You are on page 1of 4

12.

tétel

2. Témakör: Művek a magyar irodalomból II. Választható szerzők

Tétel: Kertész Imre: Sorstalanság

„És ezt mivel magyarázod? –, s kis gondolkodás után azt találtam: – Az idővel. – Hogyhogy az idővel? –
Úgy, hogy az idő segít. – Segít…? miben? – Mindenben –, s próbáltam neki elmagyarázni, mennyire más
dolog például megérkezni egy, ha nem is éppen fényűző, de egészében elfogadható, tiszta, takaros
állomásra, ahol csak lassacskán, időrendben, fokonként világosodik meg előttünk minden. Mire egy
fokozaton túl vagyunk, magunk mögött tudjuk, máris jön a következő. Mire aztán mindent megtudunk, már
meg is értettünk mindent. S mialatt mindent megért, ezenközben nem marad tétlen az ember: máris végzi az
új dolgát, él, cselekszik, mozog, teljesíti minden újabb fok minden újabb követelményét. Ha viszont nem
volna ez az időrend, s az egész ismeret mindjárt egyszerre, ott a helyszínen zúdulna ránk, meglehet, azt el
sem bírná tán se koponyánk, sem a szívünk”
(Kertész Imre: Sorstalanság)

Feladat:
Mutassa be Kertész Imre Sorstalanság című regénye alapján Köves Gyuri lelki változását!

1. Élete
Kertész Imre 1929-ben született Budapesten, 14 évesen Auschwitzba, majd Buchenwaldba került. A lágerek
felszabadítása után 1945-ben hazatért Mo-ra, majd leérettségizett. Egy ideig újságírással, fizikai munkával
tartotta el magát, majd 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító volt. 2016. március 31-én hunyt el
Budapesten, otthonában.
Műveinek többsége A Holokausztról szól, hiszen személyesen is átélte a zsidók üldöztetését.
2. A Sorstalanság keletkezése, fogadtatása
Első regényét, a Sorstalanságot rendkívül hosszú ideig, 1960 és 1973 között írta, de csak 1975-ben engedték
kiadni. Sok egyéb kitüntetése mellett 2002-ben életművéért megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
2005-ben Koltay Gábor filmet készít belőle.
A regény kezdeti sikertelenségének egyik oka az volt, hogy Kertész Imre újszerűen ábrázolta a
Holokausztot, szakított az eddig megszokott ábrázolásmóddal. A lágerek világát egy 15 éves kamasz,
Kertész Gyuri szemszögéből mutatta be, az ő szemén keresztül, egy gyermek által láttatta az eseményeket.
Az író felnőttként visszaemlékezve írta regényét, de mégis úgy érezzük, mintha először élné át a történteket.
A Holokauszt élményét azért nehéz visszaadni, mert a mai olvasótól távol eső világot mutat be, az ember
nem hinné, hogy ilyen szörnyűségek történhetnek.
3. A cím:
Arra utal, hogy a főszereplő nem érzi igazán zsidónak magát, nem tud héberül, de így sorstalanul is viselnie
kell származása következményeit. Kertész Imre így írt a címadásról:
A SORS = a választás szabadsága - a SORSTALANSÁG = a választás szabadságának hiánya: „ha a ránk
kirótt determinációnkat éljük végig valóságként…. Ezt nevezném sorstalanságnak.” (Gályanapló, 15.o.-
1992.)
Köves Gyuri, a regény főhőse, ezt így fogalmazza meg: „Végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom
volt, de én éltem végig…”
Másféle értelmezés is lehetséges ugyanakkor: a sorstalanság fogalma a gyökértelenség, identitásválság
szinonimájaként is interpretálható. A főhős mind családi, mind vallási tekintetben „sodródik”. Kötődése
szüleihez laza (intézetben is élt), kívülről szemléli, nem képes értelmezni zsidóságát és társadalmi
hovatartozását, a „haza” és az „otthon” emléke, az oda való visszatérés reménye – Citrom Banditól eltérően–
nem jelent számára megtartó erőt, fogódzót a lágerben.

4. Idő:1944 nyarán kezdődik, kb. 1 évig tart.


Szerkezet:3 részből áll: 1. és 3. rész Budapesten játszódik, a 2. rész a vonaton és a lágerekben.
Műfaj: önéletrajzi regény
Hangneme: az író nagy hangsúlyt fektet a látvány, az érzések, az elbeszélőben (Gyuriban) zajló lelki
folyamatok bemutatására.
5. A Sorstalanság témája:

A Sorstalanság főhőse egy 14 éves budapesti fiú, aki a kamaszkor tétovaságával és az életkor útkereséséről
árulkodó sajátos körülményeskedéssel számol be előbb arról, hogy 1944 tavaszán hogyan búcsúztatta el
családja a munkaszolgálatra bevonuló apát, majd arról, hogy két hónappal később munkába menet hogyan
hurcolták el őt, magát Auschwitzba, onnan Buchenwaldba, majd a zeitzi koncentrációs táborba. Innen aztán
1945 nyarán tér vissza, hogy szembesüljön egy számára immár végképp idegenné vált világgal.
A regény tárgyát tekintve holokauszt-regény, Köves Gyuri deportálásának és túlélésének története
–A mű több ennél: amellett, hogy vádirat egy korról, képet ad a hős identitásának problematikusságáról,
átalakulásáról, de nem kevésbé szól az „Auschwitzról való beszéd lehetőségéről”.

6. Az elbeszélés stílusa, A hős személye, bemutatása – az identitás kérdése


Köves Gyuri: érzelemmentesen, reakciószegényen mondja el történetét.
Alárendeli magát sorsának.
Csak lassan világosodik meg előtte zsidóságának következménye.
A Sorstalanság egyik alapkérdése az identitás, az önazonosság problémája. A főszereplő, Köves Gyuri,
akinek kalandjaiba Kertész saját tapasztalatait szövi bele, „sorstalanul” vagyis kényszerek között él.
A mű során különböző magatartásformákkal, stratégiákkal szembesül. Végül az ő mindent természetesnek
vevő magatartása lesz életképes.
Gyuri kívülálló, mivel a zsidóságot vallásként és faji közösségként sem fontos neki.
Identitáshiánnyal küzd, ezért mindenütt idegennek érzi magát, mindenkitől távolságot tart, a szereplőktől,
az eseményektől, a cselekménytől.
A mű nyelve mesterséges nyelv, mert így nem beszél egy kamasz.
Gyuri reagálásai eszközül szolgálnak a szerző számára, az olvasó egy kamasz szemével látja a világot, aki
megpróbálja az eseményeket értelmezni.
Az író Gyuri magyarázataival provokálja az olvasót.
Mivel Gyuri sem érzi szörnyűnek az eseményeket, a regény olvasása sem olyan megrázó.
Gyuri a mű során teljesen érzéketlenné vált, megszűnt érezni, hogy túlélje az eseményeket.
Egy abszurd világba került, s maga is abszurddá vált.
A regény E/1. személyű előadás, egy egyszerű kijelentő mondattal, Gyuri szavaival kezdődik: „ Ma nem
mentem iskolába.”
Önéletrajzi jelleget ad a narrációnak továbbá az egyes szám első személy következetes használata.
Az átélő és nem az emlékező tapasztalatát olvashatjuk. Pl.: Akkor, amikor Gyuri Auschwitzba való
megérkezésekor pozitív élményként rögzíti az imponáló, katonás rendet, az ápolt virágágyásokat.
Gyönyörködik a napfelkeltében, az őket fogadó kommandósokat pedig fegyenceknek hiszi.
Bár egy elbeszélővel van dolgunk, a nézőpont nem mindig Gyurié, beleéli magát kimondatlanul is mások
helyébe, átveszi az általuk megfogalmazott véleményt.
7. ELEMZÉS

1. rész

A történet kezdetén Gyuri egy 14-15 éves kamasz, szülei elváltak, mostohaanyja van.
Tipikus kamaszfiúként jelenik meg, akinek terhére van, hogy mostohaanyja meg akarja ölelni. Érzéseit nem
mutatja ki, idegennek érzi magát a családban, a világban. Még maga sem érti az életet, mégis hirtelen
felelősséget kell vállalnia tetteiért, mert apját behívták munkaszolgálatra. Unja a készülődést, nem érzi át a
tragédia jelentőségét.
Zsidósága, a sárga csillag is mássá, idegenné teszi őt.
A történet során először mindent Gyuri szemszögéből ismerünk meg.
Apja eladja a boltjukat, beszerzik, ami a munkaszolgálatra kell. Gyuri eleinte csak magára gondol, nem érzi
át az események jelentőségét. Nem fogja fel, hogy apja meg is halhat, a családi búcsúvacsorán azonban
több ember véleményét is megtudhatjuk az eseményekről.
Vili bácsi szerint:
Titkos tárgyalások indultak meg a németek és aszövetségesek között, mert a némeetk felismerték, hogy a
frontokon reménytelen a helyzetük. A zsidók szerinte arra kellenek, hogy a tárgyalásokon előnyre tegyenek
szert. A munkaszolgálatra való behívás csak taktikai lépés, a zsidók csak eszközök a nagyhatalmak
zsarolásában, szerinte Gyuri apja haza fog térni.
Lajos bácsi szerint:
Rabbi, mostohaanyja bátyja, szerinte fel kell nőnie, mert most ő lesz a családfő. Gyurit idegesíti nagybátyja,
hisz kellemetlen kötelezettségre figyelmezteti. Szerinte most már ő, Gyuri is részese lesz a zsidók közös
sorsának, szenvedésének, hisz a zsidókat évezredek óta üldözik. Lajos bácsi szerint a zsidók szenvedése a II.
világháború alatt csupán a régi üldözés folytatása. Ő figyelmezteti, hogy egy „egész közösséget képvisel”,
noha Gyuri számára mindez idegenül hangzik.

Gyuri nem érzi magát zsidónak, eddig nem volt igazán vallásos, a helyzetet kellemetlennek érzi, nem ért
héberül, nem érti a közös imádság nyelvét. Nem érti, hogy ő miért részese a zsidók közös sorsának, nem tud
azonosulni származásával, zsidóságával.
Gyuri szerint
a zsidóság nem származás, hanem neveltetés része. Apja már elment, az iskolát bezárták, dolgoznia kell, de
a munkát szórakoztatóbbnak tartja, egy bombariadó alatt megcsókolja Annamarit, a szomszédlányt.
Annamari nővére arról beszél, hogy szerinte az emberek gyűlölködve néznek rájuk.
Gyuri nem érzi ezt a gyűlöletet, bár tudja, hogy néhányan ki nem állhatják a zsidókat. A koldus és királyfi
történetét idézi, szerinte a zsidók nem mások, mint a többi ember. A zsidóság életmód kérdése. Gyuri
tisztában van a világgal, a maga kamasz módján megpróbálja értelmezni az eseményeket. Elfogadja sorsát,
tudomásul veszi, hogy megtörténnek vele a dolgok. Amikor leszállítják a buszról s bezárják, naivan szemléli
a vele történő eseményeket.

2. rész (vonaton és a táborokban)


Az olvasó személyes tapasztalatként éli át a koncentrációs táborok világát. Gyuri önként jelentkezett az 1.
transzportra, mert unatkozott, dolgozni akart, kíváncsiság hajtotta. Az utazásból nem érzékelte igazán a
szörnyűségeket.
Megismerhetjük a németekről szőtt hiedelmeket is: tiszták, rendszeretők.
Nem érzi, milyen tragédia felé tart, eszébe jut Lajos bácsi, aki szerint a zsidók elhagyták az urat, ezért kell
bűnhődniük. A velük utazó rabbi azt mondja, hogy nem szabad feladniuk a hitüket.
Gyuri nem érzékeli tisztán az eseményeket, nem képes értelmezni az új benyomásokat. Mindenen
csodálkozik, nem találja félelmetesnek a katonákat. hajtja tettvágy, tevékenységre van szüksége, ezért
akar dolgozni. a semmittevés megviseli.
Később megváltoztatják az átélt élmények, de az események nem tűnnek neki olyan riasztónak, mint
amilyenek valójában.

CITROM BANDI

Hasonlóan problematikus a főhős számára a magyarsághoz tartozás kérdése is. Számára leginkább a
lágerben, pártfogóján keresztül válhat érzékelhetővé a nemzeti identitás megtartó, életmentő természete.
Citrom Bandi, Gyuri atyai jó barátja vele ellentétben nem „kallódik”, ő tudatosan asszimilálódott, tehát
zsidó közösségi tudata leépült, hogy annál erősebben kötődjön szülőföldjéhez, a pesti flaszterhoz. Ő az, aki
az emlékek megőrzésére biztatja védencét is, hazafias dalt tanít neki, és a túlélés érdekében nem hajlandó
tudomást venni kitaszítottságáról. Gyuri helyzete azonban más: ő nem tud a magyar identitás megtartó
erejébe kapaszkodni. A fentiek tükrében nem meglepő tehát, hogy a lágerben is idegenként mozog, nem
fogadják be a Magyarországról elhurcolt jiddis ajkú „finnek” sem.(„Úgy néztek rám, mintha levegő, vagy
még inkább semmi volnék.”)
Buchenwaldban Gyuri érzékeli, hogy ezúttal nem zsidóságában, hanem, sajátos módon, a számára addig
közömbös magyarságában éri negatív megkülönböztetés.

„… tudakolták, kicsoda-micsoda vagyok. Mondtam: ”Ungar”, s hallottam, ahogy széltében–hosszában híre


ment… Egyikük azt is mondta: „khenyír”… s a mód, ahogy nevetett hozzá, …kétséget sem hagyott bennem,
hogy ismeri már…a fajtám. Kellemetlen volt, és szerettem volna az értésükre adni: tévedés, hisz a magyarok
meg engem nem tartanak maguk közé valónak…”
Citrom Banditól tanulja meg, hogy nem hagyhatja el magát, ő tanítja meg neki a lágerélet szabályait. Eddig
a felnőttektől tanult szabályokat követte, becsületes volt, most megtanulja, hogyan lehet életben maradni.
Mosakodni kell, enni, csak akkor kell dolgozni, ha látják. Megtanul csalni, de tudja, hogy ez helytelen,
rádöbben, otthon nem élt helyesen. Csodálkozva veszi észre teste változását, megundorodik magától.
Gépiesen csinál mindent, egyre kimerültebb, végül kórházba kerül.
A kórházban már csak az életösztön hajtja, életben akar maradni, ezért önzővé válik, nem érez szánalmat,
rokonszenvet más betegek iránt.
Amikor a tábor felszabadul, azt érzékeli csak, hogy nem kapott levest, csak az ösztön, az éhség irányítja.

3. rész (Budapesten)
A tábor teljesen megváltoztatta Gyurit. Felkeresi Citrom Bandi rokonait, de nem találja életben. Otthon, a
lakásukban más él, apja meghalt, mostohaanyja férjhez ment.
Hazaérve mindenki az érzéseiről, az átélt élményeiről kérdezi. Az újságírónak elmondja, hogy
természetesnek vette, hogy éhezett, verték, nem érezte pokolnak a tábort. Fokozatosan szokott hozzá az új
dolgokhoz, megismerte a tábor törvényeit, az ember még a borzalmakat is képes elviselni, ha fokozatosan
adagolják. Nem érezte borzalmasnak a lágert, megpróbálta túlélni, s lépett előre, ahogy az élet kívánta.
Gyuri szerint visszanézve sorsa borzalmasnak tűnik, de ott, akkor nem érezte annak. Minden nézőpont
kérdése, a múltat máshogy értékeljük visszanézve. A szomszédok nem értik Gyurit, hiába magyarázza az
átélteket, rájön, folytatnia kell az életét, mert vár rá boldogság, ami értelmet ad az emberi életnek.
A borzalmas az, hogy Gyuri még a koncentrációs táborban is érzett valami boldogságot.

Üzenet:
Gyuri története azt példázza, hogy Ausschwitz története nem zárult le. Megtanulta, hogy a múltat nem lehet
elfeledni, senki sem értheti, ő miket élt át. A koncentrációs tábor az ő sorsa volt, szerinte sosem kezdhetünk
új életet, mivel mindig a régit folytatjuk.
A mű során Gyurinak nem az európai kultúra humanista örökségre épülő ismereteit kell elsajátítania, mint
boldog elődeinek, hanem éppen azt a magatartásformát, amely elviselhetővé túlélhetővé teszi a civilizáció
összeomlását.

You might also like