17.

tétel

5. Témakör: Színház és dráma

Tétel: Az antik tragédia – Szophoklész: Antigoné

Feladat:

„Platón Az állam tizedik könyvében a tragédiát és a komédiát veszedelmes művészetnek nevezi. Magáról az
utánzásról nincs nagy véleménnyel, de a drámát egyenesen azzal vádolja, hogy még a tiszteletreméltó
állampolgárokat is kikezdi. Ez a lángész szégyenletesnek tartja, hogy az írók meg akarják könnyeztetni – sőt
nevettetni is- az embereket, s ezzel a józan lelkiállapotba becsempészik a boldogtalanság és a
szerencsétlenség veszedelmes érzetét.”
(Gyárfás Miklós)

A tragédia tulajdonságait Arisztotelész Szophoklész műveiből vonta el. Fordítsa meg a képletet, s
magyarázza meg a tragédia szerkezetének, felépítésének, jellemeinek Arisztotelész által
meghatározott sajátosságait Szophoklész Antigoné című műve alapján!

Szophoklész
A görög színház és színjátszás:
Kr.e. 5. sz.-ban a dráma lett a görög irodalom vezető műneme.
A dráma kialakulása vallásos szertatásokhoz, Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik.
A dráma tárgya: Dionüszosz helyét elsősorban a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör
tragikus sorsú hősei foglalták el.
A Dionüszia fénypontja volt a drámai verseny. Három tragédia költőnek és öt komédia
költőnek adtak játszási lehetőséget. Az ünnepségeken hatalmas tömeg vett rész, a színházat
is ennek megfelelően alakították ki.
Színház:
Rendszerint domboldalra épített félkör alakú lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki
a nézők számára. A színház közepét egy kerek félkör alakú térség foglalta el. A színházba
minden szabad ember elmehetett, de belépődíjat kellett fizetni. A színészek álarcot hordtak.
A maszk tette lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakítsák. A kórus, mely énekkel
kísérte és magyarázta a cselekményt mindvégig jelen volt a görög drámában. A görög
tragédiák valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt
állítottak középpontjukba. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdésire kerestek és adtak
válaszokat.
Szophoklész: A 90 esztendőt megért, boldog életű Szophoklész munkásságaiban érte el a
görög tragédia költészet fejlődésének tetőpontját.
Szophoklész újítása:
- léptetett fel először három színészt, ő vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak számát
12-ről 15-re emelte.

Ránk maradt 7 tragédiája közül 3 a trójai, 3 a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig
Heraklészról szól.Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz kapcsolódik.
 A thébai mondakör: Laiosz (lájosz) Thébai királya feleségével, Iokasztéval önmegtartóztató
módon élt, mert borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra: Laiosz születendő fia meg fogja
ölni apját, és anyját veszi el feleségül. A király egyszer megszegte megtartóztatását és fia
született. A csecsemő bokáját átszúratta, innen a neve: Oidipusz, és kitette, hogy
elpusztuljon. A szolgának azonban megesett a szíve rajta, s egy pásztornak adta, aki elvitte
Korinthoszba a királynak. Polübosz király sajátjaként nevelte fel őt. Oidipusz ifjú korában
Delphoi jóshelyén kért felvilágosítást származása felöl. Ugyanazt a jóslatot kapta, mint
egykor apja. Hogy megakadályozza a jóslatot, nem tért haza, hanem Thébai felé vette útját:
idegenekkel találkozott, vita támad s megölte apját és kíséretét egyetlen szolga kivételével.
Thébai falait a Szphinx tartotta rettegésben. Emberáldozatot követelt, míg valaki meg nem
oldja talányos kérdését: mi az, ami reggel 4 lábon, délben 2 lábon, este 3 lábon jár? Oidipusz
megfejtette, hogy ez az ember. A Szphinx szakadékba vetette magát, Oidipusz pedig
feleségül vette az özvegy királynét (vagyis édesanyját). Két fiuk, Polüneikész és Eteoklész,
és két lányuk, Antigoné és Iszméné született. Oidipusz nyomozásba kezdett, s éppen a
gyilkos után való kutatásban derült fény mindenre. Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz pedig
megvakította saját magát. A két fiú megegyezett, hogy felváltva uralkodnak, de ezt
megszegték. A két testvér egymás kezétől halt meg. A királyi hatalmat pedig Kreón vette át.

Antigoné elemzése:

A dráma központi kérdése: Hogyan kell dönteni, ha szembekerül az emberség, a lelkiismeret

parancsa a zsarnoki törvénnyel?
A mű nem tagolódik felvonásokra, a szerkezeti egységeket a kardalok választják el.

A görög tragédiára jellemző a hármas egység:

 Az események színhelye egyetlen tér

 A dráma időtartama csak néhány óra lehet
 A cselekmény egyetlen eseményre szűkül

Szereplők
Aktív szereplők:
Antigoné (Haimón menyasszonya)
Iszméné (Antigoné testvére)
Kreón (a király)
Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye)
Teiresziász (vak jós)
Euridiké (Kreón felesége)
őr
szolga
thébai vének kara
Emlegetik:
Eteoklész (védte a várost)
Polüneikész (vársora támadt)
Oidipusz
thébai mondakör szereplői
 Bevezető rész (expozíció): itt jelenik meg a drámai szituáció.
Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye (a halottat el kell
temetni), s ezzel szemben a királyi törvény: Polüneikészt, aki Kreón szerint hazaáruló, sem
eltemetni, sem megsiratni nem szabad. Ebben a helyzetben másképpen dönt Antigoné és
másképpen Iszméné. Antigoné lelkiismeretére hallgat, Iszméné azonban összeroppan, s nem
mer Kreón tilalmával szembeszállni.
Bonyodalom: ez a jelenet Kreón jellemébe világít be. Az új király a hatalomtól
megrészegedve, kérkedő magabiztossággal, fölényesen beszél, s kiadja legelső parancsát:
Polüneikészt nem szabad eltemetni. Ezzel csak hatalmát fitogtatja. Elvei és tettei között mély
szakadék tátong. Kreón hatalma is korlátozott, ugyanis az őr jelenti, hogy első rendeletét
máris megszegték. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok: uralkodói gőgje és sértett
hiúsága küzd egymással, és ez bosszúra sarkallja. Kiderül Antigoné temette el testvérbátyját.
A vének vonakodnak Kreón cselekedeteitől. Kreón már most kezdi elveszíteni támaszait,
mind inkább egyedül küzd, akárcsak Antigoné.
Konfliktus: ebben a részben kerül egymással szembe a két főszereplő. Kreón megkísérli
valamiképpen menteni megcsorbított tekintélyét. Abban reménykedik, hogy a leány tagadni
fogja tettét, vagy pedig nem is tudott a tilalomról. Antigoné azonban nyugodt, csendes
szavaival rácáfol erre a reményre. Antigoné férfiasan kemény, megingathatatlan, még
büszkén nevetni is tud. Kreónból csupán a sértett gőg beszél. Hogy hatalmát bizonyítsa,
Iszménét is halálra ítéli. Nemcsak két ember, hanem két erkölcsi felfogás áll itt egymással
szembe. Iszméné is megjelenik, és szemünkben hősség magasodik: a korábban még rettegő,
aktív tettre nem, csak végtelen szenvedésre jó, szánalmat keltő lány, nővére példáját láttán,
vállalja a halált, a vértanúságot. Vétlenül is vállalja a „bűnt” és azt a büntetést, amelytől félve
nem tudott Antigoné társa lenni. Antigoné keményen, büszkén, gőgösen, durván
visszautasítja Iszménét. Kétféleképpen is lehet értékelni ezt a jelenetet:
 Antigoné megveti, gyűlöli a gyáva lányt
 Felébred benne a testvéri szeretet, megsajnálja Iszménét

Késleltetés: Haimon megjelenése késleltető mozzanat, mert hátha tud hatni apjára, s
megmentheti még menyasszonyát. Haimon érvekkel igyekszik rávenni apját, hagyjon fel
tervével, hiszen a thébai nép nemhogy elítélné, de dicséri a lány bátor, istenes tettét. Kreón
hibát hibára halmoz, érvei egyre önzőbbek, csupán személyes jellegűek.

1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép hazugságon ne fogja.

2. A király minden szavát „legyen jogos vagy jogtalan” a népnek követni kell.
3. Ha enged, akkor asszony rabjának fogják mondani
4. A város a király tulajdona

Haimon öngyilkosságra gondol. A zsarnok ezt maga ellen irányuló fenyegetésnek fogja fel.
A király, fia szeme láttára akarja kivégeztetni menyasszonyát. Kreón végzetesen magára
marad, s ez előre sejteti bukását. Iszménének azonban megkegyelmez. Antigoné, aki szép
halál felé megy, alakja megtelik gyengéd nőiességgel, gazdag érzelemmel, tiszta
emberséggel. Antigoné az igazság és az élet halhatatlan szerelmese: a boldogságot, nem a
halált keresi. Zokogva búcsúzik Thébai földjétől, kincses hazájától, atyai városától. A halál
nem szép már, hanem iszonyat. Antigonét elhurcolják. Kreón látszólag győzött.
Krízis:a vak jós Teiresziász, aki tisztábban lát, mint a látó. A jós arra kéri, inti a királyt,
tegye jóvá tévedését. Kreón durván sértegeti a jóst, újra összeesküvésre gyanakszik. A
drámai feszültség most éri el tetőpontját (krízis). Teiresziász megvetéssel fordul el a
királytól, de előbb elhangzanak baljós szavai: a halottakét váltságul fiát fogja elveszíteni, s
házát csakhamar férfiak, és nők sírása tölti be. Kreón megtörik: kétségbeesve fordul tanácsért
a karvezetőhöz, aki gyors cselekvésre ösztönzi: bocsássa szabadon Antigonét, temesse el
Polüneikészt. A király visszavonja parancsait. A feszültség feloldódik, a drámai cselekmény
ezzel tulajdonképpen lezárul: Antigoné embersége győzött, a gőgös zsarnok megbukott. És
még minden jóra fordulhat, hiszen a király megbánta tettét.
Végkifejlet:bekövetkezik a katasztrófa. Kreón felismerte ugyan hibáit, megbánta tetteit, de
már késő, minden elveszett, bűneinek következményeitől nem menekülhet. Hírnökök hozzák
a hírt Antigoné, Haimon és Eurüdiké haláláról, öngyilkosságáról. Kreón összeroppan,
erkölcsileg összeomlik. Saját halálát kívánja. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos
büntetés.

Fő konfliktusok
Antigoné ↔ Kreón
A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.
Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és
mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte
Eteoklész tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a
jussa nem lehet.” Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja
meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet,
ezért büszkén vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet.”
Antigoné ↔ Iszméné
Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett
áll, fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét
is próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan,
Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész
mellett.
Kisebb konfliktusok:
Haimón ↔ Kreón
Teiresziász ↔ Kreón
Iszméné ↔ Kreón

Néhány szereplő jellemzése

Antigoné:
Antigoné egy fiatal királylány. Pozitív személyiség. Családszerető, fontosak számára a
szokások, a hagyományok. Érzékeny, érzelmekkel teli ember. Egy határozott, magabiztos
lány, aki tulajdonképp túl makacs, megrendíthetetlen, de bátran vállalja tetteinek
következményeit. Ő az egyetlen, aki a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. A
halált értelmetlennek tekinti, nem tartja dicsőségesnek. Ragaszkodik az élethez, nagy az
életszeretete. Utolsó kívánsága, hogy ítélői is ítéltessenek igazságosan.
Kreón:
Kreón célja, hogy a város békéjét helyre állítsa és fenntartsa. Zsarnokként viselkedik, nem
hallgat senkire, nem befolyásolható. Semmi nem tudja döntését befolyásolni,
tévedhetetlennek érzi magát. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan,
határozott. A tragédia végén saját bűnei miatt omlik össze.
Kreón bukásának oka saját zsarnoki jellemében keresendő, saját bűnei roppantják össze,
hiszen semmibe vette az istenek törvényét, az emberség parancsát, a nép véleményét. Fia
figyelmeztetése is csak zsarnoki dühöt vált ki belőle. Kreón jogosan vádolja önmagát fia és
felesége haláláért. Jogosan bűnhődik. A sok rázúduló szerencsétlenség miatt részvétet
érezhetünk iránta, de megbocsátani nem tudunk neki.
Kreón nem tragikus hős, mint Antigoné. A tragikus hős ugyanis az átlagembert felülmúló
drámai jellem, aki az adott viszonyok között nem tud élni, mindet kockára téve küzd
céljaiért, elveihez a végsőkig ragaszkodik. Küzdelmébe belebukik, s rendszerint meg is hal.
Ilyen hős a drámában egyedül Antigoné.

Iszméné:
Iszméné óvatos, törvénytisztelő lány. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. Fejet
hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Nem segíti testvérét, Antigonét Polüneikész
eltemetésében, de mikor Antigonét vádolják, ő bűnrészességet akar vállalni, és ez
valamelyest a családszeretetére, és becsületességére vall.
Megérti Antigoné igazát, érzelmileg azonosul vele, de az előállott helyzetben is tovább tud
élni. Jelleme nem drámai jellem. Számára fontosabb a saját boldogulása, mint az erkölcsi
igazság végrehajtása.

Haimón:
Haimón bölcs, okos érvekkel próbálja apját meggyőzni, hogy lássa be hibáit, bár ezzel
szembeszáll apjával, szembeszáll a kor értékrendjével. Nem tiszteli a kort, a tekintélyt.
Inkább Antigonét, a szerelmét választja, ő mindennél fontosabb neki. Az emberség
parancsára elítéli a jogtalanságot, a zsarnokságot és az istenek tekintélyének megsértését.

Teiresziász:
Teiresziász kívülálló, így tárgyilagosan tud ítélni. Bár vak, ő lát a „legtisztábban”, a
külsőségek, érzelmek nem befolyásolják. Biztos az érveiben, semmi nem rendíti meg, a teljes
tudás birtokában van.
Kar:
Az agg thébaiak kara.Ők a legváltozóbbak, kezdetben dicsőítik Kreónt, majd megpróbálják
befolyásolni, végül elmarasztalják.

A megoldás
Igazi megoldás tulajdonképpen nincs, hiszen Antigoné, Haimón és Euridiké meghal. Mégis
végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. Kreón felismerte hibáit,
de már késő, már nem tud semmit visszaváltoztatni, teljesen összeomlik, de büntetése jogos.
A bűnös sem menekült meg büntetésétől és ez így igazságos.