Genetikai és sejtbiológiai ismeretek

gyógypedagógusok számára

7. előadás
A sejtosztódás szabályozása

dr. Vig Julianna

2018. ápr. 4.
 A sejtciklus

• az osztódóképes sejtpopulációkban a sejtosztódás periodikusan

ismétlődik

• a sejtek az osztódást követő időszakban (az interfázisban) látják el

specifikus feladataikat, illetve ekkor készülnek elő a következő
osztódásra

• a sejtosztódást (mitózis vagy meiózis) M szakasznak jelöljük

• az interfázisnak három szakasza van: G1, S és G2
• G1 (gap) fázis: az S fázisra való felkészülés
• S (szintézis) fázis: a DNS replikációja (a teljes genom
megduplázódik)
• G2 (gap) fázis: az osztódásra való felkészülés zajlik.

A teljes sejtciklus (G1 – S – G2 – M) osztódó emlőssejtekben általában 12-

24 óra alatt fut körbe, ebből az M fázis kb. egy órát vesz igénybe.

https://www.youtube.com/watch?v=VLJF8Pf8spw&t=143s
A sejtciklus
 A G1-fázis

• döntően ez a fázis szabja meg, hogy a sejt milyen hosszú ideig marad az
interfázisban

• A G1-fázis során a citoplazmája kiegészül, megindul a sejtorganellumok pótlása

(pl. a mitokondriumok osztódnak, ER és Golgi kiegészül)
• beindul a fehérjeszintézis, a differenciált sejtek ilyenkor teljesítik specifikus
feladataikat is
• a sejt DNS-javító mechanzimusai révén eltávolítja a hibás nukleotidok nagy
részét, ami igen fontos az új DNS-szintézis megindulása előtt

• a G1 további időszaka a DNS-replikációra történő felkészülést szolgálja

(replikációhoz szükséges enzimek, nukleinsav-bázisok stb. szintézise)
 A G0-fázis

• a G1 fázisból a sejt hosszú időre, vagy akár örökre is kiléphet a sejtciklusból,

vagyis beléphet a G0 fázisba

• a G0 fázisban eltöltött idő sejttípusonként különböző lehet:

• A legtöbb differenciált, ritkán vagy egyáltalán nem osztódó sejt G0 fázisban
van és látja el specializáIt funkcióit (pl. neuron, szívizomsejt, vörösvértest)
• a hibás, elöregedett vagy felesleges sejtek egy ideig G0-fázisban vannak,
majd programozott sejthaláIlal (apoptózissal) elpusztulnak (lásd később)
• egyes sejtek a G0 fázisból akár egy év után is visszaléphetnek a sejtciklusba
(pl. limfociták, májsejtek). Ez történik a hirtelen sejtpusztulást, sebzést követő
szöveti regeneráció alkalmával is

• A gyorsan osztódó sejtek nem jutnak a G0-fázísba, a G1 fázison

végighaladva rögtön belépnek az S-fázisba
 Az S-fázis

• Ebben a S fázisban zajlik a DNS replikációja: a génállomány

megduplázódik és a sejt diploidból tetraploiddá válik (2n  4n)

• az S-fázisban nemcsak DNS, hanem fehérjék is szintetizálódnak, melyek

a DNS szintéziséhez és kondenzációjához szükségesek

• a szintézis aránylag nagy sebességgel zajlik (kb. 50 nukleotid/sec), a

kromoszómának egyszerre több pontján (multifokális osztódás)

• a sejt teljes genomja 30 - 40 perc alatt replikálódik

 A G2 és M fázis

• A G2 fázisban a sejt felkészül az osztódásra: előállítja a mitotikus apparátus

kialakításához szükséges fehérjéket (pl. tubulinok)

• az M fázisban lezajlik az osztódás (mitózis vagy meiózis)

A mitózis és a meiózis
 Ellenőrzőpontok a sejtciklusban

• G1/S ellenőrzőpont: a G1 második felének kritikus pontja - ha a sejt ezen

túljut, automatikusan lezajlik a DNS replikációja („nincs visszaút”)

• G2/M ellenőrzőpont: a sejt ellenőrzi, hogy a DNS-szintézis teljes mértékben

befejeződött-e, és a DNS nem károsodott-e  ha minden rendben, jöhet az M
fázis

• metafázis ellenőrzőpont: ekkor ellenőrzi a sejt, hogy mindegyik kromoszóma

megfelelő helyzetben van-e az egyenlítői síkban és rögzítve van-e a megfelelő
pólushoz. Csak ezután indulhat meg a kromoszómák szétválása-
Ellenőrzőpontok a sejtciklusban
 A sejtciklus belső szabályozása

A sejtciklus egyes fázisai meghatározott sorendben követik egymást, amely

sohasem fordulhat meg vagy borulhat fel.

Lefolyását sejtciklus-szabályozó fehérjék, ciklinek irányítják.

A ciklinekre jellemző, hogy a sejtciklus folyamán koncentrációjuk ciklikusan

változik: meghatározott időpontban kezdenek termelődni, majd lebomlani
 A ciklinek működése

•A ciklinek szabályozó fehérjék, melyek hatásukat kinázokon (más fehérjéket

foszforiláló enzimeken) keresztül fejtik ki – ezek a ciklinfüggő vagy ciklin-
dependens kinázok (CDK)
• minden ciklin más-más CDK-t aktivál
• a kinázok szintje nem ingadozik, de csak akkor válnak aktívvá, ha a megfelelő
ciklin megjelenik és hozzájuk kötődik.
 A ciklinek és ciklin-dependens kinázok jellemzői

• A ciklinek és ciklin-dependens kinázok igen konzervált fehérjék (pl. az

élesztősejt és az emberi sejt megfelelő ciklinje vagy ciklin-dependens kináz
fehérjéje teljes mértékben helyettesítheti egymást)

• A sejtosztódást szabályozó faktorok általában ciklineken keresztül fejtik ki

hatásukat

• Pl. a ciklineket gátló fehérjék képesek leállítani vagy lefékezni a sejtciklust

(a soksejtű szervezetek számos sejtjében a sejtciklus lefékeződik a G1 fázisban)

• A gátló fehérjék többségét daganatsejtekben fedezték fel (amelyekben a

gátlás nem működik) és tumorszuppresszoroknak nevezték eI.
Ilyen pI. a retinoblastoma daganatban felfedezett Rb-fehérje, a p53, a WT-1 és
az APC fehérje.
 A sejtciklus külső szabályozása

• A sejtek szaporodását, a sejtciklus ellenőrzőpontjain való átlépést környezeti

tényezők is befolyásolják

•A sejtciklust szabályozó faktorok három típusa:

- Serkentő faktorok
- növekedési faktorok (általános és szövetspecifikus faktorok, pl.
EGF, FGF – receptor tirozin-kinázok)
- hormonok (pl. nemi hormonok, növekedési hormon)
- tápanyagok

- Gátló faktorok
- sejt-sejt kapcsolat (kontakt gátlás)
- tapadási felület hiánya

- Permisszív faktorok:
- sejt és extracelluláris mátrix közti interakció (letapadás)
Apróbetűs: növekedési Növekedési
faktor
faktor hatása a
sejtosztódásra

Aktivált receptor
tirozin-kináz

egymást aktiváló
kinázok (kaszkád)

citoplazma

D ciklin átírásának beindítása

sejtmag
 A kontakt gátlás hatása a sejtosztódásra

Normál sejtek

Van kontakt gátlás

Ráksejtek

Nincs kontakt gátlás

 A sejtciklus normális és kóros szabályozása

• A sejtciklust szabályozó molekulák túlnyomó többsége a sejtmembránba

épített receptoron és egy ahhoz csatlakozó jelátviteli úton keresztül
stimulálja a sejtciklust

• Az, hogy a szervezet valamely sejtje átmegy-e a sejtcikluson és osztódik-

e, pozitív és negatív szabályozó tényezők egyensúlyának a függvénye.

• Egészséges szervezetben pontosan annyi új sejt keletkezik, amennyi

pótolja az elpusztult sejteket. A sejtek osztódása szigorú ellenőrzés alatt
áll.

•Ha az egyensúly felborul, rosszindulatú daganat alakulhat ki – ilyenkor

vagy a gátló hatások függesztődnek fel, vagy a stimuláló jelátviteli lánc
van folyamatosan túlstimulált állapotban (mindkét eset hátterében gyakran
mutációk állnak)
 Az osztódások számának szabályozása

• A normál testi (szomatikus) sejtvonalakban véges számú osztódás játszódhat le

• Az osztódások maximális számát Hayflick-limitnek nevezik (pl. humán
fibroblasztokban kb. 50), ezt elérve a sejtvonal öregedni kezd és végül elpusztul
• a „számláló”: a kromoszómák végszakasza, a telomer (teloméra), amely minden
osztódással egyre rövidebb lesz
• Ha a telomer eléri a kritikus rövidséget (kb. 5-7 kilobázis), a sejtciklus végleg leáll
• Őssejtekben és csírasejtekben a telomeráz enzim új végszakaszokat gyárt, így
hosszú és stabil telomer jön létre (testi sejtekben a telomeráz génje szuppresszált)
• Ha genetikai/epigenetikai módosítás miatt egy testi sejtben aktiválódik a telomeráz, a
sejt korlátlan osztódóképességre tesz szert, immortalizálódik

kromoszóma
telomerek
Telomer hossza (kilobázis)

öregedés

krízis

Hayflick-limit Sejtosztódások száma

A telomer rövidülése az osztódások során
 A telomerhossz változásai különböző sejttípusokban

Csírasejtek, embrionális őssejtek

telomerhossz

Szöveti őssejtek

Normál sejtek

Elöregedés
(szeneszcencia)

Krízis Ráksejtek
(a genom instabillá válik)

Hayflick-
Osztódások száma limit
 Miért rövidül a kromoszómák vége az osztódások során?

- a DNS-polimerázoknak a szintézis megkezdéséhez szükségük van egy kiindulási

nukleotid-szakaszra – ez egy rövid RNS-szakasz, amit primernek nevezünk
- Ha elkészül az új DNS-szál, a DNS-polimerázok levágják a primert  kromoszómák
legvégső szakasza (a telomer) minden osztódással egyre rövidebb lesz

Primer

A replikációs villa
haladási iránya
Hogyan lehet „megúszni” a telomer-rövidülést?

• Őssejtekben és csírasejtekben aktív a

telomeráz enzim génje

• a telomeráz enzim új DNS-szakaszt

szintetizál a kromoszómák végére

• A DNS-szintézishez szükséges RNS-

mintát a telomeráz enzim maga
tartalmazza (az RNS-bázisokhoz
párosítja egyenként a megfelelő DNS-
bázisokat)

• Az eredmény egy hosszú, repetitív

szekvencia

2009. orvosi Nobel-díj (Elizabeth H. Blackburn, Carol

W. Greider és Jack W. Szostak)
 A sejthalál típusai

1. Passzív sejthalál: nekrózis

- külső károsító hatás (pl. oxigénhiány) által kiváltott sejtpusztulás, amely
fölött a sejtnek nincs kontrollja

2. Aktív sejthalál:

A) patológiás (károsító hatásra)

B) programozott:
– autofágia (lásd III. előadás)

-- apoptózis: a sejt által aktívan szabályozott folyamat, amelynek

során bizonyos gének és fehérjék aktiválódása váltja ki a sejt
pusztulását („öngyilkosság”)
 nekrózis
Tönkrement membrán

reverzibilis duzzadás irreverzibilis duzzadás dezintegrálódás

apoptózis
Intakt membrán

kondenzáció (lefűződések) széttöredezés felaprózódás

 NEKRÓZIS APOPTÓZIS
Mechanizmus passzív aktív
Stimulus hypoxia, éhezés, a Genetikai program,
sejtmembrán fizikai- Extra- vagy
kémiai károsodása intracelluláris hatások
Szöveti lokalizáció egy egész sejtcsoport egyedi sejtek
(nekrotikus zóna)
Események sorrendje véletlenszerű konzervatív

Sejttérfogat-változás duzzadás zsugorodás

Sejtmembrán szétesik, a ép marad, de az

citoplazma kiáramlik aszimmetriája csökken
Sejtfelszín sima csomók (blebek)
Citoplazma autolízis új fehérjék szintézise

A sejttörmelék fagocitózis és az apoptotikus testek

eltávolítása gyulladás fagocitózisa,
nincs gyulladás

Sejtmag, karyolízis (diffúz kondenzálódás,

kromatin degradáció) marginalizálódás,
nucleosomák közti
bomlás
 Az apoptózis szerepe a szervezetben

• Az apoptózis a sejtszám szabályozásának egyik fontos eszköze (a sejtosztódás

befolyásolása mellett)
• Lehetővé teszi a feleslegessé, nemkívánatossá vált sejtek célzott eltávolítását

• Fontos szerepet játszik az egyedfejlődés során és a felnőtt szervezet

működésében is

Az embrionális fejlődés során

• így jön létre a hólyagcsíra ürege a szedercsírából
• így alakulnak ki az ujjak közötti rések
• így fejlődik vissza az ősvese nagy része
• így pusztulnak el azok a neuronok, amelyek nem tudtak kapcsolatot kialakítani
egy másik neuronnal

A felnőtt szervezetben így pusztulnak el:

• a felesleges spermatogóniumok, oogóniumok
• a szervezet saját szöveteit támadó (autoreaktív) T-nyiroksejtek
• a nyiroktüszőkben a felesleges B-nyiroksejtek
• a hajhagymák
• az elöregedett megakaryociták, granulociták
 Az apoptózis folyamata
• az apoptózis folyamata meghatározott géntermékek megjelenését,
szintézisét igényli (a sejt „öngyilkossága” a megfelelő időben alkalmazott
RNS- vagy fehérjeszintézis-gátlókkal leállítható/megelőzhető)
• a programozott sejthalált a sejt nem egyszerűen elszenvedi, hanem aktívan
végrehajtja

A folyamat lépései:
• a sejt elveszti kapcsolatát a környezetével
• a citoszkeleton átrendeződik: betűrődések, „bimbók” (blebek) alakulnak ki
• speciális enzimek jelennek meg:
• fehérjebontó enzimek (kaszpázok)
• fehérjemódosító enzimek (transzglutaminázok) - a fehérjék egyes
aminosav-oldalláncai közt keresztkötéseket hoznak létre, ezáltal gátolva
működésüket
• DNS-bontó enzimek (endonukleázok) – hatásukra a kromatin
kondenzálódik és a perifériára tolódik, majd széttöredezik

• a fenti enzimek megfordíthatatlan változásokat okoznak a sejtben, ami

előfeltétele az élő rendszer szabályozott pusztulásának.
 Példák apoptózist kiváltó hatásokra

- halálreceptorokhoz kötődő
molekulák (pl. T-sejt halálligandja)

- vírusfertőzés

- munkaterhelés csökkenése

- a sejtet érő stressz (tápanyag-

vagy oxigénhiány, szabadgyökök)

- DNS-károsító hatások
(pl. ionizáló sugárzás
 Az apoptózist szabályozó fehérjék

- a sejtben proapoptotikus fehérjék és antiapoptotikus fehérjék is vannak

- ha az anti-apoptotikus fehérjék kerülnek túlsúlyba, a sejt növekedni, osztódni tud

- ha a pro-apoptotikus fehérjék kerülnek túlsúlyba, beindul az apoptosist végrehajtó
„gépezet”

egyensúlyi állapot

Pro-apoptotikus hatások túlsúlya Anti-apoptotikus hatások túlsúlya

Chipuk, Jerry E. et al. Trends in Cell Biology , Volume 18 , Issue 4 , 157 - 164
 Az apoptózist végrehajtó gépezet: a kaszpázok
Caspase: cisztein-gazdag peptideket aszparaginsav mellett hasító fehérje

A kaszpázok nagyon sok fehérjét szabályoznak:

Inaktiválják:
a citoszkeleton fehérjéit (pl. aktin, sejtmaghártya laminja)
a DNS-javító enzimeket
metabolikus fehérjéket
az apoptózist gátló fehérjéket
Aktiválják:
önmagukat (autokatalízis: prokaszpáz  aktív kaszpáz)
endonukleázokat
más kaszpázokat
 A prokaszpáz
aktivációja és a
kaszpáz-kaszkád

• Sokféle kaszpáz van, amelyek

láncreakciószerűen aktiválják
egymást:

először a 8-as és 9-es kaszpáz

aktiválódik (iniciátor kaszpázok)

ezek aktiválják a 3-as kaszpázt

a 3-as kaszpáz pedig a többit

 A kaszpázok aktivációja

A kaszpázokat aktiváló hatások a pro-apoptotikus fehérjéket aktiválva fejtik

ki hatásukat.

Külső (extrinsic) hatások: pl. toxinok, hormonok, növekedési faktorok, nitrogén-

monoxid, citokinek  „halál-ligand” köt a halálreceptorhoz (TNFalfa, Fas-L)

Belső (intrinsic) jel: a mitokondriumból indul, stressz (pl. oxidálószerek)

hatására
- a mitokondrium felszínén levő apoptóziskiváltó molekulák
felszabadulnak a gátlás alól
- megnő a mitokondrium membránjainak áteresztőképessége, így
kiszabadul az apoptotikus folyamatokat beindító citokróm C a
mitokondrium belső membránjából
 Az apoptosist kiváltó külső és belső faktorok

https://www.youtube.com/watch?v=9KTDz-ZisZ0