Telepátia

" A csodák a természet törvényeinek nem mondanak ellen,

csupán annak a tudásnak, ami a természetről szól "

Azt a meghatározást, mely szerint a világ szilárd tárgyakból áll, Isaac Newton és kollégái alapozták
meg a XVII. sz. végén- XVIII. sz. elején. A XIX. században kiterjesztették a newtoni fizikát az
atomokból álló világ leírására. Eszerint a világ egy hatalmas mechanikus rendszer, mely a newtoni
fizika törvényei szerint mozog. Ezt tartották a természeti jelenségek végső magyarázatának. Az anyag
és az energia kölcsönhatásai, mint például amikor a rádió zenét játszik, még nem voltak ismeretesek.

Ez a nézet nagyon kényelmes mindazok számára, akik szeretik a világot megbízható, meghatározott
szabályok szerint működő valaminek látni.

A XIX. században azonban olyan új fizikai jelenségeket fedeztek fel, melyeket a newtoni mechanika
segítségével már nem lehetett leírni. Az elektromágneses jelenségek felfedezése vezetett el a mező
fogalmának kialakulásához.

A mezőt olyan térállapotként definiálták, mely erőt képes létrehozni. A newtoni fizika szerint, a pozitív
és negatív töltésű részecskék, mint tömeg vonzzák egymást, de Michael Faraday és James Clark
Maxwell szerint megfelelőbb a mezőelméletet használni, mely szerint minden töltés, egy zavart vagy
térállapotot hoz létre maga körül, úgy, hogy a másik részecske érezze az erőt. Ez volt az alapja az új
elméletnek, miszerint az univerzum mezőkből áll. E mezők egymással kölcsönhatásban lévő erőket
hoznak létre. Végre volt egy olyan tudományos elmélet, mellyel magyarázhattuk azt a képességünket,
hogy tudunk egymásra hatni a távolból is, a normál kommunikáció segítsége nélkül.

Szinte mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy felvette a telefont és tudta ki van a vonal végén,
még mielőtt megszólalhatott volna. Az anyák gyakran megérzik, ha gyermekük bajban van.

Albert Einstein a Speciális relativitáselmélet című művével a newtoni fizika valamennyi alapelvét
rombadöntötte. -A tér nem háromdimenziós és az idő nem önálló entitás. A kettő egymáshoz
kapcsolódik, és együtt alkotnak egy 4 dimenziós tér-idő kontinuumot. Az idő viszonylagos. Mind a tér,
mind az idő csupán a jelenségek leírásának elemei. Az einsteini relativitás e részét beilleszthetjük
személyes életünkbe.

Pl: ha van egy pszichés bevillanásunk egy bajban lévő barátunkról, mondjuk, hogy autóbaleset érte,
azonnal felhívjuk, hogy ellenőrizzük jól van-e. Amikor kiderül, hogy nem történt vele semmi, azt
gondoljuk, hogy csak a képzeletünk játszott velünk. Ez a newtoni gondolkodás.

Látnunk kell, hogy olyan eseményt éltünk át, mely mivel az idő nem lineáris, már megtörténhetett vagy
megjelenhet a jövőben is.

Ideje, hogy kitágítsuk valóságunk kereteit!

Einstein relativitáselméletének egy másik fontos következménye, hogy az anyag és az energia

egymással behelyettesíthető. A tömeg nem más, mint az energia egy formája. Az anyag lelassult,
vagy kikristályosodott energia. Így testünk is energiából áll!

A teljes univerzum egymástól el nem választható energiamintázatok szövedéke. Ha azonban ez igaz,

akkor nincs olyan, hogy rész. Nem vagyunk tehát egy egész elkülönült részei, mi az Egész vagyunk.

Bell 1964-ben publikált teorémája matematikailag alátámasztja azt a gondolatot, hogy a szubatomikus
részecskék téren és időn kívül létező módon kapcsolódnak egymáshoz, és bármi, ami az egyik
részecskét éri, az hatással van az összes többire. Ez a hatás azonnali és közvetlen, tehát nincs
szüksége időre. Ez olyan jelenség, mely kívül esik Einstein relativitáselméletén, hiszen Einstein szerint
egy részecske számára lehetetlen a fénysebességet maghaladó sebességgel mozogni. Bell
torémájában a hatások fénysebességet meghaladó sebességűek.

Ha a fizikusok rájönnének, hogyan működik ez az azonnali kapcsolatteremtés, képesek lennénk

megtanulni a világgal való azonnali egymáshoz kapcsolódásunkat. Ez forradalmasítaná a
kommunikációt, sőt olyan képességekkel ruházna fel bennünket, hogy tudnánk egymás gondolataiban
olvasni. Ki-ki eldöntheti, hogy ez kívánatos-e a számára.

Tudhatnánk, mi zajlik a másikban, és képesek lennénk egymás mélyebb megértésére.

Rupert Sheldrake a " New science of life " ( Új élet tudománya) című művében felveti, hogy vannak
mezők, melyek hatásai átjutnak a tér és idő gátjain, távoli hatásuk éppolyan erős, mint a közeli. Ennek
a feltevésnek megfelelően, ha egy faj egyede elsajátít egy új viselkedésformát, ez megváltoztatja az
adott faj mezejét, legallábis enyhe mértékben. Ha e viselkedés elég sokáig ismétlődik, akkor kihathat
az egész fajra. Sheldrake ezt a mezőt morfogenetikus mezőnek nevezte el, a morph = forma és a
genezis = létrejövés szavakból.

A morfikus mezők átterjednek a téren és az időn, és az események a bárhol, más időben végbemenő
eseményekre.

Erre láthatunk bizonyítékot Lyall Watson: Életáradat, a tudat biológiája című könyvében, melyben
leírja a "századik majom elve"-nek nevezett elméletét. Watson azt látta, hogy miután majmok egy
csoportja egy bizonyos viselkedést, más szigeten élő majmok, a kommunikáció "normális" módjának
lehetősége nélkül egyszer csak szintén tudták ugyanazt a viselkedést.

Hasonló kísérletek folytak patkányokkal is, melyek ugyanilyen érdekes eredményeket hoztak.

Ez érdekes kérdéseket vethet fel az evolúcióra nézve.