BAKOSI ÉVA: ÓVODAPEDAGÓGIA

Pedagógiaértékekről általánosságban

Vélemények az értékekről

A pedagógiai érték fogalmát nehéz meghatározni. Egy óvodapedagógusnak azonban pontosan

ismernie kell a pedagógiai értékek különböző megközelítési módjait, a meghatározások
közötti eltéréseket, és az értékcsoportosításokat.

Általánosságban pedagógiai értéknek tekintjük mindazt, ami elősegíti a nevelést. Egy

óvodapedagógusnak ki kell választania azokat az értékeket, amelyeket nevelői munkája során
képviselni kíván. Ehhez azonban jól kell ismernie az érték fogalmát, azt, hogy mit is értünk
igazán a nevelés fogalma alatt.

A nevelésről, mint fogalomról mindenkinek megvan a sajátos véleménye, a társadalom

minden tagja, úgy gondolja, hogy ért hozzá valamilyen szinten, hiszen a felnövekvő
generációt az emberiség történetének kezdete óta oktatják különböző módszerek segítségével
több-kevesebb sikerrel. A nevelési módszerek mindig függnek az adott társadalom norma
rendszerétől, a történelmi korszaktól, a társadalmi berendezkedéstől, és a nevelésben
résztvevők életkorától.

Dr. Zrinszky László szerint: „A nevelés az a tevékenység, amellyel valakik (alapesetben: a

felnőttek) úgy kívánnak hatni másokra (alapesetben a felnövekvőkre), hogy azok optimálisan
fejlődjenek, megerősödjenek abban, amit a nevelőik kívánatosnak tartanak, és maradandóan
változzanak meg mindabban, amik a nevelőik szerint nem kívánatos”. (Zrinszky László, 2002,
14.o.)

Egy másik megközelítés szerint: „A nevelés lényege az értékközvetítés vagy értékteremtés.”

(Bábosik István, 1999. 9.o.)

Az értékek csoportosításánál két fő szempontot vehetünk figyelembe. Az közvetítendő értékek

egy része azért fontos, hogy az egyént minél jobban felkészítsük az életre, a társadalmi
elvárásoknak való megfelelésre. Ugyanakkor a nevelésnek az ember szociális kompetenciáit
is fejlesztenie kell, lehetővé kell tennie, hogy az egyén jobban megismerhesse önmagát,
tudatos énképet alakítson ki, pozitív egyéni értékrendet alakítson ki, kreatív legyen, és saját
képességeinek megfelelően fejlődhessen. Az emberi társdalom életében nem a nevelés az
egyetlen értékteremtő tevékenységforma. Gáspár László Neveléselmélet című könyvében 10
fő pedagógiai értéket nevez meg: az egészséget, az aktivitást, az életfeladatokra való
felkészülést, a kreativitást, a valóságérzékelést, az autonómiát, az igényszintet, és a
felelősséget. 1 Az értékközvetítésnél nagyon fontos az egyéni motiválás, hiszen nem a szolgai
mintakövetés a cél, hanem tudatosan gondolkodó, tetteinek következményeit mérlegelő, az
értékeket tisztelő állampolgárokat kell nevelni. Természetesen egy óvodás korú gyermek
esetében még nem beszélhetünk állampolgárról, de az értékközvetítés a gyermek születésekor
elkezdődik, ami élethosszig tartó folyamat. Szem előtt kell tartani az adott életkor fejlettségét,
és biológiai szükségleteit.

Az értékek alakulása a gyermekkorban az első hat évben

A kisgyermek elsősorban tapasztalati úton tanul, először család sajátos értékrendjével

ismerkedik meg, majd az őt körülvevő családtagok, rokonok normarendszerét követi. Ahogy a
világ megnyílik előtte, például óvodába, egy új közösségbe kerül, újabb tapasztalatokat
szerez, megkezdődik egy újabb szocializációs folyamat, hiszen el kell sajátítania azokat az
értékeket, szabályokat, amiket az óvodában fontosnak tekintenek. Bakosi Éva szerint az
értékrendszer kialakulása tehát tudatos viselkedés eredménye. A kisgyermek életében döntő
szerepet játszanak az őket körülvevő emberek és tárgyak, ezért viselkedésében, hozzájuk való
viszonyában még nagyon keveredik az értékek és az attitűdök, vagyis a tárgyakhoz és
személyekhez való pozitív vagy negatív érzelmi, kognitív és
viselkedéses viszonyulások.

A gyermek 4 éves korában a szülőktől való leválás folyamata, ezzel párhuzamosan egyre
nagyobb szerepet játszanak kortársai. A kisgyermek még a tevékenység, játék közben fedezi
fel, hogy mire képes és mire nem. 4 éves korban azonban egyre fontosabbá válik számára,
hogy egy feladatot sikeresen megtud-e oldani. Erősödik a versenyszellem, a megfelelni
akarás. Ebben az időszakban a dicséret, a biztatás és az állandó értékközvetítés. A
pedagógusnak nagyon oda kell figyelnie, hogy a gyermek önbizalma növekedjen, ne pedig a
kishitűsége, hiszen ebben az életkorban alakul ki a pozitív önértékelés. A gyermek elsősorban
utánoz, de később már rájön arra, hogy bizonyos tevékenységeket önállóan is el tud végezni.
A gyerekek ebben az életkorban rendkívül vállalkozó szelleműek, könnyen tanulnak,
merészek, ezért olyan kihívások elé kell őket állítani, amiben sikerélményük lesz, s egyúttal
pozitív értékeket sajátítanak el. Elengedhetetlen, hogy az óvodai csoportot irányító
pedagógusok a különböző szituációkat hasonlóképpen ítéljék meg, ugyanúgy reagáljanak,
mert csak így érhetik el, hogy a gyermekben állandó, szilárd értékrendszer alakuljon ki.

1
Gáspár László: Neveléselmélet. Okker, Bp. 1997. 78. o.
Az értékkialakítás problémái az óvodában:

A tudatos nevelői munka módosíthatja a gyermek magával hozott rossznak minősülő

szokásait, a hozott értékek tartalmát. Bár ez a folyamat nem könnyű, hosszú gyakorlást
igényel, de nélkülözhetetlen. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha az óvodapedagógus
elvárásait ismerteti a szülőkkel is, a felnőttek szoros együttműködése nélkül a gyermek nem
tudja, hogy milyen értékeket kövessen, ezért előfordulhat, hogy ugyanabban a szituációban
máshogy reagál, mint amit elvárnánk tőle. Ilyenkor a gyermekben nem alakul ki az
egészséges értéktudat. Az egységes értékek kialakítását megnehezíti a társadalmi viszonyok
bonyolultsága, a szülők nevelési kulturális értékrendje, nevelési stílusa, a család szerkezete,
szociális helyzete, a szülők mentális állapota, iskolai végzettsége, foglalkoztatottsága, illetve a
gyermek egyéni képességei, személyisége, öröklött tulajdonságai. Az óvodapedagógusnak
néha meglepően nemcsak a gyermekeket, hanem a szülőket is nevelnie kellene. Ez egy
nagyon kényes, kellemetlen szituáció, hiszen egy felnőtt kikéri magának, ha beleszólnak az
életébe.

Az óvoda képes felvenni a küzdelmet a negatív családi és társadalmi hatásokkal, hiszen a

legtöbb gyermek meg akar felelni annak a közösségnek, amelynek a tagja, így az állandó,
tudatos értékkialakítás és- közvetítés meghozza a maga eredményét.

Az óvodapedagógus viszonyulása az óvodás korú gyermek hozott értékeihez:

A pedagógus értékközvetítő munkája csak akkor lehet hatásos, ha tiszteletben tartja a

gyermekre jellemző értékeket, és ezekre támaszkodik nevelői tevékenysége során. Az új
értékeket mindig egy meglévő értékrendszerbe kell beépíteni. Figyelembe kell venni eközben
a gyermekek eltérő fejlődési ütemét. A pedagógusnak minden helyzethez a célt szem előtt
tartva, de mégis rugalmasan kell alkalmazkodnia.

a nevelés keretében folyamatosan törekszünk a gyerekek szociálisan értékes, tehát közösségfejlesztő, valamint önfejlesztő
magatartás- és tevékenységformáinak stimulálására, megerősítésére, ezzel párhuzamosan pedig destruktív
megnyilvánulásaik leépítésére. E

a gyermek konstruktív magatartás- és tevékenység-repertoárját kell megszilárdítani, vagyis képessé kell őt tenni arra,
hogy végre tudja hajtani a konstruktív magatartás- és tevékenységformákat. Amikor a pedagógus egy-egy ilyen
tevékenységforma kialakításán és megerősítésén fáradozik, lényegében egy nevelési rész-érték közvetítését végzi.
a gyermekek konstruktív megnyilvánulásait tapasztalva, azokra elismeréssel, jóváhagyással, jutalmazással reagál. a
destruktív magatartásformákra tiltással, kritikával, szankciókkal válaszol. Ezáltal az ilyen magatartásformákat leépíti,
kiszorítja a gyerekek magatartás-repertoárjából. a nevelői közömbösség az érték-közvetítés beszüntetését is jelenti, így
ez alapvető pedagógiai hibának tekinthető. E
Az óvodás korú gyermek számára legmeghatározóbb értékek:

 érzelmi biztonság, testi közelség éreztetése, a nevelő aktív jelenléte

 derűs, nyugodt légkör biztosítása

 különféle kommunikációs lehetőségek biztosítása, a gyermeki kérdések türelmes

meghallgatása és megválaszolása

 mintakövetés lehetősége

 pedagógus pozitív visszajelzése a gyermek felé

 pedagógus személyisége, lelkesedése egy-egy téma, tevékenysége iránt

 játszási lehetőség, élményszerű tanulás biztosítása, mozgásigény kielégítése

 a gyermek önállósodási törekvésének támogatása

 társas kapcsolatok, a közösségbe való beilleszkedés .

Az értékszempontú nevelési modell megalkotásának esélye és szükségessége:

Értékközpontú nevelés mint tudatos tevékenység

A nevelésnek mindig tudatos tevékenységnek kell lennie, melynek során mérlegelni kell,
hogy melyek azok az értékek, célok, tevékenységi formák, amik legmegfelelőbben
szolgálják a gyermek személyiségének fejlődését. A nevelési tevékenység alapvető
feladatai közé tartozik:

 a gyermek fejlettségének, szocializációs körülményeinek és környezete

értékstruktúrájának megismerése

 a gyermek fejlődését biztosító értékrendszer körülhatárolása és az ennek megfelelő

tevékenységi rendszer kidolgozása,

 a fejlődés eredményeit mérő értékelés segítése és fejlesztése,

 pozitív megnyilvánulások elismerése, megerősítése,

 az értékelés motivációs bázisának kialakítása,

 nemkívánatos magatartáselemek megszüntetése.

Ez a szelektív hatásrendszer azonban csak akkor vezethet eredményre, ha az értékközvetítés, a
nevelés folyamatos és állandó. Az értékszempontú nevelés igénye már régóta
megfogalmazódott, de még senkinek sem sikerölt ezzel kapcsolatban valamilyen egységes
koncepció kialakítása.

Értékválság és a pedagógia válsága

Napjaink társadalma mély válságban van. Egyre gyakoribb a társadalmi normáktól eltérő,
deviáns viselkedés, ami azt jelzi, hogy a társadalomban valamiféle értékválság alakult ki.
Ilyen körülmények között nehéz egy egységes értékszempontú nevelésfilozófia kialakítása.

Az értékek generációs átörökítésének problémái

A társadalom alapvetően úgy működik, hogy az idősebb generáció egy bizonyos

értékrendszert hagyományoz át, amit az utódok saját koruknak, társadalmuknak és
igényeiknek megfelelően követendő mintaként átvesznek, továbbalakítanak. Ez egy
természetes folyamat, hiszen a minket körülvevő világ folyamatosan változik, így nem
minden érték örökíthető tovább. Ráadásul a modern világ az embereket manipulálva
megbontja a régi érték- és normarendszert, s ezáltal mintegy értékválságba sodorja a
társadalmat. Ezt a hatást még jobban felerősítik a modern kommunikációs eszközök, hiszen
bármiről egy pillanat alatt értesülhetünk, akár a világ másik végén is.

A pedagógia befolyásoltsága

A nevelés sohasem függetleníthető az adott politikai rendszertől, hiszen az oktatás mindig

társadalmi célokat szolgál. Bár a nevelésnek mindig örök emberi értékeket kellene
közvetítenie, de a nevelésfilozófia mindig függ az adott társadalmi rend elvárásaitól, hiszen a
nevelés egyik legfontosabb feladata a szocializáció, a társadalomba való beilleszkedés
elősegítése. A nevelés egyszerre célja és eszköze az értékközvetítésnek. Az állandó
értékrendszer kialakítását szolgálhatná a nemzeti alaptanterv, amelyben rögzítenék azokat a
nevelési elveket és értékeket, amiket az egyes intézménytípusok pedagógusainak
közvetíteniük kell.

Zrinszky László szerint nem határozható meg olyan stabil értékstruktúra, amely valamennyi
nevelt igényeinek megfelelő. Az értékközvetítéskor ezért figyelembe kell venni a gyermekek
egyéni értékrendjét és igényeit. Egy másik álláspont szerint létezik olyan időtálló
értékstruktúra, amely jól alkalmazható a gyakorlatban. Az érték fogalma azonban mindig függ
az adott kultúra értékrendszerétől, az egyén társadalmi helyzetétől, lehetőségeitől, neveltségi
és műveltségi szintjétől. Vannak olyan univerzális alapértékek, amelyek szinte valamennyi
kultúrában érvényesek, ilyen például az élet tisztelete, a szeretet, a hűség, a barátság, az
igazságosság. A nevelőknek tehát arra kellene törekedniük, olyan a nemzeti kultúrára
alapozott értékrendet alakítsanak ki, amely nem az ideológiai szempontoknak akar megfelelni,
hanem a neveltek megfelelő személyiségfejlődését szolgálja.

Egy lehetséges értékstruktúra vázlata:

1. A biológiai lét értékei (az élet tisztelete, a természet megóvása, az egészség, élő és
élettelen természet iránti fogékonyság, egészségmegőrzés, az egészséges életmód)

2. Az én harmóniájára, autonómiájára vonatkozó értékek (önismeret, én-tudat

kialakítása, belső, stabil harmónia megteremtése, nyitottság az új élményekre,
esztétikai érzék, kreativitás, önkifejezés)

3. A társas kapcsolatokra vonatkozó értékek

 Személyes kapcsolatok értékei (barátság, szerelem, titoktartás, önzetlenség,

megértés, őszinteség, egymás elfogadása, hagyományőrzés, idősek megbecsülése)

 Szociális kapcsolatok értékei (kötődésképzés, empátia, tolerancia, siker és

kudarcfeldolgozás, konfliktuskezelés, alkalmazkodás, helyes érvelés és meggyőzés,
szervezés, együttműködés, kommunikáció)

 A mindennapi érintkezéssel kapcsolatos értékek (kulturált magatartás,

udvariasság, figyelmesség, mások tulajdonának tisztelete, önfegyelem,
áldozatvállalás, törekvés az előítélet-mentességre, konfliktusok vállalása és helyes
kezelése)

4. A társadalmi eredményességre vonatkozó értékek

 A műveltséggel kapcsolatos értékek (tudásvágy, alkotásvágy, sikervágy,

kötelességtudat, kudarcfélelem, lelkiismeret, önfejlesztési igény, kreativitás,
önkritika, problémamegoldó képesség, értékteremtésre való törekvés)

 A munkával kapcsolatos értékek (céltudatosság, aktivitás, szorgalom,

rendszeresség, figyelem, precizitás, igényesség, kockázatvállalás, innováció)

5. A humanizált társadalom és világkép értékei

  A hazával, a nemzettel kapcsolatos értékek (hazaszeretet, nemzeti kultúra ápolása,
hagyománytisztelet, közösségvállalás, nemzeti kisebbségek elfogadása)

 A civil társadalommal kapcsolatos értékek (állampolgári jogok, kötelességek

tisztelete, esélyegyenlőség, részvétel a közösségi életben, közösség érdekeinek
tisztelete, etnikai, faji, vallási különbségek elfogadása)

 A világra vonatkozó értékek (emberi jogok tiszteletben tartása, felelősségvállalás,

az európai kulturális örökség tisztelete)

Az értékszocializáció néhány kérdése:

Ha valamilyen értékrendszert szeretnénk közvetíteni, akkor a közvetítés módját és a formáját

kell elsősorban vizsgálnunk. Nagyon fontos, hogy a gyermek hány éves, mivel minden
életkornak meg vannak a maga sajátosságai és szükségletei, és csak ezekhez az életkori
sajátosságokhoz alkalmazkodva lehet eredményes a gyermek sikeres szocializációja, az
értékek közvetítése.

Egy újszülött számára a környezete legfontosabb tényezője az anyja, vagy az őt pótló

személy. A gyermek idegrendszeri fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően
meghatározza az anyával való kapcsolata. Ha az anya-gyermek kapcsolatban valamilyen
sérülés következik be, az az elsődleges szocializációs folyamatban gyakran kommunikációs
zavarokhoz vezet. A kisgyermek életében ezért elengedhetetlen a kötődés kialakulása. A
kötődés 3 fázisban alakul ki. Az előkészítő szakaszban (0-6, 7 hónap) a gyermeknek az emberi
érintkezés a fontos, bárki is törődik vele, elégedett. A második szakaszban (2 éves korig)
elsősorban az édesanya válik a kötődés tárgyává. Az utolsó szakaszban, a partnerség
időszakában már társaira is kíváncsi lesz, barátkozni kezd.

A szocializáció során a családon belül és a családon kívül, a gyermek elsősorban mintát követ,
ezért fontos, hogy az óvodapedagógusok hiteles személyek-e a gyermek számára.

A mese szerepe az óvodáskorú gyermek életében:

Az óvodáskorú gyermek élete során a mese kiemelkedő szerepet tölt be, hallgatása során
aktívan mozgósítja képzeletét. A 3 éves gyermek még nem tudja megkülönböztetni a
valóságot a mese elemeitől, ezért rendkívül fontos a megfelelő mese kiválasztása. A
mesetudat 4-5 éves korban fokozatosan alakul ki. Minél többet megtapasztal a valóságból,
annál jobban képessé válik a mese valóságos és képzelt mozzanatainak elkülönítésére. A jó
mese nem von le tanulságot, nem tudatosítja az értékeket, amikre a történet ismétlődő
motívumaival szocializál. Ilyen érték például a szolidaritás, a szeretet.

Az értéktudat fejlődése: ( társas kapcsolatok, az érzelmek fejlődése)

Az értékek alakulása életkorhoz kötött. Az alapvető emberi együttélési szokásokhoz

kapcsolódó érzelmek, melyeket a gyermek a szocializáció során sajátít el, már óvodáskorban
kialakulnak. Képessé válik együttérzésre, beleéli magát mások helyzetébe, kialakul az
empátiás készsége. Eleinte még mindent jónak vagy rossznak gondol. A mesében a jóságos
főhőssel azonosul. A szolidaritással együtt a gyermek viselkedésében később megjelenik a
rivalizálás, a versenyszellem.

Óvodáskorban a gyermek a társadalmi normákat és értékeket még egy-egy konkrét személy

(szülő vagy óvodapedagógus) közvetítésével érti meg. Iskolába kerülésekor eleinte még a
tanító elismerését szeretné kivívni, később azonban társai elismerő vagy értékelő magatartása
lesz számára a döntő. Kötődése megváltozik, érdeklődése a felnőttekről a vele egykorú
társakra tevődik át. A nevelésnek ebben a szakaszában már nagyon fontos, hogy milyen
értékeket követ az a közösség, amelynek részese a gyermek. A gyermek egyre több önálló
döntési lehetőséget igényel az irányítás helyett. Ettől a kortól a személyes példamutatás
helyett a szituációs helyzetek, szerepjátékok, szabályjátékok egyre hangsúlyosabbak az
értékközvetítésben.

A gyermekeket nem lehet direkt módon az értékekre szocializálni. Ezért az értékszocializációt

nem lehet intézményesíteni sem. A gyermek nem passzív befogadó, hanem önálló
személyiség, aki egyes értékeket a családjából hoz magával, másokat a szocializáció folyamán
ismer meg és sajátít el, végül azonban saját maga alakítja ki az általa követendőnek tekintett
norma és szabályrendszert.

Érték és a norma fogalma:

Az érték meggyőződés valaminek a jóságáról, fontosságáról, a norma (az érvényben lévő

érték) pedig meggyőződés arról, hogyan kell lennie a dolgoknak. Egy értékből több norma is
levezethető. Az egyenlőség értékéből származható például a népek, a vallások, a testvérek
vagy a pedagógus és a gyermek egyenlősége. Egy normának pedig különböző értékek
lehetnek a forrásai. Például annak a normának, hogy egy pedagógusnak senkivel sem szabad
kivételeznie, minden gyermeket azonos módon kell kezelnie, az egyenlőség, az igazságosság
és a megbecsülés értékei szolgálhatnak forrásul.
Tanári teljesítmény-visszajelzés hatása a tanulók személyiségére:

Réthy Endréné szerint a gyermekek számára nagyon fontos, hogy milyen visszajelzést kapnak
teljesítményükről szüleiktől és nevelőiktől, hiszen a tőlük kapott visszajelzések alakítják a
gyermek tanulásához való viszonyát, motiváltságát, önértékelését.

A mai társadalom a neveléstől elsősorban értékközvetítést vár el, és a tudásvágy felkeltését. A

gyermek pozitív megerősítéshez azonban elengedhetetlen teljesítményének sokoldalú
értékelése. A pedagógusok többsége azonban bizonytalan abban, hogyan, milyen módon
értékeljen úgy, hogy a pozitívumokat kiemelve a hibák elkerülésére ösztönözzön. Ennek egyik
oka, hogy a pedagógusok kevés szakirodalmat olvasnak, nincsenek megfelelő
továbbképzéseik, hiányoznak a bizonyos pedagógiai támpontok.

Az érték és az értékelés viszonya:

Réthy Endréné kiemeli művében, hogy az ember személyiségét azok az értékek formálják,
amiket neveltetése során elsajátít, megismer, ezért nem mindegy hogy egy adott
társadalomban milyen értékeket közvetítenek az oktatási intézmények.

Mivel a mai társadalom értékrendje nem egységes, ezért csak a pedagógus következetes
pedagógiai munkája adhat biztonságot, nyújthat fogódzót e mindennapi élethez a gyermekek
számára. Az értékelés formái a megerősítés, a kontrollálás, a visszacsatolás, a motiválás, az
informálás, a korrigálás, a fejlesztés mindig az adott pedagógiai cél függvénye. A teljesítmény
visszajelzéssel a pedagógus mintát nyújt a gyermekeknek, a hibák kijavítására, további
tanulásra ösztönzi őket.

A motiváló értékeléshez azonban egy pedagógusnak jól kell ismernie a gyermekek lelki
világát, életkori sajátosságait, azaz didaktikailag jól felkészültnek kell lennie.
Elengedhetetlen, hogy megfelelő arányban jutalmazzon és büntessen, dicsérjen és
marasztaljon el. A teljesítmény-visszajelzésnek mindig személyre szólónak kell lennie. A
gyermekeket rá kell venni, hogy akarjanak tanulni, s ennek érdekében erőfeszítéseket is
tegyenek.

Új teljesítmény- visszajelző stratégiák értékelése:

A legújabb kutatások szerint a gyermekeknek aktívan részt kell vennie a tanulás

folyamatában. Az önszabályozó tanulás elvének kidolgozása Réthy Endréné nevéhez
kapcsolódik.
Az önszabályozó tanulásnak 4 szakasza van: az észlelés, az utánzás, az önkontroll és az
önszabályozás. A frontális oktatás helyett új teljesítmény-visszajelzési stratégiák
kidolgozására van szükség. A visszajelzéseknek kompetenciaorientáltnak kell lenniük,
lehetőséget adva a mintakövetésre, az önellenőrzésre, a megfelelő önértékelés kialakítására
motiválva.

Az értékelés több mint osztályzás:

Az óvodáskorú gyermekek életében fontos pillanat, amikor az óvodapedagógus megdicséri

őket, rajzukat kiteszi a faliújságra, hiszen ezáltal olyan visszajelzést kap, ami növeli
önbizalmát.

Az iskolában szóbeli értékelés helyett gyakran már osztályzatot kapnak a diákok. Az

osztályzat mellett azonban szükség van a teljesítmény szöveges értékelésére is, bármennyire
időigényes is ez az értékelési forma.

Életünk során rengeteg olyan értékelő visszajelzést kapunk, ami beleépül későbbi
viselkedésünkbe, ezért nem mindegy, hogy mit miért és milyen formában értékelünk.

Mi célból értékelünk:

A pedagógus elsősorban azért dicsér vagy marasztal el egy gyermeket, mert ösztönözni
szeretné, vagy valamitől el akarja tántorítani. Sokszor azonban nem gondoljuk át, hogy mit
mondunk, mert nincs rá elég idő, mert nem ismerjük elég jól a másik személyt, s így egyetlen
mondattal hatalmas törést okozhatunk a gyermek lelkivilágában.(Személyes tapasztalatom:
Az óvodában, amikor nem sikerült megfelelően lerajzolnom az adott emberalakot, az
óvodapedagógus összetépte a rajzomat. Ezek után szüleim azt vették észre, hogy minden
reggel sírva tiltakozom az óvodába indulás ellen, és hirtelen elkezdtem rágni a körmömet.
Csak hosszú idő után voltam hajlandó elárulni a nagymamámnak, hogy mi is történt. Ez
hatalmas törést okozott bennem, olyannyira, hogy mai napig sem szeretek direkt módon
rajzolni). Alapvető azonban, hogy az értékelő visszajelzés sohasem lehet megalázó, hanem a
gyermek fejlődését kell előmozdítania. Az értékelési célokat, módszereket nem lehet pontosan
meghatározni, hiszen az mindig az adott pedagógus és a gyermek egymáshoz való viszonyától
függ.

A formatív értékelés:

A tanulási folyamat során rendszeresen ellenőrizni kell a célok megvalósítását, a

megtanulandó készségek elsajátítását. Az ellenőrzésnek azonban nem a gyermek aktuális
teljesítményének megítélése a legfőbb célja, hanem a fejlődés útjának kijelölése. Ezt a
módszert formatív értékelésnek nevezzük. A formatív értékelés tanulságait azonban a
pedagógusnak világosan, érthetően kell megfogalmazni úgy, hogy a gyermek megértse,
miként javíthatja ki hibáját. Az értékelés célja sohasem lehet a büntetés.

Az osztályzás:

Az iskolában az osztályzatok gyakran nem a tényleges tudást és erőfeszítést tükrözik, hiszen

lehet, hogy egy gyengébb képességű tanulónak sokkal többet kell dolgoznia az elégséges
érdemjegyért, mint tehetségesebb társának a jelesért.

Az osztályozáskor a pedagógusnak nem szabad összekeverni a szorgalom és a tudás

értékelését. Sok tanárban felmerül a kérdés, adhat-e motiváló osztályzatot a szorgalmasan
teljesítő tanulónak. Szerintem a dicséret szárnyakat ad a gyermekeknek, ezért nagyon fontos
értékelő visszajelzés a diákoknak. Az a pedagógus, aki csak büntető dolgozatokkal tudja
elérni, hogy rend legyen, illetve elégtelen érdemjegy adásával, gyorsan hiteltelenné válik.

Ahhoz, hogy az értékelés differenciált, fejlesztő hatású legyen,

 tudni kell mivel motiválható a gyermek,

 milyen tanulási stratégiát alkalmaz,

 hogyan tágítható érdeklődési köre,

 milyen tanulás-módszertani tanácsok hasznosak számára.

Hogyan értékeljünk és mikor?

Az értékelésnek tehát számtalan formája van, s ezeknek csak egyike az osztályzás. A

pedagógus munkája során számtalan tudatos és nem tudatos visszajelzést küld tanítványainak,
tehát verbálisan és nonverbálisan is. Egy mosoly, egy bólintás, egy simogatás, egy feladatra
önként vállalkozó gyermek kiválasztása vagy elutasítása, mindig visszajelzés a pedagógus
részéről. A tananyag elsajátításán kívül, amit jeggyel értékelünk, számtalan más tényezője is
van a tanulói teljesítmény megítélésének (szorgalom, kitartás, feladattudat, figyelem,
koncentráló képesség, kreativitás), amit mindig ki kell emelnünk a pedagógus-gyermek
interakciója során.
A tanuló/gyermek is értékelhet?:

A pedagógusnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a gyermekek egymás teljesítményét is

értékeljék, hiszen ezáltal fejlődik önértékelésük, én-képük. Az óvodáskorú gyermekek
őszintén dicsérik társaikat, elismeréssel szólnak arról, ha valamit jól csináltak. A társak pozitív
visszajelzése ösztönzőleg hat a gyermek teljesítményére, hiszen 6-7 éves kortól
pedagógusaikon kívül egyre fontosabb lesz számukra, társaiknak való megfelelni akarás. A
gyermekeknek meg kell tanulniuk, hogy vállalják véleményüket, és reálisan ítéljék meg
egymást.

Érték, eszmény, norma:

A követendő értékek kiválasztása, az érték fogalma, sajátos vonásai:

Az érték megléte ősidők óta szabályozza az emberi társadalom működését, az együttélés

szabályait. Ezek az értékek határozzák meg a felnövekvő generációk életét is, úgy, hogy
alkalmazkodásra, elfogadásra késztetik őket. A követendő értékek kiválasztása azonban nem
mindig tudatos. A választásban nagy szerepe van a szokásoknak, az utánzásnak, a
mintakövetésnek.

Az értékközvetítés, értékformálás főbb területei Németh András szerint:

 a társadalom anyagi-technikai kultúrája,

 a mindennapok egyéni és társas tevékenységrendszere,

 a társadalom szellemi kultúrája,

 család, iskola, államhatalom, törvény

Az egyes területek által közvetített értékek behálózzák egész életünket. A felnövekvő

nemzedék mindig egy adott szabály-és szokásrendszerbe, egy kialakult értékstruktúrába
születik bele. Felnőtté válása során az ember bizonyos értékeket átvesz, elfogad, másokat
pedig megkérdőjelez. Az úgy nevezett alapértékek viszont, mint például az élet tisztelete, az
emberiség fennmaradásáért érzett felelősség, a jó és a rossz, a helyes és helytelen megítélése
viszont általánosan vallott értékítéletek.
Eszmények, példakép:

Az értékek vizsgálatakor beszélni kell az eszményekről is. Az embernek élete során szüksége
van követhető eszményképekre és példaképekre. Az nem jelent automatikus utánzást, hanem
egy tudatos folyamatot, melynek során az egyén alakítására kiválasztja azokat az értékeket,
elveket, amiket élete során szem előtt szeretne tartani.

Norma:

A helyes értékek kiválasztásában és követésében segítenek azok a normák, konkrét elvek és

szabályok, amiket a társadalom egy-egy tagjától a szocializáció/alkalmazkodás során elvár. A
normarendszer határozza meg azokat a viselkedési formákat, amit a társadalom az egyéntől
elvár adott helyzetben. Ilyen alapvető normák az igazmondás, az emberi jogok tisztelete és
betartása, a társadalmi érintkezés szabályainak követése.

Fontos, hogy a társadalmi normákat ne csak azért fogadjuk el és tartsuk be, mert azok
megszegése büntetést von maga után.

Az emberi viselkedést szabályozó normákat és értékeket Németh András szerint a

következőképpen lehet csoportosítani:

 instrumentális és funkcionális normák és értékek (elvárások és szabályok, amelyek

csak meghatározott szándékok esetén érvényesek)

 norma és érték, mint szokásrend (étkezési szokások, ruhaviselet, megszólítás,

társalgási szabályok, életforma, példakövetés)

 pragmatikus normák és értékek (egyén életvezetését, egyéni boldogulását segítik elő)

 szűkebb értelemben vett erkölcsi értékek és normák (jó-rossz, helyes-helytelen,

segítőkészség, tolerancia, élet védelme)

A normák, értékek nevelésben betöltött szerepe:

A nevelési célok során fontos szerepet betöltő erkölcsi normák érvényessége attól függ, hogy
az adott társadalom elfogadja-e azokat. Az értékeket a gyermekek fejlődésük korai
szakaszában társadalmi csoportok és intézmények (család, óvoda, iskola) közvetítésével
sajátítják el. Fejlődésük későbbi szakaszában már saját maguk döntik el, hogy egy-egy
értékrend normáit elfogadják-e. Serdülőkorban