Kustár Zoltán

A héber Ószövetség szövege

A masszoréta szöveghagyományozás
és annak megjelenítése a Biblia Hebraicában

Kiadja
a Magyar Bibliatársulat megbízásából
a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója
Budapest, 2010
A kötet megjelenését a Tiszántúli Református Egyházkerület támogatta.

© Kustár Zoltán, 2010

© A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2010
Minden jog fenntartva.

A Codex Leningradensisből vett képek (borítókép és 1–4. képtábla, 396–

402. oldal) © Photograph by Bruce and Kenneth Zuckerman, West Semitic
Research, in collaboration with the Ancient Biblical Manuscript Center.
Courtesy Russian National Library (Saltykov–Shchedrin).
A Bombergianából vett képeket (5–6. képtábla, 404–407. oldal) a bázeli teo­
lógiai fakultás egyik példánya alapján közöltük, a könyvtár szíves hozzá­
járulásával.
Tartalomjegyzék

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9
1. A Biblia Hebraica és annak alapja, a Codex Leningradensis. . . . . . .13
2. Az írástudók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27
2.1. Az írástudók tevékenységének kezdete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27
2.2. A mássalhangzós szövegben végzett változtatások . . . . . . . . . . . . . . . . . .30
2.2.1.. Az írástudók javításai (tiqqúné szóferím). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
2.2.2.. Az írástudók kihagyásai (‘iṭṭúré szóferím). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
2.2.3.. Olvasandó, bár ki nem írt szavak (qeré weló’ ketív). . . . . . . . . . . . . . . . 37
2.2.4.. Kiírt, de nem olvasandó szavak (ketív weló’ qeré). . . . . . . . . . . . . . . . . 38
2.3. A szöveg tagolása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39
2.3.1.. A bekezdések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
2.3.2.. A versekre való beosztás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
2.3.3.. A Tóra istentiszteleti felosztása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
2.3.4.. Költői szövegek, listák tagolása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
2.4. Exkurzus. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59
2.4.1.. A BH szerkesztőinek egyedi szövegtagolása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
2.4.2.. Számozott fejezetek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
2.4.3.. A versek számozása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
2.5. A mássalhangzós szöveg különleges jelzései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63
2.5.1.. Rendkívüli pontok (puncta extraordinaria). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
2.5.2.. Fordított nún (nún inversum) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69
2.5.3.. Megemelt betűk (litterae suspensae). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
2.5.4.. Megnagyobbított betűk (litterae maiusculae). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
2.5.5.. Kicsinyített betűk (litterae minusculae). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
2.5.6.. Egyebek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
3. A masszoréták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83
3.1. A masszoréták tevékenységének kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83
3.2. A babiloni és a palesztinai iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .89
3.3. A tibériási iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .92
6

4. Az akcentusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102
4.1. Bevezetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .102
4.1.1.. Az interpunkciós, illetve zenei jelek kialakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . 102
4.1.2.. A szóhangsúly. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
4.1.3.. Akcentus nélküli szavak, több akcentus egy szón. . . . . . . . . . . . . . . . 114
4.2. A prózai és a költői rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .118
4.3. A szöveg értelmi tagolása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .120
4.3.1.. Elválasztó akcentusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
4.3.2.. A dichotómia és az elválasztó akcentusok hierarchiája. . . . . . . . . . . 123
4.3.3.. Az elválasztó akcentusok „rangjuk” szerinti besorolása . . . . . . . . . . 126
4.3.4.. Összekötő akcentusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
4.4. Prózai akcentusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .139
4.4.1.. Összekötő akcentusok (conjunctivi vel servi). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
4.4.2.. Elválasztó akcentusok, hierarchiájuk és lehetséges összekötőik
(distinctivi vel domini) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
4.4.3.. Kiegészítő zenei jelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
4.5. Költői akcentusok (Zsoltárok, Jób, Példabeszédek) . . . . . . . . . . . . . . . . .167
4.5.1.. Összekötő akcentusok (conjunctivi vel servi). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
4.5.2.. Kiegészítő zenei jelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
4.5.3.. Elválasztó akcentusok, hierarchiájuk és lehetséges összekötőik
(distinctivi vel domini) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
4.6. Az akcentusok, a pauza és a punktáció. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .186
4.6.1.. A pauza és az akcentusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
4.6.2.. A begadkefat betűk és az akcentusok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
4.6.3.. A szóhangsúly előrecsúszása (neszígáh). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190
4.7. Az akcentusok és az exegézis. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .192
4.7.1.. Előzetes megjegyzések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
4.7.2.. Az akcentusok jelzik a helyes szövegtagolást. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
4.7.3.. Az akcentusok a maitól eltérő exegetikai felfogást tükröznek . . . . . 201
4.7.4.. Egyebek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209
4.7.5.. Összegzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212
5. A meteg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
5.1. A meteg eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .213
5.2. A meteg zenei funkciói. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .216
5.2.1.. Meteg zárt szótagban (kis ga‘já’/súlyos ga‘já’). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
5.2.2.. Meteg sewá’ mellett (sewá’ ga‘já’). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
 7

5.2.3.. Meteg nyílt szótagban (nagy ga‘já’/könnyű ga‘já’). . . . . . . . . . . . . . . . 219

5.2.4.. Meteg nyílt szótagban – a hangsúlyos szótag mögött. . . . . . . . . . . . . 221
5.2.5.. Meteg zárt szótagban – céré a hangsúlyos szótag mögött. . . . . . . . . . 221
5.2.6.. Meteg a maqqéf-vonal előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221
5.2.7.. A zenei metegek közötti elsőbbség egyazon szón. . . . . . . . . . . . . . . . 222
5.3. A meteg fonetikai funkciói. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .222
5.3.1.. A meteg a sewá’ kiejtését biztosítja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
5.3.2.. A meteg megakadályozza a magánhangzó lerövidülését. . . . . . . . . . 223
5.3.3.. A meteg utal a szótagzáró torokhang jelenlétére. . . . . . . . . . . . . . . . . 224
5.3.4.. A meteg a hájáh és a ḥájáh igék mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224
5.3.5.. Több fonetikai, illetve zenei és fonetikai meteg egy szón . . . . . . . . . 225
6. Szövegtagolást segítő jelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
6.1. A pászéq . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .226
6.1.1.. A jó hangzást szolgáló pászéq (paseq euphonicum) . . . . . . . . . . . . . . 229
6.1.2.. Pászéq azonos, illetve hasonló szavak között
(paseq homonymicum). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
6.1.3.. Elválasztó pászéq (paseq distinctivum). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230
6.1.4.. Pászéq Isten neve mellett (paseq euphemisticum). . . . . . . . . . . . . . . . 230
6.1.5.. Nyomatékosító pászéq (paseq emphaticum) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
6.2. A maqqéf. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .231
7. A masszóra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
7.1. A masszóra fogalma, eredete, felosztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .235
7.2. Masora parva. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .239
7.2.1.. A masora parva a kódexekben és a Biblia Hebraicában. . . . . . . . . . . 239
7.2.2.. Statisztikai megjegyzések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246
7.2.3.. A qeré . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278
7.2.3.1. A qeré jelölése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278
7.2.3.2. A ketív – qeré rendszer eredete és rendeltetése. . . . . . . . . . . . 283
7.2.3.3. A qerék száma és esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291
7.2.3.4. A qerék legfontosabb típusai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294
7.2.4.. Állandó qeré (qeré perpetuum). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305
7.2.5.. Olvasandó, bár ki nem írt szavak (qeré weló’ ketív). . . . . . . . . . . . . . . 308
7.2.6.. Kiírt, de nem olvasandó szavak (ketív weló’ qeré). . . . . . . . . . . . . . . . 309
7.2.7.. Rosszul írt, de nem javítandó szavak (szevír) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309
7.2.8.. Szövegkritikai hivatkozások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
7.2.9.. Iratok, illetve iratcsoportok közepének megjelölése. . . . . . . . . . . . . . 317
8

7.2.10..Könyveket, iratcsoportokat lezáró kolofon (síṭáh). . . . . . . . . . . . . . . 318

7.2.10.1. Adatok a bibliai könyvek végén. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .319
7.2.10.2. Adatok az egyes iratcsoportok végén. . . . . . . . . . . . . . . . . . .319
7.2.11..Összegzés: A masora parva eredete és funkciója . . . . . . . . . . . . . . . . 321
7.3. Masora magna. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .322
7.3.1.. Masora magna a kódexekben és a bibliakiadásokban . . . . . . . . . . . . 322
7.3.2.. A masora magna kifejtő listái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
7.3.3.. A masora magna rendszerező listái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334
7.4. Masora finalis. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .335
7.5. Masszóra a korai és a modern kori bibliakiadásokban . . . . . . . . . . . . .339
7.5.1.. A kései masszóra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
7.5.2.. Jákób ben Chajjím rabbi-bibliája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342
7.5.3.. Masszóra a Biblia Hebraicában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345
Függelékek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .346
I. A masora parva rövidítései, valamint héber és arám szóanyaga . . . . .346
II. A héber betűk (betűszámok) számértéke. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .394
Képtáblák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .396

Irodalomjegyzék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .408
Fontosabb bibliai helyek mutatója. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .431
A qumráni és a rabbinikus források mutatója. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .442
Név- és tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .445
Előszó

A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végzett oktatói mun­kám

során szembesültem azzal a ténnyel, hogy magyar nyelven nincs olyan szisz­
tematikus, ám mégis gyakorlati orientáltságú munka, amely az ókori-közép­
kori zsidó szöveghagyo­mányozás és a tibériási masszóra azon jellegzetessé­
geibe vezetné be az olvasót, melyek a héber Ószövetség modern kritikai
kiadásaiban, a Biblia Hebraicában is megjelennek. Bacher Vilmos és Blau
Lajos munkássága óta több mint száz esztendő telt el. Az angol, illetve né­
met nyelven megjelent szakmunkák legtöbbször a kérdést nem kellő részle­
tességgel, vagy nem a maga komplexitásában tárgyalják, így pl. Würthwein,
Wonneberger, Scott, Yeivin, vagy a Kelley–Mynatt–Crawford szerzőtriász
munkáinak magyar adaptálása sem ígérkezett kielégítő meg­ol­dás­nak – szá­
mos adatuk, eredményük és szempontjuk kritikai átvétele elle­nére sem.
A témával kapcsolatban 2000-ben, Debrecenben jelent meg egy egye­
temi jegyzetem A héber Ószövetség szövege. Kézikönyv a Biblia Hebraica
Stuttgar­ten­siá­hoz címmel, melynek első nagy fejezetét – mintegy 110 oldalt
– a té­mának szenteltem. A könyv az egyházi és nem egyházi felsőoktatásban
kere­sett és gyakran lehivatkozott tankönyvvé válhatott, s négy-öt év alatt
kifogyott a kereskedelmi forgalomból.
Ezért döntöttem úgy, hogy habilitációs dolgozatom gyanánt elkészítem e
munkának egy jóval részletesebb változatát. A szövegkritika kérdését tárgya­
ló második nagy fejezetet elhagytam (ezt hamarosan egy szintén jóval rész­
letesebb monográfiával szeretném majd helyettesíteni), és ugyanazt a témát
több mint négyszeres terjedelemben tárom a tisztelt olvasó elé. A bővítés
érintette a feldolgozott irodalom mennyiségét, lehetővé tette a kutatástör­
ténet részletesebb bemutatását, az egyes jelenségek bővebb illusztrálását, a
korábbi eredmények meggyőzőbb bizonyítását, kiegészítését, pontosítását,
illetve számos ponton saját új eredményeim megjelenítését is.
A tárgyalt anyag elrendezése és mélysége monografikus igényű. Ugyan­
akkor a munka reményeim szerint kézikönyvszerűen is használható maradt.
10 Előszó

Ennek érdekében bekeretezés emeli ki azokat a részleteket, amelyek az elvi és

történeti bevezető után megmutatják, hogy az adott jellegzetességgel a mai
kritikai Ószövetség-kiadásokban hol és milyen formában talál­koz­hatunk.
Ezek a részletek mindenekelőtt a ma elérhető, legelterjedtebb teljes kritikai
héber bibliakiadást, a BHS-t tartják szem előtt, de ahol attól a korábbi
BHK és a megjelenés alatt álló BHQ eltérő gyakorlatot követ, ott röviden
ezekre is kitérnek. Teljesen megújult a masora parva szóanyagát bemutató
melléklet, egyrészt hogy az a Codex Leningradensis eredeti terminológiáját
(is) tükrözze, s így annak kritikai vizsgálatára is alkalmas segédeszköz
lehessen, másrészt hogy a BHS mellett ismét csak a BHK, de egyben a BHQ
kiadásához egyaránt használható legyen. Bízom benne, hogy a könyv ked­
vező fogadtatásra lel a lelkipásztorok, az exegetikai szakemberek, az Ószö­
vet­ség iránt érdeklődő kutatók, és természetesen az egyetemi hallgatók és
oktatók között.
A könyv olyan célközönséget tart szem előtt, amely a bibliai héber nyelv­
ben már szolid alapismeretekkel rendelkezik. Ezért a héber és arám szöve­
ge­ket legtöbbször kvadrátbetűkkel szedve olvashatjuk. Csupán az ál­lan­dó
szakki­fejezések szerepelnek latin betűs átírásban, melynek során alapvetően
a Ma­gyar Hebraisztikai Társaság ajánlását követtük (lásd in: Studia Biblica
Atha­na­siana 6 [2003], 130–131. oldal). A Talmud traktátusainak, valamint
neves rabbiknak és zsidó tudósoknak a nevét a magyarban meghonoso­
dott, egyszerűsített átírásban közöljük, ugyanígy jártunk el a bibliai nevek
és be­ve­zetéstani szakkifejezések esetében is. Terjedelmi okokból a masszóra
ismertetése nem tér ki a magánhangzó-jelek eredetének és jellegének kér­
désére – ehhez a magyarul is elérhető héber nyelvtanok megadják a szüksé­
ges felvilágosítást.
A bibliai könyvek neve és azok rövidítése, valamint a bibliai nevek és
igehelyek írásmódja a Magyar Bibliatársulat gondozásában 1990-ben meg­
jelent, revideált új fordítású Biblia írásmódját követi. Ettől csak Mózes öt
könyve, a Tóra könyveinek jelölése során tértünk el, lásd az 1–5Móz he­
lyett Gen, Ex, Lev, Num és Deut. A református egyház hagyományainak
meg­felelően a könyv a „Kr. e.” és a „Kr. u.” rövidítéseket, a „keresztyén” szó­
alakot, valamint a Tanak megneve­zésére az „Ószövetség”, illetve a „(héber)
Szent­írás” fogalmakat hasz­nálja.
Köszönöm Dr. Jutta Hausmann professzor asszony­nak a dolgozat elké­
szí­té­séhez adott biztatását, és az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek,
hogy e munka válogatott fejezeteit habili­tációs dolgozatként elfogadta. Kö­
szönöm Bíró Évának és Németh Áron doktorandusz hallgatónak a kéz­irat
 Előszó 11

gondos átolvasását, valamint Király Leventének a tördelést és a muta­tók

össze­állításában nyújtott segítségét. Köszö­­nöm a Debreceni Refor­mátus
Hit­tudományi Egyetemnek a köny­vem elkészül­téhez nyújtott sokrétű támo­
gatását. Köszönöm a Tiszántúli Refor­má­tus Egyházkerületnek a kia­dás költ­
ségeihez való hozzájárulását. S végül köszönöm a Kálvin János Kiadónak,
hogy írásomat ebben a szép és igényes formában megjelentette.

Írásomat édesapám emlékének ajánlom.

Debrecen, 2010. március 1.

A szerző
 A mássalhangzós szövegben végzett változtatások 37

2.2.3. Olvasandó, bár ki nem írt szavak (qeré weló’ ketív)

Ismét csak a babiloni Talmud Nedarím 37b–38a szakasza tudósít arról, hogy
hét helyen az írástudók olyan szavakat is olvastak, amelyek a más­sal­hang­
zós szöveg­ben ugyan nem szerepeltek, de meggyőződésük szerint ott kellett
hogy álljanak, ezért a zsinagógai felolvasás során azok beillesztését írták elő.
Termé­sze­tesen a talmudi hely ezt a hagyományt is a Sínai-hegyen kapott
mózesi kije­len­­tésre vezeti vissza. Az érintett igehelyek és a pótolandó szavak
a következők:

Igehely Hiányolt szó Igehely Hiányolt szó

2Sám 8,3 trp Jer 50,29 hl
2Sám 16,23 Xya Ruth 2,11 ta
Jer 31,38 ~yab Ruth 3,5.17 yla

Ezekben az esetekben a szöveg olyan apró sérüléseinek kijavításáról lehet

szó, amelyek a szöveg értelmét lényegében ugyan nem érintik, de az olvasók
és a hallgatók szövegértését mégis megkönnyíthetik; a 2Sám 8,3 esetében
a ja­vítás indokoltságát a parallel 1Krón 18,3 is alátámasztja.87 Nyilván ezek­
ben az ese­tekben is a mássalhangzós szöveg érinthetetlensége akadályozta
meg az írás­tudókat abban, hogy javításaikat a Biblia mássalhangzós szöve­
gébe be­emeljék.
A Ruth 2,11 bejegyzés helyessége mindenesetre kérdéses. A Talmud meg­
nevezett helye szerint a babiloni írástudók itt a rm,aYow: szó mögött a ki nem írt
Hl' ragozott prepozíciót is olvasták. Ezt az utóbbi szót valamennyi nyugati
kézirat hozza, így a babiloni írástudók javítása érthető és indokolt. Ellenben
ugyanebben a versben a babiloni írástudók szövegeiben a tyfi['-rv,a] lKo
kifejezés előtt szerepelt egy -ta, prepozíció, amit viszont a nyugati kéziratok
nem hoztak. A későbbi palesztinai hagyomány ezért e bejegyzést a Hl' szó
helyett az ta, prepo­zí­cióra vonatkoz­tatta.88
A masszoréták a későbbiekben – a Ruth 2,11 kivételével – átvették e ha­
gyo­mányt, vonatkozó jegyzé­keiket újabb esetekkel bővítették, az olva­só­
kat pedig a mar­gón a Talmudból átvett bytk alw yrq (qeré weló’ ketív =

87 
Másként ez utóbbi igehelyhez Blau, Masoretische Untersuchungen, 52k, aki szerint
itt a rövidebb olvasat az eredeti (vö. Gen 31,21; Ex 23,31; Ézs 7,20 stb.), s a tr'P. szóval
Sámuel könyvének szövegét utólag harmonizálták a Krónikák könyvével.
88 
A kérdéshez lásd Levy, Fixing God’s Torah, 69, lábj. 4, valamint a BHS masora
magna apparátusát.
64 Az írástudók

E jelzések neve hé­be­rül tAdWqn> (neqúdót = pontok), a szak­iro­dalomban a latin

puncta extraordinaria = „rendkívüli pontok” megnevezés vált általánossá.
Bár a jel alakja bizonyos kéziratokban megváltozhatott, eredeti for­má­ja,
ahogy a neve is mutatja, az egyszerű pont volt.166
Az érintett helyek a következők:

Gen 16,5 ^y©n<ybeW Num 3,39 !©ro©h©]a;ªw>© 2Sám 19,20 aªcª'y©"

Gen 18,9 w©y©l'©ae© Num 9,10167 hªq'xor> Ézs 44,9 hªMª'heª
Gen 19,33 Hm'W©qb.W Num 21,30 rªv,a] Ez 41,20 l©kª'y©he©h©;
Gen 33,4 W©hªqE©V'©Y©Iw©: Num 29,15 !A©rF'[iw> Ez 46,22 tªA©[ªcª'q.ªhuªmª.
Gen 37,12 tªaª, Deut 29,28 W©n©y©nE©b'ªlª.W© W©n©l'ª Zsolt 27,13 aªle ©Wl©
ª  ª ª
Amint látható, e pontok öt esetben jelölik egy szó egyetlen betűjét (Gen
16,5; 19,33; Num 9,10; 21,30; 29,15), és kilenc­szer állnak egy szó, egy esetben
pedig két, egymást követő szó valamennyi mássalhangzója fölött (Gen 18,9;
33,4; 37,12; Num 3,39; 2Sám 19,20; Ézs 44,9; Ez 41,20; 46,22; Zsolt 27,13,
valamint a Deut 29,28). A Zsolt 27,13 különlegessége, hogy a pontok az
adott más­sal­hang­zók alatt is ki vannak téve.168
A hagyomány azonban e pontok helyét, számát és az általuk végrehajtott
jelölés hatályát tekintve mutat némi ingadozást, s ennek megfelelően a ku­
ta­tók véleménye is megoszlik e kérdésekkel kapcsolatban. A Gen 16,5
esetében Blau azt feltételezi, hogy a pont eredetileg a kaf fölött állhatott;
Rothmüller azonban meggyőzően cáfolja nézetét.169 A Gen 18,9 esetében a
masszóra és a régi források zöme szerint a szóban a lámed nincsen ponttal
ellátva, a Diqdúqé ha-Ṭe‘ámím masszoréta mű szerint (§ 58) a jelölés az
egész szóra vonatkozik, míg egy harmadik tradíció szerint nem az w©y©l'©ae©,

166 
Esetenként a pontot felválthatta egy circellus, egy függőleges vagy vízszintes vonal,
s az is előfordult, hogy a jelölés ugyanazon kéziraton belül is változott, lásd Butin,
Extraordinary Points, 772.
167 
Blau, Masoretische Untersuchungen, 25kk, szerint ez az igehely eredetileg nem
tar­tozott a puncta extraordinaria listájához; ez ellen lásd Rothmüller, Masore­tischen
Eigentümlichkeiten, 92.
168 
A kérdéshez lásd Blau, Masoretische Untersuchungen, 6–40; uő, Einleitung 115–
120; Ginsburg, Introduction, 318–334; Butin, Extraordinary Points; Yeivin, Tiberian
Masorah, 45k.
169 
Lásd Blau, Masoretische Untersuchungen, 18; Rothmüller, Masoretische Eigen­
tüm­lichkeiten, 87k.
 A szöveg értelmi tagolása 125

Lássunk a dichotomikus szövegtagolás ezen sajátosságára egy egyszerű

példát!
Gen 1,1:
½ I. ½

¼ II. ¼ ¼ II. ¼
`#r,a'(h' taeîw> ~yImß : V'h; taeî ~yhi_l{a/ ar'äB' tyviÞareB.
és a földet. az eget teremtette Isten Kezdetben

Ez a vers egyetlen mondatból áll; a vers végét, mint minden más eset­
ben, (a szóf pászúq mellett) a legerősebb elválasztó akcentus, a szillúq jelzi
(`#r,a'(h'). A versen belül értelmi szempontból a legerősebb elválasztást az
~yhi_l{a/ szó alatt az ’atnáḥ jelöli: ez leválasztja a négy szóval kifejezett tárgyat
a mondat állítmányát képező igéről és annak alanyáról. Mivel erősebb el­
választó akcentus nem előzheti meg az ’atnáḥot, így annak uralmi területe
a vers egész első felére kiterjed: „Kezdetben teremtette Isten”. Az elválasztó
akcentus uralma azonban mindig csak az előtte áló szakaszra terjed ki, így
a vers második fele már nem tartozik az ’atnáḥ uralma alá. Ez a vers értelmi
tagolásának I. szintje.
A vers első felében az ige és a mellette álló alany ismét csak erősebben
összetartozik, mint az azokat megelőző időhatározó: a tyviÞareB. szót ezért
egy, a verset negyedelő elválasztó akcentus, a ṭifḥá’ elkülöníti a folytatástól.
Az ige és az alany kapcsolata itt most olyan szoros, hogy további tagolásra
közöttük nincsen szükség. A ṭifḥá’ uralmi területe tehát itt csupán egyetlen
szó; mivel ez az elválasztó akcentus rangban az ’atnáḥ alatt áll, uralma egyben
az ’atnáḥ uralmi területének is része. A vers második felét az ige két tárgya
alkotja, mindkettőt az tae prepozíció vezeti be; a félvers további tagolására
értelemszerű­en a két tárgy különválasztá­sa kínálkozik. Ezt a feladatot ismét
a ṭifḥá’ tölti be. Uralmi területe itt most két szó (~yIm:ßV'h; taeî), ami a nálánál
erősebb, a verset felező ’atnáḥ előtt ér véget. Mivel a ṭifḥá’ rangban a szillúq
alatt áll, e két szó egyben a szillúq uralmi területének is része. A prepozíció
erősen kötődik a mögötte álló főnévhez, így itt további értelmi tagolás ismét
csak szükségtelen. Ez a vers értelmi tagolásának II. szintje.
Az elválasztó akcentusok azonban nem köthetőek a szöveg értelmi
tagolásának egy-egy szintjéhez. A vers felezésére, negyedelésére stb. nem
mindig ugyanaz az akcentus szolgál, illetve megfordítva: ugyanaz az akcentus
(leszámítva a legerősebbeket) hol a vers felezésére, hol negyedelésére,
hol pedig nyolcadolására stb. használatos. Nincsen tehát az elválasztó
 Prózai akcentusok 147

Második szint (reges)

3. èrb'D' szególtá’, szegól

aT'l.Ags. = szőlőfürt. A név a jel három pontból álló alakjára utal.464 Az ak­
cen­­tus poszt­po­­zitív, azaz mindig a szó utolsó mássalhangzójának bal felső
szélén, a magán­hang­zótól balra helyezkedik el.
Csak a vers első, ’atnáḥhal lezárt felében állhat.465 Zenei szempontokból az
egyetlen, illetve jóval gyakrabban az első záqéf parvumot helyettesíti,466 ha
kö­zé és az ’atnáḥ közé még leg­alább nyolc szó, vagy két-három elválasztó
akcentus kerül (Gen 1,7.28; 2,23; 6,4; 18,13; Ex 36,2; Num 21,5 stb.).467 Mint
ilyen, nem túl gyakori akcentus: a Tórában a 6992 záqéf parvummal szemben
csak 368-szor szerepel.468
Elválasztó akcentusként mindig meg kell hogy előz­ze egy zarqá’; ha ez
nem lehet­séges, az akcentust a salselet helyettesíti. Ez egyben azt is jelenti,
hogy a szególtá’ sohasem áll a vers első elválasztó akcentusaként.
Egy versen belül csak egy­szer használható.
Összekötői a múnaḥ (Gen 6,4; 24,15; Ex 12,29) ¦¦ múnaḥ (Gen 3,14; 22,9;
Ex 16,29; 28,27; Deut 9,28; Eszt 2,9).

4. Ÿrb'D¦ ' salselet, mar‘ím

tl,v,l.v; = lánc. A név a jel alakjára és az arra ének­len­dő hosszú, trillázó dal­
lam­ívre utalhat. A masszórában használatos héber neve ~y[rm = rezegtető,
megremegtető; ez szintén az akcentusra ének­lendő dallamrajzra utal.
A legtöbb kéziratban, majd vala­mennyi nyomtatott kiadásban – a költői
rendszerben szereplő salselet magnum hatására – min­dig pászéqkel együtt
szerepel.469

A babiloni Talmud (Sabbat 50b) említ egy yalgs nevű növényt, ami az akcentus
464 

névadója lehet. Japhet, Accente, 36, Rasi magyarázata alapján úgy gondolja, hogy az
arám név inkább a hármas szirmú ibolyát jelölheti; a név ebben az esetben is az akcentus
alakjára utalna.
465 
Az egyetlen kivétel az Ezsd 7,13, ahol ṭifḥá’ felezi a verset.
466 
Price, Syntax of Masoretic Accents, 62, adatai szerint a szególtá’ a Tórában 53 eset­
ben az egyetlen, míg 319 esetben az első záqéfet helyettesíti.
467 
Ritka kivétel e szempontból a Deut 3,19; 1Krón 6,62, ahol úgy áll szególtá’, hogy
e fel­tételek nem teljesülnek.
468 
Price, Syntax of Masoretic Accents, 23.
469 
A költői rendszerben a pászéq alkalmazása nagyon is indokolt, hiszen ott ez segít
megkülönböztetni az akcentust az összekötő salselet parvumtól; alkalmazása innen,
200 Az akcentusok

kommentár­jában például Kaiser is.673 Ibn Ezra azonban a vers utolsó ne­gye­
dét már nem tekintette a beszéd részének: „Saját füleddel hallhatod a mö­
götted hangzó szót – ha jobbra vagy balra kell fordulnotok: »Ezen az úton
jár­jatok!«” Ennek megfele­lő­en fordítja a szöveget Kecskeméthy, a Károli,
vagy a modern kom­men­tátorok közül például Wildberger.674
Az Ézs 38,13-ban a meggyógyult Ezékiás király így emlékszik vissza be­
tegségére: ytA_ ' mc.[;-lK' rBEß v;y> !KEï yrIêa]K'¥ ‘rq,Bo’-d[; ytiyWIÜvi. A szakaszon belül a
két költői félsor határát a masszoréta akcentusok szerint a záqéf jelöli ki,
s a 3 + 3-as metrumképlet szintén ezt a beosztást támogatja. Így tagolja a
szöveget például a Targúm és Rasi, de így fordítja azt Kecskeméthy is: „ki-
áltottam675 reggelig, mint az oroszlán; // úgy tördelte minden csontomat”. Ezt
a szöveg­beosztást támogatja, hogy a gav igető, mely általában az oroszlán
üvöltését jelöli, az imádkozó keserves kiáltozását is kifejezheti, lásd Zsolt
22,1; 32,3; 38,9; Jób 3,24. A legtöbb kommentáríró és bibliafordítás azonban,
köztük a Károli és az új protestáns fordítás is, a yrIêa]K¥ ' szót az akcentusokkal
ellentétben már a második költői félsorhoz kapcsolja: „Reggelig kiáltoztam
segítségért, // de ő, mint egy oroszlán, összetörte minden csontomat.”
Az Ézs 40,3-at Márk evangéliuma a Septuaginta szövegtagolását követ­
ve így idézi: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját…”
(Mk 1,3). Csakhogy a masszoréták a versnegyedelő záqéf parvumot a lAqå
areêAq kifejezés­re helyezték, azaz az első két szót erősebben leválasz­tot­ták a
folytatásról, mint az azt követő záqéf magnummal a harmadik szót. Így vi­
szont a szöveg helyes értelme ez: „Egy hang kiált: A pusztában készítsétek az
Úr útját…!” A költői sorszerkezet miatt egyértelmű, hogy ez a helyes tago­
lás. A qumráni Fegyelmi szabályzat (1QS 8:13–14) szintén így idézi a rész­
letet, s a mai kom­men­társzerzők,676 illetve bibliafordítások zöme, köztük a
Károli és az új protestáns fordítás is ezt a szövegtagolást kínálja.
Az Ézs 57,21 rövidke verse héberül így hangzik: yh;Þl{a/ rm:ï a' ~Alêv' !yaeä
`~y[i(v'r>l'. A Károli és az új protestáns fordítás a Septuagintát követve az
yh;l{a/ rm;a' szava­kat közbevetésnek tekinti, s a vers értelmét ennek meg­
fe­le­­lően így adja vissza: „Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja Is­
te­nem.” Csakhogy a masszo­réták a versfelező záqéf parvumot a ~Alê v '
szóhoz kapcsolták. Márpedig eszerint a vers nem egy általános kijelentés

673 
Kaiser, Jesaja 13–39, 238.
674 
Wildberger, Jesaja 28–39, 1189.
675 
A ytiyWIvi szó helyett itt eredetileg talán yti[.W:vi állhatott, lásd a Targúm alapján
a BHS-t, ugyanígy Wildberger, Jesaja 28–39, 1443.
676 
Lásd Elliger, Deuterojesaja, 1k; Westermann, Jesaja 40–66, 29.
258 A masszóra

leszű­kí­té­sek állhatnak elő. Most lássuk, mik lehetnek a statisztikai vizsgá­ló­

dások­legfon­tosabb tárgyai!

A statisztikai adatok legfontosabb fajtái

I. A mássalhangzós szöveghez fűzött megjegyzések

I/1. A megjegyzések leggyakrabban a mater lectionisként szereplő más­sal­

hangzókra vonatkoznak, s ezek zöme a wáw és a jód mater lectionis hasz­
nálatát érinti. A plena írásmódot (scriptio plena: a hosszú magánhangzó
mater lectionissal van írva) az esetek zömében ilyenkor a margón a lOm, míg
a defectiva írásmódott (scriptio defectiva: a hosszú magánhangzó mater
lectionis nélkül van írva) a sOx rövidítés jelöli:839
◆ Gen 1,14: a troaom. forma 2-szer fordul elő az Ószövetségben így, defec­tiva írás­
móddal;
◆ Gen 1,18: a lvom.liw> igealak csak itt fordul elő az Ószövetségben, méghozzá defec­
tiva írásmóddal;
◆ Gen 1,30: a fme A r participium 2-szer fordul elő az Ószövetségben plena írás­
móddal;
◆ Gen 3,9: az hK'Y<a; forma csak itt fordul elő az Ószövetségben, méghozzá plena
írásmóddal;
◆ Gen 1,12: a aceATw: igealak 3-szor fordul elő az Ószövetségben, ebből 2-szer plena,
egy­szer pedig defectiva írásmóddal;
◆ Gen 2,22: a h'a,biy>w: igealak 2-szer fordul elő plena, 2-szer pedig defectiva írás­
móddal;
◆ Gen 6,4: a ~ylipiN>h; főnév 3-szor fordul elő az Ószövetségben, ebből (a ḥíreq) 2-szer
defectiva, egy­szer pedig plena írásmóddal;
◆ Gen 10,9: a rBogI főnév 3-szor szerepel a Tórában defectiva írásmóddal;
◆ Gen 10,21: a lAdG"h; melléknév 5-ször szerepel a Tórában plena írásmóddal;
◆ Gen 5,16: a ~yvi l { v . számnév a Szentírásban mindig így, (a ḥólem) defectiva
írásmóddal van írva, kivéve négy esetet;
◆ Gen 22,18: a yliqoB. szuffigált főnév a Tórában mindig így, (a ḥólem) defectiva
írásmóddal van írva, kivéve egy esetet, ahol a szó plena írásmóddal szerepel;
◆ Ex 36,14: a t[oyrIy> főnév minden formájából hiányzik a wáw (mint mater lectionis),
kivéve öt esetet (vö. pl. Ézs 54,2);
◆ Num 1,21: a ~h,ydequP. szóból mindig hiányzik a wáw (mater lectionis), kivéve egy
esetet (lásd 1Krón 23,24).

Egy szón belül több hosszú mássalhangzó is szerepelhet. Ilyen­kor a ple­

na és a defectiva írásmód adott kombinációjára gyakran a !k tOk, illetve

839 
A kérdés részletes elemzéséhez lásd Levita, Massoreth Ha-Massoreth, 145–179.
290 A masszóra

pedig, hogy a helyi megrendelők elvá­rá­sainak tekintsük őket, a qerék száma,

helye és tartalma is túlságosan egységes.

Kompromisszumos kollációelmélet
Mivel az „eklektikus elmélet” és a tradíciótörténeti modell a két uralkodó
nézet erősségeit ugyan átveszi, de azok gyengéinek csak egy részét tudja or­
vosolni, a magam részéről meg­győzőbbnek tartok egyfajta kompromisszu­
mos kolláció-elméletet a két, illetve három nagy elmélet között – egy elmé­
letet, melynek lehetőségét egy mondatában, ismereteim szerint, eddig csak
Wellhausen vetette föl.911
E szerint a nézet szerint a qerék többsége igenis a ketív forma javítása
akar lenni. A qerében megadott javítások azonban – a qeré perpetuumok és
az eufemizmusok kivételével – nem a masszo­ré­ták szabad konjektúrájaként
szület­tek meg, hanem különböző kéziratok el­térő olvasatainak az egybeve­
tése alapján keletkeztek. A masszoréták a kéziratok főszövegeként az álta­
luk leg­hi­te­le­sebb­nek elfogadott, önálló kéziratokban is reprezentált szöveg­
változatot ha­gyo­má­nyozták. Azokon a pontokon azonban, ahol szerintük
más kéz­ira­tok az övéké­nél jobb olvasatot kínáltak, a margón kijavították a
sa­ját kéziratuk szö­vegét. A qerék tehát egy bizonyos szövegtípuson végzett,
az adott szövegtípus hibáinak kiküszöbölését célzó tudatos szövegkritikai
munka eredményeként keletkeztek.
Ez az elmélet kellő magyarázatot ad a választott terminológiára, anélkül,
hogy annak „átvándorlását” kellene feltételezni, magyarázatot ad a qeré-
for­mák­nak a masszoréták által adott állandó elsőbbségére, valamint a qeré
olva­satok zömének szövegkritikai dokumentálhatóságára. Megmagyarázza
azt is, hogy ugya­naz a ketív forma miért nincs mindenütt kijavítva az Ószö­
vet­ségben: a szövegek javítására ugyanis csakis abban az esetben került sor,
amikor más kéziratok eltérő olvasatai legitimálták a szövegbe való beavat­ko­
zást.912 Ennek az elméletnek az a tény sem mond ellent, hogy Gordis kimuta­
911 
Lásd Wellhausen, Rückwälzung der Textgeschichte, 573: „Ihrer Art nach sind die
Karian … zu einem kleinen Teil vielleicht auf hds. Überlieferung beruhende Korrektu­
ren, nicht aber einfache Varianten…”
912 
Az, hogy más kéziratok eltérő olvasatai milyen okból álltak elő, (feltételezett)
másolási hiba javításaként, sérült szövegrész szövegkritikai rekonstrukciójaként, dogma­
tikai korrekcióként, eltérő exegetikai vélemények megjelenítésének szándéka­ként, helye­
sebben eltérő exegetikai pozícióknak a szövegbe való belevetítéseként (lásd Keller­
mann, Korrektur, 74k), nem érinti azt a kérdést, hogy a masszoréták miért jelenítették
meg ezeket qeré formájában az általuk hagyományozott kéziratokon.
326 A masszóra

7.3.2. A masora magna kifejtő listái

Az esetek túlnyomó többségében a masora magna nem tesz mást, mint rész­
letezi a masora parva statisz­ti­kai adatait: konkordanciaszerűen fel­lis­tázza
azoknak a parallel igehelyeket, amelyek­nek a masora parva csak a számát
adta meg. Ezeket a típusú megjegyzéseket Yeivin alapján „ki­fejtő”, vagy
„részletező” masszórának (tjrpm hrsm),1029 még pontosabban talán a ma­
sora magna kifejtő listáinak nevezhetjük.
A masora magna kifejtő listái először megismétlik a ma­so­ra parva be­
jegyzését,1030 majd – gyakran az !whnmysw „ezeknek a jele pedig” szóval, il­let­ve
annak valamelyik rövidítésével bevezetve – megadják az adott ige­he­lyeket.
A masszoréták az egyes masora magna-listákat gyakran csak egyszer írták
ki, esetleg többször is megismételték, de korántsem a listát alkotó összes
igehely mellett. Weil adatai szerint a Codex Leningradensis 4271 önálló
listájából 888-at ismételtek meg egyszer, 254 listát kétszer, 57-et háromszor,
17-et négyszer, 3-at ötször, és csak egyetlenegy lista van, ami a kódexben
hatszor is szerepel.1031 A megismételt listák száma összességében tehát
a listák teljes számának valamivel több, mint egynegyede.
Az sem volt szükségszerű, hogy a lis­tákat mindjárt a lista első tagjánál
közöljék. A masora magna 598. lis­tá­ja például 16 igehelyet tartalmaz, de
a Co­dex Lenin­gra­densisben az Ex 32,17 egyik szavánál van először meg­
adva, holott ez a vers a 11. he­lyen áll az adott listában. A listák befűzése
te­hát nyilván prak­ti­kus szem­pontokat követett. Ott adták meg őket először,
ahol a lapok al­ján és a te­tején először kínálkozott elegendő hely számukra.
Hosszabb lis­ták esetében előfordulhatott az is, hogy azok sehol sem fértek
fel a víz­szin­tes mar­gókra. Ilyenkor a masszoréták a listát hátratehették az
adott bib­liai könyv, irat­csoport mögé, vagy a kódex legvégére.

Egyszerű igehelylisták
Mivel a masszoréták korában a bibliai versek és feje­ze­tek számozása még
ismeretlen volt, ezért a bibliai ver­sekre azok kezdőszavaival, esetleg néhány
egyéb, jellegzetesebb sza­vá­val utaltak. Ezeket a rövid, az adott bibliai ver­

1029 
Yeivin, Tiberian Masorah, 74.
1030 
Ez azonban gyakran elmaradt, például a Codex Leningradensis masszórájának
esetében is, lásd Weil, Massorah Gedolah, Mm 2719; 2913; 3143; 3160.
1031 
Lásd Weil, Massorah Gedolah, 3*–47*, összesítő táblázatát.
 A masora parva rövidítései, valamint héber és arám szóanyaga 349

atxnta = xOnta ’atnáḥ (Ex 4,10; 26,5; 36,12; Num 22,18; Deut
13,6; 26,14; 1Sám 8,11; 16,11; 23,11; 30,13; Ám
7,14; Zsolt 21,13; 135,21; BHS: lásd még az nOta
alatt felsorolt igehelyeket, valamint Zsolt 119,65)

b
b -ban, -ben; -val, -vel
b‫״‬ab BHS: lásd tOyb pOlab (Zsolt 119,47.52.55.59.128.
130)
atyrwab = rOwab BHS: a Tórában (2Sám 22,1; Zsolt 18,1)
!ymlab = yOmlab BHK: lásd !ymlab (Ez 40,48)
!ymlab BHS: az előudvar leírásában (Ez 40,48)
tOyb pOlab BHK: a Nagy Ábécében – azaz a 119. zsoltárban
atyb aplab = (Zsolt 119,47.52.55.59.128.130.131.139)
[Ocmab , cOmab , mOab BHK: belül, a (vers) belsejében (Neh 8,18; 1Krón
taw[cmab = 13,8 // 2Sám 12,31; 17,22 // 2Sám 16,15)
,stb. qOwsp cOmab BHK: a vers belsejében (Bír 4,8; 1Sám 6,9 // Jer
stb. qOwsp [Ocmab 46,26) stb.
!yqwsp taw[cmab =
bOyt [Ocmab BHK: a szó belsejében (1Krón 12,39)
taw[cmab =
atwbyt
rab lásd rab ~X
nOtab , tOab BHK: lásd xOntab (Zsolt 84,11 // Zsolt 107,35;
119,65)
atxntab = xOntab ’atnáḥhal (Zsolt 35,20; BHS: Zsolt 84,11; Péld
30,17)
tybb = yObb BHK: bét mássalhangzóval; a bét mássalhangzón
(1Krón 6,25 // 2Krón 6,38)
dg ynbb BHS: Gád fiainál – azaz a Gád fiairól szóló
szakaszban (1Krón 5,12)
yrbgb személyként/személynévként (BHK: 2Sám 13,32;
BHS: 2Sám 8,12)
!whb = wOhb bennük (BHK: Num 7,38 // Num 7,20.26.32.56.68;
1Sám 20,29; 1Kir 20,14; BHS: Num 7,38)
hkylhb BHK: „menni” értelemben – azaz a $lh ige
alakjaként (Bír 19,13)
452 Név- és tárgymutató
lapszéli masszóra  lásd masora
marginalis
legarméh  115, 126, 127, 128, 131,
132, 133, 134, 162, 163–164,
165, 169, 171, 172, 178, 183,
185, 186, 226, 272, 370, 384
lekcióírás  108
Leningrádi prófétakódex (Codex
Petropolitanus)  89, 238,
286, 293
Levita, Elias (Elijjáhú ha-Levi)  mahpák legarméh  133, 172, 174,
84, 87, 88, 118, 248, 249, 280,
287, 289, 293, 297, 302, 342
listák tagolása  55–58
Listázó masszóra  338
litterae finales  30
litterae maiusculae  lásd megna­
gyobbított betűk
litterae minusculae  lásd kicsinyí­
tett betűk
litterae suspensae  lásd megemelt
betűk
L, L*  25; lásd még Codex Lenin­
gradensis
Lonzano  13, 49
L sine Q  292
Luther-Biblia  61
Luther Márton  112, 202
LXX  lásd Septuaginta (LXX)
M 170, 272
ma’arík  213
magánhangzó-jelek  24, 84,
86, 88, 90, 93, 104, 105, 106,
112, 113, 114, 236, 238, 264,
267, 268, 279, 280, 308, 321;
lásd még punktáció, punktációs
rendszer; vokalizáció
magánhangzókészlet  19, 186, 189,
263, 269, 378
mahpák, mehuppák  115, 140–141,
142, 146, 155, 156, 165, 169–
170, 171, 172, 173, 174, 175,
176, 177, 178, 179, 180, 181,
182, 183, 184, 185, 214, 272,
351, 392
179, 184, 185, 226, 384, 392
Maḥzóráh Rabbáh  314, 316
Maimonidész  13, 15–16, 40, 42,
49, 50, 56–57, 99, 100
maj  78; lásd még megnagyobbított
betűk
má’jelá’, me’ajjelá’  165–166, 169,
213, 273
má’jeláh  169
manuálok  85, 236
mappíq  24, 95, 268, 321, 377, 389
maqqéf, maqqéf-vonal  24, 98, 114,
115, 132, 148, 149, 150, 155,
157, 158, 164, 166, 168, 169,
170, 171, 173, 175, 176, 180,
181, 182, 185, 191, 203, 217,
220, 221, 222, 223, 224, 225,
231–234, 257, 268, 269, 273,
316, 350, 353, 366, 373, 377
maqqél  148, 149, 150, 166,
masora  lásd masszóra
masora finalis  79, 228, 239, 248,
318, 322, 335–339, 342, 343,
344, 402, 406; lásd még kódex­
végi (masszoréta)listák