You are on page 1of 12

őFővárosi Bíróság

19.P.24.298/2007/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság

a dr. Bánfalvi Gábor ügyvéd (1519 Budapest, Pf. 409.) által képviselt
felperes neve ... felperesnek

a ... jogtanácsos által képviselt


alperes neve (alperes címe.) alperes ellen

sajtó-helyreigazítás iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy az általa szerkesztett ... lapban az ugyanott 2007.
június 18-án megjelent „..." című cikkel azonos helyen és betűszedéssel az ítélet jogerőre
emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt.

„Helyreigazítás

Lapunk 2007. június 18-i számában „..." című cikkben

- Azt a valós tényt, hogy a cikkben szereplő egyetemi hallgató és a felperes neve
felperesi intézmény kara között jogi vita keletkezett a hallgató jogviszonyának
fennállásáról abban a hamis színben tüntettük fel, hogy a vitában kétséget
kizáróan a hallgató álláspontja lenne a helyes.

- Valótlanul állítottuk, hogy az egyetemen nem érkeztetik a törvényes


határidőben a különböző beadványokat.

- Valótlanul állítottuk, hogy a felperes neve felperesi intézmény kara hallgatói


felülbírálati bizottságának tagjai egzisztenciális függésben állnának az egyetemi
vezetéssel.

- Valótlan állítottuk, hogy az új eljárásban az egyetem eljárásában több hónapos


késedelmek következtek volna be.

- Valótlanul állítottuk, hogy az egyetem vizsgaszabályzatai nem állták volna ki a


jogszabályi próbát. A vizsgaszabályzat jogellenességét senki nem állapította
meg."

A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A peres felek a képviselettel járó költségeiket maguk viselik.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán 21.000.-Ft (Huszonegyezer)Ft illetékből


az alperes által szerkesztett lapot kiadó ... Kft. ... 8.400.- Ft(Nyolcezer-
négyszáz)Ft-ot köteles a Magyar Államnak megfizetni külön felhívásra.
A fennmaradó 12.600.-Ft (Tizenkettőezer-hatszáz)Ft illetéket a
felperes illetékmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet
ennél a bíróságnál kell három példányban előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a


másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre,


vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés az
ítélet indokolása ellen irányul bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú
bíróság tárgyaláson bírálja el.

IN D OKO LÁ S

B.P. a felperes neve felperesi intézmény karának hallgatója volt. Ezen kar
dékánhelyettese 2005. április 7-i levelében tájékoztatta a hallgatót arról, hogy a hallgató
jogviszonyát tanulmányi elégtelenség miatt megszünteti. A határozat megállapította, hogy
a hallgató halegészségügy tantárggyal kimerítette a kétszeri tantárgyfelvétellel járó
maximum hat vizsgalehetőséget. A hallgató fellebbezése folytán az ügyben eljárt az
felperesi intézmény kar hallgatói felülbírálati bizottsága, amely a dékánhelyettesi döntést
helybenhagyta. A hallgató az ülésről készült jegyzőkönyvet kérés ellenére sem kapta
meg. A hallgató a döntéssel szemben bírósághoz fordult, amelyben kérte a személyével
szemben hozott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú szerv új eljárásra
utasítását. A ...i Bíróság 8.K.33.234/2005/3. számú jogerős ítéletével a hallgató keresetét
elutasította. A döntéssel szemben a hallgató felülvizsgálati kérelemmel élt, amelynek
folytán a Legfelsőbb Bíróság 2006. október 4-én kelt Kfv.IV.37.040/2006/5. sorszámú
ítéletével a ...i Bíróság jelzett számú ítéletét hatályon kívül helyezte, továbbá a hallgatói
felülbírálati bizottság döntését hatályon kívül helyezte és a közigazgatási per alperesét új
eljárásra kötelezte. Az ítélet a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta. A Legfelsőbb
Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a hallgató az egyik érintett félévben sem
használta ki a 3-3 vizsgalehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság ezért arra a következtetésre
jutott, hogy a ...i Bíróság a saját eljárásban nem észlelte az egyetem eljárásának
jogellenességét.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntése, valamikor 2006.


decemberében jutott el az oktatási dékánhelyetteshez. Ezt követően ő 2007. január 8-án
kelt határozatával B.P. hallgatói jogviszonyát tanulmányi elégtelenség miatt
megszüntette. A döntés ellen a hallgató fellebbezéssel élt. Az felperesi intézmény kar
hallgatói felülbírálati bizottsága 2007. február 19-én ülést tartott és február 21-én hirdette
a megismételt eljárásban a határozatát, amelyben a dékánhelyettes döntését
helybenhagyta.

Az alperes újságírója ... hosszú időn át foglalkozott az üggyel, beszélt az egyetem, illetve
az felperesi intézmény kar képviselőjével, az érintett diákkal és annak jogi
képviselőjével egyaránt. Az erről szóló írása a ... 2007. június 18-i számának 7. oldalán
jelent meg. A cikk az „..." címet viselte, alcíme pedig a „..." volt. A cikk a szerző általános
megállapításával kezdődik a honi oktatásügyről, illetve a jelenlegi politikai hatalomról. A
szerző azt a kérdést teszi fel, hogy vissza lehet élni az egyetemi autonómia
intézményével. Ugyancsak kérdésként fogalmazza meg azt, hogy „folytathatja-e
kényszerrel megszakított tanulmányait a diák a felperes neve országos
monopolhelyzetben lévő felperesi intézmény karán?" A szerző a Legfelsőbb Bíróság
határozatát jogilag nyilvánvalóan tévesen értelmezve azt közli, hogy a diáknak
Legfelsőbb Bírósági ítélete van arról, hogy tanulmányait folytathatja, de az egyetem
továbbra is hajthatatlan. A szerző azt írja, hogy az a kérdés fogalmazódik meg, hogy
„felülírhatja-e az intézményi autonómia a hatályos magyar törvényeket?". A szerző maga
számára azon kérdéseket fogalmazza meg, hogy lehet-e érvényt szerezni a Legfelsőbb
Bíróság döntésének, illetve hogy jogállam-e a Magyar Köztársaság. A cikk azt közli,
hogy B.P. az egyetem volt hallgatója álláspontja az, hogy indokolatlanul
„megalapozatlanul elmulasztott vizsgakötelezettségeire hivatkozva" szüntették meg
tanulmányi jogviszonyát, ezért a végsőkig elment, perelt és nyert. A szerző azt írja, hogy
a hallgató autodidakta módon lassan saját ügyvédjévé vált. A szerző ezt követően méltatta
saját tevékenységét abban a tekintetben, hogy milyen nagy energiát fordított az ügyre,
milyen sok emberrel beszélt, milyen sok szabályzatot tekintett át. Közölte, hogy a
szabályzatok „luca-széke módján készültek" arról, hogy voltak „titkolt bizottsági
jegyzőkönyvek". A szerző sérelmesnek találta azt a gyakorlatot is, hogy az egyetem
részéről nem kívántak érdemben nyilatkozni arra való hivatkozással, hogy folyamatban
lévő ügyről van szó. A cikk úgy minősíti az egyetem magatartását, hogy ők a hallgatót
gyakorlatilag „rendszerhibának" tekintik, aki ok nélkül visszafelesel és rombolja az
egyetem tekintélyét. A cikkben azt közlik, hogy az egyetem nem érkeztetik időben a
hivatalos bírósági vagy egyéb papirost és amikor a hallgató azt személyesen behozza,
akkor őrző-védővel kivezettetik.

A cikk beszámol arról, hogy az egyetemet irritálja az, hogy a hallgató az ... Hatósághoz
fordult, illetve azt firtatta, hogy miért érvényesül más gyakorlat a fizetős külföldi
diákokkal szemben. Ennek kapcsán a cikk azt is írja, hogy a külföldi diákok nemzetközi
akkreditációs gondok miatt hajlamosak továbbállni. A cikk beszámol arról, hogy a
vizsgákra világhálón lehet jelentkezni, „ám az alkalmazott rendszer, illetve annak
kezelése a jelek szerint korántsem tökéletes". A cikk kiemeli azt, hogy a hallgatói
felülbírálati bizottság 2005-ös döntését a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette és a kart
új döntés meghozatalára utasította. Ezt követően azt közli, hogy az illető bizottság tagjai
egzisztenciálisan nyilvánvalóan egytől-egyig függnek az egyetemi vezetéstől, illetve azt
fogalmazza meg a cikk, hogy a megszabott határidő lejárta után több hónappal később
ültek össze. A cikk beszámol arról, hogy az újabb határozat nem állította helyre B.P.
hallgatói viszonyát. A cikk azt a jogilag pontatlan megfogalmazást is tartalmazza, hogy a
Legfelsőbb Bíróság nem állította helyre a hallgató hallgatói jogviszonyát.

A cikk az ügy lényegét abban foglalja össze, hogy az elmulasztott vizsgaidőpontok nem
mindenütt voltak fedésben a számítógépes nyilvántartáshoz „a dékánia azonban
ragaszkodott és ragaszkodik a saját csalhatatlanságához". A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a
cikk oly módon interpretálja, hogy a kari hallgatói bizottság törvénysértően működött,
illetve hogy „a vizsgaszabályzat sem állta ki a jog próbáját". A valóságban a
vizsgaszabályzat jogellenességét semmilyen arra jogosított szerv nem állapította meg. A
cikk szerzője, bár jogi ismeretekkel nem rendelkezik, közölte a cikkben azt, hogy az
egyetlen helyes döntés az lenne, hogy a hallgató hallgatói jogviszonyát vissza kellene
állítani. Arra a megállapításra jut, hogy ezzel szemben az egyetem védi saját
csalhatatlanságát, tévedhetetlenségét. A cikk azt is közli, hogy az egyetemi integráció
miatt a rektor „valahol távol van, elérhetetlen messzeségben: nem is igen tudja mi zajlik
pontosan ebben az alegységben". A cikk arról is ír, hogy a hallgató számára azért is
negatív, mert a döntés változatlansága esetén újra kell kezdenie tanulmányait és ...on más
intézményben azt nem is folytathatja. Arra a dilemmára is utal, hogy esetleges új
helyzetben a hallgatónak ugyanezen az egyetemen kell továbbtanulnia, amellyel perben,
haragban áll. Azt a jogi következtetést is tartalmazza a cikk, hogy egy polgári perben az
egyetemnek több milliós kártérítést kell majd fizetnie az elveszített évekért. A cikk
szerzője úgy összegzi megállapításait, hogy az eset olyan mint az állatorvosi ló, melyen
minden lóbetegségben megtalálható. A szerző kifejti azt, hogy az egyetemi autonómia
nem arra való, hogy a jogtól védje az egyetemet, hanem hogy a politikai túlkapásaitól
óvja meg.

A felperesnél úgy ítélték meg, hogy a cikk több kitétele sérti a felperes személyiségi
jogait. Az egyetem felperesi intézmény karának dékánja ... 2007. június 21-én levéllel
fordult a szerkesztőséghez. A levél sérelmes állításként kiemeli azt, hogy „a diáknak
Legfelsőbb Bírósági ítélete van arról, hogy folytathatja tanulmányait". A levél közli, hogy
ezzel szemben a valós tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra kötelezte az
egyetemet, amely a levél megírásának időpontjában még folyamatban van. A levél azzal
zárul, hogy a szerző méltatlannak érzi, hogy az állításokat egyenként cáfolja, ezért „jelen
levelemnek a lapjukban való közzétételével a kérdést lezártnak tekintem". A levél
közlésére a lapban nem került sor. Ezt követően a dékán 2007. július 16-án tételes
helyreigazítási igényt nyújtott be az alpereshez a főszerkesztőhöz címezve, immáron
pontonként felsorolva a felperes által sérelmesnek talált kitételeket és az általa közölni
kért valós tényeket. Az alperes ennek a kérelemnek sem tett eleget. Ezt követően a
felperes keresetet nyújtott be a bíróságnál, amelyhez a kereset 2007. augusztus 8-án
érkezett meg.

A felperes a kérelemmel egyező módon olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte


kötelezni az alperest, amelyből kitűnik, hogy a bíróság visszaállíthatta volna az érintett
hallgató hallgatói jogviszonyát, hogy a jogi kiindulópont eleve téves. A felperes kérte
annak közlését, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete nem hatalmazta föl a hallgatót
tanulmányainak folytatására. A felperes annak közlésére is igényt tartott, hogy a cikk
elmulasztotta közölni a hallgatói jogviszony megszüntetésének valós okát, arról sem
számolt be, hogy a ...i Bíróság a megismételt eljárásban hozott határozatot
helybenhagyta. A felperes kérte annak közlését, hogy az egyetemi autonómia
természetesen nem írja felül a hazai jogszabályokat. Kérte közölni, hogy a hallgató nem
válhatott saját ügyvédjévé, és közölni kérte, hogy az egyetem a kért szabályzatokat a
kellő időben megalkotta, azokat érdemben senki nem kifogásolta meg. A felperes kérte
közölni azt is, hogy a hivatalos iratokat határidőn érkeztetik, a hallgató kivezettetésére
pedig megalapozottan került sor. A felperes azt is közölni kérte, hogy az egyetemnek
nincsenek nemzetközi akreditációs gondjai. A felperes azt is közölni kérte, hogy nem
történt több hónapos csúszás a megismételt eljárásban és annak közlésére is igényt tartott,
hogy a bejelentkezési módszer a valóságban érdemben működik. A felperes annak is
közlésére is igényt tartott, hogy az egyetem vizsgaszabályzatai nem jogellenesek, illetve
is helyreigazítani kérte, hogy az egyetem rektora nem tudna arról, hogy mi folyik az
felperesi intézmény karon.

Az alperes kérte a kereset teljes elutasítását. Előadta, hogy elsődlegesen az eljárás


megszüntetésének van helye, mert érdemben a 2007. július 22-i írt levelet kell
helyreigazítási kérelemként kezelni és ahhoz képest a felperes keresete elkésetten érkezett
meg a bírósághoz. Az alperes álláspontja szerint a kereset érdemben is alaptalan volt,
mert egyrészt véleményt kívánt volna helyreigazíttatni, másrészt pedig a tényállítások
valóságtartalma érdemben bizonyítható.

A bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak.

Az alperes álláspontjára figyelemmel elsődlegesen abban a kérdésben kellett a bíróságnak


állást foglalnia, hogy a felperes keresete a határidőben érkezett-e meg a bírósághoz.
Ehhez azt is meg kellett vizsgálni, hogy a felperes mely igényét lehet hatályos
helyreigazítási kérelemként elfogadni. A Pp. 342. § (1) bekezdése értelmében sajtó-
helyreigazítást a közlemény megjelenésétől számított 30 napon belül lehet írásban kérni a
sajtótól. Ez a szabály önmagában nem zárja ki, hogy ugyanazon cikk vonatkozásában a
30 napos határidőn belül akár több kérelem is érkezzék. Kérdés ugyanakkor változatlanul
fennmarad abban a vonatkozásában, hogy több kérelem esetén melyiket kell a
helyreigazítási határidő számítása tekintetében érvényesnek tekinteni. A bíróság szerint,
ha a több kérelem tartalmilag azonos, akkor nyilvánvaló az, hogy a korábbi kérelem
megérkezésének időpontja irányadó a határidők számítása szempontjából. A bíróság
szerint azonban ettől eltérő a helyzet akkor, ha a kérelmek tartalma részben vagy
egészben nem azonos. Amennyiben tehát az ismételten előterjesztett kérelem a korábbi
kérelemhez képest új tartalmi elemeket hordoz, akkor a bíróság álláspontja szerint az új
tartalmi elemek vonatkozásában önállóan kell a határidőket számítani. A jelen esetben ez
azt jelenti, hogy össze kell vetni a dékán által korábban, majd később aláírt kérelmek
tartalmát. A bíróság szerint ezek a kérelmek tartalmilag egyetlen vonatkozásban esnek
egybe, a később beterjesztett helyreigazítási kérelem 2. pontja szerepelt ugyanis a korábbi
helyreigazítási kérelemben („a diáknak Legfelsőbb Bírósági ítélete van arról, hogy
folytathatja"). A bíróság álláspontja szerint tehát a korábban már előterjesztett kérelem
vonatkozásában a határidőt az első előterjesztéstől számítódik. Azokban az esetekben
viszont, amely az első kérelemben nem szerepeltek, az ugyancsak a 30 napos határidőn
belül előterjesztett második kérelem előterjesztésének az időpontja az irányadó. Ehhez
képest tehát az utóbbi helyreigazítási kérelemben 2. pont alatt előterjesztett kérelem
elkésettség miatt érdemben nem felülbírálható, ezt meghaladóan azonban érdemi
vizsgálatnak van helye.

A Ptk. 79. § (1) bekezdése értelmében, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap),
rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl, híresztel vagy való tényt hamis
színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan
közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan,
mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények. Az Alkotmány 2.
§ (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. A 8.
§ (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű
kötelessége. A 61. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek
joga van a szabad véleménynyilvánításra és arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje,
illetőleg terjessze. A (2) bekezdés értelmében a Magyar Köztársaság elismeri és védi a
sajtó szabadságát. A Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat
mindenki köteles tiszteletben tartani, ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A 75. §
(2) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi
személyekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a védelem - jellegénél fogva - csak a
magánszemélyeket illetheti meg.

Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalása értelmében a vitatott sajtóközleményt a


maga egészében kell vizsgálni. A vitatott kifejezéseket, kitételeket nem formális
megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni. A közlemény egymással
összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell
lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személynek megítélése
szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak
alapot helyreigazításra. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi,
gazdasági, politikai, tudományos vagy művészeti vita önmagában ugyancsak nem lehet
helyreigazítás alapja. A PK 14. számú állásfoglalása értelmében a sajtóközlemény vitatott
tényállításait a sajtószerv köteles bizonyítani. Ez a kötelezettség általában fennáll akkor
is, ha a sajtószerv híven közli más személy tényállítását, vagy átveszi más szerv
(sajtószerv) közleményét. A PK 15. számú állásfoglalása értelmében ha a bíróság a
keresetnek helytad, határozatában (a kérelem és az ellenkérelem korlátai között) belátása
szerint állapítja meg a a helyreigazítás szövegét.

Az Alkotmánybíróság több esetben foglalkozott a szabad véleménynyilvánításhoz való


jog tartalmával, terjedelmével, jogi védelmével és korlátaival egyaránt. Az
Alkotmánybíróság 30/1992. (V.26.) AB számú határozatának indokolása kifejti azt, hogy
a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alkotmányos alapjog,
amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható, ezért a sajtószabadságot
esetlegesen korlátozó rendelkezéseket minden esetben megszorítóan kell értelmezni.
Ebben a körben a leginkább indokolást az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI.24.) AB számú
határozatának indokolása tartalmazza. Ez alapelvként rögzíti azt, hogy a szabad
véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet
nélkül védi. Az Alkotmány a szabad kommunikációt biztosítja, és nem a kifejtett
vélemény tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebből a
bíróságra nézve érdemben az következik, hogy amennyiben egy-egy kitételt
véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát, mert az nem a
feladata. A véleményként történő értékeléssel a bíróság nem a kifejtett véleménnyel való
egyetértését, vagy azzal való szembehelyezkedését fejezi ki, mert ez sem a feladata. Az
Alkotmánybírósági határozat indokolása részletesen foglalkozik az Európai Emberi Jogi
Bíróság vonatkozó gyakorlatával. Ennek alapelveként rögzíti azt, hogy nincs
demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia és nyíltság nélkül, a
véleménynyilvánítás szabadsága, a demokratikus társadalom egyik alapköve,
fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket
és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek, vagy aggodalmat keltenek.

Az Alkotmánybíróság kiemelten rögzíti azt, hogy az alkotmány a véleménynyilvánítási


szabadság megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés az értékítélet
között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a
biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját
álláspontjáról. A véleménynyilvánítása szabadsága ezért általában mindenféle közlés
szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől,
erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Önmagában valamely tény
közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának a közlésnek a körülményei is
tükrözhetnek véleményt, azaz a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga nem
korlátozódik csupán az értékítéletekre. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a
véleménynyilvánítási szabadság határainak megvonásánál indokoltnak látta különbséget
tenni a tényközlés és az értékítélet között. Az értékítéletre az egyén személyes
véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül
attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul.
A bíróság szerint ez egyben azt is jelenti, hogy a jogi védelem az esetlegesen
megalapozatlan, ügyetlen vagy jogilag meg nem indokolt véleményeket is megilleti. Az
Alkotmánybíróság álláspontja szerint fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan
értékítéletek, amely a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésének adnak hangot még
akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak.

A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az


Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a
becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy
kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának, vagy foglalkozása, hivatása
gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának
vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot
elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és
kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmány védelem nem vonatkozhat a
tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan
alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható és a valótlan tények
közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény
alakítására hivatásszerűen résztvevő személyek esetében. Az állandó bírói gyakorlat az
újságírókat egyértelműen az utóbbi személyi körbe sorolja.

A Ptk. 85. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat személyesen kell
érvényesíteni. Ezt az általános alapelvet a sajtó-helyreigazítás eljárásokra nézve a PK 13.
számú állásfoglalása konkretizálja. Ennek értelmében sajtó-helyreigazítást az kérhet,
akinek személye a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal,
vagy akinek a személye sajtóközlemény tartalmából egyébként felismerhető. Ez azt
jelenti, hogy mindenki csak a saját személyére közvetlenül vonatkozó kitételek
vonatkozásában rendelkezik kereshetőségi joggal, mások nevében, illetve mások helyett
nem léphet fel. A bíróság mindezen általános szempontok alapján végezte el a konkrét
vizsgálatot a felperes keresetének sorrendiségét követve.

1. A bírósági döntés lehetőségei

A felperes kifogásolta a cikk azon megállapítását, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak nem lett
volna lehetősége arra, hogy érdemben felülvizsgálja a megtámadott megszüntető
határozatot. A felperes szerint ezzel a szerző jogi járatlanságát árulta el. Az alperes
álláspontja szerint egyértelműen véleményről van szó. A bíróság ebben a tekintetben az
alperes álláspontját osztotta, a korábban kifejtettek szerint pontatlan vagy megalapozatlan
vélemény önmagában nem ad alapot helyreigazításra. Ezért ezt a kereseti kérelmet a
bíróság elutasította.

2. A Legfelsőbb Bíróság ítélet tartalma

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött volna, hogy a
hallgató folytathatja a tanulmányait. A bíróság a korábbiak szerint ezt a kereseti kérelmet
annak elkésettsége okán érdemben nem találta vizsgálhatónak, így helyreigazításra sem
látott lehetőséget.

3. A hallgatói jogviszony megszüntetésének valós oka

A felperes sérelmezte azt, hogy a cikkben egyáltalán nem került feltüntetésre az a


körülmény, hogy a hallgatói jogviszony megszüntetésének valós indoka a tanulmányi
vizsgakötelezettség nem megfelelő teljesítése volt. Az alperes szerint az itt kértekkel
ellentétes közlemény a cikkben nem szerepel. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem
találta alaposnak. Álláspontja szerint a cikk egésze beszámol arról a tényről, hogy a
megismételt eljárásban milyen döntés született, az a tény, hogy ezzel a szerző nem ért
egyet, a bíróság szerint még ad alapot helyreigazításra.

4. Egyetemi autonómia és a jogszabályok


A felperes sérelmezte azt a leírást, mely szerint az egyetemi autonómia felülírná a
hatályos magyar jogszabályokat. Az alperes szerint ez egyértelműen vélemény, így
igazságtartalmától függetlenül nem lehet helyreigazítás alapja. A bíróság ebben a
tekintetben osztotta az alperes jogi álláspontját, csak visszautal arra, hogy a vélemény
megalapozottságától függetlenül nincs helye helyreigazítás elrendelésének
véleménynyilvánítás esetén.

5. A hallgató jogi tudása

A felperes sérelmezte azt a leírást, hogy az egyetemmel szemben álló hallgató saját
ügyvédjévé vált volna, mert ez elhallgatja azt a valós tényt, hogy a valóságban mindvégig
jogi képviselővel járt el. Az alperes szerint ebben a tekintetben hiányzik a felperes
kereshetőségi joga. A bíróság ezt a kereseti kérelmet nem találta alaposnak. A vitatott
kitétel a bíróság álláspontja szerint egyértelműen véleménynyilvánításnak, értékelésnek
minősül és nem közvetlenül a felperesre vonatkozik. A cikk egyébként tartalmazza azt is,
hogy az egyetemmel szemben álló hallgatónak jogi képviselője is volt. A bíróság tehát a
kereshetőségi jog hiányában, illetve a véleménynyilvánítás okán is elutasította ezt a
kereseti kérelmet.

6. Szabályzatok és jegyzőkönyvek

A felperes kifogásolta azt a leírást, mely szerint az egyetem szabályait „luca-széke


módjára" készülnének, illetve titkolt jegyzőkönyvekre került volna sor. Az alperes szerint
ebben a vonatkozásban egyrészt véleménynyilvánításról volt szó a szabályzatok
vonatkozásában, a jegyzőkönyv eltitkolása vonatkozásában pedig valós tényállítás
történt. A bíróság tanúként hallgatta meg B.P.t az érintett volt egyetemi hallgatót, aki
érdektelennek az adott ügyben személyes érintettsége okán semmiképpen nem volt
tekinthető, ugyanakkor azon tényelőadását, hogy az első felülvizsgálat során a hallgatói
felülbírálati bizottság jegyzőkönyvét kérése ellenére nem kapta meg, a felperes érdemben
nem tudta megcáfolni. Ezért a tényelőadás vonatkozásában annak valótlansága nem volt
megállapítható. Az a megállapítás pedig, hogy a szabályzatok lassan készültek el, a
bíróság álláspontja szerint véleménynyilvánítást jelentenek, így nem képezhetik
helyreigazítás alapját.

7. Iratok nem érkeztetése, illetve a hallgató kivezettetése

A felperes kifogásolta azt a megfogalmazást, mely szerint a felperesnél a hivatalos


iratokat nem érkeztetnék időben, illetve hogy megalapozatlanul kivezettették volna a
hallgatót a kar épületéből. Az alperes az érintett hallgató tanúkénti meghallgatását kérte
ebben a vonatkozásban. B.P. arról az esetről részletesen nyilatkozott. A korábban
kifejtettek szerint ő az adott ügyben érdektelennek semmiképpen sem tekinthető, az
azonban megállapítható volt, hogy kivezettetése ténylegesen megtörtént. Azt azonban a
tanú előadása semmilyen módon nem bizonyította és egyéb bizonyítási eszköz sem
merült fel arra nézve, hogy a felperesnél a hivatalos, illetve bírósági iratokat nem
megfelelő módon érkeztetnék. Ez utóbbi vonatkozásban tehát a bíróság a helyreigazítást
elrendelte, a kivezettetés vonatkozásában azonban az igényt megalapozatlannak találta.

8. Akkreditációs gondok

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy az egyetemnek akkreditációs gondjai lennének.


A felperes előadta, hogy az akkreditációt a magyarországi megfelelő bizottság végzi,
amelyet az európai unióban automatikusan elfogadnak. A felperes csatolta az
akkreditációt igazoló kimutatásokat. Az alperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy itt
egy nemzetközi szervezet minősítésének hiányáról van szó, amely csak a cikk
megjelenését követően változott meg. A felperes előadását a meghallgatott tanú
megerősítette. Az alperes okiratokat csatolt arra nézve, hogy ez a minősítés, illetve ennek
hiánya ... elnevezésű nemzetközi szervezettől származik. A bíróság erre figyelemmel ezt
a kereseti kérelmet azért utasította el, mert álláspontja szerint ezzel az igazolással
megalapozott vélemény kifejtéséről volt szó ebben az esetben.

9. Egzisztenciális függés

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy az felperesi intézmény kar hallgatói felülbírálati
bizottságának tagjai egzisztenciális függésben lennének az egyetemtől. A felperes szerint
az a hamis látszat is keletkezik ezáltal, hogy a bizottság tagjainak döntését az egyetem
befolyásolta volna. Kifogásolta továbbá azt a leírást, amely szerint a megismételt eljárás
több hónapos késéssel zajlott volna. Az alperes az egzisztenciális függés véleménynek
minősül, a határidő be nem tartása tény, hiszen a Legfelsőbb Bíróság ítéletének
kézhezvételével képest, mintegy másfél hónappal később született meg az oktatási
dékánhelyettes elsőfokú döntése, noha a törvény 30 napos határidőt állapít meg. A
bíróság ebben a vonatkozásban a helyreigazítási igényt megalapozottnak találta. Az
alperes csak állította, de érdemben semmivel nem bizonyította, hogy a bizottság tagjai
egzisztenciális függésben állnának az egyetemtől, hiszen még az sem került
megnevezésre, hogy kik és miért lehetnek a bizottság tagjai. A bíróság ezt a körülményt
semmiképpen sem találta önmagában nyilvánvalónak, vagyis köztudomású ténynek. A
határidők vonatkozásában is helytállónak találta a helyreigazítási kérelmet tekintettel
arra, hogy a cikk több hónapos késedelmet állít, viszont már 2007. január 8-ával
megszületett a megismételt eljárásban az elsőfokú határozat, ami a határozat
kézbesítésének időpontjához képest semmiképpen sem minősíthető több hónapos
késedelemnek.

10. A vizsgálatra való jelentkezés rendje

A felperes kifogásolta azt a leírást, amely arra vonatkozik, hogy a vizsgákra való
bejelentkezés rendszere koránt sem tökéletes. A felperes előadta, hogy a felperesen kívül
más személynek ezzel gondjai valójában nem keletkeztek. B.P. tanúként azt adta elő,
hogy a rendszer önmagában nem áttekinthetetlen vagy rendkívül bonyolult, azonban a
kivitelezéssel valóban problémák akadtak. A bíróság erre figyelemmel is helytállónak
találta ebben a kérdésben azt az alperesi érvelést, hogy ebben a tekintetben egyértelműen
véleménynyilvánításról, bírálatról van szó, amely nem lehet helyreigazítás alapja.
11. Vizsgaszabályzat

A felperes kifogásolta azt a leírást, amely szerint az egyetemi vizsgaszabályzat nem állta
volna ki a jogszabály próbáját. A felperes előadta, hogy a vizsgaszabályzat az előírt
határidőben megalkotásra került, azt az illetékes egyetemek, szervek elfogadták,
tartalmával szemben az ... Minisztérium kifogást nem emelt. A felperes előadta, hogy
folyamatosan létezett az felperesi intézmény kar vizsgaszabályzata, nem volt olyan
időszak, amikor az egyetemi vagy a kari vizsgaszabályzat ne érvényesülhetett volna.
Ezzel szemben állt az alperes által meghallgatni kért tanú hosszadalmas fejtegetése arról,
hogy az ő meglátása szerint miért nem volt megfelelő a vizsgaszabályzat. A bíróság
szerint az alperes ezzel nem tudta azt bizonyítani, hogy a vizsgaszabályzat
jogellenességét bármely arra jogosult személy, vagy szervezet ténylegesen megállapította
volna, márpedig a cikk közlése alapvetően ezt tartalmazza („nem állta ki a jogszabály
próbáját"). A bíróság ezért a Pp. 345. § (3) bekezdése alapján ebben a tekintetben a
helyreigazítást elrendelte.

12. A „rektor messze van"

A felperes kifogásolta azt a leírást, hogy az egyetem rektora ne tudná, hogy mi zajlana a
karon, mert a rektorátus ...n van. A felperes előadta, hogy a rektor az adott ügyben
folyamatos tájékoztatást kapott. Az alperes itt tulajdonképpen a szerzőnek az egyetemi
integráció hátrányairól alkotott véleményéről van szó. B.P. tanú elmondta, hogy önmaga
is levelezésben állt az egyetem rektorával, de az részére érdemi segítséget nem nyújtott. A
bíróság álláspontja szerint ebben az esetben az volt megállapítható, hogy az adott kitétel a
szerző véleményét tükrözi, annak megalapozottsága, érdemi helytállósága, vagy
megalapozatlansága nem ad alapot önmagában helyreigazításra.

A felperes keresetében több pontot is érintően kifogásolta azt, hogy a cikk egyoldalúan
számol be az eljárások menetéről. A Legfelsőbb Bíróság PK 14. számú állásfoglalása
értelmében a sajtószerv a helyreigazítás kötelezettsége nélkül számolhat be a vádirat
tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról és a nem jogerős ítéletről. A bírói gyakorlat ezt az
alapelvet úgy bővítette ki, hogy a sajtószerv a valóságnak megfelelően bármely nem
titkosított eljárás bármely szakaszáról beszámolhat. A tájékoztatásnak összhangban kell
állnia az adott eljárás konkrét állásával, nem fejezhet ki előzetes ítéletmondást és
tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvét. Amennyiben
az az eljárás, amelyről beszámoltak nem vezetett a helyreigazítást kérő fél
elmarasztalására, jogosult kérelmére erről is be kell számolnia a sajtószervnek. A jelen
eljárás is egy folyamatban lévő ügyet érintett. Azt nem lehet érdemben a felperes által az
alperes terhére róni, hogy nem számolt be az adott eljárást lezáró ismételt bírósági
döntésről, hiszen ez a bírósági döntés a cikk megjelenésének az időpontjában még meg
sem született. Az azonban elvárható volna a bíróság szerint az alperestől, hogy a
helyreigazítás kézhezvételét követően - miután a valós tény közlésére irányuló kérésként
is értékelhető a helyreigazítási kérelem - beszámoljon arról, hogy a konkrét ügyben a
szerző egyéb jogi következtetéseivel ellentétes bírósági ítélet született. Miután a felperes
eredetileg válaszlevelének közlését kérte, ezért a bíróság annak összességét is értékelve
szükségesnek látta olyan tartalmú helyreigazítás közlését, amely arra vonatkozik, hogy a
cikk egésze a tényeket oly módon csoportosítja, hogy abból az a látszat keletkezik, hogy
a tényleges fennálló jogvitában mindenképpen az egyetemmel perben álló hallgató
igényének megalapozottsága tűnne ki. A bíróság ezért a cikk egészére vonatkozóan erre
vonatkozó helyreigazítást rendelt el.

A felperes összességében részlegesen lett pernyertes, ezért a bíróság a perköltség


viseléséről a 81. § (1) bekezdése alapján határozott oly módon, hogy miután a
pernyertesség-pervesztesség értéke közel azonos volt, ezért úgy rendelkezhetett, hogy a
peres felek a perrel kapcsolatos költségeiket maguk tartoznak viselni. A tárgyi
illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viseléséről a 6/1986. (VI.26.) IM sz.
rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett a bíróság.

Budapest, 2007. október 8.

dr. Pataki Árpád


sk.
tanácselnök

A kiadmány hiteléül: