haza a tengerről
 E – N

B AB A A B Ö L CS Ő B _ _

Volt _gysz_r _gy _mb_r, aki malacot lopott a szomszédjától. Mikor

a szomszéd észr_v_tt_, hogy hiá_yzik a malac, _lhívta a s_riff_t,
és _st_ odam__t_k a tolvaj házához.
A ház sötét, az ajtó zárva. A s _riff dörömböl az ajtó_. S_mmi. Újra
dörömböl olya_ _rős__, hogy odab__t kép_k zuha__ak l_ a falról.
Végül az _mb_r ajtót _yit, és így szól:
- Ist__ sz_r_lmér_, __ csapja_ak _kkora lármát, _agyo_ b_t_g a
kicsi_k!
- Azért jöttü_k, m_rt _lloptál _ttől az _mb_rtől _gy malacot - szólt
a s_riff.
- S_mmifél_ malacot __m loptam, _i_cs is malacom - f_l_li az
_mb_r -, és __ is b_szélj___k __k_m itt s_mmifél_ malacról, míg a
kisbabá_kat _lviszi a himlő.
Mikor a pa _aszos a himlő szót m _ghallotta, azo__al k_r_k_t oldott,
m_rt félt, hogy m_g találja kap_i.
- __g_m __m ij_szt_sz m_g a himlőv_l - mo_dta a s_riff -, m_rt
_lőször volt már himlőm, másodszor p _dig az a köt_l_sség_m,
hogy föld_ríts_m a té_yállást.
A s_riff átkutatta az _gész házat, az udvart, d_ a malacot __m
találta.
Mikor végz_tt, így szólt:
- Hadd lássam csak a kisbabát, vajo _ valóba_ himlőj_ va_-_?
- Szimatolhat a malac utá_, am___yit csak akar - f_l_lt_ az _mb_r,
és véd_lm_zől_g a bölcsőb__ f_kvő kisbaba _lé állt -, d_ _zt a
b_t_g ártatla_ságot zaklat_i _i_cs s_mmi joga. Föl __ hajtsa a
bölcsőtakarót, m_rt az éjszakai l_v_gő azo__al m_göl_é a kicsit. A
s_riff törődjö_ az úto_állókkal, __ k_rg_ss_ halálba ártatla_
polgárok gy_r_k_it.
A zajra, úgy látszik, f _lriadt a kicsi, m _rt __sz_zés, majd sírás
hallatszott a takaró alól. Így valahogy:
- Uiii! Uiii!
A s_riff hirt_l__ a bölcsőhöz ugrott, l_rá_totta a takarót, és lám,
ott f_küdt a malac a bölcsőb__!
__m, __m, __m volt az kisbaba _gyáltalá_! D_ mikor a s_riff
visszafordult, hogy az _mb_rt l_tartóztassa, az már __m volt
s_hol. Kisurra _t az ajtó_, _yakába sz_dt_ a lábát, és roha_t,
roha_t lél_kszakadva a sötét éjszakába _.
A s_riff _zutá_ visszavitt _ a malacot jogos tula jdo_osá_ak.
_zz_l vég_ a m_sé__k.
 K – U – B

L AP I N _ ÁT Y A É S A P _ LY _ A

Estén_ént, mi_or Lapin _átya hazafelé tartott a m _n_á_ól, egy

_dvaron _ellett áthaladnia, ahol egy hatalmas p _ly_a al_dt a
rúdján. Mint a p_ly_á_ általá_an, ez is a szárnya alá d _gta a fejét
alvás _öz_en.
Lapin _átya minden este megállt, szemügyre vette a p _ly_át, és
elgondol_ozott azon, hova lett vajon a p _ly_a feje.
Végül egy este már nem állhatta, megállt a rúd alatt, és így szólt:
- Jó estét, p_ly_a _ram!
- Jó estét - felelte a p_ly_a anél_ül, hogy a fejét fölemelte volna.
- Van önne_ feje, _edves p_ly_a _ram, ha meg nem sértem?
- Igen, van fejem.
- De hát hol van?
- Itt van!
Lapin _átya azon_an hiá_a meresztette a szemét, nem látta a
p_ly_a fejét. Látta, hogy a p _ly_a nem a_arja folytatni a
_eszélgetést, és a fejét sem a _arja megm_tatni, hazament hát, és
így szólt a húgához:
- T_dod-e, hogy a p_ly_á_ leveszi_ a fejü_et, mi_or alszana_? Nos,
azt hiszem, jómagam is _övetni fogom példáj__at, mert so__al
_ényelmese__ fej nél_ül al_dni, még _eszélni is lehet fej nél _ül,
lám, a p_ly_a is _eszélgetett velem.
Mielőtt a húga _ármit válaszolhatott volna szavaira, fogta a _altát,
és levágta saját fejét. A húga mindent el _övetett, hogy a levágott
fejet a helyére illessze, de hiá _a, Lapin _átyán már nem lehetett
segíteni.
 A – R – I

HOGY _N ÉLNEK _Z ESZK_MÓK?

_ két n_gy e_ejű

Két v_dász egysze _ puszt_ kézzel k_ _k__t_ húzn_ _z _gy___k_t

egy _ozmá_koponyából. Nek _feszültek hát kétfelől, és m _vel
sze_számuk nem volt, teljes e _ejükből _áng_tták egymást _z
_gy___kb_ k_p_szkodv_. Húzt_ _ m_gáét m_ndegy_k, _hogy cs_k
bí_t_. Míg így e_őlködnek, lám, egysze __e cs_k k_jött _z egy_k
_gy__. De _ v_dász _kko__ e_ővel húzt_, hogy _z _gy__ elszállt, s
m_gáv_l _ántott_ őt _s, fel _ m_g_sb_. T_lán még m_ sem é_t
földet.

_ k_j_k

Volt egysze _ egy v_dász, _k_ k_j_kjáb_n egy_e cs_k evezett,

evezett k_felé _ Be__ng-tenge_en. _ozmá_ok_t _k__t elejten_ _ víz
közepén. Egy jégtábl_ szélén végül k _kötött, és fél_g felhúzt_ _á _
k_j_kját. _tt _ztán lesben állt soká _g. Egysze_, _m_nt kö_ülnézett,
látj_, hogy - j_j nek_! eltűnt _ k_j_kj_. Lecsúszott _ jég_ől, és k_nt
h_mbálódzott messze _ tenge_en.
Tudt_, ez _ h_lál. _tt kell elpusztuln__, egyedül _ jégtáblán.
- Gye_e v_ssz_, gye_e! - k_áltott_ kétségbeesve, és - láss csudát!
- _ k_j_k, m_nt egy hűséges kuty_, v_ssz_té_t hozzá.
 L – E – Ö

A SZ_CSK_

A sz_csk__mb_r o_yan fa_uban é_t, am__yn_k _akói _azacokat

fogtak, és azokat té_ir_ m_gszárították. Azt mondták a
sz_csk__mb_rn_k:
- Gy_r_, s_gíts t_ is n_künk. Itt a nyár, sokat k___ do_goznunk,
hogy __gy_n __ég, _nniva_ónk té_ir_.
A sz_csk__mb_r így f ____t:
- N_m sz_r_t_k do_gozni, han_m játszani, ugrá_ni, zajongani
sz_r_t_k. N_m sz_r_t_m a _azacot, füv_t sz_r_t_k _nni, és fű van
épp_n __ég k_r_s-k_rü_.
__j_tt aztán a té _, és a füv_t mé_y hó f_dt_. Fázott és éh _z_tt a
sz_csk__mb_r. Éhségéb_n kért_ az indiánokat, adjanak n _ki
szárított _azacot. Az indiánok azonban haragudtak rá, s azt mond -
ták, m_nj_n, játszadozzon most is, és _gyék füv_t.
- _z_ntú_ sz_csk_ __sz__. _usta vo_tá_ a munkához, n_m
s_gít_tté_ _azacot fogni, _gyé_ hát _z_ntú_ füv_t, és amíg mások
szorgoskodnak, a t_ időd azza_ t__ik, hogy id_-oda ugrá_sz és
zajongsz.
 V – T – O

A L Ó _ÖR_ÉNE _E

A pima indián_k öregjei jól emlékeznek az_kra az időkre, mik_r ló

még nem él_ a földön.
__l_ akk_riban ké_ _es__ér, ké_ nagy_n ügyes _adász. Szar_as és
őz u_án jár_ák mindennap az erdő_, s zsákmányuka_ a _álluk_n
_i__ék haza kunyhójukba. Egy nap _n az idősebbik _es__ér szí_e
megese__ a nehéz _adászzsákmány súlya ala __ r_skad_zó
kisebbik _es__éren.
Így szól_ h_zzá:
- Nehéz az éle_ünk, könnyí_eni szere_nék raj_a. F_gadd meg
mindenben a sza_ama_, s meglá__d, j_bb lesz neked. M_s_ emeld
föl az íjada _, nyíl_essződdel lődd á_ először az arc _ma_, az_án az
_ldalama_. Mik_r már eldől_em, _ágj négyfelé, s _es_em négy
darabjá_ _esd a _ízbe. Az_án _érj haza, négy nap múl_a gyere
_issza ide, a _ó par_jára, s ne félj, akármi _ lá_sz is.
Fáj_ a kisebbik fi_ér szí_e, nagy_n fáj_, de engedelmeskede __ az
idősebbik sza _ának.
Négy nap múl_a _issza_ér_ a _óh_z, a par__n négy s_ha nem
lá____ álla___: négy l__a_ pillan____ meg. L__ak __l_ak - ké_
kanca meg ké_ csődör; az egyik fehér, a másik feke _e, a harmadik
almásderes, a negyedik sárgás - _agyis _lyan színű, min _ az erdei
szar_as.
A kisebbik fi_érnek eszébe ju____, ami_ a bá_yja m_nd___, nem
re__en_ há_ meg, kö_őféke_ _e_e__ az egyik álla_ nyakába, a
há_ára pa__an_, s a másik hárma_ maga elő__ _erel_e haza_i__e
_alamennyi_.
A pima indián_k földjén az_án elszap_r_d_ak a l__ak, ezen _úl
minden pima indián lóhá__n jár_a a messzi _idékeke_, l__á_al
_i_e__e a nehéz _erheke_.
A jó _es__ér így áld_z_a föl éle_é_, h_gy könnyí_sen fi_ére és
minden pima indián s_rsán.
A ló pedig az ember igaz bará _ja azó_a is.
 Z – N - É

A KUKORIC A EREDETE

Valamikor r_ges-r_ge_, a_ idők ke_det__, egy i_diá_ f_rfi egyedül

lakott a világ v_g__, távol mi_de_kitől. M_g _em ismerte a tü _et, _s
gyökerekből, fak _rgekből, dióból te_gette _let_t. A_ idők múltával
a_o_ba_ a_ i_diá_ egyre s_omorúbb lett, magá_yosa_ _re_te
magát. Megu_ta, hogy gyökereket ásso _ ki, _s a__al táplálko___k.
Elves_tette _tvágyát, _s _ap _ap utá_ csak hever_s_ett álmodo_va
a _apf__ybe_.
Egys_er is _ppe_ hever_s_ett, álmodo _ott, amikor látta, hogy egy
leá_y kö_eledik fel_je. Elős_ör _agyo_ megijedt, a_o_ba_ ahogy
kö_eledett a lá_y, egyre s_ebb volt, hoss_ú s_őke haja csillogott a
_apf__ybe_.
A_ i_diá_ m_g sosem látott ho __á haso_ló s__ps_get. K_rve k_rte a
lá_yt, hogy l_pje_ ho__á m_g kö_elebb, de a lá_y elfutott. S_aladt
utá_a a_ i_diá_, a lá_y meg egyre távolodott. A_ i_diá_ leült, _s
s__p __eket __ekelt arról, hogy milye _ magá_yos, _s k_rte a lá_yt,
hogy jöjjö_ viss_a, maradjo_ vele. Akkor a lá_y a_t mo_dta:
- Kis ideig veled maradok, amíg csak viss _a _em t_rek a r_gi
ha_ámba. De mielőtt elhagy_álak, megajá_d_ko_lak, s ajá_d_kom
_emcsak _eked, ha_em a többi i_diá__ak is örömet ho_ majd.
Boldoga_ _ltek egy kis ideig együtt. Egys _er a leá_y a_ i_diá_t egy
r_tre vitte, ahol _agyo_ s_ára_ volt a fű, _s bi_tatta, hogy vegye_
k_t s_ára_ faágacskát, _s dör_sölje őket egymásho_. Addig
dör_sölte a_ i_diá_ a_ ágacskákat, amíg s_ikra s_állt ki belőlük, a
s_ikra a fűbe csapott. Így ta _ulta meg a_ i_diá_, hogya_ kell tü_et
csihol_i.
A s_ára_ fű gyorsa _ le_gett. Akkor a _t mo_dta a s_őke hajú leá _y:
- Mikor les_áll a _ap, fogj meg a hajam _ál fogva, _s vo_s_olj
keres_tül a fel_gett tis_táso_.
A_ i_diá_ f_rfi_ak sehogy sem tets_ett e_; de a lá_y tudtára adta,
hogy ő _em ember, ha _em s_ellem. A_t is megmo_dta, hogy ahol a
földet _ri_tette, új _öv__y _ő majd ki a földből, _s a_ új, _öv__yt a_
ő s_őke haja fo_ja körül.
A_ i_diá_ v_gül is úgy tett, ahogy a leá _y mo_dotta, _s mai _apig
is, amikor a_ i_diá_ok látják a selymes s_őke kukoricahajat a
kukoricacsövö _, tudják, hogy a s__p leá_y _em feledke_ett meg
róluk, _s _em kell több_ _he__iük.
 www.kukackonrad.eu

KUKAC KONRÁD JÁTÉK-SULI

 Petőfi Sándor Gazdag Erzsi

Devecseri Gábor Szabó Lőrinc

Weöres Sándor Benedek Elek

Csanádi Imre Csukás István

Kovács Barbara Osváth Erzsébet

Fecske Csaba Csoóri Sándor

 Kormos István Móra Ferenc

Tamkó
Károly Zelk Zoltán
Sirató

Fazekas Anna Sarkady Sándor

Nemes
Ágnes Móricz Zsigmond
Nagy

Kosztolányi Dezső József Attila

Ady Endre Csorba Piroska

 Az égig érő A cinege
Anyám tyúkja Mesebolt
fa cipője

Állatkerti Tengerecki Este jó, este

Lóci óriás lesz
útmutató Pál jó

Többsincs Öreg néne

Csiribiri Télapó
királyfi őzikéje

Süsü a A török és a
Hónapsoroló Nyári rajz
sárkány tehenek

Meséltél és Mostan színes

Hova növök tintákról Altató
meséltél…
álmodom

Kis,
Pici versben
Dióbél bácsi karácsonyi Mesélj rólam
pici pék
ének
A versek eredeti írásmóddal szerepelnek, szemben a tankönyvekkel, ahol megengedett az átírás,
a ma hatályos helyesírási szabályoknak megfelelően.

Ady Endre: Benedek Elek

KIS, KARÁCSONYI ÉNEK Többsincs királyfi

Tegnap harangoztak, Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl,
még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy öreg
Holnap harangoznak,
király, akinek Salamon volt a neve. Ennek a királynak
Holnapután az angyalok annyi országa volt, hogy maga sem tudta, hány. Nem
Gyémánt-havat hoznak. is ismerte valamennyi országát: azt hitte, ahány
ország csak van a világon, az mind az övé, hogy nincs
Szeretném az Istent is rajta kívül király. De hiába volt Salamon királynak
Nagyosan dicsérni, az a rengeteg sok országa, nem talált abban semmi
örömet, mert nem volt sem fia, sem leánya.
De én még kisfiú vagyok,
Sokat tűnődött, búslakodott Salamon király, de még
Csak most kezdek élni. a felesége is, hogy ha ők meghalnak, kire marad az a
sok ország. Egyszer kimegy Salamon király a
Isten-dicséretére feleségével a kertbe, sétálgatnak, gyönyörködnek a
Mégis csak kiállok, fákban, a virágokban, s amint mendegélnek, az öreg
De boldogok a pásztorok királyné hirtelen megállapodik egy tüskebokor
mellett, s azt mondja az urának:
S a három királyok.
- Nézzen ide, kigyelmed, milyen csuda ez! Ebből a
tüskebokorból kinőtt egy fehér liliom, s nincs sehol
Én is mennék, mennék, megsérülve, pedig csupa tüske fogja körül.
Énekelni mennék, - No, ez igazán csuda - mondja a király is.
Nagyok között kis Jézusért Sokáig nézik a liliomot, gyönyörködnek benne, s
Minden szépet tennék. amint nézik, nézdegélik, egyszerre csak kiröppen a
tüskebokorból egy madár. Lenéznek a bokor aljába,
s hát ott egy fészek van, s a fészekben négy
Új csizmám a sárban
madárfióka. Nézi, nézi a királyné a madárfiókákat, s
Százszor bepiszkolnám, amint nézi, kicsordul a könny a szemeiből, aztán
Csak az Úrnak szerelmemet nagy búsan felsóhajt:
Szépen igazolnám. - Ó, édes jó uram, lám ennek a madárnak is van
gyermeke, csak nekem nincs. Pedig elég lenne
(Így dúdolgattam én nekem, ha akkora is, mint ez a kis bogárka, mely itt
mászkál a bokor tövében!
Gyermek hittel, bátran
No, hogy történt, hogy nem, a következő reggel,
1883 mikor felébredett a királyné - mit látnak szemei! -,
Csúf karácsonyában.) egy aranyhajú gyermek gügyög az ágyában. Hej, lett
erre öröm, de olyan nagy öröm, hogy el nem tudom
mondani. Salamon király egyszeribe összehívatta az
ország bölcseit, s megparancsolta nekik, hogy
üljenek be egy szobába, és ottan tanakodjanak, hogy
mi légyen a fiú neve. ….
Csanádi Imre Csorba Piroska

HÓNAP-SOROLÓ MESÉLJ RÓLAM

Új év, új év, -Mesélj anya,

új esztendő! milyen voltam,
Hány csemetéd van? amikor még kicsi voltam?
Tíz meg kettő! Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
Jégen járó január, amikor nem volt beszédem?
fagyot fújó február, Honnan tudtad mit kívánok?
rügymozdító március, Megmutattam a kezemmel?
április, füttyös, fiús,
május, május, virágdús, Mesélj rólam,
kalászkonyító június, Hogy szerettél?
kaszasuhintó július, Engem is karodba vettél?
aranyat izzó augusztus, Meleg tejeddel etettél,
szőlőszagú szeptember, akárcsak a testvéremet?
levélhullató október, Gyönyörködtél akkor bennem,
ködnevelő november, úgy neveztél: kicsi lelkem?
deres, darás december.
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
Csoóri Sándor tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Dióbél bácsi Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!
Ki lakik a dióhéjban? Mesélj rólam.
Nem lakhat ott bárki, milyen lettem, amikor már
Csak Dióbél bácsi. megszülettem?
Ha rácsapsz a dióhéjra Sokat sírtam, vagy nevettem?
Kinyílik a csontkapuja, Tényleg nem volt egy fogam sem?
És cammogva előmászik - Ha én nem lettem volna,
Vén Dióbél bácsi. akkor is szerettél volna?
Csak a szádat tátsd ki!
Csukás István
SÜSÜ DALA
Én vagyok a híres egyfejű
A nevem is ennyi csak: Süsü
De én egyiket se bánom
Egyfejűként élem a világom
Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő, és se férfi!
Senki-senki itt a világon!
Mi is az én titkos nagy álmom,
jajjj!
Kitagadott az a jó apám
Azóta vándorlok, úgy biz'ám
Befogadnak majd az emberek
Egyik szeret, másik megremeg
Miért féltek tőlem?
Hiszen tudok egy csomó illemszabályt!
Bizony!
....Üdvözöllek dicső lovag,
szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott mondca' erre?
És mi vajon a szíved terve?
Szép vagy, mint a rózsaszál,
Ó, te kedves királylány!
Legszentebb dolog a barátság
Többet ér, mint minden királyság
Nekem is van egy jó barátom
Ha bajba jut, majd én kirántom.
Ó, ha rózsabimbó lehetnék...
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna-aaa.
Nem lennék ilyen nagy otromba-aaa.
Ez a Süsü mégis nagyszerű
Habár, amint látszik egyfejű
Egy fejével mégis jót nevet
szeretik is őt az emberek
Egy fejében csöppnyi ész
Nem lesz sorsa túl nehéz!
Mi lesz veled, te egyfejű?
Mihez kezdesz itt jó Süsü?
Devecseri Gábor
ÁLLATKERTI ÚTMUTATÓ
Ez a cinke oly picinke,
falevélből van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.
Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.
"Apám - így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba."
"Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer."
Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.
Megy a hajó, nézd a nyulat:
Lepencéig rajta mulat.
De a dühös orángután
kiszáll nyomban Horány után.
Apám - így szól a kis bálna -
hadd mehessek el a bálba.
- Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer.
A hód arcán enyhe pírral
csókolódzik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve:
- Nem vagytok még megesketve!
- Szorgoskodnám - szól a hangya -,
ha a tücsök békén hagyna;
de rázendít folyton s újra:
táncolunk a rock and rollra.
….
Fazekas Anna Fecske Csaba

ÖREG NÉNE ŐZIKÉJE PICI VERSBEN PICI PÉK

Mátraalján, falu szélén Volt egyszer

egy pici pék,
lakik az én öreg néném,
Keze-lába
melegszívű, dolgos, derék, pici még.
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
Két szeme két
rátévedt az országútra, pici lék,
megbotlott egy kidőlt fába, Fülei is
picikék,
eltörött a gida lába.
Szétálltak egy
picikét.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
Sütött ez a
hazaviszi kis házába. pici pék
kenyeret, de
Ápolgatja, dédelgeti, picikét.
friss szénával megeteti, Azért sütött
picikét
forrásvízzel megitatja,
mert a nagyhoz
mintha volna édesanyja. pici még!

Cili cica, Bodri kutya

mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,

elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Gazdag Erzsi:
MESEBOLT
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.
Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.
A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.
...Ilyen volt a mesebolt.
József Attila
ALTATÓ
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
Kormos István:
AZ ÉGIG ÉRŐ FA
A világ végén túlnan valahol,
volt egyszer egy királyi palota,
hetvenhét tornya szikrázott a napban,
sarkig tárva hetvenhét kapuja:
ha termeivel az ember betelt,
fő-fő látványnak ott volt még a kert.
Mert a kertben - ha dér, ha fagy, ha tél,
hó hullhatott - csak nőtt a liliom,
nem pergette le levelét a rózsa,
nem hervadozott egyetlen szirom:
zöldellt a fű a téli utakon,
s zengett a víz a márványkutakon.
A kenderszakállú öreg király
egész nap csak az ablakában ült,
nem érdekelte semmi a világból,
csak könyökölt és kertjének örült,
no meg lányának, mert egy lánya volt,
szebb, mint a kert, a nap, az ég, a hold.
Ott könyökölt apjával a leány,
ott nézdegélt reggeltől estelig,
míg egy napon a király eltűnődött,
hogy az idő de gyorsan is telik,
s holnap a lány már nem mai virág,
s leszólja majd az oktalan világ.
"Bimbó-korában adom férjhez őt" -
határozott: és így szólt néki: Haj,
öreg vagyok már országolni lányom!
Vénebb vagyok egy évvel, mint tavaly!
Olyan királynak jár e korona,
akinek elhullt harminckét foga?
…
Kosztolányi Dezső
Mostan színes tintákról álmodom
-Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
Kovács Barbara: Móra Ferenc:

HOVA NÖVÖK A CINEGE CIPÖJE

Apa nyakában már nagyon sokszor ültem, de hogy Vége van a nyárnak,
Hogy növök a fejére?
azt sehogyan sem értem.
hűvös szelek járnak,
Nagypapa kérdi: nagy bánata van a
„Hová nősz te gyerek?” cinegemadárnak.
Én ilyenkor soha semmit nem felelek.

Láttam már borostyánt, ránőtt egy nagy fára, Szeretne elmenni,

meg nagypapáéknál a kis ház falára. ő is útra kelni.
Anya is mondta, a fejére növök.
De cipőt az árva
Ez hogy lehet? sehol se tud venni.
Én csak apa nyakában ülök.
És hogy fogok ránőni?
Gyökereim nőnek és lesznek rajta szép nagy zöld levelek?
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
A szomszéd néni mondta anyának: fűzfahegyen lakó
”Látod, a fiam már a fejemre nőtt,
mint nemsokára nálatok.”
Varjú Varga Pálhoz.
Néztem a fejét, de nem nőtt rajta senki.
Hogy ezek a felnőttek mit nem találnak ki ”. Azt mondja a varga,
De ha nagyapa legközelebb kérdi,
nem ér ő most arra,
azt mondom majd, mint a szomszéd néni. mert ő most a csizmát
Ha megint azt hallom: ”Hová nősz te kölyök?” nagyuraknak varrja.
Bátran felelek, zavarba nem jövök:
Vagy apának, vagy anyának a fejére növök.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Móricz Zsigmond:
A TÖRÖK ÉS A TEHENEK
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
Volt egy török, Mehemed,
sose látott teehenet.
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Nem is tudta Mehemed,
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"
Csodálkozik Mehemed:
"Ilyenek a tehenek?"
Számlálgatja Mehemed,
hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
háromféle tehenet:
Fehéret, feketét, tarkát
"Meg ne fogd a tehén farkát!"
Nem tudta ezt Mehemed,
s felrúgták a tehenek.
Nemes Nagy Ágnes:
NYÁRI RAJZ
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.
 Osvát Erzsébet: Petőfi Sándor
MESÉLTÉL ÉS MESÉLTÉL
ANYÁM TYÚKJA
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban, Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
velem voltál, ha sírtam, A szobában lakik itt bent?
velem, ha kacagtam. Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet, Itt szaladgál föl és alá,
kívántam, hogy a meséd Még a ládára is fölszáll,
sose érjen véget. Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted, Dehogy verik, dehogy verik!
de talán a két szemem Mint a galambot etetik,
elárulta néked. Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Sarkady Sándor:
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
TÉLAPÓ Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Hegyen, völgyön Tojás szűkében az anyám. –
Mély a hó,
Lassan lépked Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Télapó. Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Ősz szakállán Mindig emberűl szolgáltál,
Dér rezeg,
Messzi földről Ezután is jó légy, Morzsa,
Érkezett. Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Kampós botja Anyám egyetlen jószága.
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!
Szabó Lőrinc: Tamkó Sirató Károly:

LÓCI ÓRIÁS LESZ TENGERECKI PÁL

Veszekedtem a kisfiammal, Szil, szál,

mint törpével egy óriás: szalmaszál!
- Lóci, ne kalapáld a bútort! Merre jár a Pál?
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról? Tenger szélén?
Ide az ollót! Nem szabad! Hegyek élén?
Rettenetes, megint ledobtad Havas sziklák
az erkélyről a mozsarat! meredélyén?

Hiába szidtam, fenyegettem, Hol bolyong?

nem is hederített reám; a messzivágyó,
lépcsőnek használta a könyves tűzhegyjáró,
polcokat egész délután, felhőszálló
a kaktusz bimbait lenyírta Tengerecki Pál?
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta Hol a Bajkál halat dajkál,
s az asztal tetejére állt. kis pej lován ott poroszkál.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott, Hol porzik a nagy zuhatag,

de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
arany szitakötőt itat.
Megfújja fény-trombitáját,
felölti neon-ruháját.
Viharcsónak legelején
száll a tűztenger tetején.

És ahogy én lekuporodtam, Göncölszekér útját rója

úgy kelt fel rögtön a világ: ezüstszínű űrhajója.
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb, Varázsdallal, muzsikával
és megnőtt a magas, a messze, harcot vív a Fagykirállyal.
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam Siklik villanyfelhők szélén,
a szoba börtönfenekén. kóborol a tenger mélyén.
…
Szil,
szál,
szalmaszál!
Gyere haza, Pál!
…
Weöres Sándor Zelk Zoltán

CSIRIBIRI ESTE JÓ, ESTE JÓ

Csiribiri csiribiri Este jó, este jó

zabszalma - este mégis jó.
négy csillag közt Apa mosdik, anya főz,
alszom ma. együtt lenni jó.

Csiribiri csiribiri Ég a tűz, a fazék

bojtorján víznótát fütyül
lélek lép a bogárkarika forog
lajtorján. a lámpa körül.

Csiribiri csiribiri A táncuk karikás,

szellő-lány - mint a koszorú,
szikrát lobbant, meg is hal egy kis bogár:
lángot hány. mégse szomorú.

Csiribiri csiribiri
Lassu tánc, lassu tánc
fült katlan -
táncol a plafon,
szárnyatlan szállj,
el is érem már talán,
sült kappan!
olyan alacsony.
Csiribiri csiribiri
lágy paplan - De az ágy, meg a szék
ágyad forró, messzire szalad,
lázad van. mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Csiribiri csiribiri
zabszalma - Nem félek, de azért
engem hívj ma sírni akarok,
álmodba. szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
 www.kukackonrad.eu

KUKAC KONRÁD JÁTÉK-SULI

3*4 3*6 3*7 3*8
3*9 4*9 4*8 4*7
4*6 4*4 5*9 5*8
5*7 6*6 7*6 8*6
6*9 7*9 7*8 7*7
8*9 8*8 9*9 6*5
27 24 21 18
12 36 32 28
24 16 45 40
35 30 54 48
42 36 63 56
49 72 64 81