A BAROKK KORSTÍLUS

Készítette: Barczi László

9.D
 A XVI. század második felétől kezdődően néhány évtized alatt, Spanyolországból és
Itáliából indulva, egész Európát meghódítja a barokk művészet mint gyorsan egyetemessé váló
világstílus. Minden ágban megjelenik, elsődlegesen az építészetben (templomok és kastélyok
stílusaként) és az egyházi zenében. Az egyházi és főúri körökben születik meg, idővel azonban
a polgári és népi változatai is kialakulnak.
A korszak neve a legvalószínűbben az olasz "barocco" ('nyakatekert') szóból származik,
pejoratív jelentést fejezett ki, feltehetőleg a XVIII. században a klasszicista franciák részéről.
A barokk elsősorban az ellenreformáció művészi kifejezője és segítője. A reneszánsz által
elindított folyamatok a XVI. század végére olyan világnézeti-erkölcsi kérdésekhez vezettek,
amelyekre a humanizmus és a reformáció már nem adott elégséges választ. Bekövetkezett a
vallási hagyományok felé való visszafordulás, az ellenreformáció, a rekatolizálódás. A barokk
művészet a vallás szolgálatában áll, nevezetesen a protestantizmus visszaszorítását és a
katolikus hit újraterjesztését célozza. E mozgalom elindítója a tridenti zsinat (1545—1563),
szervezeti bázisa a jezsuita rend (1534-től), mely elsősorban az oktatás területén
tevékenykedett. Sajátos tevékenységi formaként jezsuita papok igyekeztek mindenütt az
uralkodó személyes szolgálatába állni, és rajta keresztül az ország hitéletét is irányítani.
Az 1584-re Rómában felépülő Il Gesù templom épülete adja meg a barokk stílus mintáját,
különös hatású díszítő elemek sokaságával, pl. a legjellegzetesebb "csigavonal"-lal, megtörve
az egyenesek addigi egyeduralmát.
A barokk művészet központi célja a vallásos áhítat felkeltése, ill. erősítése. Általános
jellemzői: díszítettség, kiműveltség, bizarr hatás, ellentétek, újszerű harmónia. A
dekorativitásnak tehát ebben a stílusban központi szerepe van; a templomba belépő hívőt az
érzékek káprázatának kell megragadnia. A "barokk" szó eredete "barocco" ('szabálytalan alakú
kagyló, gyöngy'). A klasszicista kritikusok szóhasználatában a jelentés már 'bizarr', sőt
'nyakatekert' lesz.
A barokk stílus új formanyelvet nem teremtett, hanem főként a reneszánsz által
felelevenített antik eszközrendszert állította a maga szolgálatába, de ezen kívül is minden
korábbi korstílus elemei megjelenhetnek a barokk műalkotásban, az ornamentika részeként. A
barokk mű szerkezete lazának látszik, burjánzó jellegű. A barokk világképe szerint a földön a
káosz, Isten világában azonban a rend uralkodik; a barokk műalkotás ezért az ellentétek
harcából kibontakozó végső harmóniát ábrázolja. Jellegzetes ellentétei: fény—árnyék,
világosság—sötétség, érzékiség és transzcendencia. A barokk műalkotás világa tehát kettős
tagolású, de a földi és az égi szint végső soron összekapcsolódik: a látványoknak látomásokat
kell megidézniük, az ábrázolt tárgyiasságok a maguk nyerseségében, érzékiségében jelennek
meg, de a realitás mögött misztikus tartalmakat kell sejteni.
A barokk műalkotás egyéb díszítő törekvései: a képszerűség, a látványosság, a festőiség, a
pátosz, a monumentalitás, a dinamika és a magas fokú zeneiség. Jellegzetes művészi cél a
mozgás, a küzdelem ábrázolása (a szobrászatban, a festészetben és azirodalomban is): az erő, a
szenvedély, a lendület kifejezése — hullámzással, csavarodással, ellentétes erők harcával, nagy
méretekkel, érzéki hatásokkal, színpadiassággal.
A barokk irodalom rétegei: az ájtatossági szövegek, a hősköltészet, a misztikus irodalom,
valamint (már a XVIII. század derekától) a rokokó. A legjellegzetesebb szövegei hitéleti,
hitvitázó művek. A barokk szépirodalomban az eposz és a lovagi epika kapja a főszerepet.
Az ájtatossági irodalom vezéralakja Loyolai Szent Ignác (1491—1556), ő egyszersmind a
jezsuita rend alapítója és vezetője. Imádságainak gyűjteménye a széles körben
használatos Lelkigyakorlatos könyv.
A barokk korában az építészet legjelentősebb feladatai az ellenreformációs egyház
templomai, a királyi és a fejedelmi kastélyok, valamint a vagyonos polgárok városi palotái. A
stílus széles körben elterjedt, tekintélyes számban épültek a polgári lakóházak is. Az előző
korok gyakorlatához mérten lényegesen megnő a városépítészet jelentősége. Ekkor alakult ki
és vált számottevő művészi feladattá a kertépítés. A francia kastélyok körül - s azok mintájára
Európa-szerte mindenütt - hatalmas parkokat telepítettek.

Bal oldalon: Borromini: A Sant' Agnese templom

Jobb oldalon: Longhena: Santa Maria della Salute
 A barokk festészet az időben lejátszódó cselekményt, a történést akarja bemutatni, még
akkor is, ha portrészerűen csak egyetlen alakot vagy pl. valamilyen tájat ábrázol. A térben
szabadon áramló, lendületes vonalvezetést kedveli. Megmozgatja a formát s ennek érdekében
előszeretettel aknázza ki a fény és az árnyék festői ellentétét. A művészet a legjelentősebb
megbízásokat a főúri megrendelőktől és az ellenreformációs egyháztól kapja. Mindenekelőtt
azt várják tőle, hogy a képzeletet megragadó, látványos alkotásokkal fokozza a hatás
gazdagságát. Ez eléggé meghatározza a témáját és a módszereit. A művészet gyakran
folyamodik a szemet megtévesztő illuzionisztikus formálás különféle eszközeihez. A kor
racionális gondolkodásmódja azonban itt is érvényesül. A barokk illuzionizmus nem tagadja
meg a valóságot; az érzékelés határait akarja kitágítani.

Rigaud: 14. Lajos a franciák "Napkirálya"

Felhasznált irodalom:
http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/Barokk-vilag.htm
http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/3stilus/06barok