20.

tétel

7. témakör: Regionális kultúra, interkulturális jelenségek és a határon túli irodalom

Tétel: Nagy László költészete

Feladat: Néhány verse alapján mutassa be és jellemezze Nagy László költészetét!

„Mióta verset írok, célom a kifejezés plaszticitása, erőteljessége, merészsége. Miden kapcsolatos a formával,
metaforával, ritmussal. Átkozott és babonás konzervált őskori szokások közé születtem a Bakonyalján. Ott
nevelődtem mesék és balladák közt, a bájolók parancsoló ritmusában, a házra támadó regösének
Niagarájában. Verseim néhány vonása innen való.”
(Nagy László)

I. Élete
Nagy László (1925-1978)
A Veszprém megyei Felsőiszkázon, parasztcsaládban született. Tízéves korában csontvelőgyulladást
következtében bal lábára megbénult. Sokat betegeskedett, csak járógéppel tudott járni. Pápán tanult, majd
1945-ben érettségizett le. Először grafikusnak tanult, majd orosz szakon diplomázott.
Első versei 1946-ban jelentek meg.
1949-ben már ismert költőként másfél évre Bulgáriába utazott, a nyelvet tanulta, és a bolgár népköltészetet
tanulmányozta. 1953-ban Szablyák és citerák címen adta ki műfordításkötetét.
Később újságíróként, költőként, műfordítóként kereste kenyerét.
1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928–1990) költőnővel. 1953-ban született meg
András fiuk.
Haláláig az Élet és Irodalom folyóirat munkatársa volt.
II. Költészete
Budapestre kerülve kinyílik előtte a világ. Elfelejti egyéni bajait, az ember és a világ kapcsolatát
idillikusnak, harmonikusnak látja.
1952-től kezdi érzékelni a szakadékot elképzelései és a valóság között. Felismeri, hogy a világ valójában
bonyolult és kiismerhetetlen. Egyre többet foglalkoztatják a látott hibák és ellentmondások. Bizakodó hangja
elkomorodik, aggódik Magyarország jövője miatt.
- Verseiben mindig jelen van saját élményvilága. –
-Számára az ember és a társadalom ellentétei egymásnak a történelem során. De ez az ellentét
mozgatórugója minden jó változásnak, ezt a dialektikát mutatja verseiben.
-Versköltészetében egyaránt keverednek az érzelmek, a filozofikus mélység, az ősi és jelenkori népi
hagyományok.
-Költészetének alapelemei, a költői beszéd, feltételezett ősformai- ritmusok, regölések
-látomásos, erőteljes képiség.
-Lírájában szinte folyamatosan jelen vannak a kereszténység legnagyobb és legszebb szimbólumai,
összekapcsolódva a pogány gyökerű profán és szakrális elemekkel.
-Az írott szó hitelessége, mágikus szerepe a szómágia.
-A szó teremtő erejében hisz. A kimondott szó valósággá válik.
–Lírájában) motívumok tűnnek fel. –köd, zúzmara, dér, szivárvány, nap, tűz, tél, nyár, öreg- fiatal, szülő-
gyerek, régi-új, élet-halál.
-Versei egyre távolodnak a hagyományos dal műfajtól, elégikusak, rapszodikusak, és egyre gyakoribbak az
összetetten többszólamú, polifon lírai kompozíciós, hosszú ének, hosszú vers. pl: Havon delelő szivárvány
(1954).
Újítás: Az 1956-ban megjelenő Himnusz Minden időben c. kötete újra mitológizáló költészetének
megújulását, kiteljesedését jelzi. Bartók zenéjéhez hasonlóan, a folklór (népköltészet) legősibb gyökeréig
visszanyúló mítoszteremtés alakítja a versek látomásos, költői képeit. A művek versvilága, mint világ
modell, lírai énje, pedig mint központi hős szerepel.
- Nagy László a műalkotásnak társadalomformáló szerepet tulajdonított.
- Műveiben az ember és a világ teljességének megragadására törekszik
- Lírájával tenni akar a világért, de szinte a lehetetlen feladatra vállalkozik.
- Hisz abban, hogy a kimondott szónak mágikus ereje van, de tudja, hogy költőként hatalmas, szinte
lehetetlen feladatra vállalkozik. Az értékek őrzőjének tekinti magát.
- Versei gyakran rapszodikusak, elégikusak.
- Kedvelt műfaja az úgynevezett hosszúének.
- Kedveli a példázatot, az allegorikusságot.
Képalkotása:
- Költészetére nagy hatással volt a szürrealizmus.
- Képalkotása szokatlan, merész
- A leírást vízió, mitikus képpé növesztett látomás váltja fel.
- Képei szimbolikusak, meg kell fejteni őket. A versek megértéséhez ismerni kell a Bibliát, a mítoszokat és
az irodalmi toposzokat.
- Egy olyan világot teremt, amelyben keverednek a reális és irreális elemek, az ősi és a mai civilizáció
jelenségei.
III. Ki viszi át a szerelmet (1957)
Műfaja: dal, ars poetica
Nagy László Ki viszi át a Szerelmet című műve költői hitvallás,
Témája: Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi vár a költőre, van-e értelme a költészetnek?
Cím: A költemény nem szerelmi vallomás, mint ahogy azt a címből sejtenénk: a Szerelem minden pozitív
érték szimbóluma. A címben a vers utolsó sora, legfontosabb gondolata jelenik meg, így mintegy keretbe
foglalja a verset.
A költő számára a szerelem a legfontosabb emberi érték, a szerelem megmentése az ember legfőbb feladata.
A vers érdekessége, hogy formailag ugyan kérdő mondat, de mégis felkiáltójel zárja, nem pedig kérdőjel.
„S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!”
A címbeli kérdés nem kizárólag Nagy Lászlóra vonatkozik, hanem az általános emberi értékekre. A
kérdésfeltevés indoka lehet a történelmi helyzet is (az 1956 utáni megrendült lelkiállapot), amely hasonló az
1850-es évekhez, de lehet egy általános gondolat is.

Szerkezete: A szöveget nyolc mondat alkotja, s mindegyik egy-egy képi egységet foglal magába. A vers hat
kérdő és két felkiáltó mondatból áll. Ez jelzi, hogy az utolsó négy sor némileg elkülönül a megelőzőekétől,
hogy ez az összefoglaló lezárás. Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak
szüksége van a költőre.
A „Létem, ha végleg lemerül” sor ismétlése két részre bontja a verset.
Kulcsszava a „ki” szó.
Elemzés:
1. rész: kérdései csak metaforikusan értelmezhetők. Nagy Lászlót az a kérdés foglalkoztatja, mi lesz halála
után.
A létem szó kétértelmű . A felütés a görög mitológia feledést hozó halálfolyamát is felidézheti. A víz
képzetét hívja elő a „lemerül”szó is. A verskezdet már a halál képét vetíti előre.
A tücsök-hegedű régi költői kép, a dalolást, magát a költészetet jelenti.
Ezek a képek a költő feladatait sorolják: érdekes, néhol ellentétekkel tarkított képek ezek.
A deres ágra lehelés aránylag egyszerűbb kép, a költői vigasztalás képzetét kelti. A láng a teremtőerő, az
ihlet jelképe.
A szivárványra való felfeszülés utalás lehet a kereszténységre, de kifejezheti a költő nehéz feladatát. A
szivárvány szó a Bibliát idézi. Isten szivárvánnyal jelezte Noénak, hogy megbocsátott az emberiségnek. A
költő közvetítő Isten és az emberek között. Feladata nehéz, embert próbáló. Erre utal a felfeszül szó, amely
Krisztus áldozatát idézi meg, a költészet áldozattal, szenvedéssel jár.
A sziklacsípőket ki öleli sor összekapcsolja a természet és a teremtés pillanatát. A költő verseivel átalakítja,
újrateremti a világot, valami jelentőset hoz létre.
A falban megeredt hajak, verőerek képe utalhat József Attila Óda című versére, illetve Kőmíves Kelemen
balladájára is., az áldozatvállalás motívumára.
A dúlt hitekből emelt katedrális arra utal, hogy a költő verseivel megőrzi egy szebb világ képét, ő az értékek
átmentője. Nagy László Ady Endre és Babits Mihály példáját követi. Neki kötőként kötelessége szót
emelnie. Ki kell mondania, ha valami fontos., ha baj van.
A költő aggodalma a vers során egyre nő, hogy vajon talál-e méltó utódot.
2. rész: A kérdések helyét 2 felkiáltás veszi át.
A keselyű képe utalhat a pusztulásra, a dögevőkre, de Prométheusz mítoszára is, aki az emberiség számára
ellopta a tüzet, ezért az istenek azzal büntették, hogy máját folyton egy keselyű egye, s folytonos szenvedés
a sorsa..

Üzenet:
A költő verseiben őrzi az értékeket, egy szebb világ képét, de Nagy László aggódik, ki viszi majd tovább
küldetését, ha ő nem lesz többé. Lesz-e majd valaki, aki vállalja a szenvedést, mint ő. A költő az ősi
képek felidézésével újra teremti a világot, küldetése van, de ezért meg kell szenvednie, áldozatot kell
hoznia.
A túlsó part metafora a második mondatban többféle képzettel társítható: lehet a túlvilág, vagy a költészet
munkájának elvégzése, elérés a túlpartra, a tulajdonképpeni célba érés. A költő feladata: minden
körülmények között, ha lehetetlennek mutatkozik is, humánumőrző és teremtő legyen. Ezt parancsolja a
több évszázados magyar költészet hagyománya Janus Pannonius óta.

Nagy László legismertebb verse. Ars poetica a vers, de egyben az 1956 utáni megrendült lélekállapotot is
tükrözi. (1957-es vers)
14 soros vers,tömör,jól szerkesztett mű.Kérdések.Páros rímek.Nyolc mondatból áll,mindegyik egy-egy képi
egységet alkot. Ezek a képek a mesék,mítoszok,a természet világát idézik fel. Az egyes képek a költő
feladatára utalnak.
"Létem,ha végleg lemerül" – a halálra utal. Tücsökhegedű-művészet jelképe. Így az első kép a művészet, a
költészet szeretetére vonatkozik.
Próbák, vállalások jelennek meg a versben, ezek gyakran lehetetlen feladatok. Pl.: "Lágy hantú mezővé a
sziklacsípőket ki öleli sírva?" = a világ formálásának gondolata.
A fal ill. a falban lévő haj és verőér gondolata a Kőmíves Kelemenné ballada témáját idézi fel.= hatalmas
áldozatot kell hozni, hogy a fal álljon. Ugyanígy az áldozatvállalást idézi a szivárványra fölfeszülés
gondolata.
(Krisztus Kereszthalála)
"Káromkodásból katedrális"- alliteráció, ismét a teremtés, az alkotás gondolata = a rosszból, a
gonoszságból kell létrehozni a jót, a szépet.
A mű összefoglalása, lezárása az utolsó egyszerre állító ill. kérdő mondat:
– Halállal való szembenézés, a halál legyőzése (jelkép:Keselyű)
-Szerelem= itt minden pozitív érték jelképe. Ki menti meg, ki őrzi meg a veszélyekben is az értékeket.
Ez a költő feladata, de egyben minden emberé is.

IV. MENNYEGZŐ
Műfaja: hosszúének, 231 sorból áll, műfaját juhász Ferenc honosította meg a magyar irodalomban. Csak
egyetlen mondatból áll.
Keletkezés: Bulgáriában látott lakodalmas emlékeket őrzi meg
Cím: az emberi élet egyik legjelentősebb eseményére, a lakodalmi ünnepre utal. A menyegző fordulópont
az ember életében” Az élet folytonosságának, az összetartozásnak a jelképe.
„két emberi csillag összeesküdve örökre, jóra.”, akik itt állnak párban, mert a tengernek bemutattak őket,
ahogy ez Bulgáriában szokás.
Szerkezete:
A vers egyetlen mondat, amit az 1. sor ismétlése tagol kisebb egységekre. „arccal a tengernek itt állunk
párban”
A vers alaphelyzete: A fiatal pár mindvégig arccal a tenger felé áll, a lakodalmas tömegnek háttal, mégis jól
látja, hallja, érzi, hogy mi történik mögötte, lélekben és fizikailag is elkülönülnek a tömegtől.
A költő kritikusan szemléli a mulatozó tömeget, iszonyodva ír róluk.
A vers az öregek és a fiatalok ellentét mutatja be.
Az öregek: a múltat, a hamisságot, a múlt merev szokásait jelképezik.
A fiatalok a jövőt, az újat, a változást, az örök megújulást jelképezik.
A tenger felé fordulás a nyitottság, az ártatlanság érzetté erősíti, mozdulatlanságuk a tiltakozást, az erkölcsi
tartást sugallja.
A vének által irányított tömeg beszennyezi az ünnepet, a lakodalomból a sátán feketemiséje lesz. A részeg
tivornyán lábbal tipornak minden értéket, rátipornak a magra, vagyis épp a jövőt teszik tönkre. A
hagyomány negatív, romboló erőként jelenik meg. A környezet minden újat elfojt, visszahúz.
A mű tele van bibliai utalásokkal. ÍME, TESTET ÖLTHET AZ IGE, HA TUD. Az ifjú páron múlik, hogy
mit kezd az életével. Tisztaságukat azonban csak úgy őrizhetik meg, ha kívül maradnak a tömegen, ezért
állnak feszesen elkülönülve. A lakodalmi forgatag a vers végére haláltánccá válik.
Öregségünkre mi is a múltunk foglyai leszünk, ha nem tudunk neki hátat fordítani, mint a fiatal pár, mondja
a költő.
Stílusa: A vers mellérendelő tagmondatok sorozata.
Szürrealista képekből áll. A tömeg csupán lábakból, cipőkből, fejekből áll, a fiatalok viszont mindig teljes
alakban jelennek meg.
A testrészekből álló, kavargó tömeg metonímiája a káosz képzetét kelti.
Költői eszközök: változatos mondatszerkezet, felkiáltás, kérdés. Sok az ismétlés, áthajlás, alliteráció.
Ellentét a fő alakzat.
Műfajötvözet: rigmus, nóta, csujjogató, haláltánc, bibliai rájátszások keverednek benne.
XVI. századi virágénekből ismert töredék is van benne :Szupra aggnő, szökj fel kabla…