TÉRBELI TARTÓKERETEK HATÉKONY SZÁMÍTÁSI

PÉLDÁJA
EFFICIENT STRUCTURAL ANALYSIS EXAMPLE OF 3D
FRAMEWORKS
EXEMPLU PENTRU CALCULUL EFICIENT AL CADRELOR
SPAŢIALE
Dr. Chiorean Cosmin Gruia1, Dr. Gobesz Ferdinánd-Zsongor2, Varga Szabolcs3

Kolozsvári Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar, Tartószerkezetmechanikai Tanszék,

Románia, 400020 Kolozsvár, C. Daicoviciu utca 15, honlap: http://constructii.utcluj.ro
1
egy.tanár, tel: +40264-401553, e-mail: cosmin.chiorean@utcluj.ro, honlap: http://users.utcluj.ro/~ccosmin
2
egy.docens, tel.: +40264-401351,e-mail: go@mecon.utcluj.ro, honlap: http://users.utcluj.ro/~go
3
doktorandusz, e-mail: szabolcs.varga@mecon.utcluj.ro

Abstract
In a previous paper, the theoretical aspects of an efficient modelling were discussed, referring
to the nonlinear inelastic structural analysis of 3D framework with rigid or flexible connections. The
present paper, acting as a sequel to the previous one, discusses the practical aspects of such a
modelling, based on advanced analysis. The test example is a well known structure, studied by several
researchers, giving as such a good possibility to assess the pertinence of the proposed modelling
versus other known methods through the prism of the results and of the required computing time.

Rezumat
Într-un articol precedent s-a prezentat partea teoretică referitoare la o modelare eficientă în
cazul analizei neliniare inelastice statice a cadrelor spaţiale, cu noduri rigide sau flexibile. Articolul
de faţă, perceput ca o continuare a celui precedent, prezintă aplicarea practică a acestei modelări,
urmând idea analizei avansate. Structura testată fiind una studiată de către mai mulţi cercetători,
reprezintă o bună posibilitate de a compara pertinenţa modelării propuse prin prisma rezultatelor şi a
timpului necesar calculelor faţă de alte abordări cunoscute.

Összefoglaló
Egy korábbi cikkben be voltak mutatva egy hatékony modellezésnek az elméleti vonatkozásai,
merev vagy hajlékony csomópontokkal rendelkező térbeli tartókeretek nemlineáris, inelasztikus,
statikai számításához. A jelen cikk, mint egy folytatás az említett előzőhöz, ennek a modellezésnek a
gyakorlati vetületeit tárgyalja, előrehaladott vizsgálatnak megfelelően. A számítási példa egy jól
ismert szerkezet, melyet több kutató tanulmányozott már eddig, ezért jó lehetőséget kínál a javasolt
modellezés megfelelőségének a kiértékeléséhez más ismert eljárásokhoz képest, az eredmények és a
számításokhoz igényelt idő szempontjából.

Kulcsszavak: előrehaladott vizsgálat, eltolás számítás, nemlineáris, tartókeret, modell, példa.

1. BEVEZETÉS
Amint az előző cikkben említve volt, a térbeli keretszerkezetek nemlineáris statikai számítása
közismerten véges-elem módszerekkel történik általában. A teljes szerkezet diszkretizációja jelentős
időt igényel, az ismert megoldási eljárások számítási ideje is ehhez mérten elhúzódik. Az előrehaladott
vizsgálat alkalmazásával lehetőség nyílik egy kevésbé sűrű diszkretizációra, szálszerű elemeket
alkalmazva rudanként a vizsgált tartókeret számításához. Ahhoz, hogy ez a szálszerű modell helyes
legyen, minden rúd esetében a keresztmetszeti jelenségekből kell kiindulni. Akár az előző cikkben
említett mikro-modellt, akár a makro-modellt, akár mindkét modell kombinációját alkalmazzuk,
nagyon fontos a rezidens erők (feszültségek) valamint a képlékenyedés terjedésének és eloszlásának a
figyelembevétele.
Az eltolás (pushover) számítás módszere hagyományosan az „azonos elmozdulások törvényén”
(equal displacement rule) alapul [9]. A legegyszerűbb változata ennek a módszernek az, amikor a
vizsgált szerkezethez hozzárendelnek egy tökéletesen rugalmas „ekvivalens szerkezet”-et, melynek a
merevsége megegyezik a rugalmas–képlékeny szerkezet kezdeti merevségével. Nagy rezgésidő esetén
a maximális elmozdulások az ekvivalens szerkezetből elég jól megközelítik a vizsgálatnak alávetett
szerkezetben létrejövőket. Akkor tudja elviselni a szerkezet az adott terheket, amikor kielégítő
teherbírás mellett a képlékeny deformációkat is el tudja viselni [9]. Elvileg, egy nemlineáris statikus
számításról van szó, mely főként magas, toronyszerű építményeknél hatékony. Ezt a vizsgálatot
elsősorban nem a teherbírás megállapítására, hanem a szerkezet folyási mechanizmusának az
ellenőrzésére használják, több szabadságfokú rendszerek esetében pedig többször kell végrehajtani
(mindegyik főirányra és különféle erőeloszlásokra).
Mivel az eltolás számítás statikus terhelésre alapozódik, nem adhat egy dinamikus jelenségről
olyan képet mint a nemlineáris dinamikai vizsgálat. Az erők eloszlása, valamint a célba vett kihajlások
arra a feltételezésre támaszkodnak, hogy a szerkezet válaszát az alapvető rezgésmód diktálja. A
tehetetlenségi erők időfüggő eloszlásának a közelebbi követéséhez adaptív erőeloszlást vagy modális
eltolás-számítást lehet alkalmazni [7].
Az épületek tartószerkezetének tényleges viselkedésén alapuló földrengési méretezés
(performance-based earthquake engineering) vagy az újabb keletű, úgynevezett „előrehaladott
vizsgálatok” (advanced analysis) során, ahol az összeomlás előtti rugalmatlan határállapotok minél
pontosabb előrejelzése szükséges [3], nagyon fontosak a megbízható nemlineáris számítási eszközök.

2. A SZÁMÍTÁSI MODELL RÖVID ÁTTEKINTÉSE

A modell kialakításakor a következő alapvető feltételekre támaszkodtunk:
– egy sík keresztmetszet a hajlítónyomaték hatására bekövetkező alakváltozás után is sík
marad (csak a metszet síkjába tartozó alakváltozásokat vesszük figyelembe keresztmetszeti
szinten);
– a keresztmetszet szintjén csak apró alakváltozások, de a rudak (szál-elemek), illetve a
szerkezet szintjén tetszőlegesen nagy elmozdulások és elfordulások jöhetnek létre;
– a csavarodás hatására esetleg bekövetkezhető kihajlást teljesen kizárjuk;
– teljes erőkompatibilitást tételezünk fel a beton és a benne lévő vasalás között;
– a nyomott vasbetét rudak önkihajlását kizárjuk;
– a „kapcsolati elemek” hosszát nullának tekintjük.
A nem-linearitás az anyag rugalmatlanságának, a helyi és globális mértani változásoknak,
valamint a csomópontok nyomaték miatti hajlíthatóságának tudható be.
A javasolt eljárás alapjaként a legkifinomultabb másodrendű inelasztikus vizsgálati módszer, a
„képlékenységi szóródási modell” szolgált, ahol az elaszto-plasztikus viselkedést a képlékenység
terjedési hatásának a kiszámításával (a keresztmetszetekben és a rudak hosszirányában) követjük
nyomon úgy, hogy a szerkezetet alkotó rudakat egyenként, csupán egy szál-elemensként veszünk
figyelembe, ami lényegesen lecsökkenti a számításba vett szabadsági fokok számát és lerövidíti a
számítási időt.
A felsorolt feltételezések alapján a szerkezet vizsgálatát két különálló szinten lehet kezelni:
kiindulópontként a keresztmetszetek szintjén, ezt követően az összetevő rudak (hosszmenti tengelyek)
szintjén. E szinteket természetesen lépésenként, illetve ismétlődő–lépegető számítási eljárásokkal kell
kezelni.
A keresztmetszeti merevséget az igénybevételeknek és a feszültségeknek a keresztmetszeti
felület szerinti explicit integrálásával (mikro-modell megfogalmazás), vagy kalibrált parametrikus
egyenletek segítségével (makro-modell megfogalmazás) lehet modellezni – ez utóbbiak az általánosí-
tott „erő–alakváltozás” válaszgörbének felelnek meg.
 Az elaszto-plasztikus érintőleges merevségi mátrix és az ekvivalens csomóponti terheléseket
illetően, a térbeli keretszerkezet eloszló képlékenységi modelljét (12 SzF) hajlékonyságra alapozott
módszerrel kapjuk. Egy elemenst természetesen több keresztmetszet jellemez (számításainkban 9–11
metszet lett figyelembe véve), ezeknek a metszeteknek a helye a számszerinti integrálási séma
pontjaiban van. Ilymódon a rudak (szál-elemek) nemlineáris válaszát mindig a numerikus integrálás
sémájaként szolgáló pontokban található keresztmetszetek sorozatának súlyozott középértékeként
lehet megkapni.
A kapcsolatok viselkedése lehet lineáris, vagy nemlineáris. Ez a megközelítés megengedi úgy a
főtengely menti hajlékonyság, mint a melléktengely menti hajlékonyság modellezését. A képlékeny
zónák terjedését egy alkotóelem hosszában a változó EIy, EIz hajlékonysági és a tengelymenti EA
merevségi együtthatókkal kell figyelembe venni, a hajlítónyomatékok és a tengelyirányú erő
szintjének, valamint a keresztmetszet alakjának és a nemlineáris konstitutív kölcsönhatások
fügvényében [1]. A keresztmetszetek érintőleges merevségi jellemzői az elemens hosszában kerülnek
integrálásra ahhoz, hogy elemensre vonatkozó merevségi együthatókat és ekvivalens csomóponti
terheket kínáljanak [1, 2]. Az ekvivalens csomóponti erők kiszámítása által a rudak oldalterhelése és a
helyi mértani tökéletlenségek figyelembevétele is lehetővé válik úgy, hogy megfeleljenek a
képlékenységi erő felület követelményeinek. A másodfokú hatás, valamint a hajlékony kapcsolatok
befolyása az oldalterhelésekből eredő rögzített vég-erőkre és nyomatékokra ilymódon szintén
bekerülnek a számításba.
Karcsú szerkezetek megfelelő és biztonságos tervezésénél a mértani tökéletlenségek jelentik a
kulcsot. A javasolt számítási modellben, az ön-kihajlás vizsgálatát úgy hajtjuk végre, hogy
megállapítjuk a legalacsonyabb terhelési módot amire kihajlás jön létre, majd ezt a torzított alakot
használjuk kezdeti szerkezeti geometriaként. Így az ekvivalens csomóponti terhek segítségével lehet
elérni minden rész kezdeti torzított alakját [1].

3. SZÁMÍTÁSI PÉLDA
Ahogy az előbbi cikkben már említettük, a javasolt számítási modell gyakorlatbaültetéséhez és
teszteléséhez egy objektum-orientált program lett szerkesztve Compaq Visual Fortran alatt, melyet
egy már létező, Microsoft Visual Basic 6-ban írt kezelőfelületű programmal (NEFCAD) csatoltunk
össze. Az adatbevitel majd a vizsgálat futtatása során egy grafikus interfész (1. ábra) biztosítja a
szerkezet alakjának, alakváltozásának a figyelemmel való követését, kérésre megjelenítve az igényelt
görbéket úgy acél, mint vasbeton tartószerkezetek esetében. A szintén sajátfejlesztésű NEFCAD
számítógép programban már eleve léteztek különféle modulok (lineáris statikai vizsgálat, modál
számítás, szeizmikus terhelés megállapítása, többemeletes szerkezetet megközelítő inga modell
vizsgálata stb.) melyek szintén segítséget kínáltak a vizsgálathoz.

1. ábra
 Előbb az Orbison-féle térbeli hatszintű acélszerkezetet [6], majd egy hasonló alakzattal
rendelkező vasbeton keretszerkezetet vizsgáltunk (2. ábra). Ezeket a szerkezeteket más kutatók is
tanulmányozták már, ezért jó lehetőséget nyújtottak úgy az eredmények pontosságát, mint a
számítások időtartamát illető viszonyításokra. Csupán a vasbeton tartókeret vizsgálatát részletezzük.

(b)

(a)

2. ábra
A vizsgált hatszintes térbeli vasbeton keretszerkezet.
(a) Axonometrikus ábrázolás a szeizmikus terhelés eloszlásával, jellegzetes keresztmetszetek;
(b) eltolási görbék összehasonlítása M–N–Φ vizsgálat és szál-elem modell esetében.

Az egyszerűség kedvéért a keretszerkezet oszlopai szintenként változatlan, 60×60-as

keresztmetszettel, megegyező vasalással, míg a gerendák űgy hossz- mint keresztirányban szintén
azonos, 30×50-es keresztmetszettel és szintén megegyező vasalással voltak számításba véve (2. ábra
középtáján láthatók a metszetek). A földrengési terhelést csomóponti terhekként szimuláltuk Y és Z
irányban az első hosszirányú illetve keresztirányú rezgésalaknak megfelelően. A keretszerkezet így
aránytalan terhelésnek lett alávetve a szeizmikus és a gravitációs erők kombinációjából (egyforma
eloszlású 4,48 kN/m2 nyomás jelentette az első terhelési szintet).
A nyomott beton erő–alakváltozás görbéjét egy másodfokú parabola és egy egyenes kombináci-
ója jelképezi. A beton húzási feszültségét elhanyagoltuk. Úgy húzásra, mint nyomásra, egy bilineáris
elaszto-plasztikus feszültség–alakváltozás összefüggést tételeztünk fel a vasalást illetően. Az alkotó
anyagokra vonatkozóan fc=24 N/mm2 törési feszültséget, ε0=0,002 törési alakváltozást,
εu=0,0035 utolsó alakváltozási értéket és γ=0,15 alakváltozás csillapítási együtthatót vettünk
számításba a beton, illetve fy=350N/mm2 folyási feszültséget és Es=200×103 N/mm2 Young
moduluszt a vasalás számára.
Az építmény egy 0,3g értékű földgyorsulási csúcsértékre (PGA) volt tervezve. A vizsgálatunkat
három földmozgási szintre ismételtük meg, különböző célokból. A szerkezet aránytalan gravitációs
terheléseknek és oldalirányú szeizmikus terhelésnek volt alávetve (a földmozgás I-es típusú rugalmas
válaszspektrumként volt megadva, A típusú talajjal, 5% csillapítással mindegyik csúcsgyorsulásra [8]).
 A javasolt szálszerű „gerenda–oszlop” elemeket használtuk a modellezéshez, úgy a nemlineáris,
mint az M–N–Φ vizsgálat alatt. Mindkét elemzés során tizenegy integrálási pontot vettünk számításba
minden egyes oszlopra és gerendára. Az M–N–Φ módszer folyamán az oszlopok és gerendák hajlítási
és tengelyirányú merevségét a megrepedt keresztmetszetek alapján állapítottuk meg, a nyomaték-
görbület (M– Φ) görbe segítségével.
A gerendák és az oszlopok nyomaték–görbület összefüggéseinek a pontos meghatározása végett
különálló futatásokat végeztünk, keresztmetszeti szál modellel. Az M–N–Φ eljárás esetében a
keresztmetszetek viselkedését „rugalmas–tökéletesen képlékeny” állapotban vettük figyelembe. Az
elhajlási görbék összehasonlítása után nem tapasztaltunk lényeges eltéréseket, gyakorlatilag mind a két
eljárás azonos végterhelési együtthatót adott. Az M–N–Φ eljárás keresztirányban 1,245 értékű,
hosszirányban 1,202 értékű terhelési együtthatót eredményezett, míg a javasolt gerenda–oszlop szál-
elemensekkel keresztirányban 1,269-et, hosszirányban pedig 1,20-at kaptunk. A terhelési folyamat
során viszont szembeszökő eltérés volt a terhelés elhajlási görbéinek az alakjában. E tényt annak
tulajdonítjuk, hogy a nagyobb külső igénybevételek jelentősebb betonrepedést okoznak, így a nyomott
vasbeton kevésbé marad merev és a keretszerkezet válasza hajlékonyabb lesz.

Longitudinal direction Transversal direction

700 500

600
400
Base shear force [kN]

500
Pushover curve(fibre m odel)
Base shear force [kN]

Pushover curve(fibre model)

400 Idealized elasto-plastic diagram for 300
equivalent SDOF s ystem Idealized elasto-plastic diagram for
300 Target displaceme nt (Dt=22.9cm)- equivalent SDOF system
PGA=03g 200 Target displ acement (Dt=15.7cm)-
Target displaceme nt (Dt=45.8cm)- PGA=03g
200 Target displ acement (Dt=31.4cm)-
PGA=0.6g
Target displaceme nt (Dt=11.5cm)- 100 PGA=0.6g
100 PGA=0.15g Target displ acement (Dt=7.9c m)-
PGA=0.15g
0 0
0.00 20.00 40.00 60.00 80.00 100.00 0.00 10.00 20.00 30.00 40.00 50.00 60.00

Displaceme nt [cm] Displaceme nt [cm]

3. ábra
Célponti elmozdulások a PGA=0,3g; PGA=0,15g és PGA=0,6g tervezési gyorsulásokra.

Az elmozdulási igénybevételek kiszámításához az eltolási görbét idealizálva, bilineáris

„rugalmas–tökéletesen képlékeny”, „erő–elmozdulás” összefüggésben vettük következő lépésként
figyelembe. A számításba vett három gyorsulásnak megfelelő eltolási görbe (az 1 szabadságfokú
rendszer idealizált görbéjéhez viszonyítva) a 3. ábrán látható. A 4. ábrán pedig a javasolt nemlineáris
számítási modell segítségével végzett vizsgálat néhány jellemzője van feltüntetve.

A repedt beton
nyomott része

összeomlás előtti alak a képlékeny zónák eloszlása a hajlítási merevségek károsodott

változása keresztmetszeti állapot

4. ábra
Összefoglalt eredmények a valós viselkedésre való földrengési tervezés után.
 A számunkra talán legfontosabb eredmény nem is annyira a kapott értékek megbízhatósága
(amire számítottunk tulajdonképpen), mint inkább a meglepően rövid futtatási idő volt. Ezért
megismételtük a vizsgálatot különböző teljesítményű számítógépeken. A rendelkezésünkre álló leg-
gyengébb számítógép egy régi, 733MHz-es Intel Pentium III processzoros gép volt (Microsoft
Windows 2000-es operációs rendszerrel), de még ezen is csupán körülbelül 2 percig tartott a javasolt
szálmodellezésű vizsgálat lefuttatása az említett szerkezetre. Ilyen hatékonysággal ez a számítási
modell tényleg hasznos gyakorlati eszközzé válhat a tervező mérnökök számára.

Köszönetnyilvánítás
A szerzők köszönik a Román Nemzeti Tudományos Kutatási Hatóság (PNII-IDEI No.
193/2008, ANCS és CNCSIS szerződés) támogatását e dolgozathoz.

Aknowledgment
The authors gratefully acknowledges the support from the Romanian National Authority for
Scientific Research (ANCS and CNCSIS-Grant PNII-IDEI No. 193/2008) for this study.

Irodalmi hivatkozások
[1] Chiorean, C. G.: Aplicatii software pentru analiza neliniara a structurilor in cadre, U.T. Pres kiadó,
Kolozsvár, 2006.
[2] Chiorean, C. G., Bârsan, G. M.: Large deflection distributed plasticity analysis of 3D steel frameworks,
Int. Journal Comp. & Struct., V. 83 No. 19-20, 2005, 1555-1571 oldal.
[3] Li,G. Q., Li, J. J.: Advanced analysis and design of steel frames, John Wiley & Sons, 2007.
[4] Yang, Y. B., Yau, J. D., Leu, L. J.: Recent developments in geometrically nonlinear and postbuckling
analysis of framed structures, Appl. Mech. Rev., V56 No. 4, 2003, 431-449 oldal.
[5] Kishi, N., Chen, W. F.: Moment-rotation relations of semi-rigid connections with angles, Journal of
Structural Engineering., V. 116 No. 7, 1990, 1813-1834 oldal.
[6] Jiang, X. M., Chen, H., Liew, J. Y. R.: Spread of plasticity analysis of three-dimensional steel frames,
Journal Construct. Steel Res., V. 58, No. 7, 2002, 193-212 oldal.
[7] Papanikolau, K. V., Elnashai, A. S., Pareja, J. F.: Evaluation of conventional and adaptive pushover
analysis II: Comparative results, Journal of Earthquake Engineering, 10 (1, 2006), 127-151 oldal.
[8] ***: Eurocode 8, Design of structures for earthquake resistance, January, 2003, European Committee for
Standardization, 2003.
[9] Dulácska, E., Joó, A., Kollár, L.: Tartószerkezetek tervezése földrengési hatásokra, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 2008.