Machiavelli könyvét Lorenzo de Medicinek ajánlja egyfajta királyi tükörként, miként is
uralkodjon, hogy viselkedjen. A művet 3 részre oszthatjuk, az első részben leírja az egyeduralmak fajtáit, a másodikban az uralkodó viselkedésére tér ki, a befejező rész pedig szintén medicinek szól, egy keretet adva a műnek, amelyben Itália elfoglalására ösztönzi. A mű elején leírja, hogy hányféle egyeduralom létezik, és hogyan lehet őket megszerezni. Két részre ossza, az örökletes és az újkeletű egyeduralomra. A továbbiakban az újkeletű egyeduralomról fog írni, mert szerinte annak megszerzése nehezebb, mint beleszületni az uralkodásba. Ezért a továbbiakban minden lehetséges módot elolvashatunk, hogy hogyan lehet az egyeduralom megszerezni és megtartani. Pl.: egyház által elfoglalt területek, mások segítségével, fegyverével elfoglalt területek meghódítása, szabad birodalmak megtartása stb. Ezután az egyik fejezetben a „Polgári egyeduralomról” ír. Itt láthatjuk meg, hogy milyennek képzelte a hatalom és a nép közötti kapcsolatot. Már a fejezet elején kitér arra, hogy „ezt a fajta egyeduralmat vagy a nép, vagy az előkelők kegyével lehet elérni.” A nép nem akarja, hogy kormányozzák, az előkelők viszont parancsolni szeretnének. Ha az előkelők támogatásával szerzi meg uralmát, az nem parancsolhat korlátlanul, mert egyenrangúnak tartják magukat vele, beleszólnak a dolgába. A nép támogatásával viszont nincsen olyan, aki nem engedelmeskedne neki. Az uralkodónak, a néppel kell, hogy együtt éljen, mivel a nép száma nagyobb, mint az előkelőké, akiket pedig cserélgethet. Machiavelli szerint a nép kegyéből való uralkodás könnyű, „ mert a nép nem óhajt mást, mint hogy ne éljen elnyomás alatt.” A legbölcsebb megoldás ilyenkor, ha mindig úgy cselekszik, hogy a népnek szüksége legyen rá, így hűek maradnak hozzá. Ebből a fejezetből megtudhatjuk, hogyan kell az uralkodónak cselekedni azért, hogy megtarthassa uralmát. „A fejedelemnek maga mellé kell állítania a népet, másként bajban nincs segítsége.” Ez a legfontosabb. Hiszen, ha a népnek nem tetszik, hogyan uralkodik, elveszíti a hatalmát. Úgy elemezhetjük ezt a fejezetet, hogy a nép és az uralkodó között egyfajta kölcsönhatás van, egyformán függenek egymástól. Így az uralkodó – alattvaló alá- fölé rendeltségi viszony fordítva is igaz. Egyrészt azt uralkodónak joga van uralkodni a tömeg felett, másrészt a nép is bármikor fellázadhat, vagy új fejedelmet hívhat a trónra, ha elégedetlenek. És hogy mit kell tennie egy jó uralkodónak, hogy elnyerje a nép tetszését? azt már a könyv második nagy szerkezeti egységében olvashatjuk. Machiavelli, mint politikus, úgy gondolta, hogy nem kell feltétlenül erkölcsösnek lenni. „Mert úgy szokott történni, hogy az olyan embernek, aki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét. Ezért szükséges, hogy a fejedelem hatalmának megóvása érdekében megtanuljon rossznak lenni, és ezt szükségnek megfelelően gyakorolja.” Itt azt próbálja megfogalmazni, hogy egyfajta egyensúlyt kell fenntartani a jó és a rossz tulajdonságok között. Egyrészt kerülje azoknak a rossz tulajdonságoknak hírét, amelyek az állam elvesztését okoznák, de azokat is próbálja megelőzni, amelyek ezzel nem fenyegetik. Ám néha attól sem kell félni, ha olyan rossz tulajdonságot állítanak róla, ami nélkül lehet, hogy nem tudná megtartani a birodalmat. Aranyközépútnak azt tartja, hogy a bölcs fejedelem mutassa magát szépnek, jónak, tegyen előttük példamutató dolgokat, és ha a szükség úgy kívánja, cselekedjen rosszat, arra pedig mindig legyen jó magyarázata.. Azt állítja, hogy különösen a fejedelem cselekedeteiben a végcélt kell tekinteni, az egész műben olyan tanácsokat ad, amelyekkel elérheti a jó fejedelem a végcélt: a hatalom megkaparintását. Vagyis a cél elérése érdekében bármit megtehet az uralkodó. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az uralkodó úgymond mentesül az erkölcsös élet alól. Egyszóval, ha a fejedelem akármilyen eszközökkel, de fenntartja hatalmát, később az emberek eszközeit és magát az uralkodót is dicsérni fogják. Ez azért lehetséges, mert úgy tartja, hogy a nép ostoba, hiszékeny, és erre többször kitér a könyvben. Pl.: „ … mert a tömeg a látszat és az eredmények után megy, a világon pedig csak tömeg létezik.. Arra viszont vigyáznia kell, hogy a cél elérése alatt ne gyűlölje meg a nép, mert az csak felkelést szít. Ilyen szemszögből nézve a legnagyobb veszélyt a fejedelemre nem a külső támadások, hanem a nép hozhatja, mivel akárhogy elérhetik, hogy az uralkodó elveszítse hatalmát. Machiavelli a hatalom segítőinek veszélyeiről is tájékoztatja Medicit, vagyis milyen tanácsadókat tartson maga mellett. A legfontosabb, hogy a fejedelemnek legyen elég esze ahhoz, hogy felismerje ki hűséges hozzá, és ki nem. A tanácsadónak csak a fejedelemmel kell foglalkoznia, s hogy ettől ne menjen el a kedve, a fejedelemnek biztosítania kell a miniszter hűségét. Hívjon udvarába bölcseket, hogy elkerülje a hízelgőket. De itt is számít, hogy milyen bölcs az uralkodó, mert ha nem az, nem veszi észre a rossz tanácsokat, a tanácsadók pedig átvehetik az uralmat. „ A fejedelem bölcsességéből kell jó tanácsoknak fakadniuk, és nem a fejedelem bölcsességének a jó tanácsokból. Machiavelli az egyeduralom egyik példájának Keletet vette (Török birodalom), itt erős az uralkodó, kevés a szabadság, nehéz volt a megszerzése, de annál könnyebb a megtartása. A Másik minta a Nyugat, mint pl.: Francia királyság, de az Itáliai-félsziget is jó példa. Itt a széttagoltság jellemző, nagy a szabadság, ezáltal nehéz a megtartása. Követendő példának tartja tehát a Keletet, amit a széttagolt Itáliának követnie kellene. A mű végén Machiavelli Itália elfoglalására és egyesítésére buzdítja Medicit. Mivel leírta, hogy miként kell cselekednie és viselkednie egy jó fejedelemnek, ezért, ha Medici megfogadja tanácsát, akkor adott lesz egy jó uralkodó, aki ha a néppel megbékél, egy egységes birodalom jön létre. Ehhez viszont az alkalomnak is megfelelőnek kellett lennie: mivel a tökéletes államhoz létrejöttéhez kezdetben szükséges egy uralkodásra alkalmas igazságos, korlátlan hatalmú uralkodó, egy elnyomott nép, aki egy vezetőre vár, és persze egy terület ahol mindez lefolyik.