16.

tétel

Témakör: VILÁGIRODALOM
Tétel: A kisember alakja az orosz irodalomban
Feladat:

I TÁRSADALMI HÁTTÉR
A 19. sz. az orosz irodalom fénykora, az orosz realizmus időszaka.
Oroszországban ekkor még nem volt művelt polgári osztály, a nemesség és a nemességből kialakult
értelmiség sürgette a polgári átalakulást, a cári önkényuralom megdöntését.
Nyugaton ekkor a karrierregény műfaja hódított ( Stedhal: Vörös és fekete, Balzac : Goriot apó). A
felvilágosodás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a realista írók azonban a romantikusokkal
szemben saját koruk, társadalmuk problémái felé fordultak. Az irodalomban úgynevezett típusszereplőket
hoztak létre, akiknek alakjában a korabeli olvasó saját társadalmának jellegzetes alkjait, problémáit
fedethette fel.
II. OROSZ IRODALOM TÉMÁI
Oroszországban más volt a társadalmi berendezkedés, mint Nyugat-Európában, ezért az írók másfajta
témákat ábrázoltak műveikben. Az orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták elsőnek a szegényeket, az
alázatosokat és megalázottakat, a cári rendszer lelkileg deformált kiszolgálóit és kiszolgáltatott áldozatait. A
cári rendszer bonyolult bürokratizmusa s az ország siralmas helyzete volt az orosz realizmus legfőbb témája.
A vidéki élet sivárságát, a városokban élő kisemberek vergődése állt a művek középpontjában.
Az orosz írók művei arról szólnak, HOGYAN NEM SZABAD ÉLNI. HŐSEIK FELESLEGES EMBEREK,
akik csak tengetik életüket. Egész életükben semmit nem csinálnak, csak léteznek. (Egyedül Tolsztoj
műveinek alakjai próbálják keresni az élet értelmét, célját: hőseiben előbb-utóbb kigyullad a fény, s példát
mutatnak arra, hogyan kellene élni.)

III. MŰVEK:
3 mű tartozik ide:
GOGOL: A KÖPÖNYEG,
TOLSZTOJ:IVAN ILJICS HALÁLA,
CSEHOV: A CSINOVNYIK HALÁLA,

IV. GOGOL: A köpönyeg

GOGOL ÉLETE, TEVÉKENYSÉGE
a) Az orosz realizmus egyik legelső kiemelkedő írója, az ún. kisember-irodalom megteremtője Gogol
volt. Az orosz irodalom az ő művészetével fordult erőteljesen a verstől a prózai műfajok, a regény és az
elbeszélés felé. Puskin fedezte fel, tőle kapott nemcsak bátorítást, ösztönzést, hanem felhasználható irodalmi
témákat is. Puskin ötlete alapján született meg két legismertebb alkotása
(A revizor, Holtlelkek).
b) A CSINOVNYIK
Magát az orosz realizmust Gogol A köpönyeg című műve alapozta meg. Jellegzetes alakja a csinovnyik. Ő
kiszolgáltatott, szegény, szorgalmas, "rutin-életű", akivel Gogol megteremti a "csinovnyik-novellát".
Teljesen hétköznapi figura, az orosz társadalom tipizált alakja. Ő testesíti meg az "elgépiesedett kisembert",
akinek nincsenek emberi kapcsolatai, csak a munkájának él.A történetet groteszk stílusminőség öleli át.
C) TÉMA: Gogol egyik legismertebb alkotásának főhőse: Akakakij Akakijevics Basmacskin, EGY
KISHIVATALNOK, akinek élete azáltal nyer értelmet, hogy egy új köpönyegre gyűjt, köpönyegét azonban
ellopják, hiába kér segítséget, elzavarják, ezért belehal a bánatba, s halála után visszajár kísérteni, s
lerángatja mások köpönyegét.
Az író nagyon borúsan nézi a csinovnyik "köpönyeg-életcélját", aki nem mer többet akarni, megelégszik
azzal, hogy köpönyeget készíttet magának.
GROTESZK: a történet groteszk hangvételű. Groteszk: a komikumnak az a fajtája, amelyben a
legszélsőségesebben ellentétes elemek összefonódása kelt komikus hatást. Szomorú, de nevetséges.
Az ELBESZÉLŐ. mindentudó, jólértesültség látszatát kelti, a teljességgel fölösleges,jelentéktelen
részleteket aprólékosan mutatja be. A fontos dolgokról hallgat a történetmondó. Az elbeszélés olykor
bizalmas bőbeszédűség jellegét ölti.
A humort és a komikumot az előadás módja, s nem a téma váltja ki: az önmagában nem nevetséges. Epikus
tárgyilagossággal indul a novella, de hirtelen megszakad, s a maró gúny váltja fel.
AKAKIJ AKAKIJEVICS BASMACSKIN:
-NEM HŐS, TIPIKUS HÉTKÖZNAPIFIGURA,.Már a neve is semmitmondó. Apjáról nevezik el, ez is
jelzi, mennyire nincs egyénisége. Egy a sok kisember közül. Családneve oroszul cipőt jelent, neve arra utal,
hogy ÁTLAGEMBER, ÜRES, TARTALMATLAN ÉLETET ÉL.
Nevetséges és szánalomra méltó figura, az irodában mindenki megalázza, de ő észre sem veszi
Munkája a hobbija, másolás a szórakozása, nincs önálló élete.
Kiölték belőle a személyiséget, a rendszer gépet, tökéletes alkatrészt csinált belőle.
Különös, komikust hatása van a kereszt- és az apai névnek is: Basmacskin Akakij Akakijevics. Neve
keletkezése előre jelzi élete menetét, jelentéktelen s nevetséges.
Elhanyagolta magát, nem érzékelte a külvilágot, semmilyen szórakozásnak nem engedte át magát. Egyetlen
ellensége az északi hideg, ami miatt kabátja szitává lett (utalás az orosz társadalmi helyzetre).
életében fordulatot jelentett, amikor új köpönyeget kellett varratnia, VÉGRE LETT EGY CÉLJA. Úgy
érezte, mintha megnősült volna, A KÖPÖNYEGÉRT AZONBAN MINDENRŐL LE KELLETT
MONDANIA.
Groteszk, hogy mennyi mindent fel kell adnia egy kabátért: alig eszik, lábujjhegyen jár, hogy csizmája ne
kopjon el, ritkábban mosatja a ruháit, állandóan a szabóhoz jár, és a kabátról társalog vele. Mikor elkészül a
köpönyeg, elhívják őt egy estélyre, végre mindenki észreveszi, foglalkoznak vele. Mikor azonban a
köpönyegét ellopják, hiába kér segítséget.
Elmegy a TEKINTÉLYES SZEMÉLYHEZ, ő a világ részvétlenségét testesíti emg, őt is csak a hivatal
érdekli, a tekintély, a rang. Elgépiesedett, beszűkült életű.
Cselekmény ideje: 1 év.
Szerkezete megfelel a novella felépítésének:
Alaphelyzet: megismerjük Akakijt, az ügyosztályt, s hogy élete értelme a másolás
Bonyodalom: új köpönyeget kell varratnia
Kibontakozás: köpönyeg árának összekuporgatása, ellopása, tekintélyes személy elkergeti
Tetőpont: belebetegszik a bánatba, megfázik, meghal.
Megoldás: halála után kísértetként lerángatja az emberek köpenyét.
Gogol MINDENTUDÓ ELBESZÉLŐ, fontos dolgokat elhallgat, a lényegtelenről fecseg.
Hangneme: tárgyilagos, néhol ironikus , humoros, groteszk.
Stílusa: realista, mert egy tipikus kishivatalnokot ábrázol tipikus körülmények között.
Befejezés: fantasztikus, a valóságban a csinovnyik számára nincs megoldás.
Üzenet: Gogol egy olyan abszurd világot ábrázol, ahol egy köpönyeg az élet értelmévé válhat.
Nem normális az olyan világ, amely elgépiesíti az embereket, s a rendszer kiszolgálóivá teszi őket.
Ezek az emberek FELESLEGESEK, hiszen szinte nem is élnek, csak dolgoznak és tengődnek.

V.CSEHOV: A CSINOVNYIK HALÁLA

Csehov A csinovnyik halála című novellájában szintén egy megnyomorított lelkű kishivatalnokot ábrázol.
Szintén groteszk előadásmódot alkalmaz, kigúnyolja a szolgalelkűséget, az alázatos tiszteletadást.

Csehov A csinovnyik halála című műve A köpönyeg párnovellája.

Főhőse, Dmitrij Cserjakov ugyanolyan megnyomorított lelkű kishivatalnok, mint Akakij Akakijevics.
Azonban különbségek is megfigyelhetőek: Csehov hőse például eljár szórakozni. A színházban történik az a
végzetes eset, ami azután közvetve Cserjakov halálát okozza. Ugyanis Cserjakov egy színházi előadás során
véletlenül letüsszenti felettesét, a főtanácsost. A főhőst gyötri a bűntudat, ezért többször is bocsánatot kér a
főtanácsostól. A sokadik bocsánatkérésre magára haragítja a főtanácsost, ráüvölt Cserjakovra, azt hiszi, hogy
tréfa áldozata. Cserjakov nem bírja elviselni, hogy egy nála feljebbvaló embert magára haragított, így, mint
ahogy azt már a cím is előrevetíti, belehal bánatába A köpönyeg főszereplőjéhez hasonlóan. Gogol hősétől
azonban eltérő módón Cserjakov kishivatalnokként hal meg, míg Akakij Akakijevics kilép a torz világból.
VI. TOLSZTOJ: IVAN ILJICS HALÁLA
Tolsztoj az orosz realizmus legnagyobb írója, híres regényei: HÁBORÚ ÉS BÉKE, ANNA KARAENINA,
FELTÁMADÁS
Míg Gogol A köpönyeg című művében a felesleges ember figuráját írta le, Tolsztoj azzal szembesíti az
olvasót, hogy a kisember hétköznapi élete iszonyatos.
Műfaja: kisregény
Központi kérdése: HOGYAN NEM SZABAD ÉLNI?
A főhős élete utolsó pillanataiban, a halál árnyékában döbben rá, hogy elrontotta az életét, eszményi
hivatalnok volt, tökéletes csinovnyik, de eközben elfelejtett élni, örülni.
IVAN ILJICS hosszú szenvedés után jut el a megvilágosodásig, hogy élete hiábavaló volt. A mű végén
felébred benne családja iránti szeretete, így megváltozik.
Szerkezete: 12 fejezetből áll.
1.rész: 1. fej. >gyászszertartás
2. rész: 2-3. fej. > I. Iljics életének bemutatása
3. rész: 4.11. fej, > Betegsége és haldoklása
4. rész: 12. fej. > Ivan . Iljics halála
Idő: Az író megbontja a történet hagyományos időrendjét, nem lineáris, formabontó. A történet I.I. halálával
kezdődik, majd megismerjük életét időrendben.
Helyszín: A tér egyre szűkül. Szentpétervártól a vidéki városokon át végül a betegágyára korlátozódik.
Szereplők: Ivan Iljics, felesége, lány a és fia, Geraszim a szolga.
1. rész:
A történet egy rövid kijelentő mondattal kezdődik: „Ivan Iljics élete egyszerű, hétköznapi és iszonyú volt.” A
gyászszertartást mutatja be. Az író bemutatja, milyen hatást gyakorolt halála a többiekre. Tettetett gyász,
képmutatás: mindenki csak önmagával foglalkozik, a halottal senki sem törődik, munkatársa kényszerből
nyilvánít csak részvétet. Csak arra gondolnak, milyen előrelépést jelent halála a hivatalban.
Az özvegy és a családtagok is részvétlenek, az özvegy önmagát siratja, csak a temetés költségeire gondol;
lánya férjhez akar menni.
Geraszim, a szolga az egyetlen, aki őszinte, ő tudja, hogy a halál Isten akarata, őszinte, együttérző,
romlatlan, vidéki parasztlegény, ő ápolta betegségében I. Iljicset. Ő nem tettet, mint a többiek.
2. rész:
Ivan Iljics élete hazugságra, öncsalásra épült. Fiatal korában is azt tette, amit elvártak tőle, ami illendő.
Megnősült, mert ez volt a szokás, de feleségétől teljesen elhidegült. Középső gyerek, középszerű figura volt.
Otthoni élete, a viták elől a hivatalba, a munkához menekült.
Eszményi hivatalnok, de élete iszonyú volt, mert csak a látszatnak élt. Csak a karrierje, a kártyázás és a
hatalom érdekelte egész életében. Tolsztoj bemutatja, hogy milyen hazugságra épült Ivan Iljics élete,s a mű
végére ezt kell legyőznie.
3. rész:
Ivan Iljics élete inkább a halálhoz hasonlított, mint az élethez. Betartotta a társadalmi normákat, megfelelt
kora elvárásainak, haladt a ranglétrán, fizetése nőtt. Ekkor azonban Szentpétervárra költöztek. A lakás
berendezése közben, leesett a létráról, BEVERTE OLDALÁT, s BETEG LETT. Végre mindent elért volna,
felkerült a fővárosba, de a sors közbeszólt. Orvostól orvosig rohangált, fájdalmai egyre nőttek. Áltatta
magát, de aztán rádöbbent, hogy meg fog halni. Sógora szavai döbbentették rá, aki azt mondta, mikor hosszú
idő után meglátta: „Ez az ember halott.” EKKOR JÖTT A FORDULAT ÉLETÉEBN. Először gyűlölte
embertársait, családját , az egészségeseket. Ez természetes emberi reakció volt tőle. Úgy érezte, senki sem
érti meg a szenvedését. Úgy érezte, mindenki hazudik neki Greraszimot kivéve. Ő nem hitegette, hanem
természetesnek vette, hogy segítenie kell a haldoklónak, családtagjainak azonban csak teher volt betegsége.
Ivan Iljics FELISMERTE, HOGY ELHIBÁZTA ÉLETÉT, de még mindig élt benne a gyűlölet, az önzés.
4. rész:
Tudta, hogy elhibázta életét, DE NEM TUDTA, HOGYAN KELLETT VOLNA ÉLNIE. NEM ÉRETTE,
MIT CSINÁLT ROSSZUL. Amikor kisfia megcsókolta kezét, rádöbbent, hogy még helyrehozhatja életét.
Haláltusája 3 napig tartott, HALÁLA ELŐTT EGY ÓRÁVAL MEGVILÁGOSODOTT. Tolsztoj szerint az
ember utolsó pillanatában helyrehozhatja életét.
Az író célja:
Rádöbbenteni az embereket, hogyan éljenek. Ivan Iljicset a szenvedés döbbenette rá, hogy elhibázta életété.
egész életében közömbös volt, csak magára gondolt, s családtagjaival sem törődött. Szeretetben meglátta az
élet értelmét, ezáltal megváltotta magát. Tolsztoj szerint az ember célja a boldogság keresése. A
boldogsághoz az kell, hogy szeressük embertársainkat, ne csak magunkra gondoljunk, ne csak az
elvárásoknak akarjunk megfelelni.
Ivan Iljics a mű végén meglátta a FÉNYT, ÉLETE ÉRTELMET NYERT.
Akakij felesleges ember volt, hiszen halála senkinek sem tűnt fel, létezésének nem volt értelme.
Tolsztoj arra figyelmeztet, hogy IDŐBEN VÁLTOZTASSUNK SORSUNKON, ne csak a halál küszöbén
döbbenjünk rá, hogy A LEGFŐBB ÉRTÉK A SZERETET ÉS AZ ÖNFELÁLDOZÁS EZ AD ÉRTELMET
AZ EMBERI LÉTNEK.

A csinovnyik alakja volt a legmegfelelőbb az orosz elmaradottság és kiúttalanság ábrázolására. A

csinovnyik-témát felhasználó írók egymásra is hatottak, Puskin Anyeginjében jelenik meg először a
kishivatalnok ábrázolása, majd Gogoltól kezdve Csehovon át Tolsztojig egymástól vették át a témát az
legnagyobb alkotó nemzetei közé emelkedhetett.

VII. ÖSSZEGZÉS:
A három mű három életet három ábrázolásmóddal mutat be. Azonban közös mindháromban a kishivatalnok
megnyomorított lelki világa, élete egy torz világban.
Csehov főhőse Ivan Dimitrics Cservjakov, a Köpönyegé Akakij Akakijevics, míg Tolsztoj főhőse
Ivan Iljics. Mindhármuk közös jellemzője, hogy csinovnyikok, vagyis átlagos orosz hivatalnokok,
akiknek az élete monoton, nem élnek társasági életet, ha családjuk van akkor az is csak azért, mert szokás
ilyen korban családnak lennie, munkájuk is átlagos, mellőzi a kreativitást és a szellem
szabadságát, munkahelyükön lefelé taposnak, életük értelmetlen, mert minden napjuk ugyanolyan
egysíkú. Az elgépiesedett ember életét élik, akik nem mernek maguk elé nagy célokat tűzni. A három író
három ugyanolyan átlagos életű csinovnyikot három különböző ábrázolásmóddal mutat be.
A csinovnyik alakja volt a legmegfelelőbb az orosz elmaradottság és kiúttalanság ábrázolására. A
csinovnyik-témát felhasználó írók egymásra is hatottak, Puskin Anyeginjében jelenik meg először a
kishivatalnok ábrázolása, majd Gogoltól kezdve Csehovon át Tolsztojig egymástól vették át a témát az
legnagyobb alkotó nemzetei közé emelkedhetett.

Mindhárom mű a realista stílushoz tartozik. A realizmus egy társadalombíráló irányzat, a kor társadalmi
viszonyait tipikus, azaz jellemző alakokon keresztül mutatja be, a realista írók tapasztalataik
alapján írják le műveikben a világot. A realista művek alapvető jellemzője, hogy azok nem bírálnak,
csak megmutatják a valóságot, így az olvasónak utat engednek saját gondolataiknak és érzéseiknek a
főszereplő irányába. A hétköznapi valóságot mutatják be, ehhez hosszú és részletező leírásokat
használnak, minden mozzanat aprólékosan kidolgozott és a lehető legjobban részletezett. Hősei hétköznapi
emberek hétköznapi tulajdonságokkal, akik mindig egy bizonyos típusba tartoznak.
A realizmusra jellemző a mindentudó elbeszélőmód, ahol a narrátor belelát a szereplők
gondolataiba, és minden eseménynél ott van és lát, de nem véleményezi a történéseket.
Írói ábrázolásmódjuk némiképp különbözik. Tolsztoj a legobjektívebb, ő nem minősíti a
szereplőket, teljesen az olvasóra bízza az értékelését annak, amit ő felvázolt.
Gogol mindentudó elbeszélő, sajátossága, hogy kibeszél a szövegből, megszólítja az olvasót, és fölösleges, a
fő iránytól eltérő szálakat göngyölít fel részletesen, sok vonatkozó részt viszont nem mond el. Csehov
mindentudó elbeszélést használt A csinovnyik halálában, de műve vége felé nem minősíti a
történéseket.

Csehov A csinovnyik halála című novellájában szintén egy megnyomorított lelkű kishivatalnokot ábrázol.
Szintén groteszk előadásmódot alkalmaz, kigúnyolja a szolgalelkűséget, az alázatos tiszteletadást.
Tolsztoj műveire már az jellemző, hogy hősei megpróbálják keresni az élet értelmét, célját. A szereplők
előbb-utóbb felismerik, hogy hogyan kellene élni.
Tolsztoj a világ átalakításában reménykedett, azt hitte hogy ez az átalakulás azért megy majd végbe, mert ő
vagy valaki más meg fog győzni mindenkit arról, hogy jót kell cselekedni.