Professional Documents
Culture Documents
NE FÉLTS
GABO
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült
Tahereh Mafi: Ignite Me
HarperCollins Children’s Books, New York, 2014
EGY
Homokóra vagyok.
Tizenhét évem lepergett, és belülről kifelé eltemetett. Lábam ho-
mokkal teli, összekötve, tudatomban túlcsordulnak a határozat-
lanság homokszemei, a meg nem hozott és türelmetlen döntések,
ahogy az idő kipereg testemből. Az óra kismutatója megérint
egykor, kettőkor, háromkor, négykor, azt súgja, szia, kelj fel, állj
fel, ébredj fel.
– Ébredj fel! - súgja.
Hirtelen mély levegőt veszek, és ébren vagyok, de nem keltem
fel, meglepődtem, de nem félek, csak nézem a mélyzöld szem-
párt, mely mintha túl sokat tudna, és mintha azt a túl sokat túl jól
tudná. Aaron Warner Anderson fölém hajol, aggódó tekintettel
figyel, keze a levegőben, mintha éppen meg akart volna érinteni.
Hirtelen elhúzódik.
Rezzenéstelenül néz, nem pislog, mellkasa emelkedik, süllyed.
– Jó reggelt - kockáztatom meg. Nem vagyok biztos a han-
gomban, azt sem tudom, valóban reggel van-e, nem vagyok biz-
tos azokban a szavakban, amelyek elhagyják ajkamat és ebben a
testben sem, amelynek tartalma én vagyok.
Látom, hogy fehér inget visel, csak félig gyűrte be fekete pan-
tallójába. Inge ujja feltűrve, könyök fölé.
Mosolya mintha fájna.
Felhúzódzkodom, fel akarok ülni, és Warner máris mozdul,
hogy nekem kényelmesebb legyen. Be kell hunynom a szemem,
hogy ellensúlyozzam a hirtelen szédülést, de erőt veszek maga-
mon és mozdulatlan maradok, amíg el nem múlik az érzés.
Fáradt és gyenge vagyok az éhségtől, de néhány jelentéktelen
sajgó területtől eltekintve teljesen jól vagyok. Életben vagyok.
5
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Lélegzek, pislogok és embernek érzem magam, és pontosan tu-
dom, miért.
A szemébe nézek.
– Megmentetted az életemet.
Mellbe lőttek.
Warner apja röpített golyót a testembe, és még mindig érzem a
történés visszhangjait. Ha nagyon figyelek, át tudom élni azt a
pillanatot, amikor ez történt, a fájdalmat, azt a nagyon éles, kínzó
fájdalmat, sosem felejtem el.
Döbbenten szisszenek fel.
Végre felismerem a szoba ismerős idegenségét, és pánik tör
rám. Riadalmam azt sikítja, hogy nem ott ébredtem, ahol elalud-
tam. Szívem hevesen ver és elhúzódom tőle egy kicsit. Fejem az
ágy fejtámlájához koppan, a takarót markolva próbálom nem
bámulni a csillárt, amit nagyon jól ismerek...
– Semmi baj... – nyugtat Warner. – Semmi baj...
– Mit keresek itt? – Pánik és döbbenet homályosítja el tudato-
mat. – Miért hoztál megint ide...?
– Juliette, kérlek, nem bántalak...
– Akkor miért hoztál ide? – Hangom kezd megtörni, erősen
küszködök, nehogy megremegjen. – Miért hoztál vissza ide ebbe
az elviselhetetlen pokolba...?
– El kellett rejtenem téged – feleli, és felnéz a falra.
– Tessék? Miért?
– Senki sem tudja, hogy életben vagy. – Felém fordul, rám néz.
– Vissza kellett jönnöm a bázisra. Muszáj volt úgy tenni, mintha
minden a legnagyobb rendben lenne, és rohamosan fogyott az
idő.
Nagy önfegyelemmel rekesztem ki a félelmet tudatomból.
Az arcát nézem, hosszasan elemzem türelmes, őszinte hangját.
Emlékszem rá tegnap éjjelről... tegnap éjjel lehetett... Emlékszem
az arcára... emlékszem arra, hogy mellettem feküdt a sötétben.
6
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Gyengéd volt, kedves, szelíd és megmentette az életemet. Lehet,
hogy ő fektetett ágyba. Maga mellé vett… ő lehetett. De amikor
lenézek testemre, észlelem, hogy tiszta ruha takar, nincs rajtam
vér, sem seb, se semmi ilyesmi sehol, és arra gondolok, vajon ki
mosdatott meg, ki öltöztetett fel, és aggódom, hogy Warner tette
azt is.
– Te... – tétovázok, és megérintem a póló szegélyét. – Te... úgy
értem... ez a ruha...
Mosolyog. Csak néz, miközben elpirulok, és úgy határozok,
hogy ezért gyűlölöm egy kicsit, aztán a fejét ingatja.
– Nem. A lányok gondoskodtak rólad. Én csak ágyba hozta-
lak.
– A lányok – súgom elképedt örömmel.
A lányok.
Sonya és Sara, ők is ott voltak, a gyógyító ikrek, ők segítettek
Warnernek. Segítettek neki megmenteni az életemet, mert most ő
az egyetlen, aki megérinthet, ő az egyetlen személy ezen a vilá-
gon, aki képes az ikrek gyógyító erejét testembe közvetíteni.
Gondolataim mintha lánggal lobognának.
Hol vannak a lányok, mi történt a lányokkal, és hol van Anderson és
a háború... és ó, szentséges ég, mi történt Adammel, Kenjivel és Castle-
lel... Fel kell kelnem, ki kell kelnem az ágyból, és menni kell, in-
dulni kell, de...
Mozdulni próbálok. Warner néz. Egyensúlyom gyenge, bi-
zonytalan, még mindig úgy érzem, mintha lábam az ágyhoz len-
ne horgonyozva, és hirtelen nem kapok levegőt, fényes karikák
táncolnak szemem előtt és ájulás környékez. Muszáj fel. Muszáj
ki.
Nem tudok.
– Warner – tekintetem rémülten fürkészi arcát. – Mi történt?
Mi van a csatával...?
– Kérlek – szól a vállamat megragadva. – Csak lassan szabad
mozdulnod, enned kéne valamit...
7
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mondd meg...
– Nem akarsz előbb enni? Vagy zuhanyozni?
– Nem – hallom saját, nyers hangomat. – Tudnom kell.
Egy pillanat. Kettő és három.
Warner mély levegőt vesz. És még egymilliót. Jobb keze a bal
kezén, a kisujjára húzott jádeköves gyűrűt forgatja újra és újra.
– A csatának vége.
– Tessék?
Kimondom a szót, de ajkamról nem szól hang. Mintha kába
lennék. Pislogok, de nem látok semmit.
– Vége – ismétli meg.
– Az nem lehet.
Kilehelem a három szót, kilehelem a lehetetlenséget.
Bólint. Nem ért velem egyet.
– Ne!
– Juliette.
– Ne... Ne hülyéskedj – mondom. Ne légy nevetséges! A keser-
ves életbe, ne hazudj nekem! De hangom már magas regiszterbe
csapott, megtörik, remeg, és... – Ne... – hebegem ne, ne, ne...
Ekkor felállok. Szemem gyorsan megtelik könnyel és pislogok,
de a világ csupa zűrzavar és legszívesebben nevetnék, mert csak
arra tudok gondolni, milyen szörnyűséges és milyen szép ez,
hogy a szemünk elhomályosítja az igazságot, amikor az túl fáj-
dalmas ahhoz, hogy lássuk.
A padló kemény.
Tényként tudom, mert hirtelen az arcomhoz nyomódik, és
Warner próbál megérinteni, de azt hiszem, sikítok és ellököm
magamtól a kezét, mert már tudom a választ. Már biztosan tu-
dom a választ, mert érzem, ahogy a rettenet-undor felbugyboré-
kol zsigereimben, de azért megkérdezem. Vízszintesben vagyok,
és valahogy mégis megbillenek, a szőnyeg egy pontját bámulom,
8
Tahereh Mafi NE FÉLTS
úgy háromméternyire, és abban sem vagyok biztos, hogy élek, de
meg kell kérdeznem tőle, és hallanom kell a választ.
– Miért? – kérdem. – Egyetlen szó. Egyetlen ostoba, egyszerű
szó. – Miért van vége a csatának? – Már nem lélegzem, nem is
beszélek igazán, csak hangokat préselek ki ajkamon.
Warner nem néz rám.
A falat nézi, a padlót, a lepedőt és az ujjperceit, ahogy elfehé-
rednek, amikor kezét ökölbe szorítja, de nem néz rám, és a kö-
vetkező szavai nagyon lágyak.
– Azért, mert halottak, szerelmem. Mind halottak.
9
Tahereh Mafi NE FÉLTS
KETTŐ
10
Tahereh Mafi NE FÉLTS
megadták Omega Pont koordinátáit. Aztán lebombázták az egé-
szet.
– Ó, istenem! – Egyik kezemmel a számat takarom el, és pislo-
gás nélkül bámulom a mennyezetet.
– Nagyon sajnálom... Fogalmad sincs, mennyire sajnálom.
– Hazudsz! – súgom kegyetlenül dühös hangon. Haragos va-
gyok, rosszindulat forrong bennem és egyáltalán nem tud érde-
kelni. – Nem is sajnálod!
Warnerre pillantok, és ez alatt a röpke pillanat alatt is látom,
hogy szeme sértetten villan.
– Nagyon sajnálom – ismétli halkan, de határozottan. Leveszi
kabátját a közeli fogasról, szó nélkül belebújik.
– Hova mész? – kérdem, és egy pillanat alatt bűntudat tör
rám.
– Időre van szükséged, hogy ezt feldolgozd, és minden jel sze-
rint semmi hasznát nem veszed a társaságomnak. Elintézek né-
hány dolgot, amíg összeszeded magad annyira, hogy beszélni
lehessen veled.
– Kérlek, mondd, hogy tévedsz! – A hangom megtörik. Léleg-
zetem elakad. – Kérlek, mondd, hogy van esély arra, hogy té-
vedsz...
Warner rám néz... Úgy tűnik, mintha ez a pillantás nagyon
hosszú ideig tartana.
– Ha ennek a legkisebb esélye és lett volna – szólal meg végül
–, megkíméltelek volna ettől a kíntól. Tudnod kell, hogy nem
mondtam volna el, ha nem lenne abszolút és megcáfolhatatlanul
igaz.
És éppen ez... az őszintesége... hasít szét.
Mert az igazság olyan kibírhatatlan, hogy azt kívánom, bár-
csak hazudott volna nekem.
11
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Nem emlékszem, hogyan távozott és mit mondott. Csak azt tu-
dom, hogy elég hosszú ideig feküdtem összekuporodva a pad-
lón.
Elég hosszú ideig ahhoz, hogy könnyeim sóvá változzanak,
elég hosszú ideig ahhoz, hogy torkom kiszáradjon, ajkam kicse-
repesedjen és szívverésem ritmusára fájón lüktessen fejem.
Lassan felülök, érzem, hogy agyam megreng valahol a kopo-
nyámban. Sikerül felmásznom az ágyra és ott ülök, még mindig
dermedten, de már nem bénultan – fel tudom húzni térdemet.
Élet Adam nélkül.
Élet Kenji, James, Castle, Sonya, Sara, Brendan, Winston és
Omega Pont lakói nélkül. A barátaim nélkül, akik egy szemvilla-
nás alatt elpusztultak, életük addig tartott, míg felkapcsolva
hagytak egy kapcsolót.
Élet Adam nélkül.
Szorosan magamhoz húzom a lábamat, imádkozom, hogy
múljék a fájdalom.
Nem múlik.
Adam nincs többé.
Első szerelmem. Első barátom. Egyetlen barátom, amikor nem
volt senki másom, és most nincs többé, és nem tudom, mit érzek.
Különös, idegen érzés. Őrület Üresnek, megtörtnek, becsapott-
nak, bűnösnek és dühösnek érzem magam, és végtelenül, elkese-
redetten szomorú vagyok.
Amióta Omega Pontra szöktünk, fokozatosan távolodtunk
egymástól, de ez az én hibám, ő többet akart tőlem, de én azt
akartam, hogy hosszú életet éljen. Meg akartam védeni a fájda-
lomtól, amit én okozhattam volna neki. Próbáltam elfelejteni,
továbblépni nélküle, felkészülni a tőle távol, nélküle töltendő
jövőre.
Azt hittem, ha távol tartom magamat tőle, akkor életben ma-
rad.
Ostoba lány!
12
Tahereh Mafi NE FÉLTS
A könnyek sűrűn hullanak, hangtalanul csorognak le arco-
mon. A vállam remeg, testem görcsbe rándul, térdem egymáshoz
ütődik, és a régi szokások kúsznak elő a bőröm alól – repedése-
ket számolok, színeket, hangokat, és remegéseket, és előre-hátra
lendüléseket. El kell engednem őt, el kell engednem őt, el kell, el
kell.
Behunyom szemem és lélegzek.
Nyers, erős, reszelős lélegzés.
Be.
Ki.
Számolom.
Jártam már itt, mondom magamnak. Voltam már ennél is ma-
gányosabb, ennél is reménytelenebb, ennél is elkeseredettebb.
Voltam már itt, mielőtt túléltem. Ezen is túl tudok jutni.
De soha nem éreztem ennyire végletesen kifosztottnak maga-
mat. Szerelem és lehetőség, barátság és jövő – mind odavan.
Most újra kell kezdenem, megint egyedül kell szembenéznem a
világgal. Még egy utolsó döntést kell meghoznom: feladni vagy
folytatni.
Így hát felállok.
Forog velem a világ, szédülök, gondolataim egymásba ütköz-
nek, de lenyelem könnyeimet. Kezemet ökölbe szorítom és pró-
bálok nem sikítani. Szívembe zárom barátaimat és...
Bosszú.
Ezt gondolom: a bosszú még sosem volt ilyen édes.
13
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HÁROM
Ne add fel
Tarts ki
Nézz fel
Légy erős
Tarts ki
Ne add fel
Látssz erősnek
Állj fel
Egy napon kitörhetsz, szabad lehetsz
15
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– És? – Warner még áthatóbban, még figyelmesebben néz. –
Hogyan jutnál el az apámhoz? Hogyan vennéd fel vele a harcot?
– Nem tudom. – Fel-alá járkálok a szobában. – De meg kell ta-
lálnom őket. Lehet, hogy a barátaim közül már csak ők maradtak
életben ezen a világon, és...
Megtorpanok.
Hirtelen hátrafordulok, szívem a torkomban dobog.
– Mi van akkor, ha mások is élnek? – kérdem súgva. Túlságo-
san félek, hogy reméljek.
Odamegyek Warnerhez, a szoba másik végébe.
– Mi van akkor, ha vannak még túlélők? – kérdem hangosab-
ban. – Mi van akkor, ha rejtőznek valahol?
– Ez valószínűtlennek tűnik.
– De van rá esély, ugye? – kérdem kétségbeesetten. – Ha akár
a leghalványabb esély is van...
Warner felsóhajt. Végighúzza kezét a tarkóján.
– Ha te is láttad volna azt a pusztítást, amit én láttam, nem
mondanál ilyet. A remény újra és újra összetöri a szívedet.
A térdem megbicsaklik.
Megkapaszkodom az ágykeretbe, sűrűn veszek levegőt, a ke-
zem remeg. Már nem tudok semmit. Nem tudom, konkrétan mi
történt Omega Ponttal. Nem tudom, hol van a főváros és hogyan
juthatnék el oda. Nem tudom, hogy időben megtalálnám-e
Sonyát és Sarát. De nem tudom lerázni magamról ezt a hirtelen
jött, ostoba reményt, hogy több barátom is életben maradhatott.
Mert erősebbek annál, hogy csak úgy odavesszenek... okosab-
bak.
– Olyan régóta készültek a háborúra – hallom a saját hango-
mat. – Biztosan volt valami tartalék tervük ilyen esetekre. Valami
másik búvóhely...
– Juliette...
16
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– A fenébe, Warner! Meg kell próbálnom! Engedned kell, hogy
megnézzem.
– Ez így nem egészséges. – Nem néz a szemembe. – Veszélyes
azt gondolnod, hogy esélye van annak, hogy bárki is életben ma-
radhatott.
Nézem erős, rezzenéstelen profilját.
A kezét nézi.
– Kérlek! – könyörgök suttogva.
Felsóhajt.
– Holnap el kell mennem a lakókörletekbe, hogy megszemlél-
jem, hogyan haladnak az újjáépítési munkálatok. – Beszéd köz-
ben egyre feszültebbé válik. – Nagyon sok civilt vesztettünk. Túl
sokat Akik életben maradtak, érthetően a trauma hatása alatt
vannak és letörtek, ahogy az apám szándéka volt. Elvették tőlük
az utolsó reményt is, hogy lázadással célt lehet érni. – Nyugtala-
nul felsóhajt. – És most gyorsan mindent helyre kell hozni. A
holttesteket össze kell szedni, el kell hamvasztani őket. A megsé-
rült lakóegységek helyett újakat kell beállítani. A civileket visz-
szakényszerítették munkájukhoz, az elárvult gyerekeket el kell
helyezni, a többieknek a szektor iskolájába kell járni. A Regene-
ráció nem hagy időt az embereknek a gyászra.
Súlyos csend ereszkedik közénk.
– A lakókörletek szemléje során lehetőséget találhatok arra,
hogy visszavigyelek Omega Pontra. Meg tudom mutatni, mi tör-
tént. És ha bizonyítékod lesz, döntened kell.
– Miben?
– El kell döntened, mi lesz a következő lépésed. Itt maradhatsz
velem... – mondja tétovázva –, vagy ha akarod, elintézhetem,
hogy észrevétlenül élhess valahol, szabályozatlan területen. De
az magányos lét lesz – teszi hozzá halkan. – Sosem fognak rád
találni.
– Ó!
17
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Csend.
– Igen – mondja.
Megint csend.
– Vagy... Elmegyek, megtalálom apádat, megölöm, és egyedül
birkózom meg a következményekkel.
Warner próbál nem mosolyogni, de nem sikerül.
Halkan felnevet, aztán egyenesen a szemembe néz.
– Mi olyan mulatságos?
– Drága kislány!
– Mi az?
– Már nagyon régen várom ezt a pillanatot.
– Ezt hogy érted?
– Végre kész vagy... Végre kész vagy harcolni.
Döbbenet hullámzik végig testemen.
– Persze hogy kész vagyok.
És egy pillanat alatt rám törnek a csatatér emlékei, a rémület,
hogy lelőnek és meghalok. Nem felejtettem el a barátaimat és
megújult meggyőződésemet, elhatározásomat, hogy ezentúl
másként cselekszem. Minden másképp lesz. Ezúttal tényleg har-
colok, nem tétovázok. Akármi történjen... és akármit fedezek fel...
már nincs visszaút. Nincs más lehetőség.
Nem felejtettem el.
– Utat vágok magamnak vagy meghalok.
Warner hangosan felnevet. Úgy néz ki, mint aki mindjárt sírva
fakad.
– Tényleg meg fogom ölni az apádat – mondom. – És megdön-
töm a Regeneráció hatalmát.
Még mindig mosolyog.
– Így lesz.
– Tudom – mondja.
– Akkor miért nevetsz?
18
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem nevetek – jegyzi meg halkan. – Csak arra gondoltam...
elfogadnád-e a segítségemet.
19
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NÉGY
– Tessék?
Sűrűn pislogok. Hitetlenkedőn.
– Mindig mondtam, hogy mi ketten kitűnő páros lennénk –
folytatja Warner. – Mindig mondtam, hogy csak azt várom, hogy
készen állj... hogy felismerd a dühödet, az erődet. Az első naptól
kezdve ezt várom... Attól a perctől, hogy megismertelek.
– De hiszen a Regeneráció érdekében akartál felhasználni en-
gem... azt akartad, hogy ártatlan embereket kínozzak...
– Ez nem igaz.
– Tessék? Miről beszélsz? Hiszen te magad mondtad...
– Hazudtam – feleli vállat vonva.
A szám is tátva marad a csodálkozástól.
– Három dolgot kell tudnod rólam, szerelmem – mondja, és
közelebb lép. – Az első: jobban gyűlölöm az apámat, mint azt te
valaha is képes lennél felfogni. A második: leplezetlenül önző
ember vagyok, aki szinte minden helyzetben önérdekből eredően
hoz meg döntéseket. A harmadik pedig... – elhallgat, lefelé néz,
aztán halkan felnevet. – A harmadik az, hogy soha nem volt
szándékomban fegyverként használni téged.
Nem találok szavakat.
Hátratántorodok, az ágyhoz.
Dermedten ülök.
– Ez egy jól megtervezett és kivitelezett látszat volt, amit kife-
jezetten apám miatt adtam elő. Meg kellett győznöm arról, hogy
jó ötlet befektetni olyasvalakibe, mint te, hogy ezt felhasználhat-
juk katonai céljainkra. És hogy egészen, de tényleg egészen
őszinte legyek, még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ez
hogyan sikerült. Az ötlet egyenesen groteszk: rengeteg időt,
pénzt és energiát fordítani arra, hogy kizárólag kínzással „meg-
20
Tahereh Mafi NE FÉLTS
javítsunk” egy feltehetően elmebeteg lányt? – A fejét ingatja. – Az
elejétől fogva tudtam, hogy eredménytelen vállalkozást lesz, tel-
jes időpocsékolás. Sokkal hatékonyabb módszerek is vannak ar-
ra, hogy információt nyerjünk az együttműködést megtagadók-
ból.
– Akkor miért... miért akartál engem?
A szeme őszintén megcsillan.
– Tanulmányozni akartalak.
– Tessék? – kérdezem döbbenten. Alig kapok levegőt.
Hátat fordít nekem.
– Tudtad azt... – szól olyan halkan, hogy nagyon kell figyel-
nem, különben nem hallanám. – Tudtad, hogy anyám abban a
házban lakik? – A zárt ajtóra pillant. – Abban a házban, ahova
apám vitetett téged? Ahol rád lőtt? Anyám a szobájában volt.
Azon a folyosón, ahol apám téged szállásolt el.
Nem válaszolok, mire Warner visszafordul felém.
– Igen – felelem súgva. – Apád említett valamit róla.
– Ó! – Rémület suhan át az arcán, de gyorsan leplezi. Nyu-
godtra fegyelmezi hangját. – És... mit mondott róla?
– Azt, hogy beteg – felelem és gyűlölöm magam, amiért War-
ner testén erre a válaszra borzongás fut át. – Azt, hogy azért tart-
ja ott anyádat, mert nem bírja a lakókörleteket.
Warner a falnak támaszkodik, és úgy néz ki, mint akinek meg
kell kapaszkodnia valamiben, hogy össze ne essen. Mélyet sóhajt.
– Igen... – szólal meg végül. – Ez igaz. Anyám beteg. Nagyon
hirtelen betegedett meg – mondja a távolba, egy másik világba
tévedve. – Gyerekkoromban teljesen jól volt – folytatja, a
jádegyűrűt forgatva ujján. – De egy napon, egyszerűen... össze-
omlott. Évekig küzdöttem apámmal, hogy keressen neki orvost,
találjanak ki valami kezelést, gyógymódot, akármit, de nem hall-
gatott rám. Nekem, és egyedül nekem kellett segítséget keres-
nem, sok orvos vizsgálta, számtalan konzílium volt, de senki sem
21
Tahereh Mafi NE FÉLTS
volt képes segíteni rajta. Senki... senki nem tudta megállapítani,
hogy mi a baja. A diagnózisig sem jutottak el. Állandó fájda-
lommal él... és én olyan önző voltam és vagyok... hogy nem ha-
gyom meghalni.
Felnéz.
– És akkor hallottam rólad. Különféle történeteket, mende-
mondákat. És ez hosszú idő után reményt adott. El akartalak ér-
ni, tanulmányozni akartalak. Meg akartalak ismerni, meg akarta-
lak érteni. Mert kutatásaim szerint te voltál az egyetlen ember,
aki tudomásom és sejtésem szerint magyarázatot adhat anyám
állapotára. Annyira el voltam keseredve... hogy bármit hajlandó
voltam megpróbálni.
– Ezt hogy érted? Hogy segíthetne egy olyan ember, mint én,
anyádnak?
Felnéz, tekintetünk ismét találkozik, arca fájdalmas grimaszba
rándul.
– Azért, szerelmem... mert te nem érinthetsz meg senkit... őt
pedig... senki nem érintheti meg.
22
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖT
23
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Sokáig azt gondoltam, hogy egyszerűen... beteg. Azt hittem,
valami olyan betegség támadta meg, ami az immunrendszerét
érinti, amitől a bőre fájdalmasan érzékeny lett. Úgy gondoltam,
hogy megfelelő kezeléssel végül meggyógyul. Folyamatosan re-
méltem... aztán végül rájöttem, hogy hosszú évek teltek el és
semmi nem változott. A folyamatos fájdalom kezdte felborítani
lelki egyensúlyát, míg végül feladta... már semmit nem remél az
élettől. Hagyta, hogy a fájdalom eluralkodjon. Egy idő után már
nem kelt fel az ágyból, nem evett rendesen, nem törődött a sze-
mélyi higiénével. Apám megoldása minderre az volt, hogy be-
drogozta. Abban a házban tartja elzárva, és csak egy ápolónő
vigyáz rá. Mostanra teljesen morfium-függő lett és elvesztette az
eszét. Már meg sem ismer engem. Nem ismer fel. Néhányszor
megpróbáltam lehozni a drogról – mondja halkan, megtörten –,
akkor meg akart ölni. – Egy pillanatra elhallgat, mintha el is felej-
tette volna, hogy még mindig a szobában vagyok. – A gyerekko-
rom néha majdnem egészen tűrhető volt., de ez csak anyámnak
köszönhető. Apám pedig ahelyett, hogy gondoskodott volna
anyámról, felismerhetetlenné tette.
Felnéz, nevet.
– És én még azt hittem, hogy segíthetek rajta! Azt hittem, ha
rájövök a betegség lényegére, akkor tehetek valamit... azt hittem,
tehetek... – elhallgat. Végigsimít arcán. – Nem is tudom – súgja.
Elfordul. – Egy biztos: soha nem volt szándékomban akaratod
ellenére felhasználni téged. Ez a gondolat soha nem is tetszett
nekem. Csak fenn kellett tartanom a látszatot. Tudod, apám nem
helyesli, hogy engem egyáltalán érdekel anyám hogyléte.
Furcsa, fanyar mosollyal nézi az ajtót. Felnevet.
– Apámnak soha nem állt szándékában, hogy segítsen anyá-
mon. Undorító tehernek tartja. Úgy gondolja, önmagában azzal,
hogy életben tartja, nagy szívességet tesz, amiért hálásnak kéne
lennem. Szerinte elégedjek meg ezzel, legyen elég, hogy végig-
24
Tahereh Mafi NE FÉLTS
nézhetem, ahogy anyám teljesen kifordul magából, annyira fel-
emészti a kín, hogy teljesen elmegy az esze.
Remegő kézzel simít végig a nyakán, a tarkójába kapaszkodik.
– De ez... ez nem elég nekem. Rögeszmémmé vált, hogy pró-
báljak segíteni neki. Hogy visszahozzam az életbe. És érezni
akartam – mondja egyenesen a szemembe nézve –, tudni akar-
tam, milyen lehet olyan fájdalmat kiállni. Tudni akartam, mit
érezhet nap mint nap. Sosem féltem az érintésedtől. Ami azt ille-
ti, már vártam. Annyira biztos voltam abban, hogy megtámadsz,
vagyis megérintesz, hogy védekezni próbálsz ellenem. De nem
tetted. – A fejét ingatta. – A kórtörténetedben, minden rólad szó-
ló jelentésben azt olvastam, hogy féktelen, gonosz teremtés vagy.
Arra számítottam, hogy állat vagy, aki minden lehetőséget meg-
ragadva meg akar ölni engem és az embereimet... akit szigorú
felügyelet alatt kell tartani. De csalódást okoztál azzal, hogy túl-
ságosan emberi voltál, túlságosan kedves. Olyan kibírhatatlanul
naiv! Nem támadtál vissza.
Emlékezőn réved maga elé.
– Nem reagáltál a fenyegetéseimre. Nem reagáltál fontos dol-
gokra. Úgy viselkedtél, mint egy engedetlen, hálátlan gyerek.
Nem tetszettek a ruháid. Nem etted meg az ínyencfogásokat.
Hangosan felnevet, a szemét forgatja, és hirtelen teljesen elfe-
ledkezem együttérzésemről.
Legszívesebben hozzávágnék valamit.
– Annyira megsértődtél attól... attól, hogy arra kértelek, viselj
női ruhát! – Rám néz, szemében vidámság csillan. – Arra készül-
tem, hogy egy megzabolázhatatlan szörnyeteggel kell szembe-
néznem, aki képes... képes puszta kézzel megölni egy férfit. –
Újabb nevetést harap el. – Te pedig azért hisztiztél, hogy tiszta
ruhát kapsz és meleg ételt. Ó! – A fejét ingatva a mennyezetre
néz. – Nevetséges voltál. Nagyon mulatságos... és soha nem szó-
rakoztam olyan jól, mint akkor. El sem tudom mondani, mennyi-
25
Tahereh Mafi NE FÉLTS
re élveztem. Élveztem, mennyire fel tudlak bosszantani – néz
rám kaján mosollyal. – Imádom, ha kihozhatlak a sodrodból.
Olyan erősen markolom az egyik párnát, hogy attól tartok, el-
szakad. Bosszúsan nézek rá.
Rám nevet.
– Annyira izgatott voltam – mondja mosolyogva. – Folyton ve-
led akartam lenni. Eljátszottam, hogy a Regenerációban betöl-
tendő szerepedet tervezgetem. Ártatlan voltál, ártalmatlan, gyö-
nyörű és mindig kiabáltál velem – mondja most már egyenesen
vigyorogva. – Szentséges ég, nagyon következetlen, összefüggés-
telen dolgokat üvöltöttél nekem – idézi fel. – De soha nem emel-
tél kezet rám. Egyszer sem. Azért sem, hogy az életedet mentsd.
Mosolya lehervad.
– Ez aggodalommal töltött el. Nagyon megrémültem attól,
hogy kész vagy feláldozni magad, de arra nem állsz készen, hogy
önmagad védelmében felhasználd a képességedet – Felsóhajt –
Ezért taktikát váltottam. Próbáltalak csellel provokálni, hogy
megérints.
Önkéntelenül összerezzenek. Túl jól emlékszem arra a napra...
a kék szalonra. Akkor gúnyosan kötekedett velem és manipulált,
és nagyon közel kerültem ahhoz, hogy szándékosan fájdalmat
okozzak neki. Végül sikerült pontosan rátapintania, mivel sérthet
meg a legjobban, annyira, hogy viszonozni akarjam.
Kis híján megtettem.
Warner oldalra billenti fejét Mélyet sóhajt.
– De ez sem hatott. És rohamosan kezdtem elveszíteni eredeti
szándékomat. Annyira lekötött, hogy milyen vagy és miért te-
szed, amit nem teszel, hogy elfelejtettem, mi volt az eredeti célom
azzal, hogy a bázisra hozattalak. Annyira bosszús voltam attól,
hogy nem vagy hajlandó behódolni, hogy nem akarsz ütni, bár
pontosan tudtam, hogy ütni akarsz, de uralkodsz magadon. De
valahányszor feladtam volna, mindig jött egy pillanat – mondja
26
Tahereh Mafi NE FÉLTS
fejét ingatva –, mindig jött egy olyan hihetetlen pillanat, amikor
kimutattad nyers, féktelen erődet. Egyszerűen hihetetlen volt –
Elhallgat. Újra a falnak dől. – De aztán mindig visszavonultál.
Mintha szégyellnéd. Mintha nem akarnád elismerni azokat az
érzéseket magadban. Ezért megint taktikát változtattam. Kipró-
báltam valami mást. Valamit amiről biztosan tudtam, hogy át-
lendít azon a bizonyos ponton. És meg kell mondanom, a hatás
pontosan olyan volt, amilyennek reméltem. – Mosolyog. – Akkor
először látszott rajtad, hogy élsz, hogy érző, eleven ember vagy.
A kezem hirtelen jéghideg lesz.
– A kínzókamra – hebegem.
27
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HAT
29
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Egy időre megbénult a karomban. Aztán megnyomtál egy másik
kapcsolót, és a nagy fémtüskék eltűntek, és letettem a gyereket,
és... és sírva fakadt, és nekiment a csupasz lábamnak. És sikol-
tozni kezdett. És én... annyira... annyira dühös voltam rád...
– Hogy áttörted a betont – mondja Warner halvány mosollyal.
– Áttörted a betonfalat csak azért, mert meg akartál fojtani.
– Megérdemelted volna – hallom a hangomat. – Annál is rosz-
szabbat érdemeltél.
– Nos – sóhajt fel –, ha valóban azt tettem volna, amit mondtál,
minden bizonnyal meg is érdemeltem volna.
– Hogy érted azt, hogy ha ezt tetted volna? Tudom, hogy ezt
tetted...
– Valóban így volt?
– Persze hogy így volt!
– Akkor mondd meg, szerelmem, mi történt azzal a kisfiúval?
– Tessék?
Megdermedek, jégcsapok kúsznak felfelé karomon.
– Mi történt... azzal a kisfiúval? Azt mondod, hogy letetted a
földre. De aztán nekiálltál áttörni a betonfalat, amin vastag, közel
két méter magas tükör volt, és úgy tűnik, egyáltalán nem törődtél
a gyerekkel, aki a szobában járkált. Nem gondolod, hogy szegény
gyerek megsérülhetett volna a vad dühkitörés következményei-
től? A katonáim gondoltak erre. Áttörtél egy betonfalat, szerel-
mem. Szilánkokra ütöttél egy hatalmas üvegtáblát. Nem igazán
gondoltál arra, hova hullanak a szilánkok, a betondarabok és ki-
nek okozhatnak sérülést. – Elhallgat, néz. – Igaz?
– Nem – hebegem, a vér kiapad testemből.
– Tehát, mi történt, miután kisétáltál? Vagy erre a részre nem
emlékszel? Egyszerűen sarkon fordultál és elmentél. Miután
szétverted azt a helyiséget, miután megsebesítetted az emberei-
met, és engem a földre löktél, mi történt? Megfordultál... és egy-
szerűen kimentél.
30
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Döbbenten állok. Emlékszem. Igaz: Valóban így volt. Nem
gondolkodtam. Csak azt tudtam, hogy a lehető leghamarabb ki
kell jutnom onnan. El kellett mennem onnan, kiszellőztetni a fe-
jemet.
– Tehát mi történt a kisfiúval? – kérdi Warner. – Hol volt az a
gyerek, amikor te elmentél. Láttad? – kérdezi a szemöldökét ösz-
szevonva. – Na és a fémtüskék? Vetted a fáradságot, hogy alapo-
sabban megnézd a padlót? Akkor láttad volna, hogy honnan ke-
rülnek elő. Arra nem gondoltál, hogy lyukaszthatták volna ki a
szőnyeget úgy, hogy abban ne okozzanak kárt? Érezted, hogy a
talpad alatt megmozdul vagy egyenetlenné válik a szőnyeg?
A lélegzetem elakad, alig tudom megőrizni nyugalmamat.
Képtelen vagyok másfelé nézni, elszakadni tekintetétől.
– Juliette, szerelmem – szól halkan, gyengéden. – Nem voltak
hangszórók abban a helyiségben. Az a szoba teljesen hangszige-
telt, csak érzékelők és kamerák vannak odabent. Szimulációs
kamra.
– Nem... – Alig kapok levegőt. Ezt nem vagyok hajlandó el-
hinni. Nem akarom elfogadni, hogy tévedek, hogy Warner nem
olyan szörnyeteg, amilyennek gondoltam. Most már nem tud
változtatni azon, ami történt Nem zavarhat össze így. Ennek nem
így kéne történnie. – Ez... ez nem lehet...
– Bűnös vagyok, amiért arra kényszerítettelek, hogy egy. ilyen
kegyetlen helyzetet átélj. Elismerem, ez az én hibám, de már bo-
csánatot kértem tőled azért, amit tettem. Csak azt akartam elérni,
hogy végre reagálj, és tudtam, hogy egy számodra traumát oko-
zó helyzethez hasonló szituáció gyorsan előhívna belőled valami
reakciót. De az ég szerelmére, drágám... – A fejét ingatja. – Ab-
szurd... hogy olyan rossz véleménnyel legyél rólam... nem gon-
dolhatod, hogy elrabolnám valaki gyermekét csak azért, hogy
végignézzem, ahogy megkínzod?
31
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem volt valóságos? – kérdezem, és rá sem ismerek reszke-
tő, rémült hangomra. – Nem volt valóság?
Együttérzőn néz rám.
– Én terveztem a szimuláció alapelemeit, de a program szép-
sége az, hogy képes fejlődni és alkalmazkodni a katonák ösztö-
nös reakcióihoz. Olyan katonák kiképzésére használjuk, akiknek
le kell győzniük bizonyos félelmeket vagy különösen nehéz, bo-
nyolult küldetésre kell felkészülniük. Szinte bármilyen környeze-
tet képesek vagyunk előállítani. Azok a katonák is elfelejtik, hogy
szimulációban vesznek részt, akik pontosan tudják, hogy erről
van szó. – Elfordítja rólam a tekintetét. – Tudtam, hogy számodra
ez félelmetes lesz, mégis megtettem. És őszintén sajnálom, hogy
ilyen rossz érzést keltettem benned. De nem... – mondja halkan,
szemembe nézve egyetlen eleme sem volt valóságos. Csak kép-
zelted a hangomat abban a helyiségben. Csak képzelted a fáj-
dalmat, a hangokat, a szagokat. Minden a te képzeletedben zaj-
lott.
– Nem akarok hinni neked – mondom neki alig hallhatón,
súgva.
Mosolyogni próbál.
– Mit gondolsz, miért azt a ruhát kellett viselned? – kérdezi. –
Annak a ruhának az anyaga olyan vegyülettel volt átitatva,
amely a helyiségben elhelyezett érzékelőkkel kommunikált. És
minél kevesebb ruha van rajtad, a kamerák annál könnyebben
képesek követni tested hőjét, mozdulataidat. Esélyem sem volt
elmagyarázni neked, hogy mit tapasztaltál, mit éltél át. Rögtön
utánad akartam menni, de úgy gondoltam, időt kell hagynom
neked, hogy összeszedd magadat Nagyon ostoba döntés volt –
Az álla megfeszül. – Vártam, pedig nem kellett volna várnom a
magyarázattal. Mert amikor rád találtam, már késő volt. Képes
voltál kiugrani az ablakon, csak hogy elmenekülj előlem.
– Jó okom volt rá – csattan a hangom.
32
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Megadón emeli fel a kezét.
– Szörnyű ember vagy! — tör ki belőlem a harag. Arcába do-
bom a többi párnát, dühös vagyok, rémült és megalázott egy-
szerre. – Miért tettél ki ilyen helyzetnek, amikor pontosan tudtad,
min mentem keresztül, te hülye, te arrogáns...
– Juliette, kérlek – szól hozzám, és közelebb lép, a kezét nyújtja
felém. – Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, ennek
ellenére úgy gondolom, megérte...
– Ne érj hozzám! — Elhúzódok, csak bámulom, és úgy marko-
lom az ágy lábát, mintha fegyver lehetne. – Le kéne lőjelek, újra
és újra... amiért ezt tetted velem. Én... én...
– Tessék? – Nevet. – Még egy párnát akarsz hozzám vágni?
Meglököm. Keményen. Nem mozdul. Ütni kezdem. Ököllel
verem mellkasát, karját, gyomrát, lábát, ahol érem, és azt kívá-
nom, bárcsak ne lenne képes elnyelni minden erőmet, bárcsak
képes lennék megrázni a csontjait és kezem alatt vonaglana a
fájdalomtól.
– Te... önző... szörnyeteg! – Ütöm, csak ütöm, sok ütés félre-
megy, és észre sem veszem, mennyire kimerít, észre sem veszem,
milyen hamar megy át a düh fájdalomba. Hirtelen nem akarok
mást, csak sírni. A testem rázkódik a megkönnyebbüléstől és ré-
mülettől, végre felszabadulok a félelem alól, hogy jóvátehetetlen
kárt tettem még egy ártatlan kisgyerekben, ugyanakkor megré-
mít, hogy Warner képes volt ilyen szörnyűségnek kitenni. Hogy
segítsen.
– Annyira sajnálom! – mondja, és közelebb lép. – Igazán sajná-
lom. Akkor még nem ismertelek. Nem úgy, mint most. Ha most
kéne döntenem, semmiképpen sem tenném ezt veled.
– Nem ismersz engem – hebegem, könnyeimet törölgetve. –
Azt hiszed, attól, hogy elolvastad a naplómat, ismersz. Te hülye,
te tapintatlan, te mások életébe betolakodó seggfej...!
33
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ó, ha már itt tartunk... – Mosolyog, gyors mozdulattal ki-
rántja noteszomat a zsebemből és az ajtó felé mozdul. – Attól tar-
tok, ezt még nem olvastam végig.
– Hé! – tiltakozom, meg akarom ütni, de ellép tőlem. – Azt
mondtad, hogy visszaadod!
– Nem mondtam ilyet – feleli nyugodtan, a nadrágzsebébe
dugva a noteszt. – Most kérlek, várj itt egy kicsit. Kerítek neked
valami ennivalót.
Amikor becsukja maga mögött az ajtót, még üvöltök.
34
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HÉT
Az ágyra hanyatlók.
Dühös, mély torokhang tör elő belőlem. Egy párnát a falhoz csa-
pok.
Tennem kell valamit. Muszáj elindulnom valamerre.
Ki kell találnom valamit.
Olyan régóta vagyok védekezésben és menekülésben, hogy
tudatomat gyakran töltötte ki részletes és reménytelen álmodo-
zás arról, hogyan lehet és kell megdönteni a Regeneráció hatal-
mát. A cellában töltött 264 napom nagy része azzal ment el, hogy
lehetetlen pillanatokról fantáziáltam: arról a napról, amikor
szembe tudom köpni azokat, akik elnyomtak engem és mindenki
mást, azokat, akik az ablakomon túl vannak. És bár millió külön-
böző verziót képzeltem el, amelyekben képes vagyok kiállni ma-
gamért és megvédeni magamat, soha nem gondoltam, hogy egy-
szer valóban esélyem lesz erre, hogy ez valóban megtörténhet.
Sosem gondoltam, hogy lesz erőm, lehetőségem vagy bátorsá-
gom.
De most?
Mindenki eltűnt.
Lehet, hogy egyedül maradtam.
Omega Ponton nem vitattam, hogy Castle a vezető. Nem sokat
tudtam a dolgokról, és még túlságosan féltem ahhoz, hogy csele-
kedhettem volna. Eleve Castle volt a vezető és volt kész terve,
ezért megbíztam benne, hogy ő jobban tudja, hogy mindenki
tudja, mit miért csinál.
Hiba volt. Valahol mélyen, legbelül mindig is tudtam, hogy
kinek kéne az ellenállás élére állnia. Egy ideje már halványan
éreztem, de addig féltem az ajkamra venni ezeket a szavakat.
35
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Olyan embernek kell vezetnie az ellenállást, aki már semmit sem
veszíthet, de mindent nyerhet. Aki már nem fél senkitől.
Nem Castle. Nem Kenji. Nem Adam. Nem is Warner.
Hanem én.
36
Tahereh Mafi NE FÉLTS
A csókok emléke... ahogy a törzsemet csókolta végig, keze a
hátamon, meztelen lábamon, combomon siklott, ujjait alsóne-
műm gumija alá csúsztatta...
Ó!
Egyszerre elernyed a kezem, a hajam előrehull. Arcom lángol.
Warner hirtelen valahová a fejem feletti pontra mered.
– Azt hiszem, le kéne vágnom a hajam – mondom csak úgy,
magamnak, és magam sem értem, miért mondtam. Nem akarom
levágni a hajam. Legszívesebben a mosdóba zárkóznék.
Nem válaszol. Közelebb viszi az ágyhoz a tálcát, és csak akkor
döbbenek rá, milyen éhes vagyok, amikor meglátom a két pohár
vizet és a két tányér ételt. Nem is emlékszem, mikor ettem legu-
tóbb, eddig abból az energiából éltem, amit sebeim begyógyítá-
sakor kaptam.
– Foglalj helyet! – mondja, kerülve tekintetemet. A padló felé
biccent, aztán leereszkedik. Leülök vele szemben. Felém tolja a
tálcát.
– Köszönöm – mondom az ételt nézve. – Nagyon finomnak
tűnik.
Illatos, színes rizs. Fűszeres burgonyakockák, és egy kis adag-
párolt zöldség. Egy csésze csokoládépuding. Egy tálkányi szele-
telt, friss gyümölcs. Két pohár víz.
Amikor először itt voltam, gúnyosan visszautasítottam volna
az ilyen ételt.
Ha akkor tudtam volna, amit most tudok, kihasználtam volna
minden lehetőséget, amit Warner biztosított számomra. Erőt
gyűjtöttem volna és jobban megfigyeltem volna a környezetet,
amikor körbevezetett a bázison. Menekülési utakat kerestem
volna, és ürügyeket, hogy kijuthassak a lakókörletekbe. És aztán
elszöktem volna. Megtaláltam volna a módját, hogy megéljek
egyedül. És nem buktattam volna le magammal Adamet. Nem
rántottam volna magamat és sok más embert is ilyen bajba.
Bárcsak megettem volna, amit akkor elém tett!
37
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Féltem, teljesen magam alatt voltam, nem tudtam kitalálni az
ellenállásnak semmilyen más módját. Nem csoda, hogy kudarcot
vallottam. Gyenge voltam, rémült és vak, át sem gondoltam a
lehetőségeket. Nem volt tapasztalatom az álcázásban és manipu-
lációkban. Alig tudtam kommunikálni az emberekkel, nem tud-
tam, hogy kell viselkedni velük,'alig értettem a saját fejemben
visszhangzó szavakat.
Döbbenet belegondolni is, milyen sokat változtam az elmúlt
hónapok alatt. Úgy érzem, teljesen más ember lettem. Élénkeb-
ben érzékelek. Megedződtem. És életemben először hajlandó va-
gyok elismerni, hogy dühös vagyok.
Felszabadító érzés.
Hirtelen felnézek, mert Warner pillantásának súlyát érzem
magamon. Kíváncsian, csodálkozva néz rám.
– Mire gondolsz? – kérdezi.
Egy burgonyadarabot tűzök a villámra.
– Arra, hogy milyen idióta voltam, amikor visszautasítottam
egy tányér meleg ételt.
Összevonja szemöldökét.
– Ezzel csak egyetérteni tudok.
Éles pillantást vetek rá.
– Annyira elgyötört voltál, amikor idekerültél – mondja mély
sóhajjal. – Én pedig annyira nem értettem. Vártam, hogy elvesz-
ted a fejed, hogy bedühödsz, hogy vacsoránál felugrasz az asztal-
ra és rugdalni kezded a katonáimat Biztos voltam benne, hogy
mindenkit meg akarsz ölni... de nem így volt. Makacs voltál és
mogorva, nem akartad levetni a koszos ruháidat, tisztába öltözni,
és nem tetszett az étel, nem etted meg a zöldséget.
Elpirulok.
– Az elején azt hittem, valamin mesterkedsz – idézi fel nevet-
ve. – Azt hittem, csak azért játszod az elégedetlent, hogy eltereld
a figyelmemet valami nagyobb célról. Azt hittem, hogy az ilyen
38
Tahereh Mafi NE FÉLTS
apróságok feletti dühöd csak cselfogás – mondja kissé gúnyosan.
– Úgy gondoltam, csak ez lehet a helyzet.
Karba fonom kezemet.
– Egyszerűen undorítónak találtam a luxust. Azt, hogy olyan
sok pénz jut a hadseregre, miközben mások éheznek.
Warner legyint, a fejét ingatja.
– Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nem valami számító, rej-
tett célból adtam mindazt neked. Nem valamiféle teszt volt. –
Felnevet. – Nem akartalak próbára tenni, nem kísértésnek szán-
tam. Azt hittem, szívességet teszek. Hiszen egy nyomorúságos,
förtelmes odúból emeltünk ki. Azt akartam, hogy igazi matracod
legyen. Hogy nyugodtan zuhanyozhass. Hogy szép, tiszta ruháid
legyenek. És enned kellett... Hiszen az éhhalál küszöbén voltál.
Megdermedek, a hangulatom kissé megenyhül.
– Lehetséges... De úgy viselkedtél, mint egy őrült. Kontroll
mániás. Nem hagytad, hogy a katonákkal beszéljek.
– Mert állatok – csattan fel váratlanul éles hangon.
Döbbenten nézek fel dühösen villanó zöld szemébe.
– Neked, aki életed nagy részét elzárva töltötted, nem volt le-
hetőséged felfogni, hogy milyen gyönyörű vagy, és milyen ha-
tással lehetsz az emberre. Aggódtam a biztonságodért. Gyenge
voltál és félénk, és egy katonai bázison éltél, ahol rengeteg a ma-
gányos, állig felfegyverzett, tompa eszű, nálad háromszor na-
gyobb katonaember. Nem akartam, hogy zaklassanak. Azért csi-
náltam nyilvános jelenetet a Jenkins-ügyből, mert azt akartam,
hogy bizonyítékok legyen, milyen képességeid vannak. Muszáj
volt megmutatnom nekik, hogy félelmetes ellenfél vagy... és jól
teszik, ha távol tartják magukat tőled. Védeni próbáltalak.
Képtelen vagyok a szemébe nézni.
– Milyen rossz véleménnyel lehettél rólam – mondja a fejét in-
gatva. – Fogalmam sem volt, hogy ennyire gyűlölsz. Hogy min-
39
Tahereh Mafi NE FÉLTS
dent, amit megpróbálok tenni, hogy segítsek neked, ilyen éles
kritika ér.
– És ez téged meglep? Mi más választásom lett volna, mint a
legrosszabbra számítani tőled? Arrogáns voltál és durva, és úgy
bántál velem, mintha a tulajdonod lettem volna...
– Mert ezt kellett tennem – vág a szavamba határozottan. –
Minden mozdulatomat, minden szavamat figyelik, kivéve a saját
lakosztályomban. Az életem attól függ, hogy fenn tudom-e tarta-
ni bizonyos személyiség látszatát.
– Na és az a katona, akit fejbe lőttél? Seamus Fletcher? Vele mi
van? – kérdezem dühösen. Most, hogy beengedtem az életembe,
érzem, hogy a düh mintha túl természetes állapotként jelentkez-
ne. – Az is a terved része volt? Ne, ne is mondd – mondom a ke-
zemet felemelve –, tudom. Ez is csak szimuláció volt, igaz?
Warner teste megfeszül.
Hátradől. Szomorúság és harag van a szemében, amikor rám
néz.
– Nem – feleli végül halálosan nyugodtan, halkan. – Az nem
szimuláció volt.
– Tehát semmi gond vele? Nem is bánod, hogy megöltél egy
embert, aki csak egy kis élelmet lopott? Amiért csak túlélni pró-
bált, ahogy te is?
Warner egy pillanatra alsó ajkába harap, összecsapja ölbe tett
két kezét.
– Nahát! Meglep, hogy így a szíveden viseled a sorsát. Ártat-
lan ember volt. Nem érdemelte meg a halált. Ezért nem. Így nem.
– Seamus Fletcher... – szólal meg Warner nyugodtan, nyitott
tenyerét nézve – egy részeg állat volt, aki verte a feleségét és a
gyerekeit. Két hete nem juttatott nekik élelmet. Megütötte a ki-
lencéves kislányát, kitörte két fogát, eltörte az állcsontját. Annyi-
ra megverte a terhes feleségét, hogy az asszony elvetélt. A másik
40
Tahereh Mafi NE FÉLTS
gyereke hétéves, fiú, a harmadik ötéves lány... Mindkettőjüknek
eltörte a karját.
Az ételem mintha ott sem lenne.
– Nagyon gondosan figyelem lakosaink életét – mondja War-
ner. – Szeretem tudni, kicsodák és hogyan boldogulnak. – Vállat
von. – Talán nem kéne, engem mégis érdekel.
Én pedig arra gondolok, hogy soha többé nem nyitom ki a
számat.
– Sosem állítottam, hogy valamiféle elv alapján élnék – mondja
Warner. – Sosem állítottam, hogy igazam van, hogy jó vagyok,
vagy hogy amit teszek, az indokolt. Az egyszerű igazság az,
hogy nem érdekel. Életem során szörnyű dolgokat kényszerül-
tem megtenni, szerelmem, és sem megbocsátást, sem jóváhagyást
nem kérek tőled. Mert nekem nem adatott meg az a luxus, hogy
aggályaimon filozofálgassak, amikor nap mint nap kénytelen
vagyok nyers ösztönből cselekedni.
A szemembe néz.
– Ítélj meg, ahogy akarsz. De nem viselem el az olyan embert,
aki veri a feleségét – jelenti ki éles hangon. – Nem viselem el az
olyan embert, aki bántalmazza a gyerekeit. Seamus Fletcher gyil-
kolta a családját. Nevezd, aminek csak akarod, kívánj a pokolra,
de nem tudom bánni, hogy megöltem egy olyan embert, aki ké-
pes volt a felesége fejét a falba verni. Nem bánom meg, hogy
megöltem egy olyan embert, aki ököllel ütötte a kilencéves kislá-
nyát. Nem sajnálom. És nem kérek bocsánatot. Mert a gyerek
jobban elvan ilyen apa nélkül, és a feleségnek jobb ilyen férj nél-
kül, mint egy ilyennek Ha valaki, én már csak tudom.
– Nagyon sajnálom, Warner... én...
A kezét emeli, int, hogy ne szóljak. Kihúzza magát, az érintet-
len ételt nézi.
– Mondtam már korábban, szerelmem, és sajnálom, hogy újra
el kell mondanom: ne akard megérteni a döntéseimet. Nem tu-
41
Tahereh Mafi NE FÉLTS
dod, mit láttam, nem tudod, mit vagyok kénytelen látni és átélni
minden egyes nap... És nem is akarom, hogy tudd. De ne gon-
dold, hogy érted, mit miért teszek – mondja, és végre a szemem-
be néz. – Mert biztosíthatlak, ha megpróbálod megérteni, csak
csalódás ér. És ha továbbra is feltevésekbe akarsz bocsátkozni a
jellememet illetően, van egy tanácsom: fogadd el, hogy mindig
tévedsz.
Meglepően laza eleganciával áll fel. Lesimítja a nadrágját, és
feltűri az ingujját.
– A szekrényedet a gardróbszobámba hozattam. Átöltözhetsz,
ha úgy tartja kedved. Tiéd az ágy és a fürdő. Nekem most dol-
gom van. Ma éjjel a dolgozószobámban alszom.
Azzal kinyitja az ajtót, átlép a dolgozószobába, és bezárkózik.
42
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NYOLC
Az étel kihűlt.
Villámat újabb kocka burgonyába döföm, és erőt veszek maga-
mon, hogy megegyem az ételt, bár elment az étvágyam, önkénte-
lenül arra gondolok, vajon nem feszítettem-e túl a húrt.
Azt hittem, már nem tudhatok meg újat róla, de megint téved-
tem. És arra gondolok, vajon mit nem tudok még róla, mennyi
minden mást fogok megtudni Warnerről a következő napokban.
Hónapokban.
És félek.
Mert minél többet tudok meg róla, annál kevesebb okom van
eltaszítani magamtól. Kitárulkozik előttem, átalakul, ez váratla-
nul ér, és úgy megrémít, mint semmi más.
Csak arra tudok gondolni: ne most.
Ne itt. Ne most, amikor minden olyan bizonytalan. Bárcsak az
érzelmeim értenék, milyen fontos a kitűnő időzítés!
Sosem érzékeltem, hogy Warner mennyire nem tudta, milyen
mértékben gyűlöltem őt. Azt hiszem, most már jobban értem,
milyennek látta magát, azt, amit tett, sosem tekintette bűnnek,
sosem érzett bűntudatot. Talán azt hitte, nem feltételezek róla jót.
Hogy olyan könnyen tudok olvasni az arcáról, ahogy ő az
enyémről.
De képtelen voltam. Nem tudtam. És most önkéntelenül arra
gondolok, nem okoztam-e neki csalódást. Nem tudom, miért.
Azt sem tudom, miért érdekek. Mély sóhajjal tápászkodom fel,
gyűlölöm saját bizonytalanságomat. Mert bár nem tagadhatom,
hogy testileg vonzódom hozzá, még mindig képtelen vagyok
lerázni magamról az érzést, a jelleméről szerzett első benyomást.
Nem könnyű ilyen gyorsan váltanom, nem könnyű másnak lát-
nom, mint manipulátor szörnyetegnek.
43
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Idő kell, hogy megszokjam a Warner, mint normális ember
képzetet. De belefáradtam a sok gondolkodásba. Most nem vá-
gyom másra, mint arra, hogy zuhanyozzak.
A fürdőszoba nyitott ajtaja felé vonszolom magam, aztán
eszembe jut, mit mondott Warner a ruháimról. Hogy a szekré-
nyemet a gardróbszobába hozatta. Körülnézek, ajtót keresek, de
nem látok mást, csak a dolgozószoba ajtaját, ami zárva van. Egy
pillanatra megfordul a fejemben a gondolat, hogy bekopogok és
megkérdezem, aztán úgy döntök, hogy ez nem lenne tanácsos.
Inkább alaposabban végignézem a falakat és arra gondolok, va-
jon Warner miért nem mondta meg, hol a gardrób, ha nem köny-
nyű megtalálni. Aztán meglátom.
Egy kapcsoló.
Inkább gomb, teljesen belesimul a falba. Szinte lehetetlen len-
ne meglátni, ha nem keresném kifejezetten.
Megnyomom a gombot.
Egy falszakasz félrecsúszik. Ahogy átlépem a küszöböt, a szo-
bában világosság támad.
A gardrób nagyobb, mint a hálószoba.
A fehér kőlapokkal burkolt falak és a mennyezet csillog a rej-
tett világítás fényeiben, a padlón vastag perzsaszőnyegek. A he-
lyiség közepén világos jádezöld kanapé, kárpitja puha kecskebőr.
Furcsa kanapé, nincsen háttámlája. Úgy néz ki, mint egy
túlméretes dívány. Ami a legfurcsább: egyetlen tükör sincs a he-
lyiségben. Körbefordulok, a tekintetem kutat. Biztosra veszem,
hogy van tükör, csak nem vettem észre, nyilvánvaló, hogy lennie
kell, csak annyira elvesztem a részletekben, hogy kis híján nem
vettem észre a ruhákat.
A ruhák.
Mindenütt ruhák, jól láthatóan, mintha műalkotások lenné-
nek. Fényes, sötét fatárolók vannak a falba építve, a polcokon
hosszú sorokban cipők. A gardrób többi részét akasztós egységek
töltik ki, a rudakon különböző ruhafélék lógnak.
44
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Minden szín szerint van osztályozva.
Több kabátja, cipője, nadrágja, inge van, mint amennyit éle-
temben láttam. Különféle nyakkendők, övék, sálak, kesztyűk,
mandzsettagombok. Gyönyörű, finom szövetek: selymek, kemé-
nyített pamut, puha gyapjú, kasmír. Frakkcipők, vajszínű bőr-
csizmák. Kitömve, tökéletesen kifényesítve. Sötét, égett narancs-
szín gyapjúkabát, tengerészkék viharkabát. Csodálatos, szilvakék
árnyalatú, rövid, bélelt télikabát. Felbátorodom. Végighúzom a
kezem az anyagokon, és arra gondolok, vajon melyikeket viselte.
Csak bámulok.
Mindig is tudtam, hogy Warner nagyon büszke a megjelené-
sére, öltözéke mindig kifogástalan, a ruhái ügy illenek rá, mintha
rá szabták volna. De most végre megértem, miért fordított olyan
nagy gondot az én ruhatáramra.
Nem a leereszkedés gesztusa volt. Élvezte.
Aaron Warner Anderson, a 45-ös szektor parancsnoka és ré-
gense, a Regeneráció főparancsnokának fia.
Rajong a divatért.
45
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Kiveszek egy pólót, egy pizsamaalsót és egy vadonatúj fehér-
neműt, majd kiosonok a helyiségből. Amint visszalépek a háló-
szobába, kihunynak a fények. Megnyomom a gombot, a tolóajtó
a helyére csusszan.
Új szemmel nézek körűi a hálószobában, alkalmazkodnom
kell a kisebb, átlagos helyhez. Warner hálószobája szinte teljesen
olyan, mint amiben én laktam korábban. Sosem értettem, miért.
Nincsen semmi személyes tárgy, se képek, se csecsebecsék.
De hirtelen értelmet nyer az egész.
A hálószoba semmit sem jelent neki. Alig több, mint alvóhely.
De a gardrób... az ő stílusa, azt ő tervezte. Valószínűleg csak az a
helyiség érdekli.
Kíváncsi vagyok, vajon milyen a dolgozószobája belülről. Te-
kintetem az ajtó felé rebben, de eszembe jut, hogy bezárkózott.
Mélyet sóhajtok, és elindulok a fürdőszoba felé. Zuhanyozni
akarok, átöltözni, ágyba bújni és rögtön elaludni. Ez a nap évek-
nek tűnt, és szeretném, ha végre véget érne. Holnap remélhetőleg
vissza tudunk menni Omega Pontra, és egy lépést előrejutunk.
Akármi történjen, akármit találunk, el akarok jutni Anderson-
hoz. Akkor is, ha egyedül kell mennem.
46
Tahereh Mafi NE FÉLTS
KILENC
48
Tahereh Mafi NE FÉLTS
azért, mert gyenge vagyok, és gyászolok, és szükségem van egy
barátra. Nem igazán tudom.
De van valami a sötétségben, a hajnal mozdulatlanságában ta-
lán, ami saját nyelvezetet teremt. Furcsa szabadság van a sötét-
ben, rémisztő sebezhetőség, aminek a legrosszabb pillanatban
tesszük ki magunkat. A sötétség elhiteti velünk, hogy megtartja
titkainkat. Elfelejtjük, hogy a feketeség nem takaró, elfelejtjük,
hogy hamarosan felkel a nap. De legalábbis ebben a pillanatban
elég bátornak érezzük magunkat ahhoz, hogy kimondjunk olyan
dolgokat, amelyeket napvilágnál sosem mondanánk.
De Warner egy szót sem szól.
Egy másodperc törtrészéig egyenesen riadtnak tűnik. Néma
döbbenettel bámul rám, túlságosan ledermedt ahhoz, hogy meg
tudjon szólalni, és már majdnem visszaszívom, majdnem elbújok
a takaró alá, amikor megragadja a karomat. Mozdulatlanná der-
medek.
Maga felé húz, és a mellkasához simulok, óvatosan átölel,
mintha azt mondaná a mozdulattal, hogy elhúzódhatok tőle, ha
akarok, megérti, nincs semmi baj, az én döntésem. De olyan biz-
tonságban érzem magam mellette! Olyan jóleső meleget, olyan
lenyűgöző elégedettséget áraszt, hogy egyetlen okot sem találok,
miért ne élvezhetném ezt a pillanatot. Szorosabban bújok hozzá,
arcomat ingének puha gyűrődéseibe fúrom, mire még szorosab-
ban ölel. Kezemet a hasára simítom, a kemény izmok összehú-
zódnak érintésem alatt. Bal kezem átcsusszan bordáin, fel a hátán
és Warner megdermed, szíve hevesen ver fülem alatt. A szemem
lecsukódik, amikor hallom, hogy levegőt próbál venni.
– Szentséges ég! – zihál. Hirtelen elhúzódik, kiszakad az öle-
lésből. – Ezt nem tudom megtenni. Nem élem túl.
– Mit?
Már talpon van, csak teste sziluettjét látom. Remeg.
– Én ezt nem bírom, nem csinálom tovább...
49
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Warner...
– A múltkor azt hittem, hogy egyszerűen elsétálhatok. Azt hit-
tem, hagyhatom, hogy elmenj, és bár gyűlölni foglak érte, így kell
lennie, de képtelen vagyok. Mert olyan átkozottul megnehezíted
– mondja remegő, bizonytalan hangon. – Mert nem tisztességes
játékot játszol. Elmész, és csinálsz valami ostobaságot... lelöveted
magad. És ezzel engem is tönkreteszel.
Igyekszem teljesen mozdulatlannak maradni.
Igyekszem egy hangot sem kiadni.
De elmém vadul pergeti a gondolatokat, szívem erősen lüktet,
és pár szóval sikerült lerombolnia leggondosabb igyekezetemet,
hogy elfelejtsem, mit tettem vele.
Fogalmam sincs, mit csináljak.
Szemem végre alkalmazkodik a sötéthez, és látom, úgy néz a
szemembe, mintha a lelkembe látna.
Erre nem vagyok felkészülve. Még nem. Nem így. De érzések
kavarognak bennem, és eszembe jut a keze, a karja, az ajka, és
hiába próbálom, képtelen vagyok eltaszítani magamtól a gondo-
latot, nem tudok nem gondolni bőre illatára, testének őrült isme-
rősségére. Hallom, ahogy szíve erősen kalapál, látom, hogy áll-
kapcsa megfeszül, érzem a benne vibráló erőt.
És arca hirtelen megváltozik. Aggodalom jelenik meg rajta.
– Félsz? – kérdezi.
Összerezzenek, légzésem gyorsul, és hálás vagyok, hogy csak
nagy vonalakban érzékeli érzéseimet. Egy pillanatig azt akarom
mondani, hogy nem. Nem, nem félek.
Kővé dermedek.
Az, hogy ilyen közel vagyok hozzá, hatással van rám. Furcsa
hatással, a józan észnek ellentmondó hatással, és olyan hatással,
amitől megborzongok és csontjaim vacognak. Válaszokat akarok
és a megvilágosodás könyveit. Egy zsebnyi írásjelet akarok, ame-
50
Tahereh Mafi NE FÉLTS
lyekkel véget vethetek a gondolatoknak, amiket ő kényszerített a
fejembe.
De nem mondom ki egyik gondolatot sem.
Inkább felteszek egy kérdést, amire tudom a választ.
– Miért félnék?
– Remegsz.
– Ó!
A halk, döbbent hang kiszalad a számon, és messze keres me-
nedéket. Még mindig azt kívánom, bárcsak lenne erőm elvonni
róla tekintetemet az ilyen pillanatokban. Még mindig azt kívá-
nom, bárcsak ne pirulnék el ilyen könnyen. És arra gondolok,
hogy ostobaságokra fecsérlem a kívánságaimat.
– Nem, nem félek – mondom végül. Most igazán arra van
szükségem, hogy lépjen távolabb, el tőlem. Igazán arra van szük-
ségem, hogy megtegye nekem ezt a szívességet. – Csak megle-
pődtem.
Nem szól, de tekintetével szinte felnyársal, magyarázatot kö-
vetel. Nagyon rövid idő alatt lett egyszerre ismerős és idegen
számomra, pontosan olyan és egyáltalán nem olyan, amilyennek
gondoltam.
– Hagyod, hogy a világ szívtelen gyilkosnak tartson – mon-
dom. – Pedig nem vagy az.
Felnevet. Meglepődött.
– Valóban nem. Azt hiszem, közönséges gyilkos vagyok.
– Ha már itt tartunk... miért tartod fenn a kegyetlenség látsza-
tát? – kérdem. – Miért hagyod, hogy az emberek ilyennek tartsa-
nak, így viszonyuljanak hozzád?
Felsóhajt. Felgyűrt ingujját a könyöke fölé tolja, önkéntelenül
követem tekintetemmel a mozdulatot, és az alkarját nézem. És
csak ekkor tűnik fel, hogy nincs rajta egyetlen katonai tetoválás
sem. Pedig minden katonán van. Vajon mi ennek az oka?
51
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mit számít ez? – kérdezi. – Az emberek azt gondolnak, amit
akarnak. Nincs szükségem a jóváhagyásukra.
– Tehát nincs ellenedre, hogy az embereknek ilyen rossz véle-
ménye van rólad?
– Senkinek nem kell tetszenem. Senkit nem érdekel, mi törté-
nik velem. Nem kell barátkozniuk velem, szerelmem. Az én dol-
gom az, hogy egy hadsereget vezessek, és ez az egyetlen dolog,
amihez jól értek. Senki nem lenne büszke arra, amit tettem.
Anyám már meg sem ismer. Apám szerint gyenge, szánalmas
alak vagyok. A katonáim legszívesebben holtan látnának. A világ
menjen a pokolba! És soha senkivel nem beszéltem olyan hosz-
szan, mint veled.
– Tessék... Igazán? – kérdem tágra nyílt szemmel.
– Igazán.
– És rám bízod mindezt az információt? – kérdezem döbben-
ten. – Miért osztasz meg velem titkokat?
Tekintete hirtelen elsötétül. A falat nézi.
– Ne tedd ezt... Ne kérdezz tőlem olyat, amire tudod a választ.
Kétszer kitárulkoztam előtted, és csak azt értem el, hogy golyót
kaptam a testembe és összetört a szívem. Ne kínozz – mondja
ismét a szemembe nézve. – Ez kegyetlenség. Kegyetlenség egy
olyan emberrel szemben is, mint én.
– Warner...
– Nem értem! – Kibillen lelki egyensúlyából. Megtörik. A
hangja magasabban szól. – Mit tehetett volna érted Kent? – kérdi,
megvető hangsúllyal ejtve a nevet.
Annyira megdöbbentem, annyira váratlanul ért a kérdés, hogy
egy pillanatig nem jutok szóhoz. Azt sem tudom, mi történt
Adammel, hol lehet, mit tartogat a jövőnk. Pillanatnyilag csak a
reménybe kapaszkodhatok, hogy valamiképpen sikerült túlélnie.
Hogy bármennyire is valószínűtlen, odakint van valahol. Most ez
a bizonyosság is elég lenne számomra.
52
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Mély sóhajjal próbálom megtalálni a megfelelő szavakat, a
megfelelő hangot, hogy elmondjam, olyan sok nagyobb, súlyo-
sabb gonddal kell foglalkozni, de amikor felnézek, azt látom,
hogy Warner még mindig engem figyel, választ vár a kérdésre.
Csak most érzem, milyen nagyon igyekezett elnyomni magában
ezt a kérdést. Ez a kérdés gyötörte sokáig.
És úgy érzem, megérdemli a választ. Különösen azok után,
amit műveltem vele.
Így hát mély levegőt veszek, és...
– Ez nem olyasmi, amit meg tudnék magyarázni... Ő... Nem is
tudom... – A kezemet bámulom. – Ő volt az első barátom. Az első
ember, aki tisztelettel bánt velem... aki szeretett. – Egy pillanatig
nem szólalok meg. – Mindig kedves volt velem.
Warner összerezzen. Meglepettség villan arcán.
– Mindig kedves volt veled?
– Igen – felelem súgva.
Warner harsány, öblös nevetést hallat.
– Ez hihetetlen – mondja az ajtót bámulva. – Az elmúlt három
napban ez a kérdés emésztett. Azt akartam megérteni minden
igyekezetemmel, hogy miért voltál hajlandó átadni magad ne-
kem, és miért tépted ki a szívemet az utolsó pillanatban valami...
valami nyájas, teljesen pótolható, gépiesen cselekvő emberért.
Arra gondoltam, hogy kell lennie valami jelentős oknak, ami el-
kerülte a figyelmemet, amit képtelen voltam kitalálni – mondja
engem figyelve. – És kész voltam ezt elfogadni. Rávettem ma-
gam, hogy fogadjam el, mert azt hittem, hogy nagyon jó okod
van, olyan okod, amit nem érthetek. Hajlandó lettem volna elen-
gedni téged, ha valami rendkívülit találtál volna. Olyan embert,
aki úgy ismer téged, ahogy én sosem leszek képes megismerni.
Mert megérdemled. Azt mondtam magamnak, hogy jobbat ér-
demelsz nálam, jobbat, mint az én nyomorúságos ajánlatom. – A
fejét ingatja, a keze elernyed. – De ez? – Mintha meghökkenne. –
53
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Ezek a szavak? Ez a magyarázat? Azért választottad, mert kedves
volt veled? Azért, mert alap jóindulattal volt irántad?
Hirtelen dühös vagyok.
Hirtelen megbotránkozom.
Dühít, hogy Warner megengedi magának, hogy megítélje az
életemet... hogy azt hiszi, nagylelkű volt, amikor félreállt. A sze-
mem összeszűkül, kezem ökölbe szorul.
– Ez nem jóindulat kérdése! – csattan a hangom. – Törődik ve-
lem... és én is törődöm vele!
Warner bólint, nem hatotta meg a válasz.
– Szerezned kéne egy kutyát, szerelmem. Úgy hallottam, azok
is ilyenek.
– Te tényleg borzasztó vagy! – Feltámaszkodom, felkelek, és
menten megbánom. Meg kell kapaszkodnom az ágykeretben,
hogy el ne essek. – Ahhoz, hogy milyen a kapcsolatom Adam-
mel, neked semmi közöd!
– A kapcsolatod? – Warner hangosan nevet. Gyorsan mozdul,
az ágy másik oldaláról néz szembe velem. – Milyen kapcsolat?
Tud rólad bármit is? Megért téged? Tudja, mit akarsz, mire
vágysz, ismeri a félelmeidet, az igazságot, amit a szívedben rej-
tesz?
– Ó! Na és? Te tudod? Te ismered?
– Te is nagyon jól tudod, hogy igen! – kiáltja, vádlón mutatva
rám. – És hajlandó vagyok az életemben fogadni, hogy fogalma
sincs, milyen vagy valójában. Te meg lábujjhegyen jársz az érzé-
sei körül, nehogy megbántsd, úgy teszel, mintha kedves kicsi
lány lennél, ugye? Félsz, hogy elijeszted magadtól. Rettegsz,
hogy túl sokat mondasz neki...
– Semmit nem tudsz!
– Dehogynem – mondja, azzal gyors léptekkel visszatér hoz-
zám. – Tökéletesen értem. Beleszeretett a csendes, félénk lényed-
be. Ami csak a látszat. A felszín. Olyan voltál. Fogalma sincs, mi-
54
Tahereh Mafi NE FÉLTS
re vagy képes. Mit vagy képes tenni, ha nagyon felidegesítenek. –
Keze a tarkómra siklik, közel hajol, ajkunk alig egyujjnyira van
egymástól.
Mi történik a tüdőmmel?
– Gyáva vagy – súgja. – Velem akarsz lenni, és ez megrémít.
És szégyelled magadat. Szégyelled, hogy vágyat érzel egy olyan
ember iránt, mint én. Ugye? – Lefelé pillant, és orra orromhoz ér,
szinte meg tudnám számolni, hány milliméter feszül ajkunk kö-
zött. Nagyon igyekszem figyelni, próbálom felidézni, milyen dü-
hös vagyok rá, de ajka itt van közvetlenül az ajkam előtt, és az
agyam képtelen másra gondolni, mint arra, hogy miként szűn-
hetne meg a távolság kettőnk között.
– Kívánsz engem – mondja halkan, miközben keze felfelé
csusszan a hátamon —, és ez az érzés, ez a tudat kínszenvedés
számodra.
Hátrahőkölök, elhúzódom tőle, gyűlölöm a testemet, amiért
így reagál rá, hogy ennyire szétesek. Ízületeim bizonytalanok,
mintha nem lenne csont a lábamban. Levegő kell, agy kell, meg
kell találnom a tüdőmet...
– Kedvességnél sokkal többet érdemelsz – mondja erősen zihál-
va. – Életet érdemelsz. Azt, hogy élj.
Rezzenéstelen tekintettel néz.
– Jöjj vissza az életbe, szerelmem. Itt leszek, amikor felébredsz.
55
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TÍZ
56
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Tejszínnel és cukorral – mondja Warner furcsa, vidám mo-
sollyal, tekintete nevet, mintha valami bennfentes vicc lenne. –
Igen. Bár attól tartok, a cukor egy kicsit túl sok nekem. Nekem
kell egy kis keserűség. – Ismét rám pillant. – Tiéd a döntés.
– Mi folyik itt? – kérdem.
– Semmi különös. Reggeli – mondja Warner. Tekintete semmit
sem árul el. – Úgy gondoltam, éhes lehetsz.
– Az rendben van, hogy ő is itt van? – kérdezem súgva, de
pontosan tudom, hogy Delalieu hallja, amit mondok. – Nem
gond, hogy tudja, hogy itt vagyok?
Warner bólint. Nem ad más magyarázatot.
– Oké. Megkóstolom a kávét.
Átmászom az ágyon, a bögréért nyúlok, és Warner tekintete
követi a mozdulataimat, arcomról testemre siklik, aztán a gyűrött
párnára, a lepedőre. Amikor végre a szemembe néz, túl gyorsan
kapja el tekintetét. Átadja a bögrét, aztán egy egész szoba választ
el minket.
– Mennyit tud Delalieu? – kérdezem az idősebb úrra pillantva.
– Ezt hogy érted? — kérdi Warner homlokát ráncolva.
– Nos, tudja, hogy elmegyek innen? – kérdezem szintén hom-
lokráncolva. Warner bámul. – Megígérted nekem, hogy kijuttatsz
a bázisról. Remélem, Delalieu azért van itt, hogy ebben segítsen.
Bár ha ez túl nagy gondot jelent, szívesen távozom ismét az abla-
kon át – mondom a fejemet kissé oldalra biccentve. – A múltkor
jól bevált.
Warner szeme összeszűkül, ajka vékony vonallá préselődik.
Még mindig komoran néz, amikor int, hogy Delalieu vigye köze-
lebb a zsúrkocsit.
– Így viszünk ki téged innen ma.
Félrenyelem az első korty kávét.
– Tessék?
57
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ez a legkönnyebb, leghatékonyabb megoldás – közli Warner.
– Kicsi vagy, könnyű, hajlékony. Könnyen beférsz szűk helyre, és
a terítő alatt nem lát meg senki. Gyakran dolgozom itt. Delalieu
szokott reggelit hozni nekem. Senki nem gyanít semmit, hiszen
nincs ebben semmi szokatlan.
Delalieu-ra nézek megerősítésért.
Lelkesen bólogat.
– Hogy hoztál be ide? – kérdem. – Miért nem mehetek ki
ugyanúgy?
Warner az egyik tányért nézi.
– Attól tartok, az a lehetőség már nem áll fenn.
– Ezt hogy érted? – Testem hirtelen aggodalommal összerán-
dul.
– Hogy hoztál be ide?
– Nem igazán voltál eszméletednél. Akkor egy kicsit... kreatí-
vabbnak kellett lennünk.
– Delalieu.
Az idős férfi felkapja a fejét hangomra, nyilvánvalóan megle-
pődött, hogy ilyen közvetlenül szólok hozzá.
– Igen, kisasszony...
– Hogy juttattak be az épületbe?
Delalieu ekkor Warnerre pillant, aki ekkor már merőn bámulja
a falat. Delalieu rám néz, bocsánatkérő mosollyal.
– Nos... szóval... kézikocsin toltuk be.
– Hogyan?
– Sir – szól Delalieu hirtelen, könyörgőn nézve Warnerre.
Warner felsóhajt.
– Hullazsákban, szerelmem.
Lábam elmerevedik a félelemtől.
– Hogy... hogyan?
– Nem voltál eszméletednél, szerelmem. Nem volt más válasz-
tásunk. Nem hozhattalak be a karomban. – Rám pillant. – Na-
58
Tahereh Mafi NE FÉLTS
gyon sokan elestek a csatában. Mindkét oldalon. A hullazsák
egyáltalán nem volt feltűnő megoldás.
Csak bámulok, szóhoz sem jutok.
– Ne aggódj – mosolyog. – Vágtam rajta néhány lyukat.
– Ó, milyen figyelmes vagy! – csattan a hangom.
– Valóban nagyon figyelmes cselekedet volt – szólal meg
Delalieu. Ránézek, és látom, hogy döbbenten néz, viselkedésem-
től láthatóan megbotránkozott. – A parancsnokunk megmentette
az ön életét, kisasszony.
Összerezzenek.
A kávésbögre mélyére nézek, arcom felforrósodik. Még sosem
beszéltem Warnerrel más jelenlétében. Fogalmam sincs, hogy
beszélgetésünk milyen benyomást tesz egy külső szemlélőre.
– Semmi gond, hadnagy – szól Warner. – A kisasszony dühki-
törésre hajlamos, ha fél. Ez amolyan védekező mechanizmus,
semmi más. A gondolat, hogy egy ilyen kis helyen kell összehú-
zódnia, valószínűleg klausztrofóbiás félelmet generált nála.
Hirtelen felpillantok.
Warner egyenesen engem néz, tekintetében kimondatlan
megértés csillog.
Folyton elfelejtem, hogy Warner képes megérezni az érzelme-
ket, hogy mindig tudja, mit érzek. És elég jól ismer ahhoz, hogy
mindennek értse az okát.
Mindent tud rólam.
És ezért valahogy... legalábbis ebben a helyzetben... hálás va-
gyok neki.
– Minden bizonnyal, uram – feleli Delalieu. – Elnézését kérem.
– Nyugodtan zuhanyozz le és öltözz át – szól hozzám Warner.
– Hagytam neked néhány holmit a fürdőszobában. Nem dekol-
tált ruha, nem szoknya – teszi hozzá mosolyogva. – Itt megvá-
runk. Delalieu és én megbeszélünk néhány dolgot.
59
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Bólintok. Kihámozom magamat az ágyneműből, és nagy ne-
hezen talpra állok. Megigazítom a pólómat, és hirtelen tudatosul
bennem, milyen zilált vagyok két katonaember előtt.
Egy pillanatig csak nézem őket tétován. Warner a fürdőszoba
ajtajára mutat.
Magammal viszem a kávét, és egész idő alatt azon gondolko-
dom, kicsoda Delalieu és miért tűnik úgy, hogy Warner megbízik
benne. Mintha korábban azt mondta volna, hogy minden katoná-
ja szívesen látná holtan.
Bárcsak hallhatnám, mit beszélnek, de addig nem szólalnak
meg, amíg a fürdőszobaajtó be nem csukódik mögöttem.
60
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENEGY
61
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Minden rendben lesz. Csak gondoskodjon arról, hogy a csa-
pataink ne járőrözzenek a területen. Legfeljebb néhány órát töl-
tünk távol.
– Igenis, uram.
Csend.
– Juliette – szól Warner, és kis híján a vécébe esek. – Gyere ki,
szerelmem. Nem illik hallgatózni.
Lassan kilépek a fürdőszobából, arcom vörös a zuhany forró
vizétől és a szégyentől, hogy ilyen gyerekességen kaptak. Hirte-
len fogalmam sincs, mihez kezdjek a kezemmel.
Warner láthatóan élvezi zavaromat.
– Készen állsz az indulásra?
Nem.
Egyáltalán nem.
Remény és félelem fojtogat, és emlékeztetnem kell magamat,
hogy lélegezzek. Nem állok készen szembenézni összes barátom
halálával. Természetesen nem állok készen erre.
De nem ezt mondom.
– Igen, persze.
Megacélozom magam az igazságra, bármilyen formában is
62
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENKETTŐ
63
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Hé! Hogy jutottál ki onnan? – kérdem. – Hogy jutottál át az
őrökön?
Vállat von.
– Azt mondtam nekik, hogy engedélyem van a szobámat el-
hagyni.
Tátott szájjal bámulom.
– Ezt nem mondod komolyan...
– A lehető legkomolyabban mondom.
– De hogy találtad meg a kijáratot? Az rendben van, hogy átju-
tottál az őrökön. De az a hely olyan, mint egy labirintus. Én egy
hónapot töltöttem ott, de még így is többször eltévedtem.
Warner ellenőriz néhány műszert, aztán megnyom pár gom-
bot, kapcsolót, amiknek működését nem értem.
– Nem voltam teljesen eszméletlen, amikor bevittetek, össze-
szedtem minden erőmet és megfigyeltem a bejáratot. Igyekeztem
emlékezetembe vésni a jellegzetes tereptárgyakat. És tudtam,
mennyi időbe telt, mire a bejárattól az egészségügyi körletbe,
onnan pedig a szobámba vittek. És valahányszor Castle elkísért a
mosdóba, tanulmányoztam a helyet, próbáltam megállapítani,
milyen távol vagyunk a kijárattól.
– Tehát... – szólalok meg komoran. – Ha jól értem, már sokkal
korábban kijátszhattad volna az őröket és megkísérelhetted vol-
na a szökést. Miért nem tetted?
– Már mondtam. Furcsamód, de nagyon luxus életem volt ott,
elszigetelve. Többheti nem alvást pótolhattam be. Nem kellett
dolgoznom, se katonai ügyekkel foglalkoznom. De a legnyilván-
valóbb válasz... – mélyet sóhajt –, az igazi ok az volt, hogy min-
den nap láthattalak.
– Ó!
Warner felnevet, szemét egy pillanatra lehunyja.
– Te tulajdonképpen nem is akartál ott lenni, ugye?
– Ezt hogy érted?
64
Tahereh Mafi NE FÉLTS
A fejét ingatja.
– Csak úgy maradhatsz életben, ha nem vagy közömbös a
környezeted iránt, ha nagyon figyelsz. Nem számíthatsz arra,
hogy mások majd vigyáznak rád, gondoskodnak rólad. Nem fel-
tételezheted, hogy valaki más majd helyrehozza a dolgokat.
– Miről beszélsz?
– Arról, hogy te ezzel nem törődtél. Ott voltál, egy hónapig
húztad meg magad a föld alatt, összeálltál ezzel a természetelle-
nes képességű lázadó csoporttal, akiknek nagy, fellengzős esz-
méik voltak arról, hogy megmentik a világot, és azt mondod,
hogy nem ismerted ki azt a rejtekhelyét. Azért, mert nem érde-
kelt. Nem akartál részt venni abban, amit csináltak. Ha érdekelt
volna, mindent meg akartál volna tudni új otthonodról. Nem
lettél volna olyan lelkes. Inkább apatikus lettél volna. Közönyös.
Szólni akarok, tiltakozni, de nincs esélyem.
– Nem hibáztatlak... Az eszméid teljesen elrugaszkodtak a va-
lóságtól. Nem érdekel, milyen rugalmasak a végtagjaid vagy
hány tárgyat tudsz puszta gondolattal mozgatni. Ha nem érted
az ellenfeledet... vagy ami még rosszabb, ha alulbecsülöd az ellen-
feledet... akkor veszítesz. – Álla megfeszül. – Folyamatosan pró-
báltalak figyelmeztetni, hogy Castle vérengzésbe vezeti a csopor-
todat. Túl optimista volt ahhoz, hogy megfelelő vezető lehessen,
túlságosan reménykedett ahhoz, hogy logikusan át tudta volna
gondolni az ellene szóló esélyeket, és túlságosan kevésbé érde-
kelte a Regeneráció ahhoz, hogy megértse, hogyan bánnak el az
ellenzéki hangadókkal. A Regenerációt nem érdekli, hogy a jó
kormányzás látszatát fenntartsa. Nekik a civilek csak rabszolgák.
A Regeneráció hatalmat akar. És szórakozást. Nem érdekli őket,
hogy megoldják a problémáitokat. Csak azt akarják biztosítani
maguknak, hogy a lehető legkényelmesebb életet éljék, miközben
mi a saját sírunkat ássuk.
– Ez nem lehet...
65
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– De igen – mondja. – És éppen ilyen egyszerű. Nekik minden
csak vicc. A szövegek, a tárgyak, a nyelvezet Csak meg akarják
rémíteni a lakosságot, hogy alávessék magukat nekik, és meg-
foszthassák őket egyéniségüktől... hogy az egyengondolkodás
akoljába tereljék őket, ami kizárólag a Regeneráció céljait szolgál-
ja. Ezért tudnak és fognak minden lázadó mozgalmat eltaposni.
És ezt a tényt nem értették teljesen a barátaid. És ezért a hibáju-
kért... keserves szenvedéssel fizettek.
Befékezi a tankot.
Leállítja a motort.
Kinyitja az ajtómat.
És még mindig nem vagyok kész szembenézni ezzel.
66
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENHÁROM
68
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENNÉGY
70
Tahereh Mafi NE FÉLTS
len pusztaságot kémleli Warner nyomát keresve, és tennem kell
valamit. Meg kell állítanom, de nem tudom, hogyan...
– Ne mozdulj...
Warner súg a fülembe, határozottan markolja a váltamat. Pró-
bálok hátrafordulni, de erősen tart– Azt mondtam, ne mozdulj.
– Mit csi...
– Cssss – szól halkan. – Senki nem lát engem.
– Tessék? – Döbbenet. A nyakamat nyújtogatom, a fejemet for-
dítanám, hogy hátrapillantsak, de az Warner állába ütközik. Lát-
hatatlan állába.
– Nem... – mintha nem is én mondtam volna. Döbbent a han-
gom. – Hiszen nem is érintkezel vele...
– Nézz egyenesen előre – súgja. – Egyikünknek sem használ,
ha rajtakapnak, hogy láthatatlan emberekkel beszélsz.
Előrefordítom a fejem. Kenjit már egyáltalán nem lehet látni.
– Hogyan? – kérdem Warnert. – Hogyan tudod ezt...
– Miután elvégeztük azt a kísérletet az erőddel, éreztem, hogy
valami megváltozott bennem. Most, hogy pontosan tudom, mi-
lyen érzés egy másik képességet birtokolni, könnyebben felisme-
rem. Mint most éppen. Úgy érzem, hogy szó szerint át tudnám
venni az energiádat. Ugyanilyen könnyű volt Kenjivel is. Itt állt
közvetlenül mellettünk. A túlélőösztönöm átvette az irányítást.
És bár elég szörnyű pillanat ez arra, hogy ezen gondolkozzak,
önkéntelenül pánik fog el. Attól, hogy Warner ilyen könnyen
képes kivetíteni képességeit. Képzés nélkül. Gyakorlás nélkül.
Meríteni tud képességemből, és saját akarata szerint képes fel-
használni.
Ez nem jelenthet jót. Warner megszorítja a vállamat.
– Mit csinálsz? – kérdem súgva.
– Kipróbálom, hogy át tudom-e adni neked az erőt... hogy rád
tudom-e ruházni valahogy... mindketten láthatatlanok lehetnénk.
De úgy tűnik, nem sikerül Ha energiát merítettem valakiből,
használni tudom, de ezek szerint nem tudom átadni másnak. Mi-
71
Tahereh Mafi NE FÉLTS
után kibocsátom az energiát, csak az eredeti tulajdonosának tu-
dom visszaadni.
– Hogyhogy már ilyen sokat tudsz? – kérdezem csodálkozva.
– Hiszen csak néhány napja tudsz erről.
– Gyakoroltam.
– De hogyan? Kivel? ... Ó!
– Igen – mondja. – Egyszerűen hihetetlen volt, hogy mellettem
voltál. Számos okból. – Keze lecsúszik a vállamról. – Aggódtam,
hogy a saját energiáddal okozok sérülést neked. Nem voltam
biztos abban, hogy magamban tudom tárolni úgy, hogy akarat-
lanul ne használjam ellened. De úgy tűnik, kioltjuk egymás ener-
giáját Ha átveszem tőled, csak visszaadni tudom.
Elakad a lélegzetem.
– Menjünk! – szól Warner. – Kenji hatótávon kívülre ért, és
nem sokáig tudom már megtartani az energiáját. Ki kell jutnunk
innen.
– Nem mehetek el. Nem hagyhatom itt Kenjit. Így nem...
– Meg akar ölni engem, szerelmem, és újra próbálkozik. És bár
tudom, hogy veled szemben másképpen viselkedtem, biztosít-
hatlak, hogy általában képtelen vagyok nyugodtan állni és tűrni,
hogy valaki az életemre törjön. Szóval, ha nem akarod végignéz-
ni, hogy én lövök rá először, javaslom, minél előbb tűnjünk el
innen. Érzem, hogy visszafelé tart.
– Nem. Elmehetsz. Menj is el. De én itt maradok.
Warner mozdulatlanná dermed mögöttem.
– Tessék?
– Menj – mondom. – A lakókörletekhez kell menned. Dolgod
van. Menj. El kell menned. De nekem itt kell maradnom. Meg
kell tudnom, mi történt a többiekkel, és ennek alapján kell előre-
lépnem.
– Azt kéred, hogy hagyjalak itt? – kérdezi, döbbenetét nem tit-
kolva. – Hogy hagyjalak itt meghatározatlan ideig?
72
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem tudom. De nem megyek el innen, amíg nem kapok vá-
laszokat. És igazad van. Kenji valóban előbb lő, aztán kérdez, de
legjobb, ha most elmész. Beszélek vele, megpróbálom elmondani
neki, mi történt. Talán együttműködhetnénk...
– Mi van?
– Nem szükségszerű, hogy csak ketten legyünk. Azt mondtad,
segíteni akarsz nekem, hogy megöljem az apádat és megdöntsem
a Regeneráció hatalmát, igaz?
Lassan bólint, a fejemen érzem mozdulatát.
– Oké. Tehát... Elfogadom az ajánlatodat – súgom mély sóhaj-
jal.
Warner mozdulatlanná merevedik.
– Tehát elfogadod az ajánlatomat.
– Igen.
– Van fogalmad arról, hogy mit mondtál?
– Nem mondanám, ha nem gondolnám komolyan. Nem hi-
szem, hogy ezt a célt képes lennék elérni nélküled.
Érzem a hátamon, hogy elakad a lélegzete.
– De tudnom kell, ki van még életben – folytatom. – És a cso-
portunk összefoghat. Úgy erősebbek leszünk, és ugyanazért a
célért harcolunk...
– Nem.
– Ez az egyetlen lehetőség...
– Mennem kell – mondja, és hirtelen maga felé fordít. – Kenji
már majdnem itt van. – Kemény tárgyat nyom a tenyerembe. –
Aktiváld ezt a személyhívót, ha készen állsz. Tartsd magadnál, és
tudom, hol talállak.
– De...
– Négy órád van. Ha addig nem hallok rólad, azt feltételezem,
hogy veszélyben vagy, és én kereslek meg. – Még fogja a keze-
met, a személyhívó a tenyerembe nyomul. A lehető legfurcsább
érzés, ha láthatatlan kéz érint. – Megértetted? – kérdi súgva.
73
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Bólintok. Fogalmam sincs, merre nézzek.
Aztán testem mozdulatlanná dermed, minden porcikámat for-
róság és hideg árasztja el egyszerre, mert egy gyengéd pillanatra
ujjaimhoz érinti ajkát, és amikor elhúzódik, bizsergek, szédülök,
forog velem a világ.
Éppen kezdem visszanyerni egyensúlyomat, amikor meghal-
lom a jellegzetes elektromos bizsergést, és rádöbbenek, hogy
Warner már elindult.
74
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENÖT
77
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Kenji halkan füttyent.
– És pokolian menő.
– Az. – Kezemet a szemem elé emelem a napfény ellen. – Azt
hiszem, az, hogy annyi időt töltöttem veled, tényleg felspannolt.
– Hogy az a... – Összecsapja a tenyerét Nincs elragadtatva. –
Állj fel, hercegnő. Igazi komika vagy.
– Már állok.
– Nem érted a viccet, okostojás.
– Hova megyünk? – kérdezem újra, és közben elindulok, célta-
lanul – Tényleg tudnom kell, hova menjek.
– A szabályozatlan területre. – Felveszi velem a lépést, meg-
fogja a kezem, hogy vezethessen. – Rögtön láthatatlanná válunk.
– Ez az egyetlen hely, ami eszünkbe jutott.
– Eszetekbe? Neked és kinek?
– Nem emlékszel? Adam régi búvóhelye. Onnan...
Megtorpanok. A szívem hevesen ver. Nagyon erősen szorítom
Kenji kezét. Káromkodva rántja el. Megint láthatatlanok va-
gyunk.
– Adam életben van? – kérdezem a szemébe nézve.
– Persze hogy életben van – feleli Kenji a kezét dörzsölgetve. –
Te nem figyelsz arra, amit mondok?
– De azt mondtad, mindenki meghalt... Azt mondtad...
– Tényleg mindenki meghalt – feleli Kenji, ismét elkomorulva.
– Több mint százan voltunk Omega Ponton. Csak nyolcan ma-
radtunk.
78
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENHAT
80
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Megszorítom az ujjait, ezúttal gyengéden, közelebb húzódom
hozzá.
– Minden rendben lesz, Kenji. Hidd el, minden rendben lesz.
Megoldjuk. Túléljük.
Kenji kihúzza kezét a kezemből, és szorosan magához von. A
hangja lágy.
– Veled mi történt, hercegnő? Mintha egy kicsit más lennél.
– Rosszabbul más?
– Jobban más. Mintha végre felvetted volna a nagylányos bu-
gyidat.
Hangosan felnevetek.
– Komolyan mondom.
– Hát... – szólalok meg. – A más néha jelenthet jót is, nem
igaz?
– Aha... Eeegen, azt hiszem... Szóval... Elmondod, mi történt?
Mert amikor legutóbb láttalak, éppen betuszkoltak egy tank há-
tuljába, ma reggel pedig itt vagy, frissen zuhanyozva, makulátla-
nul hófehér sportcipőben, ráadásul Warner társaságában – mond-
ja, azzal elengedi a vállamat és megint kézen fog. – Nem kell
zseninek lenni ahhoz, hogy tudjam, ennek nemigen van értelme.
Mély levegőt vesz. Furcsa, hogy nem látom most Kenjit, olyan
érzés, mintha a szélnek tennék vallomást.
– Anderson meglőtt.
Kenji lába mintha földbe gyökerezett volna. Hallom, hogy zi-
hál.
– Mi van?
Bólintok, bár nem láthat engem.
– Nem a bázison voltam. A katonák Andersonhoz vittek, az
egyik házban volt, az ellenőrizetlen területen. Azt hiszem, kerül-
ni akarta a feltűnést – mondom Kenjinek, óvatosságból kihagyva
a Warner anyjáról szóló híreket. Ezek túl személyes titkok, nem
az én tisztem megosztani. Inkább mást mondok. – Anderson
81
Tahereh Mafi NE FÉLTS
bosszút akart állni. Azért, amit a lábával tettem. Amikor legutóbb
láttam, bottal járt. De mielőtt rájöhettem volna, mi történt, fegy-
vert rántott és rám lőtt. Egyenesen mellbe lőtt.
– A rohadt életbe! – liheg Kenji.
– Nagyon jól emlékszem… Haldokoltam. Soha nem éreztem
még olyan nagy fájdalmat, mint akkor. Képtelen voltam sikítani,
mert a tüdőm szét volt szakadva, vagy tele volt vérrel. Nem tu-
dom. Csak ott feküdtem, próbáltam levegőt venni, reméltem,
hogy minél előbb meghalok. És egész idő alatt... egész idő alatt
arra gondoltam, hogy gyáván éltem le az életemet, hogy nem
mertem tenni, és nem értem el semmit. És tudtam, hogy ha lenne
még egy esélyem, máshogy csinálnám. Megígértem magamnak,
hogy végre felhagyok a félelemmel. Többé nem félek.
– Ó, ez szuper, szívmelengető – mondja Kenji –, de hogy a fe-
nébe élted túl, hogy mellbe lőtt? – kérdi komoran, szigorúan. –
Meg kellett volna halnod.
– Hát... – köhécselek. – Hát... Ööö... Warner mentette meg az
életemet.
– Ne szórakozz már!
Próbálok nem nevetni.
– Komolyan mondom. – És rászánom az időt, hogy elmagya-
rázzam, ott voltak a lányok és Warner hogyan használta ki az
erejüket, hogy megmentsen. Hogy Anderson ott hagyott meg-
halni, és Warner magával vitt a bázisra, elbújtatott és segített
helyrejönnöm. – Jut eszembe... Sonya és Sara is minden bizony-
nyal életben van. Anderson elvitte őket magával a fővárosba,
kényszeríteni akarja őket, hogy személyi gyógyítói legyenek.
Mostanra biztosan meggyógyíttatta velük a lábát.
– Oké, tudod mit... – szól Kenji, azzal megáll, megragadja a
vállamat. – Vegyél vissza egy kicsit, mert túl sok információt zú-
dítasz rám egyszerre. Kezdd az elejéről, és mondj el mindent. –
Hangja egyre magasabb regiszterbe siklik. – Mi a fene folyik itt?
82
Tahereh Mafi NE FÉLTS
A lányok még életben vannak? És mit értesz az alatt, hogy War-
ner az ő erejüket neked közvetítette? Ez hogy a bánatba’ lehetsé-
ges?
Elmondom neki.
Végre elmondom neki mindazt, amit mindig is meg akartam
vallani. Elmondom neki az igazat Warner képességéről és az iga-
zságot arról, hogyan sérült meg a csata előtti estén az ebédlő
előtt.
Elmondom neki, hogy Warnernek fogalma sem volt arról,
hogy mire képes és hogy hagytam, hogy gyakoroljon velem,
amíg mindenki az egészségügyi körletben volt. És hogy együtt
törtük át a padlót.
– A büdös francba! – súgja Kenji. – Az a szaralak majdnem
megölt!
– Nem szándékosan tette – mutatok rá.
Kenji valami gorombaságot mormol.
És bár egy szóval sem említem, hogy Warner aznap éjszaka
váratlan látogatást tett a szobámba, azt elmondom, hogyan szö-
kött el, és hogyan várt Anderson a lelövésemmel addig, amíg a
fia meg nem érkezik. Mert Anderson pontosan tudta, mit érez
irántam Warner, és meg akarta büntetni ezért.
– Egy pillanat – vág a szavamba Kenji. – Hogy érted azt, hogy
tudta, mit érez irántad Warner? Mindannyian tudjuk, mit érzett
irántad Warner. Fegyverként akart felhasználni téged. Ez nem
lehetett nagy újság. Azt hittem, az apja kifejezetten helyesli ezt.
Megdermedek.
El is felejtettem, hogy ez a rész még titok volt. Hogy még nem
mondtam el az igazat arról, milyen kapcsolatban vagyok War-
nerrel. Mert bár Adam gyaníthatta, hogy Warner nem csak hiva-
talból érdeklődik irántam, soha senkinek nem említettem, hogy
meghitt pillanatokat töltöttem Warnerrel. És semmit nem mond-
tam el senkinek abból, amit nekem mondott.
Feszengve toporgok.
83
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Juliette... – szól Kenji figyelmeztetőn. – Ezt a szar ügyet nem
titkolhatod többé előlem. El kell mondanod, mi folyik itt.
Érzem, hogy megtántorodok.
– Juliette...
– Szerelmes belém. – Suttogok. Még soha nem mondtam ki.
Senkinek. Még magamnak sem. Azt hiszem, reméltem, hogy ha
nem mondom ki, akkor megtehetem, hogy nem veszek tudomást
róla. Elrejthetem. Elmúlik, és Adam sosem jön rá.
– Hogy... egy pillanat... mi van?
Mély levegőt veszek. Hirtelen óriási fáradtság tör rám.
– Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz!
A fejemet ingatom. El is felejtem, hogy nem láthat.
– Húúúú...
– Kenji, én...
– Ez annyira durva... Tudod, én mindig sejtettem, hogy War-
ner nem normális. De így már bizonyítottan dilis.
A szemem tágra nyílik a döbbenettől, kínomban nevetek. Lát-
hatatlan vállába öklözök. Keményen.
Kenji megint felnevet, részben azért, mert szórakoztatónak ta-
lálja a helyzetet, részben a hitetlenkedésből tér magához. Felsó-
hajt.
– Egy pillanat. Honnan tudod, hogy szerelmes beléd?
– Ezt hogy érted?
– Szóval... elvitt randizni vagy valami ilyesmi? Vett neked
csokoládét vagy írt nagyon idétlen verseket? Warner nem úgy
néz ki, mintha érzelgős pasi lenne, ha érted, mire gondolok.
– Ó! – Ajkamra harapok. – Nem ilyen volt.
– Hanem?
– Egyszerűen... megmondta nekem.
Kenji olyan hirtelen torpan meg, hogy kis híján elesek.
– Az nem lehet.
Fogalmam sincs, hogyan reagáljak erre.
84
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Tényleg kimondta azt a szót? A szemedbe? Egyenesen a
szemedbe nézve mondta?
– Igen.
– És... és... és... várj! Szóval azt mondja, hogy szeret... és te mit
mondtál erre? Mit? – kérdi Kenji meghökkenve. – Azt, hogy „kö-
szönöm”?
– Nem. – Összerezzenek. Nagyon jól emlékszem, hogy én lőt-
tem Warnerre először. – Úgy értem... szóval... nem tudom...
Kenji, ez az egész nagyon furcsa nekem. Még mindig nem tu-
dom, mit gondoljak róla. – Hangom suttogássá halkul. – Warner
nagyon... szenvedélyes – mondom, és rögtön elárasztanak az em-
lékek, az őrület káosza gomolyog bennem.
Ahogy a testemet csókolja. Nadrágom a földön. Heves vallo-
másától elernyednek ízületeim.
Erővel csukom be szemem, nagyon melegem van, bizonytala-
nul állok a lábamon... az egész olyan hirtelen tört rám.
– Így is lehet mondani – szólal meg Kenji, és ezzel kizökkent
révedésemből. Hallom, hogy felsóhajt. – Tehát Warnernek még
mindig nincs fogalma arról, hogy ő és Kent testvérek?
– Nincs – mondom. Rögtön kijózanodok.
Testvérek.
Testvérek, akik gyűlölik egymást. Testvérek, akik meg akarják
ölni egymást. És én ennek az egésznek a közepén vagyok. Szent-
séges ég, mi történt az életemmel?!
– És mindkét srác képes megérinteni téged?
– Igen... De... szóval, nem egészen. — Magyarázni próbálom. –
Adam... Adam nem igazán tud megérinteni. Úgy értem: meg tud
érinteni valahogy, de... – Elhallgatok. – Ez bonyolult. Nagyon
oda kell figyelnie. Gyakorolnia kell, hogy az energiájával ellensú-
lyozza az én energiámat. De Warner... Warner következmények
nélkül meg tud érinteni. Semmi hatással nem vagyok rá. Egysze-
rűen elnyeli az energiámat.
85
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– A büdös francba! – szólal meg Kenji egy pillanat múlva. – A
francba! A francba! A francba! Ez őrület!
– Tudom.
– Szóval... oké... azt mondod, hogy Warner megmentette az
életedet? Hogy tényleg könyörgött a lányoknak, hogy segítsenek
meggyógyítani téged? És hogy azután a saját szobájában rejtett el
téged, és gondoskodott rólad? Ételt tett eléd és ruhákat adott, és
a francba, megengedte, hogy az ágyában aludj?
– Igen.
– Aha. Persze. Ezt elég nehezen tudnám elhinni.
– Tudom. De tényleg nem olyan, mint amilyennek ti hiszitek.
Tudom, hogy elég őrültnek látszik, de valójában nagyon is...
– Álljon meg a menet! Te... te véded őt? – Kenji hangjából döb-
benet hallatszik. – Ugyanarról a pasiról beszélünk, aki bezárt és a
katonai rabszolgájává akart tenni téged, ugye?
Bárcsak el tudnám magyarázni mindazt, amit Warner mon-
dott úgy, hogy közben ne tűnjek naiv, könnyen rászedhető idió-
tának!
– Nem az volt, aminek látszott... – sóhajtok. – Valójában sosem
akart úgy kihasználni... – próbálom magyarázni.
Kenji bosszúsan nevet fel.
– Ó, a büdös francba! Te tényleg elhiszed neki, ugye? Beve-
szed azt a sok baromságot, amit mondott neked...
– Te nem ismered őt, Kenji, ez így nem fair...
– Ó, szentséges isten! Te komolyan azt akarod elhitetni velem,
hogy nem ismerem azt az embert, aki csatába vezetett engem? Ő
volt az én istenverte parancsnokom! Pontosan tudom, hogy ki-
csoda. Pontosan tudom, hogy milyen...
– Nem vitatkozom veled, oké? Nem várom, hogy megértsd...
– Hát, ez nevetséges – szól Kenji harsányan röhögve. – Te
tényleg nem érted, ugye?
– Micsodát?
86
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ó, egek! Kent ettől nagyon ki lesz készülve – mondja, vidáman
elnyújtva a mondatot. Nevet.
– Egy pillanat... Mi köze ehhez Adamnek?
– Észrevetted, hogy egyetlen kérdést sem tettél fel róla, igaz?...
Szóval elmondtam neked, hogy mi történt, hogy milyen átkozott
helyzetbe kerültünk, és úgy hallhattad, hogy oké, jó sztori, haver,
kösz, hogy elmondtad. De eszedbe sem jutott megkérdezni, hogy
Adam nem sérült-e meg. Nem kérdezted meg, mi történt vele,
nem érdeklődtél, hogy van most, különös tekintettel arra, hogy
azt hiszi, meghaltál meg minden.
Hirtelen rosszullét fog el. Megtorpanok. Döbbenet. Bűntudat,
bűntudat, bűntudat.
– Most meg itt állsz, és Warnert véded. Azt, aki meg akarta ölni
Adamet, és úgy viselkedsz, mintha a barátod lenne vagy ilyesmi.
Mintha csak egy kicsit félreértett, teljesen normális, hétköznapi
pasi lenne. Mintha a bolygó minden egyes lakója félreismerte
volna, és mindannyian előítéletes, irigy seggfejek lennénk, akik
gyűlöljük azért, mert olyan nagyon szép arcocskája van.
A szégyentől forró a bőröm.
– Nem vagyok idióta, Kenji. Okom van azt mondani, amit
mondok.
– Persze. Én meg azt mondom, hogy fogalmad sincs, miről be-
szélsz.
– Mindegy.
– Ne mondd nekem azt, hogy mindegy...
– Mindegy – ismétlem.
– Ó, szentséges ég! – szól Kenji csak úgy, a levegőbe. – Azt hi-
szem, ez a lány azt akarja, hogy jól seggbe rúgják!
– Te akkor sem tudnál seggbe rúgni, ha tíz seggem lenne.
Kenji hangosan felnevet.
– Ez kihívás akar lenni?
– Figyelmeztetés.
87
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ó, szóval fenyegetsz? A kis mimóza már fenyegetni is tud?
– Fogd be a szád, Kenji!
– Fogd be a szád, Kenji! – ismétli vékony, gúnyos hangon.
– Mennyit kell még gyalogolnunk? – kérdezem bosszúsan,
próbálva témát váltani.
– Már majdnem ott vagyunk! – vág vissza éles hangon.
Néhány percig meg sem szólalunk.
– Szóval... Miért jöttünk ennyit gyalog? – kérdem. – Nem azt
mondtad, hogy van egy tankotok?
– De – feleli Kenji sóhajtva. A vitánk időlegesen félretéve. –
Ami azt illeti, két tankunk van. Kent azt mondta, szerzett egyet,
amikor először elszöktetek, az még mindig a garázsában áll.
Hát persze!
Hogyan is felejthettem el?
– De én szeretek gyalogolni – folytatja Kenji. – Nem kell ag-
gódnom, hogy valaki meglát, és úgy érzem, ha gyalogolok, olyan
dolgokat is meglátok, amiket másképp nem látnék meg. Még
mindig remélem... hogy másokra is rátalálok. Hogy a mieink kö-
zül többen elrejtőztek.
Megint megszorítom Kenji kezét, és közelebb húzódok hozzá.
– Én is – súgom.
88
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENHÉT
90
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Adam csak bámul, le sem veszi tekintetét arcomról, mellkasa
zihál, arcán különböző érzelmek küzdenek egymással. Rémült és
reménykedő. Vagy talán annyira rémült, hogy nem mer remélni.
És bár felfogom, hogy talán nekem kéne megszólalnom elő-
ször, hirtelen fogalmam sincs, mit mondjak.
Kenji lép hozzám, arca széles mosolyra nyúlik. Átöleli, meg-
szorítja a vállamat.
– Nocsak, mit találtam!
Adam elindul a szobában, de valahogy furcsa... mintha min-
den lelassult volna, mintha ez a pillanat valahogy nem lenne va-
lóságos. Annyi fájdalom van a tekintetében.
Úgy érzem, mintha gyomron rúgtak volna.
De aztán ott van, közvetlenül előttem, megérint, a testemet ta-
pogatja, mintha meg akarna győződni arról, hogy valóságos va-
gyok, és nem esett bajom. Az arcomat nézi, ujjait a hajamba fúrja.
És akkor mintha elfogadná, hogy nem vagyok kísértet, nem va-
gyok rémálom, és olyan hirtelen ölel magához, hogy önkéntele-
nül felszisszenek.
– Juliette – szól zihálva.
Szíve hevesen kalapál, karja szorosan ölel, ölelésébe olvadok,
élvezem a jóleső érzést, testének ismerősségét, bőrének illatát,
tapintását. Átölelem, kezem felfelé csúszik a hátán és erősen szo-
rítom, úgy, hogy észre sem veszem, hogy könnyek csorognak
arcomon. Csak akkor érzem, amikor elhúzódik, és a szemembe
néz. Azt mondja, ne sírjak, azt mondja, minden rendben lesz, és
tudom, hogy ez merő hazugság, mégis olyan jólesik hallani.
Újra az arcomat nézi, tenyere óvatosan a tarkómra simul, vi-
gyáz, nehogy a bőrömhöz érjen. Ez az emlékeztető éles fájda-
lommal hasít a szívembe.
– El sem tudom hinni, hogy itt vagy – mondja elcsukló han-
gon. – El sem tudom hinni, hogy ez történik...
Kenji köhécsel.
91
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Elnézést... ez a nagy testi szenvedély megbotránkozást kelt a
kicsikben.
– Nem vagyok kicsi – szól James nyilvánvalóan sértett hangon.
– És ezt nem tartom megbotránkoztatónak.
Kenji hátraperdül.
– Téged nem zavar ez a nagy lihegés? – int felénk.
Ösztönösen elhúzódom Adamtől.
– Nem – feleli James, kezét karba fonva. – És téged?
– Engem igen. Undor volt az első, ösztönös reakcióm erre a je-
lenetre.
– Fogadok, hogy nem tartanád undorítónak, ha te ölelhetnél
egy lányt.
Hosszú csend.
– Jó érv – jegyzi meg Kenji végül. – Esetleg találhatnál nekem
egy hölgyet ebben a nyomorult szektorban. Tizennyolc és har-
mincöt között bárki megfelel – mondja, Jamesre mutatva. – Mi
lenne, ha ezzel foglalkoznál inkább?
James mintha egy kicsit túl komolyan venné a feladatot Bólo-
gat.
– Oké. Mit szólnál Aliához? Vagy Lilyhez? – kérdi, és a két
lányra mutat.
Kenji szája többször kinyílik és becsukódik, mielőtt megszólal.
– Hát... kösz, nem. Ők olyanok, mintha a húgaim lennének.
– Milyen átlátszó – szól Lily egyenesen Kenjihez, és csak ekkor
tűnik fel, hogy még sosem hallottam beszélni. – Fogadni mernék,
hogy minden szóba jöhető ifjú hölgyet azzal szerzel meg magad-
nak, hogy azt mondod, olyanok, mintha a húgaid lennének. A
hölgyek nyilván sorban állnak, hogy ágyba bújjanak a nyomorult
seggeddel.
– Ez durva – szól Kenji, kezét karba fonva.
James nevet.
92
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Látod, mit kell kiállnom? – kérdi. – Kenjinek nem jár szere-
tet. Én csak adok, adok és adok, de semmit nem kapok cserébe.
Olyan nőre van szükségem, aki értékelni tudja mindezt – mondja
végigmutatva magán.
Nyilvánvalóan túloz, reméli, hogy nevetségességével szóra-
koztathatja Jamest, aki értékeli is fáradozásait Talán Kenji az
egyetlen esélyük, hogy egy kis vidámsággal és nevetéssel köny-
nyebbüljenek meg e zsúfolt hely lakói, és elgondolkodom, hogy
talán ezért kel útra egyedül minden nap. Talán időre van szüksé-
ge, hogy csendben gyászoljon, egy olyan helyen, ahol senki nem
várja el tőle, hogy szórakoztató legyen.
Szívem dobogása ki-kihagy, tétovázok, azon tűnődöm, vajon
milyen nehéz lehet Kenji számára, hogy összeszedettnek mutat-
kozzon, miközben legszívesebben szétesne. Ma először pillantot-
tam meg azt a másik oldalát, és nagyobb meglepetést okozott,
mint kellett volna.
Adam megszorítja a vállam, mire felé fordulok. Gyengéd, el-
gyötört mosollyal néz rám, szemhéja a fájdalomtól és örömtől
nehéz.
És minden érzés közül, amely rám törhet, a bűntudat csap a
legerősebben le rám.
Úgy tűnik, mindenki, aki ebben a lakásban van, ilyen súlyos
terheket cipel. A vidámság ritka pillanatai törnek át a hely sötét
komorságán, de amint a tréfák elülnek, a bánat visszakattan a
helyére. És bár tudom, hogy gyászolnom kéne mindazokat, aki-
ket elvesztettünk, nem tudom, hogyan tegyem. Idegenek voltak
számomra. Éppen csak kezdett kialakulni a kapcsolatom
Sonyával és Sarával.
De ahogy körülnézek, azt látom, hogy egyedül vagyok ezzel
az érzésemmel. Látom, hogy a veszteség okozta bánat ráncai hú-
zódnak barátaim arcán. Látom, hogy szomorúság ivódott ruhá-
ikba, összevont szemöldökükre telepszik. És tudatom mélyén
93
Tahereh Mafi NE FÉLTS
valami nyaggat, ez a valami csalódott bennem és azt sugallja,
hogy nekem is közéjük kéne tartoznom, ugyanolyan levertnek,
legyőzöttnek kéne lennem, mint ők.
De nem vagyok az. Nem vagyok olyan.
Már nem tudok az a lány lenni, aki voltam.
Oly sok évig éltem állandó rettegésben önmagamtól. A kétség
összeházasodott a félelemmel és agyamba költözött, ott várakat
épített és királyságokon uralkodott, és engem... akaratomat úgy
hajlította, ahogy akarta, fülembe súgott és azt hittem, én akarom,
amit ő akart és már nem voltam más, mint engedelmes gyalog
az6 sakktábláján, túlságosan féltem ellentmondani, rettegtem
egyet nem érteni.
Béklyóban voltam, saját elmém foglya.
De végül, végre megtanultam, hogyan legyek szabad.
Sajnálom a veszteségeinket. Elborzadok. De nyugtalan is va-
gyok. Sonya és Sara életben van, de Anderson hatalmában. Szük-
ségük van a segítségünkre. Szóval nem tudom, hogyan legyek
szomorú, amikor csak végtelen eltökéltséget érzek, hogy tegyek
valamit. Már nem félek a félelemtől, és nem hagyom, hogy el-
uralkodjon rajtam.
A félelem megtanul majd félni tőlem.
94
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENNYOLC
95
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Bólintok. Lilyre pillantok, széles mosollyal. Nem igazán isme-
rem, de energikussága tetszik. Tréfásan szalutál nekem, moso-
lyog, ruganyos göndör fürtjei arcába hullnak.
– Örülök, hogy viszontláthatlak – mondja. – És kösz, hogy
nem haltál meg. Elég ciki, hogy én vagyok itt az egyetlen lány.
Alia szőke haja csak egy pillanatra bukkan fel, aztán a tervező-
lány még mélyebben a sarokba húzódik.
– Bocsi – szól Lily, de nem tűnik túl bűnbánónak. – Úgy értet-
tem, hogy én vagyok itt az egyetlen beszélő lány. Kérlek, mondd,
hogy te is tudsz beszélni – szól hozzám.
– Ó, persze, hogy tud beszélni – felel helyettem Kenji, éles pil-
lantást vetve rám. – Sőt... úgy káromkodik, mint egy matróz.
– Nem káromkodok úgy, mint egy...
– Brendan, Winston – vág a szavamba Kenji, a kanapén ülő két
fiúra mutatva. – Őket nyilván nem kell bemutatni. Bár egy kicsit
másként néznek ki. Íme, ilyen átalakító hatása van az emberre
annak, ha szadista barmok bandája tartja fogva! – Széles mozdu-
lattal int feléjük, gunyorosan mosolyog hozzá. – Most úgy néz-
nek ki, mint a gnú. De tudod, hozzájuk képest én nagyon király
vagyok, szóval mindent összevetve ez jó hír.
Winston az arcomra mutat. Tekintete kissé homályos, pislog-
nia kell néhányszor.
– Nálam jó vagy. Elég jó, hogy nem haltál meg.
– Csatlakozom az előttem szólóhoz – mondja Brendan, azzal
vállon veregeti Winstont, de rám mosolyog. Szeme még mindig
nagyon élénk világoskék, haja platinaszőke. De halántékától állá-
ig nagy seb húzódik, ami csak most kezd hegesedni. Vajon mi
mást tett Anderson vele és Winstonnal? Remegő undor tör rám.
Szorosan be kell hunynom a szemem, hogy elmúljon.
– Öröm téged viszontlátni – szólal meg Brendan, akinek brit
akcentusa mindig meglep. – Bocsáss meg, hogy nem sikerült sza-
lonképesebbnek mutatkoznunk.
96
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Rájuk mosolygok.
– Úgy örülök, hogy mindketten jól vagytok!
– Ian – int Kenji a kanapé karfáján üldögélő magas, nyúlánk
fiú felé. Ian Sanchez. Emlékszem rá. Egy sorban dolgoztunk,
amikor kipakoltuk a raktárai, de ami ennél is fontosabb: tudom,
hogy egyike volt annak a négy emberünknek, akit Andersonék
elraboltak, őt, Winstont, Brendant és egy Emory nevű másik fiút
vitték el.
Iant és Emoryt ki tudtuk szabadítani az első ütközetben, de
Brendant és Winstont nem. Emlékszem, Kenji azt mondta, hogy
Ian és Emory olyan rossz állapotban voltak, hogy a lányok min-
dent megtettek, mégis hosszabb időbe telt, mire teljesen rendbe
jöttek. Ian rendben levőnek tűnik, de szörnyű dolgokon mehetett
keresztül. Emory pedig nincs itt.
Feszengek, Ianre mosolygok, remélem, erős, biztató mosollyal.
Nem viszonozza a gesztust.
– Hogyhogy még életben vagy? – kérdezi minden bevezető
nélkül. – Nem úgy nézel ki, mint akiből kiverték a szart is, már
megbocsáss, szóval akárhogy is, nem bízom benned.
– Eljutunk majd ide is – mondja Kenji, megelőzve, hogy Adam
szólhasson az érdekemben. – Előzetesen csak annyit, hogy na-
gyon jó magyarázata van. Én már ismerem a részleteket. – Éles
pillantást vet Ianre, de Ian mintha nem venné észre. Még mindig
engem néz, kihívón, homlokát ráncolva.
Fejemet oldalra hajtva nézek vissza rá.
Kenji csettint a szemem előtt.
– Koncentrálj, hercegnő, kezdek unatkozni. – Körbepillant,
hátha van még valaki, akit nem mutatott be nekem újra. – James
– szólal meg, tekintete egyetlen tízéves barátomon állapodik
meg. – Akarsz mondani valamit Juliette-nek, mielőtt elkezdjük?
James rám néz, kék szeme élénken csillog homokszőke fürtjei
alatt. Vállat vont.
97
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Én nem hittem, hogy meghaltál – jelenti ki egyszerűen.
– Tényleg? – kérdi Kenji nevetve.
James bólint.
– Igen. Volt egy érzésem – mondja a fejére mutatva.
Kenji vigyorog.
– Rendben. Akkor ennyi. Kezdhetjük.
– Na és Ca... – szólalok meg, de rögtön elhallgatok, mert Kenji
tekintete figyelmeztetőn villan rám.
Tekintetem Castle-re rebben, figyelmesen nézem az arcát.
Nem vettem észre, amikor beléptem.
Castle tekintete homályos, homloka ráncban, mintha végtele-
nül kínos beszélgetést folytatna önmagával. Keze ölében, ujjai
összefonva. Haja tarkójánál kibomlott a mindig tökéletes lófa-
rokból, tincsei arcába, szemébe lógnak. Arca borostás, úgy néz ki,
mintha sárban vonszolták volna, mintha amint belépett volna,
leült volna abba a fotelba, ahonnan azóta sem állt fel.
És ekkor rádöbbenek, hogy az egész csoportból Castle szen-
vedte a legnagyobb csapást.
Omega Pont volt az élete. Az ő álma volt minden téglában,
minden visszhangban. És egyetlen éjszaka alatt elvesztett min-
dent. A reményeit, a jövőről alkotott képét, az egész közösséget,
amit oly nagy gonddal, oly lelkesen épített. A családját.
Minden megsemmisült.
– Nagyon nehezen viseli – súgja nekem Adam, és meglepő-
döm jelenlététől, nem is vettem észre, hogy újra mellettem áll. –
Castle már egy ideje ebben az állapotban van.
A szívem majd’ megszakad.
Próbálok Kenji szemébe nézni, szavak nélkül bocsánatot kérni,
elmondani, hogy megértem. De Kenji nem hajlandó rám nézni.
Eltelik néhány pillanat, mire összeszedi magát. Csak ekkor döb-
benek rá, milyen nehéz lehet neki most. Nem csak Omega Pont
98
Tahereh Mafi NE FÉLTS
miatt. Nem csak azért, mert sokakat elvesztett, nem csak azért,
mert annyi munka veszett oda.
Castle miatt.
Castle miatt, aki olyan volt Kenjinek, mintha az apja lett volna,
legközelebbi bizalmasa, legkedvesebb barátja.
Csak árnyéka önmagának.
Kenji fájdalma láttán elnehezül a szívem. Bárcsak tehetnék va-
lamit, hogy helyrehozzam a dolgokat! És abban a pillanatban
fogadalmat teszek, hogy így lesz.
Minden tőlem telhetőt megteszek ezért.
– Na, jó. Akkor kezdjünk bele – szól Kenji, azzal összecsapja a
tenyerét, és felsóhajt. – Mindenki kényelmesen ül? Senki nem
fázik? Jó? Jó. – Bólint. – Most hadd meséljem el Juliette mellbe
lövésének történetét.
99
Tahereh Mafi NE FÉLTS
TIZENKILENC
102
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Érzem, hogy valaki kifelé húz a tömegből, James hálószobájá-
nak ajtaja felé haladok, a gardrób felé, ahol aludni szokott. Adam
behúz oda, becsukja az ajtót és kizárja a kinti őrületet. A karomat
markolja, furcsa, égető tekintettel néz a szemembe. Megrémít.
Csapdába estem.
– Mi folyik itt? – kérdi. – Miért véded Warnert? Mindazok
után, amit veled tett, gyűlölnöd kéne... nagyon dühösnek kéne...
– Képtelen vagyok, Adam, én...
– Hogy érted azt, hogy képtelen vagy?
– Ez... ez... szóval ez már nem olyan könnyű. – A fejemet inga-
tom, próbálom magyarázni a magyarázhatatlant. – Már nem tu-
dom, hogy mit gondoljak róla. Olyan sok félreértés van. Olyasmi,
amiket nem értek. – Nem tudok ránézni. Elfordítom a tekintete-
met. – Warner... Warner valójában...
Zavaromban nem tudom, mit mondjak.
Fogalmam sincs, hogy mondjam meg az igazat úgy, hogy ne
tűnjek árulónak.
– Nem tudom – mondom végül, kezemet bámulva. – Nem tu-
dom. Warner... szóval Warner nem olyan gonosz, mint gondol-
tam.
– Nahát! – döbben meg Adam. – Szóval nem olyan gonosz, mint
amilyennek gondoltad? Tényleg nem olyan gonosz, amilyennek
gondoltad? Hogy a fenébe lehetne jobb, mint amilyennek gondol-
tad...?
– Adam...
– Mi a fenét gondolsz, Juliette?
Adam képtelen elrejteni undorát, megbotránkozását. Tekintete
vibrál.
Pánik fog el.
Meg kell találnom a módját, hogy megmagyarázzam, cáfolha-
tatlan bizonyítékot adjak... hogy Warner nem az, akinek gondol-
tam... de már értem, hogy Adam bizalmát elvesztettem, már nem
bízik bennem, már nem hisz nekem. Keresem a szavakat.
103
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Szólni akar.
Nem engedem.
– Emlékszel arra a napra, amikor a zuhanyzóban zokogva ta-
láltál? Miután Warner kényszerített, hogy megkínozzak egy kis-
gyereket?
Adam tétovázik, aztán lassan, vonakodva bólint.
– Ez volt az egyik ok, ami miatt annyira gyűlöltem. Azt hit-
tem, hogy tényleg betett egy kisgyereket abba a szobába... hogy
elrabolta valakinek a gyerekét és azt akarta, hogy megkínozzam.
Annyira utáltam... Annyira undorító volt... Annyira rémisztő.
Azt hittem, hogy Warner nem is ember. Hogy velejéig gonosz.
De... de nem volt valóságos – súgom.
Adam zavartan néz.
– Egyszerű szimuláció volt – próbálom magyarázni. – Warner
azt mondta, hogy az a helyiség szimulációs szoba volt, nem kín-
zókamra. Azt mondta, hogy az egész az én képzeletemben ját-
szódott le.
– Juliette – szólal meg Adam, és felsóhajt – Miről beszélsz?
Persze hogy szimuláció volt.
– Tessék?
Adam kurtán, feszélyezetten felnevet.
– Te tudtad, hogy nem valóság volt? – kérdem döbbenten.
Csak bámul.
– De amikor rám találtál... azt mondtad, hogy nem az én hi-
bám volt... azt mondtad, hallottad, mi történt, és hogy nem az én
hibám volt...
Adam a hajába túr, aztán végighúzza a kezét a nyakán.
– Azt hittem, az gyötör, hogy szétütötted azt a falat – mondja.
– Úgy értem, tudtam, hogy a szimuláció valószínűleg pokoli fé-
lelmetes lesz, de azt hittem, Warner előre megmondta, hogy szi-
mulátorban vagy. Fogalmam sem volt, hogy olyasmibe mentél
bele, amiről azt hitted, valóság. – Egy pillanatra lehunyja szemét
104
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt hittem, azért vagy annyira zaklatott, mert megtudtad, hogy
ilyen új, félelmetes képességed van. És hogy katonák sérültek
meg közben.
Döbbenten pislogok rá.
Lényem egy része egész idő alatt próbált a kétségbe kapasz-
kodni... azt hinni, hogy a kínzókamra tényleg valóságos volt és
Warner csak hazudott nekem. Megint. De most Adam is megerő-
sítette.
Padlót fogtam.
Adam a fejét ingatja.
– Az a kurafi. El sem tudom hinni, hogy ezt tette veled.
– Warner sok őrült dolgot tett... de valójában azt hitte, hogy
segít nekem.
– De nem segített neked – szól Adam ismét dühösen. – Kínzott
téged...
– Nem. Ez nem igaz. – A fal egy vékony repedését nézem. – A
maga furcsa módján... valóban segített nekem. – Tétovázok, az-
tán felnézek, Adam szemébe. – Akkor, ott, a szimulátorban hagy-
tam először, engedtem először szabadjára a haragomat. Nem
tudtam, milyen erővel bírok... hogy ilyen erőt tudok kifejteni...
egészen addig a pillanatig nem tudtam.
Elfordítom tőle a tekintetemet.
Kezemet ökölbe szorítom, aztán kinyújtom ujjaimat.
– Warner fenntart egy bizonyos látszatot – mondom. – Úgy vi-
selkedik, mintha szívtelen szörnyeteg lenne, de... Nem is tu-
dom... – a hangom megbicsaklik, tekintetem a láthatatlanba ré-
ved. Talán valami emlékbe. Warner mosolyába. Ahogy gyengéd
kézzel törli le könnyeimet. Semmi baj, minden rendben lesz, ezt
mondta nekem. – Warner valójában...
– Én nem... – Adam furcsa, remegő lélegzetet vesz. – Én nem is
tudom, hogyan tudnám ezt felfogni – mondja eléggé bizonytala-
nul. – Te... Hogy mi van? Te most kedveled Warnert? Barátkozol
105
Tahereh Mafi NE FÉLTS
vele? Azzal az emberrel, aki meg akart ölni engem? – Alig képes
titkolni fájdalmát – Juliette, hiszen a szállítószalagról lógatott le a
vágóhídon. Vagy ezt elfelejtetted már?
Összerezzenek. Fejemet lehajtom a szégyentől.
Ezt el is felejtettem.
Elfelejtettem, hogy Warner majdnem megölte Adamet, hogy a
szemem láttára lőtt Adamre. Árulónak tekintette Adamet, olyan
katonának, aki fegyvert szorított a tarkójához, aki szembeszállt
vele és elrabolt engem tőle.
Rosszul vagyok.
– Én csak... Nem is tudom, mit gondoljak – sikerül megszólal-
nom végre. – Gyűlölni akarom, de már nem is tudom...
Adam úgy néz rám, mintha fogalma sem lenne, ki vagyok.
Témát kell váltanom.
– Mi van Castle-lel? – kérdem. – Beteg?
Adam hosszan hallgat, mielőtt válaszolna. Tudja, hogy próbá-
lok témát váltani. Végül enged. Felsóhajt.
– Súlyos az állapota. Rosszabbul viseli, mint mi. És az, hogy
Castle ilyen rossz állapotban van, hatással van Kenjire is.
Nézem Adam arcát, ahogy beszél, önkéntelenül hasonlóságo-
kat keresek közte, Anderson és Warner között.
– Alig kel fel a helyéről. Egész nap ott ül, amíg a kimerültség
erőt nem vesz rajta, aztán csak elalszik ott, ültő helyében. Más-
nap reggel felébred, és elölről kezdi. Csak akkor eszik, ha bele-
erőltetjük az ételt, és csak a mosdóba megy ki. Reméljük, hogy
hamar kizökken ebből az állapotból, de egyszerűen félelmetes
helyzet így elveszíteni egy vezetőt. Mindent Castle tervezett,
szervezett. És most mintha semmi nem érdekelné.
– Valószínűleg még nem tért magához a döbbenettől. Hiszen
még csak három nap telt el a csata óta. Remélem, idővel helyre-
jön.
106
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Igen – feleli, és bólint. A kezét nézi. – De muszáj kitalálni va-
lamit. Nem tudom, mennyi ideig élhetünk még így. Az élelmi-
szerkészletünk legfeljebb néhány hétig tart ki. Így is kilenc em-
bert kell etetnünk. Ráadásul Brendan és Winston még nincs jól.
Megtettem, amit megtehettem, felhasználtam az itteni kis gyógy-
szerkészletet, de orvosi ellátásra és fájdalomcsillapításra lenne
szükségük... Nem tudom, mit mondott neked Kenji, de nagyon
rossz állapotban voltak, amikor ide hoztuk őket. Winston zúzó-
dásai csak most apadtak le. Nem maradhatunk itt sokáig. Valami
tervre van szükségünk.
– Igen. – Nagy megkönnyebbüléssel hallom, hogy cselekedni
akar. – Igen. Igen. Szükségünk van egy tervre. Mire gondolsz?
Adam a fejét ingatja.
– Nem tudom. Lehet, hogy a raktárakból szerezhetünk ellát-
mányt, ahogy eddig... időnként lopunk ezt-azt... és egy nagyobb
helyen húzzuk meg magunkat az ellenőrizetlen területen. De a
lakókörletekben soha nem tudjuk megvetni a lábunkat. Az na-
gyon kockázatos lenne. Ha meglátnak minket, ott helyben lelő-
nek. Szóval... Nem tudom... – Bátortalanul felnevet. – Valahogy
remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek vannak ötle-
tei.
– De... na de... – zavartan hebegek. – Ennyi? Már nem is gon-
doltok a harcra? Úgy gondoljátok, hogy egyszerűen élni kell? Így
élni? – mutatok az ajtóra és arra, ami odakint van.
Adam rám néz. Meglepi ez a reakcióm.
– Nem mintha én ezt akarnám. De nem tudom, hogyan vehet-
nénk fel a harcot úgy, hogy ne öljenek meg minket. Csak a dol-
gok gyakorlatias oldalát próbálom nézni. – Izgatottan a hajába
túr. – Én megpróbáltam – mondja egyre halkuló hangon. – Pró-
báltam felvenni a harcot, de csak azt értük el, hogy lemészároltak
minket. Nekem sem kéne életben lennem. De valami furcsa,
megmagyarázhatatlan okból életben vagyok, és James is, és hála
107
Tahereh Mafi NE FÉLTS
az égnek, te is, Juliette... És nem tudom... – mondja a fejét ingat-
va, a tekintetét elfordítva –, úgy érzem, esélyt kaptam, hogy él-
jem az életemet. Ki kell találnom valami mást, hogy ételt szerez-
zek és tető legyen a fejem fölött Nincs jövedelmem és nem va-
gyok regisztrált állampolgár, szóval hivatalosan dolgozni nem
tudok. Most csak az jár a fejemben, hogyan tudnám néhány hét
alatt megoldani, hogy enni adjak a testvéremnek és a barátaim-
nak. – Az álla megfeszül. – Lehet, hogy egyszer majd egy másik
csoport okosabb... és erősebb lesz, de már nem hiszem, hogy
azok mi lennénk. Nem hiszem, hogy lenne esélyünk.
Döbbenten pislogok.
– Ezt nem tudom elhinni.
– Mit nem tudsz elhinni?
– Azt, hogy feladod – hallom a vádló élt saját hangomban, és
nem teszek semmit, hogy elrejtsem. – Egyszerűen feladod.
– Milyen esélyem lenne? – kérdi. Tekintete sértett, dühös. –
Nem akarok mártír lenni. Megpróbáltuk. Felvettük a harcot, és
szart sem értünk el. Mindenki, akit ismertünk halott, és az egész
ellenállásból az a megnyomorított csapat maradt, akiket odakint
láttál. Kilenc ember hogyan vehetné fel a harcot az egész világ-
gal? Ez nem lenne tisztességes harc, Juliette.
Bólintok. A kezemet bámulom. Próbálom, de nem tudom elrej-
teni döbbenetemet.
– Nem vagyok gyáva – mondja, és hallhatóan küzd, hogy ne
remegjen a hangja. – Csak a családomat akarom védeni. Az
öcsémet. Csak ő maradt. Nem akarom, hogy Jamesnek folyton
rettegnie kelljen, nem ölnek-e meg. Neki arra van szüksége, hogy
józanul cselekedjek.
– De így élni... Menekültként? Hogy lopni kelljen a túléléshez,
és elrejtőzni a világ elől? Ez mennyivel jobb? Így is minden nap
aggódnod kell, folyton hátranézni, és a rémület szorongat, hogy
Jamest egyedül hagyod. Nyomorúságos életed lesz.
108
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– De életben leszek.
– Az nem élet... Az élet nem ilyen...
– Honnan tudod? – csattan fel. Hangulata olyan hirtelen vál-
tozik, hogy döbbenten elhallgatok. – Mit tudsz te az életről? –
mordul rám. – Amikor rád találtam, egy szót sem szóltál. A saját
árnyékodtól is féltél. Annyira emésztett a bánat és a bűntudat,
hogy kis híján megbolondultál... annyira magadba fordultál,
hogy fogalmad sem volt, mi történt a világban, amíg nem voltál
jelen.
Összerezzenek. Fáj ez a hang. Gyűlölettel határos indulat van
benne. Még sosem láttam Adamet ilyen keserűnek vagy kegyet-
lennek. Ez nem az a fiú, akit megismertem. Azt akarom, hogy
hagyja ezt abba. Szívja vissza. Kérjen elnézést. Mondja azt, hogy
ne vegyem figyelembe, amit az imént mondott.
De nem mondja.
– Azt hiszed, hogy nehéz életed volt – mondja tovább. – Azt
hiszed, nyomorult életed volt, amiért elmegyógyintézetbe és bör-
tönbe zártak. Nem veszed észre, hogy éppen ezért mindig volt
tető a fejed felett és rendszeresen kaptál enni. – Kezét ökölbe szo-
rítja, aztán ellazítja az ujjait. – Ez több, mint ami az emberek
többségének kijut. Fogalmad sincs, mit jelent idekint élni. Fogal-
mad sincs, mit jelent éhezni és végignézni, ahogy a családod
meghal körülötted. Fogalmad sincs, mit jelent igazán szenvedni.
Néha arra gondolok, hogy te valami fantáziavilágban élsz, ahol
mindenki megél az optimizmusból... de idekint ez nem így mű-
ködik. Ebben a világban három állapot van: vagy élsz, vagy meg
fogsz halni vagy már halott vagy. Semmi romantika nincsen
benne. Semmi illúzió. Szóval ne tettesd, hogy van fogalmad ar-
ról, mit jelent ma élni. Itt és most. Mert nincs róla fogalmad.
A szavak kiszámíthatatlan teremtmények. Ez jutott eszembe
hirtelen.
109
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Minden lőfegyvernél, kardnál, hadseregnél, királynál gyilko-
sabb erő egy mondat. A kard vág és öl, de a szó belénk döf és
bennünk marad, csontjainkba veszi be magát, ott hal el, hullákat
cipelünk magunkban a jövőbe és képtelenek vagyunk húsunkból
kitépni a belénk halt szavak csontvázait.
Feszengek.
Toporgok, egykettőhárom, és gondolkodom, készülök halkan
válaszolni. Óvatosan.
Adam csak zaklatott, nyugtatom magamat. Csak fél, aggódik,
feszült, kimerült és nem gondolja komolyan, nem szívből mond-
ta, mondogatom magamnak.
Csak zaklatott. Nem gondolja komolyan.
– Talán... Talán igazad van. Talán tényleg nem tudom, milyen
az élet, milyen élni. Talán még nem vagyok eléggé emberi ahhoz,
hogy többet tudjak annál, ami a szemem előtt van – mondom
egyenesen a szemébe nézve. – De azt tudom, milyen elrejtőzni a
világ elől. Tudom, milyen úgy élni, mintha nem is léteznél, mint-
ha ketrecben lennél, teljesen elszigetelve a társadalomtól. És töb-
bé nem vagyok hajlandó így élni. Képtelen vagyok rá. Végre elju-
tottam arra a pontra, hogy nem félek felemelni a hangomat. Elju-
tottam odáig, hogy már nem üldöz az árnyékom. És nem akarom
elveszíteni ezt a szabadságot... soha többé. Nem léphetek vissza.
Inkább lőjenek le, amikor üvöltve követelem a szabadságot,
mintsem egyedül haljak meg a börtönben, amelybe magamat
zártam.
Adam a fal felé pillant, nevet, aztán megint rám néz.
– Hallod most a saját hangodat? Felfogod, mit mondasz? Azt
akarod mondani ezzel, hogy kész vagy egy csapat katona elé áll-
ni és közölni velük, mennyire gyűlölöd a Regenerációt, csak
hogy az igazadat hangoztasd? Hogy megölhessenek, mielőtt be-
töltötted a tizennyolcadik évedet? Ennek semmi értelme nincsen.
Semmilyen célt nem szolgál. És nem ismerek rád – mondja a fejét
110
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ingatva. – Azt hittem, háborítatlanul akarsz élni. Sosem akartál
beavatkozni a háborúba. Egyszerűen azt akartad, hogy Warner
hagyjon békén, ne kelljen abban a szörnyű elmegyógyintézetben
élned, és az idióta szüleiddel se legyen kapcsolatod. Azt hittem,
nem akarsz harcolni egyáltalán.
– Te meg miről beszélsz? Mindig is azt mondtam, hogy fel
akarom venni a harcot. Az elejétől fogva ezt mondtam... attól a
pillanattól, amikor a bázison elmondtam neked, hogy meg aka-
rok szökni. Ez a valódi énem – bizonygatom. – Így érzek. Mindig
is így éreztem.
– Nem. Nem azért hagytuk el a bázist, hogy háborúzzunk.
Azért jöttünk el onnan, mert el ki akartunk kerülni végre a Rege-
neráció uralma alól, hogy a magunk módján fenntartsuk az el-
lenállást, de főként azért, hogy együtt tudjunk élni. Aztán megje-
lent Kenji, elvitt minket Omega Pontra és minden megváltozott,
és elhatároztuk, hogy felvesszük a harcot. Mert úgy tűnt, hogy
sikerülhet. De most – körülnéz a szűk helyiségben, a csukott ajtó-
ra pillant –, mostanra mi maradt nekünk? Félig halottak vagyunk
már. Nyolc gyengén felfegyverzett felnőtt ember és egy tízéves
gyerek akarjon szembeszállni teljes hadseregekkel? Ez egyszerű-
en nem lehetséges. És ha meg kell halnom, nem akarok valami
hülye ok miatt meghalni. És csak úgy megyek háborúba, csak
úgy kockáztatom az életemet... ha esélye van a győzelemre. Kü-
lönben nem.
– Nem hiszem, hogy ostobaság lenne harcolni az emberiségért...
– Fogalmad sincs, mit beszélsz! – csattan fel, arcizmai megfe-
szülnek. – Jelenleg nem tehetünk semmit.
– Mindig van valami, amit tehetünk, Adam. Muszáj lennie.
Mert én már nem vagyok hajlandó így élni. Soha többé.
– Juliette, kérlek! – Kétségbeesett, könyörgő a hangja, és hirte-
len aggódó is. – Nem akarom, hogy megöljenek téged... Nem
akarlak újra elveszíteni...
111
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ez nem rólad szól, Adam. – Szörnyű érzés ezt kimondani, de
meg kell értenie. – Nagyon fontos vagy nekem. Szeretsz és velem
voltál, mellettem álltál, amikor senki más. Nem akarom, hogy azt
hidd, nem vagy fontos nekem. Mert fontos vagy. De ennek a
döntésnek nincs köze hozzád. Ez rólam szól. És ez az élet – muta-
tok az ajtóra – a kinti élet... Én nem ezt akarom.
Úgy tűnik, szavaim még jobban felzaklatták.
– Inkább meghalnál? – kérdezi megint dühösen. – Ezt akarod
ezzel mondani? Inkább a halált választanád, mint azt, hogy új
életet kezdj itt... velem?
– Inkább meghalnék, minthogy újra némán, tehetetlenül kell-
jen élnem. Fuldokoltam abban az életben – mondom, és elhúzó-
dom kinyújtott kezétől.
Adam éppen válaszolni akar... ajka mozdul... ám ekkor a fal
másik oldaláról káosz, zűrzavar hangjai szűrődnek be hozzánk.
Döbbenten egymásra nézünk, aztán feltépjük az ajtót és kiroha-
nunk a nappaliba.
A szívem kihagy. Aztán egyet dobban. És megint megáll.
112
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HÚSZ
Ott áll a bejárati ajtónál, kezét lazán zsebre téve. Nem kevesebb,
mint hat fegyvercső néz feléje. Agyam lázasan dolgozik, hogy
kitalálja, mit kell tenni, mi a legjobb lépés. De Warner arca meg-
változik, amint belépek a helyiségbe: ajka rideg vonala élénk mo-
sollyá lágyul. Szeme csillog, rám mosolyog, mintha egyáltalán
nem érdekelné, hogy halálos fegyverek célkeresztjében áll.
Arra gondolok, vajon hogy talált meg.
Indulok felé, de Adam megragadja a karomat. Hátrafordulok
és elcsodálkozom, miért vagyok hirtelen olyan dühös rá. Szinte
dühös vagyok magamra, hogy dühös vagyok rá. Nem így kép-
zeltem a találkozást Adammel. Nem ilyen viszontlátásra vágy-
tam. Nem akarom, hogy így legyen. Elölről akarom kezdeni.
– Mit csinálsz? – kérdi Adam. – Ne menj a közelébe!
Nézem a karomat markoló kezét. Felpillantok, a szemébe né-
zek.
Adam nem mozdul.
– Eressz el!
Arca hirtelen kifejezéstelenné mered, mintha megriadna. Le-
néz a kezére, majd szó nélkül elenged.
A lehető legtávolabb húzódom tőle, és Kenjit keresem tekinte-
temmel. Rögtön megtalálom. Fekete szeme villan, feje kissé ol-
dalra billen, ajka megrándul, és ez a mozdulatsor azt jelenti,
hogy a következő lépés az enyém, és ajánlja, hogy hatásos le-
gyen. Felsóhajtok. Aztán elindulok a barátaim között és elérek
Warnerig.
Ott állok előtte. Védeni akarom vézna testemmel. Gyenge
próbálkozás. Szemben állok a barátaimmal és a fegyvereikkel,
remélve, hogy nem lőnek rám.
Próbálom fegyelmezni a hangomat, nyugodt maradni.
113
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Kérlek, ne lőjétek le!
– Már mi a fenéért ne? – kérdi Ian, és keze megfeszül a pus-
kán.
– Juliette, szerelmem – súgja Warner a fülemhez hajolva. De
nem elég halkan. Mindenki hallja. – Nagyra értékelem, hogy vé-
deni próbálsz, de hidd el, tudom kezelni a helyzetet.
– Nyolc az egy ellen – félelmemről megfeledkezve legszíve-
sebben rosszallón néznék rá. – Minden fegyver a fejedre irányul.
Egészen biztos vagyok benne, hogy szükséged van a segítségem-
re.
Hallom, hogy felnevet mögöttem, csak egyszer, aztán minden
kézből kirántódik a fegyver és a mennyezet felé rándul. Döbben-
ten perdülök hátra, de szemem sarkából még látom, hogy min-
denki döbbenten bámul mögöttem.
– Miért tétováztok mindig? – kérdi Warner a fejét ingatva,
ahogy körülnéz az egybegyűlteken. – Ha lőni akartok, lőjetek. Ne
vesztegessétek az időmet ilyen színpadias ostobaságokkal!
– Ezt hogy a fenébe csináltad? – kérdezi Ian.
Warner nem válaszol. Nagy gonddal veszi le kesztyűjét,
egyenként húzva meg a kesztyűujjakat, aztán lecsúsztatja a kezé-
ről. Mintha fontolgatna valamit.
– Minden rendben – mondom neki. – Már tudják.
Warner felpillant, összevonja a szemöldökét. Halványan el-
mosolyodik.
– Valóban?
– Igen. Elmondtam nekik.
Warner tekintete nevet, ahogy a mennyezetre néz. Végül bó-
lint Castle felé, aki kissé elégedetlen arckifejezéssel nézi a felfor-
dulást.
– A jelenlévőtől kölcsönöztem erőt – mondja Warner, válaszul
Iannek.
– A büdös francba! – szól Ian döbbenten.
114
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mit akarsz? – kérdi Lily dacosan, kezét ökölbe szorítva, a he-
lyiség legtávolabbi sarkából.
– Tőled semmit – feleli Warner. – Juliette-ért jöttem. Nincs
szándékomban zavarni a szanaszét heverő társaságot – mondja, a
nappali padlójára terített párnákra és takarókra nézve.
Adam teste megdermed a döbbenettől.
– Miről beszélsz? – kérdi. – Juliette nem megy sehová veled.
Warner a tarkóját dörzsöli.
– Te sosem unod meg, hogy mindig ilyen totál kibírhatatlan
vagy? Annyi karizmád van, mint egy azonosíthatatlan útkaparék
dögnek.
Hirtelen sípoló, fuldokló hangot hallok, és a hang irányába
fordulok.
Kenji a szájára szorította kezét, nagyon igyekszik visszafojtani
nevetését. Fejét ingatja, aztán másik kezét bocsánatkérően fel-
emeli. Aztán nem bírja tovább, kitör belőle a hangos nevetés, fel-
horkan, ahogy tompítaná a hangot, visszafogni próbálja magát.
– Elnézést… – hebegi ajkát összeszorítva, és megint a fejét in-
gatva. – Ez egyáltalán nem nevetséges pillanat. Nem az. Nem
nevetek.
Adam úgy néz ki, mint aki legszívesebben orrba verné Kenjit.
– Jól értem, hogy nem akarsz megölni minket? – töri meg
Winston a csendet. – Mert ha nem akarsz megölni minket, job-
ban tennéd, ha eltűnnél innen a büdös francba, mielőtt mi ölünk
meg téged.
– Nem – feleli Warner nyugodtan. – Nem akarlak megölni
benneteket. És bár nem lenne ellenemre, ha megszabadulnék et-
től a kettőtől – mondja Adam és Kenji felé biccentve –, ezt a gon-
dolatot most kissé kimerítőnek találom. Már nem érdekel a nyo-
morult, szánalmas életetek. Csak azért jöttem, hogy biztonságban
hazavigyem Juliette-et. Sürgős dolgunk van.
115
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem! – James szólalt meg. Feltápászkodik, egyenesen War-
ner szemébe néz. – Most már ez az otthona. Nem viheted el. Nem
akarom, hogy bántódása essen.
Warner leplezetlenül meglepettnek tűnik, mintha csak ekkor
venné észre a tízéves gyereket. Warner és James még sosem ta-
lálkoztak, nem tudják egymásról, hogy ugyanaz az apjuk.
Kenjire pillantok. Viszonozza a pillantást.
Nagy pillanat. Warner szinte megigézve nézi James arcát.
Féltérdre ereszkedik, hogy szeme James szemével egy vonalban
legyen.
– Ki vagy te? – kérdi.
Mindenki szótlanul figyeli a jelenetet.
James sűrűn pislog, nem válaszol rögtön. Végül zsebre teszi a
kezét, a padlót nézi, és azt mondja: – James vagyok. Adam test-
vére. És te ki vagy?
Warner kissé oldalra hajtja a fejét.
– Nem számít – mondja. Mosolyogni próbál. – De örülök,
hogy megismerhettelek, James. Jó tudni, hogy aggódsz Juliette
biztonságáért. Tudnod kell azonban, hogy nincs szándékomban
bántani őt. Csak arról van szó, hogy megígért nekem valamit, és
szeretném, ha betartaná az ígéretét.
– Miféle ígéretet? – kérdi James.
– Igen. Milyen ígéretről van szó? – szól közbe Kenji hango-
san... és hirtelen haraggal.
Felnézek, körbepillantok. Mindenki engem bámul, várják a vá-
laszt. Adam szeme tágra nyílt a rémülettől és hitetlenkedéstől.
Warner szemébe nézek.
– Nem megyek el innen – közlöm. – Nem ígértem, hogy a bá-
zison maradok veled.
Elkomorul.
– Inkább itt akarsz maradni? – kérdi. – Miért?
116
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Szükségem van a barátaimra – felelem. – És nekik is szüksé-
gük van rám. Ráadásul együtt kell dolgoznunk, így akár most is
kezdhetjük. Nem akarom, hogy ki-be kelljen csempészni engem
megint – teszem hozzá. – Itt találkozhatunk.
– Húúúú... egy pillanat... Hogy érted azt, hogy együtt kell
dolgoznunk? – szól közbe Ian. – És miért akarod, hogy visszajöj-
jön ide? Miért hívod meg? Mi a fenéről beszéltek?
– Milyen ígéretet tettél neki, Juliette? – kérdi Adam harsányan,
vádlón.
A csoport felé fordulok. Warner mellett állok, velem szemben
Adam dühös tekintete és barátaim zavart, hamarosan haragosra
változó arca.
Ó, milyen furcsa, feszélyezett helyzet alakult ki ilyen rövid idő
alatt!
Felsóhajtok, mintha ezzel akarnám erősíteni magamat.
– Kész vagyok harcolni – mondom az egész csoportnak. – Tu-
dom, hogy egyesek legyőzöttnek érzik magukat, egyesek úgy
gondolják, hogy nem maradt remény, különösen azok után nem,
ami Omega Ponttal történt. De Sonya és Sara él, és szükségük
van a segítségünkre. Ahogy a világnak is. És nem azért jöttem
ilyen messzire, hogy most visszaforduljak. Kész vagyok csele-
kedni, és Warner felajánlotta, hogy segít. – Egyenesen Kenji sze-
mébe nézek. – Elfogadtam az ajánlatát. Megígértem, hogy a szö-
vetségese leszek, hogy vele harcolok. Célunk, hogy megöljük
Andersont és megdöntsük a Regeneráció hatalmát.
Kenji szeme összeszűkül, és nem tudom eldönteni, hogy dü-
hös vagy nagyon, nagyon dühös.
Barátaimra nézek.
– De együtt kell cselekednünk. Nagyon sokat gondolkodtam
ezen – folytatom. – Mindent átgondoltam, és mindezek alapján
úgy gondolom, hogy van még esélyünk, különösen, ha egyesít-
117
Tahereh Mafi NE FÉLTS
jük erőinket Warneréivel. Olyan tényeket tud a Regenerációról és
az apjáról, amelyeket különben mi sosem tudnánk megszerezni.
Feszengve nézem a körülöttem állók döbbent, rémült arcát.
– Azt is teljesen megértem, ha már nem akarjátok felvenni a
harcot. Ha ez az egész benneteket már nem érdekel. És ha nem
akarjátok, hogy veletek maradjak, tiszteletben tartom a döntése-
teket. Én mindenesetre már döntöttem. Akár csatlakoztok hoz-
zám, akár nem, én harcolni fogok. Vagy megdöntöm a Regenerá-
ció hatalmát, vagy harcban halok meg. Nincs mit vesztenem,
nincs más választásom.
118
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONEGY
120
Tahereh Mafi NE FÉLTS
egyenesen a szemembe nézve. – Hogy vagy képes egyáltalán rá
nézni? – kérdi tőlem. – Éppen te, aki tudod, hogyan bánt ve-
lünk?! Kis híján megölt engem... ott hagyott, hogy lassan vérez-
zek el, hogy kiélvezhesse a halálomat...
– Kent... kérlek... Nyugodj le! Oké? – lép elő Kenji. – Megér-
tem, hogy nagyon odavagy... Én sem örülök ennek. De háború-
ban a dolgok furcsán alakulnak. A lehető legvalószínűtlenebb
szövetségek is megköttethetnek. – Vállat von. – Ha ez az egyetlen
módja, hogy Andersont kiüssük, talán el kéne gondolkodnunk a
lehetőségen...
– Ezt nem tudom elhinni – vág a szavába Adam, körülnézve. –
El sem tudom hinni, hogy ez történik. Mindenki elvesztette a
józan eszét. Mindenki megőrült – mondja, kezét tarkójára szorít-
va. – Ez az alak pszichopata... ez az alak gyilkos...
– Adam... – próbálom csitítani. – Kérlek...
– Mi történt veled? – fordul felém. – Már nem is tudom, ki
vagy. Azt hittem, meghaltál. Azt hittem, ez az alak ölt meg – mu-
tat Warnerre. – Most meg itt állsz, és azzal az alakkal szövetke-
zel, aki az életedre tört. És én?! – kiált fel. – Mi van a mi kapcsola-
tunkkal? Mióta nem elég neked?
– Ez nem rólunk szól – próbálom magyarázni. – Kérlek,
Adam... hadd magyarázzam meg!
– Ki kell jutnom innen – szól, és hirtelen az ajtó felé mozdul. –
Nem vagyok képes most itt maradni. Képtelen vagyok ezt így
egy nap alatt feldolgozni. Ez nekem túl sok...
– Adam... – még egy utolsó próbálkozást teszek, megmarko-
lom a karját, próbálok beszélni vele, de kiszakítja magát a szorí-
tásból.
– Ez az egész – mondja a szemembe nézve, hangját nyers, fáj-
dalmas suttogásra fogva –, ez az egész érted volt. Miattad volt.
Ott hagytam mindent, az egész addigi életemet, mert azt hittem,
együtt vagyunk ebben. Azt hittem, ez az egész rólunk szól, hogy
121
Tahereh Mafi NE FÉLTS
együtt lehetünk. – Tekintete oly sötét, oly mély, oly sértett, hogy
legszívesebben lekuporodnék valahová meghalni. – Mit csinálsz?
– kérdi, már kétségbeesetten. – Mi jár a fejedben?
És ekkor rádöbbenek, hogy választ akar.
Mert hallgat.
Csak áll és vár. Várja a válaszomat, azt akarja, hogy mindenki
előtt válaszoljak, mintha szórakoztatná, hogy ilyen jelenetet csi-
nált. El sem tudom hinni, hogy ezt tette velem. Itt. Most. Min-
denki előtt.
Warner előtt.
Próbálok Adam szemébe nézni, de képtelen vagyok állni a te-
kintetét.
– Nem akarok többé félelemben élni – mondom, remélve,
hogy hangom nagyobb erőt mutat, mint amit érzek magamban. –
Fel kell vennem a harcot. Azt hittem, ugyanazt akarjuk.
– Nem. Én téged akartalak – mondja, és hallani lehet, hogy
minden erejét össze kell szednie, nehogy megremegjen a hangja.
– Csak ezt akartam. A legelejétől, Juliette. Miattad tettem min-
dent. Téged akartalak.
És nem tudok megszólalni.
Képtelen vagyok kipréselni magamból a szavakat, mert nem
akarom így összetörni a szívét, de áll és a válaszra vár.
– Nekem több kell – hebegem. – Én is akartalak téged, Adam,
de nekem ennél több kell. Szabad akarok lenni. Kérlek, próbálj
megérteni...
– ELÉG! – fakad ki Adam. – Ne akard megértetni velem ezt a
baromságot! – üvölti. – Már látni sem akarlak.
Azzal felkapja a kanapén heverő dzsekijét, feltépi az ajtót és
becsapja maga mögött. Egy pillanatig csend van.
Utána akarok rohanni.
Kenji derékon ragad, visszaránt. Mélyen a szemembe néz.
– Kenttel majd én beszélek. Te maradj itt és takaríts magad
után – mondja, Warner felé biccentve.
122
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Gyötrelmes pillanat. Egy szót sem szólok.
Csak akkor fordulok meg, amikor Kenji már elhagyta a helyi-
séget. Csak akkor nézek szembe az ott maradtakkal, és még min-
dig a szavakat keresem, amikor azt a hangot hallom, amelyre a
legkevésbé számítottam.
– Ó, Ms. Ferrars – szólal meg Castle. – De jó, hogy visszatért
hozzánk! Mindig sokkal vidámabb a helyzet, ha ön velünk van.
Ian könnyekre fakad.
123
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONKETTŐ
125
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Hogy találtál rám? – kérdezek vissza. – Nem nyomtam meg
a gombot a személyhívón, amit adtál.
Warner a szemembe néz, zöld szeme élesen villan, úgy néz,
mintha a gondolataimban akarna olvasni. De tekintete olyan át-
ható, hogy nem bírom sokáig, túl hamar pillantok másfelé, vala-
hogy kizökkent viszonylagos nyugalmamból.
– Egyszerű következtetés módszerével találtam rád. Kent volt
a csoportotok egyetlen tagja, akinek Omega Ponton kívül is volt
élete, a régi lakása az egyetlen hely, ahol meghúzhatjátok maga-
tokat anélkül, hogy feltűnést keltenétek. Ezért ez volt az első
hely, ahol kerestelek. – Fejét ingatja. – Lehet, hogy azt hiszed ró-
lam, szerelmem, hogy idióta vagyok, de nem ez a helyzet.
– Sosem tartottalak idiótának – felelem meglepetten. – Talán
őrültnek... igen... de idiótának nem... Éppen ellenkezőleg, nagyon
okosnak tartottalak – ismerem el. – Bárcsak úgy tudnék gondol-
kodni, mint te!
Másfelé pillantok megint, aztán vissza rá. Túl gyorsan. Úgy
érzem, meg kell tanulnom befogni a számat, ha hallgatnék, böl-
csebb maradnék.
Warner arca felderül. Szeme körül apró ráncok mélyülnek,
elmosolyodik.
– Nem akarom a barátaidat a csapatomban. Nem kedvelem
őket.
– Nem érdekel, hogy kedveled-e őket.
– Csak lassítanak minket.
– Előny, ha velünk vannak – bizonygatom. – Tudom, hogy
úgy gondolod, nem jól intézték a dolgokat Omega Ponton, de a
túléléshez értettek. Amit az is bizonyít, hogy sokáig fenntartották
a bázist. Fontos képességeik vannak.
– Teljesen odavannak.
– Gyászolnak – jegyzem meg bosszúsan. – Ne becsüld alá
őket! Castle született vezető. Kenji zseni és kitűnő harcos. Néha
126
Tahereh Mafi NE FÉLTS
idióta módon viselkedik, de te is tudod, hogy ez csak a felszín.
Mindannyiunknál okosabb. Winston és Alia megtervez és elké-
szít bármit, amire szükségünk van, ha van hozzá anyag, Lilynek
hihetetlen fotografikus memóriája van, Brendan az elektromos-
ság mestere, Winston szinte bármit körül tud fogni kezével, lá-
bával. És l\Ian... – itt elakadok. – Nos, Ian... biztosra veszem,
hogy Ian is jó valamire.
Warner felnevet, mosolya enyhül, aztán teljesen eltűnik. Bi-
zonytalanság látszik arcán.
– És Kent? – kérdi Warner végül.
Érzem, hogy elsápadok.
– Mi van vele?
– Ő mit tud?
Nem tudom, mit mondjak.
– Adam... nagyszerű katona.
– Ennyi?
Szívem hevesen ver. Túl hevesen.
Warner elfordítja rólam tekintetét, fegyelmezetten semleges
arckifejezést ölt magára, hangját jól uralja.
– Fontos neked.
Nem kérdés.
– Igen – sikerül valahogy kimondanom. – Persze hogy fontos
nekem.
– Mit jelent ez pontosan?
– Nem tudom, mire gondolsz – hazudom.
Warner a falat bámulja, nagyon mozdulatlan, tekintetéből
semmit nem lehet kiolvasni arról, hogy mit gondol, mit érez.
– Szereted?
Döbbenten állok.
El sem tudom képzelni, milyen erőfeszítésébe került, hogy ezt
a kérdést így közvetlenül feltette. Szinte csodálom, hogy elég bá-
tor volt megtenni.
127
Tahereh Mafi NE FÉLTS
De most először nem vagyok egészen biztos abban, hogy mit
mondjak. Ha egy héttel, két héttel ezelőtt kérdezte volna, nem
lett volna kétséges, mit válaszolok. Határozottan azt feleltem
volna, hogy szeretem Adamet és nem féltem volna kimondani.
De most önkéntelenül elgondolkodnom, tudom-e egyáltalán,
hogy mi a szerelem, hogy amit Adam iránt éreztem, szerelem
volt-e, vagy csak mély vonzalom és testi vágy elegye. Mert ha
szeretném... igazán... szerelemmel... akkor vajon most tétováz-
nék? Hajlandó lennék ilyen könnyen leválni az életéről? Elhatá-
rolni magamat a fájdalmától?
Az elmúlt néhány hétben annyit aggódtam Adamért... Adam
miatt... a kísérlet, a gyakorlás, az apjáról megtudottak miatt... de
nem tudom, hogy ez szerelemből vagy bűntudatból fakadt
Semmiben nem mondott ellent, mert velem akart lenni. De bár-
mennyire fáj be vallanom, azt biztosan tudom: nem azért szök-
tem meg a bázisról, hogy vele legyek. Nem Adam volt a fő ok,
nem ő volt a hajtóerő.
Magam miatt szöktem meg. Mert szabad akartam lenni.
– Juliette?
Warner halk suttogása zökkent vissza a jelenbe, magamba, tu-
datomba özönlik a valóság. Félek jobban belegondolni az iga-
zságba, amit itt és most tisztáztam magamban.
Warner szemébe nézek.
– Mi... mi az?
– Szereted? – kérdi újra, ezúttal halkabban.
És hirtelen minden erőmet be kell vetnem, hogy ki tudjam
mondani azt a két szót... amit... sosem gondoltam volna, hogy
kimondok: – Nem tudom.
Warner behunyja a szemét. Kifújja a levegőt, láthatóan feszült
a válla és állának izmai, amikor végre újra rám néz, történetek
vannak a szemében, és gondolatok, érzések, és suttogás olyan
dolgokról, amiket nem láttam még sosem. Olyan igazságok, ame-
128
Tahereh Mafi NE FÉLTS
lyeknek kimondására talán sosem fogja rávenni magát, lehetet-
len, hihetetlen dolgok és rengeteg érzés, amelyeknek megélésére
nem gondoltam képesnek soha. Mintha egész teste megköny-
nyebbülne.
Nem ismerem ezt a fiút, aki előttem áll. Teljesen idegen, telje-
sen más lény, olyan ember, akit sosem ismertem volna meg, ha a
szüleim nem dobnak el maguktól.
– Juliette – súgja.
Csak ekkor tudatosul bennem, milyen közel van. Ha akarnám,
a nyakához simulhatna az arcom. Vállára simíthatnám a keze-
met, ha akarnám.
Ha akarnám.
– Nagyon szeretném, ha visszajönnél velem – mondja.
– Nem mehetek – mondom. A szívem hevesen ver. – Itt kell
maradnom.
– De ez így nem praktikus. Terveznünk kell. Stratégiát alkot-
ni... az napokig eltarthat...
– Nekem már van tervem.
Oldalra biccentem fejemet, mélyen a szemébe nézek és az ajtó
felé lépek.
129
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONHÁROM
131
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Elég! Kérlek, értsétek végre meg: Warner azért van itt, mert
segíteni akar nekünk. Meg akarja dönteni a Regeneráció hatalmát
és meg akarja ölni a főparancsnokot, ahogy mi is... már nem az
ellenségünk...
– Hogy segíteni akar nekünk? – kérdi Adam. Szeme tágra nyílt,
meglepetést színlel. – Ó, szóval olyan segítségre gondolsz, ahogy
a múltkor segített, amikor azt mondta, hogy velünk fog harcolni?
Nem sokkal az előtt, hogy elszökött Omega Pontról és szabadlábra
helyezte magát? – Adam hangosan, hitetlenkedve nevet. – El sem
tudom hinni, hogy te bevetted ezt a maszlagot...
– Ez nem valami trükk, Adam... Nem vagyok ostoba...
– Biztos?
– Tessék?
El sem tudom hinni, hogy sérteget.
– Azt kérdeztem, hogy biztos vagy-e ebben – csattan a hangja.
– Mert ami azt illeti, most elég hülyén viselkedsz, szóval nem
tudom, hogy a továbbiakban megbízhatok-e az ítélőképességed-
ben.
– Neked meg mi bajod?
– Neked mi bajod? – vág vissza. – Te nem vagy ilyen. Te nem
szoktál így viselkedni. Mintha teljesen más ember lennél...
– Én? – kérdezek vissza. Hangom egyre emelkedik. Nagyon
próbáltam visszafogni magamat, de úgy érzem, nem bírom to-
vább. Mindenki előtt akarja ezt kibeszélni?
Hát, jó.
Akkor mindenki előtt beszéljük ki.
– Ha én megváltoztam... akkor te is. Mert az az Adam, akit
megismertem, akire emlékszem... kedves és megértő, soha nem
sértene meg így. Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon nehéz
volt neked és próbálom megérteni, próbálok türelmes lenni, időt
adni neked... de az utóbbi néhány hét mindannyiunkat megvi-
selt. Mindenkinek nehéz, de nem nehezítjük egymás dolgát. Nem
132
Tahereh Mafi NE FÉLTS
sértegetjük egymást. De te Kenjivel sem tudsz normálisan be-
szélni. Barátok voltatok. Emlékszel? Most valahányszor meg-
ereszt egy tréfát, te úgy nézel rá, mintha meg akarnád ölni, és
fogalmam sincs, miért van ez így...
– Mindenkit védesz, aki itt van, csak engem nem, ugye? Any-
nyira szereted Kenjit, minden kibaszott idődet vele töltöd...
– Kenji a barátom!
– Én is a barátod vagyok!
– Nem. Nem vagy az.
Adam remeg, keze ökölben.
– Ezt nem hiszem el.
– Szakítottunk, Adam – mondom. Hangom nem remeg. – Egy
hónapja szakítottunk.
– Igaz – feleli Adam. – Azért szakítottunk, mert azt mondtad,
szeretsz. Mert mint mondtad, nem akarsz fájdalmat okozni ne-
kem.
– Ez így van. Nem akarok fájdalmat okozni neked. Soha nem
akartam.
– Na és mit gondolsz, mi a fenét csinálsz most? – üvölti.
– Nem tudom, hogyan beszéljek veled – mondom, fejemet in-
gatva. – Nem értem...
– Te semmit és senkit nem értesz! – csattan fel. – Nem értesz
engem, nem érted magadat, és nem érted, hogy úgy viselkedsz,
mint egy hülye gyerek, aki hagyta, hogy egy pszichopata agymo-
sást végezzen rajta.
Mintha megállt volna az idő.
Minden, amit mondani akarok és minden, amit mondani akar-
tam testet ölt, a padlóra koppan és felfelé kúszik. Bekezdésekből
épül fal körülöttem, egyre szilárdabbak, egyre igazabbnak tűn-
nek, ahogy összeállnak, összekapcsolódnak és összefonódnak,
nincs menekülés belőlük. A kimondatlan szavakat elválasztó
szóközök nyitott számba tolulnak, lecsúsznak torkomon, tüdőm-
133
Tahereh Mafi NE FÉLTS
be hatolnak, és olyan ürességgel töltenek meg, hogy úgy érzem, a
levegőbe emelkedek és ellebegek.
Lélegzem.
Zihálva.
Köhécselés.
– Khm, khm... elnézést, hogy közbeszólok – szól Warner, elő-
relépve. – Juliette, nekem most mennem kell. Biztosan itt akarsz
maradni?
Megdermedek.
– KIFELÉ! – üvölt Adam. – Tűnj a lakásomból, te szaralak! És
soha többé ne merd betenni ide a lábadat!
– Nos... – szólal meg Warner, felém biccentve. – Ne is törődj
vele. Úgy tűnik, nem igazán van más választásod. – Kezét nyújtja
felém. – Mehetünk?
– Nem viszed őt sehová – fordul feléje Adam. – Nem tart ve-
led, és nem áll össze veled. Most pedig kopj le!
– Adam! HAGYD ABBA! – Hangom dühösebb, mint szándé-
koltam, de már nem tudok uralkodni magamon. – Nincs szüksé-
gem az engedélyedre. Nem vagyok hajlandó így élni. Nem va-
gyok hajlandó tovább bujkálni. Nem kell velem jönnöd. Nem is
kell megértened. De ha szeretnél, nem állnál az utamba.
Warner mosolyog.
Adam észreveszi.
– Mondani akarsz valamit? – fordul feléje Adam.
– A világért sem – feleli Warner. – Juliette-nek nincs szüksége
a segítségemre. És lehet, hogy te még nem vetted észre, de min-
denki számára nyilvánvaló, hogy ezt a csatát elvesztetted, Kent.
Adam képtelen türtőztetni magát.
Előretör, öklét hátrahúzza, ütni akar... és az egész olyan gyor-
san történik... egy szempillantásnyi idő telik el a mozdulattól az
éles reccsenésig.
134
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Adam ökle alig néhány ujjnyival Warner arca előtt áll meg.
Warner kezében.
Adam döbbenten hallgat, egész teste rázkódik a felgyülemlett
energiától. Warner féltestvére arcához hajol, és azt mondja: – Ne
akarj verekedni velem, te idióta!
Azzal olyan erővel löki hátra Adam öklét, hogy Adam hátra-
hőköl, elesik.
Adam felugrik. Megindul a szoba másik vége felé. Még dühö-
sebb.
Kenji elkapja.
Adam üvölt Kenjire, hogy eressze el, hogy ne avatkozzon ebbe
bele, és Kenji akarata ellenére rángatja Adamet a szoba másik
vége felé. Valahogy sikerül feltépnie az ajtót, kivonszolja magát
és Adamet.
Az ajtó becsapódik mögöttük.
135
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONNÉGY
James az első gondolatom.
Hátraperdülök, keresem a szobában, remélem, hogy teljesen jól
van, de nem látom. Mert Lily volt annyira előrelátó és a szobájá-
ba kísérte.
Mindenki engem néz.
– Ez meg mi a fene volt?
Ian törte meg a csendet.
Ian, Brendan és Winston bámul. Alia kissé távolabb, oldalt áll,
kezét teste köré szorítva. Castle nyilván még a fürdőben van.
Valaki megérinti a vállamat. Összerezzenek az érintéstől.
Warner.
Fülemhez hajol, és olyan halkan szól, hogy csak én hallom.
– Késő van, szerelmem, és most már tényleg vissza kell men-
nem a bázisra... Ne haragudj, hogy újra felteszem a kérdést, de
egészen biztos, hogy itt akarsz maradni?
Felpillantok, a szemébe nézek. Bólintok.
– Beszélnem kell Kenjivel. Már nem tudom, ki mit gondol, de
ezt nem akarom Kenji nélkül megtenni... Úgy értem, meg tud-
nám tenni... ha muszáj. De nem akarom.
Warner bólint. Elnéz fölöttem. Kissé elkomorul.
– Rendben. Remélem, egy napon majd elmondod nekem, mit
tartasz olyan hihetetlenül vonzónak benne.
– Kiben? Kenjiben?
Újabb bólintás.
– Ó... – Meglepetten pislogok. – Ő a legjobb barátom.
Warner rám néz. Homlokán a ráncok mélyülnek.
– Ez baj?
Warner a kezét nézi, fejét ingatva.
136
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem. Persze hogy nem baj – jegyzi meg halkan. – Szóval jöj-
jek vissza később? Tizenhárom-nulla-nulla?
– Tizenhárom óra... Mostantól számítva?
Warner nevet. Felnéz.
– Pontosan délután egykor.
– Oké.
Ekkor a szemembe néz. Csak egy pillanatig mosolyog, aztán
sarkon fordul és kisétál az ajtón. Egy szót sem szól senkinek.
Ian megint csak néz.
– Hát... szóval... ez most eléggé összezavart – mondja Brendan,
pislogva. – Szóval... mi is történt most? Jól láttam, hogy rád mo-
solygott? Tényleg mosolygott rád?
– Szerintem ez teljesen úgy nézett ki, hogy szerelmes beléd –
szól Winston fintorogva. – De ez nyilván csak azért van, mert
még nem tisztult ki a fejem, ugye?
Minden önfegyelmemet összeszedve igyekszem a falat nézni,
nem őket.
Kenji feltépi az ajtót.
Belép.
Egyedül.
– Te! – mutat rám. Szeme haragosan összeszűkült. – Mozdítsd
a seggedet ide. Most azonnal! Beszélnünk kell!
137
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONÖT
139
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Biztos tényként tudom, hogy nem vagy az, szóval ne add
nekem a hülyét, kérlek.
Arcom grimaszba rándul.
– Igazán nem szeretnék megint erről beszélni...
– Nem érdekel, hogy szeretnél-e megint erről beszélni. Muszáj
erről beszélned. Nem szerethetsz bele egy ilyen alakba, mint
Warner úgy, hogy nem mondod meg nekem az okát. Meg kell
bizonyosodnom arról, hogy nem ültetett valami chipet a fejedbe
vagy ilyesmi.
Szinte egy teljes percig nem szólalok meg.
– Nem szerettem bele Warnerbe – jegyzem meg halkan.
– Persze, persze.
– Tényleg nem – bizonygatom. – Én csak... nem is tudom – só-
hajtok. – Nem tudom, mi történik velem.
– A hormonok csinálják, vagy valami ilyesmi.
Bosszús pillantást vetek rá.
– Komolyan beszélek.
– Én is. – Oldalra billenti a fejét – Ez olyan biológiai izé. Tu-
dományos tény. Lehet, hogy a nőrészeid tudományosan össze
vannak zavarodva.
– A nőrészeim?
– Ezer bocsánat – tettet sértettséget Kenji. – Jobban szeretnéd,
ha a megfelelő anatómiai szakkifejezést használnám? Mert a nő-
részeidet nem találom sértőnek...
– Kösz, ne – felelem felnevetve, szomorúságom sóhajba oldó-
dik.
Szentséges ég! Minden változik.
– Ő csak... annyira más – hallom saját hangomat. – Warner.
Nem olyan, amilyennek ti gondoljátok. Kedves. És jólelkű. És az
apja... olyan... olyan borzasztóan bánt vele. El sem tudod képzel-
ni... – Elhallgatok, mert eszembe jut a rengeteg sebhely, amit
Warner hátán láttam. – És mindenkinél jobban... nem is tudom –
140
Tahereh Mafi NE FÉLTS
mondom a sötétbe bámulva. – Ő igazán... igazán hisz bennem. –
Felpillantok Kenjire. – Ez nagyon hülyén hangzik?
Kenji kétkedőn néz rám.
– Adam is hisz benned.
– Igen – felelem a sötétbe bámulva. – Lehet.
– Hogy érted azt, hogy lehet? Az a kölyök azt hiszi, te fújod a
passzátszelet.
Kis híján elmosolyodok.
– Nem tudom, melyik verziómat kedveli Adam. Már nem az
vagyok, aki iskolás korunkban voltam. Már nem az a lány va-
gyok. Azt hiszem, azt az énemet akarja – mondom ismét Kenjire
pillantva. – Azt hiszem, úgy akar viselkedni velem, olyannak
akar... annak a lánynak, aki nem sokat beszél és ideje nagy részét
rettegésben tölti. Akit mindig védelmeznie kell, és akiről mindig
gondoskodnia kell. Nem tudom, hogy szereti-e azt az énemet,
aki most vagyok. Nem tudom, hogy képes-e elviselni.
– Tehát abban a pillanatban, amikor megszólaltál, muszáj volt
összetörni az álmait, ugye?
– Most legszívesebben lelöknélek a tetőről.
– Igen, most már jól látom, miért nem szeretne téged Adam.
Arcom grimaszba rándul.
Kenji nevet. Hátradől és lehúz magával. Fejünk alatt beton, az
ég kárpitja fölöttünk. Mintha egy dézsa tintába estem volna.
– Tudod, ennek nagyon is van értelme – szólal meg végre
Kenji.
– Minek?
– Nem tudom. Úgy értem... szóval tulajdonképpen egész éle-
tedben be voltál zárva, ugye? Nem is igazán érintkezhettél sen-
kivel.
– Mi van?
– Szóval, hogy... Adam volt az első pali, aki... kedves volt ve-
led. A fenébe, talán ő volt az első ember az életedben, aki kedves
141
Tahereh Mafi NE FÉLTS
volt veled. És megérinthet téged. És nem... szóval tudod... nem
éppen visszataszító külsejű... Szóval igazából nem hibáztatlak.
Magányosnak lenni nagyon nehéz. Egy kicsit mindenki kétség-
beesik.
– Oké – szólalok meg halkan.
– Csak azt akarom mondani... hogy természetes, hogy belesze-
rettél. Alapból. Mert ha nem belé, akkor ki másba? Nagyon kor-
látozottak voltak a lehetőségeid.
– Ó! – halk vagyok, nagyon halk. – Persze. Alapból. – Nevetni
próbálok, de nem sikerül, nyeldeklek, mert a gyötrő érzelmek
gombóccá álltak össze torkomban. – Néha nem igazán vagyok
biztos abban, hogy tudom, mi a valóság.
– Ezt hogy érted?
– Nem tudom – suttogom, inkább magamnak.
Súlyos csend.
– Tényleg szereted?... Szerelemmel?
Egy pillanatig tétovázok, aztán válaszolok.
– Nem tudom. – Inkább sóhaj, mint szó. – Lehetséges szeretni
valakit, aztán nem szeretni? Talán azt sem tudom, mi a szerelem.
Kenji a hajába túr.
– Ó, a francba! – mordul.
– Te voltál már szerelmes? – kérdem, és oldalra fordulok, hogy
ránézhessek.
Az eget bámulja. Néhányszor pislog.
– Nem.
Csalódottan visszafordulok.
– Ó!
– Ez az egész olyan lehangoló – jegyzi meg Kenji.
– Igen.
– Szívás.
– Az.
142
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mondd csak, miért kedveled Warnert olyan nagyon? Mezte-
lenre vetkőzött előtted vagy ilyesmi?
– Mi van? – Alig kapok levegőt. Még jó, hogy sötét van, kü-
lönben látná, mennyire elpirultam. – Nem – sietek cáfolni a felté-
telezést – Nem... nem történt...
– A fenébe, hercegnő! – Kenji nevet, harsányan. – Fogalmam
sem volt.
Ököllel a karjába csapok.
– Hé! Ne olyan hevesen! – tiltakozik, az ütés helyét dörzsölve.
– Én nem vagyok olyan erős, mint te!
– Tudod, most már képes vagyok szabályozni – mondom, az
égre bámulva. – Be tudom állítani az erőm szintjeit.
– Jó neked. Kapsz tőlem egy piros pontot, amint a világ hely-
rezökken.
– Köszönöm. Jó tanár vagy.
– Mindenben jó vagyok.
– És szerény.
– És igazán jóképű.
Alig bírom megállni nevetés nélkül.
– Még nem válaszoltál a kérdésemre – mondja Kenji. Teste
merev, kezét összekulcsolja a feje alatt. – Miért kedveled olyan
nagyon a gazdag fiút?
Levegőt veszek. Feszesen, röviden. Az ég legfényesebb csilla-
gát figyelem.
– Azt az érzés szeretem, ahogy magamhoz viszonyulok, ami-
kor a közelében vagyok – felelem halkan. – Warner erősnek,
okosnak és tehetségesnek tart engem, és értékeli a véleménye-
met. Úgy érzem magam vele... azt érezteti velem... hogy egyen-
lők vagyunk... mintha ugyanannyira lennék képes, mint ő, sőt
talán többre is. És ha valami hihetetlen dolgot teszek, meg sem
lepődik. Mintha számítana rá. Nem úgy bánik velem, mintha
törékeny lány lennék, akit mindig védeni kell.
143
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Kenji felhorkan.
– Ez azért van, mert nem vagy törékeny lány. Sőt mindenkinek
tőled kell védenie magát. Olyan vagy, mint egy vadállat... Szóval,
tudod, egy aranyos vadállat. Egy kis vadállat, aki tör-zúz, meg-
rengeti a földet és kiszívja az életet az áldozatból.
– Szép.
– Szívesen máskor is.
– Inkább nem mondok semmit.
– Szóval, ennyi? – kérdi Kenji. – Csak a személyisége miatt
kedveled?
– Tessék?
– Ez az egész... – legyint Kenji – ez az egész a személyiségéről
szól. Semmi köze ahhoz, hogy szexi és... a francba... hogy bármi-
kor szabadon, következmények nélkül megérinthet téged?
– Szerinted Warner szexi?
– Nem ezt mondtam.
Nevetek.
– Tetszik az arca.
– És az érintése?
– Milyen érintése?
Kenji néz, csak néz. Szeme tágra nyílt, szemöldöke rebben.
– Nem vagyok Adam. Oké? Engem nem tudsz átverni, hiába
adod az ártatlant. Azt mondod, hogy ez a pasi megérinthet téged,
és hogy szerelmes beléd, és nyilvánvalóan kedveled őt, és a teg-
nap éjszakát az ágyában töltötted, és aztán abban a kibaszott
gardróbszobában talállak benneteket... ó, egy pillanat, bocsánat,
nem gardróbban... gyerekszobában... és te azt akarod mondani ne-
kem, hogy semmi konkrét érintkezés nincs köztetek? Hogy egy
ujjal sem ért hozzád? – Néz, csak néz. – Ezt akarod mondani ne-
kem?
– Nem.
Csak suttogás. Arcom lángol.
144
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Figyelj, én csak azt akarom mondani, hogy egyszerűen túl
gyorsan nősz fel. Nagyon felizgattad magadat azon, hogy meg
tudsz érinteni valakit, és csak meg akarok győződni arról, hogy
ismered és betartod az egészségügyi szabályokat...
– Ne beszélj már ilyen gusztustalanságokat!
– Hé... Én csak jót akarok ne...
– Kenji?
– Mi az?
Mély levegőt veszek. Próbálom a csillagokat számlálni.
– Mit csináljak?
– Milyen vonatkozásban?
Tétovázok.
– Minden vonatkozásban.
Kenji furcsa hangot ad.
– A francba! Nem tudom.
– Nem akarom ezt nélküled csinálni – súgom.
Hátradől.
– Ki mondta, hogy bármit is nélkülem csinálsz?
Szívem kihagy néhány dobbanást. Nézem, csak nézem.
– Mi az? – kérdi szemöldökét felvonva. – Meglepődtél?
– Velem fogsz harcolni? – kérdem. Alig kapok levegőt. – A
harcostársam leszel? Akkor is, ha Warnerrel vagyok?
Kenji mosolyog. Felnéz az égre.
– Persze.
– Igazán?
– Melletted állok, te kölyök. Azért vannak a barátok.
145
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONHAT
147
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Hallottátok, mit mondott a hölgy – szól Winston. – Mindenki
fogja be!
– Csak te beszélsz, seggfej! – szól Ian.
– Brendan, kérlek, rúgd pofán!
– Fogd már be, ember! Nem rúgok senkit...
– Jó éjszakát! – szól Castle.
Mindenkiben megáll az ütő.
– Jó éjszakát, sir – súgja Kenji.
Átfordulok, az oldalamra fekszem, Kenjivel szemben. Rám vi-
gyorog a sötétben. Viszonzom.
– Jó éjszakát! – formálom a szót hangtalanul.
Rám kacsint.
Lecsukódik a szemem.
148
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONHÉT
Adam észre sem vesz. Úgy tesz, mintha ott sem lennék.
Egy szóval sem utalt arra, ami tegnap történt, egy gesztusnyi
düh vagy bosszúság sem látszik rajta. Mindenkivel beszél, Ja-
messzel nevetgél, segít reggelit készíteni. Levegőnek néz. Mintha
nem is léteznék.
Köszöntem neki, de úgy tett, mintha meg sem hallotta volna.
Lehet, hogy tényleg nem hallotta meg. Lehet, hogy beprogra-
mozta a tudatát úgy, hogy ne lásson és ne halljon meg engem
többé.
Úgy érzem, mintha szíven ütöttek volna.
Újra és újra.
– Mit csináltok egész nap? – teszem fel a kérdést. Nagyon vá-
gyom arra, hogy beszélgessek valakivel. A padlón ülünk, müzlit
eszünk. Későn keltünk, későn reggelizünk. Még senki nem vette
a fáradságot, hogy összeszedje a takarókat, pedig Warner egy óra
múlva érkezik.
– Semmit – feleli Ian.
– Többnyire meg akarunk halni – teszi hozzá Winston.
– Ez így pokoli unalmas – jegyzi meg Lily.
– Miért? – kérdezi Kenji. – Van valami ötleted?
– Ó! – mondom. – Nem... én csak... – tétovázok. – Hát, Warner
egy óra múlva itt lesz, szóval nem is tudom, talán...
A konyhában valami csattan. Egy tál. A mosogatóban. Evő-
eszközök repülnek szanaszét.
Adam toppan a nappaliba.
A szeme.
– Ide nem teszi be a lábát.
Adam ezt a hat szót nekem mondja.
– De már mondtam neki... – próbálok szólni. – Ide fog...
149
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ez az én lakásom – a szeme megvillan. – Nem engedem be
ide.
Nézem, a szívem majd’ kiugrik a helyéből. Sosem gondoltam
volna, hogy képes így nézni rám... mintha gyűlölne. Tényleg...
tényleg gyűlöl.
– Kent... ember... – próbálkozik Kenji.
– NEM!
– Ugyan, testvér, ennek nem kell így lennie...
– Ha olyan nagyon akarsz találkozni vele – szól hozzám Adam
– akkor megvan rá a lehetőséged, hogy eltakarodj a házamból.
De ide nem teszi be a lábát. Soha többé.
Pislogok.
Ez nem is a valóságban történik.
– Hova menjen? – kérdi Kenji. – Azt akarod, hogy az utcasar-
kon ácsorogjon? Hogy valaki feljelentse és megöljék? Elment az
eszed?
– Már nem érdekel! – üvölt Adam. – Oda megy, ahova akar. –
Azzal újra felém fordul. – Vele akarsz lenni? – Az ajtó felé mutat.
– Akkor menj. Dögölj meg!
Jég emészti a testemet. Feltápászkodok. A lábam remeg. Bólin-
tok, és nem tudom, hogyan, de mintha nem tudnék megálljt pa-
rancsolni magamnak. Az ajtóhoz lépek.
– Juliette...
Hirtelen megfordulok, bár nem Adam szólít hanem Kenji.
– Ne menj sehová! – szól Kenji. – Ne mozdulj! Ez nevetséges!
Ez már nem csak vita. Tiszta, hamisítatlan gyűlölet villan
Adam tekintetében, és annyira megdöbbent ez a bekövetkezett
lehetetlenség, annyira váratlanul ér... hogy nem is tudom, ho-
gyan reagáljak. Erre egyáltalán nem számítottam. Nem gondol-
tam volna. .. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen fordulatot vehet
a helyzet.
150
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Az igazi Adam nem rúgna ki a lakásából így. Nem beszélne
így velem. Az az Adam, akit ismertem, nem ilyen. Azt hittem,
ismerem...
– Kent – szólal meg Kenji ismét. – Le kell nyugodnod. Semmi
nincs közte és Warner között, oké? Csak próbálja azt tenni, amit
helyesnek ítél... Oké...?
– Baromság! – üvölt Adam. – Ez baromság, és te is pontosan
tudod, hogy az. És hülye vagy, hogy tagadod. Egész idő alatt alja-
sul hazudott nekem...
– Hiszen nem is jártok már, ember... nem tekintheted a maga-
dénak. ..
– Sosem szakítottunk! – kiáltja Adam.
– De igen – vág vissza Kenji. – Aki Omega Ponton élt és moz-
gott, hallotta az érzelgős beszélgetéseteket a visszhangzó alagút-
ban. Mindenki tudja, hogy szakítottatok. Ne akard tagadni!
– Az nem számított szakításnak – mondja Adam rekedtes
hangon. – Utána is szerettük egymást...
– Oké. Tudod, mit? Ahogy gondolod. Nem érdekel. – Kenji le-
gyint, elkomorul. – De itt és most éppen háborúban vagyunk. Az
ég szerelmére, Juliette néhány napja súlyosan megsebesült. Mell-
kason lőtték és majdnem meghalt. Nem gondolod lehetségesnek,
hogy csak valami nagyobb terve van? Tenni akar valamit, ami
túlmutat kettőtök viszonyán? Warner őrült, de segíthet...
– Úgy néz arra a pszichopatára, mintha szerelmes lenne belé –
mordul Adam. – Szerinted nem tudom, milyen az a nézés? Azt
hiszed, nem ismerem fel? Rám szokott így nézni. Ismerem... Na-
gyon jól ismerem...
– Talán mégsem.
– Ne védd!
– Fogalmad sincs, mit beszélsz – mondja Kenji. – Nagyon hü-
lyén viselkedsz...
– Boldogabb voltam, amikor halottnak hittem – jelenti ki Adam.
151
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ezt nem gondolod komolyan. Ne beszélj ilyeneket, ember.
Ha ilyen baromságot mondasz, később nem tudod visszaszívni.
– De igenis komolyan gondolom – közli Adam. – Nagyon, na-
gyon komolyan. – Végre rám néz. Keze ökölbe szorul. Szeme
haraggal, fájdalommal villan. – Sokkal jobb volt, amikor azt hit-
tem, meghaltál. Sokkal kevésbé fájt, mint ez.
A falak mozognak. A semmibe bámulok, apró pontok táncol-
nak látóteremben.
Ez nem, ez nem, ez nem valóság, nem ez történik, nyugtatom
magamat.
Ez csak egy szörnyű rémálom, és amikor felébredek, Adam új-
ra kedves és csodálatos ember lesz. Mert ő nem ilyen kegyetlen.
Velem nem. Velem soha.
Undorral néz rám.
– Mindenkinél jobban bíztam benned. Csak benned bíztam. És
te ezt most a képembe vágod. El sem tudom hinni, hogy ezt tet-
ted velem. Hogy beleszeretsz. Mi a fene bajod van? – kérdi, egyre
emelkedő hangon. – Mennyire elmeháborodottnak kell lenned
ehhez?
Félek megszólalni.
Nagyon félek, hogy megmozdul az ajkam.
Rettegek, hogy ha akár egy milliméternyit is moccanok, a tes-
tem kettészakad, és mindenki meglátja, hogy belső részeim köny-
nyekből állnak össze, amit most próbálok lenyelni.
Adam a fejét ingatja. Szomorú, torz nevetést hallat.
– Nem is tagadod... Ez hihetetlen.
– Hagyd békén, Kent! – szólal meg Kenji hirtelen éles hangon.
– Komolyan mondom, hogy hagyd békén!
– Ehhez neked semmi közöd!
– Nagyon hülyén viselkedsz...
152
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt hiszed, nem szarom le, mit gondolsz? – fordul feléje
Adam. – Ez nem a te harcod, Kenji. Attól, hogy túl gyáva, hogy
megszólaljon, neked még nem kell védened őt...
Úgy érzem, mintha kiléptem volna magamból. Mintha a tes-
tem a padlóra zuhant volna és magasról nézném, ahogy Adam
teljesen más emberi lénnyé alakul. Minden szó, minden sértés,
amit rám zúdít, mintha a csontjaimat törné. Hamarosan nem ma-
rad más belőlem, csak vér és lüktető szív.
– Elmegyek – mondja Adam. – Elmegyek, és azt akarom, hogy
amikor visszajövök, ő már ne legyen itt.
Ne sírj, mondogatom magamnak.
Ne sírj!
Ez nem a valóság.
– Te meg én – szól hozzám Adam nyers, tombolóan haragos
hangon – már nem vagyunk együtt. Köztünk mindennek vége.
Soha többé nem akarlak látni. Sehol a világon, de legkevésbé a
saját átkozott lakásomban. – Néz, a mellkasa zihál. – Szóval tűnj
el innen. Tűnj el innen, mielőtt visszajövök.
Nagy léptekkel átgyalogol a szobán, felkapja a kabátját, és fel-
tépi az ajtót.
Remegnek a falak, olyan erővel csapja be.
153
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONNYOLC
154
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Jöjjön, üljön le – kéri. – Adam nagyon zaklatott, de majd
rendbe jön. Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan,
amit mondott.
– Szerintem igen – szól Ian.
Castle éles pillantást vet rá.
– Nem mehetsz el – mondja Winston. – Azt hittem, néhány
segget szétrúgunk együtt. Megígérted.
– Igen – szólal meg Lily is. Jókedvet színlel, de tekintete aggo-
dalmas, szemöldöke ráncban a félelemtől vagy aggodalomtól, és
ekkor tudatosul bennem, hogy engem félt.
Nem tőlem fél.
Engem félt.
Ez a lehető legfurcsább érzés.
Klikk, klikk, klikk.
Klikk, klikk.
– Ha elmész – folytatja Lily, mosollyal próbálkozva –, örökre
így kell élnünk. És nem akarom egy csapat büdös sráccal leélni
az életemet.
Klikk.
Klikk, klikk.
– Ne menj el – kéri James. Nagyon szomorúnak látszik. Na-
gyon komolynak. – Sajnálom, hogy Adam kegyetlen volt hozzád.
De nem akarom, hogy meghalj. És meg sem fordult a fejemben,
hogy jobb lenne, ha halott lennél. Esküszöm.
James. A kedves kicsi James. Tekintetétől elszorul a szívem.
– Nem maradhatok. – A hangomat furcsának találom. Reked-
tes. Megtört. – Komolyan gondolta, amit mondott...
– Ha elmész, szánalmas, szomorú társaság leszünk – vág a
szavamba Brendan. – És egyet kell értenem Lilyvel. Nem akarok
sokáig így élni.
– De hogyan...
Hirtelen kivágódik a bejárati ajtó.
– JULIETTE... Juliette...
155
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Hátraperdülök.
Warner áll ott Arca kipirult, mellkasa erősen zihál. Úgy néz
rám, mintha kísértet lennék. Nagy léptekkel közelít, és mielőtt
esélyem lenne megszólalni, két tenyerét az arcomra simítja, és
csak néz.
– Jól vagy? – kérdezi. – Istenem... Jól vagy, Juliette? Mi történt?
Minden rendben?
Itt van.
Itt van, és legszívesebben szétesnék, de nem fogok.
Nem fogok szétesni.
– Köszönöm – sikerül kimondanom. – Köszönöm, hogy eljöt-
tél...
Átölel. Nem érdekli, hogy hét szempár figyel minket. Csak
ölel. Egyik karja a derekam körül, a másik a tarkómon. A vállára
hajtom a fejem. Oly ismerős teste melege! Furcsamód megnyug-
tató. A hátamat simogatja, felém fordítja fejét.
– Mi a baj, szerelmem? – kérdi súgva. – Mi történt? Kérlek,
mondd el...
Pislogok.
– Akarod, hogy magammal vigyelek?
Nem válaszolok.
Már nem tudom, mit akarok, mire van szükségem. Mindenki
marasztal, de ez nem az ő lakásuk. Ez Adam lakása, és teljesen
világos, hogy ő már gyűlöl engem. De nem akarom elhagyni a
barátaimat. Nem akarom elhagyni Kenjit.
– Akarod, hogy elmenjek? – kérdi Warner.
– Nem – felelem túl hamar. – Nem.
Warner kissé elhúzódik.
– Mondd meg, mit akarsz – kéri szinte kétségbeesetten. –
Mondd meg, mit tegyek, és megteszem.
– Ez tényleg a legelképesztőbb jelenet, amit valaha láttam – je-
lenti ki Kenji. – Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténik, ha
egymillió évig élek is.
156
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Olyan, mint valami szappanopera – bólogat Ian. – Csak rosz-
szabb az alakítás.
– Szerintem nagyon kedves jelenet – szól Winston.
Hirtelen elhúzódok, kissé hátrafordulok. Mindenki minket
bámul. Csak Winston mosolyog.
– Mi folyik itt? – kérdezi tőlük Warner. – Miért néz ki Juliette
úgy, mintha a sírás kerülgetné?
Senki sem válaszol.
– Hol van Kent? – kérdezi Warner, és a szeme összeszűkül,
ahogy leolvassa az arckifejezéseket. – Mit tett Juliette-tel?
– Nincs itt – közli Lily. – Nem sokkal ezelőtt elment.
Warner tekintete elkomorul, ahogy feldolgozza ezt az infor-
mációt.
– Kérlek, mondd, hogy nem akarsz többé itt maradni!
Az arcomat a kezembe temetem.
– Mindenki segíteni akar... mindenki harcolni akar... kivéve
Adam. De ők nem mehetnek el innen. Én pedig nem akarom hát-
rahagyni őket.
Warner felsóhajt. Behunyja szemét.
– Akkor maradj – mondja gyengéden. – Maradj, ha azt akarod.
Maradj itt. Bármikor találkozhatok veled.
– Nem maradhatok – felelem. – El kell mennem innen. Ide
többé nem jöhetek vissza.
– Tessék?! – kérdezi Warner dühösen. A tekintete szikrázik. –
Hogy érted azt, hogy nem jöhetsz vissza?
– Adam nem akarja, hogy itt maradjak. El kell tűnnöm innen,
mielőtt visszajön.
Warner minden arcizma megfeszül. Egy évszázadnak tűnik,
amíg néz. Szinte látom, ahogy gondolkodik... lehetetlen gyorsa-
sággal mérlegel, elemez... megoldást akar találni.
– Oké... – szólal meg végül. – Oké. Kishimoto – mondja hirte-
len, végig a szemembe nézve.
157
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Jelen, uram.
Warner próbál nem grimaszolni, amikor Kenji felé fordul.
– A magán-edzőtermemben helyezem el a csoportodat a bázi-
son. Ez egynapi előkészítést igényel, de intézkedem, hogy ami-
kor megérkeztek, könnyen bejuthassatok a bázisra és megfelelő
mozgásteretek legyen. Tedd láthatatlanná magadat és a csapato-
dat, és kövessétek az utasításaimat. Addig maradhattok ott, amíg
fel nem készülünk tervünk első fázisának végrehajtására... Ez
megfelel nektek?
Kenji mintha undorodna az ajánlattól.
– Nem.
– Miért nem?
– Bezárna minket a „magán-kiképzőkörletébe” – magyarázza,
mutató- és középső ujjával idézőjelet mutatva. – Miért nem
mondja ki egyenesen, hogy ketrecbe zár minket és lassan öl meg?
Hülyének néz bennünket? Miért hinném el ezt a baromságot?
– Gondoskodom róla, hogy rendszeresen és jól élelmezzenek
benneteket – feleli Warner. – A szállás egyszerű, de ennél nem
szerényebb – mondja, a szobában körbemutatva. – Ez az elszállá-
solás számos lehetőséget biztosít nekünk, hogy találkozzunk és
megtervezzük következő lépéseinket. Tudnod kell, hogy min-
denkit veszélyeztetsz azzal, hogy ellenőrizetlen területen tartóz-
kodtok. Nagyobb biztonságban lesztek velem.
– De miért tennéd ezt? – kérdi Ian. – Miért akarna segíteni ne-
künk, élelmezni és életben tartani minket? Ennek így semmi ér-
telme…
– Nem kell, hogy értelme legyen.
– De igen. Kell, hogy értelme legyen – szólal meg Lily. Tekin-
tete kemény, dühös. – Nem vagyunk hajlandók besétálni egy ka-
tonai bázisra, hogy ott lemészároljanak minket Ez valami álnok
csapda.
– Hát jó – mondja Warner.
158
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mi a jó? – kérdezi Lily.
– Akkor ne gyertek.
– Ó! – Lily csak pislog.
Warner ekkor Kenjihez fordul.
– Ezek szerint hivatalosan is visszautasítod az ajánlatomat?
– Igen. Vagyis köszönjük, nem – feleli Kenji.
Warner bólint. Rám néz.
– Mehetünk?
– De... nem... – pánik tör rám, Warnerre nézek, aztán Kenjire
és megint Warnerre. – Nem mehetek el csak így... az nem lehet,
hogy sosem látom viszont őket...
Kenjihez fordulok.
– Itt maradtok? – kérdem. – És soha többé nem találkozunk?
– Velünk maradhatsz – mondja Kenji, kezét karba fonva. –
Nem kell elmenned.
– Te is tudod, hogy nem maradhatok – felelem sértetten. – Tu-
dod, hogy Adam komolyan gondolta, amit mondott... magánkí-
vül lesz, ha itt talál...
– Ezek szerint elmész? – kérdezi Kenji élesen. – Egyszerűen le-
lépsz tőlünk – int a többiek felé. – Csak azért, mert Adam úgy
határozott, hogy seggfej lesz? Lecserélsz minket? Warnert válasz-
tod?
– Kenji... nem... de nincs hová mennem. Mit csináljak, ha...
– Maradj itt!
– Adam ki fog dobni...
– Nem fog kidobni – biztat Kenji. – Nem engedjük.
– Nem akarom ráerőltetni magamat. Nem fogok könyörögni
neki. Engedd, hogy legalább méltósággal távozhassak...
Kenji kétségbeesésében hadonászik.
– Ez baromság!
– Gyertek velem... Kérlek... Azt akarom, hogy együtt marad-
junk...
159
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem tehetjük – feleli. – Nem kockáztathatjuk. Nem tudom,
mi folyik kettőtök között – int felém és Warner felé. – Lehet, hogy
veled tényleg másként viselkedik... nem tudom. Akárhogy is,
nem tehetem kockára mindannyiunk életét feltételezések és ér-
zelmek alapján. Lehet, hogy téged tényleg szeret... de egyáltalán
nem érdekli a mi sorsunk. – Warnerre néz. – Igaz?
– Micsoda? – kérdez vissza Warner.
– Érdekli a sorsunk? A túlélésünk... a jólétünk?
– Nem.
Kenji kis híján felnevet.
– Legalább őszinte.
– Az ajánlatomat azonban fenntartom. És idióták vagytok, ha
visszautasítjátok – mondja Warner. – Idekint mind meghaltok, és
ezt ti is ugyanúgy tudjátok, mint én.
– Megkockáztatjuk. Valahogy próbálunk megélni.
– Ne... – alig kapok levegőt. – Kenji...
– Nincsen semmi baj – mondja nekem. Homlokán ráncok hú-
zódnak, lefelé néz. – Biztos vagyok benne, hogy egy napon még
látjuk egymást. Tedd, amit tenned kell.
Próbálok nemet mondani. Próbálok lélegezni. Tüdőm megte-
lik levegővel, szívem olyan hevesen ver, hogy vérem dobhár-
tyámon lüktet. Melegem van és fázom, és csak arra tudok gon-
dolni, hogy nem, ennek nem így kellett volna történnie, ennek
nem lenne szabad így szétesnie, ennek nem lenne szabad meg-
történnie újra...
Warner megragadja a karomat.
– Kérlek – szól sürgető, riadt hangon. – Kérlek, ne tedd ezt,
szerelmem. Szeretném, ha nem tennéd...
– A fenébe, Kenji! – csattan a hangom. Kiszakítom magamat
Warner kezéből. – Kérlek, az ég szerelmére, ne légy idióta! Velem
kell jönnöd. Szükségem van rád...
160
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Valami biztosítékra van szükségem – szól Kenji, ujjait a ha-
jába mélyesztve járkál fel-alá. – Nem vehetem biztosra, hogy
minden rendben lesz...
Warner felé fordulok zihálva, ökölbe szorított kézzel.
– Add meg nekik, amit akarnak. Nem érdekel, mi az. Kérlek,
tárgyalnod kell velük. Szükségem van rá. Szükségem van a bará-
taimra.
Warner sokáig néz.
– Kérlek – súgom.
Elfordítja tekintetét. Aztán rám pillant.
Végül Kenji szemébe néz. Felsóhajt.
– Mit akartok?
– Én forró fürdőt – szól Winston.
És nevet.
Tényleg nevet.
– Két emberem beteg, sebesült – szól Kenji, rögtön hangnemet
váltva. Hangja feszes, éles. Érzelmek nélküli. – Gyógyszerre és
orvosi ellátásra van szükségük. Nem akarjuk, hogy figyeljenek
minket, szabad mozgást akarunk és azt, hogy ne csak az automa-
tából kapható ételt ehessük. Fehérjét akarunk. Gyümölcsöt. Zöld-
séget. Igazi ételt. Rendszeres zuhanyozási lehetőséget. Új ruhá-
kat. És azt, hogy mindvégig magunknál tarthassuk a fegyverein-
ket.
Warner olyan mozdulatlanul áll mellettem, hogy már nem is
hallom a lélegzését. Lüktetőn fáj a fejem, szívem még mindig he-
vesen dobog, de megnyugodtam annyira, hogy kissé könnyeb-
ben tudok lélegezni.
Warner rámpillant.
Egy pillanatig a szemembe néz, aztán behunyja a szemét. Az-
tán felnéz.
– Rendben.
Kenji csak bámul.
161
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Egy pillanat... mi...?
– Holnap pontosan tizennégy órakor itt leszek, és új szálláshe-
lyetekre vezetlek benneteket.
– Azt a... – Winston ugrál a kanapén. – Azt a... azt a... azt a...
– Összepakoltál? – kérdi Warner.
Bólintok.
– Jó. Akkor menjünk!
162
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HUSZONKILENC
164
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem hiszed? – hangja olyan gyenge és riadt, hogy alig hal-
lom.
– Nem. Nem hiszem. És úgy gondoltam, hogy ezt tudnod kell.
Nem akarlak megváltoztatni, nem hiszem, hogy meg kéne vál-
toznod. Én nem akarom átalakítani a személyiségedet. Csak azt
akarom, hogy az légy, aki vagy. Mert azt hiszem, tudom, milyen
az igazi lényed. Azt hiszem, láttam.
Warner nem szól. Mellkasa sűrűn emelkedik, süllyed.
– Nem érdekel, mit mondanak rólad mások. Szerintem jó em-
ber vagy.
Warner sűrűn pislog. Hallom, ahogy lélegzik.
Be, ki.
Szabálytalanul.
Nem szól.
– Elhiszed?... Elhiszed nekem? – kérdem egy pillanattal ké-
sőbb. – Érzed, hogy az igazat mondom? Hogy tényleg így érzek?
Warner keze a kormányra feszül, ujjízületei elfehérednek.
Bólint.
165
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINC
167
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Warner mély levegőt vesz, mellkasának izmai remegnek.
– Akkor mit mondtál neki?
Három másodpercnyi csend.
– Semmit – súgom.
Warner mozdulatlan.
Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg egyikünk sem szólal meg.
– Hát persze. – Sápadtnak tűnik, mintha ingatagon állna. –
Nem mondtál semmit. Persze.
– Aaron...
Felállok.
– Sok teendőm van még holnapig... Különösen, ha a barátaid
ide jönnek a bázisra. – Keze megremeg, ahogy gyors mozdulattal
a kilincs felé nyúl. – Bocsáss meg. Most mennem kell.
168
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCEGY
170
Tahereh Mafi NE FÉLTS
szükségem volt rá, szeretett engem, amikor senki más. Nem
olyan ember, akit ki akarnék törölni az életemből.
Azt akarom, hogy a közelemben legyen. Vissza akarom sze-
rezni a barátomat.
De azt is tudom, hogy Kenjinek igaza volt.
Adam volt az első és egyetlen ember, aki megsajnált, aki kö-
nyörületet érzett irántam. Az első, és eleinte egyetlen ember, aki
megérinthetett. Elbűvölt, hogy amit lehetetlennek gondoltam,
mégis lehetséges, és ebből azt a következtetést vontam le, hogy a
sors egymásnak teremtett minket. A tetoválása az álmaim tökéle-
tes pillanatképe volt.
Azt hittem, rólunk szól. Arról, hogy megszököm. És boldogan
élünk, míg meg nem halunk.
És az volt.
És nem az volt.
Legszívesebben nevetnék a saját vakságomon.
Ráeszmélek, hogy ez kötött minket össze. Az a tetoválás. Az
hozott össze engem Adammel, de nem azért, mert egymásnak
lennénk teremtve. Nem azért, mert ő hozta el nekem a szabadsá-
got. Hanem azért, mert van egy fontos kapocs közöttünk. Olyan
remény, amit egyikünk sem volt képes látni.
Warner.
Fehér madár, feje koronaként aránylik.
Fehér bőrű, aranyszín hajú fiú, a 45-ös szektor parancsnoka.
Mindig is ő volt. Végig ő.
A kapcsolat.
Warner, Adam féltestvére, fogvatartóm és most harcostársam.
Akaratlanul ő hozott össze Adammel. És az, hogy Adammel vol-
tam, új erőt adott. Féltem, nagyon levert voltam és Adam gon-
doskodott rólam, szeretett, értelmet adott, hogy kiálljak maga-
mért, amikor túl gyenge voltam, hogy felismerjem: mindig is volt
okom kiállni magamért és másokért. A vonzalom volt és a két-
171
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ségbeesett vágy, hogy megérintsenek. Ez a két dolog hiányzott az
életemből, ettől fosztottak meg, ezt egyáltalán nem ismertem.
Ezeket az új érzéseket semmihez nem tudtam hasonlítani.
Persze hogy azt hittem, ez a szerelem.
És bár nem tudok sokat, azt tudom, hogy ha Adam igazán
szeretne, nem bánt volna velem úgy, ahogy ma tette. Nem kíván-
ta volna a halálomat.
Tudom, mert ezzel ellenkező érzelem bizonyítékát tapasztal-
tam.
Mert tényleg haldokoltam.
És Warner hagyhatott volna meghalni. Dühös volt és sértett,
és minden oka megvolt, hogy haragudjon rám. Nem sokkal ko-
rábban összetörtem a szívét, azt a látszatot keltettem, hogy a
kapcsolatunk vezethet valamire. Hagytam, hogy feltárja előttem,
milyen mély érzelmeket táplál irántam, hagytam, hogy úgy
érintsen meg, ahogy Adam soha. Nem kértem, hogy hagyja abba.
Minden idegszálam igent mondott.
Aztán az egészet visszaszívtam. Mert féltem és az egész... ösz-
szezavart és érzések, érzelmek hadakoztak bennem. Adam miatt.
Warner azt mondta, szeret, én pedig ezt azzal viszonoztam,
hogy megsértettem, hazudtam neki, kiabáltam vele és eltaszítot-
tam magamtól. És ezek után, amikor lehetősége lett volna elhú-
zódni, és végignézni, ahogy meghalok, nem ezt tette.
Meg akarta menteni az életemet, és megtalálta a módját, hogy
megtegye.
Feltétel nélkül. Nem kért semmit. Nem várt el semmit tőlem.
Alapos okkal feltételezte, hogy valaki mást szeretek, és miután
megmenti az életemet és meggyógyulok, vissza kell adnia engem
egy másik fiúnak.
És most nem mondhatnám, hogy tudom, mit tett volna Adam,
ha az ő jelenlétében haldokolnék. Nem vagyok biztos abban,
hogy megmentené az életemet. És ez a bizonytalanság önmagá-
172
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ban bizonyosság, hogy valami nem volt rendben közöttünk. Va-
lami nem volt valóságos.
Lehet, hogy mindketten valami más, valami nagy érzés illú-
ziójába szerettünk bele.
173
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCKETTŐ
175
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Most látom csak, hogy egy kis tégelyt forgatott a kezében. Le-
teszi az íróasztalra, de nem néz hátra, tapogatva találja meg az
asztal felületét. Olyan furcsa volt ma! Erre gondolok. Annyira
nem jellemző rá, ahogy viselkedett. Többnyire nagyon összesze-
dett, nagyon magabiztos. De az utóbbi időben olyan bizonytalan
volt velem. Ez a következetlenség nagyon nyugtalanító.
– Mit csinálsz? – kérdem.
Három méter lehet közöttünk, de egyikünk sem igyekszik át-
hidalni ezt a távolságot. Úgy társalgunk, mintha nem ismerősök
lennénk, hanem idegenek, akik éppen kompromittáló helyzetben
találták egymást. Ez persze nevetséges.
Elindulok felé.
Megdermed.
Megállok.
– Minden rendben?
– Igen – vágja rá. Túl gyorsan.
– Mi az? – kérdem, a kis műanyag tégelyre mutatva.
– Vissza kéne menned aludni, szerelmem. Valószínűleg fárad-
tabb vagy, mint gondolnád.
Egyenesen odamegyek hozzá, a háta mögé nyúlok és elve-
szem a tégelyt az asztaltól, mielőtt meggátolhatna ebben.
– Ez a személyiségi jog megsértése – szól rám élesen. Ez a
hang már jobban hasonlít egyéniségéhez. – Add vissza!
– Gyógykenőcs? – kérdem meglepetten. Körbeforgatom a kis
tégelyt, elolvasom a címkét. Felnézek rá. Rájövök, mi ez. – A he-
gekre van.
Hajába túr, a fal felé néz.
– Igen. Most kérlek, add vissza nekem.
– Segítsek?
Összerezzen.
– Tessék?
– A hátadra kell kenni, ugye?
176
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Ajkán, állán húzza lefelé a kezét.
– Ugye, nem hagyod, hogy akár egy szemernyi önbecsülésem
is maradjon?
– Nem tudtam, hogy zavarnak a hegeid.
Egy lépést teszek feléje.
Egy lépést hátrál.
– Nem zavarnak.
– Akkor miért kell ez? – mutatom a tégelyt – És honnan sze-
rezted?
– Ez... semmiség... csak... – fejét ingatja. – Delalieu találta ne-
kem. Ez nevetséges... Nevetségesnek érzem magam.
– Mert nem éred el a saját hátadat?
Felsóhajt.
– Fordulj meg – szólítom fel.
– Nem.
– Felesleges ilyen furcsán viselkedned. Már láttam a hegeidet.
– Ez nem jelenti azt, hogy újra látnod kell.
Önkéntelenül elmosolyodok.
– Mi az? Mi olyan mulatságos ebben?
– Semmi, semmi... Csak nem gondoltam volna rólad, hogy egy
ilyen dolog annyira aggaszt.
– Nem aggaszt.
– Nyilvánvalóan igen.
– Kérlek, csak feküdj vissza!
– Teljesen ébren vagyok.
– Az nem az én bajom.
– Fordulj meg! – szólítom fel ismét.
Rám néz, szeme összeszűkül.
– Egyáltalán miért használod ezt? – kérdem másodszor. –
Nincs rá szükséged. Ne használd, ha ez így kellemetlen érzést
okoz.
Egy pillanatig hallgat.
177
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Szerinted nincs szükségem rá?
– Persze hogy nincs. Miért? Fáj? Fájnak a hegeid?
– Néha – feleli halkan. – Már nem annyira, mint régebben. Tu-
lajdonképpen szinte teljesen érzéketlenné vált a hátam.
Valami hideg és éles érzés szúr gyomromba.
– Igazán?
Bólint.
– Megmondod, hogyan keletkeztek? – kérdem súgva. Képte-
len vagyok a szemébe nézni.
Olyan sokáig hallgat, hogy végül muszáj felnéznem.
Tekintetéből kihalt minden érzelem, arca közönyös. Köhécsel.
– Ezek a hegek a születésnapi ajándékaim, ötéves koromtól.
Egészen tizennyolc éves koromig. A tizenkilencedik születésna-
pomra nem jött el.
Mozdulni sem tudok a döbbenettől.
– Ennyi – mondja Warner, kezét nézve. – Akkor most...
– Késsel hasította fel a bőrödet?
– Korbáccsal.
– Szentséges ég! – A szám elé kapom kezem. Nem tudok rá-
nézni, muszáj elkapnom a tekintetemet róla. A falat nézem, amíg
összeszedem magamat. Pislogok, próbálom csillapítani az egyre
növekvő fájdalmat és dühöt magamban. – Úgy sajnálom! – Prése-
lem ki torkomon a hangot. – Aaron. Annyira sajnálom!
– Nem akarom, hogy undorodj tőlem – mondja halkan.
Döbbenten fordulok hátra. Elborzaszt a gondolat.
– Ezt nem mondod komolyan...
A tekintetéből látszik, hogy igen.
– Sosem néztél tükörbe? – kérdem, már dühösen.
– Tessék?
– Tökéletes vagy – mondom olyan indulattal, hogy teljesen el-
feledkezem magamról. – Teljesen tökéletes. Az egész tested.
Arányos. Szimmetrikus. Abszurd, matematikai tökéletesség.
178
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Szinte lehetetlen, hogy valaki így nézzen ki, mint te – mondom
fejemet ingatva. – El sem tudom hinni, hogy képes voltál ilyet
mondani...
– Juliette, kérlek... Ne beszélj így velem!
– Tessék? Miért?
– Azért, mert ez kegyetlenség – mondja, önuralmát vesztve. –
Kegyetlenség és szívtelenség, és te fel sem fogod, hogy mennyi-
re...
– Aaron...
– Visszavonom... És ne nevezz Aaronnak többé...
– Aaron – ismétlem, ezúttal határozottabban. – Kérlek... Nem
gondolhatod, hogy undorodnék tőled. Nem gondolhatod komo-
lyan, hogy engem zavar... hogy visszataszítónak találnám a hege-
idet...
– Nem tudom.
Az íróasztal előtt járkál fel-alá, tekintetét a szőnyeget szegez-
ve.
– Azt hittem, te megérzed az érzéseket. Azt hittem, az én érzé-
seim teljesen egyértelműek neked.
– Nem tudok mindig tisztán gondolkodni – mondja zavartan,
arcát, homlokát dörzsölve. – Különösen, ha az érzelmeim is érin-
tettek. Képtelen vagyok mindig objektív lenni... és néha feltétele-
zéseket teszek... olyan feltevésekből indulok ki, amelyek nem
bizonyultak igaznak... és... és már nem bízom saját ítélőképessé-
gemben. Mert bíztam... és visszaütött. Borzalmasan.
Felnéz. Végre. Egyenesen a szemembe.
– Igazad van – súgom.
Tekintete másfelé rebben.
– Sokat hibáztál – mondom. – Sok rosszat tettél.
Végigsimít az arcán.
– De nem késő helyrehozni a dolgokat... mindent jóvá tudsz
tenni...
179
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Kérlek...
– Nem túl késő...
– Ne mondd ezt nekem többé! — fakad ki. – Nem ismersz en-
gem... Nem tudod, mit tettem és mit kéne tennem, hogy jóváte-
gyem, amit tettem.
– Hát nem érted? Nem számít... Dönthetsz úgy, hogy mostan-
tól más lesz...
– Mintha azt mondtad volna, hogy nem próbálsz megváltoz-
tatni!
– Nem próbállak megváltoztatni – felelem halkabban. – Csak
azt akarom megértetni veled, hogy az életednek nincs vége. Nem
kell olyannak lenned, amilyen voltál. Hozhatsz más döntéseket
Lehetsz boldog...
– Juliette – Egyetlen éles szó. Szeme zöld, tekintete átható.
Elhallgatok.
Remegő kezére nézek, ökölbe szorított remegő kezére.
– Menj! – utasít halkan, kérlelve. – Nem akarom, hogy most itt
legyél.
– Akkor miért hoztál el magaddal? – kérdem dühösen. – Ha
látni sem akarsz...
– Miért nem érted meg?
Felnéz rám, tekintetében olyan fájdalom és gyötrődés remeg,
hogy lélegzetem is eláll.
Kezem remeg.
– Mit értsek...
– Szeretlek.
Megtörik.
A hangja. A háta. A térde. Az arca.
Az íróasztal szélébe kell kapaszkodnia. Nem tud a szemembe
nézni.
– Szeretlek – mondja egyszerre éles és lágy hangon. – Szeret-
lek, és ez nem elég. Azt hittem, elég, de tévedtem. Azt hittem,
180
Tahereh Mafi NE FÉLTS
harcolhatok érted, de tévedtem. Mert nem lehet. Már képtelen
vagyok a szemedbe nézni...
– Aaron...
– Mondd, hogy nem igaz... Mondd, hogy tévedtem. Mondd,
hogy vak vagyok! Mondd, hogy szeretsz!
A szívem sikoltva szakad ketté.
Nem hazudhatok neki.
– Én... én nem tudom, mit érzek – próbálom magyarázni.
– Kérlek – súgja. – Kérlek, menj...
– Aaron, kérlek, értsd meg... Azt hittem, tudom, mi a szerelem,
de kiderült, hogy tévedtem... Nem akarom még egyszer elkövet-
ni ezt a hibát...
– Kérlek – könyörög –, az ég szerelmére, Juliette, elvesztettem
a méltóságomat...
– Rendben – bólintok. – Bocsáss meg!
Hátrálok.
Megfordulok.
És nem nézek hátra.
181
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCHÁROM
183
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– De nekem nem kell edzenem. Illetve nem így.
Próbál a szemembe nézni, de nem tud.
– Mennem kell. Ha unatkozol idelent, menj fel a lifttel. Csak az
edzőterem és a dolgozószobám között jár, szóval nem tévedhetsz
el. – Begombolja a zakóját – Igyekszem mielőbb visszaérni.
– Rendben.
Arra számítok, hogy elmegy. De nem.
– Itt leszel, amikor visszajövök? – mondja végül.
Nem szabályos kérdés.
Mégis bólintok.
– Csak mert valószínűtlennek tűnik – mondja nagyon halkan –
, hogy nem próbálsz megszökni.
Nem szólok.
Mélyet sóhajt. Sarkon fordul és távozik.
184
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCNÉGY
Az egyik padon ülök, éppen egy két és fél kilós súllyal játszom,
amikor meghallom a hangját.
– Azt a... – csodálkozik. – Ez a hely nagyon frankó!
Felugrok, kis híján a lábamra ejtem a súlyt. Kenji, Winston,
Castle, Brendan, Alia és Lily lép be a fegyverfalból nyíló ajtón.
Kenji arca felderül, amikor meglát.
Odafutok hozzá, a karjába zár, szorosan ölel, aztán elenged.
– Nahát! Nem ölt meg. Ez igazán jó jel – üdvözöl.
Kissé meglököm. Alig tudom megállni, hogy el ne vigyorog-
jak.
Gyorsan üdvözlök mindenkit. Kis híján ugrálok örömömben,
annyira izgatott vagyok, hogy megérkeztek. De döbbenten néz-
nek körül. Mintha tényleg azt hinnék, hogy Warner csapdába
csalta őket.
– Ott van az öltöző – szól Warner a lift melletti ajtóra mutatva.
– Több zuhanyzó és mosdó van, és minden, ami szükséges, hogy
ne legyen állati szagotok. Törülköző, szappan, mosógépek. Erre.
Warnerre koncentrálok, így alig veszem észre, hogy Delalieu
áll az egyik sarokban.
Szinte eláll a lélegzetem.
Némán áll, kezét hátrakulcsolva, nézi, ahogy mindenki War-
nerre figyel. És nem először gondolkodom el azon, hogy kicsoda
ő valójában. Miért tűnik úgy, hogy Warner nagyon megbízik
benne.
– Naponta háromszori étkezést kaptok – mondja Warner. – Ha
nem esztek vagy lekéstek az étkezésről, nyugodtan sírdogáljatok
a zuhanyzóban. Tanuljátok meg a napirendet. Ne gyertek nekem
a panaszaitokkal. Fegyvereitek vannak – folytatja. – De mint lát-
játok, ez a terem is rendesen fel van szerelve és...
185
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Naggyon jó – szól Ian. Felettébb izgatottnak tűnik, ahogy a
puskák felé mozdul.
– Ha hozzáérsz a fegyvereimhez, eltöröm mind a két kezedet –
figyelmezteti Warner.
Ian mozdulatlanná merevedik.
– Ez a fal tabu. Mindenkinek – mondja körülnézve. – Minden
mást szabadon használhattok. Ne tegyetek tönkre egyetlen gépet
sem. Hagyjatok mindent úgy, ahogy találtátok. És ha nem zuha-
nyoztok rendszeresen, tartsatok tőlem három méter távolságot.
Kenji felhorkan.
– Most más dolgom van – közli Warner. – Pontosan tizenki-
lenc órakor visszajövök. Akkor összeülhetünk, és megkezdhetjük
a tervezést. Addig használjátok ki a lehetőségeket. A sarokban
található sportszőnyegeken alhattok. A saját érdeketekben remé-
lem, elhoztátok a takaróitokat.
Alia kezéből kicsúszik a csomag, a földre huppan. Mindenki
feléje fordul. Alia elvörösödik.
– Van valami kérdés? – szól Warner.
– Igen – szólal meg Kenji. – Hol a gyógyszer?
Warner ekkor Delalieu felé biccent, aki még mindig a sarok-
ban áll.
– Add meg a hadnagyomnak a kezelendő sérülések és beteg-
ségek listáját, ő gondoskodik a megfelelő kezelésről és szerekről.
Kenji bólint Hálásnak tűnik.
– Köszönöm.
Warner egy pillanatig Kenji szemébe néz.
– Nincs mit.
Kenji összevonja a szemöldökét.
Én is meglepődök.
Warner ekkor rám néz. Csak egy fél pillanatig, aztán elkapja
tekintetét. Szó nélkül megnyomja a lift gombját.
Belép.
186
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Nézem, ahogy az ajtó becsukódik mögötte.
187
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCÖT
189
Tahereh Mafi NE FÉLTS
jeges-pillantást-vetek-rád viszonyba, mi? – Ábrákat rajzol a mat-
racra, amin ülünk. – Itt valami érdekes sztori lapul.
– Nem hiszem.
– Komolyan nem akarod elmondani, mi történt? – néz fel sér-
tetten. – Én mindent elmondok neked.
– Nyilván nem.
– Ne szemtelenkedj!
– Mi történik valójában, Kenji? – Az arcát nézem, gyenge pró-
bálkozás. Egyáltalán nem vicces. – Olyan másnak tűnsz ma. Na-
gyon lehangolt vagy.
– Semmi – mormogja. – Már mondtam. Csak nem akartam ott
hagyni Jamest.
– De van még valami, ugye?
Nem szól.
Ölbe tett kezemet nézem.
– Tudod, nekem bármit elmondhatsz. Meg szoktuk hallgatni
egymást. Mindig mellettem álltál, és én is melletted állok, ha be-
szélni akarsz róla.
Kenji arca grimaszba rándul.
– Miért kell bűntudatot keltened bennem azért, mert nem aka-
rok részt venni a te mondjunk-el-egymásnak-mindent, ne-
legyen-titkunk-egymás-előtt játékodban?
– Én nem...
– Én meg... én meg most egészen szar hangulatban vagyok,
oké? – Oldalra néz. – Nagyon furcsán érzem magam. Ma ilyen
mogorva akarok lenni, és kész. Legszívesebben minden ok nélkül
mindenkit pofán vágnék.
Felhúzom a lábamat, államat a térdemre hajtom. Bólintok.
– Nehéz napod volt.
Felhorkan. Bólint, a falat nézi. Öklét a szivacsmatracba nyom-
ja.
190
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Tudod, néha nagyon belefáradok. Mintha torkig lennék az
egésszel. – Hangja hirtelen elhalkul, mintha már nem is hozzám
beszélne. Látom, hogy érzései bent rekedtek. – Folyamatosan
vesztek el embereket. Mintha minden nap elveszítenék valakit.
Minden átkozott napon. Annyira elegem van ebből! Annyira ele-
gem van...
– Kenji...
– Hiányoztál, J. – Még mindig a matracot nézi. – Bár csak ott
lettél volna velünk tegnap éjjel!
– Nekem is hiányoztál.
– Nincs senki más, akivel beszélhetnék.
– Azt hittem, nem szeretsz az érzéseidről beszélni – jegyzem
meg évődőn, így próbálva oldani a hangulatot.
Nem veszi be.
– Néha tényleg nagyon nehéz... – Elfordítja a tekintetét – Túl
nehéz. Még nekem is. És vannak napok, amikor nem akarok ne-
vetni. Nem akarok tréfálkozni. Semmi nem érdekel. Vannak na-
pok, amikor legszívesebben csak ülnék a seggemen, és bőgnék.
Egész nap. – Keze már nem mozog a matracon. – Ez hülyeség? –
kérdi halkan, kerülve a tekintetemet.
Pislogok. Könnyek égetik szememet.
– Nem. Ez egyáltalán nem hülyeség.
A padlót bámulja.
– Az, hogy veled lehettem, furcsa változásokat okozott ben-
nem, J. Manapság csak ülök, és az érzéseimen gondolkodom.
Köszönöm.
Közelebb húzódom hozzá, megölelem a derekát, és rögtön re-
agál, magához von. Arcomat mellkasára hajtom és hallom, hogy
szíve hevesen dobog. Még mindig nagyon fáj neki mindaz, ami
történt, és én sokszor elfelejtem ezt. Nem szabad elfelejtenem.
Hozzásimulok, és azt kívánom, bárcsak enyhíteni tudnám fáj-
dalmát. Bárcsak magamra vállalhatnám terhei egy részét!
191
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ez nagyon hátborzongató, ugye?
– Micsoda?
– Ha most meztelenek lennénk, meghalnék.
– Fogd már be! – mondom nevetve, hozzá simulva. – Hosszú
ujjú póló, hosszú szárú nadrág van rajtunk. Amíg az arcom vagy
a kezem nem ér a bőrödhöz, teljesen biztonságban vagy.
– Hát, az igaz.
– Milyen alternatív univerzumban lennék meztelenül veled?
– Csak úgy mondom. Mindenféle történik. Sosem tudhatod...
– Azt hiszem, kéne neked egy barátnő.
– Dehogy! Csak egy ölelés kell. Baráti ölelés.
Elhúzódom tőle, ránézek. A tekintetében próbálok olvasni.
– Te vagy a legjobb barátom, Kenji. Ezt tudod, ugye?
– Persze, kölyök – vigyorog rám. – Tudom. És el sem tudom
hinni, hogy összeálltam veled, te vézna boszorkány!
Kibontakozom az ölelésből, és ferde szemmel nézek rá.
Nevet.
– Na, milyen az új pasi?
Mosolyom lehervad.
– Nem a pasim.
– Ebben egészen biztos vagy? Mert fogadni mernék rá, hogy
ez a Rómeó nem engedte volna meg, hogy nála húzzuk meg ma-
gunkat, ha nem lenne őrülten szerelmes beléd.
A kezemet nézem.
– Lehet, hogy egy napon Warner és én barátok leszünk.
– Komolyan? – Kenji döbbenten néz. – Azt hittem, nagyon bele
vagy esve.
Vállat vonok.
– Hát... vonzónak találom.
– De?
– De tudod, Warnernek még sokat kell fejlődnie.
– Hát, igen. – Felsóhajt. Hátradől. – Igen. Tudom.
192
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Egy ideig hallgatunk.
– De ez még így is rohadtul bizarr – jegyzi meg Kenji hirtelen.
– Ezt hogy érted? – Felpillantok. – Melyik része bizarr?
– Warner. Ez a Warner rohadt bizarrul viselkedik szerintem. –
Kenji rám néz. – Tudod... amíg a bázison voltam, soha, egyetle-
negyszer sem láttam, hogy lazán beszélgetett volna egy katoná-
val Soha. Jéghideg volt J. Jég. Hideg... Soha senki nem látta moso-
lyogni. Sosem nevetett. Soha semmilyen érzelmet nem mutatott.
És kivétel nélkül mindig csak akkor szólalt meg, ha parancsot
adott. Olyan volt, mint valami gép... De ez... – mutat a liftre. – Ez
a pasi, aki az előbb ment ki innen? A pasi, aki tegnap megjelent
nálunk? Fogalmam sincs, ki a franc ez. Még most sem tudom ész-
szel felfogni. Ez az egész annyira valószínűtlen.
– Ezt nem tudtam. – Igazán meglepődök. – Fogalmam sem le-
het, hogy ilyen volt.
– Veled nem volt olyan? Amikor ide kerültél?
– Nem. Velem... mindig egészen élénk volt. Nem kedves, de
élénk. De... úgy értem... Nem is tudom. Sokat beszélt. És időn-
ként rám mosolygott... Azt hittem, szándékosan csinálja. Hogy
gúnyoljon. Vagy megfélemlítsen.
Kenji hátranyújtott kezére támaszkodik.
– Na, ne...
– Mi az?
Egy távoli pontot bámulok.
Kenji sóhajt.
– De... de legalább kedves hozzád?
Lepillantok. A lábamat nézem.
– Igen – súgom. – Nagyon kedves hozzám.
– De nem jártok, nem vagytok szerelmes pár vagy ilyesmi?
Grimaszt vágok.
– Oké, oké – nyugtat Kenji gyorsan, mindkét kezét feltartva. –
Jól van... Csak kíváncsi voltam. Ez ítélkezésmentes zóna, J.
193
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Felhorkanok.
– Persze hogy nem az.
Kenji egy kicsit megnyugszik.
– Tudod, Adam komolyan azt hiszi, hogy te meg Warner
együtt vagytok.
Elkomorulok.
– Adam hülye.
– Ejnye, ejnye, hercegnő. Beszélnünk kell arról, hogy csúnyán
beszélsz...
– Adamnek el kell mondania Warnernek, hogy féltestvérek.
Kenji riadtan néz fel.
– Halkabban! Ilyet nem mondhatsz csak úgy. Tudod, hogy mit
érez Kent ezzel kapcsolatban.
– Szerintem ez így nem igazságos. Warnernek joga van tudni.
– Miért? Azt hiszed, ő meg Kent hirtelen a legjobb barátok
lesznek?
– James is a féltestvére, Kenji.
Kenji teste mozdulatlanná merevedik. Elsápad. Pupillája kissé
kitágul.
Oldalra billentem a fejem. A homlokomat ráncolom.
– Én erre... nahát... – öklét a homlokához nyomja. – Én erre
nem is gondoltam.
– Egyikükkel szemben sem fair. És szerintem Warner örülne,
ha megtudná, hogy vannak testvérei a világban. James és Adam
legalább együtt vannak... De Warner mindig egyedül volt.
Kenji hitetlenkedve ingatja a fejét.
– Ez az egész egyre bonyolultabb lesz. Az ember azt hinné,
hogy a dolgok ennél jobban nem kuszálódhatnának össze, aztán
bang.
– Megérdemli, hogy tudja, Kenji – ismétlem. – Tudod, legaláb-
bis Warner megérdemli, hogy tudja. Joga van hozzá. Testvérek.
Kenji felnéz, aztán sóhajt.
194
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– A fenébe!
– Ha Adam nem mondja meg neki, majd megmondom én.
– Nem teheted.
Éles pillantást vetek rá.
– Ez az egész nagyon meg van kavarva, J. – Meglepettnek tű-
nik. – Ezt nem teheted!
– Miért nevezel állandóan J-nek? És mióta? Már vagy ötven
különböző becenevet adtál nekem.
Vállat von.
– Én ezt bóknak venném.
– Valóban? A becenevet bóknak kell venni?
Bólint.
– És mi lenne, ha ezentúl Kennynek szólítanálak?
Kenji karba fonja a kezét. Szigorúan néz rám.
– Ez egyáltalán nem vicces.
Vigyorgok.
– De. Egy kicsit az.
– Mi lenne, ha az új pasidat Karóval-bélelt-seggű-királynak
nevezném?
– Nem a pasim, Kenny.
Kenji figyelmeztető pillantást vet rám.
– Nem tetszik ez a tréfa, hercegnő.
– Hé! Te nem akarsz zuhanyozni?
– Ezzel azt akarod mondani, hogy bűzlök?
Arcom grimaszba torzul.
Feltápászkodik, megszagolja a pólóját.
– A francba! Tényleg bűzlök, ugye?
– Menj! Menj és siess vissza! Úgy érzem, hosszú éjszaka lesz.
195
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCHAT
197
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– És ha lelőnek minket? – teszi fél a kérdést Ian.
– Ha féltek a feladattól, meg tudom tenni egyedül is. Szívesen
megteszem. Kenji még a háború előtt megmutatta, hogy kell ki-
vetíteni az erőmet, és azt hiszem, ha meg tudom tanulni még
jobban, ha még gyakorolhatok egy kicsit, elég félelmetes dolgok-
ra lehetek képes. Olyan dolgokra, amitől elámulnak annyira,
hogy csatlakoznak hozzánk.
– Te ki tudod vetíteni az erődet? – kérdi Winston tágra nyílt
szemmel. – Úgy érted, képes vagy arra, hogy tömeggyilkolj ezzel
az életkiszívó technikával?
– Ööö... nem.... Szóval... igen. Azt hiszem, képes lennék rá, de
nem arról beszélek. Úgy értem, hogy ki tudom vetíteni az erőmet
Nem az... életkiszívó valamit...
– Egy pillanat... Milyen erőről beszélsz? – kérdi Brendan za-
vartan. – Nem arról van szó, hogy a bőröd érintése halálos?
Éppen válaszolni akarok, amikor eszembe jut, hogy Brendan,
Winston és Ian már fogságban volt, amikor komolyabban elkezd-
tem gyakorolni. Nem tudom, hallottak-e egyáltalán arról, hogy
milyen haladást értem el. Így hát az elejétől kezdem.
– Az én... erőm... nem csak a bőrömben rejlik. – Kenjire pillan-
tok. Feléje mutatok. – Egy ideje együtt edzettünk, azt próbáltuk
kideríteni, hogy konkrétan mi is a képességem, és Kenji rájött,
hogy az igazi energia nem felszíni, hanem mélyen belőlem fakad.
A csontjaimban van, a véremben és a bőrömben – próbálom ma-
gyarázni. — Igazi képességem hihetetlenül hatalmas szupererő.
A bőröm ennek csak egy eleme. Olyan, mint az energia legjobban
gerjesztett formája, és a leghatásosabb védelmi rendszer, mintha
a testem pajzsot vont volna maga köré. Képletes szöges drótot.
Távol tartja a betolakodókat. – Szinte felnevetek, arra gondolok,
vajon mióta tudok ilyen könnyedén beszélni ilyen dolgokról. Mi-
óta nem hoz zavarba, hogy mások előtt beszéljek róla? – Ugya-
nakkor elég erős vagyok ahhoz, hogy majdnem mindenen áttör-
198
Tahereh Mafi NE FÉLTS
jek. Úgy, hogy én közben nem sérülök meg. Áttörök betont, tég-
lát, üveget...
– A földet is – teszi hozzá Kenji.
– Igen – erősítem meg mosolyogva. – A földet is.
– Ő csinálta azt a földrengést – szól Alia lelkesen... és ami azt
illeti, meglep, hogy hallom a hangját – Az első csatában – magya-
rázza Brendannek, Winstonnak és Iannek. – Amikor megpróbál-
tuk megmenteni az embereinket. A földre csapott és megnyílt a
talaj. Így tudtunk elmenekülni.
A fiúk csak bámulnak rám.
– Szóval azt próbálom elmondani nektek – magyarázom –,
hogy ha ki tudom vetíteni az erőmet, és képes vagyok szabá-
lyozni... ki tudja... Talán hegyeket tudok megmozgatni.
– Ez egy kicsit nagyravágyó ambíció – vigyorog Kenji, mint
egy büszke szülő.
– Lehet, hogy nagyravágyó, de egyáltalán nem lehetetlen – vi-
gyorgok vissza rá.
– Hú... – szól Lily. – Szóval te egyszerűen... képes vagy dolgo-
kat összetörni? Bármit?
Bólintok. Warnerre pillantok.
– Van kifogásod?
– Egyáltalán nincs – feleli. Tekintete kifürkészhetetlen, mint
mindig. Nagyon óvatos.
Felállok, a súlyzókhoz megyek, közben lelkileg felkészülök,
hogy energiámból merítsek. Ez a legnehezebb rész az egészben:
megtanulni, hogyan finomítsam, szabályozzam az energiámat.
Felkapok egy huszonhárom kilós súlyt, és a csoporthoz vi-
szem.
Egy pillanatig arra gondolok, hogy nehéznek kéne éreznem,
különösen, mert a testsúlyom fele, de tényleg nem érzem a sú-
lyát.
Leülök az egyik padra. A súlyt a padlóra helyezem.
199
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mit csinálsz azzal? – kérdi Ian. Szeme tágra nyílt a csodálko-
zástól.
– Mit akarsz? Mit csináljak vele? – kérdem.
– Azt akarod mondani, hogy egyszerűen képes vagy széttépni
azt és bármit? – kérdi Winston.
Bólintok.
– Akkor tedd azt – szól Kenji. Ültő helyében ugrál. – Tépd
szét! Tépd szét!
Megteszem.
Felkapom a súlyt és szó szerint összelapítom a kezem között.
Formátlan fémhalom. Huszonhárom kilós tömb. Kettészakítom,
és a két darabot a padlóra ejtem.
A padok megremegnek.
– Elnézést – mondom, hirtelen körülnézve. – Nem akartam így
ledobni...
– A francba! – szólal meg Winston. A szeme csillog.
– Jó lenne, ha nem tennéd tönkre minden holmimat – szól
közbe Warner.
– Hé... egy pillanat... – szól közbe Winston. Mintha Warner lát-
tán eszébe jutott volna valami. – Te is meg tudod ezt tenni, ugye?
Egyszerűen át tudod venni Juliette erejét, és ugyanígy tudod
használni, igaz?
– Mindenki erejét át tudom venni – pontosít Warner. – És azt
csinálok az átvett erővel, amit akarok.
Szinte érinthető a teremben a rémület.
Komoran pillantok Warnerre.
– Kérlek, ne rémítsd meg őket!
Nem szól. A semmibe bámul.
– Szóval ti ketten... – próbálja Ian megtalálni a hangját – , úgy
értem, ti együtt... ti ketten gyakorlatilag...
– Hogy hatalmunkba tudjuk-e keríteni a világot? – kérdi War-
ner a falra nézve.
200
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt akartam tudni, hogy rendesen szét tudtok rúgni pár
segget, de ez is jó kérdés, persze – szól Ian fejét ingatva.
– Biztosan bízol ebben a pasiban? – kérdi Lily, Warnerre mu-
tatva. Úgy néz rám, mintha nagyon komolyan aggódna. – Mi van
akkor, ha csak kihasznál téged az erőd miatt?
– Az életemet is rá merném bízni – felelem halkan. – Már meg-
tettem, és újra megtenném.
Warner rám néz, aztán elkapja a tekintetét, és egy pillanatra
látom az érzelmet a szemében.
– Tehát, ha jól értem – szól Winston –, az a tervünk lényege,
hogy 45-ös szektor civil lakosságát és a katonákat is átcsábítsuk a
mi oldalunkra, hogy velünk harcoljanak.
Kenji karba fonja a kezét.
– Igen, ez afféle pávatánc... remélem, elég vonzónak találnak
minket, hogy... finoman szólva... összeálljanak velünk.
– Elég vaskos hasonlat – jegyzi meg Brendan fintorogva.
– Annak ellenére, hogy Kenji kissé sarkosan fogalmazott –
mondom, éles pillantást vetve feléje –, a válasz alapvetően: igen.
Lehetőséget adunk nekik, hogy csatlakozzanak a csoportunkhoz.
Átvesszük a hatalmat a hadseregben, aztán a lakosság kormány-
zását is. És harcra vezetjük őket. Végre igazán felvesszük a har-
cot.
– És ha győzünk? – kérdi Castle Egész idő alatt nem szólt. –
Mit terveztek, ha győzünk?
– Ezt hogy érti? – kérdem.
– Tegyük fel, hogy sikerrel jártok. Tegyük fel, hogy legyőzitek
a főparancsnokot. Megölitek őt és az embereit. És azután? Ki lesz
az új főparancsnok?
– Én.
A teremben mindenkinek eláll a lélegzete. Érzem, hogy War-
ner teste megmerevedik mellettem.
– Nahát, hercegnő! – szólal meg Kenji halkan.
201
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– És aztán? – kérdi Castle. Csak rám figyel, senki másra. – És
azután? – kérdi aggódó tekintettel. Szinte félve. – Megölsz min-
denkit, aki az utadban áll? Az összes többi szektorvezetőt az
egész országban? Az újabb 554 háború...
– Egyesek nyilván megadják magukat – felelem.
– És a többiek? Hogyan vezethetsz egy nemzetet a helyes
irányba, ha azzal kezded, hogy mindenkit lemészárolsz, aki
szembeszáll veled? Akkor mennyiben különbözöl azoktól, akiket
legyőztél?
– Bízom magamban. Bízom abban, hogy elég erős leszek, hogy
azt tegyem, ami helyes. A világunk haldoklik. Maga mondta,
hogy megvannak az eszközeink, hogy visszaszerezzük a földet,
hogy helyrehozzuk, ami elromlott és minden olyan legyen, mint
régen. Ha a hatalom megfelelő kezekben, a mi kezünkben lesz,
újra felépítheti, amit Omega Ponton elkezdett. Meglesz minden
lehetősége arra, hogy véghezvigye ezeket a változásokat, helyre-
hozza a földet, a vizet, az állatokat, a légkört, és közben életek
millióit mentse meg... és reményt ad a következő generációknak,
hogy a jövő más lesz. Meg kell próbálnunk. Nem ülhetünk ölbe
tett kézzel, nem nézhetjük végig, hogy emberek halnak meg, mi-
közben nekünk megvan a képességünk és lehetőségünk, hogy
változtassunk a helyzeten.
Csend van, mozdulatlanság.
– A pokolba is... – szól Winston –, oda is követnélek. Veled
harcolok!
– Én is – szól Alia.
– Én is – jelenti ki Brendan.
– Tudod, hogy én benne vagyok – mondja Kenji.
– Én is – szól Lily és Ian egyszerre.
Castle mélyet sóhajt. Hátradől, összecsapja a tenyerét.
– Talán... Talán ön képes lesz jól csinálni azt, amit én rosszul
csináltam. – Fejét ingatja. – Huszonhét évvel vagyok idősebb
202
Tahereh Mafi NE FÉLTS
magánál, és soha nem avatott a bizalmába, de a szívébe látok. És
elhiszem, hogy igaznak gondolja, amit mond. – Csend, óvatos
pillantás. – Támogatjuk. De tudnia kell, hogy nagy és félelmetes
felelősséget vesz magára. Olyan felelősséget, amely megváltoz-
tathatatlanul visszaüthet.
– Felfogtam – felelem halkan.
– Akkor jó, Ms. Ferrars. Sok szerencsét és minden jót! Vilá-
gunk az ön kezében van.
203
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCHÉT
205
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCNYOLC
207
Tahereh Mafi NE FÉLTS
És próbálom, újra és újra.
Háromig számolok.
Behunyom a szemem, és ezúttal nagyon próbálok koncentrál-
ni. Engedek a hirtelen késztetésnek, hogy emeljem fel a kezemet,
szilárdan állok a lábamon. Felsóhajtok. Még szorosabban lehu-
nyom a szemem. Érzem, hogy az energia dagad, tágul, csontja-
imban, véremben lüktet, egyre nő, és aztán olyan erős tömegben
feszít, hogy már nem tudom magamban tartani. Tudom, hogy el
kell engednem. Azonnal. De hogyan?
Régebben mindig úgy gondoltam, meg kell érintenem valamit,
hogy az energia elhagyja a testemet.
Soha nem jutott eszembe, hogy mozdulatlan tárgyra dobjam.
Úgy gondoltam, a végső állomás a kezem, eszembe sem jutott,
hogy a kezemet adótoronyként is használhatom, közegként,
amin át az energia áthalad. De csak most döbbenek rá, hogy
megpróbálhatom átvezetni a kezemen, át a bőrömön. És talán ha
elég erős vagyok, megtanulhatom, hogyan manipuláljam az el-
szabadult energiát a levegőben, hogy arrafelé tereljem, amerre
akarom.
A hirtelen felismerés új adag önbizalommal tölt el. Izgatott
vagyok, kíváncsian várom, vajon beigazolódik-e az elméletem.
Felkészülök, érzem, ahogy az energia ismét árad bennem. Vállam
megfeszül, ahogy az erő bevonja kezemet, csuklómat, alkaromat.
Olyan meleg, olyan intenzív, szinte kézzel fogható, szinte anyag,
olyan fajta erő, ami képes az ujjaimon tapadni.
Ökölbe szorítom a kezem.
Hátrahúzom a karom.
Aztán előrelendítem, és egyszerre kiegyenesítem az ujjaimat.
Csend.
Egyik szememet résnyire nyitom, lopva a súlyzóra pillantok.
Ugyanott van, ahol volt.
Sóhaj.
208
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– FEKÜDJ! – kiált Kenji, azzal hátraránt, és arccal a padlóra
lök.
Hallom, hogy mindenki sikít, és a padlóra vetik magukat kö-
rülöttünk. A nyakamat nyújtogatom, látni akarom, mi történik,
és azt látom, hogy mindenki a fejét fogja, arcukat takarják. Próbá-
lok körülnézni.
Pánik. Döbbenet.
A sziklafal ezer darabra törik, recseg, morajlik, ahogy szétesik.
Döbbenten nézem, ahogy egy hatalmas, csipkés szikladarab
megremeg, aztán elválik a faltól.
Warner éppen alatta áll.
Üvölteni akarok, de mielőtt hang jönne ki a torkomon, azt lá-
tom, hogy felnéz és mindkét kezét a káosz felé emeli. A fal reme-
gése rögtön abbamarad. A szikladarabok megállnak, csak enyhén
remegnek, mintha nem tudnák eldönteni, hogy lehulljanak vagy
visszasimuljanak a helyükre.
A szám tátva marad.
Warner jobbra néz. Bólint.
Követem pillantását. Castle áll a másik oldalon, erejével a fal
másik végét tartja a helyén. Együtt irányítják a padlóra hulló kő-
darabokat, a sziklaszilánkok lassan lebegnek lefelé, az éles kövek
finoman érnek földet a fal maradéka mellett.
Lassan mindenki felnéz, érzik, hogy valami megváltozott. Fel-
tápászkodunk, és döbbenten nézzük, ahogy Castle és Warner
elhárítja a katasztrófát és mindent egy helyre halmoz. Más kár
nem esett. Senki nem sérült meg. Döbbenten, tágra nyílt szemmel
nézem, mi történt, mi történik.
Amikor a munkának végre vége, Warner és Castle egy pilla-
natra elismerően egymásra néznek, aztán ketten kétfelé indul-
nak.
Warner engem keres a tekintetével. Castle mindenkit sorba
vesz.
209
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Jól vagy? – kérdi Warner. Hangja gyakorlatias, tárgyilagos,
de tekintete elárulja. – Nem sérültél meg?
A fejemet ingatom.
– Ez hihetetlen volt.
– Semmi érdemem nincs benne. Castle erejét vettem kölcsön.
– De nagyon jól csinálod – mondom neki, egy pillanatra elfe-
lejtve, hogy haragszom-rád állapot van köztünk. – Hiszen csak
nemrégiben tudtad meg, hogy van ilyen képességed és máris
irányítani tudod. Nagyon természetesen. De ha én próbálok va-
lamit csinálni, közben majdnem megölök mindenkit. – Lehajtom
a fejem. – Mindenben én vagyok a legrosszabb... A legrosszabb.
– Ne legyen rossz érzésed emiatt – vigasztal halkan. – Majd te
is rájössz.
– Neked nehéz volt? – kérdem, és reménykedve nézek fel. –
Nehéz volt rájönni, hogyan irányíthatod az energiádat?
– Ó! – Mintha meglepné ez a kérdés. – Nem. Bár mindig na-
gyon jó voltam mindenben.
Megint lehajtom a fejemet. Sóhajtok.
Warner nevet Felnézek.
Mosolyog.
– Mi az?
– Semmi – feleli súgva.
Éles füttyszót hallok. Hirtelen a hang irányába fordulok.
– Hé!... Semmittevő! – mordul Kenji. – Húzd vissza a beledet
ide! – A lehető legdühösebbnek igyekszik tűnni. – Vissza dol-
gozni! És ezúttal koncentrálj! Nem vagy majom. Ne szórd szana-
szét a szart!
Warner felnevet.
Hangosan.
Visszanézek rá, a fal felé néz, igyekszik türtőztetni magát,
hogy el ne vigyorodjon, hajába túr, egészen tarkójáig simít.
210
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Legalább valaki értékeli a humoromat – szól Kenji, és karon
ragad. – Gyere, hercegnő! Próbáljuk újra! És kérlek, ne ölj meg
mindenkit a teremben.
211
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HARMINCKILENC
213
Tahereh Mafi NE FÉLTS
valamiért. – Megint grimaszt vág. – Jesszus! Nem tudom eldön-
teni, melyik a rosszabb.
– Szerinted én tényleg hisztis vagyok? – kérdem tágra nyílt
szemmel.
– Te ismered magadat egyáltalán?
– Én nem vagyok hisztis, oké? Az én jelenlétem csak bizonyos
figyelmet kelt...
Bosszúsan kifújom a levegőt.
– Hé! – mutat az arcomra. – Én csak azt akarom mondani,
hogy már nem is tudom, mit higgyek. Ültem már ezen a körhin-
tán. Előbb Adam. Most meg Warner. A jövő héten meg talán en-
gem próbálsz befűzni.
– Csak szeretnéd...
– Mindegy – mondja másfelé pillantva. – Nem is vagy az ese-
tem.
– Szépnek tartasz.
– Felfoghatatlanul bizonytalannak, kiismerhetetlennek tarta-
lak.
– Nem is tudom, mi ez, Kenji. – A szemébe nézek. – Éppen ez
a baj. Nem tudom, hogyan magyarázzam, és nem vagyok biztos
abban, hogy teljes mélységében megértem ezt. Még nem. Csak
azt tudom, hogy akármi is legyen, Adammel sosem éreztem.
Kenji összevonja a szemöldökét Meglepett és riadt. Egy má-
sodpercig nem szól semmit. Aztán felsóhajt.
– Komolyan?
Bólintok.
– Komoly komolyan?
– Igen. Olyan... olyan könnyűnek érzem magamat Mintha
csak... nem is tudom... – A hangom megbicsaklik. – Olyan érzés,
mintha életemben először... jól mennének a dolgaim. Mintha erő-
södnék.
214
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– De ez úgy hangzik, mintha csak miattad lenne. Semmi köze
Warnerhez.
– Ez igaz. De van, hogy mások le tudnak húzni. Mintha súlyt
aggatnának ránk. Tudom, hogy Adam nem akarta, de terhelt en-
gem. Két szomorú ember egy rakáson.
– Ajaj! – Kenji hátradől, kezére támaszkodik.
– Amikor Adammel voltam, az együttlétünket mindig beár-
nyékolta valami fájdalom vagy nehézség – magyarázom. – És
Adam mindig olyan komoly volt. Olyan komoly volt, olyan
szenvedély volt benne, hogy néha már fárasztónak találtam.
Mindig bujkáltunk vagy rejtőznünk kellett vagy menekülnünk...
sosem lehettünk együtt zavartalanul. Mintha a világegyetem
próbálná üzenni nekem, hogy túl akaratosan próbálom... túlsá-
gosan erőltetem a kapcsolatot vele.
– Kent nem volt olyan rossz, J. – jegyzi meg Kenji komoran. –
Nem vagy méltányos vele. Az utóbbi időben elég hülyén visel-
kedett, de jó srác. Te is tudod. Most meg pokolian nehéz neki.
– Tudom – sóhajtok. És valahogy mély szomorúságot érzek. –
De a világ még mindig szétesőben van. Még ha meg is nyerjük
ezt a háborút, minden sokkal, de sokkal rosszabb lesz, mielőtt
jobbra fordulna. – Elhallgatok, a kezemet nézem. – Szerintem
akkor mutatkozik meg az ember igazi énje, amikor a dolgok
rosszra fordulnak. Ezt saját tapasztalatból mondom. Magamon
tapasztaltam, a szüleimén tapasztaltam, és a társadalomban is
így van. És igen. Adam jó srác. Tényleg az. De éppen azért nem
való hozzám, mert ő jó.
Felnézek.
– Annyira más vagyok most. Már nem vagyok hozzá való, és ő
sem való hozzám.
– De még mindig szeret téged.
– Nem. Már nem szeret.
– Ez elég súlyos vád.
215
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem vád. Egy napon majd Adam is rájön, hogy amit irán-
tam érzett, az csak elkeseredés okozta ragaszkodás volt. Mind-
kettőnknek nagyon nagy szüksége volt arra, hogy tartozzunk
valakihez, és a múltunkban volt valami közös, amitől összeillő-
nek tűntünk. De ez nem volt elég. Mert ha összeillők lennénk,
nem lettem volna képes olyan könnyen elhagyni. – Lefelé nézek,
elhallgatok. – Warner nem csábított el engem, Kenji. Nem szökte-
tett meg. Én csak... eljutottam egy olyan pontra, amikor számom-
ra minden megváltozott. Minden, amit Warnerről tudni véltem,
tévesnek bizonyult. Minden, amit magamról tudni véltem, té-
vesnek bizonyult. És tudtam, hogy én változom. Tovább akartam
lépni. Dühös akartam lenni és üvölteni akartam, és életemben
először képtelen voltam... Nem akartam, hogy az emberek félje-
nek tőlem, ezért megpróbáltam meg sem szólalni és eltűnni, re-
méltem, hogy ettől jobb lesz nekik. De gyűlölöm, hogy egész éle-
temben ezt a passzív szerepet vettem magamra, és most már tu-
dom, mennyire más lehetett volna minden, ha hittem volna ma-
gamban, amikor fontos lett volna. Nem akarom még egyszer ezt
az utat járni. Nem is fogom. Soha többé.
– Nem kell azt tenned. Miért tennéd? Nem hiszem, hogy Kent
azt akarta volna, hogy maradj veszteg.
A vállam megrándul.
– Még mindig azon tűnődöm, azt akarja-e, hogy az a lány ma-
radjak, akit megismert, akibe beleszeretett.
– Az rossz?
– Már más vagyok, Kenji. Szerinted még az a lány vagyok, aki
voltam?
– Honnan a pokolból tudhatnám?
– Nem is tudod – felelem bosszúsan. – Ezért nem érted. Nem
tudod, milyen voltam. Nem tudod, milyen volt a gondolatvilá-
gom. Nagyon sötét helyen éltem. Nem voltam biztonságban a
saját gondolataim közt. Minden reggel azzal ébredtem, hogy re-
216
Tahereh Mafi NE FÉLTS
mélem, meghalok... aztán a nap hátralévő részét azzal töltöttem,
hogy azon járt az eszem, talán már halott vagyok, mert észre sem
venném a különbséget – mondom nyersebben, mint akartam. –
Volt egy szál, a remény cérnavékony mentőkötele, de életem
nagy részét azzal töltöttem, hogy vártam, valaki megszán-e,
megkönyörül-e rajtam.
Kenji néz, csak néz, szúrós szemmel, elgondolkodón.
– Azt hiszed, nem jöttem rá már régen – mondom még dühö-
sebben –, már abban az elmegyógyintézetben, hogy ha hagyom
magam elragadni a haragtól, felfedeztem volna, hogy van elég
erőm a két kezemmel kitörni onnan, minden falon át?
Kenji összerezzen.
– Nem gondolod, hogy egyfolytában erre gondolok? – kérdem
remegő hangon. – Nem gondolod, hogy ez a tudat emészt? Az,
hogy tudom, azért kellett olyan sok évig raboskodnom, mert vo-
nakodtam megismerni önmagamat, mint emberi lényt. Kétszáz-
hatvannégy napig, Kenji – mondom nyeldekelve a haragtól. –
Kétszázhatvannégy napig voltam odabent, és végig megvolt az
erőm, hogy kitörjek onnan, de nem tettem, mert fogalmam sem
volt, hogy képes vagyok rá. Mert sosem próbáltam. Mert hagy-
tam, hogy a világ megtanítson gyűlölni magamat. Gyáva voltam.
Gyáva. És szükségem volt egy másik személyre, hogy megmond-
ja, mire vagyok képes, mielőtt bármit tettem volna, hogy meg-
mentsem magamat. Ez nem Adamről és nem Warnerről szól. Ez
rólam szól, és arról, hogy mit akarok. Rólam szól, arról, hogy tíz
év után végre megértettem, mit akarok elérni tíz év múlva. Tíz év
múlva életben leszek. És boldog leszek. És erős. És nem lesz
szükségem másra, hogy ezt elmondja nekem. Mert magamtól is
tudom, és mindig tudni fogom.
Szabálytalanul veszem a levegőt, próbálom csillapítani szívem
heves dobogását.
Kenji csak néz, kissé döbbenten.
217
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt akarom, hogy Adam boldog legyen, Kenji. Igazán azt
akarom. De ő és én olyanok vagyunk, mint az állóvíz.
– Ezt hogy érted?
– Sosem mozduló víz – pontosítok. – Egy ideig jó, mert inni
lehet belőle és megvan a mindennapi folyadékunk. De ha túl so-
káig áll, akkor megposhad. Mérgező lesz. – Fejemet ingatom. –
Nekem hullámok kellenek. Vízesés. Gyors áramlatok.
– A fenébe! – Kenji idegesen nevet, fejét vakarja. – Szerintem le
kéne írnod ezt a beszédet, hercegnő! Mert ezt személyesen kell
elmondanod neki.
– Tessék?
Testem mozdulatlanná merevedik.
– Igen. – Köhécsel. – Mert Adam és James holnap idejön.
– Tessék?
Alig kapok levegőt.
– Igen. Fura, ugye? – Nevetni próbál. – Nagggyon, nagggyon
fura.
– Miért? Miért jönne ide? Egyáltalán honnan tudod?
– Hát... szóval... mondjuk, hogy visszamentem hozzájuk. –
Megint csak köhécsel. – Szóval... hogy megnézzem, mi a helyzet
velük. Főleg James miatt. – Elkapja a pillantását, körülnéz.
– Ellenőrizni akartad őket?
– Mondhatni. Csak biztosra akartam venni, hogy minden
rendben van. – Bólint, bár nincs mire. – Mondtam neki, hogy
egészen jó tervünk van – mondja rám mutatva. – Hála neked,
persze. Egészen nagyszerű terv. Szóval. Mondtam neki, hogy jó a
kaja... És meleg vízzel lehet zuhanyozni. Szóval tudja, hogy War-
ner nem vert át minket vagy ilyesmi. És persze mást is mondtam
neki.
– Mi mást? – kérdem, már gyanakvón. – Mit mondtál még ne-
ki?
– Hmmm... – Kenji az inge szélét rángatja.
218
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Kenji!
– Oké... figyelj – mondja a kezét felemelve. – Csak ne kapd fel
a vizet... Oké?
– Már felkaptam! Nagyon dühös...
– Ott biztosan meghaltak volna. Nem hagyhattam őket ott azon
a nyomorúságos helyen magukra... különösen Jamest nem... és
különösen azok után nem, hogy van tervünk...
– Mit mondtál nekik, Kenji?
Türelmem rohamosan fogy.
– Talán... – szólal meg nagy nehezen, és fokozatosan hátrál –,
talán azt mondtam, hogy logikusan gondolkodó, nyugodt, ked-
ves lány vagy és nem bántasz senkit, különösen nem a te rendkí-
vül jóképű Kenji barátodat...
– A fenébe, Kenji, mondd meg, hogy mit...
– Öt lépés távolság kell.
– Micsoda?
– Öt lépés. Távolság. Kettőnk között.
– Egy tenyérnyit adok.
Kenji feszengve toporog.
– Oké... hát., talán... talán azt mondtam neki... hogy... hiányzik
neked. Nagyon.
Szavai hallatán kis híján hanyatt esem.
– Mit mondtál neki? – Hangom suttogássá halkul.
– Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ide hozzam. Oké? Azt
hitte, hogy szerelmes vagy Warnerbe, és a büszkesége, az átko-
zott büszkesége... bolondul fontos neki...
– Mi a franc van veled? – kiáltok rá. – Ezek meg fogják ölni
egymást!
– Esély nekik, hogy kibéküljenek – mondja Kenji. – És akkor
barátok lehetünk, ahogy akartad...
– Ó, istenem! – eltakarom a szemem. – Te meg vagy bolondul-
va? Miért tetted ezt? Most megint össze kell törnöm a szívét!
219
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Tudod, arra gondoltam... talán fenntarthatnád a látszatot,
hogy téged nem érdekel Warner... Csak addig, amíg a háborúnak
vége lesz. Mert úgy kevésbé lenne bonyolult és stresszes az éle-
tünk. Úgy jól ki tudnánk jönni egymással, és Adam és James sem
halna meg odakint. Tudod... Minden jó, ha vége jó.
Annyira dühös vagyok, hogy egész testem remeg.
– Valami mást is mondtál neki, ugye? – kérdem szigorúan. –
Mondtál még valamit neki. Rólam. Igaz?
– Mit? – Kenji határozottan hátrál. – Én nem...
– Csak ennyit mondtál neki? Felelj! Csak annyit, hogy hiány-
zik nekem? Vagy mondtál valami mást is?
– Ó... Most, hogy említed... hát... talán azt is mondtam neki,
hogy még mindig szerelmes vagy belé.
Agyam felbődül.
– És... talán azt is, hogy folyton róla beszélsz... És talán azt is
mondtam neki, hogy annyira hiányzik neked, hogy sokat sírsz.
Talán. Nem is tudom, mit mondtam... Nagyon sokáig beszélget-
tem, szóval...
– Ezért MEGÖLLEK...!
– Ne... – rám mutat és hátrál, egyre csak hátrál. – Ez nem he-
lyes, Juliette. Te nem szeretsz embert ölni. Nem emlékszel? Teljes
mértékben ellenzed. Szeretsz beszélni az érzéseidről és a szivár-
ványról...
– Miért, Kenji? – kérdem, arcomat kezembe temetve. – Miért?
Miért hazudtál neki?
– Azért, mert... Azért mert – hangja nyers, ideges. – Azért,
mert ez baromság. Emberek nyomorognak. Halnak meg. A világ
romokban. Mindenki elvesztette az otthonát... a családját... min-
dent, akit, amit, szerettek. Te meg Kent rendezzétek ezt az idét-
len gimis szerelmi drámát egymás között, felnőtt módjára. Nem
kéne így elvesztenünk egymást. Hiszen mindenki mást elvesztet-
tük, aki fontos volt nekünk.
220
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Már dühös.
– Életben vannak, J. Még életben vannak. – Rám néz, szemé-
ben leplezetlen érzelem csillog. – Ez nekem elég ok, hogy meg-
próbáljam életben tartani őket. – Másfelé néz, halkabban folytat-
ja. – Kérlek! Olyan szar a helyzet. Ez az egész. Úgy érzem maga-
mat, mint egy gyerek, aki belekeveredett egy csúnya válási ügy-
be. Én nem akartam hazudni neki, oké? Mégis hazudtam. De le-
galább meggyőztem, hogy jöjjenek vissza hozzánk. És talán, ha
itt lesz, már maradni akar.
Csak bámulok. Nem is tudom, mit szóljak.
– Reggel megyek értük.
– Ugye, tudod, hogy elmondom Warnernek? Te is tudod,
hogy nem tarthatod itt őket, nem teheted láthatatlanná őket.
– Tudom.
– Akkor jó.
Annyira dühös vagyok, hogy már rá sem tudok nézni.
– Szóval... – szól Kenji. – Jó, hogy beszéltem?
Hátraperdülök. Hangom halálosan lágy, arcom egyujjnyira
van az arcától.
– Ha megölik egymást, kitöröm a nyakad!
– A fenébe, hercegnő! Mióta vagy ilyen vad?
– Nem viccelek, Kenji! Már megpróbálták megölni egymást, és
majdnem sikerült is nekik. Remélem, nem felejtetted el azt a rész-
letet, amikor a szivárványról fantáziáltál. – Döbbenten nézem. –
Ez a történet nem csak arról szól, hogy két srác nem szereti egy-
mást. Egyik a másik halálát kívánja és viszont.
Kenji felsóhajt. A falat bámulja.
– Nem lesz semmi baj – mondja. – Majd kitalálunk valamit.
– Nem. Te fogsz kitalálni valamit.
– Nem tudnád ezt az egészet az én nézőpontomból szemlélni?
Nem látod be, mennyivel jobb lenne mindenkinek, ha együtt
lennénk? Ha összetartanánk? Senki nem maradt, J. Csak mi va-
221
Tahereh Mafi NE FÉLTS
gyunk. Nem kéne mindenkinek szenvedni csak azért, mert te
meg Kent már nem jöttök ki egymással. Nem kéne így élnünk.
Behunyom a szememet. Mélyet sóhajtok, és próbálok meg-
nyugodni.
– Értem. Megértem a szempontjaidat. Tényleg. Én szeretlek,
mert azt akarod, hogy mindenki viszonylag jól érezze magát és
szeretlek, amiért vigyázol rám és azt akarod, hogy Adam és én
újra összejöjjünk. Tudom, mi mindenen mész keresztül most. És
nagyon sajnálom, Kenji. Igazán nagyon sajnálom. Tudom, hogy
nem könnyű neked. De pontosan ezért nem értem, miért kény-
szeríted kettőjüket össze. Azt akarod, hogy ők ketten egy helyi-
ségben legyenek. Zárt helyen. Azt hittem, nem akarod, hogy
meghaljanak.
– Szerintem egy kicsit pesszimistán látod ezt a helyzetet.
– A fenébe, Kenji!
Kimerülten, bosszúsan, hirtelen mozdulattal tárom szét két
karomat, és észre sem veszem, mit tettem, amíg meg nem hallom
a reccsenést. A hang irányába nézek. Egy egész polcnyi súlyzót
vertem le. A terem másik végében.
Két lábon járó katasztrófa vagyok.
– Le kell nyugodnom – mondom, és nagyon igyekszem nyu-
godt hangon szólni. – Visszajövök, és amikor alszol, kopaszra
borotválom a fejedet.
Kenjin most először látszik igazi ijedtség.
– Ezt nem tennéd.
A szemközti fal felé indulok. Odaérek. Megnyomom a lift
gombját.
– Mélyen alszol, ugye?
– Ez nem olyan mulatságos, J... ez egyáltalán nem mulatsá-
gos...
A liftajtó kinyílik. Belépek.
– Jó éjt, Kenji.
222
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Még hallom, ahogy kiabál rám, amikor becsukódik az ajtó.
223
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVEN
225
Tahereh Mafi NE FÉLTS
mondom a párnát arcomhoz ölelve. – Olyan nagyon hülye hely-
zet!
Végül ledobom a párnát. A karom elernyed.
De amikor újra felnézek, Warner már nincs ott.
Riadtan ülök fel. Körülnézek.
A sarokban áll, nadrágot húz.
Próbálok nem nézni rá, ahogy visszamászok az ágyba. Lerú-
gom lábamról a cipőt, bebújok a takaró alá, a párnák alá fúrom
fejem. Érzem, hogy súly nehezedik az ágyra, nyilván Warner ült
le mellém. Leveszi az egyik párnát a fejemről. Közelebb hajol.
Orrunk szinte összeér.
– Egyáltalán nem szereted? – kérdezi.
A szívem újra dobogni kezd. Nagyon idétlen a hangom.
– Mármint szerelemmel?
Bólint.
– Nem.
– Nem is vonzódsz hozzá?
– Hozzád vonzódom.
– Komolyan kérdezem.
– Komolyan válaszoltam.
– Hiszel bennem? – kérdezi, és elkapja a tekintetét.
– Nem tudod megállapítani? – kérdezem. – Nem érzed?
Vagy elment az eszem, vagy jól láttam, hogy Warner az előbb
elpirult.
– Túlságosan nagyra tartasz, szerelmem. – A takarót nézi.
Hangja gyengéd. – Csalódást okozok neked. Sok hibám van.
Nem is gondolnád, hogy mennyi.
Felülök. Figyelmesen nézem.
– Annyira más vagy! – súgom. – Olyan más, és semmit sem
változtál!
– Ezt hogy érted?
226
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Most olyan kedves vagy. Nagyon... nyugodt. Sokkal nyu-
godtabb, mint korábban.
Sokáig nem szólal meg. Aztán feláll, és kimért, feszes hangon
így szól: – Nos, igen. Biztos vagyok benne, hogy te meg
Kishimoto kitaláltok majd valamit a helyzet megoldására. Most
bocsáss meg...
Azzal elmegy. Megint.
Már fogalmam sincs, mit gondoljak róla.
227
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENEGY
228
Tahereh Mafi NE FÉLTS
hogy hova tedd a holmidat. Lehet saját szekrényed – mondom,
közben Brendanre pillantva. Bólint, érti a célzást, rögtön felugrik.
– Igazán? – szól James. – Az nagyon jó. Szóval ide hozzák nek-
tek az ételt? És akkor zuhanyoztok, amikor akartok? Takarodó
van?
– Igen és nem – feleli Brendan, azzal kézen fogja a fiút, és fel-
kapja kis csomagját. – Addig maradunk fent, ameddig csak aka-
runk. Vacsora után esetleg megmutatom, hogyan kell használni a
kondibicikliket...
Hangja egyre halkabb, elmosódott visszhang, ahogy eltűnnek
az öltözőben.
Amikor James már nincs a helyiségben, mindenki fellélegzik.
Felkészülök. Előrelépek.
– Nagyon sajnálom – szólal meg Adam, és elindul felém a te-
rem másik végéből. – Fogalmad sincs, mennyire...
– Adam – vágok a szavába nyugtalanul. Idegesen. Mondanom
kell valamit, mégpedig most – Kenji hazudott neked.
Adam megáll. Teste megmerevedik.
– Nem sírtam miattad – mondom, és magam is elcsodálko-
zom, lehetséges-e ilyen hírt közölni vele úgy, hogy ne alázzam
meg, és ne törjem össze a szívét. Szörnyetegnek érzem magam. –
Igazán nagyon örülök, hogy itt vagy, de ne gondold, hogy valaha
újra járhatunk.
– Ó! – szólal meg. Meginog a lábán. Tekintetét a földre szegezi.
Két kézzel túr a hajába. – Hát, jó.
Szemem sarkából látom, hogy Kenji engem néz. Integet, pró-
bálja felkelteni a figyelmet maga iránt, de még mindig nagyon
dühös vagyok rá. Nem akarok beszélni vele, amíg ezt a dolgot
helyre nem tettem.
– Adam... Sajnálom...
– Ne... – mondja, a kezét emeli, megállít. Kissé kábultnak tű-
nik. Furcsa. – Rendben van. Tényleg. Már tudtam, hogy ezt fo-
229
Tahereh Mafi NE FÉLTS
god mondani nekem. – Zavartan felnevet. – Bár azt hittem, ha
előre tudom, nem lesz olyan érzés, mintha gyomron rúgtak volna.
– Összerezzen. – De az. Így is pokolian fáj.
A falhoz támaszkodik, lecsúszik a padlóra.
Nem néz rám.
– Honnan tudtad? – kérdem. – Honnan tudtad, hogy mit fo-
gok mondani?
– Megmondtam neki, mielőtt lejöttél – szól Kenji, azzal előre-
lép. Éles pillantást vet rám. – Most már tiszta vagyok. Elmond-
tam neki, amit tegnap beszéltünk. Mindent, amit mondtál.
– Akkor miért van még mindig itt? – kérdem csodálkozva.
Adam felé fordulok. – Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy so-
ha többé nem akarsz látni.
– Ezt soha nem lett volna szabad mondanom.
Még mindig nem emelte fel tekintetét.
– Tehát... nincs kifogásod? – kérdem. – Nincs kifogásod War-
ner ellen?
Adam undorral néz fel. Egy pillanat alatt olyan nagyon meg-
változott!
– Neked elment az eszed? Legszívesebben beleverném a fejét
ebbe az átkozott falba!
– Akkor miért vagy még mindig itt? – teszem fel újra a kér-
dést. – Nem értem...
– Azért, mert nem akarok meghalni. Azért, mert egyfolytában
azon agyaltam, hogyan tartsam el a kisöcsémet, és semmilyen
megoldásra nem jutottam. Mert pokoli hideg van odakint, és Ja-
mes éhes, és mert nálunk hamarosan kikapcsolják a villanyt. –
Adam erősen zihál. – Nem tudtam, mi mást tehettem volna. Szó-
val most itt vagyok, a büszkeségem a béka segge alatt, és remé-
lem, itt maradhatok az exbarátnőm új pasijának a legénylakásán
és legszívesebben kinyírnám magam. – Zavartan rázza a fejét. –
És kibírom... mindent kibírok, ha ez azt jelenti, hogy James biz-
230
Tahereh Mafi NE FÉLTS
tonságban van. De most még azt várom, hogy az a szaralak pasid
megjelenik és meg akar ölni.
– Nem a pasim – mondom halkan. – És nem fog megölni. Nem
is érdekli, hogy itt vagy.
Adam hangosan felnevet.
– Baromság!
– Komolyan mondom.
Adam feláll, és a szemembe néz.
– Azt akarod bemesélni nekem, hogy itt maradhatok, az ő
edzőtermében, az ételét ehetem, és ezt egyszerűen megengedi ne-
kem? – A szeme tágra nyílik, nem tudja elhinni. – Te még mindig
nem érted ezt a pasit. Nem úgy működik, ahogy te gondolod,
Juliette. Nem úgy gondolkodik, mint egy normális ember. Ez egy
félelmetes pszichopata. Neked tényleg elment az eszed, ha azt
hiszed, teljesen rendben van, hogy ilyen emberrel lógsz.
Összerezzenek. Ez fájt.
– Nagyon válogasd meg a szavaidat, ha velem beszélsz,
Adam. Többé nem fogom tűrni a sértéseidet.
– Ezt el sem tudom hinni... El sem tudom hinni, hogy itt állsz,
és így bánsz velem.
Arca eltorzul, nagyon taszító kifejezést vesz fel.
Düh.
– Nem akarlak megsérteni...
– Talán akkor kellett volna ennek az eszedbe jutnia, mielőtt
egy pszichopata karjaiba omlottál.
– Nyugodj meg, Kent! – Kenji éles figyelmeztetését hallom a
szoba sarkából. – Ha jól emlékszem, megígérted, hogy nyugodt
maradsz.
– Nyugodt vagyok – mondja, de hangja egyre harsányabb, te-
kintete lángol. – Egész idő alatt hazudtál nekem, amíg együtt
voltunk. Megcsaltál engem...
– Nem.
231
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ilyen szarság nem történik egyik napról a másikra! – üvölti.
– Az ember nem szeret ki csak úgy a másikból...
– Mi szakítottunk, Adam. Vége. Nem fogom még egyszer vé-
gigcsinálni. Itt maradhatsz. Különösen James miatt. De nem sér-
tegethetsz. Ahhoz nincs jogod.
Adam minden arcizma megfeszül. Felkapja a holmiját, és nagy
léptekkel elindul az öltöző felé.
232
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENKETŐ
– Ezért megöllek.
– Nem volt ilyen, amikor meglátogattam – mondja nekem Kenji.
– Esküszöm, hogy rendben volt. Csak szomorúnak látszott.
– Persze az, hogy engem viszontlátott, nem keltett benne bol-
dog emlékeket.
Kenji felsóhajt. Félrenéz.
– Nagyon sajnálom. Esküszöm. De nem hazudott, J. Gyakorla-
tilag semmijük sem volt, amikor visszamentem hozzájuk. Kent
azt mondja, a készleteik fele odalett, nem vette észre, hogy a pol-
cok fele összetört a robbanásban. Némelyik üveg teteje levált,
rágcsálók zabálták az élelmüket, minden csupa mocsok volt. És
teljesen egyedül voltak odakint. Pokoli hideg van és fogalmad
sincs, milyen nyomasztó volt úgy látni őket és James...
– Megértettem, Kenji. – Sóhajtok. Lassan leülök a padlóra. –
Tényleg megértem.
Felnézek, körbepillantok. Mindenki elfoglalja magát valami-
vel. Futnak, nyújtanak, súlyt emelnek. Azt hiszem,
mindannyiunkat megviselt ez a dráma. Már senki nem akar fog-
lalkozni vele.
Kenji leül velem szembe.
– Nem bánhat velem így – szólalok meg. – És nem vagyok haj-
landó ezt a beszélgetést még egyszer lefolytatni vele. – Ránézek.
– Te hoztad ide. A te felelősséged. Három hetünk van a terv
megvalósításának kezdetéig, és sok mindennel le vagyunk ma-
radva. Muszáj lejönnöm ide edzeni minden nap, és nem akarom,
hogy aggódnom kelljen, mikor csinál nekem ilyen jelenetet.
– Tudom... tudom...
– Akkor jó.
233
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Hé... komolyan mondtad?... Azt, hogy Warnert nem érdekli,
hogy itt van?
– Igen. Miért?
Kenji összevonja a szemöldökét.
– Hát... ez... elég furcsa.
– Egy napon... rájössz, hogy Warner nem olyan őrült, mint
amilyennek gondolod.
– Persze. Vagy egy nap majd át tudjuk programozni a chipet a
fejében.
– Fogd be! – szólok rá nevetve, kissé meglökve.
– Jól van, jól van. Felállni! Menjünk! Ideje dolgozni.
234
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENHÁROM
235
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ezt hogy érted? ... – Ránézek, aztán Castle-re, megerősítésért.
– Hogyan lehetséges ez?
– Ugyanúgy, ahogy át tudod törni a betont anélkül, hogy ba-
jod esne – magyarázza Alia. – Ezzel nem sérülsz meg, ha megtá-
madnak, például rád lőnek. – Mosolyog. – A képességed gyakor-
latilag legyőzhetetlenné tesz.
Nahát!
– Ez az öltözék inkább csak elővigyázatosság – folytatja. – Már
láttuk, hogy megsérülhet a bőröd, ha nem tudod tökéletesen sza-
bályozni az erődet. Amikor a laborban megrepesztetted a betont,
azt hittük, az ütés erejétől szakadt fel a bőröd. De miután meg-
vizsgáltuk a helyzetet és a képességeidet, Castle és én arra jutot-
tunk, hogy ez a következtetés pontatlan.
– Az energiáink sosem következetlenek – szólal meg Castle, és
bólint Alia felé. – Bizonyos mintázatokat követnek, szinte mate-
matikai pontossággal. Ha nem sérülsz meg, amikor áttörsz egy
betonfalat, valószínűtlen, hogy megsérülnél attól, hogy a beton-
padlóra csapsz, de mégis bekövetkezik, aztán, amikor másodszor
csinálod ugyanezt, semmi következménye nincsen. – Rám néz. –
A sérüléseid az energiád irányításának függvényében következ-
nek be. Ha kicsúszol az electricum hullámhosszából, ha csak egy
pillanatra is kikapcsolsz, sebezhető leszel. Ne feledd, hogy min-
dig legyen aktív. Ha ezt teszed, nem tudnak legyőzni.
– Most annyira utállak – mordul Kenji. – Gyakorlatilag le-
győzhetetlen... a seggem, az...!
– Csak nem vagy irigy? – vigyorgok rá.
– Rád sem tudok nézni.
– Ezen nem kéne meglepődnöd – szól Warner. Abban a pilla-
natban lépett be. Hirtelen hátrafordulok. Elindult a csoport felé,
arcán halvány, konkrétan senkinek nem szóló mosoly. Leül ve-
lem szembe. A szemembe néz, és azt mondja: – Mindig is tud-
236
Tahereh Mafi NE FÉLTS
tam, hogy ha egyszer sikerül irányítás alá vonnod az erődet, sen-
ki nem érhet fel hozzád.
Próbálok levegőt venni.
Warner végre megszakítja a szemkontaktust és körülnéz a te-
remben.
– Jó estét mindenkinek – mondja. Castle felé bólint. Az elisme-
rés különös jele.
Adam is elismerés különös jelét mutatja.
Átható, leplezetlen gyűlölettel néz Warnerre, mintha tényleg
meg akarná ölni, és hirtelen olyan idegesség tör rám, amilyenhez
hasonlót egész nap nem éreztem. Adam és Warner között cikázik
tekintetem, és fogalmam sincs, mit csináljak. Nem tudom, tör-
ténni fog-e valami, és nagyon szeretném, ha minden civilizáltan...
– Szia! – szól James olyan hangosan, hogy mind összerezze-
nünk. Warnerre néz. – Te mit csinálsz itt?
Warner összevonja a szemöldökét.
– Itt élek.
– Ez a te házad? – kérdi James.
Furcsa. Nem tudom, mit mondott neki Adam és Kenji.
Warner bólint.
– Bizonyos mértékig igen. Ez az otthonom. Odafent lakom.
– Ez nagyon klassz – vigyorog James. – Ez az egész hely na-
gyon klassz. – Elkomorul. – Bár azt hittem, téged utálnunk kell.
– James – szól rá Adam, és figyelmeztető pillantást vet öccsére.
– Mi az? – kérdi James.
– Szabad engem utálni – feleli Warner. – Utálhatsz, ha akarsz.
Nem érdekel.
– Pedig érdekelnie kéne – feleli James meglepetten. – Nekem
nagyon rosszul esne, ha valaki utálna.
– Még fiatal vagy.
– Már majdnem tizenkét éves vagyok – feleli James.
– Nekem azt mondták, tízéves vagy.
237
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt mondtam, majdnem tizenkét éves vagyok – mondja Ja-
mes, grimaszt vágva. – És te hány éves vagy?
Mindenki őket nézi. Mindenki őket hallgatja. Túlságosan le-
nyűgözi őket a történés ahhoz, hogy másfelé nézzenek.
Warner hosszasan nézi Jamest. Vár a válasszal.
– Tizenkilenc.
James szeme tágra nyílik.
– Csak egy évvel vagy idősebb, mint Adam... Hogyhogy ennyi
jó holmid van, ha csak egy évvel vagy idősebb Adamnél? Nem
ismerek senkit, aki annyi idős, mint te és ilyen jó cuccai vannak.
Warner rám néz. Aztán megint Jamesre. És megint rám.
– Van valami, amit hozzá szeretnél tenni ehhez a beszélgetés-
hez, szerelmem?
A fejemet ingatom. Mosolyogva.
– Miért mondod neki, hogy „szerelmem”? – kérdi James. –
Máskor is hallottam már, hogy ezt mondtad. Többször is. Te is
szerelmes vagy belé? Szerintem Adam szerelmes belé. Bár Kenji
nem szerelmes belé, már megkérdeztem tőle.
Warner csak pislog.
– Nos? – kérdi James.
– Mit nos?
– Szerelmes vagy belé?
– És te?
– Tessék?! – James elpirul. – Nem. Kábé egymillió évvel idő-
sebb nálam.
– Szeretné valaki folytatni ezt a beszélgetést? – kérdi Warner,
körülnézve a csoporton.
– Nem válaszoltál a kérdésemre – reklamál James. – Arra,
hogy miért van ilyen sok holmid. Nem akarok tolakodó lenni.
Még sosem zuhanyoztam meleg vízben. És olyan sok étel van
nálad. Nagyon jó lehet, hogy mindig ilyen sok ennivalód van.
Warner váratlanul összerezzen. Megfontoltabban nézi Jamest.
238
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem valami szörnyű rossz dolog, hogy mindig van meleg
víz és étel.
– Akkor miért nem válaszolsz a kérdésemre? Arról, hogy hon-
nan van ennyi mindened.
Warner felsóhajt.
– Én vagyok a 45-ös szektor katonai parancsnoka és kormány-
zója. Most a hadsereg-parancsnokság épületében vagyunk. Itt
dolgozom. Az a dolgom, hogy felügyeljem a katonákat és a hoz-
zánk tartozó lakókörletekben élő civileket. Azért fizetnek, hogy
itt éljek.
– Ó! – James hirtelen falfehérre sápad. – A Regenerációnak
dolgozol?
– James... Semmi baj, James... – nyugtatja Kenji. – Itt biztonság-
ban vagy, oké? Senki sem fog bántani.
– Ilyen pasiba estél bele, ugye? – mordul rám Adam. – Akitől
megijednek a gyerekek.
– Örülök, hogy viszontlátlak, Kent – szól Warner. – Remélem,
jól érzed magad itt.
Adam mintha minden erejével türtőztetné magát, nehogy va-
lami gorombaságot mondjon.
– Szóval te tényleg nekik dolgozol? – teszi fel James a kérdést
ismét Warnernek. Hangja alig hallható, tekintete nem mozdul a
parancsnok arcáról. Annyira remeg, hogy rettenetesen sajnálom.
– Te... te a Regenerációnak dolgozol?
Warner tétovázik. Félrepillant, aztán megint Jamesre néz.
– Elméletileg... igen.
– Ezt hogy érted? – kérdi James.
Warner a kezét nézi, szótlanul.
– Hogy érted azt, hogy elméletileg? – teszi fel kitartóan újra a
kérdést James.
– Ezt azért kérdezed, mert tényleg a kérdés tisztázását szeret-
néd, vagy azért, mert nem tudod, mit jelent az „elméletileg” szó?
239
Tahereh Mafi NE FÉLTS
James tétovázik, rémülete egy pillanatra zavart grimasszá vál-
tozik. Bosszúsan egészíti ki a kérdést: – Hát jó. Mit jelent az, hogy
elméletileg?
– Az elméletileg azt jelenti, hogy a Regenerációnak kéne dol-
goznom. A valóság azonban az, hogy egy csapat lázadót fogad-
tam be a kormány tulajdonában álló katonai bázison... sőt, a ma-
gánlakosztályomban... és azért biztosítok szállást és ellátást
ezeknek a lázadóknak, hogy megdönthessék a jelenlegi rezsimet.
Tehát a válasz: ezzel valójában nem a Regeneráció érdekeit szol-
gálom. Árulást követtem el. Ezért pedig halálra ítélhetnek.
James hosszú ideig nézi.
– Ezt jelenti az elméletileg?
Warner a falat nézi. Felsóhajt megint.
Nagyon kell uralkodnom magamon, hogy fel ne nevessek.
– Egy pillanat... Ezek szerint nem vagy rosszfiú – jegyzi meg
James hirtelen. – A mi oldalunkon állsz, ugye?
Warner lassan James felé fordul, a szemébe néz. Egy szót sem
szól.
– Nos? – kérdi James türelmetlenül. – A mi oldalunkon állsz?
Warner pislog. Kétszer.
– Ezek szerint... – feleli, és úgy néz ki, maga sem hiszi, hogy
kimondta.
– Szerintem inkább folytatnunk kéne a Juliette öltözékéről szó-
ló beszélgetést – szól közbe Castle. Diadalmas mosollyal néz
Warnerre. – Alia sok időt töltött a tervezéssel, és tudom, hogy
van még mit mondania.
– Igen – szól Kenji izgatottan. – Ez jól néz ki. Én is akarok ilyet.
Nekem is lehet?
Nem tudom, vajon én vagyok-e az egyetlen, aki észreveszi,
hogy Warner keze remeg.
240
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENNÉGY
– Üss meg!
Warner velem szemben áll, feje kissé oldalra biccentve. Mindenki
minket néz.
A fejemet rázom.
– Ne félj, szerelmem – biztat. – Csak szeretném, ha kipróbál-
nád. – Karja lazán lóg, természetes tartással áll. Szombat reggel
van, ami azt jelenti, hogy nem kell a napi munkával foglalkoznia.
Ami továbbá azt is jelenti, hogy úgy határozott, ezen a napon
velem edz. Újra a fejemet rázom.
Felnevet.
– Jó, hogy Kenjivel edzel... de ez ugyanolyan fontos. Meg kell
tanulnod harcolni. Képesnek kell lenned megvédeni magadat.
– De meg tudom védeni magamat – mondom. – Elég erős va-
gyok.
– Az erő nagyon jó... de semmit nem ér technika nélkül. Ha az
ellenfél föléd kerekedik, akkor nem vagy elég erős.
– Nem hiszem, hogy ez előfordulna. Nem igazán.
– Nagyra értékelem az önbizalmadat.
– De hát ez igaz.
– Amikor először találkoztál apámmal... jól emlékszem, hogy a
katonák lefogtak?
Meghűl bennem a vér.
– És amikor megkezdődött a harc, azok után, hogy elhagytam
Omega Pontot... Nem ugyanez történt? A katonák legyűrtek. El-
fogtak és apám elé hurcoltak.
A kezem ökölbe szorul.
– És amikor már fogságban voltál... Apám nem győzött le még
egyszer?
Lehajtom a fejem.
241
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt akarom, hogy képes legyél megvédeni magad – szól
Warner már enyhébb hangon. – Azt akarom, hogy megtanulj
harcolni. Kenjinek igaza volt a múltkor, amikor azt mondta, nem
dobálhatod az energiádat csak úgy, vaktában. Nagyobb pontos-
ságot kell elérned. Mindig szándékolt, célzatos mozdulatokat kell
tenned. Pontosan érezned kell az ellenfeledet, mentálisan és testi-
leg is, tudnod kell kiszámítani, mi lesz a következő lépése. Az erő
csak az első elem.
Felnézek, tekintetünk találkozik.
– Üss meg! – utasít.
– Nem tudom, hogyan kell – ismerem be, eléggé zavartan.
Nagyon türtőzteti magát, hogy el ne mosolyodjon.
– Önkénteseket keresel? – Kenji hangját hallom. Közelebb lép
hozzánk. – Mert ha Juliette-et nem érdekli a feladat, szívesen
seggbe rúglak.
– Kenji! – csattan a hangom. Hátraperdülök. Szemem össze-
szűkül.
– Mi az?
– Gyerünk, szerelmem! – szól hozzám Warner. Kenji megjegy-
zése nem rendíti ki nyugalmából. Úgy néz rám, mintha rajtunk
kívül senki nem lenne a helyiségben. – Azt akarom, hogy pró-
báld ki. Használd az erődet! Merítsd belőle! És üss meg!
– Attól tartok, hogy sérülést okozok neked.
Warner megint felnevet. Elkapja tekintetét. Ajkára harap, mo-
solyt fojt el.
– Nem okozol sérülést nekem... Bízz bennem!
– Azért, mert a tested közömbösíti az energiámat?
– Nem. Azért, mert képtelen vagy bántani. Nem tudod, hogyan
kell.
Arcom bosszús grimaszba rándul.
– Hát jó.
242
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Öklömet lendítem úgy, ahogy elképzeléseim szerint egy ütés-
nek lendülnie kell. De mozdulatom erőtlen, remegő, és olyan
megalázóan rossz, hogy kis híján félúton feladom.
Warner elkapja a karomat. A szemembe néz.
– Koncentrálj! Képzeld el, hogy meg vagy rémülve. Félsz. Az
életedért harcolsz. Védd magad!
Erőteljesebben húzom vissza a karom, újra próbálkoznék,
amikor Warner megállít. Megragadja a könyökömet és enyhén
megrázza.
– Ez nem baseball. Nem kell lendületből ütnöd, és nem kell a
füledig emelni a könyöködet. Ne adj az ellenfelednek előnyt az-
zal, hogy kimutatod, mire készülsz. Az ütés legyen teljesen vá-
ratlan! Újra próbálkozom.
– Az arcom középen van, szerelmem, itt – mondja, ujját állá-
hoz érintve. – Miért a vállamat akarod megütni?
Újra próbálkozom.
– Ez már jobb... figyelj a karodra... a bal öklödet emeld fel...
védd az arcodat...
Kezem erővel lendül, gyenge ütés, váratlan mozdulat, tudom,
hogy még nem készültem fel rá.
Túl gyorsak a reflexei.
Ujjai egy pillanat alatt a felkarom köré fonódnak. Erősen le-
rántja maga felé, kibillenek egyensúlyomból, feléje dőlök. Ar-
cunk egyujjnyira van egymástól.
Zavartan nézek fel.
– Ez szép volt – mondja közömbösen. Elenged. – Próbáld újra!
Megteszem.
Visszakézből hárítja az ütést, a csuklómat éri, eltéríti a karo-
mat Újra próbálkozom.
Ugyanazzal a mozdulattal a levegőben kapja el a karomat,
megint maga felé húz. Közel hajol hozzám.
243
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Senkinek ne engedd, hogy így megfogja a karodat. Mert
amint megragadtak, átveszik az irányítást a tested felett.
Azzal, mintha ezt akarná bizonyítani, maga felé ránt, aztán
hátrataszít. Keményen.
Nem túl nagy erővel.
De akkor is.
Kezd bosszantani, és érzi ezt.
Mosolyog.
– Tényleg azt akarod, hogy megüsselek? – kérdem. Pupillám
összeszűkül az indulattól.
– Nem hiszem, hogy képes lennél rá.
– Szerintem ez eléggé öntelt kijelentés.
– Bizonyítsd be, hogy tévedek, szerelmem! – A szemöldökét
ráncolja. – Kérlek!
Lendítek.
Blokkol.
Megint lendítek.
Blokkol.
Karja acél.
– Azt hittem, ütnöm kell – mondom a karomat dörzsölve. –
Miért ütsz folyton a karomra?
– Nem az öklöd viszi az erőt – mondja. – Az csak eszköz.
Újra lendítek, de kezem az utolsó pillanatban megremeg.
Magabiztosságom elhagy.
Megragadja a karomat, aztán elengedi.
– Ha tétovázni akarsz... szándékosan tedd. Ha meg akarsz ütni
valakit, azt is szándékosan tedd. Ha el akarod veszíteni a közel-
harcot, azt is szándékosan tedd.
– Én csak... Egyszerűen nem tudom ezt jól csinálni. A kezem
remeg és kezd megfájdulni a karom...
– Figyelj engem. Nézd, hogy én hogyan csinálom!
Vállszélességű terpeszben áll, lábát térdben kissé behajlítja.
244
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Bal ökle fent, hátul, arcélét védi, jobb ökle elöl, magasabban,
kissé rézsútosan áll a balhoz viszonyítva. Könyöke behúzva, teste
közelében.
Felém üt, lassan, hogy megfigyelhessem a mozdulatot. Teste
feszült, az ütés határozott, minden mozdulatát uralja. Az erő va-
lahonnan mélyről, a testéből ered, sokévi alapos gyakorlás ered-
ménye. Izmai ismerik ezt a mozgást. Tud harcolni. Ereje nem
véletlenül kapott természetfeletti képességből ered.
Ujjpercei finoman érintik állam élét.
Olyan könnyűnek láttatja az ütést Fogalmam sem volt, hogy
ennyire nehéz.
– Akarsz cserélni? – kérdi.
– Tessék?
– Én próbállak megütni. Tudsz védekezni?
– Nem.
– Próbáld meg! Csak próbálj blokkolni.
– Oké – felelem vonakodva. Ostobának és indokolatlanul tü-
relmetlennek érzem magamat.
Keze újra lendül, az én kedvemért lassítja a mozdulatot.
Félrelököm a karját.
Leengedi a kezét. Próbál nem nevetni.
– Sokkal ügyetlenebb vagy, mint gondoltam.
Arcom grimaszba rándul.
– Használd az alkarodat! – mondja. – Blokkold a lendületet!
Üsd el az útból, de a mozdulatban legyen benne a tested is! Ne
felejtsd el a fejedet is mozdítani, amikor blokkolod az ütést. Hi-
szen az a cél, hogy minél távolabb kerülj a veszélytől. Ne ácsorog-
va üss. Az nem elég. Mozduljon az egész tested!
Bólintok.
A kezét lendíti.
Túl gyorsan blokkolom, alkarom az öklébe ütközik. Kemé-
nyen.
245
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Felszisszenek.
– Jó dolog, ha előre kiszámítod az ellenfél mozdulatát – mond-
ja éles pillantással –, de ne vidd túlzásba!
Újabb ütés.
Elkapom az alsó karját. Nézem. Próbálom lehúzni, ahogy ő
tette, de szó szerint nem mozdul. Egyáltalán. Egy ujjnyit sem.
Mintha betonba ágyazott fémrudat próbálnék elmozdítani.
– Ez... már majdnem rendben volt – mosolyog. – Próbáld újra.
Koncentrálj! – Szemembe néz. – Koncentrálj, szerelmem!
– Koncentrálok – bizonygatom bosszúsan.
– Figyeld a lábadat! A lábujjaid felé helyeződik a súlyod, úgy
nézel ki, mint aki mindjárt orra bukik. Teljes talppal állj a talajon!
De mindig legyél kész mozdulni. A sarkadra nehezedj – mondja
a sarkára mutatva.
– Rendben – felelem, már egészen dühösen. – A sarkamra ál-
lok. Többé nem dőlök előre.
Warner rám néz.
– Sose verekedj, amikor dühös vagy – figyelmeztet halkan. – A
düh elgyengíti, ügyetlenné teszi az embert. Elvonja a figyelmet.
Ha dühös vagy, cserbenhagynak az ösztöneid.
Ajkamba harapok. Zavarban vagyok, és szégyellem magam.
– Próbáld meg újra. Őrizd meg a nyugalmadat. Higgy magad-
ban! Ha nem hiszel abban, hogy meg tudod csinálni, akkor nem
fog sikerülni.
Bólintok, kissé megenyhülten. Próbálok koncentrálni.
Jelzek, hogy készen állok.
Keze lendül.
Bal karom könyökben, tökéletes kilencvenfokos szögben haj-
lik, öklöm alkarjába csap, olyan erővel, hogy a lendület megtörik.
Fejem elmozdult, hogy ne érhesse ütés, lábam befordult ütése
irányába, egyenesen állok, nem billentem ki egyensúlyomból.
Warnernek tetszik a játék.
246
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Másik ökle lendül.
Alkarját a levegőben kapom el, csuklója fölött markolom, ki-
használom meglepettségét, kilendítem egyensúlyából, karját le-
rántom, előrehúzom. Kis híján nekem ütközik. Arca az arcom
előtt van.
Annyira meglepődöm, hogy egy pillanatig nem is tudom, mit
tegyek. Beleveszek tekintetébe.
– Lökj el! – súgja.
Erősebben markolom karját, aztán a terem másik vége felé lö-
köm.
Hátratántorodik, éppen időben sikerül visszanyernie egyensú-
lyát. Nem esik el.
Mozdulni sem tudok. Döbbenet.
Valaki fütyül.
Hátrafordulok.
Kenji tapsol.
– Szép munka, hercegnő – mondja nevetéssel küzdve. – Nem
is tudtam, hogy képes vagy ilyesmire.
Vigyorgok. Félig zavartan, félig furcsamód büszkén magamra.
Warner engem néz a terem másik végéből. Tekintetünk össze-
fonódik. Bólint.
– Jó. Nagyon jó. Gyorsan tanulsz. De még sokat kell dolgoz-
nunk.
Végre sikerül másfelé pillantanom, és meglátom Adamet.
Nagyon maga alatt van.
247
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENÖT
249
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Adam azonban nem avatkozik bele, sosem szól közbe, amikor
James és Warner beszélget. Kenji azt mondta, ez azért van, mert
Adam nem akar újabb traumát okozni Jamesnek, nem akarja,
hogy öccse féljen itt lenni.
Ami azt jelenti, hogy James folyamatosan Warnerrel beszélget.
Kíváncsi gyerek és Warner olyan természetesen közvetlen
személyiség, hogy James kérdéseinek szinte nyilvánvaló célpont-
jává vált. Beszélgetéseiket mindenki nagyon szórakoztatónak
találta. James ártatlanságában bátrabban beszél Warnerrel, mint
bárki más.
Kedves.
Mindenki jól haladt. Brendan és Winston teljesen felgyógyult,
Castle napról napra jobb hangulatban van, Lily kissé zárkózott
neki nincs szüksége arra, hogy mások szórakoztassák... bár
mintha ő és Ian valahogy vigaszt és támaszt találnának egymás
társaságában.
Azt hiszem, az ilyen fajta elszigeteltség közelebb hozza egy-
máshoz az embereket.
Mint Adam és Alia példáján látjuk.
Adam az utóbbi időben sokat van Alia társaságában, és nem
tudom, mit jelent ez, lehet, hogy csak barátságot. De amikor le-
mentem az edzőterembe, Adam legtöbbször Alia mellett ült. Fi-
gyelte, ahogy rajzol, időnként kérdezgette.
És Alia ilyenkor mindig elpirult.
Korábbi önmagamra emlékeztet.
Nagyon kedvelem Aliát, de néha, amikor együtt látom őket,
arra gondolok, vajon ezt akarta-e Adam az elejétől fogva. Egy
kedves, csendes lányt, aki ellensúlyozza mindazt a rosszat, min-
dazt a keserűséget, amiben eddig része volt az életben.
Emlékszem, ezt egyszer mondta is nekem. Azt mondta, ezt
szereti bennem. Hogy olyan jó vagyok. Olyan kedves. Hogy én
vagyok az egyetlen jó, aki még megmaradt ebben a világban.
250
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Azt hiszem, mindig is tudtam, hogy ez nem igaz.
Talán ő is kezdi belátni.
251
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENHAT
253
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Tudom... Ismerlek.
Még egy kicsit nézem, és arra gondolok, vajon alkalmas-e ez a
pillanat arra, hogy az anyjáról kérdezzem. Van valami, amit
mindig is tudni akartam. Így hát rákérdezek.
– Tőle kaptad azt a gyűrűt, ugye?
Warner mozdulatlanná merevedik. Szinte hallom, ahogy a
szíve hevesen dobog.
– Tessék?
Odalépek hozzá, megfogom bal kezét.
– Ezt – mutatok a jádekő gyűrűre, amit mindig a kisujján visel.
Sosem veszi le. Akkor sem, amikor zuhanyozik. Akkor sem,
amikor alszik. Soha.
Bólint. Lassan.
– De... nem szeretsz beszélni róla – mondom, és eszembe jut,
hogyan reagált, amikor legutóbb erről a gyűrűről kérdeztem.
Pontosan tízig számolok. Aztán megszólal.
– Sosem volt szabad... – mondja nagyon halkan –, sosem volt
szabad ajándékot elfogadnom. Senkitől. Apám az ajándék gon-
dolatát is gyűlölte. Utálta a születésnapi partikat és az ünnepe-
ket. Soha senkinek nem engedte, hogy ajándékot adjon nekem.
Anyámnak különösen nem. Azt mondta, hogy az ajándék elfo-
gadása árt nekem. Gyengít. Úgy gondolta, hogy ez arra késztet-
ne, hogy mások jóindulatára támaszkodjak. De egy nap elbúj-
tunk... Anyám és én. – Felfelé néz, tekintete messzire réved.
Mintha nem is hozzám beszélne. – A hatodik születésnapom
volt, és el akart bújtatni engem. Mert tudta, mit akar velem tenni
az apám. – Pislog. Hangja alig hallható suttogás. Szinte kihalt
belőle minden érzelem. – Emlékszem, anyám keze remegett. Em-
lékszem, mert a kezét néztem. Mert az én kezemet szorította a
szívére. És ezt a gyűrűt viselte... Nem sok ékszert láttam. Nem is
tudtam, mi az. De látta, hogy a gyűrűt nézem, és el akarta vonni
254
Tahereh Mafi NE FÉLTS
a figyelmemet. Azt akarta, hogy ne gondoljak másra... hogy ne
féljek.
A gyomrom összerándul.
—Mesét mondott nekem. Mesét mondott egy kisfiúról, akinek
nagyon gyönyörű zöld szeme volt és egy férfiről, akit annyira
elbűvölt ez a szín, hogy nekivágott a világnak, és elhatározta,
addig nem tér vissza, amíg ugyanilyen árnyalatú drágakövet
nem talál. – Hangja már olyan halk suttogás, hogy alig értem. –
Azt mondta, én vagyok ez a fiú. Hogy ez a gyűrű abból a kőből
készült, és az a férfi adta neki, remélve, hogy egy napon anyám
majd átadhatja nekem. Anyám azt mondta, ez a gyűrű annak a
férfinek a születésnapi ajándéka... nekem. – Elhallgat. Mély léleg-
zet. És újra. – Azzal levette, mutatóujjamra húzta és azt mondta:
– Ha nem mutatod meg, ami a szívedben van, soha nem tudja
elvenni tőled.
A falat nézi.
– Ez volt az egyetlen ajándék... amit valaha kaptam.
Könnyeim befelé csorognak, a torkomat égetik.
255
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENHÉT
257
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Nem – feleli Warner előrenézve. – De érzem a jelenlétet. Kü-
lönösen Juliette jelenlétét.
– Igazán? – kérdi Kenji. – Ez nagyon kemény. Milyen érzés az
én jelenlétem? Mogyoróvajszag?
Warner ezt egyáltalán nem találja mulatságosnak.
Kenji köhécsel.
– J., azt hiszem, jobb lenne, ha helyet cserélnénk.
– Miért?
– Azt hiszem, a barátod a lábamat tapogatja.
– Csak szeretnéd! – szól Warner.
– Cserélj helyet velem, J.! A hideg futkározik a hátamon tőle.
Komolyan. Mintha bármelyik pillanatban kést márthatna belém.
– Hát, jó – sóhajtok fel. Próbálok átmászni rajta, de ez elég ne-
héz, mert nem látom sem az én testemet, sem az övét.
– Ó, a francba!... Majdnem pofán rúgtál...!
– Bocsáss meg! – mondom, és óvatosan próbálok átjutni a tér-
dén.
– Csak mozdulj végre el! – szól rám. – Szent ég! Milyen nehéz
vagy...!
Azzal Kenji kicsusszan alólam és meglök, így akar segíteni.
Arccal Warner ölébe esek.
Hallom, hogy Warner hirtelen vesz levegőt, rögtön feltápász-
kodom. Fülig pirulok. Nagy megkönnyebbülés, hogy senki nem
lát.
Legszívesebben orrba verném Kenjit.
Ezután egyikünk sem beszél sokat.
258
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ken juthattak haza a gyerekek biztonságban az iskolából. A há-
zak már omladoznak.
Minden rozzant, pusztuló. Az ablakok bedeszkázva. A pázsi-
tok elgazosodtak, minden csupa jég. A zúzmara frissnek tűnik,
komor lett tőle a táj, de az összkép azt sugallja, hogy más év-
szakban talán másmilyennek látszik. Ki tudja?
Warner leállítja a tankot.
Kimászik, átjön a mi oldalunkra. Elővigyázatosságból. Hátha
van a környéken valaki. Úgy tesz, mintha céllal nyitná ki az ajtót.
Megnéz valamit a belső térben. Mintha valami gond lenne.
Nem számít.
Kenji ugrik ki először. Warner mintha tudná, hogy már nincs
bent.
Megfogom Warner kezét, mert tudom, hogy nem lát engem.
Ujjait rögtön kezemre szorítja. A tank padlóját nézi.
– Minden rendben lesz – biztatom. – Csak hogy tudd, oké?
– Igen. Biztosan igazad van.
Tétovázok.
– Hamar visszajössz?
– Igen – felel súgva. – Pontosan két óra múlva. Az elég?
– Igen.
– Igen. Akkor itt találkozunk. Pontosan itt.
– Rendben.
Egy pillanatig nem szól. Aztán csak annyit: – Jó.
Megszorítom a kezét. A földre mosolyog.
Felállok, oldalra lép, helyet ad, hogy ellépjek mellette. Meg-
érintem, csak egy pillanatra. Emlékeztetőül. Hogy itt vagyok ne-
ki.
Meglepetten rezzen össze, és hátralép.
Aztán visszaül a tankba, és elhajt.
259
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENNYOLC
Warner késik.
Kenji és én félig sikerült edzést tartunk, ami többnyire abból állt,
hogy vitatkoztunk, hol vagyunk, és mit látunk. Legközelebb sok-
kal jobb jelzésrendszert kell kidolgoznunk, mert két láthatatlan
ember között sokkal nehezebb az együttműködés, mint azt kívü-
lálló gondolná. Vagyis eléggé nehézkes.
Fáradtak vagyunk és kissé csalódottak. Nem sokat értünk el.
Pontosan ott állunk, ahol Warner kitett minket.
És Warner késik.
Ez több szempontból is szokatlan. Először is azért, mert War-
ner sohasem késik. Soha, sehonnan. Másodszor azért, mert ha
általában késne is, erről a megbeszélt találkozóról biztosan nem
késne el. Ez a helyzet túlságosan veszélyes ahhoz, hogy lazán
álljon hozzá. Ezt biztosan komolyan veszi. Tudom.
Idegesen járkálok fel-alá.
– Biztos vagyok benne, hogy minden rendben van – nyugtat
Kenji. – Biztosan belefeledkezett abba, amit csinál. Parancsnokol
vagy ilyesmi.
– Olyan szó, hogy parancsnokol nincs.
– Hangokból áll, ugye? Nekem értelmes szónak tűnik. Túlsá-
gosan ideges vagyok ahhoz, hogy vitatkozzak vele.
Kenji felsóhajt. Hallom, hogy toporog a hidegben.
– Nemsokára itt lesz.
– Rossz érzésem van, Kenji.
– Persze. Én is rosszul érzem magam – mondja. – És pokolian
éhes is vagyok.
– Warner nem szokott késni. Nem jellemző rá a késés.
– Ezt honnan tudod? – kérdez vissza Kenji. – Mennyi ideje is-
mered? Öt hónapja? És ennyiből azt hiszed, olyan jól ismered?
260
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Lehet, hogy egy titkos dzsesszklubban van, torkaszakadtából
énekel, fényes mellényt visel, és úgy gondolja, nagyon klassz do-
log kánkánt táncolni.
– Warner soha nem venne fel fényes mellényt! – mondom in-
gerülten.
– De szerinted a kánkánnal nincs semmi baja.
– Kenji, szeretlek. Tényleg szeretlek. De most annyira aggó-
dom, és olyan rosszul vagyok, hogy minél többet beszélsz, annál
erősebb bennem a késztetés, hogy megöljelek.
– Ne mondj nekem ilyen szexi dolgokat, J.!
Bosszúsan felsóhajtok. Szent ég! Rettenetesen aggódom.
– Mennyi az idő?
– Kettő-negyvenöt.
– Itt valami nincs rendben. Meg kell találnunk.
– Azt sem tudjuk, hol van.
– Én tudom. Tudom, hol van.
– Mi van?! Honnan tudod?
– Emlékszel, hol találkoztunk Andersonnal először? – kérdem.
– Emlékszel, hogy lehet eljutni a Platán utcához?
– Igen... – feleli Kenji halkan. – Miért?
– Körülbelül kétutcányira van innen.
– Hm... Mi a fene? Miért van ott?
– Velem jössz? – kérdem idegesen. – Kérlek! Induljunk most!
– Oké! – mondja, különösebb meggyőződés nélkül. – De csak
mert kíváncsi vagyok. És mert pokoli hideg van idekint és moz-
gatnom kell a lábamat, hogy szét ne fagyjak.
– Köszönöm. Hol vagy?
Egymás hangját követjük, összeütközünk. Kenji belém karol,
összebújunk a hideg ellen.
Vezet a Platán utca felé.
261
Tahereh Mafi NE FÉLTS
NEGYVENKILENC
Ez az.
A vörösbegytojás-kék falú ház. Ahol felébredtem. Ahol egykor
Warner lakott. Ahol az anyját tartják. Ott állunk a ház előtt, pon-
tosan olyan, amilyennek két előző látogatásom alkalmával lát-
tam. Szép és félelmetes. A szélcsengők csilingelnek.
– Mi a fenét keresne Warner itt? – kérdi Kenji. – Mi ez a hely?
– Nem mondhatom meg.
– Miért nem?
– Mert nem az én titkom.
Kenji egy ideig hallgat.
– Mit akarsz? Mit tegyek?
– Megtennéd, hogy itt vársz? Láthatatlan maradok, ha beme-
gyek? Vagy kívül kerülök a hatótávolságon?
Kenji felsóhajt.
– Nem tudom. Mindenesetre megpróbálhatod. Még sosem
próbáltam házon kívülről. – Gondolkodik. – De ha nélkülem
mész... megtennéd, hogy nagyon sietsz? Szétfagy a seggem.
– Igen. Megígérem. Sietek. Csak biztos akarok lenni abban,
hogy Warner jól van. És hogy egyáltalán itt van-e. Mert ha nincs
itt, akkor talán a találkozóponton vár ránk.
– És akkor ez a kitérő nagy időpocsékolás volt.
– Sajnálom... Nagyon sajnálom. De meg kell bizonyosodnom
róla...
– Menj... Menj és siess vissza!
– Oké – felelem súgva. – Köszönöm.
Ellépek mellőle, felmegyek a lépcsőn a kis verandára. A ki-
lincscsel próbálkozom. Az ajtó nincs bezárva. Kinyitom, belépek.
Itt kaptam a lövést. A vérfoltot már feltakarították, nem lát-
szik, hol feküdtem. Vagy kicserélték a szőnyeget Nem tudom
262
Tahereh Mafi NE FÉLTS
biztosan. Az emlékek így is körülvesznek. Képtelen vagyok be-
lépni ebbe a házba úgy, hogy fel ne kavarodjon a gyomrom. Va-
lami nincs rendben. Semmi sincs rendben.
Valami történt. Érzem.
Óvatosan becsukom magam mögött az ajtót. Felosonok a lép-
csőn, eszembe jut, hogyan nyikorogtak a lépcsőfokok, amikor
először lejöttem. Sikerül elkerülnöm a leghangosabb részeket.
Szerencsére a többin úgy tudok felmenni, hogy csak annyi hang
keletkezik, mintha a szél fújna.
Az emeletre érve három ajtót számolok. Három szoba.
Balra Warner régi szobája. Ahol magamhoz tértem.
Középen a fürdőszoba. Ahol megfürdettek.
A folyosó legtávolabbi végén az anyja szobája. Azt keresem.
A szívem hevesen ver.
Alig kapok levegőt, ahogy lábujjhegyen közelebb osonok.
Nem tudom, mire számítok. Nem tudom, mit várhatok ettől a
látogatástól. Egyáltalán, fogalmam sincs, hogy Warner még itt
van-e.
Azt sem tudom, milyen lesz az anyját látni.
De valami vonz előre, sürget, hogy nyissam ki azt az ajtót és
nézzek be. Tudnom kell. Egyszerűen tudnom kell. Különben
nem hagy nyugodni a lelkiismeret.
Lassan, nagyon lassan közelítek. Mélyeket lélegzek. A kilincs-
hez érek, lassan lenyomom, olyan lassan, hogy a lábam már átlép
a küszöbön, és csak ekkor döbbenek rá, hogy elvesztettem a lát-
hatatlanságot.
Erőt vesz rajtam a pánik, agyam B-terveket próbál kiötölni, és
bár egy pillanatig azon gondolkodom, hogy megfordulok és a
bejárati ajtó felé rohanok, már láttam, mi van a szobában.
És tudom, hogy már nem fordulhatok vissza.
263
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVEN
264
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Nagyon gyengéden megérintem a karját. Hátát, vállát simoga-
tom. Csak ezután merem átölelni, karommal, testemmel körbe-
fonni... mire lassan kibontakozik a magzatpózból.
Felemeli a fejét.
Vörös karikás szeme a zöld megdöbbentő, gyönyörű árnyala-
ta, alig visszafogott érzelmektől csillog. Arcán olyan sok fájda-
lom tükröződik!
Alig kapok levegőt.
Ekkor szívemen remegés fut végig, és úgy érzem, középen
meghasad. Arra gondolok, hogy Aaronban több érzés van, mint
amennyit egy ember elbír.
Próbálom szorosan magamhoz ölelni, de karját a csípőm köré
fonja, és feje az ölembe hull. Ösztönösen ráhajolok, testemmel
védem.
Államat a homlokához szorítom. Tarkójára csókot lehelek.
És megtörik.
Vadul remeg, reszket a karomban, millió fuldokló, elakadó lé-
legzet. Összetartani akarom. És akkor, abban a pillanatban meg-
fogadom, hogy mellette maradok, végtelen ideig ölelem, így,
ahogy most, egészen addig, amíg minden fájdalom, kín és szen-
vedés el nem hagyja, amíg esélyt nem kap, hogy olyan életet él-
jen, amelyben soha senki nem okozhat ilyen mély fájdalmat neki.
Fordított idézőjelek vagyunk, egymásba kapaszkodunk ennek
az életmondatnak végén. Olyan életek foglyai vagyunk, amelye-
ket nem mi választottunk.
Azt hiszem, éppen ideje szabadulnunk belőle.
265
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENEGY
266
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Hogy mi... – kérdi döbbenten. – Mi... ho... hogyan? Az anyja
ott lakott?
– Régóta beteg volt – mondom. A szavak előtörnek belőlem. –
Anderson zárta be abba a házba és magára hagyta. Ott hagyta
meghalni. Warner próbált segíteni neki, de nem tudta, hogyan.
Ahogy én nem érinthetek meg senkit, őt senki nem érinthette
meg. Ő maga sem. Rettenetes fájdalmak között élt. – Ekkor vala-
mi elszakad bennem, képtelen vagyok visszatartani érzelmeimet.
– Warner sosem akart engem fegyverként használni. Azért találta
ki ezt, hogy megindokolhassa az apjának, miért hozatott a bázis-
ra. Véletlenül talált rám. Megoldást keresett az édesanyja beteg-
ségére. Neki akart segíteni. Annyi éven át!
Kenji felszisszen.
– Fogalmam sem volt. Nem is tudtam, hogy ilyen közel állt az
anyjához.
– Egyáltalán nem ismered őt – mondom, és egyáltalán nem
érdekel, mennyire keserű a hangom. – Azt hiszed, hogy ismered,
de valójában semmit sem tudsz róla.
Úgy érzem magam, mintha csontig lemarták volna rólam a
húst.
Nem szólal meg.
– Menjünk! – mondom. – Kell egy kis idő, hogy levegőhöz jus-
sak. Hogy gondolkozzak.
– Igen. – Sóhajt. – Persze. Ez csak természetes.
Megfordulok, indulnék.
– J.! – szól utánam. Megállít, még nem engedte el a karomat.
Várok.
– Sajnálom, őszintén sajnálom. Nem tudtam.
Sűrűn pislogok. Kitörni készülő könnyek égetik a szememet.
Lenyelem a torkomban dagadó érzést.
– Semmi gond, Kenji. Nem is lett volna szabad megtudnod.
267
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENKETTŐ
268
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENHÁROM
Felállok.
Adam a terem másik végében van, Winstonnal és Iannel beszél.
Mindenki elhallgat, ahogy feléjük közelítek. Ha Adam egyáltalán
gondol valamit rólam, érez valamit irántam, nem mutatja.
– Meg kell mondanod neki – mondom.
– Mit? – kérdi Adam riadtan.
– Meg kell mondanod neki az igazat. Ha nem teszed, én mon-
dom meg.
És Adam szeme egyszerre olyan, mint a befagyott óceán. Hi-
deg. Nem lehet belelátni.
– Ne kényszeríts, Juliette. Ne mondj ostobaságokat, amiket ké-
sőbb megbánnál.
– Nincs jogod ezt elhallgatni előle. Senkije nincs ezen a világon
és megérdemli, hogy tudja.
– Ehhez neked semmi közöd nincs! – Fölém magasodik, keze
ökölbe szorul. – Maradj ki ebből! Ne kényszeríts, hogy olyasmit
tegyek, amit nem akarok!
– Fenyegetsz? Neked tényleg elment az eszed?
– Talán kiment a fejedből, hogy én vagyok az egyetlen ebben a
teremben, aki leállíthat. De nem állítottalak le. Rám nem hat az
erőd.
– Dehogynem. Az érintésemtől majdnem meghaltál, amikor
együtt voltunk...
– Igen. De azóta sok minden változott.
Megragadja a kezem, olyan erősen, hogy kis híján előreesek.
Próbálom elrántani, de nem tudom.
Túl erős.
– Adam, engedj el...
– Érzed? – kérdi. Tébolyult tekintete viharos kékkel villan.
269
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mit? – kérdem. – Mit kéne éreznem?
– Hát, pontosan ez az. Semmit. A semmit. Üres vagy. Nincs
erőd, nincs benned tűz, szuperenergia. Csak egy lány vagy, egy
közönséges lány, aki nem képes bevinni egy ütést, hogy meg-
mentse az életét. Én pedig tökéletesen jól vagyok. Semmi bajom.
Nem tudom, hogyan reagáljak. Metsző, rideg tekintettel néz
rám.
– Ezek szerint megcsináltad? – kérdezem. – Sikerült megta-
nulnod, hogyan szabályozd az erődet?
– Persze! – feleli dühösen. – És te képtelen voltál kivárni... hiá-
ba mondtam, hogy sikerülni fog... nem tudtad kivárni, pedig
mondtam: azért gyakorlok, hogy együtt lehessünk...
– Már nem számít. – Kezemet nézem a kezében. Nem ereszt. –
Előbb-utóbb ugyanide jutottunk volna.
– Ez nem igaz! Ez a bizonyíték – mondja a kezemet felemelve.
– Működhetett volna kettőnk között...
– Most már túlságosan különbözünk. Mást akarunk, és ez –
mondom kezünkre bólintva –, mindezzel csak egyvalamit sike-
rült bizonyítanod: rendkívül jól értesz ahhoz, hogy kiábrándíts
magadból. Ez sikerült.
Adam arcizmai megfeszülnek.
– Most pedig ereszd el a kezemet!
– Hé...! Nem lehetne, hogy ma este mellőzzük a látványos ci-
vakodást?
Kenji hangja morajlik a terem másik végéből. Felénk tart. Na-
gyon dühös.
– Maradj ki ebből! – mordul rá Adam.
– Ezt úgy hívják, hogy másokra való tekintet. Nem csak te élsz
itt, seggfej! – szól Kenji, amint odaér hozzánk. Megragadja Adam
karját. – Állítsd le magad!
Adam dühösen elrántja a kezét.
– Ne érj hozzám!
270
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Kenji éles pillantást vet rá.
– Ereszd el!
– Tudod, mit?! – Eluralkodik rajta a harag. – Annyira odavagy
érte... hogy mindig a védelmére kelsz, hogy mindig beavatkozol
a beszélgetéseinkbe...? Ennyire szereted? Jól van. Vidd. A tiéd
lehet.
Az idő megáll körülöttünk.
A jelenet kész.
Ott áll a vad tekintetű, dühös, vöröslő arcú Adam.
Kenji mellette, haragos, kissé zavart.
És én. Kezem még mindig Adam satufogásában, szorítása
gyorsan és könnyen visszaváltoztat azzá, aki akkor voltam, ami-
kor először találkoztunk.
Teljesen erőtlen vagyok.
De aztán egyetlen mozdulattal minden megváltozik.
Adam megragadja Kenji puszta kezét, és az én másik kezembe
nyomja.
271
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENNÉGY
273
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Kenji képes láthatatlanná és újra láthatóvá válni, amikor csak
akar... sokat kellett gyakorolnia, amíg ezt el tudta érni, amíg
megtanulta, hogyan váltson át egyik állapotból a másikba. Em-
lékszem, elmesélte, hogy amikor kicsi volt, egyszer napokig lát-
hatatlanná lett és nem tudta, hogyan kell a láthatóság állapotába
visszatérni. De végül rájött.
Castle, Brendan, Winston, Lily... mind képesek ki-be kapcsolni
képességüket. Castle sem véletlenszerűen mozgat tárgyakat
puszta gondolattal. Brendan nem mér áramütést mindenre, amit
megérint. Winston is akaratlagosan nyújtja meg végtagjait és Lily
is képes „normál üzemmódban” látni, vagyis nem mindig raktá-
roz el mindent fotografikus memóriájában.
Miért vagyok én az egyetlen, aki nem tudja ki-be kapcsolni az
energiáját?
Zsong a fejem a rengeteg lehetőségtől. Kezd derengeni előt-
tem, hogy sosem próbáltam egyszerűen kikapcsolni az erőmet,
mert azt hittem, ez teljességgel lehetetlen. Úgy gondoltam, ezt
szabta rám a sors, az jutott nekem, hogy a kezem, a bőröm min-
dig, örökre távolt tart engem másoktól.
De most?
– Kenji! – kiáltok feléje futva.
Kenji hátrapillant rám, de esélye sincs egészen hátrafordulni,
mert nekiütközök, megragadom, megszorítom két kezét.
– Ne engedd el! – kérem. Szemem gyorsan könnybe lábad. –
Ne engedd el! Nem kell elengedned!
Kenji dermedten áll, döbbenet és öröm váltakozik az arcán. A
kezünkre néz. Aztán egyenesen a szemembe.
– Megtanultad szabályozni? – kérdi.
Alig tudok megszólalni. Sikerül bólintanom, könnyek csorog-
nak arcomon.
274
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Azt hiszem, mindig is képes voltam rá. Mindvégig. Csak
nem tudtam. És sosem mertem volna kockáztatni, hogy valakin
kipróbáljam.
– A fenébe, hercegnő! – szól halkan, szeme csillog. – Nagyon
büszke vagyok rád!
Mindenki körénk gyűlik.
Castle hevesen megölel, Brendan, Winston, Lily, Ian és Alia
rámveti magát, majdnem összenyomnak. Éljeneznek, tapsolnak,
kezemet rázzák, és még sosem éreztem ilyen támogatást, ennyi
erőt a csoportban. Ez életem legnagyobb pillanata. Rendkívüli
pillanat.
De amikor a gratulációknak vége, és jó éjszakát búcsúzások
kezdődnek, félrevonom Kenjit még egy utolsó ölelésre.
– Tehát... – mondom sarkamon hintázva előre-hátra. – Most
már bárkit megérinthetek.
– Igen, tudom.
Nevet.
– Tudod, mit jelent ez?
– Randira hívsz?
– Tudod, mit jelent ez, igaz?
– Igazán hízelgő rám nézve, mégis, szerintem sokkal jobb, ha
barátok maradunk...
– Kenji!
Vigyorog. A hajamba túr, összekócolja.
– Nem. Nem tudom. Mit jelent?
– Millió dolgot jelent – felelem, azzal lábujjhegyre állok és
egyenesen a szemébe nézek. – De egyben azt is jelenti, hogy nem
kell az alapján választanom, hogy ki érhet hozzám következmé-
nyek nélkül. Most már azt teszek, amit akarok. Azzal lehetek,
akivel csak akarok. És az én döntésem lesz.
Kenji néz, csak néz. Sokáig. Mosolyogva. Aztán lefelé pillant.
Bólint.
275
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Menj. tedd, amit tenned kell, J.
276
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENÖT
278
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Warner úgy néz rám, mintha egyszerre vakulna és süketülne
meg.
– Nem... – zihál. A fejét ingatja, nem néz rám, ujjait hajába fúr-
ja, testét az asztal felé fordítja, és azt mondja: – Nem. Nem, nem...
– Aaron...
– Nem – mondja, hátrálva. – Te nem tudod, miről beszélsz...
– Szeretlek – mondom újra. – Szeretlek, téged akarlak és akkor
is téged akartalak. Nagyon akartalak és még mindig akarlak,
most is akarlak...
Megáll.
Megáll az idő.
Megáll a világ.
Minden megszűnik egy pillanatra, amíg elindul felém, elér
hozzám, átölel, a falhoz szorít, és álltó helyemben forog velem a
világ, és nem is lélegzem, de életben vagyok, eleven vagyok, ele-
ven, olyan nagyon élő...
És megcsókol.
Mélyen, szenvedéllyel. Keze a derekam köré fonódik és zihál,
ölelésbe emel, lábam a csípője köré fonódik, a nyakamat csókolja,
aztán leültet a tárgyalóasztal szélére.
Egyik kezét a nyakam köré fonja, másikat a pólóm alá csúsz-
tatja, ujjai hátamon siklanak felfelé, combja hirtelen térdeim közé
feszül, keze a térdhajlatomba siklik és feljebb, szorosabban von
magához, és amikor megszakítja a csókot, olyan hevesen zihálok,
annyira szédülök, hogy belé kapaszkodom.
– Fel! – mondja lihegve. – Emeld fel a kezedet!
Felemelem. .
Felhúzza a pólómat. Leveti rólam. A padlóra dobja.
– Dőlj hátra! – mondja még mindig erősen zihálva, és segít
hátradőlnöm az asztal lapjára. Keze lefelé siklik a gerincemen, a
fenekem alá. Kigombolja a farmeromat, és lehúzza a cipzárt.
– Emeld fel a csípődet nekem, szerelmem!
279
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Ujjait egyszerre csúsztatja nadrágom és alsóneműm alá.
Mindkettőt lehúzza rólam.
Felsóhajtok.
Hanyatt fekszem az asztalon, csak melltartó van rajtam.
Aztán már az sem.
Keze felfelé csúszik a lábamon, a combom belsején és ajka lefe-
lé indul a mellkasomon. Maradék önuralmamat is elmorzsolja,
testem minden sejtje zsibbad, bizsereg, és színeket, hangokat ízle-
lek, amiknek létezéséről eddig fogalmam sem volt. Fejem az asz-
tallapon, ujjaim a vállát markolják és forró, mindenütt forró,
gyengéd és mégis sürgető, és próbálok nem sikítani, és ő... ő már
lefelé halad testemen, kiválasztotta már, hol akar megcsókolni.
És hogyan.
És nem fogja abbahagyni.
A józan gondolkodás képessége elhagyott. Nincsenek szava-
im. Nincsenek értelmes gondolataim. A másodpercek percekké
olvadnak össze és az égben járok, és már semmit nem tudok,
mert nincs semmi, ami ehhez hasonlítható. Nincs szó leírni, amit
érzek.
Már semmi nem számít.
Semmi, csak ez a pillanat és az, hogy ajka a testemen siklik,
keze a bőrömön, csókjai teljesen új helyeket érintenek, és kétség-
telenül elment az eszem. Felkiáltok és magamhoz szorítom, és
abban a pillanatban, azzal a lélegzetvétellel valahogy visszajutok
az életbe.
Felemel, és az ágyhoz visz. A következő pillanatban fölöttem
van, és olyan hevesen csókol, hogy arra gondolok, vajon hogy-
hogy nem haltam még meg, nem kaptam lángra vagy nem ébred-
tem fel az álomból. Keze végigsiklik a testemen, aztán visszatalál
az arcomra, megcsókol, aztán újra, és egy pillanatra gyengéden
alsó ajkamat harapja. Hozzátapadok, karomat a nyaka koré fo-
nom, a hajába mélyesztem az ujjaimat és magamhoz húzom.
280
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Olyan édes az íze. Olyan forró és édes, és próbálom a nevét ki-
mondani, de szinte lélegezni is képtelen vagyok, egy hang sem
jön ki a torkomon.
Felfelé tolom, távolabb magamtól.
Ingét gombolom, a kezem remeg, ujjaim ügyetlenül babrálják
a gombokat és ez annyira bosszant, hogy egyszerűen feltépem az
inget. Gombok repülnek szanaszét, esélyem sincs lehúzni az
anyagot róla, mert az ölébe von. Lábamat csípője köré helyezi,
lefektet, hanyatt, fejem a matracba süpped, és ő fölém hajol, két
tenyere közé fogja arcomat, hüvelykujjai zárójelek a szám szegle-
tében, és magához húz, csókol, míg megbillen az idő, és az öntu-
datlanság örvénye magába sodor.
Mély, hihetetlen csók.
Olyan csók, amitől csillagok szöknek az égre. Örökké és sem-
mi ideig tartó csók. Keze az arcomat tartja, és elhúzódik tőlem,
hogy a szemembe nézzen. Mellkasa vadul zihál, miközben azt
mondja: – Azt hiszem... a szívem... mindjárt felrobban.
És azt kívánom, bárcsak tudnám, hogyan ragadhatnám meg
ezt a pillanatot, hogy mindig, bármikor újra megéljem.
Mert ez...
Ez a mindenség maga.
281
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENHAT
282
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Sosem láttam másként, mint nagyon éber, nagyon figyelmes ál-
lapotban.
Szinte lustának tűnik.
Imádnivaló.
– Gyere – mondja a kezét nyújtva felém.
A karjába bújok, szorosan magához ölel. Csókot nyom a fejem
tetejére.
– Jó reggelt, kedvesem – súgja.
– Ez tetszik – mondom halkan, mosolyogva. – Tetszik, ha a
kedvesednek szólítasz.
Felnevet, hanyatt fekszik, a kezét oldalra kinyújtva.
Szentséges ég! Meztelenül is gyönyörű!
– Soha életemben nem aludtam még ilyen jól – mondja halkan.
Mosolyog, a szeme még csukva. Arcára gödröcskék mélyülnek. –
Olyan furcsa érzés.
– Sokáig aludtál.
Ujjaimat ujjai közé fűzöm.
Egyik szemét kinyitja.
– Valóban?
Bólintok.
– Késő van. Fél tizenegy.
Megdermed.
– Tényleg?
Megint bólintok.
– Nem akartalak felébreszteni.
Felsóhajt.
– Attól tartok, most mennem kell. Delalieu-t nyilván az agy-
vérzés kerülgeti.
Csend.
– Aaron – szólítom tétován. – Kicsoda Delalieu valójában? Mi-
ért olyan megbízható, hogy mindenbe beavatod?
Mély sóhaj.
283
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Sok-sok éve ismerem.
– Ennyi?... – kérdem hátrahajolva, hogy a szemébe nézzek. –
Olyan sokat tud arról, amit együtt csinálunk, hogy néha már ag-
gaszt. Mintha azt mondtad volna, hogy minden katonád gyűlöl
téged. Nem kéne gyanakvóbbnak lenned? Kevésbé bízni benne?
– De – mondja halkan. – Azt hihetnénk, hogy kevésbé kéne
bíznom benne.
– Mégis nagyon bízol benne.
Warner a szemembe néz. A hangja lágy.
– Delalieu az anyám apja, szerelmem.
A testem önkéntelenül összerezzen. Elhúzódom tőle.
– Tessék?
Warner felnéz a mennyezetre.
– Ő a nagyapád? – Már egyenes háttal ülök az ágyban.
Warner bólint.
– Mióta tudod ezt?
Nem tudom, hogyan őrizhetném meg a nyugalmamat ilyen
hír hallatán.
– Egész életemben tudtam – feleli Warner vállat vonva. –
Mindig a közelemben volt. Gyerekkorom óta ismerős az arca, a
házunkban is láttam, ott ült a tanácskozásokon, amikor apám
megszervezte a Regenerációt.
Annyira megdöbbent ez a hír, hogy nem is tudom, mit mond-
jak.
– De... De te úgy bánsz vele... mintha...
– Mintha a beosztottam lenne? Delalieu hadnagy... – Warner a
nyakát nyújtóztatja. – Nos... az.
– De hiszen rokonod...
– Apám nevezte ki ebbe a szektorba, és nem volt okom azt fel-
tételezni, hogy mást jelentene számomra. Tőle kaptam a DNS-em
negyedét. Sosem látogatta meg anyámat. Nem is érdeklődik felő-
le. Soha semmilyen érdeklődést nem mutatott iránta. Tizenkilenc
284
Tahereh Mafi NE FÉLTS
évbe tellett, míg Delalieu elnyerte a bizalmamat, és csak azért
engedtem meg magamnak ezt a gyengeséget, mert az évek során
meggyőződtem arról, hogy mindig hűen szolgált... És bár vala-
milyen szinten megismertük egymást, soha nem ismerte el, hogy
biológiai rokonság van közöttünk, és soha nem is fogja elismerni.
– De miért nem?
– Azért, mert legalább annyira nem a nagyapám, amennyire
nem vagyok apám fia.
Hosszú ideig nézem Warnert, és belátom, hogy semmi értelme
folytatni ezt a beszélgetést. Mert azt hiszem, értem. Közte és
Delalieu közt nincs más kötelék, csak az egymás iránti furcsa
tisztelet. És a vérrokonság nem feltétlenül jelent egy családba
tartozást. Én már csak tudom.
– Szóval most menned kell? – kérdem súgva, és sajnálom,
hogy egyáltalán megemlítettem Delalieu-t.
– Még nem.
Mosolyog. Megérinti, végigsimítja arcomat. Egy pillanatig
hallgatunk.
– Mire gondolsz? – kérdem.
Hozzám hajol, lágyan megcsókol. A fejét ingatja.
Ujjam hegyével ajkát érintem.
– Titkok vannak idebent – mondom. – Azt akarom, hogy kike-
rüljenek innen.
Megpróbálja megharapni az ujjamat. Elrántom előle.
– Miért van ilyen jó illatod? – kérdi még mindig mosolyogva,
kitérve kérdésem elől. Újra hozzám hajol, apró csókokat pecsétel
az arcomra, az állam alá. Megbolondít.
– Loptam a szappanodból – vallom be.
Összevonja a szemöldökét.
– Bocsáss meg!
Érzem, hogy elpirulok.
285
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ne szabadkozz! – mondja hirtelen elkomorulva. – Minde-
nem a tiéd lehet. Bármi.
Teljesen váratlanul ér, meglep hangjának őszintesége.
– Valóban? – kérdem. – Mert nagyon szeretem azt a szappant.
Széles mosollyal néz rám. Pajkos szemmel.
– Tessék?
A fejét ingatja, elhúzódik, felkel az ágyból.
– Aaron...
– Rögtön jövök.
Nézem, ahogy kisétál a fürdőszobába. Hallom, hogy víz cso-
bog a kádba.
A szívem egyre hevesebben ver.
Aaron visszajön a szobába. Az ágyneműbe kapaszkodom, má-
ris tiltakozom az ellen, amit sejtésem szerint tenni készül.
A takarót, rángatja. Oldalra biccenti a fejét, úgy néz rám.
– Engedd el, kérlek!
– Nem.
– Miért nem?
– Mit akarsz tenni?
– Semmit.
– Hazug.
– Semmi baj, szerelmem – szól évődőn. – Ne legyél ennyire
zavarban!
– Túl világos van itt. Kapcsold le a fényeket!
Hangosan felnevet. Lerántja az ágyról a takarót.
Kis híján felsikoltok.
– Aaron...
– Tökéletes vagy... Minden porcikád az. Tökéletes. Ne takard
el magad előlem!
– Visszaszívom – szólok riadtan, a párnát kapva testem elé. –
Nem akarom a szappanodat... visszaszívom...
286
Tahereh Mafi NE FÉLTS
De ekkor kirántja kezemből a párnát, felkap és visz, visz ma-
gával.
287
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENHÉT
289
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Warner keze a vállamon. Közelebb hajol, a fülembe súg: – Mi-
lyen könnyen lehet ezt levetni?
Fegyelmeznem kell magamat, hogy ne nézzek rá, ne moso-
lyodnak el és nyilvánvalóan élvezi zavaromat. Kifejezetten feszé-
lyez, hogy még mindig tud olyat mondani, amitől elpirulok.
Tekintetem új célszemélyt keres a teremben.
Adam.
Engem néz. Vonásai szokatlanul kipihentnek tűnnek. Nyu-
godt. És egy pillanatra, egy nagyon rövid pillanatra meglátom
benne azt a fiút, akit egyszer ismertem. Az első szerelmemet.
Elfordul.
Egyre csak azt remélem, hogy minden rendben lesz vele, és
már csak tizenkét órája van, hogy összeszedje magát. Mert ma
este még egyszer, utoljára átismételjük a stratégiát.
És holnap kezdődik.
290
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ÖTVENNYOLC
292
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Megborzongok, csak egy kicsit, ahogy óvatosan visszafektet a
párnára. Vigyáz, hogy ne nehezedjen teljes súlyával rám. Teste
melege olyan jó, olyan kellemes. A fejem hátrahanyatlik. A sze-
mem még csukva.
Ajkam minden ok nélkül megnyílik.
– Érezni akarlak – súgja a fülembe. – Érezni akarom a bőrödet
a bőrömön. – Gyengéden simogatja testemet. – Istenem, milyen
bársonyosan puha! – mondja érzéssel telt, remegő hangon.
A nyakamat csókolja.
Forog velem a világ. Minden felforrósodik és kihűl körülöt-
tem, valami életre kel bennem, kezem a mellkasát keresi, kapasz-
kodnom kell valamibe... és nyitva akarom tartani a szemem, de
nem sikerül, és csak addig terjed a tudatom, hogy a nevét súg-
jam.
– Igen, szerelmem...
Próbálok még valamit mondani, de ajkam nem engedelmes-
kedik.
– Alszol? – kérdi.
Igen, gondolom. Nem tudom. Igen.
Bólintok.
– Az jó – mondja halkan. Felemeli a fejemet, kisimítja a haja-
mat nyakamból, hogy arcom könnyebben simuljon a párnára.
Mellém fekszik, az oldalára. – Aludnod kell.
Megint csak bólintok, oldalra fordulok, összegömbölyödök. A
karomig betakar.
Megcsókolja a vállam ívét. A lapockámat, öt csókot lehel a ge-
rincemre. Egyik lágyabb, mint a másik.
– Itt leszek minden éjjel – súgja, hangja nagyon halk, nagyon
elgyötört. – Melengetlek. Addig csókollak, amíg nyitva tudom
tartani a szememet.
Fejem mintha puha felhőben lenne.
Hallod, szivem? – akarom kérdezni tőle.
293
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Azt akarom, hogy írj listát mindenről, amit szeretsz... és rajta akarok
lenni.
De olyan gyorsan álomba merülök, hogy elvesztem a kapcso-
latomat a valósággal, és nem tudom, hogyan mozdíthatnám meg
ajkamat. Az idő megszűnt körülöttem, ebbe a pillanatba burkol.
Warner még beszél. Nagyon halkan. Azt hiszi, már mélyen al-
szom. Azt hiszi, nem hallom, amit mond.
– Tudtad, szerelmem... hogy minden reggel úgy ébredtem,
hogy meg voltam győződve arról, hogy amikor felkelek, nem
talállak itt?
Ébredj fel, sürgetem magamat. Ébredj fel! Figyelj!
– Hogy erről az egészről... hogy ezekről a pillanatokról végül
kiderül, hogy csak egy nagyon élénk álom villanásai voltak? De
aztán meghallom, hogy szólsz hozzám... Látom, ahogy rám nézel
és érzem, mennyire valóságos. Érzem az igazságot az érzéseid-
ben... és abban, ahogy megérintesz engem... – súgja, és kézfeje
lágyan az arcomat simítja.
A szemem felnyílik. Pislogok. Egyszer. Kétszer.
Ajka lágy mosolyban.
– Aaron – suttogom nevét. – Szeretlek.
– Most már minden másnak tűnik. Más érzés. Más íz. Vissza-
hoztál engem az életbe... Sosem éreztem ilyen békét... ilyen mély-
séges nyugalmat. Ilyen vigasztalást. És néha félek... – behunyja
szemét –, félek, hogy a szerelmem megrémít téged. – Lassan fel-
néz, aranyszínű szempillái alatt nem láttam még ilyen átható
szomorúságot és szépséget. Nem tudtam, hogy létezik ilyen...
hogy egyetlen pillantás ilyen sokat mond. Rendkívüli fájdalom
feszül benne. Rendkívüli szenvedély.
A lélegzetem is eláll. Két tenyerem közé fogom az arcát és
csókolom... lassan.
A szeme becsukódik. Ajka válaszol. Keze mozdul, hogy köze-
lebb öleljen magához, de megállítom.
– Ne – kérem súgva. – Ne mozdulj...
294
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Keze elernyed.
– Feküdj hanyatt – súgom.
Enged.
Mindenütt csókolom. Arcát. Mellét. Orra hegyét, a szemöldö-
ke közötti részt. Végig a homlokát. Arca élét. Arcának minden
felületét. Apró, puha csókokkal, amelyek többet mondanak, mint
amennyi érzést szavakkal ki tudnék fejezni. Tudatni akarom ve-
le, mit érzek. Azt akarom, hogy tudja, ahogy csak ő tudhatja,
ahogy csak ő érezheti a mozdulataim mögötti érzések mélységét.
Azt akarom, hogy tudja, és soha ne kételkedjen benne.
Nem sietek.
Ajkam lefelé csúszik a nyakán. Felsóhajt, belélegzem bőre illa-
tát és ízlelem. Végigsimítom a mellkasát és végigcsókolom a tör-
zsét. Folyton felém nyúl, meg akar érinteni és rá kell szólnom,
hogy ne tegye.
– Érezni akarlak... – kérlel.
Gyengéden lesimítom a karját.
– Még ne. Most ne.
Kezem a nadrágjához csúszik. Szeme hirtelen kinyílik.
– Hunyd be a szemed!
Rá kell szólnom.
– Nem.
Alig tud szólni.
– Hunyd be a szemed!
A fejét ingatja.
– Így is jó.
Kigombolom a nadrágját Lehúzom a cipzárt.
– Juliette – lihegi. – Mit...
Lehúzom róla.
Felül.
– Feküdj vissza. Kérlek.
Tágra nyílt szemmel néz.
295
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Aztán visszafekszik.
Kibújtatom lábát a nadrág szárából. A nadrágot a padlóra hají-
tom.
Alsónadrág van rajta.
Ujjammal követem a puha pamut varrását középen. Lélegzése
annyira felgyorsult, hogy hallom... és látom, ahogy mellkasa fel-
le mozog. Szeme szorosan behunyva. Feje hátrahajlik. Ajka meg-
nyílt.
Megérintem ismét. Nagyon gyengéden.
Felnyög, elfordítja, a párnába mélyíti arcát. Egész teste remeg,
a lepedőt markolja. Végigsimítom a lábát, térd felett alátámasz-
tom, és kissé széthúzom, hogy legyen helyem csókokkal sorjázni
combja belső felét. Orrom a bőrén siklik.
Úgy néz ki, mintha fájdalma lenne. Nagy fájdalma.
Megtalálom az alsónadrág gumipántját. Lefelé húzom.
Lassan.
Lassan.
A tetoválás a csípő alatt van.
üres a pokol.
itt van minden ördög1
Végigcsókolom a szavakat.
Elcsókolom az ördögöket.
Elcsókolom a fájdalmát.
ÖTVENKILENC
297
Tahereh Mafi NE FÉLTS
A folyosók néptelenek. Eltűntek a lakosztálya előtt járőröző
katonák, már a gyülekezőhelyen vannak, őt várják. Csak ekkor
döbbenek rá, hogy valóság, amit tenni készülök. És mit jelent.
Mert a mai nap kimenetelétől függetlenül tény, hogy megmu-
tatkozom az emberek előtt. Ez az én üzenetem Andersonnak. És
ez az üzenet el fog jutni hozzá.
Életben vagyok.
A saját hadseregedet fogom felhasználni, hogy levadásszalak.
És meg foglak ölni.
Van valami ebben a gondolatban, ami furcsa boldogsággal tölt
el.
Belépünk a liftbe. Warner kézen fog. Megszorítom az ujjait.
Előrenézve mosolyog. És hirtelen kilépünk a liftből, át egy másik
ajtón, és kint vagyunk a belső udvaron, ahol csak egyetlenegy-
szer jártam.
Az jut eszembe, milyen furcsa, hogy nem fogolyként tértem
vissza ebbe az épületbe. Már nem félek. És annak a szőke fiúnak
fogom a kezét, aki ide hozott. Milyen furcsa a világ!
Warner megáll, mielőtt megláthatnak minket az egybegyűltek.
Megerősítést kérőn pillant rám. Bólintok. Elengedi a kezem.
Együtt lépünk előre.
298
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVAN
300
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Ez nem jó.
Amikor végre felérek a legfelső szintre, harminc méterre va-
gyok a talajtól. Óvatosan lépek az emelvényre, de még óvatosabb
vagyok abban, hogy ne nézzek le túl sokáig. És amikor végre szi-
lárdan megvetettem a lábamat odafent, lenézek a tömegre.
Már rám figyelnek.
Megmarkolom a mikrofont.
– Egyetlen kérdésem van hozzátok – mondom tisztán csengő,
távolba hallatszó hangon. – Mit tett értetek a Regeneráció?
Már rám néznek. Hallgatnak.
– Semmit nem kaptatok a Regenerációtól, csak éhbért és a jövő
ígéretét, amely jövő nem jön el soha. Családokat választottak szét
és arra kényszerítették őket, hogy távoli területekre költözzenek,
olyan élőhelyekre, ami a földből még megmaradt. Éheztetik a
gyerekeiteket és lerombolták otthonaitokat. Hazudnak nektek,
sorozatosan hazudnak. Arra kényszerítenek benneteket, hogy a
hadseregben vállaljatok munkát, hogy ellenőrzést gyakorolhas-
sanak fölöttetek. A hatalom a markában tart benneteket. És nincs
más választásotok. Nincs más lehetőségetek. Ezért kénytelenek
vagytok harcolni a Regeneráció háborúiban, kénytelenek vagy-
tok megölni a barátaitokat, hogy gondoskodjatok a családotok-
ról. Hogy legyen mit enni a gyerekeiteknek.
Most már figyelnek rám.
– Az ember, akit hatalomban hagytok, aki azért lehet vezető,
mert ti hagyjátok: gyáva. Fél a nyilvánosság előtt mutatkozni.
Rejtőzködve, titkolózva él, elbújik az emberek elől, akik benne
bíznak, és mégis megtanultatok félni tőle. Arra idomított benne-
teket, hogy összerezzenjetek, ha a nevét kiejtik előttetek. Lehet,
hogy ti nem találkoztatok még vele. De én igen. És nem voltam
elragadtatva tőle.
301
Tahereh Mafi NE FÉLTS
El sem tudom hinni, hogy még nem lőttek le. Nem számít,
hogy a katonáknak fegyvertelenül kell megjelenniük a sorako-
zón. Valakinél biztosan van fegyver. De még nem lőtt rám senki.
– Csatlakozzatok az új ellenállási mozgalomhoz! – szólítom fel
a tömeget. – Mi vagyunk a többség és egységesen léphetünk fel.
Továbbra is így akartok élni? – kérdezem tőlük, a távolba, a la-
kókörletek felé mutatva. – Továbbra is éhezni akartok? Mert a
Regeneráció továbbra is hazudni fog nektek. Világunk egyáltalán
nem helyrehozhatatlan. Meg lehet menteni. Lehetünk a magunk
hadserege. Együtt kiállhatunk magunkért. Csatlakozzatok hoz-
zám, és megígérem, hogy változás lesz.
– Hogy képes ilyet ígérni? – kiáltja valaki.
– Úgy, hogy engem nem félemlít meg a Regeneráció. És na-
gyobb erőm van, mint gondolnátok. Olyan erőm van, aminek a
főparancsnok nem képes ellenállni. Az én erőm hatalmasabb ná-
la.
– Tudjuk, mire képes – kiált valaki más. – Ez nem mentett meg
a múltkor.
– Nem. Nem tudjátok, mire vagyok képes. Fogalmatok sincs!
Kinyújtom a kezem a tömeg irányába. Próbálom megtalálnia
közepét. És koncentrálok.
Érezd az erődet, mondta Kenji egyszer. Az erő benned van, tested
és elméd része. Engedelmeskedik, ha képes vagy megtanulni, hogyan
szabályozd.
Szilárdan állok. Felkészülök.
Aztán kettéválasztom a tömeget.
Lassan.
Arra koncentrálom energiámat, hogy felismerjem a katonák
testét, mindenkit külön, és hagyom, hogy szabadon áramoljon az
energiám, körbevegye a katonákat. Ne hirtelen csapjon le rájuk,
véletlenül se okozzon sérülést. Erőm testükre feszül, ahogy ujja-
im feszülnének, megtalálom a tömeg középpontját, és két cso-
portra osztom őket. Az udvar két végéből néznek szembe egy-
302
Tahereh Mafi NE FÉLTS
mással, próbálják megérteni, miért képtelenek mozdulni a látha-
tatlan, szorító falaktól.
Ám amint az energia a helyén van, széttárom a karom.
És húzom.
A katonák hanyatt esnek. A csoport egyik fele jobbra. A másik
fele balra. Nem olyan erővel, hogy bajuk essen, csak hogy meg-
döbbenjenek. Azt akarom, hogy érezzék, milyen erő van ben-
nem.
Azt akarom, hogy tudják, ez csak példa. Hogy nagyon vissza-
fogtam magam ezzel a bemutatóval.
– Meg tudlak védeni benneteket – folytatom. Hangom csen-
gőn lebeg fölöttük. – És vannak barátaim, akik még többre képe-
sek. Akik mellettetek harcolnak.
És ekkor, mintha végszóra történne, előbukkannak a semmi-
ből, az udvar kellős közepén, azon a területen, amit szabaddá
tettem.
Castle felemeli egyik kezét, gyökerestől emel ki a földből egy
közeli fát. Két kezét mozdítva rántja ki, a fa meglendül, repül,
ágai recsegnek a szélben. Castle visszarántja, gondolattal irányít-
ja.
Magasra hajítja a levegőben, a fejük fölé, és ekkor Brendan
emeli fel a kezét, összecsapja a tenyerét. Nagy erővel.
Villamosság ível a fáig, a gyökerénél találja el, kéken villódzva
kúszik fel a törzsön, olyan gyorsan és olyan hatalmas erővel,
hogy a fa rögtön megsemmisül, csak por marad belőle, mely a
földre szállingózik.
Erre nem számítottam, nem is volt megbeszélve, hogy segíte-
nek. De tökéletes bevezetőt tartottak.
Éppen a megfelelő időzítéssel.
Már minden katona figyel. Az udvar szinte teljesen szabad.
Meglátom Kenjit odalent, tekintetünk találkozik. Kérdőn nézek
rá. Megerősítést várok.
303
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Bólint.
Ugrok.
Harminc méter a levegőben, behunyt szemmel, egyenes láb-
bal, kitárt karokkal. És nagyobb energiát érzek magamban, mint
valaha. Összegyűjtöm. Kivetítem.
És olyan erővel érkezem a földre, hogy meghasad alattam.
Guggolok, egyik kezem kinyújtva. Az udvar nagy erővel ráz-
kódik, egy pillanatig nem vagyok biztos abban, hogy nem okoz-
tam-e újabb földrengést, ezúttal önkéntelenül.
Amikor végre felállók és körülnézek, sokkal tisztábban látom
a katonákat. Az arcukat, aggodalmukat. Tágra nyílt szemmel,
félelemmel vegyes csodálattal néznek rám.
– Nem lesztek egyedül – mondom, és hirtelen megfordulok,
hogy szembenézzek velük. – Nem kell többé félnetek. Képesek
vagyunk visszaszerezni a világunkat. Meg akarjuk menteni csa-
ládtagjaink, barátaink életét. Azt akarjuk, hogy a gyerekeiteknek
esélye legyen egy jobb jövőre. És harcolni akarunk. Győzni aka-
runk. – Egyenesen a szemükbe nézek. – És a segítségeteket kér-
jük.
Csend van.
Aztán káosz.
Éljenzés. Kiáltozás. Lábdobogás.
Érzem, hogy valaki kirántja a kezemből a mikrofont. A leve-
gőbe emelkedik, és Warner kezébe kerül.
Az embereihez szól.
– Gratulálok, uraim. Üzenjenek a családjuknak. A barátaiknak.
Holnap minden megváltozik. A főparancsnok napokon belül
megérkezik. Készüljetek a háborúra.
Aztán egyszerre Kenji eltüntet minket.
304
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANEGY
305
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Micsoda magabiztosság! – szól Castle. Úgy bámul rám,
mintha valami furcsa, idegen lény lennék, akit képtelen megérte-
ni és nem is tud azonosítani. – Meglep, Ms. Ferrars.
Nyílik a liftajtó.
Warner.
Egyenesen hozzám jön.
– A bázis lezárva. Senki nem jöhet be, senki nem hagyhatja el a
területet, amíg apám meg nem érkezik.
– Akkor most mit csinálunk? – kérdi Ian.
– Várunk – feleli Warner. Körülnéz. – Ha még nem tudja, öt
perc múlva biztosan tudomására jut. A főparancsnokot arról fog-
ják tájékoztatni, hogy a csoportotok néhány tagja még életben
van. Köztük Juliette is. Tudni fogja, hogy dacoltam vele és nyil-
vánosan felszólaltam ellene. És nagyon dühös lesz – közli War-
ner. – Ezt garantálhatom.
– Tehát háborúzunk – szól Brendan.
– Igen – feleli Warner nyugodtan. – Harcolni fogunk. Hamaro-
san.
– És a katonák? – kérdezem. – Tényleg velünk vannak?
A szemembe néz, egy pillanatig nem szól.
– Igen – feleli aztán határozottan. – Érzem, mennyire elkötele-
zettek. Érzem, hogy hirtelen tiszteletet éreztek irántad. Sokan
vannak köztük, akik még félnek, mások meg nem tudtak kizök-
kenni a megrögzött közönyösségből, de igazad volt, szerelmem.
Lehet, hogy félnek, de nem akarnak katonák lenni. Nem így.
Nem akarnak a Regeneráció katonái lenni. Készek velünk har-
colni.
– És a civilek? – kérdem csodálkozva.
– Ők is.
– Biztosan?
– Semmiben nem lehetek biztos – feleli halkan. – De ebben a
szektorban még soha nem éreztem ilyen reményt az embereim-
306
Tahereh Mafi NE FÉLTS
ben, mint ma. Olyan elemi erejű, olyan átható volt, hogy innen is
érzem. A véremben vibrál.
Alig kapok levegőt.
– Juliette, szerelmem – szól hozzám, még mindig a szemembe
nézve. – Hadat üzentél.
307
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANKETTŐ
HATVANHÁROM
310
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Hirtelen megfordulok, és azt látom, hogy Warner áll a liftajtó
előtt. Az ajtó még finoman remeg, az érkezés jele csak ekkor
csendül. Az ajtó becsukódik mögötte. Döbbenten néz Adamre.
Adam sűrűn pislogva néz Warnerre, aztán ránk, nyilvánvaló-
an nem tudja, mit tegyen.
– Ezt honnan tudod? – teszi fel a kérdést Warner újra. Áthalad
közöttünk, és olyan hirtelen ragadja meg Adam ingét, hogy rea-
gálni sincs ideje.
A falhoz szorítja.
Még sosem hallottam, hogy Warner felemelte volna a hangját
Sosem láttam ennyire dühösnek.
– Kinek szolgálsz, katona? – üvölt rá. – Ki a parancsnokod?
– Fogalmam sincs, miről beszélsz – üvölt vissza Adam. Próbál
kiszabadulni a szorításból, de Warner megragadja mindkét öklét
és erősebben nyomja a falhoz.
Pánik tör rám.
– Mióta dolgozol neki? – üvölt Warner újra. – Mióta épültél be
a bázisomba...
Talpra ugrok. Kenji szorosan mögöttem.
– Warner – szólok hozzá. – Kérlek! Nem kém...
– Nincs más lehetőség. Ilyesmit nem tudhat – válaszol nekem
Warner, de nem rám néz, hanem csak Adamre. – Ilyen informá-
ció birtokában csak akkor lehet, ha a Főparancsnoki őrezred tag-
ja, de akkor is kétséges. Egy szimpla katona sosem juthat ilyen
információ birtokába...
– Nem vagyok a Főparancsnoki Őrezred katonája... Eskü-
szöm...
– Hazudsz! – mordul rá Warner, még nagyobb erővel nyomva
a falhoz. Adam inge elszakad. – Miért küldtek ide? Mi a küldeté-
sed? Azért küldött, hogy megölj engem?
311
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Warner – szólok újra, ezúttal könyörgőn és odafutok hozzá-
juk, hogy látóterébe kerüljek. – Kérlek! Nem a főparancsnoknak
dolgozik. Hidd el...
– Honnan tudod? – szól Warner, és végre rám pillant. – Még
egyszer mondom, lehetetlen, hogy ilyen információ a tudomásá-
ra jusson...
– A testvéred – nyögöm ki végre. – Kérlek! Ő a testvéred.
Mindkettőtöknek Anderson az apja.
Warner mozdulatlanná merevedik.
Aztán felém fordul.
– Hogy mi van? – zihál.
– Ez az igazság – felelem. A szívem megszakad, hogy ki kell
mondanom. – És tudom, hogy tudod, hogy nem hazudok. A
testvéred. Az apátok kettős életet élt. Régen elhagyta Adamet és
Jamest. Miután Adam és James anyja meghalt.
Warner elengedi Adamet. Adam a földre rogy.
– Nem – jelenti ki Warner. Nem is pislog, csak bámul. A keze
remeg.
Adam felé fordulok. A szemem szikrázik.
– Mondd meg neki! – kérem. – Mondd meg neki az igazat!
Adam nem szól.
– A francba, Adam, mondd el!
– Te ezt végig tudtad? – kérdezi Warner felém fordulva. – Te
tudtad ezt, és egy szót sem szóltál róla?
– Akartam... igazán akartam, de úgy gondoltam, nem nekem
kell...
– Nem – vág a szavamba. – Nem... ennek így semmi értelme.
Hogy... hogy lehetséges ez? – Felpillant, körülnéz. – Ez nem...
Elhallgat. Adamre néz.
– Mondd meg nekem az igazat! – Újra Adamhez lép, úgy néz
rá, mintha meg akarná rázni. – Mondd el! Jogom van tudni!
312
Tahereh Mafi NE FÉLTS
És ekkor minden más pillanat megszűnt létezni a világon,
mert rájöttek, hogy ennél fontosabb pillanat nem létezik.
– Ez az igazság – mondja Adam.
Három szó, amely megváltoztatja a világot.
Warner hátralép, ujjait a hajába túrja.
– Hogyan? – teszi fel végül a kérdést.
És akkor.
Az igazság.
Szavanként. Úgy kell kihúzni belőle. Egyszerre egy szót. És mi
csak nézünk. James még alszik, és én csak hallgatom, ahogy a két
testvér a világ legnehezebb, leggyötrelmesebb beszélgetését foly-
tatja.
313
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANNÉGY
315
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Ez olyan kibírhatatlanul rosszkor jött. Felkészültem már, hogy
életem végéig gyűlölni fogom.
Meglepetésemben összerezzenek.
– Úgy érted... úgy érted, hogy már nem gyűlölöd?
Warner lehajtja fejét. Olyan halkan szól, hogy alig hallom,amit
mond.
– Hogyan gyűlölhetném a dühe miatt, amikor tudom, hogy
honnan ered?
Nézem, csak nézem. Csodálom.
– El tudom képzelni, milyen volt a kapcsolata az apámmal –
mondja Warner a fejét ingatva. – El sem tudom képzelni, hogyan
élte túl úgy, hogy emberségesebb lett, mint én... Nem... Nem tu-
dom gyűlölni. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartom
nagyra.
Azt hiszem, képtelen leszek visszatartani a könnyeimet.
Telnek közöttünk a percek, némán, mozdulatlanul, csak léleg-
zetünket hallom.
– Gyere! – súgom nagy sokára, megfogva a kezét – Menjünk
lefeküdni!
Warner bólint, feláll, aztán megtorpan. Zavartnak látszik. El-
gyötörtnek. Adamre néz. Adam pedig rá.
Hosszú ideig nézik egymást.
– Kérlek, bocsáss meg nekem! – szól Warner.
És döbbenten nézem, ahogy elindul. Adam rögtön talpon van,
védekezőn, bizonytalanul áll. De ahogy Warner közelít hozzá,
Adam mintha felengedne.
Szemtől szemben állnak, és Warner beszél.
Adam arcizmai megfeszülnek. A padlót nézi.
Bólint. Warner még mindig beszél.
Adam feszengve toporog. És megint bólint. Aztán felnéz.
Egy hosszú pillanatig nézik egymást Aztán Warner kezét
Adam vállára teszi.
316
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Ezt biztosan csak álmodom.
Még néhány szót váltanak egymással, aztán Warner sarkon
fordul és elindul a lift felé.
317
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANÖT
319
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Te is a barátom vagy.
– De nem a legjobb barátod. A legjobb barátod Kenji.
Nagyon kell türtőztetnem magamat, hogy fel ne nevessek,
mert féltékenység recseg hangjában.
– Igen, de te vagy a legkedvesebb barátom.
Warner közelebb hajol, de elkerüli ajkamat.
– Jó – súgja, nyakamat csókolva. – Most fordulj hasra.
Értetlenül nézem.
– Kérlek!
Mosolyog.
Megteszem. Nagyon lassan.
– Mit csinálsz? – kérdem, visszanézve rá.
Végigsimítja a testemet.
– Azt akarom, hogy tudd – mondja, és lehúzza overallom cip-
zárját –, milyen nagyra becsülöm a barátságodat.
A cipzár szétnyílik, bőrömet levegő éri, megborzongnék, de
sikerül fegyelmeznem magamat.
– De szeretném, ha átgondolnád a kapcsolataidban betöltött
tisztségemet – szól Warner. Puha csókot lehel hátam közepére. A
keze felfelé csusszan, lesimítja vállamról a ruhadarab ujjait. La-
pockámat, tarkómat csókkal jelöli. – Mert az én barátságom... –
súgja –, sokkal több előnnyel jár, mint amit Kenji valaha ajánlhat
neked.
Nem kapok levegőt. Egyszerűen nem kapok levegőt.
– Nem gondolod? – kérdi Warner.
– De – felelem kissé túl hirtelen. – De igen.
Aztán forog velem a világ, elveszem az érzékekben, és arra
gondolok, milyen hamar elveszítjük ezeket a pillanatokat, és
azon tűnődöm, mikor lehet ilyenben ismét részünk.
Nem tudom, hova jutunk, ő és én, de azt tudom, hogy ott aka-
rok lenni, órákra és percekre vagyunk attól, hogy elérjük azt a
320
Tahereh Mafi NE FÉLTS
pillanatot... kézen fogva sodródunk új napok és jobb idők ígérete
felé.
De bár ismerjük, mi van előttünk és mögöttünk, a jelent nem
ismerhetjük meg soha. Ez a pillanat, és a következő, és az a pilla-
nat, ami most lett volna, eltűnt... már elmúlt és nem maradt más,
csak fáradt testek... nincs más bizonyíték, hogy éltünk az időben
és túléltük.
De végső soron megéri.
Egy egész életen át küzdeni ezért.
321
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANHAT
322
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mi van akkor, ha egyszerűen mindenkit megint lebombáz-
nak? – kérdi Ian, megtörve a csendet. – Ahogy Omega Ponttal
tették?
– Nem fogja megtenni – feleli Warner. – Túlságosan arrogáns,
és ez a háború számára személyes üggyé lett. Játszani akar ve-
lünk. A lehető legtovább el akarja húzni ezt a küzdelmet. Ez az
ember mindig is rajongott a kínzás gondolatáért. És meg is való-
sította, amit elgondolt Ezt jó szórakozásnak találja.
– Ettől különösen jó hangulatom lesz – jegyzi meg Kenji gu-
nyorosan. – Kösz a buzdítást.
– Szívesen, máskor is – mondja Warner.
Kenji kis híján felnevet.
– Szóval egy másik hajón van? – kérdi Winston. – Itt?
– Tudomásom szerint igen – feleli Warner. – Rendes körülmé-
nyek között itt maradnánk a bázison, ám mivel pillanatnyilag mi
vagyunk az ellenség, ez egy kissé problémássá vált. Úgy tűnik,
elrendelte, hogy más szektorokból is csatlakozzanak hozzá kato-
nák. Csapatátcsoportosításokat hajtott végre. Megvan a saját elit
gárdája, a fővárost is katonák őrzik, de úgy tűnik, csapatokat ve-
zényelt ide az ország más részeiből. De az egész csak erőfitogta-
tás – mondja Warner. – Nem vagyunk annyian, hogy ilyen sok
emberre lenne szüksége. Csak meg akar minket félemlíteni.
– Hát, sikerült – jegyzi meg Ian.
– Ebben egészen biztos vagy? – teszem fel a kérdést Warner-
nek. – Biztos vagy abban, hogy nem megy ki a csatatérre? Egé-
szen biztos?
A tervnek ez a része a legfontosabb. A legkritikusabb részlet.
Warner bólint. Anderson soha nem harcol személyesen a há-
borúiban. Soha nem mutatkozik. Arra alapozunk, hogy a gyáva-
sága a legnagyobb előnyünk. Mert bár számíthat arra, hogy me-
rényletet kísérelnek meg ellene, reméljük, hogy láthatatlan táma-
dókra nem számít.
323
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Warner a csapatokat vezeti. Castle, Brendan, Winston, Lily,
Alia és Adam segíti. James a bázison marad.
De én és Kenji egyenesen a forráshoz megyünk.
És most készen állunk. Teljes felszerelésben, felfegyverkezve,
rendesen bekoffeinezve.
Fegyver tárazásának hangját hallom.
Hátraperdülök.
Warner rám néz.
Ideje indulni.
324
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANHÉT
A hajó úgy néz ki, mint egy kisebb város, hatalmas. Nem látom a
végét. A környéket szemléljük, próbáljuk felmérni, milyen nehéz
lesz beszivárogni a közvetlen közelébe.
Rendkívül nehéz.
Majdnem lehetetlen.
Ezt mondta Kenji.
Bár nem egészen ezekkel a szavakkal.
– A büdös francba! – mondta. – Ez nevetséges. Még sosem lát-
tam ekkora biztonsági készültséget. Ez rendesen fedezve van.
És igaza van. Katonák mindenütt. A mólón. A bejáratnál. A
fedélzeten. Állig felfegyverkezve. Annyi fegyverrel járkálnak,
hogy nevetségesnek találom magam a válltokba csúsztatott két
pisztolyommal.
326
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Mit tegyünk?
Egy pillanatig nem szól.
– Tudsz úszni?
– Tessék? Nem!
– A francba!
– Nem ugorhatunk egyszerűen bele az óceánba, Kenji...
– Hát, ha jól tudom, repülni nem tudunk.
– Esetleg megtámadhatnánk őket?
– Elment a maradék józan eszed? Azt hiszed, le tudunk szedni
kétszáz katonát? Tudom, hogy rendkívül jóképű pasi vagyok, J.
De nem Bruce Lee.
– Ki az a Bruce Lee?
– Hogyhogy ki az a Bruce Lee? – kérdi Kenji döbbenten. – Szent-
séges ég! Többé nem lehetünk barátok.
– Miért? Ez a Bruce a barátod volt?
– Tudod mit? Csak hagyd abba. Hallgass el. Most beszélni sem
tudok veled.
– Akkor hogy juthatnánk be?
– Halvány fogalmam sincs. Hogy kéne leszedni azt a rengeteg
embert a hajóról?
– Ó!... Ó, szentséges ég, Kenji...
Megragadom láthatatlan karját.
– Aha. Az a lábam. És egy kicsit érzékeny ponton szorítod,
hercegnő.
– Kenji, én le tudom söpörni őket onnan – mondom, mintha
előző mondatát meg sem hallottam volna. – Egyszerűen belelö-
köm őket a vízbe. Az jó lesz?
Csend.
– Nos? – sürgetem a választ.
– A kezed még a lábamon van.
– Ó! – hirtelen visszarántom. – Tehát? Mit gondolsz? Az jó
lesz?
327
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Természetesen – felel Kenji bosszúsan. – Csak tedd meg, kér-
lek. Most. Siess!
Így hát megteszem.
Hátrahúzódom, minden energiámat a karjaimba irányítom.
Energia feltöltve.
Karok pozícióban.
Energia kivetítve.
Úgy mozdítom karomat a levegőben, mintha asztalt törölnék
le.
És az összes katona a vízbe esik.
Onnan, ahol állunk, szinte komikusnak tűnik a jelenet. Mintha
egy halom játékot söpörtem volna le az asztalomról. A katonák a
vízben kapálóznak. Próbálják kitalálni, mi történhetett.
– Menjünk! – szólal meg Kenji hirtelen, karon ragadva. Roha-
nunk előre a százötven méter hosszú mólón.
– Nem hülyék – mondja. – Valaki mindjárt riadót fúj, és hama-
rosan lezárják az ajtókat. Körülbelül egy percünk lehet a teljes
zárásig.
Ezért rohanunk.
Végig a mólón. Már a fedélzetre mászunk, Kenji húzza a ka-
romat így jelzi, merre menjek. Már sokkal jobban érzékeljük
egymás testét. Szinte érzem a jelenlétét magam mellett, bár
egyáltalán nem látom.
– Oda le! – kiáltja. Lenézek. Keskeny, kör alapú nyílás, belsejé-
ben létra. – Bemegyek, öt másodperc múlva mássz utánam!
Már hallom a riadót. A távolban szirénák zúgnak. A hajó szi-
lárdan áll a móló mellett, de másik oldalon víz hullámzik a látha-
tárig, eltűnik a horizonton.
Letelik az öt másodperc.
Utánamászok.
328
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANNYOLC
330
Tahereh Mafi NE FÉLTS
És jönnek, csak jönnek a katonák. Mindenütt ott vannak. Hir-
telen megjelennek, aztán eltűnnek. Sarkokon fordulok be, külön-
böző irányokba haladok és mindent megteszek, hogy gyorsabban
fussak náluk, hogy elkerüljem őket. De ekkor meglátom a keze-
met.
Már nem vagyok láthatatlan.
Kis híján felsikoltok.
Beugrom egy másik ajtóközbe, remélve, hogy sikerül megla-
pulnom, hogy nem látnak meg, de ekkor már nem csak ideges
vagyok, a rémület szorongat. Mert nemcsak azt nem tudom, mi
történt Kenjivel, de azt sem, hogy mi fog történni velem. Micsoda
hülye ötlet volt. Idióta vagyok. Fogalmam sincs, mi jutott eszem-
be.
Miből gondoltam, hogy képes vagyok erre. Hogy meg tudom
csinálni.
Erős léptek.
Felém dobognak. Megacélozom magam, elfojtom a félelmet és
próbálok annyira felkészülni, amennyire csak lehetséges. Mert
most már mindenképpen észrevesznek. Gyűjtöm az energiát,
érzem, hogy csontjaimban vibrál, cikázik bennem az elektromos-
ság. Ha fenn tudom tartani ezt az állapotot, amíg idelent vagyok,
akkor képes vagyok megvédeni magam. Már tudok harcolni. Le
tudok fegyverezni egy férfit, el tudom venni a fegyverét. Nagyon
sokat tanultam.
De attól még eléggé félek, még sosem kellett ennyire mosdóba
mennem, mint most. Éppen most.
Gondolkodj, biztatom, bátorítom magamat Gondolkodj! Mik a le-
hetőségeid? Hova mehetsz? Hol rejtőzhet Anderson? Beljebb? Lejjebb?
Hol lehet a hajó legnagyobb helyisége? Nyilvánvalóan nem a felső fe-
délzeten. Lejjebb kell jutnom.
De hogyan?
A katonák egyre közelebb érnek.
331
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Nem tudom, mi van azokban a szobákban, melyik ajtó hova
vezet. Ha csak egy szoba, akkor zsákutca. De ha bejárat egy na-
gyobb helyre, akkor lehet esély. De ha van odabent valaki, akkor
nyilvánvalóan bajban vagyok. Nem tudom, vállaljam-e a kocká-
zatot.
Kiáltás.
Még egy kiáltás.
Puskalövés.
Észrevették.
332
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HATVANKILENC
334
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Visszahúzódom. Mély levegőt veszek. Minden energiámat
összeszedem, és úgy döntök, nincs más választásom, mint a gya-
korlatban kipróbálni Alia elméletét.
Kiugrom és megiramodok a folyosón.
Olyan gyorsan futok, amilyen gyorsan soha életemben nem
futottam. Lövedékek süvítenek a fejem mellett, testemet sorjáz-
zák, arcomra, hátamra, karomra koppannak, de én csak futok,
futok, erőt veszek magamon, hogy menjek tovább, lélegezzek, ne
érezzem a fájdalmat, ne érezzem a rémületet, egy pillanatra se
kapcsoljam ki energiámat, úgy kapaszkodom belé, mintha men-
tőöv lenne körülöttem és nem hagyom, hogy bármi megállítson.
Katonákon gázolok át, félrelököm őket, könyökkel ütöm el az
útból, nem tétovázok, csak utat török magamnak.
Hárman vetik rám magukat. Próbálnak a földre teperni, de
visszaverem őket. Egyikük újra előrelendül, egyenesen az arcába
csapok, érzem, ahogy fém kézvédőm alatt orrcsontja törik. Egy
másik katona hátulról akarja megragadni a karomat, elkapom a
kezét, egyetlen szorítással összemorzsolom az ujjait, aztán csuk-
lójánál fogva megrántom és nagy erővel a falhoz csapom. Hirte-
len hátrafordulok és szembenézek a többiekkel. Döbbenten néz-
nek, pánik és rémület vibrál tekintetükben.
– Gyerünk! Támadjatok csak! — biztatom őket. Véremben
őrült iramban lüktet az adrenalin. – Csak gyertek!
Öten fognak rám puskát Arcomra céloznak.
Lőnek.
Újra és újra. Töltényhüvelyek záporoznak. Ösztönöm arra
késztet, hogy védjem magamat a golyóktól, de én inkább a férfi-
akra koncentrálok, a testükre és dühös, eltorzult arcukra. Egy
pillanatra be kell hunynom a szemem, mert nem látok a testem
felé repülő fémdaraboktól. És amikor készen állok, öklömet
mellkasomhoz emelem és érzem, hogy az erő gerjed bennem és
335
Tahereh Mafi NE FÉLTS
előrelököm, egyszerre terítek le hetvenkét katonát, mintha csak
gyufaszálak lettek volna.
Egy pillanat. Lélegzet vétel.
Mellkasom hevesen zihál, szívem vadul ver. Körülnézek, ér-
zem a mozdulatlanságot az őrület közepette, erősen pislogok a
villogó vörös riadólámpák fényében. A katonák meg sem moc-
cannak. Érzem, hogy életben vannak, de nincsenek tudatuknál.
Ekkor megengedem magamnak, hogy lenézzek.
Lövedékek hevernek körülöttem.
Több száz lövedék. Egy egész halom. A lábamnál. Az overal-
lomról pattantak le.
Az arcom.
Valami hideget és keményet érzek a számban. A kezembe kö-
pöm. Egy roncsolódott fémdarab az. Okos kis lövedék, gondolom.
Aztán rohanok tovább.
336
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVEN
337
Tahereh Mafi NE FÉLTS
És ugrok. Keményen. Át a padlón, remélve, hogy van még egy
szint a hajón.
Remélem.
Erősen a sarkamra toppanok. Kissé elvesztem egyensúlyomat,
előredőlök. Éppen időben korrigálok.
Körülnézek.
Ez az, gondolom. Ezt kerestem. Ez teljesen más.
Idelent nagyobbak a termek, a hajótestbe ablakok vannak
vágva, a szabadba látni. A padló itt is fa, hosszú, vékony csíkok
kissé fénylő, sima felület. Szép idelent. Elegáns. Tiszta. A sziré-
nák hangja tompítottan ér el ide, mintha távoli veszélyt jelezne,
ami itt nem sokat jelent Ebből tudom, hogy közel lehetek.
Futó léptek közelednek felém.
Hirtelen megfordulok.
Egy katona támad rám. Ezúttal nem bújok el. Egyenesen feléje
futok, behúzom a fejemet és nekiütközöm, jobb vállam a mellka-
sának csapódik, olyan erővel, hogy a katona a terem másik végé-
be repül.
Valaki hátulról lő rám.
Megfordulok, egyenesen odamegyek hozzá, elhessegetem a
lövedékeket arcomról, mint a legyeket. Aztán megragadom a
vállát, magamhoz rántom és térddel teljes erőből ágyékon rú-
gom. Hörögve összegörnyed, a padlóra roskad. Lehajolok, kive-
szem a fegyvert a kezéből, megmarkolom a zubbonyát. Egy kéz-
zel emelem fel. A falhoz csapom. A fegyvert a homlokához nyo-
mom.
Elegem van a várakozásból.
– Hol van Anderson? – üvöltök rá.
Nem válaszol.
– Hol? – ordítok.
– Nem tudom – feleli végül. A hangja remeg, teste reszket a
szorításomban.
338
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Valami okból hiszek neki. A szemébe nézek, de csak rémületet
látok. Lelököm. A fegyverét fél kézzel összezúzom, és az ölébe
hajítom.
Berúgok még egy ajtót.
Kezd bosszantani a dolog, nagyon dühös vagyok, és olyan
vakrémület fog el Kenji miatt, hogy jól van– e, hogy reszketek a
haragtól. Nem is tudom, kit keressek először.
Sonyát.
Sarát.
Kenjit.
Andersont.
Tanácstalanul állok egy újabb ajtó előtt. Katonák nem jönnek
már. A szirénák még vijjognak, de már távolabbról. És hirtelen
arra gondolok, vajon ez az egész nem puszta időfecsérlés volt-e.
Lehet, hogy Anderson nincs is a hajón. Lehet, hogy nem is ez az a
hajó.
És valami okból a következő ajtót nem rúgom be.
Valami megmagyarázhatatlan okból a kilinccsel próbálkozom.
Nincs bezárva.
339
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENEGY
340
Tahereh Mafi NE FÉLTS
– Várj! – szól utánam Sonya, amikor megfordulok, indulni ké-
szülök.
– Légy óvatos – mondja Sara. – Hallottunk egysmást...
– Egy fegyverről, amit magával hozott – folytatja a mondatot
Sonya.
– Miféle fegyver? – kérdem. Szívem dobogása lassul.
– Nem tudjuk – felelik együtt.
– De nagyon örült neki – súgja Sara.
– Igen. Nagyon, nagyon örült – teszi hozzá Sonya.
A kezem ökölbe szorul.
– Köszönöm. Nagyon köszönöm. Hamarosan találkozunk...
Nagyon hamar...
Az ajtó felé hátrálok, kilépek a folyosóra, végigfutok a folyo-
són. Még hallom, ahogy utánam kiáltanak, hogy vigyázzak ma-
gamra és sok szerencsét…
De már nincs szükségem szerencsére. Öklömre és acél gerin-
cemre van szükségem. Nem vesztegetem az időt, hogy bejussak a
kék szobába. Már nem félek.
Nem tétovázok. Nem fogok tétovázni. Soha többé.
Berúgom az ajtót.
– JULIETTE... NE...
341
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENKETTŐ
342
Tahereh Mafi NE FÉLTS
att bizonytalan vagyok. Mániásan ragaszkodom energiámhoz, és
bár nem sikerül előrejutnom, nem is lök hátra a támadó.
Próbálom felemelni a fejemet.
Lassan.
Semmi nincs előttem. Nem látok gépet. Nincs semmilyen fur-
csa elem, ami ilyen erős hatást fejthet ki. Erősen cseng a fülem.
Pislogok, kétségbeesetten igyekszem tisztán látni.
Valami megint megüt.
Olyan erővel érnek az ütések, hogy attól tartok, megint hátra-
csúszom, ezért ujjaimat a padlóba mélyesztem, úgy kapaszko-
dók.
Sikoltanék, ha tudnék. Ha lenne még energiám.
Megint felemelem a fejem. Újra megpróbálok nézni.
És ezúttal két alakot látok.
Az egyik Anderson.
A másikat nem ismerem.
Pocakos szőke férfi, haja rövidre nyírva, tekintete kemény. Va-
lahogy ismerősnek tűnik nekem. Anderson mellett áll, arcán ka-
ján vigyor. A kezét maga elé tartja.
Tapsol.
Egyszer.
Testem feltépődik a padlóról, a falnak csapódok.
Hanghullámok.
Ezek lökéshullámok.
Anderson talált magának egy játékot.
A fejemet rázom, próbálom a valóságot érzékelni, de az ütések
egyre gyorsabban jönnek. Keményebben. Intenzívebben. Be kell
hunynom a szememet a hanghullámok elől, csak úgy van esé-
lyem előremászni. Kétségbeesetten töröm a padlót, hogy fogó-
dzót találjak.
Újabb ütés.
Keményen, fejbe.
343
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Mintha az a férfi robbanást idézne elő, valahányszor összeüti a
tenyerét és nem a robbanás okoz fájdalmat. Nem közvetlen talá-
lat. A lökéshullám. A légnyomás.
Újra és újra.
Tudom, az egyetlen ok, amiért képes vagyok túlélni ezt az,
hogy túl erős vagyok.
De Kenji!
Kenji valahol itt van a szobában. Ő szólított. Figyelmeztetni
próbált. Itt kell lennie valahol, és ha én alig élem ezt túl, akkor
nem hiszem, hogy ő jobban bírná.
Rosszabbul bírja.
Sokkal rosszabbul.
A félelem elég. Új erőre kapok, elkeseredett, állati erő, ezzel az
erővel vagyok képes felállni. Képes vagyok az ütéseket állni,
szembemenni velük, ahogy fejemet érik, cseng tőlük a fülem.
És megyek.
Egyszerre egy lépést. De haladok.
Pisztolylövést hallok. Három. Még öt. És rájövök, hogy min-
den lövés rám irányult. Lövedékek pattannak le testemről.
A szőke mozdul. Hátrál. Próbálja távol tartani magát tőlem.
Ütéseinek gyakorisága növekszik, reméli, hogy eltéríthet, de túl
messzire mentem ahhoz, hogy elveszítsem ezt a csatát. Már nem
is gondolkodok, nincs is szükségem gondolkodásra, csak arra
koncentrálok, hogy elérjem azt a férfit és örökre elhallgattassam.
Fogalmam sincs, hogy Kenjit nem ölte-e már meg. Fogalmam
sincs, hogy én túlélem-e vagy meghalok. Fogalmam sincs, meny-
nyi ideig bírom még ezt.
De meg kell próbálnom.
Csak még egy lépés, biztatom magamat.
Mozdítsd a combodat! Most a lábadat! Hajlítsd a térdedet!
Már majdnem ott vagy, biztatom magamat.
344
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Gondolj Kenjire! Gondolj Jamesre. Gondolj arra, hogy mit ígér-
tél annak a tízéves kisfiúnak. Ezt mondogatom magamnak. Vidd
haza Kenjit. Térj haza te is.
Ott az a férfi. Közvetlenül előtted.
Kezemet előrelendítem, mintha felhőbe nyúlnék, és megmar-
kolom a nyakát Megszorítom.
Addig szorítom, míg a hanghullámok megszűnnek. Reccse-
nést hallok.
A szőke a padlóra zuhan.
Összeesek.
345
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENHÁROM
347
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENNÉGY
Kétszer.
Egyszer Adam, és egyszer Warner nevében.
348
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENÖT
350
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Elindulunk. Szótlanul haladunk végig az elhagyott hajón, a
mólón, vissza a szárazföldre. Már nem érdekel, hogy lophatunk-
e tankot. Nem érdekel, hogy meglátnak. Nem érdekel semmi
más, csak az, hogy megtaláljam a barátaimat. És véget vessek
ennek a háborúnak.
Az út szélén találunk egy elhagyatott tankot. Az ajtóval pró-
bálkozom.
Nyitva van.
A lányok beülnek, segítenek Kenjit az ölükbe ültetni. Becsu-
kom az ajtót Beszállok a sofőrülésre. Hüvelykujjamat az ujjle-
nyomat-olvasóhoz érintem, hogy beindítsam a motort. Hálás va-
gyok Warnernek, amiért ujjlenyomatainkat bevitte a rendszerbe,
így hozzáférésünk van a hadsereg járműveihez.
Csak ekkor jut eszembe, hogy fogalmam sincs, hogyan kell
vezetni.
Jó dolog lehet tankot vezetni.
Nem figyelek a stoptáblákra, se az utcákra. A tankot az út mel-
lől egyenesen a szektor központja felé vezetem, ahonnan jöttünk.
Nagyjából. Ahogy az irányra emlékszem. Túl erősen nyomom a
gázpedált. Túl erősen fékezek, de gondolataim olyan helyen jár-
nak, ahol semmi sem számít már.
Célom van. Az első lépés teljesítve.
És most végig fogom vinni.
351
Tahereh Mafi NE FÉLTS
Van ott egy műszaki rámpa, a szektorban sugárzó hangszórók
karbantartására szolgál. Emlékszem. Már mindenre emlékszem,
bár tompa az agyam, és kezem még mindig remeg, és vér csöpög
le az arcomon, a nyakamra. Nem a saját vérem.
De ez volt a terv.
A terv szerint kell cselekednem.
Beütöm a kódot a tasztatúrán, és várom a kattanást. A hango-
sítás doboza kinyílik. Nézem a gombokat, kapcsolókat, elmozdí-
tom a minden hangszóró feliratút és mély levegőt veszek. Meg-
nyomom az adás gombot.
– 45-ös szektor, figyelem! – szólok a mikrofonba. A szavak ér-
desen, hangosan, elmosódottan érnek a fülembe. – A Regenerá-
ció halott. A főváros megadta magát. A háborúnak vége. – Any-
nyira remegek, hogy ujjam csúszkál a gombon, ahogy próbálom
nyomva tartani. – Ismétlem: a Regeneráció főparancsnoka halott.
A főváros megadta magát. A háborúnak vége.
Fejezd be, mondom magamnak.
Most fejezd be!
– Juliette Ferrars vagyok. Én fogom vezetni ezt a nemzetet.
Álljon ki ellenem, aki akar.
352
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENHAT
354
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENHÉT
356
Tahereh Mafi NE FÉLTS
HETVENNYOLC
357