Machievelli: A fejedelem

Machiavelli könyvét Lorenzo de Medicinek ajánlja egyfajta királyi tükörként, miként is

uralkodjon, hogy viselkedjen. A művet 3 részre oszthatjuk, az első részben leírja az
egyeduralmak fajtáit, a másodikban az uralkodó viselkedésére tér ki, a befejező rész pedig
szintén medicinek szól, egy keretet adva a műnek, amelyben Itália elfoglalására ösztönzi.
A mű elején leírja, hogy hányféle egyeduralom létezik, és hogyan lehet őket megszerezni. Két
részre ossza, az örökletes és az újkeletű egyeduralomra. A továbbiakban az újkeletű
egyeduralomról fog írni, mert szerinte annak megszerzése nehezebb, mint beleszületni az
uralkodásba. Ezért a továbbiakban minden lehetséges módot elolvashatunk, hogy hogyan
lehet az egyeduralom megszerezni és megtartani. Pl.: egyház által elfoglalt területek, mások
segítségével, fegyverével elfoglalt területek meghódítása, szabad birodalmak megtartása stb.
Ezután az egyik fejezetben a „Polgári egyeduralomról” ír. Itt láthatjuk meg, hogy milyennek
képzelte a hatalom és a nép közötti kapcsolatot. Már a fejezet elején kitér arra, hogy „ezt a
fajta egyeduralmat vagy a nép, vagy az előkelők kegyével lehet elérni.” A nép nem akarja,
hogy kormányozzák, az előkelők viszont parancsolni szeretnének. Ha az előkelők
támogatásával szerzi meg uralmát, az nem parancsolhat korlátlanul, mert egyenrangúnak
tartják magukat vele, beleszólnak a dolgába. A nép támogatásával viszont nincsen olyan, aki
nem engedelmeskedne neki. Az uralkodónak, a néppel kell, hogy együtt éljen, mivel a nép
száma nagyobb, mint az előkelőké, akiket pedig cserélgethet. Machiavelli szerint a nép
kegyéből való uralkodás könnyű, „ mert a nép nem óhajt mást, mint hogy ne éljen elnyomás
alatt.” A legbölcsebb megoldás ilyenkor, ha mindig úgy cselekszik, hogy a népnek szüksége
legyen rá, így hűek maradnak hozzá.
Ebből a fejezetből megtudhatjuk, hogyan kell az uralkodónak cselekedni azért, hogy
megtarthassa uralmát. „A fejedelemnek maga mellé kell állítania a népet, másként bajban
nincs segítsége.” Ez a legfontosabb. Hiszen, ha a népnek nem tetszik, hogyan uralkodik,
elveszíti a hatalmát. Úgy elemezhetjük ezt a fejezetet, hogy a nép és az uralkodó között
egyfajta kölcsönhatás van, egyformán függenek egymástól. Így az uralkodó – alattvaló alá-
fölé rendeltségi viszony fordítva is igaz. Egyrészt azt uralkodónak joga van uralkodni a tömeg
felett, másrészt a nép is bármikor fellázadhat, vagy új fejedelmet hívhat a trónra, ha
elégedetlenek. És hogy mit kell tennie egy jó uralkodónak, hogy elnyerje a nép tetszését? azt
már a könyv második nagy szerkezeti egységében olvashatjuk.
Machiavelli, mint politikus, úgy gondolta, hogy nem kell feltétlenül erkölcsösnek lenni. „Mert
úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok
okozzák a vesztét. Ezért szükséges, hogy a fejedelem hatalmának megóvása érdekében
megtanuljon rossznak lenni, és ezt szükségnek megfelelően gyakorolja.” Itt azt próbálja
megfogalmazni, hogy egyfajta egyensúlyt kell fenntartani a jó és a rossz tulajdonságok között.
Egyrészt kerülje azoknak a rossz tulajdonságoknak hírét, amelyek az állam elvesztését
okoznák, de azokat is próbálja megelőzni, amelyek ezzel nem fenyegetik. Ám néha attól sem
kell félni, ha olyan rossz tulajdonságot állítanak róla, ami nélkül lehet, hogy nem tudná
megtartani a birodalmat. Aranyközépútnak azt tartja, hogy a bölcs fejedelem mutassa magát
szépnek, jónak, tegyen előttük példamutató dolgokat, és ha a szükség úgy kívánja,
cselekedjen rosszat, arra pedig mindig legyen jó magyarázata.. Azt állítja, hogy különösen a
fejedelem cselekedeteiben a végcélt kell tekinteni, az egész műben olyan tanácsokat ad,
amelyekkel elérheti a jó fejedelem a végcélt: a hatalom megkaparintását. Vagyis a cél elérése
érdekében bármit megtehet az uralkodó. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az uralkodó
úgymond mentesül az erkölcsös élet alól. Egyszóval, ha a fejedelem akármilyen eszközökkel,
de fenntartja hatalmát, később az emberek eszközeit és magát az uralkodót is dicsérni fogják.
Ez azért lehetséges, mert úgy tartja, hogy a nép ostoba, hiszékeny, és erre többször kitér a
könyvben. Pl.: „ … mert a tömeg a látszat és az eredmények után megy, a világon pedig csak
tömeg létezik.. Arra viszont vigyáznia kell, hogy a cél elérése alatt ne gyűlölje meg a nép,
mert az csak felkelést szít. Ilyen szemszögből nézve a legnagyobb veszélyt a fejedelemre nem
a külső támadások, hanem a nép hozhatja, mivel akárhogy elérhetik, hogy az uralkodó
elveszítse hatalmát.
Machiavelli a hatalom segítőinek veszélyeiről is tájékoztatja Medicit, vagyis milyen
tanácsadókat tartson maga mellett. A legfontosabb, hogy a fejedelemnek legyen elég esze
ahhoz, hogy felismerje ki hűséges hozzá, és ki nem. A tanácsadónak csak a fejedelemmel kell
foglalkoznia, s hogy ettől ne menjen el a kedve, a fejedelemnek biztosítania kell a miniszter
hűségét. Hívjon udvarába bölcseket, hogy elkerülje a hízelgőket. De itt is számít, hogy milyen
bölcs az uralkodó, mert ha nem az, nem veszi észre a rossz tanácsokat, a tanácsadók pedig
átvehetik az uralmat. „ A fejedelem bölcsességéből kell jó tanácsoknak fakadniuk, és nem a
fejedelem bölcsességének a jó tanácsokból.
Machiavelli az egyeduralom egyik példájának Keletet vette (Török birodalom), itt erős az
uralkodó, kevés a szabadság, nehéz volt a megszerzése, de annál könnyebb a megtartása. A
Másik minta a Nyugat, mint pl.: Francia királyság, de az Itáliai-félsziget is jó példa. Itt a
széttagoltság jellemző, nagy a szabadság, ezáltal nehéz a megtartása. Követendő példának
tartja tehát a Keletet, amit a széttagolt Itáliának követnie kellene.
A mű végén Machiavelli Itália elfoglalására és egyesítésére buzdítja Medicit. Mivel leírta,
hogy miként kell cselekednie és viselkednie egy jó fejedelemnek, ezért, ha Medici
megfogadja tanácsát, akkor adott lesz egy jó uralkodó, aki ha a néppel megbékél, egy
egységes birodalom jön létre. Ehhez viszont az alkalomnak is megfelelőnek kellett lennie:
mivel a tökéletes államhoz létrejöttéhez kezdetben szükséges egy uralkodásra alkalmas
igazságos, korlátlan hatalmú uralkodó, egy elnyomott nép, aki egy vezetőre vár, és persze egy
terület ahol mindez lefolyik.